A GYEREKEK ÉS A MÉDIA

A gyerekek és a média – színe és visszája 1.

 

MIÉRT VESZÉLYES?

 

Az eddigi kutatások szemernyi kétséget sem hagynak a felől, hogy a média ezer ponton befolyásolja a gyerekek testi és szellemi fejlődését. Különösen a tévé számít népszerű bűnbaknak (többnyire joggal), a helyzet azonban némileg derűsebb, mint ahogyan első pillantásra látszik. A szülői odafigyelés e téren is kulcsfontosságú.

A média – különösen a korai tévézés – igen sokrétű hatást gyakorol a gyerekek testi és szellemi fejlődésére, és az is nyilvánvaló, hogy a végeredmény többnyire lehangoló. Az Archives of Disease in Childhood című lapban amerikai kutatók röviden összefoglalták mindazt, ami e téren bizonyítottnak látszik.

Kontra

Kezdjük azzal, amit a média legfőbb bűneként rónak fel, nevezetesen hogy a képernyőről áradó erőszak mintegy mintaként szolgálva a való életben is agresszióra sarkall. A szerzők által áttekintett csaknem 3000 kutatás szerint a kapcsolat sajnos valóban létezik, és még a legóvatosabb becslések szerint is körülbelül 10 százalékban játszik szerepet a média az erőszakos viselkedés elharapódzásában. Nem mondhatjuk tehát, hogy a média lenne az agresszió fő oka, mindazonáltal azt sem állíthatjuk, hogy ártatlan lenne a jelenség terjedésében.

A média nemcsak az agresszió szempontjából kínál követendő képet a gyerekek-fiatalok számára, hanem a szex területén is. Saját házuk táján söprögetve az amerikai szerzők például kijelentik, hogy az Egyesült Államokban a nyomtatott és elektronikus sajtótermékek váltak a nemi felvilágosítás – kéretlen – eszközeivé. Több széles körű kutatást idéznek, melyek szerint korábban létesítik első nemi kapcsolatukat azok a tizenévesek – ennek minden nem kívánt következményével, elsősorban a tinédzserkori terhességekkel együtt –, akik gyakran néznek ilyen tartalmú filmeket, illetve olvasnak erről szóló cikkeket. A kutatók arra figyelmeztetik a szülőket, hogy idejekorán beszélgessenek a gyerekekkel ezekről a fontos kérdésekről, mert egészen biztosak lehetnek, hogy ha ők elmulasztják a felvilágosítást, akkor a média ezt egészen biztosan megteszi helyettük, ennek következményei pedig beláthatatlanok.

A szerhasználat  köréből elsősorban az alkoholt és a dohányzást emelik ki, melynek tizenéves korban tapasztalható indokolatlan és ártalmas népszerűségéért a káros szokásokat mintaként állító mozifilmeket, illetve a sok országban még jelenleg is megengedett cigaretta- és szeszesitalreklámokat okolják. Konkrét példaként egy németországi felmérést idéznek, melyben közel 3000 fiatal megkérdezése alapján arra jutottak, hogy a tizenévesek jelentős része azért kóstolja meg először az alkoholt, mert kedvenc moziszínészétől is ezt látta.

Akkor most jöjjön „korunk járványa”, az elhízás, mely már gyerekkorban is nagy probléma világszert, és melynek okai közül nem maradhat ki természetesen a vég nélküli tévénézés és számítógépezés sem. Pillanatnyilag nincs olyan kutató, aki meggyőzően meg tudná indokolni a kettő közötti kapcsolatot, sőt sokak szerint elsőként az ok és az okozat viszonyát kellene tisztázni, nevezetesen hogy a tévénézés által megkívánt passzív életmód nyomán rakódnak egymás után a felesleges kilók, vagy inkább az áll az összefüggés mögött, hogy a túlsúly nagyjából a két említett tevékenységre korlátozza a kövér gyerekek és fiatalok szórakozási lehetőségeit. Abban azonban nagyjából mindenki megegyezik, hogy a gyerekeket célzó tévéreklámok szinte kizárólag egészségtelen élelmiszereket (csipszeket, édességeket, cukrozott üdítőitalokat stb.) népszerűsítenek, melyek hatását hiba lenne elbagatellizálni.

A gyerekek és a média – színe és visszája 2.

 

VANNAK ELŐNYEI IS

 

 

A média igen sokrétű hatást gyakorol a gyerekek testi és szellemi fejlődésére, és ezen belül is a televízió számít igen népszerű bűnbaknak. Cikkünk első részében csak a hátrányokról esett szó, ezúttal azonban szó esik az előnyökről is. Amerikai kutatók röviden összefoglalták mindazt, ami e téren bizonyítottnak látszik.

Az elhízás után lássuk a másik végletet, a kóros soványságot, illetve az egyéb étkezési zavarokat. Hol vannak már azok az idők, amikor a telt idomokat a női szépséggel és a termékenységgel azonosították, napjaink szépségideálja ezzel szemben a vékony derék és a karcsú alkat, sőt a média lépten-nyomon a soványsággal azonosítja a sikert és a karriert. Nem csoda hát, ha ez elsősorban azokat a kamaszlányokat befolyásolja leginkább, akik egyébként is keresik helyüket a világban, és koruknál fogva igyekeznek „megfelelni” környezetük elvárásainak. Ez pedig nagyon könnyen oda vezethet – és sajnos vezet is –, hogy már nagyon korán (akár 10-11 éves korban) még a normális testsúlyú és kinézetű lányok is kövérnek érzik magukat, a torz tükröt pedig sokat ésszerűtlen diétákkal, éhezéssel próbálják kiegyengetni.

Noha az akár már csecsemők számára is „ajánlott” tévéműsorok lassan milliárdos üzletté növik ki magukat világszerte, a szerzők arra intenek, de dőljünk be azoknak a tetszetős kijelentéseknek, melyekkel ezek a csatornák próbálják magukhoz csábítani a mindig időhiánnyal küzdő szülőket (kommunikációs készségek fejlesztése, szókincs bővítése, idegennyelv-tanulás stb.).

- A szakmai ajánlások szerint egy csecsemőnek semmi szüksége a tévé által kínált képi és hangélményre, sőt az eddigi kutatások meggyőző adatai szerint gyermeke megkésett nyelvi fejlődésével, tanulási zavarokkal, illetve esetenként figyelemhiány-hiperaktivitás betegséggel fizet az a szülő, aki úgy „vásárol” némi szabadidőt és nyugalmat saját maga számára, hogy már nagyon korán az elektronikus bébiszitter gondjaira bízza gyerekét.

Pro

A hosszú bűnlajstrom után álljon most itt a média előnyeinek – jóval rövidebb – felsorolása.

 Mert ilyenek is vannak – hangsúlyozzák a szerzők, még akkor is, ha a káros hatások általában jóval felülmúlják a média által kínált hasznot, és a médiaüzletben érdekeltek szeretik ez utóbbiakat hangsúlyozni, miközben kizárólag a szülőket teszik felelőssé azért, ha a sajtóból jövő ártalmak elérik a gyerekeket. A szerzők ezzel szemben nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a médiából eredő káros hatások érvényesüléséért nem okolhatók kizárólag a szülők, hanem abban a média-„csinálóknak” akkor is alapvető felelősségük van, ha erről szeretnek megfeledkezni és mélyen hallgatni.

A média előnyei között említik, hogy a tévéműsorokból és újságcikkekből a gyerekek nemcsak rossz dolgokat, hanem empátiát, a másság elfogadását, az együttműködés igényét is beépíthetik személyiségükbe.

-Képi információk segítségével könnyebb a betűk és a számok elsajátítása, szűkebb és tágabb környezetünk megismerése.

Szakavatott kézben a média jó eszköz lehet az oktatásban. E körben megemlítik, hogy noha a Shakespeare eredetileg is színpadra szánta műveit, ahol a nyelv és a kép egymást segítve érvényesül, a Shakespeare-drámákat manapság legtöbbször úgy próbálják kötelező olvasmányként letuszkolni az időnként meglepően fiatal gyerekek torkán, hogy annak megértéséhez és élvezetéhez a fehér papíron és fekete betűkön kívül semmit nem kapnak. De ugyanilyen hasznos segítség lehet a képi élmény a történelem- vagy a nyelvtanításban i

A gyerekek és a média – színe és visszája 3.

 

ÉSSZEL, MÉRTÉKKEL ÉS ODAFIGYELÉSSEL

 

Háromrészes cikkünk első két részében azt vettük sorra, hogy a média milyen hatást gyakorol a gyermekek testi és szellemi feljődésére. A pro és kontra érvek szembeállítása után végül néhány megoldási javaslatot villantunk fel, melyek korántsem újszerűek.

A megoldás?

Fontos, hogy a szülők idejekorán megadják azokat az ismereteket a gyerekeknek, melyet hasznosnak, értékesnek és fontosnak tartanak – ellenkező esetben törvényszerűen eljön az idő, amikor a gyerek ezeket máshonnan szerzi meg saját magának, nem feltétlenül úgy és olyan formában, ahogy a szülők és a pedagógusok szeretnék.

- E körben fontos kiemelni a világháló jelentőségét, melynek alapelve éppen a mindenféle információhoz való korlátlan hozzáférés. Éppen ezért a kategorikus tiltás szinte törvényszerűen zsákutcába visz, ehelyett a felnőttek feladata, hogy már a legfiatalabbakat is megtanítsák arra, miként tudják az internet előnyeit maximálisan kihasználni úgy, hogy közben a hátrányokat a lehető legteljesebben megpróbálják kiiktatni.

Nem hanyagolható el a reklámok ízlés- és életmódformáló szerepe sem.

A jó irányba való változtatás fontos lépése, hogy – a világon már sok helyütt – érvényesülő gyakorlatnak megfelelően mindenhol tiltsák be az alkohol- és dohányreklámokat, illetve szigorúan ellenőrizzék, hogy a gyerekeket célzó hirdetések által kínált ételek és italok valóban olyan egészségesek-e, ahogyan azt sokszor próbálják elhitetni magukról.

És végül a legfontosabb: a szülői odafigyelés, nevelés és példamutatás szerepe. Bár nem kevesen vannak azok a szülők, akik abban látják a megoldást, hogy gyermekeiket igyekeznek hermetikusan elzárni az ártalmas vagy annak vélt dolgoktól, egy idő után ez nyilvánvaló lehetetlenség, ezért a szerzők szerint jobban járunk, ha a műsorok gondos kiválogatásával, közös tévénézéssel, valamint a látottak megbeszélésével segítjük a gyereket abban, hogy okosan, ésszel és mértékkel éljen a médi