HITES,75 ÉVES BARÁTSÁG

HITES, 75 ÉVES BARÁTSÁG

Professzor Dr.Ponner János a szatmári magyar közösség egy igen kimagasló értéke.

Egy 75 éves barátságot idézek,a maga történelmi sorstépett viszontagságaival nagyon kevés örömmel és sok keserűséggel fűszerezve és mégis rendeltetés szerűen megőrizve  erkölcsiségünk méltó alapjait.

1938-ban találkoztunk először a DE LA SALLE SZENT JÁNOS római katolikus népiskola padjaiban amikor is őt egy Bocskay  öltözékben hozták a szülei első nap az iskolába. Nekem csupán az volt az érzésem hogy irigylésre méltó az öltözéke.

Ma már annyi parttalan hazátlankodás után biztos vagyok hogy feddhetetlen az az érzelmi világ amit még annak idején a szimbólumként viselt Bocskay kabát rejtegetett.

Mert Ő volt az első két lábon járó zseni akivel először találkoztam életemben amiről a későbbi történések győztek meg.

Már a gyermekkor zsenge szellemi kiteljesedése idején bizonyított. Alkati készségei így utólag arról győzködtek engem hogy rudimentáris biológiai hasonlattal éljek,olyan volt mint egy cérna giliszta,aki állandóan mozgott,fúrt,faragot,kísérletezett,robbantott a környezete nagy érdeklődésére és rémületére is. A –Fakír Jancsi-név amit rá biggyesztettünk azzal a csodálattal volt egyenértékű amivel családi házukat felrobbantotta egy TRI II-robbanó kapszulával,elveszítve jobb kezének egyes ujj perceit.

Én jó magam részben irigyeltem,részben csodáltam mert a matematika szinte csorgott még a sérült ujjaiból is. Igen ő virtuális zseni volt,amit pályafutása során mindent kizáró tisztességgel,sziporkázó csontos dobozával bizonyított.

Először már fiatalon  a Bukaresti Politechnikai Intézet professzora majd nem tűrve az ideológiák szellemvesztett kényszerhelyzeteit-elszökött Jugoszlávián keresztül Németországba ahol rövid időn belül a Dortmundi műszaki egyetem professzora lett és maradt kiváló teljesítménnyel nyugdíjba vonulásáig.

.Egy szigorú,szerető,az életednek tartalmat követelő, család,egy felekezeti iskola a maga történelmi erkölcseivel,rendjével,az autentikus értékek felismerésével,gondozásával és nem utolsó sorban azzal hogy a teljesítményed örömélményéhez juttat már gyermekkorodban,olyan élményanyaghoz juttat ami egy életre szólhat. Kötelez arra hogy tarsolyodban kell hordoznod a –ketyegő órát-egy egész életeden át , hogy becsülettel,tisztakezű munkával,egyenes gerinccel, építkezz a predestinációd kiteljesítéséért. A mi életünkben ez volt az Ötvös utcai Római Katolikus Püspöki Fiú Népiskola –szerzetes álkendős pedagógus papjaival Úgy érzem hogy itt éltük meg, emberi létünk legnyugodtabb és legigazságosabb napjait. Oktatóink,tanítóink, méltóságteljesen végezték a kötelességüket és megjegyzem  hogy kiváló pedagógiai érzékkel. Alkotásra,munkára neveltek.

Ma már csak a Skype-on osztjuk vagy szorozzuk a történelem  kockás füzetében a számtan feladatok helytelen megoldóinak a szélhámosságait,közben mindennapi nyavalyáinkról panaszkodunk egymásnak az utolsó métereken.

De egy dolog megmaradt, mégpedig a barátságunk intézményesített zsivány szelleme,ami mindvégig elkíséri életünk szép emlékeit.

Bauer Béla