SIRÓS CSECSEMŐK A MULTBAN-ELŐDEINK HASZNOS ÉRTÉKELÉSE.

Síró csecsemők a múltban-Elődeink hasznos értékelése

Amikor számos rossz dolog összejön és még ráadásul a csecsemőnk sem akarja abbahagyni a sírást, akkor hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy csak pár hónapig sírnak, mint beszélni még nem tudó csecsemők, de ezt már több ezer éve teszik.

A csecsemő ruhája, a körülötte álló fontos tanácsadó személyek - a helyi bába, javasasszony, tudós szomszédasszony, plébános, az egy személyben szülész, sebész, szemészdoktor - a síró baba megnyugtatására használt eszközök, tanácsok mind-mind változtak az évszázadok folyamán, csak a sírás maradt változatlan.

A több mint 200 éve írt csecsemő- és kis gyermeknevelési tanácsokat adó könyv még megkérdőjelezi, hogy az asszonyok-e a téma legmegfelelőbb szakértői.

  "... Vajha el-jőne már valaha az a' boldog Idő, mellyben az Értelmes Tudós Emberek a' mi nemzetünkben-is a 'Gyermek' Nevelésébe belé tekíntenének; Nevelésébe belé tekíntenének; ne bíznák azt egyedül az Asszony-emberekre, a' kik tsak Nagy-Annyoktól reájok szállott régi szokások szerént intézik e' részben is dolgokat..." (Weszprémi István: A kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás, 1760)

Már az akkori orvos is a megfelelő szoptatást, a síró csecsemő nem minden áron való etetését, megtömését javasolta, valamint nem azt, hogy a csecsemő minden nyikkanására azonnal dugjanak ennivalót a szájába.

  "...Tsúfos bé-vett Szokása a' mindeneknek, hogy valamikor a' Gyermek sir, úgy vélekednek, hogy annak Eledelre vagyon szüksége, erre nézve napjában tizszer tizenkétszer söt többször-is meg-szoptatják, ezt tselekszik véle Éjtszakánként is. Ez olly közönséges és szembe tünhető Hiba, tsudálkozni lehet arajta, hogy észre nem vészik az Emberek.

Azt ugyan meg-kell vallani, hogy ritkán láthatjuk azokat a' Jeleket a' Kisdedekben, mellyekkel éhségeket kijelentik, de mi az oka? ez, mivel még ritkábban vagyon nékünk arra alkalmatosságunk, hogy valaha láthatnók a' sok véghetetlen Szoptatás és Étetés miatt a' Gyermeket meg-éhezni..." (az előző műből vett idézet)

Már több száz évvel ezelőtt azt tapasztalták, hogy az egészséges, megfelelő körülmények között tartott kisbaba nem sokat sírt.

  "...Ha egéssséges a' Gyermek, és Ruháiban tágan tartatik, nehezen hallatik annak valaha sirása..."

Flór Ferenc kb. 150 évvel ezelőtti csecsemő- és kisdedápolási könyve is segíteni próbál abban, hogy az anya, vagy az akkori még divatos dajka is felismerje az éhségsírást.

  "...Hogy pedig éhség legyen é oka sírásuknak, vagy nem? megösmerhetni: Ha t.i. szüntelen egy hangon kiált, sírás ideje alatt szemeit merően dajkájára függeszti, utána tekintget, elszomorodik, ha az távozik, szájürege tele nyállal, tulajdon ujjait szopogatja; ha vizsgálás okáért valaki ujjait szájába vezeti, azt a kisded ajkaival és nyelvével nyomogatja, sirása közbe; kezével az emlők után kapkod. - Ezen jelek után, ha az anya, vagy dajka emlőit feltakarja, örömmel telik meg az előbb siránkozó, nevet, mohon kapja a' csecsbimbót és mint két kezeit az emlőkre teszi, hogy így a' tej' kifolyását maga-is elősegitse.

- Ha pedig gyakran csak felkiált, és sirását félbeszakasztja, jele valami fájdalomnak..."

(Flór Ferenc: Kisdedápolás)

Felhívja a figyelmet arra is, hogy a harmonikus, nem sírós csecsemő egyik "kelléke" a kiegyensúlyozott, megfelelő életrendű anyuka.

  "...Leggyakrabban árt az anya magának és tulajdon gyermekének hibás életrendtartása által a' hol az indulatok érdemlenek első helyet."

A leírt divatos újszülött-öltöztetés mellett nem csoda, ha az anyák, gondozók figyelmét felhívják a kellemetlen, bár gyönyörű, keményített, szoros ruha által okozott nyugtalanságra.

  "...ezen felül használtatik egy széles, hosszú pólya, melly által nyakától fogva tapig szorosan tekertetik-be a' gyenge csecsemő 's hogy még feje se maradjon szabadon, egy mesterségesen kötött, gyöngyökkel és csipkékkel ékesitett fejkötőt vonnak fejére; ide járul még az áll alatti kendőcske, hogy a' szájából kifolyt nedv nyakára át ne szivároghassan; de ezen kívül még száj' törülőre is van szükség, melly egy bodros szálag' segedelmével nyakára köttetik.

Általában tekintve: a' pólyák, kötők, takarók, párnák könnyűek, finomak, puhák, keményítő 's szegések nélkül legyenek, nehogy nyomván a' gyenge testet, nyugtalanságot okozzanak..."

Itt is olvasható az a szinte csaknem minden könyvben szereplő tanács, hogy mikor szükséges és szükségtelen a sírást etetéssel, szoptatással csillapítani.

  "...de nem kell szüntelenül az emlőknél tartani, vagy ha sirnak, azokat nekiek nyujtani, mert sirásuknak más okai lehetnek, minthogy ezek minden bajokat sirás, mint első beszédmódjok által jelentik-ki."

Már régen is az anya testi közelsége volt a leghatásosabb módszer a sírás megszüntetésére.

  "...gyermekek, valamint az állatok-is mingyárt életek' első napjaiban panaszkodó sirásokkal nyilatkoztatják nyugtalanágokat, ha, vagy annyok eltávozik, vagy ők attól elrekesztetnek; - ellenben pedig, ha szopni nem kivánnak - is, azonnal lecsendesednek, ha annyok oldala mellé tétetnek."

Természetesen a síró csecsemővel foglalkozni kell. Mikor és hogyan? Ez a művészet!

  "Ha a' síró gyermeket dajkája, ágyában hagyja; noha fekvését elunta, tisztátalan, éhes, vagy fájdalma van, ha tehát ekkor veszteg maradni kéntelen, nagyon természetes: hogy annál inkább fog tépelődni."

Az előző könyvnél csak pár évvel később jelent meg Schaller doktori disszertációjának megfelelő könyvecskéje. Már külön foglalkozik az újszülöttek ápolásával, ellátásával. Bár sokszor a csecsemőt és az újszülöttet egyaránt kisdednek nevezték.

Úgy tűnik, "banyák" már régen is voltak és a szó jelentése hasonló volt, mint ma.

  "A' szülés alkalmakor tiltassanak el a' szülönétől minden elöitélettől tellyes tanácsadónők, titok-tellyes banyák (másképp is tudnám még, 's kellene is őket nevezni, kik sokszor anyának, 's gyermeknek veszedelmére vannak, nincs ott egyéb kire szükség, mint egy jó bábára, fontos esetben orvosra, legfellyebb egy jó erköltsű asszony vigasztalhatja a szülőt."

(Schaller János: Vitázás az új-szülött' növeléséről)

Wittmann, aki az alábbi könyvet írta, a számos felsorolt orvosi szakképesítés mellett a gyermekápolás tudora is volt.

Az éhségsírást, a kísérő egyéb jeleket remélhetően a legtöbb anya felismeri és bővítheti a leírást saját tapasztalataival.

  "Az éhség tüneteit az ügyes anya könnyen fel fogja ismerni: ha a csecsemő álmából felébredve tartósan kezd sírni, és dacára hogy elég símán és szárazon fekszik, sírásával fel nem hagy, ha ajkai és nyelve kissé szárazak, ha a szájába nyújtott ujjat mohón megragadja, akkor a gyermek éhes."

(Wittman Lázár: A gyermekápolás rövid kézikönyve, 1876)

Ilyenkor viszont a csecsemő környezete nagy bajban volt, hogy mihez is kezdjen.

  " Másoknál azonban a tej már megalvadva és savasan hányatik ki, a székletek túrósakká, zöldessé válnak, és a csecsemő a beálló bélgörcsök miatt keservesen sír, vagy pedig a túlságos tápfelvétel következtében."

Az 1800-as évek vége felé Szegő Kálmán írt könyvet a csecsemők, kisdedek ápolásáról, a megfelelő szoptatásról.

Vajon a mai szülőknek is szívhez szóló tanítás lenne ez?

  "Az élet első hónapjaiban már helyes szoptatás által beoltható a gyermekbe az engedelmesség, a kötelességtudás magva, hogy hasztalan kiabálása által ne zsarnokoskodjék szülei felett, hanem, kielégíttetvén szükségletei, folytassa álmát, melyek között az első hónapok eltelnek."

(Szegő Kálmán: A gyermek ápolása az első három év alatt.)

A szigorúnak tűnő orvos legalább az újszülöttnél rendjénvalónak tartja a sírást.

A család megvitathatja, hogy milyen módon helyes megnyugtatni a csecsemőt, mi az, ami ma "visszaélésnek" számít és kivel.

  "Itt helyén van azon visszaélésekről megemlékezni, melyet a legtöbb szülőnél feltalálni, midőn síró, vagy nyugtalan gyermekét folytonos ringatással vagy a kocsi tologatásával vagy karjai közt himbálással igyekszik megnyugtatni."

A sírás, nyugtalanság megszüntetésére vonatkozó tanács egyértelmű, sikert ígérő - a csecsemőnek engedelmeskednie kellett.

  "A nyugtalanság oka - ha nem beteges állapot vagy fájdalom mely esetben orvosi tanács szükséges, fel lesz található vagy a nedves pelenkában, vagy egyéb kényelmetlen helyzetben, melynek megszűntével a nyugtalanság oka is eltűnvén, a gyermeknek nyugodtan kell magát viselnie. És ha ok nélkül sír, úgy érezvén, hogy nem törődnek vele, csakhamar leszokik róla, hogy hasztalan kiabálással zaklassa környezetét. Ez eljárás a legjobb nevelési rendszer."

A régi leírást elolvasva összehasonlíthatjuk, vajon a mai csecsemők másképpen sírnak-e éhség, fájdalom miatt, mint kb. 100 évvel ezelőtt síró elődjeik.

  "De különben is a sírás, minőségéből következtetni lehet az okra, mely azt előidézi. A fájdalmas sírás lényegesen különbözik az éhség által okozott, vagy az ok nélküli sírástól. Míg a fájdalmas sírásnál a gyermek hosszantartó sikolyban tör ki, és hogy úgy mondjam testtel-lélekkel sír, mely sírás a fájdalmas rész érintésénél fokozódik, addig az éhség által okozott sírás rövid, szaggatott; a gyermek a szájba helyezett ujjat vagy az emlőt mohón ragadja meg; az ok nélküli sírásnál, inkább csak kiabálásnál a test és arcz nyugodt marad, gyakran abbahagyó a fej czirógatásaira, vagy ha a gyermek ablakhoz vitteik, megszűnik vagy a hasztalan kiabálását megunva és kifáradva, elalszik."

Nagyanyáink számára a mai is népszerű Kneipp plébános különböző gyógyító kúráiról volt híres. Emellett még a csecsemő- és gyermekápolással is megosztani kívánta az ifjú anyákkal, szülőkkel.

  "Mivel oly sok anya kisdedének sírását nem bírja hallani még azt hozom fel meggondolásul: hogy a sírás kicsinyeknek egyetlen dolguk és gyönyörűségök. Nem sírnak mindig fájdalomból, hanem a sírás velök született, hogy az általa a tüdejök erősödjék, vérök mozgásba jöjjön, emésztésök elő legyen mozdítva, egykevéssé elfáradjanak, hogy ismét jobban nyugodhassanak." (Kneipp Sebestyén: Gyermekápolás egészséges és beteg napokban. 1892)

Az természetes, hogy a csecsemő időnként sír, de sírhatnak éjjel, vagy ha fáj a hasuk.

  "Ha a gyermekek fájdalomból sírnak, vajmi sokszor magok az anyák okai, mivel nem tartanak rendet a gyermek etetésében és mivel a gyermeket tultömik, nagyon is sok vagy megemészthetetlen ételt adnak neki."

Gyógyszer, nyugtatók helyett inkább a síró csecsemő begöngyölését javasolta, esetleg hideg vizes lemosással egybekötve.

  "De mit mondjak az olyan anyákról, kik mákteát (mákforrázatot) adnak gyerekeiknek, vagy a kik a szopózacskót pálinkába mártják, hogy a gyermekek jó soká aludjanak?"

"...ha éjjel nem akarnak aludni, begöngyölik, akkor meg van nyugalmok egész éjjel.

Azonfölül a göngynek ama jó oldala van, hogy soha nem árthat, hanem csak jól használhat. Kiszívja a kóranyagokat, kihajtja a szeleket és nyugalmat szerz, tehát a gyermeknek összes jólétét előmozdítja."

A század elején élő gyermekorvos tanítása szinte kielégítheti a mai "műveltebb" anyákat is.

  "Az egészséges csecsemő békés, szelíd hangulatban van, sokat alszik. Ha ébren van, környezete iránt élénken érdeklődik, ide-oda nézdegél, mosolyog, gőgicsél, sokszor hangosan felkacag. Sírni az egészséges gyermek csak igen ritkán szokott, legfeljebb olyankor, ha a szoptatás ideje közeledik.

Ha a gyermek nyűgös, ez annak a jele, hogy valami baja van. A beteg gyermek keveset alszik, sokat és fájdalmasan sír, rendkívül türelmetlen, fejét forgatja, ha valamit kezébe adunk, azt a szájába dugja, fájdalmasan rágcsálja, majd eldobja és ismét sírásba fog. Mindez annak a jele, hogy a gyermeknek fájdalmai vannak. Ám a betegség, még ha nem is jár fájdalommal, rögtön meglátszik a csecsemőn. Az ilyen gyermek bágyadt, környezet iránt nem érdeklődik, szemei homályosak, bágyadtak, nyitva vannak ugyan, de nem látnak."

(Massanek Gábor: A csecsemő táplálása és ellátása egy éves koráig.)

Az 1945 körül megjelent könyvek már a mai szülőknek is segítséget jelentenének.

  "Nemcsak felnőtt emberek között vannak nyugtalan, ideges természetűek, hanem a csecsemők között is. Az idegességet, nyugtalanságra való hajlamot már világra hozzák magukkal. Ilyen csecsemővel kétszeresen pontosan, következetesen, nyugodtan kell bánni, mert ez megnyugtatólag hat rá, s erre nagy szüksége van. De kétszeres ártalmára van az ilyen csecsemőnek, ha az anya nyugtalankodó, kapkodó, a táplálásban gondtalan, a gondozásban rendetlen. Sok nyugtalanságot, aggódást, gondot kerülhetünk el, ha az ilyen csecsemőt idejekorán orvosnak mutatjuk meg."

(Maróthy Mária: A baby.)

"Általában a gyerekek sírása nemcsak éhséget jelenthet. Aki gyerekét figyeli és ismeri, meg tudja különböztetni a különböző sírásokat. Másként sír, ha éhes, ha vizes, ha fázik, ha dühös, ha nyomja valami."

Általában a szülők egy idő után megtanulják, hogyan ismerjék fel, miért sír a csecsemőjük és ne csak arra gondoljanak, hogy éhes.

Az oldalon olvasható információk nem helyettesítik a szakember véleményét, tanácsát. Ezért az olvasottak alapján ne kísérletezzen az öngyógyítással! Ha egészségi állapotában kedvezőtlen változást észlel, forduljon orvoshoz! vitalitas.hu Nyilatkozat

Egészség Ismerettár