A hanyas okai
csecsemõ és gyermekkorban. Kiszaradas
jelei. Önalló apolasi feladatok.
A hányás okai csecsemõ és gyermekkorban.
Kiszáradás jelei. Önálló ápolási feladatok.
Hányás (vomitus) :
A csecsemõ és gyermekkorban az
egyik leggyakoribb kóros jelenség, amelyszámos különbözõ betegség kísérõ tünete lehet. A hányást kiváltó ok
eredete, a hányás megjelenési formája, hevessége és gyakorisága igen különbözõ
lehet.
Újszülöttkori hányás :
Nagyobb mennyiségû magzatvíz
lenyelése után gyakori a hányás. Ilyenkor gyomormosást végzünk és élettani
konyhasóoldatot hagyunk a gyomorban. (A gyomor kapacitása az elsõ napon 7 ml, a
második napon 15 ml, a negyedik napon 50 ml. A bent hagyott folyadék ennél csak
kevesebb lehet.)
Csecsemõkori hányások :
Ø 141b18b Levegõnyelés
(aerophagia) : egyes, fõképpen ideges csecsemõk szopás közben sok levegõt
nyelnek. Fekvõ helyzetben a gyomorszáj megnyílásakor, a levegõ felböfögésénél
tej is ürül. Megelõzés : függõleges helyzetben büfiztetünk.
Ø 141b18b Kérõdzés
(ruminatio) : a csecsemõ a lenyelt táplálékot „visszakérõdzi”, tehát a szájukba
visszaöklendezik, miközben a szopáshoz hasonló szájmozgást végeznek. Régebben
ezt e jelenséget egyértelmûen pszichés eredetûnek, értelmi-érzelmi
elhanyagolásnak tartották, ma elsõsorban gastrooesophagealis
refluxbetegségre kell gondolni.
Gyermekkori hányások
:
Gyermekkorban is elõfordulnak
visszatérõ szokványos hányások.
Ø 141b18b Étkezés
elleni tiltakozás-nak lehet a jele. Súlyos betegségek után alakul ki, mikor a
szülõk mindenféle ígérettel, mesével próbálják rávenni a gyermeket az evésre.
Kezelése : környezetváltozás, naponta 3x-i, kevés étkezés, -rábeszélés nélkül.
Ø 141b18b Iskolába
menés elõtt
Ø 141b18b Utazáskor
Gyomorszáj szûkülete (pylorusstenosis)
A fiatal csecsemõkor
sajátos betegsége. Rendszerint 2-3 hetes
korban kezdõdik, és ha nem
kezelik –egyre fokozódva- újabb
2-3 hét alatt katasztrofális állapothoz vezet.
Oka : a gyomor
kivezetõ szájadékát (pylorus) záró izomgyûrûnek a görcse (pylorusspazmus),
amelynek keletkezésében a beidegzés zavara játssza a fõ szerepet. Ha a pylorus e görcsös hajlamát gyógyszerekkel nem sikerül
megszüntetni, akkor az izomzat hamarosan megvastagszik, s ilyenkor már nemcsak
a görcs nehezíti a gyomor kiürülését, hanem a megvastagodott (hypertrofizált) izomzat okozta
szûkület is. Ez a pylorusstenosis.
A rendellenesség a fiúk között
négyszer olyan gyakori, mint leánycsecsemõkön.
Tünetek :
Vezetõ tünete a
csaknem minden étkezéskor, sokszor már a szopás alatt, vagy közvetlenül utána
bekövetkezõ jellegzetes sugárhányás. A csecsemõ emiatt éhezik, nyugtalanná válik,
felületesen alszik, egész nap nyûglõdik, turgora csökken, súlygyarapodása
meglassul, sõt fogyhat is. Homlokát ráncolja, arckifejezése aggódó, a székletek
száma és mennyisége csökken, sõt székrekedés léphet fel, minthogy a szükséges
táplálékmennyiségnek csak töredéke marad a tápcsatornában. A napi vizelet
mennyisége is kevesebb.
A gyomortáj elõdomborodik, s
finoman megütögetve a gyomor feletti területet, sokszor láthatóvá válik a
gyomor-perisztaltika (guruló labda tünet), esetleg antiperisztaltikát lehet
kiváltani. A szûk gyomorzáron fokozott
izommunkával sem tudja átpréselni a gyomortartalmat, így az ellenkezõ irányba
visszaáramlik és
sugárhányás lesz a következménye.
A csecsemõ ráncos bõrû, rossz turgorú, öreges arckifejezésû,
jellegzetesen dystrophiás lesz, és anyagcseréje alkalikus irányba tolódik el,
mert a hányás miatt sok savat veszít.
A betegséget UH
vizsgálattal igazolják, jól
kimutatható a pylorusizomzat megvastagodása.
Kezelése :
Ø 141b18b Ha csak
pylorusgörcsrõl van szó : görcsoldók (papaverin származékok), étkezés :
többszöri, kisebb adagok
Ø 141b18b Stenosis
esetén : mielõbbi (Ramstedt-mûtét) mûtét, a gyûrûizomzat
átvágás. Nagy gondot kell fordítani a mûtéti
elõkészítésre és utógondozásra.
Mûtét elõtt infúzióval meg kell
szüntetni a kiszáradást és a sósavveszteség miatt keletkezett alkalózist. Mûtét
alatt és után plazmával kiegészített infúziót kap a beteg. A mûtét napján nem
etetjük, másnap fokozatosan, óránként 5-10 ml tea, majd nõi tej. Következõ
naptól 2, majd 3 óránként etetjük, az adagot fokozatosan emelve.
Acetonaemiás hányás (vomitus acetonaemicus)
Leginkább 4-10 éves gyermekek között észlelhetõ
betegség, melynek vezetõ tünete a szabálytalan idõközben visszatérõ, néha igen
makacs hányás és a következményes anyagcserezavar. Az utóbbi jele a jellegzetesen aceton szagú lehelet és a vizeletben
kimutatható aceton. A kóreredet még nem teljesen tisztázott.
A kiváltó ok
többnyire valamilyen banális fertõzés, torokgyulladás vagy gyomor-bél zavar
(gastroenteritis stb) . Az arra hajlamos
gyermekben ez, illetve a bevezetõ hányás reflektorikusan indítja el az említett
folyamatot, melynek a következtében sokszor már néhány apró hányás után
megkezdõdik az aceton ürítés.
Tünetek :
A szinte csillapíthatatlan és
egyre súlyosabbá váló hányássorozaton kívül piros arc és ajak, nagyfokú
levertség, bágyadtság, aluszékonyság jelentkezik, amelynek fõ oka a
következményes hypoglycemia . Csakhamar kialakul a kiszáradás jellegzetes képe
. karikás szem, kihegyezett orr, rossz turgor, száraz nyelv és nyálkahártyák.
Emellett kínzó szomjúság, fej-, és hasfájás jellemzi (az utóbbi miatt sokszor
appendicitisre gondolnak, viszont a has beesett, puha, a pulzus szapora).
Az acetonaemiás hányás nem
önálló betegség, hanem csupán tünet, amelynek hátterében mindég keresni kell a
kiváltó betegséget.
A kezelés is ehhez a
tényhez igazodik :
- a só-víz háztartás zavarának leküzdésére
dextroz-Ringer oldatot adunk infúzióban
- az alapbetegség kezelésére adott gyógyszereket is
többnyire injekció vagy végbélkúp formájában kell alkalmazni
- megfelelõ étrend : kímélõ, zsírban szegény
A gyógyulás kilátásai attól függenek, hogy mennyire sikerül
megnyugtatni a gyermeket, illetve a kiszáradást milyen korán sikerül infúzióval
megszüntetni. Az ideges gyermek megnyugtatása szempontjából fontos a derûs,
kiegyensúlyozott környezet. Ennek biztosítása többnyire nem könnyû, minthogy a
hozzátartozók rendszerint még „idegesebbek”, s nehezen tudják követni az erre
vonatkozó tanácsokat. Súlyosbodás esetén feltétlenül intézetbe kell küldeni a
gyermeket, az exsiccatio leküzdése érdekében.
Dehydrácio felosztása :
1. Izotoniás dehydrácio : (Th: 280 mozm. oldatot kell adni)
Oka : csökkent
folyadékfelvétel, hányás, hasmenés, vérzés
2. Hypertoniás dehydrácio : (több víz veszik) (Th: hypoton oldatot kell adni pl 5%
D)
Oka : csökkent
folyadékfelvétel, fokozott vízleadás : láz, fokozott verejtékezés, polyuria 3. Hypotoniás dehydrácio : (több só
veszik) (Th: hypertoniás
oldatot adunk)
Oka : rossz
therápia (Na szegény, vagy kevés folyadék),
hyperozmoláris folyadék vesztés
(kacsdiureticumok túladagolása, sóvesztõ szindroma).
Kifejezett
klinikai tünetek : keringés összeomlás, parenchymás szervek hypoxiás zavara.
Súlyos
(10-15%) folyadékveszteség
klinikai tünetei :
A sejtbõl és a sejtközötti
térbõl folyadékáramlás indul meg az érpálya felé, a szövetek vízben
elszegényednek. Majd kimerülnek
a szövetek víztartalékai, a keringés összeomlik, a vér besûrûsödik (magas
mhtc), a szövetek nem kapnak elég oxygént és táplálékot (hypoxia, acidosis),
következményeként az anyagcseretermékek nem tudnak kiürülni. Hypokalaemias shock fenyeget.
Interstitialis folyadékhiány:
Ø 141b18b Bõrturgor
csökkenése
Ø 141b18b Aláárkolt,
besüppedt szemek
Ø 141b18b Mélyen
behúzott kutacs
Ø 141b18b Igen
száraz nyelv, nyálkahártyák
Transcellularis folyadékhiány
:
Ø 141b18b Könnymentesség
Intravasalis folyadékhiány :
Ø 141b18b Vérnyomás
esik
Ø 141b18b Pulzusszám
nõ
Ø 141b18b Pulzus
elnyomható vagy nem tapintható
Ø 141b18b Kapilláris
telítõdési idõ csökken
Parenchymás szervek károsodása :
Ø 141b18b Bõr
perifériásan nyirkos, hideg, cyanotikus
Ø 141b18b Vizelet
mennyisége csökken, esetleg anuria
Ø 141b18b Irritabilis,
tudatzavar
Folyadékpótlás:
· 141b18b Cukros tea
itatása
· 141b18b Orális
rehidráló folyadék (ORF)
· 141b18b Sav-bázis
anyagcsere rendezése (NaHCO3, K
Cl)
· 141b18b Folyadékpótlás
: érpálya feltöltése, iv tartós cseppinfúzió
Egészséges csecsemõ napi folyadékszükséglete:
·
6 hónapos korig : 150 ml
/ tskg
·
6 hó – 1 év : 120 ml / tskg
Teendõk hányás esetén:
Ø 141b18b
141b18b A csecsemõt fordítsuk a bal oldalára nehogy aspiráljon
Ø 141b18b
141b18b A nagyobb gyermeket ültessük fel és homlokát támasszuk
meg, tartsunk a szája elé tiszta edényt
Ø 141b18b
141b18b A hányás után a csecsemõt fürdessük meg (szükség szerint)
és adjunk rá tiszta ruhát, fontos a szájtoalett
Ø 141b18b
141b18b A hányadékot tegyük félre és mutassuk meg az orvosnak
Ø 141b18b
141b18b A hányást és körülményeit dokumentálni kell
Ø 141b18b
141b18b Tartsuk szem elõtt, hogy a hányadék fertõzõ lehet
Ø 141b18b
141b18b A hányás a gyermekben félelmet kelt, viselkedjünk
megértõen, igyekezzünk aggodalmát eloszlatni, maradjunk mellette
Ø 141b18b
141b18b Az ismételten hányó gyermeket a többiektõl tartsuk távol
A hányás veszélyei:
Ø
141b18b 141b18b Aspiráció
Ø
141b18b 141b18b Kiszáradás
Gyógyszeres kezelés:
Ø 141b18b
141b18b A hányásközpont ingerlékenységét csökkentõ szerek:
Daedalon
Ø 141b18b
141b18b Nyugtatók: Seduxen Pipolphen
Ø 141b18b
141b18b A paraszimpatikus izgalom hatására Atropin
A folyadékpótlás:
Hányás után a gyermeket nem etetjük. A hányós csecsemõ
rendszerint étvágytalan még a teát sem fogadja szívesen. Ennek ellenére
kínáljuk gyakran akár 10-15 percenként kis adagokban teával vagy limonádéval. A
folyadék és elektrolit veszteség pótlására a gyermeket sós, Ringeres teával
vagy orális rehidráló folyadékkal (ORF, Normolit) kell itatni.
A pótolandó folyadék: a napi folyadékszükséglet
(150ml/kg) + az elvesztett folyadék.
Orális rehidráló folyadék:
Ø 141b18b
141b18b 0,9 gr NaCl
Ø 141b18b
141b18b 2,5 gr NaHCO3
Ø 141b18b
141b18b 1,9 gr KCl
Ø 141b18b
141b18b 25 gr cukor mindez egy liter vízben oldva
Intravénás cseppinfúzió:
Elõtte el kell magyarázni a gyermeknek az infúzió célját
és azt, hogy mi fog vele történni.
1. Az infúziós terápia
elõkészítése, a szerelék összeállítása és bekötése
2. 1 ml vizes oldat 20 cseppnek felel meg
Cseppszám
= beadandó folyadék ml / 3
x órák száma
3. Megfigyelés
Ápolási alapelvek hányás esetén:
A hányás (vomitus) a
gyomormozgások sajátos megnyilvánulása. Csecsemõ-, és gyermekkorban a hányás
gyakori jelenség. Legtöbbször vmilyen betegség másodlagos tünete, sokszor
kezdõdõ betegségekre figyelmeztet, vagy már fennálló súlyos állapot kísérõ
tünete.
A hányásnál meg kell figyelni a
hányás módját, számát, mennyiségét, tartalmát, színét, meg ekll vizsgálni a
hányadék tartalmát, vegyhatását (gyomorból származó hányadék savi vh; a
nyelõcsõbõl származó hányadék lúgos vh, valamint bûzös és ételmaradékot
tartalmaz. A vh-t laknuszpapírral vagy Töpfer-reagenssel állapítható meg).
Teendõk hányást követõen:
§
A gyermek és
környezetének higienes biztosítása
§
Hányadék bemutatása az
orvosnak
§
Dokumentáljuk
§
Felkészülés a következõ
hányásra
§
Só-, folyadék korrekciója
(gyakran kínáljuk folyadékkal, 10-15 percenként)
§
Lehûtött tea, limonádé,
ORF, Normolyt
§
Orvosi utasításra hányás
csökkentõ adása
§
Táplálás felfüggesztése
Acetonemiás hányás:
§
Általában 4-10 éves kor
között fordul elõ
§
Csillapíthatatlan
hányás-sorozat
§
Levertség, bágyadtság,
aluszékonyság jellemzi
§
Hypoglicaemia
§
Kiszáradás tünetei:
aláárkolt szem, kihegyezett orr, rossz turgor, száraz nyálkahártyák
§
Vizelet aceton tartalmú
§
Lehellet aceton szagú
§
Kínzó szomjúság
§
Fej-, hasfájás.
GOR (gastrooesophagealis reflux):
Lényege:
§
A gyenge oezophagealis
sphinter miatt a gyomorbennék a nyelõcsõbe jut
§
A regurgitáció röviddel
az étkezés után következik be
§
Tipikusan a
csecsemõkorra jellemzõ
Megfigyelési
szempontok:
§
Mikor jelentkezik a
hányás, bukás (étkezés, testhelyzet)
§
Súlyfejlõdés
§
Gyomorbennék
ph-ját (tartós, 24 órás)
Norm: 6,5
§
Fájdalmas e a nyelés
(nyugtalanság, étel elutasítása)
§
Aspiráció jelei
Ápolási feladatok:
§
A táplálék sûrítése
(Nutriton, Sinlac)
§
Ülõ testhelyzetben
etetjük
§
Etetés után függõleges
testhelyzet biztosítása
§
Gyakori, kis
mennyiséggel történjen az etetés
§
Fektetés: 30-40 fokos
lejtõn
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése