A HÁNYÁS OKAI CSECSEMŐ ÉS GYERMEKKORBAN.A KISZÁRADÁS JELEI

A hanyas okai csecsemõ és gyermekkorban. Kiszaradas jelei. Önalló apolasi feladatok.

A hányás okai csecsemõ és gyermekkorban. Kiszáradás jelei. Önálló ápolási feladatok.

Hányás  (vomitus) :

A csecsemõ és gyermekkorban az egyik leggyakoribb kóros jelenség, amelyszámos különbözõ  betegség  kísérõ  tünete  lehet. A hányást kiváltó ok eredete, a hányás megjelenési formája, hevessége és gyakorisága igen különbözõ lehet.

Újszülöttkori hányás :

Nagyobb mennyiségû magzatvíz lenyelése után gyakori a hányás. Ilyenkor gyomormosást végzünk és élettani konyhasóoldatot hagyunk a gyomorban. (A gyomor kapacitása az elsõ napon 7 ml, a második napon 15 ml, a negyedik napon 50 ml. A bent hagyott folyadék ennél csak kevesebb lehet.)

Csecsemõkori hányások :

Ø     141b18b   Levegõnyelés (aerophagia) : egyes, fõképpen ideges csecsemõk szopás közben sok levegõt nyelnek. Fekvõ helyzetben a gyomorszáj megnyílásakor, a levegõ felböfögésénél tej is ürül. Megelõzés : függõleges helyzetben büfiztetünk.

Ø     141b18b   Kérõdzés (ruminatio) : a csecsemõ a lenyelt táplálékot „visszakérõdzi”, tehát a szájukba visszaöklendezik, miközben a szopáshoz hasonló szájmozgást végeznek. Régebben ezt e jelenséget egyértelmûen pszichés eredetûnek, értelmi-érzelmi elhanyagolásnak tartották, ma elsõsorban gastrooesophagealis refluxbetegségre kell gondolni.

Gyermekkori  hányások :

Gyermekkorban is elõfordulnak visszatérõ szokványos hányások.

Ø     141b18b   Étkezés elleni tiltakozás-nak lehet a jele. Súlyos betegségek után alakul ki, mikor a szülõk mindenféle ígérettel, mesével próbálják rávenni a gyermeket az evésre. Kezelése : környezetváltozás, naponta 3x-i, kevés étkezés, -rábeszélés nélkül.

Ø     141b18b   Iskolába menés elõtt

Ø     141b18b   Utazáskor

                                 Gyomorszáj szûkülete  (pylorusstenosis)

A fiatal csecsemõkor sajátos betegsége. Rendszerint 2-3 hetes korban  kezdõdik, és ha nem kezelik –egyre fokozódva-  újabb 2-3 hét alatt katasztrofális állapothoz vezet.

Oka : a gyomor kivezetõ szájadékát (pylorus) záró izomgyûrûnek a görcse (pylorusspazmus), amelynek keletkezésében a beidegzés zavara játssza a fõ szerepet. Ha a pylorus e görcsös hajlamát gyógyszerekkel nem sikerül megszüntetni, akkor az izomzat hamarosan megvastagszik, s ilyenkor már nemcsak a görcs nehezíti a gyomor kiürülését, hanem a megvastagodott  (hypertrofizált) izomzat okozta szûkület is. Ez a pylorusstenosis.

A rendellenesség a fiúk között négyszer olyan gyakori, mint leánycsecsemõkön.

Tünetek :

Vezetõ tünete a csaknem minden étkezéskor, sokszor már a szopás alatt, vagy közvetlenül utána bekövetkezõ jellegzetes  sugárhányás. A csecsemõ emiatt éhezik, nyugtalanná válik, felületesen alszik, egész nap nyûglõdik, turgora csökken, súlygyarapodása meglassul, sõt fogyhat is. Homlokát ráncolja, arckifejezése aggódó, a székletek száma és mennyisége csökken, sõt székrekedés léphet fel, minthogy a szükséges táplálékmennyiségnek csak töredéke marad a tápcsatornában. A napi vizelet mennyisége is kevesebb.

A gyomortáj elõdomborodik, s finoman megütögetve a gyomor feletti területet, sokszor láthatóvá válik a gyomor-perisztaltika (guruló labda tünet), esetleg antiperisztaltikát lehet kiváltani. A szûk gyomorzáron  fokozott izommunkával sem tudja átpréselni a gyomortartalmat, így az ellenkezõ irányba visszaáramlik  és sugárhányás lesz a következménye.

A csecsemõ ráncos bõrû,  rossz turgorú, öreges arckifejezésû, jellegzetesen dystrophiás lesz, és anyagcseréje alkalikus irányba tolódik el, mert a hányás miatt sok savat veszít.

A betegséget UH vizsgálattal  igazolják, jól kimutatható a pylorusizomzat megvastagodása.

Kezelése :

Ø     141b18b   Ha csak pylorusgörcsrõl van szó : görcsoldók (papaverin származékok), étkezés : többszöri, kisebb adagok

Ø     141b18b   Stenosis esetén : mielõbbi (Ramstedt-mûtét) mûtét, a gyûrûizomzat átvágás.          Nagy gondot kell fordítani a mûtéti elõkészítésre és utógondozásra.

Mûtét elõtt infúzióval meg kell szüntetni a kiszáradást és a sósavveszteség miatt keletkezett alkalózist. Mûtét alatt és után plazmával kiegészített infúziót kap a beteg. A mûtét napján nem etetjük, másnap fokozatosan, óránként 5-10 ml tea, majd nõi tej. Következõ naptól 2, majd 3 óránként etetjük, az adagot fokozatosan emelve.

                    Acetonaemiás hányás  (vomitus acetonaemicus)

Leginkább  4-10 éves gyermekek között észlelhetõ betegség, melynek vezetõ tünete a szabálytalan idõközben visszatérõ, néha igen makacs hányás és a következményes anyagcserezavar. Az utóbbi jele a jellegzetesen aceton szagú lehelet és a vizeletben kimutatható aceton. A kóreredet még nem teljesen tisztázott.

A kiváltó ok többnyire valamilyen banális fertõzés, torokgyulladás vagy gyomor-bél zavar (gastroenteritis stb) . Az arra hajlamos gyermekben ez, illetve a bevezetõ hányás reflektorikusan indítja el az említett folyamatot, melynek a következtében sokszor már néhány apró hányás után megkezdõdik az aceton ürítés.

Tünetek :

A szinte csillapíthatatlan és egyre súlyosabbá váló hányássorozaton kívül piros arc és ajak, nagyfokú levertség, bágyadtság, aluszékonyság jelentkezik, amelynek fõ oka a következményes hypoglycemia . Csakhamar kialakul a kiszáradás jellegzetes képe . karikás szem, kihegyezett orr, rossz turgor, száraz nyelv és nyálkahártyák. Emellett kínzó szomjúság, fej-, és hasfájás jellemzi (az utóbbi miatt sokszor appendicitisre gondolnak, viszont a has beesett, puha, a pulzus szapora).

Az acetonaemiás hányás nem önálló betegség, hanem csupán tünet, amelynek hátterében mindég keresni kell a kiváltó betegséget.

A kezelés is ehhez a tényhez igazodik :

1. a só-víz háztartás zavarának leküzdésére dextroz-Ringer oldatot adunk infúzióban
2. az alapbetegség kezelésére adott gyógyszereket is többnyire injekció vagy végbélkúp formájában kell alkalmazni
3. megfelelõ étrend : kímélõ, zsírban szegény

A gyógyulás kilátásai  attól függenek, hogy mennyire sikerül megnyugtatni a gyermeket, illetve a kiszáradást milyen korán sikerül infúzióval megszüntetni. Az ideges gyermek megnyugtatása szempontjából fontos a derûs, kiegyensúlyozott környezet. Ennek biztosítása többnyire nem könnyû, minthogy a hozzátartozók rendszerint még „idegesebbek”, s nehezen tudják követni az erre vonatkozó tanácsokat. Súlyosbodás esetén feltétlenül intézetbe kell küldeni a gyermeket, az exsiccatio leküzdése érdekében.

Dehydrácio felosztása :

                1.  Izotoniás dehydrácio :  (Th: 280 mozm. oldatot  kell adni)

Oka : csökkent folyadékfelvétel, hányás, hasmenés, vérzés

                2.  Hypertoniás dehydrácio : (több víz veszik)  (Th: hypoton oldatot kell adni pl 5% D)

Oka : csökkent folyadékfelvétel, fokozott vízleadás : láz, fokozott verejtékezés, polyuria    3.  Hypotoniás dehydrácio : (több só veszik)  (Th: hypertoniás oldatot adunk)

Oka : rossz therápia (Na szegény, vagy kevés folyadék),

         hyperozmoláris folyadék vesztés (kacsdiureticumok túladagolása, sóvesztõ szindroma).

Kifejezett klinikai tünetek : keringés összeomlás, parenchymás szervek hypoxiás zavara.

Súlyos (10-15%)  folyadékveszteség klinikai tünetei :

A sejtbõl és a sejtközötti térbõl folyadékáramlás indul meg az érpálya felé, a szövetek vízben elszegényednek. Majd  kimerülnek a szövetek víztartalékai, a keringés összeomlik, a vér besûrûsödik (magas mhtc), a szövetek nem kapnak elég oxygént és táplálékot (hypoxia, acidosis), következményeként az anyagcseretermékek nem tudnak kiürülni. Hypokalaemias shock fenyeget.

Interstitialis folyadékhiány:

Ø     141b18b   Bõrturgor csökkenése

Ø     141b18b   Aláárkolt, besüppedt szemek

Ø     141b18b   Mélyen behúzott kutacs

Ø     141b18b   Igen száraz nyelv,  nyálkahártyák

Transcellularis folyadékhiány :

Ø     141b18b   Könnymentesség

Intravasalis folyadékhiány :

Ø     141b18b   Vérnyomás esik

Ø     141b18b   Pulzusszám nõ

Ø     141b18b   Pulzus elnyomható vagy nem tapintható

Ø     141b18b   Kapilláris telítõdési idõ csökken

Parenchymás szervek károsodása :

Ø     141b18b   Bõr perifériásan nyirkos, hideg, cyanotikus

Ø     141b18b   Vizelet mennyisége csökken, esetleg anuria

Ø     141b18b   Irritabilis, tudatzavar

Folyadékpótlás:

·     141b18b     Cukros tea itatása

·     141b18b     Orális rehidráló folyadék (ORF)

·     141b18b     Sav-bázis anyagcsere rendezése (NaHCO3,  K Cl)

·     141b18b     Folyadékpótlás : érpálya feltöltése, iv tartós cseppinfúzió

Egészséges csecsemõ napi folyadékszükséglete:

·                                 6 hónapos korig : 150 ml / tskg

·                                 6 hó – 1 év :  120 ml / tskg

Teendõk hányás esetén:

Ø     141b18b      141b18b A csecsemõt fordítsuk a bal oldalára nehogy aspiráljon

Ø     141b18b      141b18b A nagyobb gyermeket ültessük fel és homlokát támasszuk meg, tartsunk a szája elé tiszta edényt

Ø     141b18b      141b18b A hányás után a csecsemõt fürdessük meg (szükség szerint) és adjunk rá tiszta ruhát, fontos a szájtoalett

Ø     141b18b      141b18b A hányadékot tegyük félre és mutassuk meg az orvosnak

Ø     141b18b      141b18b A hányást és körülményeit dokumentálni kell

Ø     141b18b      141b18b Tartsuk szem elõtt, hogy a hányadék fertõzõ lehet

Ø     141b18b      141b18b A hányás a gyermekben félelmet kelt, viselkedjünk megértõen, igyekezzünk aggodalmát eloszlatni, maradjunk mellette

Ø     141b18b      141b18b Az ismételten hányó gyermeket a többiektõl tartsuk távol

A hányás veszélyei:

Ø     141b18b      141b18b Aspiráció

Ø     141b18b      141b18b Kiszáradás

Gyógyszeres kezelés:

Ø     141b18b      141b18b A hányásközpont ingerlékenységét csökkentõ szerek: Daedalon

Ø     141b18b      141b18b Nyugtatók: Seduxen Pipolphen

Ø     141b18b      141b18b A paraszimpatikus izgalom hatására Atropin

A folyadékpótlás:

Hányás után a gyermeket nem etetjük. A hányós csecsemõ rendszerint étvágytalan még a teát sem fogadja szívesen. Ennek ellenére kínáljuk gyakran akár 10-15 percenként kis adagokban teával vagy limonádéval. A folyadék és elektrolit veszteség pótlására a gyermeket sós, Ringeres teával vagy orális rehidráló folyadékkal (ORF, Normolit) kell itatni.

A pótolandó folyadék: a napi folyadékszükséglet (150ml/kg) + az elvesztett folyadék.

Orális rehidráló folyadék:

Ø     141b18b      141b18b 0,9 gr NaCl

Ø     141b18b      141b18b 2,5 gr NaHCO₃

Ø     141b18b      141b18b 1,9 gr KCl

Ø     141b18b      141b18b 25 gr cukor       mindez egy liter vízben oldva

Intravénás cseppinfúzió:

Elõtte el kell magyarázni a gyermeknek az infúzió célját és azt, hogy mi fog vele történni.

1. Az infúziós  terápia elõkészítése, a szerelék összeállítása és bekötése

2. 1 ml vizes oldat 20 cseppnek felel meg

    Cseppszám =  beadandó folyadék ml / 3 x órák száma

3. Megfigyelés

Ápolási alapelvek hányás esetén:

A hányás (vomitus) a gyomormozgások sajátos megnyilvánulása. Csecsemõ-, és gyermekkorban a hányás gyakori jelenség. Legtöbbször vmilyen betegség másodlagos tünete, sokszor kezdõdõ betegségekre figyelmeztet, vagy már fennálló súlyos állapot kísérõ tünete.

A hányásnál meg kell figyelni a hányás módját, számát, mennyiségét, tartalmát, színét, meg ekll vizsgálni a hányadék tartalmát, vegyhatását (gyomorból származó hányadék savi vh; a nyelõcsõbõl származó hányadék lúgos vh, valamint bûzös és ételmaradékot tartalmaz. A vh-t laknuszpapírral vagy Töpfer-reagenssel állapítható meg).

Teendõk hányást követõen:

§                                 A gyermek és környezetének higienes biztosítása

§                                 Hányadék bemutatása az orvosnak

§                                 Dokumentáljuk

§                                 Felkészülés a következõ hányásra

§                                 Só-, folyadék korrekciója (gyakran kínáljuk folyadékkal, 10-15     percenként)

§                                 Lehûtött tea, limonádé, ORF, Normolyt

§                                 Orvosi utasításra hányás csökkentõ adása

§                                 Táplálás felfüggesztése

Acetonemiás  hányás:

§                                 Általában 4-10 éves kor között fordul elõ

§                                 Csillapíthatatlan hányás-sorozat

§                                 Levertség, bágyadtság, aluszékonyság jellemzi

§                                 Hypoglicaemia

§                                 Kiszáradás tünetei: aláárkolt szem, kihegyezett orr, rossz turgor, száraz nyálkahártyák

§                                 Vizelet aceton tartalmú

§                                 Lehellet aceton szagú

§                                 Kínzó szomjúság

§                                 Fej-, hasfájás.

GOR (gastrooesophagealis reflux):

Lényege:

§                                 A gyenge oezophagealis sphinter miatt a gyomorbennék a nyelõcsõbe jut

§                                 A regurgitáció röviddel az étkezés után következik be

§                                 Tipikusan a csecsemõkorra jellemzõ

Megfigyelési szempontok:

§                                 Mikor jelentkezik a hányás, bukás (étkezés, testhelyzet)

§                                 Súlyfejlõdés

§                                 Gyomorbennék ph-ját  (tartós, 24 órás) Norm: 6,5

§                                 Fájdalmas e a nyelés (nyugtalanság, étel elutasítása)

§                                 Aspiráció jelei

Ápolási feladatok:

§                                 A táplálék sûrítése (Nutriton, Sinlac)

§                                 Ülõ testhelyzetben etetjük

§                                 Etetés után függõleges testhelyzet biztosítása

§                                 Gyakori, kis mennyiséggel történjen az etetés

§                                 Fektetés: 30-40 fokos lejtõn