ELHANYAGOLTSÁG MIATT MENEKÜLŐ KISKORUAK

Elhanyagoltság miatt menekülő kiskorúak

 

 

Nemcsak a nehéz sorban élő, hanem a jómódú családok gyermekei is elszöknek otthonról, napokig, hetekig csellengenek, nem ritkán utcagyermekekhez csatlakoznak. A jelenség, amelynek fő oka, hogy a kiskorúakat elhanyagolják, Maros megyében is tapasztalható. 

Vidéki és városi gyerekek is csellengenek

Elgondolkoztató adatokra hívta fel a közvélemény figyelmét

nemrég a Mentsétek meg a gyermekeket! szervezet Maros megyei kirendeltsége. Az eltűnt gyermekek világnapja kapcsán az egyesület képviselője,

Alina Schrenk arról számolt be, hogy országszinten 2013 májusa és 2014 májusa között 3257 gyermek tűnt el otthonról, s ezek 90 százaléka önként távozott. Maros megyében idén harminc csellengőt kerestek a rendőrség segítségével, mindenikük önként hagyta el otthonát. Közülük négyen 15 évnél kisebbek, 11-en vidékiek, 19-en városiak. Tavaly és idén is minden Maros megyei csellengő kiskorút megtaláltak, és visszavittek szüleikhez.

Miért szöknek el otthonról?

. Mint kifejtette, a közhiedelemmel ellentétben nemcsak a nehéz sorban élő, munkára kényszerített gyermekek hagyják el önként otthonukat, hanem a jómódú családban élők is. Az előbbiek így próbálnak megszabadulni a szegénységtől, a kizsákmányolástól.

„A szegény családokban nem ritka, hogy a gyermekeket – legyenek azok elemisták vagy gimnazisták – nem engedik iskolába járni, mert a szülőknek kell segíteniük az állatok gondozásában, őrzésében vagy papír- és műanyagpalack-gyűjtésben. A gyermekek főként azért menekülnek el otthonról, hogy többet ne kelljen dolgozniuk, és úgymond szabadok lehessenek, ők dönthessék el, mivel töltik napjaikat. Nem ritka, hogy a faluról városba vagy egyik városból a másikba kerülő kiskorúak utcagyerekek csoportjához csatlakoznak, velük közösen kéregetnek, lopnak, s tudatmódosító szereket is használnak” – magyarázta a szakember.

A jómódú családokban a szülők általában sokat dolgoznak, sokszor két munkahelyük van, s próbálnak mindent megvásárolni a gyermekeiknek. Azonban nekik elsősorban a szülői szeretetre, figyelemre van szükségük, arra, hogy az édesanyjuk és édesapjuk meghallgassa őket, több időt töltsenek velük.

„A gyermekek, különösen kamaszkorban, próbálják feszegetni határaikat, gyakran szembeszállnak a szülőkkel. A rossz jegyek, a züllött viselkedés, az iskolai hiányzások miatt a szülők megpróbálnak szigorral fellépni, eltiltják a gyermekeket az internettől, a baráti társaságtól, esetleg a telefonhasználattól. Ilyen esetben vannak olyanok, akik az otthonról való távozást választják, s barátokhoz, távolabbi ismerősökhöz mennek

Mit tegyen a szülő, a pedagógus?

A szakember azt javasolja, hogy a szülők próbáljanak meg minél több időt tölteni gyermekeikkel, ápoljanak jó kapcsolatot, kommunikáljanak velük. A gyermek viselkedésében bekövetkezett drasztikus változásokra mindenképp fel kell figyelni, s ha a szülő nem tud erre magyarázatot adni, ki kell kérni a tanítónő, osztályfőnök véleményét. Eredményes lehet, ha a szülők és a pedagógus közösen próbálnak segíteni a kiskorún.

Amennyiben a gyermek elszökik otthonról, majd megkerül, lehetőséget kell teremteni neki, hogy megindokolja tettét. A nagy büntetések kiszabása helyett érdemes időt szánni a kapcsolatok ápolására, hiszen a család körébe visszatért kiskorúnak nem egyszerű belátni tévedését, újra alkalmazkodni a családi és iskolai közösségbe. Célszerű szakember, gyermekpszichológus segítséget kérni.