c róla minél előbb?
A kisgyerekek esetében a harapás
viszonylag gyakori jelenség, de utána kell menni, mi miatt lehet, hogy a
szülő megszüntethesse a rossz szokást.
A kisgyerekek még csak tanulják, hogyan is
működik a világ, mit szabad tenni, és mit nem. Ezt nem tanácsos
szülőként elfelejteni, és indokolatlanul szigorúnak lenni, ha a gyerek
esetleg olyat csinál, amivel fájdalmat okoz. A harapás sok szülő számára
okoz bosszúságot, fejtörést: miért szokhatott rá a gyerek, és hogyan
lehetne leszoktatni róla?
Sajnos szóba jöhet okként az is, hogy valamiféle bántalmazás éri a gyereket, és ezt vezeti le ilyen módon. Érdemes elbeszélgetni az óvónővel, tanító nénivel, a csoportban is előfordul-e ilyen, esetleg más gyerekeknél tapasztaltak-e hasonlót. Súlyosabb testi-lelki sérülés előtt meg kell oldani az ügyet, ha a gyerekek bántják egymást, vagy a saját gyerek a kiszemelt szenvedő alany.
Lehetséges, hogy a gyerek azért harap, mert
így akarja magára felhívni a figyelmet. A szülőnek el kell gondolkodnia
azon, mennyi figyelmet fordít a gyerekre, esetleg testvérével szemben
nem érezheti-e elhanyagolva magát, nem mobilozik-e a szülő, vagy csinál
sokszor bármi mást, amikor a gyerek az érdeklődésére vágyik.
Minél egyértelműbben sikerül beazonosítani a kiváltó okot, annál előbb sikerülhet megszüntetni a rossz szokást. Nem maga a harapás ugyanis, amire fontos odafigyelni, hanem az, ami erre sarkallja a gyereket.
Másik nagyon rossz reakció, ha a gyereket leordítja a szülő. Persze, senki nem örül a fájdalomnak, amit a harapás okozott, és azért sem kell dicsérni a gyereket, ha a testvérét támadta meg ilyen módon, aki most krokodilkönnyeket hullat. Kiabálással azonban nem megy sokra a felnőtt, mivel a gyerek nem arra figyel, amit mondanak neki, hanem egyszerűen megijed. Az üzenet, hogy rossz, amit tett, csakis higgadt állapotban mehet át.
Furcsának tűnhet, de a harapáskor éppen a fenti fordítottját érdemes csinálni. Nem a harapó gyerekhez, hanem a megharapotthoz jó fordulni. A gyerek ezáltal nem kap plusz figyelmet, ha harapott, és rájöhet, nem jó módszert talált a figyelemfelkeltésre. Továbbá a szülő, ha a szenvedő alanyhoz fordul, kiválthatja a gyerek empátiáját, és ő így jobban megértheti, fájdalmat okozott.
Bárkit harap is, akár a tesót, akár a szülőt,
akár a kis barátokat, a dolognak mielőbb elejét kell venni. Az első és
legfontosabb, hogy a szülő megtalálja a rossz szokás okát.
Mitől alakulhat ki a szokás?
Meg kell figyelni, mikor fordul elő, hogy a gyerek harapni kezd. Játszik, esetleg nyűgös olyankor? Az is előfordulhat, bár furcsán hangozhat, hogy akkor jön elő ez a szokása, ha éppen éhes.Sajnos szóba jöhet okként az is, hogy valamiféle bántalmazás éri a gyereket, és ezt vezeti le ilyen módon. Érdemes elbeszélgetni az óvónővel, tanító nénivel, a csoportban is előfordul-e ilyen, esetleg más gyerekeknél tapasztaltak-e hasonlót. Súlyosabb testi-lelki sérülés előtt meg kell oldani az ügyet, ha a gyerekek bántják egymást, vagy a saját gyerek a kiszemelt szenvedő alany.
Minél egyértelműbben sikerül beazonosítani a kiváltó okot, annál előbb sikerülhet megszüntetni a rossz szokást. Nem maga a harapás ugyanis, amire fontos odafigyelni, hanem az, ami erre sarkallja a gyereket.
Miután megharapott valakit a gyerek
Ilyen esetekben két nagyon rossz reakció létezik. Az egyik, hogy a szülő nevet azon, ha a gyerek megharapta. Ezzel pozitív megerősítést ad neki, és ráadásul játékot csinál az egészből. Miért akarna a gyerek leszokni valamiről, amivel kiváltotta a szülő mosolyát, és amit környezete viccesnek talált? Még többször fogja csinálni, mint azelőtt, és talán egyre durvábban.Másik nagyon rossz reakció, ha a gyereket leordítja a szülő. Persze, senki nem örül a fájdalomnak, amit a harapás okozott, és azért sem kell dicsérni a gyereket, ha a testvérét támadta meg ilyen módon, aki most krokodilkönnyeket hullat. Kiabálással azonban nem megy sokra a felnőtt, mivel a gyerek nem arra figyel, amit mondanak neki, hanem egyszerűen megijed. Az üzenet, hogy rossz, amit tett, csakis higgadt állapotban mehet át.
Furcsának tűnhet, de a harapáskor éppen a fenti fordítottját érdemes csinálni. Nem a harapó gyerekhez, hanem a megharapotthoz jó fordulni. A gyerek ezáltal nem kap plusz figyelmet, ha harapott, és rájöhet, nem jó módszert talált a figyelemfelkeltésre. Továbbá a szülő, ha a szenvedő alanyhoz fordul, kiválthatja a gyerek empátiáját, és ő így jobban megértheti, fájdalmat okozott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése