A gerinc fejlődése, gyermekkori gerinc betegségek

Az egészséges gerinc görbületei

Az evolúció folyamán emberben a gerincoszlop görbületei a felegyenesedett járáshoz alkalmazkodva alakultak ki, ugyanez a folyamat követhető végig az egyénben újszülött kortól a növekedés befejeződéséig. Nyílirányúnak nevezzük a has-háti síkban kialakult gerincgörbületeket. Az előrefelé görbületet (homorulat) nevezzük lordosisnak, a hátrafelé görbületet (domburulat) pedig kyphosisnak.
Méhen belül és újszülött korban a gerinc „C” alakban görbült, domború. A gyermek izomzata a fejlődés során először a nyaki homorulatot, majd a járással az ágyéki homorulatot alakítja ki. Az egészséges gerincoszlop hátulról megtekintve egyenes, oldalról nézve pedig kettős „S” alakú. A gerinc normális (anatómiai) görbületei tehát a nyaki lordosis, a háti kyphosis és az ágyéki lordosis.
A csontok és az izmok eltérő növekedési ütemének köszönhetően bizonyos életkorokban (pl. a járás kezdetekor, illetve a kamaszkori felgyorsult növekedéskor) az izomzat relatíve gyengébb, ezért a görbületek egészséges gyermekekben átmenetileg fokozódhatnak. A gerinc végleges formája a serdülőkor elejére alakul ki, az izomzatnak azonban még ez után is nagy szerepe van a gerincoszlop alakjának és funkciójának megtartásában.

A testtartás:

A testtartás eltérő bizonyos helyzetekben. A gerincoszlop nagy fokban mobilis, az izomzat segítségével egészséges gerincen a görbületek kiegyenesíthetők, az izmok ellazításával a görbületek fokozódnak.
1.) Létezik aktív tartás, amikor kihúzzuk magunkat.
2.) Egyénre jellemzően létezik egy habituális (megszokott) tartás, melyet akkor veszünk fel, amikor „nem figyelünk oda” a testtartásunkra.
3.) És van egy passzív, pihentető tartás, amikor az izmainkat ellazítjuk és a gerincet inkább a szalagok stabilizálják.
Az izomzat stabilizáló szerepe és a csigolyák közti szalagok lazasága, vagy feszessége tehát elsődleges a testtartás kialakításában.
A társadalmi és kulturális szokások nagy fokban befolyásolják, hogy mit tart az ember szép tartásnak, ezek koronként és kultúránként is változnak. Rendkívül nagy szerepe van a testtartásban a pszichés faktoroknak.

A pszichés hátterű hanyag tartás, vagy akár hátfájás jóval gyakoribb, mint gondolnánk.

Ezen túl az egészséges gerincnek is vannak alkati, genetikailag örökölt variációi. A normális variációk között megkülönböztetünk lapos-, nyerges- és domború hátat.

A hanyag tartás

Kisgyermekkorban és a serdülőkor elején a csontozat hirtelen növekedésével nem tud lépést tartani az izomerő növekedése, relatív izomgyengeség alakul ki. Ilyenkor tehát a gerinc nyílirányú görbületeinek fokozódása (hanyag tartás) természetes jelenség. Amíg oldalirányú görbület nincs, a gerincoszlop egyébként mobilis, a görbület nem túl nagyfokú és a gyermek azt aktívan ki tudja egyenesíteni, nem betegségről, hanem tartási variációról van szó.
Nagyon fontos, hogy a gyermekek mozogjanak, sportoljanak, mert az erős izomzat alapvetően fontos a gerinc stabilitásához. Mivel ebben az esetben nem betegségről van szó, a gyógytorna szerepe háttérbe szorul. A gyermeket szinte lehetetlen unalmas gyógytorna gyakorlatok rendszeres végzésére motiválni, ezzel sokszor éppen ellentétes hatást érünk el. Fontos, hogy a gyermekkel együtt találjunk olyan sportot, melyet szívesen végez. A társaságba, csapatba tartozás érzése, az új emberek megismerése és a rendszeres mozgás egyébként is jó hatású, tehát a rendszeres sport mindenképpen ajánlott.

A gerinc kóros görbületei:

Megkülönböztetünk oldal irányú kóros görbületeket (scoliosis, ezt nevezzük a köznyelvben gerincferdülésnek) és a nyílirányú görbületek kóros fokozódását, vagy csökkenését (fokozott, vagy csökkent lordosis és kyphosis).

Scoliosis

A scoliosis kezelése attól függ, hogy milyen életkorban kezdődik, milyen fokú és időben hogyan változik a görbület. Alapvetően megkülönböztetjük a 7 éves kor alatt és az e felett kialakult scoliosist, az utóbbi jobb indulatú. Enyhe esetekben speciális, egyénileg végzett gerinctornát (Schroth terápia), súlyosabb esetben fűző kezelést, a korán kezdődő és nagyfokú görbületeknél pedig műtétet kell végezni.

Fokozott kyphosis

A nyílirányú görbületeknél kiemelendő a Scheuermann-betegség, mely gyakrabban fokozott háti-, ritkábban ellapult ágyéki görbülettel jár, minden esetben társul az érintett gerincszakaszok merevsége. A betegség típusosan kamaszkorban jelentkezik. A Scheuermann-betegség kezelésére szintén jellemző a lépcsőzetesség, enyhe esetben speciális tornát, súlyos esetben fűzőt, ritkábban műtétet javasolunk.
Külön kategóriába tartoznak azok a kóros gerincgörbületek, melyek valamilyen egyéb betegség talaján alakulnak ki. Az izombetegségekhez, idegrendszeri betegségekhez, vagy gerincfejlődési rendellenességekhez társuló görbületek általában súlyosabbak, gyorsabban romlanak és kezelésük nehezebb.

Kialakulhat-e a rossz tartásból gerincbetegség?

Az oldalirányú görbületek (scoliosis, vagy gerincferdülés) kialakulása egyértelműen független a testtartástól, azonban a Scheuermann-betegségnél találtak összefüggést az állapot kialakulása és a rossz tartás között. Ez utóbbinál a meglévő genetikai hajlamot fokozhatja a gyenge, kötött izomzat és a beidegződött rossz tartás.

Mit tehetünk a „jó testtartás” érdekében?

Először is le kell szögezni, hogy az Európában klasszikusan szépnek gondolt „karót nyelt”, egyenes gerinc nem a jó tartás, sőt ebből gyakrabban alakul ki idős kori hátfájás. A testsúly megtartásához szükség van ugyanis a gerinc nyílirányú görbületeire, a gerinc így mintegy „rugóként” elnyeli a rá nehezedő energiát. Az egyenes tartás forszírozása koncepció szerint is hiba, ráadásul a kamasz gyermek sokszor éppen „lázadásból” vesz fel hanyag testtartást, tehát erőfeszítéseink eleve kudarcra vannak ítélve.

A jó tartáshoz erős izomzat kell, ezt pedig csak aktív mozgással tudjuk elérni.

A gyermek önálló motivációja nélkül ez aligha lehet sikeres.

Nem köztudott, de a mozgásszervi problémák (térd- és hátfájás, kóros testtartás) pszichés háttere meglepően gyakori. Kiemelendő a fokozott teljesítménykényszer, a túlzott szülői és környezeti kontroll, a testképpel való elégedetlenség. Az izomzat fejlesztése mellett a pszichés problémák megoldása ugyanolyan fontos, sokszor pszichológus bevonására van szükség.

Milyen sportot válasszunk?

Alapvetően egészséges gerinc esetében mindegy, sokkal fontosabb, hogy a gyermek szeresse a mozgást. Vannak persze olyan sportágak, melyekben a gerincre nagyobb terhelés jut. Ezeket nem szoktuk javasolni, ha a gyermek hajlamosabb gerincbetegségekre, vagy már diagnosztizált betegsége van. Ilyenek a súlyemelés, az evezés, a kajak-kenu, az országúti kerékpár. A közhiedelemmel ellentétben az úszás is csak akkor jó, ha azt profi technikával végzik, például a fej kint tartása a vízből mell- és gyorsúszás közben nincs jó hatással a gerincre és a gerinc közeli izmokra.

Milyen késői következményei lehetnek a gerincferdülésnek?

A scoliosis enyhe formája fájdalmat, súlyos formája a tüdő összenyomatása miatt akár légzési nehézséget is okozhat. A Scheuermann-betegség elsősorban hát- és derékfájást okoz jellemzően felnőttkorban. Fejlett országokban a felnőttkori hátfájás vezető helyen okoz megváltozott munkaképességet. Mivel legtöbbször mindkét betegséget fájdalmatlan állapotban diagnosztizáljuk, a gyermekkel nagyon fontos megértetni, hogy betegségét miért kell karban tartania.