A gyermekkori asztma felismerése és kezelése
Az asztma kezelésére kialakított irányelvek az elmúlt évtizedekben világszerte nagy publicitást kaptak. Ennek oka az allergiás kórképek robbanásszerű terjedése, népbetegséggé válása a civilizált világban.
Az asztma a leggyakoribb krónikus ellátást, gondozást igénylő gyermekkori megbetegedés. Az atopiás betegek az allergiás menetelés („allergic march") során jól modellezhető sorrendben jutnak el a táplálékallergiáktól és az atopiás dermatitistől az allergiás asztma bronchiálén keresztül a szénanátháig. A folyamat ugyanakkor a manifesztáció kiszámíthatatlansága miatt rejtélyes.
Az allergiás betegségekkel, így többek között a légúti allergiával számos könyv, közlemény és fórum foglalkozott az elmúlt években, a cikk célja a kezelés egyes gyakorlati problémáinak, a mindennapi teendőknek a bemutatása.
AZ ASZTMA DEFINÍCIÓJA
Az asztma a légutak genetikailag meghatározott krónikus gyulladásos betegsége, melyben többféle sejt és azok termékei vesznek részt; a tüneteket legtöbbször allergia indukálja. A gyulladásos folyamathoz kapcsolódik a légúti hiperreszponzibilitás. A tüneteket spontán vagy gyógyszeres kezelésre javuló reverzibilis légúti obstrukció jellemzi.
AZ ASZTMA MEGÁLLAPÍTÁSA
Az epidemiológiai adatok alapján gyakran kell gondolnunk asztmára. Amennyiben a kezdeti panaszok felvetik a betegség lehetőségét, a diagnózist a tünetekre koncentrálva elsősorban gondos anamnézissel kell megerősíteni.
Az asztma tünetei leggyakrabban a ziháló, sípoló légzés, az ismétlődő hörghurut, az elhúzódó megfázások, a krónikus köhögés, a mellkasi szorítás és a légszomj. A nagy légúti tartalékok következtében a tünetek gyakran rejtve maradnak táblázat).Fontos annak ismerete, hogy volt-e a családban allergiás vagy asztmás.
Alapvető kérdések:
Mikor jelentkeznek a tünetek?
Mi okozza, mi rontja a tüneteket?
Ki kell térni a tünetek gyakoriságára és súlyosságára:
Zavarják-e a gyermek hétköznapi tevékenységét?
Korlátozzák-e a fizikai tevékenységet?
Zavarják-e az alvást?
Gátolják-e a gyermeket az iskolában?
Szükség volt-e sürgősségi vagy kórházi kezelésre?
Milyen gyakoriak a panaszok?
Rá kell kérdezni a gyógyszerekre: Mennyi hörgőtágítót használ?
Milyen gyakorisággal (naponta, hetente)?
A kérdésekre adott válaszok helyes értékelésén múlik az asztma felismerése, a korrekt kezelés kialakítása. A gyermekpulmonológiai szakrendelés/szakintézet a tünetek és a vizsgálati adatok alapján megállapítja az asztma súlyossági fokát és beállítja a kezelést
Az asztma megállapítását követően a gyermekpulmonológus, a gyermekgyógyász szakorvos, a beteg és a közvetlen környezet adekvát ismereteken alapuló harmonikus együttműködése biztosíthatja a kezelés eredményességét.
HOGYAN KEZELJÜK AZ ASZTMÁT? MEGELŐZHETŐ-E AZ ASZTMA?
Az asztmához vezető gyulladás megelőzésének módját nem ismerjük, de valószínűsíthető, hogy például a dohányzás és az elhízás éppen úgy kapcsolódhat asztmához, mint sok más egészségi problémához.
- Amennyire csak lehetséges, kerülni kell az asztmát rontó tényezőket, így csökkenteni lehet a gyógyszerek mennyiségét.
- Rendszeres orvosi kontrollra van szükség, és be kell tartani a kezelési előírásokat. - -Az adekvát kezelés jelentősen csökkentheti az asztmás roham esélyét.
-Az orvosnak a szülővel és életkortól függően a beteggel (továbbiakban: beteggel) együtt kell meghatározni azt, hogy mit kell tenni az asztma kézben tartásához, gyakran használt terminológiával az „asztmakontrollhoz
Az inhalációs gyógyszerelés
Az inhalációs gyógyszerelés előnye, hogy a gyógyszerek közvetlenül a légutakba jutnak, ezáltal a kívánt hatás kevesebb hatóanyaggal, gyorsabban elérhető.
- A hatékonyságot az eszköz megfelelő használata határozza meg. Lényeges tudni, hogy a sokféle inhalációs eszköz alkalmazása más és más technikát igényel, melyre a szülőt és lehetőség szerint a gyermeket meg kell tanítani. Az együttműködés fokának megfelelő eszköz elsősorban életkortól függő, de befolyásolja a beteg aktuális állapota és a szociális környezet is. A krónikus inhalációs kezelés beállításánál szárazpor-inhalátor (a gyakorlatban discus vagy turbuhaler) bevezetésére kell törekedni. A hajtógáz segítségével működő eszközök hatékonyságát adekvát térfogatnövelők alkalmazása biztosíthatja, és csak ritkán van szükség oldatok használatára, elektromos mechanikus porlasztókra.
Az inhalációs kezelésnél az optimális bevitel kiválasztása legalább olyan fontos része a kezelésnek, mint a megfelelő gyógyszer megválasztása. Emiatt minden orvosi kontroll integráns része a gyógyszerbevitel technikájának gyakorlati ellenőrzése.
Gyógyszeres kezelés - antiasztmatikumok
Az antiasztmatikumoknak két fő típusa van: a gyorsan ható és a hosszú távú kezelést biztosító gyógyszerek.
- A gyorsan ható gyógyszereket csak akkor adjuk, ha olyan tüneteket (köhögés, sípoló légzés, mellkasi szorítás vagy légszomj) észlelünk, melyek az asztma romlásához, sőt asztmás rohamhoz vezethetnek.
- Ezeket a gyógyszereket már a tünetek kezdetekor alkalmazzuk, hatásuk perceken belül jelentkezik.
-A legfontosabbak az inhalációs hörgőtágítók (salbutamol, terbutalin, fenoterol), melyek ellazítják a hörgőket körülvevő összehúzódott izomzatot. Gyakran hívják őket „sürgősségi", „rohamoldó" szereknek, mert segítik a légutak gyors megnyitását, könnyítik a légzést, képesek megállítani az asztmás rohamot. Gyorsan hatnak, de hatásuk rövid ideig tart.
- Roham esetére minden asztmásnak kéznél kell, hogy legyenek. Leggyakrabban a béta2-receptor-agonista salbutamolt használjuk inhalációs formában. Esetenként kihasználhatjuk, hogy az alapvetően hosszú hatású béta-mimetikum formoterol hörgőtágító hatása is gyorsan kialakul.
-A kezelés hatástalansága esetén adhatunk szteroidot és további állapotromlás esetén kórházi felvétel szükséges.
A hosszú távú kontrollt biztosító gyógyszereket rendszerint hosszabb periódusokban, naponta kell szedni a krónikus tünetek kézben tartásához, az asztmás epizódok és a roham megelőzéséhez. E gyógyszerek teljes hatása több hét alatt alakul ki.
Az inhalációs kortikoszteroidok (budesonid, fluticason) - továbbiakban szteroidok - csökkentik az asztmás rohamot kiemelten létrehozó gyulladást, a légúti nyálkahártya-duzzanatot, ezért a leghatékonyabb hosszú távú asztmakontrollt biztosító szerek. Az enyhe, mérsékelt és súlyos perzisztáló asztma gyógyszerei, előírás szerinti használat esetén biztonságosak.
A szteroidtablettára vagy -oldatra néhány esetben, rövid ideig van szükség az asztma kézben tartására, illetve a súlyos asztma kezelésére.
A hosszú hatású béta-agonisták (formoterol, salmeterol) ugyancsak hosszú távú kontrollt biztosító gyógyszerek. Ezek nem gyulladásellenes szerek, hanem hörgőtágítók. A mérsékelt és súlyos perzisztáló asztma kezelésére alkalmasak; különösen hasznosak az éjszakai tünetek megelőzésére. A hosszú hatású béta-agonistákat az inhalációs szteroidokkal együtt alkalmazzuk.
A retard theophyllin készítmények hosszú hatású kontrolláló gyógyszerek. Alkalmazásuk nem egyszerű, mert a theophyllint szedő betegnél rendszeresen ellenőrizni kell a gyógyszer vérszintjét, hogy meggyőződjünk arról, hogy az alkalmazott adag megfelelő..
A legtöbb betegnek szüksége van a hosszú távú kezelésre, hogy féken tartsa a folyamatosan fennálló gyulladást, és emellett a tünetek romlása esetén kéznél kell lennie a rövid hatású hörgőtágítónak. A javulást jelzi, ha kevesebb az asztmás roham, csökken a rövid hatású bronchodilatator iránti igény.
-Fontos, hogy a beteg tudja: amennyiben a hosszú hatású gyógyszerek szedését abbahagyja, akkor az asztma valószínűleg romlani fog. A betegség lefolyása során többször szükséges lehet a kezelés módosítása (az adag emelése, csökkentése vagy a kombináció változtatása). Az orvosnak a beteggel együtt kell kidolgoznia az asztma legjobb kezelését. A cél megtalálni azt az optimális, az asztmát kontrolláló legkisebb gyógyszermennyiséget, melyben a beteg megbízik.
Az utóbbi évtized alapvető megállapítása, hogy a betegek és az orvosok egyaránt alulértékelik az asztmás tüneteket, és ennek következtében a betegség a megfelelő ismeretek ellenére alulkezelt. E helyzeten segíthet többek között a kombinált kezelés.
A kombinált kezelés
Az inhalációs szteroidokkal és a hosszú hatású béta-receptor-mimetikumokkal szerzett tapasztalatok alapján kombinált készítményeket hoztak létre az elmúlt években. Ezek a gyógyszerek együtt tartalmazzák a budesonidot és formoterolt, illetve a fluticasont és salmeterolt.
- A kombináció segítségével kevesebb gyógyszert kell alkalmazni, ezért jobb az együttműködési készség, ugyanakkor a komponensek közötti szinergisztikus hatások dóziscsökkentést tesznek lehetővé. A kombinációk közötti igazi különbséget a béta-receptor-mimetikus összetevők (formoterol, illetve salmeterol) közötti farmakológiai különbség jelenti.
A kombinációk alkalmazása nem változtatja meg azt a gyermekkorban különösen mértékadó alapelvet, hogy a gondozás során a beteg állapotát a lehető legkisebb dózisú inhalációs szteroiddal kell egyensúlyban tartani. Az eszközök és az adagolási mód tekintetében egyaránt előtérbe kerül az individuális megítélés.
Specifikus immunterápia
Az úgynevezett allergén injekciók, pontosabban hiposzenzitizáló kezelés indikálása és alkalmazása speciális tapasztalatot igényel, alapfeltétele az egzakt és releváns allergiateszt. Ezek a kezelések csak az allergia bizonyos típusaiban segítenek, alkalmazásuk a főleg a valamilyen okból hatástalan más gyógyszeres kezelés esetén jön szóba. Gyermekkorban előnyösek a nem injekciós formák (inkább a szublinguális alkalmazás terjedt el).
OKTATÁS
A leírtakból következik, hogy a hatékony kezelés alapja a jól adaptált, minden részletre kiterjedő betegoktatás.
-Egy jó interaktív oktatóprogram bemutatja, mi okozza az asztmás rohamot, mi történik a roham során, és hogyan lehet elkerülni a roham kialakulását. Foglalkozik az asztma diagnózisát megállapító tesztekkel, az alkalmazható kezelésekkel és az asztmakontrollt biztosító gyógyszerek alkalmazásával. A szöveges rész mellett illusztrációkat is tartalmaz, és közérthetően juttatja el az információt a betegekhez.
http://www.informed.hu
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése