Tizenéves kori pszichoszexuális fejlődés
Ötödik rész
Az erotikus viselkedés fejlődése.
A pettingtől a közösülésig
A felnőttes erotikus viselkedés
elsajátításának első és legfontosabb lépése nem a közösülés, hanem a különböző „szerelmi játékok”, vagyis a petting megtanulása, begyakorlása. Bizonyosra vehető, hogy sokkal kevesebb
szexuális zavar fordulna elő, ha a fiatalok a hagyományos értelemben vett nemi
élet, a közösülések megkezdése előtt megtanulnának pettingelni,
beleértve egymásnak ilyen módon történő kielégítését is. Talán nem túlzás ezt a fajta tudást a szexuális kultúráltság
egyik fokmérőjének tekinteni,
nem is említve azt a külön előnyét, hogy kiküszöböli a fogamzásgátlásnak ebben
az életkorban alapvető, de sokszor nehezen megoldható gondját, s nagyrészt még
a nemi úton terjedő fertőzésektől is véd.
Az erotikus viselkedés fejlődése, mint
láttuk, az önkielégítésekkel és a hozzájuk kapcsolódó, képzeletbeli
próbacselekvésekkel indul. Ez teszi lehetővé a szexuális
reagálókészség fejlődését mindkét nemnél, a lányoknál pedig az orgazmuskészség
kialakulását is. A vizsgálati adatok szerint azonban még napjainkban is sok fiatal túl
gyorsan áttér a közösülésekre (ami ahhoz hasonlítható, mintha az általános
iskola valamilyen szintű elvégzése után rögtön érettségizni
akarnának). Holott szexuálpszichológiai szempontból nyilvánvaló, hogy az
erotikus viselkedés fejlődésének második szakaszaként a közösülés
nélküli szeretkezést, vagyis a pettinget kellene megtanulniuk. A
petting símogatást, gyengédséget, szeretgetést jelent, s igen sokféle
formája van; a közösülés kivételével az erotikus
örömszerzésnek szinte minden formáját felöleli, a csókolózástól
kezdve a különböző erogén zónák kézzel vagy szájjal történő
ingerléséig.
A petting „merészebb” formái
természetesen csak lépésről lépésre jelennek meg a tizenévesek viselkedésében. Rendszerint ma is a fiúk
kezdeményezik, s ők azok, akiknél a petting könnyebben és gyakrabban eredményez
orgazmust (amit a szexuális reagálókészség nemenként eltérő serdülőkori
fejlődése magyaráz). Ennek ellenére
tizenéves korban a lányok számára nagyobb jelentőségű, mert sokan így ismerik meg az orgazmust. A petting jelentősége a pszichoszexuális fejlődés szempontjából
abban áll, hogy elősegíti a partnerhez való alkalmazkodás elsajátítását, az
intim viszony létrehozásának megtanulását és a különböző típusú partnerek
mélyebb megismerését. A petting
tehát szocializáló tényező; és egyben az individuális erotika
kialakulásának előmozdítója, A nők
35%-a több mint tíz partnerrel pettingelt házassága előtt, és sokan a petting
során alakították ki orgazmuskészségüket. Ez pedig megkönnyítette számukra,
hogy a közösülésben is kielégüljenek.
Következésképpen szabálynak kellene tekinteni, hogy a nő csak akkor kezdje a közösüléseket, ha az orgazmuskészsége (a
maszturbációk és/vagy pettingek során) már kialakult. De a petting, vagyis a változatos
szerelmi játék a felnőttkori szexuális kapcsolatokban is fontos, vagy
önmagában, vagy az ún előjáték formájában. Ez utóbbi teszi lehetővé, hogy a
nő magas izgalmi szinten kezdhesse az aktust, s abban orgazmushoz jusson;
a férfi pedig hozzászokjon saját kielégülésének (és
magömlésének) késleltetéséhez. Ennek érdekében a partnereknek irányítaniuk kell
egymást, amit leginkább a petting során folytatott (meta)kommunikáció tesz lehetővé. A petting fő formái: a csókolózás és az erogén zónák
ingerlése kézzel vagy szájjal, bármilyen testhelyzetben. Az orgazmushoz általában a nemiszerv
közvetlen ingerlése szükséges. Ennek hatékony módját és az élvezetére való
ráhangolódást azonban a partnerrel együtt kell megtanulni.
A tizenévesek eleinte
beérik az ölelkezéssel és csókolózással, majd fokozatosan előtérbe kerülnek a
petting „merészebb”, már kielégülést is hozó formái. A mellek és a nemi szervek simogatása
először ruhán keresztül történik, aztán a ruha alá nyúlva, később már
félig-meddig meztelenül. Az első
közösülésre (koitarche) nálunk ez idő szerint átlag 16-17 éves kor körül
kerül sor, bár elég nagy
szóródással. Az elmúlt évtizedekben sok vita volt akörül, hogy mikor „túl
korai” a közösülések elkezdése, és milyen veszélyek
származnak belőle. Egyesek a jogi felnőttkort (18 év), mások a
házasságkötést tartották elengedhetetlen előfeltételnek.
Tény, hogy a közösülések
„túl korai” vagy „túl késői” elkezdése egyaránt veszélyeket rejt magában, bár az utóbbi lehetőségre igen
kevesen gondolnak. Pedig minél
tovább halogatja valaki a hagyományos értelemben vett nemi élet megkezdését,
annál valószínűbb, hogy nehézségei lesznek később, amikor harmónikus
párkapcsolatot szeretne. Ma már
nyilvánvaló, hogy nem az életkor a fő kritériuma annak, hogy
mikor nevezhetünk egy szexuális kapcsolatlétesítést túl korainak, vagy túl későinek, hanem az erre való felkészültség foka, az egyén pszichoszexuális
fejlettségének szintje.
Pszichológiai szempontból az
első közösülés motívumainak
és hatásainak vizsgálata
lehet jelentős. Újabb vizsgálatok
szerint a megkérdezettek első helyen a szerelemmel, második helyen a
kíváncsisággal indokolták az első közösülést. De sok egyéb motivum is
előfordul; nők részéről például a partner sürgető igénye és félelem a
partner elvesztésétől; férfiak részéről a szexuális és birtoklási vágy
stb.
Az első közösülés élménye jelentős lehet
a további szexuális viselkedés szempontjából. Az átélés módja és hatása főként az
egyén szexuális beállítottságának és felkészültségének, valamint az
adott partnerkapcsolat jellegének függvénye. A felmérések szerint a többség
pozitivan értékeli, tehát ennek az élménynek még viszonylag kedvezőtlen
körülmények között is kedvező, fejlesztő hatása lehet.
Még ma is problémát jelenthet viszont,
hogy a védekezés, a fogamzásgátlás az első közösülések jelentős részében megoldatlan; ez a nemi nevelés hiányának
következménye. Az önmegtartóztatók,
a szexuálisan absztinensek legnagyobb része erkölcsi okokkal indokolta
tartózkodását; emögött azonban gyakran egyéb okok (félelem, alkalomhiány
stb.) húzódnak meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése