Dr. Bauer Béla Ph.D. gyermekgyógyász főorvos, 50 éves tapasztalatával, számos gyermekbetegség tüneteivel és kezelésével ismerteti meg a blog.bauerbela.ro kismamablog látogatóit. "Nagyon hasznos tanácsokat olvashattunk ismét. Minden szülőnek ajánlom figyelmébe." K.L.
A gyermek- és serdülőkori szexuális viselkedés gyakran
aggasztja a felnőtteket. Ma már számos kiváló ismeretterjesztő irodalom
segít bennünket abban, hogy az egészséges szexuális fejlődésről többet
tudhassunk meg. Különböző szempontokkal gazdagítsuk szexuális
nevelésünket, és ne rohanjunk rögtön szakemberhez aggódva, ha
önkielégítésen kapjuk a lurkónkat. A gyermek vagy serdülő szexuális
megnyilvánulásainak bizonyos mintázatai azonban különböző problémák
jelzői lehetnek. Cikkünkben ezeket a mintákat és lehetséges okokat
tárgyaljuk.
A szexuális nevelés és a felvilágosítást támogató források, mint például a Yelon applikáció
témájában korábban már olvashattátok cikkeinket, ahol szintén megjelent
az a gondolat, hogy születésünktől kezdve szexuális lények vagyunk.
Sőt, már magzati korban is megfigyelhető a pénisz merevedése. Freud
használta először a „polimorf perverz” kifejezést az embergyerekre, aki
testének számos területén képes gyönyörhöz jutni. Fejlődésének előre
haladtával ez a szexuális energia egyre inkább a genitáliákra fog
összpontosulni, összekötődve a párkapcsolat kialakítási igényekkel. Még
ha modern szülőnek is tartjuk magunkat, aki tisztában van a szexuális
nevelés komplex jelenségével, mégis gyakran zavarba jövünk, amikor
csemeténk vadul ring kedvenc hintalován. Esetleg merevedést produkál a
szerető anyai ölben, vagy csak ártatlanul arról kérdez, hogy „Én úgy lettem, hogy ti dugtatok”? Elfelejtettük
már, hogy nekünk is voltak akár hasonló megnyilvánulásaink Pistikével
az oviban vagy Klárival az iskolában. Talán mi sem olyan reakciót
kaptunk ezekre annak idején, amely igazán segítségünkre lett volna ott
és akkor, valamint hosszú távon. Egy szó, mint száz
a genitáliák már gyermekkorban is reagálnak az örömet okozó ingerekre,
például erekcióval vagy nedvesedéssel. S érzés szintjén is kellemes
élményt nyújtanak a gyermeknek ezek a pillanatok. A kisgyermekkorban
megtapasztalt örömet okozó testi élmények azonban csak később, tanulás
eredményeként kapnak szexuális címkét az egyénben, és kötődnek majd
erotikus vágyhoz, a másik iránti vonzalom beteljesüléséhez.
Addig is nagyon fontos, hogy milyen élményeket, információkat szerez a
gyermek a saját testével kapcsolatban, a nemét és az intim kapcsolatban
lévők érintkezést illetően. Hogyan reagál a környezete szexuális
megnyilvánulásaira, biztonsággal kérdezhet-e a témát érintő
bizonytalanságaival kapcsolatban, és hiteles, korának megfelelő, számára
kielégítő válaszokat, viszonyulásokat kap-e kérdéseire.
A szexuális megnyilvánulások számos formája valóban az egészséges
fejlődés részei. Az önkielégítési próbálkozásoktól, a másik teste iránt
mutatott fokozott érdeklődéstől, a papás-mamás, doktoros játékoktól
lehet, hogy zavarba jön a felnőtt, azonban aggodalomra az esetek
többségében egyáltalán nincs ok.
Nem kizárólag a nemi hormonok bulijától válik tehát szexuális lénnyé egy gyerek.
A kulturális sajátosságok különösen meghatározzák azt, hogy az egyén
fejlődése során milyen szexuális viselkedési formák jelennek meg és mi
tekinthető normálisnak. A szamoai lányok nem élnek meg például akkora
felfordulást a szex körül serdülőkorban. A testükkel való kapcsolatuk
ugyanis sokkal inkább magától értetődő, mint a nyugati kultúrákban. Az
új-guineai fiúk a férfikorba lépés rituáléjaként orális kielégítésben
részesítik a felnőtt férfiakat. A nyugati kultúrák számára ezek minimum
elképzelhetetlen, de akár szexuális visszaélésnek minősülő események
lennének. A
kulturális sajátosságok különösen meghatározzák azt, hogy az egyén
fejlődése során milyen szexuális viselkedési formák jelennek meg és mi
tekinthető normálisnak.
Vannak azonban olyan tapasztalatok, amikor mind a felnőtt, mind egy
szakember fantáziájában jogosan felmerülhet a szexuális viselkedés
problémát jelző természete. Egyes gyerekek fokozott szexualitást
tanúsítanak viselkedésükben (rendszeresen nemi szervüket mutogatják az
osztálytársaknak a játszótéren, társaik fenekét simogatják visszatérően
stb.). Ezeknek a gyerekeknek például problémájuk lehet a társas
odafigyeléssel, az impulzusaik szabályozásával. Mindez szexuális
megnyilvánulásokban kanalizálódhat, noha az okot nem feltétlenül a
szexuális fejlődésben, esetleg átélt traumában kell keresni, sokkal
inkább az önszabályozás elakadásában.
Sharon Lamb és Aleksandra Plocha négy pontban fogalmazta meg, hogy mi
tekinthető normalitástól eltérő szexuális viselkedésnek gyermekkorban.
A szexuális elemet tartalmazó játék nem kölcsönös beleegyezésen
alapul (az egyik gyermek kényszeríti a másikat vagy visszaél korából
adódó erejével).
A szexuális viselkedés sérti az egyéni határokat, azaz az egyik fél
kellemetlenül érzi magát a játékban való részvételtől, a viselkedés
„felnőttszerű” (például a két gyermek közösüléssel, anális behatolással
próbálkozik vagy szexuálisan kísérletezik egy állattal).
A viselkedés ártalmas az egyénnek akár fizikai, társas vagy pszichológiai szempontból.
A viselkedés repetitív, állandó vagy kényszeres.
A felsorolt sajátosságok gyakorlatilag bármely más nem szexuális
gyermeki viselkedés esetén problémás jeleknek tekinthetőek. Továbbá
találkozhatunk olyan serdülőkkel is, akik viselkedésükkel nem
bántalmaznak másokat, de éppen magukat prezentálják szexuális tárgyként
oly módon, mely aggodalomra adhat okot. Az a meleg fiú például, akinek
nehézsége van hasonló korú fiúval kapcsolatot létesíteni orientációjának
vállalásából fakadó félelmei miatt, online felületeken, bárokban
próbálhat idősebb férfiakkal kapcsolódni, mely gyakran veszélyt
jelenthet a számára. Az a tinédzser lány sincs könnyebb helyzetben, aki
azt tanulta, hogy szexualitásával olyan előnyökhöz lehet jutni, melyeket
saját erőforrásaiból még nem tud megteremteni. Így tehetős idősebb
férfiak számára teszi elérhetővé testét, mellyel szintén veszélybe
sodorhatja magát. A saját test elfogadásának hiánya a szexualitás alakulását is befolyásolja.Milyen problémák húzódhatnak meg a szexuális viselkedés mögött?
Túlzott stimuláció
A gyermekeket gyakran túlingerlik a szexuális üzenetek, melyek
érkezhetnek a médiából, társaktól, családban látott szexuális
jelenetekből. A szexuális játékok triggerei ezek az ingerek is lehetnek.
A viselkedés normalitásának eldöntésénél fontos azonosítani, hogy a
gyermeket érő ingeranyagok milyen forrásból származnak (média formái,
bántalmazás, egyéb források).
Szexuális bántalmazás
A szexuális bántalmazás szintén egy túlingerlési forma, mely
megjelenhet a gyermek szokatlan szexuális játékaiban. A szülő által
elszenvedett szexuális bántalmazás befolyásolhatja a szülői viselkedést,
mely megmutatkozik a gyermek játékában. Amennyiben terápiás
környezetben jelenik meg a szexuális anyag, figyelmeztető jel lehet a
szakember számára, azonban nem ajánlott azonnal egy traumainterjút
felvenni a gyermekkel. A játékban megjelenő szexualitás ugyanis
elképzelhető, hogy egyáltalán nem kötődik szexuális traumához. A
bántalmazáson átesett gyermekek játékában gyakran nem is bukkannak fel
szexuális elemek, inkább a trauma egyéb körülményei és a kapcsolódó
érzések exponálódnak.
Kötődési problémák
A gyermek- vagy serdülőkori szexuális problémák központjában
állhatnak kötődési nehézségek, rendszerszintű problémák, mint például
elmosódott határok a családban, szerepkonfliktusok, gyenge szülői
modellek vagy akár visszautasítás tapasztalása a szülő-gyermek
kapcsolatban.
Tudattalan konfliktusok
Egyes elméletalkotók szerint, ha az elsődleges gondozó nem képes a
gyermek korai szexuális élményeire reflektálni, a gyermek arousal
szintje növekedni fog, miközben azt idegennek érzi. Ez pedig a szexuális
megnyilvánulások felerősödéséhez vezethet.
Nem mindig könnyű meghatározni, hogy milyen viselkedés minősül
szexuális problémának gyermek- és serdülőkorban. Ennek egyik legfőbb
oka, hogy a szex többnyire még ma is tabu – kivétel a médiában –,
valamint a társadalmi megítélés is folyamatosan változik azt illetően,
hogy mi az elfogadható a szexet illetően. Akár problémás, akár
harmonikus viselkedésről van szó, mindig is fontos lesz az a biztonságos
közeg, ahol a gyermek vagy serdülő testi-lelki elfogadást tapasztalhat,
ahol felvállalhatja bizonytalanságait, és ahol hiteles válaszokra
találhat kérdéseit illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése