Komoly problémát is jelezhet, ha dühös a gyerek
Szülőként, tanárként nehéz jól viselni, és még nehezebb kezelni azt a helyzetet, ha a gyermek dühös lesz, agresszívvá válik. Ez önmagában még nem probléma, hiszen az agresszió és annak megnyilvánulásai formái egy eszköz a gyermek számára, amelynek segítségével belső feszültségén, dühén tud enyhíteni – hangsúlyozza Bojti Andrea gyermekpszichológus. Sigmund Freud – hívja fel a figyelmet Félelem, harag, agresszió című könyvében Ranschburg Jenő – „az agressziót az ember alapvető ösztönének tartotta. Felfogása szerint a harag a frusztrált agresszió következménye: akkor keletkezik, amikor az ösztönzés erős, a körülmények azonban megakadályozzák az agresszió nyílt kifejezését. A harag (…) biztonsági szelep, melyben a fölösleges energia kiáramlik…”
Vannak azonban olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a dühkitörés több a nem tipikus viselkedésnél. A Child Mind Institute nevű független nonprofit intézet szerint ilyen az, amikor a hisztériás kitörés, dühroham a gyermek fejlődési szakaszához képest időben később történik; ha a gyermek önmaga vagy mások ellen fordul, kárt tesz a környezetében, esetleg fenyeget másokat; viselkedésével bajba sodorja magát az iskolában, a pedagógusok pedig panaszt tesznek rá; magatartása megakadályozza abban, hogy jól kijöjjön más gyerekekkel; dühkitörései konfliktusos helyzetet okoznak otthon, ami a családi életet is negatívan befolyásolja; továbbá ha bosszús lesz, mert azt érzi, hogy nem tud úrrá lenni dühén, s ezért rosszul érzi magát.
Betegség is állhat a háttérben
Az agresszív viselkedés nem múlik el magától, ezért foglalkozni vele, adott esetben szakember bevonásával (neuropszichológiai, pszichológai vizsgálat). Ha gyermekünk rendszeresen érzelmi kitöréseket produkál, az rendszerint a szorongás szimptómája, az első lépés, hogy feltárjuk, mi állhat a háttérben.Például figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), amelynek egyik gyermekkori tünete az ellenálló és zsarnokoskodó szociális magatartás. A gyermek nem tesz eleget a kérésnek, vagy azért, mert tudatosan ellenáll, vagy mert elfelejti, hogy mit kell tennie. A hiperaktív, nyüzsgő gyerekek nehezen tudják kontrollálni viselkedésüket, a vizsgálatok szerint az ADHD-s gyerekek több mint 50 százaléknál tapasztalható engedetlenség vagy érzelmi kitörés.
A dacos, dühös gyerekek gyakran súlyos szorongásban szenvednek. Nehezen tudják feldolgozni, ha életükben valamilyen komolyabb változás (testvér születése, válás, költözés, iskolaváltás) áll be, amit igyekeznek leplezni, és szorongani kezdenek. Egy másik ok lehet a trauma, a családi problémák, illetve a mellőzöttség érzése. Azok a gyerekek, akik nehezen birkóznak meg az élethelyzetükkel, nem érzik biztonságban magukat, az iskolákba viszik az otthonról hozott problémáikat, másoknak ártva ezzel – a szakértők szerint leginkább a traumát átélt ADHD-s gyerekek vannak veszélyben.
Drámai összeomlást sajnos az autizmus is okozhat, amely szintén egy ok a sok közül. Gyakori érzelmi kitörés akkor is előfordulhat, ha a gyermeknek gondjai akadnak a tanulással. A nem diagnosztizált tanulási zavar esetén, ha bizonyos tantárgyak nehezen mennek, a diák frusztrálódhat, ingerlékennyé válik, s ahelyett, hogy segítséget kérne, inkább összetépi a házi feladatát, vagy más tevékenységbe fog, hogy gondolatát elterelje a problémáról.
A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) egy kevéssé ismert probléma, amelynek elméletét Jean Ayres amerikai gyermekpszichológus dolgozta ki. Az agy ilyenkor nem képes a bejövő ingereket helyesen feldolgozni, ami magatartásbeli, beilleszkedési zavarokkal jár, ezek a gyerekek nehezen birkóznak meg a tanulnivalóval, aminek következtében frusztráltak, agresszívak lesznek. Jellemző az alacsony vagy magas ingerküszöb bizonyos ingerekkel szemben, a megkésett beszédfejlődés és a kommunikációs nehézségek, koordinációs problémák léphetnek fel, előfordulhat diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelmük impulzív, nem tudnak egy dologra koncentrálni, agresszívak, vagy éppen önbizalomhiányban szenvednek.
Dühös a gyermekem, mit tegyek?
A probléma kezelését eddig csak érintettük, most nézzük, hogy mit tehetünk ilyen esetekben. Meg kell tanítanunk a gyermeknek, hogy milyen módon vezesse le feszültségét, mindezt úgy, hogy ne ártson magának és környezetének. Sokat segíthet a mozgás, a sport, és az ott elsajátított készségek, amelyek megtanítják a gyermeket társadalmilag elfogadott módon küzdeni – írja Bojti Andrea.Az első és legfontosabb, hogy tárjuk fel a probléma gyökerét. Ne tegyük fel a kezünket: álljunk ellen a kísértésnek, hogy úgy vetünk véget a hiszti-rohamnak, ha megadjuk gyermekünknek azt, amit szeretne, ezzel csak azt érjük el, hogy megtanulja, az érzelmi kitörés működik. Maradjunk nyugodtak és következetesek, a kemény és durva válasz, a tiltás csak súlyosbítja a gyermek agresszióját, legyen az verbális vagy fizikai, s fontos, hogy az általunk felállított szabályok ne mondjanak egymásnak ellent.
Ha nyugodtak maraduk, azt a viselkedésmintát állítjuk példának, amit viszont szeretnénk látni. Hunyjunk szemet az apróbb rossz cselekedetek felett és dicsérjük a jót, ha mindenért megdorgáljuk, azzal csak olajat öntünk a tűzre. Legyünk végig konzekvensek: a gyereknek tudnia kell, milyen következménnyel jár a rossz viselkedés, de az is, ha jót cselekszik. S csak akkor üljünk le vele beszélni és kompromisszumot kötni, ha már lenyugodott – és ha már mi is készen állunk a fejmosásra és az „alkukötésre”.
A cikk megírásához az Understood Is My Child’s Anger Normal or Should I Be Concerned? című írását használtuk fel.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése