Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2021. július 27., kedd

 

Kóros nyálfolyás gyereknél?

Tisztelt Doktornő/úr! Mitől lehet kóros nyálfolyás egy 3 évesnél? Csecsemőkora óta folyamatosan kórosan sokat nyálzik, eleinte a fogzásra gondoltunk, de már egy éve kijött az összes tejfoga, és még mindig dől a nyál a szájából. Előke kell elé vagy váltás ruhával indulunk el mindenhova. Mit lehet ezzel tenni, ez már mindig így lesz? Köszönöm válaszát előre is! Egy aggódó anyuka.

Legfrissebb cikkek a témában

Dr. Molnár Anna válasza nyálfolyás témában

Kedves Édesanya!

Leírásából pontosan nem derül ki, hogy mit jelent ez a mennyiség, hogy „dől a nyál” a gyermeke szájából! Gyermekeknél az ajak és -szájpad anatómiai eltérése, az orr-illetve garatmandulák túltengése, nagy nyelv, mentális retardáció (szellemi elmaradás) vagy rossz szokás esetén előforduló nyitott száj miatt, valamint nyelészavar (általában megelőző idegrendszeri károsodás, idegbénulás esetén) , izomgyengeség, bizonyos gyógyszerek szedése miatt, illetve ritka esetben szervi eltérés nélkül – „idiopathiásan” előfordulhat kóros és nagyobb mennyiségű nyálfolyás. Amennyiben ez gyermeke napjait zavaró mértékben befolyásolja és eddig ezzel kapcsolatban nem fordultak orvoshoz, javaslom gyermekgyógyász, fül-orr-gégész illetve fogorvos felkeresését!

Figyelem! A válasz nem helyettesíti az orvosi vizsgálatot, diagnózist és terápiát. A kérdésben megfogalmazottakért portálunk nem vállal felelősséget.
#1 Dr.BauerBela

 Mi okozhat túlzott nyálképződést gyerekeknél? 4 gyakori ok

Vannak időszakok, amikor normális, de esetenként a túlzott nyáltermelődés egy tünet.


Leggyakrabban fogzás, de bizonyos logopédiai vagy akár műtéti kezelést igénylő betegségek is okozhatják. Ezekről is beszélt dr. Holpert Valéria fül-orr-gégész, foniáter, a Fül-orr-gégeközpont orvosa.

Fogzás idején jelentkezik

A fokozott nyáltermelődés teljesen normálisnak tekinthető, ha csecsemőknél, kisgyermekeknél a fogzás idején jelentkezik. Ilyenkor a nyáltermelődés oly mértékű lehet, hogy a gyermek ruháját, felsőjét naponta többször is cserélni kell, célszerű ezért nyálkendőt a nyakába tenni napközben, amíg ez az időszak tart. Egyéb tennivalónk nincs, mint megvárni, amíg kinőnek a fogai sorban, akkor a fokozott nyálzás is megszűnik.

Szájnyálkahártya-gyulladás tünete is lehet

Ha a gyermek lázas, fáj a torka, és feltűnően étvágytalan, a szájában pedig apró hólyagok, afták jelennek meg, akkor nagy valószínűséggel szájnyálkahártya-gyulladása van. A fokozott nyálképződés mellett jellemző a nyaki nyirokcsomók duzzanata és a kellemetlen szájszag. A betegséget vírus okozza, és főként kisgyermekeknél fordul elő, akik mindent a szájukba vesznek, ezzel az érzékeny nyálkahártyát könnyen felsértik, ami megkönnyíti a kórokozók szervezetbe jutását.

Mivel vírus okozza, szájnyálkahártya-gyulladás esetén a legfontosabb, hogy a tüneteket csillapítsuk: láz- és fájdalomcsillapítóval, helyi érzéstelenítőt tartalmazó ecsetelővel, folyamatos itatással, pépesített ételekkel, hogy megelőzzük a kiszáradást.

A cikk az ajánló után folytatódik


Védelem a legkisebbeknek is

A Fénylő csillag nevet viselő fertőtlenítő, légfrissítő olajkeverék jó szolgálatot tesz, ha a baba vagy a kisgyermek beteg, sőt, megelőzés szempontjából is. Akár már újszülött kortól is párologtathatod a gyerekszobában.

Tudj meg róla többet!

Promóció

Gyenge száj- és arcizmok

A gyermekkori nyálcsorgás hátterében előfordulhat, hogy a száj- és az arcizmok gyengesége, fejletlensége áll. Ilyen esetben a kicsik nem tudják megfelelően kontrollálni a nyelést, ami egyébként csak látszólag egyszerű folyamat, valójában 25 különféle izom összehangolt működésére van hozzá szükség. Mivel ez a beszédben is okozhat késlekedést, célszerű logopédus segítségét kérni az izmok erősítéséhez. Erre célirányos, játékos feladatokkal, például szívószál, buborékfújó vagy síp segítségével van lehetőség.

Szájlégzés: megnagyobbodott orrmandula is okozhatja

Az orrmandulák túltengése is okozhat fokozott nyáltermelődést kisgyermekeknél. Ilyenkor a gyermek nem kap az orrán rendesen levegőt, ezért éjjel nyitott szájjal alszik, horkolhat is, napközben pedig nyitott szájjal közlekedik, emiatt a nyál sokszor kicsorog a száján. Ha ezt tapasztaljuk, akkor mindenképp forduljunk orvoshoz, mivel a tartós szájlégzés az állkapocs és a fogazat fejlődésének rendellenességét is okozhatja. 

#1 Dr.BauerBela

2021. július 26., hétfő

Szülői szenvedélybetegség gyermekszemmel – hogyan éli meg a gyermek a szülői addikciót

 

Szülői szenvedélybetegség gyermekszemmel – hogyan éli meg a gyermek a szülői addikciót?

Orosz Tamás 2021. március 31.

A negatív fejlődési kimenetel szempontjából az egyik legerőteljesebben ható rizikófaktornak a szülői szenvedélybetegség tekinthető, amely megjelenhet akár mindkét szülőnél is, de az is jelentősen megnehezíti a gyermek helyzetét, amennyiben „csak" az egyik szülő néz szembe efféle problémával. De mit is tekintünk szenvedélybetegségnek? Hogyan néz ki egy szenvedélybeteg szülőt magában foglaló család működése? Milyen szerepekbe bújhat a gyermek a helyzethez való alkalmazkodás, megküzdés érdekében? És ami talán a legfontosabb kérdés: van-e valamilyen védőfaktor, amely a negatív fejlődési kimenetel ellenében hat? Cikkünkből kiderül.

Mit is nevezünk szenvedélybetegségnek?

A szakirodalom alapján minden olyan viselkedésforma szenvedélybetegségnek tekinthető, amely kívül esik az egyén ellenőrzésén; ismétlődő, rendszeres; valamint káros hatást gyakorol az egyénre, és akár a környezetére is (például azáltal, hogy a személy hétköznapi tevékenysége a függőség tárgya köré csoportosul, így elhanyagol mindent és mindenkit). Az addikciókat két nagy csoportba lehet sorolni: megkülönböztetünk kémiai szerek által kiváltott függőséget (például alkohol vagy egyéb illegális szerekhez kapcsolódó addikció), melyet pszichoaktívszer-dependenciának nevezünk, valamint viselkedéses addikciókat (például vásárlási kényszer). Az addikciók mindkét csoportjára érvényes, általános jellemzők között megtalálható:

 

  • az erőteljes késztetés a függőség tárgyával kapcsolatos tevékenységre,
  • a tolerancia, mely azt jelenti, hogy a függő személynek egyre nagyobb dózisban lesz szüksége például alkoholra (vagy viselkedéses addikció esetén például hosszabb időt szeretne videojátékkal játszani),
  • a betegségtudat, de ennek ellenére képtelen a leszokásra,
  • az elvonási tünetek jelentkezése, melyek komoly szenvedést okoznak,
  • valamint az is fellelhető, hogy az addikciók jelentős negatív hatást gyakorolnak az egyén életének több területére, így a munkahelyi (iskolai) teljesítményben, valamint a társas kapcsolatokban is egy markáns visszaesés tapasztalható.

Az addikciók egyik legfőbb jellemzője, hogy a személy legtöbb gondolata és a hétköznapi tevékenységének nagy része a függőség tárgya köré csoportosul, így elhanyagol mindent és mindenkit.

Hogyan néz ki a szenvedélybeteg szülő(ke)t magában foglaló család működése?

Fontos kiemelni, hogy a szülő(k) függősége az összes családtagot érinti, és ezért az egész család számára jelentős stresszforrást jelent. Egyrészt azért, mert veszélyezteti a család gazdasági működőképességét, illetve a családon belüli feladatok ellátása is nehézségbe ütközik. Másrészt azért, mert számtalan negatív érzelmet okoz (például bűntudat, gyanakvás, bűnösség érzése, bizonytalanság, vagy akár félelem), azonban a gyermekek kiskorukban még nem képesek érzelmeik adekvát szabályozására. Ez azért lehet problémás, mert egy 4-5 éves gyermek még nem lesz képes differenciálni azt, hogy mi történik miatta és mi nem, így az énközpontú (egocentrikus) gondolkodása miatt mindent magára vonatkoztatva fog értelmezni – azt is, hogy a szenvedélybeteg édesanyja/édesapja mérges vagy rosszkedvű. Így a gyermek magát okolhatja a kialakult helyzetért. Végül pedig stresszforrást jelenthet az is, hogy az ilyen családokban az érzelmek őszinte megélése, kifejezése (fontos, hogy a negatív érzelmeké is!) kockázatossá válik, az intimitás minimálisra csökken, és az egymás iránti bizalom is rendkívül korlátolt.

Ez az alapvetően bizonytalan légkör fokozza a negatív érzelmek mennyiségét és intenzitását is.  

 

A szenvedélybeteg szülők gyermekeinek érzelmi világát számos negatív érzelem uralhatja: a mindent átható bizonytalanság mellett jellemző lehet a bűntudat, a félelem és a szomorúság is.

Sok esetben megfigyelhető, hogy a szenvedélybeteg szülő(ke)t magában foglaló családokban egyfajta patológiás egyensúly alakul ki. Amikor ez az egyensúlyi helyzet kialakul, onnantól kezdve a különféle, családban tapasztalt működési sajátosságok azt a célt fogják szolgálni, hogy ez a homeosztatikus állapot fennmaradjon. Ilyen működésben is jól tetten érhető sajátosság például, hogy a családban mindenki úgy tesz, mintha semmi probléma nem lenne. Nagyon gyakran a függőségről beszélni sem lehet (a családon belül és azon kívül sem), viszont azáltal, hogy a titkolózás és a tagadás általánossá válik az adott tevékenység is egyre inkább megerősödik, és sajnos akár legitimmé is válhat. Valamint a titkolózás az egyén társas kapcsolataiban falakat állíthat a gyermek és kortársai közé, aminek következménye az elmagányosodás lehet.

További jellegzetesség a szülői inkonzisztens nevelés, amely például abban nyilvánul meg, hogy egyszer mindent megenged a gyermekének, pár óra múlva pedig már semmit sem szabad csinálnia. Ez azért lesz megterhelő a gyermek számára, mert az ilyen egymástól élesen elváló elvárásoknak lehetetlen lesz megfelelni, és így nagyon nehézzé válik az alkalmazkodás is.

Végül pedig fontos megemlíteni, hogy a szülő szenvedélybetegsége a szülő-gyermek szerepviszonyt is alapjaiban megrengetheti. A függőség miatt sok esetben előfordulhat az is, hogy a szülő képtelen eleget tenni a szülői feladatainak, így ezen teendők ellátását a gyermek lesz kénytelen átvenni (például fiatal kora ellenére rendszeresen neki kell elkészíteni az ételt, kitakarítani a lakást, vagy akár gondoskodni a fiatalabb testvéréről). Ezt a fajta szerepcserét nevezzük parentifikációnak.

A parentifikáció negatív következménye lehet az alacsony önértékelés, a depresszió vagy akár a magatartászavar is.

Jellegzetes gyermekszerepek a szenvedélybeteg családokban

Az olyan családokban, ahol az egyik szülő vagy mindkét szülő szenvedélybeteg, olyan diszfunkcionális egyensúly alakul ki, melynek fenntartásához a családtagok által felvett, jellegzetes szerepek is hozzájárulnak. Gyermekek esetében négy szerepet fontos megemlíteni.

Egyik szerep a hős. A hős jól működő, sikeres figurának tűnhet, hiszen magas teljesítmény elérésére képes, kitartó, segítőkész. A hős esetében a rejtett motiváció az, hogy kiemelkedő eredményeivel elvonja a figyelmet a problémáról, viszont ennek hátránya is van: mivel a hős figyelme teljes mértékben a külvilágra irányul, így a saját igényeit háttérbe szorítja, valamint alacsony önértékelés és önbizalomhiány is megfigyelhető.

A bűnbak teljes ellentéte az előzőekben ismertetett hősnek. A két szerepben közös, hogy mindkettő magára vonja a figyelmet, de míg a hős esetében ez pozitív figyelmet jelent (a magas teljesítmény miatt), addig a bűnbak esetében a negatív figyelem jelenik meg. A bűnbak szerepet felvett gyermek motivációja is az, hogy a fókuszt a problémáról elterelje azáltal, hogy őt hibáztatják a családi bajokért.

Harmadik szerep az elveszett gyermek. Az elveszett gyermekekre jellemző, hogy próbálnak a háttérben maradni (ennek a személyes nyeresége a menekülés a számukra), valamint fontos, hogy nagyon sok elfojtással dolgoznak, mely depresszióhoz vagy szorongásos zavarhoz vezethet.

A negyedik szerep, melyet fontos megemlíteni, a bohóc. Ezt általában a család legfiatalabb gyermeke tölti be. Humorral igyekszik csökkenteni a feszültséget, egy oldott, vidám légkört szeretne teremteni. A bohóc szerepben lévő gyermekek általában jó társas készségekkel rendelkeznek. Azonban, ha ez hosszú távon fennmarad, akkor ez a szerep is hátrányt okoz, hiszen az éretlenség, bohóckodás gyermekkorban még normális lehet, azonban felnőttkorban már az egyén életét sok esetben nagyban megnehezítheti.

 

A bohóc szerepben lévő gyermek vidám, felszabadult légkört szeretne teremteni, és ezzel a családban uralkodó feszültséget kívánja humor által csökkenteni.

Minden esetben negatív fejlődési kimenetelt eredményez a szülő(k) szenvedélybetegsége?

A legtöbb esetben igen, ám ez a kérdés sokkal komplexebb ennél. A függőségben szenvedő szülők gyermekei esetében jelentős mértékben megnövekszik a depresszió és a szorongás kialakulásának esélye, valamint a megfigyeléses tanulásnak köszönhetően nagyobb valószínűséggel válnak ők maguk is szenvedélybeteggé, hiszen, ha a gyermek azt észleli, hogy probléma esetén a szülő a feszültséglevezetés céljából egy adott szerhez fordul, akkor ez a későbbiekben beépülhet a gyermek problémamegoldó eszköztárába, és ő is hasonlóan kívánja majd megoldani a nehézségeit. A későbbiekben pedig a rendszeres szerhasználat (amely nagy eséllyel serdülőkorban, a krízisek által leginkább sújtott időszakban fog kibontakozni) nagyon súlyos fejlődési károsodáshoz vezethet. A pszichoszociális érés az esetek többségében elakad, a serdülő a valóságtól nagymértékben elrugaszkodott belső világot alakíthat ki, amely hozzájárul ahhoz, hogy a pubertás korban lévő személy minimalizálja a valós konfliktusokkal való szembenézést, megküzdést.

A függőségben szenvedő szülők gyermekeinek negatív fejlődési kimenetele tetten érhető lesz a társas viszonyulásaikban is: a biztonságos kapcsolat kialakítása nehézségbe ütközik, valamint a jövőben olyan párt választhat magának az egyén, aki szintén valamilyen szenvedélybetegségben szenved (így ebben a szituációban is magára tudja venni a megmentő szerepet). Jellemző továbbá a gyengébb iskolai teljesítmény is az esetükben.

Azonban nem mindig jelenik meg a szülői addikció gyermeki fejlődésre gyakorolt negatív hatása. Ennek magyarázatához szükséges bevezetni a reziliencia fogalmát, amely

a gyermeket érintő fejlődési kockázattal, akutan fennálló rizikótényezőkkel szembeni sikeres alkalmazkodóképességre utal, s így az egyén képes lehet a boldogságra, növekedésre, produktív teljesítményre.

Ezt a képességet egyszerűbben rugalmas ellenálló-képességnek, vagy lelki ellenálló-képességnek is nevezzük. Ahhoz, hogy az egyén rezilienssé váljon több védőfaktor is hozzásegítheti. Ilyen tényező lehet például az, ha a nem függő szülő elfogadó, támogató, és szenzitív támaszt nyújt gyermekének. De a kutatások alapján jótékony hatása lehet annak is, ha a gyermek jó problémamegoldó készséggel és kiváló kommunikációs képességgel rendelkezik, valamint a legkorábbi időszaktól kezdve fokozott válaszkészséget mutat, és olyan pozitív reakciókat hív elő a környezetéből, amelyek gondoskodó attitűdöt eredményeznek. A gyermek fejlődési kimenetele szempontjából fontos lehet az is, hogy a szenvedélybeteg szülő a függősége ellenére hogyan tudja ellátni szülői feladatait: ha képes erre, akkor a gyermek fejlődésében okozott kár is jóval alacsonyabb lehet.

 

#1 Dr.BauerBela

A jól nevelt gyerekek szüleinek 5 titka

 

A jól nevelt gyerekek szüleinek 5 titka

Kercsó Dorottya | 2017-10-05 12:05

Szólj hozzá!  Küldés e-mailben

A Harvard Egyetem pszichológusai megvizsgálták, mi az az öt dolog, amelyet betartva garantáltan jól nevelt lesz a gyerekünk. Sajnos nem öt olyan, viszonylag könnyen kivitelezhető gyakorlati tippet kaphatunk, mint hogy "fektesd le időben" és hasonlók, de érdemes fejlődni, hogy legalább megközelítsük az általuk hasznosnak vélt szokásokat.

 

 

A gyereknevelés egyben önnevelés is. Ezt a saját bőrömön azt hiszem, nagyjából a fiam másfél éves kora táján tanultam meg, amikor kiszöktem a konyhába egy kis csokiért, majd neki nem akartam adni belőle, azzal az indokkal, hogy a nassolás egészségtelen... Ez volt az a pillanat, amikor összeállt a kép: csak azt tudom adni neki, ami nekem is van. Hogy a konkrét példánál maradjunk, soha nem fogom tudni rászoktatni az egészséges táplálkozásra akkor, ha én magam közben suttyomban kapkodom be az édességet.

Valami hasonlót állapítottak meg a neves pszichológusok is. Tanácsaik nem kivitelezhetőek egy csapásra, folyamatos fejlődést, tanulást igényelnek, de erre felnőtt korban is minden lehetőségünk megvan. Következzen tehát az útmutató azok számára, akik jó magaviseletű, tisztelettudó, egyszóval jól nevelt gyerekeket szeretnének kiengedni a világba.
 

1. Tölts vele minőségi időt!

Igen, ezt mindenki tudja. De a hétköznapi rohanásban, amikor reggel viszed a suliba, onnan az edzésre, este próbálod elfogadható állapotba hozni a lakást, mellette pedig normális vacsorát főzni a családnak, nem csoda, ha legfeljebb a matekleckéről van időd társalogni vele – és arról se túl szívesen.
Pedig egy rövid, de annál mélyebb beszélgetést mindenki be tud illeszteni a napjába. Kérdezz az élményeiről, hallgasd végig, de ne tarts neki erkölcsi prédikációt! Mesélj esti mesét! Tanuld meg a kedvenc játékát és játszd vele együtt! Beszélgetés közben kifejtő kérdéseket tegyél fel: mi volt a legjobb élménye aznap, mi a legrosszabb, ki volt kedves hozzá, ki undok, stb.


2. Legyél jó példakép!

Minden direkt tanításnál és erkölcsi leckénél többet számít, mit lát a gyerek maga körül. Légy nagylelkű, igazságos, becsületes, türelmes, és biztos lehetsz benne, hogy ezek a jellemvonások az ő személyiségébe is be fognak épülni. Ha hibáztál, ne félj bocsánatot kérni, ha haragszol, kezeld kulturált módon – ezekkel mutatsz példát a gyermeknek arról, hogy ő hogyan viselkedjen hasonló szituációkban.
Tiszteletre is csak úgy tudod nevelni, ha te magad is tisztelsz másokat. Ehhez hozzátartoznak olyan dolgok is, hogy ne a gyerek füle hallatára szidd a férjedet, az anyósodat, a főnöködet és a tanító nénit – sőt, legjobb az lenne, ha megtanulnád nem szidni őket egyáltalán, bár a világ értelemszerűen nem fekete-fehér.


3. Tanítsd önzetlenségre!

Bár a szülők bevallása alapján legtöbbjük nevelési céljai között kiemelt szerepet kap az önzetlenségre való tanítás, az eredmények mégsem feltétlenül igazolják őket. Kezdd fiatal korban: sajnos majdnem minden évben van lehetőség például árvízkárosultakon segíteni, ilyenkor a gyerekkel együtt pakolj össze néhány tárgyat, amit el tudtok küldeni. Meséld el neki, hogy mennyire örülnek majd más gyerekek az ő kinőtt ruháinak, és bátorítsd, hogy a saját játékaiból is ajánljon fel néhány darabot (de ha nem akarja, ne erőltesd!)

Az önzetlenség a mindennapokban is gyakorolható, egyszerű udvariassági formulákkal, az elesett osztálytárs felsegítésével, a tízórai megosztásával. Ne engedd úgy útjára a gyereket reggel, hogy az uzsonnájából ne adjon senkinek (ismertem ilyet...), és ne küldj vele az oviba-iskolába drága játékot, amelyet félteni kell másoktól. Az osztozkodásra egyébként kiváló terep a játszótér, ott már az egész kicsik is megtanulják, hogy nem féltjük egymástól a homokozó lapátot és a rollert, ezt rendszerint a szülők is ügyesen irányítják.
 

4. Tanítsd hálára!

Egy gyereknek tisztában kell lennie azzal, hogy a körülötte élők mennyi jót tesznek vele, és ezt értékelnie kell. A hálára képes emberek egyúttal önzetlenebbek, segítőkészebbek, sőt egészségesebbek és boldogabbak is. Tanítsuk hát meg nekik, hogyan értékeljék mások cselekedeteit!

Mint mindenben, ebben is a példamutatás a legjobb módszer. Ne felejtsd el őszintén megköszönni neki, ha valamiben például a segítségedre volt. De vigyázz, csak a valódi cselekedeteket értékeld! Felesleges különösebben megdicsérni mindennapi feladatok rutinszerű teljesítéséért, ha azonban valamilyen extra dolgot vitt véghez, ne maradjon el az elismerés. Különösen hangsúlyozd ki, hogy számodra mit jelentett a segítsége.


5. Tanítsd meg kitekinteni a világra!

Természetes, hogy a gyereket elsősorban a barátai és az osztálytársai érdeklik, ezzel a felnőttek sincsenek másképp. Fontos azonban tudatosítani bennük, hogy a belső körön kívül is van élet. Foglalkozzanak az osztályba érkezett új gyerekkel éppúgy, mint az általuk nem ismert, de valamilyen szükséget szenvedő emberekkel – akár más országok lakóival is. Beszélgessetek arról, hogy vannak szegény emberek, szegény országok, esetleg beteg gyerekek – senki nem lesz lelki sérült attól, ha ezekkel a dolgokkal tisztába kerül, viszont megtanulja, hogy a világ nem annyiból áll, amennyit maga körül lát.

A gyerekkor feladata, hogy kialakuljon a teljes személyiség. Hiába az iskola és egyéb közösségi terek, erre a folyamatra akkor is a szülői ház van a legnagyobb hatással. Ne foszd meg magad a lehetőségtől, hogy valódi értékes felnőttet tudj formálni a gyerekedből!

 

#1 Dr.BauerBela

7 nevelési hiba, mely gátolja a gyermeket a sikerhez vezető úton

 

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban. Annak érdekében, hogy gyermekeink kompetens, felelősségteljes és érett személyiséggé váljanak, olykor hagynunk kell, hogy elessenek és újból felálljanak, de azt is, hogy nehezebbnek tűnő helyzeteket oldjanak meg önállóan. Milyen hibákat követünk el leggyakrabban és hogyan kerülhetjük el ezeket?


 A gyerekeket a stressz leküzdésére is tanítanunk kellene, de vajon miképpen tehetjük ezt?


1. Nem engedjük, hogy a gyerek kockáztasson és hibákat kövessen el

Sokan más véleményen vannak azt állítva, hogy csak védeni akarják a gyereküket. Igen, erre szükség van, viszont tudnunk kell, hogy mikor hagyjuk a gyereket elesni és csalódni, hogy ne féljen ettől és megtanulja, hogy ez is ugyanúgy az élethez tartozik, mint a siker és az öröm. Képletesen szólva, gyermekünknek annyiszor kellene megütnie magát, amíg meg nem tanulja, hogy horzsolásokkal és ütésekkel is tud élni. Ez kell ahhoz, hogy ne féljen újra kimenni a játszótérre, még akkor sem, ha eleshet. Ugyanis az élet is így működik. 


2. A segítség részünkről nagyon korán érkezik

Azt mondják, hogy manapság a szülők helikopterként röpködnek gyermekeik körül és szinte állandóan lesik őket. Amint észrevesznek egy pici gondot, leereszkednek hozzájuk, megoldják azt és ezután ismét figyelőállásba helyezkednek. A gyerekek így megszokják azt, hogy minden probléma egyszerűen, magától megoldódik, anélkül, hogy ők ezért felelősséggel tartoznának. Ezért hagyjuk gyermekeinket, hogy saját problémáikat igyekezzenek saját maguk megoldani. Olykor nehéz távol tartani magunkat, főleg, ha azt látjuk, nehezebben megy nekik a megoldás. De bízzunk bennük  és abban, hogy segítségünk nélkül is boldogulnak. 


3. Alaptalanul jutalmazunk

Valamikor népszerűek voltak a „részvételért adott érmek és díjak“, de bebizonyosodott, hogy a gyerekekre nem voltak jó hatással. Amennyiben a szülők a gyerek átlagon aluli eredményeit is kiemelik és eltekintenek rossz viselkedésétől, a gyerek nem lesz képes elviselni a veszteség érzését. Az is lehet, hogy hazudni kezd eredményeit illetően, vagy csalni csupán azért, mert nem képes felvállalni saját sikertelenségét.



4. Megengedjük azt, amit nem kellene

A gyerekeknek nem kell mindig megkapniuk azt, amit szeretnének. Első csalódásuk hamarosan elmúlik, de az elkényeztetettség és az érzés, hogy erőfeszítések nélkül mindig megkapják azt, amire vágynak, már nem. Tanuljunk meg olykor nemet mondani, még akkor is, ha gyermekünknek legszívesebben a kék eget is lehoznánk. Ne tanítsuk őket arra, hogy a jó jegyekért anyagi jutalmat kapnak. Önmagában a jó jegy kell, hogy jelentse számukra a jutalmat és a sikert. Ha mindenért ajándékot kapnak, nem lesz belső motivációjuk, a siker és az öröm feltétel nélküli érzését pedig egyáltalán nem ismerik meg. 


5. Szégyelljük saját múltbéli hibáinkat

Sok szülő régi önmagát állítja példaként gyereke elé: „Bezzeg én a te korodban...“ Tanuljunk meg beszélni saját hibáinkról is, melyeket az ő korukban követtünk el, mondjuk el, mit éreztünk és mit tanultunk belőle. Ezekből a dolgokból a  gyerekek megtanulnak párhuzamot vonni és a mi tapasztalatunk segíthet nekik abban, hogy saját maguk ilyen hibát ne kövessenek el. Értékelni fogják az őszinteségünket és sebezhetőségünket.


6. Az intelligencia nem egyenlő az érettséggel

Ha egy gyermek intelligens, ez még nem jelenti azt, hogy érett és felkészült az életre. Figyeljünk viselkedésének egyéb aspektusaira is és ne csak az intelligenciájára koncentráljunk. Jó iránytű ebben az, ha önállósága mértékét összehasonlítjuk kortársainak önállóságával. Amennyiben a többi gyerek önállóbb, mint a sajátja, nevelje nagyobb felelősségvállalásra és bízzon abban, hogy ezzel megbirkózik. 




7. Bort iszunk, vizet prédikálunk

Legjobb tanács a szülők számára: neveljünk példával. Amikor a gyerek látja, hogy  szavaink és cselekedeteink összhangban vannak, becsülni fognak minket. Megérti, hogy ha kételkedés nélkül képesek vagyunk nehéz erkölcsi döntések meghozatalára, akkor ő is képes lesz erre. Hagyjuk magunk mögött a gazdagabb, boldogabb és jobb embereket. Gyermekünk követni fogja példánkat.

Gyemekeink nevelésében ugyanazt a szempontot kell szem előtt tartani, mint saját sikeres életünket illetően: tanuljuk meg a jelen örömeivel szemben előnyben részesíteni jövőbeli sikereinket. Ez minden téren érvényes, akár az egészséges táplálkozásról, akár a pénzügyek gazdasági vonatkozásairól, akár a kiváló iskolai és munkahelyi eredmények eléréséről legyen szó.

Annak érdekében, hogy sikeres és öntudatos egyéneket neveljünk a jövő generáció számára, egyszerűen csak néhány alapelvet kell betartanunk:


  • Engedjük, hogy gyermekünk bonyolultabb feladatokat is kipróbáljon és hagyjuk, hogy megtapasztalhassa a sikertelenséget is.
  • Beszélgessünk velük tetteik következményeiről – legyen az akár jó, akár rossz.
  • Engedjük, hogy bekapcsolódjanak a türelmet és kitartást igénylő tevékenységekbe is, melyek a jövőbeni sikerek érdekében olykor a mindennapi örömök lemondását jelentik (sportversenyre való felkészülés, hangszeren történő játék, stb.).
  • Tanítsuk meg őket, hogy nem csinálhatnak mindent egyszerre, s hogy az élet döntésekből és kompromisszumokból á
  • Beszéljünk nekik a jövőről, a lehetőségeikről – mutassuk meg az utakat, melyek ezekhez a lehetőségekhez vezetnek. 
  • Bízzuk meg őket olyan dolgokkal, melyek a felnőttkorral kapcsolatos felelősséggel járnak (a rájuk bízott pénz kezelése és hasonlók).


#1 Dr.BauerBela

2021. július 21., szerda