Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2017. június 30., péntek

HIRZUTISMUS-SZŐRÖSSÉG


#1 Dr.BauerBela

HENOCH-SCHÖNLEIN PURPURA -KLINIKAI FORMÁK

1-



2-



3-



4-



5-



6-



7-



8-



9-



1O-



11-



12-

  #1 Dr.BauerBela

Nyári elsősegély – vízparti balesetek

Nyári elsősegély – vízparti balesetek

Kövess minket a facebookon!

A statisztikák szerint a legtöbb sérülés a nyaralásokon történik. Ilyenkor kicsit felelőtlenebbek vagyunk, és a gyerekek is figyelmetlenebbek, ráadásul az idegen, ismeretlen környezetben váratlan helyzetek és balesetveszélyek leselkednek ránk.
2015. 04. 29.

Nagyon sokan vízparton töltik a vakációjukat. Az ilyen környezetnek is megvannak a maga speciális veszélyforrásai, amikkel jó tisztában lenni. Ha mégis bekövetkezne a baj, akkor az sem árt, ha tudjuk, hogyan lássuk el a különféle sérüléseket.

Kagylók, éles sziklák, üvegszilánkok

Mi a magyar tengerhez vagyunk szokva, ami igen barátságos fürdőhely: tiszta vizű, nincsenek benne veszélyes áramlatok, harapós halak, sem óriási mélységek. Ugyanakkor néhány veszélyforrással itt is számolni kell, épp úgy, mint a tengereknél: az iszapba ágyazódott éles kagylók és kövek éppolyan kellemetlen – és megfelelő ellátás híján veszélyes – sérülést okozhatnak, mintha a tengerben találkoznánk velük.
A kagylók okozzák a legtöbb, vízben szerzett sérülést, és ezeket ráadásul szinte lehetetlen kikerülni. Bár a Balaton vize rendkívül tiszta, és akár másfél méter mélyen a fenékig is lelátni, a homokba bújt kagylókat akkor sem vesszük észre, ha folyton a lábunk elé nézünk. Legtöbbször a már elhalt kagylók szétnyílt héja okozza a balesetet: olyan vágást ejtenek, mintha késsel metszették volna el a lábunkon a bőrt és a húst. Általában nem mély a seb, de igen kellemetlen, hiszen folyton rajta járunk, és akarva akaratlanul is szennyeződések kerülnek bele, amik nehezítik a gyógyulását, és elfertőzhetik a sebet. Ezeket a sérüléseket a „hagyományos” vágott sebek mintájára kell ellátni: a sebet és környékét kimossuk tiszta vízzel, fertőtlenítjük, és leragasztjuk sebtapasszal. ha a sebben idegen anyag van, azt csipesszel vegyük ki, de legjobb az ilyet már orvosra bízni. Sokan tanácsolják, hogy az ilyen sebet hagyjuk szabadon, mert úgy jobban gyógyul – ez azonban tévedés!. A fedetlenül hagyott seb egyrészt lassabban gyógyul, másrészt nagyobb valószínűséggel fertőződik el. A helyes eljárás, ha a sebkötést néhány óránként lecseréljük, és cseréléskor megtisztítjuk és újra fertőtlenítjük a környékét.
Üvegszilánkoknál ugyanez az eljárás, ám ott még körültekintőbbnek kell lennünk: szilánk ugyanis nem maradhat a sebben. Ha még tisztítás után is szúró fájdalmat érzünk az azt jelenti, hogy egy apró üvegdarab szorult a sebbe, amit viszont jobb, ha orvos tár fel és távolít el.
A kövek ritkán hagynak „tiszta” sebeket maguk után, az ilyen sérülések nem egy precíz vágást ejtenek a bőrön, hanem horzsolnak és rongyolnak. Az ilyen felületeken különösen fontos a gondos fertőtlenítés és a tisztítás. A kötözést és annak cseréjét a vágásoknál említett módszerrel végezzük. Még egy jó tanács: friss sebbel ne menjünk a vízbe: hagyjuk gyógyulni a sérült bőrt legalább egy napig.
hirdetés

Tengeri sün

A tengeri sünök nagyon fájdalmas sérüléseket okozhatnak, az általuk ejtett sebekkel pedig viszonylag hosszan kínlódik az ember. A sün hegyes, mérgező tüskéi ugyanis mélyen fúródnak a bőr alá, majd beletörnek a sebbe, és horgas végük miatt nehéz kivenni őket. Ezért a sérülést rendszerint gyulladás is kíséri. Ha sünbe léptünk, jöjjünk ki a vízből és és tegyünk a sebre ecetet, mert ez feloldja a tüskét. Ne próbálkozzunk a csipesszel, mert szinte biztos, hogy csak mélyebbre toljuk vele a bőr alá a tüskét, és bele is törjük, így betokozódik, és csak sebészeti eljárással lehet majd eltávolítani. A méreg, amit a sün tüskéi belénk juttattak közömbösíthetők forró vízzel, így ebbe áztassuk a sérült testrészt. Ezzel a fájdalom is csökken. Orvoshoz akkor kell fordulni, ha a tüske beletörik, és nem tudjuk eltávolítani a sebből.

Medúza


A medúzákkal való találkozást sem könnyű elkerülni, hiszen ezek a lények legtöbbször átlátszóak. A tengerparti sérülések közül ők okozzák a legtöbbet, és nemcsak a vízben, de a partra vetődve is csípnek, még akkor is, ha maga az állat már nem él. Számos faj mérge rendkívül veszélyes – akár halálos is lehet –, ezért utazás előtt tájékozódjunk, hogy a kiszemelt partszakaszon akadnak-e ilyen brutálisabb fajok.
A medúzacsípés fájdalmas bőrpírral, gyulladással, hólyagosodással jár, de jelentkezhet fejfájás, hányinger, szédülés, végtagfájdalom, rendszertelen szívverés is, illetve ezen kívül még az itthonról ismert rovarcsípésekkel járó allergiás reakciók léphetnek fel, és legrosszabb esetben szívmegállás is bekövetkezhet.Ha medúza csípett meg valakit, a legjobb, amit tehet, hogy azonnal kijön a vízből, a testére tapadt medúzakarokat eltávolítja egy kendővel – puszta kézzel ne érjünk hozzá! – és a csípés helyét leöblíti sós tengervízzel. Édesvizet semmiképpen ne használjunk! Ez ugyanis aktiválja a még meg nem repedt csalánsejteket, és így még több fájdalmat okoz. Tilos továbbá dörzsölni a csípés helyét, mert ezzel csak aktiválódnak, és mélyebbre jutnak a méreganyagok a bőrben. Ecetes borogatással viszont jól enyhíthetők a csípés következményei, mert az ecet akadályozza a medúza méreganyagainak működését. Medúzák és tengeri sünök ellen leghatékonyabban megfelelő ruházattal és cipővel védekezhetünk.
hirdetés

Napégés

A vízparti balesetek közül a napégés gyakorlatilag mindenkit veszélyeztet, még azokat is, akik ruhában vannak. A fehér, vékony ruhák ugyanis kifejezetten jól engedik át a káros UV sugarakat, és egy ilyen pólóban majdnem ugyanúgy leéghetünk, mintha meztelenül napoznánk. Vannak viszont UV ellen védő anyagok: nyárra ilyenekből készült ruhákat vásároljunk inkább.
Sokan nem tekintik a napégést balesetnek, pedig éppen olyan hatása van a szervezetre, mintha tűzzel égetnénk meg a bőrünket, vagy leforráznánk magunkat gőzzel, forró vízzel. Különösen a gyerekekre veszélyes – minél kisebbek, annál jobban megárt nekik. Ezenfelül a napégés drasztikusan megemeli a bőrrák kialakulásának veszélyét is.
A napégésnek is több fokozata van. A legtöbben megússzák első fokú napégéssel, ami megpirult, érzékeny bőrrel jár. Ilyenkor a megfelelő utólagos kezelés az, ha hideg – de 25 foknál nem hidegebb – vízzel, vizes borogatással hűtjük a bőrt hosszabb ideig, legalább egy, de inkább két órán át. Ha gyerekkel történt a baj, a hűtést körültekintően végezzük, mert az ő testük hamarabb túlhűl.
A hűtés mellett fontos, hogy sok folyadékot fogyasszon a kárvallott napozó. Ha szükséges, és a fájdalmait mással nem tudja enyhíteni, vegyen be egyszerű fájdalomcsillapítót, és lehetőleg minél kevesebb ruhában, teljesen beárnyékolt, besötétített, hűvös szobában próbálja átvészelni azt az időszakot, amíg lassanként enyhülnek a tünetek.

Ha azonban a fájdalmak nehezen elviselhetők, a megégett helyek lángvörösek, és hólyagosodnak, akkor mindenképpen forduljunk orvoshoz. Ha kisgyermek vagy csecsemő égett le, vele is orvoshoz kell menni. Ugyancsak szakembert igényel az, ha nyakmerevséget, hányást, fejfájást, szédülést tapasztalsz a napégés következményeként.

Horzsolások, zúzódások

A gyerekek önfeledten adják át magukat a nyár örömeinek, ezért gyakrabban sérülnek meg játék közben. Horzsolásokat és zúzódásokat szerezhetnek be a csúszdán, vízibiciklin, a trambulinon, a strand játszóterén és gyakorlatilag bárhol nyaralás közben. A kisebb sebeket magunk is elláthatjuk: ilyen esetekben is a kulcsszó a seb tisztítása, fertőtlenítése és laza kötözése, valamint a kötés gyakori cseréje. Orvoshoz akkor kell fordulni, ha a sebben idegen anyag van, vagy mély, esetleg nagy kiterjedésű a seb. Szintén szakemberhez kell menni késlekedés nélkül, ha sebfertőzés jelei mutatkoznak: sebfájdalom, duzzanat, bőrpír, váladékozás, elesettségérzés, hőemelkedés vagy láz jelentkezik. Ha a sérülést fertőzésveszélyes körülmények között szerezte a gyermek, és nincs tetanusz oltása, akkor is orvostól kérjünk szakszerű ellátást.
#1 Dr.BauerBela

NYÁRON TÖBB A GYERMEKBALESET

A cikk egy évnél régebben készült, a benne szereplő adatok es tények a megírás idejének helyzetét tükrözik. Nyáron több a gyermekbaleset!
2014-06-28 07:55 | GI
A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a nyári vakáció hónapjaiban történik a legtöbb gyermek baleset. A tavalyi nyolc gyermek áldozatból öten nyáron vesztették életüket. Vigyázzunk rájuk!


Júniusban véget ért a tanév, ezzel mintegy 1,2 millió iskolás korú részére kezdődött meg a bő kéthónapos nyári vakáció. A gyermekek nyári elhelyezése sok szülőnek okoz gondot. A nyári hónapokban, a tanítási szünet időszakában jelentősen megnövekszik a gyermekek veszélyeztetettsége. Ez a megállapítás igaz a közlekedési, az otthoni, és az egyéb balesetekre egyaránt. A gyermekgyógyászati sürgősségi osztályok tapasztalatai is azt mutatják, hogy júniustól augusztus végéig a balesetekből és a sporttevékenységből származó sérülések száma jelentősen megnő. Ennek a jelenségnek több összetevője is van. 
Egyrészt a tanítás befejezését követően a gyermekek felszabadultabbá, óvatlanabbá, figyelmetlenebbé válnak, sok szabadidővel rendelkeznek, így gyakrabban jelennek meg a közterületeken, a parkokban, játszótereken és az utak mentén, továbbá felügyeletük sincs mindig kellően megoldva. A munkavállaló szülők általában nem rendelkeznek annyi szabadidővel, szabadsággal, hogy hónapokig a gyermekükkel maradjanak, továbbá a szabadságuk kivételének időpontját egyéb körülmények is befolyásolják (munkaadó, kollégák szabadsága, feladatok mennyisége stb.).
A közúti baleseti statisztikai adatok egyértelműen alátámasztják, hogy a legtöbb gyermek baleset a nyári hónapokban történik (a legtöbb augusztusban, valamint júliusban), és a tragédiák száma is ekkor a legmagasabb. Nyáron jellemzően gyakoribbak a kerékpáros balesetek. A kórházi/szakrendelői gyermek osztályok jelzései alapján a magános balesetek (elesések, útról való letérések stb.) és az ütközések mellett abból is adódnak sérülések, hogy a kerékpáron szabálytalanul szállított gyerek lába beszorul a küllők közé.
A kerékpáros gyermekbalesetek látenciája viszonylag magas. Sok baleset ugyanis nem a közúton, hanem a játszótéren, parkban, udvaron, vagy más hasonló helyen történik, többnyire egyéb külső közreható tényező hiányában, s ezek az esetek a közúti baleseti statisztikában értelemszerűen nem jelentkeznek. A közelmúltban megvizsgáltuk a 2010-2013. évek év nyári hónapjaiban (júniusban, júliusban, augusztusban) bekövetkezett gyermekkorú közúti balesetek alakulását a KSH adatok alapján.
A vizsgálat főbb megállapításai az alábbiak voltak.
- A nyári hónapokban bekövetkező, a gyermekkorúak közlekedését érintő közúti balesetek trendje részben eltér attól, amelyet a teljes évi adatok esetében tapasztalhatunk. Ennek egyik példája, hogy 2013. nyarán több gyermek vesztette életét, illetve sérült meg súlyosan közúti balesetben, mint két évvel ezelőtt (ezzel szemben az összesített éves adatok csökkenést mutatnak)
- A gyermekek részvételével bekövetkezett személysérüléses közúti közlekedési balesetek egyharmada a nyári hónapokban éri a gyerekeket. Ez az érték magasabb, mint amelyet a három hónap aránya indokolna, vagy amelyet az év más évszakában tapasztalhatunk.
- A gyermekkorúak körén belül a „legidősebbek”, azaz a 10-14 évesek korosztályának kockázata kimagasló: 2011-2013. nyarán több 10-14 éves sérült meg, vagy vesztette életét közúti balesetben, mint a 6-9, és a 0-5 évesek együttesen.
- Figyelemre méltó, hogy 2013-ban az egész évben bekövetkezett 8 közúti gyermek halálozásból 5 (!) a nyári hónapokban történt. Ez is jelzi, hogy a nyári vakáció időszakában a gyermekek közlekedésbiztonságára kiemelt figyelmet kell fordítani.
Ellenben a gyermekkorúak által okozott balesetek trendje kedvező, 2013 nyarán a gyermekek mintegy 20%-kal kevesebb közúti balesetet okoztak, mint 2011-ben. A 10-14 éves korosztály érintettsége a gyermekkorúak által okozott közúti baleseteken belül is kiemelkedő (közel kétszer annyi balesetet okoztak, mint a fiatalabbak).
A gyermekek közúti baleseti sérüléseiket a nyári hónapokban leggyakrabban gépjármű utasaként szerzik, s többnyire így válnak közlekedési baleset áldozatává. A gépjármű utasaként meghalt/megsérült gyermekkorúak száma a vizsgált időszakban 11,7%-kal nőtt. Az érintett 14 év alattiak 58,7%-a védtelenül utazott, amikor a baleset bekövetkezett. Rendkívül meglepő, hogy a legkisebbek, a 0-5 évesek védettségi aránya a legalacsonyabb a megsérült gyermekkorúakon belül. Csak minden hetedik kisgyermek volt biztosítva a gépjárműben a személysérüléses baleset bekövetkezésekor! A 10-14 éves gyermekek passzív védettsége volt a legmagasabb a nyári hónapokban.
A gyermek elütések egynegyede a nyári időszakban történt, ami megfelel az időarányos alakulásnak. Összesen 3 gyermekkorú vesztette életét gyalogos elütés során, közülük 2 kisgyermek még nem töltötte be a 6. életévét sem. A legtöbb gyalogos elütés a 10-14 évesek körét érintette. Érdekes, hogy a 0-5, és a 6-9 éveseket érintő gyalogos elütések száma között viszonylag kicsi a különbség. Nyáron több kerékpáros gyermekbaleset történik, mint az év más időszakaiban. A nyári hónapokban keletkezett az összes kerékpáros sérülés csaknem 40%-a. A kerékpáros gyermek sérülések 93,7%-a lakott területen keletkeztek. Ugyanakkor a lakott területen kívüli kerékpározás kiemelt kockázatára utal, hogy a 3 meghalt gyermekkorú közül 2 fő lakott területen kívüli közúton hajtotta járművét. A gyermekkorú kerékpárosok közül a 10-14-évesek közlekedésének a kockázata kimagasló a fiatalabbakhoz képest. Átlagosan háromból két kerékpáros gyermekbaleset sérültje 10-14 év közötti volt.

#1 Dr.BauerBela

A cikk egy évnél régebben készült, a benne szereplő adatok es tények a megírás idejének helyzetét tükrözik. Nyáron több a gyermekbaleset!


#1 Dr.BauerBela

Töréssel, égéssel, zúzódással, agyrázkódással induló vakáció

Töréssel, égéssel, zúzódással, agyrázkódással induló vakáció



Tudott róla? Az egyéves kor fölötti gyermekek halálának legfőbb okozója nem valamilyen daganat, s nem is más, hanem a baleset. No persze nem mindegyik baleset végződik halállal, sőt, a gyermekkori sérülések 80 százaléka járóbeteg-rendelés keretében elláthatók. Minden kórházba kerülő gyermek 60 százaléka „balesetes”, minden ötödik végtagsérült, 15–20 százalék pedig koponyasérült, tudtuk meg a figyelemfelhívó adatokat dr. Farkas Tamástól, a B.-A.-Z. Megyei Kórház Gyermeksebészeti Osztályának főorvosától. Hosszú évek tapasztalata szerint két csúcsidőszakot jegyeznek, az egyik a vakáció, a másik az iskolakezdet.

Rossz kezdet

– A leginkább veszélyeztetett korosztály a 4–6 éveseké, akikben még nem igazán alakult ki a veszélyérzet, nem tökéletes a térlátásuk sem. Őket követik a 12 év körüliek, akik kiskamaszként próbálgatják, feszegetik a korlátaikat. Országos adatok szerint kétszer annyi gyermekbaleset történik a városokban, mint vidéken. Talán a falvakban jobban szem előtt vannak a gyerekek, s hamarabb megtapasztalják a veszélyforrásokat is. A legtöbb baleset kétharmad részben saját otthonában éri a gyermekeket, de bőven akad kerékpárbalesetet elszenvedett is – sorolta a főorvos. Elmondta, utóbbiak között sok olyan kisgyermek van, akinek a lábát a küllő kapta el, aminek gyakran törés a vége. Most is fekszik a kórházban egy kisfiú, akit a barátja vitt a vázon: nemcsak mély sebeket szerzett, de a sarok tájéka elhalt. A bicikli-, a gördeszkabalesetek, magasról történő ugrások, esések következménye gyakorta fejsérülés, agyrázkódás. Egy bent fekvő kerékpáros kislány akkorát esett, hogy a baleset körülményeire egyáltalán nem emlékszik.Nem látszik
– Ilyen esetben nem lehet azonnal következtetni a súlyosság fokára, hiszen a röntgen csak a csontok állapotát mutatja ki, lehet, hogy a baleset következtében eszméletlenné vált gyereknek hamarosan javul az állapota, míg a másnap kis szédüléssel jelentkezőről kiderülhet, hogy belső vérzést szenvedett, ami miatt meg is kell műteni. Most is fekszik nálunk egy ilyen kislány. Épp ezért fontos, hogy a balesetes gyermek kórházba kerüljön, ahol három napon keresztül megfigyeljük – hangsúlyozta dr. Farkas Tamás.

Az idő is tényező!

A főorvos arra is felhívta a figyelmet, hogy a sérülést lehetőleg helyben el kell látni, amihez otthon sem árt készenlétben tartani elsősegély-dobozt (sokan kötözés nélküli vérző sebbel, fájdalomcsillapítás nélkül jelentkeznek az ambulancián). Ugyanilyen fontos, hogy hat órán belül orvosi ellátásban részesüljön a sérült, az időfaktor nagyban befolyásolja a beavatkozás sikerét, ha másnap jelentkeznek ellátásra, a seb már nem varrható be.
– Ilyentájt megszaporodnak a kutyás balesetek is – hívta fel a figyelmet a szakember. – És tévedés, hogy ezeket zömmel az utcán kóborló, utcára kiszabadult idegen ebek okozzák. Sokan nem gondolnak arra, hogy a nagy meleg a kutyákat is megviseli, ingerlékenyebbek, kiszámíthatatlanabbak. Több olyan sérültünk van, aki a nagyszülőkhöz érkezett vidékre, s a családtagként kezelt kutya harapott, mart meg. A gyereket elfelejtették „bemutatni” a kutyának, az unokát nem tanították meg olyan elemi dolgokra, hogy például evés közben nem szabad az ebet megzavarni, tilos hozzá hátulról, hirtelen közelíteni. Ráadásul a kutyák általában igen súlyos sérüléseket okoznak, leggyakrabban az arcot támadják meg.
Szalóczi Katalin

#1 Dr.BauerBela

3 gyakori nyári baleset gyerekeknél, és a legfontosabb elsősegély tippek



3 gyakori nyári baleset gyerekeknél, és a legfontosabb elsősegély tippek

Amióta megtanultam írni és olvasni, azóta imádom mindkettőt. Alsós koromban, amikor meséket írtam, megízleltem, hogy az írás számomra flow-élmény, és utána tántoríthatatlan voltam: tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, ha nagy leszek. Szerencsére sikerült megvalósítanom az álmomat, melynek mostanra része lett a bien is! :)


Kezdetét vette a nyári szünet, ilyenkor a lurkók végre önfeledten élvezhetik a szabadidőt – igen ám, de a sok móka közepette sajnos gyakrabban fordulhatnak elő kisebb-nagyobb balesetek. A 3 leggyakoribbat gyűjtöttük most össze, és megmutatjuk, mik a legfontosabb teendők, ha bekövetkezett a baj!

Bicikli, roller okozta sérülések
A biciklis vagy rolleres balesetek sajnos elég gyakoriak, még akkor is, ha a gyermek már évek óta rutinos a kétkerekűk használatában. A legfontosabb, hogy a gyerkőc sose induljon útnak kerékpáros sisak nélkül.
OLVASD EL EZEKET IS!

Erre feltétlenül rá kell szoktatnunk már a kezdetektől, elmagyarázva neki, hogy egy esetleges esés esetén ez fogja megvédeni a fejét az ütődéstől.
A balesetek hátterében legtöbbször a túl gyors sebesség, a figyelmetlenség és a túlzott vagányság áll. Az is veszélyes lehet, ha egy biciklin ketten utaznak, hiszen ilyenkor a potyautas kalimpáló lába könnyen beakadhat a küllők közé, és ez súlyos sérülést, a bokaszalagok megnyúlását, súlyos esetben pedig akár csonttörést is okozhat.
Ha elesik a gyerkőc és sebes lesz a térde, a könyöke vagy a tenyere, de a sérülés csak a bőr felső rétegét érinti, akkor a sebet házilag is el tudjuk látni. Először folyó vízzel öblítsük le a seb környékét, de ne túl sokáig, mert a víz gátolja a véralvadást, így fokozhatja a vérzést. A tisztítás után fertőtlenítsük a sebet olyan fertőtlenítőszerrel, mely nem okoz sejtkárosodást. A fertőtlenítés után alkalmazzunk steril kötszerből készített nyomókötést. A súlyosabb, mélyebbre hatoló, esetleg erősen szennyezett sérülések esetén viszont orvos segítségét kell kérni!

#1 Dr.BauerBela

2017. június 29., csütörtök


#1 Dr.BauerBela

Hogyan legyünk elég jó szülők…




A gyermekek pszichés fejlődésén végighaladva próbálom bemutatni önnek  az egyes életszakaszok jellemzőit, feladatait a magzati kortól az óvodáskor végéig és azt, hogy mi szülők hogyan tudunk gyermekünknek segíteni abban, hogy egészséges, harmonikus fejlődése töretlen maradjon, vagyis hogyan legyünk elég jó szülők.
Egyébként az „elég jó anya” fogalmát egy pszichológus (Winnicott) alkotta meg, aki szerint  elégséges, de nem túl sok gondoskodás szükséges a gyermekek számára. Ez természetesen nagyon homályos megfogalmazás. A lényeg egyrészt, hogy nem szükséges tökéletes anya a megfelelő fejlődéshez, így az anyaság mítoszát csökkenti, vagyis azt a szorongást, amit kezdő anyaként átél sok nő („elég jó anya vagyok-e”- kétellyel), másrészt azt gondolja, hogy a túlzott kontroll, a túlzott gondoskodás rossz hatással van a gyermek énjének fejlődésére, önértékelésére. És ahogy sokan mások (pszichológusok), ő is az anyai magatartásnak tulajdonít legnagyobb jelentőséget.
Hiszen az anya biztosítja gyermeke számára a tartó környezetet, biztonságot ad, amikor már kész rá a gyermek lassanként behozza életébe a külvilágot, a családot, kortársakat, az anya tanítja meg mindenre, az evéstől, a járáson, szobatisztaságon át, a játékig, szabályokig, sőt a beszédre, kommunikációra és még az érzelmekre is. De kezdjük az elején…
1.      Magzati kor
A terhesség kilenc hónapjában a magzatot a szó fizikai és lelki értelmében is körülveszi az anya. A lelki tartalmak, érzelmi állapotok (amelyek a magzat szempontjából tudattalanok természetesen) az anyából közvetlenül kerülnek át hormonális, idegi vagy akár fizikai-mechanikai úton. Tehát ha az anya boldog, a magzat is kellemesen érzi magát, ha az anya szorong, a magzat is feszültséget, kellemetlenségérzést él át. Közérzetként érzékeli az anya érzelmi állapotait. Így nyilván az lenne optimális, ha az anya pozitív érzéseket élne át a terhesség alatt, és mindent megtenné annak érdekében, hogy a negatív érzéseket, szorongást, félelmet, feszültséget, idegeskedést, dühöt, fájdalmat minimalizálja, elkerülje.
Nagyon fontos továbbá, hogy a gyermekre, mint várt, csodálatos dologra gondoljunk a terhesség alatt, de legalábbis pozitív érzelmeket tápláljunk vele kapcsolatban. Ezeket a pozitív érzelmeket, a szeretetet már ekkor érzi ( a terhesség második felétől körülbelül). Lehet, sőt ajánlott beszélni hozzá, énekelni neki, hiszen hallja is a 4.-5. hónaptól.
Tehát amit tehetünk az egészséges táplálkozáson, vitaminok fogyasztásán, mindenféle káros élvezeti cikk, szenvedély teljes mellőzésén (alkohol, cigaretta, drogok, nyugtatók, gyógyszerek) kívül, az egy szeretetteljes kapcsolat kialakítása magzatunkkal, és a vele való kapcsolat erősítése azzal, hogy beszélünk hozzá, énekelünk, mesét olvasunk neki.
(A drogok, gyógyszerek, alkohol káros hatása akár maradandó értelmi-fizikai károsodáshoz is vezethet. A cigaretta pedig egyrészt koraszülést idéz elő, másrészt a gyermek testsúlya és magassága soha nem éri el a genetikusan elvárható testsúlyt és magasságot. A koraszülés pedig akár a gyermek elvesztéséhez is vezethet.)
Emlékezésre, érzelmekre, érzékelésre és az érzékelés tapasztalatainak koordinációjára már az anya hasában (intrauterin) képes a gyermek. Tehát fontos, hogy a róla való gondoskodást, már a terhesség idején elkezdjük.  A születést követően például az anya hangját felismeri és megnyugszik rá, ha az anya eleget beszélt hozzá.
2.      Csecsemőkor
A csecsemő létfeltételeit tekintve koraszülött, léte anyjától függ. Biztonsági szükségletét az anyával való megfelelő kapcsolat elégítheti ki. Az anya-gyermek kapcsolat legkisebb megbomlása is nyugtalanságot idéz elő a gyermekben és már néhány hetes korában riasztó jelzésekre készteti (pl. növekedési elégtelenség, testsúlycsökkenés, állandó sírás). Egészséges pszichés fejlődésünk életfontosságú feltétele egy megbízható korai kapcsolat.
Az újszülött megtanul alkalmazkodni a külvilághoz, az anyaméhen belüli élet után. Ami, be kell látnunk, óriási feladat, az anyaméh nyugalma után a külvilág elképesztő ingermennyiséget jelent, teljesen más közeg. Az érzékszervek beállítódása is ekkor történik. Kötődést alakít ki az anyával (vagy az elsődleges gondozó személlyel). Optimális esetben egyéves korára kialakul a biztonságérzete.
Ahhoz, hogy a csecsemő fejlődése megfelelően alakuljon az anyára van szükség. Az anya viselkedése például - a csecsemőkutatások eredményeként- az agyfejlődést is befolyásolja. Ugyanis az agyfejlődés tapasztalatfüggő, az agytömeg nagyobb része születés után keletkezik (400g- 1350g). Vagyis az, hogy gyermekük értelmi képességei mennyire jók, mennyire képes szabályozni viselkedését, magatartását nagyban tőlünk függ.
A csecsemő aktív, ingerkereső, különösen a társas ingereket keresi. Esetleges tünete mindig reakció ( válasz) a gondozó (anya) nem megfelelő interakciós stílusára (tehát viselkedésére, érzelmi megnyilvánulásaira).
Az anya feladata a gondozáson kívül a gyermek állapotainak szabályozása (az újszülött szabályozó funkciói még elégtelenek, túlingerelt állapotaiból nem tud visszatérni nyugalmi állapotba-sírás- nem képes öncsillapításra, az anyának kell megnyugtatnia, a túlingerelt állapotot megszüntetnie) az anya nem eshet pánikba és nem jó, ha a gyermek feszültségére feszültséggel reagál, ekkor csak ront a gyermek állapotán. Ha a gyerekem izgatott, sír, én nyugodt hangon, suttogva,   ringatva csitítgatom. Magamhoz ölelem, simogatom, hogy megnyugodjon. Ha elkezdek kiabálni vele „miért sírsz már megint?! Mi bajod van? „ hibát követek el, nem a dolgomat teszem, hiszen még jobban felizgatom szegény kicsikét, ahelyett, hogy megnyugtatnám. Ezzel a csillapítással egyébként a gyerekek öncsillapítási képessége alakul ki (vagy nem ), tehát az öncsillapítást egy jól csillapító, megnyugtató anyától tanuljuk meg. Az öncsillapítás pedig azt jelenti, hogy a dühös állapotok után képesek vagyunk-e lehiggadni, ésszerűen mérlegelni és cselekedni, vagy a dühünk eláraszt és helytelen cselekedetekre késztet. Tehát nagyon-nagyon fontos képesség, magatartászavarok kialakulásának elkerüléséhez is, később a bűnelkövetés elkerüléséhez is szükséges, de a hétköznapi életben számos példa van arra, milyen hasznos, ha le tudunk csillapodni, higgadni. (Ha valaki elénk tolakszik a sorban, jobb, ha nem vágjuk nyakon.) Az anya feladata a biztonság nyújtása, a szociális szabályok megtanítása (nem marjuk ki apa arcát, simogatni kell),továbbá az anya az, aki a tárgyakat élettel tölti meg, vagyis érdekessé teszi a gyermek számára (rázza a csörgőt, a baba beszél a kezében, a kisautó gurul). Kívánatos, hogy az anya a pozitív izgalmakat fokozza, a negatív izgalmakat pedig csökkentse. A csecsemő az anya arcáról leolvassa az érzelmet, ezt jelzésként használja és önmagára vonatkoztatja, tehát a dolgok jelentését az anyjától tanulja meg. Vagyis: Ha valami új tárgy vagy személy kerül a szeme elé, rögtön az anya arcát figyeli. Ha anyja mosolyog, ő is mosolyog. Ha az anyja félelmet mutat, ő is félni fog attól a tárgytól, vagy személytől. Az anyának ezt a magatartását rendkívül fontosnak tartjuk a megfelelő későbbi társas viselkedés szempontjából is, de a biztonságérzet kialakulása szempontjából is. De így tanuljuk meg a különböző emberi viselkedések jelentését is. A legegyszerűbb: ha apa bohóckodik, nevetünk. A legszomorúbb: ha apa kiabál pl. elbújunk de lehet, hogy sírunk, vagy akár visszakiabálunk. Ez bizony az anyától függ, hogy ő hogyan reagált erre a dologra. És ha belegondolunk, így nagyon sok érzelmi reakciónk kialakulása az édesanyánktól függ. Hiszen másként reagálunk a hangos szóra, másként arra, ha valakit sírni látunk, és még sorolhatnám. Az érzelmeinket is akkor tanuljuk meg, amikor az anyánk arcáról látjuk visszatükröződni. De ugyanígy szorongani és félni is megtanulhatunk tőle. Tehát nagyon vigyázni kell arra, hogy mit mutatunk a gyereknek és bizonyos dolgokat igenis tudatosan kell csinálnunk, nem pedig ösztönösen. Ilyen például az orvosnál való tartózkodás, az oltások. A gyermeknek azt kell látnia az arcunkon, hogy ez természetes, és nem félelmetes dolog. Ha nem akarjuk, hogy féljen például a kutyáktól, ne ijesztgessük vele. Sőt az ijesztgetést általában nagyon buta felnőtt szokásnak tartom. A kóku, és társai a szorongások előidézői. Ugyanígy nem helyes a gyermekkel való kötekedés, ami szintén általános felnőtt szokás (elveszem a játékodat, megeszem a vacsorádat). Értelmetlen, a gyerek nem érti, és ha állandó jellemzője a család viselkedésének, kötekedő, idegesítő gyermeki magatartást eredményezhet, ami később már a szülőket fogja zavarni.
A lényeg, az anya ad jelentést, az anya minősíti az élményt, dolgot, eseményt, személyt.
Kutatásokkal igazolt tény, hogy a testkontaktus (ölelés, ringatás) nemcsak biztonságot, védelmet nyújt, de bizonyos értelemben a méhen belüli élet folytatásaként szolgál és szükséges a megfelelő érési folyamatokhoz, szerepet játszik az újszülötteknél még labilis légzési ritmus stabilizálásában, sőt a nyelvtanulási készségben is. Valamint megnyugtató, ami az opiátrendszer működésére vezethető vissza. Vagyis azok a hormonok, amelyek hatására jobban érezzük magunkat, kezdetekben az anyai érintés hatására szabadulnak fel.
Az anya gyermek kapcsolat az első és egyértelműen a legfontosabb kapcsolat egész életünkben, és ez a kapcsolat van legnagyobb hatással viselkedésünkre, személyiségünk alakulására, a későbbi kapcsolataink alakulására (minden későbbi kapcsolatunk alapja, az anyával való kapcsolat, pl. ha az rossz volt, az anya megbízhatatlan volt, a későbbi kapcsolatainkban sem vagyunk képesek megbízni a másikban és ez pl. paranoid schizofréniához, vagy paranoid személyiségzavarhoz vezethet), a világról alkotott véleményünkre (a világ biztonságos vagy félelmetes, jó vagy rossz stb.) Sőt az anya reparatív funkcióval is bír, ami azt jelenti, hogy a gyermek sérülékenységét, gyengeségeit tudja kompenzálni, reparálni, helyrehozni, így a kívülről (az anya gyermek kapcsolaton kívülről) jövő negatív hatások ellensúlyozására is képes egy „elég jó anya”.
Az elkényeztetés csecsemőkorban nem jelent veszélyt! Megfigyelték, hogy a gyerekük jelzéseire gyorsan reagáló anyák gyermekei kiegyensúlyozottabbak. A gyermek biztonságérzetét növeli, ha sírására az anya gyorsan reagál, a szeretetkapcsolatot is erősíti. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyermek eleinte rossz érzéseit nem tudja megkülönböztetni és megszüntetni sem. Diffúz kellemetlenség-érzéseket él át, nem tudja, hogy most éhes, fáradt, fáj a hasa vagy a foga, stb., csak azt érzi, hogy nem jó neki, és csak az anya tudja ezt a rossz érzést megszüntetni. Így a gyermek fejlődésére kifejezetten jó hatással van, ha az anya rögtön reagál, megérti őt (mondja is pl. „éhes vagy kicsikém”) és segít rajta. Kétségbeejtő a gyermek számára ha az anya nem reagál, vagy ingerült lesz, hisz ki segít, ha anya sem!?
Gyakran kérdeznek a büntetésről a szülők. Azt gondolom erről, hogy ha mindent jól csinálunk, nincs szükség büntetésre. A nevelés nem a büntetést jelenti. Viszont minden korban másként lehet nevelni. Fizikai büntetést (verést) semmikor, semmilyen életkorban nem szabad alkalmazni. A verés azt jelenti, hogy a szülő nem tudja megfelelően kezelni saját agresszív késztetéseit, dühét. És mivel viselkedése már másfél-két éves kortól példaként szolgál a gyermek számára, a gyermek így tőle tanul meg verekedni, illetve azt, ha dühös ütni kell. Aztán az óvodában szégyenkezhet a szülő, hogy a gyermeke verekszik.
Csecsemőkorban pedig még a nevelés is korai lenne, ekkor még csak szoktatásról beszélhetünk. (Rászoktatjuk, hogy szoptatás előtt tiszta pelenkát kap, hogy fürdés után alvás következik, és hasonló… A rendszer, az állandó napirend azért is fontos, hogy hamarabb kialakuljon a csecsemő biztonságérzete. Jó érzés számára, ha tudja, hogy most szoptatás következik, és tényleg cicit kap.)
A következő életkori szakaszban viszont már szükséges elkezdeni gyermekünk nevelését, és ez a korszak a
3.      Kisgyermekkor (1-3 év)
Az egyéves kisbabák átlagos körülmények között jókedvű, derűs lények. Tapasztalható náluk a felnőttek tudatos utánzása, nemcsak mozdulatokat, de konkrét hangokat, gesztusokat is utánoznak. A baba kölcsönös játékokat kezdeményez környezetének tagjaival. Hallgat a nevére, jelentős előrehaladást tesz a beszédértés területén, gyakran elhangzanak ekkor már az első szavak, szókezdemények. Határozottan rendelkezik emlékezettel, megismeri közvetlen környezetét, és elemi szinten tájékozódik benne. Képes forma és szín szerint csoportosítani a tárgyakat, tudja időhöz és térhez kapcsolni a gyakran ismétlődő eseményeket. A járás képességének hatására jócskán megnövekszik önállósága. Csökken a szülőtől való függés fizikai jellege, és növekszik a függés az érzelmi jellege. A szándékosság és az akaratnyilvánítás képessége a szülővel való kapcsolatban is megjelenik, tiltakozik, ha valami nem tetszik neki, sőt heves indulatkitöréseket is produkálhat. Így próbál hatást gyakorolni, akaratát érvényesíteni, ezért is rendkívül fontos, hogy már ekkor jól kezeljük ezeket az indulatkitöréseket, higgadtan, határozottan és ekkor még fontosabb, hogy képesek legyünk jól csillapítani.
A második és a harmadik életév során teszi meg a gyermek a leglátványosabb utat az emberi viselkedés elemeinek elsajátításában. Nagyon intenzív ekkor a beszédfejlődés, a mozgásfejlődés (Rendkívül nagy a mozgásigénye, ennek kielégítését biztosítani kell!),ekkor már el tud távolodni anyjától, sőt két éves korától kialakul az „egyedüllevés képessége” vagyis már el tud lenni az anya nélkül is (hosszabb-rövidebb ideig). És az éntudat kialakulása is elkezdődik (önérzékelés, önmagunkról való tudás, önmagunkról alkotott elképzeléseink, érzéseink).
Ebben az időszakban még nem várhatunk el sokat a gyermektől. A viselkedési kontroll még nem alakul ki ekkorra, a vizelet és székletürítéssel kapcsolatos balesetek még elfogadhatók, hiszen ebben a korban kell kialakítani a szobatisztaságot, az intenzív beszédfejlődés miatt élettani dadogás is előfordulhat, az érzelmi reakciók pedig szélsőségesek is lehetnek, mert ez egy indulatos korszak.
Az egyik fejlődéslélektani elmélet szerint például (M. Mahler) 16 és 24 hónapos kor között kifejezetten konfliktusos időszak köszönt be a gyermek fejlődésében. A konfliktus oka az anyától való eltávolodás vágya (az önállósodás vágya) és az anyával való együttlét iránti vágy (képességeiben, tudásában részesedni) ellentmondása okozza, mivel ebben a korban mindkét törekvés egyidejűleg van jelen.
A szobatisztaságra szoktatásnál pszichológiai szempontból fontos, hogy ne történjen erőszak. Finoman kell frusztrálni a gyermekünket, mondogatni, mutatni, magyarázni (hiszen már mindent ért, ebben a korban, lehet magyarázni) és megvárni, amíg kialakul benne (hatásunkra) a vágy, hogy megfeleljen az elvárásainknak. Pontosan érzi, tudja, hogy mit várunk el tőle (főleg ha el is mondjuk: „szeretném, ha szólnál, ha érzed, kakilni kell” „nagyon szeretném, ha már bilibe pisilnél” „neked is jobb lenne, hiszen kényelmesebb lenne a bugyi, mint a pelenka, nem kellene pelenkacsere” stb.) A lényeg meg kell győznünk és türelmesen meg kell várnunk azt, hogy gyermekünk megérjen erre a nagy változásra, hiszen igenis nagy változás. És dicsérni mérhetetlenül, ha megteszi! Eszünkbe se jusson, hogy kikötözzük a kiságyhoz a bilire!!! Az ilyen anyai magatartás hatására pszichés sérülések, torzulások következnek be!
Ebben a korban már el lehet, sőt el kell kezdeni nevelni, fegyelmezni, viselkedését kontrollálni, megtanítani az alapvető normákra, szabályokra, illemre. Például nem szabad kiabálni nagymamával (helytelen, ha nevetünk „milyen aranyos”). A külső kontrollt a szülőnek folyamatosan gyakorolnia kell, és egy-egy dolgot bizony akár százszor is el kell mondani. Óriási türelemre, energiára és figyelemre van szükség ehhez. De ez szükséges ahhoz, hogy a gyermekben kialakuljon a megfelelő belső kontroll, vagyis viselkedése, normatartó, szabálykövető, normális legyen, mire eljön az ideje, akkor is, amikor nem vagyunk jelen. Ahhoz, hogy a szabályok belsővé váljanak, sokszor kell hallanunk ezeket szüleinktől vagy szeretett tekintélyszemélytől. Egy idő után pedig a gyermek már magának mondja hangosan vagy csak magában, ez jelenti azt, hogy már belsővé vált, a jelenlétünk nélkül is betartja a szabályt. Nagyon fontosnak tartom, hogy mindent meg kell tanítani a gyermeknek, hiszen ő még semmit sem tud a külvilágról, amikor megszületik. Tehát például nem rosszaság, ha a banánt belekeni a szőnyegbe, csak még nem mondtuk neki, hogy ezt nem szabad csinálni. Ráadásul az előbb említett kontrollt következetesen kell gyakorolni és apa és anya együtt is következetes kell, hogy legyen, különben kaotikussá válik a gyermek számára a szabályok rendszere (nem tudja majd, hogy egy adott szabály érvényes-e vagy sem). Összezavarodik, és nem érjük el a nevelési célt. Ha a gyermekünk rossz ez alapján egyértelműen a mi hibánk, nem tanítottuk meg jónak lenni. Ha pedig mindenre megtanítjuk, amire kell, és szeretetteljes kapcsolatunk van vele, jó lesz, ez biztos. A „rossz vagy” kifejezés használata nemcsak helytelen, hanem ártalmas is, mivel az énkép, éntudat kialakulása is ebben a korban kezdődik. És az első kép, amit magunkról alkotunk az, amit a szüleink tükröznek felénk. Elhisszük nekik (ekkor még), hogy szépek vagyunk, okosak, ügyesek és jók, és ekkor egy pozitív énkép alakul ki, ami több szempontból is jó hatással van a további fejlődésre és viselkedésre. Viszont azt is elhisszük, hogy csúnyák, buták és ügyetlenek vagyunk, ami nagyon-nagyon káros. A súlyos önértékelési zavarok különböző szorongásos állapotokat (pl. szociális fóbia), hangulatzavart, viselkedési zavart (miért viselkedjek jól, ha rossz vagyok?), sőt később személyiségzavart is okozhatnak. Tehát erre nagyon oda kell figyelni!
Egyébként a szófogadatlanság mértéke az első években növekszik. A kicsi gyerekek egyszerűen figyelmen kívül hagyják a szülői kérést, míg a nagyobbak már szóban is tiltakoznak, majd indulati reakciót (sírnak, földhöz vágnak valamit) is produkálnak. Még később (ahogy okosodnak) kifogást, mentséget keresnek, haladékot kérnek, alkudoznak. Ezeket a konfliktusos helyzeteket a szülőnek megfelelően kell kezelni ahhoz, hogy el ne fajuljon a gyermek szófogadatlansága. Következetesen, ha így kell, nincs alku, ha viszont nem muszáj, eleve nem követelem meg. Vigyázni kell, mert a gyerekek nagyon okosak és gyorsan, akár egy elgyengülés elég, hogy megtanulják, hogyan lehet minket befolyásolni. Aki enged a boltban pl. csokiért hisztiző gyerekének, ne csodálkozzon, ha a gyerek azután mindig hisztizni kezd a boltban, ha akar valamit. És büntetésre nincs szükség ebben a korban sem, ha jól csináljuk!
Ebben a korban egyébként már komplex magatartásmintákat vesznek át környezetük tagjaitól, tehát magatartásunk példaként szolgál, így csak úgy viselkedjünk, amit elfogadhatónak tartunk. például, ha nem akarjuk, hogy a gyerek csúnyán beszéljen, ne beszéljünk mi se csúnyán, vagy ha nem akarjuk, hogy verekedéssel oldja meg a problémáit, mi se verjük meg, ha bajt csinált (pláne, ha felidegesített minket). Fontos, hogy a gyermekekben kifejezett hajlandóság mutatkozik a felnőtt elvárásainak teljesítésére.
Ekkor már megnő az apa, a tágabb család szerepe, és élvezi más gyerekek társaságát is. Jó ha néha gyermektársaságot biztosítunk számára, szokjon hozzá a gyerekekhez is, de vigyázni kell az egyensúlyra, mert még jobban élvezi a felnőttek társaságát.
4.      Óvodáskor (3-6 év)
Óvodáskorban már a fejlődés lelassul, években mérhető csupán, nem úgy, mint például csecsemőkorban. A gyermek mozgása fokozatosan ügyesedik, kézügyessége jelentősen javul. A gondolkodás fejlődésének egyik következménye a „miért-korszak”, ami a szülő türelmét próbára teszi. Mindig arra koncentráljunk, hogy a gyerekünk minden válasszal okosodik, kapcsolatunk erősödik, tehát érdemes kitartani és kérdéseire töretlen lelkesedéssel felelni.
Ami a kortárskapcsolatokat illeti, míg az 1-2 éves gyerekek általában versengő módon lépnek fel egymással szemben, három éves korban már a közeledés, kötődés az általános. Élvezik egymás társaságát, képesek együtt játszani (egymás mellett inkább), de hét éves korig még mindig a felnőttek a fontosabbak.
Az észlelés és az érzelmek fejlődése is szembetűnő (pl. a szivacs, ami úgy néz ki, mint egy kő, attól még csak szivacs, ami kőnek látszik, vagy pl. megérti, hogy két gyerek, akik ugyanazt az ajándékot kapták a szülinapjukra, nem egyformán örülnek neki, és azt is megértik, hogy mások tapasztalhatnak vagy gondolhatnak olyasmit, amit ők nem).                Az éntudat tovább fejlődik, és ekkor történik a nemi identitás kialakulása is. Ekkor maszturbáció is előfordulhat (saját nemi szervének simogatása), ami ebben az életkorban teljesen normális, a normál pszichoszexuális fejlődés része, el kell a szülőnek fogadnia. Nem szabad ezért büntetni, megszégyeníteni, megalázni (persze másért sem). A leghelyesebb, ha nem vesszük észre, ha pedig ez megoldhatatlan, annyira nyilvánosan végzi a gyerek, akkor négyszemközt meg kell vele beszélni, hogy ezt csak akkor csinálja, ha mások nem látják. A szülő helytelen reakciója később szexuális problémákat, parafíliákat, a szexualitással kapcsolatos félelmeket, szorongásokat okozhat, esetleg perverziókat is. Iskoláskorra a gyerekek általában abbahagyják.
Ebben a korban már sokkal komolyabb elvárásokat támasztunk a gyerekekkel szemben. Elvárjuk például, hogy megtalálja a helyét az óvodában, elfogadja, megszokja az idegen környezetet, felnőtteket, gyerekeket és szokásokat, hisz az óvodában nyilván más szokások vannak, mint otthon. És bizony nehéz feldolgozni a figyelem elvesztését is, hiszen az óvónéni nem figyelhet mindig csak rá, úgy, mint otthon anya.
Tapasztalatai sokasodnak, egyre többet tud a világról, és lehet, hogy egyre kevesebbet ért segítség nélkül. A szülő feladata, hogy segítse őt a világ megértésében (ami sok időt figyelmet és türelmet igényel a szülő részéről), az óvodai beszoktatást kellő körültekintéssel végezze (beszélje meg gyermekével miért kell oda járni, miért jó, mi történik majd, lelkesítse, ébressze fel a kíváncsiságát, és pozitívan értékelje ezt a dolgot, hisz a gyermek is akkor érzi majd pozitív változásnak). Továbbá támogassa fejlődő énjét, önállósodását, hogy megerősödjön, amennyire csak lehet, hogy meg tudjon birkózni azokkal a konfliktusokkal, feladatokkal, problémákkal, amelyekkel találkozik. Ha a szülő nem bízik gyermekében, a gyermek sem fog bízni magában, és félénkké, szorongóvá válik. Azt szoktam például javasolni, hogy amikor a gyerek önállósodási vágya, önmaga folyamatos kipróbálásának igénye a tetőfokára hág („én akarom, én csinálom, ne segíts”), amit csak lehet, meg kell engedni, nem szabad korlátozni, pláne ne hallja gyakran: „kicsi vagy, úgyse tudod”! Ha aznap pl. nem lesz olyan csinosan felöltözve, vagy a ruha nem lesz olyan szépen berakva a szekrénybe, nem lesz semmi baj. Ha kibomlik a cipőfűzője, be lehet kötni újra, ha nem látja, három nap múlva újra letisztíthatjuk az ablakot stb.  Később ugyanis már nagyon nehéz egy megrendült önbizalmat, egy a sok negatív hatás miatt lecsökkent énerőt korrigálni.                                                     
A játék a fejlődés elengedhetetlen tartozéka, minden fajtája elősegíti az értelmi fejlődést, és gyakorlóterepet biztosít a formálódó funkciók számára (a labda rúgása, a gyöngy fűzése). A játéknak kulcsszerepe van a szociális és érzelmi fejlődésben is: helyzeteket és modelleket kínál mások megértésére, lehetőséget biztosít olyan szerepek kipróbálására, amelyekre a gyerek csak később fog megérni. Továbbá lehetőséget teremt arra, hogy nehézségeket küzdjön le olyan helyzetben, amely nem fenyegető, hozzásegít a feszültséget, fájdalmat okozó helyzetek, konfliktusok feldolgozásához (ezt a funkcióját használja a pszichológia a játékterápiákhoz).
Ha egy mondatban kellene elmondani, mi a dolgunk nekünk szülőknek, azt mondanám: Végtelen türelemmel és szeretettel kell fordulnunk gyermekünk felé, mindig elég időt szánva rá, és közben okosan nevelni, őszintén törekedve a jóra.














#1 Dr.BauerBela