Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. április 30., szombat

Jó testvérek, rossz testvérek – így kezeld a gyerekek közötti hatalmi játszmákat

Jó testvérek, rossz testvérek – így kezeld a gyerekek közötti hatalmi játszmákat
Kövess minket a facebookon!



A testvérek időnként nézeteltérésbe keverednek egymással. Ki többször, kik kevesebbszer akarja kicsavarni a másik kezét és megcibálni a haját, és általában még a legjobb testvérek között is kialakulnak hatalmi harcok. Ez természetes, de az már nem, ha folyton egymást gyötrik – ilyenkor az okos szülőnek közbe kell lépnie, mert a folyton marakodó testvérek felnőttként is erőszakkal akarják majd a konfliktusaikat rendezni. Néhány praktikus módszerrel nem csak elsimítani tudod a testvérháborút, de meg is előzheted, hogy kialakuljon.

A testvérháború kezelését legjobb már a születés előtt elkezdeni. Kicsit talán furcsán hangzik ez, de a testvéri rivalizálás sokszor abban gyökerezik, hogy az idősebb gyermeket elfelejtették a szülők felkészíteni a kistestvér érkezésére és olyan hibákat ejtettek a babavárás során, ami a gyermekükben a féltékenység, mellőzöttség, veszteség érzését váltotta ki. Ezeket pedig értelemszerűen a kistestvéren akarja majd megtorolni, hiszen azt látja, hogy miatta nem jut már rá elég figyelem, miatta vették el tőle valamelyik játékát vagy éppen a kisbaba miatt kellett kiköltöznie a szobájából.

Együtt várjátok a születendő testvért!
Ezért attól a perctől kezdve, hogy kiderül, baba érkezik a családba, a szülőknek arra is gondot kell fordítani, hogy segítsék az idősebbet megbarátkozni ezzel a gondolattal. Életkoronként más és más módszerek vezetnek célra, azonban az mindig jó stratégia, ha olyan környezetbe viszed a gyereked, ahol kisbaba van illetve több testvér él együtt és tapasztalatokat szerezhet, otthon pedig apránként, egyszerű, jól érthető információkkal mondod el a gyermeknek, milyen lesz majd az élet a kistestvérrel kibővült családban. A másik fontos dolog, hogy a lehető legkevesebbet változtass a gyermek napi rutinján, mert ez kapaszkodót, biztonságot jelent, illetve ha mégis szükség van rá – például át kell rendezni a gyerekszobát –, akkor jóval azelőtt tedd meg, hogy a kistestvér megszületik.
Neveld gondoskodásra őket
Ha el szeretnéd kerülni, hogy a gyereke folyton egymásnak essenek, helyezd őket olyan szerepbe, amiben ez a viselkedés eleve kizárt. Ez nem csupán taktika, amivel a saját életed megkönnyíted, hanem egy fontos része a tanulásnak is, amely során elsajátíthatnak olyan viselkedésmintákat, amikre felnőttként még nagy szükségük lehet. De milyen szerepekről van is szó?
Gyermekfelügyelet. Ha a nagyobbik testvér már elég idős ehhez, akkor bízd meg azzal, hogy vigyázzon a kistestvérére. Ez a feladat a gondoskodást hozza ki belőle és az a tudatot erősíti, hogy fontos, és hasznos szerepe van a családban. A nagytestvér eljátssza a babusgató dajkát úgy, ahogy azt a szülőktől látta, és ebben a szerepben szóba sem jöhet a harc és a marakodás, hanem ezek helyébe a törődés és gyengédség lép. Még a 3-4 éves gyermek is képes így eldajkálni a kistestvérét, persze azért nem szabad teljesen szabad kezet adni neki: fél szemmel mindig vigyázni kell, hogy nehogy véletlenül kárt tegyen a babában.

Közös feladatok. Adj a gyerekeknek olyan feladatot, amiben együtt kell működniük. Lehet ez például a gyerekszoba rendberakása, az udvaron a száraz levelek összegyűjtése vagy bármi más. A közös felelősség összetartó erejű dolog és hogy anya elvárásainak megfeleljenek legfeljebb versengésre, de nem veszekedésre motiválja őket.
További praktikák
Aludjanak együtt. A szakemberek megfigyelték, hogy azok a testvérek, akik együtt alszanak, napközben is harmonikusabban, békésebben töltik egymással az időt.
Állíts fel szabályokat. Világos határok nélkül a gyerekek elbizonytalanodnak, frusztráltak lesznek, amit vagy visszahúzódó magatartással vagy éppenséggel agresszióval kompenzálnak. Szabályokra szükség van, mert ezek kapaszkodót jelenteken és eligazodási pontokat visznek a gyerekek életébe. Szabály lehet a mindennapi rutin – a kelés, mosakodás, evés, játék stb. rendje – vagy bármi más, azonban nagyon ügyelned kell rá, hogy ezeket neked is meg kell tartanod. Ezzel a példamutatással tudod legjobban a gyerekeket tanítani: ha például szabályként állítod fel, hogy az asztal mellet nem szabad veszekedni, akkor te és a párod sem engedhetitek ezt meg magatoknak. A szabályokat ugyanakkor be is kell tartatni, és ne félj határozottan, de szelíden utasítani a gyerekeket vagy figyelmezetni őket bizonyos szabályokra, mert ezzel nem kárt teszel a lelkükben és egyéniségükben.

A humor minden helyzetet átlendít. A legelmérgesedettebb helyzetet is fel lehet oldani nevetéssel, viccel. A gyerekek figyelmét és indulatait tökéletesen semlegesíteni lehet egy jó poénnal, míg ha te felbosszantod magadat is az ő saját kis vitáikon és összetűzéseiken, akkor az ingerültséged csak további konfliktusokat szül. Maradj pozitív és jó kedélyű, a gyerekek balhéit pedig simítsd egy-egy poénnal.
Egyformán szeress, de ne egyformán bánj velük. Minden gyermeknek a családban ugyannyi szeretet jár, ez az alapja az ő harmonikus együttélésüknek is. Ugyanakkor nem feltétlenül van szükségük egyforma mennyiségű figyelemre és végképp nem szabad ugyanúgy kezelni őket, hiszen mindegyikük eltérő egyéniség, különböző igényekkel.

Hallgattasson meg a másik fél is. Ha elmérgesedik egy vita, akkor időnként döntőbíróként közbe kell lépned. Nem szükséges minden csetepatéba beavatkozni, hiszen az ilyen helyzetekből is sokat tanulnak a gyerekek, de ha már egymás testi épségét veszélyeztetik vagy lelkileg terrorizálják egymást, akkor határozott szülői szigorral véget kell vetned a marakodásnak. Ám nem szabad ennyivel befejezettebbnek is tekinteni a dolgot: azon melegében meg kell beszélni a problémát úgy, hogy mindenki lehetőséget kapjon a saját verziójának elmondására, és végül valami megegyezésre, megbékélésre kell jutnotok.
#1 Dr.BauerBela

2016. április 29., péntek

A NEKROTIZÁLÓ ENTEROKOLITISZ

A nekrotizáló enterocolitisz egy súlyos betegség, amely akkor jelentkezik, amikor a bél szövet megsérül, és nekrotizálni  kezd. Ez leggyakrabban a koraszülötteknél fordul elő. Gyakori tünetek puffadás,  a has megnagyobbodása, véres széklet és hasmenés. Fontos felhívni a baba orvosát azonnal, ha ezeket a tüneteket észleljük. A betegság életveszélyessé válhat, ha nem kezelik.

KORBONCTANI LELET

RADIOLOGIAI LELET-SZÁMOS HIDROAERIKUS  ÁRNYÉK
#1 Dr.BauerBela

2016. április 28., csütörtök

KORTIZON KEZELÉS MELLÉKHATÁS -A-CUSHING SZINDRÓMA-HOLDVILÁG ARC


#1 Dr.BauerBela

MIT TEHETÜNK, KIHEZ FORDULHATUNK LELKI BÁNTALMAZÁSKOR?

MIT TEHETÜNK, KIHEZ FORDULHATUNK LELKI BÁNTALMAZÁSKOR?
A gyermek lelki problémáiból eredő tünetek felismerésében és kezelésében elsősorban a családnak van legnagyobb szerepe, feladata.

Az előző részben azzal foglalkoztunk, hogyMilyen jelekből ismerhetjük fel egy gyermeken, ha lelkileg bántja valami?
Kihez forduljunk ilyenkor megoldásért?
A gyermek lelki problémáiból eredő tünetek felismerésében és kezelésében elsősorban a családnak van legnagyobb szerepe, feladata.
A család az, ahol a gyermek útravalót gyűjt a felnőtti élethez: megtanul szeretni, örülni, ragaszkodni és együtt érezni. Itt tanul bele az emberi viselkedés követelményeibe és szabályaiba. A családja és a személyes környezete által nyújtott viselkedési minták kitörölhetetlenül belevésődnek a gyerekekbe.

A család egészsége a felnövő gyermek lelki egészségének alapja. A lelki megbetegedések kulcsát elsődlegesen tehát nem az egyénben, hanem az egyén és környezete sajátos viszonyában kereshetjük.
Ha idejében megtörténik a zavar, probléma felismerése, ha a gyermek megfelelő segítséget kap, akkor azok többnyire kedvezően feloldhatók és rendezhetők.
A gyermek kisebb életkorban olyan tünetet hordoz, amiért bünteti őt a környezete (pl. verekszik). A gyermek reagál a büntetésre, ami további retorziókat vonhat maga után. Bezárul a kör. A gyermek csalódik a felnőttekben, a családi környezetben. Később, iskoláskorban pedig teljesítményproblémák és viselkedészavarok jelentkeznek az ilyen problémával küzdő gyerekeknél.

A viselkedési tünetek mellett a gyermek rajzából is következtethetünk lelki bántalomra.
Figyeljük meg a pszichés feszültségben élő kezelésbe vont 5 és fél éves kislány családrajzát.

A rajzból a gyermek lelki világára, személyiségének fejlődésére következtethetünk. Amikor ránézünk egy gyermekrajzra, az első benyomásra figyeljünk. Ha a kép ilyenkor kiegyensúlyozottnak, harmonikusnak tűnik, akkor valószínűleg nincs probléma. Ha viszont gyakran találkozunk olyan rajzzal, amely láttán zavar minket valami, akkor beszélgessünk a rajzról a gyermekkel. A beszélgetés során lehet, hogy feltárul a gyermek lelki problémája, ha viszont nem akkor egy rajzelemző szakembertől kérhetünk segítséget.
A lelki bántalmazásban élő gyerek mindenképpen segítségre szorul.
Mit tehet ilyenkor a gyermek?
Mivel a lelki bántalmazás elsősorban a családi közösségen belül mutatkozik meg, a gyerek segítséget kérhet családtagoktól. Ez általában a bántalmazó kizárásával, a gyerekhez a családban legközelebb álló személytől való segítségkérést jelenti.
Amikor egy gyerek elmondja a család valamelyik tagjának lelki problémáját, akkor annak a családtagnak el kell döntenie, hogy tud-e segítséget nyújtani a gyereknek, vagy nem. Amennyiben nem más segítőket, szervezeteket, szakembereket kell segítségül hívnia.
A gyerek lelki problémáját a családtagokon kívül megoszthatja az iskolában a pedagógusaival, gyermekvédelmi felelőssel, diáktársaival. Ebben az esetben az iskola felelőssége, hogy mit tesz a probléma megoldása érdekében. Erről a későbbiekben részletesen szó lesz.
A gyerek közvetlen környezetében élő emberekhez is fordulhat segítségért (pl. szomszédok, barátok). Ilyen esetben a gyerek által „beavatott” ember döntésén múlik, hogy nyújt-e segítséget, beleavatkozik-e a család életébe, problémájába. Ezt általában nehezen vállalják fel az emberek, úgy gondolják, hogy ezt oldja meg a család. A probléma ezzel az, hogy nyilván azért fordul segítségért egy gyermek a környezetében élő emberekhez, mert családon belül nem tud segítséget kérni. Ilyen esetben a bántalmazott gyermek közvetlen környezetben élő embereknek is nagy felelősségük van.
Mit tehet ilyenkor a szülő?
A szülő – amennyiben családon belül nem tudja megoldani – külső segítséget kérhet a gyerekkel kapcsolatos problémák hátterének felismerésére, majd a tünetek kezelésére. A külső segítség ilyen esetben leginkább pszichológus szakember megkeresése lehet, akit vagy privát, vagy nevelési tanácsadás,családsegítő és gyermekjóléti szolgálat keretén belül kereshet meg a szülő.

Ilyen esetben gyakori probléma, hogy a pszichológus ámbár jelzi a szülő, szülők felé, hogy a gyermeknél jelentkező testi tünetek mögött lelki bántalom mutatkozik, a szülők nem teszik meg a megfelelő lépéseket, nem működnek együtt a probléma megoldásában. Gyakran sértetten reagálnak, nem akarnak tudomást venni a problémáról, nem fogadják el a szakember véleményét (más szakembert keresnek inkább), aminek a következménye, hogy a gyermek nem kap segítséget, a gyermek érdekeit szolgáló változás nem történik meg.
Probléma lehet még, hogy a pszichésen bántalmazó jelenlétében a másik szülő, társ „falaz”, vagyis nem meri elmondani, hogy a gyerek, vagy gyakran ő maga is lelki terror alatt él. Ilyen esetben a bántalmazó hatókörén kívül kerülve kell segítséget kérni. Ebben akadályozhatja a másik szülőt, társat, hogy dependencia, vagyis függőség alakul ki a bántalmazó fél irányában, és ez megakadályozza őt abban, hogy érdemben képviselni tudja gyermeke érdekeit.
A gyermek bárkihez is fordul, mindenképpen szükségszerű  a lelki bántalom megoldásában segítséget nyújtani számára.
A segítségnyújtás lehetőségei között megtaláljuk:
  • a természetes személyeket (családtag, barát, szomszéd),
  • szakembereket (például pszichológus, pszichopedagógus, mediátor, coach, kineziológus, orvos, stb.),
  • illetve jogi személyeket, társadalmi intézményeket (gyermekjóléti és családvédelmi szolgálat, gyámhatóság, bíróság, rendőrség),
  • egyéb segítő szervezeteket (pl. NANE – bántalmazott nőket és gyermekeket segítő egyesület).

A továbbiaknak részletesen szólunk arról, hogy a segítők tevékenységük során, hogyan tudják a gyermek mindenek fellett álló érdekét figyelembe véve, törvényben elismert jogait biztosítani.
#1 Dr.BauerBela

2016. április 27., szerda

MÁJZSUGORODÁS KÉPEKBEN/2 ÉVES GYERMEK/

1-NAGY HAS ÉS SÁRGASÁG



2-HASÜRIFOLYADÉK/ASZCITESZ/




3-NYELŐCSŐVÉRZÉS



4-NYELŐCSVÉRZÉS



5-FEHÉR/ACHOLIÁS SZÉKLET


#1 Dr.BauerBela

Fertőtlenítés a baba körül

Fertőtlenítés a baba körül
Van, aki úgy véli, a piszok nem árt a gyereknek, mert így edződik a szervezete. Van, aki ódzkodik a vegyszerek használatától És van, aki mindent mániákusan fertőtlenít, legyen szó cumisüvegről vagy a gyerek játékairól. Vannak olyan használati tárgyak, környezeti elemek és helyzetek, amikor a szakemberek szerint is ajánlott a fertőtlenítés.
  • A földön kúszó-mászó babákra könnyen átkerülhetnek a baktériumok, ezért a padlót tartsuk higiénikusan tisztán. Rendszeresen mossunk fel fertőtlenítő hatású tisztítószeres vízzel, főleg azokon a területeken, ahol a baba gyakran tartózkodik.
  • A műanyag játékokat tisztítsuk rendszeresen. Lemosás után hígított fertőtlenítő hatású tisztítószerrel mossuk le, majd alaposan öblítsük le.
  • A kisgyerek bilijére különös gondot fordítsunk. Használat után azonnal ürítsük a vécébe, mossuk ki mosószeres vízzel, majd fertőtlenítsük. Alapos öblítés után hagyjuk teljesen megszáradni. A fürdetéshez használt kiskádat is célszerű rendszeresen fertőtleníteni.
  • A babaágy fa és műanyag felületeit töröljük át fertőtlenítő törlőkendővel, majd hagyjuk megszáradni, mielőtt a matracot visszahelyeznénk.
  • Az etetőszéket és a pelenkázót is rendszeresen szükséges fertőtleníteni.
  • A babakocsival is rengeteg piszkot összeszedhetünk az utcán, a játszótéren vagy a boltokban. Célszerű a babakocsikat is minél gyakrabban lemosni és fertőtleníteni.
  • Játszótéren, játszóházban, állatkertben a gyerek keze egyszerűen letisztítható vízmentes kézfertőtlenítővel.
  • A járóka és a babakocsi textil felületeit rendszeresen cseréljük, a fehér textíliákat fertőtlenítővel fehéríthetjük.
  • A textilpelenkákat szintén fehéríthetjük, de ügyeljünk rá, hogy a pelenkák alaposan kiszellőzzenek.
  • A fehér ágyneműk, lepedők és takarók gyorsan bepiszkolódnak és megsárgulnak. Ezek tisztítására is alkalmasak a fehérítők, mert amellett, hogy higiénikusan tiszták lesznek, visszanyerik eredeti fehérségüket is.
  • Cumisüvegeket, cumikat vegyszermentesen is fertőtleníthetünk mikró segítségével.
  • Kisállatok etető- itató- és főleg almostálját rendszeresen fertőtlenítsük! Utóbbihoz jó, ha erős vegyszert használunk.
Nyilván az sem mindegy, hogy újszülött van a házban, vagy már totyogó-tipegő csemete. Az idő múlásával (és – szokták mondani – a gyerekek számainak növekedésével) egyre lazábbá válik a tisztasággal és fertőtlenítéssel kapcsolatos hozzáállásunk, és például simán visszaadjuk a gyerek szájába a földre leesett cumit. Az alapvető higiéniai szabályokat viszont a laza- és a paramamiknak egyaránt tanácsos betartani, a gyerek korától függetlenül.


#1 Dr.BauerBela

Kórházban a gyerek – Ne legyen padlón az anyuka!

2014 a család éve jegyében szervezte meg az SCA Care of Life programja keretében a Fenntartható Társadalmi Felelősségvállalás Kerekasztalt, . A konkrét téma a gyermeküket kórházba kísérő édesanyák, családtagok elhelyezése volt, hiszen a probléma kihatása a családok életére nagyon jelentős, miközben a megoldás nem is olyan nehéz, mint gondolnánk. Van ugyanis több, konkrét példaértékű, fenntartható, a közösséget is tettre bíró, nem „tűzoltás jellegű” megoldás is. Ha erre a helyi adottságok fizikailag lehetőséget adnak, a többi már „csak” összefogás, szakértelem, kitartás és persze idő kérdése.
Maga a téma többnyire csak bulvár hírek mentén szerepel a sajtóban. Csak akkor szembesülünk a helyzettel, ha súlyos vagy speciális betegség miatt saját gyermekünk, vagy közeli családtagunk gyermeke elhúzódó kórházi kezelésre szorul. Ilyenkor az anyukáknak, szülőknek munkahelytől, családtól távol, szinte lehetetlen körülmények közt kell aktív támogató jelenlétével segítenie a beteg gyermeket a gyógyulásban.
 Napi tapasztalat, hogy a nővérek, orvosok empátiája ilyenkor is csodákat tesz. Még a gyermek és csecsemő osztályok miniatűr kórtermeibe is sikerül „tűzoltásként” egy-egy pótágyat, széket, vagy matracot beszuszakolni.
Elkerülni a hospitalizációt
A hospitalizációs (azaz a kórházi ápolási) folyamat során elválasztási stressz éri a gyerekeket, melyre ők háromlépcsős reakcióval „válaszolnak”.
 Első lépésben ösztönös tiltakozás lép fel, ezt követi a reményvesztettség állapota, majd a kórházi személyzettel való együttműködés megtagadása. Minél kisebb a gyermek, minél hosszabb a kórházi kezelés időtartama, annál nagyobb lelki traumát okoz, ha az addig biztosnak hitt pont – a szülő – „eltűnik” a gyermek életéből. Egészségügyi-szakmai alapvetés, hogy csak a beteg gyermek testi, lelki és érzelmi szükségleteinek egyaránt megfelelni képes kezeléssel lehet érdemi terápiás eredményt elérni. Ebben a szülő aktív, támogató, energizáló jelenléte épp olyan fontos „minimumtényező”, mint a megfelelő fűtés, vagy akár az odaillő antibiotikum és dózis megválasztása.
Kényszermegoldások
Az anyukák, családtagok jelenléte nem nélkülözhető az otthonuktól távol kezelt gyermekek lelki támogatásában. Ha viszont a szükség nem találkozik a lehetőséggel, az óhatatlan kényszermegoldások sorához vezet, ahogy itt is
 Az áthidaló, alapjában szükségmegoldásokat felvonultató elszállásolás azonban az anyukák, családtagok aktív támogató jelenlétét alapjában ellehetetlenítő testi – lelki kimerültségéhez vezet, miközben a gyermekellátást az ilyen megoldás épp az esetlegesség folytán hátráltathatja. Az is komplikálja a helyzetet, hogy az egészségügyi intézményeink épületeinek jelentős része eredetileg nem is kórházi célra épült, s kiemelten igaz ez a gyermekkórházakra.
A padlón átvirrasztott éjszakák

Az egészségügyi törvény minden beteg gyermeknek megadja a kapcsolattartás jogát, amikor kimondja, hogy minden gyermek mellett egy szülő maradhat a kórházi kezelés idejére. A  gyermekkórházakban a szoptatós kismamák folyamatos jelenléte már biztosított, más esetben azonban a helyzet korántsem ilyen kedvező. Az előző kormányok erre a fontos részletkérdésre nem szenteltek kellő figyelmet és így nem nyújtottak elegendő politikai, finanszírozási támogatást sem a gyermekek és anyukák, szüleik egyidejű elhelyezésének biztosítására. 
#1 Dr.BauerBela

2016. április 25., hétfő

Bűn rossz ez a gyerek! – Lehet agresszívnak születni?

Bűn rossz ez a gyerek! – Lehet agresszívnak születni?
Egy vizsgálat szerint az agresszív késztetésekért inkább genetikai, mint környezeti hatások felelősek. Vagyis... semmit sem tehetünk, ha a gyermekünk agresszív?

Mindannyian voltunk már tanúi annak, ahogy egy anyuka kétségbeesetten próbálja megfékezni kiabáló-rugdosó gyermekét a boltban, egyre dühösebben igyekszik rendre bírni, majd szégyenkezve húzza-vonszolja végig a magán kívül őrjöngő kicsit a vásárlók között. A többség megértően és együttérzőn kíséri figyelemmel a jelenetet, mindig akad azonban, aki megjegyzi: „Jobban is nevelhetné a gyerekét!” De vajon mitől is függ az agresszió? Tényleg csak a neveléstől, vagy más tényezők is befolyásolják?


Montreali kutatók erre keresték a választ, mikor 667 ikerpár szüleit kérték meg, hogy értékeljék gyermekeik agresszív megnyilvánulásait. A vizsgálatban egypetéjű és kétpetéjű ikrek vettek részt. Míg
az egypetéjű ikrek genetikai állománya teljesen megegyezik, addig a kétpetéjűeké különbözik, így lehetőség volt összehasonlítani, hogy közel azonos nevelési környezet esetén hogyan befolyásolják a gének a viselkedést. Az eredmények szerint a fizikai agressziót sokkal inkább genetikai, mint környezeti hatások váltják ki. De mit jelent ez a mindennapi életben?
Ha azt látja, hogy a főhős ököllel győz

Ez az eredmény azért is meglepő, mert az elmúlt huszonöt évben a tudományos világban erősen tartotta magát az a nézet, hogy az agresszió megjelenése elsősorban a környezeti tényezőkön múlik. Azaz: a gyerekek agresszív modellek utánzása során sajátítják el az agresszív viselkedést, elsősorban a családi példák és a médiában látottak alapján. Rengeteg bizonyítékot találtak rá, hogy a
megengedett, esetleg jutalmazott agresszió megfigyelése azt tanítja a gyermekeknek, hogy a nyílt fizikai agresszió megfelelő módja a konfliktusok rendezésének. Amikor tehát a gyermekünk egy mesefilmben azt látja, hogy a pozitív színben feltüntetett főhős megveri ellenfelét, és ezért tömegek ünneplik, azt tanulja meg, hogy ez a viselkedés helyes. Ugyanígy, ha azt látja, tapasztalja a szüleitől, hogy egy pofon segít megoldani a konfliktust, azt tanulja, hogy ez a jó megoldás.
A televízióban látott agresszió másik hatása, hogy felerősíti az agressziót, mert bár a rossz fiúk megkapják a büntetésüket, csak jóval a tett elkövetése után. A gyermek tehát azt tanulja meg, hogy a fizikai agresszió rövid távon eredményes, és jutalmat érdemel. Mivel a hosszú távú következmények figyelembevételére a kisebb gyermekek sokkal kevésbé képesek, mint a felnőttek, ezért a „happy end” nem használ. Végül van még egy hosszú távú hatása az agresszív környezetnek.

„Az agresszió látványa érzéketlenné teszi a megfigyelőt a szenvedés következményeivel szemben.”
Az agresszió látványa érzéketlenné teszi a megfigyelőt a szenvedés következményeivel szemben. Ez tisztán látszik azokból a kutatásokból is, melyeket Belgiumban végeztek tinédzserekkel. A kutatás eredményei szerint a serdülők harminc százaléka úgy gondolja, hogy az áldozat tehet arról, ha egy kapcsolat erőszakossá válik.
Tiszta apja...

Az új kutatási eredmények tehát azt mondják, hogy a környezetnek nincs hatása a gyermekkori agresszióra? Távolról sem! Többgyermekes szülők meglepve vehetik észre, mennyire különböznek gyermekeik. Míg az egyikük csendes, nyugodt, addig a testvére határozott, temperamentumos. Az említett kutatás eredményei azt bizonyítják, hogy azonos körülmények között nevelkedő gyermekek esetében is előfordulhat, hogy az egyikük agresszívabban viselkedik kisgyermek korától kezdve.
A fizikai agresszió egészen korán megjelenik, és 2-4 éves kor körül csúcsosodik ki, ami nem meglepő, tekintve, hogy a gyerekek akkor kerülnek kortárscsoportba, és hozzájuk hasonló gyerekekkel kerülnek érdekkonfliktusba, ahol a fizikai erő segítségével könnyebben elérhetik, amit szeretnének. Azok a képességeik, amikkel kontrollálhatnák a viselkedésüket, vagy eredményesen oldhatnának meg konfliktusokat, még nem elég fejlettek, stressztűrő képességük alacsony, ezért a genetikailag kódolt erőszakos viselkedés könnyen megjelenik.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy a környezet egyáltalán nincs hatással a gyerekekre. Azok, akik erőszakosabban viselkednek, mint a társaik, negatívabb reakciókat váltanak ki a szülőkből és a társakból is. Ha egy kisgyermek megüti, megharapja a többieket az óvodában, először az óvónő helytelenítő válaszával találkozik, majd a szülőével, és nagy valószínűséggel csoporttársai később elkerülik őt. Ám az a gond, hogy ezek a negatív reakciók, ha nem társul hozzájuk az agresszív viselkedés kezelése, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az agresszív viselkedés fennmaradjon a későbbiekben is.
Farkas a bárányok között

Tudjuk tehát, hogy vannak gyerekek, akik genetikai örökségüknek köszönhetően hajlamosak erőszakosabban viselkedni, mint társaik. A jó hír, hogy bár az erőszak megjelenését nem tudjuk befolyásolni, a kezelésére ugyanazok az elvek érvényesek, amit a kutatók a környezet hatásáról kimutattak. Az agresszív viselkedés megjelenésének gyakorisága nőni fog, ha a gyermek agresszív példákat lát maga előtt, azt tanulja meg, hogy könnyen célt ér agresszióval, és rövid távon hasznot húz belőle.
„Ha az agresszív viselkedést agresszíven próbáljuk megfékezni, további példát nyújtunk az erőszakos viselkedésre.”
Ha az agresszív viselkedést agresszíven próbáljuk megfékezni, további példát nyújtunk az erőszakos viselkedésre. Ha csökkenteni akarjuk az erőszakos viselkedés gyakoriságát, ne engedjük, hogy gyermekünk agresszív műsorokat nézzen a tévében, gyakran olvassunk neki meséket, és tanítsuk arra, hogyan oldjon meg konfliktusokat erőszak nélkül. Beszéljünk neki arról, hogy mit érez a másik, ha bántja, és legyünk következetesek az agresszív viselkedés következményeit illetően. Jutalmazzuk az erőszakmentes viselkedést és problémamegoldást, és maradjunk türelmesek, a kontroll képessége lassan, de biztosan kifejlődik a gyermekben. Minden esetben fejezzük ki helytelenítésünket a nem megfelelő viselkedéssel kapcsolatban, de erősítsük meg szeretetünket a gyermek személyét illetően.


#1 Dr.BauerBela

VELESZÜLETETT MELANICYTÁS ANYAJEGY EGY 13 ÉVES GYERMEK TÖRZSÉN


#1 Dr.BauerBela

2016. április 24., vasárnap

A FEJBŐR VELESZÜLETETT HIÁNYÁNAK KLINIKAI FORMÁI KÉPEKBEN

1-



2-



3-



4-






#1 Dr.BauerBela

Népszerű nyári betegség gyermekeknél

Amint a meleg évszak jön, időnként növeli a különböző betegségek, leggyakrabban a gyermeket érintő testét.Még a fokozott figyelmet a gyermek számára nehéz lehet követni.És ennek eredményeként - vagy napszúrás, vagy hasmenés, vagy rovarcsípés, fordult egy súlyos allergiás reakció.Tekintsük a legnépszerűbb nyári betegségek gyermekkorban, valamint az intézkedéseket, amelyeket meg kell megelőzésére, az előfordulás.
Szóval rangsor, amely magában foglalja a nyári gyermek betegsége által vezetett hasmenés és bélfertőzések.Nincs semmi csodálkozni egyáltalán.Ahhoz, hogy a baba gyomorfájás, egészen elemi rossz higiénia.A gyermek húzta a száját piszkos kéz, játékok, vagy csak enni egy szendvicset nélkül kézmosásra után játék a szabadban.Hasi fájdalom azonnal megjelennek, amint bélrendszeri fertőzés jut be a szervezetbe.A szülők képes figyelmeztetni legnépszerűbb bélrendszeri megbetegedés, arra kényszerítve a gyerekek, hogy mossanak kezet rendszeresen, tanította őket, hogy mindig mossa gyümölcsöt és zöldséget minden, mielőtt megeszik őket
Ha a szülők egy kis gyermek külföldre küldött az egzotikus úti célok, akkor nem ajánlott, hogy drasztikusan változtatni az étrendjén.Ez az első alkalom, hogy jobb, hogy egy legalább egy kis edénybe ivóvíz szülőföldjüket.Azonban, ha az emésztőrendszer túl érzékeny, ez mindig jobb, hogy a víz főtt vagy palackozott.
különösen veszélyes nyári bélbetegségek gyermekeknél, ami növeli a hőmérsékletet, amelyhez nem csak a hasmenés és hányás, valamint.Ilyen esetekben, akkor jobb, hogy nem folytatnak önálló gyógyít, és forduljon gyerekorvos.
Népszerű betegség, nyilvánul meg a gyerekek a nyári, ki lehet egészíteni az allergia.Egyszer az utcán minden zöld, és kezd virágozni fogékony csecsemők azonnal nyilvánvaló orrfolyás, tüsszögés állandó, könnyezés, sőt viszkető bőr.Ez az allergia.Az eredmények azt mutatják, hogy a reakció, hogy a lázadás a színek a természetben Moody helyzet, rendellenesség étvágytalanság, sírás, bőrpír és bőrkiütés.Szüntesse meg ezeket a nyári betegség a gyermekeknél antihisztaminok, allergia elleni szerek, és azt jelenti, hogy erősíti az immunrendszert.Ha lehetséges, jobb elkerülni azokat a helyeket, ahol a növényzet nő, ami allergiát.Amikor allergia kell figyelni, hogy a napi étrendet.Amikor a megnyilvánulása súlyos allergiás köhögés orvoshoz kell céljából a radikálisabb megoldásokat.
Nyári betegség gyermekeknél gyakran nyilvánulnak meg formájában gombás fertőzések.A gomba gyakran látható a nyáron, mert a gyakori expozíció az utcán, és rossz személyi higiéniai
.Ugyanakkor a gyerekek játszanak az utcán nehéz elképzelni anélkül, karcolások, horzsolások és zúzódások, ami lesz a fő előfordulási helye a gomba.Ha a test gyenge a képessége, hogy ellenálljon az "invázió" kívülről, hogy kialakult egy nagyon kedvező táptalajt biztosít a gomba és a fertőzés.Ezért a következő intézkedéseket: minden sebet kell kezelni hidrogén-peroxiddal vagy más fertőtlenítő.Miután részt vett az állami fürdőzés arról, hogy egy zuhany szappannal és vízzel.
talán ugyanilyen népszerű kicsit veszélyes betegségek - hő vagy napszúrás.Gondatlan hozzáállás, hogy a fejkendő vezet az a tény, hogy a gyermek szenved a túlmelegedéstől a napon.Panama - egy kötelező attribútum séták a nyáron.
Hosszú ideig ki lesz téve a közvetlen napsugárzás ellenjavallt függetlenül az állam a mentelmi jog.Amikor gyengeség, szédülés, hányinger, kiterjedt kivörösödése arc és a test azonnal meg kell hoznia a gyermeket az árnyékban vagy a hűvös szobában.
Ellenőrizze, hogy a gyermek kap egy hideg italt.Nyári betegség a gyermekeknél kellemetlen kísérője többi az utcán, és a központban.Ők meg lehet előzni, ha a gyermekek szorosan figyelemmel kíséri, és figyeljük a személyi higiéniára.


#1 Dr.BauerBela

2016. április 22., péntek

GYEREKSZERELEM....mit tegyünk és mit ne??

Gyerekszerelem... (mit tegyünk? - és mit ne?)


Szerelmes a gyermekünk...! Minden szülő előbb vagy utóbb szembesül azzal a ténnyel, hogy a gyermeke nem csak őt szereti, hanem szerelmes lesz valakibe. Már az óvodában elkezdődik az a folyamat, amikor két kisgyermekben felüti a fejét a felismerés, hogy van olyan társa, akit bizony sokkal jobban kedvel a többieknél, akivel szívesebben játszik, és akit megszeretett. Mivel a gyermekek még kicsik ahhoz, hogy pontosan felismerjék az érzéseiket, de már ismerik azt a szót, hogy "szerelem", bátran használják a kapcsolatuk és az érzéseik kifejezésére. Fontos, hogy ilyenkor a felnőttek hogyan reagálnak.

Mit tehet a szülő?

A legfontosabb, hogy ne nevesse ki a gyermekét, ne gúnyolja, ne bagatellizálja a gyermeke érzéseit! Még akkor se tegye, ha esetleg naponta változik a csemetéje véleménye, egyszer ebbe szerelmes, máskor abba, vagy ha a szülő érzékeli, csak azért használja ezt a szót a gyermeke, mert még nem tud jobbat.
Általában a felnőttek azt gondolják, hogy a gyermekszerelem nem komoly, aranyos és megmosolyogni való érzelem, és csak ideig-óráig tart. Ám még a gyermekszerelem is tud különösen mély és őszinte lenni, és legalább olyan fájdalommal járhat, ha véget ér, mint a felnőtt szerelem.
A legrosszabb, amit ilyenkor mondhatunk a gyermekünknek, hogy nevetséges, amit érez, és butaság, hogy fáj neki. Sose faggassuk a gyermekünket, ne kérjük tőle, hogy részletesen számoljon be mindenről, de ha úgy érezzük, szívesen elmondaná, amit érez, hallgassuk meg és vegyük mindig komolyan!
Egy szerelmes kisgyermek nagyon boldog tud lenni, ha azt érzi, szeret valakit, aki viszontszereti. Örüljünk annak, ha gyermekünk boldog, és támogassuk abban, hogy mélyüljön a gyerekek között a kapcsolat! Adjunk lehetőséget arra, hogy találkozzanak, hogy sokat játszanak együtt, hogy sok közös élményük legyen: egyszóval, hogy tartalmassá váljon a kapcsolatuk.
Ne kritizáljuk a gyermekünk "választottját", még akkor sem, ha mi pontosan látjuk - vagy azt gondoljuk, hogy pontosan tudjuk -, mi a probléma vele vagy a családjával. Ha ezt tesszük, a gyermekünk két tűz közé kerül, hiszen nekünk is meg akar felelni, ugyanakkor a kis társát is szereti. Másrészt így azt érezheti, őt magát sem fogadjuk el, nem tiszteljük az érzéseit, hanem befolyásolni akarjuk.
Ne felejtsük el, hogy mindezek az érzések és reakciók már a későbbi párkapcsolatok csírái, hiszen ekkor tanulja meg a kisgyermek, hogyan kell részt venni egy általa kiválasztott kapcsolatban, mit kell tennie azért, hogy a másik is szeresse, milyen adok-kapok egyensúly szükséges ahhoz, hogy a kapcsolat jól működjön, és mindkét fél szívesen benne maradjon.
Inkább a kapcsolat minőségében és az elmélyülésében segítsünk, ne szexualizáljuk az érzéseiket. Ez annyit jelent, hogy ne azt firtassuk például, csókolóztak-e már, vagy milyen szexi a kislány vagy kisfiú, aki tetszik nekik, hanem arról kérdezzük, mit szoktak játszani, mit szeret a másikban stb.
Beszélgessünk a gyermekünkkel, de arra ügyeljünk, hogy mindig az életkorának megfelelő szinten! Nem szerencsés, ha olyan, felnőttek életében jelen lévő érzéseket, és szavakat használunk, amelyeket ő még nem ért. Előfordulhat, hogy a szülő zokon veszi, hogy már nem csak ő a gyermek intim érzéseink a tárgya, és tudatosan, vagy öntudatlanul versengeni kezd a gyermeke "szerelmeivel". Esetleg megsértődik, és azt mondja: "Hát már nem is engem szeretsz?" Vagy csak egyszerűen elszomorodik, és ezt látva a gyermekének esetleg bűntudata lesz, és azt érzi, nem helyes, ha a kortársaival keresi a kapcsolatot.
Tiszteljük meg a gyermekünket azzal, hogy minden közlését bizalmasan kezeljük! Ez annyit jelent, hogy nagyobb társaságban, családi összejöveteleknél ne kezdjünk el fennhangon arról mesélni, hogy van ám már egy szerelme a gyermekünknek, és milyen aranyosak együtt. Ezzel csak azt érjük el, hogy legközelebb semmit sem fog elmondani nekünk, mert nem tudhatja, kinek mondjuk tovább az ő kis intim érzéseit.
Mindig lehet a felnőtt társaságban olyan tapintatlan ember, aki kineveti vagy megmosolyogja ezért, és ezzel csak a gyermek szégyenérzete és a bizalmatlansága fog növekedni. Sok felnőtt az élete végéig viseli annak a terhét, hogy a szülei nem örültek - nem tudnak örülni - annak, ha valaki máshoz kezd el igazán kötődni, mert a szülők bűntudatot keltenek benne emiatt.
Ha csalódik a gyermekünk

Megtörténhet, hogy gyermekünk egyik nap sírva és nagyon szomorúan jön haza, mert "szakítottak" vele, vagy a legjobb barátja, barátnője már mással barátkozik, mást szeret. Itt is elsősorban az a legfontosabb, hogy vegyük komolyan az érzéseit. Ne mondjuk azt, hogy: "Ugyan már, nem olyan nagy ügy az egész" vagy "Nem kell ezért sírni, gyere inkább játszani!" Ha ezt tesszük, gyermekünk azt fogja érezni, hogy az ő érzései nem igaziak, nem is fontosak, és felnőttként sem tudja majd a saját érzéseit komolyan venni.
Vigasztaljuk, értsük meg, hogy fáj neki az, ami történt, és beszélgessünk vele, hogy ő is megértse, mi történt valójában. Ne gondoljuk azt, hogy pusztán azért, mert a mi gyermekünk, ő nem tehet semmiről se, és csak a másik a rossz, a gonosz. Lehet, hogy az ő viselkedése váltotta ki azt, hogy felfordultak tőle, csak ő még nem tudja, hogy mit válthat ki másokból.
Mondhatjuk azt, hogy: "Lehet, hogy azért barátkozik mással a másik kisgyerek, mert több közös játékuk van, esetleg, mert Te nem osztottad meg vele a játékodat." Arra feltétlenül ügyeljünk, hogy kizárólag olyat mondjunk, ami valóban életszerű és reális, ne pedig olyat, amit csak mi találunk ki.


#1 Dr.BauerBela

2016. április 21., csütörtök

Cisztás pattanások: mit tehetünk ellenük?

Cisztás pattanások: mit tehetünk ellenük?
Természetes otthoni módszerek
A cisztás pattanások nagy, fájdalmas, piros dudorok, elsősorban az arcon, a háton, a mellkason. Nemcsak a megjelenésükkor csúfíthatják el a bőrt, de sajnos igen hajlamosak arra, hogy a helyükön hegek képződjenek.
A bőrünkön található pórusok egy-egy szőrtüszőből és a hozzá kapcsolódó mirigyekből állnak. Ezek a mirigyek termelik például az izzadságot, illetve a faggyút is (ez nélkülözhetetlen a bőr védelméhez és hidratáltságának fenntartásához).
Amit tudni kell a problémás bőrről
Akné, pattanás, mitesszer, tág pórusok, zsírosan fénylő arc - ezek jellemzik a leginkább a problémás bőrt. Kattintson!
Amennyiben a mirigyek túl sok faggyút termelnek, az, és a beleragadó elhalt hámsejtek tömíthetik el a pórust. Időnként ezek az eltömődött pórusok el is fertőződnek, be is gyulladhatnak, és ez vezethet a cisztás pattanások kialakulásához. A cisztás pattanások az arcon, a háton, a mellkason, a vállon, a felkaron alakulhatnak ki. A cisztás pattanások a leggyakrabban a tinédzsereket érintik, de bármilyen életkorban megjelenhetnek.

A cisztás pattanások nemcsak igen fájdalmasak lehetnek, de az önértékelésünkre is negatívan hathatnak, emellett pedig igen hajlamosak arra, hogy a helyükön hegek képződjenek. Lássuk, milyen otthoni, természetes módszerekkel enyhíthetjük a pattanásosságot.

A kurkuma előnyös hatásairól számos cikket olvashattunk, a gyulladáscsökkentő tulajdonságai pozitívan hatnak például az ízületi fájdalmakra. A kurkuma természetes antiszeptikus összetevőinek köszönhetően csökkenti a gyulladásokat és megelőzi a felülfertőződést. Keverjünk pasztát egy kevés víz vagy jojoba-, esetleg szezámolaj és 1-2 teáskanál őrölt kurkuma segítségével, kenjünk fel az érintett területre, és hagyjuk hatni egy órát. Langyos vízzel öblítsük le.

A cisztás pattanások az arcon jelennek meg elsősorban


Az almaecet kiegyensúlyozó, összehúzó és tisztító hatásokkal rendelkezik, csökkenti a gyulladásokat és a fájdalmat is. Egyszerű és hatásos arctonikhoz keverjünk össze azonos mennyiségű vizet és almaecetet, majd naponta többször is töröljük át ezzel a bőrünket.

A teafaolajnak számos pozitív hatása van a bőrünkre, antibakteriális, antiszeptikus, fertőtlenítő és összehúzó hatásai egyaránt vannak. A teafaolaj rendszeres használatával megnyithatjuk és megtisztíthatjuk a pórusokat, és meggyorsíthatjuk a pattanások gyógyulását. Keverjünk el 5 csepp teafaolajat egy teáskanál mézben, majd kenjük fel az érintett területre. Hagyjuk hatni 15 percig, majd langyos vízzel öblítsük le. Hasonlóan jó hatású lehet a levendula illóolaja, melyből érdemes 10-15 cseppet kíméletes arctisztító tejhez keverni, majd ezt használni naponta kétszer.

A háztartásunk egyik mindentudó, olcsó és hatásos tagja a szódabikarbóna. Tisztít, kiegyensúlyoz, csökkenti a gyulladásokat és a segítségével eltávolíthatjuk az elhalt hámsejteket is. Keverjünk össze egy teáskanál szódabikarbónát annyi vízzel vagy uborka kifacsart levével, hogy sűrű pasztát kapjunk. Ezt kenjük fel a bőrünkre, majd 5 percig hagyjuk hatni. Körkörös mozdulatokkal radírozzuk le a bőrről a pasztát, a maradékot öblítsük le langyos vízzel.

Az egyik legjobb bőrszépítő a méz, melyet pattanásos bőrűeknek különösen ajánlanak, hiszen antibakteriális, antiszeptikus, nyugtató, kiegyensúlyozó és hidratáló hatásai is vannak. A legegyszerűbb módszer, ha az érintett területre egy kis mézet kenünk, majd 10 perc hatóidő után langyos vízzel lemossuk.

A helyileg ható készítmények mellett nagyon lényeges, hogy az étrendünket is megváltoztassuk. Igaz, az az elmélet már megdőlt, hogy a csokoládé fogyasztása pattanásokat okoz, mégis érdemes figyelni arra, hogy milyen ételeket eszünk.

Részesítsük előnyben a friss zöldségeket és gyümölcsöket, az A- és E-vitaminban gazdag olajos magvakat, és a teljes kiőrlésű gabonafélékből készült péksüteményeket. Az édességek, a fűszeres és csípős ételek, valamint a tejtermékek az arra érzékenyeknél pattanásokat okozhatnak, ezt azonban mindenkinek külön ki kell tapasztalnia.



1-
2.-




#1 Dr.BauerBela