Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2020. június 4., csütörtök

Mi az az erythema toxicum?

Mi az az erythema toxicum?

Az erythema toxicum egyfajta, újszülöttekre jellemző kiütés, amely a születés utáni 2. és 5. nap között jelenik meg. A csecsemőknek mintegy a felénél felüti a fejét ez a bőrprobléma. Jó tudni, hogy a koraszülötteknél később találkozhatunk ezzel a kiütés típussal. Bár elsőre ijesztőnek tűnhet, az erythema toxicum ártalmatlan, jóindulatú elváltozás a pici bőrén, s nagyon gyakori jelenségnek számít.

Maga az erythema toxicum lehet apró, fehér, de sárga színű is, és körülbelül 1-2 mm átmérőjű. Előfordulhat, hogy tele van folyadékkal. Figyelem: ne piszkáljuk, ne nyomkodjuk a kiütéseket, mert azzal csak ártunk! A megjelenési területe a tenyereken és a talpakon kívül tulajdonképpen bárhol lehet, de jellemzően a baba arcán vagy a törzsén bukkan fel. Az is elfordulhat, hogy ez a kiütés néha csupán egy vörös foltnak látszódik.


Azt sajnos nem tudni, hogy mi okozza az erythema toxicum megjelenését, így ezt megelőzni sem lehet. Könnyen elképzelhető, hogy az újszülöttek szervezetében lejátszódó változások miatt alakul ki, amelyek hormonálisak, vagy anyagcsere jellegűek is lehetnek. A jó hír cserébe az, hogy ez nem fertőző, és magától, kezelések nélkül néhány napon belül elmúlik, de legrosszabb esetben is a kicsi 4 hónapos korára teljesen eltűnik.
#1 Dr.BauerBela

Gyereknevelés egyedülálló szülőként

Gyereknevelés egyedülálló szülőként

2004-02-14 01:382 db komment
"A szenvedés: az a tied, amit nem akarsz,
vagy azt akarod, ami nem a tied." /Elisabeth Eliot/




A jó nevelés szilárd alapokon az életre készíti fel a gyerekeket.
Lehetek-e egyáltalán alkalmas eszköz erre egyedül?

Egyedülálló szülők vagyunk, a legkülönbözőbb egyéni történetekkel.

Van, akinek meghalt a szeretett társa.
Vannak, akik elváltak. Nem sikerült a legfontosabb kapcsolatuk. Kudarc.

Az ilyesmi mellett nem tud csak úgy elmenni az ember. Ösztönös reakció okokat keresni, okolni valakit. A másikat, vagy saját magunkat.


·             Elváltunk és őt hibáztatom; sérelmet, keserűséget hordozok. Elhagyatva, megalázva, kifosztva érzem magam.

A megfelelő önértékelés annyira fontos az embernek, hogy szinte mindent megtesz annak érdekében, hogy jó embernek tudhassa magát. Hazudunk magunknak, megváltoztatjuk az emlékeinket, kitörlünk, hozzáadunk; nyelünk és tűrünk, vagy kitörünk és gyilkolunk... mindezt azért, hogy el ne veszítsük az önbecsülésünket.

·             Elváltunk és magamat hibáztatom, lelkiismeretfurdalásom van; a bukottság, alkalmatlanság érzése tölt el. Mit érek? Lehetek-e így jó szülő? Vagy elrontottuk?

Ezek a gondolatok, érzések pusztítanak; kifelé, vagy befelé, hajlamainktól függően. Természetes, hogy megjelennek, de nem maradhatnak bennünk, különben akadályozni fogják a gyógyulásunkat, és azt, hogy biztonságot nyújtó szülők legyünk a gyerekeink számára.

Van, aki házasságban él ugyan, de mégis rámarad a gyerekek nevelése. A család nem az eredeti terv szerint működik. Mivel a válás nem tesz pontot a végére, ahonnan legalább valami újat kezdhetünk, a meg nem szűnő gondok fájdalma, keserűsége is marad, halmozódik.

Ami közös bennünk: Mindannyiunk hátterében fájdalom és bűntudat húzódik meg. Sok valódi, jogos emberi szükséglet nincs betöltve az életünkben. Olyan helyzetben vannak ránk bízva a kicsik, akiket biztonságban, harmonikusan szeretnénk teljes emberré nevelni, amikor nem vagyunk a legalkalmasabbak a feladatra. Lehetünk ilyen helyzetben elég jó szülők?

KAPCSOLATUNK A KÖRNYEZETÜNKKEL - Szokásos zsákutcák

Harag (kifelé); önemésztés (befelé); beszűkült fókusz, csak a gyerekért való "önfeláldozó" élet és a gyerekre támaszkodás / megfojtás (mindent érte teszek, már csak neki/érte élek, úgy használom a vele való kapcsolatot, mintha a társam volna)

Nyöszörgő púpok, hős amazonok
Visszataszító és riasztó mások számára, ha megérzik, hogy rászorultnak érezzük magunkat, és kötelességük nekünk segíteni. Ha sajnálniuk kell, egyszer-egyszer segítenek, de egyre inkább elhúzódnak. Tartós kapcsolatok csak kölcsönös alapon képzelhetők el.

Másik véglet: a hős amazon, aki büszkeséggel, falak építésével rejti el azt, amit nem mer elfogadni önmagában és a helyzetében. "Én nem szorulok rá senkire; meg fogom mutatni, hogy fantasztikusan megállom a helyem." A megtépázott önbecsülés bizonyítási kísérlete. Sok előnye mellett (pl. nem hagyja el magát az illető) oda vezet, hogy túlhajszolt lesz és megszürkül a lénye. Keménnyé, céltudatossá, robbanékonnyá, állandóan túlterheltté és időzavarral küzdővé válik; nem lesz igazán kikapcsolódós ideje a barátaira, a gyerekeire. Nem tartható fenn hosszú távon ez a hozzáállás sem.

Barátságos viszonyban kellene megtanulnunk együttélni a korlátainkkal, és közel kell merni engedni magunkhoz azt a pár embert, aki tényleg elfogad, és néha még segíteni is van kedve. Időt kell szakítanunk arra, hogy kikapcsolódjunk; lehetőséget kell adnunk arra, hogy szeressenek, hogy süssön ránk a nap. Különben kiégés vagy falnak menés lesz a vége. Mindkét szélsőség még nagyobb magányhoz vezet. Az emberek nem szeretik, ha elvárásokkal nyomasztjuk őket, de azt sem, ha nincs rájuk szükségünk, vagy időnk.

Kell hogy legyen tehát társasági életem olyanokkal, akiknek akkor is megfelelek, ha kevesebb is az időm és a pénzem társasági életre. Segít, hogy kiegyensúlyozott, egész ember legyek, mosolygósabb Mami.

Legyen életed a gyerekeken és az értük való dolgozáson kívül is! Szerepeljenek a másik szülőt pótló más emberek is az életetekben. Ha nő vagy, férfiak: ehhez nem kell megvárnod, hogy újabb komoly párkapcsolatod legyen. A gyereknek szüksége van egészséges, normális, pozitív mintákra a másik nemből is, és jobb, ha olyanokkal találkozik, akik szerinted is megfelelnek erre a célra, mint ha a TV-ből,
vagy a haverok közül választ magának ilyet. Jó minta alanyok lehetnek: ellenkező nemű testvéreid, tanárok az iskolában, akár családos emberek is a baráti körből, gyülekezetből, stb.

TÁMASZRENDSZER: megbeszélés, megértés, elszámoltatás. Engedd a gyerekeidet barátkozni, elmenni otthonról, és tedd te is ugyanezt.

KAPCSOLATUNK ÖNMAGUNKKAL - A boldogság hajkurászása helyett

A boldogság nem úticél, hanem utazó stílus. Tegyél lépéseket a hétköznapi boldogság felé. Ne gondold, hogy véged van, és most már kutya kötelességed boldogtalan áldozatként elmorzsolnod hátralévő, felelősséggel terhelt, igazságtalanul kifosztott, szomorú életedet. Sebzett vagy, és sebezhetőbb is vagy,
mint normálisan lennél. Fel kell dolgoznod a múltat. Ez feladat, feltétel a továbbiakhoz.

DOLGOZD FEL a helyzeteddel természetesen járó LELKIISMERETFURDALÁST, BŰNTUDATOT!

Engedd ki a börtönből azokat, akik ott vannak. Bocsáss meg, bocsáss el! Ismerd fel és ismerd el a valós emberi szükségleteidet! Légy őszinte önmagaddal! Ha meg akarsz felelni a fokozottabb kihívásnak, csökkentened kell annak az esélyét, hogy a saját lábadban esel hasra. Tudnod kell, hol csámpás a lábad.

Szánj időt magadra (hibás elképzelés, hogy minden idődet a gyerekeiddel, vagy az értük való gürcöléssel kell töltened).

Érdemes sűrűn föltenni ezeket a kérdéseket:
·             Minek örülhetek? Reggelenként vagy esténként a gyerekekkel együtt is meg lehet beszélni.
·             Mit nem tudok megoldani? Anyagi gondok. Időhiány: nem lehetek mindig ott. Fáradt vagyok.
Tudatosan végiggondolni. Tervezni, nemcsak ösztönből reagálni és cselekedni. Amire szükség van, megoldom. Amit nem lehet, v. nem éri meg, azt elfogadom. (Pl. hiába szeretnék konyhatündér lenni, hétközben nem rittyentek álomreggeliket és csodavacsorákat. A lakás rendetlenebb, mint
szeretném, és nincs olyan nagy gonddal berendezve. A lányokkal közösen használunk ruhákat, szépítőszereket.) Örülök annak, ami van. A hálás, örömteli attitűd sokkal fontosabb a boldogsághoz, mint a biztos és bőséges anyagiak.
·             Mit tudok megoldani? Hurrá! Idáig már eljutottunk. Gondoljam végig és örüljek. Ne csak azt nézzem, ami még előttem van.
Van energiád arra, hogy értékeld, hogy nem vagy teljesen egyedül? Hogy gondoskodhatsz a gyerekeidről, gyönyörködhetsz bennük, élvezheted a társaságukat? Vagy nap mint nap azzal vagy tele, milyen sok munka, erőfeszítés, lemondás, és így sem tudod azt nyújtani, amit kellene. Arra figyelsz, amid van (hála, öröm), vagy arra, amid nincs (keserűség)?

KAPCSOLATUNK A GYEREKEINKKEL - Életünk értelme!??

Elég vagyok neki?
·            Nem. Ne is várd tőle, hogy elégedjen meg veled. Engedd másokhoz is. Pl. a másik szülőhöz (ha él) akkor is, ha sok szempontból - szerinted - nincs rá jó hatással. Engedd más családokhoz is. Talpald meg jól, aztán ne féltsd mindenkitől.
·            Igen. Most én vagyok a szülője. Enyém a feladat. Ha nem a sebeimet nyalogatom, vagy a saját kalitkámban vergődöm, ha nem rózsaszín felhőket kergetve hajszolom magam a munkámban, akkor elég vagyok neki.

Szúnyog mama, bögöly papa
Szeretet címén ne a gyerek vérét szívd. Különösen szörnyű, amikor különvált szülők egyszerre csinálják ezt egymás ellen. Két éhes és frusztrált vérszívó falatozik a kicsi gyereken, aki biztonságot, oltalmat és nevelést vár tőlük.

Tartozunk egymásnak? Te (ti) neki igen. A szülője vagy. De ő mivel tartozik neked? A lelked mélyén mit vársz tőle most, vagy a jövőben? Ne magadnak neveld. El kell majd engedned. Néha hamarabb is, mint gondolnád. De mindenképp ebben a szemléletben kell nevelned. A saját életére készíted föl a szülői házban, nem azért, hogy valaki betöltse a te szükségleteidet, neked legyen kire támaszkodnod idősebb
korodban, legyen folytatása a te életednek, szüljön neked unokákat, stb. Nem ő a társad. Engedd, hogy gyerek legyen. Ne hajtsd be rajta, amivel nem ő tartozik. Tölts vele kettesben IDŐT! Figyelj rá! Nézz a szemébe! Játszd azt, amit ő akar; beszélgess vagy olvass arról, ami őt érdekli!

A nevelés célja, tehát a feladatunk, felelősségünk nem változott, csak a helyzetünk. A nevelés célja (az önálló életre való felkészítés, hogy gyermekünk felnőve boldogságra képes ember legyen és megállja a helyét) - nem változott.

A családi életre való felkészítés
Az egészséges fejlődéshez, a családmodell kialakításához két szülőre van szükség, akik különböznek egymástól, akiknek valóságos kapcsolata van szép tartalmakkal, szeretettel, gondokkal és megoldásokkal. A család az a hely, ahol meg lehet és kell tanulni, mi a szeretet, az egymásra való odafigyelés, a konfliktuskezelés, a megbocsátás. A családban kell tanulni a férfi - női szerepekről is.

Lépten-nyomon halljuk ezeket. Ne gondoljuk, hogy előttünk zárva ez a kapu! Mi is azt akarjuk, hogy alkalmasak legyenek a családi életre.

Ne add fel, kompenzálj! Barátkozz családokkal, hogy a gyerekeid lássanak normális férfiakat (nőket) is, akik modellt alkotnak; ne a tévéből szedjék össze az elképzeléseiket. Ne adj a gyerekeidnek kiábrándult, egészségtelen életszemléletet ; ne bizonytalanítsd el a rossz tapasztalataiddal ("minden férfi olyan")!
Barátkozz "sorstársakkal", mert megértitek egymást. De ne csak ők legyenek a barátaid, túl egyformák lesztek. Merd nevelni (korlátozni, fegyelmezni), tudd szeretni! Mindkettőhöz felszabadultság és önbizalom kell; szorongva és szemlesütve nem megy.

NE ENGEDD, HOGY A GYEREK FELHASZNÁLJA ELLENED A BŰNTUDATODAT !
Természetes, hogy a gyönge pontunkon tartanak erőpróbát (megbír-e a híd). Igen, nem tudsz neki mindent megadni. Igen, valószínűleg másképp is csinálhattad volna; lehet, hogy a te hibád is, hogy most ilyen helyzetben vagytok. Ha ezeket feldolgoztad, helyre tetted, akkor nem lehet téged ezeknél fogva manipulálni. MERJ nevelni, korlátozni, fegyelmezni. A gyerek szükségletei nem változtak, sőt! Ő is sérült, vesztett, tehát fokozottabbak a szükségletei. Ha kevesebbet vársz el, ha nem formálod, ha nem vagy következetes, erős (és meleg), ha kíméletből, sajnálatból, vagy alkalmatlanságtudatból nem mered vállalni a tanító, fegyelmező, iránymutató, engedelmességet elváró szülő szerepét, ismét megfosztod őt valamitől.

A korlátnélküliség bizonytalanságot eredményez, pedig most nagyobb biztonságra van szüksége, mint valaha. Nyújts neki nagyobb biztonságot azzal is, hogy mered nevelni. Hasznos, ha vannak olyan barátaid, akikkel megbeszélheted a gyereknevelést. Beszélgetni róla, kérdéseket megvitatni, érezni, hogy nem egyedül vagy ebben: csodákat művel és önbizalmat ad. Legjobb, ha olyan valakik, akik néha számon is kérik rajtad pl. a fegyelmezésben való következetességet.

Önállóságra nevelés, döntéshozatal
Gyakori hiba, különösen azoknál a magukra maradt nőknél (de férfiak is vannak ilyenek szép számmal), akiknek egyetlen szeme fénye most már a gyerek, hogy szinte direkt tartják vissza gyerekeiket az önállósodástól. Az egészséges kompetenciatudat kialakulásához szükség van arra, hogy a gyerek minden
olyasmit saját maga tehessen meg az ellátásában, amit már meg tud tenni. Ha már képes arra, hogy megkösse egyedül a cipőfűzőjét, csak még lassan, ügyetlenül és nehezen megy: ne kösd meg neki! Ha fel tud öltözni, ne öltöztesd fel. Ha meg tudja mosni a haját, ne mosd meg neki! Ha tud egyedül közlekedni, ne te vidd mindenhova. Hanem? Hát akkor hogy fejezzem ki a szeretetemet? Például azzal,
hogy dicséred! Bíztatod! Hadd ügyesedjen, önállósodjon tovább, hadd növekedjen az önbizalma, hogy újabb dolgokkal is megpróbálkozzon. Hadd próbálgassa jókedvvel az életet!

Vond be a döntéseidbe, de ne támaszkodj rá. Bízz rá egyre több neki való, a saját életét érintő ügyet (ébresztőóra beállítása, mit vegyen fel, milyen táborba menjen, milyen különórára járjon, mikor tanuljon, mit vigyen uzsonnára, stb.). Ne szegd a szárnyát csak azért, mert szeretnéd, hogy sokáig lehessen neked is kismadarad. Ne ess abba a hibába, hogy kalitkában tartod a gyerekedet! Nem magadnak neveled; szeresd őt úgy, ahogy neki jó. Tudj adni. Neveld úgy, hogy nyugodtan szabadon engedhesd, amikor eljön az ideje.

A boldog életmódot lehet tanulni!
TÖLTS haszontalan, kellemes, de nem nevelős IDŐT a gyerekeiddel!  Ha több gyereked van, tölts rendszeresen időt minden egyes gyerekeddel KÜLÖN-KÜLÖN. Vidd el valahova. Vagy legalább csukd magatokra az ajtót, legyen halál fia bárki más, aki zavarni mer. 15 percet kettesben tölteni beszélgetéssel, vagy közös játékkal - nagyszerű dolog.
"Nem minden igaz, ami nyilvánvaló." Nem minden utamba eső terhet kell a nyakamba vennem. Apa és anya legyek egyszerre? Ez képtelenség! Csak egy ember vagyok. Egy egészet is csak akkor teszek ki, ha nem esek szét.
Mit nem kell megcsinálnom, amiről most úgy hiszem? mivel szabadíthatok fel több időt magamra, hogy normálisabb és pihentebb legyek? a gyerekeimre? Amit muszáj megcsinálni: mindent nekem kell? Mit bízhatok a gyerekekre? van valaki más, aki szívesen, sőt jobban megcsinálja, mint én? Kreatív megoldások: támaszrendszer, költségek csökkentése, kisebb-nagyobb változtatások, áldozatok,
kompromisszumok ott, ahol megéri; Inkább jöjjön a családi Bokros (vagy Gyurcsány)-csomag, ha arra van szükség ahhoz, hogy kevesebb teherrel jobban élvezhessük az életet, és benne egymást.

Ismerd fel a korlátaidat! Légy szabad!
A helyzet abnormális, de "ez van".
Élj vele! Használd ki, fordítsd a javatokra!
·            Mit tanulhatsz belőle?
·             Mit taníthatsz a gyerekeidnek(azzal, ahogy élsz, amilyen a hozzáállásod, a hangulatod, a megjegyzéseid)?
·             Hogyan lehetsz több, a gyereked hogy lehet szeretetteljesebb, életrevalóbb, teljesebb személyiség e helyzet által?
·             Lehetsz? Legyél teljes ember; ha nő vagy, igazi nő (a gyereknek is erre van szüksége).
·             Fogadj el barátságot, szeretetet, segítséget, támaszt
·             Bocsáss meg magadnak, a másik szülőnek, bárkinek, akit okolsz, és a szíved legtitkosabb rejtekében is bocsáss meg. Ne maradjon benned a vád, a gyűlölet morzsája, mert ez csak téged mérgez és korlátoz tovább.
·             Tanulj meg mindennek örülni, aminek csak lehet!(Kevés panasz és szidás; sok öröm, hála, dicséret).
·             Légy példa a nehézségek között (része az "életre való felkészítésnek"). Ha hasra esel, kudarcot vallasz, ne rejtegesd. Hadd lássa a gyereked, hogy mersz esendő ember lenni, és hadd lássa, hogyan állsz föl újra. Így a gyerekeid javára válhatnak a gondjaid, nehézségeid is. "Akik Istent
szeretik, azoknak minden ajavukra szolgál."

Emlékeztető - Összefoglalás:
Támaszrendszer (beszámolás a fegyelmezésről, megbeszélés)
A lelkiismeret-furdalást, bűntudatot fel kell dolgozni, meg kell oldani
Ne hagyjuk, hogy a gyerekeink ellenünk fordítsák
Idő magamra; nem kell mindig a gyerek körül, vagy őérte sürgölődnöm
Idő minden egyes gyerekre külön-külön


FÜGGELÉK

Amire mindenkinek szüksége van (kinek-kinek különböző mértékben és arányban):

HOVATARTOZÁS
- érezni, hogy szeretnek és elfogadnak, támaszkodhatok, számíthatok valakire
elfogadás: annak, aki ismer, úgy vagyok jó, ahogy vagyok
biztonság: nem inog a talaj a lában alatt (kapcsolati, anyagi, fizikai)
odafigyelés: nem nekem kell kiküzdenem, hogy vagyok a világon, valakit érdekel, mi van velem
együttérzés: megértenek, az én világomba képesek lépni, átérzik, min megyek keresztül
támogatás: segítség melléállással, fizikai részvállalással (autójavítás, gyerekvigyázás, házi szerelések), anyagi is;

ÉRTÉKESSÉG - érezni, hogy elfogadható, értékes ember vagyok
megbecsülés: értékesnek tartanak, értékelik-elismerik, aki vagyok és amit nyújtok
tisztelet: tiszteletben tartanak, méltó módon, uvariasan bánnak velem, nem égetnek le
gyöngédség: fizikai (odabújás, puszi, simogatás, testi közelségtől a szexig)

KOMPETENCIA - érezni, hogy képes, alkalmas, kompetens személy vagyok
bíztatás: pozitív visszajelzéseket kapok, dicséret
elismerés:  észreveszik, milyen nagyszerű, amit csinálok (alkotás, munka, nevelés)
sikerek az általam értékelt területeken

Egyedülálló szülőként sok valódi, jogos, alapvető emberi szükséglet nincs betöltve az életünkben. Ilyen pl. a biztonságot adó tudat, hogy van, akihez tartozom; társam, aki olyannak ismer, szeret és fogad el, amilyen vagyok. Óriási űrt, bizonytalanságot jelent, (gyerekkel különösen), hogy már nem tartozom úgy
valakihez, ahogy valaha igen. Ilyen annak a tudata is, hogy rendben vagyok (elég jó vagyok, méltó vagyok mások megbecsülésére). Ha az, akivel összekötöttük az életünket, aki a legjobban ismert, nem akar velünk élni, súlyos sérülést szenved az önértékelésünk. Hatalmas a kudarcélmény. Szükségünk van az önbizalomnak arra az érzésére is, hogy meg tudom csinálni azt, amibe belevágtam. Ez a
reménységgel és bátorsággal eltöltő bizakodó hozzáállás szükséges ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg a feladatainkat, előre örüljünk a ránk váró lehetőségeknek. Ez a lelkierő viszont a problémák megoldásában eddig tapasztalt sikerekből táplálkozik. Súlyos érvágás a bukás egy olyan fontos téren, mint a házassági
kapcsolat.

Önbecsülésünk e három pillére (hovatartozás, értékesség, kompetencia) egyenlően erős és megbízható kell hogy legyen ahhoz, hogy jól tudjuk érezni magunkat a bőrünkben, megálljuk a helyünket az élet kihívásai között, és egészséges személyiségű gyerekeket neveljünk.
#1 Dr.BauerBela

2020. június 3., szerda

aftás fekélyek a szá nyálkahártyájá-1o éves


#1 Dr.BauerBela
#1 Dr.BauerBela
#1 Dr.BauerBela

Személyiségtípusok

Ranschburg Jenő:

Személyiségtípusok

A személyiségalakulás lényeges tényezőinek vagy a személyiségnek definiálásában nem minden pszichológus ért egyet. Valamennyi tudományos személyiségelmélet megegyezik azonban abban, hogy a személyiség körülhatárolt egység, mely minden más személyiségtől különbözik. Ennek ellenére különböző tudományágak képviselői már hosszú idővel ezelőtt megállapították, hogy egyes emberek, illetve embercsoportok - főbb személyiségjegyeik alapján - hasonlítanak egymásra, és így néhány feltételezett csomópont valamelyike köré tömörülve, egy adott típus reprezentánsai. A személyiségtípusok kérdésével ma a pszichológia egyik ága, a típustan (tipológia) foglalkozik.
A legelső tipológiai rendszert Hippokratész görög orvos alkotta meg mintegy 2400 évvel ezelőtt. Hippokratész alapvető szempontja a típusok felállításánál, illetve a személyiségek osztályozásánál a vérmérséklet, görög szóval: temperamentum volt. Elmélete szerint az emberi test négyféle nedvből tevődik össze: a vérből (sanguis), a sárga epéből (chole), a fekete epéből (melaina chole) és a nyálkából (phlegma). Attól függően, hogy a személyiség felépítésében a négy nedv közül melyik a domináns, négyfélé - szangvinikus, melankolikus, kolerikus és flegmatikus - vérmérsékleti típust írt le.
Rubinstein megállapítása szerint: „A temperamentum az egyén pszichikus tevékenységének dinamikus karakterisztikája”, amelynek két jellemző vonása a fogékonyság és az impulzivitás. A fogékonyság „... a benyomást követő emocionális reakció erejében, gyorsaságában és szilárdságában nyilvánul meg”, míg az impulzivitás a benyomás mozgásos lereagálására irányuló ösztönzések erejét és sebességét fejezi ki. Ennek alapján Hippokratész vérmérsékleti típusait a következőképpen jellemezhetjük:
  1. Szangvinikus típus. Gyenge fogékonyság, de nagyfokú impulzivitás. (Lobbanékony, érzelmei gyorsan keletkeznek, a viselkedésre intenzíven hatnak, de nem tartósak.)
  2. Kolerikus típus. Erős fogékonyság és nagyfokú impulzivitás. (Érzelmei erősek és tartósak, a személyiséget cselekvésre ösztönzik.)
  3. Melankolikus típus. Erős fogékonyság, de kisfokú impulzivitás. (Lassan keletkező, de erős érzelmek, a cselekvésre azonban nincsenek ösztönző hatással.)
  4. Flegmatikus típus. Gyenge fogékonyság és kisfokú impulzivitás. (Érzelmei lassan keletkeznek, nem túl erősek, a viselkedést nem befolyásolják.)
Hippokratész típustana - annak ellenére, hogy „fiziológiai” magyarázata ma már gyermekdednek tűnik - ragyogó megfigyeléseken alapul, a későbbi tipológiai rendszerekre gyakorolt igen nagy hatása éppen ezzel a ténnyel indokolható. A vérmérséklet nem azonos a jellemmel, de azzal szorosan összefügg: a személyiségfejlődés során igen lényeges jellemvonássá alakul. Mint Rubinstein megállapítja: „A temperamentum tulajdonságai a jellem kialakulásának folyamatában átalakulva a jellem vonásaivá lesznek, és ennek tartalma elválaszthatatlanul összefügg a személyiség irányulásával”.
A XX. században három nagy hatású tipológiai rendszer születik: Kretschmer, Jung és Jaensch típustana.
Kretschmer rendszerének megalkotásában a testalkat és az elmebetegségek összefüggéséből indult ki. Összehasonlító vizsgálatai alapján megállapította, hogy az emberek a legtöbb esetben három fő testalkati típus valamelyikébe sorolhatóak:
  1. Aszténiás (leptoszom) alkat. Jellemzői: sovány, nyúlánk test, a bordák előredomborodnak, a mellkas lapos, hosszú. A kezek keskenyek, finomak, a bőr vékony, fakó, a koponya hosszúkás, keskeny vagy rövid és alacsony. A haj általában sűrű, a szemöldök dús.
  2. Piknikus alkat. Széles irányú testfejlődés jellemzi. Közepes, zömök test, széles arc, rövid nyak és végtagok. Gyakori a hízásra, kopaszodásra való hajlam.
  3. Atlétikus alkat. Jellemzői: erős izomzat és csontváz. Vastag bőr, fejlett orr, áll, kezek.
A továbbiakban Kretschmer leírta az elmebetegségek három fő formáját (szkizofrénia, cirkuláris pszichózis, epilepszia), és kimutatta, hogy a testalkat típusa és az elmebetegség formája között szoros összefüggés van: a szkizofrén elmebeteg az esetek többségében leptoszom alkatú, a cirkuláris pszichotikus (felhangolt és nyomott fázisok állandó váltakozása) piknikus, az epilepsziás pedig atlétikus. Miután Kretschmer nézete szerint az egyes elmebetegségekre jellemző lelki sajátosságok bizonyos mennyiségű határokon belül az egészséges emberekben is megtalálhatóak, a vérmérsékletnek - a test alkatától függően - három típusa írható le:
  1. Aszténiás alkat - szkizotim temperamentum.
  2. Piknikus alkat - ciklotim temperamentum.
  3. Atlétikus alkat - viszkózus temperamentum.
Ha Hippokratész típusait összehasonlítjuk e három típussal, megállapítható, hogy a szkizotim és a melankolikus, a ciklotim és a szangvinikus, valamint a viszkózus és a flegmatikus temperamentum között igen erőteljes hasonlóság mutatkozik. Éppen ezért Kretschmer típusainak jellemző tulajdonságait, viselkedésmódjait ezúttal nem tárgyaljuk.
Kretschmer tipológiája - főként könnyű kezelhetősége következtében - igen divatossá vált. Hibája, hogy a lelki sajátosságokra a test alkatából következtet, ezáltal az örökletes tényezőket előtérbe helyezi a szerzett tulajdonságokkal szemben. Vitatható az az álláspontja is, mely szerint az elmebeteg és az egészséges elméjű ember között semmiféle minőségi különbség nem mutatható ki.
C. G. Jung svájci orvos kezdetben Freud tanítványa volt, később azonban szakított mesterével, revízió alá vette a freudi tanításokat, és a régire támaszkodó, de lényegében új analitikus elméletet dolgozott ki. Tipológiai koncepciójának fő kérdésfeltevése: vajon a személyiség belső ösztönző ereje (analitikus terminológiával: libidója) önmaga vagy a külvilág felé irányul-e? E kérdés megválaszolása alapján az embereket introvertált (befelé forduló) vagy extrovertált (a külvilág felé irányuló) típusba sorolja. Az introvertált megfontolt, érzelmileg nehezen kapcsolódó, töprengésre, szorongásra hajlamos, míg az extrovertált vidám, tetterős, gyorsan reagáló, emberi kapcsolatokat szívesen teremtő személyiség. (Jung az intro-extra verzión belül további alcsoportokat is megkülönböztetett.)
Jung tipológiai rendszerének - Krerschmeréhez viszonyítva - pozitív vonása, hogy kiindulópontja az ember és a külvilág viszonya. E valóban igen lényeges személyiségjegy szelekciós szempontként való felhasználása eredményezi, hogy sok modern tipológiai kutatás ma is a jungi koncepció alapján folyik. (A kérdéssel a továbbiakban még foglalkozunk. Jung azonban elkövette azt a hibát, hogy rendszerében általános törvényszerűséget látott, amellyel bizonyos művelődéstörténeti és történelmi folyamatok is magyarázhatók. E szellemes, jó alapkoncepciójú tipológiai rendszernek ilyen egyetemes mozgató elvként való alkalmazása természetesen nem fogadható el.
E. Jaensch német kutató - említett kortársaival ellentétben - konkrét kísérletek segítségével igyekezett megismerni a személyiség típusbeli sajátosságait. Érzékelés-, emlékezet- és gondolkodás-lélektani kísérleteinek eredményeként úgy találta, az emberek főként abban különböznek egymástól, hogy lelki jelenségeik egységesen, összehangoltan vagy pedig egymástól elszigetelten működnek. Ennek alapján a személyiségnek két típusát különböztette meg:
  1. Integrált típus. Lelki jelenségeik harmonikus egységben működnek, ennek következtében a külvilághoz kitűnően alkalmazkodnak, könnyen teremtenek emberi kapcsolatokat. Figyelmük ingadozó, felfogásuk az összefüggések meglátására irányul. Jaensch ide sorolja az ún. eidetikus típust is. Ennél a típusnál a vizualitás olyan erős, hogy a tárgyakat, tárgyi konstellációkat hosszú ideig teljes pontossággal maga előtt látja akkor is, amikor azoknak érzékelése már régen megszűnt. Kimutatja, hogy ez semmi esetre sem kóros jelenség, gyermekeknél és integrált típusú felnőtteknél elég gyakran előfordul.
  2. Dezintegrált típus. Lelki jelenségeik elszigetelten működnek, így alkalmazkodó képességük rossz, zárkózottak, idegenül mozognak az emberek között. Egész egyéniségükből hiányzik a rugalmasság, figyelmük tapadó, látókörük beszűkült, gondolkodásuk a részekre irányul.
Láthatjuk tehát, hogy az eddigiekben ismertetett kutatók valamennyien a személyiségnek egy-egy jelentős tulajdonságát - vérmérsékletét, testalkatát, beállítottságát stb. - emelték ki, és ennek általánosítása alapján következtettek a személyiség típusára. Ismeretlen volt azonban az a fiziológiai háttér, amelynek alapján a személyiségnek ezek a vizsgált tulajdonságai, megnyilvánulásformái létrejönnek és típusát meghatározzák. Ezt az élettani hátteret I. P. Pavlov szovjet tudós ismerte fel.
Pavlov fiziológiai kísérletei során megállapította, hogy az élő állati és emberi organizmus idegtevékenységének két legfontosabb folyamata az ingerület és a gátlás. Rámutatott arra, hogy a viselkedésformák hátterében az idegrendszer típus-sajátosságai húzódnak meg, melyek az idegműködés ingerületi és gátlásfolyamatokra épülő három alaptulajdonsága - erősség, mozgékonyság, kiegyensúlyozottság -, illetve ezeknek viszonya által meghatározottak. Ennek alapján Pavlov az idegrendszernek négy típusát különbözteti meg:
  1. Erős - gyors - kiegyensúlyozott;
  2. Erős - gyors - kiegyensúlyozatlan;
  3. Gyenge - lassú - kiegyensúlyozatlan;
  4. Erős - lassú - kiegyensúlyozott.
Az idegrendszer e négy alaptípusa vele született. (Részben öröklött, részben a méhen belüli életben kialakult.) Pavlov - bár rámutatott a genotípus (öröklött típus) és a fenotípus (szerzett típus) különbözőségére, az idegrendszer e négy típusának túl nagy jelentőséget tulajdonított a viselkedésben. Ilyen szemléleti mód alapján a pavlovi négy típus - az általunk alkalmazott sorrendben - pontosan megfelelne a hippokratészi szangvinikus, kolerikus, melankolikus és flegmatikus temperamentumoknak. Pavlov típustanának ilyen vonatkozású félreérthetőségét már Rubinstein is hangsúlyozta, de Tyeplov tipológiai kutatásai mutattak rá a legélesebben. Tyeplov megállapította, hogy az idegrendszer típussajátossága nem több, mint vele született és az egyedi élet folyamán alig változó élettani alap, amelyre a külső, környezeti hatások ráépülnek, és e két tényező együttesen határozza meg a személyiség típusát. Ez tehát azt jelenti, hogy az a személy, akinek idegrendszeri típusa erős-gyors-kiegyensúlyozatlan, viselkedésében nem feltétlenül kolerikus. A túl erős indulati kitörések - amelyre idegrendszeri típusa predesztinálja - a környezet nevelő hatása eredményeként megszűnhetnek, és a kiegyensúlyozatlan idegműködés bázisán megközelítően kiegyensúlyozott viselkedés forma alakulhat ki.
A speciálisan emberi típusokat Pavlov az I. vagy II. jelzőrendszer dominanciája alapján határozta meg. Így megkülönböztetett:
  1. művésztípust (a gondolkodás elsődlegesen nem fogalmakban, hanem képekben, képzetekben megy végbe, fő jellemzője az egészben való megragadás, a szintézis);
  2. gondolkodó típust (a gondolkodás elvontan, absztrakt fogalmakban folyik, jellemzője a szintézist megelőző, boncoló, részekre bontó analízis);
  3. középtípust (a mindennapi ember gondolkodásmódja', a képszerű és fogalmi gondolkodás szabályos elrendeződése). A modern tipológiai vizsgálatokat az angol nyelvterületen Eysenck munkássága indította el. Eysenck Pavlovnak abból a felismeréséből indult ki, hogy a túlérzékenységgel, szorongással jellemezhető neuraszténiásoknál az ingerületi, a környezet iránt érzéketlen; az egocentrikus hisztériásoknál pedig a gátlási folyamatok vannak túlsúlyban. Az ingerület és a gátlás ilyen vonatkozású értelmezése tehát ellentmond e két fogalom megszokott alkalmazásának. Eysenck - Pavlovra támaszkodva - egy ingerlés-gátlás dimenziót feltételez, amelynek ingerléses végpontján a szorongásos neurózis, gátlásos végpontján pedig a hisztéria található. A személyiség típusát az határozza meg, hogy az ingerlés-gátlás dimenzió mely pontján foglal helyet. Jung az introverzió-extraverzió két végpontjaként szintén a szorongásos neurózist, illetve a hisztériát jelölte meg. Miután Jung típustana az emberi viselkedésformákon alapul, Eysenck az ingerlés-gátlás fogalmát az introverzió-extraverzió ellentétpárjával helyettesíti.
Eysenck sokféle kísérlettel bizonyította elméletét. Ezek közül a kondicionálhatóságra (a feltételes reflex kialakulásának gyorsaságára, erejére, tartósságára) vonatkozó kísérletek emelkednek ki. E kísérletek során Eysenck megállapította, hogy az extravertált kísérleti személyek - akiknél a gátlás gyorsabban alakul ki, erősebb, és nehezebben oszlik el - jóval nehezebben kondicionálhatók, mint az introvertáltak. A gátlás gyors és erőteljes kialakulása ugyanis viszonylag rövid idő alatt akadályává válik a reakció megismétlésének. A kísérlet lebonyolítása előtt a kísérleti személyek introverzív vagy extraverzív voltát az ún. MPI (Mandsley Personality Invertory) kérdőívvel mérték fel. Az eredmények itt is azt mutatták, hogy a szorongók, illetve a hisztériásak nem a neurózis mértékében különböznek egymástól, hanem a személyiség introvertált vagy extravertált típusában. Eysenck tipológiai rendszerének igen sok híve és igen sok bírálója van, kísérletei jelenleg is folynak.
A Szovjetunióban Tyeplov laboratóriumában folynak a legintenzívebb tipológiai kutatások, melyek Pavlov klasszikus idegrendszeri típustanára épülnek. E laboratórium legjelentősebb elvi megállapítását - az idegrendszeri típusok és a személyiség „valódi” típusai közötti összefüggésről - már ismertettük. Tyeplov és munkatársai rendkívül sokrétű kísérletekben elemezték az idegműködés sajátosságait (erősségét, kiegyensúlyozottságát, mozgékonyságát), és sok tekintetben kibővítették, elmélyítették a pavlovi tanításokat. A laboratórium munkájából e helyen az idegfolyamatok kiegyensúlyozottságára vonatkozó kísérleteket tartjuk szükségesnek kiemelni. Tyeplov rámutat arra, hogy az idegfolyamatok egyensúlyának legfontosabb mutatója a feltételes reflex kialakulásának viszonylagos gyorsasága. A laboratóriumban lefolytatott kísérletek azt mutatják, hogy míg az ingerlés dominanciája esetén a feltételes reflex gyorsabban alakul ki, és a kialvásos folyamat lassabban megy végbe a gátlás dominanciája esetén ennek fordítottja következik be. Ha tekintetbe vesszük, hogy Pavlov észrevétele szerint az ingerléses folyamatok a szorongásos neurózis, a gátlásos folyamatok pedig a hisztéria esetében dominánsak, a Tyeplov-laboratórium e megállapítása egybeesik az angol nyelvterületi kutatásokkal. Tyeplov hangsúlyozza, hogy az erősség és a kiegyensúlyozottság az idegrendszernek egymástól független sajátossága: „Mind az erős, mind a gyenge idegrendszerű személyek között lehetnek az ingerület dominanciájával, a gátlás dominanciájával és kiegyensúlyozott idegfolyamatokkal jellemezhető személyek. Ez az idegrendszeri sajátosságok tanulmányozása során megállapította legfontosabb tények egyike.”
Forrás: Pszichológiai fogalmak kis enciklopédiája
#1 Dr.BauerBela

2020. június 2., kedd

A KEZEK KIS IZÜLETEINEK IZÜLETI GYULLADÁS PORIASISBAN


#1 Dr.BauerBela

Így segítsünk gyermekünknek az elalvásban!

Egészség - Elalvást segítő módszerek kicsiknek és nagyoknak


Szülőként nem egyszer esik meg, hogy azt kívánjuk, bárcsak lenne „on-off” kapcsoló a gyereken. Főként, ha egy fárasztó nap után még este sem akar lefeküdni és elaludni. Mit tehetünk, ha gyermekünk ellenáll az elaltatási próbálkozásainknak? Íme néhány hasznos tipp!
1, Ismerjük meg gyermekünk természetes bioritmusát!
A gyerekeknek sok alvásra van szükségük a megfelelő fejlődéshez, idegi éréshez és az erős immunrendszerhez. A babák rengeteget alszanak, ez biztosítja ugyanis, hogy az idegrendszerük ne legyen túlterhelve sok ingerrel. Általánosságban elmondható, hogy egy 1-3 év közötti kisgyereknek 12 és 14 óra alvásra, 3-6 év közöttieknek pedig 10-12 óra pihenésre lenne szüksége, de még 12 éves korig is mintegy 10-11 órányi alvás javasolt.
Tény azonban, hogy a gyerekeknek eltérő lehet az alvásigénye és a napi ritmusa. Mint ahogy a felnőtteknél is vannak ún. pacsirták és baglyok, azaz korán kelők és későn fekvők, ez a gyerekeknél sincs másként. Ahhoz, hogy gyermekünk számára ne tortúra és rossz élmény legyen az elalvás, érdemes megfigyelnünk, hogy ő melyik típusba tartozik és egy kicsit lazítani a korlátokon. Persze ezzel nem azt mondjuk, hogy éjfélig virraszthat, de lehet, hogy a 8 órai fekvés neki túl korai, viszont fél 9-kor már zokszó nélkül elalszik, és nem forgolódik még egy órát.
2, Biztosítsunk megfelelő környezetet az alváshoz!
Az alváshoz megfelelő szoba csendes, biztonságos és sötét, komfortos hőmérsékletű – nem több 21-22 foknál- és nincs benne televízió, telefon vagy egyéb elektromos eszköz. Fontos, hogy gyermekünk szeresse a szobáját, az számára a nyugalom szigete legyen, ahol nem fél. Ha a sötétség rossz érzéssel tölti el, hagyjunk égve egy éjjeli lámpát vagy gondoskodjunk róla, hogy az ajtón keresztül beszűrődhessen annyi fény, amennyi még nem zavarja az alvását, ugyanakkor megnyugtatja őt.
3, A lefekvés ideje csak a gyereké legyen!
Lehet, hogy még ezer dolgunk maradt estére, de egy fél órára próbáljuk meg félretenni a munkát és az egyéb elintézendőket! A legtöbb kisgyerek egész nap távol van az otthonától - óvodában, iskolában-, majd délutáni edzésen, különórákon vesz részt. Estére elfáradnak és igénylik a figyelmet, babusgatást. A kisebbeknél a szeparációs félelmek is előjöhetnek ilyenkor, fokozottabban érzékenyek és „anyásabbak”. A lefekvési idő közeledtével figyeljünk rájuk még inkább, szeretgessük őket, hogy fel tudják tölteni a „szeretet-tankjukat”!
4, Friss levegő és mozgás
A gyerekek jobban alszanak, ha a testük is olyan fáradt, mint az agyuk, és ha elegendő kinti mozgást végeztek azon a napon. A friss levegőn töltött idő és mozgás este az alváskor is kifejti a jótékony hatását. Sokszor azonban éppen a túlfáradás a probléma: ha délután többórás, megerőltető edzésen vett részt gyermekünk és ennek ellenére nem tud elaludni, valószínűleg túlfáradt, és ez megnehezíti az elalvást. Párologtassunk levendula illóolajat a szobájában, itassunk vele vacsorára langyos, mézes tejet és adjunk neki több időt elalvás előtt –például, hogy még kicsit olvasgasson-, hogy le tudjon nyugodni.
5, Vacsora csak módjával!
Az éhség éppúgy a jó alvás ellensége, mint a teletömött gyomor. Figyeljünk arra, hogy lefekvés előtt 2-3 órával legyen az utolsó étkezés és a vacsora ne tartalmazzon nehéz, zsíros és cukros fogásokat! Ha lefekvés előtt éhesnek érzi magát a gyerek – annak ellenére, hogy vacsorázott-, adjunk neki egy kekszet, amit elrágcsálhat, vagy itassunk vele egy pohár tejet!
6, Alakítsunk ki lefekvési rutint!
A jól alvási szokásokhoz elengedhetetlen a megbízhatóan konzisztens lefekvési rutin a hét minden napján. Ez magába foglalhatja a megszokott sorrendjét a tisztálkodásnak –  fürdés, fogmosás – a beszélgetést és az esti mesét. Az alvásra készülés bármilyen más hasonló kombinációja megfelelő lehet, ami passzol hozzánk és a gyermekünkhöz! Legyünk türelmesek és próbáljunk abban a fél órában, amíg az esti lefekvési rutin zajlik, csak gyermekünkre koncentrálni! Ha idegesek vagyunk és siettetni akarjuk, biztosan nem fog tudni elaludni!
7, A napközbeni élmények rendezése
A gyerekeknek szüksége van a napközben átélt élmények, események fejbeli rendezésére. A vacsora és lefekvés közti időszak kiválóan alkalmas az aznap történtek megbeszélésére. A kicsik lerajzolhatják a napjukat, a nagyobbak írhatnak naplót vagy beszélgethetünk együtt is. Az átélt nap leírása, lerajzolása és együttes megbeszélése segíthet a gyermeknek rendezni a gondolatait és megnyugodni. A veszekedéseket soha ne hagyjuk lezáratlanul, beszéljünk róla és béküljünk ki, mert a gyerekeket rendkívül nyomasztják a félbehagyott és ki nem beszélt konfliktusok.
8, Az érintés varázsa
Nem csak a kicsik, még a kamaszok is vágynak az anyai ölelésre, még akkor is, ha ezt nem mondják ki. Masszírozzuk meg a fejüket, lábukat, hátukat, simogassuk a hajukat, kényeztessük őket, s ha igénylik, feküdjünk oda melléjük pár percre, öleljük át őket! Ez sokat segít az ellazulásban és emellett a szülő-gyerek kapcsolatra is jó hatással van. Kicsiknek a kedvenc plüssállat, baba vagy takaró is segíthet az elalvásban.
9, Relaxálás és légzéstechnika
Tanítsuk meg gyermekeinket, hogyan tudják figyelmükkel kísérni a légzésüket. Számoljunk ötig, amíg belélegeznek és újra ötig, amíg kifújják a levegőt. Gyakoroljuk ezt 5 alkalommal és utána még 5 alkalommal újra el lehet ismételni, ha még mindig ébren vannak.
#1 Dr.BauerBela

2020. június 1., hétfő

DISZKOID EKCÉMA


#1 Dr.BauerBela

Gyermekkori fóbiák: mikor indokolt pszichológus segítségét kérni?

Gyermekkori fóbiák: mikor indokolt pszichológus segítségét kérni?
A gyerekek félelmeit nem szabad félvállról venni.


                                                                                                                                                                      
Sok gyerek retteg olyan dolgoktól, melyekre egy felnőtt talán nem is gondolna. Ennek a legfőbb oka, hogy a felnőtt már sokkal tapasztaltabb, jól ismeri a világot és a dolgok működését. Ami számára nem ijesztő, az azonban a gyerekek számára rendkívüli módon félelmetes lehet, félelmük pedig a fóbiáig fokozódhat.

Mikor kell pszichológushoz fordulni a gyerekkel?

A félelmek feloldása, eloszlatása első körben szülői feladat, de szükség esetén külső segítséggel is történhet. Gyerekpszichológushoz is lehet fordulni, ha a szülő törekvése nem hoz sikert, vagy, ha úgy érzi, a többi gyerek, a tornyosuló tennivalók mellett egyedül nem fog tudni megfelelő figyelmet fordítani a dologra. Erre akkor is szükség van, ha nem derül ki, a gyerek pontosan mitől fél, vagy a szülő tanácstalan, hogyan oldhatná fel a gyerek rettegését.
A gyerekpszichológust meglátogatni akkor is indokolt, ha a gyerek reakciója szinte hisztérikus egy adott helyzetben, esetleg tárgy vagy élőlény láttán.
Az is lehetséges, hogy egy korábbi traumatikus élmény áll a háttérben, melyet a bizonyos tárgy vagy helyzet hív elő. A pszichológussal való beszélgetés erre is rávilágíthat, és a szakember segíthet a gyereknek elengedni, feldolgozni a negatív élményt. A pszichológus tanácsát kikérni mindenképpen érdemes.

Hogyan segíthet a szülő a rettegő gyereken?

A szülő elsősorban megértésével segíthet, ám vigyázva, hogy ne erősítse a gyerek rettegését. Ha például a békáktól retteg, és békát látnak, ne húzza magához védelmezőn, azt súgva neki, itt vagyok, nem kell félni. Ezzel erősíti a gyerekben, hogy van oka félni. A szülő, ha leguggol a gyerekhez, és teljes nyugalommal beszél az adott dologról, hogy a gyerek megismerje, megértse azt, jó úton haladhat a rettegés feloldásában. Egy kis mese, egy személyes történet, emlék is jó szolgálatot tehet. Sokszor az ismeretlen megismertetése lehet a kulcs.
#1 Dr.BauerBela

2020. május 31., vasárnap

FLORID RACHITISZ MELLKASELVÁLTOZÁSAI


#1 Dr.BauerBela

Mihez kezdjünk egy akaratos gyerekkel?


C
Ordítozik. Kiakad. Tombol. Fenyegetőzik. Alkudozik. Várat magára. Csak azért is csinálja. Megsértődik. Nem beszél. Elbújik. Ismerős Önnek is? Akkor van egy jó hírünk: a probléma kezelhető.

Bevallom, Segítség, akaratos a gyermekem! című könyv pont jókor talált meg, bár széles ismeretségemből azt is tudom, hogy szinte nincs olyan korosztály, amely ne lenne érintett, és az sem igazán számít, hogy milyen gyereknevelési stílust követnek a szülők. Szerencsére Kevin Leman, az ismert amerikai pszichoterapeuta, számtalan nevelési könyv szerzője – maga is gyakorló, ötgyermekes édesapa, gyerekkorában pedig címszereplő, kezelhetetlen lurkó – a gyökerénél ragadja meg a kérdést.
Kit ne zavarna, ha agresszív gyermeke sakkban tartja az egész családot? Vagy ki nem rogyott le fáradtan egy nap után, és nézett maga elé tehetetlenül szélsőségesen visszahúzódó gyermeke miatt? Noha két egészen eltérő viselkedésről van szó, egy közös bennük: mindkét magatartás a figyelmet hatalmaskodáson keresztül elérő gyermeki lelket takar. A manipuláció sokféleképpen megjelenhet utódaink viselkedésében: akár úgy, hogy sehogyan sem lehet szóra bírni; akár úgy, hogy képes hosszasan várakozatni az egész családot; akár úgy, hogy a bevásárlóközpont közepén rendez jelenetet egy áhított játék miaMielőtt vádaskodásnak tűnne, fontos leszögezni, hogy a gyermeki manipuláció nem megátalkodott gonoszságból ered, csupán a környezetre adott válasz, épp ezért a kezelési módja is a környezetben keresendő. A szerző végigveszi a különböző típusokat, szokásához híven a praxisából beemelt történetekkel illusztrálva, majd közös nevezőre hozza őket: tulajdonképpen mindegyik viselkedési mintázatnak közös gyökere van, a figyeleméhség.

Ördögi kör
A hatalomnak célja van. A gyerekek úgy születnek a világra, hogy sóvárogjanak a figyelem és a kötődés után. Ha átélik az „önmagáért szeretés” kegyelmét, akkor a figyelem iránti vágyuk is betöltődik. De melyikünk olyan szülő, aki ne fogalmazna meg határozott elvárásokat is a gyermeke felé? Így aztán a gyerekek kiismerik a gyenge pontjainkat, és ezzel a hatalommal felvértezve sakkban tudnak tartani minket: ha megkapom a pozitív, önmagamért való figyelmet, jó leszek, ám ha nem, akkor figyelj rám azért, mert nem működöm az elvárásaidnak megfelelően. Akár elismerő, akár rosszalló, a figyelem – az figyelem!
Dreikurs nyomán a szerző a figyelemszerzés négy fázisát különbözteti meg:
  1. figyelemfelkeltés,
  2. hatalomszerzés,
  3. bosszúállás,
  4. beletörődés (rezignáltság).
Ha a gyermekünk nem ért célt az elsővel, akkor a második szintre lép, ha azzal sem, a harmadikra, végül a negyedikre. Ha beszállunk a játékba, akkor egyre magasabb labdákat ad nekünk, mígnem egy szép nap arra ébredünk, az életünket túszul ejtette a gyermekünk hatalmaskodó viselkedése és az ebből fakadó aggodalom. Leman ezért egy egészen alapvető, de az életben mégsem elégszer kivitelezett ötlettel áll elő: „Törje meg az ördögi kört, hagyja figyelmen kívül a negatív megnyilvánulásokat, és forduljon inkább a pozitívak felé!”

Megregulázott szupererő
A gyerekek kicsiként igazi maximalisták: ők nemcsak a világ egy szeletére vágynak, hanem az egész világ figyelmére és szeretetére. Saját történetüknek ők a főszereplői, és a nevelés az, amely megtanítja nekik, hogy nem körülöttük forog a világ. Az a gyerek, aki nem jut el arra a felismerésre, hogy saját életéért és boldogságáért ő a felelős, nem pedig a külső környezet, basáskodó kisiskolás, gimnazista, majd felnőtt lesz. Szülőként a mi feladatunk tehát, hogy meghúzzuk a határokat, ugyanakkor nem vezet célra az sem, ha túlzott szigorhoz folyamodunk. „A szabályok kapcsolat nélkül lázadáshoz vezetnek” – idézi McDowellt a terapeuta. A kiegyensúlyozott, higgadt, szeretetteljes, de határozott kommunikáció a kulcsa a hatalmaskodó gyerek nevelésének.
Ezenkívül van még a kezünkben egy fontos eszköz: ezek a gyerekek voltaképpen szenvednek. A már említett maximalizmust önmagukra is kiterjesztik: ők sosem elég jók. Szülőként a mi felelősségünk erősíteni bennük a tudatot, hogy akaratosságuk, félénkségük vagy érzékenységük nem egy kitörlendő rossz tulajdonság, hanem egy életüket segítő, annak távlatot adó szupererő is lehet.

Genetika vagy környezet?
Ahol konok gyerek van, ott fellelhető legalább egy konok szülő is. Bizony, bizony, hiába javítgatjuk-formálgatjuk kicsinyünket, ha nap mint nap azt látják, hogy hatalmaskodással, „majd én megmondom” hozzáállással szoktuk elérni azt, amit szeretnénk. Noha személyiségünket erősen befolyásolja genetikai állományunk, ha mégis választani kell, Leman doktor a környezetet tartja meghatározóbbnak a személyiség Korábbi könyveiben is a szülői példa fontosságát hangsúlyozza, és nézzünk magunkba: teljesen igaza van. Hiába fogadkozunk, hogy mi majd másképp nevelünk, tulajdonképpen a szüleink köszönnek vissza fegyelmezési stílusunkban. És hiába várjuk, hogy gyermekünk majd másképp él, ő is pontosan ugyanolyan hevesen fog ellenállni, vitatkozni, és pontosan ugyanúgy fogja kerülni a konfliktust, vagy vonul el sértődötten, ahogyan tőlünk elleste. Ám ez nem kell, hogy így is maradjon! Ha mi – kemény munkával – változtatunk a hozzáállásunkon; ha higgadtan, nem csípőből, segítőkészen és tisztelettel szólunk gyermekeinkhez, az üzenetet is hordoz: van megváltás, változás, lehetőség, csak élnem kell vele. „Szülőként nem az a dolgunk, hogy magas lóról osztogassuk a parancsokat gyermekeinknek, inkább a koruknak megfelelő választási lehetőségeket kell adnunk nekik. Néha bölcsen döntenek, máskor nem. A döntéseik pedig következményeket vonnak maguk után, hol jókat, hol rosszakat” – hangsúlyozza a szerző.
A következetes szülő tehát a tekintélyelvűvel és az engedékennyel szemben irányelveket, korlátokat és törődést ad gyermekeinek.

Tervezzük meg, milyen gyerekre vágyunk!
Talán előfordult már, hogy titkon arról álmodoztunk, hogy listát készítünk csemeténk kívánatos tulajdonságairól, és valamiféle varázslat folytán másnap reggelre kész is lesz a tökéletes gyermek. Noha ilyen eredményt Leman doktor nem ígér, a listaírásra viszont buzdít. Hiszen a gyereknevelés nem sokban különbözik egy projekt menedzselésétől – bár azt nem kell etetni és pelenkázni –, ezért bátran leülhetünk hideg fejjel összeírni, mik is számunkra azok az értékek és tulajdonságok, amelyekkel fel szeretnénk vértezni utódainkat a felnőttkorra, hol állunk most, és hogyan akarjuk fejleszteni ezeket a tulajdonságokat. Nyugodtan felkérhetjük szupervízióra a párunkat, közeli barátunkat vagy családtagunkat, akivel időről időre összeülve rögzíthetjük, milyen úton járunk, és milyen változtatásokra van szükség tervünk megvalósításához.
Azt viszont ne tévesszük szem elől, hogy a gyerekek leginkább arra vágynak, hogy megbecsüljék, feltétel nélkül szeressék, komolyan vegyék őket, és a család fontos részének érezhessék magukat. Ez szilárd alap ahhoz, hogy egy életen át kitartson. Nem baj, ha hibáztunk, ha tudunk bocsánatot kérni, ha meg tudjuk osztani velük múltbeli tévedéseinket, és egyúttal fejlődési lehetőséget is mutatunk. Minél hitelesebben, alázatosabban közelítünk feléjük, és minél inkább az ő térfelükön tartjuk a labdát, annál jobban megtanulják, mi az a felelősségvállalás, az önazonosság, a becsületesség és a tisztelet. Ha felhagyunk az ártó beidegződésekkel – például kimaradunk végre a testvérviszályból, és számolunk, mielőtt odavágnánk nyers mondatainkat –, csak növeljük a hatékonyságot.
Az akaratos gyerek tulajdonképpen Leman korábbi műveinek esszenciája. Aki szereti jellegzetes stílusát, fanyar humorát, az most sem fog csalódni. Aki pedig most ismerkedik a szerzővel, annak eláruljuk, hogy noha nem ez a legjobban felépített könyve, ízelítőt kaphat általa korábbi munkáiból, akár a Születési sor(s)rend témája, akár a Péntekre új… sorozat keltette fel érdeklődésünket. Alapvető hozzáállása viszont örök: megváltoztatni nem tudunk senkit – se férjet, se gyereket, se tinédzsert, se akaratos gyereket. Megváltozni viszont tudunk – mi magunk, önfejű, konok, hatalmaskodó, túl szerény, félénk, sértődős vagy fenyegetőző szülők. Mert van irgalom, megbocsátás és új, tiszta lap. Mindenkinek.


#1 Dr.BauerBela

2020. május 30., szombat

A megengedő szülők valódi szörnygenerációkat hoznak létre”


A megengedő szülők valódi szörnygenerációkat hoznak létre”

David Eberhard svéd gyermekpszichiáter szerint egy igazi tragédia következhet be, ha a szülők mindennek eleget tesznek, amit csak a gyerekek akarnak. Ilyen esetben a gyerekek a fejükre nőnek, minden percben a kívánságukat lesik, ezáltal megfosztják saját magukat a szabadságtól.

A szakértő a svéd társadalmat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a szülők engedékenységük következtében egy olyan generációt hoztak létre, melyből teljes mértékben hiányzik az empátia, és a figyelmesség.
Ha valaki ilyen közegben tölti el a gyerekkorát, abból nagy eséllyel válik egy csalódott, céltalan felnőtt.
“Nyugodtan lehet “Nem-et” mondani a gyereknek, az még nem jelenti azt, hogy bántalmaztuk volna” – mondta a szakember.
“A gyereknek ismernie kell a korlátait, a lehetőségeit, tudnia kell, mi az, hogy elutasítás, és azt is, hogy egyáltalán nem megengedett minden, amit követel” – tette hozzá a szakember.
Azért van annyi kezeletlen, rakoncátlan gyerek, mert szüleik mindent megengednek nekik, az engedékenység által próbálnak nevelni, és csitítani. Csak egy kis hisztibe kerül, és a gyerek bármit el tud érni.
“A mostani társadalomban csődöt mondtak azok a régen jól bevált nevelési normák, amikor a szülő rendre tudta utasítani a gyereket, és meg is tette” – vázolta a problémát Eberhard. Napjainkban nem létezik következetesség, és felelősséget is nehezen vállalunk.
A svéd pszichiáter Gyerekek hatalmon című könyvében a liberális gyereknevelési módszerről ír, mely szerint ismeretlen dolog a büntetés és a megszorítások. A szülők pedig úgy csinálnak, mintha a gyerek legjobb barátai lennének, vagy legalábbis azzá szeretnének válni, csak sok akadályba ütköznek. A mostani társadalmi elvárások szerint az a jó szülő, aki nem túl megfontolt, felnőttes, és következetes, hanem inkább a serdülők bohó viselkedésmintájával azonosul.
A túlzott engedékenység hatással van az egyre nagyobb mértékben eluralkodó gyermekkori depresszióra, iskolai problémákra, a fegyelem felborulására, a kábítószer-használat és az öngyilkossági kísérletek számának növekedésére.

#1 Dr.BauerBela

HERPESZ IMOLEZ FERTŐZÉS 2ÉVES GYERMEK SZÉJNYÁRKAHÁRTYÁJÁN S A SZÁJ KÖRÜL


#1 Dr.BauerBela

2020. május 29., péntek

PIGMENTLT GINGIVOTSOMITIS


#1 Dr.BauerBela

Amikor a szó kegyetlen fegyver



Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem.
Hirdetés
Nyíregyháza – Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem.
A gyermekkori bántalmazás legsúlyosabb formája, ha a sérelem a családon belül történik. Régi beidegződés, hogy e szavak hallatán nagyon sokan magasba emelt szülői kezekre gondolnak, s maguk előtt látják az elcsattanó pofont/pofonokat.
A fizikai bántalmazás súlyos bűncselekmény, és sajnos tragédiával végződő esetekről is beszámolnak a statisztikák. A probléma rejtőzködő, s meglehetősen nagy bátorság kell ahhoz, hogy a sértett jelezze, de ami leginkább megbúvó marad, az az érzelmi bántalmazás.
Családi titok marad
A gyermeklélektan homlokterébe az utóbbi évtizedben került a téma, amelynek következményeit és súlyosságát hajlamosak az emberek alábecsülni, hiszen nincs jól látható jelük, mint egy esetleges fizikai bántalmazásnak. Pedig a szülők ilyenkor a legkegyetlenebb fegyverüket: a szavakat használják, s azzal rombolják saját gyerekük érzelmeit, önértékelését.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy a szülők nevelési célzattal használt büntetési eszközei helyénvalók-e; hol húzódik meg a határ a szidás, a dorgálás és a lelki bántalmazás között. Lévai Ágnes szakpszichológust kérdeztük.
– Bántalmazásnak azt tekintjük, amikor a szülői bántás, ridegség, a gyerek felé irányuló negatív viszonyulás folyamatosan fennáll, nem egyszeri „helyzetmegoldás” a szóbeli agresszió.
Sebeket ejtenek
– Az elszenvedett sérelmek nagymértékben hatással vannak a gyermek fejlődésére. Károsodik a kognitív, társas, érzelmi fejlődés, a viselkedés. A gyermek megalázása, hibáztatása, ijesztgetése, elutasítása, a mozgásszabadságának korlátozása (szobafogságra ítéli a kiskorút, kedvenc időtöltéseit, hobbiját nem űzheti) – mondott néhány konkrét , és gyakorta előforduló példát a szakember.
– A fizikálisan és verbálisan sértettek azt élhetik meg, hogy értéktelenek, nem méltóak a szeretetre. Magukra hagyatottan, egyedül cipelik a családi titkokat. Az ilyen gyerekek valós érzelmi támogatás nélkül élnek a családban – fejtette ki szakmai álláspontját Lévai Ágnes
Mit is nevezünk érzelmi bántalmazásnak? A szakemberek úgy tartják: az érzelmi bántalmazás „csírái” a szülők negatív szóbeli megnyilvánulásaiban gyökereznek.
Számolj tízig!
– Becsmérlik, szidják, kritizálják a gyereket, aki szeretetet várna elsődlegesen szüleitől, nem szitkozódást – mondta a családterapeuta, és így folytatta: számtalan esetben fájdalmat okozó, képességüket alábecsülő kifejezéseket, gúnyneveket használnak rájuk, összehasonlítják másokkal viselkedésüket, tudás­szintjüket, amellyel életre szóló sebeket ejtenek.
Ne legyen megszokott mondat a „rossz vagy”, „hülye vagy, fiam”, „elment az eszed”, súlyosabb esetben: „inkább meg sem születtél volna” – sorolta a negatív példákat.
– A dühös ember meggondolatlan, érdemes elszámolni magunkban ötig, egyeseknek tízig is, amíg lehiggadnak, s átgondolják a kimondott szavak súlyát.
„Időhiánnyal küzdöm, türelmetlen vagyok.” – Emiatt nem kaphatnak felmentést a vétkük alól, s ne feledjük: ha tévedett, a szülő is kérhet bocsánatot. Megjegyzem: a felnőttek egymás közötti kommunikációjában sem szembeötlő a „bocsánat, én tévedtem”, vagy a „nem akartalak megsérteni” kifejezések.
A pszichológia tudománya bizonyos lelki illetve mentális betegségeket is azzal magyaráz, hogy egy versennyel teli világban élünk, túlzott követelményeknek kell megfelelnünk, és ez így van már gyerekkorban is. – A szülő dolga a támogatás, az érzelmi biztonság megteremtése, nem pedig a „ha teljesítesz, akkor szeretlek” sugallása – világított rá a családterapeuta.
A bántalmazás nyomai felnőttkorban
A gyermekkori traumák nem múlnak el nyomtalanul, a lélekben megmaradnak, és negatív következményeit tapasztalják a felnőttkorban is. Kutatások igazolják, hogy az egészségi állapotban megmaradnak a hegek. A szándékos fizikai erőszak alkalmazása a gyermek testi épségét és emberi méltóságát károsítja, összekapcsolódik az érzelmi bántalmazással. A kérdés ezután ott lebeg: milyen családja lesz; milyen szülő lehet majd egy gyerekkorában bántalmazott ember?
KO

Hirdetés
#1 Dr.BauerBela

Amikor a szó kegyetlen fegyver Hirdetés Nyíregyháza - Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem. Ezt ne hagyja ki! Kattintson ide: hirvilag.hu - Több tucat újság, hírportál, rádió és televízió legérdekesebb és legfrissebb hírei - Kattintson ide: hirvilag.hu Hirdetés Nyíregyháza – Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem. A gyermekkori bántalmazás legsúlyosabb formája, ha a sérelem a családon belül történik. Régi beidegződés, hogy e szavak hallatán nagyon sokan magasba emelt szülői kezekre gondolnak, s maguk előtt látják az elcsattanó pofont/pofonokat. A fizikai bántalmazás súlyos bűncselekmény, és sajnos tragédiával végződő esetekről is beszámolnak a statisztikák. A probléma rejtőzködő, s meglehetősen nagy bátorság kell ahhoz, hogy a sértett jelezze, de ami leginkább megbúvó marad, az az érzelmi bántalmazás. Családi titok marad A gyermeklélektan homlokterébe az utóbbi évtizedben került a téma, amelynek következményeit és súlyosságát hajlamosak az emberek alábecsülni, hiszen nincs jól látható jelük, mint egy esetleges fizikai bántalmazásnak. Pedig a szülők ilyenkor a legkegyetlenebb fegyverüket: a szavakat használják, s azzal rombolják saját gyerekük érzelmeit, önértékelését. Persze felmerülhet a kérdés, hogy a szülők nevelési célzattal használt büntetési eszközei helyénvalók-e; hol húzódik meg a határ a szidás, a dorgálás és a lelki bántalmazás között. Lévai Ágnes szakpszichológust kérdeztük. – Bántalmazásnak azt tekintjük, amikor a szülői bántás, ridegség, a gyerek felé irányuló negatív viszonyulás folyamatosan fennáll, nem egyszeri „helyzetmegoldás” a szóbeli agresszió. Sebeket ejtenek – Az elszenvedett sérelmek nagymértékben hatással vannak a gyermek fejlődésére. Károsodik a kognitív, társas, érzelmi fejlődés, a viselkedés. A gyermek megalázása, hibáztatása, ijesztgetése, elutasítása, a mozgásszabadságának korlátozása (szobafogságra ítéli a kiskorút, kedvenc időtöltéseit, hobbiját nem űzheti) – mondott néhány konkrét , és gyakorta előforduló példát a szakember. – A fizikálisan és verbálisan sértettek azt élhetik meg, hogy értéktelenek, nem méltóak a szeretetre. Magukra hagyatottan, egyedül cipelik a családi titkokat. Az ilyen gyerekek valós érzelmi támogatás nélkül élnek a családban – fejtette ki szakmai álláspontját Lévai Ágnes Mit is nevezünk érzelmi bántalmazásnak? A szakemberek úgy tartják: az érzelmi bántalmazás „csírái” a szülők negatív szóbeli megnyilvánulásaiban gyökereznek. Számolj tízig! – Becsmérlik, szidják, kritizálják a gyereket, aki szeretetet várna elsődlegesen szüleitől, nem szitkozódást – mondta a családterapeuta, és így folytatta: számtalan esetben fájdalmat okozó, képességüket alábecsülő kifejezéseket, gúnyneveket használnak rájuk, összehasonlítják másokkal viselkedésüket, tudás­szintjüket, amellyel életre szóló sebeket ejtenek. Ne legyen megszokott mondat a „rossz vagy”, „hülye vagy, fiam”, „elment az eszed”, súlyosabb esetben: „inkább meg sem születtél volna” – sorolta a negatív példákat. – A dühös ember meggondolatlan, érdemes elszámolni magunkban ötig, egyeseknek tízig is, amíg lehiggadnak, s átgondolják a kimondott szavak súlyát. „Időhiánnyal küzdöm, türelmetlen vagyok.” – Emiatt nem kaphatnak felmentést a vétkük alól, s ne feledjük: ha tévedett, a szülő is kérhet bocsánatot. Megjegyzem: a felnőttek egymás közötti kommunikációjában sem szembeötlő a „bocsánat, én tévedtem”, vagy a „nem akartalak megsérteni” kifejezések. A pszichológia tudománya bizonyos lelki illetve mentális betegségeket is azzal magyaráz, hogy egy versennyel teli világban élünk, túlzott követelményeknek kell megfelelnünk, és ez így van már gyerekkorban is. – A szülő dolga a támogatás, az érzelmi biztonság megteremtése, nem pedig a „ha teljesítesz, akkor szeretlek” sugallása – világított rá a családterapeuta. A bántalmazás nyomai felnőttkorban A gyermekkori traumák nem múlnak el nyomtalanul, a lélekben megmaradnak, és negatív következményeit tapasztalják a felnőttkorban is. Kutatások igazolják, hogy az egészségi állapotban megmaradnak a hegek. A szándékos fizikai erőszak alkalmazása a gyermek testi épségét és emberi méltóságát károsítja, összekapcsolódik az érzelmi bántalmazással. A kérdés ezután ott lebeg: milyen családja lesz; milyen szülő lehet majd egy gyerekkorában bántalmazott ember? KO Hirdetés

#1 Dr.BauerBela

Amikor a szó kegyetlen fegyver Hirdetés Nyíregyháza - Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem. Ezt ne hagyja ki! Kattintson ide: hirvilag.hu - Több tucat újság, hírportál, rádió és televízió legérdekesebb és legfrissebb hírei - Kattintson ide: hirvilag.hu Hirdetés Nyíregyháza – Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem. A gyermekkori bántalmazás legsúlyosabb formája, ha a sérelem a családon belül történik. Régi beidegződés, hogy e szavak hallatán nagyon sokan magasba emelt szülői kezekre gondolnak, s maguk előtt látják az elcsattanó pofont/pofonokat. A fizikai bántalmazás súlyos bűncselekmény, és sajnos tragédiával végződő esetekről is beszámolnak a statisztikák. A probléma rejtőzködő, s meglehetősen nagy bátorság kell ahhoz, hogy a sértett jelezze, de ami leginkább megbúvó marad, az az érzelmi bántalmazás. Családi titok marad A gyermeklélektan homlokterébe az utóbbi évtizedben került a téma, amelynek következményeit és súlyosságát hajlamosak az emberek alábecsülni, hiszen nincs jól látható jelük, mint egy esetleges fizikai bántalmazásnak. Pedig a szülők ilyenkor a legkegyetlenebb fegyverüket: a szavakat használják, s azzal rombolják saját gyerekük érzelmeit, önértékelését. Persze felmerülhet a kérdés, hogy a szülők nevelési célzattal használt büntetési eszközei helyénvalók-e; hol húzódik meg a határ a szidás, a dorgálás és a lelki bántalmazás között. Lévai Ágnes szakpszichológust kérdeztük. – Bántalmazásnak azt tekintjük, amikor a szülői bántás, ridegség, a gyerek felé irányuló negatív viszonyulás folyamatosan fennáll, nem egyszeri „helyzetmegoldás” a szóbeli agresszió. Sebeket ejtenek – Az elszenvedett sérelmek nagymértékben hatással vannak a gyermek fejlődésére. Károsodik a kognitív, társas, érzelmi fejlődés, a viselkedés. A gyermek megalázása, hibáztatása, ijesztgetése, elutasítása, a mozgásszabadságának korlátozása (szobafogságra ítéli a kiskorút, kedvenc időtöltéseit, hobbiját nem űzheti) – mondott néhány konkrét , és gyakorta előforduló példát a szakember. – A fizikálisan és verbálisan sértettek azt élhetik meg, hogy értéktelenek, nem méltóak a szeretetre. Magukra hagyatottan, egyedül cipelik a családi titkokat. Az ilyen gyerekek valós érzelmi támogatás nélkül élnek a családban – fejtette ki szakmai álláspontját Lévai Ágnes Mit is nevezünk érzelmi bántalmazásnak? A szakemberek úgy tartják: az érzelmi bántalmazás „csírái” a szülők negatív szóbeli megnyilvánulásaiban gyökereznek. Számolj tízig! – Becsmérlik, szidják, kritizálják a gyereket, aki szeretetet várna elsődlegesen szüleitől, nem szitkozódást – mondta a családterapeuta, és így folytatta: számtalan esetben fájdalmat okozó, képességüket alábecsülő kifejezéseket, gúnyneveket használnak rájuk, összehasonlítják másokkal viselkedésüket, tudás­szintjüket, amellyel életre szóló sebeket ejtenek. Ne legyen megszokott mondat a „rossz vagy”, „hülye vagy, fiam”, „elment az eszed”, súlyosabb esetben: „inkább meg sem születtél volna” – sorolta a negatív példákat. – A dühös ember meggondolatlan, érdemes elszámolni magunkban ötig, egyeseknek tízig is, amíg lehiggadnak, s átgondolják a kimondott szavak súlyát. „Időhiánnyal küzdöm, türelmetlen vagyok.” – Emiatt nem kaphatnak felmentést a vétkük alól, s ne feledjük: ha tévedett, a szülő is kérhet bocsánatot. Megjegyzem: a felnőttek egymás közötti kommunikációjában sem szembeötlő a „bocsánat, én tévedtem”, vagy a „nem akartalak megsérteni” kifejezések. A pszichológia tudománya bizonyos lelki illetve mentális betegségeket is azzal magyaráz, hogy egy versennyel teli világban élünk, túlzott követelményeknek kell megfelelnünk, és ez így van már gyerekkorban is. – A szülő dolga a támogatás, az érzelmi biztonság megteremtése, nem pedig a „ha teljesítesz, akkor szeretlek” sugallása – világított rá a családterapeuta. A bántalmazás nyomai felnőttkorban A gyermekkori traumák nem múlnak el nyomtalanul, a lélekben megmaradnak, és negatív következményeit tapasztalják a felnőttkorban is. Kutatások igazolják, hogy az egészségi állapotban megmaradnak a hegek. A szándékos fizikai erőszak alkalmazása a gyermek testi épségét és emberi méltóságát károsítja, összekapcsolódik az érzelmi bántalmazással. A kérdés ezután ott lebeg: milyen családja lesz; milyen szülő lehet majd egy gyerekkorában bántalmazott ember? KO Hirdetés


Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem.
Hirdetés
Nyíregyháza – Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem.
A gyermekkori bántalmazás legsúlyosabb formája, ha a sérelem a családon belül történik. Régi beidegződés, hogy e szavak hallatán nagyon sokan magasba emelt szülői kezekre gondolnak, s maguk előtt látják az elcsattanó pofont/pofonokat.
A fizikai bántalmazás súlyos bűncselekmény, és sajnos tragédiával végződő esetekről is beszámolnak a statisztikák. A probléma rejtőzködő, s meglehetősen nagy bátorság kell ahhoz, hogy a sértett jelezze, de ami leginkább megbúvó marad, az az érzelmi bántalmazás.
Családi titok marad
A gyermeklélektan homlokterébe az utóbbi évtizedben került a téma, amelynek következményeit és súlyosságát hajlamosak az emberek alábecsülni, hiszen nincs jól látható jelük, mint egy esetleges fizikai bántalmazásnak. Pedig a szülők ilyenkor a legkegyetlenebb fegyverüket: a szavakat használják, s azzal rombolják saját gyerekük érzelmeit, önértékelését.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy a szülők nevelési célzattal használt büntetési eszközei helyénvalók-e; hol húzódik meg a határ a szidás, a dorgálás és a lelki bántalmazás között. Lévai Ágnes szakpszichológust kérdeztük.
– Bántalmazásnak azt tekintjük, amikor a szülői bántás, ridegség, a gyerek felé irányuló negatív viszonyulás folyamatosan fennáll, nem egyszeri „helyzetmegoldás” a szóbeli agresszió.
Sebeket ejtenek
– Az elszenvedett sérelmek nagymértékben hatással vannak a gyermek fejlődésére. Károsodik a kognitív, társas, érzelmi fejlődés, a viselkedés. A gyermek megalázása, hibáztatása, ijesztgetése, elutasítása, a mozgásszabadságának korlátozása (szobafogságra ítéli a kiskorút, kedvenc időtöltéseit, hobbiját nem űzheti) – mondott néhány konkrét , és gyakorta előforduló példát a szakember.
– A fizikálisan és verbálisan sértettek azt élhetik meg, hogy értéktelenek, nem méltóak a szeretetre. Magukra hagyatottan, egyedül cipelik a családi titkokat. Az ilyen gyerekek valós érzelmi támogatás nélkül élnek a családban – fejtette ki szakmai álláspontját Lévai Ágnes
Mit is nevezünk érzelmi bántalmazásnak? A szakemberek úgy tartják: az érzelmi bántalmazás „csírái” a szülők negatív szóbeli megnyilvánulásaiban gyökereznek.
Számolj tízig!
– Becsmérlik, szidják, kritizálják a gyereket, aki szeretetet várna elsődlegesen szüleitől, nem szitkozódást – mondta a családterapeuta, és így folytatta: számtalan esetben fájdalmat okozó, képességüket alábecsülő kifejezéseket, gúnyneveket használnak rájuk, összehasonlítják másokkal viselkedésüket, tudás­szintjüket, amellyel életre szóló sebeket ejtenek.
Ne legyen megszokott mondat a „rossz vagy”, „hülye vagy, fiam”, „elment az eszed”, súlyosabb esetben: „inkább meg sem születtél volna” – sorolta a negatív példákat.
– A dühös ember meggondolatlan, érdemes elszámolni magunkban ötig, egyeseknek tízig is, amíg lehiggadnak, s átgondolják a kimondott szavak súlyát.
„Időhiánnyal küzdöm, türelmetlen vagyok.” – Emiatt nem kaphatnak felmentést a vétkük alól, s ne feledjük: ha tévedett, a szülő is kérhet bocsánatot. Megjegyzem: a felnőttek egymás közötti kommunikációjában sem szembeötlő a „bocsánat, én tévedtem”, vagy a „nem akartalak megsérteni” kifejezések.
A pszichológia tudománya bizonyos lelki illetve mentális betegségeket is azzal magyaráz, hogy egy versennyel teli világban élünk, túlzott követelményeknek kell megfelelnünk, és ez így van már gyerekkorban is. – A szülő dolga a támogatás, az érzelmi biztonság megteremtése, nem pedig a „ha teljesítesz, akkor szeretlek” sugallása – világított rá a családterapeuta.
A bántalmazás nyomai felnőttkorban
A gyermekkori traumák nem múlnak el nyomtalanul, a lélekben megmaradnak, és negatív következményeit tapasztalják a felnőttkorban is. Kutatások igazolják, hogy az egészségi állapotban megmaradnak a hegek. A szándékos fizikai erőszak alkalmazása a gyermek testi épségét és emberi méltóságát károsítja, összekapcsolódik az érzelmi bántalmazással. A kérdés ezután ott lebeg: milyen családja lesz; milyen szülő lehet majd egy gyerekkorában bántalmazott ember?
KO
Hirdetés


#1 Dr.BauerBela