Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2020. október 21., szerda

A mesei nyelvezet szerepe a beszédfejlődésben

 

A mesei nyelvezet szerepe a beszédfejlődésben


A mese a szép szavak, az ízes szavak birodalma. Az anya-ízű, az apa-ízű szavaké. E szavak és kifejezések igazi lélek-gazdagítók, lélek-építők, lélek-csiszolók és lélek-tisztítók.

A mesei nyelvezet az érzékszervek megmozgatásának világa, amiben a látás, a hallás, a tapintás, az ízlelés, az illatok szinte egyszerre vannak jelen.A mesében van idő arra, hogy az anyai, apai ajkak formálják, kerekítsék a hangot, a szót, miközben érzésekkel telítik meg azokat. Másrészt a gyermeknek van ideje meghallani, átérezni, befogadni egy olyan zajjal „összeszemetelt” világban, amiben az idő rövidsége sokszor „megöli” a szót. (Gondoljunk a reklámok irdatlan kiejtési tempójára, pl. „A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy gyógyszerészét…..”)

A hangokat „látja” a gyermek a felnőtt ajkain, s nem csak hallja, hanem érzi is. Merthogy a hang egyben rezgés, a két ember közötti összeköttetés, az össz-hang megteremtésének hídja. Ez a rezgés közelebb hoz minket egymáshoz, közösséget teremt a mesélő és a hallgató között. A közöttünk lévő tér is megtelítődik evvel a finom hullámmal, amit csak a velünk együtt lévő hangja képes előidézni. Soha, egyetlen magnó, DVD, videó nem képes a gyermek aktuális befogadóképességéhez úgy igazodni, mint a jelen lévő mesélő. A virtuális mesemondó lehet hangos, lehet halk, de sohasem tudja figyelembe venni a gyermeki reakciókat, nem reagál érzelmi állapotaira, és nem akkor halkul el, mikor a gyermek lassan átlép az álmoík birodalmába. Sohasem lehet olyan lágy és gyengéd, mint egy anyai/apai hang….

A mesék gazdagsága, változatossága, hossza, egyszerűsége vagy összetett cselekménye jól igazítható a gyermekek életkorához.

Az egyszerű verses mesék rövid mondatokból építkeznek, a rímek a maguk dinamikájával teszik mozgalmassá, és utánzásra késszé azokat. A gyermekek ezekben a mondókás, verses élményekben tapasztalják meg a ritmus, a szünet, a hangsúly, hanglejtés, hangerő szó-, és mondatformáló erejét, jelentését.

Az állat-mesék középpontjában a cselekvés áll, a beszédfejlődés, a szókincsfejlődés szempontjából ezekben az ige tölti be a vezető szerepet. Mindez abban a korban, amikor a mozgásfejlődés óriási változásokon megy keresztül, a gyermek mozgásával sokkal inkább ki tudja magát fejezni, mint beszédével. Optimális esetben e két szál együtt fut, megerősítve a fejlődés vonalait.

A népmesék a főhős életútját, életének eseményeit, egymásutániságát, történetének folyamatát vázolják fel. Élet-képeket mutatnak be, mely képek összekötésében a bontakozó fantázia tölt be jelentős szerepet. A mese nyomán kialakuló belső képek „tápanyagot” adnak a rajzi meséléshez, a történet-szövéshez.

A tündérmesék hosszú, összetett mondatait 5-6 éves kortól már szinte minden kisgyermek megérti. Életfeladatokat, megküzdési módokat, gondolkodási mintákat, érzéseket, erkölcsi tartást közvetítenek. A szép szavak, árnyalt kifejezések, metaforák, szimbólumok tárházai ezek a mesék, melyek beépülnek a mindennapi kifejezések közé.

A mesehallgatás (ha nem tesszük feladattá a helyzetet), akkor elvarázsolja, „jobb agyféltekés működésmódba” viszi a gyermeket. A bal agyfélteke realitáshoz fűződő, információt befogadó és rendszerező funkciója elcsendesül, megszűnik a „készenléti állapot”, a test és a lélek elernyed, átengedi magát egy pihentető, frissítő, lebegő, idői és téri korlátokat meghaladó térbe. Ebben a térben a mese erejéig minden újra „egyben van”, úgy, mint talán az anyaméh védettségében, az isteni hajlékban. A mozgás, a hang, a képek, az érzések, a gondolatok, a hit, a remény, és a megélhető szeretet. Ezek adják a hallott szavak erejét, érzelmi töltetüket, s teszik bevéshetővé azokat testbe-lélekbe. Egy, a mese útját járó gyermek egészen másképp viselkedik, másképp gondolkodik és érez, mint sorstársa, aki TV-t és videót néz naphosszat. A DVD, a videó, a TV illúzió: van benne mozgás, kép, szó, csak összhang nincs közöttük, sem a mesélő és hallgatója között. Gép-rezgés van, emberi hangrezgés helyett. Üres érzelmekkel, üres szavakkal, aminek nincs íze, illata, formája, „megemészthető” tempója, belső képformáló ereje, érzelem-akkumuláló funkciója. Szavak, mondatok vannak, amik eljutnak a fülig, de gyorsaságuknál, kiejtési szinkroneltolódásuknál fogva (a szájmozgás és a hang külön dekódolódik) csak szórványosan épülnek be az aktív szókincsbe. Jól megfigyelhető ez, amikor az egész (rajz)filmből csak a főhős sokszor elhangzott szavajárása marad meg a gyermekben.

A történetmesélés, a fogalmazás, a meseírás (az iskolában is) csak akkor öröm egy gyermek számára, ha korán megtapasztalja a mesében a szó nyomán kialakuló saját képek megformálásának mozgalmasságát, színességét, változtathatóságát, az új elemek beépíthetőségét, a történések egymásutániságát, ívét, folyamatát. Mindez óriási mértékben fejleszti a figyelmet, a koncentrációs képességet, a fantáziát, a kreativitást, a gondolkodást, egy szóval, az egész személyiséget.

De legfőbb hozadéka mégis, hogy együtt lehetünk másokkal, a mesélő közelében, szeretetében. A mese így válik való életté.

#1 Dr.BauerBela

Hogyan neveld a gyereked, hogy kalandvágyó legyen - és ne felelőtlenül vakmerő

 


A gyermekeknek élményekre, újabb és újabb megtapasztalásokra van szükségük ahhoz, hogy a világból minél több dolgot megismerjenek. A fejlődésük elengedtethetetlen kelléke némi rosszaság, elevenség és egy nagy adag kíváncsiság, melynek kielégítése érdekében néha igen veszélyes dolgokat tesznek (vagy legalábbis megkísérlik megtenni).

 De vajon hol a határ a természetes kalandvágy és a buta, felelőtlen vakmerőség között? És hogyan tudjuk rávenni csemeténket, hogy az előbbi és ne utóbbi viselkedésmintát követők csoportjába tartozzon?

A kisbabák mentális fejlődését vizsgáló szakemberek megállapították, hogy a picik agyában több milliárd receptor található, melyek száma percenként nő. A fejlődésük kulcsa pedig minél több élmény megtapasztalása. 

Amikor tehát megtiltunk nekik valamit, nem tapasztalhatnak meg egy adott szituációt, ezzel a fejlődést gátoljuk és maradandó károkat okozunk benne – ezen megtapasztalásokat később már nem tudják bepótolni (pedig sokan féltésből arra hivatkozunk, mikor tiltunk valamit, hogy túl kicsi hozzá a gyerek).

Azonban nem csak a normális növekedési ütemük szempontjából fontos ez, hanem a belső érdeklődésük, nyitottságuk fejlesztése miatt is. A gyerekek természetükből eredendően „mini felfedezők”, folyamatos interakcióban, kapcsolatban vannak a környezetükkel, ha viszont állandóan csak tiltjuk nekik a külvilág ingereinek megtapasztalását: „ne nyúlj hozzá”, „ne fuss oda”, „ne fogd meg”, elveszítik ezt a fajta önbizalmukat.

Bizonyos helyzetekben muszáj a saját bőrükön megtapasztalniuk a fájdalmat vagy a veszélyt (nyilván nem a tűzzel való játszadozásra gondolunk), például, mikor sokat mondjuk, hogy ne szaladgáljon zokniban a konyhakövön, mert el fog csúszni, egy idő után, jobb, ha ráhagyjuk és egy remélhetőleg kisebb sérüléssel megússza az esetleges balesetet (persze, álljunk készen létben). Az ilyen momentumok után már komolyabban tudják venni a figyelmeztetéseinket, főleg, ha a későbbiekben hozzá tesszük, hogy „emlékszel, mi történt a múltkor is”. A szakemberke szerint nagyjából 2,5-3 éves korára jut olyan fejlettségi szintre egy lurkó, hogy megértse, felfogja, hogy mi az, amit nem szabad megtennie, különben pórul jár.

Tehát a tiltások helyett sokkal jobb taktika, hogy minél több dolgot megengedünk a totyogósunknak, azonban folyamatosan biztonságos környezetet próbálunk biztosítani Neki. Ha azonban mégis megsérti magát, nehogy leszidjuk! Inkább vigasztaljuk meg és csak, ha már megnyugodott, akkor higgadtan magyarázzuk el Neki, mi miért történt. Fontos, hogy ne keltsünk benne valótlan félelmet, hagyjuk, hogy a maga szavaival fogalmazza meg, mit érez, mi fáj neki, aztán ígértessük meg Vele, hogy többet ilyet nem csinál. Persze, lehet, hogy még egy párszor belecsúszik ugyanabba a hibába, de mi akkor is álljunk mögötte és támogassuk.

Egy nagyon érdekes jelenségre is figyelmes lehetsz, ha nem szaladsz oda rögtön a gyerkőcödhöz, minden egyes térd-bibi után: a pici elesik, körülnéz és csak akkor kezd bömbölni, ha látja, hogy az anyja mérges vagy aggódik. Ugyanakkor ezekből a helyzetekből azt is megtanulhatja szemünk fénye, hogy a kísérletezések bizony „járulékos veszteségekkel” járnak, de ettől még nem szabad feladni, nem történt semmi tragédia, azért, mert elesett…

Kulcsfontosságú lehet, együttesen belemenni a gyerkőc félelmeiben és lassan megmutatni, mi történik akkor, ha mondjuk a szappanos testével ugrálni szeretne a kádban/fel akar mászni valahova segítség nélkül. Lecsúszhattok közösen egy csúszdán is, és finoman megbökheted a kezét az olló hegyével, hogy megértse, miért nem való még Neki.

Rá is kérdezhetünk: „szerinted mi történne, ha most innen leesnél?”

A különbség a túlzottan vakmerő és a bátor gyermekek között az, hogy míg a veszélyes dolgokat művelő gyerekek nincsenek tisztában a következményekkel, az egészséges érdeklődésű porontyok mögött mindig ott áll egy szülő, akire védőhálóként tekinthetnek és aki elmagyarázza nekik azt is, miért NE tegyenek meg valamit, de sok dologban szabad utat hagynak, még akkor is, ha közben a legjobbakért imádkoznak.


link a cikkhez: https://www.babanet.hu/gyerek/gondozas-apolas-taplalas/hogyan-neveld-a-gyereked-hogy-kalandvagyo-legyen-es-ne-felelotlenul-vakmero/

#1 Dr.BauerBela

2020. október 17., szombat

Szülési sérülés A

 1 Szülési sérülés A szülési sérülés a szülés folyamata alatt bekövetkező károsodás, általában a magzat szülőcsatornán való áthaladásakor következik be. A legtöbb újszülöttnél kialakul kisebb sérülés. ritkán komolyabb sérülés is bekövetkezhet (idegsérülés, csonttörés) a legtöbb sérülés kezelés nélkül is meggyógyul A magzat sérülésének kockázatával járó nehéz szülés általában akkor várható, ha az anya szülőcsatornája túl kicsi, vagy a magzat túl nagy. a sérülésnek akkor is nagyobb a kockázata, ha a magzat fekvése rendellenes. Összességében azonban a szülési sérülések jóval ritkábban fordulnak elő, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A legtöbb szülésnél a magzat feje kerül először a szülőcsatornába, és a szülés alatt nagy nyomásnak van kitéve. A fejtető bőrének duzzanata, és zúzódása (kékes-vöröses elszíneződés) gyakran előfordul, általában nem súlyos és néhány napon belül elmúlik. Vér gyűlhet össze a koponyacsontok csonthártyája alatt (kefálhematóma). Puha tapintatú, és a szülést követően kezdetben nőhet a mérete. Nem igényel kezelést, néhány héten vagy hónapon belül felszívódik. A koponya és egyéb csontok törése is előfordulhat. A koponya törése igen ritka, és hacsak a törés nem depressziós (a csont az agy felé nyomódik) gyorsan meggyógyul, kezelés nélkül. Agyvérzés a koponyán belüli vérerek szakadása miatt következhet be. Előfordulhat az agyat körülvevő csontok deformálódása, vagy a szülés alatt bekövetkező oxigénhiány miatt. Az agyvérzés jóval gyakrabban alakul ki koraszülöttek között. A legtöbb újszülöttnek nincs tünete, de okozhat bágyadtságot, rossz etethetőséget, vagy görcsöket is. A vérzés a koponyán belül sok helyen kialakulhat. Szubaraknoidális vérzés az agyat borító pókhálóhártya alatti vérzés. Ez a leggyakoribb koponyán belüli vérzés, elsősorban érett újszülöttek között alakul ki. Okozhat görcsöket az első néhány napban. szubdurális vérzés: az agyat körülvevő belső és külső agyhártya között kialakuló vérzés, jóval ritkább a modern szülésvezetésnek köszönhetően, mint régebben. A vérzés nyomhatja az alatta lévő agyfelszínt, görcsök alakulhatnak ki, magasabb lehet a bilirubinszint. intraventrikuláris vérzés (agykamrán belüli vérzés), intraparenhimális (az agyszövetben magában kialakuló vérzés): általában igen kis súlyú koraszülöttek között alakul ki, jóval inkább az agy éretlensége okozza, mint a szülési sérülés. Az összes újszülött, akinek koponyán belüli vérzése van, fokozott megfigyelést igényel addig, amíg meg nem gyógyul. A szubdurális vérzést műtéttel kezelik.

#1 Dr.BauerBela

STREPTOCOCCUSZOS ANGIBA


 

#1 Dr.BauerBela

2020. október 15., csütörtök


 

#1 Dr.BauerBela

6 lelki ok, amiért egy férfi fél gyereket vállalni

6 lelki ok, amiért egy férfi fél gyereket vállalni

Szerző: Sághy Zsuzsanna

A gyerekvállalás egyenrangú szerep. Kell hozzá egy társ, akivel bátran megbirkózol az összes jövőbeli, most még ismeretlen kihívással. De miért van az, hogy egy férfi fél gyereket vállalni?


 

A férfiak gyerekvállalási kedve több okra vezethető vissza. Olvashatunk egzisztenciális, meddőségi, párkapcsolati félelmekről.

Itt azt fogod megérteni, hogy mi a lelki oka annak, hogy a párod nem akar gyereket. Kapsz egy “minimum” listát, amit jogosan várhatsz el a párodtól, ha együtt tervezitek a jövőt. Választ kapsz arra is, mit tegyél, ha a párod fél gyereket vállalni.

A férfiak gyerekvállalási félelme komoly probléma, ezt igazolja, hogy Magyarországon a 30-45 éves korosztályban a gyermektelen férfiak aránya 25%.

Létezik ideális férfi, akivel családot lehet alapítani?

Az, hogy egy férfi fél gyereket vállalni, sokkal több rétegű probléma, mint hogy “csak az ideális férfit” kell megtalálni a családalapításhoz, és akkor minden rendben lesz.

Egyébként meg nem is létezik ideális férfi, aki egyszerre tökéletes családapa, szerető, és férj is egyben. Sajnálom, tudom, hogy ez sokaknak rossz hír.

De miért nem léteznek a tökéletes férfiak?

Mert ahhoz, hogy ideális férjed / párod legyen, neked is ideálisnak kellene lenned… És mindannyiunknak vannak hibáink nőkét és férfiként is.

Itt azért van egy kis fogalmi zavar az ideális, és a tökéletes között.

Amikor arról beszélünk, hogy „az ideális társat” keressük, valójában a legtöbben „a minden szempontból megfelelő”-re, azaz (majdnem) tökéletesre gondolunk.

Azért sem létezik ideális férfi, mert a párkapcsolat mindig két emberről szól, és a köztük kialakuló kémiáról. A párkapcsolat alatt folyamatosan tanultok egymástól, és tanítjátok egymást.

Így minden mozgásban van, folyamatosan változik is.

De leginkább a másik fél viselkedéséből tanulhatunk róla és magunkról a legtöbbet.

 


Mi az a „minimum” egy férfinél, amire alapozz, ha közösen szeretnétek gyereket?

Minden emberben van egy alap aggodalom, kétely, amikor új, számára ismeretlen helyzetbe kerül. A gyerekvállalás nagyon is ilyen.

Igazából nem az a fontos, hogy a párod férfiként fél gyereket vállalni, vagy sem.

Sokkal inkább az, hogyan oldja meg az ismeretlen helyzeteket, és hogyan kezeli a félelmeit (és a tieid!).

Íme egy „minimum checklist”, amire biztosan alapozhatsz, ha közösen szeretnétek gyereket vállalni.

Mivel a párod lesz a hozzád legközelebb álló, akire számítanod kell, amikor neked a gyerekre, a gyerekvárásra, szülésre, táplálására, egy másik élet kezdődésére kell koncentrálnod,

  • fontos, hogy kölcsönösen nagyon szeressétek és tiszteljétek egymást,
  • fontos, hogy tudj benne bízni, kételkedés nélkül,
  • tudd, hogy segíteni, támogatni fog, ha lelkileg, és / vagy fizikailag padlón vagy,
  • benned is meglegyen a hajlandóság, hogy ugyanezt megtedd érte,
  • képes legyen felelősséget vállalni a tetteiért, érted, és a gyerekéért is,
  • és legyen elég rátermett, hogy a szembejövő problémákat meg tudja, vagy meg akarja oldani. Mert azt nem fogjátok megúszni.

Minden nő ösztönösen érzi, hogy elengedheti-e magát a párja mellett, és figyelhet-e szabadon befelé (mert a terhesség időszakában erre lesz szükséged), vagy figyelhet-e szabadon kifelé, másra is (mert a gyereknevelés időszakában pedig erre lesz majd szükséged).

Ha kételyed van, akkor azt is el kell döntened, hogy az a párod miatt van, vagy a saját félelmeiddel küzdesz.

 


Mi a lelki oka, ha egy férfi fél gyereket vállalni?

Nézzük, mi minden lehet a lelki oka annak, ha egy férfi fél gyereket vállalni.

1. Félhet a szabadság elvesztésétől

Vannak, akik még bulizni akarnak, karriert építeni, vagy a hobbijainak élni. Ők még nem akarnak elköteleződni.

Lehet, hogy csak kamu a szabadság elvesztése miatti nyavalygás, de nem ez a lényeg. Ilyenkor jó, ha a párod szabadságigényét mélyebb szinten is megérted.

Vajon a szabadságigénye csak félelem az ismeretlentől, vagy nem akar megállapodni, és csak jól akarja érezni magát?

Ha az utóbbiról van szó, akkor nem lesz könnyű őt megtartanod. Sőt minél inkább erre törekszel, annál inkább menni fog.

2. Félhet a túl nagy felelősségtől

Annak is oka van, ha egy férfi fél a gyerekvállalás felelősségétől.

Lehet, hogy egy traumatikus gyerekkor megalapozhatta a félelmeit. Ilyen esetben a gyerekvállalás még terheltebbé, traumatikusabbá válhat.

Bár a gyereknevelés soha nem volt egyszerű dolog, de tipikusan az a terület, ahol senki nem tudja előre, mit hoz a jövő, és mennyire lesz „jó” benne.

Menet közben tanuljuk. És igen, szabad hibázni, de a szeretetünkkel mindent meg lehet oldani.

Vannak azonban (nemcsak férfiak), akik menekülnek a felelősség elől, vagy kiadják a kezükből az irányítást.

„Te úgyis jobban tudod, drágám!”

Ekkor a nőnek kell magához ragadni az irányítás. De a felelősség nem vállalása végül mindkét fél számára terhessé válik.


3. Félhet attól, hogy döntenie kell(ene)

Az előző esethez hasonlít. A férfi nem biztos magában, nem biztos benned, vagy a kapcsolatotokban.

Természetesen nem kell minden családba gyerek. Ha a gyerekvállalás kérdésében egyöntetű az álláspontotok, akkor minden rendben.

Azzal viszont baj van, ha az egyikőtök szeretne, a másik meg nem.

Ennek a problémának a feloldásához mindenképp fontos megtalálni, hogy valójában mivel van baja:

1. Ha magában nem biztos, akkor támogathatod, és segíthetsz neki, hogy az önbizalma erősödjön jövőbeli családfenntartóként és apaként.

2. Ha benned nem biztos, azt talán nem fogja bevallani, akkor sem, ha szembesíted vele. De apró, közvetett reakciókból következtethetsz rá. Ilyenkor, bármenyire is fájdalmas, de jobb, ha tovább lépsz, és olyan partnert keresel, aki Téged választana leendő gyermekei anyjának, és Veled képzeli el az életét.

3. Ha abban nem biztos, hogy a kapcsolatotok kibírná-e a gyerekvállalást, az vagy azt jelenti, hogy magában nem bízik, és támogathatod az önbizalmát. Vagy azt jelenti, hogy benned nem biztos, és akkor jobb, ha búcsút intetek egymásnak.

De azt is jelentheti, hogy a kapcsolatotok rendezésével, beszélgetésekkel, párterápiával is közös nevezőre kerülhettek, és megtalálhatjátok, mi a közös döntésetek a gyerekvállalással (és a többi nézeteltéréssel) kapcsolatban.

4. Soha nem akart gyereket

Ez rendben van. Csak akkor ezt a kapcsolat elején jó, ha tisztázzátok. Az nem fair, hogy évek után bukkanjon fel ez a válasz / kifogás.

Erre jó, ha Te is odafigyelsz, hogy már egy komolynak induló párkapcsolat elején tisztázódjon. (Nem kell hozzá direkt kérdés sem, hogy kipuhatold a hozzáállását.)

 


5. Soha nem jött ki jól más gyerekével

Ez inkább a férfi saját félelmeiről szól. Lehet, hogy az édesapja nem volt például hozzá közel engedve. Vagy nem is akart hozzá közel kerülni. Lehet, hogy gyerekként sokszor megszidták, hogy milyen ügyetlen a tesójával.

Ez a félelem közösen is feloldható, ha egy kicsit több tapasztalatot szerez más gyerekekkel.

Vagy elhiszi magáról, hogy a sajátjaival másképp fog bánni, mint az idegen gyerekekkel.

6. Félhet a gyerekkori traumái miatt is

Lehet, hogy olyan gyerekkori traumák vannak a hátérben, amik miatt soha nem akar családot. Ha nem is tudatosan, de lehet, hogy a traumákat a családdal azonosította.

A legjobb, amit tehetsz ilyenkor, hogy rábeszéled egy terápiára, ahol megszabadulhat a gyerekkori traumáitól.

 


Hogyan kezeld nőként, ha a férfi fél gyereket vállalni?

Mi az, amit NE tegyél ilyenkor?

Semmiképp nem éri meg veszekedni emiatt, mert ez csak még jobban eltávolít egymástól. Az érthető, hogy ez fáj neked, de a fájdalom sokszor nem engedi, hogy józanul gondolkodj.

Ehelyett inkább derítsd fel a terepet!

Magyarul, ismerd meg, miért gondolkodik így. Persze ehhez először teremts olyan elfogadó légkört, amiben lesz elég bátorsága megnyílni, és a valós indokokról, félelmekről, és korábbi traumákról mesélni neked. Amiket aztán elkezdhettek közösen feloldani, ha ő is ezt szeretné.

Semmiképpen ne erőszakold ki a gyerekkérdést, mert lehet, hogy lesz egy babád, de nem lesz hozzá társad!

Meddig várj a döntésére?

A kapcsolat elején (0-6 hónap) még nem szükséges a gyerekvállalásról hosszasan beszélgetni.

Ilyenkor még egymás megismerése van fókuszban. Érdemes ugyan figyelmeztető jelnek tekinteni, ha a másik kategorikusan nem-et mond a gyerekkérdésre, de ez nem jelenti azért azt, hogy idővel nem változhat a véleménye.

Ha régebb óta vagytok együtt, vagy már házasok vagytok, jó ha minél hamarabb tisztázzátok ezt a kérdést.

Ha úgy látod, hogy nem mer felelősséget vállalni, húzza az időt, nem tesz semmit, hogy feloldja a régi traumáit, csak vegetál melletted, akkor érdemes elgondolkodnod a folytatáson.

Ha két ember kellően figyel egymásra, szeretik egymást, akkor 1-1,5-2 év után biztosan lehet tudni, érezni, hogy ő az az ember, akitől gyereket szeretnénk, vagy sem.


Az a bizonyos biológiai óra

Bár a nők gyerekvállalási ideje a 20-as évekről eltolódott a 30-as évek végére, és gyakran belecsúszik a 40 éves korba is, ha te gyereket szeretnél, és a férfi fél gyereket vállalni, akkor nincs joga az „idődet húzni”.

Lehet, hogy te magad is csak a harmincas éveid vége felé döntöttél úgy, hogy gyereket szeretnél, és a partnered még hezitál, kifogásokkal jön. Nem kell megijedni!

Ha kellően letisztultak a szándékaid, nem félelemből cselekszel, van önbizalmad, életerőd, akkor meg fogod találni azt a férfit, aki nem fél veled családot alapítani.

Félek, hogy ő az igazi, és ha szakítok, soha nem lesz gyerekem!

Ez félrevezető gondolatmenet.

Ha tényleg ő lenne az igazi, egy percig nem gondolkodna, hogy szeretne-e tőled gyereket, és veled akarja-e leélni az életét.

Dolgozz az önbizalmadon, a kisugárzásodon, és merj lépni, ha úgy érzed, nem becsülnek eléggé.

Mi történik, ha mégis kivárom, hátha meggondolja magát?

Ilyen ritkán van.

Legfeljebb telnek-múlnak az évek. A feszültség egyre növekszik köztetek, és végül mégis szakítás lesz a vége.

Inkább azt mérlegeld, ha ő lenne a gyereked apja (most), milyen apa lenne? Melletted lenne, ha baj van? Támogatna akkor is, ha épp rossz napod van, vagy hisztis vagy? Vagy másoknak panaszkodna rád?

Mélyen belül (nőként és férfiként is) érezni lehet, hogy minden hibájával együtt ő-e „az Igazi”, vagy sem!

Ne hagyd, hogy az egyedülléttől, a bizonytalanságtól való félelemből rossz döntéseket hozz!

Dolgozz magadon, hogy megtaláld azt a férfit, aki mer, és veled szeretne családot alapítani. 

#1 Dr.BauerBela

Miért beszél gyorsan a gyerek?

 

Miért beszél gyorsan a gyerek?

Sok szülő érti nehezen gyermeke hadaró beszédét, és felteszi a kérdést, vajon miért beszél gyorsan a gyerek.

Sok szülő érti nehezen gyermeke hadaró beszédét, és felteszi a kérdést, vajon miért beszél gyorsan a gyerek. Bár a hadaró beszédnek több oka is lehet, foglalkozzunk ezek közül néhány a nevelés tárkörébe tartozóval, melyek ismeretében anya, apa, az óvónő vagy a tanár is javulást érhet el gyereknél beszéde érthetőségében.

Bár jó tudni, de mint szülő vagy pedagógus nem sokra mennél azzal, ha megkapnád a választ a „Miért hadar a gyerek?” kérdésre. Ez nem elég. Arról is szó lesz, miként segíthetünk abban a gyereknek, hogy olyan beszéd-sebességet alakítson ki, amelyet már jól megértenek óvoda- vagy osztálytársai, szülei és más felnőttek is.

A második legfontosabb ok

Azért kezdjük a második legfontosabbal, mert ez a legnyilvánvalóbb. Ha egy négy vagy öt éves gyereket hallasz hadarni, akkor a legelső kérdés az, hogy ki beszél még gyorsan a családban. Néha senki sem, és akkor már ugorhatnánk is a leggyakoribb és legfontosabb okra, de még ilyenkor is érdemes tovább kutakodni; nincs-e egy másik, családon kívüli felnőtt vagy gyerek, aki maga is hadar?

Ha sem anya, sem apa nem beszél túl gyorsan, akkor van-e olyan nagyszülő, más rokon, aki elég sokat van a gyerekkel és hadar? Régóta ismert, hogy a felnőttek viselkedése, példamutatása vagy annak hiánya, meghatározó a gyereknevelésben. (Csak megjegyzem, hogy a jó vagy rossz példa 10-szer jobban hat, mint a szavakkal való jóra nevelés.)

Ha apa vagy anya gyorsan beszél, akkor ez minta a gyerek számára arra, hogy így kell beszélni. Mások is mintát jelentenek neki. Néha nem a felnőttek közül kerül ki a „gyors beszélő”, hanem az iskolai vagy óvodai közösségből való olyan gyerek az, akihez a gyerekünket baráti szálak kötik.

A főszereplő a „figyelem”

Egy olyan beszélgetésnek, amiben mindkét fél jól érzi magát, elengedhetetlen része a figyelem. Normális esetben, amikor valaki valaki beszél hozzánk, akkor figyelünk rá, a beszélgetést indító pedig még igyekszik megszerezni a figyelmünket, hogy át tudja adni a gondolatait úgy, hogy meg is értsük.

A gyereknevelés oldaláról nézve a legfontosabb tényező a hadarás mögött az, hogy a környezete nem figyel elég türelmesen a gyerekre akkor, amikor az éppen beszél.

Ha a gyerek ahhoz szokik hozzá, hogy anyának, apának nincs ideje végighallgatni őt, akkor az azt jelenti számára, hogy kevesebb idő alatt kell elmondania, amit szeretne. Ezért gyorsítja a beszédét. Ezzel a gyorsítással együtt jár az is, hogy a rövidebb idő alatt nem tudja olyan szépen formálni a hangokat. A végeredmény egy kevésbé érthető gyors beszéd.

Nem a gyors beszéd az egyetlen olyan probléma, aminek hátterében gyakran az elegendő figyelem hiánya áll, de ez tipikusan olyan, amin a szülő vagy más felnőttek gyorsan tudnak változtatni.

Mit tehetsz, mint szülő?

Mai társadalmaink rendkívül felgyorsultak. Gyors ébredés, készülődés, rohanás a munkahelyre, este valahogyan összefut a család, vagy mindenki fáradtan ledől, hogy őt mára már hagyják békén.

Amikor a gyerek azt mondja, hogy „Anya!” vagy „Apa!”, akkor azzal a figyelmünket kéri ahhoz, hogy elmondhassa, amit szeretne. Ez a kommunikáció kezdeti lépése az részéről. Érthető, hogy amikor valahová időre megyünk, akkor gyakran nincs mód arra, hogy végighallgassunk valakitől egy hosszú történetet. Az, hogy néha ez a helyzet, még nem teszi a gyereket gyorsan beszélővé.

Adódik azonban olyan helyzet, és a szülőnek törekedni is kell ilyen helyzetekre, amikor van idő teljes figyelemmel meghallgatni a gyereket. A helyzetek mennyisége a lényeg. Többségében türelmesen végighallgatjuk őt, vagy rendszeresen csak futtában fogadjuk be egy töredékét annak, amit mondani akar? Látja rajtunk, hogy figyelünk rá, vagy rendszeresen azt tapasztalja, hogy siettetjük mondandója közben?

A hadarás később is helyrehozható?

Van jó hírem is. Ha igaz rád, hogy általában nem hagysz elég idő arra, hogy a gyerek akár lassan, akár a szavainak lassú keresgetése, akár saját gondolatai között való elkalandozása ellenére siettetés nélkül adja át neked mondandóját, akkor ezt helyre tudod hozni. Az igaz, hogy a beszéd szempontjából kiemelkedő fontosságú az egy és másfél éves kor közötti időszak, de később is van módod helyrehozni.

Bár kissé tovább tart, de akár 5 éves korban vagy akár sokkal később is segíthetsz a gyereknek javítani a gyors beszéd tendenciáján. Igyekezz megragadni minden olyan alkalmat, amikor a gyerek beszélgetést kezdeményez, és ilyenkor mindegy, hogy mennél már a konyhába vagy a garázsba, állj meg és figyelj rá úgy, mintha semmi dolgod nem lenne. Ha ebben kitartó leszel, akkor néhány hónap leforgása után tapasztalod majd a javulást.

A figyelem hiányában kialakult hadarás egyébként még felnőtt korban is kezelhető, ha az illető egyén felnőtt környezete összehangoltan törekszik erre.

Több gyerek a családban

A gyors beszédet erősítő hatása van annak, ha közel hasonló korúak a gyerekek a családban. Ekkor ugyanis nem csak a szülőtől, hanem egymásól is figyelmet szeretnének kapni. Ilyenkor figyelhető meg, hogy egymás szavába vágnak, nem figyelnek egymásra.

Ha neked is két vagy több hasonló korú gyereked van, akkor érdemes átbeszélni a gyerekekkel egy mindenki számára elfogadható szabályt arra, hogy amikor valaki beszél, akkor a másik figyelemmel hallgatja szavait.


Legyetek tekintettel arra, hogy a kisebb gyerekek nehezebben szerzik meg a figyelmet a beszélgetéshez, mert a nagyobbik általában gyorsabban, míg a kisebbik késlekedéssel mondja ki, hogy „Anya!” vagy „Figyeljetek!” Számára tehát extra lehetőséget kell biztosítani beszélgetés kezdeményezéséhez. Amire különösen ügyelj, az az, hogy amikor az egyik gyereked mondandójára figyelsz, akkor ne hagyd, hogy a másik közbevágva magához ragadja a figyelmedet.

Ismerünk olyan gyereket, és felnőttekkel is találkozunk, akiknek be nem áll a szájuk. Ennek a jelenségnek is gyakran a hiányzó figyelem az oka, valamint az, hogy akihez beszél, az nem adja elég pontosan a tudtára, hogy pontosan megértette, amit mondani akart.
A testvéri helyzethez hasonlóan a gyermekközösségek is erősíthetik a hadarást, mert egy óvodai csoportban vagy egy iskolai osztályban is mindenki szeretné, hogy meghallgassák.

A csönd nem egyenlő a figyelemmel!

Tanárok, tanítók, óvónők nem véletlenül fektetnek hangsúlyt a foglalkozásaikon arra, hogy megtanítsák a gyerekeknek, hogy „csöndben vagyunk”, miközben a másik beszél. A „csöndben vagyunk” vagy „hallgatunk” azonban nem a megfelelő kifejezések. Pontosan azért nincs csöndben, és azért nem hallgat, mert nem ad figyelmet a másik gyereknek.

Manapság elég sok a tárgyi jellegű vagy lexikális tananyag, legalábbis aránytalanul sok időt vesz el egy tanártól ahhoz képest, hogy mennyi emberi, nevelési célú beszélgetésre van ideje a diákjaival. Elég igazságtalan dolog tehát, hogy ezért a tanár sem adhat elegendő figyelmet, és cserében ő sem kapja vissza a figyelmet a diákjaitól, amikor tanít. (Ettől még a dolog java része otthon dől el.)

Persze sok lelkes vagy tapasztalt tanár különböző technikákkal eléri, hogy az óráin csönd legyen, s ez legalább abban segít, hogy az érdeklődő diákok haladhassanak. Ettől azonban a csöndben ülő még nem biztos, hogy figyelmet is ad. Sok helyzetben egyébként nincs is szükség teljes csöndre, mert a témára irányuló figyelem néha munkazaj mellett is megvalósul. Ez a jelenség és diákok iskolai órák alatti viselkedése persze már egy másik, összetettebb történet.

Mikor kérjük logopédus segítségét?

A gyors beszédet nem megakadályozni vagy gátolni kell, mert azzal csak romlik a helyzet. Nincs abban semmi szégyellni való, ha egy szülőnek külső segítségre van szüksége. Ha otthon nem érünk el javulást és kifutunk az időből, akkor jobb ha logopédushoz fordulunk.

Ha a gyerek gyorsan beszél és ez nem javul, akkor további más beszédproblémák is adódnak belőle, például kihagy szavakat a mondandójából. A kommunikáció minősége nagyban kihat a megértésre és saját maga másokkal való megértetésre, így más gyerekekkel, tanáraival való viszonyára is.

Nem beszéltünk itt születési rendellenességből következő vagy más testi eredetű hadarásról. Ezekkel érdemes igen hamar logopédushoz fordulni, hogy mint szülő, a legmegfelelőbb tanácsokkal, technikákkal felvértezve segíthesd gyermeked beszédfejlődését.

#1 Dr.BauerBela

2020. október 13., kedd

AUTOIMMUNTROMBOFORMÁK




 

#1 Dr.BauerBela

 Pedagógiai felügyelet az óvodában, iskolában és a kollégiumban 2019.

 Az utóbbi időben nyilvánosságra került testi, és verbális gyermekbántalmazások, gyermek és tanulói balesetek és más rendkívüli események bizonyítják, hogy az iskoláknak komolyan kell venni a törvényi rendelkezéseket, a szülőkkel megosztott felügyeleti jogot és a kiskorú tanulók védelmében előírt pedagógiai kötelezettségeket.

A tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani fizikai, lelki és erkölcsi erőszakkal szemben.

A tanuló életkora szerint lehet kiskorú (18. életév alatt) és nagykorú (18. életév felett).

18 éves koráig kiskorú gyermek szülői felügyelet alatt áll. A szülői felügyeletről a Polgári törvénykönyv rendelkezik, amelyről itt találhatnak bővebb információt!

Nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi  CXC. törvényben (a továbbiakban: Nkt.) meghatározott gyermek és tanulói jogok egyaránt vonatkoznak a kiskorú gyermekekre és a nagykorú tanulókra. 

(A köznevelési törvény az óvodába járó kiskorút nevezi „gyermeknek”, az iskolába járó tanuló lehet kiskorú és nagykorú. Furcsa, de így van!)

        Tanulók felügyelete a köznevelési intézményben

Az Nkt. 25. § (5) bekezdés szerint:

A nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről.

Amikor a szülő a felvételi kérelem benyújtásakor él az intézményválasztás szabadságával nemcsak azt kezdeményezi, hogy gyermeke számára biztosítsák a szükséges pedagógiai szolgáltatásokat, hanem azt is, hogy ellássák a felügyeletét. A szülő e döntésével bevonja az óvodát, az iskolát, a kollégiumot a szülői felügyelettel összefüggő kötelezettségeinek ellátásába, amelyet újabban a polgári törvénykönyv szabályoz.

Az Nkt. 4. § 10. pontja szerint:

„gyermek, tanuló felügyelete a nevelési-oktatási intézményben: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről való gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a pedagógiai program részeként kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt,”

(Természetesen nem felel a nevelési-oktatási intézmény azért a tanulóért, aki például a hétvégén bemászik az iskolaablakon, és ott megsérül.)

A nevelési-oktatási intézmény a gyermek felvételével gondozói kötelezettséget vállal, amelyet gondozói jogviszonynak kell tekinteni. A gondozó feladatai közé tartozik a kiskorú jellemének, egyéniségének formálása, értelmi fejlődésének alakítása, vagyis a gondozott nevelése.

Amikor a szülő rábízza kiskorú gyermekét az óvodára, az iskolára és a kollégiumra, azt abban a tudatban teszi, hogy ott megfelelő módon gondoskodnak róla. A szülőnek joga és kötelessége megvizsgálni, hogy az oktatási intézmény hogyan és milyen minőségben teljesíti gondozói jogviszonyából eredő kötelezettségeit.

A pedagógiai felügyelet térítésmentes szolgáltatás

Kollégiumban a tanulók felügyelete folyamatos. Törvény értelmében, kollégiumban biztosítani kell a pedagógiai felügyeletet azoknak a tanulóknak is, akik nem tartózkodnak az iskolában, illetve nem vesznek részt kollégiumi foglalkozáson. A gyermek óvodai felügyelete fokozott odafigyelést igényel. A gyermekek óvodai, a tanulók iskolai és kollégiumi felügyelete térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladat.

229/2012. (VIII. 28.) Korm. rendelet szerint:

 „33. § (1) Az állami szerv, az állami intézményfenntartó központ, az állami felsőoktatási intézmény, a települési önkormányzat, a nemzetiségi önkormányzat (a települési és a nemzetiség önkormányzat a továbbiakban együtt: önkormányzat) és az önkormányzati társulás által fenntartott köznevelési intézményben térítésmentesen biztosított köznevelési közfeladat:

b) általános iskolában és középfokú iskolában

bf) az iskola nyitva tartása és a jogszerű benntartózkodás ideje alatti, valamint az étkezés ideje alatti felügyelet,”

A tanulók állandó felügyeletének megszervezése a nevelési, oktatási intézményekben

A gyermekek óvodai, a tanulók iskolai és kollégiumi felügyelete a pedagógusok számára kötelező munkaköri feladat.

Törvény értelmében:

a teljes munkaidő (heti 40 óra) ötvenöt–hatvanöt százalékában () tanórai és egyéb foglalkozások megtartása rendelhető el. A kötött munkaidő fennmaradó részében a pedagógus a nevelés-oktatást előkészítő, nevelés-oktatással összefüggő egyéb feladatokat, tanulói felügyeletet, továbbá eseti helyettesítést lát el. [Nkt. 62. § (6)]

Felelősség a tanulók felügyeletéért és a felügyelet elmulasztásának következményei

Felügyelet tanítási órákon kívül

A tanítás kezdete előtti, az étkezés ideje alatti és az óraközi szünetben a felügyelet megszervezése az iskola feladata, tehát törvénysértés, ha az iskola létszámhiányra, vagy más okra hivatkozva, nem biztosítja a tanulók állandó pedagógiai felügyeletét ezekben az időszakokban is, ezáltal veszélyhelyzetet idéz elő.

A tanulók felügyelete az óraközi szünetekben

Az óraközi szünetekben a tanulók egy percre sem maradhatnak pedagógus felügyelet nélkül.

Jogos iskolai igény, hogy a tanulók az óraközi szünetekben nem tartózkodhatnak az osztálytermekben, mert a kiesnek a felügyeletet ellátó pedagógus látóköréből. A házirendben kell előírni, hogy az óraközi szünetben a tanulók csak pedagógus jelenlétében maradhatnak az osztályteremben. A folyosói tanulói szolgálat nem helyettesíti a pedagógus felügyeletet, csak kiegészíti.

A felügyelet vagy intézkedés elmulasztása miatt az óraközi szünetekben történő károkozásért, balesetért, esetleges erőszakos tanulói megnyilvánulásokért minden esetben az iskola felel.

A pedagógus személyes felelőssége

A tanuló késése a tanórai foglalkozásról

Hogyan lehet megóvni az iskolában tartózkodó tanuló testi épségét, erkölcsi védelmét, ha az óraközi szünet után nem megy be a tanórára, és senki sem tudja, hol van, és nem is keresi senki?

Nem megoldás, hogy beírunk egy igazolatlan órát a hiányzónak, aki lehet, hogy kábítószert hatása alatt fekszik egy zugban, „szerelmi életet él valamelyik iskolatársával”, esetleg rosszul lett, vagy öngyilkosságra készül valahol, legjobb esetben csak lóg az óráról. (Tudomásunk van olyan esetről, amikor a tanuló kiugrott az iskola második emeletéről és csak három óra múlva keresték és találták meg.)

Álláspontunk szerint az óraközi szünet után a tantárgyi pedagógusnak minden osztályban névsorolvasást, vagy egy ügyeletes tanuló, „hetes” jelentése alapján létszámellenőrzést kell tartani, ha egyetlen tanuló is hiányzik azonnal „riadót kell fújni” és a távolmaradó keresésére kell indulni.

A tanuló "kikéredzkedése" a tanítási óráról

Ha a tanuló valamilyen indokkal „kikéredzkedik” az óráról (vízivás, WC), akkor felügyelet nélkül marad, ezért sok iskolában tilos az óráról való eltávozás. Vagy egy tanulótársa kíséri ki a tanulót, így már ketten maradnak felügyelet nélkül.

Van olyan iskola, ahol bevezették, hogy a pedagógus telefonon értesíti az erre a célra kijelölt iskolai alkalmazottat, hogy kísérje a tanulót. Nehéz kérdés!

A pedagógus késése az óráról

Tipikus példa az iskolai felügyelet elmulasztására a pedagógus késése az óráról (lyukas óra).

Ha pedagógus késik az óráról, és a tanulók felnőtt személy felügyelete nélkül maradnak (nincs eseti helyettesítés), akkor a pedagógust munkajogi felelősség terheli, és az iskolafelelős a kieső tanítási idő pótlásáért.

A nem hivatalos tanulói „hetes” szolgálat nem helyettesíti a pedagógiai felügyeletet. A hetesnek kinevezett tanulót nem lehet felelősségre vonni a lyukasórán történő fegyelmezetlenségekért, balesetért,  hiába írják be a házirendbe a „hetes” kötelességeit.

Figyelem!

Tanulók közötti erőszakos megnyilvánulások (bántalmazás, megalázás, verekedés) többsége az óraközi szünetekben vagy akkor történik, amikor a pedagógus késve, vagy egyáltalán nem megy be az órára. Ez munkajogi kérdés is!

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 165. § (1) szerint:

 Aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Az iskola felelőssége, ha a tanuló tanítási időben távol marad az intézményből

A 20/2012. EMMI rendelet 51. § (2) (3) bekezdések értelmében:

ha a tanuló a tanítási óráról, a kollégiumi foglalkozásról távol marad, mulasztását igazolnia kell. A mulasztást igazoltnak kell tekinteni, ha

b) a tanuló – kiskorú tanuló esetén a szülő írásbeli kérelmére – a házirendben meghatározottak szerint engedélyt kapott a távolmaradásra,

c) a gyermek, a tanuló beteg volt, és azt a házirendben meghatározottak szerint igazolja,

d) a gyermek, a tanuló hatósági intézkedés vagy egyéb alapos indok miatt nem tudott kötelezettségének eleget tenni.

Ha a gyermek, a tanuló távolmaradását nem igazolják, a mulasztás igazolatlan.

Ez egyoldalú intézkedés, amit ki kell egészíteni az iskola felelősségének előírásával.

Álláspontunk szerint, ha tanuló tanítási napon az előírt időre (órakezdésre) nem érkezik be az iskolába és a szülő nem jelezte előre hiányzását, vagy onnan jogszerűtlenül távozik, és nem kapott engedélyt a távolmaradásra, akkor haladéktalanul (30 percen belül) értesíteni kell a szülőt gyermeke hiányzásáról az általa megadott telefonszámon vagy elérhetőségi címén futárszolgálat útján. 

A sikeres értesítés után már a szülő felelőssége, hogy utánajárjon gyermeke hollétének, megtalálja, vagy értesítse a hivatalos szerveket az „eltűnéséről”.  

Figyelem!

Ha a tanuló lóg az iskolából vagy iskolába menve támadás éri vagy elszökik otthonról, akkor a szülei nem tudhatnak róla, mert kiesik a látókörükből!

Egyedül a tanuló felügyeletét ellátó iskola (a pedagógus) tudja, hogy az egyik tanulója nem érkezett be az iskolába.

(Az új rendelkezések szerint az általános iskolai tanulót a rendőr bekísérheti az iskolába, ha tanítási időben közterületen tartózkodik. Ez az intézkedés legalább segítséget nyújt a szülőknek. De ez is kevés!)

A gyermekek és a tanulók felügyelete az óvodai, iskolai nevelés nélküli munkanapokon és az iskolai „szünetekben”

Az óvodai nevelés nélküli munkanapon, az iskolai tanítás nélküli munkanapon és a kollégiumi foglalkozás nélküli munkanapon – a szülő igénye esetén – az óvoda, az iskola és a kollégium ellátja a gyermek vagy kiskorú tanuló felügyeletét.

Az őszi, téli, tavaszi és nyári iskolai szünetek ideje az iskolában tanító pedagógusok számára tanítási nélküli munkanap. (A pedagógusok éves szabadságát lehetőleg az iskolai szünetek idején kell kiadni.)

Jogszabály értelmében:

„A tanítási évben – a tanítási napokon felül – a nevelőtestület a tanév helyi rendjében meghatározott pedagógiai célra az általános iskolában öt, a nappali oktatás munkarendje szerint működő középfokú iskolában hat munkanapot tanítás nélküli munkanapként használhat fel, amelyből egy tanítás nélküli munkanap programjáról a nevelőtestület véleményének kikérésével az iskolai diákönkormányzat jogosult dönteni.

A tanuló nem köteles ezeken a foglalkozásokon részt venni, de a felügyeletét biztosítani kell, különös tekintettel a munkavállaló szülők gyermekeinek „megőrzésére” és az étkeztetésre. 

Az óvodai nevelés nélküli munkanapok, a kollégiumi foglalkozás nélküli munkanapok száma egy nevelési évben vagy egy tanítási évben az öt napot nem haladhatja meg.

Az óvoda és a kollégium egész évben - szünetek nélkül - nyitva tartó köznevelési intézmény. A nevelés nélküli munkanapokon is biztosítani kell gyermekek felügyeletét, foglalkoztatását és ellátását.

Kollégiumi nevelés nélkül munkanapokon a tanulót nem lehet „hazaküldeni”.

Tanulók felügyelete iskolán kívül

Az iskolai foglalkozásokat elsősorban az iskola tantermeiben, illetve egyéb, a foglalkozás megtartására alkalmas helyiségeiben kell megszervezni.

Jogszabály értelmében az iskolán kívül akkor szervezhető foglalkozás, ha a tanulók felügyelete a külső helyszínen, továbbá az oda- és visszajutás közben biztosított.

Az iskolán kívül szervezett foglalkozásról a szülőt előzetesen tájékoztatni kell.

Abban az esetben, ha a külső helyszínre történő eljutás akadályozza más tanítási óra megtartását, gondoskodni kell a kiesett tanítási óra pótlásáról.

A szakképző iskola és a gyakorlati képzőhely felügyeleti felelősségének megállapítása

A köznevelési jogszabályok - bár az egyszerű halandó számára nehezen áttekinthető módon – következetesen meghatározzák az iskola, a pedagógusok felügyeleti és gondozói felelősségét.

A szakképző iskola a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a pedagógiai program részeként kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt köteles tanuló felügyeletét ellátni.

Ugyanakkor a szakképző iskolán kívül folyó gyakorlati képzésben a tanulók pedagógiai felügyelete, testi, lelki és erkölcsi védelmének jogszabályi háttere nem megoldott.

Az iskolán kívül szervezett gyakorlati képzőhelyen tanulószerződés vagy együttműködési megállapodás alapján folyó gyakorlati képzésre az iskola felügyeleti kötelezettsége nem terjed ki.

A szakképzésben tanuló kiskorú gyermeknek idegen környezetben, sokszor az iskolától távol, szülői és pedagógiai felügyelet nélkül, munkahelyi körülmények között kell szakmai gyakorlati képzésben részt venni.

A szülők számára nem mindegy, hogy a kiskorú gyermekeiket szakképesítésre oktató szakember (szakmunkás) milyen szintű pedagógiai és szakmai felkészültséggel és végzettséggel rendelkeznek.

Javasoljuk a kiskorú gyermekeik érdekében eljáró szülőknek, hogy ne írjanak alá olyan tanulószerződést, amely nem tartalmazza a kiskorú tanuló felügyeletét ellátó személy nevét.

Felelősség áthárítása a szülőkre és a tanulókra

A szülő beiratkozásakor megbízza az iskolát, hogy gondoskodjon gyermeke testi épségének megóvásáról, erkölcsi védelméről, vagyis felügyeletéről. 

(De ezzel a megbízással a szülő felügyeleti joga nem szűnik meg.)

Szülői panaszok alapján megállapítható: az iskola mindent megtesz azért, hogy a felügyeleti kötelezettségeinek elmulasztásából adódó rendkívüli események következményeiért áthárítsa a felelősséget a tanulókra és a szülőkre (nem nevelték meg a gyermeküket). Természetesen lehetőség szerint, vizsgálni kell a szülők és a tanulók felelősségét is.

Egyértelmű hogy a tanuló felügyeletével megbízott pedagógus és a szakoktató a felelős, iskolában és a képzőhelyen bekövetkezett balesetekért, a nem szándékosan okozott károkért, az un. iskolai erőszakért, a testi, lelki zaklatásokért, nem pedig a szülő.

MSZOE álláspont

Ha a nevelési, oktatási intézmény kötelessége a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről, a nevelés és oktatás egészséges és biztonságos feltételeinek megteremtéséről való gondoskodás, akkor az intézményvezetés munkajogilag és polgárjogilag is felelősségre vonható (büntethető) a tanulókat veszélyeztető döntéseiért, mulasztásaiért.

Ha a pedagógus törvényben előírt feladata a rábízott gyermekek, tanulók felügyelete, gondozása, testi-lelki egészségének fejlesztése és megóvása, akkor munkajogilag és polgárjogilag is felelősségre vonható és büntethető a tanulókat veszélyeztető döntéseiért, mulasztásaiért.

Figyelem!

A törvény értelmében az iskolavezetés egyértelműen felelős az előírt felügyelet elmulasztásából adódó, károkért, balesetekért, a testi-lelki erőszakért, a tanuló testi épségét vagy erkölcsét veszélyeztető más eseményekért. Tehát minden rendkívüli esemény bekövetkezése után vizsgálni kell, hogy kinek „munkaköri” feladata volt a gyermekek/tanulók pedagógiai felügyeletének ellátása.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 208. § (1) értelmében:

A kiskorú nevelésérefelügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az iskola működésének társadalmi kontrollja

Jogszabályok egyéni és kollektív jogosítványokat biztosítanak a szülők és a tanulók számára, hogy ellenőrizni tudják, milyen módon és milyen minőségben biztosítja a köznevelési szolgáltatásokat, többek között a tanulók felügyeletének ellátását az iskola.

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 24. § (2) bekezdés szerint:

 „A nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos döntések előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében – jogszabályban meghatározottak szerint – részt vesznek a pedagógusok, a tanulók és a szülők, valamint képviselőik”

(A szülők hivatalos képviselői az óvodai, iskolai, kollégiumi szülői szervezet tisztségviselői).

A szülők és a tanulók felelőssége, ha nem vesznek részt a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos döntések előkészítésében, végrehajtásában és ellenőrzésében.

A szülői közösség feladata a tanulókat veszélyeztető események vizsgálata, különös tekintettel az iskola felügyeleti kötelezettségének elmulasztása miatt bekövetkezett erőszakos cselekményekre, és a tanulói balesetekre.  


#1 Dr.BauerBela

2020. október 12., hétfő

allergiás periorális dermatitisz


 

#1 Dr.BauerBela

egészséges alvás a gyermeknél

 

Egészséges alvás gyermekkorban

Hogyan altassuk a csecsemőt?

Egy újszülött a nap nagyobb részét alvással tölti, kezdetben bioritmus nélkül – ez az első két hónap után lassan, folyamatosan épül fel, és mivel erősen biológiai alapú, a gyermek szoktatása csak részben befolyásolja. Éppen ezért fontos figyelnünk a kisbaba saját ritmusára, mert bármilyen ritmust nem tudunk ráerőltetni. Sokan igyekeznek a babájukat már nagyon korán elaltatni, és csodálkoznak, hogy éjjel többször felébred – ebben az esetben sokszor a megoldás a későbbi altatás lehet.

A baba-mama könyvek örök dilemmája az együttalvás a csecsemővel. Egy helyiségben aludjunk-e a babával vagy ne? Fontos leszögeznünk, hogy az emberiség messze túlnyomó többsége (nem a mi kultúránkban) a csecsemőjével alszik, egyszerűen azért, mert az egész családnak egy szoba áll rendelkezésére. A kényszeren kívül az együttalvásnak számos előnye van: az újszülött nagyon tehetetlen, fontos számára a szülő fizikai jelenléte, ráadásul a szülő számára is jobban szem előtt van. Ugyanakkor egy sírós csecsemővel sem könnyű, és vigyázni kell, hogy az édesanya nehogy kimerüljön – ez hosszú távon a babának sem jó.

Összességében mégis az a legjobb, ha a csecsemő a szülőkkel egy szobában alszik – ma már a szülészeteken is együtt lehetnek a babák az anyukájukkal. Gyakori éjszakai sírások esetén viszont érdemes az édesapáknak és más rokonoknak „besegíteni”, és lehetőséget biztosítani az édesanyának arra, hogy egy másik szobában kialudhassa magát.

A baba fekvőhelye legyen kemény, a lehető legkevesebb és legkönnyebb ágyneműt használjuk, a csecsemőt inkább öltöztessük fel jobban, de ne túlságosan – a túlmelegedés növeli a csecsemőkori légzéskimaradás és bölcsőhalál kockázatát. Altatáskor, és amikor a baba már alszik, nem kell lábujjhegyen járkálni! Egyrészt a megszokott hétköznapi zajok, főleg a szülők hangja megnyugtatóan hatnak a babára, így segítik az elalvást, másrészt nem jó, ha a babát túl nagy csendhez szoktatjuk hozzá – ezzel nő az esélye annak, hogy az alvását a későbbi életkorokban is jobban zavarják majd a külső ingerek. 



Hogyan alszanak a gyerekek?

Noha a gyermekek alvásigénye valóban több mint a felnőtteké, az ő alvásigényük is nagyon egyéni, és jelentősen különböző. Minden óvónő és a legtöbb szülő szembesül például azzal, hogy sok gyermek már az óvodában sem igényli a délutáni alvást, másoknak pedig tényleg szükségük van rá. Ez a gyerekek közti különbség konfliktusforrássá válhat az óvodában, és a tapasztalatok szerint a kevesebb alvást igénylő gyerekek húzzák a rövidebbet: egy részük tényleg nem tud elaludni és csak hánykolódik, nagyobb részük pedig elaltatható ugyan, de ezért aztán este sokkal később alszik el, felborítva ezzel a teljes család esti ritmusát. Sajnos e tekintetben az óvodák legtöbbször nem elég rugalmasak, mert nincs elég helyiségük és személyzetük a délutáni alvást már nem igénylő gyermekek elkülönítésére.

Nagyon fontos, hogy a gyermekek alvását részben ugyanúgy a bioritmus szabályozza, mint a felnőttekét: Ennek két következménye van, éppen úgy, mint a felnőttek esetén: Egyrészt a ritmustalanságot, az összevissza életmódot a gyermekek is megsínylik (bár látszólag sokszor jobban tudnak alkalmazkodni hozzá, mint a felnőttek), többek közt ezért is fontos a világos rendszer szerinti életmód gyermekkorban. Másrészt azonban a bioritmus erősen genetikus-biológiai meghatározottságú, tehát nem erőltethetünk bármilyen ritmust a gyermekünkre. Szerencsére a legtöbb gyerek rugalmas kronotípusú, vagyis képes ritmusát rugalmasan alakítani. Ez azonban nem minden gyermekre jellemző. A merevebb, „bagoly” típusú gyermekek (és szüleik) például könnyen konfliktusba kerülhetnek az iskolarendszerrel: a gyermek az első két órán képtelen figyelni, koncentrálni, és a szülő meg is kapja a pedagógustól az instrukciót „tessék korábban lefektetni a gyereket”. Ez azonban lehetetlen, hiszen a merev bagoly kronotípusú emberek (a gyerekek is) egyszerűen képtelenek kora este elaludni, és akkor sem teljesítenének jól az első két órán, ha valamilyen csoda folytán képesek lennének rá – egyszerűen azért, mert a bioritmusuk késik a többségi társadalom ritmusához képest. Így a végén mindenki rosszul érzi magát, a szülő, a pedagógus és sajnos főleg a gyermek is. A megoldás ebben az esetben a későbbi iskolakezdés lehet. Más iskolarendszerekben és szerencsére néhány hazai iskolában is 9 órakor kezdődik az oktatás, és már ez az egy óra különbség is jelentősen csökkenti az ilyen típusú problémák gyakoriságát!

Hogyan figyelhetünk arra, hogy a gyermekünk napi ritmusa zavartalan legyen? Az iskolarendszer szabályai szerencsére többé-kevésbé világos keretet szabnak a napnak. Nagyon fontos még az étkezések rendszeressége (felnőttkorban is egyébként), és itt elsősorban a reggelit érdemes hangsúlyoznunk: a bioritmus szempontjából talán a reggeli a legfontosabb étkezésünk, érdemes tehát inkább egy kicsit hamarabb kelni és rendesen megreggelizni, mert ezzel javítjuk a következő éjszakai alvás minőségét.

Az utóbbi időben hirtelen megszaporodott azoknak a gyermekeknek a száma, akik arról számolnak be, hogy képtelenek korán elaludni, pedig régebben képesek voltak erre (vagyis ez biztosan nem a bagoly kronotípussal függ össze). A magyarázat a táblagépek tömeges elterjedése: ezek olyan erősségű kék körüli fénytartományt bocsátanak ki, amely képes az alvásidő eltolására. Szerencsére a megoldás is megszületett már: minden típusú táblagéphez letölthető már olyan alkalmazás, amely a naptári napnyugta szerint automatikusan megváltoztatja a képernyő fényspektrumát, és csak meleg fényeket bocsát ki, amelyek nem zavarják meg az alvást. Amennyiben tehát megengedjük, hogy gyermekünk táblagépet használjon este, figyeljünk oda arra, hogy ez az alkalmazást is telepítsük!

Mindezek mellett pedig nagyon fontos hangsúlyoznunk, hogy mind gyermekekben, mint felnőttekben a legfontosabb alvás- és bioritmus-szabályzó a rendszeres testmozgás! Mind tudjuk, ennek nemcsak az alvásra van hatása. A mozgás tényleg csodaszer, mert nem csak stabilizálja az alvást és csökkenti a mindennapi stresszt, de nagyon sok betegség is megelőzhető vele. Ezek pedig nem csupán testi betegségek: a mozgás növeli a védettségünket a ma már népbetegségnek számító depresszióval és számos szorongásos zavarral szemben is.

#1 Dr.BauerBela

igy anisd meg gyermeked önállóan tanulni

 

Így tanítsd meg gyermeked önállóan tanulni

Amikor az önálló tanulásra gondolok, és megnézem, hogy merre halad a világ,  akkor könnyen érzem azt, hogy a jelenlegi iskolát felváltja egy olyan, amely az önálló tanulásra épül.

Online elvégezhető kurzusok, telefonos alkalmazások, dokumentumfilmek a YouTube-on… és az Egyesült Államokban a „home schooling” (otthoni oktatás) megállíthatatlanul terjed.

Mi is gőzerővel dolgozunk azon, hogy a magántanulók és az otthon tanulók dolga könnyebb legyen.



Megújult a Tantaki magántanulói csomagjai
!

Az önálló tanulás itt van velünk… és ma az egyik legfontosabb képesség: gyermeked akkor lesz sikeres a munkaerő piacon és az életben, ha tanári segítség nélkül is meg tudja tanulni azokat az ismereteket, amelyekre épp szüksége van.

Mutasd meg ismerőseidnek a 8 tippet, kattints a megosztás gombra:

Ezért összeszedtem neked 8 tippet, hogy gyermeked minél hatékonyabban tanulhasson otthon.

  1. A mindennél fontosabb motiváció

Gyermeked szinte biztosan rákap az önálló tanulás ízére: a saját ütemében haladhat, kedve szerint mélyedhet el egy témában és a saját időbeosztása szerint tanulhat. Szerintem az előnyöket már nem kell bemutatnom 🙂

Beszéld át vele, hogy az önálló tanulás azt is jelenti, hogy amikor épp nincs kedve tanulni (de egy dolgozat határideje köti), akkor önmaga motiválása is az ő feladata.

 

  1. Saját elvárások kitűzése

Az önálló tanulás arra készteti a tanulót, hogy saját elvárásokat tűzzön ki, majd azokat elérje. Ez azt jelenti, hogy egy idő után nem azért tanul, mert a tanár vagy az iskola ezt várja tőle, hanem azért, mert a saját céljait szeretné elérni.

célkitűzés

  1. Saját felelősség

Semmi nem tanít úgy felelősségre, mint az, ha a tanulás eredményessége leginkább tőle függ. Ha önállóan tanul, akkor nem mondhatja azt, hogy „a tanár nem magyarázta el”.

Ez a felelősség felszabadító, mert azt is jelenti, hogy megérti, hogy az eredményei tőle függnek.

 

  1. Tanuljon meg jól célokat kitűzni

Az önálló tanulás egyik legnagyobb előnye (ugyanakkor nehézsége) az, hogy a gyermekednek meg kell tanulnia önállóan saját célokat kitűzni. Segíts neki először: mutasd meg, hogy milyen egy számszerűsített, időponthoz kötött cél, és hogyan kezelheti a határidő stresszét.

 


 

  1. Aznapi ismétlés (tanulás után)

Minden tanulást (így az önállót is) hatékonyabbá teheti gyermeked, ha még aznap átismétli a tananyagot.

Próbáljátok ki ezt a felépítést:

  • átfutja a tananyagot (például meghallgatja az elméleti részt a Tantaki oktatóanyagban)
  • megtanulja (ahogy tanulni szokott: jegyzeteléssel, sokszori olvasással stb.)
  • átismétli (akár elolvassa a jegyzeteit újra, akár az írott jegyzeteit begépeli,
    akár gyakorlófeladatokat old meg)

A tanulás utáni azonnali ismétlés talán kényelmetlennek tűnhet, de segít a tananyag elmélyítésében.

Szeretnéd még játékosabbá tenni a matek tanulását?
Próbáld ki az ingyenes matek mixet, amelyben 1-9. osztályos gyerekeknek készítettünk interaktív matek feladatokat. Kattints a képre, és e-mailben küldöm a számítógépes matek játékokat.

 


  1. Tanuljon rövid etapokban

Oktatási szakértőként mondom, hogy az egyszeri túl sok tanulás nem hatékony: egy maratoni, megszakítás nélküli 5 órás tanulásfolyam elfárasztja gyermekedet, nem tud koncentrálni és nem maradnak meg az információk.

Tanítsd meg gyermekednek, hogy tanuljon egy huzamban keveset, és mondjuk 15-30 perces etapokban dolgozza fel a tananyagot.

Az önálló tanulás szépsége az, hogy nem csengetnek sem ki, sem be: akkor fejezheti be, illetve folytathatja, amikor kedve támad.


 

  1. Használja ki, hogy a 21. században él

A mai kor egyik előnye az, hogy rengeteg eszközről érhetünk el tucatnyi tartalomformátumot – mindig a zsebünkben a Wikipédia, a YouTube, a Google, a tanulást segítő applikáció (pl. szótár).

Az önálló anyagfeldolgozást gyermeked támogathatja kiegészítő tananyagokkal: Tantaki oktatóanyagokkal, YouTube-os dokumentumfilmekkel, Wikipedia-szócikkekkel.

Élvezetesebb az ismétlés, ha ugyanazt a tananyagot ismétlés helyett új formátumokban tanulja meg.

 

  1. Jó alternatív tananyagok

A jó oktatóanyag nem hagyja magára gyermeked: hangalámondással „társa” lesz, ellenőrző feladatokkal segíti a tanulását.

Így gyermeked:

  • hatékonyan tanulhat egyedül, amitől önállóbb lesz
  • megszereti a tananyagot („nyomás” nélkül, saját ritmusában fedezheti fel a témaköröket)
  • megtanulja motiválni önmagát (az ellenőrző feladatok pontszámai játékossá teszik a gyakorlást,
    mindig a saját rekordját döntheti meg)
  • hatékonyabb lesz a tanulása (ha ő osztja be az idejét, akkor nem kell a tanórához vagy
    a tananyag felosztásához igazodni)
  • javítja a koncentrációját (a kedves narráció és a pontozott feladatok lekötik gyermeked figyelmét
    épp úgy, ahogy egy jó telefonos játék)
  • ösztönzi a gyorsabb tanulást (miért ülne 1 órát a tananyag felett,
    ha 30 perc alatt is meg tudja tanulni?)
  • és segít felkészülni a következő iskolai kihívásra
    (legyen az dolgozat, felvételi vagy tanulmányi verseny)

*****A Tantaki oktatóanyagok és az önálló tanulás kéz a kézben jár: úgy fejlesztettünk minden oktatóanyagot, hogy „magántanárként” ott üljön gyermekeddel és segítsen neki.*****

Ezek az oktatóanyagok természetesen megtanítják a tananyagot –ám a legnagyobb erősségük az, hogy segítenek gyermekednek abban is, hogy megtanuljon önállóan tanulni. Valószínűleg az elkövetkező években ez lesz a legfontosabb képesség.

Tetszett a cikk? Mutasd meg ismerőseidnek, kattints a megosztás gombra:

 

#1 Dr.BauerBela