Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2017. december 31., vasárnap

ANGYALCSÓK-NEVUS SIMPLEX-NEVUS TELEANGIECTATICA.

A gólyacsipés a leggyakoribb jóindulatú  bőrtünetekkel járó elváltozás a csecsemőknél.
Jellemzően a homlokon, a fejbőrön, a tarkón,szemhéjon, nyakon fordul elő.Népi nyelven angyal csóknak is nevezik.Orvosi neve-nevus simplex,nevus teleangiectatica.A születéskor már jelen van és minden beavatkozás nélkül idővel magától elmúlik.Az ujszülöttek 20-30 %-ban fordulnak elő.Sírásnál,fizikai-m1egeröltetésnél a piros alapszin fokozódik.Lefolyásuk tünetmentes.



1-



2-


 3-


#1 Dr.BauerBela

2017. december 29., péntek

Kisgyermek- és óvodáskori pszichoszexualitás 1o éves korig



   Kisgyermek- és óvodáskori pszichoszexualitás
                            1o éves korig

 A személyiségfejlődés egyik fő vonala a pszichoszexuális struktúra kialakulása és fejlődése.  Ezek a lelki tartalmak: a nemiséggel kapcsolatos ismeretek, érzelmek, attitüdök és szokások  a csecsemőkor végátől kezdve alapvetően fontos részei a személyiségfejlődésnek.  A nemi kiváncsiság és késztetés  igen korán megnyilvánulhat a sokféle szexuális inger következtében, ami  a gyermeket éri, mert képes reagálni azokra.   Az idegrendszeri és pszichikus feltételek kibontakozásával egy sajátos  érzékenységi állapot jön létre, amelyben bizonyos hatások sokkal mélyebben bevésődnek és rögződnek, mint előtte vagy utána bármikor. Ez a jelenség az  imprinting. Úgy tűnik, a nemi szerep „imprinting korszaka” egybeesik a beszéd kialakulásával.
 Ezzel kapcsolatos élményeink egyik döntő szakasza a  kisgyermekkor és az óvodáskor. 

Minden emberi kapcsolat  őstípusa, alapformája  a csecsemőkorban kialakuló  anya—gyermek kapcsolat.  Ebben alapozódik meg – jól, vagy rosszul – az egész, későbbi lelki fejlődés.  Ekkor alakul ki a gyermekben az „ősbizalom” (vagy az ősbizalmatlanság),  a bátor, bizalomteljes szociális attitüd, vagy a visszahúzódás, szorongás, közömbösség.  Sok későbbi partnerkapcsolati zavar  eredete nyúlik vissza erre az időszakra.  A pszichoszexuális fejlődés egyik legfontosabb időszaka a kisgyermekkor, a beszédtanulás időszaka.  Ekkor alakul ki az éntudat és a nemiségtudat (szexuális identitás) vagyis a személyiség alappillérei.  Ezzel a gyermek azonosítja magát, mint különálló és a két nem valamelyikéhez tartozó személyt.  Ez utóbbi legtöbbször a saját, testi nemének elfogadását jelenti, de előfordulhat, hogy ez bizonytalan marad, vagy az évek során mindinkább a másik nemhez tartozónak érzi magát.  A szexuális identifikáció  alapvető jelentőségű a további pszichoszexuális fejlődés számára.  A gyermek ugyanis ettől kezdve mindent erre az azonosított énre és nemiségtudatra vonatkoztat, ami vele történik.  Ezzel megszűnik ugyan az anyával való, tudattalan lelki egybeolvadása (szimbiózisa),  de egyben megnyílik az út a magasabb szintű azonosulásokhoz – az anya után fokozatosan az apával és másokkal is -, amelyek révén rengeteget tanul.  Elsősorban azt, hogy számára mit jelent lánynak vagy fiúnak lenni.  S ezzel – a számára hozzáférhető szkriptek alapján - kialakul a gendervagyis a pszichoszociális nem, aminek nyomán kezdi elsajátítani a társas nemi szerepviselkedés (gender role)  készségeit és szokásait. 

Ezek a nemi szerepek az éppen hatékony szkriptektől függően  sokfélék lehetnek.  A kialakuló viselkedést tehát nem az határozza meg, hogy valaki testileg milyen neműnek született.  Vagyis tévedés lenne a női és férfi nemi szerepviselkedés „természetes, vele-született különbségeit”  kutatni.  A szociális stkriptek hatása ugyanis állandóan, már a születéstől kezdve érvényesül: a lányokat és fiúkat különbözőképpen öltöztetik és kezelik.  Különböző játékokat kapnak, s gyakran elmondják nekik, hogyan kell viselkednie egy „rendes” fiúnak vagy lánynak.  Igy a nemi szerepek már az első évek során teljesen belsővé válnak, introjiciálódnak.  A megtanult nemi szerepviselkedés természetesen az erotikus viselkedést is átszínezi, már a serdülőkor előtt is. 

Erotikus reagálásra már az 1-2 éves kisgyermekek is képessé válhatnak, némelyikük akár az orgazmusig is eljuthat.  2-3 évesen szabályozni tanulják a vizelet- és székletürítésüket, s rendszerint elkezdik a nemi szervük szándékos ingerlését is.  Ilyenkor általában még nem tudják, hogy ez „szexuális viselkedés”.  Egyszerúen élvezik a kellemes érzéseket, s ez könnyen szokásukká is válna, ha a szülők vagy más felnőttek meg nem tiltanák vagy büntetnék miatta.  Az ezáltal kiváltott bűntudat néha a felnőttkorba nyúló szexuális gátlásokat  és funkciózavarokat  okoz. 
Az óvodáskorban rendszerint elkezdődnek a „szexuális játékok” is, például a doktorjáték, vagy a „papás—mamás” és hasonlók, amelyek főleg a szexuális kiváncsiság kielégítését szolgálják.  De a gyengédség különböző megnyilvánulásaira is sor kerülhet..  Szivesen megnézik és megsímogatják például a társaik nemi szervét, vagy puszit adnak egymásnak, ölelkeznek, esetleg a közösülést próbálják utánozni  (ami persze még nem sikerülhet).   De akár szerelmesek is lehetnek egymásba;  vagyis eredetileg az anyához fűződő érzelmi kötődést  részben vagy egyre inkább át tudják tenni egy nekik tetsző, preferált játszótársukra.  Ezek a gyengédség különböző szintjéig jutó, erotikus viszonyok előnyösen fejlesztik a gyermek kialakuló szerelmi képességét  (kivéve, ha a környezet erre is tiltással vagy kicsúfolással reagál). 

Ugyancsak az óvodáskorban fogalmazódnak meg a gyermekek első kérdései  a saját és általában  a kisbabák eredetéről”. Az ilyen kérdések még ma is sok gondot okoznak a legtöbb szülőnek;  ezért sokan kitérnek előlük, vagy a gólyamesével és hasonlókkal próbálkoznak. Ez ugyan beleillik a fiatalabbak  mese- és mítoszorientált gondolkodásába, de félrevezeti őket és nem segíti pszichoszexuális fejlődésüket.  Pedig már ekkor, de különösen a 4-6 éveseknél  indokolt lenne a valóságnak megfelelő, bár leegyszerűsítő válaszokat adni, az életkori sajátosságok figyelembe vételével.  Ilyen válasz például, hogy „a kisbabák az anyukájuk hasában növekednek, s ha már elég nagyok és nem férnek el, akkor kibújnak onnan és megszületnek.”  A kisebbeknek ez is elég lehet, de később rákérdezhetnek: „Hogyan kerül be a kisbaba az anyukája hasába?”  Erre már kevés szülő tud jól válaszolni, mert itt már az apa szerepét nem lehet kihagyni

Egy szokásos, „elködösítő”  válasz, hogy amikor az egymást szerető szülők szorosan összebújnak, akkor előfordulhat, hogy az anyuka hasában elkezd nőni egy kisbaba.  Ez a magyarázat egy értelmes „nagyóvodásnak”  akkor sem elég, ha még sohasem látott pl. filmen szeretkező párt.  S mivel azt is csak találgatja:  hogyan jön ki a kisbaba az anyukája hasából?, nincs értelme mesékkel áltatni. Ha a férfi és női nemi szervek különbségeit már ismeri, és saját nemi szervének simogatása folytán az élvezetről is van némi tapasztalata, akkor megérti hogy az élvezet-vágytól és szexuális ingerléstől megduzzadt, merev  himvessző könnyen becsúszik a megduzzadt, sikos női hüvelybe, s ott az élvezet csúcsán megtörténik a magömlés. Így a herében termelődő, apró „magocskák” (ivarsejtek)  a húgycsövön keresztül eljuthatnak  a nő hasában (petefészekben) n havonta érlelődő „magocskához” (érett petesejthez), amellyel összeforr és nőni kezd.  Ebből lesz a kisbaba.
Ez a magyarázat később aztán fokozatosan kiegészíthető, s így jól megalapozza a további szexuális nevelést, a kulturált szexuális attitüdök kialakítását.  Szexológusok  (pl. Borneman, 1981) szerint az egyén viszonyát későbbi szexuális partneréhez nem veleszületett késztetések irányítják, hanem főleg a  szülők és nevelők viszonya a szexualitáshoz. Ha a gyermek a felvilágosítások mellett szeretetet is kap, később ő is tud szeretni. Ha viszont  rossz a szülő  viszonya saját, vagy társának és gyermekének nemiségéhez,  ez nagy veszélyeket jelent mindhármuk, de főleg a gyermek számára.
Az egészséges pszichoszexuális fejlődéshez ugyanis a gyermeknek egészséges és korszerű szexuális attitüdöket kell elsajátítania első életéveiben a számára legfontosabb vonatkozási személyektől, a szülőktől. René  Spitz  szerint akár konfliktusok is keletkezhetnek  a  szomatikus és a pszichoszexuális fejlődés között. Ha ugyanis a pszichoszexuális fejlődés valamilyen külső ok miatt elakad (fixálódik vagy retardálódik), akkor nem tart lépést a testi fejlődéssel, és így infantilizálódik. Az anyától (vagy stabil gondozó személytől) való rendkívül erős függőség csak a járás és beszéd tanulásával egyidejűleg kezd oldódni, de kb. 4-5 éves korig az ilyen személy elvesztése a hospitalizálódás veszélyével jár. A regresszió mellett fokozatosan működésbe léphetnek a különböző, bonyolultabb  elhárító  vagy  konfliktusfeldolgozó mechanizmusok.

  A fiúk és lányok testi fejlődésében ekkor még nincs különbség. A lányoknál befejeződik a petesejtek szaporodása; a kialakuló  3-4 millió éretlen petesejt csak a serdülőkortól kezdve (egyenként) érik és fogyatkozik. Az egyre önállóbbá váló gyermekek dacossága és követelődzése nemcsak a testi érés, hanem a lelki fejlődés következménye. Az anyáról kezdenek érzelmileg leválni és más, nekik tetsző személyek iránt is érdeklődni..

Ekkoriban kezdődik a  heteroerotika  fejlődése  a gyermeknél:  olyan megnyilvánulások is jelentkeznek, amelyek társas viszonyt feltételeznek.  Ilyen például a  saját meztelenséggel kapcsolatos  attitűd, amelynek két fő megnyilvánulási formája  a  magamutogatás vágya  és öröme, valamint a  szégyenlősségEgyik sem vele született, hanem tanult viselkedés. A magamutogatás kiváltó  tényezői  közt első helyen említhető, hogy  a szülők és mások is szívesen gyönyörködnek a kisgyermek gusztusos testében és viselkedésében;  tetszésük sikerélményt jelent a gyermeknek, s ezzel  szinte motiválják a gyermeket a magamutogatásra.  Amikor viszont „illetéktelenek” előtt is  megpróbál tetszést aratni,  jön a szülői felháborodás, a „szégyeld magad!”, a tilalom.  A szégyenlősséget  különösen könnyen megtanulja a gyermek, ha a szülei is szégyenlősek, ha otthon is tilos a meztelenség. A magamutogatás vágya ezért többnyire csak „szublimált” formában, szereplési vágyként jelentkezhet,  a szégyenlősség pedig  gátlásosság, lámpaláz formáját ölti. (Egyes vizsgálatok szerint már csecsemőkorban kialakulhat a „shyness baby” szindróma, amely később  iskolafóbiaként  vagy  szociális fóbiaként folytatódhat.)

Gyorsan kialakul a nemiségre irányuló kíváncsiság. Ennek két fő módja:  mások meztelenségének és szexuális viselkedésének megfigyelése vagy  megkérdezése. Kérdezősködnek a saját multjukról, arról is, hogy honnan jöttek, hogyan születtek.. Egyre jobban érdeklődnek a nemek különbségei iránt is, s ha otthon tilos a meztelenség, akkor igyekeznek meglesni másokat. Ekkoriban kezdenek feltűnni náluk a  „tilos” szavak és mondókák, versikék, amelyek a nemiséggel kapcsolatosak. A szülő persze többnyire haragszik ezért, ami vagy kényszerű elfojtásokat  eredményez és annak beidegződését, hogy a nemiség tilos és titkolandó, vagy annak félig-tudatos készségét, hogy a szülőt mivel lehet bosszantani és így figxelmét felkelteni. A vizelés szabályozása kapcsán ekkoriban tűnik fel, hogy a fiúk másként vizelnek, mint a lányok; ennek okai felől érdeklődnek, esetleg utánozni is próbálják egymást. A vizelet és széklet szabályozásának erőltetése könnyen megronthatja a szülő és gyermek viszonyát. Borneman szerint erre is érvényes, hogy „minél kevésbé erőlteti a szülő, annál gyorsabban és könnyebben tanulja meg a gyermek.” Visszaesések e téren főleg akkor fordulnak elő, ha a szokott környezet, vagy a szokott gondozó megváltozik.

A lehetséges testi szexuális zavarok közül az egyik a fiúk 4-5%-ánál jelentkezik: a herék ezeknél nem szállnak le időben a herezacskóba, s ez a  3. életévtől már nem szokott spontán módon megtörténni.  Azonkívül,.ha például egy anya a lányának azt szuggerálja, hogy a széklet és a vizelet „piszkos” vagy éppen undorító, akkor ez könnyen eredményezheti  az anális és genitális erogén zóna iránti undort, s ezáltal később a szexuális élvezetképtelenséget.

   Ödipusz-, vagy „kiscsalád-komplexus”?

Az óvodáskor végén a legtöbb gyermek már  tudja, hogy életét a szülei nemi kapcsolatának  köszönheti, de nem tudják pontosan, hogyan történik ez. A Freud által leírt „ösjelenet”, vagyis szülei  közösülésének a gyermek általi megfigyelése, vagy elképzelése  azért lehet  traumatikus a gyermek számára, mert könnyen félreérti az egészet:  a hangokból  és mozgásokból ítélve azt hiszi, hogy a szülei  verekednek, dulakodnak egymással, az apa erőszakoskodik az anyával. (Néha nem is téved.)  Az anyával azonosuló gyermekben ez a szorongást, az apával azonosulóban viszont  az agressziv késztetést erősítheti.

A szülők nemi életének észrevétele azonban csak akkor kedvezőtlen hatású, ha a gyermek nem érti és nem kap rá magyarázatot. A polgárosodás, az ipari civilizáció előtt a szülők és gyermekek csaknem mindig egy helyiségben aludtak, s elkerülhetetlenül tanúi voltak szüleik nemi életének, ez mégsem hatott rájuk negativan. Az ilyen helyzet érthetően szexuális izgalmat is kelthet a gyermekben,  s az izgalom és vágy  többnyire az ellenkező nemű szülőre irányul   Ebből következően viszont  az azonos nemű szülő a gyermek vágyainak útjában áll, mint vetélytárs, akitől meg kellene szabadulni. 

Ezt a helyzetet nevezte  Freud  Ödipusz-komplexusnak. Bár az elnevezés nem túl szerencsés, hiszen  az ógörög mítosz Ödipuszát nem  a szülei, hanem idegenek nevelték fel,  apját nem vetélytársként ölte meg, s anyjáról nem tudta, hogy anyja, így a jelzett helyzetet inkább „kiscsalád-komplexusnak” kellett volna nevezni, hiszen csak akkor alakul ki, ha a gyermek a szülein kívül  semmilyen más, közeli személlyel nem állt kapcsolatban.  A régi, primitiv kultúrákban (vagy pl. az izraeli kibbucokban) nem ismerték az Ödipusz-komplexust; amely tehát  nem biológiai, hanem szociális jelenség, amely  korunk polgári családtípusához kötődik, bár ott sem mindig fordul elő. Mindenesetre e komplexus feldolgozása, kedvező megoldása a további pszichoszexuális fejlődés szükséges feltétele. A gyermeknek meg kell tanulnia, hogy lemondjon a nemi szerep felnőttes kiváltságairól  és a másik szülő szeretetének, törődésének kizárólagos birtoklásáról; el kell fogadnia a családon belüli társas együttélés szabályait.

Freud azt is feltételezte, hogy  a lányok irigylik a fiúk péniszét; holott a „”péniszirígység” valójában a fiúk és férfiak kedvezőbb helyzetének, nagyobb szabadságának irígylése volt  (ami még ma is előfordul).  A női mell viszont főleg azért hat gyakran mindkét nemre erotizálóan, mert a csecsemőkori  szoptatás  érzéki élménye  imprintingszerűen beléjük ivódott. S természetesen ez is szorosan összefügg az anya iránti szexuális vágyakozással, amit aztán a lányok elég hamar átállítanak az apára.
A gyermekek hamar megérzik, ha a szülők valamiért nagyon elégedetlenek velük, s emiatt könnyen regrediálnak:  kényszeres maszturbáció, ágybavizelés, túlzásba vitt evés, vagy a táplálkozás megtagadása lehet a következmény. Az  introvertált gyermek bizalmatlanná és visszahúzódóvá válhat, az extravertált  hazudozni vagy lopkodni kezdhet.  Önbizalmuk megrendül, szorongások vagy agressziv indulatok keletkezhetnek. 

  A kisiskolás  kor pszichoszexualitása

Az 5-6 éves kor újabb, jelentős változásokat hoz. Szomatikusan ez az első  alakváltozás ideje: a karok és lábak megnyúlnak, a tejfogak helyett megjelennek a végleges fogak. A fiúknál motorikus nyugtalanság figyelhető meg; a lányoknál növekszik az érzelmi labilitás és szeretetigény.A Freud által feltételezett „latencia-periódus” azonban nem következik be. Mindkét nemre jellemző a gyengédség és a bőrkontaktus igénye, ám ennek kielégítését már nem feltétlenül a szüleiktől várják, hanem mástól. pl. egy szimpatikus kortársuktól. Ezek többnyire még „plátói” szerelmek, vagy inkább jó barátságok, ám néha ölelkezésre és puszizkodásra is sor kerül, ami már kifejezett erotikus izgalmakkal járhat. Maszturbációiban a gyermek általában a már látott nemi szerveket képzeli maga elé. Vizsgálatok szerint a lányok képzetei  a péniszről sokkal pontosabbak, mint a fiúké a vulváról.  Borneman megjegyzi, hogy az 5-6 éves lányoknak nehezebb egyeztetni  az anya iránti szeretetüket az apa iránti vágyakozásukkal, ezért ambivalensen ingadoznak az anya szeretete és elutasítása, a hozzá való gyermeki és vetélytársi  viszony  között.  A szülők mellett másoktól (is)  igényelt szeretet és gyengédség ugyanakkor megnöveli  a rokonok, vagy mások által megkísérelt szexuális visszaélések veszélyét.

Mindez a szülők számára komoly gondokat okozhat.  Pedig az erotikus vágyak megjelenése ebben az életkorban is éppúgy előfeltétele a további, egészséges pszichoszexuális fejlődésnek, mint az esetleges Ödipusz-komplexus feldolgozása és túlhaladása. Ennek lényege egyrészt az, hogy a gyermek jobban identifikálódik az azonos nemű szülővel, de nem tartja őt vetélytársnak;  másrészt  felismeri, hogy erotikus kötődése  (szerelme) a másnemű szülőhöz  irreális, s inkább mást kell keresnie. Ezt a szülő néhány felvilágosító mondattal elősegítheti. Valójában az „incesztustabu” és a „realitáselv” érvényesítéséről van szó. A szülőkhöz való viszony ilyen átalakítása jó esetben az iskoláskor kezdetére megtörténik. Elősegíti ezt a gyermek kialakuló erkölcsi tudata, lelkiismerete  amely valójában jórészt a szülői és nevelői tekintély, másrészt pedig az innen-onnan, tudattalanul elsajátított szabályok  internalizálása.

Egyes fejlődéspszichológusok a kisiskolás életkort a  jellemalakulás korának  tartják. Minthogy pedig az így elsajátított erkölcsi szabályok  társadalmunkban a gyermeki szexualitást többé-kevésbé még mindíg tabunak tartják, ezek az  ilyen élmények nagyrészt elfojtásra kerülnek, s ezért alig emlékszünk  rájuk.  S a felejtés kiterjed a korábbi élményekre is. (Az ún. infantilis amnézia  azonban hipnózissal vagy pszichoterápiával feloldható.)

hetedik életév  az iskoláskor kezdete. Ez eléggé leköti a gyermekek figyelmét és érdeklődését, de semmiképp sem jelenti, hogy pszichoszexuális fejlődésük lelassul vagy éppen évekig stagnál, s csak a serdülőkorban élénkül meg újra. Már Kinsey és mások vizsgálataiból tudjuk, hogy a kisiskolás továbbra is élénken érdeklődik a szexualitás iránt. Az iskolában a hasonló korúak és azonos neműek nemcsak sokat beszélgetnek egymással a nemi életről, hanem innen-onnan felszedett ismereteik, vagy pornográf képek és szövegek segítségével„fel is világosítják”egymást (ami persze gyakran félrevezető). Ezzel valójában saját nemi identitásukat és tájékozottságukat próbálják erősíteni.  A koedukált iskolai osztályokban igyekeznek felhívni magukra a másik nem figyelmét, bár tartanak is tőlük. A  fiúk apró csínytevésekkel bosszantják a lányokat, s mutatják ki „férfias bátorságukat”;  a lányok viszont pl. a tanulás terén rivalizálnak a fiúkkal. 
A pedagógus elkerülhetetlenül találkozik a gyermekek szexuális kíváncsiságával, felvilágosítási igényével, s valahogy állást kell foglalnia.  Bizonyos értelemben akkor is  „nevel”, ha elhárítja a szexuális  problémák megbeszélését;  így nyilvánvalóvá teszi a gyermekek  számára, hogy a szexualitás  tabu-téma, nem illik róla beszélni.  Ezzel  persze nem tudja megakadályozni, hogy a gyermekek egymás közt ne beszéljenek róla, de elárulja saját bizonytalanságát, felkészületlenségét és gátlásosságát.  K. Etschenberg  (2004) szerint a kisiskolásokat az információk dzsungele veszi körül, amelyben segítség nélkül aligha tudnak tájékozódni. Ilyen hatások többek közt
- a különböző slágerek szexszel, szerelemmel kapcsolatos szövegei;
- a  filmekben, a tévében és a reklámokban látott nemi szerepminták;
- a  pornográf képek és a trágár beszéd, amit nem értenek (vagy tévesen értelmeznek);
- az otthon, vagy máshol észrevett, különböző szexuális megnyilvánulások  stb.

Mindezek a hatások különféle, sokszor egymásnak ellentmondó szkripteket közvetítenek a kisiskolás lányok és fiúk felé.  Ezek közül választaniuk kellene, amihez azonban többnyire nem kapnak segítséget sem otthon, sem az iskolában. Igen gyakori eset, hogy sem a szülők, sem az iskola nem ugyanazokat a szexuális szkripteket ajánlja elfogadásra a gyermeknek, tehát kettős nevelés folyik (vagy még több irányú, ha a a sajtó, a tévé vagy az internet szkriptjeit is figyelembe vesszük). Az iskolai szexuális nevelés feladata lenne, hogy segítsen nekik rendet teremteni a nemi élettel és a nemek viszonyával kapcsolatos benyomások dzsungelében, s így ne legyenek kiszolgáltatva sem a médiának, sem a tudománytalan, valláserkölcsi stkripteknek.

A  gyermekek a pszichoszexuális fejlődés eltérő szintjein kerülnek az iskolába, s így igényeik is különböznek. Ehhez gyakran kapcsolódik az aggály, hogy a felvilágosítás esetleg árthat a  fejletlenebb gyermeknek, mert felhívja a figyelmét olyasmire, amire ő még éretlen. Az aggály azonban indokolatlan, mert a  „túl korai”  felvilágosítás sohasem árthat, hiszen nem is nagyon érti, s egyelőre nem tud vele mit kezdeni;  de eszébe juthat, ha olyan helyzetbe kerül,  amikor szüksége lehet rá. Sokkal inkább árthat a  túl késői  felvilágosítás, amely még ma is jellemzője a családi és köznevelésnek.
Ebből következik, hogy nem elegendő a szexuális nevelést a felső tagozaton, a serdülőkorban kezdeni. Borneman azt is hangsúlyozza, hogy a gyermek nemi élete  túlnyomórészt  pszichoszexualitás, vagyis lelki jelenségekből  (vágyakból, félelmekből, fantáziákból stb.)  tevődik össze, s annál bonyolultabb, minél fiatalabb a gyermek.  Téves tehát az a hiedelem, hogy  a nemi életet csak a közösülés vagy a nemi szervek ingerlése jelenti, hiszen  egy vágyakozó pillantás, egy forró kézszorítás vagy a szexuális fantáziálás is a nemi élet fogalomkörébe tartozik.  Az ember nemi élete általában is főleg vágyakból, érzelmekből, emlékekből és egyéb lelki jelenségekből áll;  a  mozgásos  cselekvéseknek kisebb részük van benne.  De azért a külsőleg is megnyilvánuló „férfias és nőies”, vagy erotikus viselkedések (maszturbációk, szerelmek stb.)  a kisiskolás korban és gyakran előfordulnak.  

nyolcadik  életévvel  már a  prepubertás  kezdődik. A gyermekkorból a serdülőkorba vezető életszakasz jelentősége  éppen az előkészületi jellegéből adódik:  nagy mértékben befolyásolja a pszichikus serdülés alakulását és az egész, későbbi személyiségfejlődést.  Tanulmányozását megnehezíti, hogy rendkívül ellentmondásos, sokszínű és változékony szakasza a pszichikus ontogenezisnek. A lányok növekedése 8-9 éves kortól meggyorsul; a megnyúlási szakasz kicsit korábban következik be náluk, mint a fiúknál. Mindkét nem mozgásigénye növekszik:  könnyen és szívesen tanulnak kerékpározni, úszni, korcsolyázni stb.  A lányokban éppúgy felkelthető a technika iránti érdeklődés, mint a fiúkban az emberi kapcsolatok iránt.  A mesék helyett a kalandos történeteket  részesítik előnyben.  A szexuális érdeklődés erősödése folytán a legkülönbözőbb helyekről igyekeznek információkat gyüjteni, s ma már a pornográfia is ezek közé tartozik. Ennek nyomán gyakran irreális képet alakítanak ki a szexuális viselkedésről, különösen a teljesítmények vonatkozásában.

A  8-10 éves gyermek egyre inkább a hasonló korúak társaságában érzi jól magát, s közülük egyesekkel szoros, baráti kapcsolatot alakít ki.  Azonos nemű barátainak csoportja könnyen a szüleinél is fontosabbá válik számára. Minden tettét, teljesítményét a saját csoportjának normáihoz viszonyítja; ezért az ilyen csoportokat viszonyítási vagy vonatkoztatási csoportnak,  referenciacsoportnak  nevezik.  A prepubertás kezdetén a fiúk és lányok számára egyformán fontos a csoportéletben való részvétel. Ám a koedukáció ellenére a fiúk és lányok külön csoportokra válnak szét. Ez nem biológiai tényezőkkel, hanem  szociokulturális hatásokkal magyarázható. A hagyományos nevelés éppen a 8-10 év körüliekkel szemben vált szigorúbbá, s tiltotta a fiúk és lányok közeledési próbálkozásait. De gyakorlatlanságuk, tájékozatlanságuk folytán félnek is a másik nemtől.  E téren tele vannak bizonytalansággal, amit a másneműek lekicsinylésével vagy éppen bosszantásával igyekeznek túlkompenzálni. A csoport, amelyhez tartoznak, vetélytársnak érzi a másneműeket.      


#1 Dr.BauerBela

Neurogén hólyag gyermekeknél

Neurogén hólyag gyermekeknél

vizelés rendellenesség gyermekeknél - nem ritka.Ha ezek a problémák által okozott kárt az idegrendszer, akkor használja a "neurogén hólyag".

Hogy normális vizelés

vizelés - összetett reflex cselekmény zajlik részvételével az agykéreg és az egyes központok a gerincvelő.
Ahogy hólyag töltés falai vannak nyújtva, ami irritációt receptorok vannak helyezve.Ez vezet a relaxáció a záróizom, a nyak, a hólyag és a detrusor feszültség (izom, üres a hólyag): vizelet a húgyhólyagból eltávolítjuk, stretching a falak eltűnnek, elkezdi követően a felhalmozódása a vizeletminta.

tünetei neurogén hólyag

vezető megnyilvánulása neurogén hólyag - sérti a vizelés, ami lehet két típusa van:
  1. vizelet-visszatartás;
  2. inkontinencia.
tünetek attól függ, hogy milyen szintű az idegrendszer legyőzték.
2-2,5 év, önkényes szabályozás és a vizelés nem kiürítése a húgyhólyag fordul részvételével az ideg központokat csak sacralis gerincvelőben hogy reflexszerűen.Ha az ilyen típusú vizeletürítés figyelhető meg idősebb kor, megkell beszélni a periodikus inkontinencia.Ebben az esetben, a húgyhólyag kiürül nélkül, automatikusan önkéntes ellenőrzés, miközben mindig jelen van a maradék vizelet.

okoz neurogén hólyag

ismétlődő inkontinencia fordul elő, amikor a kétoldalú sérti a gátló hatás az agykéreg a gerincvelői ideg központokat.
Ez akkor fordulhat elő, ha:
  • traumás agysérülés,
  • más fokális elváltozások a központi idegrendszer szintje felett a sacralis gerincvelőben
  • súlyos fertőző betegségek, amelyek gyengítik a gyermek, beleértve a fertőzések, az idegrendszer.
Amikor tüdőbetegség fok szaggatott inkontinencia lehet jelen sürgős vizelési, így túlcsordulás hólyag.Ebben az esetben a gyermek nem tudja tartani a vizelet hosszú ideig.
igaz inkontinencia alakul elváltozások a gerincvelő szintjén a kúp vagy a gyökerei.Fejleszti az izmok erőtlenség húgyhólyag és vizelet, amikor a hólyag szabadul folyamatosan cseppenként.
Amikor teljes erőtlenség, a húgyhólyag, a vizelet marad a üreg, gyakran vezet a fejlődés a cystitis.Igaz inkontinencia jellemzője spina bifida, gerincvelő-sérülés és szakrális downstream részlegek kóros folyamatok a medence, ami befolyásolja az idegek beidegző a hólyag.

okoz vizeletretenció

Vizeletretenció alakul ki, amikor a görcs a záróizom és detrusor erőtlenség.A túlcsordulás hólyag záróizom lehet részben nyitott nyomása alatt a folyadék, majd a vizelet szabadul cseppenként.Ezt a jelenséget nevezzük paradox ischuria.
Amikor átléped a gerincvelő sérülés az első nappal a sérülés után kifejlesztett akut vizeletretenció megsértése miatt a részét az agynak vizelés.Ezt követően, vizeletretenció helyébe egy, az időszakos vizelet-inkontinencia.
vizelet inkontinencia éjjel, mint a gyermek minősül külön patológia - éjszakai ágybavizelés.Amikor

gyanítható, neurogén hólyag egy gyermek

Ha egy gyerek kifejlesztett inkontinencia, meg kell figyelni, hogy funkciók, mint például betegségek:
  • napszak, amikor van egy húgyúti;
  • gyakorisága és rendszeressége inkontinencia epizódok;
  • tényezők inkontinencia.
Különös figyelmet kell szentelni a vizelet-inkontinencia okozta a gyermek már tudja, hogyan kell irányítani vizelés funkciót, és nincs története fejsérülések és a gerinc.Ebben az esetben a vizelés rendellenesség lehet az első jele komoly károkat az idegrendszerre.
#1 Dr.BauerBela

HATODIKBETEGSÉG-EXANHEMA SUBITUM-ROZEOLA INFANTUM

A csecsemők és a kisgyermekek vírusos megbetegedése, melyet több napig tartó láz, valamint egy olyan foltos bőrkiütés jellemez, amely röviddel a láz elpusztulása után jelenik meg. Az úgynevezett roseola infantum, hatodik betegség.
1-

2
 2-



  #1 Dr.BauerBela

FERTŐZŐ GYÜRÜPIR-ÖTÖDIK BETEGSÉG ERYTHEMA INFECTIOSUM-KÉPEKBEN

Ötödik betegség-Fertőző gyűrűpir

Eritema infekciózum

Az „ötödik betegség” elnevezés a klasszikus, gyermekkorban előforduló kiütéses betegségek listájában ötödik helyre utal.Habár elég ritkán diagnosztizálják ezt az elterjedt gyermekkori fertőző betegséget,előfordulása jelentős a gyermekpatológiában.
Az eritema infekciózum vagy ötödik betegség (további elterjedt nevei: pillangóvírus, lepkehimlő) egy főként kisgyermekeket érintő vírusfertőzés, mely általában 7-10 napig tart, és többnyire nem igényel kezelést. A tünetek jelentkezésekor a beteg általában már nem fertőző
A betegség számos formáját az eritrovírus (előző néven parvovírus B19) okozza. A betegség ismert nevei utalnak a szimptómák formájára, melyek lepke alakú foltokban jelentkeznek először a beteg arcán. (megpofozott arc),

TÜNETEK

Az arcpír a legjellemzőbb kezdeti tünet gyermekeknél, mely néha széterjed az orr és a száj köré is. Az arcpír mellett gyakran kialakul vörös kiütés a teljes testen, melyből a leggyakoribb a karés a láb feszitő oldalain. A kiütés általában 7-10 napig tart, néhány esetben 2-3 hétig is, és általában nem igényel kezelést. A páciensek általában már nem fertőznek akkor, amikor a kiütések megjelennek. A tinédzserek és felnőttek esetén ízületi fájdalmak jelentkezhetnek a csukló, térdek, bokák, ujjak és vállak környékén. A betegség általában enyhe lefolyású, és kezelés nélkül elmúlik Előfordulnak azonban súlyosabb tünetek a rizikócsoportok esetén:
  • Terhes nők esetében az első harmadban a fertőzés hydrops fetalis beteséghez vezethet a magzatban, ami spontán vetélést okozhat.
  • A hemolitikus anémia (drepanocytosis) krónikus betegségeiben (pl. örökletes spherocytosis) a fertőzés reticulocytopenia betegséget okozhat (a fejlődő vörös-vértestek számának csökkenése).[1][2]

Terjedése

A betegség főként cseppfertőzéssel terjed de fertőzött vérrel való érintkezés is továbbíthatja. A lappangási ideje általában 4-21 nap, mely egyben a fertőző időszak is. A betegek a legfertőzőbbek a tünetek kialakulása előtt. Általában kisikolások, tanárok, ápolók és gyermekeiket gondozó anyák a leggyakoribb fertőzöttek. A tünetek kialakulásokor a fertőzés esélye alacsony, ezért a tünetekkel rendelkező személyek elkülönítése nem szükséges.

Epidemológia

Bár szinte minden életkorban elkapható a leggyakoribban az öt és tizenöt év közötti korosztályra jellemző A felnőttkor elérésekor általában a lakosság fele immunis a betegségre egy korábbi fertőzésnek köszönhetően A fertőzések általában bölcsődékben, óvodákban és általános iskolákban fordulnak elő.

1-



2-



3-



4-



5-



6-



7-




8-



9-


#1 Dr.BauerBela

2017. december 28., csütörtök

örökletes haemorrhagiás telangiectasia?

Az örökletes haemorrhagiás telangiectasia (HHT) Osler-Rendu-Weber-szindrómaként is ismert. Ez egy ritka örökletes rendellenesség, amely az egész testben érinti az ereket, és a vérzés tendenciája (vérzés, amerikai spelling "vérzés"), különösen visszatérő epistaxis (orrvérzés); és a bőr telangiectasia (az erek dilatációjából eredő bőrelváltozások).1
-
1-




2-





3-


4-

5-

6-








#1 Dr.BauerBela

A FITYMASZÜKÜLET KEZELÉSE GYERMEKKORBAN

Huzavona, avagy a fiúgyermekek megpróbáltatásai.
Húzzuk? Ne húzzuk?  Mást mond a szomszéd, a védőnő és az orvos is. Akkor most mi is legyen a család büszkeségével, pontosabban annak is a legbecsesebb testrészével? Az alábbi néhány sorban megpróbálunk útmutatót adni a fiúgyermekes szülőknek.Először is tisztáznunk kell két alapvető fogalmat, a félreértések elkerülése céljából:
Fitymaletapadás (adhesio): amikor a fityma a hímvessző makkjához lenőtt.
Fitymaszűkület (phimosis): ilyenkor a fityma túlér a makkon, a túlérő rész (vagyis a fityma csúcsi része) szűkült, átmérője sokkal kisebb, mint a makk.
A két probléma külön-külön és egyszerre is előfordulhat, mindkettőnek az a következménye, hogy azt a bizonyos „bőrt” nem lehet hátrahúzni
Miért nem olyan mint az édesapjáé?
Születéskor minden fiúgyermek fitymája a hímvessző makkjához szorosan hozzá van nőve. Ez a normális, nem betegség, ennek megfelelően annak hátrahúzását erőltetni nem szabad, hiszen a babának csak felesleges fájdalmat okozhatunk vele. Ha esetleg mégis hátrahúznánk, annak a valószínűsége, hogy rövidesen visszatapad, igen nagy (ez jellemző 2-3 éves korig). Ráadásul, tekintve, hogy a fityma az újszülöttek esetében gyakran szűk is, az erőltetett hátrahúzás a fityma többszörös berepedéséhez vezethet, melyek heggel gyógyulnak. A hegesedés egyenes következménye a fitymaszűkület, mely miatt akár műtét elvégzésére is sor kerülhet. Tehát el a kezekkel a csecsemők fitymájától!
Persze ez is csak akkor érvényes, ha egyébként minden rendben van: a gyermek jó sugárral (legalább gyufaszálnyi) pisil, a fityma pisiléskor nem fúvódik fel, ill. nem gyullad be. Ellenkező esetben minél előbb gyermeksebészet felkeresése javasolt.
Meddig várjunk?
Az egyszerűség kedvéért először a fitymaletapadás problémáját „tegyük tisztába”. Ez az a kérdés, melyről tényleg mindenki mást mond. Kb. 60 éve született egy brit tanulmány, mely szerint a fiúgyermekek 80 százalékának spontán oldódik a letapadása 2 éves korra. Ez az állásfoglalás hazánkban is széles körben elfogadott napjainkig is, ez alapján, tekintve, hogy ez a „normális”, 2 éves kor után sokan javasolják a fityma hátrahúzását.
Az utóbbi néhány évben született írások szerint, ha nem avatkozunk be, csak kevés gyermek letapadása oldódik meg önmagától 2 éves korig. A normál „érési” folyamat eredményeként a gyerekek nagy részének 6-10 éves korára válik teljesen hátrahúzhatóvá a fitymája. (Természetesen a folyamat sokkal hamarabb elkezdődik, és részlegesen már jóval korábban is hátrahúzható a fityma bőre).
Akkor miért és mikor is avatkozzunk be ebbe a természetes folyamatba? Az előzőek alapján, ha a gyermeknek gyulladásos panasza nem volt, szűkület nincs, sürgető hátrahúzás nem szükséges. Azonban a szülőket és a közösségbe menő gyermeket is zavarhatja az, ha a többi gyerek „más”, már legalábbis ami a fitymát illeti. Az sem mellékes, hogy idővel szükségessé válik a makk tisztántartása, az összegyűlt, kellemetlen szagú váladék kimosása is. Ezek alapján véleményem szerint, 5-6 éves kornál nem hamarabb, amikor a gyermekek nagy részénél már részlegesen megtörtént a letapadás természetes oldódása, a pelenkát már elhagyták, és az intellektusuk is elég fejlett, higiénia szempontjából célszerű pontot tenni az ügy végére, és a gyermeket megtanítani a hímvessző tisztán tartására.
Ki végezze el a hátrahúzást, és hogyan?
Hátrahúzni természetesen csak akkor szabad, ha a fitymán nincs szűkület. Ha ilyen probléma nincs, és már részlegesen oldódott önmagától a letapadás, ez esetben akár otthon is meg lehet próbálni (feltéve, ha a gyermek partner ebben) óvatosan, az esti fürdés után, időnként egy-egy mm-rel lejjebb tolni a fitymát (nem az egészet egyszerre, mert az igen fájdalmas!), amíg a makk teljes egészében láthatóvá nem válik. Amennyiben otthon a fenti eljárás nem megoldható, vagy sikertelennek bizonyul, akkor a témában járatos szakembernek 5-6 éves kor után bármikor meg lehet mutatni a problémás „szerszámot”, és helyi érzéstelenítő kenőcs alkalmazása után a fityma fájdalommentesen hátrahúzható.
Az előzőekben megtárgyaltuk a fitymaletapadást, most egy kicsit a problémás „szerszám” másik nagy „bajáról” essen szó. Az alábbiakban az ún. veleszületett fitymaszűkület tárgyaljuk, a másodlagosan kialakult (gyulladás, berepedés, bőrbetegségek), szerzett formákat csak érintőlegesen említjük.
Fitymaszűkület (phimosis). Baj?  Nem baj?
A korábbiakat egy kicsit ismételjük át. A csecsemők hímvesszője azért nem olyan, mint a felnőtteké, mert a fityma letapadt rá, másrészt igen gyakran a makkon túlérő, hosszú fitymabőr szűk, nem lehet a makkon áthúzni. Ez is teljesen normális, nem betegség, a fiúgyermekek jó része így születik. Ez a veleszületett (fiziológiás) fitymaszűkület. Hasonlóan a letapadáshoz, általában ez is javul, ill. megszűnik az életkor előre haladtával. Éppen ezért a csecsemők fitymáját erőltetve hátrahúzni nem szabad, hiszen az berepedhet, ami hegesedést, igazi szűkületet okozhat, amit csak sebészileg lehet korrigálni.
Tehát bármit is javasol a szomszéd, az újszülött gyermek fitymáját ne bántsuk!
Azonban van egy –két dolog, amire egy „fiús” szülőnek ez esetben figyelni kell. Azokban a ritka időszakokban, amikor a gyermek pelenka nélkül van (pl. fürdetés) időnként meg kell figyelni, hogy a gyermek hogyan pisil. Egy újszülöttnek legalább egy gyufaszálnyi vastagságban kell vizelnie. Amennyiben a fityma annyira szűk, hogy a vizelet csepeg, vékony sugarú, esetleg a fitymazsák a pisilés során felfúvódik, akkor minél előbb célszerű a babát orvosnak megmutatni.
Probléma nincs. Mikor menjünk orvoshoz?
A fityma és a makk hámja váladékot, az úgynevezett smegmát termeli, mely szűkület esetén nehezen tud kiürülni. E váladék mennyisége az életkorral együtt növekszik, szűkület esetén az a fityma –ill. a makk gyulladásának (posthitis, balanitis) kockázatát növelheti.
Amelyik babánál gyulladás volt, ott minél előbb, problémamentes esetekben 3-4 éves kor után, vagyis a szobatisztaság elérését követően célszerű a szűkületet megoldani, és hátrahúzhatóvá tenni a fitymát. Azért nem korábban, mert a pelenkában összegyűlő vizelet csípheti a gyermeket, ill. a gyermek fejlődő intellektusa miatt ebben a korban már számíthatunk a kicsi együttműködésére is, ekkor már meg lehet tanítani a gyermeket a fityma rendszeres tornáztatására, tisztán tartására.
Szűkület esetén mi a megoldás?
Első körben érdemes szteroid tartalmú kenőcsöt kipróbálni. A szűk fitymaszakaszt 3-4 hétig kenegetve, ill. a vele egyidejűleg alkalmazott „tornáztatással” az esetek jó részében végleges, jó eredmény érhető el. Amennyiben ez hatástalan, akkor csak műtéti megoldások jönnek szóba, az elváltozás súlyosságától függően a fitymaplasztikát, ill. a körülmetélést (circumcisio) alkalmazzuk.
Olyan sok baj van a fitymával, nem érdemesebb rögtön eltávolítani születés után?
Körülmetélést csak vallási és igen indokolt esetekben, súlyos szűkület esetén javasolt alkalmazni. Az USA-ban végeznek jelenleg a világon a leggyakrabban nem vallási okokból körülmetélést. Ennek oka a megszokás (a nagypapa is túlesett rajta), ill. számtalan berögzült mítosz, melyek rendre megdőltek. Mára ismertté vált, hogy a sivatagi katonák nem kapnak fitymagyulladást a homoktól, a szexuális betegségek átvitelének esélyét pedig nem csökkenti a körülmetélés. Éppen ellenkezőleg. Néhányan úgy vélik, hogy a fitymának védő szerepe van egyes fertőzések megakadályozásában, ill. tekintettel arra, hogy számtalan idegvégződés is található benne, hiánya a későbbi életkorban a szexuális élményt is hátrányosan befolyásolhatja.
Összegzés
Végezetül elmondható, hogy az újszülött fiúk fitymáját erőszakkal hátrahúzni időnek előtte nem szabad. A természetes „fitymafejlődésbe” csak indokolt esetben szabad beavatkozni. Nyilván probléma vagy kétely esetén nem érdemes sokat teketóriázni, minél előbb keressenek fel szakembert. Panaszmentes esetben is, amennyiben nem látszik önmagától megoldódni a kérdés, a szűkület miatt 3-4 éves kor után, letapadás esetén pedig óvodáskor vége körül (5-6 év) célszerű felkeresni egy gyermeksebészt, vagy gyermekurológust.
Addig is ne felejtsük el, hogy feleslegesen ne okozzunk fájdalmat a gyermekeknek, vagyis el a kezekkel a fitymától!
#1 Dr.BauerBela

2017. december 27., szerda

SZÁMVETÉS JÁRANDÓSÁG NÉLKÜL-2O18-SZATMÁRNÉMETI


#1 Dr.BauerBela

Külső fül gyulladásával járó betegségek oka, tünetei és kezelése



Külső fül gyulladásával járó betegségek oka, tünetei és kezelése


Fül sérülései gyermekkorban
A fül sérülései gyermekkorban A fül sérülései közül a fület ért erőhatás miatti fülsérülések a leggyakoribbak, néha égés, esetleg fagyás okoz fülsérülést. Fülsérülések A fülkagylót ért tompa erőhatásra, ütésre, nyomásra, leválhat a porchártya a porcról, és vérgyülem keletkezhet. Az így kialakult othaematoma kezelése nagyon fontos mert a fülben található porc könnyen elhal. A vérgyülem leszívása, és a fülre helyezett nyomókötés mellett antibiotikumos kezelést is alkalmazni szoktak a felülfertőződés megelőzésére. A fület borító hámréteg sérülése, sebe, szintén a porc épségét veszélyezteti, hisz a rajta található lágyszövet látja el a fülkagyló porcát oxigénnel és táplálékkal. A lágyszövet porcig hatoló sebe magában foglalja...





Idegentest a fülben gyermekkorban A gyermekek rossz szokásból, vagy játékból gyakran dugnak különféle tárgyakat testnyílásaikba így a fülükbe is. Gyakori tárgyak a gyöngyök, magvak, kavicsok, cukorkák, rágó, apró játékok stb. A fül idegentest eltávolítása orvosi feladat ! Otthon se az eszközeink se a szaktudásunk nincs meg az idegentest eltávolításához. A jó szándékból megkísérelt fül idegentest eltávolítás, sokszor ahhoz vezet, hogy a hallójárat elején található tárgy felkerül mélyen a hallójáratba, hallójárat sérülést, vérzést okoz, sőt dobhártya repedést is előidézhet. A hallójáratba kerülhetnek még rovarok is, melyek mozgása igen érzékeny zörejt, ingerlést okoz a dobhártyán. Fül idegentest gyanú esetén forduljunk a...





Hallójárat gyulladás ( otitis externa, külsőfül gyulladás ) A külső hallójárat egy összetett öntisztító folyamatnak köszönhetően, száraz, állandó kémhatású üreg mely egészséges esetben ellenáll a kórokozók szaporodásának. Amennyiben az öntisztulási folyamat zavart szenved, vagy külső hatás miatt az egyensúly felborul, a kórokozók elszaporodhatnak, és kialakulhat a hallójárat gyulladás. A hallójárat gyulladás okai: A hallójárat gyulladás a nyári strandszezon tipikus fülbetegsége. Strandolás közben a fülbe került víz, illetve a párás környezet hatására a hallójáratot belül borító hámréteg fellazulása miatt zavart szenved a fül öntisztulása, valamint a kórokozók a fellazult hámrétegen keresztül könnyebben jutnak be a szövetek közé gyulladást okozva. gyakori,...





Fülkagyló gyulladás (perichondritis)   Fülkagyló gyulladás oka A fülkagyló gyulladás a fül porca és az azt körülvevő kötőszövet gennyes gyulladása. Az arcon lévő gennyes folyamatokhoz, fülfolyáshoz társulhat, de kialakulhat felületes fülsérülések következményeként is.   Nem ritka hogy fülbevaló vagy piercing környékén kezdődik a folyamat.   A fülkagyló gyulladás fertőzhet, ezért a gyulladt terület érintése tilos !  Ha a kórokozók mélyebbre hatolnak, kialakul az egész fülkagylót és a porcokat is érintő fülkagyló gyulladás.   A fülkagyló gyulladás súlyos formája az orbánc, melyet gennykeltő baktériumok okoznak.     A fülkagyló gyulladás tünetei: A fülkagyló duzzadtá, vörössé válik, és fáj. Jellemző rá...

#1 Dr.BauerBela