Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2018. szeptember 25., kedd


#1 Dr.BauerBela

Darwin csomó


#1 Dr.BauerBela

Minőségi éhezés a gyerekeknél

Minőségi éhezés a gyerekeknél

A táplálkozás és a fizikai-lelki közérzet szoros összefüggései korántsem csak a felnőttekre igazak. A gyermekeknél tapasztalható fizikai tünetek, jelzések nem előzményektől függetlenül, nem maguktól alakulnak ki: náluk is nagyon meghatározó, mint kiváltó ok, az életmód, azon belül is a táplálkozás.
A gyermekekre, mint fejlődő szervezetre is érvényes, hogy tápanyagokra, valódi táplálékokra és elegendő ivóvízre van szükségük.
Természetesen emellett nem elhanyagolható, az alvás, a mozgás és a harmonikus, szeretetteljes családi környezet fontossága sem, ugyanakkor mindezekre is hatással, meghatározó szereppel bír a táplálkozás milyensége.
Alapvetően a táplálkozással bevitt tápanyagok biztosítják a gyermekek fizikai fejlődését, növekedését, jó erőnlétét, szervezetük egészséges működését. S ha mindez megvan, ez stabilan megalapozza számos kapcsolódó terület sikeres, eredményes funkcionálását, legyen szó akár a hangulatukról, fizikai vagy tanulásbeli teljesítő képességükről, vagy akár a kapcsolataikról.
Amikor a gyermek nem kapja meg a számára szükséges tápanyagokat, a szervezete éhezni fog. Nem mennyiségileg, hanem minőségileg. A test pedig jelzi ezt.
Számos tünet utalhat arra, ha egy gyermek minőségileg éhezik.
Felsorolásképpen néhány gyakori jelzés, a teljesség igénye nélkül:
  • rossz alvás
  • elhízás
  • figyelmetlenség, dekoncentráltság
  • viselkedési, magatartási zavarok
  • tanulási nehézségek
  • türelmetlenség, ingerlékenység
  • ingadozó, kiszámíthatatlan kedélyállapot
  • levertség, fáradtság, kimerültség
  • hiperaktivitás
  • étvágytalanság
  • emésztési problémák.

Amikor ilyen és ehhez hasonló problémákkal szembesülünk, akkor tüneti kezelés helyett érdemes inkább megkeresni, mivel idéztük elő ezeket a tüneteket. S jól tesszük, ha ezt az okot az életmódban, azon belül is a táplálkozásban keressük.
Csupán a táplálkozás helyes kialakításával óriási változásokat, ugrásszerű javulást érhetünk el!
Ebben segít a Testszerviz, s jómagam is ebben segítek.
Szülőként nem kis felelősségünk, hogy a gyermekeink számára milyen példát mutatunk az életmódunkkal.
Hogy a megtanulható, helyes életvitelt elsajátítjuk-e.
A magunk érdekében is és azért is, hogy a gyerekek számára ezt átadhassuk, megtaníthassuk, követendő mintává tegyük.
Ha érintett vagy ebben a témában, mint szülő vagy pedagógus és fontosnak tartod ezeket a tényezőket, akkor egyeztessünk egy ingyenes konzultációt és beszélgessünk róla! Szeretettel várlak!
#1 Dr.BauerBela

Kóros soványság, éhezés, sorvadás csecsemőkorban

Kóros soványság, éhezés, sorvadás csecsemőkorban

Kóros soványság, éhezés, sorvadás csecsemőkorban


A felvett táplálék emésztése, és beépülése a szervezetbe hosszú folyamat, melyben ha zavar támad, a szövetek és a sejtek nem jutnak elég energiához és építőelemhez, a szervezet éhezik. Minden ártalom mely a csecsemőt éri, zavarhatja az energia felhasználás rendes menetét, például növelheti az energiaszükségletet, csökkentheti az étvágyat, ronthatja az emésztőrendszer működését, vagy a tápanyagok beépülését a szervezetbe.

Ha a szervezet nem jut a normális életfolyamatok fenntartásához szükséges energiához, kénytelen a tartalékokhoz nyúlni, és a hiányzó energiamennyiséget a szénhidrát és zsírraktárak felhasználásával fedezi. Az éhezés ezen szakaszában a súlygyarapodás megáll, a csecsemő lesoványodik, de életfolyamatai még jól működnek. Ez az állapotot a hypotrophia.

Ha a szervezet energiaraktárai kimerültek, és az energiabevitel még mindig kevesebb a szükségesnél, a szervezet a működő szervek anyagait kezdi el lebontani és felélni a hiányzó energiamennyiség pótlására. Ez elsősorban az izmok fehérjéit érinti. Ez az állapot a sorvadás vagy atrophia.

A sorvadás menetét lassítja, hogy a baba életfolyamatai csökkennek (hasonlóan a téli álmot alvó állatokéhoz), így az energiafelhasználás is csökken. Ebben az állapotban még a szervezet képes fenntartani az energiaszükséglet és a rendelkezésre álló energia közötti egyensúlyt, de már egy alacsonyabb szinten.

Ha az energiabevitel továbbra sem rendeződik, az energia egyensúly felborul, az életműködések további csökkentésével sem tudja a szervezet “megspórolni” a szükséges energiát. Ez az állapot a decompositio. Az életműködések tovább gyengülnek, majd elalváshoz hasonló állapot kíséretében megszűnnek.

A csecsemőkori kóros soványság tehát nem egy önálló betegség, hanem különféle ártalmak és betegségek miatti éhezés és energiahiány, melynek állomásai a hypotrophia, atrophia és decompositio.

Kóros soványság, éhezés, sorvadás okai:

A kóros soványságot okozhatja a nem megfelelő táplálás. A hosszú távon túl kevés vagy nem megfelelő összetételű táplálék nem képes fedezni az energiaszükségletet így elindul a fent részletezett fogyás majd sorvadás.

A súlyos sorvadás gyakori közvetlen okozói lehetnek a különféle fertőzések. Főleg az elhúzódó, krónikus fertőzések okoznak kóros soványságot és sorvadást, pl húgyúti fertőzések, középfülgyulladás, mastoiditis, vagy visszatérő bélhurutok, bőrfertőzések.

A szociális és kulturális helyzet javulása, a korszerű tápszerek megjelenése, és a csecsemő gondozás, és az egészségügyi ellátás színvonalának eredményeként, manapság már viszonylag ritka a táplálási hiba, vagy fertőzés miatti sorvadás. Míg az 1950-es években atrophiás csecsemőosztályok működtek olyan nagy volt a sorvadt babák száma, ma már csak 1-2 sorvadt csecsemőt kezelnek a gyermekosztályokon.

Napjainkban a csecsemőkori kóros soványság és sorvadás leggyakoribb oka a veleszületett fejlődési rendellenesség vagy anyagcsere zavar.

Nemritkán a fejlődési rendellenesség következtében már a méhen belüli életben elkezdődik a sorvadás és az újszülött idő előtt vagy kis súllyal születik.

A veleszületett szívhibák, vese, emésztési vagy idegrendszeri zavarok egyaránt okozhatnak fejlődési elmaradást és sorvadást. Az anyagcsere veleszületett hibái, az enzymopathiák is sorvadáshoz vezethetnek, főleg ha az agyagcsere betegség táplálék  felszívódási vagy tárolási zavarral jár. A veleszületett rendellenességek néha szülés után azonnal, néha csak hónapok múlva okoznak fejlődés lemaradást, melynek okát keresve derül fény a betegségre.

A negyedik ok ami sorvadáshoz vezethet, az ápolási és gondozási hibák összessége. Ez napjainkban gyakorlatilag megszűnt, melynek oka szintén a kulturális és szociális helyzet javulása, a higiéné, a korszerű táplálkozás elterjedése, valamint a kiterjedt védőnői hálózattal megvalósult gondozási és ellenőrzési rendszer.



 

A csecsemőkori kóros soványság, sorvadás tünetei:


Hypotrophia

Kezdetben a fogyás a has és a törzs zsírpárnáján figyelhető meg. A bordák láthatóvá válnak és a belek körvonala megjelenik a vékonyodó hasfalon. Ezek után a végtagok soványodása látható, a combon a harátráncok feszessége csökken, majd először ferde, végül függőleges irányt vesznek fel. Az arc zsírpárnája a legtartósabb, így a felöltöztetett hypotrophiás csecsemő teljesen egészségesnek tűnhet. A súlygörbén jelölt testtömeg nem esik, csak hosszú időn keresztül nem emelkedik, vagy ingadozik. A hossznövekedés megfelelően folytatódik.

Hypotrophia esetén, az időben felismert és kezelt fejlődési zavart kiváltó ok kezelésével általában megelőzhető a sorvadás. Minél idősebb a csecsemő annál biztosabb és gyorsabb a növekedés helyreállása.

Atrophia

Ha a fenntartó ok nem szűnt meg, elkezdődik a sorvadás. A hossznövekedés lelassul majd megáll. Romlik a vérkeringés, a végtagok hűvösebbek lesznek, a bőr szürkéssé válik. Ritkul a pulzus és légzésszám, a testhőmérséklet néha kórosan alacsony, a baba aluszékonnyá válik. A fogyás miatt a maradék zsírpárnák is eltűnnek, az egész test és a végtagok is ráncossá válnak. Az arc zsírpárnája is csökken , az arc öreges, ráncos lesz, háromszögletűvé válik. A legutoljára eltűnő zsírtartalékok az arcon a rágóizmok feletti zsírpárnák (Bichat párnák), melyek feltűnően láthatóvá válnak.

A tápláléktűrő képesség beszűkül.

A súlygörbe csökken, és az életműködések lassulásával kialakított energia egyensúly nagyon könnyen felborul minden olyan hatásra, ami a szervezet energiaigényét megnöveli. (pl egy egyszerű fertőzés). Gyógyulásra csak a leggondosabb ápolás mellett van esély.

Decompositio

Az atrophiás csecsemő törékeny energia egyensúlyának végső felborulása. Leggyakoribb oka, az atrophiás csecsemőt ért fertőzés.

Jellemzője az életműködések további csökkenése, hirtelen jelentős súlyesés. A keringési zavar, alacsony pulzus és légvétel, alacsony testhőmérséklet és aluszékonyság állandóvá válik.  Az arcról eltűnnek a Bichat párnák is, a fakószürke arcszínnel ellentétben állnak az élénkpiros ajkak.

A tápláléktűrő képesség nagyon beszűkül, még anyatejből sem képes egy adott mennyiségnél többet fogyasztani, mert ennek túllépése hasmenést és további súlyvesztést okoz. A tolerált mennyiség általában alatta van a szükségesnek.

A keringő vérplazma mennyisége csökken, a hajszáleres keringés elégtelenné válik.

A szövetek éheznek, könnyen alakul ki alacsony vércukorszint. Nagyon súlyos állapot, a szervezet gyakorlatilag védtelen a fertőzésekkel szemben, és a legkisebb energiaigény növekedés végzetes lehet.

A csecsemőkori kóros soványság, sorvadás megelőzése:



A megelőzés legfontosabb eleme a szülők oktatása, az egészségnevelés, a folyamatos egészségügyi ellenőrzés, és a tanácsadások rendszere. Ez a feladat elsősorban a védőnők és a gyermekorvosok feladata.

Kiemelt figyelmet és nyomonkövetést igényelnek az újszülöttek és a csecsemők, mert ők a legveszélyeztetettebbek. A rendszeres védőnői látogatások, szoptatási tanácsadások már a születés utáni napokban segítenek azon szoptatási, higiénés hibák kiküszöbölésében melyek hosszútávon a fejlődés visszamaradását okozhatják.

A súly és hossznövekedés ellenőrzésével kiszűrhetők azok a babák, akik valamilyen okból lassabban fejlődnek a szokásosnál, így időben lehetőség van a közbelépésre.

A mellékelt szövegdobozban található cikkekben írtunk a táplálásról (mit, mikor és mennyit), valamint a hossz és súly fejlődésről. Az értékek csak iránymutatóak, a babák étvágya különbözik, és napszaktól függően néha többet, néha kevesebbet esznek, ne essünk pánikba ha 1-2 étkezésnél csökken az étvágy.

A súly és hosszgyarapodás sem folyamatos, teljesen normális ha egy-két hetes megtorpanások figyelhetők meg a gyarapodásban.

Hozzátáplálás vagy mesterséges táplálás esetén, a gyermekorvos ellátja a gyermeket a megfelelő tápszerrel. Napjainkban már korszerű tápszerek állnak a rendelkezésre melyek tökéletesen tudják fedezni a baba tápanyagigényét, mellékhatások nélkül.
 

A csecsemőkori kóros soványság, sorvadás kezelése:

A fejlődésben elmaradt csecsemőt minden esetben kórházban kell alaposan kivizsgálni, hogy fény derüljön a kiváltó okra.

A sorvadás kezelése során meg kell találni és meg kell szüntetni a kiváltó okot mely elindította és fenntartja a folyamatot. A betegség hypotrophia szakaszában egyéb kezelésre nincs is szükség, az alapbetegség gyógyítása után a fejlődés is helyreáll.

Az atrophia szakaszában már szükség van az életműködés helyreállítására irányuló általános kezelésre is.

A legfontosabb feladat az étrendi kezelés. Meg kell határozni azt a mennyiséget melyet a baba még tolerálni tud, ezt fokozatosan emelt anyatej adagokkal határozzák meg. Ha a tolerált mennyiség túl kevés, akkor tartós parenterális táplálásra van szükség.

A decompositio szakaszában a keringő plazma mennyisége csökken, ami a shock -hoz hasonló állapotot okoz. Súlyos válságos állapot, melynek leküzdése bonyolult orvosi feladat, mely magában foglalja a táplálást, a só és folyadékháztartás valamint a sav-bázis egyensúly helyreállítását, és a perifériás vérkeringés rendezését. #1 Dr.BauerBela

RealTime user visitor blog.bauerbela.ro -2o18-Szeptember-25

LÁTOGATÓK ORSZÁGONKÉNT


#1 Dr.BauerBela

2018. szeptember 24., hétfő


#1 Dr.BauerBela

A HALLÓJÁRAT VELESZÜLETETT ELZÁRÓDÁSA


#1 Dr.BauerBela

HALÁSZ,,MADARÁSZ ,GYERMEKGYÓGYÁSZ MIND ÉHENKÓRÁSZ


#1 Dr.BauerBela
#1 Dr.BauerBela
#1 Dr.BauerBela

PRÉZLI ÉS ÉN

EMLÉKTÁR-SZATMÁRHEJGY-SZÉPEMLÉKÜ JÓZSI BÁCSI MONDÁSA-HA ÉN KUTYALENNÉK NEM TERTANÉK
 EMBERT-
#1 Dr.BauerBela

ÉDESANYÁM INTŐ SZAVA




“Édesanyám következetes,szigorú,már zsenge gyermekkoromban önállóságra, szorgalmas,kitartó munkára késztető ember volt.
Céltudatosan. olykor kíméletlenül teljesítményre nevelt,sokszor lemondatva a gyermekkor apró örömeiről,amit annak idején még nem mindig tudtam feldolgozni és magamévá tenni
A társadalmi méltánytalanságokat , szinte mindennap átélve mindig azzal érvelt, hogy egy szerény sorsú gyermeknek létkérdése ez a szigorú,feszes és az állandó kapaszkodási kényszer helyzetekkel terhelt életvitel.
Ezt a kimondhatalanul vérmes reményt, sújkolta belém-hogy életemnek ez az egyedüli lehetséges értelme és méltányos fohásza.”
Részlet-Az alkotás kényszere –cimü önéletrajzi irásomból.
#1 Dr.BauerBela

DR.BAUER KLIMAI EMILIA


A MINDENNAPI LÉTEM ÉS ALKOTÓ MUNKÁM HITES SZORGALMAZÓJA ÉS TÁMOGATÓJA HAT ÉVTIZEDEN ÁT.


#1 Dr.BauerBela

SELÉNDI CSALÁDI BIRTOK./1951/

 ŐSEINK TORNYOS KASTÉLYÁVAL AMIT MEGCSONKITOTTAK A MEGÁTALKODOTT IDEOLOGIÁK

#1 Dr.BauerBela

DR.BAUER BÉLA Ph.D GYERMKEKGYÓGYÁSZ FŐORVOS

A KÉPES GYERMEKGYÓGYÁSZATI ENCIKLOPÉDIA SZERZŐJE-

GYÉMÁNTDIPLOMÁS ORVOS.AZ  EGÉSZZÉGÜGYI ÉRDEMREND,ÉS A PÁPAI PÁRIZ FERENC ÉLETMÜDIJ KITÜNTETETTJE

#1 Dr.BauerBela

SELÉND-CSALÁDI REZISENCIA



AHOL ILYENKOR A MADÁR SEM JÁR

 

#1 Dr.BauerBela

AZ IDEGES GYERMEK


Az ideges gyermek
Amit most minduntalan hallani, hogy a gyerekek „idegessége" ugyanaz, mint amit régebben „rosszaságnak" neveztünk: az igaz. De amit sokan kö­vetkeztetnek ebből, hogy tudniillik segiteni is ugy kell az idegességen, mint ahogyan régente a rosszaságon próbáltak: tudniillik szigorúsággal, fenyí­téssel, még veréssel is - az már nem igaz. Azért nem, mert ez a módszer akkor sem segitett a bajokon, amikor még rosszaság volt a nevük, de még sokkal kevesebb eredményt lehet tőle várni ma, amikor már nemcsak a tu­dományos könyvek mondják a durcásságról, az engedetlenségről, a figyel­metlenségről, meg a többiről, hogy ideges állapotok, tehát betegségnek a tünetei, hanem mindez a köztudatban, még pedig már az iskolás gyerekek köztudatában is benne van. Nem kell tudományos könyveket olvasnunk, csak a magunk gyerekségére kell egy kicsit elfogulatlanul emlékeznünk, hogy észrevegyük, milyen ritkán, milyen nagyon ritka kivételkép­pen érezte egy-egy gyerek egy-egy büntetésről, hogy talán van benne valami igazság, még abban az időben is, amikor még az egész dolog a jó­ság-rosszaság, a büntetés és az igazság fogalmai között folyt.
Mindenki em­lékezhetik egészen jól, hogy a gyerektársadalom ezekben a kérdésekben az egész felnőtt világgal, az iskolával és a szülői házzal szemben állandóan az elnyomott rabszolgák érzéseit vallotta és azoknak a módján is viselkedett, alázatosan, vagy konokul, vagy arcátlanul, vagy jámbor megadással, vagy kényelmes, önző haszonleséssel, mindegyik a maga természete és sorsa sze­rint - de őszintén, a szabad ember friss nyíltságával csak igen-igen ritkán egy-egy, ez se azok közül, akiket „szigorúan" tartottak a szüleik, akik ko­mor arcokat vagy még veréseket is kaptak ártatlan, játékos csinyekért, amelyeknek a bűnös voltát soha semmi prédikálástól elhinni nem tudták, vagy pedig azokért a hibákért, amelyekről - ma már tudjuk, hogy egészen joggal -ugy érezték, hogy nem tehetnek róluk. Ma már nemcsak érzik, hanem minduntalan kivánják, hogy a betegségük csakugyan betegségnek számitson és azt a fajtáját a szigorúságnak, amit régen csak ösztönszerűen vettek rossz néven, most már egészen öntudatosan érzik oktalan és igaz­ságtalan durvaságnak ...
       Rosszaság vagy idegesség
Természetesen nem szabad félreérteni, nem arról van szó, hogy most más a divat és hogy a régi dolgokat egyszerűen más néven nevezzük. Nem egyszerűen csak valami uj iskola, hogy a rosszaságot ezentúl idegességnek fogjuk hinni és a gyerekeket szigorúság helyett elkényeztetéssel neveljük.
Nem a néven fordul meg és a gyerekeket ezentúl is éppenugy el lehet ron­tani az oktalan kényeztetéssel, mint azelőtt. Hanem csak kénytelenek va­gyunk tudomásul venni azt a régi tapasztalatot, hogy a legnagyobb részé­ről annak, amit a gyerektől akármilyen cimen rossz néven szoktunk venni, a gyerekek nem tehetnek és hogy mindaz, amit akár idegességnek, akár rosszaságnak nevezünk, mindattól, amit haragunkban teszünk ellene, nem jobb lesz, hanem rosszabb. Akármi tehát a nézetünk arról, amitől a hirtelen mérgü, vagy durcás, vagy álmodozó, vagy lusta, vagy figyelmetlen gyerek (és vele természetesen mindig az egész család is) szenved: ha segí­teni akarunk rajta (és természetesen mindig magunkon is), meg kell tanul­nunk, hogy ennek a segítségnek a legelső és semmivel sem pótolható alap­föltétele a mentül bőségesebb, mentül kifogyhatatlanabb türelem. Aki ha­ragszik a gyerekre, aki kijön a sodrából, aki a mérgét ereszti ki rajta, az talán elhallgattatja a gyereket, talán megalázkodást, ígéreteket, talán va­lami pillanatnyi engedelmességet is kicsikarhat tőle; de a baját, akár ide­gesség, akár rosszaság, csak még jobban elrontotta. És, valljuk csak meg, még az ilyen pillanatnyi eredmények is ritkák. Mindnyájan tudjuk, hogy a büntetések legnagyobb része azzal végződik, hogy a büntető szülő belefárad, a gyerek pedig diadalmasan rosszalkodik tovább.
Szigorúság vagy türelem
Akármilyen, mindegy tehát, hogy melyik szóval nevezzük, tisztán a gyakorlati cél, a segítség kedvéért maradjunk csak meg az idegesség ne­vénél, pusztán csak azért, mert ez foglalja magában azt a türelmet, ami a betegségnek mindnyájunk érzése szerint kijár, a rosszaságnak pedig nem jár ki. Aki az ideges gyermekével (vagy tanítványával) szemben egysze­rűen csak a puszta, de bőséges türelemmel tesz próbát, csodálkozva veszi észre, milyen nagy hatalom ez igy egymagában, minden más segítség nélkül is, hogy mennyivel többet használ nemcsak minden szigorúságnál, hanem még minden orvosságnál is. De természetesen csak akkor, ha igazi...Ha hasznát akarjuk venni, fontos, hogy ne hamisítsuk meg valami lusta engedékenységgel, ami nagyon kényelmes, de semmivel sem haszno­sabb a türelmesség többi fajtáinál. Amikor az egyik ember pofonnal félem­líti meg a nyűgös gyereket, a másik pedig mindent ráhagy, vagy még tó­dítja is a nyügösségét: az ugyanaz a türelmetlenség, amiből a gyerek nem érez egyebet, de nincs is benne más, mint hogy valakinek egyszerűen nincs türelme azzal törődni, ami őbenne végbemegy s a maga modora vagy egyéni szokásai szerint szépszerével vagy durván szabadulni akar tőle. Aki durvasággal elkeseríti, meg aki kényességből inkább akármit ráhagy, csak­hogy törődnie ne kelljen azzal, hogy mi is bánthatja a gyereket: ez mindakettő csak a maga érzéseit elégíti ki, nem a gyerekével törődik és nem is segit a gyereken. A megfélemlített meg az elkényeztetett gyerek egyformán beteg, mindakettő ideges, a betegségnek a legnagyobb részét - ha nem az egészet! - mindakettő attól az állandó bánásmódtól kapja, amelyből akármennyi jó vagy rossz dolog van is benne máskülönben,de a türelem hiányzik.
Az az igazi türelem, amiről itt szó van, nemcsak abból áll, amivel az ember szó nélkül türi a fogfájást vagy békétlenség nélkül vár a sorára a postaablak előtt. Hanem ennek a legfőbb része az a lelkiállapot, amellyel más meggyőződésű embertársainkról tudjuk elhinni, hogy nekik is lehet igazuk, vagy legalább, hogyha tévednek is, de azért becsületes és értelmes emberek lehetnek. A gyerekeinkkel szemben sok dologban ugy vagyunk, mint a más vallású, más erkölcsű idegen népekkel szemben. Mást kivánnak, mástól irtóznak, mint mi, jóról-rosszról, szépről-csunyáról más a vélemé­nyük, mint nekünk, majdnem azt is mondhatnánk, hogy még más nyelven is beszélnek, mint mi, - kivált a kisebb gyerekekről nyilvánvaló, hogy ha ugyanazokat a szókat mondják is, mint mi magunk, akkor is gyakran mást értenek rajta. Kivált az „elvont" fogalmaik mások; kézzel nem fog­ható, szemmel nem látható dolgok nevei, az általános jelentésű, erkölcsi fogalmakat kifejező szók a kicsi gyerekek számára semmit se mondanak, a nagyobbak számára pedig még sokáig egészen mást, mint nekünk. Jó, vagy meghunyászkodó természetű (ez nem mindegy!) és elég értelmes gye­rekek természetesen az ilyen szókat is igen gyakran megtanulják és kész­séggel használják, de aki nem röstelli a fáradságot és óvatosan kikémleli, hogy mit is ért rajtuk a gyerek igazán, alig tudja, megijedjen-e vagy mulas­son azon, amit a gyerek gondol, mikor azt mondja, hogy „bűn", hogy „megbocsát", hogy „szégyen", hogy „szép" - vagy más ilyent. Az a kü­lönösen nagy nevelő művészete, hogy ezekről a dolgokról már korán elég helyes fogalmakat tudjon a gyereknek adni, igen kevés embernek van meg, de szerencsére nem is fordul meg ezen a közönséges nevelésnek semmi fontos dolga.
Csak azt kell mindenkinek tudni, hogy a jellemnevelés leg­fontosabb korában: a születéstől az iskola idejéig a gyerekkel csak a maga fogalmai szerint boldogulhatunk, nem a mieink szerint. Aki tehát azt akarja hogy a gyereke megértse, ne prédikáljon neki általános elveket, hanem csak olyan dolgokat mondjon, amiről türelmes érdeklődéssel kileste, hogy érti és hogy hogyan érti a gyerek. Az ember nem is hinné, milyen ritkán tud valaki gyerekkel olyan egyszerűen beszélni, hogy az megértse, pedig az a gyerekidegességeknek egyik leggyakoribb forrása, amikor ebben a nagyon kiváncsi és nagyon figyelmes korban ritkán tud kielégülni az a folyton égő dús kíváncsiság. A gyerek, aki hiába kiváncsi, az nyugtalan, akit pedig becsapnak, az bizalmatlan, s amikor ez a nyugtalanság vagy ez a bizalmatlanság elkezdődik, akkor uj, nehéz feladatok előtt áll a gyerek nevelése s akkor már csak néhány mindennapi tapintatlanságon, egy-két lenéző, goromba vagy türelmetlen szón, vagy kivált egy-két humoros vagy otromba becsapáson fordul meg, hogy egyszerre csak készen álljon a dur­cás, hirtelenharagú, vagy magábavonult, bizalmatlan és sokszor étvágy­talan, a rossz, ideges gyerek. Sok-sok gyermeki étvágytalanság, amin nem segit az „étvágycsináló" patikaszer s amit inkább ront, mint javit a foko­zottan erőszakos kinálás, származik a hiányos táplálkozás, minden belát­hatatlan következményével együtt, ebből a durcás bizalmatlanságból és nem is gyógyul meg mástól, mint hogyha ennek az okát sikerül, néha elég sok fáradsággal és mindig igen sok türelemmel, kideríteni és természe­tesen azontúl elkerülni.
Ugyancsak nagyon hasonló ehhez a többi gyerek - idegességi állapotoknak, tüneteknek az eredete és a gyógyítása is. Durcás, bizalmat­lan, szórakozott, hirtelenharagú, hazudós, álmodozó, alattomos gyerekek­nek minden gyógyítása ezen a két alapon lehetséges csak: először is tudo­másul venni a hibáikról, hogy betegségek, hogy tehát nem azon fordulnak meg, hogy a gyerek akar-e ilyen lenni, vagy nem, hanem hogy azok az erők, amik ezeket a jellemhibákat kifejlesztik és föntartják, az ő akaratán kivül állnak. Másodszor: minden ilyen hibának vagy betegségnek, vagy rosszaságnak - nem is lehet eleget ismételni, hogy az elnevezésen semmi sem fordul meg! - mindezeknek az okát legeslegelőször a gyerek legköz­vetlenebb környezetében kell keresni, amikor pedig megtaláltuk, vigyázni, hogy az ok szűnjön meg. Ez a keresés nem mindig könnyű, sőt néha nagyon alapos megvizsgálását kívánja az egész környezet viselkedésének, a gyerekkel való bánás egészen apró, néha játékos részleteinek, de mindig megéri a fáradságot, mert nemcsak éppen a gyereknek valami időleges baján segit, hanem igen sokszor egész életre szóló és későbben mindig nehezebben gyógyítható ideges állapotoknak veheti az elejét. De mindez a segítség lehetetlen addig, amig csak haragszunk és erőszakkal próbálunk javitani olyan dolgokat, amiket erőszakkal, ősi tapasztalatok szerint, csak rontani lehet.
(Az egészség enciklopédiája: dr. Décsi Imre orvos)
·         Évszázados tanácsok
WEBBeteg blogja





#1 Dr.BauerBela