-FÉNY ÉS ÁRNYÉK-
- Az egész szakmai életemen át egy állandó,mindennapos feszültségi-állapotban éltem ,amelynek oka a felfokozott felelősség tudat ,azért hogy ne kisérjen esetleg egész életemen keresztül a büntudat,lelkisimeterfurdalás hogy egy esetleges szakmai ballépés miatt valakinek szenvdést okozzak.
Emiatt a feszültség miatt nem tudtan felszabadultan,örvendeni semmiféle szakmai elismerésnekvagy sikernek-
Vannak erkölcsi,emberi,intellektuális elhallgatott benső gyötrelmei minden embernek, amiket nem tud, nem akar, vagy nem mer kimondani környezetének.Én az elkövetkezendőkben azokról az önemésztő
nehézségeimről,elfedett gondolataimról irok egy néhány sort amiket egy életen keresztül magammal hordoztam és amik a gyermekorvosi hivatásommal vannak kapcsolatban.
-Minden orvos az életéből 4-5 évet ügyeletben tölt el amikor is 24 órán át benn van a kórházban és ellátja a sürgősségi eseteket.Az ügyelet a mi fogalomkörünkben egyenlő a –Fehér éjtszakákkal-amikor is nem a fizikai megterhelés,a talponállás vagy szaladgálás szolgáltat ki a türésküszöb kénye-kedvének,hanem azok a betegek akik katasztrófális állapotban kerülnek a kórházba.-és az orvosi lelkismeretünket,felelősségünket,küzdel-
münket teszi próbára egy emberi élet megmentéséért,vivott küzdelemben.
-Ilyenkor mindig élet-halál harc folyik aminek te vagy a főszereplője-
Te vagy a döntéshozó és a megfellebezhetelen felelős is egyben, egy emberi lét fölött.Ezek a helyzetek amikor a döntés a tennivalóról, sokszor néhány másodperc,és egyedül vagy,és nem kapsz még egy jelzésértékü segitséget sem-magyarul mondva élet-halál ura vagy.A döntéshozatalban benne van minden szakmai élményanyagod,eddig elsajátitott tudásod,higgadtságod,az hogy önuralmad,minden mozdulatod, biztonságérzetet sugározzon minden résztvevő felé,a beteg szenvedő,könyörgő tekintete és sorolhatnám tovább,
-Az várakozás idegtépő feszültsége a javulás első tüneteinek megjelenése-a gyermekeknél az első szavak,szemnyitás vagy hajnal felé az
első mosoly a gyermek arcán ami kisimitja az összeráncolt homlokokat-a hangulat hogy ismét győzött az élet,és a sziv koszorus-erek is kitágulnak,és a verejtékező homlokok is kisimulnak.
Én ezért a –kimondhatatlan nagy felelősségtudatért-tartom a hivatásomat a társadalom legelső vonalába itélendőnek egy erkölcsileg felelős társadalomban.
A statisztkailag kimutattott korábbi halálozás az orvosoknál a fehér éjtszakák közvetlen eredője.
Egész szakmai létemet áthatotta az ügyeletek olykor drámai kimenetele.Hidjék el kedves olvasóim szeretni és tisztelni kell az igaz
lelkiismeretes orvosokat,mert sajnos manapság csak akkor ismerik el a munkájukat amikor saját maguk szembesülnek a drámai helyzetekkel.
Egy osztályvezető főorvos mindig személyesen felel a beutalt gyermekért.Ez a felelősség állandó jellegü éjt- nappalá téve azon kell fáradozni hogy állandó és részletes információd kell legyen főként a súlyos vagy besúlyosodott beteg gyermekről.Ezzel a felelőssőgtudattal keltem,ezzel feküdtem.Mindezeket azért hogy nyugodt legyen a lelkismereted hogy megtettél mindent a rádbizott gyermek életéért.Sajnos még ma is vannak olyan betegségek amelyek gyógyithatatlanok.-Ilyenkor a sikertelenség igazolt tényét is rendkivül nehéz elviselni-Nekem a kórbonctanra /ahol igazolják a diagnózis helyességét-/való aránylag rövid út is egy –KÁLVÁRIA-volt.A gyermekhalál mindig és mindenki részére mélyen megdöbbentő-igazságtalan és engem is hoszzú hetekre megviselt lelkileg.
Külön probléma a szakmai döntés kérdése a katasztrofális állapotokban.Ilyen esetekben az egész gyermekgyógyászati kezelés egy sajátos értelmi és lelkiismereti aktus.Ezeket a döntéseket mindig gyötrődve de határozottan kell meghozni.Szerencsére ezek az esetek ma már rendkivül ritkák.A nehéz gyötrelmes helyzetekben fontos a kiváló csapatmunka.Az én kollégáim mind kiváló szakemberek voltak, akiknek értelmi énje és emberi méltósága volt a gyermekgyógyászat.A felelős szakmai munka tette őket ilyenné.Ez talán minden szakmai sikernek az egyik legfontosabb alappillére
Mindig nagy lelki traumát jelentett a szülőkkel közölni azt a tényt hogy a gyermekük olyan betegségben szenved ami gyógyithatatlan,és kilátástalanok az életesélyei.Mindamellet hogy a selytés, a megérzés már lassan elhatalmasodott a környezeten vagy a szülőkön a döntő szó kimondása az orvos felelősségének egy igen gyötrő,fájdalmas aktusa.Mert ahogyan már bizonyosan számosan megértük nem mindegy mennyi az őszinte emberi eggyütérzés a mély fájdalomban való érzelmi részvétel,a vigasz ami ilyen esetekben is enyhit,feloldhatja bizonyos mértékben a mély lelki szenvedés és a későbbiekben talán kialakul az a vélemény a hozzátartozókban hogy egy eggyütérző,becsületes orvos állt a gyermekük ágya mellett.
Az egészségügyben a különböző hiányállapotok mindig napirenden voltak és vannak.Ez jórészt a társadalom igénytelenségének a saját elementáris jogvédelmének a hiánya,-a minden békát lenyelünk-politikája.Egy szakembernek nagy lelki nyugalmat biztosit,határozataiban magabiztosabbá teszi az a tény hogy a rendelkezésére állnak azok a legmodernebb gyógyszerek amik abban a pillanatban éppen életmentőek lehetnek.Visszaemlékszem hogy régi jó barátom ADOREANU ZAMFIR
#1 Dr.BauerBela
