Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2018. július 15., vasárnap

Hogyan ismerjük fel a hazugságot? A pszichológus válaszol

Hogyan ismerjük fel a hazugságot? A pszichológus válaszol

Szándékos félrevezetés, füllentés, átverés, becsapás? Mi a hazugság? Létezik jótékony válfaja? Miért hazudunk? Igaz a mondás, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát?

Az első találkozáskor szeretünk a legjobb színben feltűnni. Vicces vagy hihetetlen anekdotákat mesélünk, kicsit kiszínezve a valóságot, önmagunkat pozitívabb oldalról mutatva meg. Vágyunk az elfogadásra és a szeretetre, ezért gyakran barátainknak is hazudunk, ha nem akarjuk őket megbántani. Hazudunk azért is, hogy előnyt szerezzünk, például megdicsérjük valaki ruháját, hogy megkedveljen, mikor borzasztó előnytelennek tartjuk.

Ha mindig igazat mondanék, már nem lenne se barátom se munkám mondják sokan.

A hazugság típusai: kegyes, jóindulatú, rosszindulatú, álnok hazugság. Van, hogy a hazugság jólesik, például mikor nem akarunk szembesülni az igazsággal, mert az változásra kényszerítene. A betegek 30-40 %-a meggyógyul a placebótól, pusztán azért, mert azt hiszi, gyógyszert kapott.

Vannak a természetes hazudozók, akiknek ez világ életükben jól ment, és nem természetes hazudozók, akiket belső hanguk a sánta kutyával fenyegeti, ezért mindig lebuknak, mert annyira félnek a lebukástól, hogy önbeteljesítő jóslatként hatnak rájuk ezzel kapcsolatos gondolataik. Vannak a romantikus, ígérgető hazudozók, akiktől minden hazugság jólesik, így könnyen csapdájukba eshetünk. Még ha tudjuk is, hogy kicsit túloz, imádjuk Casanovát, mert Nekünk mondja.

A nők általában azért hazudnak, hogy mások jobban érezzék magukat, a férfiak, hogy jobb színben tűnjenek fel. Ha egy nő megkérdez egy férfit, hogy tetszik az új ruhája nem őszinteséget vár el, csak jobban akarja érezni magát benne!

Minél meghittebb egy kapcsolat, annál nehezebb hazudni, és annál fájóbb, ha kiderül, bizalmunk hiábavaló volt. A hazugság rengeteg energiát emészt fel, hiszen mindig fejben kell tartani, hol mit hazudtunk, hogy el ne felejtsük. Mivel nincs könnyen, sűrítve tárolható képünk az eseményről, hiszen az nem is történt meg, sok energiát elvon tőlünk az illuzórikus helyzet fejben való rekonstruálása. Ha hazugságba keveredünk, más tevékenységekre kevesebb erőnk és kapacitásunk marad.

Az igazság elhallgatása még nem egyenlő a hazugsággal. Nem kell mindenáron megmondanunk barátnőnknek, hogy szerintünk rémes az új hajszíne, csak hogy kipipáljuk, mi őszinték voltunk. Ha pedig megkérdezi, mért ne mondhatnánk el, hogy mi inkább más színt választanánk? Ízlések és pofonok...

A nők könnyebben leleplezik a hazugságot, mert jobban meg tudják figyelni az arcvonásokat és sok nőnek a részletekre kiterjedő memóriája is jobb.

Lássuk, milyen trükkök léteznek még a hazugság leleplezésére!

·         Ismételtesd meg a történetet a hazudozóval! Ha hazugság, a második, harmadik visszakérdezésnél ellentmondásokat fogsz felfedezni.
·         Ha valaki nagyon bizonygatja az igazmondását, pl. "őszintén szólva, nyíltan megmondom, becsület szavamra"…az már gyanús.
·         A "csak" és "mindössze" szavak a bűntudat enyhítésére szolgálnak. "Csak barátok vagyunk." "Csak öt percet kérek!" Ismerős?
·         A megnövekedett hangerő és a beszéd felgyorsulása szintén árulkodó jegy.
·         A száj körüli terület kézzel való érintése gyanús.
·         Ha elkerüli a szemkontaktust, főleg, ha a beszédének egy részénél, hirtelen és feltűnően, ott valami nem stimmel.
·         A lassan kialakuló (nem spontán), nem szimmetrikus mosoly hazugság jele lehet.
·         Testbeszéd: keresztbe tett karok, lábak, feszült testtartás, motyogás, rángatózó arcvonások, sok pislogás, eltúlzott gesztusok, pl. nevetés, kedvesség mind arra utalnak, hogy a belső és a külső valóság nem fedik egymást.

A hazudozás lehet életstílus.  Ha egy gyerek megtanulja, hogy a hazugságok barátai, mert kisegítik a nehéz szituációkból, felnőtt életében is ezt a módszert fogja választani, ha kicsit forróbá válik a helyzet. Ha hazudunk másnak, hazudunk önmagunknak is, miközben az embert az tölti el legnagyobb szorongással, ha egy helyzetet nem lát tisztán. Ha olyan helyzetbe kerülünk, ahol fontolgatjuk, hogy hazudjunk-e, mindenekelőtt tegyük fel a kérdést: Miért van erre szükségem, mit akarok elérni?

„Csak az ellenségünk mond igazat. A barátok és a szeretők belegabalyodnak a kötelesség hálójába, és vég nélkül hazudoznak.” (Stephen King)

#1 Dr.BauerBela

2018. július 10., kedd

ÉRDAGHANATOK KLINIKAI ÁLTOZATAI GYERMEKEKNÉL























#1 Dr.BauerBela

Fejtetű a gyerekeknél: kezelés és megelőzés

Fejtetű a gyerekeknél: kezelés és megelőzés

A fejtetű zárt közösségben nagyon gyorsan terjed, ezért gyermekközösségekben gyakran megjelenik. Mit tehetünk ellene és hogyan tudjuk megelőzni?
Babaszoba,
Mi a fejtetű?
 A fejtetű egy élősködő rovar, mely leggyakrabban a rossz higiénés viszonyok között élőknél fordul elő. Mivel zárt közösségekben gyorsan terjed, járványszerűen elsősorban gyermekközösségben léphet fel.
A tetű vérszívás útján táplálkozik, ezzel a gazdaszervezet (a gyermek) bőrén viszketést váltanak ki, és allergiás bőrreakciót okozhatnak. Amikor az élősködő rovarok lerakják a petéiket a hajszálak tövében, e fehér szemcsék odaragadnak a hajszálhoz, amelyekből körülbelül egy hét alatt kelnek ki a tetvek. Gyorsan tudnak mászni a fejbőrön, de kerülik a fényt, ezért ritkán láthatók.
A fejtetvesség könnyen átterjed az egyik gyermekről a másikra a fejek szoros érintkezése (birkózás, játék) révén, fésűk, hajjal kapcsolatba kerülő tárgyak, törülközők vagy akár plüssállatok közvetítésével is. A fejtetű nem terjeszt fertőző betegséget, ám számtalan kellemetlen tünetet okoz.

 A fejtetű tünetei
A fejtetvesség fejbőrviszketéssel jár, miközben a fejbőrön vörös foltok jelenhetnek meg. A hosszabb hajúak jobban ki vannak téve a fertőződésnek a tetvek kapaszkodási ösztöne miatt. Mivel a vérszívási nyomokat a hajzat eltakarja, sokszor egyedül a viszketés hívja fel a figyelmet a fertőzésre. A viszketés miatti gyakori vakarózás felsebezheti a bőrt, a vakarás helyein pedig bakteriális felülfertőződés, gennyesedés alakulhat ki, melyet a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása is kísérhet.
A tetvességet egyértelművé teszi, ha serkéket fedezel fel a fejbőrön, a fül mögött vagy a nyak hátsó részén.
#1 Dr.BauerBela

Fejtetvesség a gyermekközösségekben – Ne szégyelld, kezeld!

Fejtetvesség a gyermekközösségekben – Ne szégyelld, kezeld!


A fejtetvesség évről-évre visszatérő jelenség a gyermekközösségekben, elsősorban az általános iskolákban és az óvodákban. Bár a fejtetű jelen ismereteink szerint nem terjeszt fertőző betegséget, vérszívó élősködőként jelenléte rendkívül kellemetlen és a vakaródzás következtében kialakuló sebek felülfertőződhetnek.


A fejlett higiénés körülmények ellenére előfordulási aránya évek óta változatlan, bizonyítva, hogy a fejtetvesség nem elsősorban a szociális körülmények függvénye. Fennmaradásában szerepet játszik a felismerés, a személyes tapasztalat hiánya és a betegség eltitkolása.
Ezért célul tűztük ki, hogy a kezdődő tanévben fokozzuk a fejtetvesség elleni küzdelmet, valamint csökkentsük a visszafertőződés lehetőségét. A Nógrád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal országos kampánynyitó tájékoztatójának legfőbb célja, hogy a tanév kezdetén, amikor a gyermekek a szünidőt követően ismét közösségbe kerülnek, felhívjuk a szülők, nevelők figyelmét a fejtetvesség megjelenésének lehetőségére. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fejtetvesség nem szégyen illetve, hogy a fejtetves gyermekek kezelése elsődlegesen a szülő feladata és kötelessége.
A küzdelem lényeges eleme a széleskörű tájékoztatás, melynek célja, hogy a lakosság megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a fejtetvességről, annak felismeréséről, terjedéséről és a megelőző/irtó eljárásokról. Szakmai anyagokat állítottunk össze azok számára, akik közreműködésével az egész országban szinte azonos időszakban, meghatározott ütemterv szerint, egységesen tudunk tevékenykedni, hogy célkitűzéseinket megvalósítsuk. Felhívásunkat eljuttatjuk a fejtetvesség elleni küzdelem összes résztvevőjének, azaz az iskoláknak, bentlakásos és szociális intézményeknek, önkormányzatoknak, házi és iskolaorvosoknak, védőnőknek. Az iskolakezdéskor esedékes szülői értekezletek lehetőséget teremtenek a szülők tájékoztatására, melynek keretében az iskola-egészségügyi szolgálat szakemberei ismertetik a megjelentekkel a fejtetvességi vizsgálatok éves rendjét, a megelőzés és a kiszűrt gyermekek szüleinek értesítési módját.
A fejtetű nincs tekintettel korra, nemre, beosztásra: bárki fertőződhet, piszkos és tiszta hajban egyaránt előfordulhat az élősködő. Megkapni nem szégyen, de eltitkolni, nem kezelni, továbbadni és ezzel a közösséget veszélyeztetni felelőtlenség!
ÁNTSZ Kommunikációs Főosztály
A fejlett higiénés körülmények ellenére előfordulási aránya évek óta változatlan, bizonyítva, hogy a fejtetvesség nem elsősorban a szociális körülmények függvénye. Fennmaradásában szerepet játszik a felismerés, a személyes tapasztalat hiánya és a betegség eltitkolása.

Ezért célul tűztük ki, hogy a kezdődő tanévben fokozzuk a fejtetvesség elleni küzdelmet, valamint csökkentsük a visszafertőződés lehetőségét. A Nógrád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal országos kampánynyitó tájékoztatójának legfőbb célja, hogy a tanév kezdetén, amikor a gyermekek a szünidőt követően ismét közösségbe kerülnek, felhívjuk a szülők, nevelők figyelmét a fejtetvesség megjelenésének lehetőségére. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fejtetvesség nem szégyen illetve, hogy a fejtetves gyermekek kezelése elsődlegesen a szülő feladata és kötelessége.

A küzdelem lényeges eleme a széleskörű tájékoztatás, melynek célja, hogy a lakosság megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a fejtetvességről, annak felismeréséről, terjedéséről és a megelőző/irtó eljárásokról. Szakmai anyagokat állítottunk össze azok számára, akik közreműködésével az egész országban szinte azonos időszakban, meghatározott ütemterv szerint, egységesen tudunk tevékenykedni, hogy célkitűzéseinket megvalósítsuk. Felhívásunkat eljuttatjuk a fejtetvesség elleni küzdelem összes résztvevőjének, azaz az iskoláknak, bentlakásos és szociális intézményeknek, önkormányzatoknak, házi és iskolaorvosoknak, védőnőknek. Az iskolakezdéskor esedékes szülői értekezletek lehetőséget teremtenek a szülők tájékoztatására, melynek keretében az iskola-egészségügyi szolgálat szakemberei ismertetik a megjelentekkel a fejtetvességi vizsgálatok éves rendjét, a megelőzés és a kiszűrt gyermekek szüleinek értesítési módját.

A fejtetű nincs tekintettel korra, nemre, beosztásra: bárki fertőződhet, piszkos és tiszta hajban egyaránt előfordulhat az élősködő. Megkapni nem szégyen, de eltitkolni, nem kezelni, továbbadni és ezzel a közösséget veszélyeztetni felelőtlenség!

#1 Dr.BauerBela

Óvodás betegségek és kezelésük V.K.

Egy kismama naplója

Óvodás betegségek és kezelésük


Nincs olyan kisgyerek, aki a közösségbe kerülve össze ne szedne egy-két nyavalyát, melyet rendszerint a család többi tagja is elkap. Az óvodába, bölcsődébe így nem ritkán a szülőknek is „be kell szokni”. Lássuk, hogyan tehetjük ezt a lehető legkevesebb betegséggel!

Elkapni, vagy védekezni?
Családonként más és más a módszer, amellyel a gyermekeket védeni próbáljuk a vírusoktól. Vannak, akik már egészen korán közösségbe viszik a csecsemőt, mondván, minél előbb találkozik a vírusokkal, annál ellenállóbb lesz a szervezete. Mások épp ellenkező módon járnak el: óvják gyermeküket a vírusoktól hemzsegő közösségektől, s csak később, amikor már erősebb a szervezete, szoktatják a kicsit a többi gyerekhez. Az biztos, hogy ahol nagyobb és kisebb gyerekek élnek egy fedél alatt, több a lehetőség a vírusok családba hurcolására. Hiszen egyik gyereket sem lehet búra alatt tartani, és nem maradhat ki a nagy az óvodából, iskolából csupán azért, hogy védje a kisebbet. Mégis célszerű, ha a fiatal csecsemőkkel az influenzás, más vírusos időszakokban inkább távol maradunk a zsúfolt helyektől, játszóházaktól, bevásárlóközpontoktól. Igaz, hogy minél több kórokozót küzd le a szervezete, annál erősebb lesz, ám nem ugyanolyan intenzitású a betegség lefolyása egy még fejletlen immunrendszer, mint egy már érettebb esetében. Az is gyakori, hogy a gyerkőc által hazahozott vírusok őt kevésbé betegítik meg, míg a vele egy háztartásban élő felnőtteket ágyba küldi az ovis betegség. Ennek oka abban keresendő, hogy a felnőtt szervezet évtizedekkel ezelőtt találkozott az adott vírussal, és mostanra csökkent a vele szembeni ellenálló képessége.

Az ún. óvodás vírusok (melyek bármely gyermekközösségben megjelenhetnek) egyébként általában rendkívül agresszívek, gyorsan végigfutnak a közösség valamennyi tagján. A legjobb védekezés a megelőzés, szokták mondani, vagyis ami ellen lehet, oltassuk be a gyermekeinket. Vannak azonban olyan vírusos betegségek, melyekkel valóban meg kell küzdeni a szervezetnek. Ezeknél a cél a mielőbbi felépülés, mely szintén elérhető megelőzéssel: változatos, vitamindús táplálékok fogyasztásával, naponta több órányi friss levegőn tartózkodással, és elegendő alvással.
A leggyakoribb óvodás vírusok
Influenza: Éppen aktuális, hiszen ezekben a napokban, hetekben ölt járványos méreteket hazánkban az influenza, méghozzá annak elsősorban a B típusa. Jellemző tünete a hirtelen fellépő magas láz, végtagfájdalom, gyengeség, elesettség, légúti problémák (köhögés, orrfolyás, torokfájás), hasmenés.

Mint a vírusoknak általában, úgy az influenzának sincs gyógyszere, a szervezet önmagát gyógyítja, átlagosan 7-10 nap alatt. A tünetek enyhítése, a lázcsillapítás azonban fontos feladatunk. Segíti a gyógyulást az ágynyugalom, bőséges folyadék (például szobahőmérsékletű mézes limonádé) fogyasztása, és megnövelt C-vitamin bevitele. Ez utóbbi elsősorban természetes forrásból származzon, de betegségek esetén szükség lehet pótlásra is, mesterséges készítmények formájában. Az influenza vírusai rendkívül ellenállóak, minden szezonban változnak, ezért a megelőzéséhez használatos oltóanyag is évről évre változik. Emiatt szükséges évente oltatni annak, aki így próbálja megelőzni a betegség kialakulását. Fontos tudni, hogy az oltás nem feltétlenül a betegségtől óv meg, hanem annak szövődményeitől, melyek súlyosak, szélsőséges esetben akár halálosak is lehetnek.

Rota vírus: Hányással, hasmenéssel, lázzal járó betegséget okoz. Az influenzához hasonlóan többféle vírusa létezik, ezért az ellene történő védekezés meglehetősen bizonytalan. Mindemellett létezik rota vírus elleni védőoltás, mely csak a nevében oltás, valójában szájon át beadandó folyadék, melynek utolsó adagját a gyermek 6 hónapos koráig be kell adni. A védőoltás nem véd az összes, csak néhány rota variáns ellen, ezért nem garantált, hogy a gyermek nem kapja el valamelyiket. Ám az oltás beadásával mégis esélyünk van kivédeni legalább a rota vírusok bizonyos százalékát.

A betegség kialakulásakor legfontosabb feladatunk a kiszáradás megelőzése, hiszen a szűnni nem akaró hányás és hasmenés nagy folyadékveszteséggel jár. Ez nem egyszerű feladat, mert a beteg többnyire sem enni, sem inni nem hajlandó, illetve, ha mégis, szinte azonnal átfut rajta a bevitt étel és ital. A betegség leghevesebb időszakában nem is az evést, inkább az ivást kell erőltetni, méghozzá apránként, kis kortyokat adagolva, akkor is, ha nem marad meg a betegben. Hasfogókat alkalmazni nem szabad, mert ezek akadályozzák a vírus kiürülését a szervezetből. Hányinger, hányás csillapítására, kiszáradás megelőzésére léteznek gyógyszertári készítmények, melyek azonban rendszerint olyan kellemetlen ízűek, hogy a kis betegek nem hajlandók lenyelni őket. (Népinek ugyan nem nevezhető, de mindenképp tapasztalati úton kialakult gyógymód az erős hányás megszüntetésére kevés, hűtőhideg kóla elkortyolgatása, kicsiknek kikeverve belőle a szénsavat. Habár minden más esetben tiltólistás a kóla, a hányást valóban csillapítja, vagy meg is szünteti, és ez nagyon fontos a rota vírusos beteg számára.) A rota vírus roppant ellenálló, akár 2 hétig is életben marad a tárgyakon, ezért fontos a rendszeres fertőtlenítés. A fertőzés bármikor újra elkapható, nem alakul ki ellene jelentős védettség, ám minden egyes alkalommal enyhébb lefolyású.

Bárányhimlő: Gyermekkorunk kellemetlen, ám enyhe betegsége, a viszkető hólyagokkal járó bárányhimlő ma már egyáltalán nem veszélytelen. Súlyos szövődményei lehetnek, melyek ellen védőoltással védekezhetünk.

Bárányhimlő bulikat tartani (abból a célból, hogy a gyerkőc mielőbb túlessen a betegségen) nagy felelőtlenség és szigorúan tilos, hiszen minél idősebb korban találkozik vele a gyerek, annál könnyebben vészeli át. Bárányhimlő esetében enyhe láz mellett vízzel teli hólyagok jelennek meg elsősorban a fejen és a törzsön (de bárhol máshol is megjelenhetnek), melyek néhány nap múlva pörkösödnek, majd leszáradnak. A bárányhimlő lappangási ideje hosszú, 14-21 nap, és a beteg már ezen időszakban is fertőz. Alapesetben semmiféle gyógyszeres kezelést nem igényel, esetleg gyermekorvos által javasolt hűsítő habokkal, folyadékokkal lehet enyhíteni a viszketést, de tudni kell, hogy ezek használata mellett nagyobb a felülfertőződés veszélye. Amennyiben a hólyagok elfertőződnek, vagy más szövődmény alakul ki, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni! Mivel az elkapart hólyagok helyén életre szóló heg marad, ügyelni kell, hogy a bárányhimlős gyermek a lehető legkevesebbet vakarózzon.


Teendők vírusos megbetegedés esetén


A bölcsőde, óvoda, vagy iskola egyéni szabályrendszerének megfelelően az intézményt mielőbb értesíteni kell a vírusos megbetegedésről, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket (pl. fertőtlenítő lemosás). Mivel a vírusok ellen nincsenek gyógyszerek, a legtöbb esetben nincs más teendő, mint kivárni a teljes gyógyulást, és addig kerülni a másokkal történő kontaktust, a vírus továbbadásának megelőzése érdekében.


Ugyanakkor magas láz esetén fontos lehet a megfelelő lázcsillapítás. Hogy mit értünk magas lázon, az egyénenként változó. Ha a beteg egyébként egészséges (nem szenved semmilyen krónikus betegségben, nem hajlamos lázgörcsre), és nem jellemző rá a hirtelen fellépő, extrém magas láz, 38 fokos testhőmérséklet alatt nem szükséges a lázcsillapítás. A láz a szervezet öngyógyító mechanizmusa, segít elpusztítani a kórokozókat, ezért ne ellenségként tekintsünk rá. Azonban 38 fok fölötti láz esetében, illetve, ha a fenti kockázati tényezők közül bármelyik fennáll, időben el kell kezdeni a lázcsillapítást. Ez történhet a megfelelő lázcsillapító gyógyszer segítségével, vizes borogatással, vagy hűtőfürdővel. E két utóbbit kizárólag akkor javasolt alkalmazni, ha a láz 39 fok fölötti, és a gyógyszer hatására nem csillapodik. Vizes borogatással a gyermek mellkasát és hátát kell körbetekerni, fölé száraz törölközőt csavarni, és mindaddig cserélgetni, amíg a láz nem csillapodik.
Hűtőfürdő alkalmazásakor a fürdővíz (lázas) testhőmérsékletről induljon, és fokozatosan kell kihűteni kb. 30 fokosra.

A lázas beteget vastag takaróba burkolni, tovább melegíteni tilos! Rendkívül fontos a folyadékpótlás, ezért a beteget gyakran kell, kis kortyokkal itatni. #1 Dr.BauerBela

Az õsz és a tél a fertõzõ gyermekbetegségek szezonja

Az õsz és a tél a fertõzõ gyermekbetegségek szezonja
A megelõzés ma már mindenki számára elérhetõ

        
Szeptember elejétõl az óvodai és iskolai közösségbe kerülõ gyermekek fokozottabban ki vannak téve a fertõzéseknek is. A hazánkban meghonosított kötelezõ védõoltásoknak köszönhetõen egyes fertõzõ betegségek ma már egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán fordulnak elõ. Ugyanakkor azokkal a közösségben terjedõ gyermekbetegségekkel, melyek megelõzésére nincsen vagy nem kötelezõen alkalmaznak védõoltást, még ma is gyakran találkozhatunk. Bár a szülõk sok esetben természetesnek tekintik, hogy a gyermekkorral együtt járnak a fertõzõ betegségek, kevésbé vannak tisztában azzal, hogy azoknak esetleges szövõdményei is kialakulhatnak. Arról pedig, hogy megelõzésükre esetenként védõoltás kérhetõ, sokan nem is hallottak.
Gyakran ölt járványos méreteket késõ õsszel és kora tavasszal az egyik legjelentõsebb légúti vírusfertõzés, az influenza. A megbetegedést magas láz, izomfájdalmak, levertség és köhögés jellemzi. Gyakori és igen súlyos szövõdménye a tüdõgyulladás. A fertõzést elsõsorban az A és B influenza vírusok okozzák, melyek szezonális elterjedésének megfékezésére védõoltás kérhetõ a háziorvostól.
Akut fertõzõ gyermekkori betegség a skarlát, mely magas lázzal, fejfájással, és hányás kíséretében kivörösödött torokkal jár. Jellemzõ, hogy a betegen testszerte finom pontozott skarlátvörös színû bõrpír jelenik meg. A cseppfertõzés és érintés útján terjedõ betegséget a gyermek mindaddig terjeszti, míg torokváladékában kimutatható a fertõzést okozó baktérium. Fõleg régebben volt jellemzõ a skarlát gyakori szövõdményeként kialakuló súlyos középfülgyulladás, mely esetenként süketséget okozott, illetve szív- és vesebetegséggel is számolni kellett. Mióta a fertõzést penicillin-származékkal kezelik, szövõdmények ritkábban fordulnak elõ, azonban nem alakul ki életre szóló immunitás, így a betegséget több ízben is el lehet kapni.     
Hazánkban a leggyakoribb fertõzõ gyermekbetegség a bárányhimlõ. Évente közel 40 ezer jelentés érkezik bárányhimlõs megbetegedésekrõl, azonban a valós adat ennek akár a kétszerese is lehet. A bárányhimlõ cseppfertõzéssel terjed, és használati tárgyak is közvetíthetik, ezért gyermek közösségekben – óvodákban, iskolákban – nem ritka a járványok kialakulása sem. A járvány szezonális, leginkább a tavaszi és a téli hónapokban tetõzik, tehát közvetlenül az után, hogy a gyermekek bekerülnek, vagy visszakerülnek óvodai, iskolai közösségükbe, ahol megnõ az esély a fertõzés átadására. A megbetegedettek 75-80 százaléka 15 év alatti gyermek, ám világszerte tapasztalható, hogy az elmúlt húsz évben a betegség kitolódott a serdülõkor felé és ezzel párhuzamosan nõtt a súlyosabb, komplikáltabb és kórházi ellátásra szoruló esetek száma.
Bár gyermekkorban a bárányhimlõ ritkán szövõdményes, a jellegzetes, hólyagos kiütéssel járó, lázas megbetegedés az újszülötteknél, tinédzsereknél, felnõtteknél, illetve a legyengült immunrendszerrel rendelkezõknél súlyosabb, szövõdményesebb, akár halálos kimenetelû is lehet. A viszketõ pöttyök elvakarásából komolyabb fertõzés alakulhat ki, amit már csak a gyermek antibiotikum kezelésével lehet rendbe hozni. A betegséget követõen az esetek nagy részében legyengült maradhat az immunrendszer, melynek következtében gyakrabban fordulnak elõ bakteriális fertõzések, mint amilyen például a középfülgyulladás. Fokozott veszélynek vannak kitéve a terhesség elõtt álló, ám a betegségen még át nem esett nõk, mivel a bárányhimlõ vírusa az esetek mintegy 10%-ában akár magzatkárosító hatású is lehet, továbbá a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok, és az egészségügyben dolgozók.
A nyilvánvaló kockázatok ellenére sem köztudott, hogy csaknem két évtizede létezik könnyen hozzáférhetõ bárányhimlõ elleni védõoltás. Japánban és Koreában 1986 óta rutinszerûen oltják a lakosságot, az USA-ban pedig 1995-ben tették kötelezõvé a bárányhimlõ elleni védõoltást. Magyarországon 1998-ban törzskönyvezték, ám a mindennapi gyakorlatban többnyire még ismeretlen. A patikákban vényre kapható vakcina biztonságos és hosszú távú védettséget biztosít a betegség kialakulásával szemben. A védõoltás alkalmazásával a betegség szövõdményeivel együtt megelõzhetõ és meggátolható a járvány kialakulása gyermekintézményekben és egyéb zárt közösségekben.
 
Az Avantgarde Group szervezésében Oltás vagy tûzoltás… címmel 2003. október 21 –én megrendezett kerekasztal-beszélgetés a fertõzõ gyermekbetegségekrõl és megelõzésükrõl háttéranyaga.
A beszélgetés szakmai résztvevõi voltak:
Csiszár Lászlóné, a MAVE titkára a fertõzõ gyermekbetegségekkel kapcsolatos védõnõi tapasztalatokról.
Dr. Mészner Zsófia, gyermekinfektológus a bárányhimlõ szövõdményeivel és megelõzésével kapcsolatos közhiedelmekrõl és tévhitekrõl.
Dr. Lintner Ferenc, szülész-nõgyógyász a fertõzõ gyermekbetegségekrõl a várandósság idején.
Prof. Dr. Budai József, csecsemõ és gyermekorvos, a fertõzõ betegségek szakértõje a védõoltásokról szerzett 50 évnyi tapasztalatokról.


#1 Dr.BauerBela

Közösségben hogyan kerülhetők el a fertőzések?

Az édesanyák gyakori panasza, hogy a bölcsőde, vagy óvoda kezdéssel szinte egy időben a gyermek náthás, köhög és ez az állapot tartósan, akár hónapokig is tart. A nátha szövődményeként aztán megjelennek a súlyosabb alsó- és felső légúti fertőzések is. A kicsi nyűgös, a szülő a rendszeres munkahelyi hiányzások miatt egyre feszültebb; nem kérdés tehát, hogy a gyermek immunrendszerét jobb időben felkészíteni a rá váró megpróbáltatásokra.
A kórokozók melegágya
A gyermekközösségekben a fertőzések viszonylag gyorsan terjednek. Az egészen kicsik gyakran elfelejtkeznek a zsebkendő használatáról, így egy-egy tüsszentés során is számos vírus és baktérium kerülhet a levegőbe. A közösen használt játékokon is számos kórokozó rejtőzhet. A gyerekek a felnőtteknél gyakrabban érintik meg az arcukat, veszik a szájukba kezüket, így a fertőzéseket is könnyebben elkaphatják. A déli alvásidőben a kicsik egy magasságban, szinte egymás mellett fekszenek, így egy-két köhögés és tüsszentés is mindenkihez könnyebben eljut.
Higiénia a kicsiknél
A fentiek miatt szerencsés, ha a kicsinek már eleve megtanítjuk, hogy tüsszentésnél-köhögésnél használjon zsebkendőt, ne csak a kezével akadályozza meg a bacik terjedését. Az is fontos, hogy rendszeresen ellenőrizzük, tud-e helyesen kezet mosni: alaposan átdörzsölve, szappannal, a végén leöblítve – tanácsolja dr. Hidvégi Edit gyermekgyógyász, a Budai Allergiaközpont orvosa. A tapasztalatok szerint ezt a gyerekek szeretik elnagyolni, pedig ezzel az egyszerű művelettel is sokat tehetnénk azért, hogy a kórokozók terjedését akadályozzuk.

Friss levegőn télen-nyáron
Az immunrendszer éréséhez fontos, hogy a kicsi minden évszakban, naponta töltsön el bizonyos időt a szabadban, mozgással. Hűvösebb időben se zárkózzunk a négy fal közé, gesztenyét, levelet szedni, szánkózni, vagy csak havat lapátolni a kicsiknek is érdekes program lehet. Óvoda-bölcsőde választásnál kérdezzünk rá az altatási szokásokra. Sok intézményben megoldják, hogy hűvösebb időben, akár dupla matraccal, hálózsákban is kint altatnak, ezzel is csökkentve az összezsúfolt csoportszobában könnyebben terjedő fertőzések kockázatát.
Vitaminok és egészséges nyalánkságok
Habár a legtöbb idénygyümölcsből inkább nyáron érdemes feltölteni a vitamin raktárakat, azért ősszel sem kell lemondanunk egy friss gyümölcssalátáról. Körtéből, szőlőből, szilvából a gyerekek is szívesen falatoznak, még érdekesebb, ha közösen készítjük el a csemegét. A probiotikumok is fontos szerepet játszanak a légúti betegségek megelőzésében és kezelésében. Nyár végén, még a közösségbe kerülés előtt javasolt egy immunrendszer-erősítő probiotikum kúrával is kiegészíteni a felkészülést. Érdemes emellett a gyermekorvossal is egyeztetni, ő mit ajánl, mi az, amit még bevethetünk a fertőzések megelőzésének érdekében.
Pihenésre, alvásra is jusson idő!
Stresszes időszakban felnőttként is könnyebben megbetegszünk. Az új közösségbe való beszokás bizony sok izgalommal is jár, így különösen fontos, hogy a gyermek számára lehetőséget biztosítsunk az új helyzet feldolgozására. Segítsük őt türelemmel, munka mellett is alakítsuk ki úgy az időbeosztásunkat, hogy a délutáni, esti órákban közös játékot szervezünk. Hagyjunk időt a pihenésre is, hogy a gyermek legalább 10-11 órát alhasson. Elegendő alvás hiányában a gyermekek a fertőzésekkel szemben fogékonyabbá válhatnak.

Betegségek és antibiotikum
A fertőzések száma tehát csökkenthető, de teljesen nem lehet elkerülni. A téli időszakra vonatkozóan, évi 4-5 hurutos betegség teljesen átlagosnak mondható. Habár a betegségek kezelése sokszor jelentős időt és energiát emészt fel, mégse akarjuk inkább azt, hogy a gyerek soha ne legyen beteg – hangsúlyozza dr. Hidvégi Edit. Ez egy fontos folyamat ugyanis, az egyes betegségeket leküzdve érik az immunrendszere, készül az életre. Ami inkább lényeges, hogy kerüljük az antibiotikum szedést, mivel a fertőzések 85%-a gyermekkorban vírusos eredetű, amire az antibiotikum nem is hat. A fennmaradó 15% azonban olyan betegség, amelyeknél valóban nem lehet megkerülni az antibiotikumot, mert annak súlyos szövődményei lehetnek. Például középfülgyulladásból agyhártya-gyulladás lehet, tüszős mandulagyulladásból szívbelhártya gyulladás, hólyaghurutból vesemedence gyulladás.
#1 Dr.BauerBela

2018. július 9., hétfő

Kellenek-e játékfegyverek?

Szívből elítélem az erőszakot. Szerintem nem old meg semmit, csak tovább szítja a feszültséget. Azt is mondhatnám, pacifistának vallom magam. Nyilvánvaló tehát, hogy – már a gyerekeim születése előtt – arra az elhatározásra jutottam, hogy márpedig játék pisztolyt, puskát, kardot és semmilyen fegyvert nem veszek a gyereknek.  
Aztán megszülettek a fiaim.
Sorban három.
És azt vettem észre, hogy bármennyire is kitartok az elhatározásom mellett, a fiúk bármiből képesek fegyvert varázsolni, és lőnek, robbantanak, kaszabolnak, levágnak és játék-véreznek, játék-meghalnak és teljes várakat robbantanak föl. Nem telik el úgy nap, hogy ne birkóznának, verekednének, harcolnának egymással.
Én meg fogom a fejemet. 
Őszintén szólva nem tudtam mi tévő legyek. Tiltsam le az ilyen játékokat? De hát az is az erőszak egy formája – rájuk erőszakolom az én értékrendemet. Pedig a cél az lenne, hogy (többek közt) az én világlátásomat példának állítva maguk jöjjenek rá, hogy az erőszak nem jó.
Magyarázzam el nekik az ő szintjükön, hogy miért nem jó a harcolás? Az az igazság, hogy ezt megpróbáltam, de nem sok foganatja lett. Valahogy az volt az érzésem, sokkal mélyebbről, ösztönösebben jön nekik a harcolhatnék, nem tudják ésszel, logikával felülírni.
És akkor elővettem a józan eszemet meg néhány olyan szakkönyvet, amelyekkel sok esetben egyetértek és leültem gondolkozni. A következőkre jöttem rá:
Elég valószínű, hogy a dolognak köze van a tesztoszteronhoz (férfi nemi hormonhoz), vagy valami nagyon ősi harcoló, vadászó ösztönhöz, amit én, nő létemre nemigen fogok tudni megérteni. Úgyhogy ne is akarjam, inkább fogadjam el.
Ha már ez a helyzet, engedjem, hogy a gyerekekben meglévő erőszak utat nyerjen magának az egymással való verekedésben.
Hogy honnan jöhet az erőszak egy pár éves gyerek fejébe? Ó, sokszor mi felnőttek észre sem vesszük, hogy mennyire beépül a mindennapi életünkbe: tv, híradó, óriásplakátok, internet, az utcán történtek, a felnőttek beszélgetései. De még ha tudatosan meg is szűrjük ezeket a csatornákat, a felnőtt számára ártalmatlan mesék is sok olyan elemet tartalmaznak, ami erőszakos jelenetként raktározódik el a gyerekek fejében-lelkében.
Szóval ha már ott van a lelkükben a sok felgyülemlett negatív érzelem, a verekedős játékok letiltásával nem fogom tudni kimosni azokat belőlük. Akkor inkább az én jelenlétemben gyapálják egymást, vagy akár én is beállok játszani. Mert a játék a gyerekek nyelve, orvossága, feszültséglevezetője.
Egy aranyszabály van csak: sérülést nem okozhatnak a másiknak! (Érdekes egyébként, hogy mindig is úgy bunyóztak, mint a behúzott karmú kismacskák, egymást igazán nem is bántva.)
Persze szülőként, főleg anyaként nagyon nehéz megállni, hogy ne lépjünk közbe, amikor a gyerekeink verekednek. 
Néhány jel, ami arra utal, hogy a játék pozitív hatású:
·        szemkontaktust tartanak
·        várják, hogy a másik mit lép, milyen reakciót váltanak ki a másikból, nem pedig se-hall-se-lát módjára verekszenek
·        játék közben nevetnek
·        senki nem sérül meg 
És akkor lássuk, milyen jelek mutatnak arra, hogy bizony felnőttként közbe kell avatkoznunk: 
·        ököllel verik egymást, rúgnak, marnak, csípnek – azaz sérülést okoznak a másiknak
·        komoly indulatok törnek a felszínre, azaz a dühtől elvakultan verekszenek
·        eltorzult arccal harcolnak (se-lát-se-hall)
Az ilyen verekedésnek valószínűleg az lesz a vége, hogy az egyik fél maga alá gyűri a másikat (szó szerint és átvitt értelemben is), a másik fél pedig sírni fog. Ezt közbelépéssel érdemes megelőzni!
Ilyenkor mi a a teendő? 
Felnőttként fontos, hogy higgadtak, nyugodtak maradjunk. Ha egy ilyen helyzetet pofonnal, kiabálással vagy egyéb más erőszakos módon kezelünk le, azzal épp az ellenkezőjét érjük el: csak azt tanulja meg a gyerek, hogy az erősebb a több ereje segítségével érvényesíteni tudja az akaratát.
Tehát nyugodtan fogjuk meg az erőszakoskodó gyereket, próbáljuk meg lenyugtatni. Vegyünk együtt pár mély lélegzetet, beszéljünk hozzá nyugodtan és várjuk meg vele együtt(!), hogy visszanyerje a normális vérmérsékletét.
Néhány szót még szeretnék ejteni a fegyverekről. 
Továbbra is tartom magam, hogy nem szeretek gyereknek fegyvert venni. (Kiráz a hideg, ha néha látom a játszótéren, milyen élethű gépfegyverekkel rohangálnak az öt-hat évesek.) Egy műanyag (fa, fém, stb.) játékfegyverrel semmi mást nem lehet játszani, mint harcolni. Ha viszont a gyerekek találnak ki valamit és rámondják egy fadarabra vagy a porszívócsőre, hogy az most lézerkard, az már fantáziajátékFejleszti a kreativitást, képzelőerőt, határtalan lehetőségeket nyújt a fantáziajátékoknak. Ami az egyik pillanatban puska, az később golfütő vagy varázspálca – a játék dinamikájától függően. 

Én amikor látom, hogy a fiúk kezdenek belemelegedni a harcolós játékba, kihívom őket a konyhába, kihúzom az egyik fiókot (nem azt, ahol a kések vannak J), és mondom nekik, hogy válasszanak maguknak fegyvert. Nagyszerűn szoktak harcolni a habverővel, teaszűrővel, ételcsipesszel! Igaz, egypár műanyag spatulám már áldozatul esett, de inkább az törjön, mint a gyerekek ujja.

Nézem őket, ahogy Csillagok Háborúját játszanak a konyhai eszközeimmel, és arra gondolok, a szemem előtt formálódik a személyiségük: gyakorolják a beleérző-képességüket (ki a jó és ki a rossz karakter), próbálgatják milyen hősnek, megmentőnek, világmegváltónak lenni, kitombolják magukból a félelmeiket, hogy helyet adjanak a lelkükben más, építőbb jellegű dolgoknak.  
#1 Dr.BauerBela