Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2022. január 17., hétfő

 

A megbocsátás művészete


Számos árnyalata létezik azoknak a nézeteltéréseknek, amelyek valamiféle haragot szülnek bennünk. Ezek fakadhatnak meg nem értésből, amikor nem tudjuk, hogy mit miért tesz a másik, vagy a nemtörődömség, esetleg az ártó szándékok felismeréséből is. A kérdés az, hogy miként működik a megbocsátás? Nagy Éva pszichológus szakértővel beszélgettünk.

A nézeteltérések a párkapcsolat velejárói

Éva úgy véli, hogy egy már nem éppen most szerelembe esett pár tagjai nagyon kritikusak lehetnek egymással.


– A párkapcsolati fejlődésben jellegzetes szakasz a kezdeti időszak mámoros boldogsága, amikor a másik legnagyobb hibáját vagy akár sértéseit sem feltétlenül észleljük. Optimális esetben mégis két egyenrangú ember között a szeretet tovább fejlődik, és a mámoros szerelem lassan átadja helyét egy más minőségű kapcsolatnak, amelyben kinyílik a szemünk és látni kezdjük azokat az ütközőpontokat is, amelyek körül idővel konfliktusok alakulhatnak ki. Ez egy természetes folyamata annak, ahogyan két független emberből egy csapattá formálódunk.

Forduljunk türelemmel gyermekünk felé

A pszichológus szerint ahány kapcsolat, annyiféle viszonyulás.

– Elnézőek akkor vagyunk, ha a másik hibáját bár észleljük, de türelmesen fogadjuk – folytatja Éva. – Sok esetben a szülő részéről megjelenik az elnéző attitűd, de éppen ennyire sokszor találkozom azzal is, hogy a szülő nagyon is szigorú a gyermekével.

Szerintem egy aszimmetrikus, nem egyenrangú kapcsolatban a hatalmat jobban birtokló vagy nagyobb biztonságban lévő személy részéről különösen fontos, hogy türelemmel forduljon a kisebb felé: például egy tanár-diák, vagy szülő-gyerek viszonyban a tanár, illetve a szülő legyen elfogadóbb a nála kevesebbet tudó, adott helyzetben bizonytalanabb, vagy tőle függő személy iránt.

Amikor a gyermek kevésbé megbocsátó

– Azt tapasztalom, hogy a gyermekek gyakran azért említik fel sokáig a sérelmeiket, mert tudattalanul attól tartanak, hogy a felnőtt újra megbántja őket. Ezért kell örülni annak, ha a csemete kifejezi a negatív érzéseit, akár azt is, amikor haragszik a szülőjére, mert ez egy biztonságos szeretetkapcsolatot feltételez. A szülőknek pedig érdemes meghallani és meghallgatni a gyermeket és kideríteni a sérelem okát, majd megkérdezni őt, mit tehetnek azért, hogy enyhítsék a haragját. Ez nyilvánvalóan mindig nagy odafigyelést igényel, és érzelmileg megterhelő lehet mindkét félnek. Amennyiben viszont a szülő képes ezeket a helyzeteket ily módon kezelni, úgy nagyon sokat taníthat gyermekének a konfliktusrendezésről, illetve egymás érzéseinek és személyének tiszteletben tartásáról.

A konfliktusainkból tanulhatunk

Ha egy kapcsolat túlél egy krízist, abból épülni tud és más minőségűvé alakulhat.

– Nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy kit mennyire visel meg egy mosolyszünet, viszont mivel alapvetően a legtöbben igényeljük más emberek közelségét, ezért az ezt megbontó, befolyásoló viták okozhatnak szomorú pillanatokat. Viszont a fejlődés lehetősége is benne rejlik egy konfliktusban: ha megbántott valaki, vagy mi bántottunk meg mást, tanulhatunk belőle, levonhatjuk a következtetéseket és átgondolhatjuk, hogy mit tehetnénk a helyzet javítása érdekében. Valószínű, hogy ha egy kapcsolat túlél egy ilyen krízist, abból épülni tud és más minőségűvé alakulhat a továbbiakban, amelyben a felek már tiszteletben tartják és figyelemmel követik egymás érzéseit.

Mindenkinek megvan a saját maga igazsága

– Úgy látom, sokszor az tart fenn egy konfliktushelyzetet, hogy mindkét fél úgy dönt: nem veszi figyelembe vagy megkérdőjelezi azt, hogy a másiknak is megvan a maga igazsága. Pedig alapvető, hogy mindenki a saját szemszögéből tekinti a világot és ez törvényszerűen két ember között sohasem ugyanaz. A másik dolog, ami ilyenkor általában fennáll, az a felelősségvállalás elakadása, például nagyon gyakori, hogy azt halljuk valakitől: „de ő kezdte”. Ez azt jelzi, hogy az illető még nem vállalt felelősséget a saját tetteiért a másik tetteitől függetlenül. Nagyon sokat segít egy konfliktushelyzet rendezésében, ha mások analizálása helyett inkább önmagunkra figyelünk.

Vállaljunk felelősséget a tetteinkért

Meg kell állapítanunk, hogy hol kezdődik a mi felelősségünk

– Amikor megbántunk valakit, az első lépés annak megértése, hogy mit tettünk – folytatja Éva. – Meg kell állapítanunk, hogy az adott szituációban hol kezdődik a mi felelősségünk: bántóan viselkedtünk? Nem voltunk tekintettel arra, hogy neki már fáj az, amit teszünk vagy mondunk? Engedtük a saját frusztrációnkból fakadó negatív érzéseinket mindenféle átdolgozás nélkül ráborítani a másikra? A megbántott szemszögéből szemlélve a helyzetet pedig természetes, hogy a sérelemből fakadó jogos fájdalmunkat, bánatunkat, szomorúságunkat és csalódottságunkat egy ideig átéljük, viszont idővel megkérdezhetjük magunktól, hogy mi mit tehetünk annak érdekében, hogy legközelebb elkerüljük, hogy újra bántsanak?


Az üres bocsánatkérés mit sem ér

– Biztonságos légkörben az őszinteség, a nyílt kommunikáció segítheti a felek közeledését. Kibékülés alatt sokszor azt értjük, hogy „elmúlt a vihar”, de jó, ha ez nemcsak egy „látszat-béke”, hanem valóban elismertetik a sérelem és az azt követő érzelmek jogossága, és felelősséget vállalt mindenki azért, amit ő tett hozzá a helyzet kialakulásához.

Sokszor tapasztalom, hogy a bocsánatkérés üres marad: a másik kimondja, hogy sajnálja, de nincs mögötte valódi megbánás. Ez valójában csak elfedése valaminek, ami talán ki sem derül, például, hogy aki éppen bocsánatot kért, az nem érzi magát biztonságban a kapcsolatban és fél annak elvesztésétől, vagy még mindig nem érti, hogy mi a problémája a másiknak.

Sosem késő helyrehozni

sosem késő dolgozni a kapcsolatainkért

– Amikor egy kapcsolatban konfliktus következik be, az érzelmi egyensúlyi állapot felborul, és ha túl sokáig nem sikerül visszaállítani a békességet, akkor kialakulhat egy olyan új egyensúlyi állapot, ahol a felek közötti érzelmi távolság már egészen más. Olyankor az válik megszokottá, hogy két családtag nem beszél egymással évek óta. Ezzel együtt még ilyenkor is változás következhet be, ha a családban valaki más kezdeményezi ezen állapot újbóli felbontását a helyzet helyreállítása érdekében. Ezért azt gondolom, hogy valóban sosem késő dolgozni a kapcsolatainkért – ajánlja a szakértő.

#1 Dr.BauerBela

2022. január 16., vasárnap

  Mitől függ gyermeked iskolai teljesítménye?

Amikor arról beszélünk, hogy ki ér el jó eredményt az iskolában, akkor sokszor kerül elő az a vélemény, hogy az okosabb gyerekek jobb tanulók, jobb jegyeket hoznak. Azonban ez nem igaz. Az iskolában elért siker vagy kudarc több tényezőtől függ.

Az akarat diadala

A legfontosabb kérdés: gyermeked akar-e teljesíteni?

A gyermek cselekvéseinek egyik alapvető mozgatórugója a kíváncsiság, a világ megismerésére és átalakítására való törekvés. Ez a folyamat már csecsemőkorban elkezdődik, és folytatódik a kisgyermekkorban, amikor szülőként gyermeked egy-egy eredményes tevékenységét mosollyal, tapssal jutalmazod.

Fontos, hogy csak akkor adj gyermeked számára pozitív visszajelzést, ha gyermeked tette összhangban vannak a társadalmilag elfogadott normákkal, például ha épít, alkot valamit, újat hoz létre. Így ez fokozatosan "beépül", belső ösztönző erővé válik.

A teljesítményre való törekvés nagymértékben függ a családi környezettől is. A családban látott modellek, minták útbaigazítást jelentenek gyermeked számára. Ha Te szívesen próbálsz ki új dolgokat, örömet okoz számodra, ha valami újat ismerhetsz meg, és érdeklődsz az új felfedezések, tudományos eredmények iránt, akkor gyermeked is pozitívan fog állni a tanuláshoz.

Fiúk és lányok

Van-e különbség a fiúk és a lányok között?

A nemek különbsége - a beszéd fejlődéséhez hasonlóan - itt is megmutatkozik. A lányok számára nagyon fontos a környezet visszajelzése: a jó teljesítményre való törekvésüket elsősorban egy másik személyhez (tanító nénihez, édesanyához) való kötődés vezérli.

A fiúk esetében a feladat megoldása már önmagában is jutalom. Ezért a lányok az iskolában teljesítenek jobban, a fiúk pedig az iskolán kívüli tevékenységekben sikeresek.

Észjáték?

Mennyire befolyásolja a tanulást a gyermek értelmi képessége?

Az értelmi képesség adott dolog - ebben különbségek mutatkozhatnak az egyes gyerekek között már születéstől kezdődően. De ezeket külső hatások (pl. nevelés, fejlesztés, betegség) pozitív és negatív irányba is befolyásolhatják. A kulcs tehát a Te kezedben van. Személyes példamutatással, sok-sok közös programmal, játékkal megkönnyítheted gyermeked iskolai munkáját.

Ma ebben szeretnék Neked segíteni néhány szórakoztató játékötlettel.

Szövegelő

Amikor fogalmazást készítünk, fontos szempont, hogy a cím és a történet összhangban legyen egymással, azaz hogy a történet ugyanarról szóljon, mint a cím. Az alábbi játékkal ezt gyakorolhatjátok.

Töltsd le, és nyomtasd ki az alábbi lapokat, majd olvassátok el a történetet. Gyermekednek minden mondatról el kell döntenie, hogy illik-e a megadott címhez, vagy sem. Ha a cím és a mondat összeillik, akkor a játéktáblán a méhecskével az ’I’ betű irányába kell lépni, ha nem, akkor az ’N’ felé. A végére egy mondatot olvashattok össze a betűkből.

A játék innen tölthető le >>>

További feladat lehet, hogy adjatok címet a másik történetnek, melynek mondatait belekevertem az eredeti történet sorai közé.

Mocsárjárás

Játékosonként két-két darab újságpapírra lesz szükségetek ehhez a játékhoz.

A játékosok sorakozzanak fel a startvonal mögött. A rajtjelre mindenkinek el kell indulnia a cél felé úgy, hogy csak az újságpapírra léphet. Tehát le kell tennie maga elé a papírt, rálépni, majd a hátul lévő papírt előretenni, arra lépni. Így kell haladni előre, egészen a célig. Aki lelép a papírról, annak büntetésül vissza kell mennie a starthoz, s elölről kell indulnia. Az győz, aki legelőször eléri a célt.

Ha különböző korosztályú gyermekek versengenek, a nagyoknak lehet messzebb tenni a célt, vagy összehajtani az újságpapírt. Kisebb felületen nehezebb egyensúlyozni.

A Varázsbetű teljesítményre ösztönöz

A Varázsbetű számos játéka vezet sikerlistákat, melyek segítségével gyermeked állandóan figyelemmel kísérheti korábbi teljesítményét, ezzel egyre magasabbra helyezve a képzeletbeli mércét.

Lényeges szempont az egészséges önértékelés kialakulásához az is, hogy a feladatok kihívást jelentsenek gyermeked számára, ezért minden feladat nehézsége állítható és személyre szabható, így a feladatok kisiskolás kortól középiskoláig használhatóak.

Kattints ide, és tudj meg többet róla, hogy hogyan segíthe 

#1 Dr.BauerBela

Mitől függ gyermeked iskolai teljesítménye?

 

                     Mitől függ gyermeked iskolai teljesítménye?

Amikor arról beszélünk, hogy ki ér el jó eredményt az iskolában, akkor sokszor kerül elő az a vélemény, hogy az okosabb gyerekek jobb tanulók, jobb jegyeket hoznak. Azonban ez nem igaz. Az iskolában elért siker vagy kudarc több tényezőtől függ.

Az akarat diadala

A legfontosabb kérdés: gyermeked akar-e teljesíteni?

A gyermek cselekvéseinek egyik alapvető mozgatórugója a kíváncsiság, a világ megismerésére és átalakítására való törekvés. Ez a folyamat már csecsemőkorban elkezdődik, és folytatódik a kisgyermekkorban, amikor szülőként gyermeked egy-egy eredményes tevékenységét mosollyal, tapssal jutalmazod.

Fontos, hogy csak akkor adj gyermeked számára pozitív visszajelzést, ha gyermeked tette összhangban vannak a társadalmilag elfogadott normákkal, például ha épít, alkot valamit, újat hoz létre. Így ez fokozatosan "beépül", belső ösztönző erővé válik.

A teljesítményre való törekvés nagymértékben függ a családi környezettől is. A családban látott modellek, minták útbaigazítást jelentenek gyermeked számára. Ha Te szívesen próbálsz ki új dolgokat, örömet okoz számodra, ha valami újat ismerhetsz meg, és érdeklődsz az új felfedezések, tudományos eredmények iránt, akkor gyermeked is pozitívan fog állni a tanuláshoz.

Fiúk és lányok

Van-e különbség a fiúk és a lányok között?

A nemek különbsége - a beszéd fejlődéséhez hasonlóan - itt is megmutatkozik. A lányok számára nagyon fontos a környezet visszajelzése: a jó teljesítményre való törekvésüket elsősorban egy másik személyhez (tanító nénihez, édesanyához) való kötődés vezérli.

A fiúk esetében a feladat megoldása már önmagában is jutalom. Ezért a lányok az iskolában teljesítenek jobban, a fiúk pedig az iskolán kívüli tevékenységekben sikeresek.

Észjáték?

Mennyire befolyásolja a tanulást a gyermek értelmi képessége?

Az értelmi képesség adott dolog - ebben különbségek mutatkozhatnak az egyes gyerekek között már születéstől kezdődően. De ezeket külső hatások (pl. nevelés, fejlesztés, betegség) pozitív és negatív irányba is befolyásolhatják. A kulcs tehát a Te kezedben van. Személyes példamutatással, sok-sok közös programmal, játékkal megkönnyítheted gyermeked iskolai munkáját.

Ma ebben szeretnék Neked segíteni néhány szórakoztató játékötlettel.

Szövegelő

Amikor fogalmazást készítünk, fontos szempont, hogy a cím és a történet összhangban legyen egymással, azaz hogy a történet ugyanarról szóljon, mint a cím. Az alábbi játékkal ezt gyakorolhatjátok.

Töltsd le, és nyomtasd ki az alábbi lapokat, majd olvassátok el a történetet. Gyermekednek minden mondatról el kell döntenie, hogy illik-e a megadott címhez, vagy sem. Ha a cím és a mondat összeillik, akkor a játéktáblán a méhecskével az ’I’ betű irányába kell lépni, ha nem, akkor az ’N’ felé. A végére egy mondatot olvashattok össze a betűkből.

A játék innen tölthető le >>>

További feladat lehet, hogy adjatok címet a másik történetnek, melynek mondatait belekevertem az eredeti történet sorai közé.

Mocsárjárás

Játékosonként két-két darab újságpapírra lesz szükségetek ehhez a játékhoz.

A játékosok sorakozzanak fel a startvonal mögött. A rajtjelre mindenkinek el kell indulnia a cél felé úgy, hogy csak az újságpapírra léphet. Tehát le kell tennie maga elé a papírt, rálépni, majd a hátul lévő papírt előretenni, arra lépni. Így kell haladni előre, egészen a célig. Aki lelép a papírról, annak büntetésül vissza kell mennie a starthoz, s elölről kell indulnia. Az győz, aki legelőször eléri a célt.

Ha különböző korosztályú gyermekek versengenek, a nagyoknak lehet messzebb tenni a célt, vagy összehajtani az újságpapírt. Kisebb felületen nehezebb egyensúlyozni.

A Varázsbetű teljesítményre ösztönöz

A Varázsbetű számos játéka vezet sikerlistákat, melyek segítségével gyermeked állandóan figyelemmel kísérheti korábbi teljesítményét, ezzel egyre magasabbra helyezve a képzeletbeli mércét.

Lényeges szempont az egészséges önértékelés kialakulásához az is, hogy a feladatok kihívást jelentsenek gyermeked számára, ezért minden feladat nehézsége állítható és személyre szabható, így a feladatok kisiskolás kortól középiskoláig használhatóak.

Kattints ide, és tudj meg többet róla, hogy hogyan segíthetsz gyermekednek >>> 

#1 Dr.BauerBela

2022. január 15., szombat


 

#1 Dr.BauerBela

DISSZEINÁLT SZEMÖLCS


 

#1 Dr.BauerBela

 

5 + 1 ok, amiért NEM érdemes büntetni a gyereket

Meglepően gyakran merül fel a kérdés, amikor például óvodai vagy iskolai felvételi lapot töltöttünk ki, esetleg a védőnővel beszélgetünk: „Hogyan bünteti és jutalmazza a gyermeket?” Szülőkkel való beszélgetés során, kicsit más formában bukkan elő: „Jó-jó, nem jó kiabálni, megütni és büntetni, de akkor hogy veszem rá, hogy engedelmeskedjen?”

Számos egyéb jele is van annak, hogy mennyire mélyen ivódik bele a kultúránkba a jutalmazás és büntetés rendszere, mint az egyetlen hatékony eszköz a gyermek együttműködésének elérésére. De valóban hatásos mód ez?

Sok olyan hiedelem, állítás, nézet van, ami annyira szerves részét képezi a gyermeknevelésről kialakított elképzelésünknek, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni valóságalapjukat. A büntetés szükségessége is része egy magától értetődő és széles körben elfogadott vélekedésnek, ami része a mindennapi életünknek, és fel sem merül bennünk, hogy lehetne másként is. Pedig néha nagyon is fontos kritikus szemmel tekinteni a ’mindig is így volt’ típusú állításokra, és időnként felülvizsgálni létjogosultságukat. Gondoljunk csak a rabszolgatartásra, vagy arra, hasznos-e pálinkás kenyeret adni a csecsemőknek, ha nagyon sírnak.

Használjuk a büntetést szinte mindannyian és szinte minden nap, ami nem a mi hibánk, hiszen olyan kevés fogódzót kapunk ahhoz, hogyan is kellene “nevelnünk”. Pedig az elvárások sora, ami a szülőkre nehezedik végtelen. (Miért nem köszön az a gyerek? Ne hangoskodjon! Üljön szépen! Egyen rendesen! Ne hisztizzen, ez csak egy kis szuri! stb…) Nagyon is nehéz munka ez, ha nem is beszélünk róla általában így! És mi megpróbáljuk legjobb tudásunk szerint csinálni.

Persze már a behaviorizmus, és a viselkedésterápiák megjelenése előtte is büntették az emberek gyermekeiket, ez a pszichológiai irányzat azonban még tudományos megalapozottságot is adott, a korábbi hagyományos, bevett működésekhez. De ahogyan a tudományos világban lenni szokott, ennek is elmúlt a fénykora, és mostanra az derült ki, hogy a viselkedés megerősítésén alapuló eszközöknek ugyan helyük van a terápiás módszerek közt, de felhasználhatóságuk a klinikum területén is korlátozott. Azt pedig, hogy a gyermekeinkkel szemben használjuk minden kritika nélkül, ma már kutatások széles köre bizonyítja, hogy kifejezetten nem javasolható. Hogy miért is nem, ezt próbáltam összeszedni pár pontban.

1. Nem hatékony: A büntetés bizonyítottan nem okoz tartós viselkedésváltozást. A büntetett viselkedés nem kerül gátlás alá, sőt ha a büntető feltétel kiiktatódik a viselkedés gyakran nagyobb intenzitással tér vissza. Azaz nem arról van szó, hogy a gyerek már nem akarja többet csinálni, ami miatt megbüntettük, csak inkább óvatosabb lesz és megpróbálja a büntetést elkerülni. Valójában az eredeti viselkedés iránti vágya  nem csökken, csupán csak akkor fogja csinálni, amikor nem bukik le vele, például a szülei háta mögött.

2. Rontja a kapcsolatunkat a gyermekkel: Amikor a gyerekünket büntetjük, valójában szülői hatalmunkkal élünk, vagy inkább élünk vissza, és legkevésbé arra reagálunk, ami az ő igénye lenne. Pedig, amikor a gyermekünk idegesítően, irritálóan, agresszívan vagy kiakasztóan viselkedik, éppen a mi elfogadásunkra, és melegségünkre vágyik, erre van szüksége, ezt próbálja tudomásunkra hozni, ha nem is túl egyértelmű és vonzó módon. Ha mi az ő „rossz” viselkedésére büntetéssel reagálunk, és ez gyakran ismétlődik, a gyermek megtanulja, hogy nem számíthat a segítségünkre, nem számíthat ránk, eltávolodik, egyedül marad.

3. Rossz példát mutatunk: A pszichológusok azt is felismerték már, hogy emberek esetén a modelltanulásnak, (=a fontos másik viselkedésének leutánozása) hatalmas szerepe van. A gyermekeink által leggyakrabban látott modellek, akik így a személyiségfejlődésükre legnagyobb hatással vannak, mi magunk vagyunk, ezért nagyon nem mindegy, hogy mikor, hogyan cselekszünk! Ha megbüntetjük, a gyerekünk nem azt tanulja-e meg, hogy ha gyengébb vagy, akkor kiszolgáltatott vagy és bántható? Jó lecke ez arra is, hogy miért fontos a hatalom, hogy mi mindent lehet tenni másokkal, ha te erősebb, hatalmasabb, nagyobb vagy. De biztosan ezt szeretnénk tanítani?

4. Félelmet szül: A büntetés, a büntető, haragvó szülő ijesztő, és a helyzet félelmet vált ki a gyermekből. A félelem hatására a szervezet stressz hormonokat termel, és a központi idegrendszer is riadóhelyzetbe kapcsol. Az idegrendszer ezen készültsége nem engedi, hogy az agy a magasabb funkcióit használja, és a gyermek nem képes tanulni, rugalmasan reagálni, jó döntéseket hozni. A stresszhormonok tartós jelenléte pedig fenntartja ezt az állapotot, és az immunrendszerre is negatív hatással van. Ma már tudjuk, hogy a gyakori félelem keltő helyzetek az idegrendszer nem optimális fejlődését eredményezik, ami aztán negatív hatással van akár a későbbi iskolai eredményekre, vagy szociális beilleszkedésre is.

5. Nem tanít: Azaz, dehogyis nem, számos dolgot mint korábban láttuk, de az új kívánatos viselkedést nem! Pedig, ha nevelési céljaink vannak, akkor ugye azt szeretnénk, ha a gyermek valami számunkra kívánatos viselkedést sajátítana el. Igen ám, de a büntetésnek ilyen tartalma nincs, csak azt üzeni, mit ne, és amíg nem tesszük hozzá, hogy mit igen, nem is nagyon érhetjük el vele a célt.

+ 1. A szülőt is rombolja. Senki nem úgy kezdi csecsemője születésekor gyereknevelési karrierjét, hogy “majd ha nagyobb leszel, de jól megbüntetlek”. Ez abszurdan hangzik, hiszen mind szeretetben szeretnénk nevelni a gyerekünket. Minden alkalommal, amikor büntetünk, és neki fájdalmat okozunk, önmagunkat is bántjuk, és saját önértékelésünket is romboljuk.

 

És pár szó a jutalmazásról, ami a büntetés másik oldala, a pozitív megerősítés. Azt hinnénk, na ezzel már aztán tényleg minden rendben, de érdemes azért csínján bánni a jutalmazó szép szavakkal, ajándékokkal. A szülők többsége olyan gyermeket szeretne nevelni, aki belső értékei és önfegyelme révén mutat kívánatos viselkedést, azaz nem a szülőknek kell folyton mindenért rászólniuk, ugye? Nos az a helyzet, hogy az önfegyelem belülről jön, és fontos hozzá, hogy a gyermek megélje, hogy az erőfeszítései milyen sikert hoztak számára, milyen jó érzés, hogy teljesített. Jó érzés neki magának, belül, mert elhatározta és végigcsinálta, vagy újra megpróbálta.

 

Ha a „jó”, azaz számunkra kívánatos viselkedését rendszeresen nagyon megdicsérjük (Ügyes vagy! Most örülök neked!), piros pontot, csokit, matricát, simit adunk érte, akkor a gyermek ahelyett, hogy saját elvárásokat állítana, és saját örömére lenne együttműködő, szép lassan inkább a külső megerősítésekre fog figyelni, és ezektől függő engedelmes lény lesz. Ha rendszeres ez a fajta külső megerősítés, egy idő után számára a jutalmazás elmaradása nem jelent mást, mint büntetést annak összes negatív hatásával.

Azért ez nem azt jelenti, hogy nem dicsérhetjük meg a gyermekünket, vagy nem fejezhetjük ki tetszésünket, hiszen a mi pozitív visszajelzésünk nagyon is fontos számára, csak nem mindegy, hogy hogyan tesszük. Érdemes néhány cikket, oldalt elolvasni, és megtanulnunk, hogyan tudunk építő pozitív visszajelzéseket adni mellékhatások nélkül. (pl. ezt: Így dicsérd okosan a gyereket  a Babaszoba oldalán) Vagy legközelebbi írásunkat a témáról!

És itt újra felmerülhet a kérdés, hogy na de akkor mit tegyünk a büntetés helyett, hiszen eddig azt hittük ez a helyes? A válasz egyszerű is, meg nem is: kapcsolódjunk!

Higgyük el, és tapasztaljuk meg, hogy a gyermekeink jók, és azok is akarnak lenni! Ők együttműködni szeretnének, tanulni, osztozni, vidámak és kiegyensúlyozottak lenni, olyanok, ami nekünk is jó, és amikor nem ezt tapasztaljuk, az azért van, mert nem képesek rá.

Ismerjük fel, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy úgy tudjanak működni, ami nekünk is kívánatos, élvezetes, és tegyünk is érte!

Részletekről olvashattok a Kapcsolódó nevelés cikkeiben, vagy az egyszerű gyakorlatias eszközöket elsajátíthatjátok képzéseinken!

Selmeczy-Veres Ildikó pszichológus, Kapcsolódó nevelés oktató írása

#1 Dr.BauerBela

Szabad-e büntetni a gyereket?

 

Szabad-e büntetni a gyereket?


 

Arra a kérdésre, hogy „Szabad-e büntetni a gyereket?”, a családok többségében a szülők egyenes választ adnak, de ezek három csoportba sorolhatók. Nem is maradunk meg a három jellemző válasznál, hanem inkább megnézzük, mit okoz a büntetés, és mennyire éri el a célját.

Sok gyerek szüleinek van valamilyen szintű tudatossága a gyerekneveléssel kapcsolatban, míg sokaknak nincs. Talán meglepő kijelentés ez a számodra. Azért meglepő, mert aki gyereknevelésről olvas, annak egyértelmű, hogy egy szülőnek rendelkeznie kell valamilyen céllal a gyerekneveléssel kapcsolatban.

Nem szeretném most megismételni, amit a gyereknevelés célja című írásban megfogalmaztam, de az, hogy szabad-e büntetni a gyereket, összefügg a nevelés céljával. Ezért találsz sokkal több „büntetés-párti” szülőt azok között, akik fel sem fogják, hogy egy gyerek felnevelése nem azt jelenti, hogy van mit ennie és van hol aludnia. Azt hiszed kevesen vannak? Bár úgy lenne!

Nincsen sokféle válasz

Fogalmaznak másképpen is, de szinte minden anya vagy apa válasza besorolható a következő háromba: „Igen.”, „Nem.”, „Az attól függ.” Ez egy megosztó téma. Olyan kérdés, amiről szülők és pedagógusok is heves vitát folytatnak egymás között.


Szabad-e büntetni a gyereket? A gyerek büntetése.

Miért keletkezik e kérdés körül olyan heves vita? A felszínes válasz az lenne, hogy azért mert nem vagyunk egyformák. Lényegesebb az, hogy azért, mert minden szülő elrontott már ezt vagy azt a gyereknevelésben. Legyünk őszinték! Melyik szülőnek nem volt még kétsége egy-egy helyzet megoldását illetően? Ha létezik olyan szülő, akinek még nem volt, akkor ő az, aki „mindent jobban tud”. Az ő gyermekének pedig pokol az élete.

A „Szabad-e büntetni a gyereket?” témájú viták hevességét erősítik ezek:

– Akadnak szülők, akiknek nincs semmilyen más nevelési eszközük, mint a gyerek büntetése.
– Az, hogy valaki büntette már a gyereket, nem jelenti azt, hogy büntetés-párti.
– A büntetés-pártiakban is felmerülhetett már párszor, hogy minek is büntetem, ha semmi sem változik?
– Az a szülő, aki nem érzéketlen, de gyakran bünteti a gyerekét, gyakrabban érez lelkifurdalást.
– Azoknak sincsen minden gyermeknevelési helyzetre megoldásuk, akik ellenzik a büntetést.
– Még azok a szülők is büntették már gyermeküket, akik nem büntetés-pártiak.

Mit jelent a büntetés?

Meg lennék lepve, ha eddig nem merült volna fel a kedves olvasóban, hogy „…. Egyáltalán, milyen büntetésről beszélgetünk? Mit értünk büntetésen? Fogalmazzuk meg pontosan, és csak azután keressük a választ arra, szabad-e büntetni a gyereket”!

A büntet szó ide illő jelentése a következő:

büntet (ige)

Vétséget megtorol. Másnak testi vagy lelki szenvedést okoz vagy ezzel fenyeget, hogy leszoktasson egy elfogadhatatlannak tartott cselekvésről vagy viselkedésről.

Eredet [büntet < középmagyar: bűntet < bűn + -tet (igeképző)]
(forrás: wikiszotar.hu)

Tényleg büntetted, amikor úgy gondoltad?

A büntet szó meghatározásában elég világos a tett: „másnak testi vagy lelki szenvedést okoz vagy ezzel fenyeget”. Remélem, senkit sem kell meggyőznöm arról, hogy szenvedést okozni másnak, elég alantas dolog. Nincsen jó szándékú szülő, aki alantas szeretne lenni.

Ezen a ponton kár lenne abbahagynod az olvasást, mert ha büntetted már a gyerekedet, akkor is vannak számodra megnyugtató válaszok! Ezekhez a válaszokhoz néhány kérdés vezet el.

  • Vajon tényleg büntetted, vagy csak a csere fogalmát érzékeltetted számára?
  • Tényleg az volt a célod, hogy szenvedést okozz?
  • Ha „fenyegetted őt”, akkor milyen céllal tetted?

Sem hatóköröm, sem fensőbbségem nincs ahhoz, hogy gyereknevelési hibákat bocsássak meg másoknak. Arra azonban rávilágíthatok, hogy sok szülő büntetésnek hiszi olyan tetteit is, amikor egyáltalán nem arról volt szó. Ennek megértéséhez beszélünk majd a „csere” fogalmának az ember életében betöltött szerepéről.

Miért büntet egy szülő valójában?

Mi érhető el büntetéssel a gyereknél? Érdemi változás? Az nem! Csak visszahúzódás!

Amikor úgy tűnik, hogy a büntetés eléri a „célját”, akkor általában legfeljebb csak ezt éri el: A gyerek próbálja majd azt tenni, amit a szülő szeretne, vagy nem tenni azt, amit az nem szeretne, de a saját meggyőződése nélkül, a saját akarata ellenére.
Amikor később nem áll majd fenn a fenyegetés, könnyen visszatérhet ahhoz az „elfogadhatatlannak tartott cselekvéshez vagy viselkedéshez”.

Miért büntet mégis az ember? Azért mert az részéről gyors válasznak tűnik valamire, ami nem optimális, valamire, amire nincs valódi és emberséges megoldása. Az a szülő használ több büntetést, akinek nincsenek jó nevelési technikái.

Csak az büntet, aki nem tud!

A büntetés lehet rövidtávú kétségbeesett „megoldás”, de nem annyira a gyerek, mint inkább a felnőtt érdekében történik. Hosszú távon veszteség mindenkinek. A gyerek megszenvedte, a szülő pedig nem érte el, hogy a gyerek saját maga rendelkezzen a dolgok helyes megítélésével.

Szabad-e büntetni a gyereket?

A szó jelentésében szerepel a büntetés célja: „leszoktasson egy elfogadhatatlannak tartott cselekvésről vagy viselkedésről”. A sors fintora, hogy pontosan ez a cél nagyon ritkán valósul meg büntetéssel. Ezért a büntetés nem csak alantas, de teljesen felesleges.


Gyerek büntetése

Sokkal inkább működik, a kívánatos cél kijelölése, gyakorlati megvalósítása tettekkel, ennek elismerése vagy jutalmazása. E sorozat végeredménye vagy akár már folyamata is a „kívánt cselekvés vagy viselkedés”.

Szinte mindig van emberségesebb eszköz büntetés helyett. A gyerek tesz valami igen ártalmas dolgot, okoz valami kárt, bármit, amiről a szülő eddig úgy gondolkodott, hogy „Ez mégsem maradhat így, ezt meg kell torolnom, jön a büntetés!”

Nézzünk egy büntetés nélküli megoldást!

Csere vagy büntetés?

A legjobb megoldások alapja a csere helyreállítása. A gyerek, aki elvégzi a feladatait, cserében van a családjával, a szüleivel. A gyerek, aki mindig csak kap, az nem nyújt cserében eleget. Sok gyerek pedig a leggyakrabban többé-kevésbé végzi a dolgát, néha azonban nem. Néha valamit akaratlanul vagy szándékosan rombol.

Akármit is tett a gyerek, szembeállítható vele egy vagy több hasonló mértékű jó tett. Ha eléred, hogy a gyerek jóvátegye azt, amit csinált, akkor azzal segítesz neki helyreállítani az önbecsülését. Abban ugyanis biztos lehetsz, hogy amikor valaki kárt okozott, vagy szégyellni valót csinált, azzal csökkent az önbecsülése.


A gyerek büntetése helyett jóvá teheti amit csinált

A következő néhány lépésben nem írtam le a jóvátétel összes részletét, de egy gyakorlatias szülő ezek alapján büntetés nélkül is megoldhat helyzeteket.

1. Higgadt kommunikációval érd el a gyereknél, hogy belássa, az a dolog nem volt helyes!
2. Kérdezd meg, hogy „Mivel tudnád azt jóvátenni?” és állapodj meg vele a megfelelő mértékű jóvátételben!
3. Várd el tőle, hogy ezt megtegye és ellenőrizd, hogy megtette!
4. Jelezd neki, hogy szerinted ezzel már jóvátette.

Néha nem engeded el valahová, mert nem csinálta meg a szokásos kötelezettségeit vagy azt amiben megállapodtatok. Azután azt mondja a gyerek, hogy nem szép, hogy bünteted őt.
Ez nem büntetés, hanem a “csere” megfelelő alkalmazása! Ebben az esetben tehát megkérdezheted a gyerektől: “TE miért bünteted magad?”

Szabad-e büntetni a gyereket?

Az előbb leírt lépésekhez hasonlót sok szülő csinál magától is. Amikor azonban nem sikerül, és a gyerek csak még makacsabb lesz, akkor az leginkább azért van, mert az 1. lépést kihagyják, vagy nem alaposan és türelemmel végezték. A szülő jól teszi, ha nem kezd bele a gyerekkel a csere helyreállításába akkor, amikor ő maga ideges, vagy a gyerek fáradt, éhes.

Helytelen dolog testi vagy lelki szenvedést okozni vagy ezzel fenyegetni, hogy leszoktassunk egy gyereket valamilyen elfogadhatatlannak tartott cselekvéséről vagy viselkedéséről. A büntetés csak kisebbíti őt, és még több hibába sodorja.

Ha jót akarsz neki, tételezd fel, hogy a gyerek törekszik a jóra, és mint anya, vagy apa, is több jóban lesz részed! Bármit tesz, mindig van egy lehetőség, egy gyakorlatias megoldás, amivel helyreállíthatod a saját jóságába vetett bizalmát. Ha ezt teszed, azzal mindenki nyer.

Tudod mit mondok azoknak a szülőknek, aki erre az egész témára így legyintenek: „Engem is büntettek a szüleim, mégis felnőttem valahogy!”?
Azt, hogy a különbség éppen ebben van: felnőttél, de csak „valahogy”!

Meghallgathatod ennek a témának kissé bővített hangjegyzetét is, ha lejjebb görgetsz a lejátszóra.

#1 Dr.BauerBela

Hogyan kell jól büntetni a gyereket? Puskás Pálma 2018. április 17. ezeket szerettétek „Ma Magyarországon az a legbiztosabb, ha a nyilvánosság felé fordulsz, és akkor van rá esély, hogy nem ölnek meg.” Mérő Vera mesélt Liliána ügyéről. Mérő Vera szerint ez az ügy sokkal brutálisabb, mint amit Szilágyi Liliána eddig elmondott A szakértő elmondja, mi kell ahhoz, hogy minél hamarabb meleg legyen az autóban. Megfagysz, amikor reggel beülsz az autóba? Így csinálj gyorsan meleget! Erősen indítja az évet a Netflix, bőven van mit megnézni a szolgáltató kínálatában! Ezt az öt friss filmet nézd meg a Netflixen! Zanza! Kövess Péter Kövess Péter Hogyan tárolták az emberek az élelmiszereket, amikor még nem létezett hűtő? Kövess Péter Kövess Péter Tényleg kiveszi a foltokat a fehérítő, vagy csak eltünteti őket? Kövess Péter Kövess Péter Mit keres a tea tetején az a furcsa, sötét színű hártya? – a tökéletes tea titka Kövess Péter Kövess Péter 10 tipp a szakértőktől, ami segíthet megelőzni az ablakok téli párásodását A büntetés a pszichológusok körében nem túl népszerű nevelési eszköz, mégis, olykor mindannyian élünk vele. De nem mindegy, hogyan csináljuk: a rosszul alkalmazott büntetéssel csupán csalásra neveljük a gyereket. Mutatjuk, hogyan büntess okosan! Bezzeg régen az ember lekevert egy nyaklevest a büdös kölyköknek, és egyből megtanultak viselkedni. Sajnos azóta a modern viselkedéspszichológia arra a következtetésre jutott, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Jó, a gyerekverést eleve bünteti a törvény, de ez nem minden: a büntetés mint nevelési technika nem is igazán hatékony. Ráadásul a rosszul kivitelezett büntetéssel a kívánt viselkedés helyett arra tanítjuk meg a gyereket, hogyan verjen át minket. De lehet jól is csinálni, ahhoz azonban igencsak körültekintően kell eljárnunk. kapcsolódóNem, nem és ezredszer is nem: a gyerekverés bántalmazás! Nem, nem és ezredszer is nem: a gyerekverés bántalmazás! Akkor is, ha a szülő nevelési céllal üt. Pszichológusok indítottak petíciót egy gyerekverést propagáló könyv visszavonásáért. Tovább olvasom kapcsolódóPatikamérlegen kimérve oké a gyerekverés, csak nehogy belehaljon végül? Patikamérlegen kimérve oké a gyerekverés, csak nehogy belehaljon végül? Mondunk még egy okot, hogy miért nem kéne verni a gyereket. Se nevelési céllal, se dühből, sehogy, soha! Tovább olvasom John D. Rich pszichológus, egyetemi tanársegéd, a Psychology Today szerzője iskoláskorú gyermekek példáján vezeti le, milyen tipikus hibákat lehet elkövetni és hogyan kerülhetőek el ezek. Mutatjuk. Ebéd közben hangzavar? A Rich csemete iskolájában, mint annyi más suliban a világ körül, órákon csendben kell ülni, 45 vagy akár 90 percig is. Nem szabad egymással beszélgetni, levelezni, telefonozni, álmodozni, a lábaddal a padlón dobolni, a padszomszédod tankönyvébe fütyit rajzolni, az előtted ülő nyakába radírt dobni, a pad alatt képregényt olvasni, és azt mondtuk már, hogy csendben kell lenni? kapcsolódóMennyi időt hagyjuk telefonozni a gyereket? Mennyi időt hagyjuk telefonozni a gyereket? Jó minőségű, habár rövid távú kutatások szerint boldogabbak azok a tinédzserek, akiket hagynak telózni, mint azok, akiket nem. Tovább olvasom shutterstock 432895708 Shutterstock És közben arra figyelni, amit a tanár beszél, oda lapozni a könyvben, ahová mondja, mi több, válaszolni, ha kérdez. Mindez még negyvenévesen is elég keménynek hangzik (ültünk már egész napos értekezleteken), hát még ha az ember mondjuk, nyolcéves. A nyolcéveseknek tehát érthető igényük van némi fegyelmezetlenkedésre, feszültségoldásra, ezért ebéd közben beszélgetnek egymással, olykor túl hangosan, így az ebédlőben hangzavar van. Richék sulijában a felügyelő úgy tart csendet, hogy a túl hangos asztaltársaságoknak „büntiből” mostantól néma csendben kell enniük, és ha ez nem megy, akkor büntetésből adott időt még az iskolában kell tölteniük. Ugye, világos, hogy a gyerekek ettől nem tanulnak meg szép csendben enni? Ugyanakkor remekül megtanulják szemmel tartani a felügyelő tanárt, és azt, hogy ha az ebédlő másik végében van, akkor dumálhatnak és röhögcsélhetnek, ha közelít, akkor meg psszt, psszt, jön!!!! és gyorsan úgy teszünk, mint aki soha meg sem szólalt és még életében nem vihorászott. Pozitív és negatív büntetés A viselkedéspszichológiában kétféle büntetést különítenek el: az egyik a pozitív, a másik a negatív büntetés. Ez nem arra utal, hogy jó vagy rossz, hanem arra, hogy valami új dolgot, eseményt vezet be, vagy valami eddig meglévőt távolít el a rendszerből. A „pozitív büntetés” esetén a gyerek kap valami új, rosszat: egy nyaklevest, egy rákiabálást, egy nemszeretem tevékenységet. A „negatív büntetés” az, amikor büntetésből elveszek tőle valami jót, például a játékon veszekedő tesóktól adott játékot, vagy a fenti esetben a tanítás utáni „letöltendő fogsággal” a gyerekek szabad délutánját. A negatív büntetés egy fokkal emberségesebb. Csakhogy. kapcsolódóA passzív agresszió igazi hungarikum A passzív agresszió igazi hungarikum A ’48-as forradalom leverése utáni időkben sokat tanultunk arról is, mit lehet kezdeni a nálunk erősebbekkel. Tovább olvasom A példában szereplő felügyelőtanár több, fontos hibát is elkövet. Bár világos, hogy mit nem szabad (zajongani), közben nem ad támpontot arra vonatkozóan, hogy mit csinálhatnak a gyerekek zajongás helyett. Jó, igen, szép csendben ehetnek. De a gyerekek azért zajonganak az ebédlőben, mert egész délelőtt csendben voltak és ki kell engedniük a gőzt. Arra vonatkozóan pedig nem kapnak támpontot, hogy ha ebéd közbeni hangos nevetgéléssel és rendetlenkedéssel NEM engedhetik ki a gőzt, akkor hogyan IGEN? Így tanítod meg csalni A viselkedéskutatók szerint a büntetés önmagában hosszú távon nem hatékony. Az „önmagában” alatt Rich azt érti, hogy szeretetteljes kapcsolat és/vagy kommunikáció nélkül. Azok a gyerekek, akiket büntetéssekkel nevelnek, de nem kapnak mellette vagy cserébe semmit, egyetlen dolgot tanulnak meg: csalni. A példában szereplő felügyelőtanár mondjuk, valószínűleg nem is törekedett hosszú távú hatékonyságra, nem az volt a célja, hogy a kölykök életre szólóan tanuljanak meg fegyelmezetten viselkedni az ebédlőasztalnál, és a brit királyi családnál látogatóban is állják meg a helyüket. Ő csak azt akarta, hogy ott és akkor ne legyen akkora hangzavar. shutterstock 176186954 Shutterstock A gyerekek tehát megtanulták, hogy csendesebben viselkedjenek, amikor a tanár közel van. De semmi többet. A büntetéssel fegyelmezett gyerekek többsége ezt tanulja meg: nem ütöm meg a tesómat, amikor anya látja. Olyankor verem fejbe Pistikét a homokozólapáttal, amikor az óvó néni nem néz ide. Nem a helyes viselkedést tanulják meg, hanem azt, hogyan lehet ügyesen elkerülni a büntetést. Szóval ha azt akarjuk megtanítani a gyerekünknek, hogy akkor is viszonylag normálisan viselkedjen, ha hallótávolságon kívül vagyunk, akkor ahhoz a sima büntetés vajmi kevés lesz. És még utálni is fog A megértés, szeretetteljes kapcsolat és megfelelő magyarázat nélkül alkalmazott büntetés még egy dologra alkalmas: hogy a gyerek elutasítson. Persze, szülőként valószínűleg nem alkalmazzuk csak a büntetést mint nevelési technikát, hanem cukik is vagyunk és ölelgetjük meg puszilgatjuk is a gyereket, de elvben azért jó, ha tudunk erről a hatásról is. A példában szereplő felügyelőtanárt a gyerekek utálták, a háta mögött kicsúfolták és egyáltalán nem tisztelték. Akkor hogyan kell jól csinálni? Ez nem jelenti azt, hogy a büntetést teljesen ki kell iktatni a nevelési repertoárunkból. Ha alkalmazzuk, jobb ún. „negatív büntetést” alkalmazni, vagyis olyat, amikor büntiből elveszünk a gyerektől valami jót (mint amikor a barátnőm kisfia esténként fél órát tabletezhet, de ha megüti a húgát, akkor aznap nem tabletezhet). Ezenfelül pedig az alábbi három szabályt tartsuk be, és akkor minden jó lesz. 1. Szeretettel kommunikálj! Ez azt jelenti, hogy ne dühből és undokoskodva büntessünk, hanem kedvesen beszéljünk a gyerekkel. Attól, hogy ma fejbe csapta Zsófikát, ezért elmarad az esti tévézés, még a szeretetteljes szülő-gyermek kapcsolat megmarad. Hajlamosak vagyunk ilyenkor automatikusan rosszzsaru-stílusban keménykedni, de erre valójában nincs szükség. A gyerek akkor is felfogja a szabályokat, okokat és következményeket, ha azokat nem üvöltözve, hanem normális hangnemben tálaljuk. Mi több, így jobban felfogja.

v

Hogyan kell jól büntetni a gyereket?


A büntetés a pszichológusok körében nem túl népszerű nevelési eszköz, mégis, olykor mindannyian élünk vele. De nem mindegy, hogyan csináljuk: a rosszul alkalmazott büntetéssel csupán csalásra neveljük a gyereket. Mutatjuk, hogyan büntess okosan!

Bezzeg régen az ember lekevert egy nyaklevest a büdös kölyköknek, és egyből megtanultak viselkedni. Sajnos azóta a modern viselkedéspszichológia arra a következtetésre jutott, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Jó, a gyerekverést eleve bünteti a törvény, de ez nem minden: a büntetés mint nevelési technika nem is igazán hatékony. Ráadásul a rosszul kivitelezett büntetéssel a kívánt viselkedés helyett arra tanítjuk meg a gyereket, hogyan verjen át minket. De lehet jól is csinálni, ahhoz azonban igencsak körültekintően kell eljárnunk.

kapcsolódó
Nem, nem és ezredszer is nem: a gyerekverés bántalmazás!

Akkor is, ha a szülő nevelési céllal üt. Pszichológusok indítottak petíciót egy gyerekverést propagáló könyv visszavonásáért.

Tovább olvasom
kapcsolódó
Patikamérlegen kimérve oké a gyerekverés, csak nehogy belehaljon végül?

Mondunk még egy okot, hogy miért nem kéne verni a gyereket. Se nevelési céllal, se dühből, sehogy, soha!

Tovább olvasom

John D. Rich pszichológus, egyetemi tanársegéd, a Psychology Today szerzője iskoláskorú gyermekek példáján vezeti le, milyen tipikus hibákat lehet elkövetni és hogyan kerülhetőek el ezek. Mutatjuk.

Ebéd közben hangzavar?

A Rich csemete iskolájában, mint annyi más suliban a világ körül, órákon csendben kell ülni, 45 vagy akár 90 percig is. Nem szabad egymással beszélgetni, levelezni, telefonozni, álmodozni, a lábaddal a padlón dobolni, a padszomszédod tankönyvébe fütyit rajzolni, az előtted ülő nyakába radírt dobni, a pad alatt képregényt olvasni, és azt mondtuk már, hogy csendben kell lenni?

kapcsolódó
Mennyi időt hagyjuk telefonozni a gyereket?

Jó minőségű, habár rövid távú kutatások szerint boldogabbak azok a tinédzserek, akiket hagynak telózni, mint azok, akiket nem.

Tovább olvasom

Shutterstock

És közben arra figyelni, amit a tanár beszél, oda lapozni a könyvben, ahová mondja, mi több, válaszolni, ha kérdez. Mindez még negyvenévesen is elég keménynek hangzik (ültünk már egész napos értekezleteken), hát még ha az ember mondjuk, nyolcéves.

A nyolcéveseknek tehát érthető igényük van némi fegyelmezetlenkedésre, feszültségoldásra, ezért ebéd közben beszélgetnek egymással, olykor túl hangosan, így az ebédlőben hangzavar van. Richék sulijában a felügyelő úgy tart csendet, hogy a túl hangos asztaltársaságoknak „büntiből” mostantól néma csendben kell enniük, és ha ez nem megy, akkor büntetésből adott időt még az iskolában kell tölteniük. Ugye, világos, hogy a gyerekek ettől nem tanulnak meg szép csendben enni?

Ugyanakkor remekül megtanulják szemmel tartani a felügyelő tanárt, és azt, hogy ha az ebédlő másik végében van, akkor dumálhatnak és röhögcsélhetnek, ha közelít, akkor meg psszt, psszt, jön!!!! és gyorsan úgy teszünk, mint aki soha meg sem szólalt és még életében nem vihorászott.

Pozitív és negatív büntetés

A viselkedéspszichológiában kétféle büntetést különítenek el: az egyik a pozitív, a másik a negatív büntetés. Ez nem arra utal, hogy jó vagy rossz, hanem arra, hogy valami új dolgot, eseményt vezet be, vagy valami eddig meglévőt távolít el a rendszerből. A „pozitív büntetés” esetén a gyerek kap valami új, rosszat: egy nyaklevest, egy rákiabálást, egy nemszeretem tevékenységet. A „negatív büntetés” az, amikor büntetésből elveszek tőle valami jót, például a játékon veszekedő tesóktól adott játékot, vagy a fenti esetben a tanítás utáni „letöltendő fogsággal” a gyerekek szabad délutánját. A negatív büntetés egy fokkal emberségesebb. Csakhogy.

kapcsolódóA passzív agresszió igazi hungarikum
A passzív agresszió igazi hungarikum

A ’48-as forradalom leverése utáni időkben sokat tanultunk arról is, mit lehet kezdeni a nálunk erősebbekkel.

Tovább olvasom

A példában szereplő felügyelőtanár több, fontos hibát is elkövet. Bár világos, hogy mit nem szabad (zajongani), közben nem ad támpontot arra vonatkozóan, hogy mit csinálhatnak a gyerekek zajongás helyett. Jó, igen, szép csendben ehetnek. De a gyerekek azért zajonganak az ebédlőben, mert egész délelőtt csendben voltak és ki kell engedniük a gőzt. Arra vonatkozóan pedig nem kapnak támpontot, hogy ha ebéd közbeni hangos nevetgéléssel és rendetlenkedéssel NEM engedhetik ki a gőzt, akkor hogyan IGEN?

Így tanítod meg csalni

A viselkedéskutatók szerint a büntetés önmagában hosszú távon nem hatékony. Az „önmagában” alatt Rich azt érti, hogy szeretetteljes kapcsolat és/vagy kommunikáció nélkül. Azok a gyerekek, akiket büntetéssekkel nevelnek, de nem kapnak mellette vagy cserébe semmit, egyetlen dolgot tanulnak meg: csalni. A példában szereplő felügyelőtanár mondjuk, valószínűleg nem is törekedett hosszú távú hatékonyságra, nem az volt a célja, hogy a kölykök életre szólóan tanuljanak meg fegyelmezetten viselkedni az ebédlőasztalnál, és a brit királyi családnál látogatóban is állják meg a helyüket. Ő csak azt akarta, hogy ott és akkor ne legyen akkora hangzavar.

shutterstock 176186954
Shutterstock

A gyerekek tehát megtanulták, hogy csendesebben viselkedjenek, amikor a tanár közel van. De semmi többet. A büntetéssel fegyelmezett gyerekek többsége ezt tanulja meg: nem ütöm meg a tesómat, amikor anya látja. Olyankor verem fejbe Pistikét a homokozólapáttal, amikor az óvó néni nem néz ide. Nem a helyes viselkedést tanulják meg, hanem azt, hogyan lehet ügyesen elkerülni a büntetést. Szóval ha azt akarjuk megtanítani a gyerekünknek, hogy akkor is viszonylag normálisan viselkedjen, ha hallótávolságon kívül vagyunk, akkor ahhoz a sima büntetés vajmi kevés lesz.

És még utálni is fog

A megértés, szeretetteljes kapcsolat és megfelelő magyarázat nélkül alkalmazott büntetés még egy dologra alkalmas: hogy a gyerek elutasítson. Persze, szülőként valószínűleg nem alkalmazzuk csak a büntetést mint nevelési technikát, hanem cukik is vagyunk és ölelgetjük meg puszilgatjuk is a gyereket, de elvben azért jó, ha tudunk erről a hatásról is. A példában szereplő felügyelőtanárt a gyerekek utálták, a háta mögött kicsúfolták és egyáltalán nem tisztelték.

Akkor hogyan kell jól csinálni?

Ez nem jelenti azt, hogy a büntetést teljesen ki kell iktatni a nevelési repertoárunkból. Ha alkalmazzuk, jobb ún. „negatív büntetést” alkalmazni, vagyis olyat, amikor büntiből elveszünk a gyerektől valami jót (mint amikor a barátnőm kisfia esténként fél órát tabletezhet, de ha megüti a húgát, akkor aznap nem tabletezhet). Ezenfelül pedig az alábbi három szabályt tartsuk be, és akkor minden jó lesz.

1. Szeretettel kommunikálj!

Ez azt jelenti, hogy ne dühből és undokoskodva büntessünk, hanem kedvesen beszéljünk a gyerekkel. Attól, hogy ma fejbe csapta Zsófikát, ezért elmarad az esti tévézés, még a szeretetteljes szülő-gyermek kapcsolat megmarad. Hajlamosak vagyunk ilyenkor automatikusan rosszzsaru-stílusban keménykedni, de erre valójában nincs szükség. A gyerek akkor is felfogja a szabályokat, okokat és következményeket, ha azokat nem üvöltözve, hanem normális hangnemben tálaljuk. Mi több, így jobban felfogja.

#1 Dr.BauerBela

2022. január 14., péntek

VELESZÜLETETT SZEMHÁLYOGNGYERMEEKBÉL


 

#1 Dr.BauerBela

 

Gyakori vizelési inger - nem csak felfázás okozhatja

Azok, akik gyakori vizelési ingertől szenvednek, elsősorban a hólyagjuk működését „hibáztatják” a problémáért, esetleg kiújult felfázásra gyanakodnak. Dr. Rákász István, az Urológiai Központ szakorvosa szerint azonban számos más ok is meghúzódhat a háttérben.
Jelentkezzen be urológiai vizsgálatra!

 

+36 30 512 1375


 

Amikor mindenképpen szükséges orvosi kezelés

  • visszatérő húgyúti fertőzést tapasztal
  • amikor az otthoni praktikák hatástalanok
  • egyéb kísérőbetegséggel rendelkezik (cukorbetegség, nőgyógyászati betegség)
     

 

⇒ A probléma megoldásához jelentkezzen be urológiai kivizsgálásra!

 

A gyakori vizelési inger jellemző okai

Ahhoz, hogy tudjuk, mit nevezhetünk gyakori vizelési ingernek, tudni kell, hogy a normál inger nagyjából napi nyolc alkalommal jelentkezik. Ha ennél többször kell vécére mennünk, vagy éjszaka is többször ébredünk vizelési ingerre, anélkül hogy ennek olyan nyilvánvaló oka lenne, mint például a túl sok folyadék fogyasztása, érdemes kideríteni, mi okozza ezt a tünetet.  A háttérben ugyanis számos ok meghúzódhat, amelyek közül néhány urológiai kivizsgálást és kezelést igényel. Íme, a leggyakoribbak:

Húgyúti fertőzés

A sokszor felfázás néven emlegetett húgyúti fertőzés igen gyakori, és sajnos vissza-visszatérő betegség, amelynek a gyakori vizelési ingeren túl olyan tünetei is lehetnek, mint a fájdalmas, csípős vizelés, görcsös hólyagtáji-, alhasi- és húgycsőfájdalom, esetleg láz.

Vesemedence gyulladás

A hólyaghurut szövődményeként vesemedence gyulladás is kialakulhat, amely általában féloldali vesetáji fájdalommal, lázzal, rossz közérzettel, elesettséggel jár.

Húgyúti kövesség

Nagy mennyiségű vizeletürítéssel nem járó gyakori vizelési ingert okozhat húgyúti kövesség is. Ez általában féloldali vesetáji fájdalommal, időnként hányingerrel, hányással jár együtt. A húgyúti kövesség és vesemedence gyulladás együtt is előfordulhatnak. Ilyenkor sürgős urológiai vizsgálat javasolt.

Prosztata problémák

Elsősorban a prosztata megnagyobbodás eredményezhet gyakori vizelési ingert, ugyanis a megnövekedett prosztata nyomhatja a húgycsövet, így blokkolhatja az ürítést, ami pedig irritálhatja a húgyhólyagot. Ez pedig oda vezet, hogy már kis mennyiségű vizelet is ingert vált ki. Ezen kívül vizelet visszamaradást okozhat a prosztatagyulladás, prosztatarák is.   

Nem urológiai okok

Cukorbetegség

Ha a gyakori vizelési inger nagy mennyiségű vizelettel is jár, az gyakran a diabétesz tünete, mivel a szervezet így próbál megszabadulni a fel nem használt cukortól.

Vizelethajtók szedése

A magas vérnyomás kezelésére szánt vizelethajtók szedésének célja, hogy megszabadítsa a szervezetet a megnövekedett folyadékmennyiségtől, ezért nyilván fokozza az ürítési ingert.

Egyéb okok

Nem jár megnövekedett vizeletmennyiséggel, de gyakori vizelési ingert okozhat a terhesség, a kismedencei daganatok, a neurológiai betegségek (ez lehet gerincvelői betegség, például sclerosis multiplex, és agyi betegség, például Parkinson-szindróma), pszichiátriai betegségek, stressz, szorongás.

Mikor van szükség urológiai kezelésre?

- Ha a gyakori vizelési inger oka nem nyilvánvaló, esetleg fájdalommal vagy más tünettel jár, és nagyon zavaróan hat a nappali tevékenységre, illetve megakadályozza az éjszakai pihenést, mindenképpen érdemes orvoshoz fordulni – hangsúlyozza dr. Rákász István, az Urológiai Központ urológusa. – A kikérdezés, a fizikális vizsgálat, az ultrahangos képalkotás és esetleg további speciális diagnosztikai eljárások alapján kiderülhet, hogy nem urológiai okok állnak a háttérben, ez esetben továbbirányíthatjuk a pácienst a kompetens szakorvoshoz. Amennyiben azonban urológiai jellegű az ok, a diagnózisnak megfelelően elrendelhetjük a kezelést, ami megszabadíthat a kínzó érzéstől.

Forrás: Urológiai Központ (www.urologiaikozpont.hu)

#1 Dr.BauerBela

2022. január 13., csütörtök

Csúfolódó gyerek

 

Csúfolódó gyerek


A csúfolódó gyerekek viselkedésére ebben a fizikai agresszióval is átszőtt mai világban sok felnőtt csak legyint, pedig ennek komoly ára van. Szülőnek és pedagógusnak is hasznos, ha értik a jelenség következményeit.

Fontos ismernünk a csúfolódás szokását kezelő nevelési technikákat akkor is, ha a saját gyermekünk csúfolódó, és akkor is, ha ő az, akit mindig kicsúfolnak. Segít eligazodni, ha ismered a csúfolódó gyerek célját.

A csúfolódó célja kisebbíteni a másikat, és ezáltal fölé kerekedni.

Megverni a másikat, az egy másik eszköze a mindenáron való győzni akarásnak, ami persze szintén hibás és becstelen módszer. A csúfolódás tehát az agresszió egy szóbeli formája. Hosszan elszenvedve mély nyomot hagyhat a gyerekben. Olyat, amit felnőttként is visel majd, még ha nem is emlékszik rá.


Csúfolódó gyerek

A csúfolódás két oldalán

A gyerek lehet kicsúfolt vagy csúfolódó, és élhet ezek nélkül is azon ritka közösségekben, ahol a csúfolódás nem „divat”. Ugyanaz a gyerek lehet egyszer elszenvedője, máskor okozója a csúfolódásnak. Leginkább a szülőre és a pedagógusra hárul a feladat, hogy idejében felfedezze ezt a viselkedési mintát.

Sokszor akkor figyelnek fel rá, amikor a gyerek rendszeresen emiatt jön haza sírva az óvodából vagy iskolából. Előfordul persze testvérek között is, de leginkább gyermekközösségekből terjed szét ez a viselkedési minta. Nem meglepő módon, ritkábban panaszkodnak így a szülők: „A gyerekem csúfolódik mások kárára.”


Mindjárt megnézzük miért kellene komolyabban venni a dolgot, mielőtt rendszeressé válik a csúfolódás. Jól tenné anya és apa, ha nem csak akkor foglalkozna a dologgal, amikor az ő gyerekével teszik mások. Nem minden csúfolódó gyerek válik agresszívé, de akit hagynak így győzni mások felett, annak több az „esélye” erre.

Óvodától a börtönig

Vannak szülők, akik szerint még jó is, ha agresszív a gyerek, mert úgy győz majd az „életben”. Még azt is hozzáteszik: „Engem is elvertek gyerekkoromban, én is rendbe szedem néha a kölyköt. Az csak jót tesz neki, mert legalább nem lesz olyan nyámnyila.”

Az a gyanúm, hogy a börtönök tele vannak olyan emberekkel, akiknek a „talpra esettségéről” kiskorukban pontosan az előző módon „gondoskodtak”. Ha egy szülő jót akar felnőtt korára a gyerekének, nem neveli agresszívnek. Egy agresszív felnőtt tűnhet kívülről sikeresnek, de fejben pontosan tudja mennyit ér. Ezért újra és újra győznie kell, amíg egyszer csak meg nem állítja valami „nagyobb erő”.


Csúfolódó gyerek

Na jó! Ne legyünk ilyen komolyak! Persze, hogy el kell tudnia viselnie egy önbizalommal rendelkező embernek egy kis csúfolódást. Végül is melyikünket nem ért még ilyen. Más részről pedig esetleg csúfolódtunk is néha, és nem lettünk bűnözök. A gyermeknek azonban még csak most épül fel az önbizalma. Nehezebb elviselnie más, csúfolódó gyerek közelségét.

Mit rombol a csúfolódás?

A szülő és a lelkes pedagógus akármit is tanít, azzal akarva vagy akaratlanul abban is segít a gyereknek, hogy felépítse az önértékelését, önbizalmát. Minden, amit már tud, minden amit már jobban tud, ezeket építi a gyereknél. Az a gyerek, aki rendszeresen csúfolódásnak van kitéve, komoly önbizalom vesztésen mehet keresztül.


Kicsúfolt gyerek

Ismerhetsz tizenéves gyereket, aki már sosem rajzol, mert korábban volt egy „jó barátja”, aki rendszeresen kinevette a rajza miatt. Vajon hány Gulácsi Lajos vagy Klimt veszett már el ilyen módon? Hány felnőtt nő tartja magát csúnyának, mert az általános iskolában csúfolták ezért vagy azért.

A csúfolódás „közösségi célja” a kirekesztés.

Hány felnőtt nem barátkozik már másokkal, mert korábban ilyen módon utálták ki őt gyerek közösségekből. Hányféle módon csúfolhatnak valakit? Nehéz lenne megszámolni.
„Túl vékony”, „túl kövér”, „szegények a szülei”, „milyen a haja”, „turcsi az orra”, „görbe a háta”, „barna a bőre”, „ósdi a ruhája”, „vörös a haja”, szegény”, „nincs apukája”…

Gyors segély szülőknek

Ha egy cikk terjedelmének lehetőségei között szeretnék tanácsot adni egy szülőnek, akkor nem részletezhetem, hogy a végső megoldás csúfolt és csúfolódó gyereknél is az önbecsülés alapos helyreállítása és megerősítése. Tévednek, akik úgy gondolják, hogy az agresszív gyereknek már amúgy is túl nagy az önbecsülése. Amit látnak rajta, az csak szánalmas önteltség, amivel az önbecsülése hiányát leplezi.


Csúfolódó gyerek

A teljes megoldás helyett álljon itt pár kérdés, amivel rávezethetsz valakit arra, hogyan módosítson a viselkedésén akkor, ha ő csúfolódó gyerek, és mit tegyen az, akit csúfolnak. Csak ülj le velük (külön-külön) egy nyugodt, zavartalan helyre, amikor nem éhesek és nem fáradtak, és így segítsd őket:

Kérdések és kérések a csúfolódó gyerek „érdekében”

A következőkkel hozz létre az iránt a másik gyerek iránt némi elismerést, akit csúfol a gyereked. A kulcs az elismerés létrehozása, a végeredmény pedig az ő együttműködésük. Akkor is ezek a mondatok, ha a csúfolódás tartalma teljesen más. Ha nem azzal csúfolja a másikat, hogy az ügyetlen vagy buta, hanem azzal, hogy selypítve beszél, akkor is ezek a mondatok. A válaszait türelemmel és úgy hallgasd, hogy közben ne lásson rajtad rosszallást, dühöt vagy szomorúságot. Nyugalmat lásson rajtad! A válaszát mindig köszönd meg!

1. „Mondj valamit, amiben Te vagy ügyesebb!”
2. „Mondj valamit, amiben Ő az ügyesebb!”
3. „Mondj valamit, amiben Te vagy okosabb!”
4. „Mondj valamit, amiben Ő az okosabb!”
5. „Miben segíthetne Ő neked?”
6. „Miben segíthetnél Te neki?”
7. „Mit játszhatnál mással, mint ő?”
8. „Mit játszhatnátok együtt?”

A nyolcadik kérdés után menj vissza az első mondathoz. Addig csináld, amíg a gyereken azt nem látod, hogy jókedvű lett. Ekkor elmond majd neked valamit, ami arra utal, hogy nincs komolyabb baja azzal a másik gyerekkel. Fogalmazhat például úgy is, hogy „nem is érti, miért csúfolta idáig”, vagy „rájött, hogy nem volt vele kedves”.

A veled való beszélgetés sikere érdekében mindkét gyereket motiválhatod valami aprósággal a veled való együttműködésért cserében. Kicsiknél bejöhet például, hogy veszel 3 szép dobókockát és körönként (8 kérés vagy kérdés) adsz nekik egyet. Vigyázat, a kockákat vagy amit erre a célra kitaláltál, nem azért kapja, hogy ne csúfoljon ki másokat. A veled való sikeres együttműködésért kapja.

Kérdések és kérések ahhoz, akit „mindig kicsúfolnak”

Első látásra úgy tűnik, hogy csak a csúfolódó gyerekkel kell kezdeni valamit. Általában a másikkal is, különösen pedig akkor, ha azt tapasztalod, hogy sportot űz saját maga sajnáltatásából. A sorrend, és a szóhasználat itt kicsit más. Az alábbi szóhasználat működik majd így, de kissé átfogalmazhatod a gyerek korának megfelelően. Arra ügyelj, hogy a mondat ne veszítse el tartalmának lényegét.

1. „Mondj valamit, amiben Ő (az a másik gyerek) ügyesebb!”
2. „Mondj valamit, amiben Te vagy ügyesebb!”
3. „Mondj valamit, amiben Ő okosabb!”
4. „Mondj valamit, amiben Te vagy okosabb!”
5. „Ott hagyhatod-e őt, amikor kicsúfol téged?”
6. „Mit mondhatnál neki, ha kicsúfol téged?”
7. „Mit játszhatnál mással, mint ő?”
8. „Mit játszhatnátok együtt?” (A válaszát mindig köszönd meg!)

Ritka, hogy 3-nál több körre lenne szükség. Az első körön belül pedig sose hagyjátok abba, tehát legalább 8 kérdéssel, kéréssel végezzetek!

A gyerekek és a helyzetek nem egyformák. Az előbbi technika nem védi meg az áldozatot olyan agresszív gyerekektől, akik kifejezetten örömüket lelik mások sértegetésében, s akik készek akár fizikai erőszakra is. Az ilyen durva helyzet azonban csak az eseteknek kisebb része. A legtöbb csúfolódó szituációban (97%) segítségedre lesz ez a technika.

Egy hangjegyzetet is meghallgathatsz ebben a témában, ami további magyarázatot és a megoldás bővebb ismertetését nyújtja azokon túl, amelyekkel az imént találkoztál. A hangjegyzetet megtalálod, ha kissé lejjebb görgetsz a lejátszóra.

#1 Dr.BauerBela

2022. január 12., szerda

#1 Dr.BauerBela

 

Rossz gyerek nincs, csak olyan, akit magára hagytak

2019.08.06.

A gyermekvédelemben dolgozó szakemberek olyan helyzetekkel találkoznak, amelyekről sokan hallani sem szeretnének. Hatalmas felelősséggel jár, ugyanakkor rengeteg lehetőség rejlik a munkájukban. A gyermek- és ifjúsági felügyelők arra készülnek fel, hogy a sokszoros hátránnyal érkező gyerekek számára megmutassák egy pozitív életpálya kilátásait és elindítsák őket a kiutat jelentő jövő felé.

Mindenki hoz egy történetet

A gyermekkorban, főleg a korai kötődés szakaszában szerzett traumák, hiányok, átélt fájdalmak az egész felnőtt létet megpecsételik. Egy súlyosan terhelt múlt legbelül akkor is nyomot hagy, ha sikerül kitörni a nehézségekből és új életet építeni. De egy jobb jövő esélye mindig ott van. Éppen ezért lehet kulcsfontosságú a gyermek- és ifjúsági felügyelők szerepe, hiszen a fiatalok között dolgozva, velük beszélgetve fel tudják építeni azt a bizalmat és azt a pozitív hitet, ami elindítja őket a saját útjukon.

„Jogásznyelven szólva a gyermek egy teljesen kitett jogalany.” – mondja Gaszler István, oktató, gyermekvédelmi szakember, a Bolyai Gyermekotthoni Központ szakmai egység vezetője. „Vagyis nem tudja megvédeni magát. Ezért kell nagyon alaposan felkészülnünk, sokféle szakmai, jogszabályi, gyakorlati ismerettel felvérteződni, hogy segíteni tudjuk őket.”

„Sokan érkeznek a képzésre a saját hasonló élettörténetükkel. Azok, akik maguk is halmozottan hátrányos helyzetből indultak, gyermekvédelmi intézményben nőttek fel, gyakran éppen azért választják a segítségnyújtásnak ezt a formáját, mert ők tudják a legjobban, milyen nehéz gyereksorsok vannak, és mennyire fontos egy hiteles felnőtt támogatása ahhoz, hogy végigjárják a kivezető utat” – osztja meg oktatói tapasztalatait Sümeginé Hamvas Enikő, a Pest Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Budakeszi tagintézményének gyógypedagógusa. „Számomra mindig nagyon megható ez az elhivatottság. Amikor kisebb csoportokban dolgozunk együtt, beszélgetünk arról is, ki milyen indíttatással érkezett. Az ország különböző részeiből jelentkeznek, nagyon változatos háttérrel. Van, aki már nevelőszülőként gondoz gyerekeket és a képzéssel bővíti az eszköztárát. Van, akit megérint egy helyzet és megszólítja ez a hivatás. Minden tanulónk hoz egy történetet és nagyon jó érzés együtt látni ennyi segítő szándékú embert.”

 Szépítés nélkül

A képzést elvégző gyermek– és ifjúsági felügyelők a kiskorúak számára otthont nyújtó intézmények vezetőinek és nevelőinek irányítása mellett végzik majd napi munkájukat. Közreműködnek a nevelési-gondozási tevékenységekben, részt vesznek a gyerekek önálló életvitelre való felkészítésében, a szabadidős programok lebonyolításában. Emellett a gyermekek befogadásához kapcsolódó feladatokat is ellátnak, közreműködnek az intézménybe való felvétel előkészítésében, elkészítik a munkakörükhöz kapcsolódó dokumentációt.

„A szakmai tudást megalapozó felkészítő elméleti ismeretek után a képzésben is a jön a gyakorlat. Az élet sokféle helyzetet hoz majd és ezt itt lehet igazán megtapasztalni” – hangsúlyozza Sümeginé Hamvas Enikő. „Bár ahogy mondtam, aki erre a képzésre jön, nagyrészt tudja, mivel fog találkozni, hiszen sokszor a saját életük is hasonlóan indult, vagy más munka kapcsán, de eddig is találkoztak nehéz sorsú fiatalokkal. Volt például olyan tanulóm, aki portásként dolgozott gyermekvédelmi intézményben.”

Ehhez csatlakozva emeli ki Gaszler István is a gyakorlat fontosságát: „Teljesen életszerű gyakorlati helyzetekkel fognak találkozni és ez nem is működhet másként, mert mi olyan dolgokkal találkozunk, amelyektől sok más ember inkább menekülne. A kora gyerekkori sérülések egy életet meghatározó veszélyforrások. Mi pedig traumatizált, súlyos hátrányokkal induló gyerekekkel foglalkozunk. Erre készülünk fel, ezt támasztjuk alá a gyakorlattal is. Ebben a szakmában nem lehet szépíteni a dolgokat. Megmutatjuk a tanulóknak, hogy a kisiklott gyereksorsok milyen felnőtt létbe tudnak kifutni. Beszélünk a kriminalizálódásról, a hajléktalanságról, az addikciókról, és lehetőségeket mutatunk, hogy milyen problémával hová, milyen szakemberekhez lehet fordulni segítségért, hová irányíthatók tovább a gondozottak.”

Stabil hátországból töltődni

Minden segítő munka stabil személyiséget kíván. Különösen igaz ez, ha gyerekek életútjának támogatásáról van szó, és még nagyobb a kihívás, ha ennyire nehéz helyzetek szegélyezik ezt az utat. „Amit a legfontosabbnak tartok, az az önismeret” – hangsúlyozza Gaszler István. „A tanulóimnak is ezt mondom, nézzenek magukba és gondolják végig: hogyan neveltek, mit hozok magammal és én ezt hogyan tudom úgy átforgatni, hogy a megélt dolgokat felhasználva képes legyek valódi segítséget nyújtani.”

„Mindenképpen érett személyiség kell hozzá” – erősíti meg Sümeginé Hamvas Enikő. „Kiborulni nem lehet a gyerekek előtt, hiszen nekik egy határozott felnőttre van szükségük. Ezzel a határozottsággal kell jelen lenni minden napi feladatban. Ezért nagy szükség van arra, hogy magának a szakembernek is meglegyen a támogató háttere, a szerettei, akik között töltődni tud. A munka során pedig nagyon össze kell dolgozni a kollégákkal és csapatként segíteni egymást.”

„István bácsi, ez jó volt!”

A végzett, elhivatott szakemberekre nagy szüksége van a szakmának, és persze legfőképp a gyerekeknek. Minden nehézség ellenére a felelősség mellett rengeteg a lehetőség is. „A gyerek olyan, mint a szivacs” – mondja Gaszler István. „Mindig van rá esély, hogy a még kiforraltan személyiség időben kap segítséget és elindul egy jó irányban. Egy professzorom mondta mindig, hogy nincs elvetemült gyerek, csak elhagyott, elkeseredett. Én is ezt tapasztaltam meg a sok-sok évnyi munkám során. A gyerek a társadalom visszatükröződése. Programokat kell nekik csinálni, bevonni minél több dologba, elfoglalni őket, és akkor partnerek lesznek.”

Ahogy Sümeginé Hamvas Enikő látja: „A mellettük dolgozó szakemberek kicsit szülőkké válnak a gyerekek szemében. Mivel ők vannak velük, hatalmas lehetőség van a kezükben: ők segíthetnek abban, hogy a saját példájukon keresztül megmutassák egy pozitív életpálya kilátásait és elindítsák őket a kivezető úton.”

„Aki komolyan veszi a képzést, a hivatást, és megszerzi a képesítést, annak nagyon sokat tudunk segíteni a továbbiakban is. Már a gyakorlat során is olyan helyekre megyünk, ahol később is el tudnak helyezkedni és mindig van állásajánlat. Óriási lehetőségeink vannak, csak foglalkozni kell a gyerekekkel” – foglalja össze az elmondottakat Gaszler István. „Az eredmény pedig önmagáért beszél, amikor évekkel később is a nyakunkba ugranak az utcán vagy egy bevásárlóközpontban, és sorra kapjuk a beszámolókat arról, hogy milyen szakmát szereztek, fotókat a saját családjuk bővüléséről. Ennél nagyobb elismerés nem kell. A gyerekektől kapott ’köszönöm’ és egy szívből jövő mondat, hogy ’István bácsi, ez jó volt!’ – ez mindennél többet ér.”

#1 Dr.BauerBela

herpes zooster


 

#1 Dr.BauerBela

A “rossz gyerek”

 pzés

A “rossz gyerek”

FacebookAz elmúlt napokban megrendítően sok történetet hallottam teljesen azonos narratívával: van az osztályban, ovis csoportban egy rossz gyerek, lökdösődik. A szülők nem csinálnak semmit, az iskola nem tud, a szülők összefogtak és eltávolították a gyereket, akinek “úgysem való a rendes iskola, kisegítőbe kéne j

Most a fenti, összetett mondat minden részét elemezni fogom. Mint irodalom órán – írta a Csaladinet.hu szerzője.

 A rossz gyerek

Nincs rossz gyerek. Ahogy erről már volt szó, szerencsére elkezdett beszivárogni egy új nézőpont a mainstreambe: dr. Greene és a poszttraumás stresszt kutató dr. Bruce Perry kutatásokkal bizonyította, hogy a magatartászavarok mögött valódi problémák állnak: neurológiai különbségek, komolyabb családi-, iskolai traumák. A súlyosabb eseteknél nem azt kell megkérdeznünk, hogy miért rossz ez a gyermek, hanem hogy milyen nehézsége van ennek a gyermeknek?

Az a “rossz gyerek” lehet, hogy SNI-s, de lehet, hogy csak szorong, vagy otthoni nehézségei vannak, esetleg a suliban csúfolják. Ezek mind okozhatnak időszakos – vagy folyamatos – magatartásproblémákat, izgés-mozgást, odacsapást.

Mégis miért kéne a “jó gyerekek” szüleinek, pedagógusainak ilyenkor empatikusan, a valódi probléma mego

ldására koncentrálni? Mert a gyerekek 18%-a speciális igényű, és ha a tiéd nem is, de a testvéredé lehet, hogy az, mert még veled is megeshet válás, költözés, ami megborítja a gyerekedet és akkor neked lesz szükséged az empátiára. És mert már tudjuk, hogy nem az IQ, hanem az EQ a felnőttkori sikerek záloga.

Az biztos, hogy akármi is van a háttérben, a “rossz gyereknek” a legnehezebb. És persze van, aki tényleg nem integrálható, van, akinek kis létszámú osztályban, hozzáértő pedagógusok között lenne a legjobb. De oda be is kell jutni.

A szülők nem csinálnak semmit


Amit te az iskolában látsz, az csak a jéghegy csúcsa. Otthon a szülőknek százszor nehezebb, valószínűleg már próbáltak segítséget kapni, de vagy elhessegették őket – ahogy minket is -, hogy minden rendben van, majd beszél a gyerek, vagy “én nem látom autistának”, vagy minden fiú örökmozgó. De ha kitartóak és eljutottak egy diagnózisig, próbálnak állami fejlesztéshez jutni, nem biztos, hogy megkapják: mi a nem beszélő három évesünkkel havi (!) egy logopédiát kaptunk a Nevelési Tanácsadóban, és később az előírt heti három helyett kettőt tudott biztosítani az óvoda. Ahogy nézem mások útját, ez igen gyakori probléma: nincs elég szakember. Ami persze nem a szakember hibája.

És akkor a szülő a saját kezébe veszi az irányítást és mélyen, nagyon mélyen belenyúl a zsebébe. Megy a fejlesztésekre és hordja a gyereket, és otthon minden nap dolgozik vele, a saját vállára véve a felelősséget.

Ugyanez a szülő próbál bejutni a kis létszámú osztályba, a speciális iskolába, de alig van ilyen iskola, az integráló intézmények jórésze sajnos – anyagi és emberhiány miatt – csak papíron integráló, nem tud kis létszámot, kísérő gyógypedagógust biztosítani.

Persze van olyan szülő is, aki nem hallja meg a figyelmeztető hangokat, hogy valamilyen nehézsége van a gyerekének, hogy “valami nem stimmel vele”. Ez részben természetes reakció, hiszen az ő kicsi kincse tökéletes, csakúgy mint a tiéd. Ráadásul a gyászfolyamat első lépése a tagadás, amiből sokszor kívülről kell kimozdítani a szülőt. De az ellentmondásos szakértői vélemények, amelyet gyakran a félelem szül, hogy a szülő rosszul reagál, megakadályozzák a szakértőt a határozott ráhatásban és a biztató szavakat a megzavarodott szülő is könnyebben meghallja.

Szerintem lehet, hogy ebben a kimozdításban/ráhatásban sokat számítana a fogalmazás, az üzenet mikéntje: lehet, hogy nem azzal kell kezdeni, hogy valami baj van a gyerekkel, hanem azzal, hogy úgy látjuk, a gyereknek nehézségei vannak, de az a jó hír, hogy tudunk neki segíteni: tudunk fejlesztést, otthoni módszereket, és esetleg megfelelő intézményt ajánlani, ahol a gyerek elérheti a valódi potenciálját, ahol szeretik és barátai vannak.

A cikk folytatása (“Az iskola, óvoda nem tehet semmit”, “Járjon kisegítő iskolába”) a Csaladinet.hu-n olvasható.

#1 Dr.BauerBela