Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2019. október 17., csütörtök

a rüh tüneteicsecsemőnél

 Az atka, a széklet, a tojás és a lárva irritálja a bőrt, és intenzív viszketést okoz, ami éjszaka még rosszabb. ■ Papules, csomók, urák, hólyagok és pustulák láthatók ■ Interdigitális terek, tenyér, csukló, boka, axilla A derék, a derék, az areolae, az ágyék, a nemi szervek és a talp a sérülések leggyakoribb területei ■ A fej, a tenyér és a talp gyakran a rák elváltozásainak helyszíne csecsemõknél. és erősen fertőző ■ A folyamatos viszketés és karcolódás másodlagos bőrfertőzést okozhat a Staphylococcus aureus és az A csoport β-hemolitikus streptococcusokkal ■ Az állatok által átterjesztett kecskefélék rövid élettartamúak és önkorlátozottak.






#1 Dr.BauerBela

Milyen az unatkozó gyerek pozitív nevelése – könyvrészlet

Unatkozó kislány
A közelgő szünidő kapcsán egy szülőkből álló társaság beszélgetésének fő témája az unatkozó gyerek volt. A beszélgető társaság tagjainak eltérő véleménye volt az ilyen helyzetek kezeléséről.
Ezzel kapcsolatban egy könyv jutott eszembe, Jane Nelsen and Lynn Lott tollából született, a címe Pozitív nevelés A-Z. A könyv egyik fejezete éppen egy unatkozó gyerekről szól, aki  elvárja a szüleitől, hogy azonnal hagyjanak ott csapot-papot és őt szórakoztassák. Vajon mi a jó megoldás?

A kulcs: a gyerek, a szülő és a helyzet megértése

Olyan társadalomban élünk, amiben a gyerekek megszokták, hogy szórakoztatják őket. A TV és a számítógépes játékok alaposan hozzájárulnak ehhez a jelenséghez. A gyerekek ülnek a képernyő előtt, és a passzív néző szerepében bámulják a “Szezám utca” sorozat epizódjait, vagy egy videójátékot játszanak, amivel akkor éppen jól szórakoznak. (Igaz, hogy a Szezám utca oktató jellegű film, sőt legújabban egy autista szereplővel is bővült; az is igaz, hogy a videójátékok fejlesztik a szem-kéz koordinációt, azonban komoly hátrányaik vannak. Először is korlátozzák a kreativitást, a találékonyságot és az agy megfelelő fejlődését.)
Az unatkozó gyerek jelenségének másik nagy előidézője az a szülői hit, hogy apunak és anyunak a gyerek összes problémáját meg kell oldania. A gyerekeknek igenis szüksége van a szülő segítségére például ahhoz, hogy valamilyen sportot vagy hobbit találjanak maguknak, de semmiképpen nem kell őket állandóan szórakoztatni és minden percüket ellenőrizni. Nem célszerű a gyereket védőburokban tartani, persze ez nem vezethet a másik véglethet, az elhanyagoláshoz. Mindezt hogyan tegyük?

Mit tehet a szülő az unatkozó iskolással?

Unatkozó kisgyerek
Az említett könyvben számos tanács olvasható az unatkozó gyerek problémájának kezelésére. Ezekből álljon most itt néhány gondolat, elsősorban az unatkozó iskolásokra koncentrálva.
  • Tegyük fel a gyerek unalomról panaszkodik. A szülő alakítsa át a kijelentést kérdéssé, “Az a problémád, hogy unatkozol?” Ezután kérdezze meg “Milyen ötleted van a problémád megoldására?” Ha a gyerek azt feleli, hogy nem tudja, a szülő ne próbáljon meg ötleteket adni. Inkább zárja le a beszélgetést azzal, hogy “Én bízom benned, hogy megtalálod a megoldást”. Ezzel a gyerek tulajdonképpen feladatot kapott, gondolkodnia kell.
  • Ha a gyerek unatkozik és ezt szavakban ki is fejezi, a szülő kellő empátiával figyeljen rá, de ne nyújtson azonnali megoldást. Inkább mondja azt, hogy “Megértelek, néha én is unalmat érzek”. Ha a gyerek továbbra is nyaggatja a szülőt, akkor is csak semmitmondó reakciókat adjon, például “aha”. Ennek egyrészt az a célja, hogy a szülő pozitív példát nyújt, másrészt a gyereket a végén elunja a sikertelen próbálkozásokat és talál magának valamilyen elfoglaltságot.
  • Mindenképpen szabjunk határt a TV nézés és számítógépes játék idejének azért, hogy a gyerek szokja meg a kreatív gondolkodást, fejlődjön a találékonysága a saját idejének eltöltése érdekében. Ezzel nő az aktív gondolkodásra fordított idő, és csökken az elektronikus eszközök passzív használatának ideje.
  • Az unalom miatt reklamáló gyereknek azt is mondhatja a szülő, hogy “Nem baj. Lehet, hogy a testednek és az agyadnak egy kis
    nyugalomra van szüksége.” Ha a gyerek életkora lehetővé teszi, beszélgessenek a meditációról, esetleg az interneten keressenek erre vonatkozó anyagot.
  • Rendezzünk családi ötletbörzét, hogy ki mit javasolna az unalom elűzésére. A család minden tagja adjon javaslatot, és azokat írják össze egy listára. Ezután a gyerekek válogassák ki a nekik tetszőket és írjanak saját listát. Ha legközelebb a gyerek unatkozik, elég csak elővetetni, vagy rámutatni a listára. A lista alkalmanként változhat. Ezt nagyon egyszerűen megoldhatjuk, ha fóliára írjuk az ötleteket.

Unatkozó kicsik

Unatkozó óvodások
Az ovisok is panaszkodhatnak unalomról. Nekik szükségük lehet egy kis szülői támogatásra, pár ötletre. Ehhez nyújt segítséget az alábbi felsorolás.
  • Ha nagyon sok játéka van a csemeténknek, kisebb adagokat tegyünk félre, olyan helyre, ahol nem kerül a kezébe. Ha unatkozik, vegyünk elő egy ilyen dobozt, biztosan érdekes lesz számára a régi-új játékok felfedezése. Annál is inkább, mert a sokáig használt játékok már nem elég stimulálóak, a gyereknek szüksége valami újra, ami persze lehet egy elfelejtett, régi játék is.
  • Adjon a gyerek kezébe apróbb háztartási tárgyakat, amit saját elképzelése szerinti játékszerként használhat. Adjon neki például egy tekercs cellux ragasztót, amivel jót fog szórakozni, ahogy az ujjaihoz ragad a szalag. Vagy tegyen a lurkó elé egy pohárban vizet, mellé egy szívószálat és fújjanak buborékot a vízben. Figyeljék a buborékokat és a hangokat.
  • Vetessen elő a kisgyerekkel egy képeskönyvet és kérje meg, hogy mesélje el mit lát az oldalakon.
  • Kicsit zajos, de szórakoztató ha feltesz valamilyen zenét, és a gyerek kezébe nyom 2 fakanalat. A kicsi biztosan elkezd a zenére dobolni, amivel elszórakozik egy darabig. A zene mindig érdekes program a kicsiknek, már egy 4 hangot adó xilofon is csodára képes!
Ha unatkozik a gyerek, az nem csak az ő problémája, hanem a szülőké is. Az unalom előbb utóbb nyavalygásba, testvéri veszekedésbe fullad, akármilyen tevékenységet javasol apu vagy anyu, elutasításra talál. Ekkor a szülők is idegesek lesznek, hiszen ők nem “program igazgatók”.



Tehát, nem baj ha a gyerek unatkozik, mert ha a szülők nem sietnek  azonnal elűzni az unalmat, a kölkök előbb utóbb mégis elkezdenek töprengeni, valamilyen tennivalót keresni. Rákényszerülnek a gondolkodásra. #1 Dr.BauerBela

Unatkozik a gyerek? Van rá megoldás!


Unatkozik a gyerek? Van rá megoldás!


Sokszor egy hosszú hétvége vagy egy iskolai szünet alatt a gyerekek nem igazán tudnak mit kezdeni magukkal. Szülőként is nehéz épp a pihenőnapokon folyamatosan szórakoztatni és programokkal ellátni az egész családot. Számos más módja van azonban annak, hogy a kicsik ne unatkozzanak a rövidebb és hosszabb szünidő alatt. Fogadja meg unaloműző tippjeinket.

„Unatkozom!” – mondja a gyerek, miközben ledobja magát a padlóra és gyötrődve ide-oda hempereg. A gyerekek játékra, alkotásra és felfedezésre születtek. Szeretnének szórakozni, a dolgok részesei lenni. Épp ezért nehéz és aggasztó a felnőtteknek azt hallani, hogy a gyerek nem tud mihez kezdeni magával. 

A kevesebb több

Amikor a gyerek unatkozik, nem az a megoldás, hogy elárasztjuk különböző programokkal. Előfordult már, hogy gyermeke unatkozott, és a számos programajánlat közül egy sem tetszett neki? Unaloműzéshez „a kevesebb sokszor több” elvét használjuk. Ugyanis, ha a gyermek unatkozik, akkor szenved. Izolálva érzi magát, emiatt lesz demotivált. A gyerekeknek elsősorban arra az érzésre van szükségük, hogy látják őket és odafigyelnek rájuk. A gondoskodó figyelem beindítja a gyermeki fantáziát, és egyből tele lesz a lurkó ötletekkel azzal kapcsolatban, hogy miként is üthetné el az időt. 

Tehát ha a gyermekünk unalomra panaszkodik, ne kezdjünk el ezer programot felajánlani neki, inkább üljünk le mellé egy percre és figyeljünk oda rá. Sokszor a programlehetőségek csak frusztrálják a gyermeket, és mi sem attól leszünk jó szülők, hogy folyamatosan szórakoztatunk, vagy extra programokat szervezünk.
 
Gondoskodó figyelem 

Fogjuk inkább játékosra a helyzetet, és öleljük át a gyermeket. Ez is csökkentheti az izoláció érzését. Mondjuk például ezt: „Ha megcsiklandozom a talpadat, vagy megölelgetlek, akkor talán jobb lesz.” Figyeljük meg, mit reagál a gyermek erre, és mit mond. Fontos, hogy ki tudja beszélni magát, sokszor már ez elűzi a kedvtelenséget. 

Ha a kicsi unatkozik, akkor nem feltétlenül a megfelelő és tökéletes program kell neki, hanem egy kis öröm, együtt töltött idő. Használja a képzeletét, hogy újra el tudja érni a gyermekét. Ajánljon fel képtelen és vicces programokat, például: „Mi lenne, ha felöltöztetnénk furcsa ruhákba, kimennénk az utcára, és megnéznénk, miként reagálnak az emberek?” Egy váratlan, vicces kijelentés megtörheti ezt a negatív viselkedési mintát. 

A gyermek személyiségétől függően számos lehetőség van arra, miként integráljuk őt újra a családi életbe, vagy épp miként üssük el együtt az időt:

Aktív gyermekek esetén: kezdjünk el tornázni, és kérdezzük meg a kicsit, van-e kedve csatlakozni. Tegyünk be zenét, és rendezzünk házi táncos partit. Ha jó az idő, menjünk ki a szabadba, és tanítsuk meg a kicsit valami újra, például hulahopozni vagy ugrálókötelezni. De már egy közös kutyasétáltatás is segíthet a helyzeten.

Kreatív gyermek esetén: készítsünk együtt egy játék- vagy olvasókuckót különböző anyagokból, játsszuk el együtt a gyermek kedvenc könyvének eseményeit, készítsünk együtt gyurmafigurákat vagy barátság karkötőt, amit később a társainak ajándékozhat. Vegyük elő a régi jelmezeket, és szervezzünk fotózást. Írjunk közösen a gyermekkel valakinek egy levelet, például a nagyinak. A kicsi rajzolhat is hozzá. A lényeg, hogy csupa olyan dolgot tegyünk, amik vidámak, és segítik leépíteni a gyermekben az izoláció érzését. 

Irány a konyha: a közös főzőcskézés is jó ötlet lehet. Készítsünk együtt fagylaltot, vagy egy egyszerű gyümölcstálat, pudingot. Ha épp főznünk kell, akkor adjunk a kicsinek hozzávalókat, és hagyjuk, hogy velünk együtt főzzön bármit, ami csak eszébe jut. Hagyjuk, hogy kísérletezzen.

Praktikus feladatok: sokszor az is segít, ha bevesszük a gyermeket a házi munkába. Kutyafürdetés, kocsimosás, kertészkedés, virágültetés, virágszedés és koszorúkészítés, teregetés, madáretető készítés, ezek mind olyan feladatok, amelyekben a gyermek is aktívan részt vehet.

Ahogy a fenti példák is mutatják, nem a szervezett programok és a megszervezett időtöltés a megoldás minden esetben az unalomra, lehet éppen az ellenkezője, a spontaneitás, a humor és a tevékenységek strukturálatlansága is. Ugyanakkor az is segíthet, ha a pici valami olyat tesz, amitől hasznosnak érzi magát: feladatot lát el, főz, meglepetést készít valakinek. 

Töltsünk időt együtt!

A mai gyerekek hozzá vannak szokva, hogy minden pillanatuk szervezett. Ha pedig épp nem csinálnak semmit, a tévé, a számítógép vagy a tablet előtt lógnak.

Egy hosszú hétvégén azonban ez is unalmassá válik, hiszen olyankor túl sok lesz hirtelen a strukturálatlan, szervezetlen szabadidő. Egy apró, vicces és spontán játékkal vagy praktikus, közösen végzett feladattal segíthetünk beindítani a gyermek fantáziáját. De az unalom nem feltétlenül rossz. Ha a kicsi unatkozik, hagyjuk egy kicsit így, de sose hagyjuk egyedül. Unatkozzunk vele közösen. Hiszen az együtt töltött idő végül sosem unalmas.

A megtervezett és betervezett programok helyett hagyjuk a gyermeket felfedezni, mit kezd a szabadidejével. Ez segíthet neki kialakítani a saját érdeklődési körét, magába nézni és rájönni, mi szerez neki örömet, milyen apró dolgok szórakoztatják. Az unalom - bármilyen furcsán is hangzik elsőre - segít neki megismerni önmagát.

Ha azonban szeretnénk mégis programot szervezni, de nem tudjuk minek örülnének, akkor a kisebbeknek tudjuk ajánlani az ELEVENPARK -ot, amely Budapest legnagyobb fedett játszóparkja, vagy a nagyobb gyerekeknek a LASERPARK BUDAPEST-et.


#1 Dr.BauerBela

Unatkozni jó, úgyhogy hagyjátok békén a gyerekeket, hadd unatkozzanak!

Unatkozni jó, úgyhogy hagyjátok békén a gyerekeket, hadd unatkozzanak!

  • Ha olyan gyerek voltál, akit egész nyáron táboroztattak, és mindenféle programot kitaláltak, hogy egy percig se unatkozz, vagy pont te vagy olyan szülő, aki mindig leköti a gyerekét, akkor gondold át újra a stratégiát, mert amellett, hogy mindez egészséges, és segíti a gyerek szociális készségeit, valamilyen szinten kifejezetten káros is az ember fejlődésére.
Pszichológusok és gyerekszakértők szerint a gyerekek vakációját túlszervezni felesleges, ráadásul meggátolja a gyerekeket abban, hogy felfedezzék, mi érdekli őket igazán.
Szülőként az az ember feladata, hogy felkészítse a gyerekét a felnőtt társadalomban való részvételre, felnőttnek lenni viszont azt jelenti, hogy úgy tudod felhasználni az idődet, hogy az életed a lehető legkielégítőbb, azaz boldogabb legyen. Így ha a szülő a gyerek minden szabadidejét beosztja, akkor a gyerek hozzászokik ahhoz, hogy eldöntik helyette, mit csináljon, azaz sosem fog felnőni – mondta a Quartznak Lyn Fry oktatásra szakosodott londoni gyerekpszichológus.
Az ő idealisztikus javaslata az, hogy nyár elején a szülő üljön le a gyerekkel (legalábbis ha már van legalább 5 éves), és együtt beszéljék meg, mit szeretne csinálni a nyár folyamán a gyerek, legyen az akár biciklizés, kártyázás vagy egyéb apróság. Így amikor a gyerek panaszkodik, hogy unatkozik, csak elő kell venni a listát.

Nincs egyedül a véleményével, dr. Teresa Belton a Kelet-angliai Egyetemről a BBC-nek azt mondta, hogy
az unalom elengedhetetlen egy „belső inger” kialakulásához, ami aztán az igazi kreativitáshoz vezet.
A gyerek valószínűleg, bármit is csináljon, egy idő után úgyis unatkozni fog, úgyhogy a legfontosabb, hogy a szülő ezen ne nagyon bosszankodjon, ez ugyanis nem szimpla időpocsékolás, sose lehet tudni, mi minden jó sül ki belőle. Elég csak arra gondolni, milyen viccesek a világ leglustább emberei.
Ehhez képest úgy fest, hogy az unalom egyre inkább kikopik az életünkből. Az okostelefon-korszakban az unalom egy félelmetes, mindenképp elkerülni való dolog, már egy pár perces sorbanálláskor is a telefonunkba menekülünk.
Viszont nem szabad összekeverni az unalmat a depresszióval, bár van átfedés. Az unatkozásnak háromféle változata van:
  1. Amikor azért unatkozunk, mert megakadályoznak minket abban, ahogy azt csináljuk, amit éppen szeretnénk.
  2. Amikor arra kényszerítenek minket, hogy olyasmit csináljunk, amit nem akarunk.
  3. Amikor nem tudni, miért, de éppen nem vagyunk képesek arra, hogy fenntartsuk az érdeklődésünket valami iránt.
A szakemberek évtizedek óta hangsúlyozzák az unalom fontosságát, és a XX. századi irodalomban (Camus-től Bukowskiig) és a popzenében (punk, grunge) is komplett műfajok épültek erre. Bertrand Russel filozófus 1930-ban azt írta: „Egy gyerek akkor fejlődik a legjobban, ha, mint egy fiatal növényt, háborítatlanul hagyjuk ugyanabban a talajban. A túl sok utazás, a túl sok különböző benyomás nem jó a fiataloknak, mert képtelenné teszi őket a gyümölcsöző monotónia elviselésére.”
Már csak az a kérdés, mi van, ha a gyerek már az unatkozást is unja? Talán akkor kezd el felnőni.
#1 Dr.BauerBela

Vekerdy szerint nem jó a gyereknek, ha túl sok játék veszi körül: f

Vekerdy szerint nem jó a gyereknek, ha túl sok játék veszi körül: fárasztó és érdektelen lesz számára
Szöszmötöl, piszmog, miközben tornyosulnak a gyerek szobájában a játékok?

nélő, helyváltoztatásra, beszédre képes játékok, angol ovi, fejlesztő foglalkozások. Program program hátán, egész gyerekszobát beterítő villanyvasút-hálózat. Mindezt lehetőleg nem kevés anyagi ráfordítással.
                A világ tempójának felgyorsulása nemcsak a felnőtteket, a gyerekeket is érinti. A mindennapokba egyre kevésbé fér bele, hogy tétlenül, bambulással, szöszmötöléssel teljen a drága idő. Pedig a túl sok inger nem tesz jót a gyereknek, mint azt a szakértő mondja.

Mit mond a gyerekpszichológus?

- A játékiparban öldöklő verseny megy, hogy melyik cég tud még érdekesebb, még részletgazdagabb, még automatizáltabb, még több funkciójú játékokat előállítani, melyek egyre kevesebb elmélyülést tesznek lehetővé. A szülő nem is érti, hogy a gyereke hogyan tud unatkozni a millió csillogó-villogó, búgó, zakatoló, beszélő, mozgó, interaktív játék között, pedig logikus: az érdeklődést hosszabb távon az köti le, amiben el lehet mélyülni, és az elmélyülést az egyszerűség segíti elő. Ha az agyunkat ehelyett egy csomó bonyolult, vibráló dolog érinti meg felületesen, az nagyon hamar fárasztóvá és érdektelenné válik - mondja Dr. Vekerdy Tamás Belső szabadság című könyvében.

A slow parenting elve is az elmélyülés

A magyar fordításban lelassult szülőségnek nevezhető filozófia lényege, hogy mind a szülőnek, mind a gyereknek több idő kellene a hétköznapokban is.
Az egymást érő programok és az újabb játékok vásárlása helyett sétára, mesére, természetben töltött időre, a pillanat megélésére lenne szükség. A lassulásra való igény régóta ott bujkál a felnőttekben, részben ennek köszönhető a különféle jógaórák, meditációs gyakorlatok, relaxációs technikák elterjedése hazánkban is.

Nem kell félni az unalomtól sem

A nyugati világban az unalom egyértelműen negatív előjelet kapott, hiszen a tétlenséggel, semmittevéssel azonosítják. Valójában azonban nagyon is szüksége van rá az emberi elmének, hiszen nem a multitaskingből, hanem a megnyugvás, pihenés, bambulás perceiből születik a kreativitás, erednek az új ötletek.
A piszmogás, szöszmötölés, irkafirkálás jó, segít az elmének megpihenni. Ha a gyerek mégis unalomra panaszkodik, érdemes inkább csak beszélgetni vele, kérdezni, irányt mutatni, nem konkrét megoldást javasolni. Ha pedig játékválasztásról van szó, mindig ajánlott az egyszerűbbet előnyben részesíteni, azt, amire rá lehet vetíteni a fantáziát, amiből egy kis képzelőerővel még bármi lehet.

A kutatók szerint is kellenek inger nélküli percek

A kreativitás és az unalom, illetve ingerszegény pillanatok közötti kapcsolatot a tudomány emberei is kíváncsian kutatják. Egy, a Közép-Lancashire-i Egyetemen végzett vizsgálat szerint az üres pillanatok segítenek a jó ötletek megalkotásában.
Nyolcvan résztvevőjük egy csoportjának telefonszámokat kellett másolnia huzamosabb ideig egy telefonkönyvből. A másik, kontrollcsoportnak ezt a monoton, unalmas tevékenységet nem kellett elvégeznie a közös feladat előtt: azt kérték tőlük, dobjanak be annyi ötletet, amennyit csak tudnak, hogy mi mindenre lehet használni egy papírpoharat.
A kutatók megfigyelései szerint azok, akik telefonszámokat másoltak, azaz unalmas dologgal foglalkoztak a papírpoharas feladat előtt, több ötletet mondtak, mint a kontrollcsoport. Ez az eredmény újfent arra mutat, hogy az unalom pozitívan hat a kreativitásra.

Ne vegyük el a gyerekektől a gondolkodóidőt!

Vekerdy Tamás véleménye, a slow parenting elve és az említett egyetemi kutatás is arra mutat, az unatkozás, a kevesebb inger pozitívan hat a gondolkodásra. Egy gyerek, akinek az értelme napról napra egyre fejlődik, fontos, hogy lehetőséget kapjon minél inkább megmozgatni, igénybe venni kreativitását. Ehhez kell a gondolkodóidő. A szülő tehát attól való félelmében, hogy a gyerek unatkozni fog, és nem veszik körül eléggé érdekes játékok, éppen az ellen dolgozik, amiért foglalkoztatni akarja őt: hogy minél okosabb és kreatívabb legyen.

Amikor egy kreatív ember unatkozik

Felnőttként sokan a telefonjukat nyomkodják unalmas perceikben. A reklámiparban dolgozó Derrick Lin azonban egészen másként unatkozik. A következő képeken megmutatjuk.
#1 Dr.BauerBela

2019. október 16., szerda



A tölcsérmell a mellkasdeformitások egyik formája, amely, az enyhe, csakis esztétikai problémát jelentő változattól a belgyógyászati problémát okozó súlyos változatig sokféle formában megnyilvánulhat. Vagyis, a mellkas (szegycsont és bordák) benyomódása lehet kismértékű, de lehet olyan nagymértékű is, amikor a szegycsont és a gerinc majdnem összeérnek. Ilyen súlyos estben a mellkasi szervek is károsodhatnak.
Mik a figyelmezető jelek? A szülő milyen tünetekre figyeljen?
  • szegycsont, bordák besüppednek
  • csökkent fizikai állóképesség
  • fáradékonyság
  • fokozott hajlam a légúti megbetegedésekre
  • súlyosabb esetben, különösen megterhelésre jelentkező légzési nehézségek
Mi a legfontosabb teendő?
A deformitás korai felismerése, és időben elkezdett speciális gyógytorna, döntő fontosságú a deformitás végleges formáját illetően! Nem mindegy, hogy egy kezdődő deformitás kialakulását próbáljuk megelőzni vagy már egy kialakult deformitást próbálunk helyrehozni.
Másik fontos szempont, tisztázni a deformitás valós mértéket, mert sok esetben a szemmel látható deformitás nem azonos a mérésekkel kapott értékkel! A deformitás lehet szimmetrikus, de sok esetben aszimmetrikus is.
A mellkas deformitásokat hagyományosan az ún. Haller index-el (pectus index) jellemzik. Ilyenkor, CT-képen, a legnagyobb deformitás szintjén, a mellkas nyílirányú (sagittális) és frontális átmérőjének hányadosát nézik. A normál érték 2,5. A 3.2-es érték, enyhébb deformitásnak minősül a szakirodalom szerint. A 3.2 és 3.5 érték között mérsékelt, a 3.5 felett, pedig súlyosabb deformitásról beszélünk.
A gerinc helyzete, és esetleges elváltozásai (gerincferdülés, lapos hát) illetve a kóros testtartás elősegíti a tölcsér mellkas progresszióját. Ezért fordul elő az, hogy, pl. lapos hát esetén, egy enyhébb deformitás is mutathat rosszabb Haller-indexet. Egy lapos hátú gyereknél enyhébb deformitás esetén is lehet belső szervi érintettség, amely egy komolyabb terápiát igényel. A Haller-index, a mellkasfal konfigurációjának kvantitatív mérőszáma, és jelentős eltéréseket mutat nem és életkor szerint. A tényleges deformitás megállapításához a korrekciós indexet alkalmazzák.
A diagnózis megállapításához és a terápia elkezdéséhez tehát, mind a Haller, mind pedig a korrekciós index egyformán fontos! A légzésfunkció mérése és rendszeres ellenőrzése szintén a vizsgálat része kell, hogy legyen!
A mérések igen fontosak a rendszeres visszajelzés szempontjából, viszont a röngenterhelés árt a szervezetnek, ezért mellkas deformítások pontos mérésére a 3D lézerszkenner használata javasolt.
Miből áll a tölcsérmell kezelése?
Az esetek nagy részében a tölcsérmell gyógyítása gyógytornászi feladat! Időben elkezdett, speciális gyógytornával a tölcsérmell javítható, vagy szinten tartható. A szegycsont illetve a bordák besüppedése miatt a mellizmok megnyúlnak. A személyre szabott torna elsődleges célja a mellkas-, hát-, és hasizmok erősítése, a helyes légzéstechnika betanítása. A mellkas deformítások gyakran társulnak egyéb gerinc deformításokkal ezért javasolt a Schroth módszer szerinti gyógytorna illetve 3 dimenziós légzésterápia. A kúszó-mászó gyakorlatok illetve térdelőtámaszban végzett játékos feladatok a kisgyerekek számára is igen hatékonyak.
Gyógyúszás:
A helyes kar-láb – és légzéstechnikával végzett hátúszás minden változata hatékony. A gyógyúszás a gyógytornát nem helyettesíti!
  • Egykarú hátúszás különböző változatai
  • Csúsztatott hátúszás (tölcsérmellnél nem kell egymásba tenni a két kezet) 
  • Hátúszás váltott és páros karral
  • Merülési feladatok
  • Siklások
  • Búvárúszás
Gyógyúszást oktató szakember segítségét érdemes igénybe venni.
Milyen eredményeket lehet elérni gyógytornával?
A szakszerű konzervatív terápia igen jó eredménnyel alkalmazható, de sok tényező befolyásolja, azt, hogy kinek milyen sikeres lesz a végeredmény.
Befolyásoló tényezők a következők:
  • életkor,
  • a deformitás mértéke illetve a folyamat progressziója
  • a deformitás formája (szimmetrikus vagy nem)
  • a mellkas állapota (rugalmas vagy rigid)
  • az egyén motiváltsága, gyakorol rendszeresen vagy nem
  • a mellkasdeformitások kezelése sajnos egy hosszabb folyamat, nem hetekben mérhető
  • a növekedés befejeztéig folyamatosan figyelemmel kell kísérni
Mikor van szükség műtétre?
Súlyos esetben, a mellkasi szervek eltolódása, illetve az ebből fakadó légzési és keringési nehézségek miatt a korrekciós műtét elkerülhetetlen. A műtét utáni rehabilitációs protokoll pedig szintén gyógytornászi feladat!
Milyen gyakorlatokat ne végezzünk testnevelés órán?
A szegycsont bemélyedésével járó és az azt fokozó testhelyzetek károsak: pl. tarkóállás, ekeállás, gyertya.
meg!






 



#1 Dr.BauerBela

Az iskolás gyerekek táplálkozása


Az iskolás gyerekek táplálkozása

Az összeállítás a gyerekek táplálkozási problémáit és ezek tanulásra gyakorolt negatív hatásait mutatja be. A világon szinte mindenütt – a fejlett és a gazdaságilag elmaradott országokban egyaránt – vagy egészségtelenül, vagy hiányosan táplálkozik az iskolás korosztály nagy hányada. A gyerekek túltápláltsága számos anyagcsere- és keringési betegség előidézője. A világ több országában összehangolt kampány indult az egészséges táplálkozás népszerűsítéséért és az iskolai étkeztetés egészségesebbé tételéért. Ezt sok más tényező mellett az is indokolja, hogy a kutatók szoros kapcsolatot találtak a táplálkozás minősége és a tanulók teljesítményei, például az olvasásmegértés színvonala között.
„A táplálkozás mennyiségi és minőségi javítása szintén rövid távú feladat… A szegénységben élő gyermekek egészséges, megfelelő táplálkozásáról gondoskodni kell a legkisebb kortól az iskola elhagyásáig lehetőleg az oktatási intézmények keretein belül.”[1]
Az utóbbi egy-másfél évtizedben mind több fórumon felismerték, hogy nincs rendben az iskolás gyerekek étkeztetése. Sokan – pedagógusok, orvosok, táplálkozástudományi szakemberek – panaszolják, hogy sem mennyiségében, sem minőségében nem kielégítő az iskolai menzák és büfék kínálata, ami nemcsak hogy nem segíti, hanem kifejezetten károsítja is a gyerekek egészséges fejlődését. Ráadásul úgy tűnik, hogy az iskola egyéb módon, például a pedagógiai programjában sem teljesíti az egészséges és korszerű táplálkozásra szoktatásnak a kulturált életmódhoz nélkülözhetetlen feladatait. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja az, hogy nemcsak az iskolában vannak gondok a megfelelő táplálkozás biztosításával és népszerűsítésével, hanem mind több családról is bebizonyosodik, hogy – akár a szűkös anyagi lehetőségei, akár a szülők nem megfelelő otthoni munkaszervezése következtében – otthon sem gondoskodik a gyerekek kívánatos szintű ellátásáról.
*
Az ezzel kapcsolatos első vészjeleket az UNESCO bocsátotta ki; 1990-ben közzétette egy olyan nemzetközi felmérés eredményeit[2], amelyben a világszervezet megbízásából orvosok vizsgálták a gyerekek egészségét meghatározó mértékben befolyásoló táplálkozás biológiai-élettani jellegzetességei és az iskolai teljesítményközötti összefüggéseket. Ebben az összeállításban elsősorban a hiányos, azaz a minőségileg nem megfelelő táplálkozás leggyakoribb következményeit vették számba. Kimutatták például, hogy a legtöbb fejlődő országban az elégtelen táplálkozás egyik legnagyobb veszélye a vashiány kialakulása, és ennek több okból is súlyos következménye lehet. Az érintettek könnyebben áldozatául eshetnek a különféle élősködök által terjesztett fertőzéseknek, másrészt a vashiány konkrétan is rontja a gyermeki IQ által megjelenített verbális és teljesítmény-összetevők lehetséges szintjét. A probléma nagyságát mi sem jellemzi jobban, mint az a néhány számadat, amely szerint csak Bangladesben az 5–14 év közötti népesség 74 százalékát, India városaiban az iskoláskorú gyerekek 33, a falusi településeken pedig 69 százalékát érinti ez a hiányállapot.
Az UNESCO-vizsgálat következő tematikai egysége a jódhiányos állapot okozta problémákat tekinti át. Ez mintegy 680 millió ázsiai, 60 millió afrikai, hozzávetőleg ugyanennyi latin-amerikai embert – köztük természetesen rengeteg gyereket – érint; következményei között pedig elsősorban a mentális retardációt és a halláskárosodás korai bekövetkezését említik a szakemberek. De ismeretes, hogy a jódhiány azért is komoly veszélyt jelent, mert bizonyos finommotoros és kognitív teljesítményekre is korlátozó hatása van. Nagyságrendileg a világon a harmadik legsúlyosabb táplálékhiányos állapot a szakemberek szerint a szervezet nem megfelelő A-vitamin-ellátottsága, ezért erre is kért adatokat ez a vizsgálat. Jól ismert ugyanis, hogy – különösen fejlődésben lévő gyermekek esetében – az A-vitamin hiánya könnyen látászavarok kialakulásához vezethet. Ezt követi a negyedik nagy veszélycsoport: a proteinhiányhoz vezető táplálkozás többfaktoros következménylistája, amely különféle problémákat okozhat a növekedési retardációtól számtalan, a motoros tevékenységet veszélyeztető hiánybetegségig.
De nemcsak a táplálkozás minőségi összetevőinak hatásait vizsgálták a gyermekorvosok; az összeállítás második részében az étkezések mennyiségi jellegzetességeinek következményeit is számba vették. A táplálékhiány – nevezzük nevén: az éhezés – ugyanis még ha csak néha-néha fordul elő a fejlődésben lévő gyerekeknél, károsan befolyásolja a problémamegoldó képesség kialakulását, nem beszélve arról, hogy stresszorként általában megnehezíti a megismerő folyamatok kívánatos szintű működését. Külön témaként foglalkoztak a szakemberek a reggelizés kérdéseivel. Vizsgálati eredményeikkel nemcsak a reggeli étkezés gyakori elmaradásának elrettentő következményeit mutatták meg, hanem ennek az ellenkezőjét is: egy jamaicai kísérlet tanúságaként szemléltették az elmaradt otthoni reggelizés iskolai pótlásával elért teljesítménynövekedést – elsősorban a matematikai feladatok megoldása terén. Egy másik – ugyancsak követendőnek tekinthető – példának hozták fel a Massachusettsben 1986-ban elindított iskolai reggeliprogramot, amelynek köszönhetően az olvasási eredmények javultak, illetve az iskolai hiányzások csökkentek.
*
Egy több mint 3000 bécsi iskolás körében elvégzett felmérés[3] adatai szerint a 10-12 évesek 10 százaléka, a 13-14 évesek 15 százaléka reggelizés nélkül megy el az iskolába (közöttük a lányok képviselik a nagyobb hányadot). Különösen elszomorító az is, hogy már a 7–9 évesek között is sokan vannak, akik tízórai helyett pénzt visznek magukkal (ezzel az iskolai büfé sokat kárhoztatott választékának igénybevételére kényszerülnek). A nagyobb gyerekek egynegyede azonban még ennyi segítséget sem kap meg a szüleitől.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági (szakosított) Szervezete, a FAO egy évtizeddel későbbi adatai szerint különösen a falusi környezetben élő gyerekek alultápláltak. Az ezt a helyzetet megjelenítő térképük azt mutatja, hogy a probléma kb. 180 millió gyereket érint. Egy másik szakosított szervezet, az UNICEF 2005-ben végzett vizsgálatának tavalyi eredményei viszont – végre! – már hajszálnyi javulást is mutattak. A rosszul táplált iskolások egész világra jellemző 33 százalékos aránya az eltelt évek során 5 százalékkal csökkent, ezt azonban a szakemberek kizárólag a kínai iskolások helyzetében e téren bekövetkezett és számszerűleg is kimutatható javulásnak tulajdonítják. Ugyanők veszélyes mértékben súlyosbodni látják a dél-ázsiai és a szubszaharai országok iskoláskorú népességének táplálkozási helyzetét.
Nem mond ellent az eddigieknek az sem, hogy egyidejűleg riasztó mértékben terjed ugyanennek az ellenkezője is; főleg az európai és az amerikai gyerekek körében tapasztalható túltápláltság, illetve az elsősorban az étkezés minőségi problémáit bizonyító kövérség is. A WHO és az Európa Tanács 2003-ban, Strasbourgban megtartott közös konferenciáján éppen ezért a résztvevők egymással összefüggésben vizsgálták a két jelenséget. A konferencia alapanyagául szolgáló dokumentum[4] egy 2001–2002-ben 35 európai és észak-amerikai államban elvégzett vizsgálat. A fentebb említett UNESCO-felmérés adatait évekkel később megerősítve ez az áttekintés is azt hangsúlyozta, hogy az étkezési szokások a korai gyermekkorban alapozódnak meg, a nem megfelelő étkezés gyakorlata növeli a krónikus betegségek, elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a stroke, a rák, a nem inzulinfüggő cukorbetegségek, valamint a csontritkulás kialakulásának és felnőttkori súlyosbodásának kockázatát. Ugyanakkor az iskolás időszak – különösképpen a gyerekek 11, 13 és a 15 éves kora – a legalkalmasabb életkor az elhízás bekövetkezésére. Ha nem megfelelő minőségű a táplálékbevitel, illetve az elfogyasztott ételmennyiséghez képest nem elegendő a gyerek mozgásaktivitása, a kövérség tünetegyüttesként nemcsak megalapozódik, hanem könnyen ki is alakulhat. És ki is alakul! Ezt nemcsak az egyéni megfigyelések, hanem a szakmai információk is bizonyítják. 2004-es adatok szerint – például – a 12 éves skót iskolások egyötöde kifejezetten kövér, és a kaliforniai gyerekek hasonló korú populációjának egynegyednél is nagyobb részét minősítik az orvosok veszélyesen túlsúlyosnak. De folytathatnánk a sort az iskolai és az iskolások étkezésével foglalkozó, 2004-ben megrendezett brit nemzeti konferencia vagy az USA oktatási minisztereinek 2005-ben megtartott szakmai rendezvénye[5] beszámolóinak megemlítésével; mindezek szerencsére már azt is jelzik, hogy a pedagógia és az orvoslás megfelelően foglalkozik ezekkel a problémákkal.
Az oktatási és az orvosi-egészségügyi szakma által leadott vészjelzések mellett nem csodálkozhatunk azon sem, ha újabban a média is mind gyakrabban szót kér ebben a témában. (Az idézett kaliforniai adatok is – például – a San Francisco Chronicle egy tavalyi felméréséből valók.[6] De meg kell említeni a BBCközreműködését is az iskolások egészségesebb étkeztetéséért indított kampányban, amelyet a brit sztárszakács, Jamie Oliver kezdeményezett – nem is eredménytelenül. A Feed me Better kampány BBC által elindított petícióját ugyanis néhány hét alatt 271 677 személy írta alá; s ennek, valamint Jamie Oliver személyes fellépésének köszönhetően a Downing Street 280 millió fontot különített el arra a célra, hogy az ország területén három esztendő alatt a népszerű szakács tervei szerint állítsák át az iskolai menzák étrendjét.
Az elhízás sokat hangoztatott veszélyeinek ismeretében az sem meglepő, hogy sok serdülő nagyon megijed a sok és nem megfelelő evés lehetséges következményeitől (elsősorban természetesen a lányok). Mivel pedig ebben a korban a fiatalok amúgy is hajlamosak arra, hogy elégedetlenek legyenek a saját testükkel, aggasztóan sokan áldozatául esnek az anorexia és a bulímia nervosa nagyon súlyos kórképeivel jellemezhető betegségeknek.[7] Például Svájcban, ahol az elmúlt két évtizedben 26 kantonban három alkalommal, azaz 1984-ben, 1991-ben és 1998-ban is végeztek az iskolások étkezésével kapcsolatban vizsgálatokat, és az anorexia folyamatos terjedését is regisztrálták.[8]

Az iskolai étkezés problémái

Az iskola által nyújtott étkezési lehetőségekkel kapcsolatos elégedetlenséget leginkább két dolog váltja ki: az, hogy az intézmények nem biztosítanak minden rászorulónak megfelelő ellátást, illetve az, hogy a kínálatnem megfelelő.
Az első esetben többnyire a fenntartó pénzügyi lehetőségeit vagy szemléletét kell megváltoztatni; ez utóbbival próbálkoznak az iskola által nyújtandó szolgáltatások pontos szakmai leírását elvégző dokumentumok is. Az egyik legismertebb neveléstudományi enciklopédia[9] erre vonatkozó szócikkében az iskolai étkeztetést az intézmény olyan szolgáltatásaként értelmezi, amely „magában foglalja a tápláló, elérhető és kérhető étkezéseket, a táplálkozási ismeretet és az olyan környezetet, amely minden gyermek számára lehetővé teszi az egészséges étkezési magatartás elsajátítását”. (Ebben a definícióban tehát a szolgáltatás biztosítása mellett nevelési feladatok ellátásáról is szó esik.)
Nyilvánvalóan ennek a többrétegűségnek a szellemében került sor a WHO és az Európa Tanács 2003-ban bemutatott felmérésére is, amely már nemcsak az ételek minőségét, hanem az iskolai éttermek fizikai környezetét is értékelte, különös tekintettel az étterem kialakítására, a berendezés hangulatára, az ételre várakozó sorok és az étkezési szünet hosszára, a tantestületi részvételre, valamint az iskolán kívüli étkezési lehetőségek jellemzőire. (Az étkezési szünetről például megállapították, hogy a vizsgált intézmények között indokolatlanul nagy a szóródás; az amerikai iskolák 7 százalékában egyáltalán nem biztosítanak ebédszünetet a tanulóknak, míg az intézmények többségében 20 perc és 1 óra közötti idő áll rendelkezésre. Ami elég is lehet, ha nem kell kimenni az épületből és házon kívül vásárolni valamit.)
A kifogások másik csoportja minden esetben a minőségre vonatkozik. Mit kifogásolnak az iskolai étkeztetésben, illetve az iskolai büfék kínálatában a szakemberek? Túl sok cukrot, zsiradékot és szénhidrátot tartalmaznak az ételek, nagyon kevés – vagy semennyi – tejet és tejterméket kínálnak a büfék, az egészségesnél jóval nagyobb mértékben sóznak a szakácsok, és szinte teljesen hiányzik a kínálatból a hal, a zöldség, a gyümölcs, valamint a belőlük készíthető sokféle egészséges és változatos étel. (Erre gondolva 2002-ben egy, az amerikai kongresszus elé vitt beszámoló egyenesen úgy fogalmazott, hogy a mérgezett élelmiszerek iskolai jelenléte évente átlagban 10 százalékkal nő.) Az iskolai büfék egyáltalán nem kínálnak például müzlit, ehelyett itatják a gyerekekkel a rengeteg, cukros, felesleges kalóriákat tartalmazó üdítőitalt; és láthatóan meg sem próbálják átszoktatni őket a jóval egészségesebb rostos gyümölcslevek vagy éppen az ásványvizek fogyasztására. A főtt ételek közül is jobbára a könnyebben elkészíthető és a táplálkozás-élettanilag már régen túlhaladott hagyományokhoz alkalmazkodó fajtákat részesítik előnyben; ezek az ételek pedig nemhogy nem tartalmaznak elég vitamint és fehérjét, de elkerülhetetlenül tovább éltetik a nem éppen egészséges fogyasztói szemléletet is. Nem beszélve egyéb, ugyancsak változást sürgető problémákról: a menzákon gyakran előforduló sok és sokféle higiénés gondról, a nem megfelelő tálalásról – s ez utóbbit emlegetve a szakemberek nem csak a nélkülözhetetlen esztétikai szempontok következetes érvényesítését kérik számon az étkeztető cégektől!
Az elmondottak alapján tehát mind több fórumon arra a következtetésre jutnak, hogy az iskolai étkeztetés jelen gyakorlata nemcsak alkalmatlan az egészséges és korszerű táplálkozásra szoktatás[10] feltételeinek megteremtésére, hanem képtelen a szükséges táplálkozástani ismeretek átadására is.[11] Mint ahogy – az ehhez szükséges idő és a megfelelő körülmények biztosítása nélkül – alkalmatlan az étkezés közbeni kulturált magatartás[12] szociális normáinak közvetítésére, az étkezés közösségteremtő lehetőségeinek kihasználására is.
Mindezeket a hiányosságokat – természetesen – nemcsak az iskolai menzákkal és büfékkel kapcsolatosan lehet elmondani; ugyanezek kerülnek szóba akkor is, amikor a munkahelyi étkeztetés gyakorlata a téma. Ezt vizsgálta tavaly a genfi Nemzetközi Munkaügyi Szervezet megbízásából Christopher Wanjek[13] is, aki a Washington Post egészségügyi szakírójaként vágott bele egy 28 országot érintő felmérés elkészítésébe a munkahelyi étkeztetés helyzetének, valamint az étkezés munkateljesítményt sok szempontból közvetlenül is befolyásoló hatásainak a bemutatása céljából. Az általa irányított transznacionális kutatás – az iskolai étkeztetéssel foglalkozó programokhoz hasonlóan – ugyancsak két szempontból közelített a kérdéshez: vizsgálta a világon ma számon tartott egymilliárd alultáplált ember munkateljesítményének problémáját, különös tekintettel a nemcsak az alultápláltakra vonatkozó fáradtságérzés és energiahiány rovására írható következményekre. (Ezek között ugyanis csak a jéghegy csúcsát jelentik a dollármilliárdokkal leírhatótermeléskiesés, illetve a százezres nagyságrendet mutató baleseti statisztikák adatai.) Elemezte atúltápláltsággal összefüggő betegségek költségszámításait is. Majd konkrétan kitért az iskolákban is előszeretettel rendszeresített nagy cukor- és szénhidráttartalmú ételek fogyasztása miatt elkerülhetetlenül bekövetkező problémák veszélyeire. Szakmai adatokkal bizonyította például, hogy ezekkel kétségkívül – de csak átmenetileg! – valóban emelhető a teljesítmény, utána azonban hamar fáradtságérzés jelentkezik, a többi egészségügyi következményről nem is beszélve. Ha meg ráadásul ezekből az ételekből valaki nagy mennyiséget kap, az ilyen étkezés után jelentkező aluszékonyság nemcsak teljesítménycsökkenést, hanem balesetveszély-növekedést is okozhat – nemcsak a munkahelyeken, hanem értelemszerűen az iskolákban is.

Mi lehet a megoldás?

A helyzet javítása érdekében minden bizonnyal elkerülhetetlen a politikai eszközök igénybevétele; ezért szerepel – például – az Európai Unió alkotmánytervezetében is a lakosság egészségének javítására törekvés programja. Ehhez az eszköztárhoz sorolhatók még az olyan szakmapolitikai intézkedések is, mint az évtizedeken át követett ún. „Ottawai Egészség-megőrzési Charta” alapelveinek felcserélése a korszerűbb „Bangkoki Charta” előírásaira vagy mint – hazai példát is idézve – az Oktatási Közlönyben 2005 szeptemberében közzétett, fentebb már hivatkozott ajánlás megszövegezése. Hasonló célokkal fordul a szakmai és laikus közvéleményhez néhány olyan autentikus nemzetközi társadalmi szervezet is, mint a WHO vagy az UNICEF – figyelemfelkeltő rendezvényeik és kampányaik mellett ebben a témában kiadott dokumentumokkal is.
Szó volt a központi és regionális kormányzati intézkedések lehetőségeiről és szükségességéről is; ezek jelentőségét ugyanis nemcsak az adja, hogy végrehajtásuk ellenőrizhető, számon kérhető és szankcionálható, hanem a melléjük rendelt pénzügyi alapok révén nagyobb eséllyel tényleg meg is valósíthatók. Példa rá a brit kormány menzajavító intézkedéscsomagjának elindítása. Legalább ilyen szintű szabályozást igényel a korszerű táplálkozási ismeretek beépíttetése a tananyagba is, a megtanítandó anyag hitelességének biztosítását célzó módszertani megoldásokkal együtt.
Nem elhanyagolható azonban ezen a téren az a fajta társadalmi segítség sem, amelyet egyebek között olyan civil kezdeményezések[14] vállalnak magukra, mint például az utóbbi években Kanadában, Nagy-Britanniában és Új-Zélandon hasonló céllal működtetett különféle segélyakciók és -szervezetek. Ezek a civil programok a gyermekszegénység súlyos problémáinak felszámolására törekedve többek között az iskolai és iskolán kívüli étkeztetés támogatásában is részt vesznek, s ezt már a korszerű és egészséges táplálkozás elvárásainak jegyében teszik. De érkezhet a gyermekétkeztetéshez számottevő szakmai és financiálissegítség akár bankoktól is – ahogyan azt 1997 óta Lengyelországban tapasztalhatják az érintettek – vagy a szerencsejátékokat szervező cégektől, mint például Finnországban. S a különféle akciók, mint az iskolások naponkénti tejjel vagy gyümölccsel való ellátásának programjai mögött is többnyire valamilyen támogató intézmény pénzügyi segítsége áll.
Ezen a ponton azonban nem árt visszakanyarodni a családok szerepéhez sem. Ugyanis egyetlen iskola sem vállalhatja magára a gyerekek egész napi ellátását; ehhez mindenképpen szükség van a családok közreműködésére is. Ahol pedig ez nem megfelelő, ott segítségre van szükség módszertani és anyagi téren egyaránt. Ezeket viszont nem annyira az iskolától, mint inkább a társadalmi környezettől lehet elvárni: az önkormányzattól, a közösségi és a civil kezdeményezésektől.


#1 Dr.BauerBela

2019. október 15., kedd

ANTRAX -A SZEMFEDŐK ÖDÉMÁJA

 A antrax egy súlyos betegség, mely a bőrön, a légzőrendszerben vagy a gyomor-bélrendszerben is megnyilvánul. egy anaerob, gram-pozitív, beágyazott spóraképző, nemmotil rúddal, két exotoxinnal, úgynevezett halálos ödéma-toxinnal és egy antifagocitikus kapszulával rendelkezik. ■ A spórák évekig életképesek maradhatnak. ■ A fertőzés forrása a fertőzött állatok és azok termékei. ; vagyis hasított testek, héj, gyapjú, haj, hús és csont. Tünetek és jelek ■ A antrax három fő formában lehet jelen: bőrön, amely könnyen kezelhető; szisztémás vagy belélegzés, ami halálos; és gyomor-bélrendszer ■ A bőrbéna olyan papulával kezdődik, amely egy központi fekete eszcharával fekélyesedik ■ A ábrák - D. Kezelés ■ A bőrbéna penicillinnel, tetraciklinnel vagy ciprofloxacinnal kezelhető. ■ A
bioterrorizmussal összefüggő bőrbetegségek felnőttekben és gyermekekben , ciprofloxacin, levofloxacin vagy doxycycline használata ajánlott. Az anyja fekete fájdalmat észlelt a homlokán, és kórházba vitte. Vegye figyelembe a fekete szemfájást és a jobb szemfedél ödémáját.




#1 Dr.BauerBela

A méhsüllyedés (descensus uteri) műtét nélküli kezelése

Kevésbé köztudott tény, hogy napjainkban a kismedencei szervek, köztük a méh süllyedése is egyre gyakoribb jelenségek. Ennek ellenére ez a probléma továbbra is tabu témának számít. A kismedence szerveit izomcsoportok összessége tartja és szalagok stabilizálják. A méhsüllyedés akkor alakul ki, ha a gátizom már nem tud megfelelni tartó funkciójának, meggyengül és ennek következményeként a méh a hüvelybe süllyed, ha a méh a hüvelykimenetből kezd kilépni prolapsusról – prolapsus uteri- beszélünk.
További infomráció:www.gynoprotect.hu



A hüvely- és méhsüllyedéses – végbélsérv, hólyagsérv stb. - problémák gyakoriságáról

Már maga az a tény, hogy felegyenesedve járunk óriási megterhelést jelent a gátizomzat számára, hiszen a kismedence szervei folyamatos nyomást fejtenek ki erre a területre. Ha a gátizomzat nem elég erős, nem tud ellenállni a szervek által kifejtett nyomásnak és egyszerűen engedi azokat a hüvelybe süllyedni - ha ez a probléma fokozottabban jelentkezik a végbél felőli oldalon, végbélsérvről, rectoceléről, vagy végbélsüllyedésről, ha a hólyag felőli oldalon mutatkozik, hólyagsérvről, cystoceléről, vagy hólyagsüllyedésről is beszélünk a méhsüllyedés mellett. Bár hihetetlen mértékben tabu téma még ma is, a kismedencei szervek valamilyen fokú süllyedése, ide értve a méhsüllyedést is, egyáltalán nem ritka jelenségek. Igen csak nagy kihívást jelent azt az arányszámot felállítani, amely azon hölgyeket reprezentálja, akik valamilyen fokú süllyedésben szenvednek, miután csak azokról a betegekről beszélhetünk, akik orvoshoz fordulnak.

Egy, a Nemzetközi Inkontinencia Társaság - Nemzetközi Urogynekólógiai Szövetség (International Incontinence Society - International Urogynecological Association, Congres ICS-IUGA) Kongresszusán bemutatott holland tanulmány fontos információkra irányította rá a figyelmet (Neurourology and Urodynamics, vol.23, n°5/6, 2004 : 401-402). 2750 fő 45 és 85 év közötti hölgyet kértek meg arra, hogy egy olyan kérdőívet töltsenek ki, mely a méh- és hüvelysüllyedéses zavarokat vizsgálta. 1375 hölgy válaszolt végül is a felkérésre és közülük 653 véletlenszerűen kiválasztott tett eleget a nőgyógyászati vizsgálati kérésnek is. A vizsgálat eredménye: a 45 és 85 év közötti hölgyek körülbelül 40 %nál lehetett valamilyen fokú süllyedést kimutatni (2, 3 vagy 4 fokút). Vigyázat! Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mind a 40% komoly panaszokkal küzdött, pusztán azt, csakúgy, mint az inkontinencia esetén, hogy különböző típusú és fokú elváltozást, vagyis méhsüllyedést, hólyagsérvet, végbélsérvet stb diagnosztizáltak, és ezek közül azon típusok aránya, melyek komolyabb panaszokat okoztak körülbelül 15 % ra volt tehető. Azért ez mégsem elhanyagolható arányszám- főleg, ha számításba vesszük, hogy a panaszok a gyenge gátizomzat erősítése nélkül rendszerint súlyosbodnak!

Melyek a hüvely- és méhsüllyedés rizikó faktórai?
- A nehéz hüvelyi szülés, főként fogó, vagy egyéb sérülést okozó eszköz alkalmazása a legjelentősebb rizikó faktor
- Az életkor, illetve a menopauza szintén rizikó tényezők, az ösztrogén szint ugyanis csökken, a szövetek veszítenek rugalmasságukból, és a gátizomzat már nem tudja olyan hatékonyan biztosítani a kismedencei szervek tartó funkcióját
- A kismedence régiójában történt operációk
- Hivatásos sporttevékenység, mely nehéz súlyok emelésével, vagy folyamatos álló helyzettel társul
- Genetikai adottságok

Melyek a hüvely- és méhsüllyedés tünetei?
- Állandó nyomásérzet a kismedence tájékán
- Állva, járva kellemetlen, húzó érzés, derékfájás
- A hüvelyben vagy súlyosabb esetben a hüvelybemenet területén a beteg "kidudorodást" tapint
- Méhsüllyedés esetén, ha az már előre haladottabb állapotú, a beteg a méhszájat a hüvelybemenet környékén látva könnyen felállíthatja a diagnózist

A méh- és hüvelysüllyedéses deformitások (cystocele, rectocele stb) műtét nélküli kezelése, valamint a hüvelyplasztikai műtétek problematikája
A hüvely- és méhsüllyedés korrekcióját célba vevő - hólyagsérv, végbélsérv stb.- hüvelyplasztikai műtétek – mellső-, hátsófali hüvelyplasztika, Manchester plasztika, /méh-/szalagok megrövidítése, "felvarrása", TVT szalagok alkalmazása stb. - alapvető problémája abban rejlik, hogy miután az említett deformitások oka a gyenge gátizomzat, a műtétek elvégzése után sem oldódik meg a kismedencei szervek alátámasztási nehézsége, amit egy erős gátizomzatnak kellene ellátnia, a gátizomzat ereje ugyanis a hüvelyplasztikai műtétek elvégzésétől nem növekszik.

Következésképpen a műtétek sok esetben nem érik el a kívánt hatást, illetve a műtétet követően a panaszok kiújulnak. Még, ha sikerül is valamilyen módon a lesüllyedt szerveket eredeti anatómiai pozíciójukba visszaállítani, azok funkcióbeli problémája továbbra is megoldatlan maradhat- miután a gátizomzat felelős a húgycső és végbél zárásáért és a szexuális érzékelésért is, nem csak a kismedencei szervek alátámasztásáért, gyengesége esetén ezen területek funkcióbeli problémája sokszor továbbra sem oldódik meg, a hüvelyplasztikai műtét elvégzése után sem!
Természetesen léteznek esetek, problémák, amikor a műtéti beavatkozás elkerülhetetlen. Miután azonban minden műtét számos rizikó faktorral rendelkezik, minden lehetséges esetben érdemes lehet megfontolni a konzervatív, azaz a műtét nélküli terápia lehetőségét – arról már nem is beszélve, hogy egy elkerülhetetlen műtét eredménye is sokkal pozitívabb, "tartósabb" lehet, ha a gátizomzat már megerősödött valamilyen mértékben.

Komplex konzervatív terápia a hüvely- és méhsüllyedés kezelésére


A gátizomzat erejének növelése tehát nélkülözhetetlen fontosságú ahhoz, hogy ellensúlyt képezhessen a kismedencei szervek nyomásakor, hogy biztosítani tudja, hogy ezek a szervek anatómiailag "megfelelő helyükön maradjanak". A gátizomzatnak azonban nem csak tartania kell a kismedence szerveit, hanem egyúttal a hólyag és a végbél megfelelő zárásáért, illetve a szexuális érzékelésért is felelős. Éppen ezért lenne fontos a gátizomzat "karbantartása", erősítése még a problémák jelentkezése előtt- e cél elérésében kiváló eszköz a hüvelysúly – lásd www.ladypower.hu.


A komplex konzervatív, vagyis a süllyedéses elváltozások (cystocele, rectocele, descensus uteri) műtét nélküli terápiája három eszköz használatát igényli a hüvely- és méhsüllyedéses állapotok kezelésekor- hólyagsérv, végbélsérv, méhsüllyedés stb. Ez a terápia sem csodaszer, természetesen minél nagyobb a probléma, annál nehezebb a kisebb fokú javulás elérése is, ennek ellenére nagyon jó lehetőség, amely számos esetben hozta meg a várva várt teljes gyógyulást is.


A konzervatív terápia alappillére a szilikon kocka pesszárium, melyet a beteg reggel önállóan fel tud helyezni a hüvelybe és este leveszi azt. A szövetek így éjszaka "pihennek", regenerálódnak. Mindez óriási előnyt jelent a még ma is használatos kevésbé rugalmas anyagból készült pesszáriumokkal szemben – például Mayer gyűrű -, melyeket kizárólag nőgyógyász tud feltenni, könnyen kisebesítik a hüvelyt, gennyes folyást, fekélyeket okozhatnak és gyakran csak műtéttel távolíthatóak el, hiszen egyszerűen benőnek a hüvelyfalba.


A szilikon kocka pesszáriumot a kezelés kezdeti szakaszában kell csak viselni, míg a gátizom tartó funkcióját látja el, annak megerősödéséig – rendszerint csak idősebb hölgyek döntenek úgy, hogy a gátizom erejének növeléséről lemondva a kockát folyamatosan tovább viselik, hogy állapotuk romlása legalább megálljon, illetve panaszmentesek legyenek, míg a szilikon kocka pesszáriumot használják.


A gátizom erejének növeléséhez rendszerint szükséges a hüvelysúly, mint a konzervatív terápia második eleme, illetve a nőgyógyászati vizsgálat eredményének függvényében az elektro stimulátor használata is. A hüvelysúly tampon alakú gyógyászati segédeszköz – nem gésagolyó!-, melybe különböző súlyú betétek csavarhatóak. A hüvelysúly segítségével kontrollálható, hogy valóban a gátizomzatot húzza e össze a beteg– illetve az, hogy nem a hasizom mozgását érzékeli e tévesen a gátizomzat mozgásaként, mely gyakori hiba a gátizom torna végzésekor.
Az elektro stimulátor, mint a komplex konzervatív terápia harmadik eleme, azok számára lehet fontos, akik egyáltalán nem, vagy csak kisebb hatékonysággal képesek a gátizomzatot mozgatni. Az elektro stimulátor alapvető fontosságú a szülés során sérült idegi kapcsolatok újraéptésében.


A hüvely- és méhsüllyedés (hólyagsérv, végbélsérv stb.) kezelésére alkalmas komplex konzervatív terápiáról bővebb információ: www.ladypower.hu


#1 Dr.BauerBela