Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2020. február 19., szerda

ERTB FÉLE KARIDEGFONAT NÉNULÁS


#1 Dr.BauerBela

UJSZÜLÖTTKORIN KÉTMEMISÉG/AMBIGUITÁS/


#1 Dr.BauerBela

Hálátlan kölkök – a jólét ára

 Hálátlan kölkök – a jólét ára

Jeffrey Froh professzor kutatása szerint, ha minden nap, tréningszerűen összeszedjük, leírjuk, mi az, amiért hálásak vagyunk, egyre elégedettebbek leszünk az életünkkel, és egyre boldogabbak is leszünk. Kivéve a tinédzsereket, ugyanis ők immunisak erre az egyszerű lelkigyakorlatra, és pontosan ugyanolyan elégedetlenek és boldogtalanok maradnak, mint előtte voltak. Ok, nekik papírjuk van arról, hogy soha semmi ne legyen elég jó, és hálátlanok legyenek. De mi a helyzet a többi gyerekkel?
  • A szülők kétharmada úgy látja, hogy a gyerekét elrontotta.
  • Az emberek 80%-a szerint a mai gyerekek sokkal inkább el vannak rontva, mint 10-15 évvel ezelőtt.

Hogy mit értenek azon, hogy „el vannak rontva”?

Többnyire úgy értik, hogy el vannak kényeztetve. A társas viselkedésük leginkább egy zsarnokéhoz hasonlít. Nem bírják az élet megpróbáltatásait elviselni, kiborulnak, hamar feladják a céljaikat, képtelenek várni. Semmi sem elég jó nekik, mindig többet és többet akarnak, mégsem elégedettek, vagy hálásak. Hiányzik belőlük az empátia, csak önmagukkal vannak elfoglalva.
Teszt:
Az alábbiak szinte minden óvodásra jellemzőek. Ha a már iskolás gyermeked, és még mindig rutinszerűen űzi őket, akkor érdemes újratervezned a nevelési gyakorlatodat.
  1. NEM! – Mi történik, ha valamire nemet mondasz? El tudja viselni, ha nem is könnyű, vagy még mindig balhézik miatta?
  2. ÉN!ÉN!ÉN! – Csak magára tud gondolni, úgy viselkedik, mintha az egész világ körülötte forogna? Képtelen mások szemszögét megérteni, érzéseikkel, szükségleteikkel empatizálni?
  3. KELL! – Mindent meg akar kapni, viszont soha nem elégedett? Amint valamihez hozzájutott, máris a következő kívánsága miatt gyötör?
  4. MOST! - Mindent azonnal akar? Képtelen késleltetni a vágyait?
Amikor a szeretetet nem figyelemben, minőségi időben, és feltétel nélküli elfogadásban mérjük, hanem a kívánságok azonnali teljesítésében, mindennemű és rangú frusztráció totális elkerülésében – akkor bizony lehet, hogy kicsi, később nagy zsarnokot nevelünk, aki majd minden pillanatban azt bizonyítja, hogy felesleges volt a befektetett energia.
  1. Nincsenek korlátok a nevelésben. Ha mindent szabad, ha a gyerek minden késztetése gond nélkül érvényesülni tud, az a hiedelemmel ellentétben bizonytalanságot, szorongást okoz. Ezt valamiképpen ellensúlyoznia kell: ha a szüleim nem mondják meg, hogy mit szabad és mit nem, akkor majd megmondom én! S miután korán megtanultam, hogy ez a világ rendje, később is mindig ragaszkodom ehhez a forgatókönyvhöz. Legyen meg az én akaratom!
  1. Agyonféltés, a bizalom hiánya. Ne mássz fel a mászókára, mert leesel! Vedd fel még ezt a négy pulcsit, mert megfázol. Persze, kihúzlak a bajból századszorra is. Így nem lehet megtanulni, mi a döntéseimnek a következménye, hogyan tudok felelősséget vállalni azért, ha rossz irányba indultam. Nem tudok épp megfelelő kockázatot vállalni, és nem tudom elviselni azt sem, ha épp a magam kárán kéne tanuljak.
  1. Vágyak azonnali kielégítése. Nem csak anyagi szinten. A játékbolt teljes tartalmán túl, ott hever az az érzés is, hogy én vagyok a világ közepe, és minden azért van, hogy engem szolgáljon. Persze, oda megyünk kirándulni, ahová te akarod, csak ne hisztizz már. A késleltetést, a frusztráció elviselését, mások szempontjainak figyelembe vételét is tanulni kell. De nem így.
  1. Mindeközben sehol a valódi figyelem, sehol a minőségi idő, a közös játékok, az empátia, és az az érzés, hogy én én vagyok, és pont úgy vagyok jó, ahogy vagyok.
A gyerek természeténél fogva mindent elvesz, amit adunk. Ezért nem lehet őt hibáztatni. A korlátot ebben a szülő szabhatja. S mivel ’hálisten nincsenek „természetes” korlátok, ezért kénytelenek vagyunk mesterségesen felállítani azokat. Könnyebb azt mondani: ez van, ezt eszed, ha tényleg nincsen más. Munkára bírni a gyereket, ha tényleg szükség van minden kézre a földeken. Abbahagyni a szoptatást, mert jön a következő gyerek. De ma tele a hűtő, egy nő annyi gyereket szül, amennyit szeretne, a házimunkát elvégezzük akkor is, ha a gyerek nem segít bele. Van, amikor nem üres a frázis: bezzeg az én időmben...

#1 Dr.BauerBela

2020. február 17., hétfő

Kisgyerek, óvodás, kisiskolás: más-más korszak, mégis mindhárom egyformán fontos a gyerekek egészséges szexualitásának kialakulásában.

Kisgyerek, óvodás, kisiskolás: más-más korszak, mégis mindhárom egyformán fontos a gyerekek egészséges szexualitásának kialakulásában.

A szexuális fejlődés nemcsak a testi növekedéssel, éréssel összefüggő fizikai változásokat jelenti, hanem a szexualitással kapcsolatos ismeretek és viselkedésformák elsajátítását, alakulását is. A gyerekek szexuális tudását és viselkedését az alábbi tényezők határozzák meg: az életkor; a gyerekek megfigyelései, tapasztalatai (a család és a barátok szexuális viselkedése); valamint a gyerekek tudása (a szexualitással, és a testtel kapcsolatos kulturális és vallási hiedelmeket is ide értve).

A kisgyerekek szexualitása (3 éves kor alatt)

A kisgyerekek általában természetesen „szemérmetlenek”, nyitottan érdeklődnek a saját, illetve a másik teste és annak működése iránt: megfogják a nők mellét, ahogyan saját anyjukét szopás közben, vagy követik a felnőtteket a fürdőszobába. Általában szeretnek meztelenkedni, tapogatják, simogatják a nemi szerveiket. Mivel kíváncsiak, hamar felfedezik, hogy a test egyes részeinek érintése, ingerlése különösen kellemes érzéssel jár együtt. (Ezek és más, a fejlődéssel normálisan együtt járó viselkedések láthatók az 1. táblázatban.)

Az óvodáskorú gyerekek szexualitása (3–6 éves kor)

Ahogy a gyerekek egyre több időt töltenek egymás társaságában (3 és 6 éves kor között), a fiúk és a lányok mindinkább felfedezik a testük közötti különbségeket, szexuális kíváncsiságuk már a társaikra is irányul. Nemcsak saját testük ingerlését élvezik (ebben az életkorban nagyon sokan maszturbálnak), hanem örömmel játszanak olyan játékokat ‒ például doktorosat, papás-mamást ‒, amelyek során megérinthetik, megpuszilhatják, megsimogathatják egymást.

Az óvodások már egyre inkább ismerik a szexualitással kapcsolatos szabályokat, és gyakran feszegetik is ezeket a korlátokat a viselkedésükkel vagy szavakkal, például „csúnya” beszéddel, kaki-pisi viccekkel.
Emellett természetes kíváncsiságuk miatt sokat és sokszor kérdeznek, például „honnan jön a gyerek?”, „miért különböznek a fiúk és a lányok?” (bővebben lásd. a táblázatot).

1. táblázat
1. táblázat
2. táblázat
2. táblázat
3. táblázat
3. táblázat

A kisiskolás korú gyerekek szexuális fejlődése (7‒12 éves kor)

Iskoláskorban a gyerekek már többet érzékelnek környezetük elvárásaiból, igyekeznek meg is felelni azoknak, ezért szemérmesebbek, tartózkodóbbak lesznek, elsősorban a felnőttekkel szemben. Ugyan az öningerlés (maszturbáció) és a szexuális játékok folytatódnak, azonban ezeket általában elrejtik a felnőttek elől. A szexuális érdeklődés megnő, ezért tudatosan keresik az ilyen tartalmú képeket a tévében, interneten, újságokban. Szívesen mesélnek „csúnya” vicceket és történeteket, valamint használnak obszcén szavakat. A serdülőkorhoz közeledve a gyerekek érdeklődése társaik iránt nemcsak szexuális értelemben, de érzelmileg is fokozódik.

Bár van olyan szülő, aki megijed a gyereke szexuális érdeklődését és viselkedését látva (például ha észreveszi, hogy maszturbál, vagy vizsgálgatja saját vagy más gyerek testét), ezek a viselkedésformák a gyermeki fejlődés természetes velejárói, nem egyebek, mint a normális kíváncsiság kifejeződése.
A „tipikus” szexuális játék egymást ismerő, hasonló korú és nagyságú gyerekek között történik, spontán, előre nem tervezett módon. A résztvevő gyerekek beleegyeznek a játékba, egyikük sem tűnik ijedtnek, zavartnak. Ha ilyenkor valaki vagy valami megzavarja őket, könnyen más irányba terelhető az érdeklődésük. A játék többnyire egy-egy alkalomhoz köthető, nem mindennapos.

A gyermekkori szexuális viselkedés néha több, mint ártalmatlan érdeklődés. Ha ez a magatartás veszélyezteti a saját vagy más gyerekek biztonságát, jóllétét, az egy komoly jelzés arra, hogy a gyereket valamilyen formájú vagy tartalmú szexuális bántalmazás érhette.

Szexualizált viselkedésnek tekinthető bármely viselkedés, amely:
  • nem a gyerek életkorának megfelelő (például ha egy hároméves egy felnőtt nemi szervét szeretné megfogni, megpuszilni, arra kéri a felnőttet, hogy az ő nemi szervét simogassa, nagyobb fiúkat fogdos)
  • olyan intenzitású maszturbálás, ami már a hétköznapi tevékenységektől is elvonja a figyelmét ‒ pl. játék vagy mesélés, beszélgetés közben is ‒, vagy a fizikai intenzitás olyan nagy, hogy pl. kisebesedik a nemi szerve
  • ha a rajzain megjelennek a szexuális elemek: pl. egyértelműen szexuális jelenetet ábrázol, merev pénisszel rajzol alakokat, nyilvánvaló utalás van felnőtt szexuális tartalmakra
A következő viselkedésformák fizikai vagy érzelmi abúzust jeleznek:
  • ha a viselkedés erőszakot, kényszert, fenyegetést foglal magában
  • különböző életkorú gyerekek között zajlik (például ha egy tizenéves egy háromévessel játszik doktorosat)
  • erős negatív érzelmi reakciót vált ki valamelyik gyermekből (például szorongást vagy haragot)
#1 Dr.BauerBela

Szexuális nevelés a kora gyermekkorban


Szexuális nevelés a kora gyermekkorban

2017. február 04. - Lélek és Pszichológia

A szexualitás témája tabuként a gyermekekkel történő kommunikációban fontos helyet foglal el. A gyermekek érdeklődése legtöbbször már nagyon korán a szexualitás körül forog.  Felmérések szerint a 13-14 évesek 50%-a rendelkezik szexuális tapasztalattal, illetve a 15 évesek nagy része már szexuális életet él. Ezek az adatok arra a következtetésre mutatnak, hogy a szexuális felvilágosítást nem lehet elég korán elkezdeni. A 21. században már felesleges a nagy felvilágosító beszélgetésekre várni szülőként, s azon mélázni, hogy mikor jön el a megfelelő idő, vagy a középiskolás oktatóknak azon tűnődni, hogy a tizenéves gyermekeknek vajon az érettségi közeledtével meg merjenek-e mutatni egy gumióvszert. Nem azon kell mérlegelnünk, hogy mikor legyen ez a bizonyos beszélgetés, hanem folyamat orientáltan illene gondolkodnunk. A felvilágosítás folyamatát már a kora gyermekkorban, az óvodában illene elkezdeni a gyermek érettségének, korának és fejlődésének megfelelően.
A gyermekek kíváncsisága már ideje korán elkezdődik azokkal a kérdésekkel, hogy miért néz ki máshogy egy fiú és egy lány, az apa és az anya, a mami és a papi, vagy éppen miért néz ki máshogy az ellenkező nemű egyedek nemi szerve. Emellett minden gyermeket legjobban az a kérdés foglalkoztatja, hogyan születik a kisbaba, a kistestvérüket „ki hozta”. A kérdések hallatán a felnőtteket leginkább aggasztó probléma első lépcsője következik, a ki és hogyan válaszoljon, ugyanis létfontosságú a gyermek fejlődését tekintve, hogy mit és milyen módon reagálunk. Természetesen a leghelyesebb megoldás az lenne, ha a szülő „válaszolna” a bizalmi atmoszféra kialakulása érdekében, de sajnos nem mindenki elég rátermett erre a feladatra. Ha a gyermek a szüleivel megbeszélhetné a kényes kérdéseket tabuk nélkül, s használható, nyílt, világos és valódi válaszokat kapna, felkészülten lépkedhetne a felvilágosítás lépcsőin arra a fokra, amikor egyedül fel tudja térképezni az adott helyzetet, illetve önmaga tud dönteni szexuális életéről.

A szexuális felvilágosítást a szülők a „még túl fiatal vagy hozzá” mondatra hivatkozva a legtöbb esetben addig húzzák-halasztják, hogy a feladat a pedagógusra hárul, aki az óvodás-iskolás tanítás keretei között szintén nem igazán talál időt és alkalmat erre a megbízásra. A felvilágosítás általában a szerencsésebb intézményekben az általános iskola végén, de leginkább a középiskolában kezdődik, sajnos abban a korban, amikor a fiatalok már réges-régen megkezdték szexuális életüket. Felmerül a kérdés, hogy mégis honnan szerezhetnek tudomást a gyerekek a szexuális életről, technikákról. Leginkább egy idősebb barát szokta végrehajtani a „beavatást”, de a multimédiás eszközök, az internet és televízió már ideje korán betekintést enged olyan dimenziókba, ahol a gyermekek téves információkkal és tapasztalatokkal gazdagodnak.
A helyesen felvilágosított tinédzserek határozottan és félelmek nélkül élhetik meg szexualitásukat, párkapcsolatukat, társas életüket. Tisztában lesznek a szexuális élet örömeivel, de árnyoldalával is. Tudni fognak a lehetséges veszélyekről, a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségek megelőzéséről. A különböző országok teljesen eltérően kezelik a szexuális felvilágosítás kérdését, ezért lehetséges az, hogy annyira megoszlik a tinédzser terhességek száma az egyes régiókban. A legfejlődőbb tendenciát Hollandiában figyelhetjük meg, ahol már az óvodás korban elkezdik a nemi szerepek megvilágítását, illetve létezik egy intézmény azokra az esetekre, amikor szexuális zaklatás vagy agresszió éri a gyerekeket, és a kínos rendőrségi szobáktól távol, csendes és nyugodt környezetben beszélhetik meg egy szakemberrel az esetet.
Szexuális nevelés korosztályra lebontva

Amikor egy gyermekkel a szexről beszélünk, minden esetben meg kell róla győződnünk, hogy a korának megfelelő-e a párbeszéd. A fiatal gyerekek rendkívülien érdeklődnek a terhesség és babák iránt, ezért fontos, hogy ne fedjük le egyszerre az összes lehetséges kérdést és választ, mindenképpen jellemezzen egy folyamatot korának megfelelően a tájékoztatás.
Egy-két évesen…

A kisgyermek számára lehetővé kell tenni, hogy a testrészek nevét megismerje, beleértve a nemi szervekét is. Egy kétéves gyermek különbséget tudjon tenni férfi és nő között, illetve általában tisztában legyen vele, hogy az adott ember férfi, vagy nő.
Kettő és öt év között…

            A kora gyermekkorban meg kell értetni a gyerekekkel a reprodukció folyamatát, hogy a férfi és nőből hogyan lesz a baba, illetve a baba a nő méhében növekszik. Meg kell érteniük a gyermekeknek, hogy a saját testüket birtokolják, a többi ember is rendelkezik saját testtel, illetve minden ember különböző. Fontos megtanulniuk, hogy egy kapcsolatot érzelmek irányítanak, s a szülők között érzelmi közösség áll fenn, ennélfogva kialakuljon egy bizalmi légkör, amelyben biztonságban érezhetik magukat.
Öt és nyolc év között…

            A közeli gyermekkorban az alapvető ismeretek elsajátítása szükséges, hogy léteznek emberek, akik heteroszexuálisak, biszexuálisak, vagy homoszexuálisak, illetve megismerjék a szexualitás szerepét egy kapcsolatban. A gyermeknek ebben a korban már ismernie kell az alapvető társadalmi konvenciókat, mint a magánélet, meztelenség, és mások tisztelete a kapcsolatban. A gyermekeknek meg kell tanítani azokat az alapokat, amiket tapasztalhatnak a pubertáskori fejlődés következtében. Az emberi szaporodásról való tájékoztatás ismereteit bővíteni kell, ami már a szexuális együttlétet is magában foglalja.
Nyolc és tizenkét év között…

            Elérkezett az ideje beszélni a biztonságos szexről, a fogamzásgátlásról, és ezen módszerek helyes alkalmazásáról. Meg kell értetni a kiskamaszokkal, hogy mitől válik jóvá, illetve rosszá egy kapcsolat. Továbbá lényeges aspektus a médiában ábrázolt szexualitás kifejezésének megítélése, függetlenül attól, hogy reális, vagy sem, igaz, vagy hamis, pozitív, vagy negatív.
Tizenhárom és tizennyolc és között…

            A tinédzserek már privát életet folytatnak, azonban ha a szülők a kora gyermekkortól elkezdik a megfelelő tájékoztatást, növelhetik annak esélyét, hogy a szülőket a veszélyes és váratlan helyzetekben beavatják, illetve a kommunikáció egyáltalán kialakul gyermek és szülő között.
Miért a szülő beszéljen a gyermekkel és hogyan?

A szexről való érdeklődés természetes lépés, hogy egy gyermek megismerje a szervezetében zajló folyamatokat. A szexuális nevelés segít a gyermekeknek helyesen megítélni testükben zajló folyamatokat, illetve azt is, hogyan értékeljék saját testüket. A gyermek első kérdései után egy nyílt kommunikáció kezdődik, mely nagyon lényeges a gyermek és szülő számára egyaránt. Vizsgálatok igazolják, hogy ezáltal nagyobb valószínűséggel fognak beszélni a kapcsolataik alakulásáról, az esetleges későbbi drog, alkohol problémákról, vagy a depresszióról. A kora gyermekkori szexuális nevelés megelőzi a kamaszkorban folytatott indirekt, kellemetlen és zavaró beszélgetést, amikor a szülő ott és azonnal akarja tájékoztatni a kamaszt azokról a kérdésekről, amelyet már a barátaival régen megvitatott, illetve a félretájékoztatás lehetőségét is kizárja. Ezek a beszélgetések leegyszerűsítik a folyamatot, illetve megelőzik azt, hogy egyik nap a tinédzser egy nem kívánt terhességgel állítson haza. A szexuális felvilágosítás emellett a családi értékek elültetésében is fontos szerepet játszik. Ha a gyermek a szülőtől nem szerez releváns információkat, tudnunk kell, hogy máshonnan fog forráshoz jutni, ami a legtöbb esetben káros lehet fejlődésére nézve. A média bár tele van szexualitással, nem megfelelően ábrázolja azt, az érzelmi kötődést szinte kizárja, és a szexuális kapcsolatokat nem reálisan tünteti fel. De vajon szülőként hogyan adjam át az információkat a gyermekemnek?  Először is mindig képzeljük magunkat a gyermek helyébe, majd a korának megfelelő válaszokat igyekezzünk adni a kérdésekre, ami azt jelenti, hogy olyan kérdésekre válaszoljunk, melyeket kérdeztek, felesleges információkkal ne terheljük őket, ne ijesszük el őket semmiképpen se a szexualitástól. Tájékozódni kell minden esetben, hogy mi az, amit már tud a gyermek, hol hallották, illetve milyen téves információkkal rendelkeznek az adott témáról. Fontos az őszinteség is, hiszen a gyermek hamar rájön, hogy a szülő igazat mond-e, s ha ez nem történik meg, a jövőben kevésbé valószínű, hogy a gyermek a szülőhöz fordul egy-egy adott kérdéssel. Több felvilágosító könyv is létezik gyermekek számára korának megfelelően. A legtöbb könyv az idősebb korosztálynak szól, viszont Marie-Claude Monchaux: A sehány éves kislány, illetve Finy Petra: A tesó-ügy című könyve kifejezetten az ovis korosztálynak szól.
Miért éppen az ovis korban kezdődjön a szexuális nevelés?

Felmerül a kérdés, hogy miért az ovis korú gyermeknél kezdjük a felvilágosítást, nem ér-e rá később. Bizonyos történéseknek bizonyos életkorban kell megtörténnie, legyen az a pelenka elhagyása, vagy a gyermek lábra állása, az első szavak kimondása. A tudomány mai állása szerint a gyermek szobatisztaságához az idegrendszer bizonyos fokú érettsége szükséges, előtte teljesen értelmetlen a gyermeket zaklatni a bilivel. Amikor elérkezett az agya erre az érettségi szintre, magától fogja kérni a pelenka elhagyását. A gyermek érdeklődése a másik nem iránt az óvodás korban kezdődik. Eben a korban törvényszerűen kezd el kérdezősködni a hogyan lesz a kistestvér elnevezésű kérdéskör kapcsán, hiszen bele van programozva a gyermekbe ez a szakasz. Freud pszichoszexuális fejlődés modellje szerint az ödipális korban, ami a gyermek háromtól hat évig terjedő időszakára datálható, amikor begyűjti a szükséges információkat környezetéből. Ha ebben az időszakban megfelelő adatokkal abszolvált, akkor következhet a kamaszkor előtti ösztönnyugvás állapota. Ha viszont nem kapta meg a kellő útmutatást, vagy a feladatot másra bíztuk, esetlegesen félreinformálták ovis társai, pedagógusai, akkor nem tud ideálisan átlépni a következő periódusba.
Mit tegyünk? Mit nem szabad tennünk? Mi a jó a gyermeknek ebben a korban?

            A gyermek egészséges önbizalmának erősítése a nemi szerepekben létfontosságú, hiszen még csak korai stádiumban van a viselkedésminták kialakulása. A szemérmességet minden esetben tiszteletben kell tartani. A meztelenség és szégyenlőség érzetet meg kell próbálni könnyedén kezelni. A megszégyenítés tilos, főleg ebben a korban nagyon érzékenyek a nonverbális megnyilvánulásokra. Semmiképpen sem szabad kinevetni, vagy másokkal megosztani a gyermek szerelmi életét. Ha más gyermekek megszégyenítően bánnak is vele, védelmünkbe kell vennünk. A szülői minta jelentőségére is oda kell figyelni. A szülők párkapcsolata jelentős hatással vagy a gyermek fejlődésére. Ha a szülők külön élnek, a gyermek hajlamosabb lesz az együtt élő szülőjével egyfajta póttárs szerepét betölteni. Az anyának nem szabad a társától hiányzó öleléseket a gyermekétől kikényszeríteni. Természetes, hogy egy kislány szerelmesen vonzódik apjához, akinek megfelelően kell kezelnie ezt, hogy a gyermek ezt idővel kinője, illetve képes legyen megtanulni helyén kezelni érzéseit. A megromlott párkapcsolat következtében nem szabad a másik szülőről negatívan beszélni, ha lehetséges a veszekedéseket pedig a gyermek előtt meg kell próbálni a minimálisra csökkenteni.

Talán az egyik legnehezebb és legkínosabb beszélgetések közé tartozik megvitatni a gyermekkel az intimitást, és bevezetni a szexuális élet rejtelmeibe, ugyanakkor mégis szükséges és nagy jelentősége van a gyermek szexuális fejlődésében. A felvilágosító gyermek könyvek nagyban segíthetik munkánkat, ámde nem igazán esik szó bennük érzelmekről, és valódi emberi kapcsolatokról. A kornak megfelelő szexuális felvilágosítás jelentős mértékben befolyásolja a gyermek későbbi reakcióit ezen a területen. Mindig figyelnünk kell arra, hogy a tájékoztatás szakaszosan történjen, és a gyermek életszakaszainak változásával arányosan. Mindig csak a szükséges információkat igyekezzünk átadni, ápoljuk a gyermek önképét, önbecsülését, tanítsuk meg a nyílt kommunikáció előnyeire, a családi kötelékek megőrzésére.
#1 Dr.BauerBela

7 jel, hogy a gyereket foglalkoztatja a szexualitás A 6-14 éves kor közötti időszakban szinte minden gyerek kísérletezik titokban a nemiségével.

7 jel, hogy a gyereket foglalkoztatja a szexualitás
A 6-14 éves kor közötti időszakban szinte minden gyerek kísérletezik titokban a nemiségével.


6-14 éves kora között szinte minden gyerek kísérletezik a nemiségével, de ez az időszak ad teret a szexuális fantáziáknak és az első szerelem átélésének is. Ilyenkor tanulja meg a gyerkőc, hogy miként viszonyuljon másokhoz, ami pedig fontos szerepet játszik a felnőttkori pszichoszexuális egyensúly kialakulásában is.

A legtöbben - valamiféle szeméremből, illetve az esetleges negatív fogadtatástól tartva - nem beszélnek szüleiknek ezekről a dolgokról. Cikkünk segítségével azonban könnyen felismerheted, mikor kezdi el foglalkoztatni a lurkót a szexualitás.

Tipikus jelek

A gyerek akarata ellenére számos direkt és indirekt jelzést küld környezetének, melyek arra utalnak, hogy érdeklődése bizony jócskán túlnőtt a meséken és a rajzfilmeken.

Ösztönösség, új viselkedésformák

A gyerek különösebb átmenet nélkül ösztönössé válhat, mintha a két-három éves korban tapasztalt viselkedési együttes - lázadás, makacsság, dac, exhibicionizmus, a rendetlenség iránti vonzódás - köszönne vissza.
Ezzel párhuzamosan zárkózottabb is lesz, így jóval nehezebb hatni rá, mint korábban. Az ösztönösség dacára a gyerek újfajta viselkedésformákat is felvesz, hogy úgymond felnőttebbnek tűnjön.

A nemi kérdésekhez való viszonyulás

Láthatóan érdeklődik nemi szervének működése és védelme - takarása - iránt. Megnyugtatásul közöljük, hogy nemi szerveit ekkor még nem hozza összefüggésbe a szerelmi helyzetekkel vagy a személyes kielégüléssel. A nemi kérdésekkel kapcsolatos kíváncsiságát - mintegy elterelő hadműveletként - viccekkel, zavart nevetéssel és titokzatoskodással fejezi ki.
15 kép

15 jel, hogy lelki problémákkal küzd a gyerek

Átmeneti tünetek

A szexualitással kapcsolatos feszültség oldására átmeneti tünetek jelentkezhetnek: fóbiák, tikkelés - azaz akaratlan izommozgás -, fej- és gyomorfájás, körömrágás, dadogás, játszadozás a hajjal, valamint minden elérhető közelségbe kerülő tárgy megérintése.

A test felfedezése

A nemi szerveket már születéstől fogva ingerli a gyerek, és kezdetben ez teljesen természetes számára. A kiskamaszok ezt már titokban végzik, hogy örömöt éljenek át, levezessék a feszültséget, illetve megismerjék a saját testüket. A maszturbáció viszont még nem játszik annyira fontos szerepet, mint serdülőkorban.

Az érdeklődés palástolása - fiúknál

A fiúk - hogy elrejtsék a másik nem iránt hirtelen támadt érdeklődésüket - szinte csak fiúkkal játszanak. A lányokkal szemben agresszívek, esetenként megtámadják, félvállról veszik őket, fennhéjázóan és lekezelően viselkednek velük. Pregenitális ösztöneik nyughatatlanságban, falánkságban, obszcén kifejezésekben vagy fallikus magamutogatásban nyilvánulhatnak meg.
Ismerd meg a gyerkőcök világát!

Az érdeklődés kinyilvánítása - lányoknál

A fiúkkal szemben a lányok nyíltabban közelednek az ellenkező nemhez, a szerelmi játékokban pedig csábítóan, esetenként agresszíven viselkednek.

A leghevesebb konfliktusba az édesanyjukkal kerülhetnek, mert le szeretnének válni róla. Ugyanakkor határozott lépéseket tesznek azért, hogy alkalmazkodjanak a valósághoz, elfogadják a szabályokat, és úgy viselkednek, ahogy azt elvárják tőlük.

Hetero- és homoszexuális játékok

A gyerek fantáziáit szexuális játékokban teljesítheti ki, melyek hetero- és homoszexuális jellegűek egyaránt lehetnek. Fontos tudni azonban, hogy nem ezek a játékok határozzák meg a gyerkőc jövőbeli nemi identitását. Hasonlóképpen a testvérekkel folytatott kísérletezés sem tekinthető vérfertőzésnek, csupán erotikus játéknak.

Szorongás, elégedetlenség, magány – hogy jutottunk el ide, és hogyan léphetünk ki belőle?

A Femina Klub februári vendége Tari Annamária klinikai szakpszichológus lesz, akivel az estek házi asszonya, Szily Nóra beszélget majd. Segítenek megérteni az online illúziók és az offline valóság közötti különbségeket, azok pszichológiai hátterét, és gyakorlati tanácsokat is adnak a sokunk számára szorongató, naponta felmerülő kérdésekre.

Időpont: 2020. február 19. 18 óra
Helyszín: József Attila Színház
Promóció
Ezekben az esetekben a szülők részéről helytelen reakció az ellenségesség. Sokkal hatékonyabb és egészségesebb, ha realisztikus módon áll a gyermek viselkedéséhez, és az életkorának megfelelő nemi nevelést biztosít számára.

Cikkünk a Gyermekeink egészsége című könyv alapján készült, amely az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg. #1 Dr.BauerBela

A gyermekkori szexualitás kérdései – mikor problémás és mi okozhatja?

A gyermekkori szexualitás kérdései – mikor problémás és mi okozhatja?


A gyermek- és serdülőkori szexuális viselkedés gyakran aggasztja a felnőtteket. Ma már számos kiváló ismeretterjesztő  irodalom segít bennünket abban, hogy az egészséges szexuális fejlődésről többet tudhassunk meg. Különböző szempontokkal gazdagítsuk szexuális nevelésünket, és ne rohanjunk rögtön szakemberhez aggódva, ha önkielégítésen kapjuk a lurkónkat. A gyermek vagy serdülő szexuális megnyilvánulásainak bizonyos mintázatai azonban különböző problémák jelzői lehetnek. Cikkünkben ezeket a mintákat és lehetséges okokat tárgyaljuk.
A szexuális nevelés és a felvilágosítást támogató források, mint például a Yelon applikáció témájában korábban már olvashattátok cikkeinket, ahol szintén megjelent az a gondolat, hogy születésünktől kezdve szexuális lények vagyunk. Sőt, már magzati korban is megfigyelhető a pénisz merevedése. Freud használta először a „polimorf perverz” kifejezést az embergyerekre, aki testének számos területén képes gyönyörhöz jutni. Fejlődésének előre haladtával ez a szexuális energia egyre inkább a genitáliákra fog összpontosulni, összekötődve a párkapcsolat kialakítási igényekkel. Még ha modern szülőnek is tartjuk magunkat, aki tisztában van a szexuális nevelés komplex jelenségével, mégis gyakran zavarba jövünk, amikor csemeténk vadul ring kedvenc hintalován. Esetleg merevedést produkál a szerető anyai ölben, vagy csak ártatlanul arról kérdez, hogy „Én úgy lettem, hogy ti dugtatok”? Elfelejtettük már, hogy nekünk is voltak akár hasonló megnyilvánulásaink Pistikével az oviban vagy Klárival az iskolában. Talán mi sem olyan reakciót kaptunk ezekre annak idején, amely igazán segítségünkre lett volna ott és akkor, valamint hosszú távon. Egy szó, mint száz
a genitáliák már gyermekkorban is reagálnak az örömet okozó ingerekre,
például erekcióval vagy nedvesedéssel. S érzés szintjén is kellemes élményt nyújtanak a gyermeknek ezek a pillanatok. A kisgyermekkorban megtapasztalt örömet okozó testi élmények azonban csak később, tanulás eredményeként kapnak szexuális címkét az egyénben, és kötődnek majd erotikus vágyhoz, a másik iránti vonzalom beteljesüléséhez.
Addig is nagyon fontos, hogy milyen élményeket, információkat szerez a gyermek a saját testével kapcsolatban, a nemét és az intim kapcsolatban lévők érintkezést illetően. Hogyan reagál a környezete szexuális megnyilvánulásaira, biztonsággal kérdezhet-e a témát érintő bizonytalanságaival kapcsolatban, és hiteles, korának megfelelő, számára kielégítő válaszokat, viszonyulásokat kap-e kérdéseire.
A szexuális megnyilvánulások számos formája valóban az egészséges fejlődés részei. Az önkielégítési próbálkozásoktól, a másik teste iránt mutatott fokozott érdeklődéstől, a papás-mamás, doktoros játékoktól lehet, hogy zavarba jön a felnőtt, azonban aggodalomra az esetek többségében egyáltalán nincs ok.
Nem kizárólag a nemi hormonok bulijától válik tehát szexuális lénnyé egy gyerek.
A kulturális sajátosságok különösen meghatározzák azt, hogy az egyén fejlődése során milyen szexuális viselkedési formák jelennek meg és mi tekinthető normálisnak. A szamoai lányok nem élnek meg például akkora felfordulást a szex körül serdülőkorban. A testükkel való kapcsolatuk ugyanis sokkal inkább magától értetődő, mint a nyugati kultúrákban. Az új-guineai fiúk a férfikorba lépés rituáléjaként orális kielégítésben részesítik a felnőtt férfiakat. A nyugati kultúrák számára ezek minimum elképzelhetetlen, de akár szexuális visszaélésnek minősülő események lennének.

A kulturális sajátosságok különösen meghatározzák azt, hogy az egyén fejlődése során milyen szexuális viselkedési formák jelennek meg és mi tekinthető normálisnak.
Vannak azonban olyan tapasztalatok, amikor mind a felnőtt, mind egy szakember fantáziájában jogosan felmerülhet a szexuális viselkedés problémát jelző természete. Egyes gyerekek fokozott szexualitást tanúsítanak viselkedésükben (rendszeresen nemi szervüket mutogatják az osztálytársaknak a játszótéren, társaik fenekét simogatják visszatérően stb.). Ezeknek a gyerekeknek például problémájuk lehet a társas odafigyeléssel, az impulzusaik szabályozásával. Mindez szexuális megnyilvánulásokban kanalizálódhat, noha az okot nem feltétlenül a szexuális fejlődésben, esetleg átélt traumában kell keresni, sokkal inkább az önszabályozás elakadásában.
Sharon Lamb és Aleksandra Plocha négy pontban fogalmazta meg, hogy mi tekinthető normalitástól eltérő szexuális viselkedésnek gyermekkorban.
  • A szexuális elemet tartalmazó játék nem kölcsönös beleegyezésen alapul (az egyik gyermek kényszeríti a másikat vagy visszaél korából adódó erejével).
  • A szexuális viselkedés sérti az egyéni határokat, azaz az egyik fél kellemetlenül érzi magát a játékban való részvételtől, a viselkedés „felnőttszerű” (például a két gyermek közösüléssel, anális behatolással próbálkozik vagy szexuálisan kísérletezik egy állattal).
  • A viselkedés ártalmas az egyénnek akár fizikai, társas vagy pszichológiai szempontból.
  • A viselkedés repetitív, állandó vagy kényszeres.
A felsorolt sajátosságok gyakorlatilag bármely más nem szexuális gyermeki viselkedés esetén problémás jeleknek tekinthetőek. Továbbá találkozhatunk olyan serdülőkkel is, akik viselkedésükkel nem bántalmaznak másokat, de éppen magukat prezentálják szexuális tárgyként oly módon, mely aggodalomra adhat okot. Az a meleg fiú például, akinek nehézsége van hasonló korú fiúval kapcsolatot létesíteni orientációjának vállalásából fakadó félelmei miatt, online felületeken, bárokban próbálhat idősebb férfiakkal kapcsolódni, mely gyakran veszélyt jelenthet a számára. Az a tinédzser lány sincs könnyebb helyzetben, aki azt tanulta, hogy szexualitásával olyan előnyökhöz lehet jutni, melyeket saját erőforrásaiból még nem tud megteremteni. Így tehetős idősebb férfiak számára teszi elérhetővé testét, mellyel szintén veszélybe sodorhatja magát.

A saját test elfogadásának hiánya a szexualitás alakulását is befolyásolja.
Milyen problémák húzódhatnak meg a szexuális viselkedés mögött?
  • Túlzott stimuláció
A gyermekeket gyakran túlingerlik a szexuális üzenetek, melyek érkezhetnek a médiából, társaktól, családban látott szexuális jelenetekből. A szexuális játékok triggerei ezek az ingerek is lehetnek. A viselkedés normalitásának eldöntésénél fontos azonosítani, hogy a gyermeket érő ingeranyagok milyen forrásból származnak (média formái, bántalmazás, egyéb források).
  • Szexuális bántalmazás
A szexuális bántalmazás szintén egy túlingerlési forma, mely megjelenhet a gyermek szokatlan szexuális játékaiban. A szülő által elszenvedett szexuális bántalmazás befolyásolhatja a szülői viselkedést, mely megmutatkozik a gyermek játékában. Amennyiben terápiás környezetben jelenik meg a szexuális anyag, figyelmeztető jel lehet a szakember számára, azonban nem ajánlott azonnal egy traumainterjút felvenni a gyermekkel. A játékban megjelenő szexualitás ugyanis elképzelhető, hogy egyáltalán nem kötődik szexuális traumához. A bántalmazáson átesett gyermekek játékában gyakran nem is bukkannak fel szexuális elemek, inkább a trauma egyéb körülményei és a kapcsolódó érzések exponálódnak.
  • Kötődési problémák
A gyermek- vagy serdülőkori szexuális problémák központjában állhatnak kötődési nehézségek, rendszerszintű problémák, mint például elmosódott határok a családban, szerepkonfliktusok, gyenge szülői modellek vagy akár visszautasítás tapasztalása a szülő-gyermek kapcsolatban.
  • Tudattalan konfliktusok
Egyes elméletalkotók szerint, ha az elsődleges gondozó nem képes a gyermek korai szexuális élményeire reflektálni, a gyermek arousal szintje növekedni fog, miközben azt idegennek érzi. Ez pedig a szexuális megnyilvánulások felerősödéséhez vezethet.
Nem mindig könnyű meghatározni, hogy milyen viselkedés minősül szexuális problémának gyermek- és serdülőkorban. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a szex többnyire még ma is tabu – kivétel a médiában –, valamint a társadalmi megítélés is folyamatosan változik azt illetően, hogy mi az elfogadható a szexet illetően. Akár problémás, akár harmonikus viselkedésről van szó, mindig is fontos lesz az a biztonságos közeg, ahol a gyermek vagy serdülő testi-lelki elfogadást tapasztalhat, ahol felvállalhatja bizonytalanságait, és ahol hiteles válaszokra találhat kérdéseit illetően.
#1 Dr.BauerBela

2020. február 15., szombat

Szeretet és tisztelet a családban


Szeretet és tisztelet a családban


Cikk nyomtatása
Ember legyen a talpán, aki szülőként el tudja helyezni magát a Spárta–Vekerdy tengelyen. Hogyan legyek következetes? Mennyit engedjek? Mivel motiváljak? Rendszerint effajta kérdések körül forog minden szülő agya nap mint nap. Segítséget nyújthat a hétköznapok küzdelmeihez Emerson Eggerichs Szeretet és tisztelet a családban című könyve.
Rögtön az első lapokon a ma már harmincas éveiket taposó Eggerichs gyerekek hitelesítik apjuk szavait, aki a könyv megírásához többször is kikérte gyermekei véleményét. Átbeszéltek régi emlékeket, szituációkat, s maga Eggerichs  számos alkalommal konstatálja, hogy vannak dolgok, amelyeket ma már másképp csinálna. Ha egy szóban kellene összefoglalni a könyv lényegét, az a szembenézés. Ahogyan a szerző szembenéz életművével, folyamatosan olyan igazságokra hívja fel a figyelmet, amelyek miatt az olvasónak is szembe kell néznie önmagával. Azoknak, akik szerint az első rész (Szeretet és tisztelet a házasságban) terjengős és ismétlésekbe bocsátkozó volt, jó hír, hogy ez alkalommal számos gyakorlati példa, olvasói levél és személyes sztori teszi színesebbé a mondanivalót, mely jóval kevesebb önismétlést tartalmaz.

Az őrület köre

Eggerichs az első kötetből ismert módon vázolja fel az őrület körét: a gyermekeknek szeretetre, a szülőknek tiszteletre van szükségük. Amikor a gyermek tiszteletlen, a szülő szeretetlenül reagál, ami viszont a gyermek szívét megkeményíti vagy elcsüggeszti, így további tiszteletlenséget szül. A házasságban az őrület körét az a fél szakítja meg, „akinek több esze van”, vagyis aki felismeri ezt a kört, és hajlandó erőfeszítéseket tenni a kapcsolat megjobbításáért – akkor is, ha a másik féltől nem kapja meg azt, amire szüksége van. Szülő-gyermek viszonyban természetesen a szülőnek kell felnőttnek lennie.
Eggerich szerint különösen fontos átgondolni egy-egy szituációban, hogy történt-e egyáltalán tiszteletlenség, vagy a gyermek viselkedése egészen egyszerűen abból fakad, hogy gyermek, vagyis önközpontú, infantilis, felelőtlen. Szeretetlen túlreagálásunkkal feldühíthetjük vagy megbánthatjuk a gyermeket, és máris kész a dráma. Ha pedig valóban tiszteletlenség történt, akkor sem foszthatjuk meg a gyereket a szeretettől. Vajon nyomjuk el magunkban az igazi érzéseinket, miközben biztosítjuk a gyereket a szeretetünkről? – merülhet fel a kérdés. „Az ember képes egyszerre visszafogott módon kifejezni a csalódottságát és szavakkal kifejezésre juttatni szeretetét. Ráadásul a szeretetünk kinyilvánítása enyhíti haragunkat és segít megőrizni önuralmunkat” – hangzik a szerző válasza.  Szerinte azért szükséges kifejezni a szeretetet a gyerek felé a kritikus pillanatokban is, mert noha mi tudjuk, hogy az életünket is odaadnánk érte, ő a viselkedésünkből nem feltétlenül ezt szűri le. Ha mégis elvetettük a sulykot, ne szégyelljünk bocsánatot kérni a gyermekünktől.

A feltöltődés köre

Ha sikerült az őrület körét megállítanunk a gyermekünk viselkedésének és saját reakcióinknak dekódolásával, megvan a lehetőségünk, hogy belépjünk a feltöltődés körébe, ahol hat alapelv segít a harmónia megteremtésében, vagyis a gyerekek érezni fogják a szeretetet, s alkalmasak lesznek tisztelni a szülőt, így mindenki megkapja, amire vágyik.
1) Adás: Nem kizárólag pénzen vásárolható dolgokat adhatunk a gyermeknek, hanem minőségi időt, figyelmességeket is. Az adással kifejezhetjük mennyire értékes számunkra, motiválhatjuk tiszteletre, vagy egyszerűen csak kifejezhetjük nagylelkűségünket. Jókor adni művészet, hiszen a követelőzés és az önzőség táplálásának csapdájába sem szabad beleesni.
2) Empátia: „Megérteni a gyermekünket annyit tesz, hogy tudjuk a fejlődésnek mely szakaszában tart éppen, és empátiát tanúsítunk iránta.” Indokolatlan agresszivitással, fizikai megfélemlítéssel, túlzott elvárásokkal elkeseríthetjük a gyermekeinket. Másrészt viszont kelleténél erősebb empátiával táplálhatjuk a gyermek önsajnálatát.
3) Útbaigazítás, tanácsadás: Soha ne felejtsük el, hogy elsősorban személyes példánkkal igazítjuk el a gyermeket az élet dolgaiban, vagyis nekünk kell hitelessé válnunk. Ragadjuk meg a hétköznapi szituációkban, autóban, konyhában adódó beszélgetési lehetőségeket, hogy a tanításaink ne fejtágításként hassanak, hanem organikusan beépüljenek a mindennapjainkba.
4) Fenyítés, konfrontáció: Legyenek a szabályaink világosak, igazságosak, és ha szükséges, akkor következetesen alkalmazzuk a beígért büntetésformát. Eggerichs megkülönböztet természetes és kiszabott büntetést. Természetes például az, hogy ha kiborul a tej, azt fel kell törölni; a kiszabott büntetés pedig olyan szankció, amit a gyerekre és a kihágás mértékére szabunk. Ilyen lehet a plusz házimunka, privilégiumok vagy zsebpénz megvonása, székre ültetés. Amikor korrigálásra kerül sor, azt megint csak szeretettel kell megtenni.
5) Bátorítás: A gyermeknek lételeme a bátorítás, így becsmérlő szavainkkal óriási károkat tudunk okozni. Buzdítsuk őket az élet adta kihívások, félelmek között, személyüket, tetteiket illetően, illetve azzal kapcsolatosan, hogy kivé, mivé válhatnak a jövőben. Ne vegyük természetesnek, ha jó döntést hoznak, hanem erősítsük meg őket pozitív észrevételezéssel.
6) Közbenjárás: Ahhoz, hogy a felsoroltakat mind véghez tudjuk vinni, először is saját magunkért kell közbenjárni Istennél, hiszen nagylelkűvé, empatikussá, bölccsé, igazságossá válni embert próbáló és rajtunk túlmutató feladat. Kérnünk kell továbbá, hogy mindaz, amit az előzőekben felsorolt öt pontban tettünk, elérje a valódi célját, vagyis hogy a gyermek hálássá váljon, béke és nyugalom uralkodjon a lelkében, tanítható legyen,  bánja meg, ha helytelenül cselekedett és bátran nézzen szembe a kihívásokkal.

Lázadó gyermekek

A szerző mély együttérzéssel szól azokhoz a szülőkhöz, akiknek a gyermeke jelenleg nem követi a család értékrendjét, és emiatt szülőként kudarc- és vereségérzéssel küzdenek. „Nem lehet automatikusan állítani, hogy a lázadó gyermekek szülei hibáztak a nevelés során. Vajon melyik gyülekezetben kérték volna fel a tékozló fiú és keserű, irigy testvére apját, hogy beszéljen a gyermeknevelésről?” – teszi fel a kérdést, arra utalva, hogy a szülő jóságára nem feltétlenül lehet következtetni a gyermek viselkedéséből. Valószínűleg Sámuel prófétáról, Izrael bírájáról is sokan „leszednék a keresztvizet” a korrupt fiai miatt.
S hogy mit kezdjünk a lázadókkal?  Maradjunk a hat pont által kijelölt úton, akár engedelmesek a gyerekeink, akár nem. „A szeretet és elfogadás légkörét igyekezzünk megteremteni az otthonunkban, olyan légkört, amely hazatérésre ösztönzi a lázadó gyermeket, mert tudja, nem kell félni a megszégyenítéstől.”

A feleletemért én felelek

„A gyerekem tehet róla, hogy így reagáltam, teljesen kiborít” – mondjuk néha szülőként. A valóság azonban az, hogy a gyerek soha nem oka a viselkedésünknek, csak leleplezi, hogy kik is vagyunk valójában. Szó szerint kiborítja azt, ami bennünk van. Nem hibáztathatjuk a gyereket a saját helytelen reakcióinkért. Törekedjünk az önuralomra, ami azonban nem jelent megalkuvást! A békesség kedvéért nem válhatunk engedékennyé olyan kérdésekben, melyek az értékrendünk alapját képezik.
Elsőre talán morbidnak tűnik a halálra gondolni a gyermeknevelés kapcsán – szabadkozik a szerző – , de egészen más fényben láthatjuk a viszonyulásainkat, értékeinket, ha figyelembe vesszük, hogy a földi élet véges, és örökséget kell hátrahagynunk. A nagy kérdés: hogyan emlékeznek meg majd rólunk szeretteink, és hogyan számolunk el azon az utolsó napon.
#1 Dr.BauerBela

Pikkelysömör gyermekkorban

Pikkelysömör gyermekkorban


Forrás: Gyógyhírek, a Heim Pál Gyermekkórház gyógyászati havilapja
A pikkelysömör, orvosi nevén psoriasis (ejtsd: pszoriázis) öröklött hajlamon alapuló, idült, nem fertőző bőrbetegség.
A betegség gyakori, 100 emberből átlag 2 szenved pikkelysömörben. Bármely életkorban előfordulhat, az esetek fele serdülő illetve fiatal felnőttkorban kezdődik. Ugyanakkor nem ritka a gyermek-, sőt csecsemőkorban kezdődő pikkelysömörös megbetegedés. A típusos tünetek - makacs, vörös, beszűrt, pikkelyesen hámló bőrgyulladás elsősorban a térdek könyökök, bokák felett illetve a hajas fejbőrön - mellett gyermekkorban gyakori a nem típusos tünetek fellépte is, mely megnehezíti a betegség felismerését a nem szakorvos számára.

Csecsemőkorban leggyakrabban a pelenkás terület makacs, hagyományos kezelésre nem gyógyuló, élénkvörös, éles széllel elhatárolódó gyulladása (pelenkapsoriasis), valamint a hajlatok (hónalj, köldök - psoriasis inversa) és a hajas fejbőr (psoriasis capitis, corona psoriatica) megbetegedése képében jelentkezik. Gyermekkorban is gyakoriak a hajas fejbőr tünetek, jellemző továbbá a testszerte, főként a törzsön elszórtan megjelenő 0,5-2 cm átmérőjű pikkelyesen hámló, gyakran enyhén viszkető tünetek megjelenése (psoriasis guttata).
Szerencsére mind gyermek-, mind felnőttkorban igen ritkán fordulnak elő a súlyos, néha egész testfelületet érintő, vagy ízületi gyulladással járó formák (psoriasis pustulosa, erythroderma psoriatica, arthropathia psoriatica).
A pikkelysömör öröklött hajlamon alapszik, gyakran mutat családi halmozódást, de sem megjelenésének valószínűsége, sem a tünetek súlyossága nem számolható előre, azaz nem feltétlenül jelenik meg az utódok mindegyikében, sőt generációkat "ugorhat", vagy előfordul, hogy a családban csak oldalágon (pl. unokatestvér, nagybácsi) találunk pikkelysömörös rokont. Természetesen az is előfordul, hogy a beteg családjában senkinek sincs pikkelysömörös betegsége. Ez a betegség bonyolult, úgynevezett poligénes öröklődésével magyarázható.

A betegség lefolyása idült, a kezelésekkel tünetmentességet lehet elérni, de véglegesen nem gyógyítható. Ismeretesek olyan ún. provokáló tényezők, melyek a tüneteket rontják, ezek ismerte és lehetséges elkerülése fontos. Ilyenek a fizikai sérülés, melynek helyén gyakran alakul ki típusos pikkelysömörös bőrjelenség, a hurutos ill. bakteriális fertőzések, melyek leginkább szóródó bőrtüneteket provokálnak, az elhúzódó stressz és egyéb negatív pszichés tényezők, a hormonális változások, a túlsúlyosság.

A betegség kezelési módja függ a tünetek elhelyezkedésétől, súlyosságától, a beteg életkorától. A kezelés beállítása bőrgyógyász szakorvosi feladat.
Alapvető és minden pikkelysömörös számára kiemelkedően fontos az általános bőrápolás, a bőr szárazsága, gombás bőrfertőzések (pl. hajlati kipállás), seborrhoeás bőr (zsíros arcbőr, korpázó, zsíros haj) ugyanis mind rontják a pikkelysömörös tüneteket. Fontos tehát a bőr megfelelő tisztítása, hidratálása, seborrhoeás bőrpanaszok esetén annak bőrgyógyászati kezelése.
A pikkelysömör kezelésében leggyakrabban különböző hatóanyagtartalmú (salicyl, steroid, kátrány, dithranol) hámlasztó, gyulladáscsökkentő, gyullasztó külsőleges készítményeket alkalmazunk, gyakran kombinációban. Nem újkeletű, de napjainkban reneszánszát élő, és az új modern készülékek birtokában igen hatékony és biztonságos kezelési módszer a fényterápia. Alkalmazzák önmagában vagy fényérzékenyítő kezeléssel együtt. Osztályunkon két, különböző hatású UV-fény lámpa áll rendelkezésre a betegek kezelésére. Belső gyógyszeres kezelésre csak ritka válogatott esetekben van szükség, minden esetben szoros orvosi kontroll mellett.

Összegzésként tehát elmondhatjuk, hogy a pikkelysömör bár nem gyógyítható, de megfelelő, egyénre szabott kezeléssel jól karbantartható bőrbetegség, melynek gondozásához bőrgyógyász szakorvosra valamint az orvos és beteg jó együttműködésére

lemezes övsömör gyermeknél
#1 Dr.BauerBela