Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2018. november 19., hétfő

#1 Dr.BauerBela

Komoly problémát is jelezhet, ha dühös a gyerek

Komoly problémát is jelezhet, ha dühös a gyerek




Dühkitörés, összeomlás, hisztéria, engedetlenség – majdnem minden gyereknél előfordul, hogy viselkedése váratlan „fordulatot vesz”, ami önmagában még nem kell, hogy okot adjon az aggodalomra. Baj csak akkor van, ha ezt többször megismétli, kedélye pedig rendszeresen ingadozik. Mit tehetnek a szülők és a pedagógusok? A TanTrend most ezt járja körül.


Szülőként, tanárként nehéz jól viselni, és még nehezebb kezelni azt a helyzetet, ha a gyermek dühös lesz, agresszívvá válik. Ez önmagában még nem probléma, hiszen az agresszió és annak megnyilvánulásai formái egy eszköz a gyermek számára, amelynek segítségével belső feszültségén, dühén tud enyhíteni – hangsúlyozza Bojti Andrea gyermekpszichológus. Sigmund Freud – hívja fel a figyelmet Félelem, harag, agresszió című könyvében Ranschburg Jenő – „az agressziót az ember alapvető ösztönének tartotta. Felfogása szerint a harag a frusztrált agresszió következménye: akkor keletkezik, amikor az ösztönzés erős, a körülmények azonban megakadályozzák az agresszió nyílt kifejezését. A harag (…) biztonsági szelep, melyben a fölösleges energia kiáramlik…”
Vannak azonban olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a dühkitörés több a nem tipikus viselkedésnél. A Child Mind Institute nevű független nonprofit intézet szerint ilyen az, amikor a hisztériás kitörés, dühroham a gyermek fejlődési szakaszához képest időben később történik; ha a gyermek önmaga vagy mások ellen fordul, kárt tesz a környezetében, esetleg fenyeget másokat; viselkedésével bajba sodorja magát az iskolában, a pedagógusok pedig panaszt tesznek rá; magatartása megakadályozza abban, hogy jól kijöjjön más gyerekekkel; dühkitörései konfliktusos helyzetet okoznak otthon, ami a családi életet is negatívan befolyásolja; továbbá ha bosszús lesz, mert azt érzi, hogy nem tud úrrá lenni dühén, s ezért rosszul érzi magát.

Betegség is állhat a háttérben

Az agresszív viselkedés nem múlik el magától, ezért foglalkozni vele, adott esetben szakember bevonásával (neuropszichológiai, pszichológai vizsgálat). Ha gyermekünk rendszeresen érzelmi kitöréseket produkál, az rendszerint a szorongás szimptómája, az első lépés, hogy feltárjuk, mi állhat a háttérben.
Például figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), amelynek egyik gyermekkori tünete az ellenálló és zsarnokoskodó szociális magatartás. A gyermek nem tesz eleget a kérésnek, vagy azért, mert tudatosan ellenáll, vagy mert elfelejti, hogy mit kell tennie. A hiperaktív, nyüzsgő gyerekek nehezen tudják kontrollálni viselkedésüket, a vizsgálatok szerint az ADHD-s gyerekek több mint 50 százaléknál tapasztalható engedetlenség vagy érzelmi kitörés.
A dacos, dühös gyerekek gyakran súlyos szorongásban szenvednek. Nehezen tudják feldolgozni, ha életükben valamilyen komolyabb változás (testvér születése, válás, költözés, iskolaváltás) áll be, amit igyekeznek leplezni, és szorongani kezdenek. Egy másik ok lehet a trauma, a családi problémák, illetve a mellőzöttség érzése. Azok a gyerekek, akik nehezen birkóznak meg az élethelyzetükkel, nem érzik biztonságban magukat, az iskolákba viszik az otthonról hozott problémáikat, másoknak ártva ezzel – a szakértők szerint leginkább a traumát átélt ADHD-s gyerekek vannak veszélyben.
Drámai összeomlást sajnos az autizmus is okozhat, amely szintén egy ok a sok közül. Gyakori érzelmi kitörés akkor is előfordulhat, ha a gyermeknek gondjai akadnak a tanulással. A nem diagnosztizált tanulási zavar esetén, ha bizonyos tantárgyak nehezen mennek, a diák frusztrálódhat, ingerlékennyé válik, s ahelyett, hogy segítséget kérne, inkább összetépi a házi feladatát, vagy más tevékenységbe fog, hogy gondolatát elterelje a problémáról.
A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) egy kevéssé ismert probléma, amelynek elméletét Jean Ayres amerikai gyermekpszichológus dolgozta ki. Az agy ilyenkor nem képes a bejövő ingereket helyesen feldolgozni, ami magatartásbeli, beilleszkedési zavarokkal jár, ezek a gyerekek nehezen birkóznak meg a tanulnivalóval, aminek következtében frusztráltak, agresszívak lesznek. Jellemző az alacsony vagy magas ingerküszöb bizonyos ingerekkel szemben, a megkésett beszédfejlődés és a kommunikációs nehézségek, koordinációs problémák léphetnek fel, előfordulhat diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelmük impulzív, nem tudnak egy dologra koncentrálni, agresszívak, vagy éppen önbizalomhiányban szenvednek.

Dühös a gyermekem, mit tegyek?

A probléma kezelését eddig csak érintettük, most nézzük, hogy mit tehetünk ilyen esetekben. Meg kell tanítanunk a gyermeknek, hogy milyen módon vezesse le feszültségét, mindezt úgy, hogy ne ártson magának és környezetének. Sokat segíthet a mozgás, a sport, és az ott elsajátított készségek, amelyek megtanítják a gyermeket társadalmilag elfogadott módon küzdeni – írja Bojti Andrea.
Az első és legfontosabb, hogy tárjuk fel a probléma gyökerét. Ne tegyük fel a kezünket: álljunk ellen a kísértésnek, hogy úgy vetünk véget a hiszti-rohamnak, ha megadjuk gyermekünknek azt, amit szeretne, ezzel csak azt érjük el, hogy megtanulja, az érzelmi kitörés működik. Maradjunk nyugodtak és következetesek, a kemény és durva válasz, a tiltás csak súlyosbítja a gyermek agresszióját, legyen az verbális vagy fizikai, s fontos, hogy az általunk felállított szabályok ne mondjanak egymásnak ellent.
Ha nyugodtak maraduk, azt a viselkedésmintát állítjuk példának, amit viszont szeretnénk látni. Hunyjunk szemet az apróbb rossz cselekedetek felett és dicsérjük a jót, ha mindenért megdorgáljuk, azzal csak olajat öntünk a tűzre. Legyünk végig konzekvensek: a gyereknek tudnia kell, milyen következménnyel jár a rossz viselkedés, de az is, ha jót cselekszik. S csak akkor üljünk le vele beszélni és kompromisszumot kötni, ha már lenyugodott – és ha már mi is készen állunk a fejmosásra és az „alkukötésre”.
A cikk megírásához az Understood Is My Child’s Anger Normal or Should I Be Concerned? című írását használtuk fel.


#1 Dr.BauerBela

Büntetés a gyermeknevelésben

Büntetés a gyermeknevelésben
Az őszinte, jó családi kapcsolat magában hordozza a gyermek jutalmazásának és büntetésének leghatásosabb módszerét: ha jót tesz, megdicsérjük és vele örülünk, ha rosszat tesz, kifejezzük helytelenítésünket, haragszunk rá érte. A jutalmazás és büntetés ellentétpár sematikus alkalmazása már kisgyermekkorban is nagy kárt okozhat a gyermekben.. A nevelés során, kedvező családi légkörben a gyermek szívesen működik együtt a szülővel, mert szeretne rászolgálni a szeretetre, amit tőle kap. Amikor haragszanak rá, úgy érzi, körülötte átmenetileg langyosabb lett a szülői szeretet melege. Ez kedvezőtlen állapot a gyermeknek, aki úgy érzi, ő játszotta el a szülei szeretetét. Mindent megpróbál tehát, hogy visszaszerezze, és igyekszik elkerülni a hasonló helyzeteket. Vigyáznunk kell azonban, hogy amikor a szülői szeretet melege langyossá válik, ne hagyjuk tovább hűlni, mert általa feleslegesen nagy bűntudatot kelthetünk a gyermekben.
Haragunk kifejezéséhez olykor elég lehet egy komoly tekintet, egy mélyen összeráncolt homlok vagy egy megemelt hang is. Az ordítozó, asztalt veregető, ajtót csapkodó felnőtt aligha tudja önuralomra nevelni gyermekét. Ezért inkább forduljunk szembe a gyermekkel, és felemelt hangon mondjunk pl. ilyet: „Iszonyú mérges vagyok” vagy „Nagyon dühös vagyok, amikor ilyet csinálsz”.
Amikor a gyermeket rosszasságáért büntetéssel fenyegetik, a gyermek nem feltétlen azt tudja meg miért ne tegyen valamit, hanem azt, hogy őt valamivel büntetni fogják, s azt szeretné elkerülni, főleg verésre számítva.
Leggyakoribb alkalmat kínál a büntetésre a kisgyermekeknél a dacolás és a hisztizés. Az ő kezelésük nem könnyű, s nagyon veszélyes lehet nem megfelelő büntetésük, ha az indulatra indulattal válaszol a szülő. A felnőttek sokszor úgy érzik, a gyermek ellenük dacoskodik, őket akarja bosszantani. Márpedig egyik gyermek sem hisztizik, vágja magát a földre vagy toporzékolva ordít, mert az neki jó. Valójában az egész jelenet során jobban szenved, mint a szülő! Mégis csinálja, mert megtagadják kívánsága teljesítését, és azért, mert azt hiszi, sírással, toporzékolással elérheti, amit egyébként nem engednek meg neki. Amennyiben feltétlenül indokolt a „nem szabad”, akkor ne változtassunk rajta akkor sem, ha arra a gyermek dühkitöréssel reagál. Nagyon lényeges azonban, hogy a gyermek ilyenkor is érezze azt, hogy anyukája megérti, milyen nehéz neki lemondania az ő kívánságáról. A szülő pedig éreztesse gyermekével, hogy ő a gyermekét akkor is szereti, amikor éppen tilt valamit, akkor is, ha sír, ha toporzékol. A „dackorszak” természetes jelenség, a szülő részéről megértést és nem büntetést igényel. Ne csapjunk rá tehát a gyermekre, mert ő nem azt érzi belőle, amiért a szülő csinálja, hanem azt, hogy a szülő bántja. S itt jutottunk el a testi fenyítéshez: a veréshez.
Bár a verésnek igen rossz pedagógiai mellékíze van, mégis a gyermek befolyásolásának egyik általánosan elterjedt módszere. Rendre akkor alkalmazzuk, amikor a fenyegetés, a ráhatás nem éri el célját. Többnyire nem előre megfontolt szándékkal kerül rá sor, hanem akkor, amikor végképp elfogy a türelmünk, és elönt bennünket a méreg. Ilyenkor a verés csak pillanatnyilag hatásos: megszünteti a szülőben felgyülemlett feszültséget, és szolgálatkésszé teszi a gyermeket, legalábbis egy időre. Ahogy mondják: „megtisztítja a levegőt”, akárcsak egy kiadós családi perpatvar.
A verés tehát nem tanít meg semmire azon kívül, hogy a szülő az erősebb, „aki azt tehet a gyengébbel, amit akar”. A veréstől lehet félni, ami ugyan visszatartó erő, de csak addig, amíg a kiváltó okot nem sikerül eltusolni. Legtöbbször indulatból ütnek a szülők, azért, mert már úgy gondolják, más nem segíthet. Ennek óriási veszélye van, mert a gyermeknek az indulatok levezetésére agresszív mintát nyújt, adott esetben talán ő is ütni fog. Rögződik benne: ütésre ütés a válasz! Másik hátránya a verésnek, hogy a gyermek, az ifjú, így megkapván a méltó büntetést, mentesül a felelősség alól, nem kell törnie a fejét a jóvátételen. A verést a gyermek mindig szeretetlenségnek éli meg, de nemcsak a „kapóban”, az „adóban” is rossz érzést, lelki állapotot vált ki. Állítólag vannak országok, ahol a gyermek testi fenyítéséért a szülőnek börtönbüntetést szabnak ki. Ugyanakkor mindnyájan tudjuk, akik gyermeket neveltünk, hogy előfordult, amikor odacsaptunk – tehetetlenségünkben. De ez egészen más, mint a rendszeres verés, mert a gyermek azt végül is megszokja, egyre kezelhetetlenebbé válik, s nem használ neki már a verés sem. Ne csináljunk akaratlanul a gyermekünkből mazochista hajlamú embert!
Büntetni tiltással is lehet, de a tiltást elfogadhatóan indokolni szükséges. Ne mondjuk a gyermeknek, hogy valamit azért nem lehet tenni, „mert mi nem akarjuk”, „azért, mert én mondom”. Mélyen elítélendő, ha a gyermek kérdésére a szülő válasza csupán ennyi: „Csak!” Megfoghatatlan és megalázó magatartás gyermekünkkel szemben.
A szóbeli büntetés – amennyiben ez elkerülhető – ne mások jelenlétében történjen, azért ne, hogy a gyermek vagy az ifjú ne érezze környezetében a megszégyenítést. Ugyanis, ha valakit rendre megszégyenítenek, értéktelennek érzi magát, ezért szeretne eltűnni szem elől. A teljes magány érzése ez, s a teljes elszigeteltségbe száműzhet.
Büntetésül soha ne mondjuk gyermekünknek, hogy „Nem szeretlek”, vagy „Nem foglak szeretni” – Ne szidjuk, ne fenyegessük és ne ordítozzunk rá – Ne vonjuk meg tőle az ételt vagy egyéb szükségleteit. Ne tiltsuk el a játéktól, a barátjától és ne büntessünk munkával, megszégyenítő tevékenységgel. Kamaszokat verni még súlyosabb hiba!
Kisgyermeknél a „Szégyelld magad!” feddő kifejezéssel sok mindent nem érhetünk el, mivel ő még nem érti a szégyenkezés jelentőségét, tartalmát, nem is tudja valójában mit kell tennie, hisz a szégyenkezés nem velünk született tulajdonság. Akinél azonban túlzottan kialakítják a szülők a szégyenérzetet büntetésül, az a gyermek idővel nevetségesen szégyenlőssé válhat, főleg akkor, ha nem kap kellő felvilágosítást arról, amiért büntetésül szégyenkeznie kell.
Ha az iskolás gyermek túlzottan érzékeny, akkor ő görcsösen elrejti könnyeit, talán saját maga előtt is. Tele lehet tépelődő gondolatokkal, önsanyargató érzésekkel, súlyos összeütközések dúlhatnak benne. Az ilyen tulajdonságú ifjúval körültekintőek legyünk a büntetés kiszabásakor. Inkább engedjünk, mint veszítsünk… De ne azért engedjünk, hogy az összegyűjtött kifogásolható magtartásért egyszerre rójunk ki büntetést.
A gyermekek a büntetésből csak azt tanulják meg, hogy mindig az erősebbnek van igaza. Amikor elég érettek és erősek lesznek hozzá, megpróbálják valamilyen módon visszaadni a kölcsönt: számos gyermek ilyenkor viselkedésével keseríti meg szüleit, és voltaképpen ezzel megbünteti őket.
Az ideális állapot persze az lenne, ha senkit nem kellene büntetni. Ilyen eszményi állapot azonban nincsen. A felnőtteknek abból kell kiindulniuk, hogy őket sem büntetik mindig mindenért. Így tehát a gyermekeket nem szabad nyakra-főre büntetni.
#1 Dr.BauerBela

Tiltás, megengedés, fegyelmezés

Tiltás, megengedés, fegyelmezés


#1 Dr.BauerBela

A tiltás mint nevelés


A tiltás mint nevelés
A közösségbe kerülő gyerekek sok szabályt tanulnak meg, és a szabályok egy része valamilyen tiltással jár együtt. Ha pl. az oviban a csoportba benti cipőben lehet bemenni, akkor nyilván nem mehetnek be utcai cipőben. A szabály azonban mégis könnyebben elfogadható, mint a tiltás, és ezt legjobban az iskolában, a kiskamaszoknál és a nagyobbaknál láthatjuk.
A tiltás egy cselekvést szakít meg, erőszakkal, végérvényesen. A tiltás rendszerint valamilyen büntetéssel is együtt jár, legalábbis a tilalom megszegéséért szinte mindig valamilyen büntetés jár – és ezt a nagyok jól tudják. Ezzel szemben a szabály utat mutat (mit kell tenni), a jó irányt jelöli meg, és a jó cselekvés már önmagában is jutalmazó jellegű. A tiltás a tizenévesekből egyértelműen dacos ellenállást vált ki. A szabályokat sem üdvözlik persze lelkesen, de nem feltétlenül állnak ellen. És mindez a megfogalmazáson múlik! Néhány jó tanács álljon itt a tiltás alkalmazásáról:
Ha azt akarjuk elérni, hogy a gyermekünk ne csináljon valamit, amit mi helytelennek gondolunk (ne dohányozzon, vagy ne későn menjen haza hétköznap), akkor próbáljuk meg a szó szerinti tiltást elkerülni, és másképp fogalmazzuk meg véleményünket (pl. „jó lenne, ha ki tudnád magad aludni, úgy sajnállak, amikor reggel olyan álmos vagy!”). A gyerek a tiltásra elutasítóan reagál – és minket tükröz vissza, hiszen mi is elutasítottuk az ő törekvését épp az imént!
Csak azokat a dolgokat tiltsuk meg, amit muszáj, pl. mert a gyerek különben bajba kerül, veszélybe sodródik – és ha lehet, a következményeket is magyarázzuk el neki. Ha a magyarázat ellenére mégis megteszi, amit megtiltottunk, akkor legalább számolni fog a következményekkel, nem mondhatja, hogy nem tudott róla.
Ha a gyermekünk mégis megteszi a tiltott dolgot, és végül az valóban rossz következményekkel jár (pl. későn jött haza éjszaka, emiatt fáradt volt, nem tudott figyelni a dolgozatra és rossz lett), akkor ne járjunk diadaltáncot felette, hogy „megmondtam” és „ugye igazam volt”. Remélhetőleg maga az esemény elég ahhoz, hogy a gyerek máskor meggondolja, mit tegyen, ha hasonló helyzetbe kerül. Ilyenkor a legjobban az esik a gyerekünknek, ha együttérzésünkről biztosítjuk, esetleg megemlítjük, hogy épp ezt akartuk elkerülni – vagy hogy mi magunk is jártunk fiatalkorunkban hasonlóan. Az, hogy mi is követtünk el hibákat, hihetetlenül nagy rokonszenvet ébreszt a kamaszokban. Ekkor látják, hogy a szüleik is emberek, és azt is, hogy a hibák kijavíthatók, túlélhetők.
A lehető legkevesebb dolgot tiltsuk meg. Ne tiltsuk el büntetésből a kedvenc szakkörétől, mert biztos, hogy valami rosszabbat fog kitalálni (pl. csavarogni kezd). Inkább próbáljuk az elvárásainkat feltételként megfogalmazni (ha matekból kijavítja a félévi kettesét, akkor járhat rajzszakkörre) – így kijelöljük neki a helyes cselekvést, amit elvárunk, és az ő vágya is teljesül. Még azt is elmondhatjuk neki, hogy tudjuk, mennyire szereti a rajzszakkört, nem is akarjuk megfosztani tőle, de ugyanennyire fontos, hogy matematikából is javítson.
Ami pedig nagyon fontos: ha a gyermekünk úgy viselkedik, ahogyan mi elvárjuk, ne felejtsük el megdicsérni vagy valahogy jelezni neki, hogy büszkék vagyunk rá. Egy lázongó kamasznak is sokat számít, ha azt mondja neki a szülő, hogy büszke arra, hogy ilyen fia/lánya van!
Ha viszont valami konkrét jutalmat ígértünk neki a teljesítményéért vagy viselkedéséért, sose felejtsük el azt valóban megadni. Ha elfelejtjük a „jutalmat” odaadni, az annyit üzen a gyermekünknek, hogy ez nem is volt annyira fontos dolog, mint amennyire mi mondtuk annak idején neki. És a későbbi kéréseinket már nem is fogja komolyan venni.
S

#1 Dr.BauerBela

2018. november 18., vasárnap

EGY ÉLETMÜ






























 ELŐSZÓ

Mottó:
Édesanyám emlékére,
Édesanyák hasznára.
Egy emberi lét szívből és értelemből fakadó embert szolgáló szándékkal
készült el ez az életmű. Aért nevezem életműnek mert milliónyi embernek
volt,és lesz segítségére. Nem a kutatás vagy a kiadott orvostudományi
könyveim emléke osztja meg mindennapi szerény örömeimet hanem ez a
kiadvány ami már bejárta a világ 178 országát és segítségére volt,van és
lesz, egy adott pillanatban az arra ráutalt édesanyáknak családoknak,az
anyagi lét vasfogainak szorításában idegenben élő kis magyar
közösségeknek de mindenek előtt a szenvedő gyermekeknek. Tíz ezer
oldal,3818 dokumentum,2186 illusztratív fotó anyag olvasható,szemlélhető a
blog -on. Ez a szolgálat amit elvégeztem úgy érzem egy időtálló alkotása
emberi létem értelmének.
Nagyon nehéz tanácsot adni egy szülőnek, hogy mit tegyen és mit
ne, a saját gyermekének gondozása,nevelése kapcsán. Másrészt
észlelhetjük a különbségeket is, az eltérő irányzatú szülői-kézikönyvek
ellentmondásai között amelyek olykor akár félreérthetőek lehetnek.
3
A gyermeket nevelő szülők általában kialakítják saját nevelési
koncepciójukat, amelyek sokkal jobbak és természetesebbek lehetnek,
bármilyen segédkönyvnél. Jómagam véleménye az, hogy minden tanács
annyit ér, amennyit elfogadnak és hasznosítanak belőle.
Tudatában vagyok annak, hogy ez a könyv, éppen úgy mint megannyi,
az idő martalékává válik. Nem azzal az igénnyel állítottam össze ezt a
munkát, hogy vetekedjek a mai kor megszámlálhatatlan ilyen témájú
kiadványával. Úgy érzem, hogy az 54 év gyermekgyógyászati
gyakorlatával, szelektív készségével a tarisznyámban és ugyanakkor
felvértezve a modern gyermekgyógyászat újszerű tudományos vetületeivel,
igénybe véve minden lehető és erre a témakörre vonatkozó forrásanyagot,
igyekeztem összegyűjteni és közhasznúvá tenni érdektelenül és sok
munkával, jó szándékkal ezt mindenki számára.
Jó reményem van arra hogy a gyermekellátáshoz lelkileg
közelállók, szívesen veszik a forrásanyagaik felhasználását ezen nemes
cél érdekében a teljesség és hozzáférhetőség kiteljesítése céljából. Ez a
munka anyagilag érdektelen, közhasznú célt szolgál főként a tájékozatlan,
sokszor magukra utalt anyukáknak. A jómagam hozzájárulása a munka
tartalmi részének a 60%-át adja ki,a többi az arra érdemes információs
anyag szelektiv gyüjtemánye ami főként a szatmár megyei magyar
anyanyelvű de minden édesanyának ajánlom olyan tisztelettel és
megbecsüléssel, amit csak egy anya kaphat.
Szerkezetileg ez a munka nem követi a klasszikus irányvonalat, tehát
nem tárgyalja az A-Z-ig egy körülírt fogalomkör egészét. Igyekeztem
szelektív felfogásban összeállítani mondanivalómat. Így például a csecsemő
táplálásban már nem időszerű a mesterséges-tehéntejes táplálás részleit
ismertetni/higitások,gazdagítások/ egy olyan érában, amikor kíváló és
nagybiztonságú tejporkészítmények állnak a rendelkezésünkre. Másrészt a
természetes táplálása a csecsemőnek – a nagyon nagy örömünkre – ismét
aranykorát kezdi élni.
A csecsemőgondozás teljesen új, a modern világ igényeihez
adaptált elvárásokat tár elénk, amiknek meg kell felelnünk.
A kisdedek, iskoláskoruak szellemi fejlettségi foka, viselkedési és
magatartási formái, a csodálatosan rövid idő alatt elsajátított szellemi és
társadalmi élményanyag minden szakembert a gyermekhálózatban nagy
feladatok elé állít.
Ugyanakkor megjelentek a káros magatartási, zavarok, a túlterhelt
gyermek kórtana a modern kor leselkedő mondhatnám gyilkos veszélyei
/etilizmus, dohányzás, drogok használata/ amelyek együttvéve mind
hozzátartoznak mindennapi félelmeinkhez, és orvosi gyakorlatunkhoz.
4
Átalakult a gyermekbetegségek jellege – már nem a fertőző
betegségek szedik milliós áldozataikat, hanem a malígnus úgymond „rosszbetegségek”
aratnak,az emberi lét történelmi és társadalmi változásaiból
eredő nyavalyákkal – pl. immunhiányos kórképek.
Szelektív felfogású munkát teszek az asztalra, amit úgy gondolom hogy nem lehet ebben a felfogásbankellőképpen rendszerezni,de próbál
választ adni a gyermekgondozás mai kihívásaira.

AZ ENCIKLOPÉDIA TARTALMI ÉS ÉRDEMI MEGFELELŐI
1-Az igény és az érdeklődés -Az optimális hozzáférhetőség megteremtése 3-Az információs anyag sokoldalusága és minősége
4-A képes illusztrációk bősége és szelekciójaA
5-A bemutatott témák gyakorlati vonatkozásai
6-A közölt tények megbizhatósága
7-A bemutatott anyagok szerkesztési módja
8-Az adott témakör körülhatárolt jellege
9-A közös és nemes szándék-a gyermekvédelem
10-A 12 év munkája és a 7000 oldal megszerkesztése
11-A felhasznált forrásmunkák szerzőinek nagylelküsége

-ÉRTÉKELÉSKÉT
ÉV ALATT 3.5 MILLIÓ OLDALNYITÁS AZ INTERNETEN
A munka,23.263 oldalon felöleli az gyermekgondozással kapcsolatos
összes elméleti és gyakorlati gyermekgondozási ténykedéseket
Nyilvánvalóan emeli a kiadvány értékét a kb-8oo6 képes illusztráció,ami
hozzásegiti az anyukákat az egyes betegségek vizuális rögzitéséhez is.Ilyen volumenü,tartalmu és illusztrativ ikonográfiában  bővelkedő kiadvánnyal nem találkoztan a nemzetközi elektrónikus gyermekvédelmi irodalomban
úgy hogy egyedülállónak mondható.
GYERMEKGONDOZÁSI KIADVÁNYAIMRÓL
Lévén hogy az utóbbi 1o-12 évben szerkesztett és elektrónikusformában kiadott négy nagyobb lélegzetü munkám formában és
tartalomban különböznek egymástól ,szeretnék a látogatóimnak
magyarázatot adni ennek okairól.
Nem elhanyagolható szempont , hogy a látogató tájékozott legyen a kiadványok rövid értékelésével,hogy minnélcélszerübben és főként jó időbeosztással tudja hasznélni ezeket.
a kiadványokat amik a Web és
blog lapomon megtalálhatók.
Tehát egy rövid kronológiai felsorolás az alábbiakban-
1-3-KÉPES KISMAMA BLOG-Megtalálható a Web cimlapon.Ez a 1713 oldalas kiadvány abban különbüzika többiektől hogy-
-a.-485 képpel izesitettem a monoton szöveg- anyagot/pl-a gyermekkori fertőző betegségek,más gyermekbetegségek szines képekben vannak bemutatva.
-b-a fontosabb,gyakorlati dolgokat a leközölt szövegeket szines vagy betükarakteres kiemelésekkel tettem áttekinthetőbbé
-c-gazdagitottam tartalmilag az anyagot napjaink kulturált
gyermeknevelési igényeivel.
2--GYERMEKGONDOZÁSI TANÁCSOK KÖZHASZNU
GYÜJTEMÉNYE.Megtalálható Web cimlap fejlécén.997 oldal
Egy témaközelségben szerkesztett,tartalomjegyzékkel ellátot,1000
oldalas kiadvány.A tárgyalt témakör ami összefüggéseiben is felöleli a
gyermekgondozás egész problematikáját egy másodperc alatt
szolgáltatja az igényelt információt.-Részletesebb leirás a Motiváció-és
az Előszó fejezetekben található meg.C-D lemezen is megjelent 6231
példányszámban.
1-GYERMEKGONDOZÁSI-BÖNGÉSZŐ-342 oldal-
Megtalálható a Web cimlap fejlécén.
Ez a kiadvány tulajdonképpen 2o1 sajtónak szánt újságcikk -
/betükarakteres igénnyel/Egy gyermekrovat beinditásának céljából
készült.Teljesen dijtalanul ajánlottam fel egy helyi lap szerkesztőségének a Szatmár megyei anyák gyermeknevlési okulására.
Egy előzetes megállapodás után VISSZAUTASITOTTÁK-.Különben megjegyzem hogy a Web lapon
21.219 látogatója volt két év alatt.IdőIdőszer  kategória igényeinek megfelel,közérthető anyag.Főként anyukáknak készült akiknek nincsen internetes hozzáférhető lehetőségük.
4-SZELEKTIV_KISMAMA_INFO-547 oldal
Ebben a munkámban a gyermekgondozás,finomabb,intimebb érzelmi
vonatkozásait igyekszem összefoglalni.Különös tekintettel az anya-gyermekkapcsolatrendszerére,a belső családi érzelmi összefüggésekre a gyermekalkati jellemzőinek a felismerésére viselkedés,nevelés a gyermeklélektan problémáira. De megemlitek még
számos hasznos gyakorlati kérdést is..
Mindezeket a nagy tanitómestereim munkáinak a szellemében és a
kortárs kiváló a gyermekvédelemben munkálkodó munkatársaim
segitrségével
MIÉRT MARAD IDŐTÁLLÓ A”  GYERMEKGONDOZÁSI ENCIKLOPÉDIÁM”
A GYERMEKGYÓGYÁSZATI VILÁGIRODALOMBAN.
A mikor a 4O  milliós számra fordult a látogatók regisztrációs száma elgondolkoztam azon hogy miért is vagyok olyan optimista hogy a munkám felhasználását több évtizedre biztosítottnak látom. Megosztom az érvelésemet a kedves látogatókkal is.
1-Az egyre fokozódó anyagiakat hajszoló társadalomban nem lesz vonzereje annak hogy valaki is teljesen érdektelenül közkézre adjon akár terjedelemben/21.000 oldal-74OO illusztrativ foto/ akár rendszereiben  könnyen áttekinthető munkát a köznek.
2-A mindennapos gyakorlati igény. Mert beteg gyermekek az emberiség történelmében voltak,vannak és lesznek,következésképpen a gyors információt hovatovább mind jobban fogja igényelni a társadalom az internet elképesztően gyors terjedésével.
3-Lévén hogy az emberiség 80% vizuális típus  egy hasonló terjedelmű képes illusztratív  anyag  amit rendkívül nehéz begyűjteni nagy mértékben emeli a munka tartalmának rögzítési indexét a látogatók körében.
4.A gyermekbetegségek jellege évezredeken át változatlan csupán a megelőzés és kezelés terén vannak időnként változások.
5-A felhasználás skálája szinte minden társadalmi és egészségügyi ellátási kategóriára vonatkozik./anyák,védőnővérek,egyetemi hallgatók,orvosok,minősítő vizsgák, sőt egyes esetekben orvosi felsőoktatási intézmények
6-A keresőkkel ellátott blog és web lapokon 2-3-másopercen belül a kívánt információkhoz juthatunk.
7-A fordítókon/google translat/ keresztül az dokumentek minden nyelven hozzáférhetővé válnak.
8-A dokumentek felhasználása teljesen díjmentes
9-A gyermekbetegségek sürgősségi ellátásában  különösen értékes információkat nyújthat,egyes esetekben életmentő adatokat szolgáltathat.
10-A közölt anyagok magas képzettségű és nagy szakmai  gyakorlattal bíró szakemberek által biztositottak.
11-Az információhoz való hozzáférés  gyorsasága időben felmérve rendkívül fontos igény marad.


#1 Dr.BauerBela