Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2020. március 27., péntek


#1 Dr.BauerBela

2020. március 26., csütörtök

Miért bántják egymást a gyerekek?

A szlovákiai tanulók 20 százalékát csicskáztatják osztálytársai, és 15 százalékuk fél iskolába menni. Minden negyedik gyermek maga is bántalmazott már valakit, a megkérdezettek 43 százaléka pedig tanúja volt annak, hogy valakit bántalmaznak, és nem tett semmit.



Ez derült ki az állami tanfelügyelet által tavaly decemberben nyolcvanhat hazai iskolában végzett felmérésből. Az eredmény a szakembereket is megdöbbentette, nyilván azért, mert nagyon kevés esetről szereznek tudomást. A gyermekek túlnyomó többsége senkinek sem beszél az őt ért bántalmazásról.
Attól tartanak, hogy a többiek árulkodónak tartják őket, teljesen kiközösítik, az agresszorok bosszút állnak – és ami a legrosszabb – a tanárok sem hisznek nekik. Ha az erőszak már elviselhetetlenné válik, a szüleiknek vagy a barátaiknak szoktak panaszkodni.

Nem bíznak a tanárokban
„A kérdőívekből is az derül ki, hogy a pedagógus az utolsó, akihez segítségért fordulnának. Az okok között azt nevezik meg, hogy úgysem hinne nekik, vagy nem tenne semmit, és a bántalmazás folytatódna tovább. Sajnos, a bizalmatlanságnak van alapja: sok iskolában még mindig úgy tesznek, mintha a diákok közti erőszak egyszerűen nem létezne, holott ez az utóbbi évek egyik legnagyobb problémája” – mondta a felméréssel kapcsolatban, Miron Zelina, a Comenius Egyetem Pedagógiai Karának professzora. Az említett kutatás során azért nyíltak meg a tanulók, mert az űrlapokat névtelenül töltötték ki, és a tanfelügyelőkkel is névtelenül beszélgettek. Így derült ki, hogy a legtöbben az órák közti szünetekben vagy iskolán kívül tapasztalták meg az erőszakot verés, gúnyolódás, szidalmazás vagy tárgyak elvétele formájában. A megkérdezettek több mint 60 százaléka soha senkinek nem beszélt a történtekről.

Lejáratás a közösségi oldalakon
„A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Ma már nem ott tartunk, hogy valakinek elveszik a tízóraiját, vagy eldugják a cipőjét. Olyan esettel is találkoztunk, amikor kamasz lányok osztálytársnőjük telefonszámával hirdetést adtak fel az interneten, hogy szexuális szolgáltatásokat nyújt. A közösségi oldalakon való lejáratás, előnytelen fényképek felrakása ugyancsak mindennapi jelenség” – számol be a felmérés eredményéről Ľuboš Tužinský tanfelügyelő. A megalázás, kigúnyolás inkább a lányokra jellemző, köztük elterjedt praktika az is, hogy a közösségi oldalon fiókot nyitnak egy kitalált fiú nevében, és udvarolni kezdenek nem kedvelt osztálytársnőjüknek. Amikor az teljesen belezúg a lovagba, és mindent megtesz, amire kéri, felfedik magukat, és nyilvánosan nevetség tárgyává teszik őt. A fiúk egyenesebbek, inkább a fizikai erőszakhoz folyamodnak, de a megalázott osztálytársról ők is szívesen készítenek és tesznek közzé gúnyos videókat. A tanfelügyelők csak az esetek elenyésző részéről szereznek tudomást; a szülők csupán akkor fordulnak hozzájuk, ha az iskola nem tesz semmit. „Sajnos, még mindig gyakran találkozunk azzal, hogy az igazgatók és pedagógusok egyszerűen kizártnak tartják, hogy ilyesmi az ő iskolájukban előfordulhat. Nem egy esetben, sajnos, azért, mert az agresszív diák valamelyik helyi potentát vagy szponzor gyereke. A másik ok, amiért nem tesznek semmit, a teljes beletörődés; ez főleg azokra az iskolákra jellemző, ahol a gyerekek nagy része szociálisan hátrányos környezetből származik.

Kamerák az iskolákban?
Ilyen a Nagymihályi járásbeli butkai (Budkovce) alapiskola, amelyet 360 gyermek látogat – felerészt romák. Az iskolában napirenden voltak a verekedések, lopások, a tanulók 14 százaléka nem érezte magát biztonságban, és 30 százalékuk vallotta be, hogy már megtapasztalta az erőszakot. A tavalyi felmérés eredményére az iskola vezetősége gyorsan reagált: januárban harminc biztonsági kamerát helyezett el az épületben, valamint körülötte, és két asszisztenst alkalmazott, akik a szünetekben segítenek felügyelni a gyerekeket. Hasonló intézkedésekre a közeljövőben valószínűleg több iskolában is sor kerül majd, de az állami tanfelügyelet szerint nem ez a megoldás. „A legfontosabb az okok feltárása, a feszültségek oldása, és ehhez az kell, hogy az erőszak áldozatainak legyen bátorságuk problémájukkal a pedagógusokhoz fordulni” – áll a jelentésben. Vagyis a sorok között az is ott van, hogy a tanítók, tanárok bizony sok helyen nem állnak a helyzet magaslatán. Belefáradtak az örökös fegyelmezésbe, nincs tekintélyük, nincsenek eszközeik, és ki kell mondani azt is, hogy sokuknak képességük sem, mert ma ezt a pályát nem kevesen csak jobb híján választják. Az is komoly gond, hogy a szakma teljesen elnőiesedett, mert az agresszív tanulókat a pszichológusok szerint is könnyebben kordában tarthatnák a férfiak. Tanító bácsik és tanár urak híján az állami tanfelügyelet is csak annyit javasol, hogy az iskolák szenteljenek nagyobb figyelmet a gyerekekkel való kommunikációnak, hívjanak meg pszichológusokat, akik beszélnek a tanulókkal az erőszakról, és a szülői értekezleteken hangsúlyozzák a családi nevelés fontosságát.

Aki otthon is erőszakot lát…
Szép és okos tanácsok, csak semmit sem oldanak meg, mert amelyik szülő otthon folyton veszekszik, verekszik, az a pedagógus rábeszélésére sem lesz más. Ennélfogva nem lehet más a gyermeke sem, aki nap mint nap azt látja, hogy mindenre a felemelt hang és egy pofon a megoldás. Aztán megtanulja azt is, hogy amire vágyik, azt el lehet venni mástól, és dühét, feszültségét úgy vezeti le a legkönnyebben, ha gyengébb társát kicsúfolja, megveri. Valahol itt kezdődik az a folyamat, amelynek a végén ezek a fiatalok szélsőséges csoportba verődve ártatlan embereket támadnak meg az utcán és a szórakozóhelyeken. „Az iskolában még csak sérült, szeretetéhes, frusztrált gyerekekről van szó, akik segítségre szorulnak, de a legjobb pszichológus vagy pedagógus munkája is csak akkor lehet hatékony, ha a szülők hajlandók az együttműködésre” – vélekedik Jarmila Tomková pszichológus. A problémákkal küzdő iskoláknak azt javasolja, hogy hívjanak meg szakembert, aki az egész osztállyal elemzi a történteket. Az áldozattal, az agresszorral és a szüleikkel külön is kell foglalkozni, s nagyon fontos, hogy a történtekből az iskola levonja a tanulságot: pontos szabályokat dolgozzon ki, meghatározza, mi minősül erőszaknak, ilyenkor kihez lehet fordulni, és miért milyen büntetés jár. Ha nincs más megoldás, és az iskola nyilvánvalóan szőnyeg alá akarja söpörni a problémát, a gyermeket máshová kell átíratni. Ebben az esetben is fontos, hogy pszichológus segítsen neki a negatív tapasztalatok feldolgozásában, amelyek egész életére kihatással lehetnek. Akár úgy is, hogy maga is csak az erőszakot látja célravezetőnek, mert az, hogy az egykori bántalmazottakból válnak a legnagyobb agresszorok, nem csak az amerikai filmekben létezik.

Buták és boldogtalanok?
* Minden bizonnyal az iskolai erőszakkal is összefügg, hogy a szlovákiai gyermekek rosszul érzik magukat az iskolában. A PISA-felmérés szerint (amelyet a világ 65 országában félmillió 15 éves bevonásával végeztek) csak 64,4 százalékuk boldog, holott az OECD-átlag több mint 80 százalék.
* A mieinknél már csak a cseh és dél-koreai gyerekek boldogtalanabbak – utóbbiak ugyanakkor a legeredményesebbek matematikából, anyanyelvből és természettudományi tantárgyakból.
* A legkevesebb pontszámot a felmérésekben a peruiak érték el, de ők legalább boldogok – több mint 90 százalékuk örömmel jár iskolába.
* Ugyanez derült ki az indonéziai, thaiföldi, albániai és kolumbiai gyerekekről: jól érzik magukat az iskolában, talán azért is, mert az eredményeik szerint feltehetően nem sokat tanulnak.
*A szlovákiaiak különlegesek: eredményeik is rosszak, és a kedvük is. Ha mindkét paramétert nézzük, a felmérésben részt vevő országok között a miénk a leggyatrább eredmény, de egyelőre nem tűnik úgy, mintha ezzel az oktatási minisztérium komolyan kívánna foglalkozni.

Egy munkanap nem ilyen
Öltönyös, nyakkendős férfi érkezik meg munkahelyére. Kollégái már a folyosón kigúnyolják, az íróasztalánál körbeállják, elveszik a tízóraiját, vizet öntenek a számítógépe billentyűzetébe, a vécében pisilés közben kizsebelik, a faliújságra gúnyrajzot tűznek ki róla, ebédkor senki nem ül mellé, még a levesébe is beleköpnek, és amikor szomorúan, magányosan végre hazafelé tart, a liftben még jól helyben is hagyják. Igen, ez csak fikció, egy figyelemfelhívó film, amelyet a francia oktatási minisztérium készíttetett, hogy emlékeztesse a felnőtteket az iskolai erőszakra. A jelenetsor végén két mondat jelenik meg a képernyőn: „Egy munkanap nem ilyen. És egy tanítási nap?” Lehet, hogy a szlovákiai felnőtteknek is ilyen ötletesen kellene megmutatni, mi mindent kénytelen elviselni a gyermekek negyede.


#1 Dr.BauerBela

A FARPOFÁK FOLLICULARIS KERAPZIA


#1 Dr.BauerBela

2020. március 24., kedd

KIFEKÉLYESEDETT HEAMANGIÓMA A SZEMÉREMTSTN/9 HÓNAPOS CECSEMŐ/


#1 Dr.BauerBela
#1 Dr.BauerBela

Az önálló gyerek


Az önálló gyerek




Az önálló gyerek

Vajon szüksége van-e egy 8 éves gyermeknek az öltöztetésre? Esetleg más a helyzet, ha fellépésre készül, mint amikor a lefekvésre? Meddig igényli a törődést a gyermek – s meddig az anyuka? Bár lényegtelennek tűnhetnek, mégis fontos – akár egész életre kiható kérdések ezek.

Egy régebbi iskolai ünnepség jut eszembe. A fiaméknál első vagy második osztályban anyák-napi ünnepség volt. Szerencsére idejében érkeztem az iskolába, gondoltam süttetem magam egy kicsit az udvaron. Lassan azért mégis bekukkantottam az osztályba. Amint benéztem a terembe, meghűlt bennem a vér. Szinte egy gombostűt sem lehetett leejteni, annyian zsúfolódtak odabent. Gyorsan átfutott rajtam, hogy talán elkéstem, és már rég az ajándékozásnál tartanak. De aztán az órámra pillantva és visszanyerve hidegvéremet rájöttem, hogy még legalább 20 percem van. Na de akkor mi ez a tömeg odabent?

Mindig kell a szülői segítség?
Álltam az ajtóban és lassacskán leesett az állam. Buzgó anyukák öltöztették gyermekeiket és fésülgették lányaikat. Nem tudtam, hogy „most én nem vagyok normális, vagy mi a helyzet?! Hát könyörgöm 8 évesek, nem csecsemők”. Nekem eszembe sem jutott, hogy a gyerekem ne tudna felöltözni egyedül. Kíváncsi lettem. Vártam és figyeltem. A legtöbb anyuka jobban ki volt pirulva az izgalomtól, mint a gyerekek. Ezen a helyzeten igencsak elgondolkodtam. Vajon mennyire helyes, ha mi, szülők izgulunk a gyerek helyett vagy mellett? Vagy mi öltöztetjük még 8 évesen is?
Nem szeretném bántani az ott buzgó anyukákat, csak igyekszem megérteni, mi motiválta őket. Viselkedésükkel vajon mit fognak elérni?
Minden kisebb-nagyobb szerepés előtt izgul az ember. Főleg, ha a gyereke áll ki a porondra. Ez egy kicsit tehetetlen helyzet, hiszen mi aztán igazán nem tudunk neki segíteni, és helyette sem tudunk megbirkózni a feladattal. Ez persze normális, bizony mindenki izgul a gyerekért, versenyen, fellépésen, mindenhol. De az öltöztetés?
 A (túl)gondoskodó szülő gyereke
S mi történik, ha mindig túlságosan beavatkozom a gyerek életébe? Akkor megkímélem őt nagyon fontos izgalmaktól. Vagy sikeresen elérem, hogy még 10 évesen is képtelen lesz az iskolai táborban figyelni a ruháira és minden nap tiszta zoknit venni, ha nem figyelmeztetik rá. Nekem szülőknek kell erre odafigyelni. A gyerek lassan felnő, igyekszem önállónak nevelni. Ha napi szinten nem adom meg neki a lehetőséget, hogy egyedül öltözzön, akkor hogyan várhatom el tőle, hogy serdülőként igényes, csinos gyerek legyen?
A rossz hír az, hogy hiába lesz egy gyerek egyre idősebb, az még nem biztosíték arra, hogy önállósulni is fog. Ezt bizony gyakorolni kell. Ha a hétvégi túrákon hagyom, hogy saját maga csomagolja be a ruháit akár 5 éves korában, akkor serdülőként nem fog elindulni a nyári fesztiválra gatya és fogkefe nélkül. Tudom, most már ez sem baj. Minden beszerezhető. De higgyék el, nem önmagát fogja hibáztatni, hogy elfelejtett ezt-azt, és ezért két koncerttel kevesebbre jut pénze, hanem a szülő lesz a hibás. Mert bizony azok a gyerekek, akiknek erősen túlbuzgó szülei vannak, hozzászoknak ahhoz, hogy a felelősség a szüleiket terheli, hiszen a szülők mindig figyelnek, a gyerek helyett. Innen már könnyű továbbgondolni a helyzetet. Milyen felnőtt válik így belőle?

Az utálatos Jolika
Jolika, bár bájosan mosolyog a munkahelyen, de semmiért nem vállalja a felelősséget, mert a feladatait mindig valahogy átruházza másra. Rosszabb esetben ránk. Mert mi tudjuk, hogy a munkahelyi feladatok fontos dolgok. De Jolikát nem tanították meg a felelősségvállalásra. Mert a szülei mindig helyette gondolkodtak, és helyette cselekedtek. Így felnőttként is hasonlóan viselkedik. Megkapja a feladatokat, azokat igyekszik is megcsinálni, de ha bármi probléma adódik, akkor a hibákért mindig másokat okol. Hiszen ez nem az ő felelőssége.
Ezért fontos, hogy minden szülői buzgóságot csak mértékkel tegyünk. Mindig jusson eszünkbe, hogy lesz majd idő, amikor nem állunk a gyerek mellett, és nem figyelmeztethetjük minden apróságra.
 Az önállóságot is gyakorolni kell
Egy gyerek csak akkor lesz önálló, ha adunk neki esélyt és lehetőséget gyakorolni azt. Próbálja ki magát! Engedjük őt csomagolni, ruhát választani, kenyeret kenni, bevásárolni vagy palacsintát sütni! Hiszen, ha nincs erre esélye, akkor nem fogja tudni, hogy egy 3 napos kirándulásra az esőkabátot is be kell csomagolni, meg a vastag pulóvert is. Sőt nem fogja tudni, hogy a palacsinta tésztája lehet túl sűrű, vagy túl híg, vagy túl cukros, sőt el is lehet sózni. De, ha megéli, és néha leragad a palacsinta, akkor előbb-utóbb megtanul jó kis palacsintát sütni. És ezen a palacsintás történetben nem csak a finomság lesz a jutalom, hanem az, hogy a gyerek lassan önálló, és büszke lesz. Aki majd vidáman fog hozzá új dolgokhoz, és tudja, hogy a feladatoktól nem kell megijedni.
Héjja Edit

* A cikk a TÁMOP-6.1.2/A-09/1-KMR-2010-0426 projekt támogatásával, a projekt keretén belül elvégzett szakértői munka részeként készült el. *

#1 Dr.BauerBela

2020. március 22., vasárnap

LEMEZES PIKKELYSÖMÖR 3 ÉVES GYERMEK HOMLOKÁN


#1 Dr.BauerBela

10 ajándékötlet a gyerekeknek, ami nagy örömet okoz

10 ajándékötlet a gyerekeknek, ami nagy örömet okoz
Vajon minek örülne a gyerkőc, mi kerüljön a fa alá? Menj biztosra, és válassz ötleteink közül!

Az ajándékvásárlást minden esetben hosszas fejtörés és bizonytalankodás előzi meg. Ha pedig gyerekeket akarsz meglepni valamivel, akkor ez különösen így van.
Vajon örül majd neki? Hasznosat vagy inkább valami érdekeset válassz? Végső soron azonban ez teljesen mindegy, hiszen, ha jó szívvel adod, minden ajándék egyedi, különleges és örömet keltő. A teljesen tanácstalanok számára akad néhány jó ötletünk.
Pihe-puha ruhanemű
Akik biztosra akarnak menni, azok vásároljanak valamilyen jó meleg és klasszul kinéző ruhadarabot, kabátot, vicces külsejű, de hasznos sapkát vagy egy jól bélelt, divatos cipőt - a hideg téli napokon ezek mindig jól jönnek. A boltok megrohamozása előtt tájékozódj a ruhák méretéről, a színeket illetően pedig törekedj a visszafogottságra.
Ajándék a gyerekszobába
Az sem rossz ötlet, ha a kicsiket valamilyen ötletes és izgalmas berendezési tárggyal, különleges bútorral leped meg, amit akár játékra is használhatnak. Ilyen például a babzsákfotel: ezt a felnőttek számára kissé talán kényelmetlen ülőalkalmatosságot nagyszerűen lehet mászni, görgetni, dögönyözni, vagyis mókának sem utolsó.
Izgő-mozgó lurkóknak
A gyerekek nyugtalan, leállíthatatlan örökmozgók, és örülnek minden olyan dolognak, ami a mozgással, sporttal kapcsolatos. Életkortól függően választhatsz nekik különféle ajándékokat, a legkisebbeknek - másfél-kétéveseknek - például egy olyan játék-bevásárlókocsit, mellyel akár a boltba is elkísérhetik szüleiket.
Télen nem rossz ötlet a szánkó sem, ha pedig már a tavaszra, nyárra gondolsz, egy dögös rollert is vehetsz a gyerekeknek. A csocsó, vagyis asztali foci újra reneszánszát éli, és ennek az apukák is biztosan örülnek majd!
Csak fiúknak!
Az apukáknak a zoknin és nyakkendőn kívül nem sok mindent adhatsz, a fiúgyerekeknek azonban számtalan érdekes ajándékkal kedveskedhetsz karácsonykor.
Általában a technikai dolgok iránt már egy-másfél éves koruk körül rendkívüli érdeklődést mutatnak, így nem tévedsz nagyot, ha egy lábbal hajtható, markolóval kombinált traktorral leped meg őket, illetve valami ehhez hasonló, szerelhető, tekerhető, csavarható csodakütyüvel. A méretnek és a bonyolultságnak csak a pénztárcád nagysága szabhat határt.
Csak lányoknak!
Ha fiúgyerekek nincsenek az ismeretségi körödben, némileg egyszerűbbé válik az ajándékozás. A kislányoknak ma már számtalan babusgatós, dédelgetős, fésülgetős játék közül választhatsz.




Az egyik legaranyosabb például a Chichi kutya, melyet kifejezetten arra találtak ki, hogy elbűvölje az öt-hat év körüli lánykákat. A nagyobbaknak válassz valami hasonlóan divatos dolgot, például Hannah Montana babát vagy piperekészletet.
Nézd, olvasd, hallgasd!
A könyv klasszikus ajándék, és már egészen fiatal korban érdemes a gyerekeket az olvasásra nevelni. Különösen úgy, hogy a tévé, a DVD és a számítógép személyében ma már komoly konkurenciája van az írott szónak. Szerencsére vannak olyan népszerű mozi- és mesefilmek, melyeknek megjelent a nyomtatott változata, így a kicsiket ezekkel is meg lehet örvendeztetni.
Élmény, ajándékba
Kiegészítő meglepetésként akár egy-egy érdekes produkcióra szóló belépőjegyet is ajándékozhatsz a gyerekeknek. A vidámpark és az állatkert télen nem igazán praktikus, a bábszínház azonban kiváló családi program lehet, akárcsak valamelyik manapság népszerű, gyermekeknek játszó zenekar koncertje.
Beöltözve
Tekintettel a karácsony után néhány héttel-hónappal következő farsangra, a kicsiknek akár egy-egy különleges jelmezt is ajándékozhatsz az ünnepeken.
Lehet, hogy a szülők által készített ruhák, maszkok személyesebbek, ezek a készre gyártott ruhák viszont annyira profik, hogy a gyerekek biztosan büszkén viselik majd a télutón. A méretet itt se felejtsd el előzetesen megkérdezni!
Technikai kütyük
Aki képes még követni a szinte hetente változó trendeket, az izgalmas elektronikai-informatikai cikkeket is vásárolhat a nagyobb gyerekeknek.
6/12 #1 Dr.BauerBela