Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2020. december 1., kedd

periocuáris dermatitisz
 perocularis dermatitiisz

#1 Dr.BauerBela

Szexuális felvilágosítás: már a gyermek két-három éves korában bele kell vágni

Szexuális felvilágosítás: már a gyermek két-három éves korában bele kell vágni R. Kiss Edit • 2018. június 21., 14:11 Az interneten terjedő kéretlen szexuális tartalmak, a visszaélések gyakorisága miatt egyre inkább felértékelődik a szexuális nevelés. Ez már kisgyermekkorban elkezdődik akaratlanul is, de tudatosan is korán, már a gyermek két-három éves korában bele kell vágjanak a szülők a felvilágosításba, ha azt szeretnék, hogy gyermekük ne váljon szexuális bántalmazás áldozatává. De mit mondjunk és hogyan − ebben segít Kui Enikő pszichológus. Beszélni kell róla. Már kisiskolás korban meg kell tanítani a gyermeket arra, hogyan mondjon nemet • Fotó: Gecse Noémi „A szexuális nevelés már akkor elkezdődik, amikor megszületik a gyermek. Ahogy bánnak a szülők a gyermekkel, ahogy beszélnek a nemiségről, ahogy megélik a saját nemiségüket, amilyen mintát nyújtanak, az mind szexuális nevelés” − kezdte a téma taglalását Kui Enikő pszichológus. A Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ munkatársa szerint a szexualitásról akkor kell elkezdeni beszélni, amikor a gyermek éntudata kezd érni, két-három évesen, amikor a testrészeiket kezdik felfedezni. „Ekkor nagyon egyszerűen, a gyerek szintjén, az ő szavaival kell beszélni arról, hogy a nemi szervek mire valók, hogyan ápoljuk, hogyan védjük azokat. Először el lehet mondani, hogy neki milyen teste van, az mire való, az ellenkező nemnek milyen teste van, az mire való. A beszéden kívül a fogamzásról, a születésről szóló könyveket lehet használni. Fontos, hogy abban rajzok legyenek, ne fotók és ne túl részletesek, inkább kevés szöveg, kevés rajz és beszélgetés is kísérje. El lehet indulni a gyermek által már ismert képektől, a növény vagy állatvilágból. A gyermekeknek való, szexualitásról szóló könyvekből bőven kapunk inspirációt, hogy milyen életkorban mit mondjunk” − ajánlotta a szakember. Az intim zóna fogalma Amellett, hogy ez egy örömforrás, és hogy az a célja, hogy felnőtt korában gyermeket nemzzen, szüljön, el kell mondani a szexualitással kapcsolatosan a gyermeknek azt is, hogy mi az, amit nem szabad. „Már két-három évesen, attól kezdve, hogy közösségbe kerül, idegenekkel találkozik, tudnia kell, hogy azok a testrészek, amit a fehérnemű takar, az ő intim zónáját jelentik, azokhoz rajta és a szülein kívül senki más nem nyúlhat. Tehát nem felfedezendő terület. Nagyon kell figyelni arra, különösen óvodásoknál, hogy hogyan fogalmazzuk ezt meg. A gyereknek nincs autoritása, nincs belső ereje ahhoz, hogy vezető szerepet vállalhasson egy felnőtt-gyermek kapcsolatban. Tehát ne azt mondjuk neki, hogy te ne engedd meg, hogy hozzá nyúljanak, hanem, hogy a felnőttnek nem szabad hozzányúlni. Mert a gyermek kiszolgáltatott ebben a pozícióban” − tanácsolta a pszichológus. Nem csak 5-8. osztályban kell szóbahozni a szexualitást • Fotó: Pixabay.com Kiegészítette, adni kell a gyermeknek egy forgatókönyvet arra, hogy ha valaki szexuális úton közelít hozzá, meg akarja érinteni, akkor mit kell csináljon. És, hogy nem az övé a tett felelőssége, csak az, hogy kommunikáljon erről. „A szülőknek tudniuk kell azt, hogy a gyerekek ártatlanok, a felnőttek viszont nem. És a szexuális bántalmazás nem ritka, ahogy az sem, hogy szomszéd, rokon, nagyobb gyerek, sokszor rokon gyermekek azok, akik szexuális játékokba kezdenek. Időről-időre szóba kell ezt hozni, beszélgetni kell arról, hogy valaki ért-e hozzá a gyermekhez ilyen módon" − ajánlotta. A pszichológus hozzáfűzte, van egy időszak, amikor természetes a gyermekek ilyen jellegű érdeklődése, amikor anyást-apást játszanak, megvizsgálják egymást, ezért nem szabad megszégyeníteni őket, hanem beszélni kell arról, ami érdekli őket. Ne legyen tabu a téma „Jó alkalom a szexualitásról való beszélgetésre, ha a családba új baba érkezik. Mindig abból kell kiindulni, hogy mit tud a gyermek és mire kíváncsi. Kérdezzük meg ezt. Ha megkérdezi a négy éves gyermek, hogy mi a szex, mert az óvodában, a játszótéren hallott róla, akkor megkérdezem tőle, hogy te mit tudsz róla? És abból kiindulva, amit hallott a gyermek, annyit mondunk el, amennyi érdekli őt” − fogalmazta meg Kui Enikő. Úgy gondolja, ha tabuként kezeljük ezt a témát, akkor megérzik a gyermekek a felnőtt szorongását, gátlásait és akkor félnek majd erről a témáról beszélni. A szülők felelőssége Már az óvodások tudnak a telefonnal, számítógéppel bánni és ez egyáltalán nem biztonságos terület, a szülőnek tudnia kell, hogy itt szexuális tartalmakkal is találkozhat a gyerek, ami trauma lehet számára – hívta fel a figyelmet a szakember. Kifejtette, egyes, tartalmakat blokkoló programokat kell telepíteni a gyermek által használt eszközökre, ha pedig mégis találkozik nem kívánt tartalmakkal, tudnia kell, hogy mit csináljon. Egy testvér érkezése jó alkalom arra, hogy előkerüljön a téma • Fotó: Pixabay.com „ El kell mondani, hogy szóljon a felnőttnek, kapcsolja ki a gépet, merthogy ez ártalmas, csúnya, az igazi szexualitás nem ilyen és rossz szándék van mögötte, amitől a szülei meg akarják védeni. A gyermekek számára feldolgozhatatlanok ezek a tartalmak. Számukra durva egy aktust látni és a feldolgozás folyamatában lehet, hogy ezt eljátsszák, újraélik. Megjelenik ez a gyermek rajzaiban, a beszédében, ez mind annak a jele, hogy számára kezelhetetlen információt kapott. És nem ritka az sem, hogy nagyobb gyermekek náluk kisebbeken próbálják ki, ha ilyet láttak. Az, hogy a gyermek mit csinál a telefonon, az interneten, mit néz, az a felnőtt felelőssége” − szögezte le Kui Enikő. Meg kell tanítani nemet mondani Iskolás korban már sokkal inkább bele kell menni a részletekbe a szexuális nevelés terén. A szakemberek tapasztalata szerint míg korábban a szexualitás kérdése öt-nyolc osztályos korban került terítékre, addig most már első osztályban is előfordulnak visszaélések, például az iskola vécéjében nagyobb gyermek kisebb gyermeket próbál meg erőszakkal valamilyen aktusra rábírni. „Ezért kell tudjanak a gyermekek nemet mondani, meg kell tanítani őket arra, hogyan kerüljék el ezeket a szituációkat, kinek szóljanak az iskolában vagy otthon, ha történt valami. A szexuális tartalmú filmek, felvételek kapcsán el kell mondani azt, hogy a szexualitás az intimitástól elválasztva megüresedik, bántalmazóvá válik és hogy nem ez az igazi, ez így nem szép, ez így fájdalmas, ezért embereket kihasználnak, ez nem játék, nem vicc, hanem bűncselekmény. Ahogy az is bűncselekmény, ha lefilmeznek valakit szexuális aktus közben és a filmet megosztják, terjesztik” − mutatott rá a pszichológus. Kihangsúlyozta, a gyermek mindig áldozat, még akkor is, ha elkövető, vele is történt valami, aminek következtében kialakult ez a viselkedése. A kíváncsiságot nem ítéljük el, azt kielégítjük, de a visszaélésekkel szemben nagyon határozottan fel kell lépni – szögezte le. Lapozgassunk könyevket, amelyek segítenek • Fotó: Gecse Noémi Az iskolákban dolgozó pszichológusok azt tapasztalják, hogy akár ötödikes gyermekek is már érzelemmentesen viszonyulnak a szexualitáshoz, olyan nekik ez, mint a fogmosás, vagy az evés, így viszont nem csoda, hogy annyi bántalmazó történet van. Ebben a kontrollálatlanul nézett filmeknek is szerepe van, azt hiszik a gyermekek, hogy az ott látott erőszak normális – mutatott rá Kui Enikő. A meccs és a pizzaevés Tinédzserkorban elsősorban a személyes beszélgetésekre van szükség a gyermekek és szülők között és fontos őszintén beszélni arról, hogy milyen viselkedést várnak el a fiataloktól. „Fel kell állítani a határokat, el kell mondani, hogy a mi családunkban mi ilyen értékeket képviselünk, én miért szeretném, hogy várjon, meddig várjon. És nem mindegy, milyen hasonlatokat használunk. Ha úgy beszélnek a gyermek előtt a szexualitásról, mint egy mérkőzésről, ahol belőnek, dákó van, helyzet van, akkor a gyermek is úgy fog viszonyulni hozzá, mint sportvetélkedőhöz: ha a szülő nincs otthon, akkor helyzet van, ha buli van, helyzet van, ilyenkor kell szexelni, be kell állni a kapuba, ha van kedvem hozzá, ha nincs. Át kell adni a gyermeknek azt, hogy szexelni nem kell azért, mert lehetőség van rá. Elméletileg sokat tudnak a fiatalok a szexről, de keveset a fokozatosságról, az intimitás megéléséről” − fejtette ki a szakember. Hozott egy jobb hasonlat a szexualitásra, a pizzaevést: „mert a pizzaevés azzal kezdődik, hogy éhes vagyok és kedvem lenne enni. És aztán azon gondolkodom, hogy egyedül eszem-e, vagy kimegyek valakivel, vagy, hogy milyen legyen, mi legyen rajta. Ha megkóstoltam és nem ízlik mégsem, akkor nem kötelező megenni, otthagyhatom, ha csak a felét eszem meg, nem probléma. Nincs kényszer és ez egy belső, tudatos döntés eredménye kell legyen. Fel kell szabadítani a fiatalokat az alól a teher alól, hogy mi lesz ha nem, mi lesz ha igen”. (Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/eletmod/szexualis-felvilagositas-mar-a-gyermek-ket-harom-eves-koraban-bele-kell-vagni) 

#1 Dr.BauerBela

2020. november 28., szombat

 DR. BÚJNA ELEONÓRA egyetemi oktató Konstantin Egyetem, Pedagógiai Kar Neveléstudományi Tanszék Nyitra A szülői példa szerepe a családi nevelésben A család mind a gyermekek személyiségének alakulásában, mind a felnőtt emberek éle-tében nagyon fontos szerepet tölt be. Az egyik legrégibb és legjelentősebb (bár nem mindenha-tó) nevelési tényezőnek már hagyományosan a családot tekintjük. Ellátja a gyermek biológiai gondozását, biztosítja azokat a feltételeket, amelyek az éréshez és fejlődéshez szükségesek, ugyanakkor meghatározott magatartási és szerepmintákat is közvetít. A család elsődleges csoport, amelyben a tagok teljes személyiségükkel vesznek részt, közöttük a kapcsolat mély, érzelmileg színezett és sokoldalú, az egyes személyek segítséget, érzelmi biztonságot kapnak a többiektől. Többek között ez az a plusz tartalom, amit a család, mint elsődleges kiscsoport biztosít tagjainak és elsősorban a felnövő gyermeknek. A család primer, elsődleges nevelési tényező. Elsődlegessége abban áll, hogy: 1. a legkorábbi életszakasztól kezdve hat a fejlődő egyénre, 2. érzelmi kötelékei hosszantartó hatása alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vés-nek be a személyiségbe, és ezeket a diszpozíciókat továbbvisszük az életbe, 3. közvetíti a családi és társadalmi értékrendszert, és így előkészíti az egyént arra, hogy teljes értékűen vegyen részt a társadalom működésében (Bagdy E., 1977). A családban felnövő személyiség kétfajta, állandóan érvényesülő hatás jelenlétében fej-lődik: 1. A család rejtett, spontán megnyilvánuló, szándéktalanul is közvetített hatásai, vagyis nem tudatosan szervezett, hanem a család életviszonyaiból, kultúrájából, sajátos szerveződésé-ből, a szülői szerepvállalásból következő feltételek, a felnevelkedés közvetlen környezete, a szülők által képviselt azonosulási minták és modellek. 2. Tudatosan irányított, tervezett nevelési ráhatások, a család által fontosnak tartott neve-lési célok és értékek képviselete, viselkedési szabályok közvetítése, helyeslés, rosszallás, ma-gyarázat. Mindkét hatás egyaránt fontos. A tudatosan közvetített gyermeknevelési elképzelések, ideálok és módszerek alakítják ki a gyermek életprogramjait, megszilárdítják értékrendjét és magatartásmódjait. A szándéktalanul érvényesülő hatások az együttélés során a gyermeket érő mindennapos benyomások és tapasztalatok. Ezek lenyomatát nyilvánvalóan tükrözi a gyermek magatartása, másokhoz való viszonya. A család nevelési ráhatása különböző eszközök által valósul meg, melyek közül nagy je-lentőséggel bír éppen a szülői példa. A szülők példája, kölcsönös kapcsolatuk, a család életvi-tele - ez mind meghatározza a gyermek nézeteit, viselkedését. A család közvetlen példák alapján közvetíti a fiatalnak a társadalom legkülönbözőbb ér-tékrendjét, álláspontját, magatartásmódját. A gyermek számára meghatározó azoknak a maga-tartási mintáknak a megismerése és interiorizálása, amelyeket azok a személyek tanúsítanak, akikhez érzelmileg erősen kötődik, akikkel azonosul. Ezek elsősorban a szülők. A szülők vi-selkedése kezdetben az egyetlen lehetséges válasz. Később is, amikor már sok más magatartás-formával ismerkedik meg, bizonyos helyzetekben önkéntelenül is a szülőktől látott reagálás ugrik be elsőnek (Cseh-Szombathy L., 1995). A szülőkhöz fűződő érzelmi kötelék, a szülői hatalom, a gondoskodás, a gyermek számá-ra vonzó képességek és javak birtoklása a szülőket a szociális világra irányuló figyelem közép-55

pontjába helyezi, és elsődlegesen hatékony modellé teszi. A gyermek természetes ragaszkodá-sa, az érzelmi támasz és elfogadás igénye a szülői viselkedés véletlenszerű, perifériálisnak tűnő elemeinek átvételét is serkenti: így kerülnek a viselkedésrepertoárba gesztusok, beszédstílus, sőt a szülőkhöz hasonló érdeklődés, tárgyakkal kapcsolatos aktivitás is (Maccoby - Martin, 1983, In Vajda Zs. - Kósa E., 2005). A család szerep- és viselkedésmintákat közvetít, melyek szükségesek az idegrendszeri funkciók éréséhez és a személyiségstruktúrák fejlődéséhez. Ez a rendkívül komplex folyamat a mindennapi családi élet hatásai által akaratlanul megy végbe, de olyan tényezők természetesen szerepet játszanak benne, mint az adott család társadalmi helyzete, életmódja, életvitelének stílusa, a szülői felek egymáshoz való viszonya, a szülő-gyermek kapcsolat. A családban a gyermeknek módjában áll megfigyelnie a szülők interakcióinak sémáit, a gyermeket az apá-hoz-anyához fűződő érzelme motiválja tevékenység végzésére, szinte mindenben utánozni igyekszik a szüleitől látott viselkedést. A gyermek eme megfigyelései folyamatosak, a rögzült viselkedési minták egyre differenciálódnak. így a gyermek azonosulása nem passzív, mert érdeklődése és személyes kapcsolatai indítják el és szabályozzák (Varga I., 1997). A viselkedési formák elsajátítása elsősorban utánzás útján megy végbe, amely szerint a gyermek követi a modellként ható szülő(k) magatartásmintáit. Ezek egyrészt konkrét szituáci-ókban megjelenő viselkedési formák, vagy a szülők által meghatározott normák, célok, melye-ket a gyermek figyelembe vesz, és annak megfelelően cselekszik. A családi példa hatása a személyiségnek és az élettevékenységnek valamennyi területére kiteijed. Példaként említhetjük a következő területeket: - higiéniai szokások területe: pld. a testhigiénia, a takarítás és a háztartás rendben tartása, - jellembeli tulajdonságok területe: az emberhez, a munkához való viszony, a szabadidő kitöltése, nehézségek, konfliktusok megoldása, - szülők közötti kommunikáció területe, - emocionális kapcsolatok területe: szülők közötti kölcsönös kapcsolatok, a szülő-gyermek kapcsolat. A gyermek nemcsak egyszerűen utánozza szüleit, hanem leggyakrabban eme mintákkal azonosul is. így tehát a családban a gyermekek olyan magatartásmintákat is megtanulnak, amelyekre a szülők tudatosan nem tanítják gyermeküket, de a látott mintával történő azonosu-lás lehetővé teszi az „elraktározást", s így csak jóval később alkalmazzák ezeket a mintákat. A családban tanult, szerzett viselkedési jegyek, szokások jelentős mértékben meghatározzák á gyermek későbbi személyiségfejlődését, A családban kialakult szokások, normák az új generáció életmegnyilvánulásait is befolyá-solják, mert a fiatalok családot alapítva rendszerint átveszik a szüleik szokás- és normarendszerét. A gyermek számára a család, í 11. a családi élet a családi együttélés kész modelljét nyújtja. Elvégre ez az egyetlen partneri kapcsolat modellje, melyet bizalmasan ismer. A jövőbeli élettárshoz, ill. a gyermekeihez hasonlóképpen fog viszonyulni, mint ahogy azt a szüleinél megfigyelte. Kutatások utalnak arra, hogy a gyermekek családban történő nevelése során a szülők je-lentős része saját élettapasztalataiból indul ki. Ez az oka, hogy a szülők nagy része saját gyer-mekkori ismeretei és tapasztalatai alapján választja meg a nevelési stílust a gyermek nevelésé-hez. Amennyiben a családi tradíció pozitív jellegű, rendszerint több követője van, mint fordí-tott esetben. A negatív, rossz tapasztalat gyakran elutasításhoz, más nevelési ráhatás, nevelési eszköz megválasztásához vezet (Stfelec, S., 1992). Fontos, hogy a gyermek életében jelen legyen a hosszantartó, pozitív szülői példa, me-lyet utánozhat. A szülői példa nevelő hatását megerősítik a rendezett családi viszonyok és a teljes család jelenléte. A szülői példa hiánya a gyermek számára komoly hátrányt jelent. A jelenlegi családi élet gyakorlata azt mutatja, hogy a legtöbb felbomlott családban hiányzik a férfi modell. 56
A gyermekek gondozása, nevelése ugyan viszonylag rövid ideig a család kizárólagos feladata, hiszen bölcsődébe, óvodába kerülnek a gyermekek. De a család szerepe változatlanul döntő lesz akkor is, ha a különböző gyermekintézmények már közreműködnek a gyermek nevelésében. A fiatal személyiség formálódásában a családi és az intézményes nevelés csak kiegészíti, és nem helyettesíti egymást. Minél idősebb a gyermek, annál inkább keresi a köve-tendő példákat a családon kívül. De mindenképpen a szülői példák azok, melyek befolyásolják az ember egész életét és a gyermekkori tapasztalatok hatása hosszantartó erővel bír. A szülők-nek tudatosítaniuk kellene, hogy a gyermekük számára a viselkedésük az első és a legfonto-sabb szerep- és viselkedésminta, melyet folyamatosan elsajátít, és továbbvisz jövőbeli partneri és családi kapcsolataiba. I #1 Dr.BauerBela