Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2020. május 29., péntek

PIGMENTLT GINGIVOTSOMITIS


#1 Dr.BauerBela

Amikor a szó kegyetlen fegyver



Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem.
Hirdetés
Nyíregyháza – Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem.
A gyermekkori bántalmazás legsúlyosabb formája, ha a sérelem a családon belül történik. Régi beidegződés, hogy e szavak hallatán nagyon sokan magasba emelt szülői kezekre gondolnak, s maguk előtt látják az elcsattanó pofont/pofonokat.
A fizikai bántalmazás súlyos bűncselekmény, és sajnos tragédiával végződő esetekről is beszámolnak a statisztikák. A probléma rejtőzködő, s meglehetősen nagy bátorság kell ahhoz, hogy a sértett jelezze, de ami leginkább megbúvó marad, az az érzelmi bántalmazás.
Családi titok marad
A gyermeklélektan homlokterébe az utóbbi évtizedben került a téma, amelynek következményeit és súlyosságát hajlamosak az emberek alábecsülni, hiszen nincs jól látható jelük, mint egy esetleges fizikai bántalmazásnak. Pedig a szülők ilyenkor a legkegyetlenebb fegyverüket: a szavakat használják, s azzal rombolják saját gyerekük érzelmeit, önértékelését.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy a szülők nevelési célzattal használt büntetési eszközei helyénvalók-e; hol húzódik meg a határ a szidás, a dorgálás és a lelki bántalmazás között. Lévai Ágnes szakpszichológust kérdeztük.
– Bántalmazásnak azt tekintjük, amikor a szülői bántás, ridegség, a gyerek felé irányuló negatív viszonyulás folyamatosan fennáll, nem egyszeri „helyzetmegoldás” a szóbeli agresszió.
Sebeket ejtenek
– Az elszenvedett sérelmek nagymértékben hatással vannak a gyermek fejlődésére. Károsodik a kognitív, társas, érzelmi fejlődés, a viselkedés. A gyermek megalázása, hibáztatása, ijesztgetése, elutasítása, a mozgásszabadságának korlátozása (szobafogságra ítéli a kiskorút, kedvenc időtöltéseit, hobbiját nem űzheti) – mondott néhány konkrét , és gyakorta előforduló példát a szakember.
– A fizikálisan és verbálisan sértettek azt élhetik meg, hogy értéktelenek, nem méltóak a szeretetre. Magukra hagyatottan, egyedül cipelik a családi titkokat. Az ilyen gyerekek valós érzelmi támogatás nélkül élnek a családban – fejtette ki szakmai álláspontját Lévai Ágnes
Mit is nevezünk érzelmi bántalmazásnak? A szakemberek úgy tartják: az érzelmi bántalmazás „csírái” a szülők negatív szóbeli megnyilvánulásaiban gyökereznek.
Számolj tízig!
– Becsmérlik, szidják, kritizálják a gyereket, aki szeretetet várna elsődlegesen szüleitől, nem szitkozódást – mondta a családterapeuta, és így folytatta: számtalan esetben fájdalmat okozó, képességüket alábecsülő kifejezéseket, gúnyneveket használnak rájuk, összehasonlítják másokkal viselkedésüket, tudás­szintjüket, amellyel életre szóló sebeket ejtenek.
Ne legyen megszokott mondat a „rossz vagy”, „hülye vagy, fiam”, „elment az eszed”, súlyosabb esetben: „inkább meg sem születtél volna” – sorolta a negatív példákat.
– A dühös ember meggondolatlan, érdemes elszámolni magunkban ötig, egyeseknek tízig is, amíg lehiggadnak, s átgondolják a kimondott szavak súlyát.
„Időhiánnyal küzdöm, türelmetlen vagyok.” – Emiatt nem kaphatnak felmentést a vétkük alól, s ne feledjük: ha tévedett, a szülő is kérhet bocsánatot. Megjegyzem: a felnőttek egymás közötti kommunikációjában sem szembeötlő a „bocsánat, én tévedtem”, vagy a „nem akartalak megsérteni” kifejezések.
A pszichológia tudománya bizonyos lelki illetve mentális betegségeket is azzal magyaráz, hogy egy versennyel teli világban élünk, túlzott követelményeknek kell megfelelnünk, és ez így van már gyerekkorban is. – A szülő dolga a támogatás, az érzelmi biztonság megteremtése, nem pedig a „ha teljesítesz, akkor szeretlek” sugallása – világított rá a családterapeuta.
A bántalmazás nyomai felnőttkorban
A gyermekkori traumák nem múlnak el nyomtalanul, a lélekben megmaradnak, és negatív következményeit tapasztalják a felnőttkorban is. Kutatások igazolják, hogy az egészségi állapotban megmaradnak a hegek. A szándékos fizikai erőszak alkalmazása a gyermek testi épségét és emberi méltóságát károsítja, összekapcsolódik az érzelmi bántalmazással. A kérdés ezután ott lebeg: milyen családja lesz; milyen szülő lehet majd egy gyerekkorában bántalmazott ember?
KO

Hirdetés
#1 Dr.BauerBela

Amikor a szó kegyetlen fegyver Hirdetés Nyíregyháza - Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem. Ezt ne hagyja ki! Kattintson ide: hirvilag.hu - Több tucat újság, hírportál, rádió és televízió legérdekesebb és legfrissebb hírei - Kattintson ide: hirvilag.hu Hirdetés Nyíregyháza – Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem. A gyermekkori bántalmazás legsúlyosabb formája, ha a sérelem a családon belül történik. Régi beidegződés, hogy e szavak hallatán nagyon sokan magasba emelt szülői kezekre gondolnak, s maguk előtt látják az elcsattanó pofont/pofonokat. A fizikai bántalmazás súlyos bűncselekmény, és sajnos tragédiával végződő esetekről is beszámolnak a statisztikák. A probléma rejtőzködő, s meglehetősen nagy bátorság kell ahhoz, hogy a sértett jelezze, de ami leginkább megbúvó marad, az az érzelmi bántalmazás. Családi titok marad A gyermeklélektan homlokterébe az utóbbi évtizedben került a téma, amelynek következményeit és súlyosságát hajlamosak az emberek alábecsülni, hiszen nincs jól látható jelük, mint egy esetleges fizikai bántalmazásnak. Pedig a szülők ilyenkor a legkegyetlenebb fegyverüket: a szavakat használják, s azzal rombolják saját gyerekük érzelmeit, önértékelését. Persze felmerülhet a kérdés, hogy a szülők nevelési célzattal használt büntetési eszközei helyénvalók-e; hol húzódik meg a határ a szidás, a dorgálás és a lelki bántalmazás között. Lévai Ágnes szakpszichológust kérdeztük. – Bántalmazásnak azt tekintjük, amikor a szülői bántás, ridegség, a gyerek felé irányuló negatív viszonyulás folyamatosan fennáll, nem egyszeri „helyzetmegoldás” a szóbeli agresszió. Sebeket ejtenek – Az elszenvedett sérelmek nagymértékben hatással vannak a gyermek fejlődésére. Károsodik a kognitív, társas, érzelmi fejlődés, a viselkedés. A gyermek megalázása, hibáztatása, ijesztgetése, elutasítása, a mozgásszabadságának korlátozása (szobafogságra ítéli a kiskorút, kedvenc időtöltéseit, hobbiját nem űzheti) – mondott néhány konkrét , és gyakorta előforduló példát a szakember. – A fizikálisan és verbálisan sértettek azt élhetik meg, hogy értéktelenek, nem méltóak a szeretetre. Magukra hagyatottan, egyedül cipelik a családi titkokat. Az ilyen gyerekek valós érzelmi támogatás nélkül élnek a családban – fejtette ki szakmai álláspontját Lévai Ágnes Mit is nevezünk érzelmi bántalmazásnak? A szakemberek úgy tartják: az érzelmi bántalmazás „csírái” a szülők negatív szóbeli megnyilvánulásaiban gyökereznek. Számolj tízig! – Becsmérlik, szidják, kritizálják a gyereket, aki szeretetet várna elsődlegesen szüleitől, nem szitkozódást – mondta a családterapeuta, és így folytatta: számtalan esetben fájdalmat okozó, képességüket alábecsülő kifejezéseket, gúnyneveket használnak rájuk, összehasonlítják másokkal viselkedésüket, tudás­szintjüket, amellyel életre szóló sebeket ejtenek. Ne legyen megszokott mondat a „rossz vagy”, „hülye vagy, fiam”, „elment az eszed”, súlyosabb esetben: „inkább meg sem születtél volna” – sorolta a negatív példákat. – A dühös ember meggondolatlan, érdemes elszámolni magunkban ötig, egyeseknek tízig is, amíg lehiggadnak, s átgondolják a kimondott szavak súlyát. „Időhiánnyal küzdöm, türelmetlen vagyok.” – Emiatt nem kaphatnak felmentést a vétkük alól, s ne feledjük: ha tévedett, a szülő is kérhet bocsánatot. Megjegyzem: a felnőttek egymás közötti kommunikációjában sem szembeötlő a „bocsánat, én tévedtem”, vagy a „nem akartalak megsérteni” kifejezések. A pszichológia tudománya bizonyos lelki illetve mentális betegségeket is azzal magyaráz, hogy egy versennyel teli világban élünk, túlzott követelményeknek kell megfelelnünk, és ez így van már gyerekkorban is. – A szülő dolga a támogatás, az érzelmi biztonság megteremtése, nem pedig a „ha teljesítesz, akkor szeretlek” sugallása – világított rá a családterapeuta. A bántalmazás nyomai felnőttkorban A gyermekkori traumák nem múlnak el nyomtalanul, a lélekben megmaradnak, és negatív következményeit tapasztalják a felnőttkorban is. Kutatások igazolják, hogy az egészségi állapotban megmaradnak a hegek. A szándékos fizikai erőszak alkalmazása a gyermek testi épségét és emberi méltóságát károsítja, összekapcsolódik az érzelmi bántalmazással. A kérdés ezután ott lebeg: milyen családja lesz; milyen szülő lehet majd egy gyerekkorában bántalmazott ember? KO Hirdetés

#1 Dr.BauerBela

Amikor a szó kegyetlen fegyver Hirdetés Nyíregyháza - Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem. Ezt ne hagyja ki! Kattintson ide: hirvilag.hu - Több tucat újság, hírportál, rádió és televízió legérdekesebb és legfrissebb hírei - Kattintson ide: hirvilag.hu Hirdetés Nyíregyháza – Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem. A gyermekkori bántalmazás legsúlyosabb formája, ha a sérelem a családon belül történik. Régi beidegződés, hogy e szavak hallatán nagyon sokan magasba emelt szülői kezekre gondolnak, s maguk előtt látják az elcsattanó pofont/pofonokat. A fizikai bántalmazás súlyos bűncselekmény, és sajnos tragédiával végződő esetekről is beszámolnak a statisztikák. A probléma rejtőzködő, s meglehetősen nagy bátorság kell ahhoz, hogy a sértett jelezze, de ami leginkább megbúvó marad, az az érzelmi bántalmazás. Családi titok marad A gyermeklélektan homlokterébe az utóbbi évtizedben került a téma, amelynek következményeit és súlyosságát hajlamosak az emberek alábecsülni, hiszen nincs jól látható jelük, mint egy esetleges fizikai bántalmazásnak. Pedig a szülők ilyenkor a legkegyetlenebb fegyverüket: a szavakat használják, s azzal rombolják saját gyerekük érzelmeit, önértékelését. Persze felmerülhet a kérdés, hogy a szülők nevelési célzattal használt büntetési eszközei helyénvalók-e; hol húzódik meg a határ a szidás, a dorgálás és a lelki bántalmazás között. Lévai Ágnes szakpszichológust kérdeztük. – Bántalmazásnak azt tekintjük, amikor a szülői bántás, ridegség, a gyerek felé irányuló negatív viszonyulás folyamatosan fennáll, nem egyszeri „helyzetmegoldás” a szóbeli agresszió. Sebeket ejtenek – Az elszenvedett sérelmek nagymértékben hatással vannak a gyermek fejlődésére. Károsodik a kognitív, társas, érzelmi fejlődés, a viselkedés. A gyermek megalázása, hibáztatása, ijesztgetése, elutasítása, a mozgásszabadságának korlátozása (szobafogságra ítéli a kiskorút, kedvenc időtöltéseit, hobbiját nem űzheti) – mondott néhány konkrét , és gyakorta előforduló példát a szakember. – A fizikálisan és verbálisan sértettek azt élhetik meg, hogy értéktelenek, nem méltóak a szeretetre. Magukra hagyatottan, egyedül cipelik a családi titkokat. Az ilyen gyerekek valós érzelmi támogatás nélkül élnek a családban – fejtette ki szakmai álláspontját Lévai Ágnes Mit is nevezünk érzelmi bántalmazásnak? A szakemberek úgy tartják: az érzelmi bántalmazás „csírái” a szülők negatív szóbeli megnyilvánulásaiban gyökereznek. Számolj tízig! – Becsmérlik, szidják, kritizálják a gyereket, aki szeretetet várna elsődlegesen szüleitől, nem szitkozódást – mondta a családterapeuta, és így folytatta: számtalan esetben fájdalmat okozó, képességüket alábecsülő kifejezéseket, gúnyneveket használnak rájuk, összehasonlítják másokkal viselkedésüket, tudás­szintjüket, amellyel életre szóló sebeket ejtenek. Ne legyen megszokott mondat a „rossz vagy”, „hülye vagy, fiam”, „elment az eszed”, súlyosabb esetben: „inkább meg sem születtél volna” – sorolta a negatív példákat. – A dühös ember meggondolatlan, érdemes elszámolni magunkban ötig, egyeseknek tízig is, amíg lehiggadnak, s átgondolják a kimondott szavak súlyát. „Időhiánnyal küzdöm, türelmetlen vagyok.” – Emiatt nem kaphatnak felmentést a vétkük alól, s ne feledjük: ha tévedett, a szülő is kérhet bocsánatot. Megjegyzem: a felnőttek egymás közötti kommunikációjában sem szembeötlő a „bocsánat, én tévedtem”, vagy a „nem akartalak megsérteni” kifejezések. A pszichológia tudománya bizonyos lelki illetve mentális betegségeket is azzal magyaráz, hogy egy versennyel teli világban élünk, túlzott követelményeknek kell megfelelnünk, és ez így van már gyerekkorban is. – A szülő dolga a támogatás, az érzelmi biztonság megteremtése, nem pedig a „ha teljesítesz, akkor szeretlek” sugallása – világított rá a családterapeuta. A bántalmazás nyomai felnőttkorban A gyermekkori traumák nem múlnak el nyomtalanul, a lélekben megmaradnak, és negatív következményeit tapasztalják a felnőttkorban is. Kutatások igazolják, hogy az egészségi állapotban megmaradnak a hegek. A szándékos fizikai erőszak alkalmazása a gyermek testi épségét és emberi méltóságát károsítja, összekapcsolódik az érzelmi bántalmazással. A kérdés ezután ott lebeg: milyen családja lesz; milyen szülő lehet majd egy gyerekkorában bántalmazott ember? KO Hirdetés


Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem.
Hirdetés
Nyíregyháza – Ne vágjunk más fejéhez egyetlen meggondolatlanul kiejtett szót sem.
A gyermekkori bántalmazás legsúlyosabb formája, ha a sérelem a családon belül történik. Régi beidegződés, hogy e szavak hallatán nagyon sokan magasba emelt szülői kezekre gondolnak, s maguk előtt látják az elcsattanó pofont/pofonokat.
A fizikai bántalmazás súlyos bűncselekmény, és sajnos tragédiával végződő esetekről is beszámolnak a statisztikák. A probléma rejtőzködő, s meglehetősen nagy bátorság kell ahhoz, hogy a sértett jelezze, de ami leginkább megbúvó marad, az az érzelmi bántalmazás.
Családi titok marad
A gyermeklélektan homlokterébe az utóbbi évtizedben került a téma, amelynek következményeit és súlyosságát hajlamosak az emberek alábecsülni, hiszen nincs jól látható jelük, mint egy esetleges fizikai bántalmazásnak. Pedig a szülők ilyenkor a legkegyetlenebb fegyverüket: a szavakat használják, s azzal rombolják saját gyerekük érzelmeit, önértékelését.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy a szülők nevelési célzattal használt büntetési eszközei helyénvalók-e; hol húzódik meg a határ a szidás, a dorgálás és a lelki bántalmazás között. Lévai Ágnes szakpszichológust kérdeztük.
– Bántalmazásnak azt tekintjük, amikor a szülői bántás, ridegség, a gyerek felé irányuló negatív viszonyulás folyamatosan fennáll, nem egyszeri „helyzetmegoldás” a szóbeli agresszió.
Sebeket ejtenek
– Az elszenvedett sérelmek nagymértékben hatással vannak a gyermek fejlődésére. Károsodik a kognitív, társas, érzelmi fejlődés, a viselkedés. A gyermek megalázása, hibáztatása, ijesztgetése, elutasítása, a mozgásszabadságának korlátozása (szobafogságra ítéli a kiskorút, kedvenc időtöltéseit, hobbiját nem űzheti) – mondott néhány konkrét , és gyakorta előforduló példát a szakember.
– A fizikálisan és verbálisan sértettek azt élhetik meg, hogy értéktelenek, nem méltóak a szeretetre. Magukra hagyatottan, egyedül cipelik a családi titkokat. Az ilyen gyerekek valós érzelmi támogatás nélkül élnek a családban – fejtette ki szakmai álláspontját Lévai Ágnes
Mit is nevezünk érzelmi bántalmazásnak? A szakemberek úgy tartják: az érzelmi bántalmazás „csírái” a szülők negatív szóbeli megnyilvánulásaiban gyökereznek.
Számolj tízig!
– Becsmérlik, szidják, kritizálják a gyereket, aki szeretetet várna elsődlegesen szüleitől, nem szitkozódást – mondta a családterapeuta, és így folytatta: számtalan esetben fájdalmat okozó, képességüket alábecsülő kifejezéseket, gúnyneveket használnak rájuk, összehasonlítják másokkal viselkedésüket, tudás­szintjüket, amellyel életre szóló sebeket ejtenek.
Ne legyen megszokott mondat a „rossz vagy”, „hülye vagy, fiam”, „elment az eszed”, súlyosabb esetben: „inkább meg sem születtél volna” – sorolta a negatív példákat.
– A dühös ember meggondolatlan, érdemes elszámolni magunkban ötig, egyeseknek tízig is, amíg lehiggadnak, s átgondolják a kimondott szavak súlyát.
„Időhiánnyal küzdöm, türelmetlen vagyok.” – Emiatt nem kaphatnak felmentést a vétkük alól, s ne feledjük: ha tévedett, a szülő is kérhet bocsánatot. Megjegyzem: a felnőttek egymás közötti kommunikációjában sem szembeötlő a „bocsánat, én tévedtem”, vagy a „nem akartalak megsérteni” kifejezések.
A pszichológia tudománya bizonyos lelki illetve mentális betegségeket is azzal magyaráz, hogy egy versennyel teli világban élünk, túlzott követelményeknek kell megfelelnünk, és ez így van már gyerekkorban is. – A szülő dolga a támogatás, az érzelmi biztonság megteremtése, nem pedig a „ha teljesítesz, akkor szeretlek” sugallása – világított rá a családterapeuta.
A bántalmazás nyomai felnőttkorban
A gyermekkori traumák nem múlnak el nyomtalanul, a lélekben megmaradnak, és negatív következményeit tapasztalják a felnőttkorban is. Kutatások igazolják, hogy az egészségi állapotban megmaradnak a hegek. A szándékos fizikai erőszak alkalmazása a gyermek testi épségét és emberi méltóságát károsítja, összekapcsolódik az érzelmi bántalmazással. A kérdés ezután ott lebeg: milyen családja lesz; milyen szülő lehet majd egy gyerekkorában bántalmazott ember?
KO
Hirdetés


#1 Dr.BauerBela

2020. május 28., csütörtök

keloid


#1 Dr.BauerBela

AGRESZIV GYERMEK

           Vekerdy Tamás – agresszív gyerek?


Vekerdy Tamás szerint az agresszív gyerek kudarcos és frusztrált. Az agressziót mozgással le nem vezetett frusztrációk okozzák.
2016. július 12.
szerző:
csodasuli
Oszd meg mással is!
Sok manapság az erőszakos, agresszív gyerek, fiatal, jóval több, mint régebben. Nap, mint nap ezt hallhatod. Te is így látod?
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint a dolog nem ennyire egyértelmű, hiszen “az igazság mindig két, vagy többarcú. Korunk gyermekei agresszívabbak is, meg nem is elődeiknél.”
A népszerű pszichológus meggyőződése, hogy az agresszivitás nem más, mint ki nem élt aktivitás. A  gyermekben felalmozódott frusztráció aktivitási kényszert vált ki, amely – ha a gyereknek nincs módja levezetni azt – agresszivitásban robban ki.
Vekerdy szerint a világ az elmúlt 200 évben többet változott, mint az azt megelőző 2000 évben. A változások nyomán kialakult életforma egy sor frusztrációt termel újra, meg újra, és nehezen feldolgozható terhet ró a ma gyermekeire.
Az életkörülmények változása, a városi. nagyvárosi lét eleve korlátozást jelent a természeténél fogva örökmozgó gyermekre. Régebben jóval többen voltak azok a gyermekek, akik kedvük szerint, szabadon rohangálhattak a természetben. A kicsik mozgása ma leginkább az iskolaudvarra, játszóterekre korlátozódik. Már az óvodában elvárás a csoportfoglalkozásokon való részvétel, aztán az iskolában minimum napi öt-hat, a felső tagozatban esetleg még több 45 perces órát kell végigülnie.
A benne felgyülemlő indulatok kiélésére, “kirohangálására” tehát mind kevesebb alkalma van.

A gyermeki frusztrációk forrásai

  • a kicsi mozgását, játékát túlszabályozó óvodák
  • versengésre épülő, teljesítmény központú oktatási rendszer
  • a teljesítmény központú rendszerben jegyekben mérhető  teljesítmény követelő szülő
  • a napi rohanás gondjaival, a szülők saját frusztrációjával terhelt, örömtelen családi együttlétek
  • tv, videó, tömegkommunikáció

Már az óvoda is csökkenti a kisgyerek mozgáslehetőségét, akadályozza az esetleges agresszív indulatok levezetését

Vekerdy Tamás arra figyelmeztet, hogy óvodában még játszani kellene hagyni a gyerekeket, hiszen ebben a korban a kicsik még leginkább az anyjukkal a családjukkal szeretnének lenni. Az óvoda bezártságot, kevés aktivitást, még kevesebb mozgást jelent a gyermek számára. Jó néhány olyan óvoda van, ahol – igaz fakultatív alapon – de már számolni is tanítják a gyerekeket.
Bár az iskolaérettséget szakemberek vizsgálják. Vekerdy Tamás szerint azonban még az iskolában viszonylag jól teljesítő gyerekek esetében is igaz, hogy az óvodából kikerülő gyerek az iskolában elvárt és kötelező magatartásra még nem érettek. Legalább két évre volna szükségük, hogy aktív mozgásban fejlődjenek. Ehelyett, hogy napi öt-hat órára beülnek az iskolapadba, ahol attól kezdve a lexikális tudásukat és a verbális érettségüket, matematikai készségüket osztályozzák a tanárok.

Inkompetens iskolarendszer

A mai oktatási rendszer és az alaptanterv teljesen figyelmen kívül hagyja az életkor sajátosságait – véli Vekerdy Tamás.
A kamaszodó gyermekkel szemben az iskolában támasztott elvárások köszönő viszonyban sincsenek azokkal a fiziológiai-élettani tényekkel, amelyeket a tudomány már réges-régen ismer. A pubertás környékén – 14 éves kor táján – a fiziológiai lustaság jellemzi a gyermek testét, szellemét. A tantervi elvárás éppen ebben az időszakban követeli meg tőle a maximumot. (Különösen most, hogy a középiskolai oktatás átalakítása nyomán a 14 éves korban elkerülhetetlen iskolaválasztás könnyen lehet, hogy egy életre behatárolja a gyermek jövőjét.) A sok esetben borítékolható kudarcélmény, a lefojtott indulatok óhatatlanul agresszív magatartásba torkollhatnak.
Vekerdy nagyon nem ért egyet a mai iskolarendszer módszerével, amely azt keresi, mi az, amit a gyerek nem tud. Ez alapjaiban elhibázott és magában hordozza a kudarc miatti frusztrációk halmozódását, az agresszív indulatok felerősödését a gyerekben.
Valamiben minden gyerek jó, és ha ezt meg tudja mutatni, elégedettebb, öntudatosabb, boldogabb lesz tőle. Az önbizalom az iskolai teljesítményét is javítja,(esetleg még a lexikális tudást igénylő tárgyakból is megtáltosodik),és – ami nagyon fontos – csökkenti a frusztráltság érzését, és az agresszióra való hajlamát is.
Vekerdy Tamás a kompetitív (versengésen alapuló) állami iskolarendszer helyett, a kooperatív (együttműködő) alternatív iskolát tartaná ideálisnak.

A bizonyítvány centrikus szülő frusztrálja a gyereket

A szülő az iskolával szemben a gyermeke pártján álljon. Ne higgye el, hogy gyengék a képességei. Pozitív elfogultsággal kell a gyermek felé fordulni.
Ha gyengébbek a jegyei annak számos oka lehet, az okokat kell felderíteni. A gyermek számára egyébként is az volna az ideális, ha saját tempója szerint fejlődhetne az iskolában. Érzelmi biztonságot kell kapnia a családban akkor is, ha az iskolában gyenge jegyeket kap. Az egyik legnagyobb hiba, amit egy szülő elkövethet, hogy azt érezteti gyermekével, csak a jegyei alapján ítéli meg őt.
Ez jóvátehetetlenül frusztrálja a gyereket, növeli benne az agresszív hajlamot és esetleg egy életre elveszi a kedvét a tanulástól.

Az érzelmi biztonság és az elfogadás nem pótolható

Vekerdy Tamás szerint az elfogadás kérdése már a magzati korban felmerül. A gyermeknevelés során újra és újra felmerülő kérdés az érzelmi biztonság testi és lelki értelemben egyaránt. Ha a gyerek ezt megkapja, lassan megtanul személyes érzelmeket kapni, adni és viszonozni. Mindez természetes módon tompítja a környezetéből óhatatlanul érkező agresszív, a kisgyerek számára félelmetesnek tűnő jeleket.
A szülőnek a gyermek életének minden szakaszában tudnia kell(ene) úgy viszonyulni csemetéjéhez, hogy éreztesse vele: úgy szereti őt, ahogy van, és különlegesnek, egyedinek, fontosnak tartja őt. Ez érzelmi biztonságot nyújt számára akkor is, ha kudarcok érik, hiszen tudja, hogy van hová “visszamennie”, van ahol érzelmileg feltöltődhet.
Lehet, hogy a szülő nagyon elfoglalt, lehet, hogy a gyermek sokat van egyedül. Ilyen élethelyzetek sajnos vannak. Nagyon fontos azonban, hogy amikor a szülő mégis ott van, az együtt töltött idő minden percében éreztesse gyermekével, hogy érdekli, amit mond, amit mutat. Adjon érdemi válaszokat a gyerek kérdéseire.

Televízió, mozgó képek –  csak iskolás korúaknak, szülői felügyelettel

A gyereknek hatalmas a képéhsége. Képekben dolgoz fel mindent, amit megtud a külvilágról, még saját érzéseit, gondolatait is. Ha a szülő mesél neki, állandóan újra és újra elképzeli a hallott történéseket. Ugyanez történik játék közben is.
Televíziózás, videózás közben azonban egy készen kapott, külső kép jelenik meg. A gyerek nem tud különbséget tenni a saját maga által kreált, illetve a vetített filmekben megjelenő kép között. Egy időre megnyugszik, majd – ezt bizonyára minden szülő észrevette –  izegni-mozogni kezd, felugrál, fel-felkiált, nő benne a feszültség, fokozódnak benne az agresszív indulatok. Vekerdy Tamás szerint ez még akkor is így van, ha a gyerek egy szép természetfilmet néz. A gyerekben ugyanis leállt a belső képkészítés, közben azonban filmen gyorsan pereg a cselekmény, áradnak rá feldolgozatlanul a külső képek, szokatlan, értelmezhetetlen ingerek.
Vekerdy a kompromisszum híve. Tiltani a televíziót nem érdemes, lehetőleg azonban iskolás kor előtt még ne nézzen a gyerek televíziót. Javasolja azt is, hogy utána is inkább csak egy-egy kiválasztott műsort nézzen a kisiskolás, limitált időben. Még egy fontos tanácsot hozzá tesz: ha mód van rá, ezt a kiválasztott műsort is együtt nézze a gyerek valamelyik szülővel.
Ha érdekesnek találtad az írást, még több hasonlót olvashatsz az Életrevaló Gyerek magazinban!
#1 Dr.BauerBela

           Vekerdy Tamás – agresszív gyerek?


Vekerdy Tamás szerint az agresszív gyerek kudarcos és frusztrált. Az agressziót mozgással le nem vezetett frusztrációk okozzák.
2016. július 12.
szerző:
csodasuli
Oszd meg mással is!
Sok manapság az erőszakos, agresszív gyerek, fiatal, jóval több, mint régebben. Nap, mint nap ezt hallhatod. Te is így látod?
Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szerint a dolog nem ennyire egyértelmű, hiszen “az igazság mindig két, vagy többarcú. Korunk gyermekei agresszívabbak is, meg nem is elődeiknél.”
A népszerű pszichológus meggyőződése, hogy az agresszivitás nem más, mint ki nem élt aktivitás. A  gyermekben felalmozódott frusztráció aktivitási kényszert vált ki, amely – ha a gyereknek nincs módja levezetni azt – agresszivitásban robban ki.
Vekerdy szerint a világ az elmúlt 200 évben többet változott, mint az azt megelőző 2000 évben. A változások nyomán kialakult életforma egy sor frusztrációt termel újra, meg újra, és nehezen feldolgozható terhet ró a ma gyermekeire.
Az életkörülmények változása, a városi. nagyvárosi lét eleve korlátozást jelent a természeténél fogva örökmozgó gyermekre. Régebben jóval többen voltak azok a gyermekek, akik kedvük szerint, szabadon rohangálhattak a természetben. A kicsik mozgása ma leginkább az iskolaudvarra, játszóterekre korlátozódik. Már az óvodában elvárás a csoportfoglalkozásokon való részvétel, aztán az iskolában minimum napi öt-hat, a felső tagozatban esetleg még több 45 perces órát kell végigülnie.
A benne felgyülemlő indulatok kiélésére, “kirohangálására” tehát mind kevesebb alkalma van.

A gyermeki frusztrációk forrásai

  • a kicsi mozgását, játékát túlszabályozó óvodák
  • versengésre épülő, teljesítmény központú oktatási rendszer
  • a teljesítmény központú rendszerben jegyekben mérhető  teljesítmény követelő szülő
  • a napi rohanás gondjaival, a szülők saját frusztrációjával terhelt, örömtelen családi együttlétek
  • tv, videó, tömegkommunikáció

Már az óvoda is csökkenti a kisgyerek mozgáslehetőségét, akadályozza az esetleges agresszív indulatok levezetését

Vekerdy Tamás arra figyelmeztet, hogy óvodában még játszani kellene hagyni a gyerekeket, hiszen ebben a korban a kicsik még leginkább az anyjukkal a családjukkal szeretnének lenni. Az óvoda bezártságot, kevés aktivitást, még kevesebb mozgást jelent a gyermek számára. Jó néhány olyan óvoda van, ahol – igaz fakultatív alapon – de már számolni is tanítják a gyerekeket.
Bár az iskolaérettséget szakemberek vizsgálják. Vekerdy Tamás szerint azonban még az iskolában viszonylag jól teljesítő gyerekek esetében is igaz, hogy az óvodából kikerülő gyerek az iskolában elvárt és kötelező magatartásra még nem érettek. Legalább két évre volna szükségük, hogy aktív mozgásban fejlődjenek. Ehelyett, hogy napi öt-hat órára beülnek az iskolapadba, ahol attól kezdve a lexikális tudásukat és a verbális érettségüket, matematikai készségüket osztályozzák a tanárok.

Inkompetens iskolarendszer

A mai oktatási rendszer és az alaptanterv teljesen figyelmen kívül hagyja az életkor sajátosságait – véli Vekerdy Tamás.
A kamaszodó gyermekkel szemben az iskolában támasztott elvárások köszönő viszonyban sincsenek azokkal a fiziológiai-élettani tényekkel, amelyeket a tudomány már réges-régen ismer. A pubertás környékén – 14 éves kor táján – a fiziológiai lustaság jellemzi a gyermek testét, szellemét. A tantervi elvárás éppen ebben az időszakban követeli meg tőle a maximumot. (Különösen most, hogy a középiskolai oktatás átalakítása nyomán a 14 éves korban elkerülhetetlen iskolaválasztás könnyen lehet, hogy egy életre behatárolja a gyermek jövőjét.) A sok esetben borítékolható kudarcélmény, a lefojtott indulatok óhatatlanul agresszív magatartásba torkollhatnak.
Vekerdy nagyon nem ért egyet a mai iskolarendszer módszerével, amely azt keresi, mi az, amit a gyerek nem tud. Ez alapjaiban elhibázott és magában hordozza a kudarc miatti frusztrációk halmozódását, az agresszív indulatok felerősödését a gyerekben.
Valamiben minden gyerek jó, és ha ezt meg tudja mutatni, elégedettebb, öntudatosabb, boldogabb lesz tőle. Az önbizalom az iskolai teljesítményét is javítja,(esetleg még a lexikális tudást igénylő tárgyakból is megtáltosodik),és – ami nagyon fontos – csökkenti a frusztráltság érzését, és az agresszióra való hajlamát is.
Vekerdy Tamás a kompetitív (versengésen alapuló) állami iskolarendszer helyett, a kooperatív (együttműködő) alternatív iskolát tartaná ideálisnak.

A bizonyítvány centrikus szülő frusztrálja a gyereket

A szülő az iskolával szemben a gyermeke pártján álljon. Ne higgye el, hogy gyengék a képességei. Pozitív elfogultsággal kell a gyermek felé fordulni.
Ha gyengébbek a jegyei annak számos oka lehet, az okokat kell felderíteni. A gyermek számára egyébként is az volna az ideális, ha saját tempója szerint fejlődhetne az iskolában. Érzelmi biztonságot kell kapnia a családban akkor is, ha az iskolában gyenge jegyeket kap. Az egyik legnagyobb hiba, amit egy szülő elkövethet, hogy azt érezteti gyermekével, csak a jegyei alapján ítéli meg őt.
Ez jóvátehetetlenül frusztrálja a gyereket, növeli benne az agresszív hajlamot és esetleg egy életre elveszi a kedvét a tanulástól.

Az érzelmi biztonság és az elfogadás nem pótolható

Vekerdy Tamás szerint az elfogadás kérdése már a magzati korban felmerül. A gyermeknevelés során újra és újra felmerülő kérdés az érzelmi biztonság testi és lelki értelemben egyaránt. Ha a gyerek ezt megkapja, lassan megtanul személyes érzelmeket kapni, adni és viszonozni. Mindez természetes módon tompítja a környezetéből óhatatlanul érkező agresszív, a kisgyerek számára félelmetesnek tűnő jeleket.
A szülőnek a gyermek életének minden szakaszában tudnia kell(ene) úgy viszonyulni csemetéjéhez, hogy éreztesse vele: úgy szereti őt, ahogy van, és különlegesnek, egyedinek, fontosnak tartja őt. Ez érzelmi biztonságot nyújt számára akkor is, ha kudarcok érik, hiszen tudja, hogy van hová “visszamennie”, van ahol érzelmileg feltöltődhet.
Lehet, hogy a szülő nagyon elfoglalt, lehet, hogy a gyermek sokat van egyedül. Ilyen élethelyzetek sajnos vannak. Nagyon fontos azonban, hogy amikor a szülő mégis ott van, az együtt töltött idő minden percében éreztesse gyermekével, hogy érdekli, amit mond, amit mutat. Adjon érdemi válaszokat a gyerek kérdéseire.

Televízió, mozgó képek –  csak iskolás korúaknak, szülői felügyelettel

A gyereknek hatalmas a képéhsége. Képekben dolgoz fel mindent, amit megtud a külvilágról, még saját érzéseit, gondolatait is. Ha a szülő mesél neki, állandóan újra és újra elképzeli a hallott történéseket. Ugyanez történik játék közben is.
Televíziózás, videózás közben azonban egy készen kapott, külső kép jelenik meg. A gyerek nem tud különbséget tenni a saját maga által kreált, illetve a vetített filmekben megjelenő kép között. Egy időre megnyugszik, majd – ezt bizonyára minden szülő észrevette –  izegni-mozogni kezd, felugrál, fel-felkiált, nő benne a feszültség, fokozódnak benne az agresszív indulatok. Vekerdy Tamás szerint ez még akkor is így van, ha a gyerek egy szép természetfilmet néz. A gyerekben ugyanis leállt a belső képkészítés, közben azonban filmen gyorsan pereg a cselekmény, áradnak rá feldolgozatlanul a külső képek, szokatlan, értelmezhetetlen ingerek.
Vekerdy a kompromisszum híve. Tiltani a televíziót nem érdemes, lehetőleg azonban iskolás kor előtt még ne nézzen a gyerek televíziót. Javasolja azt is, hogy utána is inkább csak egy-egy kiválasztott műsort nézzen a kisiskolás, limitált időben. Még egy fontos tanácsot hozzá tesz: ha mód van rá, ezt a kiválasztott műsort is együtt nézze a gyerek valamelyik szülővel.
Ha érdekesnek találtad az írást, még több hasonlót olvashatsz az Életrevaló Gyerek magazinban!
#1 Dr.BauerBela

2020. május 27., szerda

Meddig terjed a szülő felelőssége gyermeke irányába? - Védőügyvéd válaszol

Meddig terjed a szülő felelőssége gyermeke irányába? - Védőügyvéd válaszol

2020-01-07 08:30
Minden embernek vele született ösztönös vágya mutatkozik egy vagy több saját utód iránt. Rengeteg boldogságot ad a gyermeknevelés, azonban sosem szabad megfeledkezni az úgynevezett "árnyoldalról" sem, nevezetesen az összes felmerülő nehézségről, a kötelességek végtelen soráról, vagyis az örökké tartó küzdelemről. A szülő felelősséggel tartozik gyermekéért, különösen élete első 18 évében, hiszen élettapasztalat híján ekkor ő még nem képes felmérni saját tetteinek súlyát. A Lupovici Ügyvédi Iroda jogászai rámutattak, hogy a figyelem elmulasztása bizonyos esetekben milyen, akár büntetőjogi felelősséget is vonhat maga után.



A gyermekvállalás nemes, de elképesztő teher. Szabad elköteleződésről, önálló döntésről beszélünk, amely visszavonhatatlan és életünk végéig tart, jóllehet, a konkrét büntetőjogi tényállás csak a gyermek nagykorúságának eléréséig szankcionálja a felelőtlen szülői magatartást.
Dr. Lupovici Jack védőügyvéd szerint alapvetően senki felett sem szabad pálcát törni, hiszen szülőnek lenni talán az egyik legkeményebb feladat és a legnagyobb gondosság mellett is elegendő csupán egyetlen rossz pillanat, amikor a szülő nem figyel és megtörténik a baj. Egy kisgyerekre gyakorlatilag a nap 24 órájában ügyelni kell, ami természetesen képtelenség.
A gyermekek védelmét Magyarország jogrendszere rendkívül komolyan veszi, ezért amennyiben a szülőt tettéért vagy mulasztásáért büntetőjogi felelősségre vonják, a tisztességes eljárás eléréséért szükségünk van egy nagy tapasztalattal rendelkező védőügyvédre.
Hatályos Büntető Törvénykönyvünk az alábbiak szerint rendelkezik a kiskorú veszélyeztetésével kapcsolatban:
„A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy - ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él -, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
Amennyiben szülői felelősségről beszélünk, laikusként a logikánk azt sugallja, hogy bűncselekményt csak a szülő követhet el. A fokozott védelem miatt azonban más személyekre is kiterjed a szülői felelősség, tehát megvalósíthat bűncselekményt a szülő, továbbá a gyám, a nevelőszülő, illetve ezek élettársa. A kiterjesztést „szülőszerű” helyzetük indokolja.
Érdekesség továbbá, hogy a bíróság hiába fosztja meg szülői felügyeleti jogától valamely, vagy akár mindkét szülőt - ha egy háztartásban, közös lakásban élnek a kiskorúval, a jogfosztott szülők ugyanúgy felelnek, mint az, aki a felügyeletet egyébként gyakorolja.
Esetenként pedig a gyógypedagógus vagy a pedagógus asszisztens is felelősségre vonható, ha a nevelésére bízott gyermeket fizikai bántalmazással vagy más megalázó módon fegyelmezik (például egy diákotthonban).
A kiskorúak veszélyeztetése leggyakrabban szülői mulasztás vagy egyéb gondatlan cselekményének következménye, azokat a szándékos eseteket nem számolva, amikor a szülő kész akarva árt gyermekének kevés olyan esetet ismerünk amikor a szülő mentesülni akarna a büntetés alól. Ilyen esetben a büntetőügyvéd feladata, hogy a cselekményével arányos, a hatályos jogrend szerinti legenyhébb szankció kerüljön alkalmazásra, ami a bűncselekményt megvalósító szülő lelkiismeretét is a helyére rakja, ugyanakkor nem eltúlzott.
Az ugyvedipraxis.hu jogászai összegezték: Mely elemekből tevődik össze a szülői kötelesség?
  1. Az általános gondozás a gyermek megfelelő élelmezését, öltöztetését és normális életkörülmények biztosítását jelenti.
  2. Nevelés során igyekszünk formálni csemeténk jellemét, tudatosan és tervszerűen elősegíteni az ő szellemi fejlődését, s ehhez szükségszerűen hozzátartozik az is, hogy saját magatartásunkkal, életvitelünkkel állítunk számára példát.
  3. A felügyelethez tartozik a gyermek fizikai épségének megóvása, értelemszerűen a szülő nem hagyhatja, hogy gyermeke a forró vasaló körül játsszon, ugrándozzon, mert reálisan lehet súlyos, vagy akár halálos sérüléstől tartani.
Séta közben a szülőnek fognia kell a gyermeke kezét, úgy, hogy ne tudja sajátját kirántani, mert minél kisebb, annál hajlamosabb elszaladni, s annak könnyen tragédia lehet a vége. A 6 évesnél fiatalabb gyermekekre fokozottan kell ügyelni, ugyanis ebben a korban a legmagasabb a végzetes balesetek bekövetkeztének a veszélye.
A szülői felelősség általános ismérveinek súlyos megszegése megvalósítja a kiskorú veszélyeztetését. Nem kell extrém dolgokra gondolni, elegendő, ha a téli mínuszokban a szülő rövidnadrágban és nyári pólóban, pulóver nélkül járatja óvodába vagy iskolába a gyermeket.
A Lupovici Ügyvédi Iroda büntetőjogászai hangsúlyozzák, hogy csak a bíróság állapíthatja meg azt, hogy a szülő súlyosan vagy nem súlyosan szegte meg kötelességét. Mivel az emberek nem tökéletesek, ezért a kisebb nevelési hibákért vagy csekély súlyú mulasztásokért nem lehet büntetőjogi felelősségre vonni a szülőket. Más a helyzet olyankor, ha a sok kisebb súlyú probléma összeadódik, ilyenkor összhatásukban súlyos kötelezettségszegéssé avanzsálhatnak.
Az ügy körülményeit a kiskorú életkorával és személyiségével összhangban kell értelmezni, nem szabad egy kalap alá venni egy 3 éves gyermeket és egy 16 éves kamaszt.


Hogyan lehet veszélyeztetni a testi fejlődést?

Tipikus eset, amikor a szülő durván bántalmazza a kiskorút, aki ennek következtében megsérül vagy idegrendszere károsodik. Ide tartozik a gyermek éheztetése is, továbbá az, amikor a szülő nem fordít kellő figyelmet a gyermek tisztán tartására, tehát nincs lehetőség tisztálkodni, valamint tiszta ruhákhoz jutni. Ha a kiskorú megbetegszik, a szülő feladata gondoskodni a gyógyíttatásáról. Ha a gyermek nem jut gyógyszerekhez, megfelelő orvosi vizsgálathoz vagy kórházi kezeléshez, egyértelműen megállapítható a szülő büntetőjogi felelőssége.
Amennyiben a gyermek azért hal meg, mert a szülő nem cselekedett időben az orvos által meghatározott gyógykezelések biztosítása érdekében, a kiskorú veszélyeztetésén túlmenően helye van gondatlanságból elkövetett emberölés vétség megállapításának is. Ugyanez a helyzet akkor, amikor a szülők félreértelmezik, bagatellizálják a beteg gyermek állapotát, nem hívnak hozzá orvost, majd állapota kezelhetetlenné válik és ez végül a halálához vezet.


Mit jelent a kiskorú értelmi fejlődésének a veszélyeztetése?

Ha a tanköteles korú gyermeket a szülő visszatartja az óvodától vagy az iskolától, tette veszélybe sodorja a normális szellemi fejlődést. A nem megfelelő intézményválasztás is eredményezhet ilyet, például, amikor egy fogyatékkal élő gyermek nem részesülhet az ő egyéni fejlődését szolgáló speciális oktatásban, nevelésben.


Milyen az, amikor az erkölcsi fejlődést veszélyeztetik?

Adott egy alapvető társadalmi értékrend, mellyel minden ember tisztában van, hiszen csecsemőkortól kezdve beleivódik a zsigerekbe. Ha a kiskorú előtt rendszeresen trágár módon beszélnek, illetve, ha a szeme láttára végeznek szexuális cselekményt vagy követnek el bűncselekményt, az problémákat fog eredményezni a gyermek társadalmi beilleszkedése során. Megemlítendő még a családtagok ittas állapotban történő rendszeres bántalmazása is, mely később követendő példaként jelenhet meg.
A kiskorú különféle módszerekkel történő megfélemlítése, megalázása pedig súlyosan sérti annak érzelmi fejlődéshez való jogát.
Fontos, hogy a büntetőjogi felelősség megállapításához feltétlenül szükség van ok-okozati összefüggésre, tehát a konkrét veszélyhelyzetnek visszavezethetőnek kell lennie a szülői magatartásra.
Dr. Lupovici Jack büntetőügyvéd példaként hozza fel azt a sajnálatos helyzetet, amikor a gyermeknek büntetésből vagy bármilyen egyéb indíttatásból nem adnak enni, tehát a gyermek éhezni fog. Itt egyértelműen látható az ok-okozati összefüggés.
Viszont, amennyiben a gyermek rendszeresen káromkodik, de a családi háttér nyugodt, kiegyensúlyozott és boldog, nem ott keresendő a szülő felelőssége. Ebben az esetben a kiskorú máshonnan kapja a trágár impulzusokat, a szülő feladata ezt felkutatni és megszüntetni, hogy gyermeke fejlődése mihamarabb visszaterelődhessen normális medrébe.
#1 Dr.BauerBela

GENERALIZÁLT EKCÉM 1O ÉVES GYERMEKNÉL


#1 Dr.BauerBela