Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2021. szeptember 23., csütörtök

ZABOLA


 

#1 Dr.BauerBela

ALBINIZMUS


 

#1 Dr.BauerBela

 

A veszélyeztetett terhes

Ír

A helybéli magyar pedagógusok emlékezete szerint is először nyílik esély arra a kisjenői és a Körös-közi magyar gyerekeknek, hogy az általános iskola elvégzése után is anyanyelvükön tanuljanak tovább saját városukban, illetve a szülőfalujukhoz közel (vagy legalábbis közelebb, mint Aradon).

A 2008–2009-es tanévre ugyanis magyar osztályt terveznek az eddig kizárólag román tannyelvű Kisjenői Iskolacsoportban, a tagozaton szakközépiskolai képzést nyújtanának kereskedelem szakon.

A kilencedikbe felvételizők számítógépes helyosztásának első szakaszában 8 tanuló már bekerült ebbe az osztályba; szabad még 20 hely, de legalább 7 jelentkezőre van még szükség, hogy elindíthassák az osztályt. Az illetékesek elismerték, hogy nem volt megfelelő a hírverés (érzékeltetésül:  az oktatási minisztérium kisebbségi oktatásért felelős vezérigazgatója, Matekovits Mihály is lapunk internetes oldalán egy hozzászólásban hívta fel a figyelmünket a kisjenői magyar osztályra), de hozzá kell tenni, hogy a szak sem eléggé vonzó a diákok számára. Más kérdés, hogy talán mégsem ezen a portálon kellene toborozni az osztályba a diákokat.

Matekovits Mihály elmondta, hogy az előző évek tapasztalata, és a Körös-vidéki magyar családok igénye alapján kérvényezték a magyar osztály indítását. Simonyifalváról, Nagyzerindről, vagy Ágyáról kevesen választották a magyar nyelvű továbbtanulást Aradon a Csiky Gergely Iskolacsoportban, és vagy a család szerényebb anyagi helyzete, vagy a nagy távolság, vagy az alacsonyabb követelmények miatt a kisjenői román iskolák mellett döntöttek. Idén például Zerinden 10-en, Kisjenőben (Erdőhegyen) 9-en, Ágyán 3-an végeztek magyar tagozaton, de a Csikyt egy sem választotta közülük. „Van hét magyar végzős, akik még sehova nem jutottak be, őket kellene megtalálnunk, és meggyőznünk – folytatta Matekovits Mihály. – Ha minimális létszámmal is, de el kell indítanunk az osztályt, különben elvész az a nyolc diák is, aki már beiratkozott. Az igazság az, hogy tényleg nem volt reklámja, talán emiatt is jelentkeztek csak ennyien.”

Bíró Margit a Kisjenőhöz tartozó Erdőhegy általános iskolájának magyartagozat-vezetője (ez egyébként nem az Iskolacsoport, hanem a Mihai Veliciu Középiskola fennhatósága alá tartozik). „Tényleg, ha az újság korábban írta volna, biztos többen tudtak volna róla – mondta. – De hozzátartozik, hogy a kereskedelem nem túl vonzó. A diákok többsége az elektrotechnikát, vagy valamilyen más, hogy úgy mondjam, fiús szakot választott.”

Az iskola vezetősége támogatja a magyar osztályt, annál is inkább, mert nagyon sok magyar gyerek jár oda, és nem mindegyik beszéli jól a román nyelvet, emiatt lemaradnak társaiktól. „Minden évfolyamon szinte egy osztályra való magyar gyerek van a román osztályokban” – fogalmazott Bíró Margit. A vezetőséget ezért is meglepte, hogy nem teltek meg a helyek „első nekifutásra”.

Hogy kik lennének a tanárok? Bíró Margit szerint vannak magyar anyanyelvű pedagógusok a román tagozaton, Matekovits Mihály hozzátette, hogy „ott az erdőhegyi iskola magyar tanári kara”, és eleinte az se lenne baj, ha a szakképzést román nyelven kapnák a diákok, csak az a lényeg, hogy elinduljon az osztály, ha már lehetőség van rá.

A felvételi (a számítógépes helyosztás) második szakaszában július 8-ig kell leadniuk jelentkezéseiket a nyolcadikosoknak. Érdeklődni lehet a Kisjenői Iskolacsoportban, az Állomás utca 33. szám alatt, vagy a 0257/350-592-es telefonszámon.        #1 Dr.BauerBela

2021. szeptember 22., szerda

moquio betegség


 

#1 Dr.BauerBela

Segítség, táborozik a gyerek! Hogy engedjem el?

 

Segítség, táborozik a gyerek! Hogy engedjem el?

 

édesanya katasztrófaként éli meg, amikor csemetéje akár egy napra is elmegy otthonról. Ez a hozzáállás sok gyerek életét megkeseríti. Minden szülőnek meg kell tanulnia „elengedni” a gyerekét; meg kell ugyanis érteni, hogy nem csak az ő szárnyai alatt lehet biztonságban.

A szünidő alatt

Az iskolai szünetben hatványozottan jelentkezik a probléma, mert az anyukáknak is dolgozniuk kell. A vakáció két és fél hónapjára nem könnyű mindenkinek megfelelő megoldást találnia a gyerekek elhelyezésére. Erre találták ki a nyári táborokat. Sokan választják a bejárós táborokat, mert akkor legalább az estéket otthon tölti a gyerek. Kisiskoláskortól viszont érdemes kipróbálni a bentlakásos vakációzási lehetőségeket.

Nem kell izgulni, a közösségi szocializáció, bizony, jó dolog

Sok anyukában itt indul be a vészcsengő. Biztonságban lesz a gyerek? Mi van, ha baleset éri? Mit fog enni? Hol fog aludni? És egyáltalán: lehetséges, hogy más is tud vigyázni rá?

Íme, néhány jó tanács, hogyan ne légy paramama:
A tábor előtt beszéljétek át, mit szeretne csinálni a csemetéd a szünidőben, milyen igényei vannak. Ma már rengeteg tematikus tábor közül választhattok a katonaitól kezdve a lovas táboron át a dróntáborig. Csekkoljátok a tábor honlapját, vegyétek fel a kapcsolatot a táborszervezőkkel. A közösségi oldalakon kövessétek a hozzászólásokat. Érdemes körülnézni az ismeretségi körben, hátha sikerül beszervezni egy társat is. Mert, lássuk be, ha már elengeditek, akkor jobb egy baráttal, barátnővel, akivel együtt könnyebb a távollét.

 

Akár dróntáborba is beírathatod a gyereket /Fotó: People Team

Ilyen táborok vannak

A vidéki táborok díjszabása általában kedvezőbb a budapestiekénél, de ugyanazt a komplexitást nem mindegyik tudja nyújtani. A PEOPLE TEAM új generációs kecskeméti táborai idén 10 témacsomagot és 30 témát kínálnak a 7–17 év közötti célcsoportnak. Az egyhetes táborok napközis és bentlakásos változatban is elérhetők, ennek függvényében változik az ár, amely a napi háromszori étkezést, a korlátlan gyümölcs- és zöldségfogyasztást, a rengeteg programot és a szükséges felszereléseket, alapanyagokat egyaránt tartalmazza. Ide kattintva lehet többet megtudni a PT nyári táborairól, mindezt három egyhetes turnusban,

július 25–31.,

augusztus 1–7.

és augusztus 8–14. között,

a kecskeméti Neumann János Egyetem campusán.

A Summer Camp angol nyelvű nyári gyermektáborokat azzal a céllal hozták létre, hogy a gyerekek angoltanulását élvezetessé és hatékonnyá tegyék, miközben önmagukat is jobban megismerik, elsajátítják és használják az érzelmeik megértéséhez és kezeléséhez szükséges képességeket, valamint fejlődik kritikai és kreatív gondolkodásuk. A napközis táborba 10–14 év közötti gyerekeket várnak, a helyszíne Budapest II. kerülete. Az ötnapos angoltábor ára 60 ezer forint fejenként; a díj tartalmazza a napi háromszori étkezést és a táborban használt eszközök költségét.

A Balatoni kalandtáborban programok széles választéka várja a 7–16 éves résztvevőket: ilyenek a kincsvadászat, az íjászat, a katasztrófahelyzet elhárítás, az óriáslabirintus, az erőpróbák, a látogatás a Csibész tanyára, a számháború, a sátorkészítés, a falusi akadálypálya, a tábortűz vagy az éjszakai bátorságpróba. A hatnapos ottalvós nyári tábor díja 65 ezer forint / fő, ez tartalmazza a szálláson felül az étkezéseket, a belépőjegyeket és az alapanyagokat.

 

A táborokban rengeteg program várja az iskolásokat /Fotó: People Team

A tábor előtt erre figyelj!

Készítsd fel a gyereket a táborozásra: fontos, hogy megfogadja a táboroztatók utasításait, és főleg, hogy vigyázzon saját magára. Közösen pakoljátok be a bőröndöt. Legyen minden napra elég fehérnemű, póló – de lehet 2-3 nappal többre is tervezni. Hidegebb időre is készüljetek, mert mindig vannak esősebb napok. De azért itt sem szabad eszetlenül túlzásba esni: nem kell egy hétre hat pulcsi. Viszont ne felejtsük otthon a kedvenc kispárnát vagy plüssállatot.

Készüljünk fel mi is!

Nem csak a gyerekeknek kell felkészülniük a nyaralásra, a szülőknek sem árt megfogadni néhány tanácsot. Bizony sok gyerek táborozását maguk a szülők rontják el. Ne zaklassuk a gyereket kétóránként telefonhívásokkal. Ez most nem rólunk szól. Mi sem szeretnénk, ha nyaralás közben valaki folyton azzal piszkálna, hogy van-e nálunk zsebkendő, vagy megettük-e az ebédet. Beszéljünk meg egy időpontot – naponta vagy minden másnap –, amikor telefonálunk. A beszélgetéskor hagyjuk, hogy ő mesélje el az élményeit. Ha két perc után belesírunk a telefonba, akkor garantáltan oda a jókedv. A táborvezetőket sem kell naponta hívni, hogy éppen hol jár a gyerek – higgyük el, ha bármi baj van, mi leszünk az elsők, akit értesítenek. Az meg végképp a legrosszabb megoldás, ha kocsiba ülünk, és elrohanunk a gyerekért, mert elesett focizás közben. 

Senki sem fog éhen halni

Sok édesanya azt gondolja, hogy a főztje nélkül nem tud létezni a gyerek. Egy bentlakásos táborban alap a teljes ellátás. A különböző ételallergiákat is figyelembe veszik, már amennyiben ezt előre jelzik nekik. A legprofibb táborok korlátlan zöldség- és gyümölcsfogyasztásra is lehetőséget adnak. Ne érkezzünk a táborba egyheti hideg élelemmel. (A házi fasírt meg az almás lepény garantáltan nem fog elfogyni.) Ha elfoglaltuk a szállást, búcsúzzunk el. Hagyjuk, hogy a gyerek maga fedezze fel a helyet, és ismerkedjen a többi táborozóval.

 

A táborokban a gyerek teljes ellátást kapnak, sok zöldséggel, gyümölccsel /Fotó: People Team

Csak lazán

Egy nyaraláson mindenki szeret lazítani. A tábor alatt óhatatlanul eltűnik valami: nincs meg egy fél pár papucs, hiányzik a mobil töltője, vagy menthetetlenül összepiszkolódik egy póló. Ne csináljunk belőle ügyet, mert ezzel utólag is megkeseríthetjük a táborozás emlékét. 

Egy szó, mint száz: az a lényeg, hogy a gyerek jól érezze magát. Minden más mellékes. Egy fergeteges vakáció után az élmények és a kikapcsolódás is éreztetni fogja hatását a hétköznapokban. A gyerkőc önállóbb lesz, és energiával telten kezdi

 

#1 Dr.BauerBela

2021. szeptember 21., kedd

SZ'JK0R-LI B[RGYULLAD'S


 

#1 Dr.BauerBela

 

Kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozása

A tehetség nem teljesítmény, hanem tevékenység. A tehetséggondozás feladata tevékenységben tartani a gyermeket (egyént), tevékenységének megfelelő környezetet biztosítani.

A tehetségesek igen nagy részének esélye van az elkallódásra. Annak ellenére, hogy ma már a világ a tehetség sokféle megjelenési formáját elfogadja, a szabálytalan tehetségek felismerésére a napi gyakorlat során kevés lehetőség adódik. A külső, környezeti vagy belső, egyéni okokból eredő hátrányok a tehetség megmutatkozását még fejlődésnek indulásuk előtt megakadályozhatják. A tehetségek, képességstruktúrájuk kiegyenlítetlensége miatt gyakran tanulási zavarokkal küzdenek. A 2011. évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről a társadalmi leszakadás megakadályozása mellett új környezetet teremt a tehetséggondozás lehetőségeinek is.

A gyermekeknek, tanulóknak joga, hogy képességeiknek megfelelő nevelésben, oktatásban részesüljenek, s mindez tehetségük felismerésével és fejlesztésével történjen. A pedagógusnak kötelessége, hogy oktató-nevelő munkája során gondoskodjék a gyermek személyiségének fejlődéséről, tehetségének kibontakoztatásáról. Segítse a tehetségek felismerését, s nyilvántartsa a tehetséges gyermekeket.

A tehetséggondozó- védő rendszeren belül nagy szerep jut a pedagógiai szakszolgálatoknak. A 15/2013. (II.26.) EMMI rendelet a pedagógiai szakszolgálatok működéséhez rendeli a kiemelten tehetséges gyermekek, tanulók gondozását.

Az intézmények feladata:

  • a korai tehetség-felismerés;
  • tehetségazonosítás, tehetséggondozás feladatának ellátása;
  • a tehetséges gyermek személyiségfejlődésének támogatása, irányítása;
  • önismereti csoport szervezése és vezetése a tehetséges gyermekek részére;
  • tanácsadás, támogatás a szülőknek;
  • konzultáció a pedagógusok részére;
  • tehetség-tanácsadási fórum szervezése;
  • javaslat adása speciális tehetségprogramban való részvételre;
  • kapcsolattartás a feladat-ellátási körzetben működő oktatási intézményekkel és a tehetségfejlesztő programok vezetőivel.

A tehetség fejlesztésének folyamata soktényezős. A képességeken kívül több elemnek kell fejlődnie ahhoz, hogy a szunnyadó tehetségből teljesítményképes, kibontakozott tehetség alakuljon ki. A tehetségek felkutatásában és kibontakoztatásában az iskolának, a pedagógusnak kiemelt szerepe és felelőssége van.

A fejlesztő munka egyik kritikus pontja, hogy milyen életkorban kezdjük el a speciális tehetségfejlesztést. Gondot okozhat, ha túl korán kezdjük a munkát, de az is, ha a speciális képességterületeken elszalasztjuk a szenzitív korszakot. Az éppen megfelelő idő megválasztása a speciális képességtől, annak megjelenési idejétől is függ. Bizonyos mozgásbeli, zenei, matematikai tehetség már óvodáskorban megjelenhet. Ezek programszerű egyéni fejlesztése tehát már ekkor fontos, egészében véve az óvodáskor azonban „alapozó” korszaknak tekinthető. Ekkor elsősorban a megfelelő érzelmi fejlődést kell biztosítani a gyerekek számára azzal, hogy „törődünk” velük, s engedjük őket játszani. Ebben a korban még nem szabad „elkülöníteni” a tehetségesnek látszó gyerekeket, ebből sok probléma adódhat.

Az iskoláskor más lehetőségeket kínál. Kisiskolás korban is alapozó munkát végezhetünk, csak más értelemben, mint az óvodáskorban: elsősorban a tehetség általános képességeihez tartozó elemeit kell hatékonyan fejleszteni. Az úgynevezett speciális osztályok koraiak még ebben az időszakban, hiszen ezekben a kiemelkedő teljesítmény alapja többnyire a magas szintű általános intellektuális képességrendszer, nem pedig a speciális képesség. Ha felbukkan a tehetség – pl. matematika, nyelv –, egyéni programmal lehet a fejlesztést megoldani.

felső tagozat (illetve az ennek megfelelő gimnáziumi osztályok) már színtere lehet a hatékony speciális tehetségfejlesztésnek. Ez az a kor, amelyben a kutatások és a tapasztalat szerint (12-13 éves kor körül) többnyire megjelenik a speciális tehetség.

középiskolás kor ad igazán teret a hatékony speciális tehetségfejlesztéshez. Sokféle szervezeti forma alakult ki ehhez az iskolai gyakorlatban: fakultáció, tagozatok, speciális osztályok, mentor-program stb. Ezek mindegyike hatékonyan működhet. Fontos azonban, hogy a programok ne legyenek túlzóan speciálisak.

A tehetség kibontakoztatásában a pontot az i-re a felsőoktatásban tudjuk feltenni.

Mindezzel természetesen nem fejeződik be a tehetség kibontakozása. Az élethosszig tartó tanulás (lifelong learning) és az optimális munkahelyi feltételek elengedhetetlenek a tehetség teljesítményképes működéséhez és továbbfejlődéséhez.

A tehetségfejlesztés kritikus pontjai

A tehetséggondozásnak a tehetség-összetevők sokfélesége és a fejlődési folyamat meglehetős bonyolultsága miatt sok buktatója van. Ilyen lehet:

  • a tehetség azonosítása, felismerése;
  • a programok célkitűzései;
  • szervezeti formák;
  • gazdagítás, dúsítás;
  • tantestületi munkamegosztás, speciális funkciók;
  • együttműködés a családdal.

A tehetséggondozó gyakorlati munka legkritikusabb pontja a tehetség azonosítása, felismerése. Miért?

  • A tesztek önmagukban nem tévedhetetlenek, így egyedül ezekkel nehéz kiszűrni a tehetséget. Különböző mérési módszerek, attól függően, hogy eljárásukban mely funkció hangsúlyos, teljesen eltérő eredményeket adhatnak. Több eljárás kombinált használata és kihívást hordozó feladatok megoldása közben végzett, hosszabb ideig tartó megfigyelés javíthatja a felismerés hatékonyságát.
  • A szunnyadó tehetség nem mindig mutatja meg magát, gyakran ezért is nehéz felismerni.
  • A képesség és a teljesítmény nem azonos: gyakori a tehetséges, de alulteljesítő gyerek.
  • A kiemelkedő teljesítményhez az átlagtól eltérő kognitív folyamatok, elmélyült, már-már megszállott tevékenykedés, kitartó gyakorlás társulnak. Ez sokszor a normalitástól eltérő viselkedéssel jár. A helyzet kezelésének hibája, ha a szakember azt akarja eldönteni, hogy az adott jelenség tehetség-e, avagy pszichés zavar. A kérdés nem az, hogy valaki tehetséges-e, vagy sem, hanem hogy mi teheti tehetségessé.
  • A pedagógus, fejlesztő szakember és a gyerek folyamatos együttes tevékenysége segíti legjobban a tehetség felismerését.
  • Megbízhatóbb az azonosítás, ha a gyerek teljesítményéről, képességeiről szerzett információk több forrásból származnak.

A tehetségfejlesztés szervezeti formáinak megválasztásához gazdag rendszer áll rendelkezésre. Ezek közül a célkitűzéssel, a programmal, a tanulók jellemzőivel összhangban kell választani. A hatékonyság érdekében a tanórai és iskolán kívüli formákat célszerű összekapcsolni. Tartalmilag az iskolai tehetséggondozás legfőbb elve a gazdagítás, mely történhet mélységében (a tehetséges gyermekek több lehetőséget kapnak képességeik alkalmazására), tempóban (a tehetséges gyermekek több ismeretet kapnak ugyanannyi idő alatt, mint kevésbé kiemelkedő társaik) és tartalomban (az ismeretek a tehetséges gyermekek egyéni képességeihez igazodva, szükségleteikre építve kerülnek átadásra). Emellett a kreatív és kritikus gondolkodás fejlődésére/fejlesztésére is célszerű nagy hangsúlyt fektetni.

A tehetségeket csoportként kezelni téves, mert annyiféle a tehetség, ahány a tehetséges egyén. Ezért ellátásuk egyéni, még ha csoportosan történik is. Erre a legjobb megoldás a pedagógiai folyamatos során a differenciálás.

A tehetséggondozó munka hatékonyságát a pedagógusok az egymás közti speciális feladatmegosztással is elősegíthetik. Jó, ha egy pedagógusközösségben külön szakember tölti be a tehetséggondozó koordinátor szerepét, aki összefogja a tanórai és az iskolán kívüli tehetségfejlesztő tevékenységeket, kapcsolatot tart a Nemzeti Tehetségponttal és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézményben működő Nemzeti Tehetségfejlesztési Központtal, figyelemmel kíséri a Nemzeti Tehetségügyi Adatbázist, a tehetségvédelemmel kapcsolatos pályázatokat Megint más specializálódik a tehetség-tanácsadás tárgykörére, melyben lehetőség nyílik az esetleges problémás helyzetek konzultációs keretek között történő megoldására.

A tehetséggondozás azonban megoldhatatlan a szülők hatékony közreműködése nélkül. A pedagógusok és szülők közti folyamatos kapcsolattartás, a célok tisztázása, a követelmények egyeztetése, a mindkét részről megnyilvánuló érzelmi támogatás és a közös értékelés a legbiztosabb feltételei a gyermeki tehetség fejlődésének. Eredményes, jó életcél kialakítása és ideális pályaválasztás csak így képzelhető el. A pedagógus-szülő kapcsolattartásra több lehetőség áll a rendelkezésre, melyek közül legelső természetesen a személyes találkozás és megbeszélés, de emellett más formákra (pl. szülői értekezlet, „szülők akadémiája”) is lehet építeni.

Végül de nem utolsósorban a tehetség kibontakozása a társadalom számára is fontos. Ehhez az egész társadalom „tehetségviszonyát” erősíteni és alakítani kell, hogy a tehetségek számára szükséges környezetet minél könnyebben biztosítani lehessen. Ebben a munkában az állami szerepvállalás mellett a civil szférának is egyre nagyobb szerep jut.

A tehetségeseket nem felfedezni és fejleszteni kell, hanem egyéni fejlődésük számára, sokszínű fejlesztő környezetben egyéni utakat biztosítani.

#1 Dr.BauerBela

     Mennyire tehetséges a gyerekünk?



Mindannyian tehetségesnek látjuk a gyermekeinket és mindannyian mindent megadnánk annak érdekében, hogy valamilyen területen sikeres felnőttekké váljanak. Mindannyian készek vagyunk minden áldozatra, hogy azon a bizonyos területen külön támogatást nyújtsunk nekik, hogy kihozzák magukból a legtöbbet. Nem kétséges, jót akarunk nekik. Mégis, tegyük fel magunknak a kérdést: biztos, hogy erre van szükségük?

Ha a tehetség fogalom mélyére szeretnénk ásni, mindenekelőtt érdemes szétválasztani két dolgot: vannak tehetséges gyerekek, s vannak az úgynevezett „kiemelkedően tehetséges” gyerekek. Utóbbiak a kis Mozartok, akik hatévesen zeneműveket komponálnak, a kis Einsteinek, akik a pad alatt kvantummechanikáról olvasnak, miközben a többiek az o betűt igyekeznek két vonal közé gömbölyíteni, azok a gyerekek, akik nyolcévesen nemzetközi sakkversenyeket nyernek, vagy akik tíz évesen már úgy úsznak, hogy mindenki leendő olimpiai bajnokot lát bennük. Az ennyire tehetséges gyerekek borzasztóan ritkák, s valljuk be, bár egy bizonyos területen hatalmas teljesítmények lehetősége rejlik bennük, nem feltétlenül ők lesznek a legboldogabb felnőttek. Társaiktól meglehetősen elszigetelve nőnek fel, s gyakran pedagógusaik sem tudják eldönteni, hogy kiemelkedő tehetséggel, valamilyen pszichés zavarral, vagy egyszerre mindkettővel állnak szemben. Minden apai büszkeségem ellenére szülőként egy kis Mozart zsenijében hajlamos lennék egy életen át cipelt súlyos terhet látni. Beszéljünk tehát inkább azokról a többé-kevésbé kiegyensúlyozottan fejlődő gyerekekről, akik szinte mindegyikéről kiderülhet, hogy valamiben tehetségesebbek, mint kortársaik.

Először azt kell tisztáznunk, hogy mit is értünk tehetség alatt. Tehetségesnek tartjuk azokat, akik valamilyen területen kiemelkedő teljesítményre képesek. Tehetség alatt azonban nem valamilyen produktumot értünk, hanem a képességek, készségek és személyes tulajdonságok valamilyen együttesét.  Az 1978-ban publikált és széles körben elfogadott Renzulli modell szerint a tehetségnek három alapvető összetevője van:

  • átlagon felüli képességek,
  • a feladat iránti elkötelezettség
  • és kreativitás.

Az első részben általános képességekre vonatkozik, mint például a fejlett anyanyelvi képességek, részben pedig valamilyen speciális képességre, melyet sokáig az intelligencia különböző típusaival azonosítottak. A feladat iránti elkötelezettség olyan személyes tulajdonságokat foglal magában, melyek a tehetség kibontakozásához szükséges energiát biztosítják, mint például az érdeklődés, versenyszellem, kitartás vagy érzelmi stabilitás. A kreativitás pedig magában foglalja az eredetiséget, a problémaérzékenységet, a rugalmasságot és a gyors gondolkodást. A jó hír mindezzel kapcsolatban az, hogy ezeket a képességeket és készségeket nem határozza meg teljesen a gyerekek genetikai öröksége, a tehetség minden egyes összetevője fejleszthető. A rossz hír viszont az, hogy a tehetség annyira komplex képesség-együttes, hogy a túlságosan is egy speciális területre fókuszáló fejlesztés nem feltétlenül teszi lehetővé, hogy az adott területen kialakuló tehetség valóban érvényesüljön.

Forrás: a szerző készítése

Bonyolultnak hangzik? Pedig mint kiderült, ez még mindig egy nagyon leegyszerűsítő modell, mert ama speciális képességek köre, melyek tekintetében egy gyerek tehetségesnek bizonyulhat, szinte végtelen. Erre a tehetséggel foglalkozó kutatók is gyorsan rájöttek. Elkönyvelték, hogy a tehetség nagyon sokféle lehet, s a tudomány legnagyobb dicsőségére egyre bonyolultabb, egy ponton teljesen átláthatatlan ábrákat kezdtek gyártani a tehetség lehetséges összetevőiről. A kérdés most már az, hogy mindez miben segíti azokat, akik – Bruno Bettelheim szavaival élve – „elég jó” szülővé szeretnének válni? A válasz nagyon röviden: az ég világon semmiben. Ezek a modellek nem házi használatra készültek, hanem – elméletileg – azt szolgálják, hogy erre specializálódott pedagógiai szakértők eszközt kapjanak a tehetséges gyerekek azonosításához és célzott fejlesztéséhez. Erre Magyarországon egy hatalmasra duzzadt iparág keletkezett Nemzeti Tehetség Programmal, tehetség pontokként működő iskolák hálózatával, erre költött adóforintok súlyos milliárdjaival, ráadásul a 2011-es közoktatási törvény minden egyes iskola kötelező feladatai közé illesztette a tehetséggondozást. Az üzenet minden szülő számára nagyon megnyugtató: nem hagyunk elkallódni egyetlen tehetséget sem.

Komoly neveléstudományi szakértők szerint azonban mindezzel van néhány nagyon komoly baj. A tehetséges gyerekek fejlesztésének kiinduló pontja Magyarországon a tehetségek azonosítása, a fejlesztést igénylő gyerekek kiválogatása. Az ebben rejlő csapda az, hogy a kiválasztás alapjául azok a kritériumok és értékelési módszerek szolgálnak, melyek segítségével a pedagógusok a gyerekek tanulási teljesítményét mérik általában: tesztek, dolgozatok, feleltetés, megfigyelés. Ezek nem valamilyen speciális képességterületre irányulnak, s az iskola „jó tanulókkal” szembeni – jellemzően tantárgyakhoz kapcsolódó – elvárásai a legtöbbször alig vannak köszönőviszonyban a tehetség összetevőivel. És ha ez nem lenne elég, a tanulási teljesítményt nagyon erőteljesen – Magyarországon különösen – meghatározza a gyerekek családi háttere, s ugye nem gondoljuk, hogy a jobb módú, iskolázottabb szülők gyerekei a bennük rejlő lehetőségek alapján nagyobb tehetségpotenciált hordoznának, mint kevésbé szerencsés kortársaik. Némi túlzással a magyar tehetséggondozási rendszer alapvető problémáját a következő „elfogott levéllel” szemléltethetnénk: „Kedves Szülők! Gyermekük családi háttér indexe 0,8 ponttal meghaladja az önök településének átlagát, háztartásukban az átlagosnál 94 százalékkal több könyv található, s Önök a települési átlagnál 176 százalékkal többet költenek gyermekük különóráira. Mindezek alapján gyermekük felvételt nyert iskolája tehetséggondozó programjába, melyben tanulását a Nemzeti Tehetségprogram által külön díjazott egyéni mentor fogja támogatni annak érdekében, hogy gyermekük tehetsége még inkább kibontakozzon és sikeresen szerepeljen a tantárgyi versenyeken.”

A ma uralkodó pedagógia főárama szerint a tehetségeket nem kiválasztják, hanem maguktól kiválasztódnak – ha jó, tanulási élményekben gazdag oktatást kapnak. Ezzel azonban eljutunk oda, hogy a tehetségek kibontakoztatását nem valamilyen speciális, a „tehetségek” kiválogatásán alapuló és célzott, sajátos módszerekkel és külön pluszfoglalkozásokkal operáló oktatás szolgálja, az többnyire csak arra alkalmas, hogy a magasabb státuszú családokban élő gyerekek az iskolában is több tanulásukat segítő erőforráshoz jussanak. A jövő oktatása a személyre szabott, a motiváló tanulási élmények végtelen gazdagságát felkínáló oktatás. Ebben a kulcsszó a gazdagítás, de nem abban az erősen idejétmúlt értelemben, ahogy ma a magyar oktatási rendszert működtetetik, melyben a heti harminc tanóra után a „tehetséges” gyerekek még szakköri foglalkozásokon is részt vehetnek. A személyre szabott jó oktatás sok aktív tanulást, diverzifikált tanulásszervezést és tananyagot, valamint rengeteg, a gyerekek érdeklődésének megfelelő, egyes tantárgyakhoz nem feltétlenül kapcsolódó projektet és tevékenységet jelent, melyben minden tanuló talál magának olyan elfoglaltságot, melyet élvezettel csinál, s amiben jobb, mint a többiek. A tanulási élmények gazdagítása nem csak szakkör: erről kellene szólnia minden tanórai és tanórán kívüli iskolai tevékenységnek és szinte mindennek, amit a gyerek az iskolán kívül csinál.

Ezzel el is jutottunk oda, hogy mit jelent mindez a szülők számára? Elsősorban azt, hogy nem kell eldönteniük a gyerek helyett, hogy olimpiai bajnok úszó, sakkvilágbajnok, ünnepelt zongoravirtuóz vagy Nobel díjas fizikus lesz belőlük. Akkor járnak el jól, ha lehetővé teszik, hogy gyermekük rengeteg mindenben kipróbálja magát, ha rengeteg olyan tevékenységet tesznek elérhetővé a számukra, amit élvezettel, motiváltan csinálhatnak, s amiben sikeresnek érezhetik magukat.

  • Jó, ha a gyerek zenét tanul, de nem kell minden nap, hosszú éveken át hosszú órákra egy hangszer mellé kényszeríteni.
  • Jó, ha a gyerek rendszeresen sportol, de nem baj, ha megunja a focit és inkább tollasozna.
  • Jó, ha a gyerek sokat rajzol, de nem baj, ha egy idő után inkább videókat szerkesztene egy laptopon.

A gyerekek el fogják tudni dönteni, hogy mit csinálnak motiváltan és élvezettel, s mi az, amibe maguktól is hajlandók sok időt és energiát ölni. Szinte minden gyerekben benne van valamilyen tehetség, csak hagyni kell, hogy felfedezze magában. Az avítt iskolai oktatás és az alapjaiban átgondolatlan „tehetséggondozás” kombója ezt nem fogja megtenni helyette.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre.

Elindult a Portfolio Vélemény rovata, az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók

#1 Dr.BauerBela

v

A tehetséges gyermek felismerése


A tehetséges gyermekek felismeréséhez segítséget jelenthet Van-Tassel- Baska (1989; idézi Balogh, 2006) által összeállított tulajdonságlista. A tehetséges gyermekek az általánostól eltérő kognitív fejlődési vonalat mutathatnak: A tehetséges gyermekek a szimbólumok használatában jóval ügyesebbek, könnyebben sajátítják el a számok és betűk használatát. Jó koncentrációs készséggel bírnak, képesek egy problémával kitartóan foglalkozni. Jó memóriaképességgel rendelkeznek, a megjegyzett információt hosszú ideig képesek tárolni és azt használni.

A tehetséges gyermekeknek a fizikai és a szellemi fejlettségük gyakran nincs szinkronban, az oktatás során ezért rendszerint nem a biológiai, hanem a mentális korukat érdemes figyelembe venni. A helyzetüket továbbnehezítheti, hogy a különböző kognitív területek fejlettsége között is lehet egyenetlenség.

Korán tanulnak meg beszélni, nagyobb szókinccsel rendelkeznek, korán megtanulnak írni, olvasni. Nagyfokú kíváncsiság és tudásvágy jellemzi őket, hogy megértsék a körülöttük lévő világot. A tehetséges tanulók szeretnek önállóan, egyedül, saját tempójukban dolgozni és tanulni. Érdeklődési területük széles, igen kreatívak.

Az érzelmi aspektust illetően Van Tassel Baska kiemeli, hogy igazságérzetük fejlett, kritikusak, képesek az eseményeket más perspektívából is megközelíteni, jó humorérzékkel rendelkeznek. Érzelmeik intenzívebbek, túlérzékenyek lehetnek. Az élet kritikus kérdései iránt (pl. élet és halál) korán érdeklődnek. Teljesítménycentrikusak, maximalisták, magas energiaszintjük miatt gyakran tűnnek hiperaktívnak. Családjukhoz, kortársaikhoz erősen kötődnek. 

Feladat

Elrejtés

A tananyag XII. fejezetében található kérdőívek közül egy tehetséges tanítványára vagy ismerősére vonatkozóan töltse ki a Renzulli-Hartmann skálát!

Elrejtés

A tehetséges gyerekeknek az intellektuális teljesítmény mentén magasabb az önértékelésük, magasabb elvárásokat fogalmaznak meg (Ross és Parker, 1980; idézi Mirnics, 2014). Iskolai beilleszkedésük nem tér el osztálytársaiktól, viszont több veszélyeztető helyzet kialakulásával kell számolnunk: pl. az unalomból fakadó magatartási problémák kialakulása (Neihart és mtsai, 2002; idézi Mirnics, 2014). Törekvésük, hogy a többiekhez hasonlóak legyenek, ugyanakkor megőrizzék különlegességüket, folyamatos feszültséget eredményez.

 

Feladat

Elrejtés

Olvassa el az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének honlapján 2010. május 11-én megjelent esettanulmányt! 
http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=788 vagy megtalálható a tananyag XI. fejezetében: „Kreatív Tamás esete” címmel.
Figyelje meg, mennyiben hordozza a bemutatott tanuló a tehetséges fiatalokra jellemző sajátosságokat!

Elrejtés

A tehetséggondozó programok legkritikusabb eleme a gyermekek azonosítása: Ehhez a gyakorlatban leginkább valamilyen szűrőeljárást, tesztcsomagot használnak. Az eljárások összeállításában tartalmukat nézve az alábbi szempontok érvényesülnek (Gyarmathy, 2006):

1. általános intelligencia,

2. tananyag, ismeret,

3 speciális képesség,

4. érdeklődés,

5. tanulmányi eredményesség,

6. versenyen elért eredmény 

  

#1 Dr.BauerBela

2021. szeptember 20., hétfő

HYDROKELE/VIZSÉRV


 

#1 Dr.BauerBela

inkhiányoos betegség


 

#1 Dr.BauerBela

IGY VÉDHETŐK IKI GYRMEKENÉL HUGYUTI FERTŐZLSEK

 

Így védhetők ki gyermekkorban a húgyúti fertőzések!

Egészség - Minden, amit a gyermekkorban második leggyakrabban előforduló bakteriális fertőzésről tudni kell: mi okozza, melyek a tünetei, hogyan kezelhető, miért veszélyes és hogyan előzhető meg a húgyúti fertőzés.


Melyek a húgyúti fertőzések típusai?

Gyermekkorban a húgyúti fertőzések a légúti fertőzések után a második leggyakoribb bakteriális fertőzéstípusnak számítanak.  Két fő típusát különböztethetjük meg: az alsó és a felső húgyúti fertőzést. Alsó húgyúti fertőzések alatt a hólyag és a húgycsőfertőzés talaján kialakult gyulladást értjük. A felső húgyutak fertőzése a vesemedence és súlyosabb esetben a veseállomány baktériumok okozta betegsége. A húgyúti fertőzéseket leggyakrabban az Escherichia coli nevű, normálisan a székletben is meglévő baktérium okozza.

Kiket veszélyeztet leginkább?

A húgyúti fertőzések csecsemőkorban kisfiúknál gyakrabban fordulnak elő. Ebben szerepet játszik az is hogy ebben az életkorban a fityma még le van tapadva, a külső húgycsőnyílás nehezebben tartható tisztán, ezért a kórokozók könnyebben megtelepedhetnek. A későbbi életkorban a lányoknál fordul gyakrabban elő a betegség, mivel a húgycső rövidebb, tágabb, így  a kórokozók felszálló fertőzés révén könnyebben feljuthatnak a húgycsőbe és a felsőbb húgyutakba.

Melyek a húgyúti fertőzések tünetei?

Az alsó húgyúti fertőzés tünetei általában helyi jellegűek: sűrűbb, nehézkes, időnként fájdalmas, csípő vizeléssel kezdődik, amelyet hőemelkedés, bágyadtság, étvágytalanság és nyűgösség kísérhet. A vizelet normálistól eltérő színe, erősebb, kellemetlenebb szaga is fertőzésre utalhat.
A felső húgyutak gyulladását általános tünetek, így például a magas láz, rossz közérzet, hányinger, derékfájás jelezheti. Csecsemőkorban a magas láz mellett a betegségre hívhatja fel a figyelmet a haspuffadás, nyugtalanság és az étvágytalanság is. Gyakran az alsó húgyutak is gyulladtak, ezért a gyakoribb, fájdalmas, csípő érzéssel kísért vizelés is megfigyelhető.

Miért veszélyes, ha nem kezelik?

Megfelelő kezelés nélkül csecsemőknél a baktériumok elszaporodása akár szepszishez is vezethet, és nagyobb korban is súlyos szövődményeket, vesemedence-gyulladást, vesekárosodást okozhat.

Hogyan történik a betegség diagnosztizálása?

A diagnózis felállítása a gyermek alapos vizsgálatával illetve a tünetek kikérdezésével indul. A has vizsgálatakor húgyhólyag gyulladás esetén a hólyagtájék, a szeméremtest feletti terület nyomásra érzékeny, míg vesemedence gyulladásakor a vesetájék ütögetésre fájdalmas. A diagnózis pontosításában a vizeletvizsgálat nyújt segítséget, amely a reggeli első vizeletből történik.
Ennek a vizeletnek a laboratóriumi, üledék illetve bakteriológiai vizsgálata segít a betegség okának a feltárásában és a megfelelő gyógykezelés – az esetek többségében antibiotikum – kiválasztásában.
Hasi ultrahangra csak visszatérő esetben – vagy a vesék érintettségének igazolására - kisebb gyermekeknél, csecsemőknél, főleg fiúknál lehet szükség. Ezzel a vizsgálattal a hólyag fala, egyenetlensége, esetleg kövek és kiboltosulások észlelhetők. Bizonyos esetekben – például vesemedence gyulladás gyanúja esetén- pedig vérvételre is szükség lehet.

Hogyan kezelhető?

Az enyhe lefolyású húgyúti fertőzés, a húgyhólyaggyulladás otthoni kezeléssel megoldható, melynek során 5-7 napos antibiotikus kezelés, bő folyadékfogyasztás javasolt. Az antibiotikumos kezelés befejezése után célszerű egy újabb vizeletvizsgálat elvégzése.
A vesemedence-gyulladás kezelése mindig kórházban történik, mivel ebben az esetben vénásan adott antibiotikum szükséges, általában 7-10 napig. Nagyon fontos az ágynyugalom illetve a bő folyadékfogyasztás és a gyakori vizeletürítés, melynek segítségével meg lehet akadályozni, hogy a húgyutakban lévő baktériumok tovább szaporodjanak. A kórházi kezelést követően általában még több héten keresztül kell folytatni az előírt antibiotikum szedését, amellyel az ismételt fertőzés előzhető meg.
Vesemedence-gyulladáson átesett gyermekek nefrológiai gondozása a lehetséges szövődmények elkerülése miatt fontos. A gondozás során rendszeresen történik vizelet ellenőrzés, vizelettenyésztés illetve egyéb kiegészítő vizsgálatok (vérnyomásmérés, a vesék izotópos vizsgálata, hólyagfeltöltéses vizsgálat).

Hogyan előzhetők meg a húgyúti fertőzések?

  • Megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztásával, vizelési inger esetén pedig minél gyorsabb vizeletürítéssel. Tanítsuk meg gyermekeinknek, hogy soha ne tartogassák a vizeletet, mert a pangó vizeletben a baktériumok rohamos szaporodásnak indulnak.
  • A higiénés rendszabályok – többek között az intim tájék helyes mosásának - megtanításával és betartásával. Kislányoknak különösen fontos megtanítani, hogy minden alkalommal alapos kézmosás előzze meg az ürítést, idegen helyen soha ne üljenek rá a wc ülőkére, minél nagyobb terpeszben pisiljenek, székelés után gondosan tisztítsák meg a végbél területét és a törlés mindig elölről hátrafelé történjen. Mindig legyen kéznél fertőtlenítő spray/gél/törlő, amivel az ülőkét is át lehet törölni, nedves törlőkendő és eldobható, papírból készült wc-ülőke.
  • A hideg nem oka a fertőzésnek, de a lehűlés segíti a kórokozók elszaporodását, ezért a gyermekek öltözéke mindig az időjárásnak megfelelő legyen. Strandolást követően pedig ajánlott a vizes fürdőruha azonnali szárazra cserélése - egy alapos zuhanyzást követően-.
  • Csak természetes anyagú alsóneműt vásároljunk gyermekünknek! A műszálas, nehezen szellőző, szoros alsóneműket és ruhadarabokat kerüljük!
  • Visszatérő húgyúti fertőzések esetében válasszuk a lezuhanyozást illetve csökkentheti a diszkomfort érzetet a kamillás ülőfürdő.
  • Visszatérő húgyúti fertőzések esetén mindenképpen ki kell vizsgálni a gyermeket, hogy milyen hajlamosító – például valamilyen anatómiai eltérés - tényező húzódik meg a háttérben.
#1 Dr.BauerBela

koronavirus fertőzés gyerkekek/tünetek/

Koronavírus: ezek a leggyakoribb tünetek gyerekeknél

Fáradtság és fejfájás jelzik leggyakrabban a gyermekeknél a COVID-19-et. A kutatók korcsoportokra bontott tünetellenőrző listákat szorgalmaznak, hogy minél hatékonyabbá váljon a koronavírus-szűrés.

Fáradtság,fejfájásés láz - ezek a leggyakoribb koronavírus-szimptómák a gyerekeknél, akik között sokkal ritkábban fordul elő a felnőttekre jellemző szaglásvesztés vagy köhögés - állítják brit kutatók, akik a szigetország lakosai számára készített COVID Szimptómák Tanulmánya (COVID symptom study) névre keresztelt applikáción keresztül gyűjtik az önkéntesek által (akár) naponta szolgáltatott egészségügyi adatokat. Ezek alapján sokszor hamarabb megtalálnak egy gócpontot az Egyesült Királyságban, mint ahogy az a tesztelések nyomán kiderülne. Az alkalmazást eddig több mint 4,1 millióan töltötték le, az azonban nem nyilvános, hogy hányan használják aktívan, segítve ezzel a tudósok munkáját.

Koronavírus: rendkívüli szünet több tanintézményben

Csaknem 6 ezer intézményben rendben folyik az oktatás, azonban több óvodában és iskolában máris rendkívüli szünetet kellett elrendelni a koronavírus-helyzet miatt - közölte az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi). További részletekért kattintson korábbi cikkünkre.

Tim Spector, a King's College London professzora, e tanulmány vezetője szerint azonban, ideje tudatosítani az emberekben, hogy a COVID-19 főbb tünetei korcsoportonként eltérőek. A szakértő arra figyelmeztet, a brit egészségügyi szolgálat (NHS) COVID tünet listáján az első három helyen szerepelő szimptómák - a láz, az újonnan kialakult, folyamatos köhögés és a szaglás vagy ízérzékelés elvesztése - inkább csak a felnőttekre jellemzőek, míg a gyerekeknél az eddig összegyűlt adataik alapján szinte teljesen másképp jelentkezik a koronavírus-fertőzés.

A Spector vezette kutatócsoport legutóbbi megállapításait 198 igazoltan koronavírus-pozitív gyermekről jelentett tünetekre alapozta. Mint a The Guardian cikkéből kiderült, a 198 gyermek harmadának nem voltak szimptómái - ez egyébként csak még inkább megerősíti azokat a korábbi tanulmányokat, hogy a fertőzöttek jó része tünetmentes. Azoknak a gyerekeknek viszont, akiknek voltak tünetei, nagyban különböztek a felnőttekre jellemző szimptómáktól.


A fejfájás, a fáradtság és aláza leggyakoribb COVID-tünetek a gyerekeknél. Fotó: Getty Images

Furcsa kiütések

A tanulmány szerint COVID-pozitív gyerekek több mint felénél - 55 százalék - fáradtság, 54 százaléknál fejfájás és közel az alanyok felénél láz jelentkezett. Torokfájásra 38 százalékuk panaszkodott, 35 százalékuk hagyott ki egy vagy több étkezést, 15 százalékuknál pedig szokatlan kiütések is megjelentek, míg 13 százalékuk hasmenéstől szenvedett. Ezzel szemben a csapat megállapította, hogy a felnőtteknél a leggyakoribb tünetek a fáradtság, a fejfájás, a tartós köhögés, a torokfájás és a szaglás részleges vagy teljes elvesztése voltak. Spector professzor emiatt is hangsúlyozta, a koronavírusos gyerekek fele sem mutatta az NHS listáján első három helyen szereplő tüneteket.

Nem kell tesztelni, csak ne engedjék iskolába

"Ha a kormány ajánlásait követnénk, lemaradnánk a tüneteket is mutató fertőzöttek feléről" - figyelmeztetett a szakember, hozzátéve, hogy a tanároknak és a szülőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a vírus másképp jelenhet meg gyermekeknél és felnőtteknél. Mint mondta, az lenne a céljuk, hogy a gyerekeket, ha lehet továbbra se tegyék ki a teszteléssel járó kellemetlenségeknek, de tartsák távol őket az iskolától, ha tüneteik vannak.

Spector megjegyezte, a gyerekek egyes koronavírus-tünetei átfedésben vannak a szezonális megfázással, ami az általuk javasolt megközelítés alkalmazását kissé problémássá teheti a téli időszakban, de - mint mondta - a többi tünet, például a szokatlan bőrkiütések továbbra is segíthetnek a betegség felismerésében. Korábban egyébként ugyanez a kutatócsoport szorgalmazta is, hogy vegyék fel a hivatalos COVID tüneti listára a kiütéseket, mivel azok még a koronavírus-fertőzött felnőttek egy részénél is megjelentek. "Hatból egy gyerek kiütéses lesz a COVID-tól, és sokszor ez az egyetlen szimptóma, ami koronavírus-fertőzésre utal, hiszen a köhögés a megfázásra és influenzára is jellemző" - mondta a szakember, aki szerint a korcsoportonként eltérő jelek hátterében jó eséllyel az immunredszer vírusra adott reakciójának különbségei állnak.

Vegyes szakmai fogadtatás

Dr. Sanjay Patel, a Southamptoni gyermekkórházfertőző betegségektanácsadója a kutatás kapcsán megjegyezte: bár az NHS ellenőrzőlistája alapján lehet, hogy nem minden fertőzött gyereket észleltek, ám mégis meg tudták akadályozni az iskolai járványgócok kialakulását. Arra figyelmeztetett, ez a mostani tanulmány olyan tünetek figyelésére sarkall, ami nem nemcsak a koronavírusra jellemző, így ezek alapján távol tartani a gyereket az oktatástól szerinte problémás. "Ez a megközelítés nagyon ártalmas" - hangsúlyozta Patel, hozzátéve: sok gyerek nagyon sokat hiányozna az iskolából, és ha tesztelnénk őket, valószínűleg kiderülne, hogy a többségük negatív.
Martin Marshall professzor, a Háziorvosok Királyi Kollégiumának elnöke azonban üdvözölte a tanulmányt. "Annak megértése, hogy a gyermekek a felnőttektől eltérő tüneteket mutathatnak, hasznos ahhoz, hogy a háziorvosok, valamint az egyéb gyermekgyógyászok azonosítsák a gyermekek fertőzöttségét és megfelelően reagáljanak" - mondta.

 

#1 Dr.BauerBela

gyermekkori nemi felvilágotás

Szexuális felvilágosítás: már a gyermek két-három éves korában bele kell vágni R. Kiss Edit • 2018. június 21., 14:11 Az interneten terjedő kéretlen szexuális tartalmak, a visszaélések gyakorisága miatt egyre inkább felértékelődik a szexuális nevelés. Ez már kisgyermekkorban elkezdődik akaratlanul is, de tudatosan is korán, már a gyermek két-három éves korában bele kell vágjanak a szülők a felvilágosításba, ha azt szeretnék, hogy gyermekük ne váljon szexuális bántalmazás áldozatává. De mit mondjunk és hogyan − ebben segít Kui Enikő pszichológus. Szexuális felvilágosítás: már a gyermek két-három éves korában bele kell vágni Beszélni kell róla. Már kisiskolás korban meg kell tanítani a gyermeket arra, hogyan mondjon nemet • Fotó: Gecse Noémi „A szexuális nevelés már akkor elkezdődik, amikor megszületik a gyermek. Ahogy bánnak a szülők a gyermekkel, ahogy beszélnek a nemiségről, ahogy megélik a saját nemiségüket, amilyen mintát nyújtanak, az mind szexuális nevelés” − kezdte a téma taglalását Kui Enikő pszichológus. A Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ munkatársa szerint a szexualitásról akkor kell elkezdeni beszélni, amikor a gyermek éntudata kezd érni, két-három évesen, amikor a testrészeiket kezdik felfedezni. „Ekkor nagyon egyszerűen, a gyerek szintjén, az ő szavaival kell beszélni arról, hogy a nemi szervek mire valók, hogyan ápoljuk, hogyan védjük azokat. Először el lehet mondani, hogy neki milyen teste van, az mire való, az ellenkező nemnek milyen teste van, az mire való. A beszéden kívül a fogamzásról, a születésről szóló könyveket lehet használni. Fontos, hogy abban rajzok legyenek, ne fotók és ne túl részletesek, inkább kevés szöveg, kevés rajz és beszélgetés is kísérje. El lehet indulni a gyermek által már ismert képektől, a növény vagy állatvilágból. A gyermekeknek való, szexualitásról szóló könyvekből bőven kapunk inspirációt, hogy milyen életkorban mit mondjunk” − ajánlotta a szakember. Az intim zóna fogalma Amellett, hogy ez egy örömforrás, és hogy az a célja, hogy felnőtt korában gyermeket nemzzen, szüljön, el kell mondani a szexualitással kapcsolatosan a gyermeknek azt is, hogy mi az, amit nem szabad. „Már két-három évesen, attól kezdve, hogy közösségbe kerül, idegenekkel találkozik, tudnia kell, hogy azok a testrészek, amit a fehérnemű takar, az ő intim zónáját jelentik, azokhoz rajta és a szülein kívül senki más nem nyúlhat. Tehát nem felfedezendő terület. Nagyon kell figyelni arra, különösen óvodásoknál, hogy hogyan fogalmazzuk ezt meg. A gyereknek nincs autoritása, nincs belső ereje ahhoz, hogy vezető szerepet vállalhasson egy felnőtt-gyermek kapcsolatban. Tehát ne azt mondjuk neki, hogy te ne engedd meg, hogy hozzá nyúljanak, hanem, hogy a felnőttnek nem szabad hozzányúlni. Mert a gyermek kiszolgáltatott ebben a pozícióban” − tanácsolta a pszichológus. Nem csak 5-8. osztályban kell szóbahozni a szexualitást • Fotó: Pixabay.com Kiegészítette, adni kell a gyermeknek egy forgatókönyvet arra, hogy ha valaki szexuális úton közelít hozzá, meg akarja érinteni, akkor mit kell csináljon. És, hogy nem az övé a tett felelőssége, csak az, hogy kommunikáljon erről. „A szülőknek tudniuk kell azt, hogy a gyerekek ártatlanok, a felnőttek viszont nem. És a szexuális bántalmazás nem ritka, ahogy az sem, hogy szomszéd, rokon, nagyobb gyerek, sokszor rokon gyermekek azok, akik szexuális játékokba kezdenek. Időről-időre szóba kell ezt hozni, beszélgetni kell arról, hogy valaki ért-e hozzá a gyermekhez ilyen módon" − ajánlotta. A pszichológus hozzáfűzte, van egy időszak, amikor természetes a gyermekek ilyen jellegű érdeklődése, amikor anyást-apást játszanak, megvizsgálják egymást, ezért nem szabad megszégyeníteni őket, hanem beszélni kell arról, ami érdekli őket. Ne legyen tabu a téma „Jó alkalom a szexualitásról való beszélgetésre, ha a családba új baba érkezik. Mindig abból kell kiindulni, hogy mit tud a gyermek és mire kíváncsi. Kérdezzük meg ezt. Ha megkérdezi a négy éves gyermek, hogy mi a szex, mert az óvodában, a játszótéren hallott róla, akkor megkérdezem tőle, hogy te mit tudsz róla? És abból kiindulva, amit hallott a gyermek, annyit mondunk el, amennyi érdekli őt” − fogalmazta meg Kui Enikő. Úgy gondolja, ha tabuként kezeljük ezt a témát, akkor megérzik a gyermekek a felnőtt szorongását, gátlásait és akkor félnek majd erről a témáról beszélni. A szülők felelőssége Már az óvodások tudnak a telefonnal, számítógéppel bánni és ez egyáltalán nem biztonságos terület, a szülőnek tudnia kell, hogy itt szexuális tartalmakkal is találkozhat a gyerek, ami trauma lehet számára – hívta fel a figyelmet a szakember. Kifejtette, egyes, tartalmakat blokkoló programokat kell telepíteni a gyermek által használt eszközökre, ha pedig mégis találkozik nem kívánt tartalmakkal, tudnia kell, hogy mit csináljon. Egy testvér érkezése jó alkalom arra, hogy előkerüljön a téma • Fotó: Pixabay.com „ El kell mondani, hogy szóljon a felnőttnek, kapcsolja ki a gépet, merthogy ez ártalmas, csúnya, az igazi szexualitás nem ilyen és rossz szándék van mögötte, amitől a szülei meg akarják védeni. A gyermekek számára feldolgozhatatlanok ezek a tartalmak. Számukra durva egy aktust látni és a feldolgozás folyamatában lehet, hogy ezt eljátsszák, újraélik. Megjelenik ez a gyermek rajzaiban, a beszédében, ez mind annak a jele, hogy számára kezelhetetlen információt kapott. És nem ritka az sem, hogy nagyobb gyermekek náluk kisebbeken próbálják ki, ha ilyet láttak. Az, hogy a gyermek mit csinál a telefonon, az interneten, mit néz, az a felnőtt felelőssége” − szögezte le Kui Enikő. Meg kell tanítani nemet mondani Iskolás korban már sokkal inkább bele kell menni a részletekbe a szexuális nevelés terén. A szakemberek tapasztalata szerint míg korábban a szexualitás kérdése öt-nyolc osztályos korban került terítékre, addig most már első osztályban is előfordulnak visszaélések, például az iskola vécéjében nagyobb gyermek kisebb gyermeket próbál meg erőszakkal valamilyen aktusra rábírni. „Ezért kell tudjanak a gyermekek nemet mondani, meg kell tanítani őket arra, hogyan kerüljék el ezeket a szituációkat, kinek szóljanak az iskolában vagy otthon, ha történt valami. A szexuális tartalmú filmek, felvételek kapcsán el kell mondani azt, hogy a szexualitás az intimitástól elválasztva megüresedik, bántalmazóvá válik és hogy nem ez az igazi, ez így nem szép, ez így fájdalmas, ezért embereket kihasználnak, ez nem játék, nem vicc, hanem bűncselekmény. Ahogy az is bűncselekmény, ha lefilmeznek valakit szexuális aktus közben és a filmet megosztják, terjesztik” − mutatott rá a pszichológus. Kihangsúlyozta, a gyermek mindig áldozat, még akkor is, ha elkövető, vele is történt valami, aminek következtében kialakult ez a viselkedése. A kíváncsiságot nem ítéljük el, azt kielégítjük, de a visszaélésekkel szemben nagyon határozottan fel kell lépni – szögezte le. Lapozgassunk könyevket, amelyek segítenek • Fotó: Gecse Noémi Az iskolákban dolgozó pszichológusok azt tapasztalják, hogy akár ötödikes gyermekek is már érzelemmentesen viszonyulnak a szexualitáshoz, olyan nekik ez, mint a fogmosás, vagy az evés, így viszont nem csoda, hogy annyi bántalmazó történet van. Ebben a kontrollálatlanul nézett filmeknek is szerepe van, azt hiszik a gyermekek, hogy az ott látott erőszak normális – mutatott rá Kui Enikő. A meccs és a pizzaevés Tinédzserkorban elsősorban a személyes beszélgetésekre van szükség a gyermekek és szülők között és fontos őszintén beszélni arról, hogy milyen viselkedést várnak el a fiataloktól. „Fel kell állítani a határokat, el kell mondani, hogy a mi családunkban mi ilyen értékeket képviselünk, én miért szeretném, hogy várjon, meddig várjon. És nem mindegy, milyen hasonlatokat használunk. Ha úgy beszélnek a gyermek előtt a szexualitásról, mint egy mérkőzésről, ahol belőnek, dákó van, helyzet van, akkor a gyermek is úgy fog viszonyulni hozzá, mint sportvetélkedőhöz: ha a szülő nincs otthon, akkor helyzet van, ha buli van, helyzet van, ilyenkor kell szexelni, be kell állni a kapuba, ha van kedvem hozzá, ha nincs. Át kell adni a gyermeknek azt, hogy szexelni nem kell azért, mert lehetőség van rá. Elméletileg sokat tudnak a fiatalok a szexről, de keveset a fokozatosságról, az intimitás megéléséről” − fejtette ki a szakember. Hozott egy jobb hasonlat a szexualitásra, a pizzaevést: „mert a pizzaevés azzal kezdődik, hogy éhes vagyok és kedvem lenne enni. És aztán azon gondolkodom, hogy egyedül eszem-e, vagy kimegyek valakivel, vagy, hogy milyen legyen, mi legyen rajta. Ha megkóstoltam és nem ízlik mégsem, akkor nem kötelező megenni, otthagyhatom, ha csak a felét eszem meg, nem probléma. Nincs kényszer és ez egy belső, tudatos döntés eredménye kell legyen. Fel kell szabadítani a fiatalokat az alól a teher alól, hogy mi lesz ha nem, mi lesz ha igen”.(Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/eletmod/szexualis-felvilagositas-mar-a-gyermek-ket-harom-eves-koraban-bele-kell-vagni#) 

#1 Dr.BauerBela

Szexuális felvilágosítás: már a gyermek két-három éves korában bele kell vágni R. Kiss Edit • 2018. június 21., 14:11 Az interneten terjedő kéretlen szexuális tartalmak, a visszaélések gyakorisága miatt egyre inkább felértékelődik a szexuális nevelés. Ez már kisgyermekkorban elkezdődik akaratlanul is, de tudatosan is korán, már a gyermek két-három éves korában bele kell vágjanak a szülők a felvilágosításba, ha azt szeretnék, hogy gyermekük ne váljon szexuális bántalmazás áldozatává. De mit mondjunk és hogyan − ebben segít Kui Enikő pszichológus. Szexuális felvilágosítás: már a gyermek két-három éves korában bele kell vágni Beszélni kell róla. Már kisiskolás korban meg kell tanítani a gyermeket arra, hogyan mondjon nemet • Fotó: Gecse Noémi „A szexuális nevelés már akkor elkezdődik, amikor megszületik a gyermek. Ahogy bánnak a szülők a gyermekkel, ahogy beszélnek a nemiségről, ahogy megélik a saját nemiségüket, amilyen mintát nyújtanak, az mind szexuális nevelés” − kezdte a téma taglalását Kui Enikő pszichológus. A Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ munkatársa szerint a szexualitásról akkor kell elkezdeni beszélni, amikor a gyermek éntudata kezd érni, két-három évesen, amikor a testrészeiket kezdik felfedezni. „Ekkor nagyon egyszerűen, a gyerek szintjén, az ő szavaival kell beszélni arról, hogy a nemi szervek mire valók, hogyan ápoljuk, hogyan védjük azokat. Először el lehet mondani, hogy neki milyen teste van, az mire való, az ellenkező nemnek milyen teste van, az mire való. A beszéden kívül a fogamzásról, a születésről szóló könyveket lehet használni. Fontos, hogy abban rajzok legyenek, ne fotók és ne túl részletesek, inkább kevés szöveg, kevés rajz és beszélgetés is kísérje. El lehet indulni a gyermek által már ismert képektől, a növény vagy állatvilágból. A gyermekeknek való, szexualitásról szóló könyvekből bőven kapunk inspirációt, hogy milyen életkorban mit mondjunk” − ajánlotta a szakember. Az intim zóna fogalma Amellett, hogy ez egy örömforrás, és hogy az a célja, hogy felnőtt korában gyermeket nemzzen, szüljön, el kell mondani a szexualitással kapcsolatosan a gyermeknek azt is, hogy mi az, amit nem szabad. „Már két-három évesen, attól kezdve, hogy közösségbe kerül, idegenekkel találkozik, tudnia kell, hogy azok a testrészek, amit a fehérnemű takar, az ő intim zónáját jelentik, azokhoz rajta és a szülein kívül senki más nem nyúlhat. Tehát nem felfedezendő terület. Nagyon kell figyelni arra, különösen óvodásoknál, hogy hogyan fogalmazzuk ezt meg. A gyereknek nincs autoritása, nincs belső ereje ahhoz, hogy vezető szerepet vállalhasson egy felnőtt-gyermek kapcsolatban. Tehát ne azt mondjuk neki, hogy te ne engedd meg, hogy hozzá nyúljanak, hanem, hogy a felnőttnek nem szabad hozzányúlni. Mert a gyermek kiszolgáltatott ebben a pozícióban” − tanácsolta a pszichológus. Nem csak 5-8. osztályban kell szóbahozni a szexualitást • Fotó: Pixabay.com Kiegészítette, adni kell a gyermeknek egy forgatókönyvet arra, hogy ha valaki szexuális úton közelít hozzá, meg akarja érinteni, akkor mit kell csináljon. És, hogy nem az övé a tett felelőssége, csak az, hogy kommunikáljon erről. „A szülőknek tudniuk kell azt, hogy a gyerekek ártatlanok, a felnőttek viszont nem. És a szexuális bántalmazás nem ritka, ahogy az sem, hogy szomszéd, rokon, nagyobb gyerek, sokszor rokon gyermekek azok, akik szexuális játékokba kezdenek. Időről-időre szóba kell ezt hozni, beszélgetni kell arról, hogy valaki ért-e hozzá a gyermekhez ilyen módon" − ajánlotta. A pszichológus hozzáfűzte, van egy időszak, amikor természetes a gyermekek ilyen jellegű érdeklődése, amikor anyást-apást játszanak, megvizsgálják egymást, ezért nem szabad megszégyeníteni őket, hanem beszélni kell arról, ami érdekli őket. Ne legyen tabu a téma „Jó alkalom a szexualitásról való beszélgetésre, ha a családba új baba érkezik. Mindig abból kell kiindulni, hogy mit tud a gyermek és mire kíváncsi. Kérdezzük meg ezt. Ha megkérdezi a négy éves gyermek, hogy mi a szex, mert az óvodában, a játszótéren hallott róla, akkor megkérdezem tőle, hogy te mit tudsz róla? És abból kiindulva, amit hallott a gyermek, annyit mondunk el, amennyi érdekli őt” − fogalmazta meg Kui Enikő. Úgy gondolja, ha tabuként kezeljük ezt a témát, akkor megérzik a gyermekek a felnőtt szorongását, gátlásait és akkor félnek majd erről a témáról beszélni. A szülők felelőssége Már az óvodások tudnak a telefonnal, számítógéppel bánni és ez egyáltalán nem biztonságos terület, a szülőnek tudnia kell, hogy itt szexuális tartalmakkal is találkozhat a gyerek, ami trauma lehet számára – hívta fel a figyelmet a szakember. Kifejtette, egyes, tartalmakat blokkoló programokat kell telepíteni a gyermek által használt eszközökre, ha pedig mégis találkozik nem kívánt tartalmakkal, tudnia kell, hogy mit csináljon. Egy testvér érkezése jó alkalom arra, hogy előkerüljön a téma • Fotó: Pixabay.com „ El kell mondani, hogy szóljon a felnőttnek, kapcsolja ki a gépet, merthogy ez ártalmas, csúnya, az igazi szexualitás nem ilyen és rossz szándék van mögötte, amitől a szülei meg akarják védeni. A gyermekek számára feldolgozhatatlanok ezek a tartalmak. Számukra durva egy aktust látni és a feldolgozás folyamatában lehet, hogy ezt eljátsszák, újraélik. Megjelenik ez a gyermek rajzaiban, a beszédében, ez mind annak a jele, hogy számára kezelhetetlen információt kapott. És nem ritka az sem, hogy nagyobb gyermekek náluk kisebbeken próbálják ki, ha ilyet láttak. Az, hogy a gyermek mit csinál a telefonon, az interneten, mit néz, az a felnőtt felelőssége” − szögezte le Kui Enikő. Meg kell tanítani nemet mondani Iskolás korban már sokkal inkább bele kell menni a részletekbe a szexuális nevelés terén. A szakemberek tapasztalata szerint míg korábban a szexualitás kérdése öt-nyolc osztályos korban került terítékre, addig most már első osztályban is előfordulnak visszaélések, például az iskola vécéjében nagyobb gyermek kisebb gyermeket próbál meg erőszakkal valamilyen aktusra rábírni. „Ezért kell tudjanak a gyermekek nemet mondani, meg kell tanítani őket arra, hogyan kerüljék el ezeket a szituációkat, kinek szóljanak az iskolában vagy otthon, ha történt valami. A szexuális tartalmú filmek, felvételek kapcsán el kell mondani azt, hogy a szexualitás az intimitástól elválasztva megüresedik, bántalmazóvá válik és hogy nem ez az igazi, ez így nem szép, ez így fájdalmas, ezért embereket kihasználnak, ez nem játék, nem vicc, hanem bűncselekmény. Ahogy az is bűncselekmény, ha lefilmeznek valakit szexuális aktus közben és a filmet megosztják, terjesztik” − mutatott rá a pszichológus. Kihangsúlyozta, a gyermek mindig áldozat, még akkor is, ha elkövető, vele is történt valami, aminek következtében kialakult ez a viselkedése. A kíváncsiságot nem ítéljük el, azt kielégítjük, de a visszaélésekkel szemben nagyon határozottan fel kell lépni – szögezte le. Lapozgassunk könyevket, amelyek segítenek • Fotó: Gecse Noémi Az iskolákban dolgozó pszichológusok azt tapasztalják, hogy akár ötödikes gyermekek is már érzelemmentesen viszonyulnak a szexualitáshoz, olyan nekik ez, mint a fogmosás, vagy az evés, így viszont nem csoda, hogy annyi bántalmazó történet van. Ebben a kontrollálatlanul nézett filmeknek is szerepe van, azt hiszik a gyermekek, hogy az ott látott erőszak normális – mutatott rá Kui Enikő. A meccs és a pizzaevés Tinédzserkorban elsősorban a személyes beszélgetésekre van szükség a gyermekek és szülők között és fontos őszintén beszélni arról, hogy milyen viselkedést várnak el a fiataloktól. „Fel kell állítani a határokat, el kell mondani, hogy a mi családunkban mi ilyen értékeket képviselünk, én miért szeretném, hogy várjon, meddig várjon. És nem mindegy, milyen hasonlatokat használunk. Ha úgy beszélnek a gyermek előtt a szexualitásról, mint egy mérkőzésről, ahol belőnek, dákó van, helyzet van, akkor a gyermek is úgy fog viszonyulni hozzá, mint sportvetélkedőhöz: ha a szülő nincs otthon, akkor helyzet van, ha buli van, helyzet van, ilyenkor kell szexelni, be kell állni a kapuba, ha van kedvem hozzá, ha nincs. Át kell adni a gyermeknek azt, hogy szexelni nem kell azért, mert lehetőség van rá. Elméletileg sokat tudnak a fiatalok a szexről, de keveset a fokozatosságról, az intimitás megéléséről” − fejtette ki a szakember. Hozott egy jobb hasonlat a szexualitásra, a pizzaevést: „mert a pizzaevés azzal kezdődik, hogy éhes vagyok és kedvem lenne enni. És aztán azon gondolkodom, hogy egyedül eszem-e, vagy kimegyek valakivel, vagy, hogy milyen legyen, mi legyen rajta. Ha megkóstoltam és nem ízlik mégsem, akkor nem kötelező megenni, otthagyhatom, ha csak a felét eszem meg, nem probléma. Nincs kényszer és ez egy belső, tudatos döntés eredménye kell legyen. Fel kell szabadítani a fiatalokat az alól a teher alól, hogy mi lesz ha nem, mi lesz ha igen”.(Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/eletmod/szexualis-felvilagositas-mar-a-gyermek-ket-harom-eves-koraban-bele-kell-vagni#) 

#1 Dr.BauerBela

 

A „fehérnemű szabály”- tanítsuk meg a gyerekeknek, hogyan védhetik meg magukat a szexuális visszaélésektől



Ötből egy gyerek válik szexuális abúzus vagy erőszak valamilyen formájának áldozatává. Bármelyik gyerekkel megtörténhet, függetlenül nemétől, korától, bőrszínétől, családi hátterétől, vallásától. Az elkövető sokszor a gyerek által is ismert, szeretett személy, és nem feltétlenül felnőtt. Az Európai Tanács azért dolgozta ki a szülők és gondviselők számára a „fehérnemű szabály” egyszerű módszerét, hogy elősegítse a beszélgetést a kisgyerekkel, és ezzel megelőzhető legyen a szexuális abúzus.


A megelőzés egyik alapja a jó otthoni kommunikáció: a nyitottság, határozottság, és a barátságos, félelemmentes légkör. Ha a szülő úgy érzi, nem tud a témáról nyíltan beszélni gyerekével, a kiadvány szerkesztői emlékeztetnek: valószínűleg a gyerekek sokkal könnyebben kezelik a kérdést, mint a felnőttek, aggodalomra tehát semmi ok. Egy gyerek sem lehet túl kicsi ahhoz, hogy megtanítsuk neki a fehérnemű szabályt, és így nagyobb biztonságban legyen.  


A felnőtteknek szóló rövid anyaggal együtt egy képeskönyvet is kiadtak Kiko and the Hand (Kiko és a Kéz) címen: Kiko, a mesebeli kisgyerek új barátot talál, a színes Kezet, akivel együtt játszhat. A mese kapcsán most bemutatjuk, hogy tanítható meg a gyerekeknek a fehérnemű szabály.



A fehérnemű szabálynak öt eleme van:


A tested csak a tiéd


A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy a testük felett csak ők rendelkezhetnek, és senki sem érintheti meg őket az engedélyük nélkül. Ha kiskorától fogva nyíltan beszélgetünk a gyerekkel a szexualitásról és az intim testrészekről (a fejlettségének, korának megfelelő megnevezéseket és szavakat használva), segítünk neki abban, hogy megértse, mit szabad és mit nem.

Joga van visszautasítani akár a puszit, akár az érintést, még a saját szüleitől, szeretteitől is.


Meg kell tanulnia azonnal és határozottan nemet mondani bármilyen, szerinte nem helyénvaló érintésre, kilépni az ilyen helyzetből és rögtön szólni egy felnőttnek. Fontos, hogy kitartó legyen ez utóbbiban, és addig mondogassa, mi történt, és erőltesse a témát, míg valaki komolyan nem veszi mondandóját.


A mesekönyvben a Kéz engedélyt kér Kikótól, hogy különböző testrészein, például a kezén vagy az orrán megérinthesse őt, és ezt Kiko megengedi. Amikor a Kéz Kiko alsóneműjébe szeretne nyúlni, Kiko azt kiáltja: NEM! Ennek kapcsán a szülők elmagyarázhatják, hogy a gyerek bármikor nemet mondhat. 


Jó érintés – rossz érintés


A gyerekek nem mindig ismerik fel a helyénvaló, és a nem helyénvaló érintést. Meg kell nekik tanítani, hogy nem helyes, ha valaki megnézi vagy megérinti intim testrészeiket, vagy arra kéri őket, nézzék vagy érintsék meg az ő intim testrészeiket. A fehérnemű szabály segít nekik egyszerűen megtanulni ennek határát: az alsóneműt.  Abban is segíthet a szabály, hogy tudatosítsa a gyerekekben, hogy ha valami olyan történik, amiről nem tudják megítélni, hogy jó, vagy rossz, beszéljenek erről egy olyan felnőttel, akiben megbíznak.


A mesekönyvben Kiko nem engedi meg, hogy a Kéz az alsóneműjébe nyúljon. A szülők ennek kapcsán elmesélhetik a gyerekeknek, hogy vannak olyan felnőttek – pl. gondozók, szülők, orvosok –, akiknek néha meg kell érinteni őket, de ekkor is mondhatnak nemet, ha az adott helyzetben rosszul, kényelmetlenül érzik magukat.


Jó titok – rossz titok


A közös titok a szexuális abúzust elkövetők leggyakoribb taktikája („Legyen ez a mi titkunk”). Ezért fontos, hogy megtanítsuk a különbséget jó és rossz titok között, és, hogy kölcsönös bizalmon alapuljon a szülő, gondviselő és a gyerek kapcsolata.

Minden olyan titok, amitől a gyerekek idegesen, kényelmetlenül, félelemben vagy szomorúnak érzik magukat, nem jó, és az ilyen titkokat nem szabad megtartani! El kell mondani egy olyan felnőttnek, akiben megbíznak - legyen az szülő, tanár, orvos, vagy rendőr.

A mesében a Kéz bátorítja Kikót, hogy mondja el, ha valaki nem jól akarja megérinteni. Ennek kapcsán a szülők beszélgethetnek a gyerekkel a jó titkokról (például, ha valakinek meglepetést tervez a család) és a rossz titkokról (amitől ő szomorú lesz vagy fél). A gyerekeknek meg kell érteniük, hogy szüleiknek elmondhatják rossz titkaikat.


A felnőtt felelőssége a megelőzés és a védelem


A bántalmazott gyerekek szégyent, bűntudatot és félelmet éreznek. A felnőtteknek kerülni kell a szexualitás tabusítását, és biztosítani a gyerekeket arról, hogy hozzájuk fordulhatnak, ha aggódnak, félnek, vagy szomorúak. A gyerekek érzik, ha baj van, ezért a felnőtteknek oda kell figyelni és fogékonynak lenni érzelmeikre, viselkedésükre. Számos oka lehet annak, ha egy gyerek egy másik gyerek vagy felnőtt érintését elutasítja. Ezt tiszteletben kell tartani. A gyerekekkel éreztetni kell, hogy erről bármikor beszélhetnek szüleikkel.


A szexuális abúzus megelőzése először és legfőképpen a felnőttek felelőssége, és ezt nem szabad áthárítani a gyerekekre.


További gondolatok a fehérnemű szabályhoz


Jelentés
: A gyerekeknek tudniuk kell, kik azok a felnőttek, akik mellettük állnak, akik az ő „biztonsági hálójuk” – bátorítsuk őket, hogy válasszák ki azokat a felnőtteket, akikben megbíznak, akik általában a közelükben vannak és készek meghallgatni őket, segíteni a bajban. Csak egy olyan tagja legyen ennek a biztonsági hálónak, aki a gyerekkel együtt lakik, és legyen olyan tagja is, aki nem tartozik a szűk családi körhöz. A gyereknek tudnia kell azt is, hogyan kérhet tőlük segítséget. 


Ismert elkövetők
: Az esetek többségében az elkövetőt ismeri a gyerek. Különösen nehéz megérteni a kisebbeknek azt, hogy egy olyan személy is bánthatja őket, akit ismernek. Az elkövetők többsége hosszú idő alatt nyeri el a gyerekek bizalmát, ezért fontos, hogy a szülők tudjanak arról, ha valaki a gyereküknek ajándékokat ad, azt kéri tőle, hogy közös titkuk legyen, vagy többször szeretne vele kettesben maradni.


Ismeretlen elkövetők
: Vannak olyan esetek is, ahol a gyermek nem ismeri az elkövetőt. Fontos ezért néhány alapvető dolgot megtanítani neki az idegenekről: sose szálljon be idegen autójába (vagy egyedül egy autóba idegennel), sose fogadjon el ajándékot vagy meghívást idegentől, ne menjen el idegennel sehova.


Segítség
: A gyerekeknek tudniuk kell, hogy vannak olyan szakemberek – tanárok, szociális munkások, ombudsman, gyerekjogi képviselők, orvosok, iskolapszichológus, gyermekjóléti felelős, rendőr – akik a bajban segítséget nyújthatnak, és vannak olyan ingyenes telefonszámok is (pl. a Kék Vonal), ahol tanácsot kérhetnek.


 

 

#1 Dr.BauerBela

2021. szeptember 17., péntek

 

8 tipikus nevelési hiba óvodás gyerekeknél

Facebook
A 3-5 éves kor az egyik legfrusztrálóbb és legnehezebb időszak a szülők számára, hiszen a gyerekek ilyenkor egyszerre szeretnék a frissen felfedezett szabadságuk minden aspektusát megtapasztalni, és a figyelmünket és szeretetünket élvezni.

A Babaszoba összegyűjtött néhány tipikus szülői hibát, és ezekre megoldást is javasolnak.

 1. Nem vesszük komolyan a napi rutint

“A kiszámíthatóság kulcsfontosságú az óvodás korú gyerekek életében” – mondja Tanya Remer Altmann, gyermekorvos. Ha nem vagyunk következetesek a naprenddel, a kicsik összezavarodnak és hajlamosabbak többet hisztizni. “Ha néha megengedünk nekik valamit, néha meg nem, azt egy 3-5 éves gyerek nem érti.” Ha például egyik nap hagyjuk, hogy ovi után a játszótéren játsszon egy órát, másnap viszont azt szeretnénk, ha azonnal beszállna az autóba, akkor a gyerek nyilván ellenkezni fog. Ugyanígy garantált a hiszti, ha egyszer hagyjuk, hogy velünk aludjon egy ágyban, máskor pedig azt mondjuk, hogy most nem lehet.
Megoldás: Légy következetes a legfontosabb dolgokban: evés, alvás és magaviselet. Altmann szerint, ha a napi rutin 90%-ban kiszámítható és a gyerek jól viselkedik, akkor néha egy-egy kilengés nem fog gondot okozni.

2. A negatív dolgokra koncentrálunk

Könnyű a gyerek negatív viselkedésén fennakadnunk (pl. mikor kiabál vagy ordít), közben pedig tudomást sem venni a pozitívokról. A gyermekorvos szerint a szülők hajlamosak arra fókuszálni, hogy hogyan nem szeretnék, ha a gyerekük viselkedne. “Ezért gyakran hagyják el a szájukat olyan felszólítások, hogy Ne üsd meg! Ne dobálj! vagy Ne mondd, hogy kaki.”
Megoldás: Vegyük észre azt is, ha a gyermekünk valami jót csinál, és dicsérjük meg érte. Öleljük meg és/vagy adjunk neki puszit. “Ezek a visszajelzések nagyon jól esnek a kisgyerekeknek” – mondja Altmann. Mondhatjuk például ezt: “Nagyon ügyes voltál, hogy végig szépen csendben ültél” vagy “Büszke vagyok rád, hogy ilyen kedves voltál azzal a kisfiúval a játszótéren.”

3. Nem vesszük észre a figyelmeztető jeleket


Már amik a hiszti kitörését megelőzik. Sokszor csak akkor próbálunk érvelni és fegyelmezni, amikor a gyerek már a földre vetette magát és torka szakadtából üvölt. Pedig ez pont annyit ér, mintha egy aranyhalnak tartanánk prezentációt a jó magaviseletről. “A hiszti előtt viszont egész sokáig megvan a lehetőségünk arra, hogy eltereljük a gyerek figyelmét, és valahogyan megelőzzük a bajt. Azonban, ha már tombol a hiszti, sajnos elvesztettük a meccset. A gyerek nem fog meghallani minket.”

Megoldás: “Figyeljük meg és próbáljuk rájönni, hogy milyen jelek előzik meg a gyermekünk hisztijeit. A legtipikusabbak: az éhség, a fáradtság és az unalom.” Magyarán ne induljunk el a gyerekkel nagybevásárolni közvetlenül a délutáni alvása előtt, és úgy sem, hogy nincs a táskánkban valami egészséges harapnivaló.

4. Nyafogásra biztatjuk

Minden szülőt az őrületbe tud kergetni, ha a gyereke fejhangon nyafog valamiért. Például épp mikor nekiállunk vacsorát főzni, ő azért nyúz minket, mert a játszótérre akar menni. A gyerekorvos szerint sokan ilyenkor – csak hogy hagyja már abba a kicsi a nyavalygást – beadják a derekukat, és engednek. Ezzel csak az a baj, hogy előbb-utóbb ki fogja tapasztalni a kis furfangos, hogy melyik gombot kell nyomogatnia rajtunk, és máris megkapja, amit akar.
Megoldás: Ne adjuk meg magunkat! A kisebb nyafogásra, duzzogásra a legjobb, ha oda sem figyelünk. Ha ebben rendíthetetlenek vagyunk, akkor a gyerek azt fogja gondolni “hm, hát ez nem működött.”
A további négy lehetséges hiba a Babaszoba oldalán olvasható.

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább
#1 Dr.BauerBela