Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2018. december 30., vasárnap

A cinkhiány 8 jele/ ACRODERMATITIS ENTEROPATICA/A

A cinkhiány 8 jele

 BŐRTÜNETEK A KEZEKEN ÉS LÁBAKON/UJJBEGYEK/

 

 

 

 

 

 

 

A cinkhiány 8 jele

 

A cink egy alapvető ásványi anyag, amelyre szüksége van a szervezetünknek a megfelelő működéshez.
2018. June 11. A kor előre haladtával egyre hajlamosabbak vagyunk a cinkhiányra, emellett pedig a csak növényi ételek fogyasztása is megnövelheti ezen ásványi anyag hiányának kockázatát. Az állati fehérjével szemben a növényiben sokkal kevesebb a cink. Sőt, a gabonafélék és néhány hüvelyesek olyan összetevőket tartalmaznak, amelyek meggátolják, hogy a szervezetünk teljesen felszívja a cinket.
Ebből az ásványi anyagból a legtöbbet a marha- és a baromfihúsból nyerhetünk. Ezek mellett más remek cinkforrás még a babok, a magvak, néhány tengergyümölcse, valamint a dúsított tejtermékek. Leginkább azok az emberek vannak kitéve a cinkhiány kockázatának, akik étkezési zavarral, alkoholizmussal, emésztési betegségekkel küzdenek.
A tünetek sokfélék lehetnek, viszont most mutatunk nyolcat, amelyek tapasztalásakor valószínűleg a cink hiánya áll a háttérben.
1.Hajhullás
Az alopeciában (vagyis súlyos hajhullásban) szenvedők gyakran cinkhiányosak. Egyeseknek az ásványi anyag pótlása már elég a gyógyuláshoz, másoknak viszont egyéb kezelésre van szükségük. Ha a listából csak ezt az elemet tapasztaljuk, még nem biztos, hogy cinkre van szükségünk, hiszen hajhullást több negatív tényező is okozhat.
2.Pattanásos arcbőr
Több tudós úgy véli, a cinknek gyulladáscsökkentő tulajdonsága van – ezért is javasolják többen a cinkalapú készítmény használatát a serdülőkori pattanásosodáskor. Így lehet, hogy ezen ásványi anyag hiánya kis piros vendégeket eredményez.
3.Krónikus betegség alakul ki
A cinkhiány nem megfelelő egészségi állapothoz vezethet, könnyen kialakulhat a diabétesz, az érszűkület, az Alzheimer-kór, egyéb idegrendszeri és autoimmun betegségek. A cink támogatja a szervezet normál működését és az egészséges sejtgyarapodást. Így ha nem kapunk belőle eleget, a szervezetünk nem tud védekezni a szabad gyökök ártalmas hatásai ellen.
4.A sebesüléseink nem gyógyulnak megfelelően
Mivel az immunrendszerünknek is szüksége van cinkre, így a hiánya miatt sokkal érzékenyebbek lehetünk a baktériumos vagy a vírusos fertőzésekre. Több időbe telik, amíg begyógyulnak a bőrfelületen keletkezett sérülések.
5.Romlik a látásunk
A szemünk magas koncentrációban tartalmaz cinket, kiváltképp a retinánk. Mivel ez az ásványi anyag segíti az A-vitamin eljutását a májból a retinába, így fontos eleme az éles látásnak.
6.Nem ízlik az étel
A cink fontos szerepet játszik az érzékelésünkben, így a szaglásban és az ízlelésben. Kutatások is kimutatták, hogy ha az ízlelési rendellenességgel küzdők rendszeresen szedtek cinktablettát, javult az ízlelésük. A cink ugyanis az agy azon területét stimulálta, amely az étkezésért felelős.
7.A hallásunkkal is adódnak gondok
Egy kísérlet során 100 fülzúgásos embert vizsgáltak meg, és kiderült, hogy 12%-uknak alacsony volta cinkszintje. Ezeknek az embereknek pedig – a többi vizsgálthoz képest – rosszabb volt a hallásuk. Egy másik kutatás során 66 hallásproblémákkal küzdő embereket teszteltek. Az alanyok egy része cinkkészítményt kapott, a másik részük pedig szteroidkezelést. Azok hallása javult, akik a cinket kapták. A kutatók szerint a cink antioxidánsként működik, enyhíti a gyulladást a belső fülben.
8.Megállunk a növésben
A gyermekeknél kiváltképp fontos, hogy elég cinktartalmú ételt fogyasszanak, hiszen szükségük van rá a megfelelő sejtnövekedés miatt. A hiány pedig a növekedés megállását is eredményezheti. #1 Dr.BauerBela

Nincs rossz gyerek, csak alkalmatlan tanár!

Nincs rossz gyerek, csak alkalmatlan tanár!



Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.
Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein. ,,Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni” – írta első osztályos tanítója.
Másodikban így szólt a jellemzés: ,,Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet.”
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: ,,Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele.”
Negyedik osztályos tanítója ezt írta: ,,Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban.” Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát.
Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját. Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!”, és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: ,,Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé.” Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.
Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.
Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.
Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.
Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.
Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.
A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, ,,Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték.”
Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, ,,Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani.”
#1 Dr.BauerBela

Nincs ​rossz gyerek


Milyen ​jó lenne tudni a varázsszót, ha tanácstalanul állunk egy bevásárlóközpontban a földön fetrengő kétéves mellett, vagy másfél éves csemeténk harmadjára dobja ki a tányérból a vajas kiflit… Az egészen kicsi gyerekek neveléséről alig beszélünk, a nevelési problémák kapcsán inkább a kamaszkor viszi a prímet. A kisbabák és tipegők fegyelmezése amúgy is mintha szentségtörésnek tűnne, pedig éppen úgy feszegetik a határokat, mint a tinédzserek, és kiszámíthatatlan viselkedésben sem maradnak el mögöttük. Mindazonáltal az ilyen apró gyerekek fegyelmezését az teszi még nehezebbé, hogy mi nem folytathatunk velük bonyolult beszélgetéseket, ők pedig egyes helyzetekben még a szülőknél is nehezebben tudják megőrizni nyugalmukat: hisztirohamok, kontrollálatlan dühkitörések gyötrik őket.
A szerző, Janet Lansbury a 80-as években gyermekszínészkedett, majd rövid modellkarrier után férjhez ment és gyerekeket szült. A 90-es években részt vett a Resources for Infant Educarers (RIE), Magda… (tovább)
Eredeti cím: No Bad Kids: Toddler Discipline Without Shamejanet Lansbury: Nincs rossz gyerek 

A könyv módszerei és megoldásai tetszettek, de a mögötte lévő filozófia már annál kevésbé. Gyakorlatilag megalkotta a tipegő shit teszt fogalmát.
Miért állítom ezt? A szerző szerint a kisgyerekkori dackor mögött egy normális életkori sajátosság áll, mégpedig a határfeszegetés. Ezzel nem mondtam újat, pszichókönyvek garmadája vallja ugyanezt. Mindezt azért, mert ebben a korban kezdik a gyerekek kialakítani az autonómiájukat, amit határfeszegetésben fejeznek ki. És a határfeszegetés maga a teszt, amit a gyerek arra használ, hogy:
– jelezze, zabolázásra és/vagy segítségre vár
– kiderítse, elég magabiztos emberek irányítják-e
– kiderítse, szülei képesek-e róla gondoskodni, vele vannak-e vagy ellene
– megtudja, elég meggyőzők-e a szülei
– megtudja, képesek-e a helyzetet/őt kezelni
Magyarán ezek szándékos próbatételek, és még ha érti is a szülők által felállított szabályt a kicsi, akkor sem tud csendben engedelmeskedni nekik, mert MUSZÁJ ellenkeznie, hogy kinyilvánítsa a helyét. A szolgálatkész felnőtt meg gyenge puhapöcs. (Jó, a puhapöcsöt már én adtam hozzá, a szerző megáll a gyengénél.) Ha a szülő viszont beavatkozik – és jól teszi –, akkor megnyugszik, a vizsgán a felnőtt átment.
Nekem a tesztekről a játszmázás jut eszembe, és ez taszít. Akár zsigerből tolja valaki, akár tanulás révén. Mert mi más lenne, ha nem számítás, hogyha a gyerek rájön, ha fel tudja valamivel húzni a szüleit és rájuk erőltetni az akaratát, akkor azt legközelebb is előhúzza hogy elérje, amit akar? Elégedjek meg azzal, jaj, ő nem azért csinálja ezt, mint egy felnőtt? Hiszen csak gyerek, nincs tudatában!
De tudatában van, azért csinálja! Tudja, hova jut el vele.
A szerző szerint azért ismételi a gyerek a nem kívánatos viselkedést, hogy végre elérje, állítsák őt meg. Mintha azért tömném magam édességgel, hogy lefogyjak, basszus. Kitekert logika ez nekem, felnőtt által odaplántált elképzelés. Még azt sem javasolt elmondani a gyereknek, ha valamely viselkedésével megbántja a szülőt, mert az bűntudatkeltő. Ha valami szarul esik ne mutassa ki az ember, mert a gyerek amúgy sem gondolta komolyan?!
Milyen rohadt fárasztó lehet már egy kevésbé magabiztos embernek folyamatosan megjátszania magát a saját tesztelgető gyereke előtt, hogy átmenjen azon a rohadt vizsgán! Meg résen lenni, mikor jön a következő szarság, hogy azt higgadtan, hidegvérrel félreüsse, mert ez a helyes válasz, ez a a kicsinek biztonságot, megerősítést, jó helyen van, fontos a szüleinek, bátran ellehet. Irányítási játék ez, folyamatos bizonyítási kényszer, topon kell lenni, rohadt fárasztónak tűnik.
A gyerekek fejébe így belemenni, elmeteóriával ilyen vagy olyan szándékot, igényt tulajdonítani, elképzelni, ugyan mi járhat a fejében ha „rosszalkodik”, nekem nagyon ellenszenves. Főleg, mert olyasmit fogalmaz meg, amitől valójában gőze sincs, és úgy formálja, ahogy az egy felnőttnek elfogadható, feldolgozható legyen. Ez puszta spekuláció. Én ezt nem értem, minek kell, és miért nem elég a reakciókra reagálni, kihagyva a „miért csinálja ezt a gyerekem?” agyalást.
Tetszik az elv, hogy a fegyelem hiánya nem a jóság, hanem hanyagság. Érdekesnek és használhatónak találom azokat a módszereket, amiket a szülőknek javasol, ha a gyerek kiborul, felesel, csapdos, nyaggat. Nem egyszerűek, de érdemes kipróbálni őket. Külön tetszett, hogy javasolja az egyes szám első személy használatát, és szükségtelen úgy beszélni (gügyögve, agyonbecézve, a szülők magukra apaként és anyakén utalva, a gyerekre a nevével, én és te helyett, stb.) egy kisgyerekhez, mintha értelmi fogyatékos volna.
A RIE (Resources for Infant Educarers) elveivel nem mindenben tudok azonosulni. Szerintük a babák teljes értékű emberek; érző, tudatos, intuitív, kommunikatív személyek, és nem üres, tudat nélküli, megértésre és kommunikációra képtelen kis állatok. Hogy méltányos, megszégyenítésmentes, manipulációt kerülő ötletekkel jobban célt lehet érni, nem vitatom. Ám amikor felbukkan a szülői önhibáztató magatartás (jaj, kicsim, megint kiborultál, pedig jelezted, hogy fáradt vagy, mennünk kéne, de én nem vettem észre, az én hibám), abban semmi jót nem találok. Innen könnyen el lehet jutni oda, hogy az elsődleges gondozó ostorozza magát, a gyerek azért nem viselkedik jól, mert ő nem képes elég jól levenni a gyerek jeleit, és átmenni a szaros tesztjein.
Nehezen értettem, mi bájos és cuki lehet egy szüleit pofozó vigyorgó babában, engem ha ütnek, az nem dob fel, akármilyen tüneményesnek tartott valaki csinálja.
Sajnáltam, hogy csak nők tanácskérő leveleit találtam meg a könyvben, mintha csak ők gondoznák a gyereket, a férfiak meg nem.
Az egyik legidiótább mondat – minden igazságos, ha szerelemről, háborúról és tipegőkről van szó – abból a közkeletű bullshitből táplálkozik, hogy szerelemben és háborúban mindent szabad. Nem igaz az állítás, nem illik ebbe a könyvbe kisgyerekekkel összemosva.
A másik nagy WTF pedig az volt, ahol azt írja, úgy kell tekinteni a tipegőkre mint mentális zavarokkal küzdő páciensekre (!!!!). Azaz segítsd, ne haragudj rá, ne büntesd.
Ha már dackorszak és okai, akkor maradok csakazolvassánál. A dackorszak nem a határok feszegetése, hanem ennyire szar ma kisgyereknek lenni…
#1 Dr.BauerBela

A rossz szülők 6 jellemzője Dózsa-Vépy Renáta

A rossz szülők 6 jellemzője

Ez a cikk 1 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Az első dolog, amit a szülőknek tudniuk kell, hogy nincs tökéletesség, csak tökéletességre való törekvés. A cél mindig a gyermek egészséges fejlődése kell, hogy legyen. Azonban sokan – akik gyakran maguk is rossz szülői mintát követnek -, megnyomorítják gyermekük életét.
Az alábbi jellemzők közül nem kell, hogy egyszerre több is érvényesüljön ahhoz, hogy igazán rossz szülőről beszéljünk.
Alapvető gyermeki jogok (részlet)
A gyermeknek joga van a testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, jólétét biztosító saját családi környezetében történő nevelkedéshez.

A gyermeknek joga van ahhoz, hogy a fejlődésére ártalmas környezeti és társadalmi hatások, valamint az egészségére káros szerek ellen védelemben részesüljön.

A gyermeknek joga van emberi méltósága tiszteletben tartásához, a bántalmazással - fizikai, szexuális vagy lelki erőszakkal -, az elhanyagolással és az információs ártalommal szembeni védelemhez.
 1. A gyermek elhanyagolása  
A gyermek fizikai vagy érzelmi elhanyagolása hosszú távú, negatív hatással van a személyiségfejlődésére és természetesen az egészségére is. A gyermek szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, felügyelet nélküli vagy veszélyes helyzetekben történő elhelyezése, az életkorának nem megfelelő környezet, ezek mind ide sorolandók. Az elhanyagolás a legtöbb esetben befolyásolja a gyermek mentális egészségét és/vagy társadalmi fejlődését, és akár egész életen át tartó pszichológiai hegeket is hagyhat. Ez a gyermekbántalmazás egyik fajtája.
A gyermek fizikai vagy érzelmi elhanyagolása hosszú távú, negatív hatással van a személyiségfejlődéséreForrás: Thinkstock

Tényleges segítség a családon belüli erőszak áldozatainak
Sok emberben fel sem merül, hogy ő bizony egy bántalmazó kapcsolatban él, amely elsősorban a lelki terrorról, a másik megalázásáról, önbecsülésének megtöréséről, szabad akaratának elvételéről szól. Természetesen mindezt fokozatosan, úgy, hogy a bántalmazott észre se veszi; saját magát zárta be egy cellába. Olvass tovább...
2. Fizikai és szóbeli visszaélés  
A gyermekre a fizikai, vagy verbális bántalmazás igen káros hatással lehet. A múló fájdalom mellett csökken az önbecsülése, önbizalma, a saját teste feletti önrendelkezése is. Rengeteg szülő teszi ki gyermekét szóbeli bántalmazásnak; kiabálás, ordibálás, lekicsinylő és degradáló jelzők használata.
3. A gyermek rossz viselkedésének támogatása  
A szülő struccpolitikája, az, hogy figyelmen kívül hagyja gyermeke nem elfogadható viselkedését, rémesen rossz nevelési technika. Az sem megfelelő, ha csak futtában szól oda a szülő a rosszul viselkedő gyermeknek, mivel így az üzenet nem fog célba érni. Ebből nagyon hamar kialakul a rossz, tiszteletlen gyermek képe, akit ekkor már rendkívül nehéz lesz nevelni. Az ilyen gyermek később hajlamosabb lesz a függőségekre, mivel semmiféle kontrollt nem tapasztalt meg gyermekkorában.
Figyelmen kívül hagyni gyermeke nem elfogadható viselkedését, rémesen rossz nevelési technikaForrás: Thinkstock
4. Részrehajló kritikusság  
Sok családban, ahol több gyermeket nevelnek, bizony gyakori, hogy az egyik kivételezett helyzetben van. Ennek számos oka lehet: nem, kor, sportteljesítmény, tanulmányi eredmény... stb. Ez magával hozza, hogy a többi gyermekkel szemben kritikusabbá válnak a szülők. Megszűnik a családi egység, előjöhet a túlzott megfelelési kényszer, de akár a káros szenvedélyek, függőségek is kialakulhatnak a mellőzöttebb gyermek esetében.
Ebbe a csoportba tartoznak azok a szülők is, akik mások előtt „szeretik” gyermeküket – akár az ő jelenlétében is – kritizálni, gyakran alaptalanul. Ez szörnyen rombolja a gyermek önbecsülését, és a szülővel való bizalmi kapcsolatát.
5. Döntés a gyermek helyett 
Egy ideig igaz lehet a mondás, hogy egy szülő tudja legjobban, hogy gyermeke számára mi a legjobb. Ám a szülők gyakran átesnek a ló másik oldalára. Nem veszik figyelembe a gyermekük érdekeit, véleményét, vágyait. Sok esetben a szülő szeretné a gyermekén keresztül megvalósítani saját magát. Ez rendkívüli mértékben demoralizálja a gyermeket, és nem hagyja meg számára a szabad önmegvalósítás lehetőségét, mely később megkeseredett, önállótlan felnőtté teheti.
A szülők gyakran nem veszik figyelembe gyermekük érdekeit, véleményét, vágyaitForrás: Thinkstock
6. Pénzzel való nevelés  
Nem bölcs dolog, ha a gyermek bármit megkap, amit csak kiejt a száján, hiszen így nem tanulja meg az érték fogalmát, sem a mértékletességet. Ám a lehetőséghez mérten túlzó garasoskodás sem feltétlenül jó, mivel így félő, hogy a gyermek ennek épp az ellenkezőjét fogja tenni tizenévesen, vagy felnőttként a saját keresetével.
A fenti példák csak a jéghegy csúcsai. A szülői rossz nevelési attitűdök, hiteltelenség, szélsőségesség, bizony komoly károkat okozhatnak a gyermekben. A személyiségfejlődés alattomosan képes negatív ívet venni. Az, aki a gyermek mindennapjainak része, szinte észre sem veszi a változást. Sajnos nagyon nehéz –még a szakembereknek is – rávilágítani a szülők helytelen viselkedésére, de a változáshoz soha nincs késő! Az egyik legbátrabb dolog, ha az ember tesz valamit a pozitív változás érdekében.
#1 Dr.BauerBela

2018. december 29., szombat

RealTime user visitor blog.bauerbela.ro 2O18.xii.29-ÉN 21 ÓRAKOR

TISZTELT LÁTOGATÓIM!!!
KÉREM AZ URAT HOGY AZ ELKÖVETKEZŐ ESZTENDŐ MINDEN NAPJÁN OLYAN TISZTESSÉGGEL SZOLGÁLJALAK BENNETEKET AHOGYAN AZT A 2O18-AS ÉV FOLYAMÁN TETTEM.AZ ÉN LEGSZEBB AJÁNDÉKOM AZ HA IMÁITOKBA FOGLALTOK.
BOLDOG ÚJÉVET !!!
DR.BAUER BÉLA


#1 Dr.BauerBela

2018. december 28., péntek

2018. december 27., csütörtök

A figyelemzavaros gyerek

A figyelemzavaros gyerek

„ Már öt perce ültünk le ehhez a számtan feladathoz, és még mindig nem jutottunk előre. Minden pillanatban mással foglalkozol. Így nem lehet megoldani ezt a feladatot, sohasem leszünk készen ezzel a házival. Nem figyeltél az órán? Vagy mi a baj, nem tudsz összeadni? Nem tudod mennyi 62+79? Mi van ezen olyan nehéz? Csak oda kéne figyelned és nem állandóan kinézni az ablakon!” Amíg nincs készen a házid, addig úgy se csinálhatsz mást, úgyhogy hiába nézegetsz kifelé! Jobb lenne, ha összeszednéd magadat és odafigyelnél végre!”

Mi lehet a baj ezzel a gyermekkel? Nem érti a feladatot, nem szeret számolni, vagy nem tud számolni, inkább játszana, mint tanulna? Vajon miért mondja annyiszor az anyukája – vagy akár a tanítója, nevelője, nagyszülei -, hogy „figyelj oda”?

Leginkább azért, mert valószínű, hogy ez a gyermek nem képes a figyelmét koncentrálni, hosszabb időn át egy faladatra összpontosítani. Persze ez még önmagában nem olyan különleges, hiszen velünk is előfordult – és felnőtt korban sem ritka jelenség, hogy nehéz odafigyelnünk néha egy-egy feladatra, pedig muszáj lenne -, és a gyermeki korban is bőven akad a fejlődésnek olyan fázisa, ahol az elmerengés abszolút természetes.

Azonban itt másról van szó, pontosabban többről, mint egyszer-egyszer előforduló figyelem összpontosítási nehézségről, mert szinte minden szituációban hosszas küzdelem folyik azért, hogy 2-5 percre elérjük, hogy a gyermek figyeljen. Az újabb lehetséges figyelemmel kísért időszak között eltelhet akár egy óra is, mire újból elérjük az 5-10 perc fejlesztésre, együttműködésre alkalmas minőségű időt.

Erre a gyermekre mondanánk, hogy hiperaktív, új elnevezéssel pedig figyelemzavarban szenvedő gyermek.  Megállapították, hogy nem minden figyelemzavar mellé társul túlmozgás, magatartási probléma, mint ahogy a tanulási nehézség sem, míg a koncentrációs probléma igen, ezért kapta az új elenevést ez a tünetegyüttes.

1. A figyelemzavarban szenvedő gyermek egyik - és szinte mindig - jelen lévő jellegzetessége, hogy a figyelme rendkívül könnyen elterelhető és/vagy csak rövid időre köthető le. Ezt az állapotot kísérheti túlmozgás is, azonban a hiperaktivitás inkább kísérő tünet a fő probléma mellett, és szintén annak erőssége mutatja meg a kórósabb állapotot.

2. Minden gyermek – különösen kisgyermek korban – akkor és azt akarja, amit éppen akar, de a fejlődéssel együtt megtanulja az akaratát uralni. A figyelemzavarban szenvedő gyermek azonban még idősebb korában is úgy viselkedik, mint egy „kisóvodás”. Nem tűri, ha nem az történik, amit ő akar, akkor és ott, és ezért felindultságában akár ki is rohanhat az utcára, vagy felugrik az asztal tetejére, leveti magát a földre utcán, boltban, bárhol.

A szertelenség, impulzivitás meglátszik a gyermek öltözetén is, hiszen „nincs ideje” felöltözni rendesen, végig begombolni az inget, betűrni a ruhába, vagy a kabátot felvenni mielőtt kiér a mínusz fokos téli időben az utcára.

Nem szokás idehaza ezt bevallani, de bizony ezeknél a gyerekeknél a nappali, de az éjszakai „balestek” is viszonylag gyakran előfordulnak. Sajnos a büntetés, a megszégyenítés még csak tovább ront a helyzeten, és mivel erről nem szokás beszélni, csak sokára derül ki, hogy milyen probléma van.

(Sajnos igen kellemetlen élményem volt, hogy nem tudtam az éjszakai balestekről az egyik tanítványom esetében. Elvittem a csoportomat kirándulni, és természetesen nem kértem gumilepedőt neki. Azonban reggel megdöbbenve láttam, hogy nem is kicsit volt vizes az ágy és az ágynemű. Bocsánatot kellett kérnünk a szállásadóktól, és nem győztünk mosni, takarítani, hogy rendbe hozzuk az ágyat, mivel hálóruhája sem volt több a gyermeknek, így azt is meg kellett oldanunk. Hazaérkezve említettem a szülőknek, hogy kár, hogy nem mondták el, mert akkor felkészültünk volna rá, de végül is megoldottuk. Az első reakciója az anyának az volt, nem szokott otthon bepisilni a gyerek, de aztán megnyugodott, hogy nincs nagy baj, így elmondta, hogy azért nem mondta el, mert szégyellte, azt hitte, hogy az ő hibája, mert nem neveli jól a gyerekét.)

3. A hiperaktivitás nem minden figyelemzavaros gyermek esetében jelentkezik. Akinél a hiperaktív, annál már csecsemőkortól érzékelhető ez a jelenség. A csecsemőnél látható, hogy feltűnően „aktív” babáról van szó, és amikor már el kezd járni, szinte mindent hatalmas "elánnal" végez, és mindig, mindenhol ott van, egyetlen percre sem lehet felügyelet nélkül hagyni. Aztán mire iskolába kerül, állandóan jön-megy, sőt szalad folyamatosan, és sokat esik, könnyen szerez sérüléseket. Ami nyitható azt kinyitja, autóban, villamoson, buszon, mindent mozgat, piszkálgat. Sokat beszél, az embernek az az érzése, hogy soha sem tart szünetet, miközben állandóan izeg-mozog. Az osztálytársait sokat bosszantja, előszeretettel incselkedik, lökdösődik.

A „korral” azonban ezek a tünetek eltűnnek, de néhány esetben csak tompulnak. Vannak felnőttek, akik szinte sosem tudnak egyhelyben ülni, toporognak, érzi a nyugtalanságát, és ilyenkor valami olyan elfoglaltságot keresnek, ami megnyugtatja őket. Lehet az extrém sport, de hímzés, varrás is.

4. Figyelmet, ráfigyelést kikövetelő magatartás minden gyermeknél természetes jelenség, azonban a figyelemzavarban szenvedő gyermek szinte „egy teljes embert kér és követel” magának a nap 24 órájában, annak minden másodpillanatában. Elvárja, hogy minden és mindenki körülötte legyen, teljesüljön a kívánsága, és mindent ő irányíthasson. Ezt olyan mértékben megteszik, hogy saját illetve társai épségét is veszélyeztethetik. Vannak figyelemzavaros gyerekek, akik képesek gyengéden bánni időnként azokkal a személyekkel, akik őt körülveszik, de vannak, akik még az ölelés pillanata után közvetlenül megütik szüleiket.
Sajnos ebben a helyzetben számtalan szülő érzi magát „rossz szülőnek” hiszen nem tudja gyermeke kívánságát kielégíteni. Amikor pedig bántást kapnak gyermeküktől, akkor pedig haragszanak rá, ami miatt ismét bűntudatuk lesz, és elkezdik a kompenzálást, a kívánságok teljesítését.
A nagyobb gyerekek ezt a helyzetet tökéletesen értik, így akár zsarolhatják is szüleiket, akik erejükön felül teljesítnek, de a gyereküktől ekkor sem remélhetnek szeretetviszonzást. Éppen ezért nagyon fontos a szülőket – tanárokat - megtanítani arra, hogy hogyan kell helyesen kezelni a hiperaktív gyermekek követeléseit.

5. Iskolai nehézségek ráadásul igen sokszor jelentkeznek. A magatartászavar miatt eleve az osztályban problémát jelent a tanárnak és az osztálytársaknak. Nem ül az órán, futkározik, vagy éppen beszél, „beszól” a tanároknak, diákoknak emiatt beilleszkedési problémái lesznek. A tanulási képesség tekintetében lehetnek kiváló képességű gyerekek éppen úgy, mint tanulásban vagy értelmileg akadályozott. A kiváló képességű gyereket szinte alig lehet látni tanulni, ezért "érthetetlen" a tanár, szülő számára hogyan tud ennyit, amikor eddig azt látták, hogy  alig képes valamire is figyelni. Ugyanakkor pedig vannak területek, amelyekben szinte hihetetlenül ügyetlen.
Erős, egészséges, de fogalma sincs melyik a jobb vagy a bal keze, így pl. emiatt nem igazán lehet egy futball csapat tagja. Van, amiből többet tud, a társainál pl. a szorzótáblát ismeri akár elsős korában, de komoly problémát jelent neki a betűk alakítása, maga az írás kivitelezése. Ilyenkor nagyon nehéz olyan osztályt találni, ahol kiváló képességeivel haladhat tovább, ugyanakkor a más területeken meglévő elmaradását is lehessen fejleszteni.

Főképpen akkor van erre szükség, amikor egyértelműen kiderül, hogy van olvasási, számolási problémája a gyermeknek, amelyet specifikus fejlődési zavarként szakszerűen kell kezelni. Ezekben az esetekben beszélünk itt diszlexiáról, diszgráfiáról, diszkalkuliáról. Valójában az intelligencia teljesen normális, mindössze részképesség zavara van, melyet megfelelő oktatási módszerekkel és nevelési körülményekkel kiválóan lehet kezelni. Olyannyira, hogy ezeknek a gyereknek nagytöbbsége, mire gimnáziumba megy – ha minden speciális fejlesztést időben megkaptak -, semmi jelét nem fogja mutatni annak, hogy valamiféle problémája volt az olvasással, írással.
Természetesen az egyéni fejlődések és a körülmények sokfélék, így lehet, hogy maradnak apróbb eltérések, de addigra ezt más módon képes a fiatal kezelni, kompenzálni. (Nyilvánvalóan az értelmi fogyatékos tanulók esetében nem beszélhetünk ilyen életútról, de ott a vezető tünet az értelmi fogyatékosság és társprobléma a hiperaktivitás, ezért azt kell mondjam, a hiperaktivitás kezelése sokkal inkább megoldott szakmai szempontból.)

Azonban, ha nem kapja meg a gyermek a testi-lelki-szellemi fejlődéséhez a megfelelő körülményeket, megértő támogató hozzáállást, akkor komoly problémákkal kell szembe nézni a szülőknek éppúgy, mint a tanároknak. Az amúgy is labilis érzelmű gyermek bizony könnyen dühbe jön, ha valami nem úgy történik, ahogy ő azt elgondolta, és amely miatt szintén újabb atrocitások érik, és belekerül a „22-es csapdájába”. Ha nem kap időben kiutat, támogatást, bizony könnyen képességei alatt fogják értékelni, és ezzel komoly veszélybe kerülhet egy ilyen fiatal.

6. Koordinációs problémák is jelentkeznek ezeknél a gyerekeknél, pl. hosszas tanulási folyamat a cipőfűző megkötése. Maga a folyamatot is nehezen lehet lekövetni a figyelemzavar miatt, de a koordinációs problémák miatt a kivitelezés is problémás.
Az olló használata is gondot okoz, a szétnyitás, a tartása, az erőkifejtése, a papír tartása és annak megvágásának kivitelezése és végül a nyomkövetés, vonalon vágás. (Ugye egy számunkra mindennapos tevékenység még leírva is milyen bonyolult!) Vannak olyan gyerekek, akik a színezésnél „nem látják” a vonalhatárokat, vagy az írásnál nem tartják be a vonalhatárokat, margót, stb. Van olyan koordinációs nehézséggel küzdő fiatal, aki viszont kiváló úszó, futó, hiszen ezek a problémák nem érintik a nagymozgás izomzatának fejlődését.

7. Szociális beilleszkedésükkel bizony komoly problémák vannak, hiszen a társaik nem csak azért fogadják el nehezen, mert problémát okoznak, azzal, hogy semmilyen szabályt nem szívesen tartanak be, és szinte felhívás az ellenállásra számukra a „Nem szabad!” „Ne csináld!” "Hagyd abba!" felszólítások. (Pl. szinte provokáló a magyar „porosz utas”, tekintélyelvű, utasítás alapú nevelői kommunikáció a figyelemzavarban szenvedő gyermek számára.)

Sokszor tapasztalható, hogy a hiperaktív gyermek „zsarnokok” a társaikkal szemben, kötekedik, erejével kérkedik a gyengébbek előtt. Nem igazán agresszív akar lenni, hanem a figyelmet akarja elérni, éppen úgy ahogyan az ott a „menő”. Az órákon gyakran bohóckodik, állandóan a „középpontban” akar lenni, és ezzel bizony komoly türelemjáték a tanár és az osztály részéről, hogy hogyan kezeljék ezt a társukat.

A legnagyobb baj, hogy ezek a gyerekek éppúgy szeretetre, elfogadásra, barátokra közösségi életre vágynak, mint a társaik, azonban így képtelenség erre szert tenni. A figyelemzavarban szenvedő gyermeket meg kell érteni, hogy amikor éppen „agresszív”, akkor pontosan azért dühös, amiért bárki más lenne, csak éppen az előzmény nem látható, vagy érthető más számára, illetve a reakciója hevesebb a megszokottnál.

Pl. az nem érthető a "laikus szülő" számára, hogy miért kell olyan hevesen reagálni, lefeküdni a földre, vagy dobálni a játékokat, azért mert nem kaphat meg egy szelet csokit ebéd előtt. Erre más gyerek nem így reagálna, nyílván szomorú lenne, tenne egy-két célzást, vagy akár még csúnyát is mondana, duzzogna egy picit, majd tudomásul véve a helyzetet pillanatok alatt elfelejtve megy tovább. Ezért nehéz ez a helyzet, amelyet kezelni kell, és nem lehet a fejünket a homokba dugni helyette, vagy mást hibáztatni. A szüntelen figyelem és foglalkozási igénnyel bizony keményen megnehezítik a figyelemzavaros gyerekek a tanárok, szülők, testvérek mindennapjait. Ezért fontos, hogy időben segítséget kaphassanak ezek a fiatalok és a családjuk, a nevelők, hogy a megfelelő terápiákkal a fejlődés és a helyzetek kezelése mielőbb sikeressé válhasson.

8. A szélsőséges érzelmi megnyilvánulások, gyors hangulati változások is jellemzőek a figyelemzavaros gyerekeknél. Óvodás korú gyermek olyan izgatott lehet egy bábelőadás miatt, hogy végül ott kell hagyni az előadást, mert olyan szinten kiabál, tapsol, örömében, hogy az az előadást zavarja. Előfordulhat, hogy megijed a sötétben és azért kell kihozni, és megint csak képtelenség lesz az előadást végignézni vele. A kisiskolás korban pedig egy dolgozatírás előtt lehet nagyon feszült, izgatott, és mire a dolgozatírásra sor kerülne oly mértékben elfárad, hogy képtelen lesz elfogadható szinten teljesíteni. Így hamar kialakul benne az az érzés, hogy „buta”, hogy „nem is ér annyit, mint más ember”, azaz az önbecsülése bizony hamar és erőteljesen szenvedhet csorbát, ha nem kap megfelelő segítő támogatást.

9. Sokszor azt lehet látni, hogy a figyelemzavaros kisiskolás olyan, mint valami „éretlen” "nagyra nőtt ovis", aki nem képes „felnőni". Valóban az emocionális éretlenség bizony igen gyakori jelenség. A frusztráció elviselésének nehézsége miatt hiába pl. 9 éves egy gyermek, frusztráció hatására akár 4-5 éves kisgyerekként is viselkedhet. Ez egy figyelemzavaros gyermek esetében „normális állapot”. Sokkal könnyebb kezelni a helyzetet, ha azt a tényt elfogadjuk, hogy emocionálisan 3-4 évvel is lehetnek éretlenebbek tényleges életkoruknál a figyelemzavaros gyerekek. Azonban mégis gondot okozhat ez pl. osztályközösségben, ahol egy ujját szopó, ovis magatartást mutató gyermeket igen hamar kigúnyolnak, kiközösítenek, ami újabb problémát vett fel. Nagyon fontos, hogy a figyelemzavaros gyermekek megfelelő nevelési környezetben legyenek, és emocionális téren a frusztrációtűréshez fejlesztésük ideje korán elkezdődjön.

10. A figyelemzavar tünetei, jellegzetességei az életkorral együtt változnak. Fokozatosan csökkennek, akár el is tűnhetnek, míg némelyek megmaradnak. Azonban a tanulási nehézségek miatt a tanulmányi eredményei olyan rosszak lehetnek, hogy emiatt később már nehezen tud valódi képességeinek megfelelő életpályát befutni, vagy csak sokára jut el pl. akár az érettségiig. Hasonlóan problémát jelent a magatartászavar, amely miatt a kirekesztés veszélyével kiszolgáltatottá válik, és könnyen az antiszociális elveket valló csoportok hatása alá kerülhet.

Általában serdülőkorra sok probléma enyhül, megszűnik, de a megszenvedett évek, a rossz élmények nem múlnak el nyomtalanul, sőt néha egy életen át cipelhetik az érzékenyebb emberek. Ezért igen fontos a mielőbbi probléma felismerés és a minél kisebb korban elkezdett szakszerű kezelés, fejlesztés.
Azonban van még egy fontos szempont, amelyre igen kevesen gondolnak. Mégpedig a család terápia! Ugyanis a gyermekek szülei éppolyan keveset tudnak erről a problémáról, mint a tanárok, akik ugyan pedagógusok, de nem, vagy csak keveset hallottak erről az eltérő magatartásformáról.

Éppen ezért a tanácsadási gyakorlatom alapvető része a családlátogatás és a családtagok bevonása a fejlesztőmunkába. Ugyanis amíg az apa elvárja az anyától, hogy nevelje meg a gyereket, de ő megenged bizonyos dolgokat, nem várható komoly javulás, de a nagymamai "kényeztetés" esetén sem.

Fontos megjegyeznem, hogy az eddig leírt jellegzetességek nem minden gyermeknél így és ebben a formában van jelen, és főleg nem mind egyszerre, hanem csak valamely és valamely mértékben.
A figyelemzavaros gyerekek is éppúgy egyediek, különlegesek, mint mi mind valamennyien. Éppen ezért, amennyiben egy gyermeknél felmerül a figyelemzavar gyanuja, fontos annak okát, természetét tisztázni. Így a leghelyesebb eljárás, ha elviszik a gyermeket a Tanulási Képességet Vizsgáló és Rehabilitációs Szakértői Bizottsághoz, vagy az illetékes Nevelési Tanácsadóba, ahol szakemberek fogják megvizsgálni és elmondani a szülőknek, hogy mit tapasztaltak, és ennek alapján milyen fejlesztési lehetőségeket tudnak ajánlani.

Érdemesnek tartom mindezek mellett Paul H. Wender: A Hiperaktív gyermek, serdülő és felnőtt, figyelemzavar egy egész életen át című könyvét elolvasni. Igen olvasmányosan és nagyon szakszerűen mutatja be a gyermekpszichiáter mindazt, amit a figyelemzavarban szenvedő gyermekről, a fejlődéséről és a kezelési lehetőségekről érdemes és kell tudni.

Most egyetlen részt emelek ki, azt ami szerintem a személyiségfejlesztés legfontosabb eszköztára: a jutalmazás büntetés kérdését. (Nevelési tanácsadásom egyik sarkalatos kérdése szinte minden alkalommal ez a téma.)

A figyelemzavaros gyermek esetében különösen – alapjában minden embernek - fontos a világos és tiszta szabályrendszer felállítása és következetes végig vitele. Szögezzük le az elején a jutalmazás nem simogatást jelent (csak) és a büntetés nem ennek ellentéte, az ütés.

A jutalmazás olyasmit jelent, amit a gyerek szeret, és egyszerűen a büntetés meg az, amit nem szeret. Tehát megsimogathatjuk, megpuszilhatjuk, mert jutalmazunk, és büntethetjük azzal, hogy beküldjük a szobájába, amíg egy pár dolgot el nem végez (elpakolja a könyveit, megmossa az arcát, stb.)

Alapszabály – és nem csak figyelemzavarban szenvedő gyermeknél -, hogy azonnal jutalmazunk vagy büntetünk. Valamint egyszer szabad csak felszólítani, de egyúttal a következményt is kilátásba kell helyezni. Azonban a következő pillanatban már szinte „szó nélkül” kell a következménynek megtörténnie, ha nem tesz eleget a kérésnek a gyermek. Azaz döntési helyzetbe kell hozni, és, ha az ellenállás marad, akkor meg kell tenni azt akkor és ott, amit kilátásba helyeztünk. Valamint a büntetésnek és a jutalmazásnak is szinkronban kell lenni annak értékével, amit éppen megerősíteni vagy éppen tiltani akarunk. (Pl. ne adjuk pénzt, azért mert levitte a szemetet a gyermek, és ne büntessük szobafogsággal azért, mert nem vitte le a szemetet.)

Elmesélek egy történetet, ami a csoportomban lévő hiperaktív gyermekkel történt meg a jutalmazás büntetés kapcsán.


Számolás-mérés foglalkozás volt, és minden gyermek kapott számoló pálcákat, kiskacsákat, halakat az asztalára. Egy lapra előrajzoltam egy kék tavacskát és mellé egy szép nádast, zöld rétet. Az volt az első feladat, hogy a rétre tegyenek 3 kiskacsát.

A hiperaktív-figyelemzavaros kisfiút hívjuk most Dávidnak, értelmileg akadályozott 2. csoportos, kedves, mosolygós, izgő-mozgó, de sokat dacol, és ha lehet, mindig mást csinál, mint amit éppen kellene.

Dávid most is remekül játszott a kacsákkal, bábozott velük, beszélgetett és fogalma sem volt hol tartunk. Odamentem hozzá, és kértem, hogy amíg megnézem a többiek munkáját ő is tegye oda a kacsákat, ő lesz az utolsó, akit majd megnézek. Ehhez a mondathoz azonban csak úgy tudtam felvenni a szemkontaktust, hogy közöltem vele, hogy mivel szeretnék neki valamit mondani, elkérem addig a kacsákat a kezéből. Meg kellett várnom, míg megkaptam – még háromszor ide-oda rakta -, majd utána kértem, hogy nézzen rám, és csak ezután mondtam el, hogy mit kérek tőle, és a feladatot is megismételtem. Majd megkértem, hogy ő is mondja el, hogy most mi a dolga és mi fog történni.

Ekkor már "keze lába járt", rugdosta a padot és a „szemével kiszedte” volna már a kezemből a kacsákat, szinte nem is tudott már másra figyelni, csak arra, hogy mikor kapja vissza a kacsákat. Ez a művelet legalább 3 percig tartott, a gyerekfelügyelők a csoportomban addig a többi gyermekkel foglalkoztak. (Ezért is írtam korábban, hogy a körülményeket is meg kell teremteni a neveléshez-oktatáshoz!)

Mindenki jól megoldotta a feladatot, végül visszatértem Dávidhoz, aki ez idő alatt sem oldotta meg a feladatot, és kihívóan nézett rám, hogy „na most mi lesz?”. (A kollégákat kifejezetten kértem, hogy csak bíztassák, hogy ügyes, csinálja, de valójában ne időzzenek nála, és ne segítsenek.) Csak annyit mondtam „rendben Dávid, látom, hogy nem tetted meg, amire kértelek”.

Majd közös értékelés következett és felírtam a táblára a neveket és mindenki neve mellé, aki jól dolgozott egy-egy mosolygós fejecskét rajzoltam. Dávidhoz értem, és megkérdeztem, hogy szerinte milyen fejecskét rajzoljak neki. Azt mondta, mosolygóst. Elnevettük magunkat, hogy bizony ő egy kedves mosolygós gyerek, de most nem őt rajzoljuk le, hanem jutalomból rajzolunk annak, aki ügyesen megoldotta a feladatot.
Dávid lehajtotta a fejét és azt mondta, hogy ő nem ügyes. És akkor azt mondtam neki, hogy most tényleg nem volt olyan ügyes, mint amilyen valójában, ezért most egy szomorú fejecskét rajzolok fel a táblára, és nem azért mert nem ügyes, hanem mert nem csinálta meg azt, amit kértem, pedig okos fiúként képes lenne rá. Hozzá tettem, hogy ha most még a 3 kacsát odateszi a rétre, akkor letörlöm a tábláról és neki is mosolygóst fogok rajzolni. Dávid nem csinálta meg, így haladtunk tovább.

Dávid a második feladatnál sokkal jobban igyekezett és így nem szerzett több szomorú fejecskét aznap. Boldog volt, amikor más is kapott szomorú fejecskét, ilyenkor azt mondtam, hogy hiába örül neki, az ő sorából nem tűnik el ettől még a szomorú, tehát a „büntetést” akkor is kapott, amikor másokat gúnyolt, de valójában pont annyit, amennyit érdemelt.

A táblán lévő értékelést mindig fenn szoktam hagyni másnapig, hogy a szülők is lássák, ha jönnek a gyerekekért, meg a délutános kolléga is és persze másnap is használhassam ismétléskor. A pakolás után, a szünetben Dávid oda állt a tábla elé és azt mondta. „Nem baj, hogy van egy szomorú, de holnap már, ha újat rajzolsz, akkor ezt letörlöd?” Mondtam, neki, igen, holnap új nap lesz, ezért új rajz is készül. Nagyon megnyugodott és saját maga mutatta meg az anyukájának a táblát, hogy milyen ügyes volt, de azt is hozzá tette, hogy holnap új rajzok lesznek, és akkor neki már csak mosolygósai lesznek.

Tehát úgy jutalmaztam, hogy értette, hogy mi miért fog történni, megértette milyen jutalmat kapnak a többiek, és tisztában volt vele, hogy ő mit érdemel. Mivel megkapta a pontosan neki járó büntetést, és tudta, hogy nem csinálta meg a feladatot, az önérzete nem engedte, hogy megcsinálja pótlólag. Viszont utána ügyelt arra, hogy ne maradjon le, és küzdött azért, hogy figyeljen. A végén pedig a közös jutalmazásban éppen úgy részesült, mint mindenki, így a végére egyenértékűvé vált a többiekkel. Bebiztosította magát azzal, hogy a büntetés csak mostanra szólt, és megnyugodott, hogy van javítási lehetősége. Érvényesült az „itt és most” elve, a döntési helyzetbe hozása és az értékarányos jutalmazás-büntetés is.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekkel a különleges gyerekekkel az általános iskolában is gyógypedagógiai korrekciós szemlélettel közelítsenek a pedagógus kollégáim, mert borzasztó sok múlik azok, hogy egy gyermekkel fejlődésének mely szakaszában kik és hogyan bánnak vele.
Ehhez azonban fontos lenne a tanároknak megfelelő ön- és tárismerettel rendelkezniük, kommunikációs, konfliktuskezelési és gyógypedagógia ismeretekkel együtt, amelyhez készítettünk egy tréningprogramot. Már közel 60 pedagógus megismerte, de szeretnénk, ha többen részt vennének ebben a programban.
Az együttműködő kommunikáció  tréningprogramunkról erre a szövegre kattintva többet is megtudhat.

Nem könnyű a magatartászavaros, figyelemzavaros gyerekeket felismerni és a megfelelő módon kezelni, ezért is örültem annak, amikor meghívást kaptam a TUDÁS FM rádióba egy kerekasztal beszélgetésre. 2011. november 8-án Sütő Csaba a „Különlegesekért Alapítvány” szakmai vezetőjével és Ábel Anita színművésszel voltam Kovács Fruzsina, a TUDÁS FM riporterének vendége.


Beszélgettünk arról, hogy milyen nehézségekkel kell szembe néznie a szülőknek akkor, ha a gyermekük egy kicsit más, „különleges”. Nagy örömmel hallgattam, hogy Csabáék is az alapítványnál a gyermek, iskolás, fiatal teljes személyiségével foglalkoznak, drámapedagógiai eszközök éppen úgy beletartoznak a repertoárjukba, mint a különféle mozgásterápia. Egyetértettünk abban is, hogy a pedagógusoknak többet kellene tudniuk a "különleges" gyerekek megfelelő kezeléséről, hogy sikeresebbek legyenek az iskolában eltöltött hétköznapok is.


 Nem tudtam, mit rejt számomra a jövő. Heteken át a harag és keserűség kínozott, s arra következett a lankadtság. Voltál-e valaha tengeren sűrű ködben, midőn úgy tetszett neked, mintha az a majdnem kézzel fogható szürke sötétség körülzárna, amikor a nehéz, nagy hajó nyugtalanul és izgatottan tapogatja útját a part felé a mérővel, te pedig dobogó szívvel várod, hogy mi fog történni? Olyan voltam..., mint az a hajó, azzal a különbséggel, hogy rajtam nem volt iránytű, sem hangjelző, s nem tudtam mennyire van még part.”
#1 Dr.BauerBela

2018. december 26., szerda

A KULCSCSONT VELESZÜLETETT HIÁNYA


#1 Dr.BauerBela

ANYANYELVI NEVELÉS


ANYANYELVI NEVELÉS
... óvodai szerepe
Anyanyelvi nevelés

Az óvoda szerepe az anyanyelvi nevelésben kiemelt, hiszen a 3-6 éves kor a legszenzitívebb időszaka a beszédfejlődésnek mivel: - ekkor fejlődik legintenzívebben a gyerek beszéde
-egybeesik az ugrásszerű mentális és pszichés fejlődéssel
-ellensúlyozható az otthoni hátrány
-játékosan, nem didaktikusan, fejleszthető
-a gyerekek itt egymástól is tanulnak.

Célunk: A gyerekek már meglévő anyanyelvi képességeinek differenciált egyénre szabott fejlesztése.

A kapcsolatteremtés egyik legfontosabb eszköze a beszéd, a kommunikáció. Az óvodai élet mindennapjait, egészét áthatja a nyelvi-, illetve a metakommunikáció. Ezáltal vesszük fel a kapcsolatot egymással, számolunk be élményeinkről, tapasztalatainkról, kérjük meg valamire a másikat.

Feladatok:

-    megfelelő és elegendő alkalmat teremteni a beszélgetésekhez
-          a gyereket mindig végighallgatni
-          beszédhelyzeteket teremteni, játékszituációkat kialakítani, melyben az anyanyelvi képességek fejlesztése kap hangsúlyt.

Az anyanyelvi nevelés során különböző funkciókat fejlesztünk:
- a hangok, hangzók tiszta ejtését
-          összefüggő beszédet
-          aktív és passzív szókincset
-          beszédészlelést és értést.
Ezek elengedhetetlen feltételei a majdani írás és olvasás elsajátításának.

Egyéni beszélgetések alkalmával felmérjük a meglévő nyelvi tudást, beszédállapotot, hiányosságokat. A tapasztalatokat írásban rögzítjük.
A szókészlet felmérését tárgyak, személyek, jelenségek megneveztetésével végezzük. A mondatfűzés, mondatalkotás  képességét élménybeszámoló és történetmondás során mérjük fel. Az így szerzett tapasztalatok alapján megtervezzük teendőinket, mely alapja a tervszerű, tudatos munkának.
Anyanyelvi nevelésünk feltétele az óvodai nyugodt, derűs légkör, inger-gazdag környezet, mely módot ad a szóbeli megnyilatkozásra. Nem csak a helyes kiejtésre, mondatfűzésre ügyelünk, hanem a tempóra, hangszínre, hangerőre, hanglejtésre, metakommunikációra. Az óvónő beszéde szemléletes, a gyermek számára érthető, tagolt, érzelmeket kifejező, gazdag szókincsű. A gyermek minél több beszédet hall, annál több ösztönzést kap az önálló beszédre. Beszélgetések során fejlődnek a társas kapcsolatok. Az óvónő azzal, hogy hogyan szól a gyermekekhez, modellt ad a többieknek, az óvónő viszonya a gyermekekhez meghatározza a gyermekek egymás közti viszonyát. Az óvodában dolgozó felnőttek beszéde egymás között is mintaértékű legyen.


Az óvodai anyanyelvi-kommunikációs nevelés fő területei:
-         beszédhallás-figyelem fejlesztése,
-         beszédhallás-emlékezet fejlesztése,
-         beszédritmus fejlesztése,
-         grafomotoros képességek fejlesztése,
-         gondolkodás fejlesztése,
-         beszédművelés (helyes ejtés)
-         kommunikáció fejlesztés (köszönés, bemutatkozás, megszólítás, szándéknyilvánítás, elbeszélés élmény ill. kép alapján, mesebefejezés, személyi adatok),
-         illem (az óvodás gyermek érintkezési kultúrája, megjelenése),


 Napirendbe építve szervezünk anyanyelvi játékokat:
Kiscsoportban:
-         légzéstechnikai gyakorlatok,
-         fúvási gyakorlatok,
-         ajak-és nyelvgyakorlatok (téri tájékozódás, irányok),
-         hangutánzás.
A problémás hangzókat megismételtetjük érzelmileg közel álló szavakkal, a kritikus hang szerepel a szóban elöl, hátul, középen.

Középső csoportban:
-         hangfelismerés,
-         akusztikus differenciálás (zörejek, hangok),
-         szókincsbővítés,
-         rövid és hosszú hangzók elkülönítése,
-         ritmus fejlesztés,
-         hallási figyelem, emlékezet fejlesztése,
-         dominancia kialakulásának elősegítése.
Képek, modellek, élőlények, tárgyak megnevezése, felsorolása közben a passzív szókincs felszínre kerül.

Nagycsoportban:
-         ellentétpárok és szinonimagyűjtés,
-         mondatalkotás, mondatfűzés történetmesélés közben,
-         egy kitalált mese, történet bevezető mondat utáni folytatása
-         hangsorok analízise (szótagra, hangokra bontás),
-         számlálás, ritmus (szótagszámmal megegyező számú, pl. kopogás)
-         barkochba,
-          
Kommunikációs játék:
 Pl. Gesztus: némajáték (történet hang nélküli eljátszása).
      Mimika: érzelmek kifejezése tükörben.
      Szemkontaktus: ránézek arra, aki elmegy mellettem, farkasszemnézés.

A beszédfejlesztéshez szükséges a motoros fejlesztés, téri relációk ismerete, kézdominancia kialakítása, ritmusérzék fejlesztése, hallásfejlesztés.
Az anyanyelvi nevelés komplex módon érvényesül a nevelési folyamatban. Folyamatos kommunikáció segítségével alapozzuk meg a jó kapcsolatot gyermek és felnőtt között.

Gondozás  közben:
-         a gyermek megfogalmazza szükségleteit, bátran segítséget kér,
-         megérti a hozzáintézett közléseket, kéréseket.

Játékban kialakuló társas kapcsolatok fejlesztik a beszédet, a szerepvállalás, követés során gyakorolják a gyerekek az odaillő hanglejtést, mimikát. Gondolkodtató, cselekedtető játékban fejlődik a gyerekek gondolkodása, kifejezőképességük. Olyan szituációkat teremtünk, melyben a gyermek megfigyel, felfedez, új ismereteket szerez, gondolkodik, mindenről beszélhet, kérdéseire választ kap. A gyermek is megválaszolja a hozzá intézett kérdéseket, a gyerekek párbeszédet folytatnak, alkalmazzák a kérdést, felszólítást, kijelentést.

Munka közben:
-         beszédkapcsolatok alakulnak az együttműködés alapjaként,
-         az információkat megértik a gyerekek,
-         szókincsük bővül (eszközök, szerszámok, edények, műveletek elnevezésének tanulása, gyakorlása).

Tanulás során
A problémamegoldó tevékenység szerves része a párbeszéd. Az óvónő problémafelvetését követi a gyermeki megnyilvánulás: csodálkozás, hitetlenkedés, hirtelen felismerést követő felkiáltás. A feladatmegoldás során a gyermek tevékenységét, gondolkodását gyakran kíséri félhangos beszéddel. Értékelés során ismét párbeszéd alakul ki, a nevelő értékel, dicsér, a gyermekek hangot adnak érzéseiknek. Az óvónő kérdéseit a feldolgozandó anyag logikai sorrendjéhez igazítja, a gyermekek tapasztalataihoz, előzetes ismereteihez, értelmi szintjükhöz, a következő fejlődési szint elérését célzó feladathoz. Természetesnek vesszük, hogy a gyermek megállapításaival, kérdéseivel megállítja a szervezett tevékenység logikai menetét.

Ábrázolás-kézimunka
Nyelvi ismeret szükséges már ahhoz is, hogy a gyermek megértse a feladatot, tudja, hogy milyen eszközök, anyagok állnak rendelkezésére. Tudatosítjuk a gyermekekben az anyagok, eszközök, munkafogások elnevezését, ezeket megtanulják, beépül szókincsükbe. A lerajzolt mesetémák fejlesztik a képzeletet, emlékezetet, fokozzák az alkotási vágyat. Gyurmázás – barkácsolás során a térbeli arányok és irányok, viszonyok megnevezésére kerül sor. Fordított a folyamat, amikor azt kérjük a gyermektől, hogy meséljen az elkészült képről. Mindkét irányból a vizuális és verbális kifejezés összhangját mélyítjük el.

Ének-zene
 A zenei nevelés jó alkalmat kínál az ének, zene, szöveg, mozgás komplex esztétikai, érzelmi hatásának érvényesítésére. Megzenésített gyermekversek, népi játékdalok fejlesztik a gyermek beszédét. Mondókák, versek elősegítik a helyes ritmusban való beszéd kialakulását. Ritmusjátékok jól alkalmazhatók beszédhibák javítására. Bővül a szókincs fogalompárok gyakorlásakor is (lassú-gyors, halk-hangos, magas-mély).


Mozgásos tevékenységek közben:
Közlések megértésére van szükség, hogy a gyermek el tudja végezni az egyes mozgásformákat, cselekvéssorokat.  Megértésük azonnal lemérhető a gyermekek mozgásából, reakciójából. Másrészről mozgásfejlesztő munkánk részét képezi a beszédszervek ügyesítése is.

A környezet megismerése
Az élmények, tapasztalatok felidézését, a közvetlen tapasztalatszerzést (észlelés, érzékelés, mozgás) követő megállapítások a gondolkodást, a beszédaktivitást serkentik. Beszéd és gondolkodás párhuzamos fejlesztését végezzük probléma-szituációk teremtésével.
Matematikai természetű tapasztalatszerzés során gyakorolják a gyerekek a névutók használatát, megtanulják a téri irányok elnevezését. Szókincsbővítés a természeti és társadalmi környezettel való ismerkedés során történik (mesterségek, időjárás, gyűjtőfogalmak).

Bábozás során
Arra ösztönözzük a gyermeket, hogy gyakorolja, hogyan tud bánni hangjával. A visszahúzódó gyermeket is motiváljuk bábbal, hogy „mögé” bújva megszólaljon. Ha a gyermek saját maga által kitalált szöveggel bábozik, fejlődik képzelete, kifejezőképessége, fantáziája.

Mese-vers
Dramatizálás, bábozás során gyakorolják a gyerekek a mondatszerkesztést, párbeszédes formát, fejlődik nyelvi emlékezetük. Szókincsük bővül az irodalmi alkotásokban megismert és jelentéstartalommal bíró szavakkal. Mese, vers, mondóka a nyelvtanilag helyes mondatok formálására, tiszta kiejtésre, kifejező előadásmódra ad lehetőséget.

Ünnepeinkhez kapcsolódó hagyományok, irodalmi anyagok bővítik a szókincset.

A nevelési ciklus utolsó évében különös figyelmet fordítunk a tisztán artikulált, jól hangsúlyozott, helyes hanglejtéssel, beszéddallammal előadott, folyamatos – összefüggő mondatokból álló – beszéd kialakítására, és a dominancia kialakulására.
Egyéni bánásmóddal biztosítjuk a beszédfejlődésben elmaradt gyermekek felzárkóztatását (ingergazdag környezettel, sikerélmények biztosításával, egyénre szabott fejlesztéssel).
A fejlettebb gyerekek spontán érdeklődését a betűk iránt szintén kielégítjük.
Anyanyelvi fejlesztő munkánkhoz logopédus segítségét vesszük igénybe.

Elvárt eredmény: Az óvodai élet folyamán a gyerekek saját, egyéni adottságait figyelembe véve, mindennap találkoznak az anyanyelvi fejlődést elősegítő szituációkkal, játékokkal, melyeket a pedagógusok tudatosan, a heti pedagógiai terv szerint szerveznek.

http://www.csicsergok.gportal.hu/image/icons/facebook.pnghttp://www.csicsergok.gportal.hu/image/icons/twitter.png













#1 Dr.BauerBela