Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2018. július 20., péntek

KANYARÓS ARC 8 ÉVES GYERMEKNÉL


#1 Dr.BauerBela

Rendszertelen alvás, gyengülő iskolai teljesítmény

Rendszertelen alvás, gyengülő iskolai teljesítmény


A barcelonai Autonomous Egyetem (UAB) és a Ramón Llull Egyetem kutatói azt vizsgálták tanulmányukban, hogy az alvási szokások és az alvással töltött órák száma milyen kapcsolatban van a hat, illetve hét éves diákok iskolai teljesítményével. "A gyerekek többsége az intellektuális fejlődéséhez szükségesnél kevesebbet alszik, amely nagy hátrány, mivel az alváshiány nem pótolható" – mondta Ramón Claddelas, az UAB pszichológiai tanszékének kutatója.
A Cultura y Educación című folyóiratban megjelent tanulmány különböző iskolákból származó 142 alsó tagozatos diák (65 lány és 77 fiú) bevonásával készült, akiknél korábban semmilyen alvással kapcsolatos kóros elváltozást nem diagnosztizáltak. A résztvevők szüleinek a gyerekeik alvási szokásaira és alvással töltött óráira vonatkozó kérdőívet kellett kitölteniük. A szakemberek emellett a gyerekek általánosabb – kommunikációs, módszertani, transzverzális (mint a tanulni tudás és a kifejezőkészség) – valamint, az egyedi gondolkodásukhoz kapcsolódó –, tanulás, motiváció – képességeit vizsgálták.
"Attól függetlenül, hogy a részt vevő gyerekek majdnem nyolc órát alszanak naponta, az alvási szokások elemzéséből kiderült, hogy 69 százalékuk legalább heti háromszor este kilenc után ér haza, vagy legkevesebb heti négy alkalommal 11 óra után megy lefeküdni. Ily módon a 8, vagy 9 órát alvó diákok iskolai teljesítménye rosszabb, mint a 9, vagy 11 órát alvó társaiké" - idézte a szakemberek megállapítását a ScienceDaily ismeretterjesztő hírportál.
A szakértők úgy vélik, hogy egy egészséges alvási rendszer kialakítása jelentősen hozzájárul a gyerekek megfelelő kognitív fejlődéséhez. Egy órányi alvás veszteség és a rossz szokások berögződése azonban negatív hatással van az általánosabb készségekre, és jelentősen befolyásolja a gondolkodással összefüggésben lévő képességeket.
"Az alváshiány rontja a diákok nyelvi, nyelvtani és betűzési képességeit, valamint a szövegek feldolgozására és szerkezeti felépítésének megértésére irányuló tudását. Ezeknek a készségeknek a helytelen fejlődése pedig idővel az összes többi tantárgyra rányomja a bélyegét" – hangsúlyozták a szakemberek.
#1 Dr.BauerBela

2018. július 18., szerda

SZÁJPENESZ/ A SZJNYÁLKAHÁRTYA GOMBÁS FERTŐZÉSE-CANDIDA ALBICANS/


#1 Dr.BauerBela

CUKORBETEGSÉG GYERMEKKORBAN

Cukorbetegség gyermekkorban
A cukorbetegség a leggyakoribb gyermekkori anyagcsere-betegség, mely az esetek döntő részében kamaszkorban jelentkezik, de a gyermekkor bármelyik szakaszában megjelenhet. A gyermekkori cukorbetegség döntő többsége az úgynevezett inzulinfüggő cukorbetegség, csak az esetek 1-2 százalékában nincs szükség inzulin kezelésre (nem inzulinfüggő cukorbetegség), bár az utóbbi típus előfordulási gyakorisága is jelentősen növekszik az elmúlt években.
Létezik a cukorbetegségnek más autoimmun betegséghez (pl. pajzsmirigy-gyulladás, lisztérzékenység), Down-szindrómához, illetve tartós gyógyszeres kezeléshez (pl. szisztémás szteroid kezelés) társuló formája is.
A cukorbetegség tünete
A cukorbetegség gyanújához leggyakrabban néhány hete tartó jó étvágy melletti fogyás, feltűnően nagy mennyiségű folyadék fogyasztása, és ehhez társulóan gyakori és sok vizelet ürítése vezet (a gyermek éjszaka is többször iszik, felkel pisilni, napi folyadékszükséglete több liter is lehet). Feltűnhet a rosszabb sebgyógyulási hajlam sérüléseket követően, de csecsemő- és kisdedkorban nagyon makacs, főként a pelenka alatti területen jelentkező gombás fertőzések esetén is mindenképpen gondolni kell rá! Fáradtság, hasi fájdalom, látászavar szintén szerepelhet a panaszok között.
Kialakulásnak lehetséges okai
A cukorbetegség kialakulásához genetikai hajlam és környezeti tényezők egyaránt szükségesek, melyek közös eredője, hogy a szervezet a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjei ellen antitesteket termel, ezáltal azokat elpusztítja. A klinikai tünetek végeredményben az inzulin hiányának következtében jelennek meg. Az inzulin hiányában mind a szénhidrát-, mind a fehérje- és zsíranyagcsere zavart szenved. A túl magas vércukorszint esetén a vesén keresztül jelentős mennyiségű cukor fog kiválasztódni, ami kémiai hatásánál fogva vizet is „magával visz”. Ennek a folyománya lesz a nagy mennyiségű vizeletürítés. Az elvesztett folyadékot a szervezetnek az egyensúlyának biztosítása érdekében pótolnia kell, emiatt a gyermek feltűnően sokat fog inni. A zsíranyagcsere zavara miatt a ketonsavak szintje megemelkedik a szervezetben, acetonos leheletet, a vér savasodását okozva. Utóbbi késői diagnózis esetén tudatzavart, eszméletvesztést, jellegzetes légzést (mély belégzés és kilégzés) okoz.
Mit tehet a szülő?
A fent felsorolt tünetek észlelése esetén jelezni kell a megfigyeléseket a kezelőorvos felé, aki a kivizsgálást elindítja. Amennyiben a cukorbetegséget diagnosztizálják, akkor a szülő egy nagyon részletes oktatáson esik keresztül a gondozó intézetben, ahol megtanítják a cukorbetegség lényegére, a gyermek diétájának szükségességére, módjára, a magas és alacsony vércukorszinttel járó állapot tüneteire, és azok sürgősségi ellátására, a gyermek vércukorszintjének folyamatos ellenőrzésére. Ennek részletézése a szövődmények leírásánál található.
A cukorbetegség öt szakasza
A cukorbetegséget öt szakaszra oszthatjuk: az első, kezdeti szakaszban a szervezet igen magas inzulinszükséglete jellemző. Ezt követően egy relatíve jó szakasz következik, mely során az inzulinszükséglet csökken. Tévesen azt a látszatot keltheti, hogy a gyermek meggyógyul ebből a krónikus betegségből. A javulást a saját inzulintermelés viszonylag kielégítő mértéke eredményezi. A betegség harmadik szakasza az úgynevezett totális cukorbetegség. Ilyenkor a szervezet már nem képes inzulint előállítani, a szükséges mennyiséget teljes egészében pótolni kell. A negyedik, serdülőkori szakaszban nagyon labilis a gyermek anyagcsere egyensúlya, mert az inzulin hatásával ellentétes hatású hormonok magas és változó szintje erős vércukor-ingadozást eredményez. Az ötödik, fiatal felnőttkori szakaszban ismét könnyebbé válik a stabil egyensúly kialakítása.
A cukorbetegség kezelése több részből áll:
Inzulinkezelés
A szervezet nélkülözhetetlen hormonját inzulinkészítménnyel kell pótolni. Az inzulinkészítmények hatástartamuk alapján csoportosíthatók, vannak gyors felszívódású, rövid hatástartamúak és lassabb felszívódású késleltetett hatástartamúak. A legjobb anyagcsere-egyensúlyt úgynevezett intenzifikált kezeléssel lehet elérni. Ez azt jelenti, hogy a gyermeknek főétkezések előtt gyors hatású készítményt kell adni, reggel és lefekvés előtt késleltetett hatástartamúval kiegészítve.
Az inzulint a bőr alá kell beadni az erre a célra kifejlesztett inzulintoll segítségével. Az inzulin beadásának helyén a zsírszövet tömege helyileg megnő (inzulincsomó), ezért célszerű váltogatni a beadás helyét (felkar, comb, has bőre alá).
Étrend és a táplálkozás
Egészséges szervezetben az inzulintermelés a napszaktól és az elfogyasztott ételek minőségétől, mennyiségétől függően folyamatosan az igényeknek megfelelően változik, és biztosítja, hogy a vércukorszint változása ne legyen szélsőséges. Cukorbetegség esetén az inzulint „kívülről” visszük be, ezért nagyon fontos, hogy a beadott inzulinok mennyisége és az elfogyasztott ételek mennyisége, összetétele gondosan egyensúlyban legyen. Fontos alapszabály, hogy a gyorsan felszívódó cukrokat ki kell az étrendből iktatni, mert azok jelentősen és gyorsan emelik a vércukorszintet, és ezzel együtt az inzulinigényt, míg a többi szénhidrátot a nap folyamán elosztva, az inzulin adagjához és hatástartamához igazítva kapja a gyermek. A gyermek ételeinek kb. felét tegyék ki a rostban gazdag szénhidrátok, kb. 30% zsírt, 20% fehérjét tartalmazzanak.
Testmozgás
A gyermek inzulin-beállításának része a fizikai aktivitás bekalkulálása, mely nemcsak a szénhidrát egyensúlyhoz, de az egészséges életvitel miatt is fontos. A fizikai aktivitás, sport az izommunka révén csökkenti a vércukorszintet. Ezt figyelembe kell venni az inzulin pótlása során is, hiszen egy egész napos aktivitás, például túra vagy sportnap jelentősen csökkenti az inzulinigényt. Amennyiben ezt nem kalkulálják be az inzulin adásakor, akkor a gyermeknél az alacsony vércukorszint veszélye jelentősen megnő. Amennyiben a gyermek rövidebb ideig tartó fizikai aktivitása van, akkor egy kicsit megnövelhető a mozgás előtti energia-bevitel (többet ehet) annyival, amit fel is használ rögtön.
Oktatás
Mind a szülőknek, mind pedig a gyermekeknek (értelmi szintjüknek megfelelően) el kell magyarázni a betegség lényegét, az azzal járó „terheket”. Meg kell ismerniük a kalóriaszámolást, az inzulinkezelést, a vércukor-ellenőrzést, és fel kell építeni egy nagyon pontos napirendet az étkezéseket és inzulinbeadásokat illetően. Nagyon pontosan meg kell tanulni a szövődmények jeleit, azok elhárításának módját. Precízen kell vezetni a tüneti naplót, hogy a gondozó orvos is lássa a gyermek kezelésének eredményességét.
Lelki támogatás
Nagy terhet jelent először azzal szembesülni, hogy a gyermek krónikusan beteg, életvitelébe szigorú szabályokat kell bevezetni. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ha beépül a mindennapokba a gyermek megfelelő irányítása, kezelése, akkor a cukorbetegséggel együtt is szinte teljes értékű életet élhet. Sőt mi több, erre is kell törekedni! Azt tudatosítsuk a gyermekben, hogy az ő szervezetének a jó működéséhez pótolnunk kell inzulint, oda kell figyelni az étkezésekre, de egy rövidlátó szemüveg viselésére kényszerül, hogy „fogyatékosságát” korrigálja, neki pedig más jellegű segítségre van szüksége. De a jól alkalmazott mindennapi rutin során pár perc odafigyelést igényel csupán a betegsége. A cukorbetegek diétája alapvetően egy nagyon egészséges táplálkozási szokást részesít előnyben, éppen ezért egyáltalán nem hátrány, ha a család minden tagja átáll erre. Az apróbb bűnök (csokoládé, édesség) pedig megengedhetők cukorbetegek számára készített termékekkel.
Gondozás
A gondozó orvossal való találkozás lehetővé teszi, hogy folyamatosan ellenőrizzék a gyermek anyagcsere-állapotát, kezelésének eredményességét, és mielőbb korrigálhassák azt. Emellett a sikeresen kezelt gyermeknek fontos az ilyenkor kapott pozitív megerősítés, elismerés is.
Svábhegyi Gyermekgyógyintézet
www. svabhegy.eu

#1 Dr.BauerBela

A gyermekkori cukorbetegség 3 intő jele

A gyermekkori cukorbetegség 3 intő jele
A gyermekkori cukorbetegség hirtelen jelentkező, súlyos kór. Ismerd fel a jeleket, hogy időben orvoshoz vihesd a kicsit!


A gyermekkori cukorbetegség többnyire öt-hét éves kor körül jelentkezik. Fontos, hogy időben észrevedd a súlyos betegség előjeleit, hiszen a megfelelő kezeléssel a kór könnyen kordában tartható.

Ha segítesz gyermekednek, könnyen megtanulhatja, hogyan élhet inzulinnal is teljes életet, és a megfelelő diétával könnyebbé teheted számára a mindennapokat. Ismerd meg közelebbről a betegséget, hogy minél hamarabb felfigyelhess az intő jelekre, és orvoshoz fordulhass.

Egyes típusú diabétesz

A gyermekkori, úgynevezett egyes típusú cukorbetegség oka nem azonos a felnőttkori, általában negyven éves kor feletti diabéteszt kiváltó tényezőkkel. Tüneteik, lezajlásuk és kezelésük is eltérő. A fiatalkori betegség akkor jelentkezik, ha a cukor elégetését és felhasználását biztosító inzulin lényegesen kevesebb a kicsi szervezetében, mint amennyire szüksége lenne: a sejtek így táplálék nélkül maradnak, de miközben a szervezet éhezik, a cukor a vérben és a vizeletben halmozódik fel. A szervezet eközben zsírt éget, hogy a kalóriát biztosítsa, ennek köszönhető a fogyás, illetve a zsírégetés következményeként aceton szaporodik fel a szervezetben. Emiatt tűnik alkoholszagúnak a lehelet.

Intő jelek

Bár a cukorbetegséget nehéz felismerni, hiszen nem jár lázzal, torokfájással vagy más egyértelmű tünettel, ha bizonyos jeleket észlelsz gyermekeden, érdemes gyanakodnod.

Erős szomjúságérzet

Ha a gyerek nagyon sok folyadékot fogyaszt, függetlenül attól, hogy vízről vagy teáról van szó, lehet, hogy az áll a háttérben, hogy a megnövekedett vércukorszintnek köszönhetően többet kell pisilnie, hiszen, ha a cukor nem jut el a sejtekhez, a kiválasztószerveknek kell feldolgozniuk. A cukros üdítőktől amúgy is szomjas lesz a kicsi, hiszen azok nem csillapítják a szomjúságot, ha pedig mindemellett gyakran kell pisilnie, és bőséges a vizelete, figyeld meg, hogy egyéb jelek is utalnak-e cukorbetegségre!

Gyors, nagymértékű fogyás

Ha gyermeked gyorsan és sok kilótól megszabadul, pedig rendszeresen étkezik, érdemes orvoshoz vinned. A cukorbetegség egyik első jele lehet, ha a kicsi annak ellenére egyre soványabb, hogy a megszokottnál lényegesen többet eszik, mivel a magas vércukorszint miatt felgyorsul a vizeletürítés, ezzel pedig számos kalória is távozik a gyerek szervezetéből. Az is fogyáshoz vezet azonban, hogy a sejtek cukor hiányában a zsírszövetek elégetésével nyernek energiát, tehát a szervezet saját raktárkészletét kezdi feldolgozni.

Fáradékonyság

Ha azt veszed észre, hogy a gyerkőc fáradékony vagy gyenge, és ez nem a napi játék és a kimerültség miatt van, akkor ez is intő jelnek számít. Ha ugyanis a sejtek nem jutnak elegendő energiához, még a legenergikusabb csemete is fáradékony és kedvetlen lesz, amit a fogyás csak még tovább súlyosbíthat.

15 természetes megoldás gyerekbetegségekre

Veszélyes tünetek - azonnal cselekedj!
Ha figyelmen kívül hagyod a cukorbetegség első jeleit, netán más betegségnek tudod be, néhány hét után hányás, jelentős hasi fájdalom és kiszáradás jelentkezhet. Ha ezekkel a tünetekkel nem kerül orvoshoz gyermeked, gyorsan súlyosbodhat a helyzet, eszméletét veszítheti, bőre szárazzá, ajkai pirossá válnak, szaporán és mélyen lélegezhet. Ez az állapot azonnali kórházi kezelést igényel, ezért fontos tudnod és ismerned, hogy ez a tünetegyüttes mit is jelent valójában!

Mi történik az orvosnál?

Amennyiben hasonló tünetekkel viszed orvoshoz a kicsit, előbbi vérvétel és vizeletminta segítségével tudja megállapítani a diagnózist. Ha a laboreredmény alapján magasnak bizonyul a vércukorszint, és a vizeletben ürített cukor mennyisége is meghaladja a normálist, cukorbetegségről van szó. Ezt követően az orvos dönt a megfelelő kezelésről, mely az egyes típusú cukorbetegség esetében többnyire inzulinterápiával kiegészített diéta.

Hogyan kezelheted?

A cukorbeteg gyermek anyagcseréje inzulinnal, megfelelő étrenddel és testmozgással könnyen egyensúlyban tartható. A kicsi vércukorszintjét és vizeletét valószínűleg neked kell rendszeresen ellenőrizned, és az a legjobb, ha az inzulint is te adod be neki. 10-12 éves kor felett fokozatosan megtaníthatod arra, hogyan tudja egyedül ellenőrizni az állapotát, és lassan az injekció kezelését is elsajátíthatja.

A diéta is elengedhetetlen

Az inzulinterápia mellett azonban feltétlenül szükség van diétára is. Iktasd ki porontyod étrendjéből a gyorsan felszívódó, tiszta cukrokat, mint amilyen a cukorka, a répa- és a nádcukor, a lekvár, a méz, az üdítőitalok és az egyéb édességek. Szénhidrátot, vagyis lisztet, burgonyát és rizst ehet a gyerek, azonban fontos, hogy ne fogyasszon többet, mint amennyit az orvos megenged.

Kerüld a zsírt és a zsíros húsokat, főzz inkább növényi olajokkal, és állj át a sovány szárnyasokra, illetve a halra. A rostban gazdag ételek, a teljes értékű gabonából készült kenyér, a hántolatlan rizs, a hüvelyesek és a gyümölcsök bármikor felkerülhetnek az asztalra. #1 Dr.BauerBela

2018. július 17., kedd

GYAKORIBB CSECSEMÁKORI BŐRELVÁLTOZÁSOK KÉPEKBEN

PELENKA DERMATITISZ


Felirat hozzáadása
 TEJKIÜTÉS
                                                                  MILIARIA


MONGOLFOLT


MIKROPUSZTU-SZTAFILOKOKKUSZ FERTÁZÉSLÓZIS

LOS ÉRDAGANAT 


ÜREGES ÉRDAGANAT











#1 Dr.BauerBela

GENNYES PATTANÁSOK/PUSZTULÁK* CSECSEMŐKORBAN KÉPEKBEN






#1 Dr.BauerBela

Szexuális nevelés óvodáskorban

Szexuális nevelés óvodáskorban

2014. február 27., csütörtök, Család
Mit tud a három-hat éves gyermek? A játék szerepe a gyermek fejlődésében. Hisztik és dackorszakok, avagy hogyan kezeljük a kezelhetetlent. Iskolaérettség. Szexuális nevelés óvodáskorban – Fazakas Ildikó sepsiszentgyörgyi pszichológus ezekben a témakörökben tartott előadásokat a 6-os óvodába és a Napsugár Napközi Otthonba járó gyermekek szülei számára.
A Pro Pignoris Egyesülettel közösen szervezett előadás-sorozat márciusi témája A halál gyermekszemmel, áprilisban pedig A mese szerepe a gyermek fejlődésében. Az alábbiakban folytatjuk a szexualitással foglalkozó előadása szemlézését.
Az óvodáskor a nemi identitás (a nemi azonosságtudat) kialakulásának fontos időszaka, ekkor tanulják meg a gyerekek a nemüknek megfelelő, a kultúrájukban gyökerező viselkedésmintákat. Óvo­dás­korban rendszerint elkezdődnek a „szexuális játékok” is, például a doktorjáték, vagy a „papás-mamás” és hasonlók, amelyek főleg a szexuális kíváncsiság kielégítését szolgálják.
Ugyancsak óvodáskorban fogalmazódnak meg a gyermekek első kérdései a saját és általában a kisbabák eredetéről. Az ilyen kérdések még ma is sok gondot okoznak a legtöbb szülőnek, ezért sokan kitérnek előlük, vagy a gólyamesével és hasonlókkal próbálkoznak. Ez ugyan beleillik a fiatalabbak mese- és mítoszorientált gondolkodásába, de félrevezeti őket, és nem segíti pszichoszexuális fejlődésüket.  Pedig már ekkor, de különösen a 4–6 éveseknél indokolt lenne a valóságnak megfelelő, bár leegyszerűsítő válaszokat adni, az életkori sajátosságok figyelembevételével. Ilyen válasz például, hogy „a kisbabák az anyukájuk hasában növekednek, s ha már elég nagyok, és nem férnek el, akkor kibújnak onnan, megszületnek”.
A kisebbeknek ez is elég lehet, de később rákérdezhetnek: Hogyan kerül be a kisbaba az anyukája hasába? Nincs értelme mesékkel áltatni a gyereket...
Ha a férfi és női nemi szervek különbségeit már ismeri, és saját nemi szervének simogatása folytán az élvezetről is van némi tapasztalata, akkor megérti hogy az élvezetvágytól és szexuális ingerléstől megduzzadt, merev hímvessző könnyen becsúszik a megduzzadt, síkos női hüvelybe, s ott az élvezet csúcsán megtörténik a magömlés. Így a herében termelődő, apró „magocskák” (ivarsejtek) eljuthatnak a nő hasában (petefészekben) havonta érlelődő „magocskához” (érett petesejthez), amellyel összeforrnak, és az nőni kezd. Ebből lesz a kisbaba. Ez a magyarázat később aztán fokozatosan kiegészíthető, s így jól megalapozza a további szexuális nevelést, a kulturált szexuális attitűdök kialakítását.
Szexológusok (pl. Borneman, 1981) szerint az egyén viszonyát későbbi szexuális partneréhez nem veleszületett késztetések irányítják, hanem főleg a szülők és nevelők viszonya a szexualitáshoz.
A kisgyermek nemi érése során szükségszerűen felmerül a kérdés: a szülő hogyan viszonyul a szexualitáshoz? A maga teljességében, szabadon és természetesen képes megélni, vagy szemérem, tabuk, megtartóztató ideológiák irányítják magatartását?
Nem nehéz belátni, hogy az otthon tapasztalt minta iránytűként szolgál a gyermek életében – ami adott esetben tévútra is vezetheti. Amennyiben a gyermek kérdése meghallgatásra talál, úgy azzal a tudattal cseperedhet fel, hogy a szexualitásra vonatkozó kérdések természetesek, szüleihez pedig bármikor, bármilyen kérdéssel nyugodt szívvel fordulhat.
Aki otthon nem kap segítő és odafigyelő támogatást, fejlődése gyorsan halad tovább, a külvilág és saját teste által küldött ingerek megérintik, amiket a maga eszközeivel igyekszik megérteni, feldolgozni.
A gyereknek azt is meg kell tanulnia, hogy vannak társadalmi normák, szabályok, melyekhez mindenkinek igazodnia kell. Játékosan és körültekintéssel kell rávezetni arra, hogy a bugyiban tapogatni, a lányok szoknyája alá benyúlni nem illik stb. Merjünk zavartság nélkül beszélni róla! Nem szerencsés, ha gyermekünk azt érzi, hogy e téma mögött valami titok lappang. Csak akkor hozzuk szóba, ha gyermekünk kérdezi, és csak arra válaszoljunk, amit ő kérdez! A gyermeknek olyan választ kell adnunk, amit megért, az ő szintjének megfelelő, ugyanakkor teljes mértékben helytálló.
Ne féljünk megválaszolni az igazat! Ha ködösítünk, eltereljük a szót, akkor csak felesleges félelmet ültetünk el gyermekünkben a kérdéssel kapcsolatban.
Amikor biológiai folyamatokról beszélünk (pl.: hogyan kerül a kisbaba a mamák pocakjába), akkor lényeges az érzelmi vetületek hangsúlyozása is (pl.: amikor egy mama és egy papa nagyon-nagyon szereti egymást stb., stb.).
#1 Dr.BauerBela

Szexuális felvilágosítás gyermekkorban

Szexuális felvilágosítás gyermekkorban

Manapság a gyerekek egyre fiatalabb életkorban találkoznak a felnőtt szexualitással. A televízíó képernyőjéről és a reklámokból is ömlik az erotika. De vajon mikor és hogyan kell erről beszélni velük?

Sajnos a kultúránkban még mindig tabutéma, hogy a szülők a szexről és az intimitásról beszéljenek a gyerekeikkel. Az oktatási rendszerben is elhanyagolt terület ez. Nemrég egy egyetemet végezett férfi ismerősömtől kérdeztem meg, hogy tudja-a mit jelent az ovuláció szó. Nem tudta.
Óvodás korban szoktak a gyerekek először a nemiséggel kapcsolatban érdeklődni. Ha valakinek testvére születik, általában rákérdez, hogyan kerül a baba a pocakba. 5 éves kor táján már kialakul a saját nemi szerepről való tudás. Már nem mondja azt a kislány, hogyha nagy lesz, akkor neki is megnő a kukija mint apának. Jellemzően elkezdenek ebben a korban a másik nem iránt is érdeklődni, de ezt leginkább a kíváncsiság vezérli. Megnézik egymás kukiját és suniját. Természetesen erre azért reagál a felnőtt és meg kell beszélni velük, hogy ezt máskor ne tegyék, mert a nemi szervek mindenkinek intim területei. Ugyanakkor megszégyeníteni nem szabad őket. Az óvodások ilyen jellegű infantilis érdeklődését soha nem olyan szándék vezérli, mint amit erről a felnőttek a maguk fejével gondolkodnak. Összességében tehát már óvodás korban beszélni kell velük a testiségről, de ez még történhet virágnyelven.
Kisiskolás korban már szemérmesebbek lehetnek a gyerekek. A legideálisabb, hogy a tananyaggal haladva, amikor az emberi szervezetről is tanulnak, akkor legyen szó a szexualitásról. Figyelni kell azonban, hogy mennyire befogadó a gyerek. Sokan inkább témát váltanak vagy otthagyják a szülőt. Ilyenkor nem kell erőltetni a beszélgetést. Érdemes megragadni az alkalmakat ezekre a beszélgetésekre, mert úgy az idők során mindig lesz mire építkezni és bővíteni a tudást. Sokkal nehezebb a szülő helyzete, ha tizenéves korban kell először ezzel a témával foglalkozni.
Fontos a családi minta
Vannak nyitottabb és zárkózottabb családok abból a szempontból, ahogyan a szexualitáshoz viszonyulnak. Egyértelmű, hogyha otthon megszokott a meztelenkedés, akkor sokkal kézenfekvőbben adódik a téma. Ha a család zárkózottabb, érdemes akár könyvet is mutatni a gyereknek a témában, ami az emberi testrészeket ábrázolja.
A lényeg, hogy a szexualitásunkkal való foglalkozás az élet természetes része. Ideális esetben azt is meg tudjuk beszélni a kamasz gyerekünkkel, hogy az orgazmust is meg kell tanulni és pl egy lány nem biztos, hogy minden aktus után kielégül. Sajnalatos dolog, hogy a kamaszok jórésze a pornón nevelkedik. Ennek a későbbi érett szexualitásra is komoly romboló hatása lehet. Ugyanakkor míg a menstruációról sem szívesen beszél az átlag ember a gyerekével, addig a szex ilyen mértékű megbeszélése kicsit utópisztikusnak tűnhet :(
#1 Dr.BauerBela
#1 Dr.BauerBela

7 jel, hogy a gyereket foglalkoztatja a szexualitás A 6-14 éves kor közötti időszakban szinte minden gyerek kísérletezik titokban a nemiségével.


7 jel, hogy a gyereket foglalkoztatja a szexualitás
A 6-14 éves kor közötti időszakban szinte minden gyerek kísérletezik titokban a nemiségével.








6-14 éves kora között szinte minden gyerek kísérletezik a nemiségével, de ez az időszak ad teret a szexuális fantáziáknak és az első szerelem átélésének is. Ilyenkor tanulja meg a gyerkőc, hogy miként viszonyuljon másokhoz, ami pedig fontos szerepet játszik a felnőttkori pszichoszexuális egyensúly kialakulásában is.

A legtöbben - valamiféle szeméremből, illetve az esetleges negatív fogadtatástól tartva - nem beszélnek szüleiknek ezekről a dolgokról. Cikkünk segítségével azonban könnyen felismerheted, mikor kezdi el foglalkoztatni a lurkót a szexualitás.

Tipikus jelek

A gyerek akarata ellenére számos direkt és indirekt jelzést küld környezetének, melyek arra utalnak, hogy érdeklődése bizony jócskán túlnőtt a meséken és a rajzfilmeken.

Ösztönösség, új viselkedésformák

A gyerek különösebb átmenet nélkül ösztönössé válhat, mintha a két-három éves korban tapasztalt viselkedési együttes - lázadás, makacsság, dac, exhibicionizmus, a rendetlenség iránti vonzódás - köszönne vissza.
Ezzel párhuzamosan zárkózottabb is lesz, így jóval nehezebb hatni rá, mint korábban. Az ösztönösség dacára a gyerek újfajta viselkedésformákat is felvesz, hogy úgymond felnőttebbnek tűnjön.

A nemi kérdésekhez való viszonyulás

Láthatóan érdeklődik nemi szervének működése és védelme - takarása - iránt. Megnyugtatásul közöljük, hogy nemi szerveit ekkor még nem hozza összefüggésbe a szerelmi helyzetekkel vagy a személyes kielégüléssel. A nemi kérdésekkel kapcsolatos kíváncsiságát - mintegy elterelő hadműveletként - viccekkel, zavart nevetéssel és titokzatoskodással fejezi ki.


Átmeneti tünetek

A szexualitással kapcsolatos feszültség oldására átmeneti tünetek jelentkezhetnek: fóbiák, tikkelés - azaz akaratlan izommozgás -, fej- és gyomorfájás, körömrágás, dadogás, játszadozás a hajjal, valamint minden elérhető közelségbe kerülő tárgy megérintése.

A test felfedezése

A nemi szerveket már születéstől fogva ingerli a gyerek, és kezdetben ez teljesen természetes számára. A kiskamaszok ezt már titokban végzik, hogy örömöt éljenek át, levezessék a feszültséget, illetve megismerjék a saját testüket. A maszturbáció viszont még nem játszik annyira fontos szerepet, mint serdülőkorban.

Az érdeklődés palástolása - fiúknál

A fiúk - hogy elrejtsék a másik nem iránt hirtelen támadt érdeklődésüket - szinte csak fiúkkal játszanak. A lányokkal szemben agresszívek, esetenként megtámadják, félvállról veszik őket, fennhéjázóan és lekezelően viselkednek velük. Pregenitális ösztöneik nyughatatlanságban, falánkságban, obszcén kifejezésekben vagy fallikus magamutogatásban nyilvánulhatnak meg.
Ismerd meg a gyerkőcök világát!
Kattints ide, és minden fontos információt megtalálsz a kicsi és a nagyobbacska lurkókról, sok-sok illusztrációval.

Az érdeklődés kinyilvánítása - lányoknál

A fiúkkal szemben a lányok nyíltabban közelednek az ellenkező nemhez, a szerelmi játékokban pedig csábítóan, esetenként agresszíven viselkednek.

A leghevesebb konfliktusba az édesanyjukkal kerülhetnek, mert le szeretnének válni róla. Ugyanakkor határozott lépéseket tesznek azért, hogy alkalmazkodjanak a valósághoz, elfogadják a szabályokat, és úgy viselkednek, ahogy azt elvárják tőlük.

Hetero- és homoszexuális játékok

A gyerek fantáziáit szexuális játékokban teljesítheti ki, melyek hetero- és homoszexuális jellegűek egyaránt lehetnek. Fontos tudni azonban, hogy nem ezek a játékok határozzák meg a gyerkőc jövőbeli nemi identitását. Hasonlóképpen a testvérekkel folytatott kísérletezés sem tekinthető vérfertőzésnek, csupán erotikus játéknak.
1/0
Ezekben az esetekben a szülők részéről helytelen reakció az ellenségesség. Sokkal hatékonyabb és egészségesebb, ha realisztikus módon áll a gyermek viselkedéséhez, és az életkorának megfelelő nemi nevelést biztosít számára.
#1 Dr.BauerBela

Szexuális nevelés a kora gyermekkorban


Szexuális nevelés a kora gyermekkorban

 

 

 

A szexualitás témája tabuként a gyermekekkel történő kommunikációban fontos helyet foglal el. A gyermekek érdeklődése legtöbbször már nagyon korán a szexualitás körül forog.  Felmérések szerint a 13-14 évesek 50%-a rendelkezik szexuális tapasztalattal, illetve a 15 évesek nagy része már szexuális életet él. Ezek az adatok arra a következtetésre mutatnak, hogy a szexuális felvilágosítást nem lehet elég korán elkezdeni. A 21. században már felesleges a nagy felvilágosító beszélgetésekre várni szülőként, s azon mélázni, hogy mikor jön el a megfelelő idő, vagy a középiskolás oktatóknak azon tűnődni, hogy a tizenéves gyermekeknek vajon az érettségi közeledtével meg merjenek-e mutatni egy gumióvszert. Nem azon kell mérlegelnünk, hogy mikor legyen ez a bizonyos beszélgetés, hanem folyamat orientáltan illene gondolkodnunk. A felvilágosítás folyamatát már a kora gyermekkorban, az óvodában illene elkezdeni a gyermek érettségének, korának és fejlődésének megfelelően.
A gyermekek kíváncsisága már ideje korán elkezdődik azokkal a kérdésekkel, hogy miért néz ki máshogy egy fiú és egy lány, az apa és az anya, a mami és a papi, vagy éppen miért néz ki máshogy az ellenkező nemű egyedek nemi szerve. Emellett minden gyermeket legjobban az a kérdés foglalkoztatja, hogyan születik a kisbaba, a kistestvérüket „ki hozta”. A kérdések hallatán a felnőtteket leginkább aggasztó probléma első lépcsője következik, a ki és hogyan válaszoljon, ugyanis létfontosságú a gyermek fejlődését tekintve, hogy mit és milyen módon reagálunk. Természetesen a leghelyesebb megoldás az lenne, ha a szülő „válaszolna” a bizalmi atmoszféra kialakulása érdekében, de sajnos nem mindenki elég rátermett erre a feladatra. Ha a gyermek a szüleivel megbeszélhetné a kényes kérdéseket tabuk nélkül, s használható, nyílt, világos és valódi válaszokat kapna, felkészülten lépkedhetne a felvilágosítás lépcsőin arra a fokra, amikor egyedül fel tudja térképezni az adott helyzetet, illetve önmaga tud dönteni szexuális életéről.

A szexuális felvilágosítást a szülők a „még túl fiatal vagy hozzá” mondatra hivatkozva a legtöbb esetben addig húzzák-halasztják, hogy a feladat a pedagógusra hárul, aki az óvodás-iskolás tanítás keretei között szintén nem igazán talál időt és alkalmat erre a megbízásra. A felvilágosítás általában a szerencsésebb intézményekben az általános iskola végén, de leginkább a középiskolában kezdődik, sajnos abban a korban, amikor a fiatalok már réges-régen megkezdték szexuális életüket. Felmerül a kérdés, hogy mégis honnan szerezhetnek tudomást a gyerekek a szexuális életről, technikákról. Leginkább egy idősebb barát szokta végrehajtani a „beavatást”, de a multimédiás eszközök, az internet és televízió már ideje korán betekintést enged olyan dimenziókba, ahol a gyermekek téves információkkal és tapasztalatokkal gazdagodnak.
A helyesen felvilágosított tinédzserek határozottan és félelmek nélkül élhetik meg szexualitásukat, párkapcsolatukat, társas életüket. Tisztában lesznek a szexuális élet örömeivel, de árnyoldalával is. Tudni fognak a lehetséges veszélyekről, a nem kívánt terhesség és a nemi úton terjedő betegségek megelőzéséről. A különböző országok teljesen eltérően kezelik a szexuális felvilágosítás kérdését, ezért lehetséges az, hogy annyira megoszlik a tinédzser terhességek száma az egyes régiókban. A legfejlődőbb tendenciát Hollandiában figyelhetjük meg, ahol már az óvodás korban elkezdik a nemi szerepek megvilágítását, illetve létezik egy intézmény azokra az esetekre, amikor szexuális zaklatás vagy agresszió éri a gyerekeket, és a kínos rendőrségi szobáktól távol, csendes és nyugodt környezetben beszélhetik meg egy szakemberrel az esetet.
Szexuális nevelés korosztályra lebontva

Amikor egy gyermekkel a szexről beszélünk, minden esetben meg kell róla győződnünk, hogy a korának megfelelő-e a párbeszéd. A fiatal gyerekek rendkívülien érdeklődnek a terhesség és babák iránt, ezért fontos, hogy ne fedjük le egyszerre az összes lehetséges kérdést és választ, mindenképpen jellemezzen egy folyamatot korának megfelelően a tájékoztatás.

Egy-két évesen…

A kisgyermek számára lehetővé kell tenni, hogy a testrészek nevét megismerje, beleértve a nemi szervekét is. Egy kétéves gyermek különbséget tudjon tenni férfi és nő között, illetve általában tisztában legyen vele, hogy az adott ember férfi, vagy nő.

Kettő és öt év között…

            A kora gyermekkorban meg kell értetni a gyerekekkel a reprodukció folyamatát, hogy a férfi és nőből hogyan lesz a baba, illetve a baba a nő méhében növekszik. Meg kell érteniük a gyermekeknek, hogy a saját testüket birtokolják, a többi ember is rendelkezik saját testtel, illetve minden ember különböző. Fontos megtanulniuk, hogy egy kapcsolatot érzelmek irányítanak, s a szülők között érzelmi közösség áll fenn, ennélfogva kialakuljon egy bizalmi légkör, amelyben biztonságban érezhetik magukat.
Öt és nyolc év között…

            A közeli gyermekkorban az alapvető ismeretek elsajátítása szükséges, hogy léteznek emberek, akik heteroszexuálisak, biszexuálisak, vagy homoszexuálisak, illetve megismerjék a szexualitás szerepét egy kapcsolatban. A gyermeknek ebben a korban már ismernie kell az alapvető társadalmi konvenciókat, mint a magánélet, meztelenség, és mások tisztelete a kapcsolatban. A gyermekeknek meg kell tanítani azokat az alapokat, amiket tapasztalhatnak a pubertáskori fejlődés következtében. Az emberi szaporodásról való tájékoztatás ismereteit bővíteni kell, ami már a szexuális együttlétet is magában foglalja.
Nyolc és tizenkét év között…

            Elérkezett az ideje beszélni a biztonságos szexről, a fogamzásgátlásról, és ezen módszerek helyes alkalmazásáról. Meg kell értetni a kiskamaszokkal, hogy mitől válik jóvá, illetve rosszá egy kapcsolat. Továbbá lényeges aspektus a médiában ábrázolt szexualitás kifejezésének megítélése, függetlenül attól, hogy reális, vagy sem, igaz, vagy hamis, pozitív, vagy negatív.

Tizenhárom és tizennyolc és között…
            A tinédzserek már privát életet folytatnak, azonban ha a szülők a kora gyermekkortól elkezdik a megfelelő tájékoztatást, növelhetik annak esélyét, hogy a szülőket a veszélyes és váratlan helyzetekben beavatják, illetve a kommunikáció egyáltalán kialakul gyermek és szülő között.
Miért a szülő beszéljen a gyermekkel és hogyan?

A szexről való érdeklődés természetes lépés, hogy egy gyermek megismerje a szervezetében zajló folyamatokat. A szexuális nevelés segít a gyermekeknek helyesen megítélni testükben zajló folyamatokat, illetve azt is, hogyan értékeljék saját testüket. A gyermek első kérdései után egy nyílt kommunikáció kezdődik, mely nagyon lényeges a gyermek és szülő számára egyaránt. Vizsgálatok igazolják, hogy ezáltal nagyobb valószínűséggel fognak beszélni a kapcsolataik alakulásáról, az esetleges későbbi drog, alkohol problémákról, vagy a depresszióról. A kora gyermekkori szexuális nevelés megelőzi a kamaszkorban folytatott indirekt, kellemetlen és zavaró beszélgetést, amikor a szülő ott és azonnal akarja tájékoztatni a kamaszt azokról a kérdésekről, amelyet már a barátaival régen megvitatott, illetve a félretájékoztatás lehetőségét is kizárja. Ezek a beszélgetések leegyszerűsítik a folyamatot, illetve megelőzik azt, hogy egyik nap a tinédzser egy nem kívánt terhességgel állítson haza. A szexuális felvilágosítás emellett a családi értékek elültetésében is fontos szerepet játszik. Ha a gyermek a szülőtől nem szerez releváns információkat, tudnunk kell, hogy máshonnan fog forráshoz jutni, ami a legtöbb esetben káros lehet fejlődésére nézve. A média bár tele van szexualitással, nem megfelelően ábrázolja azt, az érzelmi kötődést szinte kizárja, és a szexuális kapcsolatokat nem reálisan tünteti fel. De vajon szülőként hogyan adjam át az információkat a gyermekemnek?  Először is mindig képzeljük magunkat a gyermek helyébe, majd a korának megfelelő válaszokat igyekezzünk adni a kérdésekre, ami azt jelenti, hogy olyan kérdésekre válaszoljunk, melyeket kérdeztek, felesleges információkkal ne terheljük őket, ne ijesszük el őket semmiképpen se a szexualitástól. Tájékozódni kell minden esetben, hogy mi az, amit már tud a gyermek, hol hallották, illetve milyen téves információkkal rendelkeznek az adott témáról. Fontos az őszinteség is, hiszen a gyermek hamar rájön, hogy a szülő igazat mond-e, s ha ez nem történik meg, a jövőben kevésbé valószínű, hogy a gyermek a szülőhöz fordul egy-egy adott kérdéssel. Több felvilágosító könyv is létezik gyermekek számára korának megfelelően. A legtöbb könyv az idősebb korosztálynak szól, viszont Marie-Claude Monchaux: A sehány éves kislány, illetve Finy Petra: A tesó-ügy című könyve kifejezetten az ovis korosztálynak szól.

Miért éppen az ovis korban kezdődjön a szexuális nevelés?

Felmerül a kérdés, hogy miért az ovis korú gyermeknél kezdjük a felvilágosítást, nem ér-e rá később. Bizonyos történéseknek bizonyos életkorban kell megtörténnie, legyen az a pelenka elhagyása, vagy a gyermek lábra állása, az első szavak kimondása. A tudomány mai állása szerint a gyermek szobatisztaságához az idegrendszer bizonyos fokú érettsége szükséges, előtte teljesen értelmetlen a gyermeket zaklatni a bilivel. Amikor elérkezett az agya erre az érettségi szintre, magától fogja kérni a pelenka elhagyását. A gyermek érdeklődése a másik nem iránt az óvodás korban kezdődik. Eben a korban törvényszerűen kezd el kérdezősködni a hogyan lesz a kistestvér elnevezésű kérdéskör kapcsán, hiszen bele van programozva a gyermekbe ez a szakasz. Freud pszichoszexuális fejlődés modellje szerint az ödipális korban, ami a gyermek háromtól hat évig terjedő időszakára datálható, amikor begyűjti a szükséges információkat környezetéből. Ha ebben az időszakban megfelelő adatokkal abszolvált, akkor következhet a kamaszkor előtti ösztönnyugvás állapota. Ha viszont nem kapta meg a kellő útmutatást, vagy a feladatot másra bíztuk, esetlegesen félreinformálták ovis társai, pedagógusai, akkor nem tud ideálisan átlépni a következő periódusba.

Mit tegyünk? Mit nem szabad tennünk? Mi a jó a gyermeknek ebben a korban?

            A gyermek egészséges önbizalmának erősítése a nemi szerepekben létfontosságú, hiszen még csak korai stádiumban van a viselkedésminták kialakulása. A szemérmességet minden esetben tiszteletben kell tartani. A meztelenség és szégyenlőség érzetet meg kell próbálni könnyedén kezelni. A megszégyenítés tilos, főleg ebben a korban nagyon érzékenyek a nonverbális megnyilvánulásokra. Semmiképpen sem szabad kinevetni, vagy másokkal megosztani a gyermek szerelmi életét. Ha más gyermekek megszégyenítően bánnak is vele, védelmünkbe kell vennünk. A szülői minta jelentőségére is oda kell figyelni. A szülők párkapcsolata jelentős hatással vagy a gyermek fejlődésére. Ha a szülők külön élnek, a gyermek hajlamosabb lesz az együtt élő szülőjével egyfajta póttárs szerepét betölteni. Az anyának nem szabad a társától hiányzó öleléseket a gyermekétől kikényszeríteni. Természetes, hogy egy kislány szerelmesen vonzódik apjához, akinek megfelelően kell kezelnie ezt, hogy a gyermek ezt idővel kinője, illetve képes legyen megtanulni helyén kezelni érzéseit. A megromlott párkapcsolat következtében nem szabad a másik szülőről negatívan beszélni, ha lehetséges a veszekedéseket pedig a gyermek előtt meg kell próbálni a minimálisra csökkenteni.

Talán az egyik legnehezebb és legkínosabb beszélgetések közé tartozik megvitatni a gyermekkel az intimitást, és bevezetni a szexuális élet rejtelmeibe, ugyanakkor mégis szükséges és nagy jelentősége van a gyermek szexuális fejlődésében. A felvilágosító gyermek könyvek nagyban segíthetik munkánkat, ámde nem igazán esik szó bennük érzelmekről, és valódi emberi kapcsolatokról. A kornak megfelelő szexuális felvilágosítás jelentős mértékben befolyásolja a gyermek későbbi reakcióit ezen a területen. Mindig figyelnünk kell arra, hogy a tájékoztatás szakaszosan történjen, és a gyermek életszakaszainak változásával arányosan. Mindig csak a szükséges információkat igyekezzünk átadni, ápoljuk a gyermek önképét, önbecsülését, tanítsuk meg a nyílt kommunikáció előnyeire, a családi kötelékek megőrzésére.


#1 Dr.BauerBela

2018. július 15., vasárnap

Hogyan ismerjük fel a hazugságot? A pszichológus válaszol

Hogyan ismerjük fel a hazugságot? A pszichológus válaszol

Szándékos félrevezetés, füllentés, átverés, becsapás? Mi a hazugság? Létezik jótékony válfaja? Miért hazudunk? Igaz a mondás, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát?

Az első találkozáskor szeretünk a legjobb színben feltűnni. Vicces vagy hihetetlen anekdotákat mesélünk, kicsit kiszínezve a valóságot, önmagunkat pozitívabb oldalról mutatva meg. Vágyunk az elfogadásra és a szeretetre, ezért gyakran barátainknak is hazudunk, ha nem akarjuk őket megbántani. Hazudunk azért is, hogy előnyt szerezzünk, például megdicsérjük valaki ruháját, hogy megkedveljen, mikor borzasztó előnytelennek tartjuk.

Ha mindig igazat mondanék, már nem lenne se barátom se munkám mondják sokan.

A hazugság típusai: kegyes, jóindulatú, rosszindulatú, álnok hazugság. Van, hogy a hazugság jólesik, például mikor nem akarunk szembesülni az igazsággal, mert az változásra kényszerítene. A betegek 30-40 %-a meggyógyul a placebótól, pusztán azért, mert azt hiszi, gyógyszert kapott.

Vannak a természetes hazudozók, akiknek ez világ életükben jól ment, és nem természetes hazudozók, akiket belső hanguk a sánta kutyával fenyegeti, ezért mindig lebuknak, mert annyira félnek a lebukástól, hogy önbeteljesítő jóslatként hatnak rájuk ezzel kapcsolatos gondolataik. Vannak a romantikus, ígérgető hazudozók, akiktől minden hazugság jólesik, így könnyen csapdájukba eshetünk. Még ha tudjuk is, hogy kicsit túloz, imádjuk Casanovát, mert Nekünk mondja.

A nők általában azért hazudnak, hogy mások jobban érezzék magukat, a férfiak, hogy jobb színben tűnjenek fel. Ha egy nő megkérdez egy férfit, hogy tetszik az új ruhája nem őszinteséget vár el, csak jobban akarja érezni magát benne!

Minél meghittebb egy kapcsolat, annál nehezebb hazudni, és annál fájóbb, ha kiderül, bizalmunk hiábavaló volt. A hazugság rengeteg energiát emészt fel, hiszen mindig fejben kell tartani, hol mit hazudtunk, hogy el ne felejtsük. Mivel nincs könnyen, sűrítve tárolható képünk az eseményről, hiszen az nem is történt meg, sok energiát elvon tőlünk az illuzórikus helyzet fejben való rekonstruálása. Ha hazugságba keveredünk, más tevékenységekre kevesebb erőnk és kapacitásunk marad.

Az igazság elhallgatása még nem egyenlő a hazugsággal. Nem kell mindenáron megmondanunk barátnőnknek, hogy szerintünk rémes az új hajszíne, csak hogy kipipáljuk, mi őszinték voltunk. Ha pedig megkérdezi, mért ne mondhatnánk el, hogy mi inkább más színt választanánk? Ízlések és pofonok...

A nők könnyebben leleplezik a hazugságot, mert jobban meg tudják figyelni az arcvonásokat és sok nőnek a részletekre kiterjedő memóriája is jobb.

Lássuk, milyen trükkök léteznek még a hazugság leleplezésére!

·         Ismételtesd meg a történetet a hazudozóval! Ha hazugság, a második, harmadik visszakérdezésnél ellentmondásokat fogsz felfedezni.
·         Ha valaki nagyon bizonygatja az igazmondását, pl. "őszintén szólva, nyíltan megmondom, becsület szavamra"…az már gyanús.
·         A "csak" és "mindössze" szavak a bűntudat enyhítésére szolgálnak. "Csak barátok vagyunk." "Csak öt percet kérek!" Ismerős?
·         A megnövekedett hangerő és a beszéd felgyorsulása szintén árulkodó jegy.
·         A száj körüli terület kézzel való érintése gyanús.
·         Ha elkerüli a szemkontaktust, főleg, ha a beszédének egy részénél, hirtelen és feltűnően, ott valami nem stimmel.
·         A lassan kialakuló (nem spontán), nem szimmetrikus mosoly hazugság jele lehet.
·         Testbeszéd: keresztbe tett karok, lábak, feszült testtartás, motyogás, rángatózó arcvonások, sok pislogás, eltúlzott gesztusok, pl. nevetés, kedvesség mind arra utalnak, hogy a belső és a külső valóság nem fedik egymást.

A hazudozás lehet életstílus.  Ha egy gyerek megtanulja, hogy a hazugságok barátai, mert kisegítik a nehéz szituációkból, felnőtt életében is ezt a módszert fogja választani, ha kicsit forróbá válik a helyzet. Ha hazudunk másnak, hazudunk önmagunknak is, miközben az embert az tölti el legnagyobb szorongással, ha egy helyzetet nem lát tisztán. Ha olyan helyzetbe kerülünk, ahol fontolgatjuk, hogy hazudjunk-e, mindenekelőtt tegyük fel a kérdést: Miért van erre szükségem, mit akarok elérni?

„Csak az ellenségünk mond igazat. A barátok és a szeretők belegabalyodnak a kötelesség hálójába, és vég nélkül hazudoznak.” (Stephen King)

#1 Dr.BauerBela

2018. július 10., kedd

ÉRDAGHANATOK KLINIKAI ÁLTOZATAI GYERMEKEKNÉL























#1 Dr.BauerBela

Fejtetű a gyerekeknél: kezelés és megelőzés

Fejtetű a gyerekeknél: kezelés és megelőzés

A fejtetű zárt közösségben nagyon gyorsan terjed, ezért gyermekközösségekben gyakran megjelenik. Mit tehetünk ellene és hogyan tudjuk megelőzni?
Babaszoba,
Mi a fejtetű?
 A fejtetű egy élősködő rovar, mely leggyakrabban a rossz higiénés viszonyok között élőknél fordul elő. Mivel zárt közösségekben gyorsan terjed, járványszerűen elsősorban gyermekközösségben léphet fel.
A tetű vérszívás útján táplálkozik, ezzel a gazdaszervezet (a gyermek) bőrén viszketést váltanak ki, és allergiás bőrreakciót okozhatnak. Amikor az élősködő rovarok lerakják a petéiket a hajszálak tövében, e fehér szemcsék odaragadnak a hajszálhoz, amelyekből körülbelül egy hét alatt kelnek ki a tetvek. Gyorsan tudnak mászni a fejbőrön, de kerülik a fényt, ezért ritkán láthatók.
A fejtetvesség könnyen átterjed az egyik gyermekről a másikra a fejek szoros érintkezése (birkózás, játék) révén, fésűk, hajjal kapcsolatba kerülő tárgyak, törülközők vagy akár plüssállatok közvetítésével is. A fejtetű nem terjeszt fertőző betegséget, ám számtalan kellemetlen tünetet okoz.

 A fejtetű tünetei
A fejtetvesség fejbőrviszketéssel jár, miközben a fejbőrön vörös foltok jelenhetnek meg. A hosszabb hajúak jobban ki vannak téve a fertőződésnek a tetvek kapaszkodási ösztöne miatt. Mivel a vérszívási nyomokat a hajzat eltakarja, sokszor egyedül a viszketés hívja fel a figyelmet a fertőzésre. A viszketés miatti gyakori vakarózás felsebezheti a bőrt, a vakarás helyein pedig bakteriális felülfertőződés, gennyesedés alakulhat ki, melyet a nyaki nyirokcsomók megnagyobbodása is kísérhet.
A tetvességet egyértelművé teszi, ha serkéket fedezel fel a fejbőrön, a fül mögött vagy a nyak hátsó részén.
#1 Dr.BauerBela

Fejtetvesség a gyermekközösségekben – Ne szégyelld, kezeld!

Fejtetvesség a gyermekközösségekben – Ne szégyelld, kezeld!


A fejtetvesség évről-évre visszatérő jelenség a gyermekközösségekben, elsősorban az általános iskolákban és az óvodákban. Bár a fejtetű jelen ismereteink szerint nem terjeszt fertőző betegséget, vérszívó élősködőként jelenléte rendkívül kellemetlen és a vakaródzás következtében kialakuló sebek felülfertőződhetnek.


A fejlett higiénés körülmények ellenére előfordulási aránya évek óta változatlan, bizonyítva, hogy a fejtetvesség nem elsősorban a szociális körülmények függvénye. Fennmaradásában szerepet játszik a felismerés, a személyes tapasztalat hiánya és a betegség eltitkolása.
Ezért célul tűztük ki, hogy a kezdődő tanévben fokozzuk a fejtetvesség elleni küzdelmet, valamint csökkentsük a visszafertőződés lehetőségét. A Nógrád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal országos kampánynyitó tájékoztatójának legfőbb célja, hogy a tanév kezdetén, amikor a gyermekek a szünidőt követően ismét közösségbe kerülnek, felhívjuk a szülők, nevelők figyelmét a fejtetvesség megjelenésének lehetőségére. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fejtetvesség nem szégyen illetve, hogy a fejtetves gyermekek kezelése elsődlegesen a szülő feladata és kötelessége.
A küzdelem lényeges eleme a széleskörű tájékoztatás, melynek célja, hogy a lakosság megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a fejtetvességről, annak felismeréséről, terjedéséről és a megelőző/irtó eljárásokról. Szakmai anyagokat állítottunk össze azok számára, akik közreműködésével az egész országban szinte azonos időszakban, meghatározott ütemterv szerint, egységesen tudunk tevékenykedni, hogy célkitűzéseinket megvalósítsuk. Felhívásunkat eljuttatjuk a fejtetvesség elleni küzdelem összes résztvevőjének, azaz az iskoláknak, bentlakásos és szociális intézményeknek, önkormányzatoknak, házi és iskolaorvosoknak, védőnőknek. Az iskolakezdéskor esedékes szülői értekezletek lehetőséget teremtenek a szülők tájékoztatására, melynek keretében az iskola-egészségügyi szolgálat szakemberei ismertetik a megjelentekkel a fejtetvességi vizsgálatok éves rendjét, a megelőzés és a kiszűrt gyermekek szüleinek értesítési módját.
A fejtetű nincs tekintettel korra, nemre, beosztásra: bárki fertőződhet, piszkos és tiszta hajban egyaránt előfordulhat az élősködő. Megkapni nem szégyen, de eltitkolni, nem kezelni, továbbadni és ezzel a közösséget veszélyeztetni felelőtlenség!
ÁNTSZ Kommunikációs Főosztály
A fejlett higiénés körülmények ellenére előfordulási aránya évek óta változatlan, bizonyítva, hogy a fejtetvesség nem elsősorban a szociális körülmények függvénye. Fennmaradásában szerepet játszik a felismerés, a személyes tapasztalat hiánya és a betegség eltitkolása.

Ezért célul tűztük ki, hogy a kezdődő tanévben fokozzuk a fejtetvesség elleni küzdelmet, valamint csökkentsük a visszafertőződés lehetőségét. A Nógrád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve és az Országos Tisztifőorvosi Hivatal országos kampánynyitó tájékoztatójának legfőbb célja, hogy a tanév kezdetén, amikor a gyermekek a szünidőt követően ismét közösségbe kerülnek, felhívjuk a szülők, nevelők figyelmét a fejtetvesség megjelenésének lehetőségére. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a fejtetvesség nem szégyen illetve, hogy a fejtetves gyermekek kezelése elsődlegesen a szülő feladata és kötelessége.

A küzdelem lényeges eleme a széleskörű tájékoztatás, melynek célja, hogy a lakosság megfelelő ismeretekkel rendelkezzen a fejtetvességről, annak felismeréséről, terjedéséről és a megelőző/irtó eljárásokról. Szakmai anyagokat állítottunk össze azok számára, akik közreműködésével az egész országban szinte azonos időszakban, meghatározott ütemterv szerint, egységesen tudunk tevékenykedni, hogy célkitűzéseinket megvalósítsuk. Felhívásunkat eljuttatjuk a fejtetvesség elleni küzdelem összes résztvevőjének, azaz az iskoláknak, bentlakásos és szociális intézményeknek, önkormányzatoknak, házi és iskolaorvosoknak, védőnőknek. Az iskolakezdéskor esedékes szülői értekezletek lehetőséget teremtenek a szülők tájékoztatására, melynek keretében az iskola-egészségügyi szolgálat szakemberei ismertetik a megjelentekkel a fejtetvességi vizsgálatok éves rendjét, a megelőzés és a kiszűrt gyermekek szüleinek értesítési módját.

A fejtetű nincs tekintettel korra, nemre, beosztásra: bárki fertőződhet, piszkos és tiszta hajban egyaránt előfordulhat az élősködő. Megkapni nem szégyen, de eltitkolni, nem kezelni, továbbadni és ezzel a közösséget veszélyeztetni felelőtlenség!

#1 Dr.BauerBela

Óvodás betegségek és kezelésük V.K.

Egy kismama naplója

Óvodás betegségek és kezelésük


Nincs olyan kisgyerek, aki a közösségbe kerülve össze ne szedne egy-két nyavalyát, melyet rendszerint a család többi tagja is elkap. Az óvodába, bölcsődébe így nem ritkán a szülőknek is „be kell szokni”. Lássuk, hogyan tehetjük ezt a lehető legkevesebb betegséggel!

Elkapni, vagy védekezni?
Családonként más és más a módszer, amellyel a gyermekeket védeni próbáljuk a vírusoktól. Vannak, akik már egészen korán közösségbe viszik a csecsemőt, mondván, minél előbb találkozik a vírusokkal, annál ellenállóbb lesz a szervezete. Mások épp ellenkező módon járnak el: óvják gyermeküket a vírusoktól hemzsegő közösségektől, s csak később, amikor már erősebb a szervezete, szoktatják a kicsit a többi gyerekhez. Az biztos, hogy ahol nagyobb és kisebb gyerekek élnek egy fedél alatt, több a lehetőség a vírusok családba hurcolására. Hiszen egyik gyereket sem lehet búra alatt tartani, és nem maradhat ki a nagy az óvodából, iskolából csupán azért, hogy védje a kisebbet. Mégis célszerű, ha a fiatal csecsemőkkel az influenzás, más vírusos időszakokban inkább távol maradunk a zsúfolt helyektől, játszóházaktól, bevásárlóközpontoktól. Igaz, hogy minél több kórokozót küzd le a szervezete, annál erősebb lesz, ám nem ugyanolyan intenzitású a betegség lefolyása egy még fejletlen immunrendszer, mint egy már érettebb esetében. Az is gyakori, hogy a gyerkőc által hazahozott vírusok őt kevésbé betegítik meg, míg a vele egy háztartásban élő felnőtteket ágyba küldi az ovis betegség. Ennek oka abban keresendő, hogy a felnőtt szervezet évtizedekkel ezelőtt találkozott az adott vírussal, és mostanra csökkent a vele szembeni ellenálló képessége.

Az ún. óvodás vírusok (melyek bármely gyermekközösségben megjelenhetnek) egyébként általában rendkívül agresszívek, gyorsan végigfutnak a közösség valamennyi tagján. A legjobb védekezés a megelőzés, szokták mondani, vagyis ami ellen lehet, oltassuk be a gyermekeinket. Vannak azonban olyan vírusos betegségek, melyekkel valóban meg kell küzdeni a szervezetnek. Ezeknél a cél a mielőbbi felépülés, mely szintén elérhető megelőzéssel: változatos, vitamindús táplálékok fogyasztásával, naponta több órányi friss levegőn tartózkodással, és elegendő alvással.
A leggyakoribb óvodás vírusok
Influenza: Éppen aktuális, hiszen ezekben a napokban, hetekben ölt járványos méreteket hazánkban az influenza, méghozzá annak elsősorban a B típusa. Jellemző tünete a hirtelen fellépő magas láz, végtagfájdalom, gyengeség, elesettség, légúti problémák (köhögés, orrfolyás, torokfájás), hasmenés.

Mint a vírusoknak általában, úgy az influenzának sincs gyógyszere, a szervezet önmagát gyógyítja, átlagosan 7-10 nap alatt. A tünetek enyhítése, a lázcsillapítás azonban fontos feladatunk. Segíti a gyógyulást az ágynyugalom, bőséges folyadék (például szobahőmérsékletű mézes limonádé) fogyasztása, és megnövelt C-vitamin bevitele. Ez utóbbi elsősorban természetes forrásból származzon, de betegségek esetén szükség lehet pótlásra is, mesterséges készítmények formájában. Az influenza vírusai rendkívül ellenállóak, minden szezonban változnak, ezért a megelőzéséhez használatos oltóanyag is évről évre változik. Emiatt szükséges évente oltatni annak, aki így próbálja megelőzni a betegség kialakulását. Fontos tudni, hogy az oltás nem feltétlenül a betegségtől óv meg, hanem annak szövődményeitől, melyek súlyosak, szélsőséges esetben akár halálosak is lehetnek.

Rota vírus: Hányással, hasmenéssel, lázzal járó betegséget okoz. Az influenzához hasonlóan többféle vírusa létezik, ezért az ellene történő védekezés meglehetősen bizonytalan. Mindemellett létezik rota vírus elleni védőoltás, mely csak a nevében oltás, valójában szájon át beadandó folyadék, melynek utolsó adagját a gyermek 6 hónapos koráig be kell adni. A védőoltás nem véd az összes, csak néhány rota variáns ellen, ezért nem garantált, hogy a gyermek nem kapja el valamelyiket. Ám az oltás beadásával mégis esélyünk van kivédeni legalább a rota vírusok bizonyos százalékát.

A betegség kialakulásakor legfontosabb feladatunk a kiszáradás megelőzése, hiszen a szűnni nem akaró hányás és hasmenés nagy folyadékveszteséggel jár. Ez nem egyszerű feladat, mert a beteg többnyire sem enni, sem inni nem hajlandó, illetve, ha mégis, szinte azonnal átfut rajta a bevitt étel és ital. A betegség leghevesebb időszakában nem is az evést, inkább az ivást kell erőltetni, méghozzá apránként, kis kortyokat adagolva, akkor is, ha nem marad meg a betegben. Hasfogókat alkalmazni nem szabad, mert ezek akadályozzák a vírus kiürülését a szervezetből. Hányinger, hányás csillapítására, kiszáradás megelőzésére léteznek gyógyszertári készítmények, melyek azonban rendszerint olyan kellemetlen ízűek, hogy a kis betegek nem hajlandók lenyelni őket. (Népinek ugyan nem nevezhető, de mindenképp tapasztalati úton kialakult gyógymód az erős hányás megszüntetésére kevés, hűtőhideg kóla elkortyolgatása, kicsiknek kikeverve belőle a szénsavat. Habár minden más esetben tiltólistás a kóla, a hányást valóban csillapítja, vagy meg is szünteti, és ez nagyon fontos a rota vírusos beteg számára.) A rota vírus roppant ellenálló, akár 2 hétig is életben marad a tárgyakon, ezért fontos a rendszeres fertőtlenítés. A fertőzés bármikor újra elkapható, nem alakul ki ellene jelentős védettség, ám minden egyes alkalommal enyhébb lefolyású.

Bárányhimlő: Gyermekkorunk kellemetlen, ám enyhe betegsége, a viszkető hólyagokkal járó bárányhimlő ma már egyáltalán nem veszélytelen. Súlyos szövődményei lehetnek, melyek ellen védőoltással védekezhetünk.

Bárányhimlő bulikat tartani (abból a célból, hogy a gyerkőc mielőbb túlessen a betegségen) nagy felelőtlenség és szigorúan tilos, hiszen minél idősebb korban találkozik vele a gyerek, annál könnyebben vészeli át. Bárányhimlő esetében enyhe láz mellett vízzel teli hólyagok jelennek meg elsősorban a fejen és a törzsön (de bárhol máshol is megjelenhetnek), melyek néhány nap múlva pörkösödnek, majd leszáradnak. A bárányhimlő lappangási ideje hosszú, 14-21 nap, és a beteg már ezen időszakban is fertőz. Alapesetben semmiféle gyógyszeres kezelést nem igényel, esetleg gyermekorvos által javasolt hűsítő habokkal, folyadékokkal lehet enyhíteni a viszketést, de tudni kell, hogy ezek használata mellett nagyobb a felülfertőződés veszélye. Amennyiben a hólyagok elfertőződnek, vagy más szövődmény alakul ki, haladéktalanul orvoshoz kell fordulni! Mivel az elkapart hólyagok helyén életre szóló heg marad, ügyelni kell, hogy a bárányhimlős gyermek a lehető legkevesebbet vakarózzon.


Teendők vírusos megbetegedés esetén


A bölcsőde, óvoda, vagy iskola egyéni szabályrendszerének megfelelően az intézményt mielőbb értesíteni kell a vírusos megbetegedésről, hogy megtehessék a szükséges intézkedéseket (pl. fertőtlenítő lemosás). Mivel a vírusok ellen nincsenek gyógyszerek, a legtöbb esetben nincs más teendő, mint kivárni a teljes gyógyulást, és addig kerülni a másokkal történő kontaktust, a vírus továbbadásának megelőzése érdekében.


Ugyanakkor magas láz esetén fontos lehet a megfelelő lázcsillapítás. Hogy mit értünk magas lázon, az egyénenként változó. Ha a beteg egyébként egészséges (nem szenved semmilyen krónikus betegségben, nem hajlamos lázgörcsre), és nem jellemző rá a hirtelen fellépő, extrém magas láz, 38 fokos testhőmérséklet alatt nem szükséges a lázcsillapítás. A láz a szervezet öngyógyító mechanizmusa, segít elpusztítani a kórokozókat, ezért ne ellenségként tekintsünk rá. Azonban 38 fok fölötti láz esetében, illetve, ha a fenti kockázati tényezők közül bármelyik fennáll, időben el kell kezdeni a lázcsillapítást. Ez történhet a megfelelő lázcsillapító gyógyszer segítségével, vizes borogatással, vagy hűtőfürdővel. E két utóbbit kizárólag akkor javasolt alkalmazni, ha a láz 39 fok fölötti, és a gyógyszer hatására nem csillapodik. Vizes borogatással a gyermek mellkasát és hátát kell körbetekerni, fölé száraz törölközőt csavarni, és mindaddig cserélgetni, amíg a láz nem csillapodik.
Hűtőfürdő alkalmazásakor a fürdővíz (lázas) testhőmérsékletről induljon, és fokozatosan kell kihűteni kb. 30 fokosra.

A lázas beteget vastag takaróba burkolni, tovább melegíteni tilos! Rendkívül fontos a folyadékpótlás, ezért a beteget gyakran kell, kis kortyokkal itatni. #1 Dr.BauerBela

Az õsz és a tél a fertõzõ gyermekbetegségek szezonja

Az õsz és a tél a fertõzõ gyermekbetegségek szezonja
A megelõzés ma már mindenki számára elérhetõ

        
Szeptember elejétõl az óvodai és iskolai közösségbe kerülõ gyermekek fokozottabban ki vannak téve a fertõzéseknek is. A hazánkban meghonosított kötelezõ védõoltásoknak köszönhetõen egyes fertõzõ betegségek ma már egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán fordulnak elõ. Ugyanakkor azokkal a közösségben terjedõ gyermekbetegségekkel, melyek megelõzésére nincsen vagy nem kötelezõen alkalmaznak védõoltást, még ma is gyakran találkozhatunk. Bár a szülõk sok esetben természetesnek tekintik, hogy a gyermekkorral együtt járnak a fertõzõ betegségek, kevésbé vannak tisztában azzal, hogy azoknak esetleges szövõdményei is kialakulhatnak. Arról pedig, hogy megelõzésükre esetenként védõoltás kérhetõ, sokan nem is hallottak.
Gyakran ölt járványos méreteket késõ õsszel és kora tavasszal az egyik legjelentõsebb légúti vírusfertõzés, az influenza. A megbetegedést magas láz, izomfájdalmak, levertség és köhögés jellemzi. Gyakori és igen súlyos szövõdménye a tüdõgyulladás. A fertõzést elsõsorban az A és B influenza vírusok okozzák, melyek szezonális elterjedésének megfékezésére védõoltás kérhetõ a háziorvostól.
Akut fertõzõ gyermekkori betegség a skarlát, mely magas lázzal, fejfájással, és hányás kíséretében kivörösödött torokkal jár. Jellemzõ, hogy a betegen testszerte finom pontozott skarlátvörös színû bõrpír jelenik meg. A cseppfertõzés és érintés útján terjedõ betegséget a gyermek mindaddig terjeszti, míg torokváladékában kimutatható a fertõzést okozó baktérium. Fõleg régebben volt jellemzõ a skarlát gyakori szövõdményeként kialakuló súlyos középfülgyulladás, mely esetenként süketséget okozott, illetve szív- és vesebetegséggel is számolni kellett. Mióta a fertõzést penicillin-származékkal kezelik, szövõdmények ritkábban fordulnak elõ, azonban nem alakul ki életre szóló immunitás, így a betegséget több ízben is el lehet kapni.     
Hazánkban a leggyakoribb fertõzõ gyermekbetegség a bárányhimlõ. Évente közel 40 ezer jelentés érkezik bárányhimlõs megbetegedésekrõl, azonban a valós adat ennek akár a kétszerese is lehet. A bárányhimlõ cseppfertõzéssel terjed, és használati tárgyak is közvetíthetik, ezért gyermek közösségekben – óvodákban, iskolákban – nem ritka a járványok kialakulása sem. A járvány szezonális, leginkább a tavaszi és a téli hónapokban tetõzik, tehát közvetlenül az után, hogy a gyermekek bekerülnek, vagy visszakerülnek óvodai, iskolai közösségükbe, ahol megnõ az esély a fertõzés átadására. A megbetegedettek 75-80 százaléka 15 év alatti gyermek, ám világszerte tapasztalható, hogy az elmúlt húsz évben a betegség kitolódott a serdülõkor felé és ezzel párhuzamosan nõtt a súlyosabb, komplikáltabb és kórházi ellátásra szoruló esetek száma.
Bár gyermekkorban a bárányhimlõ ritkán szövõdményes, a jellegzetes, hólyagos kiütéssel járó, lázas megbetegedés az újszülötteknél, tinédzsereknél, felnõtteknél, illetve a legyengült immunrendszerrel rendelkezõknél súlyosabb, szövõdményesebb, akár halálos kimenetelû is lehet. A viszketõ pöttyök elvakarásából komolyabb fertõzés alakulhat ki, amit már csak a gyermek antibiotikum kezelésével lehet rendbe hozni. A betegséget követõen az esetek nagy részében legyengült maradhat az immunrendszer, melynek következtében gyakrabban fordulnak elõ bakteriális fertõzések, mint amilyen például a középfülgyulladás. Fokozott veszélynek vannak kitéve a terhesség elõtt álló, ám a betegségen még át nem esett nõk, mivel a bárányhimlõ vírusa az esetek mintegy 10%-ában akár magzatkárosító hatású is lehet, továbbá a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok, és az egészségügyben dolgozók.
A nyilvánvaló kockázatok ellenére sem köztudott, hogy csaknem két évtizede létezik könnyen hozzáférhetõ bárányhimlõ elleni védõoltás. Japánban és Koreában 1986 óta rutinszerûen oltják a lakosságot, az USA-ban pedig 1995-ben tették kötelezõvé a bárányhimlõ elleni védõoltást. Magyarországon 1998-ban törzskönyvezték, ám a mindennapi gyakorlatban többnyire még ismeretlen. A patikákban vényre kapható vakcina biztonságos és hosszú távú védettséget biztosít a betegség kialakulásával szemben. A védõoltás alkalmazásával a betegség szövõdményeivel együtt megelõzhetõ és meggátolható a járvány kialakulása gyermekintézményekben és egyéb zárt közösségekben.
 
Az Avantgarde Group szervezésében Oltás vagy tûzoltás… címmel 2003. október 21 –én megrendezett kerekasztal-beszélgetés a fertõzõ gyermekbetegségekrõl és megelõzésükrõl háttéranyaga.
A beszélgetés szakmai résztvevõi voltak:
Csiszár Lászlóné, a MAVE titkára a fertõzõ gyermekbetegségekkel kapcsolatos védõnõi tapasztalatokról.
Dr. Mészner Zsófia, gyermekinfektológus a bárányhimlõ szövõdményeivel és megelõzésével kapcsolatos közhiedelmekrõl és tévhitekrõl.
Dr. Lintner Ferenc, szülész-nõgyógyász a fertõzõ gyermekbetegségekrõl a várandósság idején.
Prof. Dr. Budai József, csecsemõ és gyermekorvos, a fertõzõ betegségek szakértõje a védõoltásokról szerzett 50 évnyi tapasztalatokról.


#1 Dr.BauerBela