Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2019. szeptember 19., csütörtök

Gyakori evési nehézségek kisgyermekkorban

Gyakori evési nehézségek kisgyermekkorban 

Az etetési nehézségek gyakoriak gyermekkorban.

Például az új ételek visszautasítása, vagy egyéb hasonló viselkedés, valójában a kisgyermekek fejlődésének egy normális szakasza. Ám sok szülő erről esetleg nem tud, és úgy érezheti, hogy csak az ő gyereke ilyen „hisztis” vagy „válogatós”.
Az, ahogyan a szülők kezelik az étkezéseket és az evéssel kapcsolatos szabályokat, nagy hatással lehet a gyermek viselkedésére és arra, hogy milyen ételeket fogad el illetve utasít vissza.

Új ételek elutasítása, válogatás

Az étel neofóbia az ismeretlen ételek elutasítását jelenti (szó szerinti fordítása: új ételektől való félelem). Különösen a második életévben válik gyakorivá ez a viselkedés, melyről azt gondoljuk, hogy a gyermek védelmét szolgálja: megakadályozza, hogy az éppen önállósodó és mobilissá váló kisded mindent a szájába vegyen, és ezáltal potenciálisan mérgező vagy ártalmas dolog jusson a szervezetébe. A legtöbb gyermeknél valamilyen szinten megjelenik a neofóbia, majd ki is növi néhány év alatt.
A neofóbiától megkülönböztetünk egy másik jelenséget, a szelektív evést, mely a köznyelv által használt „válogatósság” extrém formája. Erre jellemző, hogy nagyon kevés féle ételt fogad el a gyermek, és az ételek többségét elutasítja, akár ismert vagy ismeretlen ízről van szó. A neofóbiához hasonlóan ezt is általában kinövik, és az enyhébb formáit a normál fejlődés részének tekintjük.
A neofóbiára és a szelektív evésre is jellemző, hogy kevesebb az „egészséges” ételek bevitele (gyümölcs, zöldség, és esetleg a húsfélék, halak), míg az édességeket, magas kalóriatartalmú ételeket szívesebben fogyasztják. Ennek részben az az oka, hogy az emberre (és a többi emlősre is) az édes íz preferenciája jellemző – ez a tulajdonság az evolúció során a túlélésünket szolgálta. Manapság viszont ezen a preferenciák miatt sok szülő aggódik a gyermeke étrendjével kapcsolatban, és sokan kérnek segítséget.

Javaslatok a helyzet javítására

A neofóbia és szelektív evés hátterében nagyon erős genetikai hatás áll, de ez még nem jelenti azt, hogy semmit sem tehetünk, hogy változzon a helyzet. Többféle módszerrel lehet próbálkozni az elfogadott ételek palettájának szélesítésére neofóbiás vagy szelektív evő gyerekeknél.
Egész egyszerűen csak az étel ismételt felajánlása is növeli a hajlandóságot az elfogadásra – legalább 10-15 kínálás lehet szükséges, kis adagban, inkább az étkezési helyzeten kívül, játékosan, így megelőzve, hogy negatív asszociációk társuljanak az étkezéshez. Minél nyugodtabb a szülő, annál hamarabb túljut a gyermek ezen a szakaszon. Sokat segítenek a közös családi étkezések és a pozitív szülői példa.
Sok szülő próbálkozik jutalom felajánlásával. Étellel való jutalmazás („Ha megeszed a borsót, kapsz egy pudingot”) nem javasolt, mert az a hosszabb távú eredménye, hogy a jutalomként ajánlott étel sokkal kívánatosabb lesz, míg a másik egyáltalán nem lesz vonzó a gyermek számára. Nagyobbaknál viszont működhet a nem étellel jutalmazás: egy matrica vagy dicsőségtábla segíthet abban, hogy megkóstoljon például egy új zöldséget a gyermek, különösen, ha a szülő is csatlakozik hozzá.
Az ételláncolás („food chaining”) egy másik hasznos technika lehet: olyan új ételek bevezetését jelenti, amelyek hasonlítanak egy már kedvelt ételre. Például, ha a krumplipürét elfogadja a gyermek, lehet próbálkozni héjában sült burgonyával.
Az új ételek elutasítása gyakran inkább a szülőnek probléma, mint a gyermeknek. Főleg más gyerekekkel összehasonlítva érezheti úgy a szülő, hogy kudarcot szenvedett, mert a gyereke nem eszik rengetegféle egészséges ételt. Ilyenkor megerősítést kereshet a szülő a gyermekorvosnál, és a gyermek étrendjének alapos áttekintésével sokszor meg lehet állapítani, hogy beviszi a szükséges tápanyagokat, annak ellenére, hogy nem annyira változatos az étrendje. Ha nagyon elutasítja a zöldségeket és gyümölcsöket, ki lehet próbálni turmixokat, gyümölcspürét, esetleg mártásokhoz adni aprított zöldséget, illetve vitaminpótlást lehet kezdeni.

Korábban elfogadott étel elutasítása


A beszűkült étrendet követő gyerekek hirtelen és látszólag ok nélkül kiejthetnek a kegyeikből egy korábban kedvelt ételt. Noha rendkívül bosszantó lehet, de egyáltalán nem szokatlan, hogy simán csak megunta az ízt, amelyet már rengetegszer evett. Néhány gyerek akár naponta váltogatja, hogy milyen ételt fogad el, különösen, ha betegeskedik. Ezek a változások általában átmenetiek. A visszautasított ételt később újra fel lehet ajánlani, esetleg kicsit másképpen elkészítve.
Az elfogadott ételek spektrumának váltogatása az első években gyakran megtörténhet, a szülőnek segít, ha tudja, hogy a gyermeke elegendő tápanyaghoz jut, és idővel szinte biztosan bővülni fog az elfogadott ételek skálája mindenféle különösebb beavatkozás nélkül. Addig is ajánlott az elfogadott ételeket biztosítani a gyermek számára a megfelelő kalóriabevitel érdekében, és erősíteni az önbizalmát, amíg készen áll új ízek megkedvelésére.

Szülői aggodalom

Ha a szülő nem tudja, hogy a fenti nehézségek mind a normál fejlődés részei, akkor rettenetesen aggódhat, és ez tovább súlyosbíthatja és felnagyíthatja a problémákat. Erre utalhat, hogy az evésproblémák az elsőként született gyermekeknél a leggyakoribbak. Ezért fontos, hogy foglalkozzunk a szülő aggodalmával és elvárásaival, mert ez lehet a kulcs ahhoz, hogy a család élvezni tudja az étkezéseket és csökkenjen az evés körüli feszültség. Noha az egészséges étrend előnyei vitathatatlanok, mégis tudjuk, hogy rengeteg gyerek diétája nem felel meg az ajánlásoknak, ennek ellenére jól fejlődnek, és az évek múltán pedig bővül és javul majd a táplálkozásuk. Támogatni kell a szülőket egy „elég jó” étrend kialakításában, és annak megértésében, hogy sok gyereknek rögös az útja a felnőtt étrend kialakulásáig.

Ha ennél többről van szó

Természetesen vannak gyerekek, akik a fentieknél komolyabb evésproblémával küzdenek. A következő jelek segítenek elkülöníteni a súlyosabb állapotokat:
• Több percentilis sávot csökkent a gyermek testtömege
• Elmarad a gyermek növekedése az elvárttól
• Komolyan felmerül tápanyaghiány gyanúja
• A gyermek mindig kimerült és kedvetlen
Ha a fentiek bármelyike fenn áll, érdemes szakember segítségét igénybe venni. Jelentős fejlődésbeli elmaradás esetén orvosi kivizsgálás mindenképpen indokolt.
Előző rész>>>>>
Dr. Gulácsi Ágnes
Források, további információk:
L. Cooke, C. Higgins, Ú. McCrann: Managing common feeding difficulties in toddlers and pre-school children. Paediatrics and Child Health, Vol 27, Iss. 8, 2017, P. 366-370.
How to Manage Simple Fussy Eating in Toddlers – www.infantandtoddlerforum.org
Why Toddlers Refuse Food – www.infantandtoddlerforum.org
Common feeding pitfalls – www.childfeedingguide.co.uk



#1 Dr.BauerBela

ANGOLKOROS/RACHITISZES CSONT ELVÁLTOZÁSOK

.RACHITISZES RÓZSAFÜZÉR A MELLKASON
A BAL ALKAR MEGGÖRBÜLÉSE
-A BAL CSUKLÓ MEGDUZZADÁSA


#1 Dr.BauerBela

2019. szeptember 18., szerda

a mucopolysaccharidozisokklinikai tünetei





A fizikai tünetek általában magukban foglalják a durva  arcvonásokat (ideértve a lapos orrhíd
at, vastag ajkakat, valamint a megnagyobbodott száját és nyelvet), rövid armatúrát aránytalanul rövid törzsgel (törpék), csontdiszplázia (rendellenes csontméret és / vagy alak) és más csontváz rendellenességeket. , megvastagodott bőr, megnagyobbodott szervek, például máj (hepatomegalia) vagy lép (splenomegália), sérvek és túlzott testszőr növekedés. A rövid és gyakran karomszerű kéz, a progresszív ízületi merevség és a carpalis alagút szindróma korlátozhatja a kéz mozgását és működését. Az ismétlődő légúti fertőzések gyakoriak, csakúgy, mint az obstruktív légúti betegségek és az obstruktív alvási apnoe. Számos érintett egyén szívbetegségben is szenved, gyakran megnagyobbodott vagy beteg szívbillentyűkkel.



#1 Dr.BauerBela

SZÜLŐI ELIDEGENEDÉS

A szülői elidegenítés (parental alienation, rövidítve: PA) a gyermek pszichológiai manipulációjának folyamata és eredménye, amely a szülő és/vagy más családtagok felé indokolatlan félelem, tiszteletlenség vagy ellenségeskedés kialakulásához vezet.[1][2] A jelenség a gyermek és az elutasított családtag ellen irányuló pszichológiai abúzus - lelki bántalmazás - egy jellegzetes formája, amely majdnem kizárólag a házastársak különélése, illetve válás esetén fordul elő, különösképp azokban az esetekben, ahol jogi lépésekre is sor került.[3] Ennek fő oka általában az, hogy az egyik szülő ki akarja zárni a másik szülőt a gyermek életéből, de más családtagok, barátok, illetve a családdal kapcsolatban álló szakemberek (gyermekvédelmi dolgozók, pszichológusok, ügyvédek, bírók) is hozzájárulhatnak ehhez.[2][4] A folyamat végül oda vezet, hogy a gyermek hosszú távon, sőt általában teljesen elidegenedik a szülőtől, illetve más családtagtól[5] amit különösen negatív gyermekkori élményként él meg, mely következtében magatartásbeli, kognitív, érzelmi és pszichológiai szimptómák alakulnak ki az érintett gyermekben.[6]

Áttekintés

A "kóros elidegenítés" jelenségét 1976-ban írták le először: olyan helyzetre utal, melyben egy gyermek ok nélkül elutasít egy tőle külön élő szülőt, bántóan utal rá.[7] Richard A. Gardner javaslatára vezették be a szülői elidegenítés szindróma (parental alienation syndrome, rövidítve: PAS) kifejezést 1980-ban, mely a pszichiáter válófélben lévő szülőkkel folytatott klinikai kísérletein alapul. A szülői elidegenítésre nem létezik egyetlen definíció, mivel számos módon nyilvánul meg.
A "szülői elidegenítés szindrómát" az orvosi, pszichológusi és jogi közösség nem ismeri el zavarnak, és Gardner elméletét illetve az ehhez kapcsolódó kutatásokat keményen kritizálták a témával foglalkozó szakértők. [8][9][10][11][12] Mivel a kritikák egyik sarokpontja, hogy nem "valódi" szindrómáról (tünetegyüttesről) beszélünk, ezért az utóbbi időben mellőzik a szindróma használatát és egyszerűen szülői elidegenítésként hivatkoznak a jelenségre. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kiadott "Betegségek és kapcsolódó egészségügyi problémák nemzetközi statisztikai osztályozása" (ICD - magyarul: BNO) katalógus legújabb, 2019. május 25-én jóváhagyott 11-es változatba belekerült a szülői elidegenítés mint "index-kifejezés".[13] Ezt azt jelenti, hogy a WHO elismeri a jelenség létezését, bár nem egy önálló rendellenességként, hanem a QE52.0 kódjelű "gondozó szülő-gyermek közötti" problémaként tekint rá. Az Amerikai Pszichiátriai Szövetség (American Psychiatric Association) Mentális Zavarok Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyve (DSM) ötödik változata (DSM-5) ugyan szándékosan nem említi név szerint a szülői elidegenítést, azonban jelenség lényegében bele lett fogalmazva "gyermek lelki bántalmazása" címszó alatt.[14]

Okok

Az elidegenedés okai két nagyobb kategóriába sorolhatók:
  • valós elidegenedés: a szülő ártalmas vagy sértegető viselkedése a gyermek elidegenedéséhez vezet;[15]
  • kóros elidegenítés: az elidegenedés a gyermek családi viszonyainak kóros következménye, vagyis nem az elidegenített szülő viselkedésére adott racionális válasz. Ebben az esetben a gondozó szülő (és/vagy a környezete) direkt vagy indirekt elidegenítő magatartásának eredményeképpen a gyermek azonosul ezzel a mintával és sajátjaként adja elő.
A valós elidegenedést meg kell különböztetni a kóros elidegenítés jelenségétől. Az előbbi jelenség során egy gyermek érthető módon elutasít egy bántalmazó szülőt, míg az utóbbi esetben pszichológiai szempontból ártalmas és alaptalan jelenségről van szó.[16]

A jelenség velejárói

A szülői elidegenítés jelenségével az alábbi tünetek hozhatók kapcsolatba:
  • A gyermek nem kötődik az elidegenített szülőhöz.[17]
  • Az elidegenített szülővel szemben a gyermek viselkedése fellengzős, szemtelen lehet, az empátia teljes hiánya, valamint önteltség, arrogáns viselkedés jellemzi és az a téveszmés hit, hogy az elidegenített szülő bántalmazó, illetve nem alkalmas a gyereknevelésre.[17][18][19]
  • A gyermek gondolkodását a megosztottság jellemezheti, azt gondolhatja, hogy az egyik szülő teljesen jó, a másik pedig teljesen rossz, illetve mindketten nagyon rosszak.[15][20][21]

Motiváció

A szülői elidegenítés egyik elképzelése szerint egy bizonyos szülő által kezdeményezett elidegenítési szituációban, ha a szülő gyerekkorában elhagyatottnak érezte magát, illetve ha úgy érezte, hogy nem elég jó, egy válás, vagy szakítás előidézi és újra előhozza ezeket a gyerekkori sérelmeket. Válaszadásképpen, ez a szülő újra eljátszhat[15][20][22][23][24][25][26][27][28][29] egy, a saját gyerekkorával kapcsolatos hamis narratívát, ahol:
  • a gyermek másik szülője szimbolizálja az alkalmatlan, illetve bántalmazó szülőt,
  • a gyermek szimbolizálja a másik szülő áldozatát,
  • az ártalmas szülői gyakorlatokat alkalmazó szülő szimbolizálja a gyermekét látszólag védelmezni kívánó szülőt.[30]
A külső szemlélők - barátok, gyermekvédelmi dolgozók, terapeuták és bírók - szerepe az elidegenítő szülő téveszméjének igazolása, melyet részben már igazolt a gyermek áldozatként történő viselkedése.[15][19][22][31] Mindazonáltal a valóságban a másik (különélő) szülő egyáltalán nem alkalmatlan és nem is bántalmazó, miközben az ártalmas magatartást alkalmazó szülő ténylegesen az.[15][20][31] Valójában az a szülő, aki fél, retteg attól, hogy nem fog megfelelni, illetve elhagyják, kivetíti e félelmeit a másik szülőre,[15] mert "mindenki világosan láthatja" hogy a másik szülőt utasítja vissza és hagyja ott a gyermek, ezért ő az "alkalmatlan".[18]
A destruktív szülői gyakorlatot alkalmazó szülő jellemzően borderline személyiségzavarral, illetve nárcisztikus személyiségzavarral,[15][17][18][21][30][31] küzd, aki az alkalmatlanság és az elhagyatottság érzését még fiatalkorában élte meg. Egy válás vagy szakítás újra előhozhatja ezt az érzést, melyet próbál kompenzálni és üldözési mánia jellemezheti.[20][21][30][32][33] Ezek a szülők azt gondolják, hogy rájuk nem érvényesek a tisztességes és törvényes viselkedéssel kapcsolatos társadalmi normák[17][18] és "a saját képükre" próbálják nevelni a gyerekeiket. Megpróbálják túlságosan magukhoz kötni a gyerekeket, felettük abszolút és korlátlan hatalmat követelnek, mert félnek az elutasítástól, félelmeiket a másik szülőre vetítik ki. A gyerekeik "érdekében" elhagyják a társukat, és a fájdalmas gyermekkori kötődési trauma élményét élik át újra.[34]

Mechanizmus

Az ártalmas szülői viselkedés technikái nagyon kifinomultak és "tökéletesek" lehetnek.[15][17][30] A szülő a legtöbb esetben bevonja a gyermeket a házastársi konfliktusba[35] azáltal, hogy arra ösztönzi a gyermeket, hogy panaszkodjon a másik szülőre, majd "lelkesen helyben hagyja" ezt. Ebből adódóan a gyermek abban a hitben él, hogy a másik szülő veszélyes[18][36] és szívtelen, nem szereti őt.[18][36] A panaszkodásra való ösztönzés a gyermeket áldozatszerepbe kényszeríti, anélkül, hogy tudna róla,[21][36] ezáltal a szülő felveheti a védelmező szerepét, a másik szülő pedig az "alkalmatlan" szülői szerepet kapja. Mivel a kívülállók nem látják, hogy mi történt korábban, csak azzal szembesülnek, hogy a gyermek "áldozatként" viselkedik.[18][19][31] Idővel a panaszkodási folyamat eredményeként a gyermek közelebb áll majd az elidegenítő szülőhöz[18] - hasonlóan a Stockholm-szindrómához - és eltávolodik az elutasított szülőtől, mivel vele kapcsolatban csak a negatív dolgok lettek kiemelve. Ennek kettős hatásaként a gyermek a másik (különélő) szülőt vissza fogja utasítani.
A szülő hazugságokat,[18] részleges hazugságokat,[36] és túlzásokat[18] is keverhet ebbe az ártalmas folyamatba, főleg akkor, ha a gyermek ezeket nem tudja ellenőrizni, illetve ahol a részleges hazugságnak csak az igaz részét lehet könnyen ellenőrizni.[37] Annak eredményeként, hogy a gyermeket az elidegenítő szülő az elutasított szülő feletti ítélkezésre ösztönzi,[18] a gyermek felsőbbrendűnek érzi magát az elutasított szülőnél, ezáltal vele szemben nagyképű és arrogáns lesz, úgy érzi, hatalma van felette. Ez tovább táplálja az elidegenítő szülő téveszméjét, hogy megvédi a gyermeket az alkalmatlan szülőtől.[31] Ezután a gyermek is átveszi ezt a téveszmét és gondolkodást.[15][18][19]
Mivel a gyermek és a szülő más generációhoz tartozik, egy igen rendellenes háromszög[38][39] jön létre, mely a rendszeres és folyamatos elidegenítési stratégiák következtében csak tovább bonyolódik és szövevényesedik,[40][41][42][43][44] s egyre rosszabb helyzetet idéz elő az a tény, hogy az egyik résztvevőnek személyiségzavara van.[15][17][18][31] A személyiségzavaros szülő megtöri a család dinamikáját és azt kívánja elérni, hogy a volt házastárs a gyerekének már csak a volt szülője legyen.[20] Végül pedig a gyermek úgy értelmezi az elutasított szülő elvesztéséből adódó fájdalmat, hogy ez azért történt, mert az elutasított szülő bántalmazó. A gyermek ezt a fájdalmat főleg az elutasított szülő jelenlétében érzi.[21]

A helyzet kezelése

Hatékonyan visszaállítani a gyermek szülőhöz való kötődését úgy lehet, hogy először is védelmet kell biztosítani az ártalmas szülői gyakorlatokkal szemben.[15][31] Egy tanulmány szerint a gyermek ezt a védelmet nem éli meg traumatikus élményként.[31][45]
Az egyik elmélet szerint,[40] amennyiben megfigyelhetők a szülőtől való elidegenedés jelei, a hagyományos tanácsadásnál hatékonyabbnak tűnik a strukturált beavatkozás. A strukturált beavatkozás a következőket foglalja magában:
  • kritikus gondolkodás kialakítása, az elutasításon és a bonyolításon való felülemelkedés
  • a gyermek helyének visszaállítása a család hierarchiájába
  • a családok rendszerének kezelése
  • a gyermek számára időszakos védelem biztosítása az elidegenítő szülő destruktív gyakorlatával szemben.
A strukturált beavatkozás mellett érvelők szerint a hagyományos kezelési szövetségen alapuló tanácsadás a következő hiányosságokat rejti magában:
  • a mérföldkövek és ütemterv hiányából adódó késések
  • az egyik szülő szabotálja a közös munkát, azzal a céllal, hogy az ne járjon sikerrel
  • kizárólag a gyermek érzelmeinek és panaszainak előtérbe helyezése, a család rendszerével való foglalkozás kizárása
  • koholt, túlzott és eltorzított panaszokért való bocsánatkérés a szülő részéről: nem hatékony megoldás.

Más módszerek

A súlyos eseteknél néhányan[15][17][18][20][21][40] más megközelítést javasoltak. Ezekben az esetekben az érintett gyermekeknél egy tünetegyüttest határoztak meg és pszichológiai magyarázatot adtak magukra a tünetekre. A tüneteket az ártalmas szülői magatartás okozza és azon okokat is feltárják, hogy adott esetben egy szülő miért folyamodik ehhez.[15][17][18] Ebben a megközelítésben a jelenség pszichológiai problémák kombinációja, melyeket az e területen szakképzett pszichológusok képesek megérteni és felismerni.[31] Az elméleti megfogalmazás szerint a - hagyományosan szülői elidegenítésnek nevezett - kóros viselkedés egy már meglévő kóros viselkedés manifesztálódott formája."[20][31]

Szakmai elfogadottság

A szülői elidegenedés elfogadottsága története során folyamatosan változott a szakemberek körében. Egy 2009-es felmérés a mentális egészségügyi és a jogi szakemberek között a szülői elidegenedési szindróma fogalmával kapcsolatban erős kétkedést, a szülői elidegenedés koncepcióval kapcsolatban pedig óvatosságot tapasztalt.[46]

Mentális egészséggel foglalkozó szakemberek

A mentális egészségügyi szakemberek között a szülői elidegenedés elfogadottsága nem egységes.[47] A múltban az Amerikai Pszichiátriai Szövetség és az Amerikai Pszichológiai Szövetség[48] semleges nézőpontot képviselt a szülői elidegenedésről, mint külön szindrómáról.[49] 2016-ban kiadott álláspontjukat szerint "a szülői elidegenítés létezésének tagadása, hogy ez nem gyermekbántalmazás, ellentétes az általuk kiadott publikációkkal",[50] mindemellett - ahogy a bevezetőben említettük - az általuk kiadott DSM-5-be is belekerült a jelenség lényege. Az új, "gyermek lelki bántalmazása" címszó úgy lett definiálva, mint "a gyermeket nevelő szülő szándékos szóbeli, vagy tettleges cselekedete, melynek eredményeképpen a gyermek jelentős lelki sérülést szenved". Ebben a cikkelyben azonban további részleteket találunk, melyben a szülői elidegenítés koncepciója köszön vissza. A “szülő-gyermek közötti problémák" között példaként említi azt, hogy a gyermek az elidegenített szülőről alkotott képe mások negatív hatására jön létre, ellenséges valaki felé, vagy bűnbakként állítja be és nincs reális oka az eltávolodásnak a szülőjétől.[51]
Ahogy fentebb említettük, az ENSZ Egészségügyi Világszervezete által kiadott nemzetközi katalógusba (BNI) is belekerült a szülői elidegenítés, még ha nem is külön rendellenességként, hanem a "gondozó szülő-gyermek közötti probléma" szinonimájaként.

Bíróságok

Az Egyesült Államokban a Családjogi és Békéltető Bíróságok 2010-ben végeztek egy felmérést, melyben a megkérdezett 300 résztvevő 98%-a igennel válaszolt a következő kérdésre: "Ön szerint vannak gyerekek, akiket az egyik szülő manipulál, hogy az ésszerűtlenül és alaptalanul visszautasítsa a másik szülőt?".[1] Mindazonáltal a szülői elidegenítés nem a manipuláló tevékenységre utal, hanem inkább a gyermeknél az elidegenítő viselkedés következtében kialakuló elutasításra.
Néhány bíróság elismeri, hogy a szülői elidegenítés a gyermekbántalmazás egyik súlyos formája, mely a gyermek számára nagyon komoly következményekkel jár. Egyes bíróságok Brazíliában[52] és Mexikóban törvénybe foglalták, hogy a szülői elidegenítés bűntény.[53] Más bíróságok felfüggeszthetik a gyermektámogatást azokban az esetekben, ahol szülői elidegenítés áll fenn. New Yorkban, a Robert Coull v. Pamela Rottman ügyben, No. 2014-01516, 2015 N.Y. App. Div. LEXIS 6611 (2015. szeptember 2.), ahol a gyermek anyja "elidegenítési módszerekkel" akadályozta az apát a fia láthatásában, felfüggesztették a gyermektartásdíj folyósítását.[54] Néhány amerikai bíróság megbízott család újraegyesítési terapeuta segítségével szintén próbált tenni az ügy érdekében; de jelenleg nincsenek érvényben szülői elidegenítést szabályozó szövetségi vagy állami törvények az Egyesült Államokban.[55] A szülői elidegenítés természetéből adódóan sok bíróság előírja, hogy minősített szakembernek tanúvallomással kell alátámasztania a szülői elidegenítés tényét, illetve azt, hogy a szülő mentális zavarral küzd.[56][57]
A szülői elidegenítési viselkedés más mentális zavarokat is magában foglalhat, mind az elidegenítő, mind az elidegenített szülő részéről, ezek figyelembe vétele is releváns lehet egy gyermekelhelyezési per esetén.[58] Az elidegenített gyermek viselkedése szintén fontos tényező.[59]

A szülői elidegenítés (PA), illetve a szülői elidegenítés szindróma (PAS) felismerése és bizonyítása szakavatott szakemberek bevonását követeli a hatósági eljárásokban. Ehhez a gyermekvédelmi, családsegítői területen dolgozó szakemberek, pszichológusok, pszichiáterek képzése, továbbképzése szükséges. A Magyarországon - egységességét tekintve - még kialakulóban lévő bírói ítélkezés kezdi felismerni a probléma létét és jelentőségét: "A gyermek nevelésére való alkalmatlanságra vonható következtetés abból, ha a szülő a gyermeket el akarja idegeníteni a másik szülőtől..." (A Legfelsőbb Bíróság 17. számú irányelve). #1 Dr.BauerBela

Hogyan ne neveljünk nárcisztikus gyereket?

IskolaKülföld

Hogyan ne neveljünk nárcisztikus gyereket?

A görög mitológia szerint Narkisszosz a saját tükörképébe szeretett bele. Addig csodálta saját magát a vízben, amíg meg nem halt. Innen ered a nárcisztikus kifejezés, ami arrogáns, önző és beképzelt személyiségre utal. 

A nárcisztikus ember úgy véli, ő a világ ura, ezért mindennek körülötte kell forognia. Azt gondolja, kitüntetett figyelem és bánásmód jár neki. A nárcisztikusok általában arrogánsak és beképzeltek. Az okoz nekik örömet, ha mások csodálják őket. Olykor ez rendkívüli mértéket ölthet viselkedési zavar formájában, de gyakran egyébként egészséges embereknél is megfigyelhetünk nárcisztikus vonásokat.
A kutatások azt mutatják, hogy a nárcizmus egyre gyakoribb, különösen a fiatalok körében. A közösségi médiában való fokozott jelenlét, a szelfik és a valóságshow-k biztosan komoly szerepet játszanak ebben, de a szülők is felelősek érte. Bár sokszor ezt észre sem veszik.
Ahhoz, hogy gyermekeinkből megértőbb emberek legyenek, íme, néhány tanács, amiket megfogadva csökkenthetjük a nárcizmus kialakulását:
1. Dolgozzon meg a dicséretért
Az önteltség fokozásának egyik leggyorsabb módja, ha olyanért halmozzuk el dicsérettel, amiért nem dolgozott meg. Fontos, hogy biztosítsuk szeretetünkről ahhoz, hogy egészséges önbecsülése alakuljon ki, de ez nem egyenlő a folytonos dicséréssel. A dicséret és a jutalom csak akkor helyénvaló, ha valóban letett valamit az asztalra.
2. Nem mindenki különleges tehetség
Mindenki különleges a maga módján, ez nem kérdés. Ezt minden gyereknek tudnia kell. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a mi gyerekünk különlegesebb másoknál, vagy jobban megérdemel valamit, mint bárki más. Ha tényleg különleges tehetsége van valamilyen területen, úgysem kell külön mondani. Ha pedig nincs - és nézzünk szembe a valósággal, nem minden gyerekből lesz zseni - de mégis ezzel áltatjuk, nem tud magáról reális képet alkotni.
3. Támogassuk az igaz barátságot
A nárcisztikus embereknek sok a csodálójuk, de kevés az igazi barátjuk. A kapcsolatokhoz empátia szükséges, amihez alapfeltétel az önzetlenség. Ha lehetőséget adunk a gyereknek arra, hogy igaz barátokat szerezzen, az építi az empátiáját, és segít elkerülni az önzőséget.
4. Az önzetlenség fontossága
Önzetlenség az, ha úgy adunk vagy segítünk, hogy nem várunk cserébe semmit, még dicséretet vagy elismerést se. Gyakoroljuk az önzetlen segítséget családon belül és a tágabb környezetünkben, és beszélgessünk gyermekünkkel a közjó alázatos szolgálatáról. Ha mások érdekeit tartjuk szem előtt, kevésbé vakítanak el önös érdekeink.
5. Mondjuk el, mennyire szeretjük
A kutatások azt mutatják, hogy azoknak a gyerekeknek egészséges az önértékelésük, akik tudják, hogy szeretik őket, és szerető környezet veszi őket körül. Még egyszer: nem arról beszélünk, hogy dicsérjük folyamatosan, vagy hogy különlegesnek állítsuk be. Egy egyszerű és őszinte „szeretlek” többet segít abban, hogy magabiztos legyen, mintha azt mondjuk, hogy bárkinél különlegesebb vagy egyedibb.
6. Tudatosítsuk benne, hogy a szabályok rá is vonatkoznak
A nárcisztikus emberek az hiszik, hogy a szabályok rájuk nem vonatkoznak. Olykor a szülők megengednek a gyerekeiknek olyan dolgokat, amelyek kimondva vagy akár kimondatlanul is, de tilosak. Nem, senki nem érinthet meg például a múzeumban egy felbecsülhetetlen értékű tárgyat, még akkor sem, ha rendkívül kíváncsi rá. Ha engedjük, hogy gyermekünk illetlenül viselkedjen, vagy tönkretegyen dolgokat, azzal azt tanítjuk neki, hogy ő kivételezett. Pedig nem.
7. Mondjuk nem-et
Azzal, hogy határokat szabunk a gyereknek, azt tanítjuk neki, hogy a világ nem körülötte forog. Bár sokszor az a helyes, ha engedjük szárnyalni, meg kell tanítanunk azt is, hogy nem mindent szabad. És a nyafogás vagy tiltakozás sem jelent engedélyt. Meg kell tanulnia, hogy amikor nemet mondunk valamire, akkor az megmásíthatatlan vélemény. Akkor is, ha az adott dolgot nagyon akarja.
8. Olvassunk regényeket együtt
A kutatások azt mutatják, hogy a regények olvasása növeli az empátiakészséget. A történetek segítségével mások igazát és érzéseit is megismerjük, és megtapasztaljuk, milyen más szemszögéből nézni dolgokat. Csupa olyan készséget sajátítunk el, amelyek az öntelt emberek számára nehézkesek.
9. Hangsúlyozzuk az egyenlőséget
A nárcisztikus emberek felsőbbrendűnek gondolják magukat. Tanítsuk meg a gyermekünknek, hogy senki nem jobb a neme, származása, vagyona, ismeretségi köre, családja, vagy bármi más miatt. Mondjuk el neki, hogy mindenki másért különleges, és mindannyian ugyanúgy emberek vagyunk.
10. Vigyázzunk mások befolyására
Nem csak szüleik befolyásolják a gyerekek életét. Olyanokkal van a gyerekünk körülvéve, akik rendkívül sok időt töltenek a megjelenésükkel, és rengeteget fotózgatják magukat? Olyanok érdeklik őt, akik érdem nélkül híresek (khm, Kim Kardashian)? Teljesen odavannak a reklámokért? A popkultúrát a nárcisztikus emberek éltetik. Szülőként nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy ezek hogyan hatnak gyermekünkre.
A világnak nincs szüksége több önző emberre. Szülőként nekünk kell tennünk azért, hogy visszaszorítsuk a növekvő nárcizmust, és gyermekünk azon értékeit fejlesszük, amelyek a világ hasznára válnak.

#1 Dr.BauerBela

2019. szeptember 17., kedd

TÉRDFÁJDALOM A GYERMEKEKNLL-SCHLATTER OSGOOD BETEGSÉG










A TÉRDKALÁCS ALATT EGY EŐSEN KIDUDORODÓ KPÉET Az orvosok általában több hetes pihentetést, a sportolás hosszabb szüneteltetést szoktak megoldásnak javasolni, ritkább, súlyosabb esetekben pedig gipszelésre is sor kerülhet. Egy sportolni szerető kamasz gyerek számára ezek a megoldások elfogadhatatlanok, szinte tragédiával érnek fel. Ezért gondoltam, hogy ebben a posztban az elkeseredett kamaszoknak, aggódó szülőknek arról írnék, hogyan tudunk gyógytornával konzervatív gyógymódot alkalmazva segíteni.
Milyen térdfájás esetén gyanakodjunk? A Schlatter-Osgood tünetei
A Schlatter-Osgood szindrómát nem nehéz felismerni. Növésben lévő fiataloknál jelentkezik, a térd elülső részén a térdkalács alatt egy pici diónyi fájdalmas duzzanat formájában. A térdkalács alatti rész kezdetben csak nyomásra, ütésre fáj, azonban, ha a problémát nem kezeljük, akkor egyre érzékenyebb lesz. A gyulladásos duzzanat növekedhet, és a fájdalom is erősödni fog. A gyerek nem tud majd leguggolni, fájdalmas lesz behajlítni a térdet, súlyosabb esetben pedig már a ruha érintése is fájdalmat okoz.
Mi vezethet a Schlatter-Osgood szindróma kialakulásához?
Általában a sokat sportoló gyerekeknél jelentkezik ez a fajta térdfájdalom, különösen gyakori a focistáknál, kosárlabdázóknál, futóknál, gördeszkázóknál, görkorcsolyázóknál. A hirtelen növekedésben lévő gyerekeknél a sportolás miatti túlterhelés következtében a combizomzat feszessé válik, ezáltal pedig a térdkalács alatti ín is megfeszül, elkezdi egyre jobban húzni a tapadási pontot. A panaszok gyakran mind a két térden jelentkeznek. Fiúknál általában gyakoribb a jelenség, ami valószínű annak köszönhető hogy a fiúk nagyobb arányban űznek olyan sportot, mely a combfeszítő izmot nagy terhelésnek teszi ki.
A térd anatómiája, mi okozza a térdfájdalmat?
A tuberositas tibiae a térd elülső részén lévő gumó, a sípcsonton helyezkedik el, ahol a patella ín tapad. A patella ín a comb feszítő izmának (négyfejű combizom vagy m. quadriceps) ínrendszeréhez tartozik. A patella ín (ligamentum patellae) rögzíti a patellát a sípcsonthoz. A Schlatter-Osgood betegség a tuberositas tibiae csontosodási zavara. Kialakulásának egyik alapja, a hirtelen növekedés, amikor a csontrendszer intenzívebb növekedése jellemző, mellyel az inak, lágyrészek egyszerűen nem tudnak lépést tartani. A combcsont hossza megnyúlik,a combfeszítő izom ina nem tud ehhez olyan gyorsan alkalmazkodni, ezért feszesebbé válik. A feszes ín miatt a  tuberositas tibiaet nagyobb erőbehatás éri, mikro-traumákat okozva a csontfelszínen. A csontszerkezet emiatt megbomlik és mivel egyidejűleg a szervezet a regenerációt is megkezdi, csontképződés is kezdődik. A lebomlás és újraépülés nem kiegyensúlyozott, általában a képződés gyorsabb, ezért csontbütykök alakulnak ki a sípcsont elülső részén, a tapadási pontnál. Ezek a bütykök feszítik a csonthártyát, ami fájdalmat és ödémát is okoz.
 SchlatterOsgood szindróma kezelése
Az orvosok általában teljes pihentetést javasolnak, gyakori a rögzítő alkalmazása is akár hat héten keresztül. A hosszantartó pihenést nehéz kivitelezni egy gyereknél, mi a sportolás teljes leállítását csak nagyon ritka esetben szoktuk javasolni. Az általunk alkalmazott kezelés sok részből tevődik össze, de mindig fontos szerepet kap a nyújtás, a túlfeszített izmok kilazítása manuális technikákkal. A feszes izomzat lazításán túl, célzott izomerősítő gyakorlatok is segíthetnek, mert az erős combizom mindig rugalmasabb , nem húzza annyira a tapadási pontot, így kisebb az esélye a gyulladásra.
A terápiás terv megfelelő felállításához fontos tisztázni, hogy pontosan mi állhat a probléma hátterében? Miért lesz túl feszes, túlterhelt a combfeszítő, ami aztán gyulladást generál az izom tapadásnál? Meg kell találnunk, hogy az adott fiatalnál miért történik mindez? Gyenge az izomzat, vagy jó állapotú de túlterhelt? Esetleg koordinációs problémáról van szó, vagy talán a combhajlítóizmok működésében van a gond? A fascia (kötőszövetes hálózat)  tenziója lépett fel, vagy egyszerűen csak túl sokat ül az érintett, és az izmok egyensúlya felbomlik? Természetesen a felsorolt lehetséges okok közül több is fennállhat egyszerre. Érdemes az egyént -mint minden panasznál egyébként-egészben (nem részekre "szétbontva") kezelni.
 A terápia menete:
- a fájdalmat fokozó aktivitást egy időre részben felfüggesztjük, vagy a terhelést olyan szintre állítjuk be, ami nem okoz nagy panaszt
- fájdalmat, gyulladást csillapítunk: ultrahang terápiával, esetleg gyulladáscsökkentő gél alkalmazásával (orvossal konzultálva)
- az izmokat nyújtjuk, szakszerűen növeljük a serdülő fiatal flexibilitását, a gyengült izomcsoportokat erősíteni kezdjük
- a feszes lágyrészeket, izmokat manuális technikákkal lazítjuk
Természetesen minden eset és egyén más, így személyre szabott komplex terápiával sokat tudunk segíteni, egyes esetekben orvosi konzultáció is szükséges.
#1 Dr.BauerBela

Ha balkezes a gyermek…

             Ha balkezes a gyermek…


#1 Dr.BauerBela


Ezért ne aggódj, ha a gyerek balkezes! Tudósok megfejtették, milyen előnyökkel jár a balkezesség, ballábasság!

Nem is biztos, hogy akkora gond, ha a gyerek balkezes, később akár még előnyt is jelenthet neki. Német kutatók megfejtették, hogy miért előnyösebb a balkezesség vagy ballábasság egyes sportágakban.

Német kutatók megfejtették, miért előnyösebb a balkezesség és a ballábasság az asztalitenisz, a baseball és a krikett játékosai körében. A németországi Oldenburgi Egyetem Florian Loffing vezette kutatócsoportja eredményeit a Biological Lettersben jelentette meg.
A balkezesek mozdulatai megtévesztik az ellenfelet a sportban
Tanulmányuk szerint a balkezesség azokban az interaktív sportágakban jelent komoly előnyt, ahol nagy szerepe van az időnek, mint az asztalitenisz vagy a krikett, talán azért, mert a balkezesek mozdulatai idegennek hatnak a jobbkezes ellenfelek szemében és nincs idő alkalmazkodni hozzájuk.
"Az adatok azt mutatják, hogy minél nagyobb az idő szorítása egy sportágban, annál nagyobb benne a baloldalasok aránya. Általában nem vagyunk hozzászokva, hogy balkezesekkel játsszunk, ezért nem alakulnak ki a stratégiáink ellenük" - idézte Loffingont a The Guardian online kiadása.
Ugyan a populáció 10-13 százaléka balkezes-ballábas, régi megfigyelés, hogy egyes interaktív labdajátékok elitjében ennél jóval nagyobb az arány.

A balkezeseknél jobban működik a két agyfélteke közötti információcsere
Korábbi kutatások egy sor lehetséges magyarázattal álltak elő, köztük azzal, hogy a balkezeseknek jobbak a két agyfélteke közötti kapcsolatai.
Loffing és kollégái összegyűjtötték a tollaslabda, a squash, a tenisz, az asztalitenisz, a krikett és a baseball legjobb 100 játékosának adatait a 2009 és 2014 közötti időszakból. Először azt vizsgálták, milyen arányban fordulnak elő balkezesek az egyes sportágak elitjében: a férfiaknál a baseball dobójátékosai között több mint 30, a tollaslabdában kevesebb, mint 13, a squashban 8,7 százalék volt a balkezesek aránya.
Gyorsabbak a balkezesek?
A nőknél a legjobb asztaliteniszezők több mint 19 százaléka volt balkezes, míg a teniszezőknek kevesebb mint 8, a tollaslabdázóknak 8,4 százaléka.
Ezután Loffing megvizsgálta, mennyire "szorít az idő" az egyes labdasportokban, például mennyi idő telik el, amíg a labda az egyik ütőtől a másikig elér.
Az adatok alapján az idő leginkább a baseballnál, a krikettnél és az asztalitenisznél szorongatta a játékosokat, ez pedig megfelelt a balkezes élsportolók előfordulási rangsorának, tehát megállapították, hogy a kulcsszerepet az idő játssza: minél rövidebb, az ellenfél annál kevésbé tud felkészülni a meglepő balkezes "húzásra".
#1 Dr.BauerBela

Hogyan könnyítsük meg balkezes gyermekünk iskolaéveit?


Hogyan könnyítsük meg balkezes gyermekünk iskolaéveit?



Egy balkezes ember életében az iskolás évek a legnehezebbek. Igaz, ma már ritkán kényszerítik őket a „szép” kezük használatára, és egyre elfogadottabbá válik, hogy ők a másik kezüket használják, az iskolában ebből származó nehézségeik leküzdését rájuk hagyják. Ilyen nehézségből pedig akad szép számmal.
Éppen ezért nem elég, ha békén hagyjuk őket. Jobbkezes eszközökkel és jobbkezeseknek kifejlesztett módszerekkel ők alacsonyabb színvonalon tudnak teljesíteni, vagy lassabban érik el a kitűzött célt.
Szükségük van útmutatásra, hogy a helyes irányba induljanak el és ne fejlesszenek ki maguknak olyan feleslegesen megerőltető mozdulatokat, tartásmódokat, melyeket egy életen át cipelhetnek a hátukon.
A környezetük részéről csak egy kis odafigyelésre van szükségük, amivel megteremthetik számukra ugyanazokat a feltételeket, melyeket a jobbkezesek számára már megteremtettek.

Mit tehetünk, hogy megkönnyítsük egy balkezes gyermek életét az iskolában és otthon?
Az alábbi ajánlásokkal ebben szeretnék segíteni.

1. Dominancia megállapítása: habár az oldaliság teljes kialakulása elhúzódhat 8-10 éves korig, sajnos az iskolakezdésre egyértelműen tudnunk kell, hogy gyermekünk jobb- vagy balkezes, hogy elkerülhessük a véletlen átállításból fakadó kóros következményeket. Amennyiben bizonytalanok vagyunk a gyermek kéz preferenciáját illetően, forduljunk szakemberhez ennek megállapítására.
2. Vegyük fel a kapcsolatot a pedagógusokkal. Érdeklődjünk, hogy milyen oktatási módszereket ismernek és alkalmaznak balkezes gyerekek esetén. Amennyiben javaslatokkal élnénk, legyünk nagyon tapintatosak a tanítókkal.
3. Első napok az iskolában: a balkezes gyermek sok új eszközzel és játékkal találja szembe magát, melyek működtetése számára nehézségbe ütközhet és ez bosszúságokat okozhat neki. Készítsük fel őt az ilyen helyzetekre. Ösztönözzük, hogy legyen türelmes, találjon megoldást a problémára, vagy kérje a tanító segítségét.
4. Válasszuk ki gondosan az íróeszközt: az itthon használt írásmód nem kedvez a balkezeseknek. Egyrészt mert balról jobbra halad és így egy balkezes tolja az íróeszközt, ami több nehézséget is okoz, másrészt a folyóírásból adódó betűkötések is komoly feladat elé állítják őket. Tovább nehezítheti a dolgukat az itt-ott bevezetett dőlt írásmód oktatása, hiszen számukra a jobbra dőlő betűk természetellenesek.
Milyen a balkezesek számára előnyös íróeszköz?
  • ergonomikus a fogózóna
  • vastag és/vagy háromszög testű
  • nem maszatolódik a tinta
  • gördülékeny, simán folyó a tinta
  • nem sima a fogózóna
  • nem nehéz a test
Miért ezek az ideális írószerszámok? Az írási nehézségekről és az ezekhez kifejlesztett íróeszközökről a MI AZ, HOGY BALKEZES TOLL? c. összefoglalómban bővebb ismertető is található.

5. Forgattassuk el a papírlapot: ha az asztallaphoz képes kb. 30-45 fokban jobbra elforgatjuk a papírlapot/füzetet, akkor javul a testtartás, a kéztartás, alá lesz támasztva a könyök és láthatóvá válik az írás (ellenkező irányban jobbkezesek számára is kényelmesebb az elforgatott laptartás)



6. Ültettessük a pad bal oldalára: ha egy jobbkezes és egy balkezes tanuló ül egymás mellett, akkor a balkezes tanuló üljön a pad bal oldalán, hogy elkerüljék a könyökük összeütközését. Így a gyerekek kényelmesen, egymás zavarása nélkül tudnak írni. Ez elsődlegesen az írás, rajzolás, szerkesztés tanulás szakaszában fontos. Nagyobb diákok már képesek kisebb területen is dolgozni, finom mozdulatokkal, ezért az ő esetükben már rájuk hagyhatjuk a döntést.
7. Ültettessük a tanár jobbjára: vagyis, ha a tábla a fal közepén található, akkor a terem bal oldalára vagy középre ültessük a balkezes gyereket, hogy ne a bal válla felett, kitekert testtartással kelljen a táblát figyelnie.
8. Gondoljunk a munkaterület megvilágítására: a balkezesek többnyire eltakarják írásukat, ráadásul a tantermekben balról érkezik a természetes fény, így kezük árnyékot vet a papírra. Ennek eredményeképp szinte sötétben írnak. Számukra kiemelten fontos a fény biztosítása. Tartsuk szem előtt az alábbiakat:
  • a fentebb említett elforgatott papírlaptartással és helyes testtartással elkerülhető az írás árnyékolása
  • tanteremben ültessük jól megvilágított helyre. Ez a terem adottságaitól függ. Egy tanulmány rámutatott, hogy még a legvilágosabb helyen is minimum 30%-kal kevesebb fény jut egy balkezes munkafelületére akár természetes, akár mesterséges fényről beszélünk. A sötétebb zugokban a fényveszteség egy jobbkezeshez képest eléri az 50%-ot is.
  • helyi világítás esetén a fényforrást helyezzük jobb oldalra
9. Írás tanulásakor a minta betűk ne a sor elejére kerüljenek: a balkezesek eltakarják kézfejükkel a lap bal szélét, ezért ott nem látják a mintául szolgáló betűt, számot. Az írásuk láthatóvá tétele érdekében különböző rossz kézfejtartást alakítanak ki, pl. horgos kéztartás, vagy alulról írás. Ezek mind sokkal fárasztóbbak, és az írás még lassabb, mint a helyes íróeszköz tartás esetén. Tegyünk meg mindent ezek elkerülése érdekében. A minta betűket írhatjuk a sor végére (a lap jobb szélére), feljebb lévő sorba vagy esetleg külön papírlapra, amit kitámasztva a füzet fölé helyezünk.
10. Egyéb fontos eszközök balkezesek számára: az íróeszközökön kívül a hegyező, az olló és a vonalzó. Az olló fontosságáról általában hallottak a jobbkezesek, de ugyanilyen fontos a hegyező is, melyet kezdetben talán többet használ egy kisiskolás az ollónál és ezzel is komoly gondjai adódnak. Ha a jobbkezes hegyezőt bal kézben tartja és jobb kézzel forgatja a ceruzát, akkor a kevésbé koordinált kezét használja a nehezebb feladathoz. Ennek kiküszöbölésére előfordulhat az is, hogy a hegyezőt forgatja a ceruzán. Ha a jobbkezes hegyezőt jobb kézbe veszi, akkor a bal kezével maga felé kell forgatnia a ceruzát, ami természetellenes és megerőlteti a csuklót. Mindhárom megoldással nehezebb, kényelmetlenebb, fárasztóbb a hegyezés és az eredmény sem lesz tökéletes. A sikertelenség könnyen elveheti a gyerek kedvét a hegyezéstől és magát fogja hibáztatni a csúnya ceruzák miatt.
A vonalzó akkor könnyítheti meg egy balkezes életét, amikor méretezett rajzokat kell készítenie, pl. geometria vagy technika órán. A balkezes vonalzón a számok jobbról balra növekednek, mivel egy balkezes jobbról balra húzza a vonalat. Jobbkezes vonalzóval visszafelé kell számolnia vagy fejjel lefelé látja a számokat.


11. Vegyük figyelembe, hogy a balkezesek másképp gondolkodnak:
  • térbeli tájékozódásuk, a jelek sorrendjének megállapítása náluk jobbról balra történik, emiatt az írás és olvasás tanulása során kisebb-nagyobb zavarok jelentkezhetnek. Ilyen pl. a betűk felcserélése, kihagyása olvasás és írás közben, betűk formázása, összekötése, tükörírás.
Az írás tanulásnál segíthetünk azzal, ha először a levegőben rajzoltatjuk meg a betűt, majd egy nagy papíron, ezt követően egyre kisebb méretben.
A füzetbe íráskor jobbkezes szülőként vagy tanítóként gondot okozhat a segítségnyújtás. Ez esetben álljunk szembe a tanulóval és jobb kezünkkel vezessük az ő bal kezét.
  • számok: a számok tanulásakor szintén felmerülhet a tükörképük használata, illetve kétjegyű számoknál a számjegyek cseréje.
Számolás során pedagógusok megfigyelték, hogy míg a jobbkezes tanulók a növekedés irányába (szorzás, összeadás) keresik a megoldást, addig a balkezes tanulók inkább a csökkenés irányába (osztás, kivonás). Írásbeli szorzás esetén előfordul, hogy ellenkezőleg végzik a műveletet. Az eltérő látásmód következtében olykor egy balkezes számára érthetetlen lehet a jobbkezes pedagógus gondolatmenete. Ha úgy látjuk, hogy a matematika, fizika, kémia tantárgy gondot okoz balkezes gyermekünknek próbáljuk más megvilágításban elmagyarázni neki a feladatot és a megoldást vagy kérjük szakember segítségét. Valószínűleg nem a számolási vagy logikai készségeivel van a probléma.
  • vizuális beállítottságúak: a képek és nem a számok nyelvén értenek. Sokan közülük könnyebben átlátják a szemléltetett feladatokat, magyarázatokat. Számukra nem okoz gondot a rajzolás, a térbeli képalkotás sem, így hamarabb elsajátítják az árnyékolás és tónusok használatát, a geometriát vagy a műszaki rajzot. Kedvelhetik a függvényeket is. Ez is bizonyítja, hogy agyuk komoly matematikai összefüggéseket kezel csak nem számok formájában fejezik ki.
  • szokványostól eltérő: sok balkezes tett említést arról, hogy sokszor nem tudják magukat megértetni a jobbkezesekkel, úgy érzik, gondolkodásukkal kilógnak a sorból. Jobbkezesek is gyakran számolnak be arról, hogy a balkezesek szokatlan utat találnak a problémák megoldásához. Forradalmárok. Habár az emberiségnek csak kb. 10%-a balkezes, mégis közöttük nagyobb arányban figyelhető meg, hogy az önkifejezés terén is keresik az újításokat, legyen szó tudományos munkákról, irodalomról, képzőművészetről, zenéről, munkájukról vagy hobbijukról.
  • szintén a térbeli tájékozódás miatt egy balkezes a másik oldalról közelíti meg vagy kerüli meg a tárgyakat. Ezt a pedagógusoknak is figyelembe kellene venniük és közös megoldást kellene találniuk ott, ahol ez zavart okoz az oktatás során.
12. Érzékenyebbek. Általában befelé fordulók, visszahúzódók, intenzívebben élik át az érzelmeket, aggódóbbak. A negatív megkülönböztetések felerősítik ezeket az érzelmeket, ami komoly pszichés problémákat okozhat. Ne éreztessük egy balkezessel, hogy ő más.
13. Nem lusták és nem suták! Fogadjuk el, hogy a bal kézzel való írás lassabb és nehezebb feladat, hamar elfárad a kéz. A jobbkezes eszközökkel pedig nem tudnak képességeikhez mérten teljesíteni. Sokszor éri őket az a vád, hogy lusták és ügyetlenek, pedig ez nem igaz. Legyünk türelmesebbek és adjunk nekik a bal kezükbe illő eszközöket.
14. Tükör tanítási módszer: csomó, masni, nyakkendő kötés tanításakor, amennyiben jobbkezesek vagyunk, álljunk szembe a balkezes gyerekkel és mutassuk nyugodtan a jobbkezes mozdulatsort. A gyermek így az ellenkezőjét fogja látni és gond nélkül megtanulja a számára természetes irányú változatot.
15. Evőeszköz használata: ahogy jól esik. A balkezesek többnyire nemcsak a kanalat, hanem a villát is a bal kezükben fogják még kés-villa használatakor is. Kisebb százalékuk fordítja csak meg a kést és a villát. Erre nincs szabály, hagyjuk, hogy a balkezes gyermek maga döntse el, hogy hogyan kényelmes számára.

Tedd könnyebbé balkezes gyermeked életét! Ha érdekelnek a balkezes gyerekek számára kifejlesztett eszközök, nézz körül az online boltban itt >> vagy ajánlom figyelmedbe Lauren Milsom: Balkezes a gyermek c. könyvét, mely rendkívül érdekes és hasznos megfigyeléseket, valamint gyakorlati tanácsokat tartalmaz csecsemő kortól a felnőtté válásig. Nálam is kapható.
Érdekel a könyv >>



#1 Dr.BauerBela