Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2019. március 24., vasárnap

MOZGÁSFEJLŐDÉS KÉPEKBEN

Mozgásfejlődés korai gyermekkorban

Mit mond a szakember: Szülőként tisztában vagyunk azzal, milyen jelentősége van a mozgásnak gyermekünk életében. Értelmi, érzelmi és testi fejlődésének egyes állomásait olykor nagyon is aggódva, mások csemetéivel összehasonlítva szemléljük.


 Bár minden csöppség a maga tempójában érik, fontos tudnunk, hogy életkorához mérten milyen készségeket, képességeket várhatunk el tőle, s felnőttként mivel támogathatjuk őt leginkább. A gyermekkori mozgásfejlődés jellemzőiről Pócs Zsuzsát, a dunaszerdahelyi Szivárvány Fejlesztő Központ alapozó terápiával foglalkozó szakemberét kérdeztük.
Hogyan segíthetjük elő csemeténk mozgásának érését egészen pici kortól?
A mozgás, az idegrendszer fejlődése már az anyaméhben elkezdődik, ezért nagyon fontos volna, hogy a várandós mama ameddig csak bír, aktív legyen. A gyermek idegrendszerének érése mozgásfejlődésétől függ. A kapott ingerek, a különböző mozgáslehetőségek mind-mind fejlesztik az idegrendszert. Már csecsemőkorban teret kell biztosítani ahhoz, hogy a genetikailag adott, ún. humángenetikai mozgások ‒ mint a fejemelés, fejfordítás, megfordulás, felülés, gurulás, kúszás, mászás, felkapaszkodás, járás ‒ megfelelően rögzüljenek, és egy-egy mozgásfajta lehetőleg elég ideig tartson. Például segítünk azzal, ha naponta akár többször is hagyjuk, hogy saját maga próbáljon meg elérni tárgyakat. Roppant fontos továbbá a ringatás, a vele való játszás. A már mászó csemetét ne arra ösztönözzük, hogy rögtön felálljon. A kúszást, mászást ‒ akárcsak bármelyik mozgáslépcsőt ‒ minél jobban be kell gyakorolnia. A gyermek óvodáskorra ér el oda, amikor már valamilyen szinten kifejlődött az egyensúlya, a ritmusa, a rugalmassága, kezd nála kialakulni a keresztezettség, a végtagok elkülönülése. Ebben a korban is olyan játékok hasznosak, amelyek elősegítik, ezeknek az alapvető mozgásoknak a teljes mértékű automatizálódását, mert általuk válik harmonikussá a mozgás egésze. Ezek a képességek később az iskolában is elengedhetetlenek.
Az, hogy egy gyermeknek mennyi a mozgásigénye, függ a természetétől, attól, hogy introvertált vagy extrovertált típus-e, esetleg hogy milyen géneket örökölt. Mozgásra azonban szüksége van. Ha van egy udvar, olyan terület, ahová nyugodtan kimehet, akkor fantáziájából és gondolkodásából adódóan nagyon sok fajta mozgást fog játék közben végezni. Nem a mozgásra koncentrálva fejlődik, és ez az ideális. Gond akkor van, amikor a szülők nem tudják számára biztosítani ezt a lehetőséget. Mondjuk, garzonlakásban nagyon nehéz. Ilyen esetben még inkább ajánlatos odafigyelni arra, hogy a gyermek a lehető legtöbbet legyen kint a játszótéren. Ajánlani tudom az úszást is ‒ már a babaúszástól kezdve akár ‒, amely egyaránt jó az izomtónus és az idegrendszer fejlesztésére.
A kicsik egyébként pontosan tudják, mi a jó nekik, mi az, amin még dolgozniuk kell. Ez nem tudatos tudás, hanem egyszerűen ösztönszerű. Gyakran rácsodálkozom, amikor a hozzám terápiára járók a foglalkozás elején szokásos szabad játék során olyan eszköz után nyúlnak, vagy olyan mozgásokba kezdenek, amelyekről szakemberként tudom, hogy éppen arra van szükségük.
Igényel-e bárminemű fejlesztést az a gyermek, aki normális ütemben, az egymásra épülés sorrendjében veszi a mozgásfejlődési akadályokat?
Az egészséges, ép idegrendszerű gyermeknek ‒ aki minden mozgásfejlődési állomáson végigmegy, és a terhesség alatt vagy a szüléskor sem volt olyan probléma, amely később idegrendszeri elmaradást okozhatna nála ‒ nincs szüksége fejlesztésre. Egyetlen tényezővel azonban számolni kell: ez pedig a genetika. Van olyan, hogy minden rendben volt, a baba mégis keveset kúszik, mászik, egyszerűen mert valamelyik szülőtől, nagyszülőtől ilyen géneket örökölt. Mondjuk, mert annak idején az anyukája sem mászott. Pedig ez a mozgásforma humángenetikai adottság, vagyis az embernél genetikailag betáplált.
Mit tehet a szülő, ha észreveszi valamelyik szakasz kimaradását?
Ha azt látja, hogy gyermeke valamilyen oknál fogva nem ment át egy fejlődési lépcsőfokon, vagy az adott mozgást csak nagyon rövid ideig használta, ösztönözze őt otthon olyan játékformákra, amelyekben az a mozgásfajta szerepel. De ne tanítsa! Játszás közben nem a mozgás gyakorlására fog koncentrálni. Előfordulhat az is, hogy korábban nem vett észre semmit, óvodáskorban viszont feltűnik neki, hogy nagyon érdekesen fut a gyermek, nem mer fölmenni a mászókára, nem szeret hintázni, nem szeret rajzolni… Fejlesztésére ilyen esetekben nagyon tudatosan oda kellene figyelnie. Ha a szülőknek volna elég idejük ebben a rohanó világban arra, hogy megfelelő mennyiségben és minőségben foglalkozzanak csemetéikkel, sokkal kevesebb munkájuk volna a szakembereknek.
Mivel hátráltathatjuk gyermekünket önállósodási törekvéseiben?
Ha nem hagyjuk, hogy önmaga lehessen, igénye szerint mozoghasson. Fontos például, hogy engedjük a babát nyűglődni. Ha már felemeli a fejecskéjét, egy picit felnyomja magát, legyen ideje bizonyos eszközökhöz vagy a szülőjéhez eljutnia. Ne kapjuk fel rögtön, amint egy kicsit nyöszörög, mert ezzel arra tanítjuk, hogy csak sírnia kell, és mindjárt megkap mindent. Ha már többször próbálkozott, annyit segíthetünk, hogy közelebb tesszük hozzá a kívánt tárgyat, de sikerélménye akkor lesz, ha nem oldjuk meg helyette a dolgokat. Sokszor kapok olyan kérdéseket, hogy jó-e, ha a kisded ringatva van, vagy hogy hagyjuk-e sírni a kiságyban. Véleményem szerint nem viccből jajgat: azért akarja, hogy fölvegyék, mert akkor érzi magát biztonságban. Ideális az volna, ha a gyermekvállalást tervező szülőket képzés keretében mindenről felvilágosítanák. Így tudatosabban végeznék a nevelést, tudnák, mikor mit követelnek meg a gyermek élettani sajátosságai. A kétévest ne húzzuk le az útpadkáról, a nagyobbat a mászókáról. Persze legyünk mellette, óva figyeljük, kapjuk el, ha lepottyan, de hagyjuk felmászni. Meg kell tanulnunk, hogy a gyerek is ember. Meggyőződésem, hogy csupán abban különbözik a felnőttől, hogy kevesebb a tapasztalata. Ugyanúgy gondolkodik, ugyanúgy érez, lát, értékel dolgokat ‒ a maga tudása szintjén. Lehetőséget kell adnunk neki arra, hogy megfelelő módon tudjon fejlődni, és hogy a saját életét élhesse. Nagyon sokszor ott rontjuk el, hogy elvégezzük helyette, ami az ő dolga. Azt a tanácsot szoktam adni ‒ amit annak idején magam is praktizáltam ‒, hogy inkább a szülő keljen fel egy órával hamarabb, tegye nyugodtan rendbe magát, és miután felébreszti a gyereket, hagyjon neki is időt a kókadozásra meg arra, hogy amikorra kell ‒ mondjuk, óvodába induláshoz ‒, el tudjon maga készülni olyan dolgokban, amelyekre képes. Szerintem nem vele kell megbeszélni, hogy mit vegyen fel, vagy hogy mit készítsünk neki reggelire. Ne csináljunk belőle korán felnőttet: a gyerek, az maradjon gyerek. Abban viszont, hogy milyen játékkal, mit vagy hol szeretne játszani, igenis ő döntsön.
Az a gyermek, akinek családon belül nem szabtak határozott határokat, mindent elkövet, hogy felhívja magára a figyelmet. Míg mi, felnőttek teljesen tisztában vagyunk vele, mit lehet, és mit nem, neki meg kell tanulnia. Roppant fontos a szülő következetessége. Onnantól, hogy valamit egyszer nem tartunk meg, már nincs szabály. Ha viszont ragaszkodunk bizonyos határokhoz, a legnagyobb biztonságban fogja érezni magát. Persze időközönként próbálkozik majd, és ahogy nő, picit
tágíthatunk is a korlátokon. De csak így képes később öntudatos felnőtté válni.



























#1 Dr.BauerBela

2019. március 22., péntek

AZ UIJSZÜLÖTTKORI POLICITÉMIA

AZ UJSZÜLÖTTKORI POLICITÉMIA EGYIKJELLEGZETES TÜNETE A TALPAK RÓZSASZINÜ VAGY PIROS ELSZINEZŐDÉ

#1 Dr.BauerBela

A FEJKÖRFOGAT MÉRÉGÉNEKMÓDÖZATAI








#1 Dr.BauerBela


#1 Dr.BauerBela

Az ellenálló gyerek

Az ellenálló gyerek

A „csak azért se”, „nem csinálom”, „nem megyek” sokak számára ismerős magatartás, és rengeteg bosszúságot okoz nemcsak a szülők, de a tágabb környezet számára is. Az ilyen gyerek allergiás a felszólító módra: ha kérünk valamit, a botrány előre borítékolható.
Fontos tudni, hogy van olyan életkor, például a kamaszkor, amikor az ellenállás teljesen természetes, sőt szükségszerű. Bár a „normális” lázadás is próbára teszi a szülők türelmét, a folyamat mederben tartható. A meleg, következetes, biztonságos kereteket támasztó és támogató légkör elegendő szabadságot biztosít a fiatalnak, akinek, ha baja van, nem kell attól félnie, hogy egyedül marad a problémájával.
Amikor már szemet szúr a viselkedés
Honnan tudhatja a szülő, hogy a gyerek viselkedése belül esik az elfogadható lázadás határán, és mikor kell külső segítségért folyamodnia? Miből látjuk, hogy a gyerek ellenszegülése nem tudható be az életkori sajátosságoknak, hogy viselkedése valódi problémát jelez?
Hol a határ – a viselkedési problémáról bővebben
A viselkedési zavar a megfelelő viselkedési kontroll állandósult hiánya, vagyis a szociális normák és szabályok betartására való képtelenség. Ez a leggyakrabban felismert gyermekkori pszichiátriai probléma, azaz ebben az esetben jutnak el leginkább a fiatalok pszichiáter szakemberhez.
Három, egymást részben átfedő viselkedésről van itt szó: valamilyen tekintély elleni ellenszegülés, agresszív, illetve antiszociális viselkedés, amellyel a gyerek megsérti más emberek jogait, tulajdonát vagy személyét. Önmagában egyik jelenség sem jelent betegséget. Az engedetlen és destruktív viselkedés része a normális fejlődésnek – mint például a kamaszkor ilyen megnyilvánulásai –, diagnózist akkor állítanak fel, ha ez a viselkedés egyrészt extrém, másrészt tartósan fennáll.
A viselkedészavar leggyakrabban előforduló tünetei
  • Gyakran indulatos, önmérsékletét könnyen elveszti
  • Vitatkozik felnőttekkel
  • Ellenszegül kérésnek, elvárásoknak; a szabályokat rendszerint megsérti
  • Szándékosan bosszant másokat
  • Gyakran másokat hibáztat saját hibájáért
  • Gyakran túlérzékeny, sértődékeny
  • Gyakran mérges, haragos, sértett
  • Gyakran ellenséges és bosszúálló, esetenként rosszindulatú
  • Fenyeget másokat
  • Verekedést kezd
  • Fegyvert használ
  • Kegyetlen az emberekkel
  • Kegyetlen az állatokkal
  • Rablásban vesz részt
  • Szexuális tevékenységre kényszerít valakit
  • Szándékosan tüzet okoz
  • Rongálja más tulajdonát
  • Lakást, autót tör fel
  • Másokat becsap, lop
  • Éjszakára kimarad – már prepubertás korban
  • Elszökik otthonról
  • Iskolát kerül
Iskolapadban
Ezeken a tüneteken túl, a viselkedési zavar markánsan megjelenik az iskolai viselkedésben és a tanulásban egyaránt. Gyakori a rossz teljesítmény, ami a jegyekben és az órai munkában is megmutatkozik, illetve gyakran fennállnak egyéb tanulási zavarok. A viselkedési zavaros gyerekek egyharmadánál előfordul olvasási zavar. Vagy megfordítva: az olvasási zavarokkal rendelkező gyerekek egyharmadánál tapasztalnak viselkedészavart. A viselkedési zavar és az olvasási zavar közötti kapcsolatnak három oka lehet. Lehetséges, hogy az egyik váltja ki a másikat: vagyis a viselkedési zavar gátolja a tanulást, vagy az olvasási zavar miatti frusztráció vezet a bomlasztó viselkedéshez. De az is lehet, hogy egy harmadik tényező – például a hiperaktivitás vagy a negatív szülői bánásmód – okozza mindkét problémát.
Társak között
A bomlasztó gyerekek gyakran népszerűtlenek társaik körében, és nincsenek tartós barátaik. Valljuk be őszintén: ki szeretne olyan valakivel barátkozni, aki állandóan lesöpri a holmiját a padról, elveszi az uzsonnáját vagy megalázza. Az érintett gyerekek többségének egyértelműen gyengék a társas készségeik.
A viselkedési zavarosoknak van egy kis csoportja, akiknek vannak tartós baráti kapcsolataik, megjelenik náluk az altruisztikus viselkedés, éreznek bűntudatot és törődnek másokkal. Ők általában idősebbek és kevésbé agresszív viselkedéses tüneteik vannak.
Mi húzódhat meg a háttérben?
A viselkedési zavar gyakran halmozódik a családban, és – a többi gyerekkori pszichiátriai betegséghez hasonlóan – a közös környezetnek arányosan nagyobb befolyása van ezek kialakulására és fennmaradására, mint a közös géneknek.
Az egyetlen megbízható kutatási eredmény, hogy néhány viselkedési zavaros gyereknek alacsonyabb a szívritmusa és sokkal gyakrabban alacsony az arousal szintjük. Azok a csecsemők, akiket a nehéz temperamentum típusba soroltak be, később gyakrabban küszködnek agresszivitási problémákkal.
Ami a lélektani folyamatokat illeti, a viselkedési zavaros gyerekek sokkal gyakrabban fogják fel a semleges tetteket ellenségesnek. A társas készségeik általában hiányosak, az önbecsülésük gyakran alacsonyabb társaikénál.
Családban rejlő okok
Előfordul, hogy a szülők szintén pszichiátriai megbetegedéssel küzdenek, esetleg bűnözők. A gyereknevelési gyakorlatuk nem megfelelő; kevesebb a törődés, a meleg és empatikus viszonyulás, ezzel szemben megjelenik a durva, bántalmazó, agresszív, elhanyagoló és következetlen magatartás a gyerek irányába.
Az a gyerek, aki a figyelmet úgy tudja kivívni, hogy bomlaszt és agresszív, annak a szidás is jutalom értékű lehet. Így az a figyelem, amit szüleitől, pedagógusaitól kap akkor, amikor a viselkedése nem megfelelő, elősegíti, hogy a viselkedés fennmaradjon. Ez az ördögi kör nehezíti a megfelelő segítségnyújtást.
Mi a teendő?
Amennyiben szülőkét bizonytalan, mindenképpen keressen fel egy szakembert (nevelési tanácsadó, ifjúsági pszichiátriai osztályok és ambulanciák, szociális intézmények klinikai gyermek szakpszichológusai), hiszen az időben nyújtott megfelelő segítség később már bepótolhatatlan.
:
Módszerek a beavatkozásra
A viselkedés módosítás eredményes lehet néhány antiszociális aktus megváltoztatásában, de többnyire nem általánosítható.
A problémamegoldási és szociális készségek tréningje eddig csak kis eredményeket mutat.
Az egyéni pszichoterápia önmagában általában eredménytelen, mivel ezeknek a gyerekeknek nincsen belátásuk azzal kapcsolatban, miért ilyen a viselkedésük. Ha meg is értik mi az, ami felzaklatja őket, akkor sem tudnak többnyire tenni ellene. Ezért lényeges, hogy a terápiát más kezelés is kiegészítse.
Gyógyszeres kezelés és diéta. Amennyiben a gyerek hiperaktív is a viselkedési zavar mellett, a gyógyszeres kezelés (stimulánsok csökkenthetik a nyugtalanságot és a figyelmetlenséget) és a diéta segíthet.
A családi tanácsadás és a szociális munka nagyon fontos; előkészíthet a terepet a speciális terápiás munkára.
Családterápiát gyakran alkalmaznak, azonban ritkán kerül sor értékelésre. Főként a jól funkcionáló családoknál működik, ahol néhány ülés után már készek együttműködni a szülők olyan módon, hogy világos határokat állítanak fel a gyereknek és javítanak az érzelmi környezeten.
A szülői bánásmód tréning szintén nagyon eredményes lehet, ugyanis arra tanítja a szülőket, hogyan értékeljék a kívánatos viselkedést, továbbá hatékony technikákat tanítanak a szülőknek a nem kívánatos viselkedések kezelésével kapcsolatban.
A prevenciós programok hatóköre nagyon csekély, bár hasznosak lehetnének az egész közösségre nézve. #1 Dr.BauerBela

2019. március 21., csütörtök

EPIDERMOLYSIS BULLOSA


#1 Dr.BauerBela

COLLOID BABY


#1 Dr.BauerBela

7 jel, hogy a gyereket foglalkoztatja a szexualitás
A 6-14 éves kor közötti időszakban szinte minden gyerek kísérletezik titokban a nemiségével.


6-14 éves kora között szinte minden gyerek kísérletezik a nemiségével, de ez az időszak ad teret a szexuális fantáziáknak és az első szerelem átélésének is. Ilyenkor tanulja meg a gyerkőc, hogy miként viszonyuljon másokhoz, ami pedig fontos szerepet játszik a felnőttkori pszichoszexuális egyensúly kialakulásában is.

A legtöbben - valamiféle szeméremből, illetve az esetleges negatív fogadtatástól tartva - nem beszélnek szüleiknek ezekről a dolgokról. Cikkünk segítségével azonban könnyen felismerheted, mikor kezdi el foglalkoztatni a lurkót a szexualitás.

Tipikus jelek

A gyerek akarata ellenére számos direkt és indirekt jelzést küld környezetének, melyek arra utalnak, hogy érdeklődése bizony jócskán túlnőtt a meséken és a rajzfilmeken.

Ösztönösség, új viselkedésformák

A gyerek különösebb átmenet nélkül ösztönössé válhat, mintha a két-három éves korban tapasztalt viselkedési együttes - lázadás, makacsság, dac, exhibicionizmus, a rendetlenség iránti vonzódás - köszönne vissza.
Ezzel párhuzamosan zárkózottabb is lesz, így jóval nehezebb hatni rá, mint korábban. Az ösztönösség dacára a gyerek újfajta viselkedésformákat is felvesz, hogy úgymond felnőttebbnek tűnjön.

A nemi kérdésekhez való viszonyulás

Láthatóan érdeklődik nemi szervének működése és védelme - takarása - iránt. Megnyugtatásul közöljük, hogy nemi szerveit ekkor még nem hozza összefüggésbe a szerelmi helyzetekkel vagy a személyes kielégüléssel. A nemi kérdésekkel kapcsolatos kíváncsiságát - mintegy elterelő hadműveletként - viccekkel, zavart nevetéssel és titokzatoskodással fejezi ki.

Átmeneti tünetek A szexualitással kapcsolatos feszültség oldására átmeneti tünetek jelentkezhetnek: fóbiák, tikkelés - azaz akaratlan izommozgás -, fej- és gyomorfájás, körömrágás, dadogás, játszadozás a hajjal, valamint minden elérhető közelségbe kerülő tárgy megérintése.

A test felfedezése

A nemi szerveket már születéstől fogva ingerli a gyerek, és kezdetben ez teljesen természetes számára. A kiskamaszok ezt már titokban végzik, hogy örömöt éljenek át, levezessék a feszültséget, illetve megismerjék a saját testüket. A maszturbáció viszont még nem játszik annyira fontos szerepet, mint serdülőkorban.

Az érdeklődés palástolása - fiúknál

A fiúk - hogy elrejtsék a másik nem iránt hirtelen támadt érdeklődésüket - szinte csak fiúkkal játszanak. A lányokkal szemben agresszívek, esetenként megtámadják, félvállról veszik őket, fennhéjázóan és lekezelően viselkednek velük. Pregenitális ösztöneik nyughatatlanságban, falánkságban, obszcén kifejezésekben vagy fallikus magamutogatásban nyilvánulhatnak meg.
Ismerd meg a gyerkőcök világát!

Az érdeklődés kinyilvánítása - lányoknál

A fiúkkal szemben a lányok nyíltabban közelednek az ellenkező nemhez, a szerelmi játékokban pedig csábítóan, esetenként agresszíven viselkednek.

A leghevesebb konfliktusba az édesanyjukkal kerülhetnek, mert le szeretnének válni róla. Ugyanakkor határozott lépéseket tesznek azért, hogy alkalmazkodjanak a valósághoz, elfogadják a szabályokat, és úgy viselkednek, ahogy azt elvárják tőlük.

Hetero- és homoszexuális játékok

A gyerek fantáziáit szexuális játékokban teljesítheti ki, melyek hetero- és homoszexuális jellegűek egyaránt lehetnek. Fontos tudni azonban, hogy nem ezek a játékok határozzák meg a gyerkőc jövőbeli nemi identitását. Hasonlóképpen a testvérekkel folytatott kísérletezés sem tekinthető vérfertőzésnek, csupán erotikus játéknak.
#1 Dr.BauerBela

Hat dolog amit minden óvodás szülőjének a felvilágosításról tudni kellene

Hat dolog amit minden óvodás szülőjének a felvilágosításról tudni kellene

Még alig indult el a tanév, máris több kétségbeesett, felháborodott, tanácstalan szülő keresett meg azzal kapcsolatosan, hogy gyermekük megdöbbentő információkkal tért haza az óvodából. Az történik ugyanis, hogy a porontyok felvilágosítják egymást, és valóban olykor meglepő az a részletekbe menő tájékozottság, amit a mai kölykök a szex technikai oldaláról tudnak. (néha persze tévesen) No de mit tehet a szülő annak érdekében, hogy gyermeke egészségesen viszonyuljon saját testéhez és a nemiséghez? És egyáltalán hogyan lehet válaszolni az óvodások szexszel kapcsolatos olykor rázós, kérdéseire? Nem túl korai még erről tudniuk?
1, A gyermek érdeklődése normális
Sok szülő megkönnyebbül, amikor megtudja, hogy egészen természetes óvodás gyermeke érdeklődése az emberi test és a szexualitás iránt. Sokan tartanak attól, ha már ilyen fiatalon ennyit foglalkozik a gyerek ezzel a témával, akkor mi lesz később: deviancia, nem kívánt terhesség, aberráció? Szó sincs róla! Fontos tudni, hogy a természetes fejlődés része, hogy az óvodások kitüntetett figyelmet szentelnek ennek a témának. 3-6 éves kora között nem csak a saját testével ismerkedik a gyermek, de felfedezi a különbséget fiúk és lányok között. Szívesen játszanak ebben a korban papás-mamást, orvososat, szülést. Előfordulhat, hogy levetkőztetik és megvizsgálják egymást, és nagyon fontos, ha ezen kapjuk őket, akkor se keltsünk bennük bűntudatot, vagy szégyent. Ugyanakkor lényeges az is, hogy senkit ne vetkőztessenek le, vagy vizsgálgassanak saját akarata ellenére. Jó volna, ha minden gyerek már óvodás korban jól ismerné a fehérnemű szabályt, vagyis hogy senki nem érhet a fehérneművel fedett testrészeihez akarata ellenére.
2, Óvodásként még elég azt tudnia, amire kíváncsi
Egy anyuka amikor gyermeke arról érdeklődött, hogy hogyan kerül ki a baba a mama hasából, egészen részletes felvilágosítást adott csemetéjének. Hosszú beszédében kitért a szexpózokra, az orális szexre, és a fogamzásgátlás lehetőségeire is. A gyermeket meglehetősen megterhelte ez a rengeteg információ, nem csoda, hogy folyton erről beszél az óvodában. Egy másik szülő ugyanerre a kérdésre csupán annyit válaszolt, hogy ezt még nem kell tudnia egy gyereknek, ráér majd ezzel foglalkozni ha nagyobb lesz. Mind a két kölyök szorong kissé, az egyik gyerek azért, mert túl sok információt kapott, a másik pedig azért mert túl keveset. Pont ezért a legjobb, ha őszintén, egyszerűen a gyermek életkorához igazodva válaszolunk az ilyen kérdésekre, például mondhatjuk azt, hogy a kisbabák, amikor már elég nagyok és erősek ahhoz, hogy kint folytassák a növekedést, akkor kibújnak egy kis lukon az anyuka lába között. Elképzelhető, hogy ez a válasz pont elég lesz a gyermek számára, de ha többet szeretne tudni, úgyis tovább kérdez. Bízhatunk abban, hogy csemeténk elég tapintatos önmagához, és azokra a kérdésekre keresi a választ amit már kész feldolgozni.
3, A felvilágosítás ne egy nagy beszélgetés, hanem folyamat legyen
Jó, ha olyan a légkör a családban, hogy bármiről őszintén kérdezhet a gyermek. A kicsiknek ugyanis érzékeny radarjaik vannak, megérzik, hogy mi az a téma, amit szorongás övez. Ilyenkor ők is átvehetik a szülők szorongását, és vagy nem mernek beszélni az őket nagyon is foglalkoztató kérdésekről, vagy pont ellenkezőleg, túlzottan rápörögnek a témára. Érdemes hát szülőként átgondolni saját viszonyunkat a szexualitáshoz, bizonyára jó oka van annak, ha szorongást, félelmet vagy felháborodást keltenek bennünk gyermekünk őszinte kérdései. Elképzelhető, hogy itt az idő, hogy akár egy szakember segítségével feldolgozzuk, helyre tegyük a minket ért negatív tapasztalatokat.
Amennyiben szabad a gyermek számára a kérdezés útja, szinte biztosan nem lesz szükség egy nagy felvilágosító beszélgetésre, hiszen mindig aktuálisan arról társaloghat velünk porontyunk, ami őt foglalkoztatja, amilyen hatások őt érték, vagy aminek megérett a megértésére.
4, Tanítsd testtudatosságra
Mire iskolába megy a gyerek, fontos, hogy ismerje a testrészeit, meg tudja nevezni például a jobb kezét, vagy a bal lábát, hiszen testének, külső kinézetének ismerete nélkül hiányosan alakulnak ki azok a készségei, melyek lehetővé teszik számára az írás, olvasás, számolás elsajátítását. De nem csak a sikeres iskolai teljesítményhez elengedhetetlen saját testének alapos ismerete beleértve a nemi szervek megnevezését is, hiszen az a gyerek, aki nem tudja megnevezni például cicijét, vagy a popsiját, sokkal inkább ki van téve az erőszak, vagy a szexuális zaklatás kockázatának, másrészt nehezebben tud elfogadóan együtt élni saját testével.

5, Ne hagyd egyedül a tévé és a számítógép előtt
Tudom, hogy ez a mondat már-már kegyetlenül hangzik a mai túlterhelt szülők számára. Hiszen sok családban a gyermek tévé vagy számítógép előtt töltött ideje jelenti az egyetlen lehetőséget a szülőnek, hogy gyorsan, hatékonyan végezzen a házimunkával, vagy ne adj isten pihenjen egy kicsit. A tapasztalat azonban azt mondatja velem, hogy a felügyelet nélküli tévézés, gépezés közben egészen könnyen, akár teljesen véletlenül olyan tartalmak, képek, videók jutnak el a kölyökhöz, ami romboló, megterhelő számára. És sajnos ez a mai gyerekekkel gyakrabban megtörténik, mint azt gondolnánk.

6, Kapcsolódj hozzá
Amikor mesét olvasol neki, vagy megöleled, amikor egymás szemébe nézve beszélgettek, amikor megdicséred, amikor puszit nyomsz az arcára, vagy gyengéden megdögönyözöd, vagy egyszerűen csak az öledbe veszed, ha arra van szüksége, ezekben a helyzetekben mind mind arra tanítod a gyermeked, hogy egymás megbecsülésén és szeretetén alapuló kapcsolatokban lenni jó. Ezekkel az apró hétköznapi gesztusokkal növeled az esélyét, hogy ne kerüljön gyermeked méltatlan, kiszolgáltatott helyzetekbe, és a későbbiekben majd egy igényes, szeretetteljes kapcsolatban tapasztalja meg a szexualitás örömét.
#1 Dr.BauerBela

A szexualitás helye és szerepe óvodáskorban Profile picture for user Dobos Zsuzsanna

A szexualitás helye és szerepe óvodáskorban

„Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta.” Az idézett népdal egy régi hagyományt elevenít fel: eredetileg a nagylányok énekelték villőzéskor, s csak később vált gyerekdallá. A jellegzetes virágvasárnapi népszokás alkalmával a leányok szalagokkal, kifújt tojásokkal feldíszített fűzfaágakkal – ezt nevezték villőnek − járták sorra a házakat. Ki gondolná, hogy finom szexuális utalásokat még a legártatlanabbnak tűnő dalok is rejthetnek, bár nem direkt módon, hanem metaforák formájában: az idézett dalrészletben a zöld ág a férfit, az aranykapu a nőt jelképezi.

is elméleti háttér

Ha egy kicsit a pszichoszexuális fejlődés tudományos hátterét nézzük,  az elméletalkotók különböző elnevezésekkel illették az óvodáskor időszakát: Freud fallikus szakaszként írja le, míg Erikson a gyermekkori infantilis szexualitás időszakának nevezi. Freudnál kulcsfogalomként felbukkan az ösztönenergia, ami a testi fejlődés során mindig azt a testtájat szállja meg, amely a legalkalmasabb az adott életkorban az örömszerző viselkedés kivitelezésére: ez a fallikus szakaszban a nemi szerveket jelenti, természeten csak kezdetleges módon.  Erikson pedig az intenzív fantáziatevékenységet emeli ki elméletében, és ez jól látható az ovisok játékaiban is: ebben az időszakban a kezdeményezés, a kíváncsiság, a világba való harsány „betolakodás” (hangoskodás, agresszív játékok) kerülnek előtérbe. Fontosak a szerep-, illetve konstrukciós játékok, amiket szintén áthat a szexuális kíváncsiság − a gyermeki érdeklődés értelemszerűen a szexualitásra is kiterjed. Felfedezik a két nem közötti különbségeket, a szerepjátékok közül gyakori a „doktoros játék”, vagy a „papás-mamás”: egymás testének szemrevételezése, rácsodálkozva a látható különbségekre. Az ilyen jellegű érdeklődés finomabb módon is megnyilvánul: egyes kisfiúk és kislányok népszerűbbek, emellett jellemző erre az életkorra a „csapongás”; nem ritka, hogy a szerelem tárgya is hétről-hétről változik. Akad, akinek minden ujjára jut „udvarló”, más pedig szomorúan veszi tudomásul, hogy „múlt héten még belém volt szerelmes Bálint, ma már Lilit puszilta meg”.

Felfedezik a saját testüket

A testvázlat kialakulásával egyre jobban felfedezik saját testüket is, és pont olyan természetességgel képesek beszélni a nemi szerveikről, mint egy apró sebről a könyökükön vagy a torokfájásról, illetve az ezzel kapcsolatos új tapasztalatokat sem rejtik véka alá: „nézd, anya, hogyan változik a kukim, hol kisebb, hol nagyobb!” Felfedezik, hogy az erogén zónák érintése kellemes érzést okoz, és ezt megosztják az őket körülvevő bizalmi személyekkel; a reakciók azonban nagyon vegyesek lehetnek. Az önkielégítés, főként az óvodáskori maszturbáció kényes témának számít, pedig ez a fejlődéssel járó, teljesen természetes jelenség. A túlzott aggodalom és tiltás – szélsőséges esetben ijesztgetés – káros lehet, felesleges gátlásokat ültethet el. Fontos a megfelelő helyzetkezelés: ha szidással próbáljuk a szerintünk helyes útra visszaterelni a csemetét, csupán szégyent ébresztünk benne, és tudatosítjuk, hogy itt valamilyen titkolnivaló dologról van szó. Ha szülő/pedagógus nyugodt marad, és  minimális figyelmet szentel a témának, ez idővel lecseng. Egy ilyen korú gyermeknek már elmondhatjuk, hogy ennek megvan a megfelelő helye (mások előtt ne csinálja), illetve figyelembe kell vennünk azt is, hogy bizonyos események hatására (intézménybe kerülés, kistestvér születése, válás) felerősödhet az örömszerző viselkedés. Természetesen, ha kontrollálatlanul, szinte egyetlen örömforrásként van jelen, az mindenképpen figyelmet érdemel. A gyermek önkényeztetése, saját testének simogatása ebben az esetben egyfajta szeretetpótlék lehet: fontos a mélyebb okok feltárása, és az értő beavatkozás egy gyermekpszichológus segítségével.

Ha kínos kérdések jönnek

Az ovisok gyakran kérdezősködnek a kisbabák születéséről, de ebben is nagy különbségek mutatkoznak: néhány gyerek beéri egyszerű válasszal (és ez mennyivel kényelmesebb a szülő, illetve a pedagógus számára!), míg mások részletekbe menően kíváncsiak arra, hogy hogyan történt a dolog, mi zajlott anya és apa között. Elsődleges szempont, hogy csak olyan információt adjunk át, amit hitelesen tudunk közvetíteni.
A régi időkre visszatekintve, több szempontból is könnyebb volt a szülők helyzete: több generáció élt együtt, a meghatározó eseményekhez (pl. házasság, gyermek születése, halál) különféle rítusok, hagyományok kapcsolódtak, ami szintén támpontokat adhatott egy-egy kérdéses helyzetnél. Maga a kulturális hovatartozás is sarkalatos pont, de akár egyazon kultúrán belül, családonként is variálódhat a szexualitáshoz, saját testünkhöz, meztelenségünkhöz való viszony. Ha otthon mindig eltakarjuk a testünket, magunkra zárjuk a fürdőszobaajtót, tehát szemérmesen kezeljük a témát, a gyermek viszonyulása is hasonló lesz. A válasznál tehát a hitelesség a kulcsszó, hiszen mondhatunk bármit, elsősorban tetteink beszélnek helyettünk.

Hasznos kiadványok

A direkt információátadást megkönnyítik a kifejezetten ezt a korosztályt célzó látványos képeskönyvek, lehetőséget nyújt a téma finom tálalására, a bensőséges beszélgetésre. Marie Claude-Monchaux könyvét bizonyára sokan ismerik: A sehány éves kislány finom rajzokkal illusztrálva meséli el a kistestvér születését, az életkoruknak megfelelő információkat nyújtva, míg a Peti, Ida és Picuri (a Grethe Fragerstörm és Gunilla Hanssen szerzőpárostól) játékos, kérdezz-felelek formában igyekszik felkelteni a gyerekek érdeklődését, érintve a baba születése mellett például a testvérféltékenység témáját is. Viszonylag friss kiadványnak számít a könyvpiacon a 2014-ben kiadott Az első könyvem a nemiségről – A legkényesebb kérdések és válaszaik, amely a férfi és nő között anatómiai különbségekkel, a várandósság és a szülés témájával foglalkozik, illetve segít eloszlatni a nemiséggel kapcsolatos tévhiteket. Végül, de nem utolsósorban Anna Herzog 2016-ben megjelent könyvét ajánlanám: az Anya hasában szép, érzékletes képekkel járja körül a fogantatás és születés kérdését a legfontosabb kifejezések magyarázatával.
(A szerző szexuálpszichológus.)
ShareFacebookTwitter
Tény-leg?
Amit eddig nem tudtál az oktatásról
#1 Dr.BauerBela

2019. március 20., szerda

DIABETESZES ANYA UJSZÜLÖTTJÉNEK JELLEGZETESÉGEI



A csecsemő nagy sulyal szültik, túlzott a zsírtartalom lerakódása az arcokon, nyakon.  A határ a törzs és végtagok között majdnem elmosódik 


#1 Dr.BauerBela

AZÚJSZÜLÖTT VÉGTAGJAINAK CIANÓZISA




#1 Dr.BauerBela

Tanulási zavarok azonosítása és kezelése

A tanulási zavarok azonosítása óvodában és iskolában

Tanulási zavarnak röviden összefoglalva azt a jelenséget nevezhetjük, amikor egy gyerek normális, átlagos oktatási körülmények között nem tud megtanulni írni, olvasni, vagy számolni, ha ezeken a területeken iskolai teljesítménye jelentősen elmarad az intelligencia szintje alapján elvárható teljesítménytől. Amikor értelmi fogyatékosokról van szó, ezt könnyen elfogadja a környezet, de mikor normál vagy átlag feletti értelmi képességekkel rendelkező gyerek nem boldogul az iskolában, mind a szülők, mind a pedagógusok értetlenül és tehetetlenül állnak a probléma előtt.

Nem a gyermek eszével, szorgalmával van baj, hanem az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapfunkciók egyikének-másikának fejletlensége okoz nehézséget. Az iskoláskort elérve, egyes készségek még nem jutottak a szükséges szintre. A jelenség hátterében sok, egymásra épülő ok húzódik meg. A születés előtti, alatti vagy utáni, és kisgyermekkori betegségek, sérülések a leggyakoribb és legismertebb kiváltó tényező ezek közül. Lehetnek egyéb traumák vagy biokémiai, genetikai eltérések a háttérben, melyek nyomán kialakult apró, csak működésben megmutatkozó idegrendszeri zavar jelentkezik. Az ingerszegény környezet is szerepet játszik a tünetegyüttes kifejlődésében.

Az írás, olvasás, számolás a különböző képességek és készségek együttműködését kívánja. A szemmozgás és a kéz finommozgásának összehangolása csak egyik, bár igen fontos része a teljesítménynek. A gyermeknek többek között össze kell egyeztetni a hang akusztikus képét a hang beszédmotoros emlékképével és a betű vagy szám vizuális képével is, mozgási képet kell alkotnia, és kezének finom mozdulataival megjeleníteni mindezen működések eredményeképpen a betűket, szavakat, mondatokat, számtani műveleteket. Bármely ponton fellépő nehézség az egész teljesítményt bizonytalanná teheti.

Egyre szélesebb körben ismert, hogy megfelelő fejlesztéssel korrigálható a probléma, és nem kell a gyermeknek évekig elhúzódó iskolai nehézségekkel küzdenie. Legtöbbször az óvodában, iskolában vagy a családban is lehetőség lenne a részképességkiesések, elmaradások felismerésére és megfelelő fejlesztéssel történő korrigálására, ha a pedagógusok rendelkeznének a szükséges ismeretekkel. Az óvodákban és iskolákban dolgozó szakemberek képesek diagnosztizálni és megfelelő terápiával csökkenteni illetve megszüntetni a tüneteket, megelőzni a tanulási rendellenességeket, és nem kell minden esetben fejlesztőpedagógushoz, logopédushoz vagy pszichológushoz fordulni.
A megfelelő ismeretekhez tartozik az is, hogy tudjuk meddig ér kompetenciánk. Súlyosabb tünetekkel, elmaradásokkal mindenképpen érdemes specialistához küldeni a gyermeket. A kompetencia kapcsán meg kell említeni azt a problémát is, amely szakembereknél is gyakori. Rendszeresen diagnosztizálnak szűrővizsgálatok és egyéb tesztelések esetleg megfigyelések alapján óvodáskorú gyerekeket diszlexiásnak vagy tanulási zavarokkal küzdőnek. A meghatározásban azonban hangsúlyosan szerepel, hogy olyan egyének nevezhetők tanulási zavarokkal küzdőknek, akik a normális, átlagos iskolai oktatás során nem tudnak megtanulni írni, olvasni, számolni. Szakmai szempontból hibás addig tanulási zavart, diszlexiát, diszgráfiát vagy diszkalkúliát megállapítani, amíg a gyermek megfelelő szintű általánosiskolai oktatásban részt nem vett. A szakmai szempont mellett a gyerek érdeke is azt kívánja, hogy óvodáskorban és az iskola első két évfolyamán a cimkézést elkerüljük. Természetesen fontos, hogy minél korábban felfigyeljen a környezet a gyermek esetleges részképességbeli elmaradásaira, de ezeket a deficiteket fejlődési sajátosságként és a fejlesztés irányának megjelöléseként azonosíthatjuk csupán. Minél fiatalabb gyermekről van szó, annál kevésbé jogos bármely tanulási zavar diagnosztizálása. Az óvodáskorban rohamosan fejlődnek a szenzomotoros képességek, de igen egyenlőtlen is lehet szinvonaluk. A lemaradó funkciók egyik napról a másikra beérhetnek, különösen, ha a gyermeknek megfelelően stimuláló környezetet biztosítunk.

A tanulási zavarok tünetei

A tanulási zavarok tünetei két fő csoportba sorolhatóak, teljesítmény- és viselkedésbeli jellegzetességeket különíthetünk el. A tanulási nehézségekkel küzdő gyermek figyelmetlen, könnyen elterelhető, munkái rendetlenek, rajzai csúnyák, összerendezetlen, ügyetlen a mozgása. Teljesítménye ingadozó. A viselkedésbeli tünetek nagyrészt másodlagosan, a teljesítménydeficit nyomán fejlődnek ki. A sok kudarc, megnemfelelés, a környezet felől érkező negatív értékelés az amúgyis nyughatatlan, szétszórt gyermeket agresszívvé teheti. Más esetben szorongóvá, visszahúzódóvá válhat, tétova és bizonytalan lesz.

A tanulási rendellenességeket legtöbbször részképességkiesések, egyes területeken történt fejlődésbeli elmaradások okozzák. Sok esetben valóban csak megkésett fejlődésről van szó, de gyakran igazi deficit áll az olvasás, írás, helyesírás vagy számolás terén mutatott gyenge teljesítmény mögött.

Igen gyakori tünet az egyensúlyérzékelés zavara és a bizonytalan testséma. A gyermek mozgása összerendezetlen, ügyetlen. Nem tud felmérni alapvető térbeli távolságokat, viszonyokat. Bonyolultabb mozgásformációkat nem képes pontosan végrehajtani. Gyakorta megbotlik, elesik. A koncentrációs képesség gyengesége kisgyerekkorban a mozgás terén jól megfigyelhető.

Nem tájékozódik megfelelően a saját testén. Nem tudja, milyen az, ha a bal lábát keresztbe teszi a jobb lába fölött, milyen a karkulcsolás. Hátát nem tudja homorítani-domborítani, stb. Gyakori a kézfej nemmegfelelő tartása, a szabálytalan ceruzafogás.

Nagyon fontos tünet a téri orientáció zavara. A téri tájékozódásban a saját test a kiinduló pont, a gyermek saját térbeli helyzetének tudatosítása teszi lehetővé a fent-lent, jobb-bal irányok megkülönböztetését. Amennyiben ebben zavar keletkezik, nem csak az olvasásban és írásban léphetnek fel problémák, hanem a számolási műveletek is nehézségekbe ütközhetnek. A tünetek jelentkezhetnek akár a balról jobbra való írás folyamatosságában, akár az iránytartásban, sorvezetésben, betűk számok, műveletek felcserélésében.

A nagy és finommozgás koordinációjának zavara, vagy fejletlensége feltűnik általában már az óvodás korban. A finommozgások fejlődésének egyik legdöntőbb szakasza a 6 éves kor körüli időszak. A gyerekeknél változó, hogy ez a fejlődés milyen ütemben halad. Sokszor csak az első iskolai év végére alakul ki a helyes ceruzatartás. Sokuk görcsösen tartja az íróeszközt, nehézséget jelent számukra az egy sorban való maradás, a megfelelő vonalvezetés. Percepciós zavarként társul a motoros deficitekhez az alakfelismerési zavar, térbeli relációk helyes felismerésének nehézsége.

Mutatkozhat gyenge ritmusérzék, gyakori az amuzikalitás, a nyelv alapvető ritmusát, zeneiségét nem érzékeli a gyermek, s ez a szótagolásnál, elválasztásnál jelentkezhet problémaként.

Előfordulhat a rossz beszédhang megkülönböztető képesség. Ez összefüggésben van a hallási figyelem fejletlenségével, a hanganalizálás gyengeségével. Ez alapjául szolgálhat a zöngés-zöngétlen hangok nemmegfelelő differenciálásának.

Sok tünet mögött az idegrendszeri feldolgozásnak a szokásostól eltérő módja, elmaradottsága állhat. A gyermek csak az egyszerre jelenlévő ingereket tudja hatékonyan feldolgozni, az egymásutániság felépítése nehézséget jelent. Sorbarendezési problémái lehetnek. Nehezen tanul meg szó szerint verseket, egymás után következő utasításokat nem tud követni.

Először meghökkentő, milyen kevés kapcsolat látszik némely fent leírt funkciókiesés, és az iskolai munka között, de ha alaposan elemezzük a jelenségeket, egészen könnyen érthetővé válik a kapcsolat, és ezzel a gyerek problémája is.

A tanulási zavarok felismerése

Már az óvodáskorban felfigyelhet a környezet a gyermek hiányosságaira. A megfigyelések alapján következtetni lehet a deficites képességre. Támpontok a gyermek megfigyeléséhez:
  1. Rendezetlen, bizonytalan mozgás - egyensúly, térorientációs és testséma problémák.
  2. Kialakulatlan oldaliság - testséma és térorientációs zavar.
  3. A gyermek nem tudja követni a mozgásokra vonatkozó utasításokat, még akkor sem, ha bemutatják neki - testséma, térorientációs zavar, elmaradás a nagymozgások szintjében.
  4. Figyelmetlenség - belső rendezetlenség, az egymásutániság felfogásának nehézsége, elterelhetőség, összefüggésben lehet az egyensúlyrendszer gyengeségével.
  5. Rossz ceruzafogás - testsémazavar, finommozgási nehézségek.
  6. Kusza rajzok, elmaradott rajzszint, a rajzolás elutasítása - térorientációs zavarok, a finommozgás fejletlensége.
  7. Artikulációs problémák - beszédhang-megkülönböztetési nehézségek, sorbarendezési problémák.

A pedagógus néhány egyszerű eljárással megbizonyosodhat megfigyeléseinek helyességéről. A vizsgálatok megfigyelésjellegűek, a gyerekek teljesítményét korosztályukhoz illetve társaikhoz viszonyíthatjuk. A legtöbb eljárás csoportos játék, torna közben is alkalmazható, nem kíván elkülönítést, de ha csak így van módunk a gyermek megfigyelésére, számolnunk kell ennek torzító hatásával.

Egyik oldalról, a gyerek jobban teljesíthet, mert a társak utánzása, követése segíti. Előfordulhat, hogy amikor egyedül kell a feladatokat elvégeznie nem képes ugyanolyan szinten teljesíteni. Másrészről sok kisgyermek csoportos feladatok esetén nem eléggé motivált, és személyes kontaktusban sokkal jobban tud teljesíteni. Ezért a legszerencsésebb, ha többször különböző helyzetekben figyeljük meg a gyermekeket.

Testséma
  • Mozgásutánzás (karemelés, lábemelés, fejkörzés, csuklókörzés, lábfejkörzés, cicahát-kutyahát, törökülés)
  • Mutasson a kérdezett testrészre a gyermek (fej, kéz, láb, szem orr, fül, nyak, homlok, ál, csukló, könyök, hónalj, váll, térd, boka, ujjak megnevezése)
  • Mutassa meg a testrészeket társán, játékmackón.
Az oldaliság kialakulása normális esetekben is elhúzódhat az iskolás évekre, de ez nem feltétlenül okoz komolyabb nehézségeket. A dominancia megerősödése azonban jelentősen segíti a térorientációs képesség fejlődését, ezért kiemelten fontos ismernünk a gyermeknek etéren éppen adott fejlettségi szintjét. Óvodáskorban elsősorban a domináns kéz nyújthat támpontot, így a kezesség megállapítása igen fontos része a tanulási zavarokra való hajlam vizsgálatának.

Kezesség
  • Ujj és karkeresztezés - a domináns ujj illetve kéz van felül.
  • Gyufaszedés időre egy kézzel - a domináns kézzel többet tud gyűjteni.
  • Villanykapcsoló, kilincs használata - a domináns kezet használja.
  • Tárgyak átvétele - a domináns kezet használja.

Térorientció
  • Utasítás szerint különböző téri irányokban mozog a gyermek (előre, hátra, jobbra, balra, fel, le).
  • Utasítás szerint környezeti tárgyakkal való viszonylatban is elvégzi a mozgásokat (elé, mögé, fölé, alá, tőle jobbra illetve balra, valamik közé, valamin túl).
  • A fenti téri relációkat tárgyakkal is meg tudja valósítani.
  • A fenti relációkat meg tudja nevezni (pl. a tábla a falon a szekrénytől balra van).
Koncentrációs képesség
  • Féllábon állás idejét mérjük nyitott majd csukott szemmel (1 percnél nem kell tovább állnia).
  • Szavakat vagy számokat mondunk, és egy adott szónál vagy számnál jeleznie kell.
  • Nagybetűs mesekönyvben pl. az "s" ("kígyóbetűket") megmutatjuk, és megkérjük, hogy nézze végig az oldalt, és keresse ki a "s" betűket.

Finommozgás

  • Gyöngyöt fűz, és mérjük tíz szem felfűzésének időtartamát.
  • Egyre szűkebb csíkok között kell a gyermeknek ceruzájával végigmenni (3, 2, 1, 0.5, cm)
  • Rajzoljon karikát, négyzetet, széket, embert (ez utóbbi a testséma szintjéről is sokat mondhat).

Ritmusérzék
  • Egyszerű ritmusokat tapsolunk, amit a gyermek megismétel (tá-tá-ti-ti-ti, ti-ti-tá-tá-tá, stb.).

Artikuláció
  • Kevéssé ismert, hosszú szavakat kell a gyermeknek megismételnie (pl. találékonyság, irgalmatlan, megszelidíthetetlen, társaságkedvelő, rezonancia).

Sorbarendezés
  • Mozgássor megismétlése.
  • Számsort mondunk lassan, és a gyermek ugyanolyan sorrendben megismétli.
  • Képsorozatot kell megjegyeznie.

A gyermek megfigyeléséről érdemes rövid jegyzeteket készítenünk, ugyanis később segíthet a fejlődés ellenőrzésében. Sajnos manapság olyan nagy létszámúak sok óvodában a csoportok, hogy az óvónő nem is tudná észben tartani a gyerekek képességeit.


A fenti vizsgálatokat az általános iskola első osztályába érkező gyerekekkel érdemes elvégezni, hogy lehetőleg már év elején kiderüljenek az esetleges deficitek. A későbbiekben a gyermek teljesítményében mutatkozó hiányosságok elemzése segíthet a probléma azonosításában. Nézzük meg, hogy a szülő és a pedagógus milyen nehézségekkel, hibákkal találkozik az iskolás gyerek teljesítményében (Porkolábné Balogh Katalin nyomán), és ezek hogyan köthetők egy-egy funkció gyengeségéhez:

  1. Kusza írás, bizonytalan vonalvezetés, betűk nagyságának egyenetlenségei - szem-kéz koordináció, finommozgás fejletlensége, elmaradás a látás- és tapintásészlelésben.
  2. Betűk, szavak felismerési nehézségei, hiányos betűforma, ékezetelhagyás, szó vagy betűkihagyás - egészlátás, alakszervezési folyamat fejletlensége, elmaradás a testséma és látásészlelés területén.
  3. Az olvasás olyan típusú zavarai, amikor a gyerek nem ismeri meg a megtanult betűket, szavakat, ha azok más nagyságúak, színűek - alak- és formaállandóság fejletlensége, testséma, látásészlelési elmaradás.
  4. Betűk, szótagok felcserélése, szóköz és sorköz be nem tartása - sorbarendezés nehézsége, térészlelés hiányossága, térorientáció elmaradottsága.
  5. A d-b, d-p betűk gyakori összetévesztése, betűk, számok fordított írása - sorbarendezés nehézsége, iránytévesztés, térorientációs elmaradottság.
  6. Hangok differenciálásának nehézségei - artikulációs problémák, hallási észlelés elmaradottsága.

A tanulási zavarok felismerésénél kell szólni két speciális esetről. Az azonosítási munka egyik nehézsége, hogy a szociokulturálisan hátrányos helyzetű gyerekek a tanulási zavar tüneteit mutatják gyakran, pedig nehézségeiket általában a kulturális elmaradottság okozza. Természetesen gyakran jár együtt a tanulási zavar alacsony szociokulturális háttérrel, de a kettőt meg kell különböztetni. Az alacsony színvonalú családból érkező gyermek olvasási problémái, nyelvi nehézségei szókincshiánynak, a környezet alacsony nyelvi kultúrájának következménye. Ezeknek, az áldiszlexiás gyerekeknek a fejlesztése elsősorban verbális képességeik fejlesztéséből áll. Segíthet az azonosításban a gyermekek füzetének és munkájának elemzése. A "valódi" tanulási rendellenességeket mutató gyerekek munkáját jellegzetes és következetes hibázások jellemzik.

Másféle problémát jelentenek az igen jó képességű, kiemelkedő intelligenciájú tanulási zavarokkal küzdő gyerekek. Náluk a felismerést megnehezíti, hogy megfelelő technikáik vannak hiányosságaik elfedésére. Eszükkel megoldják a tesztfeladatokat, de kifogástalan iskolai teljesítményre nem képesek. Náluk az segíthet, ha már egész apró jeleket komolyan veszünk. Értelmes gyerekeknél se törődjünk bele, hogy nem tud rajzolni, vagy szétszórt, esetleg "lusta, pedig tudna", hogy rossz a mozgása, vagy figyelmetlen. Ezek a tünetek jelei lehetnek tanulási rendellenességnek még akkor is, ha minden vizsgálati feladatot többé-kevésbé sikeresen teljesített a gyermek.

A tanulási zavarok azonosítását segítheti a szülőkkel folytatott beszélgetés. Rendellenesség kialakulását valószínűsítheti, ha terhességi komplikációk léptek fel, a gyermek születése nehéz volt, besárgult, vagy légzési problémái voltak, koraszülöttként jött világra. Kisgyermekkori sérülések, súlyos, magas lázzal járó betegségek szintén okozhatnak kisebb idegrendszeri eltéréseket, amelyek az egyébként egészséges gyermek iskolai megfelelését akadályozhatják. A családban előforduló tanulási zavarok vagy balkezesség az örökölhetőség miatt megjelenhetnek a gyermeknél.

A tanulási zavarok megelőzése és terápiája

A tanulási zavarok megelőzése

A tanulási zavarok tekintetében igen fontos szerepe van a megelőzésnek. Lehetőség szerint biztosítani kell a kisgyermekek észlelési és mozgási, úgynevezett szenzomotoros képességeinek fejlődését. Ingergazdag környezettel, a gyermeknek minél sokfélébb apró kihívással teli elfoglaltság biztosításával a legtöbb esetben megelőzhetjük a tanulási nehézség kialkulását, vagy csökkenthetjük annak súlyosságát.

A legtöbb gyermeknek elegendő fejlődéséhez a környezetadta ingermennyiség és minőség, de még az egyébként megfelelően fejlődő kicsinyek képességeit is ugrásszerűen növelik a fejlesztő foglalkozások. Ezek a foglalkozások nem jelentenek külön megterhelést sem a gyermeknek, sem a környezetnek. Lényegében olyan játékokról, szokásokról van szó a megelőzésben, amely a normális gyermekkornak része.

Az egyik legfontosabb eleme a tanulási zavarok megelőzésének a felolvasás. Már kiscsecsmőkorban énekeljünk, verseljünk a gyermeknek. A nyelv zeneiségét, ritmusát egész kicsi korban felfogja, és ez segíti nyelvi készségeinek fejlődését. A verseket énekeket kétéves kortól kezdve kiegészíthetik rövid történetek, mesék. Az esti lefekvés előtti felolvasás nemcsak a gyermek fejlesztését szolgálja, de kellemesebbé teszi az elalvás előtti időszakot, ami egyébként meglehetősen zaklatott lehet (vacsora, rendrakás, tisztálkodás, öltözködés, ágyazás, stb.). Az óvodában is jól kihasználható mesélésre a délutáni alvás előtti időszak. A mindennapra legalább egy mese mind a családban, mind az oktatási intézményben (tehát az iskola első éveiben is) szabály kellene hogy legyen.

A felolvasások hatása igen sokrétű. A gyermeknek nem csak a szókincse gyarapszik, de az irodalmi nyelvet, az olvasott szöveg fordulatait is elsajátítja. Ehhez tudnunk kell, hogy a beszélt nyelv és az írott nyelv jelentősen eltér egymástól, ezért mikor a gyerekek iskolába kerülve olvasni tanulnak, gyakran előzetes tapasztalatok hiányában egy új nyelvet is el kell sajátítaniuk.
A felolvasások másik nagy fejlesztő hatása, hogy a gyermeknek sorban kell követnie az eseményeket, vizuális ingerek nélkül saját képzetet alakítva a történet minden egyes eleméről. Ezzel a sorbarendezéssel, és saját képzet kialakításával az olvasáshoz szükséges alapvető képességei fejlődnek.

A harmadik, és nem kevésbé fontos hatása a rendszeres felolvasásoknak, hogy az irodalmat megszeretteti a gyermekkel, igényt alakít ki az írott világ iránt. A televízió, video és számítógépek igen fontos, és megfelelő használattal fejlesztő elemei a gyermek világának, de ugyanakkor konkurensei a könyveknek. Az olvasás iránti igény kialakításával nő a gyermek motivációja annak elsajátítására és a későbbiekben való folyamatos alkalmazására. Éppen ezért nagy hiba, hogy sok családban, és mondhatni minden iskolában megszüntetik a felolvasásokat ahogy a gyermek már maga tud olvasni. A még gyenge olvasási képességgel nem jut hozzá az irodalmi élményhez, és ez kedvét szegheti. Érdemes a felolvasásokat legalább addig folytatni, amíg már a gyermek rövidebb regényeket maga is könnyedén elolvas. Ez azt jelenti, hogy 8-9 éves kora előtt ne hagyjuk magára teljesen az olvasásban.

A tanulási zavarok kialakulásának megelőzésében kulcsfontosságú a széleskörű mozgásfejlesztés. A gyermeknek minél több lehetősége legyen testének megismerésére, mozdulatainak próbálgatására, téri tapasztalatok megszerzésére. Legyen ruházata minél könnyebb, hogy szabadon mozoghasson, nyáron veszélytelen helyeken sokat legyen mezitláb. Másszon minél többet a földön, széken, padon, mászókára és fára. Lehetőség szerint verbálisan is ismerje meg testét, tanulja meg a téri viszonyokat. Erre az együttes tevékenységek akár sport, játék (pl. a játékos birkózás is ide tartozik), akár konyhai segítség, vagy barkácsolás, kerti munka igen alkalmasak. Ezek a tevékenységek mind családban, mind oktatási intézményben a mindennapok részét képezhetik.

Sok kifejezetten fejlesztő játékot is játszon a gyermek. A népi és gyerekjátékok legtöbbje a testséma kialakulását, a térorientáció fejlődését elősegítő elemeket tartalmaz ("Kint a bárány bent a farkas", "Erre csörög a dió,....", "Hol szólsz kispajtás?", stb.).

A társas- és kártyajátékok amellett, hogy nagy élvezetet jelentenek, nemcsak a gyermek társas készségét, logikáját növelik, de kezeinek finommozgása, az irányok megismerése, megtapasztalása által szenzomotoros képességeire is fejlesztően hatnak, és így áttételesen az írás, olvasás és számolás elsajátításában segítenek.

Mindenféle játék, amely célzást kíván fejleszti az észlelés és mozgás összehangolásának képességét. Célbadobás, labdajátékok, gombfoci, de egy csúzli is fejlesztő hatású. Minél többféle, a test különböző részeinek használatát kívánó célzójátékot játszik a gyermek, annál szélesebbkörű fejlődés tapasztalható a szenzomotoros képességek terén.

Koncentrációs képességet növelő hatású minden egyensúlygyakorlat. Az iskolai képességek kialakításához tartozik, hogy a gyermek képes legyen mozgásának, gondolkodásának összpontosítására, vagyis megfelelő szinten tudjon figyelni. Az egyensúlyrendszer ingerlése segít a rendezettség kialakításában. Azok a tevékenységek, amelyek erre a területre hatnak fejlesztik a koncentrációs képességet. Az egyensúlygyakorlatokon kívül mindenfajta forgás, hintázás és sportok, mint például úszás, korcsolyázás, sízés, torna, hatékonyan segíthetnek a figyelmi képességek erősödésében.

A fenti tevékenységek legtöbbje nem szokatlan a kisgyermekekkel foglalkozók számára. Felsorolásuk és a tanulási zavarok kialakulásának megelőzésében játszott szerepük elemzése azért szükséges, mert megváltozott világunkban éppen ezeknek a tevékenységeknek kárára jut több a különböző audio-vizuális eszközökből a gyermekeknek. Rengeteg inger éri őket, a környezet ingergazdagsága bizonyos szempontból megnövekedett, de harmónikus fejlődésükhöz szükséges az ingerek különböző fajtáinak biztosítása, a gyerekeket érő hatások minőségének tudatos ellenőrzése. Egészséges gyermekeknél általában nem jelent problémát, ha egy-egy területen valamivel kevesebb tapasztalatra tesznek szert, de ha akárcsak egy kis idegrendszeri hajlam mutatkozik (és ez egyre gyakoribb, már csak a megnövekedett kémiai terhelés miatt is, amely igen erősen befolyásolja az idegrendszer fejlődését és működését), már könnyen tanulási nehézségek kialakulásához vezethet a hiányos környezeti ingerlés.

A mindennapi fejlesztés megfelelő ismeretek birtokában szinte észrevétlenül beépíthető a gyermek életébe. Az óvodákban és iskolákban tanító pedagógusoknak lehetőségük van ezen ismereteknek munkájukban való felhasználására, és a családok felé történő továbbadására, így saját hatékonyságuk növelésére is.

A tanulási zavarokkal küzdő gyerekek terápiája

Amennyiben a kis tanítványok között olyanokat találunk, akik tanulási zavarokra utaló tüneteket mutatnak, vagy vizsgálataink, megfigyeléseink alapján részképességhiányokat fedezünk fel, bármilyen enyhék a tünetek, foglalkoznunk kell velük. Az óvónőnek, tanítónőnek tapasztalata és felkészültsége szerint mérlegelnie kell, hogy a fejlesztést el tudja-e maga végezni, vagy specialistához küldi a gyermeket. Előfordulhat, hogy igen nagy megeröltetést jelentene a családnak a gyermek megfelelő szakemberhez juttatása, esetleg egyáltalán nincs mód rá (pl. kisebb településeken). Lehetnek a hiányosságok elég apróak, amelyek korrekciója nem haladja meg a pedagógus kompetenciáját. Ilyenkor jó, ha a fejlesztést helyben, az óvónő vagy tanítónő el tudja végezni.

Ha szakemberek állnak rendelkezésre, mindenképpen érdemes konzultálni, mert biztonságot ad a további munkához. Súlyosnak tűnő esetekkel feltétlenül forduljon a szülő vagy a pedagógus specialistához, akinek kifejezetten az a munkája, hogy ezeknek a gyerekeknek segítsen. Akár felvállalja a terápiát a pedagógus, akár nem, mindenképpen biztosítania kell, hogy a gyermek megfelelő fejlesztéshez jusson.

A tanulási zavar előjelei már óvodáskorban mutatkozhatnak, és jó, ha már akkor felfigyel rá a környezet, mert 3-6 éves korra esik az iskolai készségek kialakulásához szükséges egyik igen fontos képességcsoport, az úgynevezett szenzomotoros funkciók szenzitív periódusa. Az egyes képességterületek szenzitív periódusuk alatt fejlődnek a legnagyobb mértékben, és ekkor fejleszthetőek is a leghatékonyabban. Az óvodáskorban és a kisiskoláskor elején az érzékelés és mozgás finom összerendezése zajlik. A gyerekek ekkor válnak képessé az írás, olvasás, számolás elsajátítására. A fejlesztés leghatékonyabb módja pedig, az életkornak legmegfelelőbb tevékenység, a játék felhasználása.

Óvodáskorban a megelőzésben használt tevékenységek célzott alkalmazásával, különböző fejlesztőjátékokkal korrigálható a részképességekben történt lemaradás. Egyéni illetve kiscsoportos foglalkozásokra is szükség lehet, vagy személyreszóló fejlesztési tervet kell készíteni a gyermek képességeinek ismeretében. A terápiának a lemaradó részképességek fejlesztésén kell alapulnia. A fő területek, amelyek a fejlesztésben is jelentős szerepet játszanak: testsémaészlelés, tér-irányészlelés, egyensúlyérzék, látási, hallási, tapintási észlelés, téri és idői rendezettség. Fejlesztő játékkatalógusok és munkafüzetek, munkalapok állnak rendelkezésre a foglalkozásokhoz, amelyekről bővebben egy következő cikkben lesz szó.

A tervszerűen kialakított terápia kiegészítéseként általánosan fejlesztő játékokat és tevékenységeket kell a gyermek mindennapjaiba beépíteni mind az óvodában mind az iskolában. Általánosan fejlesztő hatású az origami, tangram és mindenféle kirakós játék, mozaik, labirintusok, számösszekötős játékok, memorik, társasjátékok, kártyajátékok, szókitalálós és találós kérdések, mese, vers, ének, rajz, agyagozás, bábozás, népi játékok. stb.

Sajnos legtöbbször csak az iskolába kerülve derül ki, hogy a gyerek nem tud teljesíteni. Állandóan korrepetálásra jár, ami általában igen csekély eredményt hoz, és az iskolai munkában egyre nagyobb lesz a lemaradása. A tanulási zavarokkal küzdő gyermeknél az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapvető készségek nem alakultak ki, de még ebben az időszakban sem késő, hogy minél játékosabban, tehát a gyerek belső késztetését felhasználva segítsünk.

A fejlesztés az iskola első két osztályában már sokkal célzottabb kell hogy legyen, és a feladatlapok kifejezetten az írás, olvasás és számolás előkészítését célozzák, de ugyanúgy mint korábban is, mindenképpen az alapfunkciók megfelelő szintre emelése kell hogy vezesse a terápiát.

Amennyiben csak harmadik-negyedik osztályban derül ki a tanulási nehézség, vagy a fejlesztés ellenére sem ért el megfelelő szintet a gyermek erre az időszakra, mindenképpen specialistához kell fordulni. Az iskolában ekkor is sokat lehet még segíteni, de az életkor növekedésével egyre nehezebb a teljes siker elérése. Az idegrendszer képlékenysége csökken, a hiányzó funkciók szenzitív periódusától egyre távolabb kerülünk, így a fejlesztést ki kell hogy egészítse olyan technikák tanítása, amelyek az írás, olvasás és számolásbeli nehézségeken segítenek.

Fejlesztés, segítség 3. 4. osztálytól kezdve:
  • Értelmetlen szótagok olvasása segít, hogy ne találgasson, hanem sorban olvassa a betűket.
  • Helyesírási szabályokat tanultassuk meg, fogódzókat, összefüggéseket adjunk.
  • Soha ne hagyjunk hibásan leírt szót a füzetben, még aláhúzva sem, csak kijavítva.
  • Rendszeresen írassunk rövid másolást, először csak szavakat, majd mondatokat.
  • Szószerinti tanulásra (pl. vers) hagyjunk több időt.
  • Használjon a gyermek magnót a tanuláshoz.
  • Idegen nyelvek tanulása igen nehéz, de teljesen ne mondjunk le róla. Hang- és videokazetták a beszélt nyelv elsajátításában segítenek.
  • A számítógép használata, szövegszerkesztő és más segédprogramok már most sem elérhetetlen segítő eszközök.
  • A számolási nehézségekkel küzdő gyermekek közül sokan nem az ujjukon, hanem a vonalzójukon számolnak, de akár mutatós óra számlapján is tudnak számolni.
  • Ha lehet tanítsuk meg szorobánon számolni a tanulási zavarokkal küzdő gyereket.
  • Dolgozatok alkalmával is engedjük meg segédeszközök használatát diszkalkúliás diákunknak. Ha matematikai gondolkodását és nem számolási képességét nézzük, akár számológép használatát is engedélyezhetjük.
#1 Dr.BauerBela
A pajzsmirigyzavarok igen változatos tüneteket produkálnak, és sokszor olyannyira apró figyelmeztető jelei vannak, hogy az ember könnyen átsiklik rajtuk. Ilyen lehet például a gyerek iskolai teljesítményének romlása is, ami olykor pajzsmirigy alulműködés következménye. Hogy milyen tünetekre érdemes ezen kívül figyelni, és hogy mit lehet ellene tenni, arról dr. Tar Attilát, a Budai Endokrinközpont gyermek endokrinológusát kérdeztük.
Pajzsmirigyzavarok gyermekkorban
A pajzsmirigy problémái igen gyakori betegségnek számítanak a felnőttek körében, ám a gyermek endokrinológiai szakrendelésen lévők nagy része is a szerv elégtelen működésében szenved. Bár ritkán, de előfordulhat a pajzsmirigy túlműködése is, ám a fiatalabb korosztály tagjait jellemzően a csökkent hormontermelődése sújtja, ami lehet veleszületett és szerzett állapot is. Előbbi esetben már a gyermek igen korai életszakaszában diagnosztizálják a betegséget (újszülöttkori szűrés), míg a szerzett pajzsmirigyzavarra általában serdülőkorban derül fény.
Így is lehet a pikkelysömört kezelni!> > >   
A pajzsmirigy alulműködés az egész szervrendszerre negatív hatást gyakorol, ezért fontos a terápia mielőbbi megkezdése, különösképp csecsemőkorban. Hiszen pajzsmirigy hormonok hiányának következtében a csecsemőknél normál ütemű növekedés és a fejlődés lelassulhat, valamint mentális retardáció is bekövetkezhet. Az iskolás korban diagnosztizált pajzsmirigyzavarnak már szerencsére nincs hasonló következménye, ám igen kellemetlen tüneteket, később pedig akár meddőséget és egyéb egészségügyi problémákat is okozhat, így a kezelése minden korosztály számára kiemelt jelentőséggel bír.
      Mikor gyanakodjon pajzsmirigy alulműködésre gyermekénél?
Csecsemő, illetve kisgyermekkorban a gyakori székrekedés, sápadt bőr, a növekedés és a súlygyarapodás lelassulása utal legtöbbször pajzsmirigy alulműködésre. Később, a serdülő korosztály tagjainál figyelemfelkeltő lehet a fokozott aluszékonyság, a normál étvágy melletti hízás, depresszió, hajhullás, valamint a romló iskolai teljesítmény. Sajnos a pubertással bekövetkező normálisnak tekinthető hormonális változások szintén okozhatnak hasonló tüneteket, így a probléma sokáig rejtve maradhat - mondja dr. Tar Attila, a Budai Endokrinközpont gyermek endokrinológusa, aki hozzátette, később, a lányoknál menstruációs zavarok is jelezhetik a pajzsmirigy problémát. Mindezeken kívül a gyerekeknél is kialakulhat pajzsmirigy megnagyobbodás, mely szintén együtt járhat a szerv elégtelen hormontermelésével. A strúma gyakran szabad szemmel is látható, valamint kitapintható, és hátterében általában jódhiány áll.
Nem elég a TSH érték mérése
A pajzsmirigy funkciókról elsősorban a TSH (agyalapi mirigy hormon, amely a pajzsmirigy hormontermelését szabályozza) értéke ad felvilágosítást, ám a diagnózis pontos felállításához szükség van ezen kívül a pajzsmirigyhormonok: T3 (trijódthyronin), T4 (thyroxin), valamint a pajzsmirigy elleni antitestek (anti-TPO, anti-Tg) szintjének meghatározására is. Mindezt endokrinológus szakorvos javaslatára kiegészítheti a pajzsmirigy ultrahangos vizsgálata is. A gyermekkori pajzsmirigy alulműködésben az esetek többségében élethosszig tartó hormonpótlás szükséges.
#1 Dr.BauerBela

Mi állhat a romló iskolai teljesítmény hátterében?

Mi állhat a romló iskolai teljesítmény hátterében?

Az osztályfőnök szerint valamennyire megtanult olvasni elsőben, de egy szintről nem tud tovább jutni. Ez okozza a szövegértési és helyesírási problémákat is. Szerinte nem szabadott volna másodikba engedni a gyereket...
Aggódó olvasónk kérdése
A kisfiam Krisztián 10 éves, harmadik osztályos. Tanulási nehézségben veszélyeztetettnek lett második vége felé nyilvánítva, 2 évre szóló papírunk van a Nevelési Tanácsadótól. Iskolát váltottunk ugyan költözés miatt, de már félévkor jelezte a tanító néni, hogy újra bizottság elé szeretnék küldeni. Nem történt azóta semmi, az igazgató szerint nem tudja küldeni, mivel a papírja 4.osztály végéig érvényes. Most már eltelt az iskolaév, behívatott az osztályfőnök azzal, hogy javasolja az osztályismétlést, bár jegyei alapján a kettese meg van legalább minden tantárgyból. Mivel nagyon le van maradva társaitól Krisztián, és jövőre sok lesz a tananyag, a történelmi olvasmány.

Az osztályfőnök szerint valamennyire megtanult olvasni elsőben, de egy szintről nem tud tovább jutni. Ez okozza a szövegértési és helyesírási problémákat is. Szerinte nem szabadott volna másodikba engedni a gyereket. Én kértem az előre hozott vizsgálatot a Nevelési Tanácsadótól, de időpontot csak akkor adnak, ha van az iskolától pedagógiai szakvélemény, amit kértem, de nem történt azóta semmi.
A gyerek feladta, azóta, hogy mondtam neki, mit javasolt a tanító, néni hozza az egyeseket. Eddig is szorongott az iskolában, rosszkedvű volt, nem volt sikerélménye. Félek attól, hol van még az iskolás évek vége, addig hogyan fog így eljutni?!Ha maradna ismét harmadikos, év végére mi fog változni. Arról már nem is beszélve, hogy milyen gonosz tud lennie gyerek a gyerekkel szemben, és félek csúfolni fogják az évismétlésért az iskolában.
Segítségre van szükség, de nem tudom, kihez fordulhatnék. Közben kilátásban van egy németországi kiköltözés, apuka már 2 éve ott dolgozik, szeretnénk újra egyesíteni a családot, van egy 8 éves és egy 8 hónapos gyerkőcünk még. Itthon is próbáltuk ezt, nem sikerült, sajnos. Nem tudom, mennyire befolyásolná az ottani iskolai teljesítményt ez a diszlexia, diszgráfia probléma. Ha jól tudom, okozhatja ezt az elsőben rosszul, vagy gyors egymásután történő betűk tanítása. A fiamnak van kedve külföldön megpróbálni, bár félek, ha itt magyarul nem sikerült, ott még nehezebbnek gondolom. Vajon meg tudja e ugrani a nyelvi akadályt? A diszlexiásokat nyelvtanulás alól fel szokták menteni, de azt még is egy másfajta tanulásnak tarom, mint könyvből megtanulni egy nyelvet. Kiköltözés végleges lenne.


A komplex szakértői vizsgálatot valóban akkor köteles elvégezni a Szakértői Bizottság a szülő kérésére, ha az előző vizsgálat óta 2 év telt el. A szülőnek joga van azonban kérvényezni a korábbi diagnózis felülvizsgálatát, javaslom, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel. Ha Krisztiánnak valóban minden tárgyból nehézségei vannak, akkor elképzelhető, hogy nem diszlexia, hanem valamilyen más fejlődési zavar vagy probléma áll a háttérben. Megfelelő fejlesztést pedig csak pontos és helyes diagnózis esetében kaphat. A Pedagógiai Szakszolgálatoknál (korábban Nevelési Tanácsadó) általában nem csak vizsgálatokat végeznek, hanem fejlesztő foglalkozásokat is tartanak, illetve a gyermekről írt véleményben javaslatot tesznek arra, hogy milyen típusú fejlesztésben kellene részesülnie.  A diszlexiás gyerekek számára többféle terápia is hatékony lehet (pl. Mozgásos terápiák, Alapozó terápia, Sindelar módszer), amelyet kisiskolás korban érdemes végezni.
Diszlexia esetén a fejlesztő terápiák azért is nagyon fontosak, mert elősegíthetik az idegen nyelv tanulását. Általánosságban elmondható, hogy a diszlexiával élő gyerekek nehezebben sajátítják el az idegen nyelveket. Sokszor valóban felmentik őket a nyelvtanulás alól az iskolában, de fontos, hogy megfelelő módszerekkel ők is képesek megtanulni más nyelveket. A diszlexia tünetei ráadásul nem minden nyelvben jelentkeznek azonosan, a különböző nyelvek ugyanis különböző feldolgozást igényelnek. Elképzelhető, hogy az egyik nyelv kevesebb, a másik több nehézséget okoz. Fontos a sok gyakorlás, ami egy német nyelvű iskolában elkerülhetetlen, hiszen folyamatosan az új nyelvet hallja a gyermek a környezettől.
Ahogy Ön is leírta, a kudarcélmények, a szorongás a tanulási teljesítmény további romlását okozhatja, ezért szülőként leginkább sok bíztatással, elfogadással segítheti Krisztiánt. A legkisebb eredményt is jutalmazza pozitív megerősítéssel (leginkább dicsérettel). Ha van olyan téma, amely különösen érdekli Krisztiánt, olvassanak akár együtt róla. A megerősítés és az izgalmas témák remekül tudják motiválni a gyerekeket.
Krisztián most pont olyan életkorban van, amikor a nyelvhez kapcsolódó agyterületek még fejlődésben vannak, ezért fontos lenne, hogy megfelelő fejlesztést kapjon (amihez feltétlenül szükséges a diagnózis). Ha a Nevelési Tanácsadótól nem kapnak elegendő segítséget, akkor érdemes lehet a háziorvosuktól beutalót kérni és a körzetükben lévő gyermekpszichiátriai osztály ambuláns vizsgálatára bejelentkezni #1 Dr.BauerBela