FÉNY ÉS ÁRNYÉK

-FÉNY ÉS ÁRNYÉK-

- Az egész szakmai életemen át egy állandó,mindennapos feszültségi-állapotban éltem ,amelynek oka a felfokozott felelősség tudat ,azért hogy ne kisérjen esetleg egész életemen keresztül a büntudat,lelkisimeterfurdalás hogy egy esetleges szakmai ballépés miatt valakinek szenvdést okozzak.

Emiatt a feszültség miatt nem tudtan felszabadultan,örvendeni semmiféle szakmai elismerésnekvagy sikernek-

Vannak erkölcsi,emberi,intellektuális elhallgatott benső gyötrelmei minden embernek, amiket nem tud, nem akar, vagy nem mer kimondani környezetének.Én az elkövetkezendőkben azokról az önemésztő

nehézségeimről,elfedett gondolataimról irok egy néhány sort amiket egy életen keresztül magammal hordoztam és amik a gyermekorvosi hivatásommal vannak kapcsolatban.

-Minden orvos az életéből 4-5 évet ügyeletben tölt el amikor is 24 órán át benn van a kórházban és ellátja a sürgősségi eseteket.Az ügyelet a mi fogalomkörünkben egyenlő a –Fehér éjtszakákkal-amikor is nem a fizikai megterhelés,a talponállás vagy szaladgálás szolgáltat ki a türésküszöb kénye-kedvének,hanem azok a betegek akik katasztrófális állapotban kerülnek a kórházba.-és az orvosi lelkismeretünket,felelősségünket,küzdel-

münket teszi próbára egy emberi élet megmentéséért,vivott küzdelemben.

-Ilyenkor mindig élet-halál harc folyik aminek te vagy a főszereplője-

Te vagy a döntéshozó és a megfellebezhetelen felelős is egyben, egy emberi lét fölött.Ezek a helyzetek amikor a döntés a tennivalóról, sokszor néhány másodperc,és egyedül vagy,és nem kapsz még egy jelzésértékü segitséget sem-magyarul mondva élet-halál ura vagy.A döntéshozatalban benne van minden szakmai élményanyagod,eddig elsajátitott tudásod,higgadtságod,az hogy önuralmad,minden mozdulatod, biztonságérzetet sugározzon minden résztvevő felé,a beteg szenvedő,könyörgő tekintete és sorolhatnám tovább,

-Az várakozás idegtépő feszültsége a javulás első tüneteinek megjelenése-a gyermekeknél az első szavak,szemnyitás vagy hajnal felé az

első mosoly a gyermek arcán ami kisimitja az összeráncolt homlokokat-a hangulat hogy ismét győzött az élet,és a sziv koszorus-erek is kitágulnak,és a verejtékező homlokok is kisimulnak.

Én ezért a –kimondhatatlan nagy felelősségtudatért-tartom a hivatásomat a társadalom legelső vonalába itélendőnek egy erkölcsileg felelős társadalomban.

A statisztkailag kimutattott korábbi halálozás az orvosoknál a fehér éjtszakák közvetlen eredője.

Egész szakmai létemet áthatotta az ügyeletek olykor drámai kimenetele.Hidjék el kedves olvasóim szeretni és tisztelni kell az igaz

lelkiismeretes orvosokat,mert sajnos manapság csak akkor ismerik el a munkájukat amikor saját maguk szembesülnek a drámai helyzetekkel.

Egy osztályvezető főorvos mindig személyesen felel a beutalt gyermekért.Ez a felelősség állandó jellegü éjt- nappalá téve azon kell fáradozni hogy állandó és részletes információd kell legyen főként a súlyos vagy besúlyosodott beteg gyermekről.Ezzel a felelőssőgtudattal keltem,ezzel feküdtem.Mindezeket azért hogy nyugodt legyen a lelkismereted hogy megtettél mindent a rádbizott gyermek életéért.Sajnos még ma is vannak olyan betegségek amelyek gyógyithatatlanok.-Ilyenkor a sikertelenség igazolt tényét is rendkivül nehéz elviselni-Nekem a kórbonctanra /ahol igazolják a diagnózis helyességét-/való aránylag rövid út is egy –KÁLVÁRIA-volt.A gyermekhalál mindig és mindenki részére mélyen megdöbbentő-igazságtalan és engem is hoszzú hetekre megviselt lelkileg.

Külön probléma a szakmai döntés kérdése a katasztrofális állapotokban.Ilyen esetekben az egész gyermekgyógyászati kezelés egy sajátos értelmi és lelkiismereti aktus.Ezeket a döntéseket mindig gyötrődve de határozottan kell meghozni.Szerencsére ezek az esetek ma már rendkivül ritkák.A nehéz gyötrelmes helyzetekben fontos a kiváló csapatmunka.Az én kollégáim mind kiváló szakemberek voltak, akiknek értelmi énje és emberi méltósága volt a gyermekgyógyászat.A felelős szakmai munka tette őket ilyenné.Ez talán minden szakmai sikernek az egyik legfontosabb alappillére

Mindig nagy lelki traumát jelentett a szülőkkel közölni azt a tényt hogy a gyermekük olyan betegségben szenved ami gyógyithatatlan,és kilátástalanok az életesélyei.Mindamellet hogy a selytés, a megérzés már lassan elhatalmasodott a környezeten vagy a szülőkön a döntő szó kimondása az orvos felelősségének egy igen gyötrő,fájdalmas aktusa.Mert ahogyan már bizonyosan számosan megértük nem mindegy mennyi az őszinte emberi eggyütérzés a mély fájdalomban való érzelmi részvétel,a vigasz ami ilyen esetekben is enyhit,feloldhatja bizonyos mértékben a mély lelki szenvedés és a későbbiekben talán kialakul az a vélemény a hozzátartozókban hogy egy eggyütérző,becsületes orvos állt a gyermekük ágya mellett.

Az egészségügyben a különböző hiányállapotok mindig napirenden voltak és vannak.Ez jórészt a társadalom igénytelenségének a saját elementáris jogvédelmének a hiánya,-a minden békát lenyelünk-politikája.Egy szakembernek nagy lelki nyugalmat biztosit,határozataiban magabiztosabbá teszi az a tény hogy a rendelkezésére állnak azok a legmodernebb gyógyszerek amik abban a pillanatban éppen életmentőek lehetnek.Visszaemlékszem hogy régi jó barátom ADOREANU ZAMFIR

az akkori Gyógyszerészeti központ főigazgatóját hetenként felkerestem azzal a céllal hogy a kivételesen szügséges sürgősségi gyógyszereket hozassa el/megfelelő utakon/a fővárosból a központi raktárból-mindezt azzal a céllal hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom egy esetleges hiány miatt bekövetkezett tragédia bekövetkezéséért..

Számos esetben felvetődött a mindennapi kórházi ténykedésben hogy hol van az a határ ameddig biztonságos ellátást tudok biztositani a beteg gyermeknek.Nem kell-e egy magasabb kompetemnciáju intézetbe irányitani akár a biztonságos diagnózis akár egy hatékonyabb kezelés szempontjából.A maga nemében ez is egy nagyon felelősségteljes döntés kérdése.-A probléma két szempontból tárgyalható-az orvos felelősségtudata,helyzetértékelési,kórlefolyási kilátásai-másrészt a szülők bizalma vagy bizalmatlansága az intézmény vagy orvos iránt.A kölcsönös bizalom az orvos és beteg /szülő/között az első és legfontosabb eleme egy orvosi teljesitmény előfeltételei között.Jómagam a gyakorlatban ahol a bizalmatlanság legkissebb jelét észleltem,ezt közöltem a szülőkkel,és civilizált módon a szülők által megjelölt intézetbe küldtem a beteg gyermeket.Soha nem ellenkeztem a szülők ilyen jellegü akaratával.Megjegyzem nem is volt semminemü ilyenirányu kellemetlenségem.

A szülők hanyagsága vagy kimondott vétkei,az álnok társadalmak közönye,egy szenvedő gyermek iránt az amire már hangos felháborodással reagáltam.Tudatában voltam annak hogy milyen igényes orvosi ténykedés után tudunk megmenteni egy gyermeki életet.Ezekben az esetekben a felelőtlenség legprimitivebb halmazából adódóan elvesztünk egy életet.

A gyermekkori –éhezéses állapotok-a szegénység a nyomor-ami kezdő orvos koromban elkeseritő,lefegyverző méreteket öltött,az, érlelte meg egy egész életre a gondolatot hogy én tulajdonképpen főként őértük vagyok, ami vagyok.Azok a helyzetek amikor egy kiéhezett gyermek az első kórházi ebéd/az is milyem minőségü/után elémemelte a tányérját és jelezte hogy ő még kér,és mindkét csillogó szeme rátapadt és követte a –konyhás nővért-mozdulatát,minden alkalommal felvetődött a kérdés-Kik a felelősek,ez igy marad a végtelenségig!!

Napjaink –rémálma-a gyermekkori öngyilkosság-amit már előrevetitett a kortárs emberek olykor elképzelhetetlen és utólérhetetlen

-bestialitása-életem, szakmai énem legdrámaibb eseményei közé tartozott.

Mert a történelem folyamán volt és van,éhezés,nyomor,promiszkuitás de a gyermekek szelleme, élniakarása,intuitiv erkölcsisége még élt és a társadalmak,a környezet nem kergette tudatosan az elmulásba őket.Ismét feltevődik a kérdés-Kik a felelősek.

Mindannyian olyan időket élünk meg amiben –domináns-az emberi rosszindulat,irigység,mások megröviditése különböző formákban.

Ez alól senki nem kivétel-Ha ezzel találkoztam igyekeztem elkerülni őket mint a hamis kutyákat.Előbb,utóbb mindenkinek számot kell adni életéről

KAPNIKBÁNYA-

EMBERSÉGEM ÉS ERKÖLCSISÉGEM

ÉRLELŐJE

Az első munkahelyem Kapnikbánya volt.-bányaközpont /kb 5ooo lakossal amiből 23oo a bányaüzem alkalmazottja volt.Egy hegyekkel körülvett völgykatlanba helyezkedett el 11 km hosszan.5 éven keresztül igyekeztem a lehetőségek és emberi helytállásomon keresztül gondozni őket a születéstől az elmulásig.A férfiak korai halálozása/5o év körül/a szakmai ártalmak miatt/sziliko-tuberkulózis/ a számtalan bányaszerencsétlenség amik ,gyakran halálos kimenetelü voltak, mind megannyit átélve az állandó elszámolási kényszer hatása alatt éltem.Minden szerencsétlenséghez le kellet menjek az önkéntes mentőcsapattal a föld fekete sötét rohadt gyomrába, ahonnan soha nem lehetett tudni hogy van-e visszatérés..Elsősegélynyujtás volt a feladatom,azok számára akik vagy bányaomlás,robbanás sérültjei vagy áldozatai voltak.Ezek a leirhatatlan drámai helyzetek sajnos gyakran megismétlődtek.Olykor amikor beöltözve a mentőtársaim sajátos öltözékébe a tett helyére érkeztünk és megkezdtük a mentési munkálatokat-a karbid lámpa-imbolygó fényénél mindig-CRONIN-RÉZTÁBLA A KAPU ALATT-cimü műve jutott eszembe és arra gondoltam hogy a helyzetek amit átéltem sokszor sokkal megrázóbb képet mutattakEzek az emberek magukban belenyugodtak az elmúlás gondolatába,,kemények,szókimondók szavatartók,értékelték a feléjük nyujtott segitő kéz értékét és rangját.Ez a hely volt életem legtanulságosabb iskolája,itt okultam a legtöbbet az emberi küzdelem,becsület,az adott szó kimondott értékéről és a szolidaritás legszebb példáiból..Tanuja voltam a legdrámaibb emberi sorsoknak, a vigasztalanság határain mozgó kilátástalanságból való kilábalások számos példájának.Sors és jellemformáló volt az életemben ez az élményanyag.

.

-MEGÉLT EMBERI DRÁMÁK

Minden ember életében,sorsában vannak olyan történések amiket mint kitörölhetetlen emlékeket őriz önmagában elévülhetetlen gondossággal.Szivesen emlékeznek életük nagy és szép eseményeire akár érzelmi énjük midennemü vonatkozásában,a természet csodáira stb.

Vannak azomban drámai történések amiknek a megoldása személyes orvosi és emberi ténykedésed,áldozatkészséged

kapcsán visszahatnak egy család egy közösség utóéletének alakulására.

Egyszóval tehát vannak –KITÖRŐLHETETLEN EMLÉKEK- akár pozitiv akár negativ értelemben de mindenképpem a

-humanum-hoz való kötődéssel.Orvosi ténykedésem lehetőséget kinált arra hogy bizonyosságot tegyek arról hogy méltó voltam az orvosi eskütételre.Pályafutásom kezdete 54 évvel ezelőtt még-nevezhetném középkori viszonyokat-talált egy bányaközpontban minden szempontot figyelembe véve-

Sokszor a helység télen megközelithetetlen volt/2 méteres havazások/ miatt.Az emberi lét megörzése ilyen estekben egy ember monopoliuma volt-az orvosé--nem volt megközelithető a helység semmiféle közlekedési eszközzel. Ez a magadrautaltság az érzelmi elviselhetőség határain lebegett mindennap-ugyanakkor a környezet felé minden pillanatban magabiztosnak kellet mutatkozzál.Ez az érzelmi és viselkedési kettősség lassan de biztosan őrölt.

A második tény a –Bánya-a felelőtlen,primitiv munkaviszonyaival,a mindennap leszálló elszánt emberekkel a mindennapi kenyér küzdelmében,az érzés hogy sohasem tudod hogy abból a –rohadt-sötét és mély gyomrából a földnek-VAJJON MEGLÁTOD MÉG EGYSZER A NAPVILÁGOT-

A gyakori súlyos bányaszerencsétlenségek amelyek sokszor halálos kimenetelüek voltak és az utánuk következő-könnynélküli-bányásztemetések.

Az egészségügyi egységek/orvosi rendelő,szülő-otthon

rudimemtáris müszereltsége és gyógyszeres ellátottsága.

Ilyen körülmények között a kérdés úgy tevődött fel hogy kik menthetők a kétségbeesett betegek, segélyért esdeklők közül.

Saját sorsodról már nem is illet szólni-az ablakodhoz támasztott hosszú botról amivel éjtszakánként riasztottak a betegekhez,

a felelősségérzet fojtó,.öldöklő érzésvilágáról, a Te félelmeidről amikor leszálltál a mentőosztaggal a szerencsétlenség szinhelyére,a szemed előtt betemetett és megfullt embertársaidról,a guritókba leeresztett kötél szoritásának az érzéséről-a tifusz járvány leküzdési lehetőségeiről stb.

Hát itt éltem én ebben a sors közösségben,az állandó emberi létmegörzés küszöbén.

Azok a történések amiket le fogok irni azért voltak nagyon fontosak az életemben, mert megyőztek arról hogy képes vagyok

önzetlen áldozatot hozni az embertársaimért, még a saját fizikai létem veszélyeztetésével is.

Először éreztem azt hogy drámai körülmények között is az emberek magukénak vallanak,biznak bennem,és a munkámnak tisztes erkölcsi és emberi jelentőséget tulajdonitanak.

A kapniki szinesfémbánya egyik részlegén 2 bányamun-

kást betemetett 3 méter ércréteg,de szerencsére a steril kövek nagyobb méretüek voltak úgyhogy egy sekély mennyiségü levegő bejutott hozzájuk.

Jómagam mindig a mentőosztag tagja voltam,minden bányaszerencsétlen-

ségnél.

Azonnal felmértük a helyzetet-oxigént koprimáltunk hogy ne fulladjanak meg-Egyidőben az osztag tagjai elkezdték az alagut kialakitását/faanyaggal kibéleleve a következő omlászveszély elkerülése végett/3 órát tartott amig az első bányászt elértük-Ekkor mondták hogy bemehetek az alagútba az első-segélynyujtás megadása végett.Hatalmas félelemben éltem de csak a döntés pillanatáig-utána már csak a tudatos emberi cselekvés érdekelt és semmi más.A szük alagut miatt csak hasoncsúszva tudtam elérni őket. Azonnal észleltem hogy mind a ketten eszméletlenek és sokkos állapotban vannak.Morfiumot és analeptikumokat adtam mindkettőjüknek,és mepróbáltam a hozzám közelebb lévőt lassan megmozditani de sikertelenül/pedig teljes erőmben lévő élsportoló voltam/Akkor kötelet kértem a kintiektől és egy váll-kengyel kötéssel lassan mozgatni majd huzogatni kezdtem ami már sikeres volt.A bányásztársát hasonló módon hoztam ki.Az úgymond vezetők-beleértve a securitátét a mindenhezértő nagypofáju,népbutitó politikusok, a bányatröszt vezetőit,munkavédelmi szakemberek körülbelül 1oo méter távolságból figyelték a fejleményeket-A bányacsillével a külszinre értünk,ahol egy –MOLOTOV-teherkocsi várta a sérülteket-két dróthálós hordággyal.Közben véletlenül arra járt a megyei pártvezetés néhány _VOLGÁ-ja-amivel éppen/terepen voltak az illetékesek.Jómagam nagyon kimerülten,kiméletlen kijelentéseket tettem a felső vezetésnek szánva azokat azt reklamálva hogy egy ilyen bányaközpontnak nincs egy mentőkocsija.Megkérdezték hogy ki ez az ember, aki ilyen elmarasztaló kijelentéseket mer tenni-három bányász odaállt a volga mellé és a következőket mondták-Ez az ember a MI ORVOSUNK és ne merjék bántani-

Közben a Molotov megindult lefelé a Budesti uton kapnik felé-Egy 11-12 éves gyermek a Pop Vasile fia, kapaszkodott a kocsiba,nem engedte el azt , zokogott és végül is a köves hegyi utra zuhant-ami egy 13 cm sebett ejtett a gyermek homlokán.Levittem a rendelőbe bevarrtam.

25 év eltelte után egy férfi nyit a rendelőmbe,megáll velem szemben és románul megkérdezi-emlékszik e még Rám doktor úr-Szemügyre vettem és a homlokán láttam azt a hosszu sebhegget amit annak idején összevarrtam.Azonnal felismertem és montam neki-Te vagy a Pop Vasile fia Kapnikról.Ő elmondta hogy bányamérnök Kapnikon és eljött a családja nevében hogy ennyi idő után is mégegyszer köszönetet mondjon nekem amit az édesapjáért tettem 25 évvel ezelőtt,ugyancsak közvetitette a másik megmentett bányász köszönetét is.Kedves olvasóm –ha akad majd ilyen-ebben az embertelen világban ez már nem tudomány-kutatás-elismerés,ez már a magas érzelmi sikon mozgó emberi kötelességtudat és hála valós története..

EGY ANYAHALÁL ÉLŐ ÉS SZENVEDŐ TANUJA

A sors Nekem szánta annak a döbbenetes anyahalálnak az észlelését amit akkor éltem meg amikor egy év januárjában- a 2 méteres hó miatt megszakadt a külvilággal mindennemü közlekedés a Gutin aljában. A mentés csak azonnali műtéti beavatkozás eredményképpen születhetett volna meg,de még akkor is csak a lehetőségek szintjén.Tudniillik a szülő anyának egy méh rupturája /szakadása/ volt amiben 45 perc alatt elvérzett és meghalt,minden kétségbeesett beavatkozás mellett is.A végső próbálkozások között,/lévén hogy –univerzális donor vagyok/ még biológiai transzfuziót is végeztem és a magamtól levett vért adtam az anyának.Minden hiába volt,tehetetlenűl kellet végignéznem az elmulás fehér rátelepedését az arcára és végighallgatni a könyörgését hogy ne hadjuk meghalni-A kétségbeesés a kimondhatatlan fájdalom enyhe szavak amit éreztem,azt hogy a pályám kezdetén ezt mérte rám a sors,hogy elrettentsen a hivatásomtól,hogy soha az életben ne tudjam feldolgozni azt az éjtszakát hajnal 4 óráig.

A kis gyermekágyban- ott volt az árván maradt élet,az egészséges kisbaba.

Az apa a bányában dolgozott éjtszakai váltásban.A munkatársaim azt javasolták hogy hadjam el a helységet mert ha megtudja az apa –lévén különben is egy agresziv ember-megöl a felindulásában.

Úgy döntöttem hogy ott maradok mert a lelkismeretem tiszta,amit lehetet elvégeztem szakszerüen,tehát nem futamodhatok meg.

Életem legnagyobb érzelmi döbbenetét szenvedtem el amikor megérkezett az Apa.Ott álltam egyedül, a halott feleségével és az újszülött

fiával.Soha nem tudtam elképzelni annyi emberi önuralmat amit ez a megviselt arcu,mélyen szenvedő,könny nélküli férfi látványa bevésett az emlékezetembe.Megcsókolta halott felesége arcát,két kezébe fogta a kezét.

Én álltam némán.magambaroskadva és a hosszú hallgatás után elmondtan

hogy mi volt az oka ennek a drámának amit minannyian megéltünk,hogy mik voltak a kezelési lehetőségek,hogyan kezeltük az elhunytat.Végighal-

gatott majd néhány könnycseppel a szemében ölbe vette a fiát és elment.

Reggel ismét hozzákezdtem a mindennapi munkámhoz,a gyógyitáshoz,

de mérhetetlenül megviselve és a helység embereinek fürkésző pillantásai közepette,hogy vajjon a mindennapi orvosuk hogy éli át ezt az emberileg méltánytalan és igazságtalan drámát.

A harmadik nap eljött hozzám az apa és megköszönte amit a felségéért tettem.Elmondta hogy a szemtanuk-szülésznők mondták el neki minden részletét a kezelésnek.De az az éjtszaka kitörölhetetlem marad emlékezetemben mindvégig amig élek és felkiáltójelként fog végigvonulni a pályámon hogy az-ORVOSTUDOMÁNY IS VÉGLETES LEHET AZ ESZKÖZEIBEN-és ezzel mindenkor számolni kell.

Mindkét drámai történésnek volt egy közös nevezője, olyan emberek részéről akiket a mindenkori társadalmak a –szürke rendek-kategóriájába sorolnak,a döbbenet határait súroló emberi keménységet,szenvedést uralni képes,a becsület a segiteni akarást intuitiv módon megérző a sors hatalmának a tudomásul vétele.De számomra volt még egy kitörölhetetlen tanulság-hogy drámai helyzetekben is él az őszinte emberi hála érzése.

-NÉHÁNY GONDOLATOM A HÁLÁRÓL-

Az emberi hála magasztos és megrenditő példái az életem folyamán végigkisértek és mély érzelmi vontkozásaival,társadalmi formáival szebbé tették előttem az emberi lét értelmét.Gyermekkoromban a szülők iránt érzett hála határtalan erkölcsisége,az arra érdemes emberek segitő készsége iránt érzett megbecsülés és hála,olykor a szent kötelességek sorába iratott meg.

A hála igazi társadalmi jellege, egy mély erkölcsiségü érték volt,amit nem a pénz/vagy legalább is elsősorban nem a pénz/határozott meg.

A hálátlan –semmi-emberek akkor is léteztek de kevesen voltak és a környezet a tásadalom amolyan erkölcsön kivüli kategóriába sorolta őket.

Ma ez napjainkban már jócskán megvátozott-az érzelmi sivárság a mindenekelőtti ÉN,a védtelenné vált erkölcsiség,a szülők magárahagyása vagy kiszolgáltatott sorsban hagyása,az öregek iránti mindennap megnyilvánuló tiszteletlenség már egy pár évtizede előre vetitette ennek a társadalmi,emberi erkölcsi értéknek a mély hanyatlását.

A hivatásom velejárója volt hosszú évtizedeken ennek a folyamatnak az értékelése és érzékelése a mindennapi emberi sorsokban,hiszen mint orvos sokszor a legbensőbb lelki intimitásokba is beavattak a betegeim.Az ember amikor nagyon beteg vagy a végső elszámolásra készül az utolsó mentsvárának a z orvosnak mondja el életének legfájóbb lelki gondjait.

Talán ez a tény igazol, hogy irjak én is az elszámolás jogán néhány szót erröl a témáról.

Nincsenek bizonyitékaim hogy a példa amit leirok egy anglo-saxon modern mondavilág szüleménye vagy egy autentikus történelmi tény.A maga nemében egy döbbenetesen szép történés ami a közelmult összefüggéseit,összefonódásait tárja elénk a hála jelképrenszerével és valódi nemes vonásaival.

A történet egy FLEMMING nevezetü szegény skót farmerről szól.

Flemming egy napon munkája közben,segélykiáltást hallott egy közeli mocsár irányából.Eldobta a szerszámait és azonnal a láphoz szaladt.Egy vergődő ,rémült fiut talált ott aki derékig elmerülve a fekete iszapban,kiáltozva próbálta kiszabaditani magát.A farmer megmentette a fiút a hosszú borzalmas haláltusától.

Másnap egy diszes hintó gördült a skót szegényes portájára.Egy elegáns nemes ember szállt ki belőle és a megmentett fiú apjaként mutatakozott be.

-Szeretném megfizetni neked mondta- hogy megmentetted a fiam életét.Nem fogadok el fizetséget azért amit tettem,-válaszolta a skót farmer és egy legyintéssel elutasitotta az ajánlatot.Ekkor a farmer saját fia jelent meg a család viskójának az ajtajában.

Ez a Te fiad-kérdezte a nemes ember.Igen válaszolt büszkén a farmer.Akkor eggyezzünk meg-Hadd biztositsam neki azt az oktatást,amit az én fiam fog kapni.Ha a gyermek olyan mint az apja,akkor bizonyosan olyan ember lessz belőle,akire mind a ketten büszkék leszünk.

-Igy is lett.

Flemming fia a legjobb iskolákba járt és amikor eljött az ideje diplomát szerzett a S.T.-MARY-s kórház orvosi karán Londonban,majd nemsokára a világ egyik leghiresebb embere és az emberiség egyik legnagyobb jótevőjeként ismerték meg a nevét-Ő VOLT A KIVÁLÓ SIR ALEXANDER FLEMMING a penicillin feltalálója.

Évekkel később,ugyanannak a nemes embernek a fia ,aki megmenekült a mocsárból tüdőgyulladást kapott-És akkor mi mentette meg az életét ?-A penicillin-

Hogy hivták a nemes embert-LORD RANDOLPH CHURCHILL-És a fiát-SIR WINSTON CHURCHILL.

A közmondás úgy tartja-kölcsönkenyér visszajár.-De amit itt leirtam az nem kölcsönkenyér hanem az emberi hála szent szava-

Erre ma már nagyon kevés ember képes vagy hajlandó.

Jómagam az életben mindig úgy dolgoztam mintha nem lenne szügségem pénzre,és úgy szerettem az embereket mintha sohasem bántottak volna meg.Mindig úgy végeztem a gyógyitó munkámat mintha senki sem tudná vagy látná.

Számomra a hála mindig egy nagy lelki öröm és ünnep volt.

A –HÁLA – az a legszebb elejtett szó vagy leirt mondat egyike emberi létünkben,amit közölhetsz egy olyan emberrel aki akár ismeretlenül is segitett rajtad a sorsod egy adott nagy megpróbáltatásának pillanatában.

Igazán hálás ember csak gazdag lelkületü ember lehet, aki értékelni tudja az emberi segitő tett szándékát és minőségét.

#1 Dr.BauerBela

---