Miért nem beszél már? Posted on 2020-08-05In Beszéd Nyelvi fókuszú vizsgálat Ahogyan egy és két éves kor között a gyermek mozgásfejlődése tartja sakkban a szülőket és a nagyszülőket – mit tud már, illetve mi az, amire még nem képes- úgy foglalkoztatja őket a második évben a kérdés: mit mond már, vannak-e már szavai, mikor fog beszélni? Főleg azok várják izgatottan a gyermekük e fajta kifejezőkészségét, akik először lettek szülők. „Már alig tudom elviselni, hogy még nem tudok vele beszélgetni”, mondja az egyik anya, egy másik: ”Olyan kíváncsi vagyok arra, hogy neki mi lesz a véleménye erről, arról, miket fog mondani”? Valóban, mikor is várhatjuk azt, hogy diskurálni tudjunk a gyermekkel, hogy ő megérti-e a szavainkat, és szóban meg is válaszolja azokat? Mikor várható, hogy elkezd beszélni? Nem adhatunk e kérdésre egyértelmű választ. Nagy különbségek vannak ezen a téren – az aktív beszéd területén- az egyes gyerekek között. Vannak, akik 10 hónaposan már képesek egy szószerűséggel megnevezni ezt vagy azt, vagy egy másik szóféleséggel kifejteni egy bizonyos kívánságot, de ilyen – gyorsan a beszéd útján induló- gyermek is a gyors kezdet után látszólag megtorpanhat, hónapokig, egy fél évig megelégszik a néhány szóból álló készletével. Ezzel dirigálja a családját. Mások másképpen gyorsak: 15- 16 hónapig nincs is szavuk, inkább halandzsáznak, majd aztán olyan tempóval indul a beszédjük, hogy már másfél évesen mondatokban fejezik ki magukat. És a lassúak? Mi még az elfogadható, mi a normális, mennyit késhet, kérdezik a szülők, amikor szerintük a gyermeküknek már beszélni kellene. Amikor nagyon szoronganak szakembernek teszik fel a kérdést. A szakember viszont a szerint válaszolja meg őket, hangsúlyoz egy bizonyos szempontot, miszerint ő mondjuk orvos, védőnő, pszichológus vagy gyógypedagógus. A szakemberek véleménye, amikor késik a beszéd Amikor a szakember orvos, könnyen azt fogja mondani, hogy a gyermek ő neki teljesen egészséges, szépen fejlődik. Szerinte lehet, hogy a családban vannak mások is, akik csak nagyon későn kezdtek el beszélni, (általában vannak), s a gyermek a család rendelkezésére álló génkészletből azokat a géneket örökölte, amelyek azt határozzák meg, hogy mikor fog beszélni, ez esetben későn. Az anya tehát ő szerinte megnyugodhat. A védőnő kissé másképpen oldja meg ugyanezt a kérdést. Neki sok tapasztalata van, sok kicsi gyermeket követett, és követ jelenleg is nyomon, kvázi statisztikája van arról, hogy milyen széles skálán mozoghat a beszédindulás: egy és két és fél éves kor között. Ezt a tapasztalatot adja tovább a szülőknek. „Beszélj sokat a kicsivel”, javasolja, „Attól majd csak megjön a kedve”. s az anya ezután vagy tovább beszél a kis csemetéjéhez – ahogyan ő ezt már eddig is szokta- vagy egy kicsit elgondolkozik azon, vajon miért érdemes beszélni hozzá, amikor még annyit sem válaszol, hogy „apát” mondana a párjának, vagy „anyát” neki… „Ja, s ne felejtsen el, a fiuk általában későbben tanulnak meg beszélni, mint a lányok. Nekik más a fontos ebben a korban,” mondhatja még a védőnő a fiús anyáknak. S mit mond a gyermekpszichológus? A pszichológus is tudja azokat a tényeket, amelyeket az előbb felsorolt szakemberek mondani szoktak, csakhogy ő nem annyira azon van, hogy a pici mielőbb beszéljen, hanem azon, mit értenek anya és gyermeke egymás megnyilvánulásaiból. Nem az a fontos – mondja ő-, hogy mit mond már a baba, hanem az, hogy szülő és a gyermek megértik-e egymást, szavakkal vagy szavak nélkül. A pszichológus arra lesz kíváncsi tehát, vajon az anya kiismeri magát a gyermeke megnyilvánulásaiból: mikor mit szeretne a gyermek „mondani”, mutatni szavak nélkül, vagy másképpen jelezni, s ő – a szülő- gyermeke jelzéseire hogyan reagál. A pszichológus tehát a két fél közötti kommunikációra kíváncsi, szükség esetén azt szeretné elősegíteni. Arra a kérdésre keresi a választ, vajon mind a két fél megértve éli-e meg magát a közös napirendjük során, vagy nem? Megérti-e a baba, hogy mindjárt enni fog, vagy hogy sétálni mennek, s hogyan jelzi azt, hogy megértette-e? Van-e a szülőnek türelme ahhoz, hogy megvárja a „válaszokat”, egyáltalán tudja-e a szülő azt, hogy hányféle módon jelezheti egy csecsemő vagy egy kisded a környezetének azt, hogy mit ért, hogy éppen mi megy végbe ő benne, s hogy mi neki a jó? Amikor két éves kor után sem beszél a gyermek, a pszichológus is elsősorban az un. pszichés tényezőket keresi a kommunikációs helyzetben, s csak ezután, amikor a gyermek más területen is látványosan mutat megkésett fejlődést, más problémákra is gondol. Mi az a más, amire gondolhat szülő és szakember egyaránt? Ez a „más” a gyógypedagógusok területe. A gyógypedagógus a szakember, aki arra hivatott, hogy a kicsi gyermek beszédfejlődését időben elhelyezze a többi fejlődő funkció közé. A többi fejlődési terület függvényében gondolkodik azon, vajon egy bizonyos gyermek esetében „kóros”- e a beszédfejlődésbeli elmaradás, vagy az előbbiek függvényében magyarázható-e? Elképzelhető tudniillik, hogy egy gyermek fejlődése egyszerre több területen „késik”, s akkor a beszéd megkésettsége más megközelítést kíván, mint amikor csak ezen a területen marad el. A gyógypedagógus is nagyon kíváncsi arra, mi mindent ért a gyermek szavak nélkül, hogyan szoktak együtt „beszélgetni” a mamával, vagy miért nem sikerül ez a „dialógus”. A gyógypedagógus keresi az összefüggést a beszéd, (benne foglalva a beszédmegértést is) az értelmi fejlődés és az addig kialakult szociális és kommunikációs készségek között, s figyelme még a hallásra és a látásra is kiterjed. Amiben egyetértés van a szakemberek között A különböző szakemberek általában kiegészítik egymást, mást-mást hangsúlyozva fontos szempontnak. Amiben egyetértenek, amit mindannyian tudnak, hogy jelentős különbségek vannak abban, hogy az egyes gyermekek mikortól szándékoznak szóban is megnyilvánulni, nemcsak puszta hangadásban, vagy mozgásban. A legelső szavak 8 és 12 hónapos kor között születhetnek, de jó értelmi és kommunikációs képességek mellett is előfordulhat, hogy egy gyermek 2 éves koráig alig szólal meg , legfeljebb néhány szava van. Abban is egyetértenek a szakemberek, hogy a „Még nem beszél” mögötti jelenség mögött számos tényező rejtőzhet, s hogy szükség esetén azokat egymással összefüggésben kell megvizsgálni és értelmezni. Minden gyermek esetében tehát a beszéd hiánya vagy megkésettsége több tényező függvényében kell megnézni. Mit tehet a szülő? Amit a szülő tehet gyermeke beszédfejlődése érdekében, az, hogy ő kezdettől, születésétől fogva, ne csak nézze és ringassa új kincsét, a gyermekét, hanem keresse benne az egyedit, közelítsen hozzá, mint ő tőle függőségben lévő ugyan, de megnyilvánulásaiban mégis független lény. Legyen rá kíváncsi! Babusgathatja, ringathatja, de ne csak ez a fajta viselkedés legyen jellemző az együttléteikre. Anyja és apja győződjenek meg róla: a babájuk nem csak látja őket – szemével már aktívan tarthatja a kapcsolatot, már a második hónaptól kezdve- hanem hangjukat is hallja. A személyes kapcsolat kiépítéséhez idő kell. Sok anya beszél ugyan a gyermekéhez, de már észre sem veszi a kicsi reakcióját, akár formázni szeretne a száját, vagy valóban hangot is ad. Néha valóban nagyon lassan reagál, s nem minden gyermek hanggal válaszol , „beszédes”. Egy „nem beszédes” csecsemő anyja hangjára esetleg rúgkapálni kezd, vagy fogdosni szeretné őt. Ez is kommunikáció, kapcsolattartásra való törekvés, csak észre kell venni! Fontos tudni, hogy ő – a nem beszédes csecsemő- is „válaszol” tehát, csak másképpen fejezi ki magát. Mi a legfontosabb? Nem gond tehát, amikor az egy és két év közötti gyermek még nem beszél. Gond viszont akkor van, amikor a nagyobb csecsemő, vagy a kis tipegő nem reagál kedvezően szülei kezdeményezéseire, a kapcsolattartásra vagy az együttes élményre való törekvésre: az érintésre, beszédre. A szülőknek nem akkor kell felhívni magukra a figyelmet, amikor a gyermek éppen el van foglalva, elmélyülten játszik a neki kialakított játszósarokban, vagy amikor fáradt. A legalkalmasabb pillanatok a „párbeszédre” a pólyázó mellett eltöltött percek, a fürdetés únegyedórai, az etetés időszaka. Hangsúlyozzunk: a gyerekek közötti egyéni különbségek jelentősek. Az ún. „maguknak való” csecsemők és kisgyerekek, a „befelé fordulók”, a „született szemlélők”, a „folyamatos újszopók” valóban kevésbé igényelhetik a fizikai együttléteket vagy a párbeszédet, s talán későbben is kezdenek el beszélni, mint „nyitottabb” társaik. Nem hátrány az ilyen. Csak akkor van gond, amikor egy gyermek látványosan nem figyel vagy nem veszi jó néven a szülői igyekezetet, amikor a szülő úgy érzi, gyermeke nem örül az igyekezetének, nem érti, mire jó az . Ilyenkor szakemberhez kell fordulni: korai fejlesztésben járatos gyógypedagógushoz vagy pszichológushoz. #1 Dr.BauerBela

---

Egyfolytában beszél a gyerekem, nem tudom, mikor vesz egyáltalán levegőt Az ovis gyerekemnek be nem áll a szája, lassan a falra mászom tőle. Mit lehet csinálni az állandóan beszélő gyerekekkel? Olga Olga Ajánlom Nyilván nem opció az, hogy nem hallgatom meg, amikor beszél hozzám a gyerekem, mert ki más hallgatná meg, ha nem az anyja. De közben dolgom is lenne, dolgozni kell, sőt – micsoda eretnek gondolat! -, olykor szeretnék csak ülni és bambulni ki a fejemből. Ám ezt nem lehet, mert az ovisom reggel, ahogy felkel, elkezdi mondani a magáét, és addig abba sem hagyja, amíg este nyolckor le nem rakom aludni. Délutáni alvásról már nincs szó, vágyálmaimban létezik csupán, amióta nem jár oviba, esze ágában sincs ebéd után hunyni pár órát. Úgyhogy tényleg szünet nélkül magyaráz a játékairól, mesékről, bármiről, ami eszébe jut. Hümmögök, bólogatok, aztán megkérem, hogy most maradjon kicsit csendben, hogy halljam a saját gondolataimat, de ettől meg masszív bűntudatom lesz, mert milyen anya az ilyen, aki nem akarja a saját gyerekét reggel nyolctól este nyolcig meghallgatni. Hogy levegőt mikor vesz, azt nem is tudom. Nemcsak az én gyerekem ilyen folyamatosan beszélős fajta, ahogy nézem a környezetemben az anyukák sora küzd ezzel a helyzettel most, hogy home office-ban dolgozunk és otthon vannak a gyerekek. Ha nálatok is ilyen az élet, akkor érdemes F. Diane Barth pszichoterapeuta tanácsaira hallgatni, aki öt lépést javasol, ha olyan emberrel – nemcsak a saját gyerekünkkel, hanem akár kollégával vagy szomszédasszonnyal – hoz össze a sors, aki folyamatosan beszél. 1. Hallgasd meg, amit mond – de ne túl sokáig Barth javaslata szerint, miközben hallgatod a gyerek mondanivalóját, fogalmazd meg magadban, hogy vajon miért akar ilyen sokat beszélni veled. Lehet, hogy csak egy ölelésre vágyik, vagy nem ereszti egy gondolat, amit mindenáron ki akar beszélni magából, esetleg egy érzést nem tud feldolgozni. 5 tipp, ha folyamatosan beszél hozzád a gyerek Figyeljünk, ha beszél a gyerek, de azért ér leállítani (Képünk illusztráció. Forrás: Profimedia) 2. Kérdezd meg, megszakíthatod-e a mondandóját Amikor már egy ideig hallgattad, mit magyaráz, kérdezd meg tőle, hogy közbe szólhatsz-e egy megjegyzés erejéig. Ez általában megakasztja a végeláthatatlan, se eleje, se vége mondanivalót és figyelemre készteti a gyereket. 3. Foglald össze, amit hallottál Megszakítottad a beszédfolyamot, ilyenkor tényleg mondani is kell valamit. A szakember szerint a legjobb az, ha csak összefoglalod, mi az, amit a gyerek mondott neked az előző öt percben. Lehetőleg úgy tedd ezt, hogy pozitív színben tüntesd fel a gyereket, dicsérd meg közben, és ha bele akarna szólni, mondd neki, hogy „egy pillanat, csak még befejezem a mondandómat.” 4. Megértően reagálj Ha közbeszólsz, akkor az ne egy kritikát megfogalmazó kommentár legyen, hanem inkább olyan mondatokkal reagálj, melyek arról szólnak, hogy megérted az élményeit. Például válaszként mesélj el egy hasonló sztorit, érzést, amivel kifejezed az empátiádat és erősíted a kötődést. 5. Állítsd meg a beszélgetést, ha már túl hosszú A pszichoterapeuta szerint egyáltalán nem kell bűntudatot érezni, ha megállítjuk a gyerek beszédfolyamát, amikor már túl hosszúra nyúlik. Ebből is tanulhat arról, hogyan kell tiszteletben tartani mások határait. Elmondhatod neki, hogy most már a munkádra kell figyelned, de örültél a beszélgetésnek és folytassátok később, ha ráérsz. Jogod van ahhoz, hogy megvédd a saját határaidat, akár a saját gyerekeddel szemben is. Még több tipp a gyerekneveléshez: #1 Dr.BauerBela

---

családi harónia

Napidoktor logo Címlap Történetek Írj Te is történetet! Blog Kevert famíliák: 6 tipp a családi harmónia eléréséhez 2017-09-21 Blog, Kívül-belül Save Amikor házasságot kötünk, manapság sok esetben nemcsak partnerünket választjuk, hanem vele együtt a családját, gyermekeit is. A mostohaszülőnek olykor egyáltalán nem könnyű azonosulni szerepével. Ehhez szolgálunk néhány, családi harmónia-teremtő tippel. Napjainkban annyi az elvált vagy külön élő szülő, hogy cseppet sem meglepő, ha egy új kapcsolatba valaki egy vagy több gyermekét is „viszi”. Lehet, hogy partnerének is vannak csemetéi – de még az alap esetben, amikor csak egyikük családos, sem könnyű először mit kezdeni a helyzettel. A családi harmóniához időre van szükség. A mostohaszülő szerepével azonosulni igen nehéz lehet. Van-e a megoldásra valami biztos módszer? S mi a teendő, ha eltérnek partnerünkkel a gyermeknevelési elveink? Tény: mindenkinél más trükk lehet működőképes, ezért egy jó válasz nem létezik a kérdésre. A családi harmónia megteremtése nem egyszerű feladat, ám nem lehetetlen. S van néhány tipp, amely valóban segíthet. Lássuk, mit tehetünk a béke és nyugalom érdekében. 1.Legyen meg a szilárd alap: a párok akkor járnak legjobban, ha a szerelem, tisztelet és egymás kölcsönös támogatása jelen van a kapcsolatukban. Viselkedjünk csapattársként, s valóban érdekeljen, hogyan érzi magát a másik, illetve mi a jó mindkettőjüknek. Akkor tudnak ugyanis jól működni stresszesebb és érzelmileg megterhelő helyzetekben, ha a jó alap megvan. A kölcsönös támogatást egészséges kommunikációval is ki kell egészíteni a nehéz körülmények között. 2.Vitassuk meg szerepünket mostohaszülőként: beszéljünk félelmeinkről, reményeinkről, álmainkról a kapcsolattal és a gyerekekkel kapcsolatban. Nagyon fontos elmondani azt is, mit gondolunk, hogyan kell „navigálni” egy ilyen helyzetben, hogyan szeretnénk viselkedni mostohaszülőként. 3.Minél idősebb a gyermek, annál kevésbé kell a mostohaszülőnek közvetlenül fegyelmeznie őt, de a kevert famíliákban is akkor a legnagyobb a családi harmónia, akkor a legerősebbek, ha a mostohaszülő őszintén és teljesen a valódi szülő mögé tud állni, támogatja erőfeszítéseit. Lényeges ugyanakkor az is, hogy a partnere megértse és tisztelje a mostohaszülő gondolatait, érzéseit. S bár a valódi szülőé az utolsó szó egy-egy helyzetben, fontos megvitatni egy véleménnyel kapcsolatosan a különbségeket. Ilyenkor érdemes általánosságban is átbeszélni, ki mit gondol a nevelési módszerekről. Melyek azok az értékek, amelyeket feltétlenül tovább kell adni a gyermekeknek? Milyen minőségi közös időtöltéseket képzelünk el? Ha nem egyeznek elképzeléseink, igen fontos kialakítani egy közös képet – de egymás elképzeléseit is tiszteletben tartani. 4.Bátorítsuk egymást a családi harmónia érdekében. Hallgassuk meg partnerünket és mindig beszéljük meg a kérdéses helyzeteket, ez sok nehézségen átsegít. Érdemes beszélni arról is, hogyan tartsuk fenn a kapcsolatot a korábbi partnerrel, aki szintén a gyermekek szülője. Tegyünk tudatos lépéseket afelé, hogy a gyermekek is kellően nyitottak, elfogadóak legyen a családtagok irányában, legyen az bárki. 5.Adjunk időt és figyelmet arra, hogy a családi harmónia létrejöjjön, azaz kialakuljon a kötelék a família tagjai között. Higgyük el, a tapasztalatok és az eltelt idő egybekovácsolja az embereket. Fontos, hogy mindenkivel töltsünk külön perceket is, amikor csak rájuk figyelünk – de legyenek közös játékok, mozizások, beszélgetések, fagyizások is. 6.A hatékony kevert famíliákban tudatos a gondoskodás és az erőfeszítések a családi harmónia érdekében. Ahhoz, hogy a kötődések automatikusan kialakuljanak, érzékenynek kell lenni a másikra, s azokra a helyzetekre, melyek az ilyen családokban jelentkezhetnek. A kulcsszó a támogatás és a szeretetteljes kommunikáció! #1 Dr.BauerBela

---

v Így segíthetsz a gyerekeden, ha attól retteg, hogy elveszíthet GettyImages-993606894 Tarkovács Cecília Tarkovács Cecília 2021. július 22. ezeket szerettétek Dolgok, amikről nem akartunk tudni… Ma annak járunk utána, milyen hatása van a kifejezetten zsíros ételeknek a szervezetünkre. A világ legnépszerűbb étele szívbetegséget, pattanásokat okoz, és az agyműködést is károsíthatja Valóban eleget kell inni, szuper kiszámolni is, de végső soron mégis a tested adja majd meg az igazi választ. Végre kiderült, mennyi vizet kell inni egy nap: a torkod árulja el Hazánkban a lódarázs okozhat problémákat, de ha külföldre utazol, még több veszélyes rovarral találkozhatsz, amelyek csípése halálos is lehet. 5 rovar, amelynek csípésébe azonnal belehalhatsz Zanza! Kövess Péter Kövess Péter Tejfölnek látszik, de csak olcsó utánzat: ezt sózzák rád frissföl címszó alatt a boltban Fenyvesi Zsófia Fenyvesi Zsófia Mi az a főszereplő-szindróma? 4 jel, amiből kiderítheted, te is érintett vagy-e! Fenyvesi Zsófia Fenyvesi Zsófia „A gyerek jó lehetőség, hogy az ember még egyszer végigélje a saját életét” – interjú Kovács András Péterrel Fenyvesi Zsófia Fenyvesi Zsófia A sport az erőszak melegágya? Sztárcsatár a vádlottak padján Fenyvesi Zsófia Fenyvesi Zsófia Tényleg halálra lehet ijeszteni egy embert? A kisgyerekekben olykor idő előtt kialakul annak félelme, hogy elveszítik a szüleiket. Élénk fantáziájuknak és a világ működéséről szerzett kevés tapasztalatuknak köszönhetően rémisztő összefüggéseket tudnak alkotni. A szülők megnyugtató szavai ilyenkor rendszerint kevésnek bizonyulnak. A kellő érthetőség és a hatékonyság érdekében még inkább az ő nyelvükön kell beszélnünk. Ehhez pedig a fantáziánkra lesz szükség. Kisgyermekkorban a gyerekek logikus gondolkodása fantasztikus elemekkel van tele. Minden összefüggést aktuális tudásuk, egocentrikus gondolkodásuk és szárnyaló képzeletük segítségével igyekeznek megalkotni. Amit még nem ismernek tényként, azt a fantáziájukkal pótolják ki, magyarázzák meg, ennek pedig sokszor ijesztőbb végeredménye van, mint magának a valóságnak lenne. Sok kisgyerek így kezdi el félteni a szüleit például az orvosoktól (műtét), az autóvezetéstől (ütközés), a repüléstől (zuhanás) vagy akár az alvástól (halál). Aggódik, hogy bántani fogják, és hogy el fogja veszíteni őket. Látott pár pillanatképet egy filmből, elkapott néhány mondatfoszlányt egy beszélgetésből, vagy csak egyedi módon értelmezte egy mesekönyv képsorozatát, és máris rémisztő összefüggéseket alkotott. Szerzőnkről Tarkovács Cecília szülő-gyerek coach, a kisgyermekkori fejlődés és nevelés elkötelezett szakértője. Több mint ötéves kisgyermeknevelői (bölcsődei) tapasztalata terelte a szülők célzottabb támogatásának irányába, majd saját praxisának megalapítására. Szülőnek lenni állandó változást jelent, amivel nem mindig könnyű egyedül megbirkózni. Szülő-gyerek coachként célja támaszt nyújtani mindazoknak, akiknek küzdelmük, nehézségük vagy csak kérdésük adódik a gyereknevelés és a családi hétköznapok kérdéskörében. Hogy mi fog félelmet kelteni egy gyerekben, az szülőként kiszámíthatatlan, és éppen ezért szinte kikerülhetetlen is, ugyanakkor mégis sokat számít, hogy mi miként állunk a kérdéshez. Mennyire vagyunk velük nyitottak? Mennyire fogalmazhatják meg a gondolataikat anélkül, hogy minket is aggodalom fogna el, és mennyire vagyunk velük – kellő nyugalommal ugyan, de – őszinték a világ dolgaival kapcsolatban? A gyerekek elsősorban arra keresnek maguktól választ, amit úgy éreznek, hogy tőlünk valamiért nem kaphatnak meg. Talán féltjük őket, talán magunkat is féltjük egyes témáktól, őszinteségünk azonban minden esetben ajándék a gyerekeinknek. Emellett pedig már csak egy kis varázslatra van még szükség a megfelelő emészthetőség érdekében. Két világ között A gyerekek kisiskolás korig meglepő könnyedséggel mozognak a valóság és a fantázia világa között. A játékukban megélik, ahogy a lávatenger egyre emelkedik a nagyszobában, éppen csak apró száraz foltokat hagyva a meneküléshez. Ha azonban orrfolyás éri őket, pillanatok alatt ott teremnek mellettünk, elvégzik a teendőiket, majd a lávajelenet újra élethűvé válik. Ez a képesség már kisgyerekkorban is megvan, és felnőttként is érdemes vele számolni, amikor a gyerek valamilyen félelemmel küzd, amin segíteni szeretnénk. Említettük, milyen fontos a szülői őszinteségünk, ez azonban nem kell, hogy kizárja a fantáziánk alkalmazását. Az Alkonyattól pirkadatig című filmsorozat egyik idézete csodálatos pontossággal írja le ennek jelentőségét: „A fantázia segít, hogy elviselhessük a való világ iszonyatát, mert mítosszá formálhatjuk azt, ami amúgy halálra rémítene mindnyájunkat.” Mindig vigyázni akar a szüleire Mindig vigyázni akar a szüleire Chbd / Getty Images Hungary A gyerekeink a képzelőerejükbe tudnak kapaszkodni, amikor érthetetlennek, kiszámíthatatlannak, befolyásolhatatlannak és így rémisztőnek érzik az őket körülvevő világot. A mi partnerségünk ebben pedig különösen nagy támaszt nyújt. Amikor féltenek minket attól, hogy az orvos majd bántani fog, mert látják rajtunk egy korábbi műtét hegeit, vagy amikor nem akarnak minket autóba engedni, mert attól tartanak, hogy össze fogjuk törni magunkat, akkor be kell látnunk, hogy az aggodalmuk igazából reális, hiszen nem lehetünk biztosak abban, hogy minden rendben lesz. A képzeletünket viszont segítségül hívhatjuk, hogy legyen miben hinnie és bíznia a gyerekünknek. Meg igazából nekünk is. Egy kis varázslat segít A gyerekekre ritkán hat nyugtatólag, ha azt mondjuk, hogy nincs mitől félni. Ez olyan, mint amikor valami felhúzott minket, és erre azt mondják nekünk, hogy „ne is törődj vele”, „ezen ne húzd fel magad”, „felejtsd el”. Hasztalan tanácsok, amelyek semmiképpen sem segítenek megnyugodni, sőt inkább tovább ingerelnek. Az érzéseinken nem lehet olyan könnyen változtatni, különösen, ha nincs elismerve a létjogosultságuk. A gyerekeinknek tehát elsősorban arra van szükségük, hogy segítsünk nekik megfogalmazni és elfogadni az aktuális érzésüket, vagyis hogy féltenek minket. A következő lépés lehet a megküzdési mód kitalálása, vagyis egy kis varázslat beiktatása. Innen viszont szabad utat engedhetünk a kreativitásunknak. Ismerve a gyerekünk félelmét, valamint egyéni érdeklődését, előhozakodhatunk különböző védelmet biztosító történetekkel. Beszélhetünk neki az őrangyalunkról, aki folyamatosan szemmel tart, egy kisebb tárgyról, amelynek varázsereje van, vagy egy láthatatlan fonálról, amely mindig összeköt minket. Szerencsére ma már számos mesekönyvet is lehet találni a témában – amelyek nekünk is ötleteket adhatnak –, ugyanakkor sokszor a saját történeteink bizonyulnak a legtestreszabottabbnak a gyerekeink számára. Elbeszélgethetnek a kismanóval, aki a zsebünkben mindig elbújik, ha orvoshoz megyünk. Közösen elmondhatjuk a védelmet nyújtó varázsigét, amikor munkába és óvodába indulunk. Este pedig megköszönhetjük mindannyian az őrangyalunknak az aznapi munkáját. A fantázia ilyen értelemben nem szakít el a valóságtól, csak segít az elfogadásában. Mint egy sétapálca: biztos támasz nyújt, olykor többfunkciós, és mindig kéznél van. Nekünk, szülőknek, csak fel kell ismerni, hogy mikor van rá szükség. kapcsolódóA képzeletbeli barát a gyerek lelki egészségének jele A képzeletbeli barát a gyerek lelki egészségének jele Kutatások bizonyítják, hogy nincs mitől tartanunk. Tovább olvasom Megjelent #1 Dr.BauerBela

---

Féltékenység jelentkezése és kezelése gyermekkorban Ez az érzelmi állapot azt jelenti, hogy a gyerek fél a szeretett személy elvesztésétől; a féltékenység minden életkorban előfordulhat, amikor a szeretett személy más iránt mutat érdeklődést. Bizonyos esetben betegségként is felfogható, attól függően, milyen intenzíven jelentkezik. A családban jellemző tipikus féltékenység gyerekkorban a test­vérek iránt nyilvánul meg: amikor a kisebb megszületik, az idősebb gyerek viharos érzelmeket él át. Féltékenység a testvérre Minthogy nemrég még egyetlen tárgya volt szülei szeretetének és figyelmének, az esetek többségében az első gyerek negatívan viszonyul az új jövevény­hez, aki megváltoztatta a család állapotát, és elvonta a szülei szeretetét. Ezt a változást csak idővel lehet elfogadni, és normális, ha az első gyerek eleinte nyíltan vagy rejtve kimutatja ebbéli érzéseit. A gyerek általában ki is fejezi azt a félelmét, hogy már nem szeretik a szülei, akik csak az új gyereket szeretik. Agresszíven viselkedik, hisztizik, és mindent elkövet, hogy a figyelmet magára irányítsa. A szülőknek meg kell érteniük a gyerek viselkedését, és finoman módosítani rajta. Fogadjuk el, hogy a gyerek féltékeny, és próbáljuk megérteni ezeket az érzelmi viha­rokat. Nem szabad haraggal reagálnunk, és megbüntetni a gyereket anélkül, hogy megértetnék vele, mi a probléma. A gyerekeknek szükségük van rá, hogy mellettük álljanak, és megmagyarázzák nekik, hogy ezek az érzések – féltékenység, időnként düh – természetes emberi reakciók. Meg kell velük értetni, hogy ez az életükben nem olyan elkeserítő, mint amilyennek érzik; lássák meg a dolog jó oldalát (a rosszat már úgyis észrevették). Meséljük el neki, milyen jó lesz majd együtt játszani, milyen sokat jelent később egy tesó, aki őt megvigasztalja, és akinek példát mutathat, megtanít­hatja sok mindenre. Ha így teszünk, hamarabb és zökkenőmentesebben fog túljutni a féltékenységén. Homeopátiás szerek féltékenység esetén A homeopátiás gyógyszerek nem tudják megváltoztatni a gyerek jellemét, de ha alapos vizsgálat után az orvos adagolása szerint használjuk őket, akkor a kirívó féltékenység esetében hasznosak lehetnek. Lachesis mutus 30CH 3 labdacs naponta kétszer, ha a gyerek úgy érzi, elhagyták, ezért szorong, izgatott, rossz, gyanakvó, lehangolt. Hyosáamus 30CH 3 labdacs naponta kétszer, ha a gyereknek szeretethiánya van, nincs önbizalma, gyanakvó, agresszív, erőszakos, veszekedős és akár fizikai összeütközésre is hajlamos, ha szükségesnek tartja. Nux vomica 30CH 3 labdacs naponta kétszer, ha a gyerek erős jellemű, nem tűr ellentmondást, ingerlékeny, türelmetlen, és dührohamában mindenkire rátámad. Platina 30CH 3 labdacs naponta kétszer, ha a gyerek nagyképű, arrogáns és jellemzően irigy mások sikereire. Lycopodium 30CH 3 labdacs naponta kétszer, ha a gyerek okos, de fizikailag gyenge, befolyásolható jellemű és dühös lesz, ha letörik az akaratát. Mit tegyünk?, ha féltékenyek a testvérek? Szánjunk több időt rájuk, külön-külön foglalkozzunk velük, teljes lényünkkel figyeljünk mindegyikükre. Ha a féltékenység nagyon intenzíven jelentkezik, esetleg erőszakos cselekedeteket vált ki a Lopás gyermekkorban, hogyan kezeljük? A maszturbálás és a szexuális identitás gyermekkorban Kapcsolódó cikkek A kisgyermek és a kamasz hibás étkezési szokásai Betegség kezelésének célja (magas vérnyomás ) Izsóp, az asztma természetes ellenszere Biztonságos háti hordozót használni? Tibor Griffel Szerző: Griffel Tibor Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek. Vélemény, hozzászólás? Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük Hozzászólás * Név * E-mail cím * Honlap A nevem, e-mail-címem, és weboldalcímem mentése a böngészőben a következő hozzászólásomhoz. Kérjük, adja meg a választ számjegyekkel: 13 − kettő = Biotechnikai vívmányok, el #1 Dr.BauerBela

---

V szemhunyorítás, pislogás, váll húzogatása, összetett pl. szökdécselés, mások mozgásnak utánzása.

TIC: akaratlan izomrángások - Mi okozza és hogyan kezeljük? Dr. Bessenyei Mónika Szerző: WEBBeteg - Dr. Bessenyei Mónika, neurológus Leggyakoribb tünetek: izomrángás a szem körül, bizarr mozgások az arc, a váll és a kar izmaiban. Oka ma még ismeretlen, leginkább különböző méhen belüli ártalmakat feltételeznek a háttérben. A TIC akarattól független cselekvés, melynek motoros, vokális, valamint kevert formáját különítjük el. A motoros TIC rövid, gyors, ismétlődő mozgás, mely egy-egy beteg esetében ugyanazt a mozgássort jelenti. Megjelenhet célszerűnek tűnő vagy célszerűtlen mozgássor formájában. Egyszerű cselekvéstől az összetett cselekvésig sok mindent foglalhat magába. Leggyakrabban a szem körüli izmokban jelentkezik, de gyakori az arc, a váll, valamint a felső végtag izmaiban is, bizarr mozgásokat létrehozva. Egyszerű motoros TIC pl. a szemhunyorítás, pislogás, váll húzogatása, összetett pl. szökdécselés, mások mozgásnak utánzása. Hirdetés A vokális TIC jellemzője egy–egy hang, hangsor, szó ismétlődő, akarttól független adása. Egyszerű vokális TIC pl. a szipogás, torokköszörülés, dünnyögés, röfögés, lihegés összetett pl. a helyzethez nem illő szavak esetleg mások szavainak ismétlése. A motoros és vokális TIC kombináltan is megjelenhet, bizarr hangadással kísért mozgássorokat létrehozva. Mindkét formára jellemző, hogy leggyakrabban gyermek- illetve serdülőkorban kezdődik. Legtöbb esetben átmenti jelenség, egy idő után kezelésre vagy kezelés nélkül megszűnik, máskor vissza-visszatérően jelentkezik, és változhat az adott periódusra jelentkező mozgás vagy hangadás jellege. Az anyaméhben kezdődik Megfigyelések szerint fiúkban gyakrabban jelentkezik, mint lányokban. Kialakulásának pontos oka ma még ismeretlen, különböző méhen belüli ártalmakat feltételeznek a terhesség utolsó periódusában, de ezek tudományosan meg nem bizonyítottak. Megfigyeltek családi halmozódást is; a TIC gyakoribb azokban a családokban, ahol a közeli rokonság körében előfordult, de a pontos öröklésmenete még nem tisztázott. Hátterében a mozgás szabályozásában szerepet játszó agyi struktúrák valamilyen szintű károsodása valószínűsíthető, ezek közül kiemelt szereppel bírnak a basalis ganglionok, valamint a dopaminerg ingerületátvivő rendszer zavara. Különböző pszichés hatások, stressz helyzetek provokálhatják az akarttól független cselekvéssorok megjelenését. Ugyanakkor bizonyos esetekben akarattal elnyomható, de csak rövid időre. Gyakran kapcsolódik a TIC-hez különböző pszichiátriai megbetegedés, pl.: kényszerbetegség, gyermekkori emocionális zavar. Ez a cikk is érdekelheti Önt! Normális szorongás vagy már betegség? Káromkodási kényszer A TIC egyik különleges formája a Gilles de la Tourette-szindróma, mely motoros és vokális TIC egyidejű megjelenése. Gyakran trágár, obszcén szavak oda nem illő ismételgetése kíséri. Naponta több alkalommal, gyakran mindennap megfigyelhető, halmozottan, periódusokban jelentkezik. Vannak a betegség lefolyása alatt tünetmentes időszakok, de ezeknek hossza a 3 hónapot nem haladhatja meg. Gyakran társul kényszerbetegség tüneteivel, figyelemzavarral, magatartászavarral, tanulási zavarral. Gyermekkorban kezdődik, fiúknál gyakoribb. Fiatal felnőttkorban a legtöbb esetben javulás következik be. A TIC kezelése nehéz, általában teljes tünetmentesség ritkán érhető el. Enyhébb esetekben pszichoterápia jó hatású lehet. Súlyosabb esetekben azonban gyógyszeres kezelés indokolt, főleg akkor, ha az akarttól független cselekvés a beteget a mindennapi életvitelében korlátozza, illetve kellemetlen helyzetekbe sodorhatja. A kezelés alapgyógyszer az antipszichotikumok csoportjába tartozó haloperidol. A terápiát ki kell terjeszteni az egyéb társuló tünetekre is, pl.: kényszer, szorongás, figyelemzavar. A kezelés megtervezése pszichiáter feladata.ángások - Mi okozza és hogyan kezeljük? Dr. Bessenyei Mónika Szerző: WEBBeteg - Dr. Bessenyei Mónika, neurológus Leggyakoribb tünetek: izomrángás a szem körül, bizarr mozgások az arc, a váll és a kar izmaiban. Oka ma még ismeretlen, leginkább különböző méhen belüli ártalmakat feltételeznek a háttérben. A TIC akarattól független cselekvés, melynek motoros, vokális, valamint kevert formáját különítjük el. A motoros TIC rövid, gyors, ismétlődő mozgás, mely egy-egy beteg esetében ugyanazt a mozgássort jelenti. Megjelenhet célszerűnek tűnő vagy célszerűtlen mozgássor formájában. Egyszerű cselekvéstől az összetett cselekvésig sok mindent foglalhat magába. Leggyakrabban a szem körüli izmokban jelentkezik, de gyakori az arc, a váll, valamint a felső végtag izmaiban is, bizarr mozgásokat létrehozva. Egyszerű motoros TIC pl. a szemhunyorítás, pislogás, váll húzogatása, összetett pl. szökdécselés, mások mozgásnak utánzása. Hirdetés A vokális TIC jellemzője egy–egy hang, hangsor, szó ismétlődő, akarttól független adása. Egyszerű vokális TIC pl. a szipogás, torokköszörülés, dünnyögés, röfögés, lihegés összetett pl. a helyzethez nem illő szavak esetleg mások szavainak ismétlése. A motoros és vokális TIC kombináltan is megjelenhet, bizarr hangadással kísért mozgássorokat létrehozva. Mindkét formára jellemző, hogy leggyakrabban gyermek- illetve serdülőkorban kezdődik. Legtöbb esetben átmenti jelenség, egy idő után kezelésre vagy kezelés nélkül megszűnik, máskor vissza-visszatérően jelentkezik, és változhat az adott periódusra jelentkező mozgás vagy hangadás jellege. Az anyaméhben kezdődik Megfigyelések szerint fiúkban gyakrabban jelentkezik, mint lányokban. Kialakulásának pontos oka ma még ismeretlen, különböző méhen belüli ártalmakat feltételeznek a terhesség utolsó periódusában, de ezek tudományosan meg nem bizonyítottak. Megfigyeltek családi halmozódást is; a TIC gyakoribb azokban a családokban, ahol a közeli rokonság körében előfordult, de a pontos öröklésmenete még nem tisztázott. Hátterében a mozgás szabályozásában szerepet játszó agyi struktúrák valamilyen szintű károsodása valószínűsíthető, ezek közül kiemelt szereppel bírnak a basalis ganglionok, valamint a dopaminerg ingerületátvivő rendszer zavara. Különböző pszichés hatások, stressz helyzetek provokálhatják az akarttól független cselekvéssorok megjelenését. Ugyanakkor bizonyos esetekben akarattal elnyomható, de csak rövid időre. Gyakran kapcsolódik a TIC-hez különböző pszichiátriai megbetegedés, pl.: kényszerbetegség, gyermekkori emocionális zavar. Ez a cikk is érdekelheti Önt! Normális szorongás vagy már betegség? Káromkodási kényszer A TIC egyik különleges formája a Gilles de la Tourette-szindróma, mely motoros és vokális TIC egyidejű megjelenése. Gyakran trágár, obszcén szavak oda nem illő ismételgetése kíséri. Naponta több alkalommal, gyakran mindennap megfigyelhető, halmozottan, periódusokban jelentkezik. Vannak a betegség lefolyása alatt tünetmentes időszakok, de ezeknek hossza a 3 hónapot nem haladhatja meg. Gyakran társul kényszerbetegség tüneteivel, figyelemzavarral, magatartászavarral, tanulási zavarral. Gyermekkorban kezdődik, fiúknál gyakoribb. Fiatal felnőttkorban a legtöbb esetben javulás következik be. A TIC kezelése nehéz, általában teljes tünetmentesség ritkán érhető el. Enyhébb esetekben pszichoterápia jó hatású lehet. Súlyosabb esetekben azonban gyógyszeres kezelés indokolt, főleg akkor, ha az akarttól független cselekvés a beteget a mindennapi életvitelében korlátozza, illetve kellemetlen helyzetekbe sodorhatja. A kezelés alapgyógyszer az antipszichotikumok csoportjába tartozó haloperidol. A terápiát ki kell terjeszteni az egyéb társuló tünetekre is, pl.: kényszer, szorongás, figyelemzavar. A kezelés megtervezése pszichiáter feladata. #1 Dr.BauerBela

---

kóos lhizás

#1 Dr.BauerBela

---

 

#1 Dr.BauerBela

---

Az agresszivitás okai az óvodás gyermekeknél Szerző: Z

 

Az agresszivitás okai az óvodás gyermekeknél

Szerző: Zoller Mária

Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül az agresszivitás kérdése: egyre több az olyan gyermek, aki igen durván viselkedik társaival, irigykedik, veszekszik, stb. A szülők pedig nem tudják, hogy mi lehet ennek az oka vagy azt, hogyan oldják meg ezt a problémát. Az agresszió egy erőszakos viselkedési forma, mely arra irányul, hogy valaki egy másik személyben kárt okozzon. Ennek jelei, kezdetleges formái már gyermekkortól megfigyelhetőek: erős tiltakozás, feszültség, szorongás formájában jelentkezik. Ezek a gyermekek ellenállást tanúsítanak, támadásba lendülnek vagy éppen magukba húzódva dühöngenek és belerúgnak pl.: társukba vagy a játékokba – titokban.

Az agressziónak számos oka lehet: ezek leginkább a családi háttérből fakadnak. A gyermeki agresszió egy elhárító mechanizmus a félelem, a fenyegetettség ellen. Félelmet és fenyegetettséget pedig több minden kiválthat belőlük:

- ha hiányzik a családi melegség: ebben az esetben a gyermek nem érzi magát védettnek, nem bízik senkiben, fél a csalódástól

- ha elhanyagolják: ha nem figyelnek megfelelően a gyermekre, akkor frusztrálttá válik, csalódik, önmagára hagyatkozva képtelen megfelelően fejlődni

- ha nem értjük meg, mi zajlik bennük és mit szeretnének közölni: így egyedül érzi magát és dacolni kezd, ami agresszióba válthat

- ha egy rossz példát kezd utánozni: a kisgyerek számára szüleik jelentik a példát. Minél korábban kezdik el utánozni szüleiket, a környezetükben élőket, annál mélyebben épül bele fejlődő személyiségükbe a nagyok viselkedése, modora, vélemény nyilvánítása, beszédstílusa. Ha agressziót lát egy kicsi gyerek a családban, úgy érzi és gondolja, hogy ez a helyes modell és ezt kell neki is tenni, követni

- ha szóbeli erőszak éri: a gyermek ilyenkor elutasítva, megszégyenítve, bűnösnek érzi magát. A kicsi gyerekek érzékeny műszerként reagálnak a körülöttük lévő dolgokra, történésekre. Különösképp, ha azok szüleiktől – a legszeretettebb emberektől érkeznek. Ezért nagyon nagy a mi felelősségünk gyermekeink nevelésében!

- a mértéktelen médiafogyasztás is okozhat agressziót: külső hatást jelent a televízió és a számítógép. Egy olyan külső hatást, melyre a gyermek mintaként tekint és utánozza azt. Ha túl sok agressziót lát a tv-ben, akkor ő maga is agresszívvá válhat.

Az agresszivitás orvosolható, csak az a fontos, hogy megfelelő példát mutassunk a gyermekünk számára! Magánóvodában mindezekre sokkal inkább tudnak figyelni a pedagógusok, a kis létszámú csoportokban több odafigyelést, megértést, törődést kap minden gyermek! Ma már a legtöbb felnőtt érzi azt, hogy a gyermekek ebben a világban túl sok negatív hatásnak vannak kitéve. A gyermekekre pedig nemcsak a család, az óvoda, hanem a külvilág is hatással van. A kisgyermek a tárgyi, természeti környezetből szerzi mindennapi tapasztalatait, benyomásait éss a negatív élményeket is! Ezen negatív hatások ugyanúgy befolyással bírnak a személyiségfejlődésre, a magatartás alakulására, mint a gyermek társas kapcsolataira, énképének kialakulására és későbbi életvitelére. Szülőként ezért is próbáljuk meg óvni minden negatív dologtól gyermekünket. Mélyen elgondolkodtató kérdés azonban, hogy mennyire helyes dolog ez?

A 3-6 év közötti gyermekek igen nagy változáson mennek keresztül az óvodai évek során mind fizikailag, mind érzelmileg. Az érzelmi fejlődés pedig a legintenzívebb ebben az életszakaszban, ezért nagyon fontos, hogy minél több pozitív élményben legyen részük. Ezért nagyon fontos, hogy ebben az életkorban a minimálisra csökkentsük a feléjük irányuló negatív hatásokat. Igenis nagyon sok olyan negatív hatás érheti őket, melyet szülőként képesek vagyunk visszafogni: gondoljunk csak a durva beszédmodorra, az értékek nélküli felnőtt megnyilvánulásokra és az érzelmi eltávolodásra. Ha figyelünk rájuk, türelmet, időt és energiát szánunk arra, hogy kommunikáljunk gyermekünkkel, akkor csökkenthetjük bizonytalanságát, érzelmi labilitását és segíthetünk megoldani a benne zajló konfliktusait.

Sajnos bármennyire is figyelünk arra, hogy gyermekünket otthon semmilyen negatív hatás ne érje, minden külvilágból érkező negatívumot nem tudunk ”kizárni” sem szülőként, sem pedagógusként gyermekeink óvása érdekében. Valódi szeretettel viszont képesek vagyunk figyelni rájuk, meghallani, megérezni gondjaikat és segíteni őket. Lehetőségünk van tenni gyermekeink érdekében a negatív benyomások ellen! Elég ha csak apró szokásokat alakítunk ki, otthoni szabályokat tartanunk be, türelmesek, figyelmesek vagyunk és szeretettel közelítünk gyermekünk felé. Szülői és pedagógus összefogással, közös értékteremtő neveléssel sikerülnie kell, ahol a nevelés- oktatás központja maga a gyermek, ahol figyelünk rájuk, beszélgetünk velük, engedjük játszani és megtanítjuk tanulni, élni őket értékeink szerint. Ez esetben nem kell majd félelemmel arra gondolni; hogy védjem meg gyermekem a (kül)világtól!?

A magánóvoda számos előnye mellett egyik fő szempont, hogy a szülők sokkal inkább tudnak kommunikálni a pedagógusokkal!

Amennyiben az Ön gyermekénél is tapasztalhatóak az agresszivitás különböző jelei, kérdését itt felteheti. Válaszommal igyekszem hasznos tanácsokkal szolgálni, amely akár más érintett szülőnek is segíthet.

#1 Dr.BauerBela

---