Vese és hugyuti fejlődési rendellenességek

Vese és hugyuti fejlődési rendellenességek

Az összes szervrendszer közül a leggyakoribbak, közel 40 %-ot tesznek ki a húgyúti és nemi szervek fejlődési rendellenességei. Ennek magyarázata a bonyolult magzati fejlődés, és a hibák miatt létrejövő eltérések.
A szervrendszeren belül a vese születéskori zavarai a leggyakoribbak. Az életképtelenséget jelentő vesehiány mellett, többnyire tüneteket nem, vagy csak későn okozó eltérések léteznek.

Egyszerű veseciszta

Az egyszerű veseciszta (folyadékkal telt tömlő) eredete a mai napig sem tisztázott pontosan. Az elváltozás többnyire egyoldali, de kétoldali is lehet és a vese bármely területén elhelyezkedhet. Gyakoriság szempontjából a legtöbbször felfedezett elváltozása a vesének. Tüneteket csak extrém méret esetén (8-15 cm), a vese vizeletelvezető rendszerének összenyomása esetén okozhat. Ilyenkor deréktáji tompa, vagy görcsös panaszok jelentkezhetnek, illetve tapinthatóvá válhat a cysta.

Amennyiben a ciszta a vesekocsány környékén helyezkedik el, parapyelaris cisztáról beszélünk. Lényegesen ritkábban találkozunk ezzel a formával, de hasonlóan a kérgi cisztához, szintén ártalmatlan jelenség.
A családorvosok szempontjából gyakori általános tünet a magasvérnyomás (hypertonia). A másodlagos hypertoniák között a vese eredetű magasvérnyomás szerepel az első helyen. Az összes betegség kb. 7-8 % vese eredetű. Itt érdemes felsorolni azt a négy gyakori vesebetegséget, mely magasvérnyomást okoz: hypoplasiás vese (születéskori kis vese), polycisztás (sokcisztás) vesebetegség, zsugorvese, vese verőér szűkülete.

Az egyoldali vesehypoplasia

koraszülöttekben gyakrabban fordul elő. Panaszokat csak szövődmények esetén okoznak. Amennyiben magasvérnyomással társul, a vese eltávolítása jön szóba. A hypoplasias vese gyulladása, panaszmentes gennyesedése gyakoribb, mint az ellenoldali egészséges veséé.
Hyperplasia renisről akkor beszélünk, ha gyermekkorban végzett veseeltávolítás, vagy egyoldali vesehiány, vesehypoplasia után kompenzáló hyperplasia alakul ki az ellenoldali vesében. Tüneteket a jelenség nem okoz.

Multicisztás vese

A multicisztás vese (sokcisztás, de egyoldali) az öröklődő betegségek közé tartozó, egyoldali, a vese végleges pusztulását okozó betegség. Gyakran a csecsemőkorban felfedezhető, tapintható, mobilis, a légzőmozgásokat követő képlet. Későbbiekben tompa deréktáji fájdalom, gennyes vizelés, vérvizelés és a szövődmények okozta láz, vesemedencegyulladás, vesegörcs jelentkezhet. Végleges megoldásként csak a vese műtéti eltávolítása jön szóba.

Sokcisztás (polycisztás) vesebetegség

Szintén öröklődő, a domináns öröklésmenet miatt a családokban halmozottan fordul elő. Két típusa közül a ritkábban előforduló fiatalkori már gyermekkorban gyors lefolyású veseelégtelenséget okoz. Az ebbe a típusba tartozó betegek a felnőttkort nagyon ritkán élik meg. Jellemző tünet a kétoldali tapintható vese, a gerincoszlop és a hátsó bordaív szögletében. A vesefunkció romlása miatt fokozott a folyadékbevitel, gyakori a magasvérnyomás, hasi és deréktáji tompa fájdalom. A felnőttkori típusba tartozó polycisztás vesebetegek általában a 30-40-es éveikben kerülnek felismerésre. A gyakoribb előfordulás, másrészt az életkori tényezők miatt, főként ezzel a típussal találkozunk. Az előbb felsorolt tünetek jellemzőek itt is, de sokkal kevésbé gyors a betegség lefolyása, sokáig tünetmentesek lehetnek és csak nephrológiai-belgyógyászati gondozást igényelnek. Itt lényegében évtizedekről van szó, de amennyiben a vesefunkció a betegség előrehaladása és így a működő vesekéreg fokozatos pusztulása során a kritikus értékre szűkül, művesekezelés, vagy veseátültetés válhat szükségessé.

Rendellenes vese verőerek

A vese fejlődési rendellenességeinél meg kell említeni az aberrans (rendellenes) és az accessorius (számfeletti) vese verőereket. Az rendellenes verőerek az artéria renalisból, míg a számfeletti verőerek az aortából (fő verőérből) erednek. Ezek a variációk lényegesen gyakoribbak, mint ahányszor tünetei miatt gondolunk rá. Gyakran egyéb vese eltéréssel járnak együtt, de önállóan is okozhatnak tüneteket a vizeletelvezető rendszer, főként a vesemedence és vesevezeték átmenet részleges elzáródásával, mely következtében különböző fokú deréktáji fájdalom, vagy akár vesegörcs is jelentkezhet. A vesekehely diverticuluma (kiöblösödése) ritka fejlődési rendellenesség. Tüneteket csak a szövődmények fellépése után okoz. Előfordul visszatérő gennyvizelés, vérvizelés, vagy a pangó vizelet miatt kialakult, vesekövesség okozta fájdalom, esetleg az befertőződése után fellépő lázas állapot.

A vesevezeték magas eredése

A vesevezeték magas eredését, – amikor nem a vesemedence alsó pontjáról indul – latinul insertio obliqua-nak nevezzük. Gyakori fejlődési eltérése a vesemedence és vesevezeték átmenetének. A következményes üregrendszeri tágulat, vizeletvisszamaradás, deréktáji fájdalmat, lázat, vesegörcsöt, vesekövességet, súlyos esetben zsákvesét (véglegesen kitágult, tönkrement vese) okozhat.<

A vesemedence és vesevezeték átmenetének szűkülete

A régió leggyakoribb eltérése, a vesemedence és vesevezeték átmenetének szűkülete (strictura pyeloureteralis). A korszerű szülészeti és újszülöttkori diagnosztikának köszönhetően manapság olyannyira a tünetek megjelenése előtt kerülnek felfedezésre, hogy a diagnózis már az anyaméhben fejlődő magzatnál megszületik. Amennyiben az elváltozás fokozata, műtéti megoldást igényel, ezt csecsemő, vagy kisgyermekkorban elvégezhető, a vesekéreg maradandó károsodása előtt, akár nyílt, laparoscopos vagy endoscopos operatív technikával.

Ectopiás ureter

Rendellenesen szájadzó vesevezetékről beszélünk, amennyiben a vesevezeték nem a húgyhólyagba nyílik. Többnyire kettős üregrendszerű és kettős ureterrel rendelkező veséknél fordul elő, hogy a felső vesefél vezetéke rendellenesen szájadzik. Leggyakoribb a lány gyermekekben a hüvelybe vagy a gátra való nyílása. Akkor kell gondolni rá, ha a lánygyermek “éjjel-nappal bepisil”, nincs egyáltalán száraz periódusa. A megoldás a felső vesefél és a hozzá tartozó vezeték eltávolítása. Fiúknál a rendellenes ureter a gátra, húgycsőbe, ondóhólyagba nyílhat, ennek megfelelően fájdalmat, illetve következményes vizeletvisszamaradást okozva.

Húgyvezetéksérv

Az ureterokele (húgyvezetéksérv) a legalsó ureterszakasz tágulatával jár, mely a hólyagba türemkedik. Leggyakrabban véletlenül kerül felfedezésre, mert tüneteket csak szövődmények esetén szokott okozni. Ilyenek a gennyes vizelés, vérvizelés, az ureterokelében képződött kő okozta vesegörcs, láz.

hólyagból a vesevezetékbe visszaáramló vizelet

A vesicoureteralis reflux (hólyagból a vesevezetékbe visszaáramló vizelet), az ureter leggyakoribb fejlődési zavara. Az elváltozás az ureter-húgyhólyag átmenet funkcionális zavarának felel meg, melyet súlyossága szempontjából öt fokozatba sorolunk. A tünetek mértéke összefüggésben van a fokozatokkal, mely a vizelet vezetékbe, illetve veseüregrendszerbe való visszafolyásának mértékétől függ. Az alacsony stádiumokban (I. és II.) sokáig tünetmentes maradhat a beteg. Visszatérő hólyaggyulladást, vesemedencegyulladást, kisgyermekekben ismeretlen lázas állapot, hasfájás esetén kell a rendellenességre gondolnunk. Késői, súlyosabb stádiumban vizelési zavarok, magasvérnyomás, veseelégtelenség léphetnek fel. Gyakoriak az összetett, vesekérget és vizeletelvezető rendszert is érintő kombinált fejlődési zavarok.<

Kettős vese

A kettős vese és kettős ureter (vesevezeték) a húgyivarszervek leggyakoribb veleszületett rendellenessége. Ureter duplexről beszélünk, ha a két ureter a hólyagba külön szájadzik, és ureter fissusról, amennyiben a vesevezetékek előbb egyesülnek, és csak egy ureter szájadék látható a hólyag felől. Az esetek legnagyobb részében az elváltozás tüneteket nem okoz, rendszerint csak véletlen képalkotó (UH, RTG, CT) lelet. Ritkábban deréktáji fájdalom, gennyes vizelés, vérvizelés, vesekövesség fordulhat elő. Ritkán az ureter fissus esetén, a különböző sebességű ureter-összehúzódások miatt, úgynevezett “Yo-Yo” reflux alakulhat ki, a vizelet visszaáramlás okozta, következményes vesemedencegyulladással.
A két vesénél több, úgynevezett számfeletti vese rendkívül ritka, tüneteket nem okoz, csak nyílt hasi műtéteknél, vagy képalkotó vizsgálatkor fedezzük fel.

Patkóvese

A patkóvesés betegekben, a két vese általában az ágyéki csigolyák magasságában az alsó pólusuknál kapaszkodik össze, kötőszövetes híddal, vagy veseállománnyal. Gyakori fejlődési variáció, melyet a vesék forgási és felszállási rendellenessége okoz. Az első tünet leggyakrabban fizikai munka után, vagy kiadós étkezés, esetleg előrehajlás után kialakult tompa deréktáji fájdalom. Jelentkezhet gennyes-, véres-vizelés illetve a rendellenes anatómia miatt létrejött vizeletelvezetés zavara következtében kialakult vesetágulat, vesekőképződés, vesemedencegyulladás.

Rendellenes helyzetű vese

Dystopiás vese (rendellenes helyzetű) esetén, mely lehet kétoldali is, a vese, a felszállási zavar miatt a lumbalis (háti), vagy ssacralis (keresztcsonti) régióban helyezkedik el. Irodalmi ritkaságként thoracalis (mellkasi) dystopia is előfordul. A lumbalis dystopia általában tünetmentes, panaszok – szövődmények, gennyvizelés, pyelonephritis (vesemedencegyulladás), láz, vesekövesség – esetén jelentkeznek. Dystopiás vese hajlamosító tényező a vesemedencegyulladásra és a vesekövességre. Nőknél terhesség során jelentkezhet hasi fájdalom a sacralis dystop vese összenyomodása miatt.
Az emberi húgyhólyag fejlődési rendellenességei közül a húgyhólyag teljes hiánya (agenesia vesicae urinariae) extrém ritka, és általában egyéb életképtelenséget okozó, bonyolult fejlődési zavarral jár együtt.

Kettős húgyhólyag

A kettős húgyhólyag szintén ritka eltérés. Gyorsan okoz  panaszokat, melyet a kialakult gyulladás okozta tünetek uralnak. Az extrophia vesicae urinariae (nyitott, hasfalon kifordult hólyag), a húgyhólyag, a medencecsont, a vázizomzat kombinált, rendkívül súlyos fejlődési zavara. Évente hazánkban 3-4 újszülött jön világra ezzel a kórképpel. A klinikai kép egyértelmű, a húgyhólyag mellső falának hiánya és a medencefenék, vázizomzat záródásának elmaradása miatt állandó vizeletcsepegés, következményes gyulladás észlelhető. A többlépcsős, helyreállító műtéteket lehetőleg már újszülöttkorban el kell indítani.

Húgyhólyag diverticulum

A húgyhólyag diverticulum (kiöblösödése), mely leggyakrabban az ureterszájadékok környékén elhelyezkedő, zsákszerű kiboltosulás, ritka fejlődési rendellenesség. Lényegesen gyakrabban fordul elő a másodlagos formája, melyet az alsó húgyúti szűkület, vizelési nehézség miatt létrejött, detrusor izomrostok közötti hólyagfalgyengeség okoz. Tüneteket a vizelet pangásos visszamaradása miatt okozhat. Ilyenkor gennyes vizelés, vérvizelés, kőképződés, visszatérő cystitis (hólyaghurut) léphet fel.

Fitymaszűkület

A hímvessző leggyakoribb fejlődési zavara a fitymaszűkület. Súlyos esetben, – a tűhegynyi szűkület (phimosis) – vizelési zavart, vizelési képtelenséget okoz, akár kisgyermekekben, akár szerzett formájában felnőtteken. Felnőtteknél a hímvessző és a fityma gyulladása, a cukorbetegség és a kiserek szűkülete a leggyakoribb oka a kialakulásának. Meg kell említeni, az úgynevezett relatív fitymaszűkületet, mely csak a pénisz merev állapotában látható és így a szexuális együttlétkor okoz panaszt, fájdalmat, vagy a bőr berepedését. A műtét jelenti a végleges megoldást és ritkán kerülhető el. Ez egy helyi érzéstelenítésben (lidocain) elvégezhető beavatkozás, a körülmetélés (circumcisio).

Rövid fitymafék

A rövid fitymafék (frenulum breve)a fityma makk aljához való csatlakozását jelentő kantárnak az átlagosnál rövidebb voltát jelenti. Szexuális aktusnál és a hímvessző tisztításánál jelenthet problémát. Gyakran fiatal férfiakban spontán átszakad, ilyenkor ijesztő mértékű vérzést okozva, majd elhegesedik. Vannak esetek, amikor a többszörös berepedések okozta panasz miatt jelentkezik korrekciós műtétre a beteg. Ez egy szintén helyi érzéstelenítésben (lidocain) elvégezhető beavatkozás, a frenulotomia (fitymafék plasztika).

Külső húgycsőnyílás szűkülete

A külső húgycsőnyílás szűkülete (meatus stenosis) vizelési problémát okozhat. A normális külső húgycsőnyílás a makk csúcsán található, alakja hosszúkás, résszerű, kb. 4-8 mm-es. Amennyiben ez születéstől kezdve kisebb, vagy felnőttkorban beszűkül, vizelési zavart, nehezített, vékony sugarú vizelést okoz. Másodlagosan gyulladástól, vagy cukorbetegségtől alakul ki leggyakrabban. A korrekciós műtét során, helyi érzéstelenítésben bemetsszük a szűk nyílást és öltésekkel kiszegjük a sebszéleket, hogy ne szűküljön vissza (meatotomia).

Hátsó húgycső billentyű

A hátsóhúgycső-billentyű szintén gyakori fejlődési rendellenesség, mely igen gyakran phimosissal társul. Vizelési nehézséget, vizelési képtelenséget okozhat, mely korai ellátása szükséges. Manapság a betegséget, már a méhen belüli ultrahangos vizsgálat kimutatja.
A húgycső leggyakoribb fejlődési zavara a hypospadiasis (húgycsőhasadék, a húgycső rendellenes helyen való nyílásával). Átlagosan minden 400-600-dik fiú gyermeken észlelhető. A diagnózis a megtekintés után nem kétséges, a külső húgycsőnyílás rendellenes helyen talátható. Tünetei a gyakran együtt járó húgycsőnyílás-szűkület miatt jelentkező, vékonyabb sugarú vizelés, következményes gennyes vizelés. A betegség gyakran együtt jár egy a hímvesszőben elhelyezkedő, kötőszövetes húrral. Ez a húr (chorda), merevedés esetén lefelé mutató irányba görbíti a hímvesszőt.
Lényegesen ritkább fejlődési zavar az epispadiasis, amikor a külső húgycsőnyílás a hímvessző háti részén nyílik. Évente 8-10 új esetet diagnosztizálnak hazánkban. A pénisz felfelé görbül, és gyakori a hólyagzáróizom zavara, következményes vizelettartási zavar.

#1 Dr.BauerBela

---

GYERMEKBÁTALMAZÁS

 A bal oldali feneköszvér egy 1 hónapos gyermeknél. A mozgás nélküli gyermekben fellépő zúzódások erősen érintik a gyermekek fizikai bántalmazását. A vérzéses rendellenességeket figyelembe kell venni a differenciáldiagnózisban #1 Dr.BauerBela

---

A SZEMGOLYÓ TOMPA SÉRÜLÉSE

Vörösvérsejtek rétegezése az elülső kamrában, tompa trauma után

#1 Dr.BauerBela

---

GYERMEKÁGY

Gyermekágy:

Általános tudnivalók:

A gyermekágy (lat. Puerperium) a méhlepény (placenta) kilökődésével, közvetlenül a szülést követően kezdődik, és mint egy 6-8 hétig tart. Fenti időszakban, a terhességspecifikus változások visszafejlődnek. Ezen felül a külső, valamint belső genitális régióban kialakult sebes jellegű elváltozások is gyógyulásnak indulnak, miközben a tejképződés (lactatio) is megkezdődik, a petefészkek pedig ismét régi funkciójuknak megfelelően (ovarialfunkció) működnek. A szülést követő első hetet korai gyermekágynak nevezzük. Az ösztrogén, valamint a progeszteron-mutató közvetlenül a szülést követően, gyors ütemben csökken. A prolaktin nevű hormon, amely a tejelválasztásért felelős, ezzel szemben magas koncentrációban van jelen. A gyermekágyi állapot azonban, nem csak testi elváltozásokkal jár együtt. A hormonális változások, a fokozott testi igénybevétel, továbbá a megváltozott családi viszonyok következtében a fiatal anyánál, akit ebben a szakaszban gyermekágyas néven szoktunk emlegetni, gyakran pszichés reakciókkal is számolhatunk.

A méh visszafejlődése:

A szülést követően, a méh (uterus) gyorsan ismét eredeti méretére zsugorodik. A gyermekágy kezdeti szakaszában a placenta kilökődését követően jelenléte a köldök, valamint a szeméremcsonti területen kitapintható. A gyermekágyi időszak első napján az ellazult izomzatnak köszönhetően a méh a köldök magasságában még érzékelhető, súlya pedig, mint egy 1000-g. Ezt követően naponta, kb. egy harántujjnyi süllyedés következik be. Habár a méh a szülést követő 10. napon, immár a hasfalon keresztül sem kitapintható többé, a visszafejlődés folyamata csak 6-8 hét elteltével zárul le véglegesen. A normál 1. szüléssel szemben, a számos szülésen, ikerszüléseken, ill. különféle műtéti beavatkozásokon – császármetszés, gátmetszés – átesett nőknél ezen időszak mindazonáltal valamelyest kitolódhat. Fenti folyamat végére érve, a méh súlya immár, mindössze 60-100-g, ami kb. a terhesség előtti állapotnak felel meg.

Gyermekágyi folyás (lochia):

A placenta, valamint a petehártya (a magzatburok visszamaradó részei) leválásának köszönhetően a méhnyálkahártyán nagykiterjedésű, mély, horzsolt sebhez hasonló elváltozás gyakran alakul ki, miközben magában, a szülőcsatornában is különféle sérülések léphetnek fel. Ezen sebek megfelelő gyógyulása több szakaszban megy végbe: A vérzés különösen az 1. 2 nap során igen intenzívnek bizonyul. A vérveszteség összességében mintegy 500-ml, ami a gyermekágyas szervezetét erősen igénybe veszi. Mozgás, ill. az ágyból való felkelés kapcsán, a vérzés gyakran erős hullámokban jelentkezik. 2-3 nap elteltével azután a vérzés az ún. gyermekágyi folyássá (lochia) alakul. A vér megjelenésének köszönhetően, az első napokban a gyermekágyi folyás vörös elszíneződést mutat (lochia rubra), hogy a vérzést előidéző elváltozások megszűnésével fenti szín azután barnára váltson (lochia fusca). A fehérvérsejt szám (leukociták) növekedésének köszönhetően, a vérzés mind inkább sárgás elszíneződést mutat (lochia flava), hogy a 4. hét elteltével, végül fehéres jelleget öltsön (lochia alba). A korábbi véleményekkel szemben, magas fertőzési veszélyt a gyermekágyi folyás során kiválasztott szekrétum ugyan nem jelent, csírákat azonban minden továbbiak nélkül tartalmazhat, amiből kifolyólag a higiénés előírások, minden esetben betartandók! Egy felől a gyerekeknél kialakuló köldök zsinórinfekció, valamint az anyát fenyegető emlőgyulladás (mastitis) elkerülésére kell törekednünk, másrészt viszont, a méhen belül kialakult felszíni kisebesedésnek az elfertőzését, ún. gyermekágyi láz kialakulását kell meggátolnunk.

Utófájások:

A méh visszafejlődését, valamint a gyermekágyi folyás kialakulását, azon ún. utó, vagy gyermekágyi fájások siettetik, melyek fellépését viszont a szoptatás, valamint a szoptatással összefüggésben termelődő oxitocin nevű hormon jelenléte segíti elő. Fenti hormon az agyalapi mirigyben, vagy a hipofízisben termelődik s a méh-kontrakción túl, a tejfolyás megindulásáért egyaránt felelős. Első alkalommal szülő nők esetében, az utófájások ritkán fájdalmasak, fellépésük pedig többnyire a szülést követő néhány napra lokalizált. Mivel több szülésen átesett nőknél az izomzatnak a korábbiakban történő ellazulása (kitágulása) okán az eredeti állapot ismételt elérése a méh szempontjából összetettebb folyamat, fenti páciensek esetében, az emlegetett utófájások gyakran görcsös jellegű fájdalmak kíséretében lépnek fel, melyek ezt követően, azonban immár, napról napra enyhülnek.

A medencealap visszafejlődése:

Az izmok, valamint a kötőszövetek gyakori petyhüdtsége mellett a terhesség, ill. a szülés a medencealapot, valamint a has izomzatát egyaránt igénybe veszi, továbbá, megnyújtja. Ezen felül a gyereknek a gyermekágyi időszakban történő szoptatása, valamint hordozása az anya hátát is nagymértékű terhelésnek teszi ki, minek következtében a váll, valamint a nyaki régióban feszülés érzet, a keresztcsonti régióban pedig fájdalmak gyakori kialakulásával is számolnunk kell. Kései következményként, különösen több, ill. különösen is nehéz lefolyású szüléseket követően süllyedési panaszok is kialakulhatnak, melyek sorába, első sorban a hüvely-, ill. a méhsüllyedés, továbbá a köhögés, tüsszentés, ill. nyomás kapcsán fellépő, spontán vizeletürítés, ún. stressz-inkontinencia tartoznak. Fenti panaszok lehetőségek szerinti minimalizálásának érdekében a 8 héttel a szülést követően megkezdett konzekvens „regeneráló torna” minden gyermekágyas esetében javasolt. A különféle, süllyedéses panaszok megelőzésének érdekében, a szabályos időközönként végzett medencealapi torna, minden nő esetében, legkésőbb az első szülést követően, szintén javasolt.

Sebgyógyulás:

A gyermekágy időszaka alatt, a méh belső felszínének azon, kisebesedett része, melyről a korábbiakban a placenta vált le, immár gyógyulni kezd. Míg az izomrostok kontrakciójának köszönhetően az első szakaszban a vérzés mérséklődésére, addig a másodikban a véralvadási fázis kialakulására kerül sor. A normálissal szemben egy szülésen átesett nőnél fenti, véralvadási potenciál kétszer olyan magas értékeket mutat, Amennyiben a 2 héttel a szülést követően még mindig véres gyermekágyi folyás nem megfelelő sebgyógyulásra utal. 6 héttel a szülés után a körülmények ismét normalizálódnak. Habár, amennyiben gátmetszésre volt szükség, ill. a szülőcsatornán belül különféle sérülések alakultak ki, fenti sebek a szülést követően összevarrásra kerülnek, az apróbb gátsérülések, gátszalag-, ill. szeméremajak repedések általában véve önmaguktól is problémamentesen gyógyulnak. Fenti sebgyógyulás kb. 10 napig tart. Nemi életre, mindazonáltal, csak a megfelelő sebgyógyulást, valamint a gyermekágyi folyás megszűntét követően gondoljunk!

Szoptatás:

A gyermekágy időszaka alatt a szülést követően a hormonális változásoknak köszönhetően a tejelválasztás is beindul. Általában véve az újszülött részére az anyatejet tartják a legmegfelelőbb tápláléknak, továbbá azt ajánlják, hogy a születést követő 1. 6 hónap során a gyereket kizárólag szoptatás révén tápláljuk. Mindazonáltal, olyan személyes okok is létezhetnek, pl. szakmai elhivatottság, függetlenség utáni vágy, melyek következtében, néhány nő a szoptatással való felhagyás mellett dönt. Ilyen esetekben jobban tesszük, ha a szoptatást el sem kezdjük, de a tejelválasztást még a tej belövelést megelőzően gyógyszeres úton nyomjuk el. Azon kérdés, miszerint akar-e szoptatni, avagy sem, minden anyuka esetében már a terhesség időszaka alatt eldöntendő!

Ovariál funkció:

Ha a gyermekágyi időszak alatt a tejelválasztást elnyomjuk,  az első menstruáció kb. 6 hét elteltével jelentkezik. Ha ezzel szemben a szoptatás mellett döntünk, úgy a havi ciklus a szoptatás időtartama alatt kimarad (laktációs amenorrhoe). A születést követő, első havi vérzések többnyire anovuláris jellegűek, vagy is fogamzó képes petesejtet nem tartalmaznak. Mindazonáltal, itt is igaz, miszerint kivétel erősíti a szabályt: Ennek következtében a különféle óvintézkedésekre a szoptatás időtartama alatt is fokozott hangsúlyt kell fektetnünk.

A hormonális változások további következményei:

A gyermekágyi időszak alatt megfigyelhető, extrém hormonális változásoknak köszönhetően, különféle, önmagukban véve még nem betegségértékű, intenzitásuk tekintetében pedig egyéni eltéréseket mutató, testi/lelki panaszok alakulnak ki.

Baby Blues, „nyűgös napok”:

A hormonális változásoknak, valamint az anyaság által az illetőre nehezedő megnövekedett felelőségnek köszönhetően, a gyermekágyi időszak alatt, szinte minden érintett esetében az eufóriától a levertségig terjedő heves érzelmi ingadozást (érzelmi hullámvasút) figyelhetünk meg. Míg számosan azon kérdést is felteszik maguknak, hogy alkalmasak-e egyáltalában az anyaszerepre, úgy egyes nők a külsejükkel kapcsolatos aggodalmakat fogalmaznak meg. 3-4 nappal a szülést követően 10 nő közül 8 esetében az ún. „nyűgös napok”, vagy baby blues néven ismert jelenségre is sor kerül. A valódi depresszióval ellentétben, a levertség aránylag gyorsan, többnyire legkésőbb a kórházi elbocsájtást követően elmúlik. Fenti jelenség, otthonszülő nőknél lényegesen ritkábban alakul ki. A legjobb megoldás, ebben az esetben a fokozott megértésre való törekvés, minek során hagyjuk, hogy a nő végül a vállainkon sírhassa ki magát.

Hajhullás:

A gyermekágyi időszak során, valamint a szoptatás alatt, gyakran fokozott hajhullásra kerülhet sor. Mivel a haj a terhesség időtartama alatt, mindazonáltal sűrűbb lesz, negatív végeredményről ilyen formán, nem beszélhetünk. Legkésőbb, az elválasztást követően, a hajnövekedés az után, ismét normalizálódik.

Rohamszerű verejtékezés:

A változó évekhez hasonlóan, a gyermekágy időszaka alatt, szintén olyan heves, valamint gyakori, rohamszerűen kialakuló verejtékezési hullámok léphetnek fel, melyek a pácienst egyfelől fokozottan igénybe veszik, másrészt sűrű zuhanyzást és ruhacserét tesznek szükségessé.

Komplikációk:

A gyermekágyi időszak során a komplikációkra utaló jelek vérzések, ill. láz kialakulása kapcsán mutatkoznak meg. Míg a vérzés nem megfelelő sebgyógyulásra, valamint a méh nem kielégítő mértékű regenerálódására, addig a láz gyermekágyi fertőzések, ún. puerperal infekciók jelenlétére utal. A gyermekágyi láz, valamint az emlőmirigy-gyulladás (mastitis) egyaránt ide tartoznak. A nem megfelelő lefolyás esetén, mastitissé átalakulható tejpangás szintén a testhőmérséklet emelkedésével járhat együtt. Olyan trombózis, valamint embólia, melyek operációt követően, ill. hosszasabb kirándulások után gyakrabban alakulhatnak ki, szintén a gyermekágyi komplikációk részei. Pszichés panaszok alatt, a gyermekágyi depressziót, ill. a gyermekágyi elmebajt értjük.

Sebgyógyulás, regenerálódási zavarok:

A méh sebgyógyulási folyamataiban, valamint regenerálódásában mutatkozó zavarokat gyakran, túlságosan is gyenge gyermekágyi folyás kísérheti. A méh felső széle (fundus uteri) fenti esetben, a gyermekágyi időszak által indokolt helyzetnél magasabban helyezkedik el. Mivel a gyermekágyi folyás felszálló csírákat tartalmaz, fenti zavarok kockázata a túlzott mértékű vérvesztés mellett, a fokozott fertőzésveszélyben rejlik. Az anya állapotában beálló, szemmel látható javulás bekövetkeztéig a bába, ill. az orvos részéről szinte napi rendszerességgel végzett ellenőrzés szükséges. Ennek során a méh méretét, valamint a gyermekágyi folyás jellegét vizsgáljuk. A méh megfelelő visszafejlődését a különféle fizikai beavatkozások, mint masszázs, egyszerű tornagyakorlatok valamint hason fekvés mellett a gyereknek az emlőre történő gyakori ráhelyezése, valamint a meleg behatás, egyaránt segíti.

Gyermekágyi láz:

A gyermekágyi lázat (endometritis puerperalis), mely többnyire a placenta korai tapadási felszínén jelentkezik, a megemelkedett hőmérséklet, ill. láz, nyomásra emlékeztető alhasi fájdalmak, rossz szagú (fötid-jelleg) gyermekágyi folyás, ill. esetenként vérzések kísérik. A méh visszafejlődése, mindamellett, többnyire késleltetett jellegű. A születést követő, első néhány nap során a még szélesen nyitott méhnyak szájnak köszönhetően, a méh, valamint a hüvely között közvetlen összeköttetés áll fenn. Ezen körülmények között a különféle csírák nem csak, hogy akadály nélkül szállhatnak fel,  de a szülés alatt kialakuló sérülések miatt, különösen is gazdag táptalajra lelnek, amiért az anya számára a környezetből származó, ezen  idegen csírák fokozott veszélyforrást jelentenek. Súlyos esetekben, a fertőzés a környéki szövetekre is átterjedhet, ill. abszcesszus is kialakulhat. A különféle antibiotikumoknak, valamint a methilergometrin nevű hatóanyagnak köszönhető azon eredményes kezelések révén, melyek a méh kontrakciót eredményesen segítik elő, a méhgyulladás mind amellett, hogy a korábbiakhoz képest, manapság immár ártalmatlan lefolyású, többnyire gyors és teljes mértékben gyógyul. A magyar orvos, I. P. Semmelweis 1847-ből származó azon felismerése, miszerint, az annak idején rettegett, életveszélyt okozó gyermekágyi láz esetén kontaktfertőzésről van szó, történelmi jelentőségűnek bizonyult. A sterilitási kritériumok bevezetésének köszönhetően, fenti betegség előfordulását ezt követően, messzemenőkig sikerült visszaszorítani. Ezek értelmében a gyermekágyas anyák fertőzésekkel szembeni védettségét biztosítandó, a nemi élet gyakorlásának ismételt megkezdésével a gyermekágyi időszak végéig várnunk érdemes.

Trombózis, embólia:

A gyermekágyi időszakban, különféle körülményeknek köszönhetően, fokozott trombózis-, valamint embóliaveszély áll fenn.

A gyermekágyas anyák esetében, a véralvadási faktor a normál érték kétszeresét mutatja;

A terhesség időtartama alatt a különféle hormonális változások miatt fokozott visszérképződés (varicosa) is lehetséges, amiért is a trombózisveszély növekszik.

 Mivel a gyermekágyi időszakban az érintett nők kevesebb aktivitást mutatván, a vérkeringés intenzitása csökken, a trombózisképződés kockázata fokozódik.

A megnagyobbodott méh, a nagyobb méretű vénákra nyomást gyakorolván, hátráltatja a vérkeringést.

Fenti kockázati tényezők kiküszöbölésének érdekében a gyermekágyból való minél hamarabbi felkelés, valamint a gyermekágyi gimnasztika egyaránt javasolt. Veszélyeztetett nők esetében a támasztóharisnya hordása különösen ajánlott.

Gyermekágyi depresszió:

Habár, a valódi gyermekágyi depresszió kialakulásának az okai mind a mai napig nem egyértelműen tisztázottak, a közvetlenül a szülést követően észlelhető, jelentős hormonális változások, minden esetre, legalább is gyanúra adnak okot. A gyermekágyi depresszió a baby blueshoz hasonlóan, általában a 3-7 napok közötti időszakban kezdődik, előbbivel ellentétben azonban, tartósabbnak bizonyul, amennyiben hetekig, hónapokig, sőt esetenként akár tovább is fennállhat. A hirtelen, minden ok nélkül kitörő sírás, valamint a kudarctól való rettegés egyaránt a tünetek közé tartoznak. A gyermekágyi depresszió során a fiatal anyuka a depresszív hangulat mellett jellegzetes módon alvászavarban, belső nyugtalanságban, ill. motiválatlanságban szenved, mely utóbbi jelenség főként a reggeli órákban tapasztalható. Mivel a gyerek megfelelő fejlődése esetén fenti, pszichés tünetekkel szemben az anya környezete gyakran értetlennek bizonyul, ami az érintett helyzetét tovább súlyosbítja, igen fontos, hogy mindamellett, hogy lelki állapotát se maga az anyuka, sem pedig a hozzá közel állók ne próbálják elbagatellizálni, minél hamarabb orvosi, vagy pszichológiai segítséget vegyenek igénybe!

Gyermekágyi elmezavar:

Egy ritka, súlyos, többnyire azonban átmeneti jellegű betegség, mely a gyermekágyi pácienseknek mindössze 01,-0,3%-át érinti, nem más, mint az ún. gyermekágyi elmezavar, melynek fellépésére az esetek többségében a szülést követő 2 héten belül, ritkábban a 3-12. hét közti időszakban kerül sor. A gyermekágyi elmezavar kórképe mindamellett, hogy sokrétű, különféle, gyakran váltakozó, ún. pszichotikus szimptómákat mutat. A depresszív, valamint az eufórikus állapot, a hallucinációk, belső nyugtalanság, félelem, valamint pánikrohamok, továbbá a különféle kényszercselekvések egyaránt a fenti tünetek közé tartoznak. Gyermekének ellátására, ebben az állapotban az anya többnyire nem képes. A betegség pszichotikumokkal történő gyógyszeres beavatkozást, ill. gyakran pszichiátriai klinikán való, hozamosabb tartózkodással járó gyógykezelést igényel. A kísérő pszichoterápiás kezelésre többnyire az akut tünet együttes lecsengését követően kerül sor. A pszichotikus állapot során az öngyilkosság, valamint a gyermekgyilkosság veszélye szintén fennáll. Habár a gyermekágyi elmezavar lefutási ideje átlagosan, mintegy 3 hónap, az esetek csekély hányadában a  betegség a későbbiek során kiújulhat.

#1 Dr.BauerBela

---