Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2019. július 7., vasárnap

#1 Dr.BauerBela

Gyermekkori szexualitás

Gyermekkori szexualitás

E témáról nem könnyű röviden, mégis összefoglalóan szólni, hiszen könyvtárnyi irodalma és önálló tudományága van. Freud óta számtalan elmélet és megfigyelés gazdagítja ismereteinket. Elméletileg már majdnem mindent tudunk, a gyakorlatban mégsem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnénk. Ennek okát egyrészt az egyház középkori befolyásában - tabuizálás, moralizálás, puritánságra intés - másrészt az ipari társadalom alapszerkezetében kereshetjük. A nemiség kibontakozása

Az életforma alapvető megváltozása gyökeresen átformálta legősibb, legelemibb ösztönünk megélését is. A ma is ősi viszonyok között élő népek sokkal természetesebben, problémától mentesebben integrálják hétköznapjaikba a szexualitást, mint mi. Számukra a nemiség nem pusztán azt a tevékenységet jelenti, amit a felnőttek nemi szerveikkel végeznek, kezdetének nem azt a pillanatot tartják, amikor a kisgyermek elkezd játszani saját vagy játszótársa nemi szervével, avagy felteszi a sokak által "rettegett" kérdést: "hogyan születik a kisbaba?".

Természetesen nem arról van szó, hogy másszunk vissza a fára és akkor rendbe jön a nemi életünk; ám a 60-as, 70-es évek szexuális forradalma sem a kívánt változáshoz vezetett. A gátak leépítése által a fogyasztói társadalom átlendült a ló túloldalára. A tizenévesek számára szabadon hozzáférhető videók, szexlapok gátlástalan erőszakkal összefonódó pornóvilága sem jelent ideális légkört.

A nemiség kibontakozása, a testi-lelki-szellemi női vagy férfiúi öntudat fejlődése nemcsak a közvetlen "gyakorlati" lehetőségektől függ. A környezetből (szülő példája, óvoda, szomszédok, város) kapott élmények is döntően befolyásolják. A gyermek játékszerei, könyvei, ruhái is jelentősen formálják az öntudatot és a másokkal szembeni viselkedést.

Bár a szexuális nevelés terén tevékenykedők mind szorgosan igyekeznek eleget tenni feladatuknak, keveset tudnak változtatni azon, ami addigra kialakult. A biológia tanár felvázolja a szaporodást, az evolúciót, a nemi szervek működését, feltárja a hormonháztartás titkait, a hittanórán a gyermek a társas élet erkölcsi alap-jairól hallhat, a szociológus fejtegetése a szexualitást mint árut értelmezi és a vele való visszaélést boncolgatja. Mindez azonban csak soványka, száraz elmélet, ami alig visz előre.


A szexus az egész embert érinti

A gyermek tanulásszabálya azonban - mint más téren is - a játék. A szoptatás, tisztába tevés mozzanatai, a fürdetés öntudatlan élmények. A nemiség ugyanis az egész embert érinti. A testet, a lelket és a szellemet egyaránt. Ezért a szexualitás "elsajátítására" olyan játékok is alkalmasak a későbbiek során, melyek élénkítik érzékeinket. Kedvtelés, szeretetteljes gyengédség, kíváncsiság, pajkosság kötődhet hozzájuk.

A nyár mindig több lehetőséget kínál közvetlen testi érintkezésre, hisz ilyenkor jóval kevesebb ruhát viselünk. Egymás ledörzsölése törölközővel, beolajozása napozás előtt, hempergés a matracon természetes, mégis elemi élmény.

Számtalan formában játszhatunk úgy, hogy bizonyos tárgyak vagy a játszótársak megérintése, megtapintása fűszerezze a felszabadult együttlétet. A fogócskázás, pirospacsizás ezek legegyszerűbb és legősibb formái. A "kinek a keze van a vállamon", vagy a "melyik testrészemmel simogattam meg a hátad" már kifinomultabb társas időtöltések.

A testi öntudat fejlesztésére nagyobbacska gyermekkel játszhatunk háton fekve talppal biciklizőst vagy gondolatban "megvan-e még mindenem"-et. A szájunkkal például úgy játszhatunk, ha egy ropit két vége felől a közepe felé együtt ropogtatunk egyre közeledve egymáshoz. A "tanulás", a kellemes élmény és a vidámság ideális kombinációja a szaglást élénkítő, bekötött szemmel játszott kitalálósdi. A szerelem hangjai olykor hangosak, olykor egész halkak. Közölnivalónkat hadarva vagy egészen lassan is elmondhatjuk. Ezt a nyelvi sokszínűséget ölelhetjük fel például sugdosós játékok formájában.


A pubertáskor felébredő szexuális vágy

Természetesen játékokat a gyermekek maguk is kitalálnak. A doktoros és a papás-mamás játékban a gyermekek visszahúzódva - felnőtt nélkül - ismerkednek testrészeikkel. Óvakodjunk attól, hogy megzavarjuk őket. Képzeljük magunkat a helyzetükbe.

Ha a gyermekek az élet más terén is harmonikusan fejlődnek, ezek a játékok sem öltenek káros formát, mértéket. Minél kisebb a gyerek, annál inkább a puszta "működési alapelv" érdekli. Csak a pubertás táján jelentkezik a konkrét szexuális vágy. Ennek elnyomása azonban bármely korban kárt okozhat. Hiba lenne a kamaszodó fiút vagy lányt önkielégítésen "tetten érve" megszidni, vagy moralizáló szavak kíséretében megbüntetni. Az esemény így traumás élménynyé fajul, ami nemcsak a későbbi szexuális életre, hanem az egész személyiségfejlődésre rányomhatja bélyegét.

Aki a fenti módon "készíti fel" gyermekét a szexualitásra, páros életre, az nem fog nehézséggel küzdeni, amikor a felvilágosító beszélgetésre kerül sor. Tudni fogja, hogy a "nagy titokba" való bevezetés nem egyszeri beszélgetés arról, amit két felnőtt a nemi szervével közösen cselekszik. A konkrétan feltett kérdésre olyan választ fog tudni adni, mint bármi mást érintő kérdésekre. Természetesen, magától értetődően, egyszerűen, a gyermek pillanatnyi képzeletvilágához és fejlődési fokához mérten. #1 Dr.BauerBela

A gyermekkori szexualitás kérdései – mikor problémás és mi okozhatja?

A gyermek- és serdülőkori szexuális viselkedés gyakran aggasztja a felnőtteket. Ma már számos kiváló ismeretterjesztő  irodalom segít bennünket abban, hogy az egészséges szexuális fejlődésről többet tudhassunk meg. Különböző szempontokkal gazdagítsuk szexuális nevelésünket, és ne rohanjunk rögtön szakemberhez aggódva, ha önkielégítésen kapjuk a lurkónkat. A gyermek vagy serdülő szexuális megnyilvánulásainak bizonyos mintázatai azonban különböző problémák jelzői lehetnek. Cikkünkben ezeket a mintákat és lehetséges okokat tárgyaljuk.
A szexuális nevelés és a felvilágosítást támogató források, mint például a Yelon applikáció témájában korábban már olvashattátok cikkeinket, ahol szintén megjelent az a gondolat, hogy születésünktől kezdve szexuális lények vagyunk. Sőt, már magzati korban is megfigyelhető a pénisz merevedése. Freud használta először a „polimorf perverz” kifejezést az embergyerekre, aki testének számos területén képes gyönyörhöz jutni. Fejlődésének előre haladtával ez a szexuális energia egyre inkább a genitáliákra fog összpontosulni, összekötődve a párkapcsolat kialakítási igényekkel. Még ha modern szülőnek is tartjuk magunkat, aki tisztában van a szexuális nevelés komplex jelenségével, mégis gyakran zavarba jövünk, amikor csemeténk vadul ring kedvenc hintalován. Esetleg merevedést produkál a szerető anyai ölben, vagy csak ártatlanul arról kérdez, hogy „Én úgy lettem, hogy ti dugtatok”? Elfelejtettük már, hogy nekünk is voltak akár hasonló megnyilvánulásaink Pistikével az oviban vagy Klárival az iskolában. Talán mi sem olyan reakciót kaptunk ezekre annak idején, amely igazán segítségünkre lett volna ott és akkor, valamint hosszú távon. Egy szó, mint száz
a genitáliák már gyermekkorban is reagálnak az örömet okozó ingerekre,
például erekcióval vagy nedvesedéssel. S érzés szintjén is kellemes élményt nyújtanak a gyermeknek ezek a pillanatok. A kisgyermekkorban megtapasztalt örömet okozó testi élmények azonban csak később, tanulás eredményeként kapnak szexuális címkét az egyénben, és kötődnek majd erotikus vágyhoz, a másik iránti vonzalom beteljesüléséhez.
Addig is nagyon fontos, hogy milyen élményeket, információkat szerez a gyermek a saját testével kapcsolatban, a nemét és az intim kapcsolatban lévők érintkezést illetően. Hogyan reagál a környezete szexuális megnyilvánulásaira, biztonsággal kérdezhet-e a témát érintő bizonytalanságaival kapcsolatban, és hiteles, korának megfelelő, számára kielégítő válaszokat, viszonyulásokat kap-e kérdéseire.
A szexuális megnyilvánulások számos formája valóban az egészséges fejlődés részei. Az önkielégítési próbálkozásoktól, a másik teste iránt mutatott fokozott érdeklődéstől, a papás-mamás, doktoros játékoktól lehet, hogy zavarba jön a felnőtt, azonban aggodalomra az esetek többségében egyáltalán nincs ok.
Nem kizárólag a nemi hormonok bulijától válik tehát szexuális lénnyé egy gyerek.
A kulturális sajátosságok különösen meghatározzák azt, hogy az egyén fejlődése során milyen szexuális viselkedési formák jelennek meg és mi tekinthető normálisnak. A szamoai lányok nem élnek meg például akkora felfordulást a szex körül serdülőkorban. A testükkel való kapcsolatuk ugyanis sokkal inkább magától értetődő, mint a nyugati kultúrákban. Az új-guineai fiúk a férfikorba lépés rituáléjaként orális kielégítésben részesítik a felnőtt férfiakat. A nyugati kultúrák számára ezek minimum elképzelhetetlen, de akár szexuális visszaélésnek minősülő események lennének.
A kulturális sajátosságok különösen meghatározzák azt, hogy az egyén fejlődése során milyen szexuális viselkedési formák jelennek meg és mi tekinthető normálisnak.
Vannak azonban olyan tapasztalatok, amikor mind a felnőtt, mind egy szakember fantáziájában jogosan felmerülhet a szexuális viselkedés problémát jelző természete. Egyes gyerekek fokozott szexualitást tanúsítanak viselkedésükben (rendszeresen nemi szervüket mutogatják az osztálytársaknak a játszótéren, társaik fenekét simogatják visszatérően stb.). Ezeknek a gyerekeknek például problémájuk lehet a társas odafigyeléssel, az impulzusaik szabályozásával. Mindez szexuális megnyilvánulásokban kanalizálódhat, noha az okot nem feltétlenül a szexuális fejlődésben, esetleg átélt traumában kell keresni, sokkal inkább az önszabályozás elakadásában.
Sharon Lamb és Aleksandra Plocha négy pontban fogalmazta meg, hogy mi tekinthető normalitástól eltérő szexuális viselkedésnek gyermekkorban.
  • A szexuális elemet tartalmazó játék nem kölcsönös beleegyezésen alapul (az egyik gyermek kényszeríti a másikat vagy visszaél korából adódó erejével).
  • A szexuális viselkedés sérti az egyéni határokat, azaz az egyik fél kellemetlenül érzi magát a játékban való részvételtől, a viselkedés „felnőttszerű” (például a két gyermek közösüléssel, anális behatolással próbálkozik vagy szexuálisan kísérletezik egy állattal).
  • A viselkedés ártalmas az egyénnek akár fizikai, társas vagy pszichológiai szempontból.
  • A viselkedés repetitív, állandó vagy kényszeres.
A felsorolt sajátosságok gyakorlatilag bármely más nem szexuális gyermeki viselkedés esetén problémás jeleknek tekinthetőek. Továbbá találkozhatunk olyan serdülőkkel is, akik viselkedésükkel nem bántalmaznak másokat, de éppen magukat prezentálják szexuális tárgyként oly módon, mely aggodalomra adhat okot. Az a meleg fiú például, akinek nehézsége van hasonló korú fiúval kapcsolatot létesíteni orientációjának vállalásából fakadó félelmei miatt, online felületeken, bárokban próbálhat idősebb férfiakkal kapcsolódni, mely gyakran veszélyt jelenthet a számára. Az a tinédzser lány sincs könnyebb helyzetben, aki azt tanulta, hogy szexualitásával olyan előnyökhöz lehet jutni, melyeket saját erőforrásaiból még nem tud megteremteni. Így tehetős idősebb férfiak számára teszi elérhetővé testét, mellyel szintén veszélybe sodorhatja magát.
A saját test elfogadásának hiánya a szexualitás alakulását is befolyásolja.
Milyen problémák húzódhatnak meg a szexuális viselkedés mögött?
  • Túlzott stimuláció
A gyermekeket gyakran túlingerlik a szexuális üzenetek, melyek érkezhetnek a médiából, társaktól, családban látott szexuális jelenetekből. A szexuális játékok triggerei ezek az ingerek is lehetnek. A viselkedés normalitásának eldöntésénél fontos azonosítani, hogy a gyermeket érő ingeranyagok milyen forrásból származnak (média formái, bántalmazás, egyéb források).
  • Szexuális bántalmazás
A szexuális bántalmazás szintén egy túlingerlési forma, mely megjelenhet a gyermek szokatlan szexuális játékaiban. A szülő által elszenvedett szexuális bántalmazás befolyásolhatja a szülői viselkedést, mely megmutatkozik a gyermek játékában. Amennyiben terápiás környezetben jelenik meg a szexuális anyag, figyelmeztető jel lehet a szakember számára, azonban nem ajánlott azonnal egy traumainterjút felvenni a gyermekkel. A játékban megjelenő szexualitás ugyanis elképzelhető, hogy egyáltalán nem kötődik szexuális traumához. A bántalmazáson átesett gyermekek játékában gyakran nem is bukkannak fel szexuális elemek, inkább a trauma egyéb körülményei és a kapcsolódó érzések exponálódnak.
  • Kötődési problémák
A gyermek- vagy serdülőkori szexuális problémák központjában állhatnak kötődési nehézségek, rendszerszintű problémák, mint például elmosódott határok a családban, szerepkonfliktusok, gyenge szülői modellek vagy akár visszautasítás tapasztalása a szülő-gyermek kapcsolatban.
  • Tudattalan konfliktusok
Egyes elméletalkotók szerint, ha az elsődleges gondozó nem képes a gyermek korai szexuális élményeire reflektálni, a gyermek arousal szintje növekedni fog, miközben azt idegennek érzi. Ez pedig a szexuális megnyilvánulások felerősödéséhez vezethet.
Nem mindig könnyű meghatározni, hogy milyen viselkedés minősül szexuális problémának gyermek- és serdülőkorban. Ennek egyik legfőbb oka, hogy a szex többnyire még ma is tabu – kivétel a médiában –, valamint a társadalmi megítélés is folyamatosan változik azt illetően, hogy mi az elfogadható a szexet illetően. Akár problémás, akár harmonikus viselkedésről van szó, mindig is fontos lesz az a biztonságos közeg, ahol a gyermek vagy serdülő testi-lelki elfogadást tapasztalhat, ahol felvállalhatja bizonytalanságait, és ahol hiteles válaszokra találhat kérdéseit illetően.

Felhasznált irodalom
Lamb, Sh., Plocha, A. (2017).Treating Sexual Problems in Children and Adolescents.In Peterson. Z. D. (2017). The Wiley Handbook of Sex Therapy pg. 420-450. John Wiley & Sons Ltd
Rogge, J-U (2007). Még hogy mindent tudnak? Park Könyvkiadó Budapest
#1 Dr.BauerBela

2019. július 6., szombat

VELESZÜLETETT KÖNYT9MLŐ CISZTA


A dacryocystocele, más néven dacryocele vagy veleszületett nasolakrimalis mucocele, a könnycsatornák folyadékkal történő felgyülemlése. újszülött időszakban. A bőr felszíne kékes duzzanata 



A
#1 Dr.BauerBela

SERDÜLŐKOR


SERDÜLŐKOR

Dr Vekerdy Tamás szavaival élve „Átmenetileg zárva”
Ez a felirat jól példázza a kamaszkor lényegét. A lázadás az örök nem időszaka. A kamasz folyton veszekszik, ellenáll! Soha semmi nem jó, úgy ahogy azt a legtöbb, de főleg a szülő mondja, még akkor sem, ha tényleg igaza van. Mert a kamaszkor lényege ez! És tegye is ezt! Alakítsa ki saját véleményét, találja meg saját útját a világba, ismerje meg magát!
Sok szülő számára ez az időszak a túlélés időszaka. Sok feszültség, idegesség konfliktus ideje.
És valóban nem könnyű átvészelni. De a normális kamaszkor része. Az eddig tanultak megkérdőjelezése, kivenni belőle azt, amit fontosnak tartunk és eldobni azt, amire nincs szükségünk. Egyfajta leltár, szelektálás.
Ez az időszak nemcsak a szülő, de a gyerek számára is megterhelő. A hormonális és testi változások mellett meg kell küzdenie a benne dúló feszültségekkel, helyére kell tenni zavaros érzéseit. Egy bonyolult és nehezen érthető világban mely számára idegen, sötét és félelmetes meg kell találnia saját útját. Meg kell küzdenie a szülői és a kortársi elvárásokkal. Be kell illeszkednie úgy, hogy közben maga sem tudja hová szeretne tartozni.
Semmiképpen nem javasolt a túlzott szigor, mert az visszacsap! Támaszkodni kell arra, amit addig tettek a gyermekért. A nevelésük nem volt hiábavaló, és ha azt is érzik a gyerek eltávolodott vissza fog térni!
Türelemmel, megértéssel ugyanakkor határozott elvárásokkal ez az időszak is jól végződhet.
Több esetben is találkoztam olyan helyzettel ahol a szülő örömmel jelezte, hogy az ő gyereke nem lázad. Nos, ez nem jó! Mert ha a serdülőkorban nem teszi, majd megteszi később!
A serdülőkor három legfontosabb feladata:
  1. Szülőkről való fokozatos érzelmi leválás, elszakadás 
  2. A szexuális szerep személyiségbe való beépítése, az „új” identitás kialakítása és stabilizálása
  3. A jövőbeli társadalmi szerepre való szocializáció (pályaválasztás, társadalmi normák beépítése a személyiségbe)
A problémák több területen is kifejeződhetnek:
  • Szélsőséges, provokatív viselkedés.
  • Durva, sokszor akár pimasz, elutasító viselkedés (melyben megjelenik a küzdelem az énhatárokkal; az énvédelemmel kapcsolatban. Ennek eszköze az agresszió).
  • Túlzott veszélykeresés, csavargás.
  • Testi elhanyagoltság (hátterében többnyire a testi változások elfogadásának nehézsége áll, de lehet szembemenés a társadalmi normákkal is.)
  • Meghökkentő jelvények, küllem, öltözködés (ebben a kiválasztott csoporthoz való tartozás is kifejeződik).
  • Szélsőséges csoportokhoz való csatlakozás (lehet a lázadás kiélezett formája, de utalhat családi problémákra is).
A serdülőkor sok szélsőséges hangulati, érzelmi, indulati megnyilvánulással jár. A szélsőséges viselkedés tartóssága vagy megmerevedése komolyabb elakadást jelez.
Serdülőkori vészjelek (M. Laufer)
  1. Gyerekes: gyermekkori attitődhöz való ragaszkodás, félelem a felnőtté válástól.
  2. Merev, túlkontrollált viselkedés: spontán megnyilvánulásoktól, saját gondolatoktól való szorongást jelez.
  3. Kortárs kapcsolatok elégedetlensége: kisebbekkel vagy nagyobbakkal teremt kontaktust, kortársak között magányos, visszahúzódó.
  4. Túlzott kötődés a szüleihez: a leválási folyamat nehézségét jelzi.
  5. Érzelem nélküliség, közömbösség: olyan helyzetekben, melyek másokat intenzíven megérintenek.
  6. Problémás, irreális jövőre irányultság: nem érdekli a jövője, hárítja a kérdéseket, vagy irreális tervei vannak (önismeret, önreflexió elégtelensége).
  7. Képzelet és valóság bizonytalan elkülönítése: szenzitív túlértékelés, gyanakvó, bizalmatlan attitűd lehet a háttérben; de a több szempontból való értékelés hiányát is jelezheti.
  8. Félelemkeltő gondolatok, fantáziák túlzott megjelenése.
  9. A cselekedetek, gondolatok idegenné válása: saját akaratától függetlennek éli meg, amit csinál. Amennyiben ez gyakorivá válik, úgy ez pszichózis előfutára lehet.
A serdülőkorban megjelenő leggyakoribb nehézségek:
  • Indentitáskrízis
A képzelet és valóság összemosódik, nagyfokú érzelmi, hangulati, affektív labilitás és nyugtalanság jelentkezik. Visszahúzódóvá válik, magába zárkózik. A külvilág felé passzívnak mutatkozik, beilleszkedési nehézségei lehetnek.
Derealizációs, deperszonalizációs gondolatok, olykor kényszeres megnyilvánulások jelentkezhetnek- Gyakori, hogy a vágyott szerepek és a valós pozíció közti ellentmondása elviselhetetlen számára - a magányos kamasz öngyűlölővé válhat - gyakran párosul párkapcsolati kudarcokkal.
  • Teljesítménykrízis
A teljesítmény kritikus mértékű zuhanása gyakori kamaszkorban. A hozzáállást befolyásolja a szülői minta, saját elvárások, motiváció, megküzdési stratégiák színvonala, önértékelés, önbizalom, referenciaszemélyek értékei, a referenciacsoport normái
Az átmeneti teljesítményzavar oka lehet szerepdilemma; dac; félelem a túlzottan sikeres szülővel való azonosulástól; kisebbrendűségi érzés; önértékelési zavar; családi dinamikai zavar…stb.
  • Szociális gátlás
Nem egy konkrét krízis, de azzá válhat, mert a serdülő nem tud beilleszkedni a kortárscsoportba, nem találja a helyét. Állandó meg nem értettség érzése keríti hatalmába, fél, hogy a másik nem elítéli, hogy nevetségessé válik, elpirul. Segítség nélkül szociális fóbia alakulhat ki.
  • Pubertáskori drogfogyasztás (leggyakoribb oka a kíváncsiság és a csoportnormának való megfelelés. A háttérben sokszor van sérült családi kapcsolatrendszer).
  • Szorongásos-depresszív tünetek (serdülőkorban a hangulatingadozások természetesek, de ha hosszabb ideig fennállnak arra, komolyan oda kell figyelni).
  • Evészavarok.
  • Alvászavarok.
  • Szuicid fantáziák, szándék, kísérlet, cselekedet az öngyilkossági kísérleteket.
    Leggyakoribb megnevezett okok: családi kapcsolati zavarok, párkapcsolati problémák, magányosság, iskolai, tanulmányi, önértékelési kudarcok, identitásválság.
    A szuicid veszély jelei: reménytelenség, tartósan levert hangulat, negatív önkép, gyakori öngyilkossági gondolatok, tervezgetés, önsebzések, korábbi kísérletek.

#1 Dr.BauerBela

2019. július 5., péntek

koponyacsont synostózis

Tünetek és jelek ■ A koponya deformitása születéskor észrevehető ■ A klinikai megnyilvánulások függnek az adott  varratok  záródásának idejétől. Az anterior plagiocephaly gyakrabban fordul elő a lányoknál, és az egyoldalú koronális szinosztózisnak köszönhető. A jellemzők közé tartozik a kiterjesztett koponya, a homlok simítása az emelkedett szemöldökkel az érintett oldalon, és az arc aszimmetrikus jellemzői. oxycephaly, acrocephaly, toronyfej és toronyfej) #1 Dr.BauerBela

KÖTŐHÁRTYA GYULLADÁS CLAMYDÁVAL


Számos különböző baktérium, vírus és chlamydia okozhat szemfertőzést (pl. Haemophilus, gonorrhoea és herpesz. Az utóbbi kettő pusztító lehet, ha nem kezelik azonnal és helyesen). Idegen test érzése a szemben, bőrpír és kis bizonyos viszketéssel.


#1 Dr.BauerBela

Hogyan nevelj optimista gyereket?

Hogyan nevelj optimista gyereket?


Martin Seligman, a pozitív pszichológia atyja nagyon sokat foglalkozott azzal, hogy hogyan fordulhat elő, hogy a jelenkori társadalom soha nem látott mértékben depressziós. Miért van, hogy olyan sokan sokkal rosszabbul érzik magukat a bőrükben, mint mondjuk a nagyszüleink, dédszüleink, akik pedig esetleg még világháborúkat is át kellett hogy éljenek?
Aki arra gondol, hogy régebben is valószínűleg ugyanannyi depressziós ember létezett, csak nem depressziónak hívták a betegséget, az téved. A kutatásokat ugyanis nem úgy végezték, hogy azt kérdezték volna az öreg néniktől, hogy voltak-e depressziósak, hanem például olyanokat, hogy fordult-e elő életében, hogy rendszeresen sírt volna megmagyarázhatatlan okok miatt. Nagyon szignifikáns eltérések mutatkoztak, ráadásul egyre fiatalabbakat is érint. valóban kezd népbetegséggé válni a depresszió és ijesztő méreteket kezd ölteni a gyerekek körében is.
A fent említett Mr. Seligman elhatározta, hogy megtalálja az ellenszert és kifejlesztett egy módszert, amivel nagyon sok gyereknek segített HOSSZÚTÁVON elkerülni, illetve csökkenteni a depressziót, optimistábbá válni.
De először tisztázzuk a definíciót. Az optimizmus alatt nem azt a “hurrá optimizmus”-féle, rózsaszín ködöt értjük, amikor mindig jobb dolgokra számítunk, mint ami valószínűleg történni fog. Aki nem reálisan méri fel a cselekedetei vagy egyes szituációk lehetséges jövőbeni kimeneteleit, az sem fog jobban járni, mint aki mindig feltétlenül a közelgő Armageddont vizionálja maga előtt, ugyanis az ilyen embereknél megvan a veszély arra, hogy felkészületlenebbek, így ez fogja lehúzni a teljesítményüket.
Leginkább arról a fajta optimizmusról van itt szó, amikor reálisan látjuk a helyzeteket, nem katasztrofizálunk, nem gondoljuk úgy, hogy a rossz egészen biztosan, megváltoztathatatlanul örökre rossz marad és legfőbbképpen nem úgy gondoljuk, hogy minden azért romlik el, mert mi magunk nem vagyunk jók semmire. Az a féle hozzáállás, hogy ha valami negatív dolog történik, akkor belátjuk, hogy “igen, ez most nem jó”, de úgy gondoljuk, hogy képesek vagyunk kiutat, megoldást találni. Ha hibázunk, akkor nem temetjük az ügyet azonnal, hanem újra próbálkozunk. Valóban egy olyan dolog, ami ahhoz, hogy valaki sikeres és boldog tudjon lenni, elengedhetetlen.




Mitől lesznek pesszimisták a gyerekek?

A gyerekek alapvetően optimistának születnek. Például, ha lenne olyan csecsemő, aki kezdettől fogva pesszimista, akkor lennének, akik nem tanulnának meg járni, hiszen a kezdeti próbálkozások után feladnák az egészet. De akkor hol romlik el? A pszichológusok szerint több oka is lehet, nevesítve: szülők pesszimizmusa, nem megfelelő dicséret, nem megfelelő kritika, a nevelők/tanárok rossz hozzáállása, illetve kis mértékben talán még a genetika is befolyásolja.
Dr Seligman azt találta, hogy az a generáció lett leginkább pesszimista Amerikában, akiket az önértékelésük növelése érdekében állandóan dicséretekkel halmoztak el. A “túldicsérés”, a nem őszinte dicséret, illetve az indokolatlan dicséret nem hogy erősítette volna a gyerekek önbizalmát, hanem rombolta is.
Ez azért fordulhatott elő, mert a gyerekek egy idő után vagy a motivációjukat veszítik el a túl sok dicsérettől vagy akár teljesítménykényszeressé válhatnak, hogy mindig ugyanazt a szintet tudják hozni.




Mit tehetünk, hogy optimistábbak legyenek a gyermekeink?

1. Példamutatás

Rettenetesen nehéz egy pesszimista beállítottságú szülőnek optimistába váltani, de mégis ez az egyik legfontosabb dolog. A kisgyerekek a szüleiket utánozva tanulják meg a legtöbb dolgot, azt is, hogy a problémáikat hogyan kezeljék. Ha azt látják maguk körül, hogy az anyukájuk összeomlik egy-egy probléma felmerülésekor, akkor ők is ugyanígy fogják kezelni a hasonló szituációkat.
Gondolom sokatok észreveszi néha még saját magán is, hogy önkéntelenül is ugyanúgy csinál dolgokat, mint ahogy a szüleitől látta. Én sokszor mondok olyanokat, amik bevillannak, hogy anyukám ugyanezeket mondogatta gyerekkoromban. Olyanok ezek a dolgok, mint a számítógépes programok, annyi különbséggel, hogy a gyermekkor korai szakaszában tapasztalt dolgokat még nehezebb kitörölni, mint azokat a tapasztalatokat, amiket később szereztünk.
Anyukák, apukák! A lenti pontok nektek is szólnak. A pszichológusok szerint az optimizmus felnőttkorban is tanulható. Jót tesznek magatoknak és a gyermeketeknek is, ha egy kicsit pozitívabban álltok a problémáitokhoz.

2. Meg kell tanítanunk nekik, hogy hogyan értelmezzék a maguk körül tapasztalt rossz dolgokat!

Ha egy probléma felmerül és rosszul érzik magukat, akkor a következő dolgokat érdemes átbeszélni velük:
a. Önhibáztatás
Az nem probléma, ha felvállalja a gyerkőc a tetteiért a felelősséget, sőt… De az már probléma, ha úgy gondolkozik például egy matek egyesről, hogy azért kapta, mert buta vagy mert ő alapvetően rossz matekból és ez nem is fog megváltozni. Ha a saját tulajdonságairól gondolkozik negatívan, ha azt gondolja, hogy minden azért van, mert ő buta/csúnya/rossz stb.. az depresszióhoz is vezethet.
Meg kell neki tanítani, hogy saját magát mindig tudja fejleszteni. A matek dolgozatra legközelebb fel tud készülni jobban, a sport és az egészséges életmód segíthet abban, ha csúnyának érzi magát..
Mindenféleképpen tudatni kell velük, hogy nem azért történnek rossz dolgok, mert velük probléma van. Maximum olyan fordulhat elő, hogy valamit rosszul csináltak, de ezen pedig a jövőben lehet változtatni.
b. Örök érvényű/megváltoztathatatlan rossz
Amennyiben úgy gondolkozik a gyerkőc egy problémáról, hogy soha nem fog tudni változtatni rajta, akkor elveszíti a motivációt, hogy próbálkozzon. Meg kell tanítani neki, hogy kitartással igenis nagyon sok minden megváltoztatható. Ha nem érti a matekot, akkor kaphat szülői segítséget és elmagyarázhatják neki más szemszögből, más eszközökkel, mint ahogy az iskolában tették. Ha nem megy a kosárra dobás, akkor gyakorolni kell és menni fog. Ha nem fut elég gyorsan, akkor többet kell edzeni. Meg kell neki tanítani neki, hogy azokon a dolgokon, amik nem tetszenek neki az életében, mindig keresni kell a pontokat, ahol változtatni tud. Ha ezt nem teszi meg, akkor egész biztosan rossz marad minden, de ha próbálkozik – bár nem biztos, hogy első vagy második alkalommal – akkor lehetőséget teremt magának a változásra.
c. Általánosítás
A pesszimisták hajlamosak arra, hogy ha rossz dolog történik velük, akkor azonnal úgy érezzék, hogy az életük minden területe igazságtalanul borzasztó. Nem veszik észre, hogy mennyi szép dolog veszi őket körül, mert csak arra koncentrálnak, hogy már megint elrontották ezt a bizonyos matek dolgozatot. Emellett fel sem tűnik nekik, hogy rajzból pedig sorban hozzák az ötösöket. Fel kell hívni a gyerekek figyelmét a többi szép dologra, hogy nem dől össze a világ, ha egyest hoznak valamiből vagy az sem baj, ha nem sikerül valami elsőre. Ha képesek lesznek a pozitív dolgokat is észrevenni, akkor már mindjárt nem tűnik olyan nehéznek minden és talán a problémamegoldás is könnyebben megy majd.

3. Meg kell tanítanunk nekik, hogy szabad hibázni!

Ha a gyerkőc egy idő után nem mer hibázni, akkor nem fog új dolgokba belekezdeni, illetve nem fog többször megpróbálni olyat, ami már egyszer nem sikerült. Ez pedig szinte ellehetetleníti azt, hogy meg tudjon tanulni új dolgokat, hogy sikeres legyen valamiben igazán. El lehet neki mesélni, hogy még a nagy tudósok is rettenetesen sok hibázás után jutottak el a felfedezéseikhez.
Nem buktam el, csak találtam tízezer utat, ami nem járható.
-Thomas A. Edison
Erről ide kattintva olvashatsz bővebben!

4. Dicséret

– Nem szabad sem túldicsérni a gyerkőcöt, sem túl kevésszer adni neki pozitív visszajelzést. Ezen kívül mindig inkább az erőfeszítéseket dicsérjük, mint a gyerek tulajdonságait. Tehát, nem azt mondjuk, hogy “de ügyes vagy”, hanem azt, hogy “nagyon ügyesen szedtél most magadnak a levesből”. Vagy nem azt mondjuk, hogy “Petikém, te milyen jó vagy matekból” hanem azt, hogy “láttam, hogy mennyire keményen készültél a matek dolgozatra. Nagyon örülök, hogy ötöst kaptál. Megérdemelted.”
Ha túl sokat dicsérjük a gyereket, vagy nem az eredményeit, hanem a személyiségvonásait emeljük ki, akkor teljesítménykényszeressé vagy motiválatlanná változhat. Egyrészt a túl sokszor szajkózott dicséret egy idő után már nem fog jelenteni semmit, elértéktelenedik. Másoknál úgy csapódik le, hogy fel van adva a lecke, most aztán bizonyítaniuk kell legközelebb, hogy ők valóban jók, hogy nehogy csalódást okozzanak annak, aki azt a szép dicséretet mondta.
Ezen kívül figyeljünk oda, hogy valóban olyan dolgokat dicsérjünk, amik miatt megérdemlik. Olyan dolgok miatt, ami valóban nem könnyűnek számít már neki és erőfeszítéseket kellett tennie, hogy elvégezze. Ha a játszótéren felmászik valahová, ahová eddig nem ment, akkor például el lehet neki mondani, hogy mennyire ügyesen csinálta, hiszen ez egy valóban nehéz feladatnak tűnt.
A dicséretekről ide kattintva olvashattok még.

5. Kritika

A kritikával szinte ugyanaz a helyzet, mint a dicsérettel. Nem arról mondunk kritikát, amilyen a gyerek, hanem, amit csinált. Például azt semmilyen körülmények között nem mondjuk neki, hogy hülye vagy rossz. Inkább azt mondjuk, hogy többet kellett volna készülnie, most ezt nem jól csinálta, vagy hogy amit most csinált az neked nem tetszett és szeretnéd, ha legközelebb máshogyan lenne. Az a jó, ha a kritikában benne van az is, hogy a jövőben szerintetek tud azon a dolgon változtatni, amit most rosszul csinált.
kritikából sem jó a túl sok, illetve az sem, hogy nem szólunk rá a gyerekre soha semmiért. Meg kell találni az aranyközéputat.
Tudom, hogy mindez elég sok egyszerre és ha valaki nem így élt, akkor nehéz ezeken változtatni, de nagyon ajánlom ezeket a dolgokat, nem csak gyerekeknek, felnőtteknek is. Nagyon sok búbánat okozójáról derül ki, hogy tudunk változtatni rajta majd (vagy legalábbis biztosan lesz lehetőség, hogy megpróbáljuk) és ha ezt sikerül elfogadnunk, akkor máris pozitívabb életet tudunk majd élni.

H


#1 Dr.BauerBela

2019. július 4., csütörtök