Ahol nem kell a gyermek

A reklámokat rendszerint elengedem a szemem és fülem mellett. Film közben egyenesen bosszant. Még az elkapcsolás szabadsága sem enyhíti az undort, ugyanis valamennyi elérhető kereskedelmi adó egyszerre, egy időben sugározza a sürgető felhívást, gyakorolja a megtévesztő nagyotmondást, amelyet az ’akár’ szócskával tesz csábítóvá. Úgyis tudom, te is tisztában vagy vele, hogy éppen az akár nem valósulhat meg, mert már nincs, elfogyott, lehetetlen, téves állítást fogalmazott meg a kereskedőház reklámrészlege...
E hosszabb litánia csupán arra szolgál, hogy jelezzem, független vagyok, nem dőlök be a hírverésnek, de bosszantani azért bosszantanak. Példának okáért a minap és azóta is többször az ütötte meg a fülezetemet, hogy valahol a szomszédos köztársaságban egy lakóparkot vagy wellnessközpontot reklámoznak, és nem átallják kijelenteni szemrebbenés nélkül (igaz, szemeket nem látni, mert a reklámarc nem mer a szemünk elé kerülni), hogy a fogyasztó, jövendő lakó, bérlő, ember- és istenkerülő kedvezményezett, dagadt pénztárcájú dúvad „gyermekmentes környezetet” kap Ráckevén, a Duna mellett, csodás kilátással... a meddő jövőre.
Ezt még eddig nem hallottam. Volt vagy ígértek már füst-, zaj-, lég-, cigány- és zsidómentes környezetet, aszerint, hogy a hirdető milyen ideológia híve, illetve mennyire szereti az ipari és városi szennyezettséget és a szellemi légkör milyen fokú tisztaságával elégedett már. De általában a társadalmak – amelyek nem készülnek kollektív öngyilkosságra – becsben tartják az utódokat, serkentenék a gyermekvállalást, támogatják a kismamákat gyermeknevelési szabadsággal, magasabb juttatással, bölcsődékkel és óvodákkal, kötelezik a lakosságot, hogy éljen szabadságjogával és küldje iskolába gyermekeit.
A gyermekmentes környezet ígérete egészen elvetemült gondolkodásmódra vall. Önzésre, ostobaságra, antihumánus életfelfogásra. Vagy őszinteségre: az azonnali üzleti haszon fontosabb, mint a jövendő üzletfelek léte. Őszinte a hirdető: nem szereti a gyerekeket, zajosak, szertelenek, zavaróak, nem lehet tőlük pihenni, aludni, olvasni, nőzni, üzekedni; foglalkozni kell a kiskorúval, mesét mondani, elvinnni a játszótérre, bábszínházba, buliba, tornászni, strandra, korcsolyapályára; el kell vinni és haza is kell hozni a gyermekkertekből, a növeldékből, kosár- vagy pinpongedzésről, ott lenni, amikor elalszik, amikor felébred, együtt kell vásárolni, fölösleges költségekbe kell verni magunk – felnőtt rációval nézve –, hiszen a gyerek kívánós, kevésbé tudja magát visszafogni, ellenőrizni, szabályozni; a gyereknek adni kell, nem lehet vele „normális üzleti kapcsolatot” létesíteni, a gyerek szeszélyes, követelőző, habzsol, csúnyán eszik a méregdrága étteremben, vagy nem eszik, válogat, nyafog, sír; folyton beüti a térdét és csupa kopás, seb és heg a lába télen-nyáron, rendetlenít a szalonban, az úriszobában. Nincs tisztában az idővel, belekotyog a felnőttek beszédébe, nem lehet tőle híreket vagy meccset nézni nyugodtan, szétdobálja a játékait és az isten egész játékboltja sem elég neki. Ráadásul még őt is cukkolják is gyermekadókon agyatlan, drága és gügye reklámokkal…
Nem sorolom tovább a hátrányokat. Nos, ezeket az embereket – feltehetően idősebb, megkeseredett magánzókat, off shore-lovagokat, boszikat – kell az új magyar törvények szerint eltartaniuk a gyerekeiknek. Igaz, akinek nem volt, az hiába vár majd államilag diktált gyermekszeretetre. Ezt a veszteséget kárpótolja a gyermekmentes övezet?
Csak az vigasztal – a káröröm határtalan bennem –, hogy nekik is adózniuk kell, meg kell fizetniük így vagy úgy a gyermekmentes csendet, kiváltságot, elefántcsonttorony-effektust, hiszen az államnak befizetett adójukból – akárcsak a miénkből, akik gyermekszeretők vagy -vállalók vagyunk/voltunk – visszaosztanak a kis- és sokgyermekes családoknak, anyáknak, sőt a kormányok, amelyeknek fontos a népességfogyás megállítása, az elvándorlás hatására keletkező munkaerőhiány pótlása, még emelnek is a juttatásokon, törvénnyel védik a születendő gyermek jogát a léthez.
Jogunkat a jövőhöz, az örömhöz.

A szerzőről

#1 Dr.BauerBela

---

FELESELÁS GYERMEK

Távkapcsolat: igen, nem?

Egy kapcsolat nem csak rózsaszínű felhőkből áll – sok problémával kell szembenézni minden nap. Ilyen például, ha a párunk külföldön kap állást. Ekkor fel kell tenni a kérdést: érdemes-e a kedvesünktől távol lakni?

Manapság már nem jelent akadályt egyik országból a másikba utazni, ott dolgozni, élni, aztán hétvégén vagy esetleg havonta hazalátogatni. Kinek ne tetszene egy külföldi menő állás egy zsák pénzért cserébe, úgy, hogy közben még világot is lát, nyelveket tanul? Hát annak, aki otthon marad: egy barátnő vagy barát, egy feleség vagy férj. Amíg például a Szex és New York alatt sírunk már csak a gondolatától is, hogy milyen érzés lehet elveszíteni a párunkat – ha nem is örökre, de hosszú hónapokra vagy évekre –, addig ez csak egy jól kitalált, milliós nézettséget hozó ötlet. De amikor a valóságban is bekövetkezik… Egy-egy ember életében három dolog játszik kulcsfontosságú szerepet: a munka, a család és a pénz. Hogy ki melyiket helyezi előtérbe, az már az egyéntől függ. De a tapasztalat a mai, pénzközpontú világban az, hogy bizony a munka előrébb való. A megfelelni akarás, a pénzhajhászás, az állandó versengés jellemzi életétünket. Egy jobb pozícióért a munkahelyen képesek vagyunk szó szerint Szingapúrig is elmenni, nem nézve a magánéleti követk

Fölmerül a kérdés: működik-e ilyenkor a távkapcsolat?  „A távolság jobban összehoz két embert”, „kiderül, mennyire hiányzol neki”, „megéri várni rá” – s még sorolhatnám, milyen sémákat mondanak ilyenkor, de van-e valóságalapjuk? Ha egy fiatal, húszas, harmincas éveiben járó, párkapcsolatban élő nő vagy férfi ilyen problémával szembesül, fel kell tennie magának a kérdést: érdemes-e távol laknia a párjától? A félelem attól, hogy kint talál valaki mást, vagy úgy megtetszik neki a kinti élet, hogy akár haza se jön többet, megölheti a kapcsolatot. Ezek mind-mind olyan kérdések, amelyekkel szembe kell nézni, majd logikusan dönteni. Persze, a szerelem éppen hogy nem szokott a logikán alapulni, de ez esetben a józan ész lehet a boldogabb élet kulcsa.Mielőtt a másik félben keresnénk a hibát és nem értjük, miért megy el, először is gondolkozzunk el a beszélgetések és az együtt töltött idő hiányáról. Minden problémára a megoldás az, ha beszélünk róla, ha nem fojtjuk el. Nehéz, talán a legnehezebb döntés ilyenkor elengedni a másikat, de nem láncolhatunk senkit magunk mellé. Nietzsche mondta: Ami nem öl meg, az megerősít. #1 Dr.BauerBela

---

CHALAZIA

A Chalazia a szemhéj cisztája a blokkolt olajmirigy miatt. Tipikusan a szemhéj közepén helyezkednek el, pirosak és nem fájdalmasak. Néhány héten keresztül fokozatosan lépnek fel.

#1 Dr.BauerBela

---

MACSKA HIMLŐ

RÁGCSÁLÓK ÁLTAL TERJESZTETT VIRUSOS BŐRFERTŐZÉS/KÖZTI GAZDA A MACSKA/

#1 Dr.BauerBela

---

A te gyereked mivel j'tszik

A te gyereked mivel játszik?

A reklámok százszámra ajánlgatják a legújabb fejlesztőjátékokat, a legszuperebb űrrobotokat és a csillogó pónicsodákat. De vajon mivel játszanak valóban szívesen a gyerekek?

Személyi kölcsönt keres? hirdetés

Teljesen megértem azokat, akik babát várva úgy tervezik, hogy nem veszik majd köbméterszámra a játékokat a gyereküknek, ehelyett inkább valamilyen nagyobb célra, például az egyetemi tanulmányokra gyűjtik apránként a pénzt a baba számláján. Én is így terveztem valaha. Egyvalamivel nem számoltam: hogy egy óvodásnak aligha csillan fel a szeme arra a lehetőségre, hogy valamikor majd egyetemre járhat, ehelyett viszont határozott véleménye van a legjobb robot és a legklasszabb, rajzfilmjelenetes építőjáték vonatkozásában. A játékok tehát egyre gyűlnek, hiszen se szeri, se száma az ajándékozós alkalmaknak, a hely fogy, én pedig egyre tanácstalanabb vagyok, amikor valamelyik rokon megkérdezi, mivel is lepje meg a gyereket. Szerencsére legalább a „sok kis, eldobható izé helyett egy kisebb, minőségi játék, ugyanannyiért” elvét sikerült többé-kevésbé keresztülnyomni a rokonságon.

A legnépszerűbb az építőjáték

De vajon mivel szeretnek a legjobban játszani maguk az érintettek? Az egyik nagy hazai játékforgalmazó cég erről és a magyar családok játszási szokásairól készített felmérést, több mint 400 szülő és összesen 668 gyermek tevékenységeit feltáró interjúk segítségével. A kutatás készítői arra voltak kíváncsiak, milyen típusú játékokkal mennyit játszanak a gyerekek, milyen társaságban töltik a játékra szánt időt, és hogyan változnak szokásaik a nemüktől, koruktól és a testvérek számától függően.

hirdetés

A szülőktől a felmérés készítői többek között azt kérdezték, mivel játszottak a legtöbbet a gyermekeik az előző hónapban. A válaszokból kiderült, hogy a legnépszerűbb játéktípus az építőjáték, amely a bölcsődés-, az óvodás- és a kisiskoláskorban egyaránt vezet, a szabadidős tevékenységek 31–38 százalékát teszi ki. Vásárhelyi Kriszta gyermekpszichológus, a kutatás szakértője szerint ez nagyon jó arány, hiszen az építőjáték a gyerekek számos készségét fejleszti: a logika, a matematikai készségek és a finommotorika mellett a kreativitásra is jó hatással van az elemek rakosgatása.
A második helyen a babás, állatos szerepjáték végzett, amelyet az említett korcsoportokban 15–28 százalékos gyakorisággal említettek. A szakértő szerint ez szintén jó eredmény, hiszen a szerepjátékban a kicsik a szociális szerepeket gyakorolják, ráadásul a játék során oldják fel mindennapos, apróbb-nagyobb konfliktusaikat, szorongásaikat is. Népszerűek még a táblás társasjátékok, a kézműves- vagy barkácsjátékok, az ügyességi és sportjátékok, továbbá a kártyajátékok is. A mozgással járó ügyességi játékokra Vásárhelyi Kriszta gyermekpszichológus szerint különösen nagy szükség van mind a fizikai, mind a lelki, mind a szellemi egészség szempontjából – a különféle mozgásformák ugyanis oldják a stresszt, sőt akár a tanulási zavarok korrekciójában is lehet szerepük.

Számítógép: a tizenévesek kedvence
A számítógépes játékokkal töltött idő a tizenévesek körében nő ugrásszerűen – az is megfigyelhető, hogy miközben a gyerekek egyre többet játszanak ezekkel a játékokkal, a szülők egyre kevesebb időt töltenek a gyerekekkel. Az összes korcsoportot figyelembe véve a számítógépes játékok említésének aránya mindössze 11 százalék, ami nem kirívó, ám megfigyelhető, hogy e játékok említési aránya korcsoportról korcsoportra nő, bár a hagyományos játékok összességében még mindig népszerűbbek. „Persze csak akkor, ha a szülők tényleg a valós helyzetet írták le válaszaikban, és nem a szociálisan elvárt irányba ferdítették válaszaikat” – teszi hozzá a gyermekpszichológus.

hirdetés

A tévé előtt hétköznapokon átlagosan egy, szabadnapokon másfél órát töltenek a gyerekek. Az egykék többet, hétköznapokon 1 óra 20 percet tévéznek, míg azok a gyerekek, akinek van testvérük, csupán 54 percig nézik a műsorokat. Ez arra enged következtetni, hogy a gyerekeket az unalom is a képernyő elé űzi. Vásárhelyi Kriszta arra hívja fel a figyelmet, hogy a szülőnek mindenképpen szabályoznia kell a tévé előtt töltött időt és a megnézett műsorokat, még akkor is, ha néha nagy szükség van erre a „bébiszitterre”, hiszen több érv is szól a nyakló nélküli tévézés ellen.

Ki dönt?

Nem vitás, hogy a legjobb játék is többet ér, ha van hozzá társaság. A szülővel közösen töltött játékidő korcsoportról korcsoportra haladva csökken, 10–14 éves korban már csak mintegy harmada a bölcsődéskori átlagnak. Az egykék átlagosan hetente közel másfél órával többet játszanak a szüleikkel, mint a testvérek között felnövő gyerekek. A lányok hétköznapokon többet játszanak más gyerekekkel, mint a fiúk, és több időt töltenek babás és állatos szerepjátékkal, valamint kézműveskedéssel. A fiúk körében az építőjátékok, valamint az ügyességi és sportjátékok a legnépszerűbbek.
A kutatás arra is kitért, hogy milyen százalékban választják ki a gyerekek a játék tartalmát: az esetek 60 százalékában a gyerekek döntenek arról, mit játsszon a család, míg 40 százalékban közös döntést hoznak erről a szülőkkel. A szülők kétharmada a játék végén a tanulságokat is megbeszéli a gyerekekkel, ami az érzelmi fejlődést segíti.

Minden játék jó

Nálunk úgy látszik, érvényesül a statisztikai átlag, hiszen az építő- és a szerepjátékok kerülnek elő szinte minden este. Újabban a táblás játékok is kedvencnek számítanak, sőt, mivel semmilyen keményvonalas irányzatot nem követünk, korlátozott mennyiségben még videojátékozni is lehet. Játékboltot vezető ismerősöm tapasztalata szerint viszont vannak olyan szülők, akik már az üzletbe lépéskor tisztázzák, hogy hozzájuk csakis fajáték teheti be a lábát. Mások ragaszkodnak egy márkához, egészen addig, amíg a gyerek végképp ki nem növi a teljes termékskálát. Megint mások csak olyan játékot vásárolnak, amely esetében jól körülírható, milyen képességeket fejleszt, a tévét és a számítógépet pedig kifejezetten tiltják otthon. A szakértő szerint egyik irányzat sem jobb vagy rosszabb a másiknál. „Fontos a szabad játék, amelyben a szülő elsődleges szerepe, hogy ezeket a játékokat megismertesse gyermekével, majd biztosítsa számára a választás lehetőségét – fogalmaz Vásárhelyi Kriszta gyermekpszichológus, aki azt is hozzáteszi: – A játékválasztásban nincsenek kizárólagos javaslatok: bármilyen játék jó lehet, főként, ha közösen játsszák, jó kedvvel, türelemmel és örömmel. A gyerekek egészséges testi, lelki és szellemi fejlődéséhez változatos programokra van szükségük kortársaikkal, szüleikkel és egyedül is.”

 

#1 Dr.BauerBela

---

JÁTSZANAK JÓ.DE MIT JÁTSZANAK A MAI GYEREKEK?

Játszani jó! De mit játszanak a mai gyerekek?

A felnőttek munkáját utánzó szerepjátékok népszerűsége töretlen, továbbra is erős a retrománia és a kicsi, gyűjthető játékok jelenléte. Tovább erősödnek az internettel kombinált, illetve a különböző kütyükön játszható, így az okostelefonokra és tabletekre letölthető játékok. Az azonban még a szakemberek számára sem egyértelmű, hogy kiszorítják-e majd a digitális játékok a hagyományosakat, vagy nem.

A retrodivat a játékokat sem kíméli – Kép:Pixabay

A gépek nem pótolják a társakkal és a családdal való közös játék örömét az amerikai NPD Group piackutató cég szerint, egy másik tanulmány viszont azt állítja, hogy a legtöbbet érintőképernyős felületen és konzolos játékokkal játszanak már a 12 év alatti gyerekek is.
A legrangosabb európai játékkiállításon Nürnbergben a játékpiaci szakértők nemzetközi csoportja négy játékpiaci trendet prognosztizált 2014-re.
1. A felnőttek elfoglaltságait utánzó játékok: barkácskészletek, orvosos, kertészkedő és a jövő tudósainak készült szettek, ismeretszerző játékok, anyai gondoskodást igénylő babák. Ez a trend örökzöld, amit az is alátámaszt, hogy a magyar játékpiacon a tavalyi szezonban az egyik legnépszerűbb karácsonyi ajándék a Cicciobello babák voltak, amelyeket etetni, gyógyítani kell, hasonlóan ahhoz, ahogyan az igazi gyerekeket az igazi anyukáknak.
2. A retrománia trend jegyében a szülők kedvenc játékai új köntösben jelennek meg, régi termékek újjászületnek, kultikus autók bukkannak fel újra, de új szerepben, továbbá régi játékok évfordulós kiadásai. Néhány éve már itthon is előkerültek a régi diafilmek, sőt a 40 éves Moncsicsi is visszakerült a játékboltok és a gyerekszobák polcaira.
3. A „mindent kicsiben” trend szerint urbanizált, mobil életvitelünk és egyre szűkülő élettereink hívták életre azokat a kompakt játékokat, amelyek használati tárgyaink tökéletesen kicsinyített másai, akár babaházak, akár utazásokra is elvihető, gyűjthető apró figurák. Ezek közül itthon a legnépszerűbbek a Trash Pack „kukabúvár”-sorozatok, amelyekből kaphatók figurák és kis autók is, komplett játékszettekkel, sőt jól fogy a márka magazinja is.
4. Az elektronikus játékok körének erősödése a legszembetűnőbb, a mobiltelefonnal vagy táblagéppel irányítható játékautók és repülők, valamint hagyományos táblás vagy kártyajátékok digitális változatai. Amerikai szakértők szerint azokat a technológiákat, amelyek a Consumer Electronic Show-n vagy egyéb számítástechnikai szakkiállításon megjelennek, hamarosan a játékokban is alkalmazzák.

Vigyázat! Trombózist okozhat a sok videojáték!

A különböző videojátékok, de akár a számítógépes játékok is akár hosszú órákra a kanapéhoz, székhez láncolják az virtuális élményekbe, kalandokba belefeledkezőket. A tartós helyhez kötöttségnek azonban szakemberek szerint számos negatív hatása van, ilyen többek között a mélyvénás trombózis. A lábban jelentkező fájdalmat pedig nagyon is kell komolyan kell venni.

„A gyerekek egyre hamarabb nőnek fel, egyre fiatalabb korban kezdenek el különféle kütyükkel játszani, ezért a legnagyobb kihívás a hagyományos játékgyártók számára, hogy visszavezessék a gyerekeket a hagyományos, tényleges játszóértékkel bíró játékokhoz, ugyanakkor megadják a technológia által kínált élményeket is. Ennek érdekében szerelik fel a hagyományos babákat különböző digitális funkciókkal – ilyen például az okostelefonnal vagy táblagéppel szinkronizálódó baba, mely megérti, amit kérdeznek tőle, és a Google segítségével választ keres az interneten, majd elbeszélget a témáról kis tulajdonosával. Ugyanennek a jelenségnek a másik irányból való megközelítése az, amikor az eddig nagyobb gyerekek által használt távirányítós játékokat teszik könnyebben kezelhetővé a kisebbek számára. Nálunk azonban a kiállításokon bemutatott elektronikus játékok szinte alig jelennek meg, mert túl drágák lennének” – mondta a hazai játékkereskedelmi piac harmadik helyre előrelépő szereplője, a Játéksziget bolthálózatot üzemeltető Formatex Kft. ügyvezetője, Borhi János.
A tengerentúlon más a divat, és a vásárlóerő is. Egy 10 év alatti gyerekeket vizsgáló kutatás már arról számol be, hogy az Egyesült Államokban a gyermekek 75 százaléka olyan családban nő föl, ahol van okostelefon, és 55 százalékuknál van otthon táblagép is, sőt a gyerekek 36 százalékának saját érintőképernyős készüléke van, amellyel sokkal gyakrabban játszanak, mint akár a konzolos játékokkal, akár babákkal, játékautókkal vagy táblás játékokkal. „Itthon, szülők körében végzett kutatásunk szerint a tíz év alatti korcsoportban a hagyományos játékok közül az építőjáték a legnépszerűbb, amely nemcsak a logikát, a matematikai készségeket, a finommotorikát fejleszti, hanem a kreativitás fejlődését is elősegíti. Ezt követik a babás, állatos szerepjátékok, amelyek a szociális szerepek gyakorlását teszik lehetővé” – mondta Borhi János.

A kreatív játék a legjobb

A legkedveltebb játékok aktívan igénybe veszik és fejlesztik a gyermekek kreativitását – mutatta ki egy felmérés, amely a hazai családok játszási szokásait és legkedveltebb játéktípusait térképezi fel. A kutatás célja az volt, hogy támogassa a hasznos családi időtöltést, és ráirányítsa a figyelmet a gyermekek készségfejlesztése szempontjából fontos tevékenységekre.

Magyarországon viszont mintha éles választóvonal lenne a hagyományos és a digitális játékok között, hiszen általában a kisiskolás kor után, tinédzserkorban lesz jelentős a számítógépes játékok használata. A jelenség oka valószínűleg az anyagi körülmények és az eszközpenetráció közti különbségben keresendő, ugyanis az NRC piackutató cég magyarországi kütyükörképe szerint 2013 első negyedévére az okostelefont birtoklók aránya nálunk 45, a táblagép-tulajdonosoké pedig csak 9 százalék volt, ami jelentősen elmarad az amerikai adatoktól már a felnőtt lakosság körében is, és ez nyilvánvalóan befolyásolja a gyerekek eszközhasználatát.
Az amerikai NPD más eredményre jutott, mint az első kutató cég, ugyanis szerintük annak ellenére, hogy a vizsgált családokban a gyerekeknek közel 40 százaléka okostelefon-felhasználó, a mobiltelefonokkal való játék nem ment a hagyományos játékok rovására, a videojátékok használatát viszont némileg csökkentette. Nem egyértelmű tehát, hogy a hagyományos játékokat teljesen le kell-e írni.
A nürnbergi játékkiállításon a legjobb játéknak megválasztott és a díjra jelölt játékokon mindenesetre érezhető a digitalizáció erőteljes hatása, hiszen már a kisiskolás kategória győztese is egy olyan „gyerekszobai filmes készlet” lett, amelyen a filmes világítási technikákat, a storyboard-írást vagy a filmkészítés egyéb trükkjeit is ki lehet próbálni akár egy okostelefon segítségével. A tinédzsereknek és az egész családnak szóló játékok kategóriájában a második díjat a Jazwares cég WowWee MiP névre hallgató robotja nyerte el, amely érzékeli a körülötte lévő tárgyakat, és kikerüli azokat, felismeri az emberi kézmozdulatokat is, és gesztusok vagy akár mobilos applikációk segítségével is irányítható. A kategória nyertese pedig egy Nano Quad a Revelltől, amely egy 11,5 grammos, távirányítású, 4 propelleres repülő jármű, a „mindent kicsiben” trend jegyében

#1 Dr.BauerBela

---

A BABA REFLEXEI

A baba reflexei

Az újszülött a külvilág ingereire elsősorban veleszületett reflexekkel reagál, olyan ösztönös és jól szervezett mozgásokkal, amelyek elengedhetetlenek az életben maradásához.
Az automatikus válaszoknak a nagy része egész életünkön át fennmarad és működtetik az életfunkcióinkat, védik a szervezetünket. Az úgynevezett vegetatív reflexek közé sorolható a légzés, a hőszabályozás, a keringés, a nyelés, a hányás, az ürítés, a köhögés, a pislogás és a tüsszentés…
A csecsemők mozgásfejlődését beindító és az azt irányító mozgásmintákat a primitív reflexek adják, melyek nélkülözhetetlenek a korai fejlődésben, de mindegyik csak egy meghatározott ideig hasznos. A helytelenül, időn túl fennmaradó reflexek akadályozzák a gyermek mozgáskoordinációját, ezáltal hátrányosan befolyásolják a viselkedését és a tanulási képességeit.

Szopó-kereső reflex
A száj környékének gyengéd érintésére a baba az inger felé fordítja a fejét, kinyitja a száját, és szopó mozdulatokat tesz.  Ez a reflex közvetlenül a megszületés utáni órákban a legerősebb, ezért a sikeres anyatejes szoptatás érdekében az újszülöttet mihamarabb az anyai mellre kell helyezni. Csak három-négy hónapos korig aktív, mert a baba gyorsan megtanulja, hogyha meglátja az édesanyja mellét és megérzi a mama illatát, vagy megpillantja a cumisüveget, akkor az ennivalót jelent.
A szopó-kereső reflex a száj körüli izmok, a nyelv és a garat izomzatának erősítésével, az orron át történő légzés megtanulásával előkészíti a megfelelő hangképzést és a beszéd majdani megtanulását. 
Ha időn túl aktív marad, a kisgyermek nehezen tanul meg rágni, rosszul képzi a hangokat, és másfél éves kora után is „mindent a szájába vesz”.

Kapaszkodó reflex
Amikor baba jó erősen megfogja a tenyerébe tett ujjunkat és el sem engedi, olyan, mintha szándékosan fogná a kezünket, pedig ez csak reflex.
A tudatos megfogás és elengedés kialakulásával azonban a fogóreflex fokozatosan leépül.
Babkin-reakciónak nevezik a kapaszkodó- és a szopó reflex összekapcsolódását. Ha a baba tenyerét vagy a talpát lágyan megnyomkodjuk, akkor kinyitja a száját és szopó mozdulatokat végez. Ezt a kapcsolatot ki is használhatja a szülő, amikor a pici éppen elbóbiskolna szopás közben.
A fogó reflex fennmaradása akadályozza a kézügyesség fejlődését, és a két lábon történő egyensúlyozást, valamint megakadályozza lépéskor a gördítést. Jól látható azoknál a gyermekeknél is, akik rajzolás vagy írás közben a szájukat és a nyelvüket is mozgatják.

Moro-reflex
A baba minden hirtelen erős hangra vagy váratlan érintésre megriad. Kiváltható a reflex akkor is, ha a vízszintesen tartott baba fejét hirtelen kicsit leengedik. Ilyenkor a baba a karjait hirtelen széttárja, a tenyerét kinyitja, az ujjait fogásra készen szétterpeszti, a lábait széttárva kinyújtja, közben erőteljesen belélegzik. Ezután a karjaival karoló mozdulatot tesz, mintha meg akarna kapaszkodni, majd elkezd sírni.
A reakció segít az első levegő vételben, védi a baba életét, mert veszély esetén riasztást ad és segítséget hív. A születés után kettő-négy hónapos korig aktív, utána a tudatos megriadási reakció veszi át a helyét.
Ha a gyermek túlérzékeny marad minden ingerre, félénk, visszahúzódó, nehezen alkalmazkodik bármilyen új helyzethez, akkor a problémák háttérben ez az ösztönös reflex húzódik meg.

Tónusos labirintus reflex
A vízszintes helyzetben tartott baba fejének előrehajtásakor a karok a törzs előtt behajlítódnak, a lábak felhúzódnak. A fej hátrahajtása kiegyenesíti és homorítja a baba törzsét, miközben kinyújtja és széttárja a végtagjait.
Három és fél éves korig szerepet játszik a helyes izomtónus és izomműködés kialakításában, a fej- és testtartás stabilizálásában és a biztonságos egyensúlyozás megtanulásában.
Sajnos az oly sokszor emlegetett lábujjhegyezésért az időn túl aktívan maradó TLR a felelős.

Aszimmetrikus tónusos nyaki reflex
Ha a fekvő baba feje oldalra fordul, akkor az arca felé eső oldalon a karja és a lába kinyújtódik, az ellenkező oldalon pedig behajlik.
Lehetővé teszi a magzatmozgásokat, így az izmok a méhen belül is edződnek. A megszületéskor biztosítja a baba rugalmas áthaladását a szülőcsatornán, az első hónapban pedig a szabad légzést úgy, hogy a hasán fekvő baba fejét oldalra fordítja. Beindítja a mozgás- és a látás fejlődését, elősegíti a játék után nyúlás fejlődését, és a háton fekvésből induló fordulást.
Ha kimarad a kúszás, akkor nem gátlódik le, így megakadályozza a jobb és bal agyfélteke és a két testfél harmonikus együttműködését a mozgásban, a látásban és a gondolkodásban.

Szimmetrikus tónusos nyaki reflex
Ha a mászni tanuló baba felfelé néz, akkor ráül a behajlított lábára, és elöl a nyújtott karjára támaszkodik, akár egy ülő cica. Ha ilyenkor lehajtja a fejét, akkor a karja behajlik, a lábai kiegyenesednek, a popsija felemelkedik.
A reflex segít a talajról való felemelkedésben, de megakadályozza a mászást. Ezért a négykézláb álló baba ösztönösen előre-hátra hintáztatja magát, amivel legátolja a reflexet.
Azok a nagyobb gyermekek, akiknek görbe a testtartásuk, nehezen tudnak egyenes háttal ülni a széken, vagy nem szeretik a labdás játékokat, az úszást, ott valószínűleg ez a reflex akadályozza őket a szabad mozgásokban.

Galant-reflex
Ha a hasán fekvő baba gerince mellett megsimítjuk a hátát a deréktájon, akkor arra az oldalra elfordítja a csípőjét és felhúzza a lábát, mintha csiklandós lenne.
Ez az oldalazó mozgás segíti a magzatmozgásokat és szerepet kap a szülőcsatornában való áthaladásban.
Ha kilenc hónapos kor után is aktív marad, akkor a derék tájéka túlérzékennyé válik. A gyermek nem szeret övet viselni, zavarja a nadrág dereka vagy üléskor a szék támlája, ezért állandóan izeg-mozog. Mivel a reflex kapcsolatban van a hólyag és a bél működésével, így hátráltatja a szobatisztaság kialakulását, és később összefüggésben van az éjszakai bepisiléssel is.

Landau-reflex
Ha a baba mellkasát két kézzel megtámasztva vízszintesen a levegőbe emelik, akkor a hátát homorítja, a fejét felemeli, a karját és a lábát a törzsével egy vonalban megtartja. Ha ebben a helyzetben a fejét lefelé biccentik, akkor a hát és a végtagok feszítése megszűnik.
A reflex erősíti a gerinc melletti izomzatot, fejleszti a testtartást és a látást.
Óvodás korban figyelhetők meg a hátrányok, amit a reflex fennmaradása okoz. Ezek a rossz egyensúlyozás, az ügyetlen futás és az ugrálás.

Nem szabad elfelejteni, hogy senki sem tökéletes, szinte mindenkinek vannak visszamaradó reflexei. Ha a gyermek kiegyensúlyozott, magabiztos és jól érzi magát a bőrében, valamint a környezete is elégedett vele, akkor nem kell aggódni. Problémának csak akkor számítanak, ha az élet több területén is tartós, mindennapi hátrányt okoznak, ami megnehezíti a boldogulást. Ilyenkor minél előbb szakember segítségét kell kérni.

Ha a felsorolt reflexek időn túl is fennmaradtak és meglétük a gyermek mozgását, beszédfejlődését, figyelmét vagy viselkedését, egyszóval mindennapi tevékenységeit károsan befolyásolják, akkor az INPP terápiával tudunk neki segíteni.

 

Koragyermekkori reflexkorrekció
Játékos mozgásfejlesztő és reflexkorrekciós gyakorlatok, amelyek mindig illeszkednek baba és a kisgyermek aktuális fejlettségi szintjéhez. Bővebben...

---

Babamasszázs
A babamasszázs csak egy kicsivel több, mint az ösztönös anyai érintés. Egy kis tanulással és gyakorlással a szülő olyan technika birtokába jut, amellyel elősegítheti gyermeke egészséges fejlődését, megelőzheti a betegségeket vagy gyógyíthatja azok kellemetlen tüneteit.

#1 Dr.BauerBela

---

Leküzdhető a nehéz gyermekkor

A gyermekkor boldog időszak az ember életében, olyankor kap a legtöbb szeretetet, dédelgetést, odafigyelést, gondoskodást a szülőktől, a családtól, ismerősöktől. A gondtalan és örömteli életkezdet mindenkinek kijárna, de sokaknak nem adatik meg, és ami ezekben az években elveszik, azt már nemigen lehet pótolni. Épp ezért jó látni, ha valaki nehéz gyermekkor után nem csupán elszántan, céltudatosan, hanem derűsen és bizakodva építi a jövőjét, tervez és előre tekint. Anişoara Ledan Luca – Ani – a posztkommunista román demokrácia első évében, 1990-ben született, és árvaházban nőtt fel, most pedig azért dolgozik, hogy a családalapításhoz megteremtse a megfelelő körülményeket. Nem panaszkodik, és csak kicsit gondolkozik, mielőtt igent mond arra a felkérésre, hogy elmesélje életét. Az ízlésesen öltözött, ápolt megjelenésű szép fiatal lánynak a beszéde is gondozott, udvarias, és nem érződik rajta, hogy román anyanyelvű: egyetlen idegen szót sem kever mondataiba, kiejtésében sem lehet hibát találni. A magyar nyelvet szomorú múltjából hozta magával.

Az árvaházban némának hittek
– Sepsiszentgyörgyön születtem, de édesanyám moldvai, Huşi-ból származik. Fiatalon Brassóba került, férjhez ment, és született két ikerfia. Hétévesek voltak, amikor elhagyta őket, megismerkedett apukámmal, aki szitabodzai volt, és ide költöztek. Mindketten süketnémák voltak, Sepsiszentgyörgyön nem találtak munkát, a fogyatékkal élőknek járó állami segélyből éltünk, és abból, amit apukám alkalomszerűen hozott: fahordást, udvarseprést, hasonló aprómunkákat vállalt el 10–25 lejért. Szorgalmas, rendes ember volt, csak akkor nem lehetett vele bírni, mikor ivott, és sajnos egyre többször megtörtént. Olyankor agresszív lett, és bizony sokszor futottunk anyukámmal a szomszédba vagy a közelben lakó néma barátokhoz menedéket kérni. Ezt látva az egyik szomszédunk, Főcze Gyula üzletember írt a kézdivásárhelyi árvaháznak, és a szüleim hároméves koromban beadtak oda. Nem hagytak el, de ők nem tudtak eltartani, és azt akarták, hogy nekem jobb legyen...
Az első évekből kevés emlékem van, de azt tudom, hogy kicsi koromban nem volt jó ott. Nagy intézmény volt, sok gyermekkel, sok nevelővel, gyakran cserélődtek, és nem mindegyik volt kedves. Előfordult, hogy hazavitték a kenyerünket, és nekünk nem maradt; egész nap bent ültünk, és ha valaki rossz volt, mindenkit megbüntettek, tenyeressel vagy guggolással. Tudom, hogy ma már tilos a testi fenyítés, változtak a szabályok, de akkor még bevett módszer volt. Később javult a bánásmód, 11–12 évesen már kivittek a nevelők falura, kirándulni Homoródfürdőre, nemzetközi táborba Oltszemre (francia és magyarországi árvákkal), és még Magyarországra is, Egerbe és a Balatonra, de igazi örömet akkor éreztem, amikor a szüleim meglátogattak. Ritkán jöttek, csak ha került rá pénzük, de minden nyáron együtt vakációztunk Szitabodzán, nagymamámnál. Szép, eldugott helyen élt a kolostor mellett, se autó, se ember nem nagyon járt arra. Reggel kimentem játszani, estig ott maradtam. Néha elküldtek az üzletbe, nem kellett félni, hogy elüt valami, és sokat babáztunk anyukámmal. Sok finom étel is volt falun, házi tojás, tej, csirke, kerti eper... Nagyon rossz volt ebből a paradicsomból vissza­menni az intézetbe.
Iskolába nyolcévesen kerültem – a Petőfi Sándor-iskolába írattak be, román tagozatra –, mert hatéves koromig nem beszéltem, a papírjaimban az állt, hogy süketnéma vagyok én is. Miután megszólaltam, logopédushoz küldtek, és diákként lassan kezdett könnyebb lenni az életem: voltak barátaim az osztályban és az árvaházban is, akikkel játszani, bújócskázni lehetett. Ahogy nagyobbak lettünk, a városba is kiengedtek szórakozni, de a megadott időre vissza kellett menni. Már ötpercnyi késést is felírtak egy füzetbe, és azzal büntettek, hogy nem adtak desszertet vagy újabb kimenőt. Engem, ha megróttak, elfogadtam, nem akartam kijátszani – megértettem, a nevelőknek nagy felelősség ennyi gyermekre figyelni.
Egyedül a felnőttkor kezdetén
Tizenöt évesen Sepsiszentgyörgyre kerültem, a Csorgó utcai otthonba. Ez már kisebb, családias ház volt, hárman voltunk lányok, hatan fiúk, négy nevelő és a főnök vigyázott ránk. Ott igazán jól éreztem magam, sok kedves emlékem van, és anyukámhoz is közelebb kerültem. Előbb a Constantin Brâncuşi-iskolába jártam egy évig, aztán a Mihai Viteazul-líceumban végeztem el a tizenkét osztályt, 21 évesen. 19 évesen el kellett hagynom az otthont, akkor anyukámhoz költöztem. Apukám meghalt tizennégy éves koromban – elütötték az átjárón Szitabodzán –, és mivel minden pénzét elitta, az adósság miatt anyukám a Sport utcai kétszobás lakásból egy garzonba szorult. Szűken voltunk, de nagyon jól egyeztünk, és mindent megcsinált, amire kértem. Várt az ebéddel, mindig örült, mikor hazamentem, és nagyon tiszta asszony volt; erre én is nagyon figyelek, már viszonylag korán kezdtem külön gyűjteni és mosni a szennyesemet, nem vegyítettem a másokéval. Sajnos anyukám is meghalt három éve – rég­óta betegeskedett, de utolsó napján is volt gondja arra, hogy rendbe szedje magát –, de még mindig hiányzik, naponta gondolok rá. Hiába, a szülő az szülő... Nagymamám az idén halt meg, a brassói bátyáimmal – családos emberek már, egy-egy kislánnyal – nemigen tartjuk a kapcsolatot, de vannak barátaim, és most már vőlegényem is.
A Csorgó utcai otthon
Őt a barátnőmön keresztül ismertem meg, Noémi is ott lakott az otthonban, és bár most már Londonban él, és nem is akar hazajönni, állandó kapcsolatban állunk. A húga volt a harmadik lány, később meghalt balesetben, elütötte a vonat az állomáson. Jól megvoltunk együtt, és a fiúk is kijöttek egymással, noha azért voltak veszekedések. De egészében véve jó volt a hangulat, sok mindent csináltunk közösen, mint egy nagy család. A főnök mindent megvett, amit kérni mertünk, és évente négyszer kaptunk zsebpénzt is – 50, később 70 lejt –, amiből egy alkalommal kabátot és sapkát vettem magamnak. Szerettem volna egy parfümöt is, ám arra már nem futotta, de szóltam a főnöknek, és az angyalka elhozta; nagyon boldogak voltunk Noémivel, mert ketten használtuk. Karácsonykor együtt díszítettük a fát, és mindenki megkapta a kért ajándékot, ezen kívül pedig édességet, íróeszközöket, egyéb apróságokat. Volt nagy vigasság! Szilveszterkor és a születésnapokon is mindig volt buli, mindenki táncolt, nevetett, játszottunk Activity-t... Hétköznapokon sem unatkoztunk: a nevelők ugyan főztek, és vártak az ebéddel, de mi is segítettünk a konyhán, gondoztuk a kertet – virágokat és gyümölcsfákat ültettünk, almát, körtét, szilvát –, eltettük a savanyúságot, pityókát, zöldséget télire (a pincét a főnök csináltatta), még kutyánk is volt. A nevelők rendesek voltak, sokszor hoztak be valami apróságot, elvittek magukhoz, megkínáltak üdítővel. Megvolt mindenünk, ruha, cipő, táska, étel, desszert, és kirándultunk elég sokat: hétvégenként leginkább a Pacéra és az ötös kilométerkőhöz, de voltunk a Szent Anna-tónál, Sinaián, Törcsváron, és minden nyáron egy hétig Rétyen, az egyik nevelő házában. Csak az mehetett, aki megérdemelte, én pedig igyekeztem, és sokfelé voltam. Az egyik tavasszal mindenki kapott biciklit, hű, de boldogok voltunk, egész nyá­ron azzal jártunk, élmény volt. Mikor nagyobbak lettünk, már Tusványosra is kijártunk, habár a házirend nem segített, este tízkor hétvégén is otthon kellett lenni. 19 évesen kerültem ki a rendszerből, a tizedik osztály végén, egy júniusi napon: összecsomagoltam a személyes tárgyaimat, és anyukámhoz költöztem. Két év múlva elvégeztem az iskolát, és munkába álltam. Dolgozni akartam, hogy legyen pénzem a számlákra, ruhákra és mindenre.
A jövőmért dolgozom
Először a Bástya vendéglőben pincérkedtem másfél évet. Szerettem, de nagyon rosszul bírtam az éjszakázást és a talpalást. Ott kaptunk ételt is, de nem mindig tudtam megenni, ha jött valaki, ott kellett hagyni, mert a vendég az első. Egy idő után kifáradtam, munka után alig tudtam felmenni a lépcsőn, ezért váltottam. Tíz hónapot dolgoztam egy perecesnél, aztán egy szoláriumban alkalmaztak, és ezzel elégedett is voltam, csendes, nyugodt, stresszmentes munkahely volt. Sajnos a cég megszűnt, ezért váltani kényszerültem, némi keresgélés után egy ruhaüzletben kötöttem ki. Mikor több szabad időm akadt, kezdtem gondolkodni, hogy mihez kezdjek, mert több pénzre van szükségem: az édesanyámtól örökölt garzont ugyan felújítottam – eleinte egyedül, majd a barátom segítségével rendbe tettük a konyhát, újracsempéztük a fürdőszobát (azt a szép barna színt azóta megbántam, minden porszem látszik rajta, és a vízkő levakarhatatlan), parkettet, bútort csináltattunk, ajtót, ablakot cseréltünk, vettem használt mosógépet –, de szeretnénk egy kétszobás lakást, mert megkérte a kezemet, az idén összeházasodunk, és természetesen gyermeket is akarnánk, kell a hely. Most is jó lenne, mert nagyon szeretek főzni – leginkább az internetről veszem a recepteket –, és szeretném a barátainkat meghívni vacsoracsatára, de az sincs, ahova leültessem őket, a földre mégsem lehet. Szóval nagyobb jövedelemre vágytam, ezért feladtam egy hirdetést, és szabad időmben takarítást vállalok. Ehhez értek, mert szeretem a rendet és a tisztaságot. Másra nem számíthatok, Sepsiszentgyörgyön nincs rokonom, ha valami bajom van, vagy fáj valahol, nincs kihez fordulnom. Most már a barátom az, akivel megosztom a gondjaimat és a gondolataimat. Együtt lakunk, ő reggeltől estig dolgozik – kereskedelmi ügynök, sokat utazik –, én munka után főzök, mosok, takarítok, ez a nő dolga egy házban, nem? Ha megkérem, segít, és amikor korábban hazaér, kimegyünk sétálni egy-két órát, annyi mozgás kell. Néha találkozunk a barátainkkal, beülünk valahova.
Azon nem gondolkoztam, hogy jeltolmácsként is elhelyezkedhetnék. Mióta anyukám meghalt, kijöttem a gyakorlatból, és hát biztos kell ehhez is valami tanfolyamot végezni. Nem is tudok arról, hogy lenne ilyen munkahely a közelben. Igazán vonz viszont engem a légikisasszonyi munka, ennek utána is néztem a Facebookon: 1300 euró a képzés, alig egy hónapig tart, de a bukaresti szállásköltséget is hozzá kell számítani. Na és angolul is kellene tudni egy keveset. A baj az, hogy a felső korhatár 30 év, emiatt legalább ideiglenesen le kellene mondanom a kisbabáról, és ezt egyikünk sem szeretné. A barátom bátyjának van egy kisfia, egyszer nálunk töltötte a hétvégét, nagyon kedves emlékem nekem is, neki is, remekül eljátszottunk egymással...

#1 Dr.BauerBela

---

GOMBATELEPEK A NYELVEN/CANDIDA ALBICANS/

#1 Dr.BauerBela

---