A veseköves roham valaha a középkorú felnőtteket sújtotta, ám a szakorvosok megfigyelése szerint mind több gyerek jelenik meg a rendelésen efféle panaszokkal. Amerikai szakértok megfigyelései szerint régebben legfeljebb havonta találkoztak a jelenséggel, ma pedig hetenként érkezik vesegörcstol szenvedő gyerek a rendelésekre.
A gyermekgyógyászok figyelmét a közelmúltban a kínai melaminnal szennyezett tejet fogyasztó gyerekek esete hívta fel a problémára. A melamin ugyanis vesekövet, majd súlyos veseelégtelenséget okoz. A tejbe kevert anyag a vesecsatornákat eltömték, és sok gyerek halálát okozták.
Az amerikai szakorvosok az intézetekben figyelték meg a mind gyakoribb veseköves panaszok elofordulását, noha a tápszerekben melamin nem fordult elo. Nagyszabású kutatás kezdodött a vesekövek okának tisztázására, és hamar egyértelmuvé vált, hogy a legfontosabb tényezo nem más, mint a fölösleges konyhasó.
A szakemberek szerint a társadalom két végén élők: a gyerekek és az idos emberek általában nem isznak eleget, nem fogyasztanak annyi vizet, amennyire szervezetük biztonságos muködéséhez szükségük volna. Mind a gyerekek, mind az öregek hajlamosak arra, hogy megfeledkezzenek a rendszeres folyadékfelvételről.
A vizsgálatok egyértelmuen igazolták, hogy a mai táplálkozásban a só mennyisége jelentosen megnott. Nem csak a sós ropogtatnivalók, hanem a gyorséttermek szinte valamennyi terméke túlságosan sok konyhasót tartalmaz. Ráadásul például a McDonald's ételei New Yorkban 46 százalékkal sósabbak, mint Londonban vagy Párizsban.
Szinte minden készételt elsózottnak találtak a szendvicskrémektol a zacskós levesekig. Külön fölhívták a figyelmet a sportitalokra - mint például a Gatorade -, melyek fogyasztása a gyerekközösségekben hatalmas divat lett, akkor is, amikor semmiféle, kemény sportteljesítmény miatt nincs szükség külön sópótlásra.
A vesekő 40-65 százaléka akkor keletkezik, amikor oxalátok kapcsolódnak a vizeletben kálciumhoz, de nem ritkák a kálcium-foszfát- és a húgysavkövek sem. A két legfontosabb hajlamosító tényezo a kevés folyadék és túlságosan sok só fogyasztása, mert így növekszik az oxalátok és a kálcium mennyisége a vizeletben.
#1 Dr.BauerBela
Ha a kóros családi egyensúly fenntartását az segíti elő, hogy valamelyik családtag “rossz”, beteg vagy megőrül, akkor az egész stabilitást szolgáló szabályrendszer és kommunikációs séma káros.
A tapasztalatok egyértelműen igazolják, hogy ha a család kóros kommunikációs mintái és szabályai megváltoznak, változás áll be.
A mentális, illetve magatartási zavarok gyakran összefonódnak, és nem egyszer megtalálhatók egy személyben, vagy egy család különböző tagjainál “szétosztva: “A mi családunk normális, harmonikus, rendes család, és nincs más probléma, csak a gyerek vagy egy másik családtag betegsége.” A fő mozgató erő a félelem. Ezért mindenáron el kell kerülni, hogy a konfliktus nyíltan megfogalmazódjon, “a feszültség, a konfrontáció csak bajt okozhat”.
Gyakori, hogy éppen a veszekedő vagy verekedő családban felnőtt gyermekek határozzák el, hogy az ő családjukban “békesség és harmónia” fog uralkodni. A konfliktustabu jelensége az, hogy a család bizonyos tagjai között a konfliktus lehetőségének még a feltételezése is tilos: a szülők pl. nagyon ügyelnek arra, hogy a gyerekeknek eszükbe se jusson, hogy köztük viszály lehet. A konfliktustabunak azonban ára van: ha a házastársak között a feszültség nagyobb a megengedettnél, a feszültség áthelyeződhet a gyermekekre.
A konfliktus kitörésének megelőzésére szolgáló elkenések, leszerelések vagy más konfliktuskerülő technikák változatosak. Az élet valamennyi megnyilvánulása a konfliktuskerülés eszközévé válhat akkor, ha erre a célra használják: a munka, tévénézés, viccelődés, evés, társasághívás, alkoholfogyasztás stb. Konfliktusleszerelő szerepe lehet a fejfájásnak, rosszullétnek, egyéb testi tüneteknek. Más formák: a figyelemelterelés és a többszörös félbeszakítás. A konfliktuskerülés legveszedelmesebb módszere a gyermek bevonása a konfliktusba, illetve a konfliktus “megoldása” a gyermek segítségével. Pl. azokat a házastársakat, akik nem tudnak egymással jól kommunikálni, “egyesíti” a gyermekkel való törődés.
Az egészséges fejlődés biztosítéka, hogy a házastársak a házastársi, a szülők a szülői és a gyermekek a gyermeki alrendszerhez tartozzanak, vagyis hogy a családban a különböző szerepek ne cserélődjenek fel. Pl. ha az anya rendszeresen a fiával beszéli meg az apa gyengeségeit, ez a “férjszerep” a gyermek fejlődésének akadályává válik, számára terhet és függőséget fog jelenteni. A gyermekét vagy gyermekeit egyedül nevelő szülő esetében gyakrabban fordul elő szerepváltás. Ha az egyedül maradt szülő magánélete megszűnik, könnyen bekövetkezhet, hogy gyermekét vagy valamelyiket a gyermekek közül partnerként igényli.
Amikor a gyermek serdülő- vagy felnőttkorba kerül, és az önállósodás veszélye fenyeget, akkor a szülő a gyermekével való “partnerségi” kapcsolatot úgy tarthatja fent, ha nem engedi “felnőni”.
Normális körülmények között a határvonalak jellege változik a család életperiódusainak megfelelően: pl. pici gyermek esetén az anya–gyermek összefonódás. Az elmosódott határvonalak erősítik az együvé tartozás, a védettség érzését, de nehezítik a családtagok autonómiájának a kialakulását.. Mindenki pontosan tudja, hogy mit érez, vagy mit gondol a másik, és ez a beszélgetési sémákban is megmutatkozik: gyakran beszélnek a másik helyett, válaszolnak helyette, és mindig mindent megmagyaráznak. Nem azt mondják: “bosszant, hogy elfelejtettél cukrot venni”, hanem: “sohasem gondolsz a többiekre”. A telefonbeszélgetéstől a levélig minden közügy, és nem alakulhat ki magánügy. Az “Egyél még!, Jól öltözz fel!, Hol voltál?, Hová mész?, Mikor jössz haza?, Miért jössz ilyen későn?” szövegek az összefonódott családokban változatlanul ismétlődnek akkor is, amikor a gyermek már nagy, vagy akár felnőtt, sőt maga is szülő. A betegség még erősebb törődési reakciókat vált ki.
Merev határvonalak esetén a család védő funkciója korlátozott, a kommunikáció nehéz, és a családtagok korai önállóságra kényszerülnek. Az ilyen laza kapcsolatú család gyakran akkor sem reagál, amikor szükség lenne rá. Pl. a felnőtteknek nem tűnik fel, hogy a gyermek nem ment iskolába, vagy rosszkedvű, lázas, nem eszik stb. Sokszor igen erős inger kell ahhoz, hogy a család védő funkcióját aktivizálja, és figyelmét felkeltse: pl. asztmás roham, öngyilkossági kísérlet,
A család egészséges fejlődésének az alapja a házastársak közti kapcsolat működése. Ha az egyik fél úgy érzi, hogy alulmarad a kapcsolatban, akkor támaszt nyerhet pl. az orvosban – ha “tüneteket” ajánl fel neki –, vagy megerősítést és megértést kaphat egy szeretőtől.
Az “egyensúly” helyreállítására szolgáló szövetséges lehet azonban a gyermek is. Az egyik szülő és az egyik gyermek, vagy mindkét szülő és egy-egy gyermek között tartós koalíció (összejátszás vagy együttes illúzió jelensége), illetve koalíciók alakulhatnak ki. Ilyenkor a különböző koalíciókba bevont testvérek közötti kapcsolat alapvetően rossz lesz, és a “kiválasztott” gyermek izolálódik testvéreitől. A gyermek bevonásának a házastársi konfliktusba két másik formája is van: Az egyik hogy a házastársak között látszólag egyetértés van, de valójában csak a gyermekek gondja köti össze őket: pl. miután a gyermek kigyógyul asztmás rohamaiból, a szülők elválnak. A másik esetben a házastársak közti konfliktus következtében a gyermeket mindkét szülő felszólítja, hogy álljon mellé a másikkal szemben. A gyermeknek pedig állandóan döntenie kell, hogy melyik szülő mellé álljon, de bárhogyan dönt is, szembekerül a másik szülővel.
A konfliktuskerülés igénye társadalmi norma is. A “jól alkalmazkodó” családok ezt a normát is közvetítik. A társadalom kedvezően értékeli és megerősíti a konfliktuskerülő magatartástMi a fontosabb: a társadalmi beilleszkedés vagy az egyéniség kiteljesítése-a kérdés nyitva marad.
#1 Dr.BauerBela
-
Veleszületett fitymaszűkület
A fityma igen szűk és csőszerű, vizeléskor a fitymazsák ballonszerűen felfújódik, a vizelet vékony sugárban ürül. A plasztikai műtét elvégzése a szobatisztaság kialakulása környékén javasolt. A here és burkainak vizenyője (Congenitalis hydrokele) E terület nyirokérelvezetési apparátusa kb. l 2 éves korig nem alakul ki igazán, illetve nem működik optimálisan. Amennyiben egyéves korig nem szívódik fel a vizenyő vagy hirtelen nagyfokú feszülés alakulna ki, műtéti korrekció javasolt.
Le nem szállt here (Retentio testis)
Egyéves korig csak ellenőrzés javasolt. Ezt követően hormonkezeléssel próbálják meg a herét rávenni, hogy szálljon le az őt megillető helyre, a herezacskóba. Kétéves kor után, sikertelenség esetén, műtét javasolt, ami megoldható hagyományos, nyílt feltárásos, illetve laparoszkópiás módszerrel. A here levitele a herezacskóba még csak a termikus (hőmérsékleti) tényezőket biztosítja a here működéséhez. Az esetleg társuló heremellékhere fúziós zavarokat, amelyek nemzőképtelenséget okozhatnak, később, a tizennyolcadik év tájékán andrológus szakorvosnak illik tisztáznia.
A here vagy függelékének csavarodása (Torsio)
Hirtelen jelentkező herefájdalmak esetén, amikor a herezacskó duzzadtabb, bőre vérbővebb, tapintata fájdalmassá válik, akut herére, torzióra gondolhatunk. Az azonos oldali here magasabban áll! Gyermekekben általában a here függeléke szokott megcsavarodni gyakrabban, nem maga a here kocsánya. A mellékheregyulladás ebben a korban igencsak ritka, de a tünetek hasonlóak lehetnek. Ez a betegség sürgősségi ellátási igényel, a késlekedés a here elvesztésével járhat!
Vesekövek Érdemes megjegyezni, hogy a kisgyermek a köves fájdalmakat általában a has közepére lokalizálja, a köldök tájékára, szemben a felnőttel, akinek deréktáji fájdalmai az alhasba, a combok, illetve a genitálék felé sugároznak. Gyakori vizelési ingerről sem számolnak be a gyermekek. Lehet, hogy csak a vérvizelés hívja fel a figyelmet a betegségre. Urológiai vizsgálóeljárásokkal (vizeletellenőrzés, ultrahangvizsgálat, kontrasztanyagos vesefestés, illetve komputertomográfia) egyértelműen felállítható a diagnózis.
Gyermekekben a kalciumoxalátkő gyakoribb, mint a cisztinkő. A kisebb köveket, illetve a vesehomokot a beteg bő folyadékbevitelre, egyidejűleg adott vizelethajtók és görcsoldók hatására „megszülheti”, a nagyobbakat viszont el kell távolítani. Az öntvényszerű, korall alakú kövektől a pácienst csak feltárásból lehet megszabadítani. A közepes méretű kövek megszüntetésében speciális, ultrahangvezérelt kőzúzó gépek állnak segítségünkre. Gyermekeknél ez a beavatkozás altatásban történik
A fityma a makk védelmére alakult ki az egyedfejlődés során, hiszen a négykézláb járó, vadászó, fára mászó őseink fedetlen teste számos külső hatásnak volt kitéve.
Azóta azonban eltelt harmincezer év, a férfiember felegyenesedett, testét ruha fedi, így mára a fityma elvileg elvesztette lényegi funkcióját. A körülmetélés pontos eredete és a szokás kialakulása nem teljesen világos, de a kutatók feltevései szerint az első körülmetélések körülbelül a jégkorszak utánra tehetők, és főleg a meleg éghajlatú területeken terjedt el (Afrikában, a Közel-keleten, Ausztráliában, Közép- és Dél-Amerikában), ahol a férfiak az átlagosnál nagyobb fitymával rendelkeztek. Az ősi kultúrákban a fityma eltávolítása különböző vallási, illetve a termékenységgel összefüggő hiedelmekkel volt magyarázható.
Az ősi kultúrák közül az egyiptomiak hagyták ránk a legtöbb leírást a körülmetélés folyamatáról. Az ebben az időben keletkezett életképek, domborművek mind körülmetélt férfiakat ábrázolnak, és az épségben maradt múmiák is a szokás általános voltáról tanúskodnak. A körülmetélés a férfivá válást jelképezte, és kultúráktól függően komoly szertartási keretek között hajtották végre, általában érzéstelenítés nélkül. A műveletet mindig egy erre szakosodott ember végezte (a zsidóknál például a 'mohel'), aki a kezével jól előrehúzta a fitymát, kijelölte a makk helyét, hogy az ne sérülhessen, és egy nagyon éles késsel ( helyenként kővel) lecsapta a bőrkét. Ezután a fityma maradék részét visszagyűrték, és összetapasztották.
A zsidó vallási hagyomány szerint a körülmetélés Isten és a zsidók szövetségének jele, ám kutatók valószínűsítik, hogy egy vallásivá lett praktikus szokásról van szó. A meleg sivatagi, illetve nedves területeken ugyanis a fityma alatt könnyen megült a piszok, és gyakoriak voltak a gyulladások. A muszlimoknál a körülmetélés legalább akkora jelentőséggel bír, mint a zsidóknál. Az iszlám szent városaiba például körülmetéletlen férfi be sem teheti a lábát. Azokat a férfiakat pedig, akik együtt estek át a körülmetélési szertartáson, egy életre szóló, elszakíthatatlan kapocs köti össze.
A zsidókkal és a muszlimokkal ellentétben a görögök és a rómaiak a körülmetélést egyenesen barbárságnak tartották. A görögök a sportversenyeken, illetve a fürdőkben mindig fedetlen testtel jelentek meg, és rossz modorra vallott, ha valakinek kilátszott a makkja. Az első keresztények a zsidó vallásnak megfelelően körülmetéltek voltak, a kereszténység azonban hamar elszakadt a zsidó gyökerektől, és a görög-római hagyományokat követte. A népvándorlás során érkező népek - így a magyarok is -, már a körülmetélést el nem ismerő kereszténységet vették át. Egyedül a kopt egyház tartotta meg a körülmetélés és a keresztelés együttes szokását. A nyugati civilizációkban a körülmetélés csak mint zsidó vallási szokás, és mint fitymaszűkület megelőzésére végzett műtét volt ismert, csak a XIX. század közepétől kezdte vizsgálni az orvostudomány a beavatkozás fontosságát a nemi higiénia szempontjából.
A világháborúk tovább erősítették terjedését, hiszen a harctéri állapotok nem tették lehetővé az alapos tisztálkodást, 1945-re pedig - a háborús tapasztalatok hatására - a körülmetélés szinte teljesen általános lett Amerikában, Kanadában és Ausztráliában. Napjainkban a a zsidóknál és a muzulmánoknál továbbra is kötelező, míg Ausztráliában és Afrikában - ahol a férfitársadalom 75%-a körülmetélt - még mindig létezik a férfivá avatási szertartás részeként, sokszor ünnepséggel egybekötve. Ami a nyugati és a nyugatiasodó társadalmakat illeti, a körülmetélés kezd egyre jobban elterjedni. A kelet-ázsiai országokban - mint például Kína, Japán, Vietnám -, ahol a serdülőkor után, az amúgy is rövid fitymát mindig hátrahúzzák, szintén kezd divatba jönni a körülmetélés.
A körülmetélés azon kényes és vitatott témák közé tartozik manapság, melynek hátterében pszichológiai, szociológiai, vallási, politikai és kulturális erők húzódnak meg. Ennek tükrében, bár igyekszünk racionálisan kezelni a kérdést, a kulturális és vallási nyomoktól, esetleges előítéletektől szabadulni nemigen tudunk, csupán viszonylag objektív egészségügyi tényeket ismerünk.
A körülmetéléssel elkerülhető a makk gyulladása, a fityma nem akadályozza a vizelet szabad áramlását, s kimutatták azt is, hogy a körülmetélt férfiak kevésbé hajlamosak a péniszrákra (penile cancer). Ugandában, ahol a lakosság többsége nem körülmetélt, a péniszrák a leggyakoribb halálozási ok a férfiak körében. Az afrikai országokban végzett AIDS-kutatások során arra a megdöbbentő eredményre is fény derült, hogy a körülmetélt férfiak sokkal kevésbé vannak kitéve a heteroszexuális viszonyból eredő HIV-fertőzésnek és egyéb szexuális úton terjedő betegségeknek (pl. szifilisz). A körülmetélés pozitív vonatkozásai mellett ugyanakkor számos kísérlet és kutatás világít rá a hátrányos következményekre.
Hogy a körülmetélésnek milyen hatása van a szexuális életre, nehéz kideríteni, kutatásokat itthon nem, csak külföldön végeztek a témában. Fontos megemlíteni, hogy csakis azok a férfiak tudnak beszámolni a körülmetéléssel járó negatív (vagy pozitív) hatásokról, akiknek fitymáját felnőKörülmetélt vagy sima?
Hogy a körülmetélésnek milyen hatása van a szexuális életre, nehéz kideríteni, kutatásokat itthon nem, csak külföldön végeztek a témában. Fontos megemlíteni, hogy csakis azok a férfiak tudnak beszámolni a körülmetéléssel járó negatív (vagy pozitív) hatásokról, akiknek fitymáját felnőttkorban távolították el, s azt is, hogy az alább olvasható eredmények semmiképp sem egyetemes érvényűek. A British Journal of Urology egy riportja alapján egyes kutatások arra mutatnak rá, hogy a körülmetéléssel a hímvesszőn található erogén szöveteknek több mint a felét eltávolítják. A fityma ugyanis egy olyan különleges felület, amely a maximális szexuális érzékenységhez szükséges idegekkel van behálózva.
A folyóirat egy másik számában körülmetélt férfiakat kérdeztek meg állapotukról. A kiértékelés során fizikai, pszichikai és szexuális panaszok hosszú listája született meg. Sokan a hímvessző érzéketlenségéről számoltak be, míg mások egyéb szexuális zavarokról. A Journal of Sex Research öt, felnőtt korban körülmetélt férfit szólaltatott meg, akik szintén a hímvessző érzékenységének elvesztésétől szenvednek. A gyermekkorban körülmetélt férfiak hasonló panaszokat nem tudnak felemlegetni, de nagy általánosságban az a tapasztalat, hogy szexuális életük esetleges problémái nem erre vezethetők vissza, tehát valószínűleg a megszokás az, ami dominál.
#1 Dr.BauerBela
Az urogenitális szervrendszer bonyolult fejlődéséből adódóan gyakori a többszörös komplikált rekonstrukciós, a természetes állapot helyreállítását célzó műtéti megoldást igénylő betegek száma.
Az eredményes gyógyítás alapvető feltétele az elváltozások kellő időben történő felismerésre. Ebben igen nagy szerepe van a színvonalas családorvosi ellátásnak, de nem elhanyagolható a szülők felelőssége sem. Tapasztalataink szerint a jól képzett házi gyermekorvosok korán felismerve és helyesen értékelve a nem mindig feltűnő jeleket, kellő időben irányítják kis betegeiket a szakambulanciára. Ezzel megadják az esélyt, hogy korszerű diagnosztikus lehetőségeinkkel élve megválasszuk a legkedvezőbb terápiát, ezzel a teljes gyógyulást elérhessük..
Javasolom a szülőknek, hogy már újszülött kortól figyeljék a csecsemők vizelését. Az egészséges fiú és kislány csecsemők ívelten, legalább gyufaszálnyi vastagságban ürítik vizeletüket. Amennyiben csak csöpögtetnek, azonnal szakvizsgálatra kell hozni, mert igen súlyos megbetegedés lehet a háttérben. Külön figyelmet szükséges fordítani arra, hogy a herék már újszülött korban a herezacskóban legyenek. Amennyiben valamelyik hiányát észlelik, szakorvosi vizsgálat szükséges. Másfél éves kor körül gyógyszeres kezelést kezdünk. Ennek eredménytelensége esetében a here műtéti úton történő lehozatalának legkedvezőbb időpontja két éves korban van. Élettanilag, születéskor a fityma a makkhoz sejtesen letapadt. Amennyiben a külső húgycsőnyílás szabadon van, a letapadás oldásával nem kell sietni. A veleszületetten hosszú és szűk fityma vizelési nehézséget okozhat, műtéti megoldásáról szakambulanciánkon döntünk. A gondos szülő azt gondolja, hogy jót tesz gyermekének, ha a külső nemi szerveket szappannal, samponnal mossa, nem figyelve arra, hogy a lúgos környezet kedvező feltételeket teremt a baktériumok elszaporodásához. Leghasznosabb ezen területek rendszeres kamillás, vagy hypermangános lemosása.
A különböző hasi fájdalmak hátterében általában nem urológiai megbetegedés áll. Ezt azonban csak kivizsgálás után lehet egyértelműen kimondani, mert sok súlyos, műtétet igénylő vese-megbetegedés nem jár heveny görcsökkel. A típusos derék-, vesetáji görcsös fájdalom, vérvizelés hátterében gyermekkorban is köves megbetegedést találunk. Az igazolt kövek jórészét ma már porlasztással lehet eltávolítani. Az egyéb tünettel nem kísért vérvizelés sürgős urológiai kivizsgálást tesz szükségessé, mert hátterében fejlődési rendellenesség, esetleg daganat állhat. Műtéteinket részben hagyományos nyitott beavatkozással végezzük, de lehetőségünk van, kellő indikáció mellett a kisebb megterhelést jelentő műszeres beavatkozások elvégzésére is. Ilyenkor csak a műszert vezetjük a műtéti területhez.
A húgycső és a hímvessző záródási zavarai (hypospadiasis, epispadiasis) több lépcsős plasztikai műtéttel korrigálhatók. A beavatkozások elkezdésének időpontja 3-4 éves kor körül a legkedvezőbb. Tekintettel arra, hogy mind a veseüregi, mind a húgycsőplasztikák során a vizeletet a műtéti területről 10-12 napig el kell vezetni, az operált betegek különböző katéter viselésre kényszerülnek. Ezen idő alatt kis betegeink kórházi ágyhoz kötöttek. Erre a nagyobb gyermekeket, előzetes megbeszélés után felkészíteni a szülő feladata. A gyógyulást megkönnyíti, hogy ilyenkor a szülő napközben, az egészségügyi előírások betartásával (fehér köpeny, lábzsák), a kórteremben gyermekével együtt lehet.
Szakambulancián gyakran találkozhatunk éjszakai ágybavizeléssel vagy egyéb vizelési panasszal jelentkező kis betegekkel is. Amennyiben az alvás közbeni bevizelés más tünettel (genny- vagy baktériumürítéssel) nem jár, abban az esetben a kivizsgálás 5 éves kor körül célszerű. Rendelkezünk a vizelés jellegének megállapítására szolgáló legkorszerűbb eszközrendszerrel.
#1 Dr.BauerBela
