Akaratos gyerek

Akaratos gyerek

Előfordul néhány gyereknél, hogy akaratos viselkedést mutat és nehezen viseli, ha nem kedve szerint alakulnak a dolgok. Mit tehet a szülő, ha ez túl hosszú ideig, akár hetek vagy hónapok óta tart és milyen okai lehetnek ennek?

Nem mindig akaratos, aki annak látszik

Először is valóban különböztessük meg, hogy ha csak ritkán, alkalmanként van így vagy ha folyamatosan és hosszan. Jól teszi a szülő, ha nem minősíti a gyereket akaratosnak, miközben csak kifejezi az elképzelését, hogy szerinte hogyan kéne alakulni a dolgoknak. Sok felnőtt is szereti, ha az ő elképzelései szerint haladnak az események, de mi, szülők és pedagógusok sem szeretnénk, ha valaki rájuk ránk ragasztaná az „akaratos” címkét.

Nagyon is épelméjű az az ember – akár gyerek, akár felnőtt –, aki tudja, mit szeretne, közli is másokkal és tesz is érte. Ez nem deviáns viselkedés! Az a szülő, aki úgy neveli a gyerekét, hogy ne álljon ki saját elképzeléseinek érdekében, az könnyen elérheti, hogy gyermeke sikertelen felnőtté váljon és azok a gyerekek, akiket meggyőznek arról, hogy jobb, ha lemondanak céljaikról, azok boldogtalanabb felnőttekké is válnak.

Harmonikusabb a családi együttlét, ha valamennyi családtagnak – akár gyerek, akár szülő – érvényesülhetnek valamilyen mértékben az elképzelései. Téved a szülő vagy a pedagógus, ha „akaratos” jelzőt ragaszt a gyerekre, miközben annak „csak” vannak tervei és igyekszik azokat megvalósítani.

Miben mutatkozik meg az akaratosság?

Bár igyekeznünk kell elkerülni, hogy akaratosnak gondoljunk egy céljaihoz ragaszkodó gyereket, mégis előfordulhat, hogy valóban az. Ezt abból ismerhetjük fel, hogy (1.) a gyerek nem nagyon engedi meg, hogy mások elképzelései érvényesüljenek és (2.) könnyen maga alá kerül, kiborul attól, ha nem az történik, amit ő szeretne és ennek erőteljes nyomatékot ad.

Az, hogy „mások akarata egyáltalán ne érvényesüljön, az enyém pedig mindig”, az egy zsarnok, egy diktátor érzelmi világának mutatója. Márpedig a gyerekek nem születnek zsarnoknak, legfeljebb csak azzá nevelhetik egyiküket-másikukat. Egy kiegyensúlyozott ember tisztában van azzal, hogy a társas kapcsolatokban akkor lesz sikeres és a közösségben akkor kap nagyobb elismerést, ha figyelembe veszi a közösség más tagjainak érdekeit is, tehát azt, hogy ők mit szeretnének.

Akkor miért sírnak a gyerekek néha addig, amíg végre kedvükre nem tesznek a szülők? Ennek egyik lehetséges oka az, hogy napi tapasztalataik bizonyítják számukra, hogy ezzel célt érhetnek, míg a másik – általában kisebb gyerekeknél – az, hogy nem tudják szavakkal pontosan kifejezni, hogy mit szeretnének, s ekkor értelmes gondolatok és kommunikáció helyett, drámára jellemző technikákkal érik el, hogy a szülők rájuk figyeljenek. A szülő azzal, hogy kitartóan barátságos és őszinte beszélgetéssel empátiára neveli a gyereket, el tudja érni, hogy a gyerek ne váljon olyan önzővé, akinek csak saját érdekei számítanak, s közben nem veszi figyelembe másokéit. Az empátia az a képesség, hogy bele tudjuk képzelni magunkat a másik ember helyzetébe és az „ő szemével” is látjuk a dolgot. Erre érdemes idejében megtanítani a gyerekeket.

A gyerek akaratossá válik

Akaratossá válik

Előfordulhat, hogy a gyerek tényleg akaratossá válik rövidebb-hosszabb időszakra. A rövid ideig tartó akaratosság senkinek sem probléma, legfeljebb egy túlérzékeny szülő vagy pedagógus lesz stresszes emiatt.

Hosszabb idejű akaratosság abban mutatkozik meg, hogy rendszeresen vagy folyamatosan nehezen viseli, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretné és ennek drámai módon hangot is ad. Ilyenkor feszültté válhat a családi viszony, de ettől még nem kell pszichiáterhez rohanni a gyerekkel. Sokkal egyszerűbb ugyanis egy ilyen helyzet annál, semmint hogy épeszű felnőtt bevállalja, hogy a pszichiáter hiperaktívnak és SNI-nek (sajátos nevelési igényűnek) minősítse a gyereket, majd kábítószereket is tartalmazó pszichó pirulák szedésével örökre tönkretegye az elméjét.

Többféle háttere is lehet a gyerek akaratossá válásának. Könnyen kiválthatja ezt valami veszteség, például egy szülő hosszabb távolléte, végleges elvesztése vagy a szülők válása is. Az is kiválthatja, ha a gyereket hosszabb ideig lemondásra, visszahúzódásra kényszerítették, s egy ilyen folyamat végén egyszer csak a sarkára áll és minden megfordul. A gyerekkel történt nagy igazságtalanság szintén előidézheti ezt az állapotot. A korábbiaknál kevésbé rokon előzmény a szülők hosszan tartó túlzott engedékenysége és az, hogy a szülői szeretetet és engedékenységet félreértelmezve még azt is jóvá hagyták számára, amiről még a gyerek is sejtette, hogy nincs rendben.

Az akaratosság megszüntetése

A gyermekkori akaratosság kialakulásának leggyakoribb oka azonban az, hogy a gyerek nem tudott megfelelő cserét nyújtani a szülei számára vagy nem engedték, hogy viszonozza a felnőttek gondoskodását.
A szülők sokféleképpen gondoskodhatnak gyermekükről, s ezek megnyilvánulhatnak különböző személyes cselekvésekben vagy akár abban, hogy anyagi dolgokkal látják el őt. Ezzel szemben a gyereknek sokkal kevesebb lehetősége van viszonozni a szülő gondoskodását.

Egy bizonyos kor alatt a gyerekeknek általában nem állnak rendelkezésükre komoly erőforrások, hogy olyan értéket nyújtsanak cserében, mint amilyet a szülőktől kaptak. Nagyon fontos, hogy bármilyen esetlen is egy gyerek által készített ajándék, vagy bármilyen kicsiny is az a segítség, amit a gyerek felkínál, hacsak nem veszélyes, a szülő fogadja el. Ha már túl régóta „nem engedtük”, hogy a maga lehetőségi szerint, de kellő mennyiségű cserét nyújtson, akkor el kell kezdeni finoman, nem látványosan megdicsérni dolgokért, amiket nem a maga kedvéért tesz, majd amikor ez már jól megy, akkor megkérni, hogy segítsen ebben abban, s s ezekért szintén megdicsérni. A dicséretet különösen értékesnek tekintik, amikor mások jelenlétében történik.

Ha valami veszteség az ok, akkor tisztázni kell, hogy a veszteség ellenére hogyan folyik majd tovább az élet és felvázolni egy olyan jövőt, ami megnyugtató a gyerek számára, ideértve azt a lehetősége is, hogy a veszteség meg fog szűnni, például abban az esetben, ha a hosszú kiküldetésben lévő apa hazatér.

Ha az akaratosság oka a gyerek hosszabb ideig való lemondásra, visszahúzódásra kényszerítése, akkor a megoldás az, hogy őszintén kimondjuk neki, hogy mit rontottunk el, és arra buzdítjuk, hogy tegye meg, amit nem engedtünk neki – feltéve, hogy az nem veszélyes. Ha elegendő és számára reális információt kap arról, hogy miért kellene így tennie, akkor a gyerek könnyen le tud mondani valamiről, az viszont már meredek számára, ha állandóan le kell mondania dolgokról vagy amikor olyasmiről kell lemondania, amit megígértek neki. Előfordulhat a szülővel, hogy nem tudja nyújtani azt, amit megígért, ilyenkor megfelelő cserét kell kitalálni, olyat, ami a gyereknek is elfogadható.

A gyerekkel történt nagy igazságtalanság könnyen helyrehozható, bár ez nehezére eshet egy szülőnek, ha azt akarja, hogy minden áron „igaza legyen”. Ha a gyerekkel történt igazságtalanság oka a szülő volt, akkor nincs mese: meg kell mondani a gyereknek, hogy ő, mint szülő tévedett vagy kezelte rosszul a dolgot. Meg kell nyugtatni a gyereket, hogy tisztában van vele, hogy hol rontotta el a dolgot és igyekszik rendbe hozni, valamit máskor el nem követni azt a hibát. Ettől a szülő nem kisebb, hanem értékesebb lesz a gyerek szemében, ráadásul aki ezt meg tudja tenni a gyerekével, az tapasztalhatja majd, hogy a gyerek sem akarja majd neki megmagyarázni, hogy helyesen cselekedett, amikor pedig nem. Beismerni valami tévedést inkább a nagyság jele, és az ilyen emberben jobban megbíznak, mint abban, aki azt hirdeti, hogy az ő viselkedése hibátlan.

A lényeg

Van az akaratosságnak egy mélyebb háttere is. Amikor valakinek csak a saját akarata lényeges, akkor valójában egyáltalán nem érdeklik őt mások. Erre a pontra akkor jut a gyerek, ha túl sok vagy ha túl kevés figyelmet kap. Túl sok figyelem esetén ugyanis nem lehet eléggé önálló, túl kevés figyelem pedig odavezet, hogy nem kap elég dicséretet, nyugtázást arra, amit jól csinál, amiben ügyes. A hosszan tartó akaratosság tehát megelőzhető azzal, hogy a szülő vagy a pedagógus optimális mennyiségű valódi figyelmet fordít a gyerekre, teret ad számára és elismeri, amikor jól csinált valamit. Mennyi az optimális mennyiségű figyelem? Ez már egy másik „történet”.

A tabletta nem megoldás

A pszichiáterek szinte mindenkinél nagy bajt látnak. Most ne foglalkozzunk azzal, ami a pszichiátria fő hibája, miszerint mániásan kategóriákba akarja sorolni az embert, s amikor ezt gyerekekkel művelik, akkor az rájuk megbélyegzésként hat. A pszichológia és pszichiátria legártalmasabb besorolása egy gyerekre a „hiperaktív”, mert emiatt ártalmas, drogtartalmú „gyógyszereket” írnak fel számukra, de nem szabad megengedni, hogy gyerekeket tablettákkal bedrogozzanak csak mert ideiglenesen egy kicsit aktívabb az átlagnál.

Az “akaratosság” nem egy kategória, ne használjuk címkének, megbélyegzésnek. Ha egy pszichiáter kategóriát akar csinálni belőle, hát lelke rajta, de egy gyerek nem ilyen vagy olyan, hanem felvehet rövidebb vagy hosszabb időre valamilyen állapotot. Így előfordul, hogy lesz egy gyereknek akaratos időszaka. Nekünk meg legyen hozzá elegendő türelmünk, térképezzük fel a valódi okokat és azokat szüntessük meg!

#1 Dr.BauerBela

---

Fehér foltok a körmön: ártalmatlan pöttyök?

Fehér foltok a körmön: ártalmatlan pöttyök?

A körmökön megjelenő fehér pöttyök, foltocskák nagyon gyakoriak, szinte minden ember észreveheti ezeket a kezén legalább egyszer. De érdemes ezekkel foglalkozni, esetleg bőrgyógyászati vizsgálatra is szükség van, vagy elég megvárni, hogy elmúljanak a pöttyök?

köröm

A körmön megjelenő fehér foltoknak, pöttyöknek számtalan oka lehet és nagyon gyakori elváltozásról van szó, mellyel szinte mindenki találkozik valamikor élete folyamán. A körmökön megjelenő fehér elszíneződés (ún. leukonychia) jelentkezhet pontokként, vonalakként, de az is előfordulhat, hogy az egész köröm kifehéredik. 

A körmön megjelenő foltok a leggyakrabban nem adnak okot különösebb aggodalomra: rövid időn belül maguktól is elmúlnak. Bár a foltok, pöttyök súlyosabb betegségeket is kísérhetnek, ezen esetek meglehetősen ritkák, és általában egyéb tünetek is utalnak az alapbetegségekre, nincs szükség arra, hogy csak körmön megjelenő jelekből következtessünk a diagnózisra.

Allergiás reakciót is jelezhetnek a fehér pöttyök, melyeket körömlakkok, lakklemosók és körömerősítők is okozhatnak.

Allergia és sérülés is lehet a fehér pöttyök hátterében

A leggyakoribb okok közé tartozik a köröm vagy a körömágy sérülése, az allergiás reakció, a vitaminhiány, illetve a köröm gombás fertőzése. Ha a köröm megsérül, az befolyásolhatja a köröm növekedését, és ez fehér foltokként jelenhet meg. Azonban, mivel a körmünk meglehetősen lassan növekszik, a folt gyakran csak hetekkel a sérülés után jelenik meg, amikor talán már el is felejtettük, hogy korábban megütöttük a kezünket.

Allergiás reakciók is kiválthatják a pöttyök megjelenését: a körömlakkok, lakklemosók és körömerősítők is okozhatnak allergiát, de azok is észrevehetik magukon a foltokat, akik a műkörmökre, esetleg az azok rögzítéséhez használt ragasztókra allergiásak. A műköröm emellett károsíthatja is a körmöket, sőt előfordulhat az is, hogy a manikűr közben megsérül a köröm vagy a körömágy, és ezek következményeként alakulnak ki a fehér foltocskák. A „sérüléseket” olyan teljesen hétköznapi tevékenység is okozhatja, mint a körömrágás.

Körmünk tükrözi egészségi állapotunkat. De vajon mit árul el?

A gombásodás okozta fehér foltok főként a lábujjak körmein alakulhatnak ki a fertőzés első tüneteként. A gombás fertőzés egyéb tünetei között találhatjuk a körmök megvastagodását, törékennyé válását, sárgássá színeződését. Bár a körömgombásodás viszonylag lassan alakul ki, a gyógyulás is hosszú időt vesz igénybe, éppen ezért rendkívül fontos, hogy minél hamarabb elkezdjük a kezelést, még mielőtt a fertőzés a többi körömre is átterjed.

Vitamin- és ásványianyag-hiány is okozhat fehér foltokat a körmön. Ez elsősorban a kalcium, a vas illetve a cink hiányára utalhat. 

Így azonosíthatjuk a problémát

Jóval ritkább, hogy a körmökön megjelenő pöttyök hátterében egyéb, súlyos betegségek álljanak. Ezek között találhatjuk a szívbetegségeket, a veseproblémákat, az ekcémát, illetve a pszoriázist, a tüdőgyulladást, a gyulladásos bélbetegségeket és bizonyos mérgezéseket. Ezek azonban más tünetekkel is együtt járnak.

A körömgombásodás lassan alakul ki, de a gyógyulás is hosszú időt vesz igénybe.

A foltok, pöttyök nagysága, kiterjedése, száma egyaránt utalhat az alapproblémára. Előfordulhat, hogy az egész köröm kifehéredik, ez azonban ritka, és olyan súlyos betegségre utalhat, mint a vese- vagy májelégtelenség. A körmök teljes kifehéredése bizonyos antibiotikumok mellékhatásaként is jelentkezhet. Az egy-egy körmön megjelenő pötty, folt a köröm sérülésére utal, míg ha (majdnem) minden körmön észlelhetőek az elváltozások, az inkább vitaminhiány következménye. A gombás fertőzés miatt kialakuló foltok egy körmön jelennek meg, és általában több apró pötty jelentkezik.

Mikor forduljunk orvoshoz?

A körmön kialakuló fehér foltokkal akkor érdemes orvoshoz fordulni, ha azok hosszabb időn keresztül megtalálhatóak a körmünkön (ügyeljünk arra, hogy a sérülés miatt kialakuló foltoknak akár fél év is kellhet, hogy eltűnjenek), vagy ha a számuk, kiterjedésük nő, esetleg ha más tüneteket is észlelünk a körmünkön, például a köröm töredezővé válását vagy megvastagodását. A szakorvos esetenként laborvizsgálatot is kérhet, hogy az esetleges máj- vagy vesebetegségek rizikóját kizárja. 

A fehér foltok a legtöbb esetben saját maguktól elmúlnak, igaz, ez hosszabb időt vehet igénybe. Amennyiben allergia okozza a foltokat, az allergiát kiváltó szer használatának abbahagyása javíthat a körmünk állapotán, a körömgombásodás ellen pedig szájon át szedhető gyógyszerek és helyileg ható készítmények is a rendelkezésünkre állnak.

#1 Dr.BauerBela

---

Kisiskolás és prepubertáskorban megjelenő pszichés zavarok

Kisiskolás és prepubertáskorban megjelenő pszichés zavarok

A személyiségfejlődés zavarai megjelenhetnek már korai gyermekkortól.

Kialakulásukban számtalan tényezőnek lehet szerepe: belső

tényezők, a család, kortársak, média stb. A gyermek fejlődése szempontjából lényegesfordulat az iskolakezdés, amikor a játéktevékenység helyét átveszi a tanulás. A gyermek számára nem könnyű feladat ez az áttérés, ezért fontos lenne, hogy a szülő és a pedagógus nagy figyelmet fordítson arra, hogy zökkenőmentes legyen az átállás. Ezzel sok zavarnak venné a kezdetét. Az iskolakezdéssel egy időben lazul a gyermek kapcsolata a családi kötelékekkel, és egyre bővül más csoportokkal való kapcsolata (osztály, baráti kör, sportcsoport stb.). A kapcsolatok bővülésével növekszik a külső környezeti ártalmak megjelenésének valószínűsége is. Az erre az életkorra jellemző zavarok súlyosságukat és mgnyilvánulási formájukat tekintve nagyon változatosak. A zavarok diagnosztizálása és kezelése pszichológusok, pszichiáterek és mentálhigiénés szakemberek hatáskörébe tartozik, de a pedagógusoknak is fontos szerepük lenne a tünetek észrevételében, és a megfelelő szakemberhez való irányításban. A következőkben a lehetséges pszichés zavarok sokaságából a két leggyakoribbat szeretném bemutatni.

Disszociális tünetek

A disszociális tünetek klinikailag neurotikus tüneteknek tekinthetők, amelyeket frusztrációk, konfliktusok, helytelen nevelési módok és különböző környezeti ártalmak idézhetnek elő. Bár ezeket a tüneteket nem lehet az esetleges későbbi antiszociális viselkedések kezdetének tekinteni, mégis fokozott odafigyelést igényelnek.

 A környezeti hatásokmegváltoztatásával, illetve adek&

vát pszichoterápiákkal gyógyíthatók.

1. Az agresszivitás

Az agresszivitás az egyik leggyakoribb disszociális megnyilvánu

lás. Kialakulásában kromoszóma&rendellenesség, biotípus, az idegrendszeri sajátosságok, de főleg a környezeti hatások játszanak szerepet.

„Agressziónak nevezünk minden olyan szándékos cselekvést, melynmelynek indítéka, hogy – nyílt vagy szándékos formában – valakinek vagy valaminek kárt, sérelmet vagy

fájdalmat okozzon” (Ranschburg 1977, 90).

Számtalan megnyilvánulási formája van: játékát a másik gyermektől erőszakkal elveszi, bosszantja társait, verekszik, durván beszél, másokat ok nélkül becsmérel, pusztít és rombol. Leggyakrabban a frusztrációra adott válaszként jelenik meg. Éppen ezért a dackorszakban sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy ez a disszociális viselkedés kialakuljon. A környezeti

tényezők közül, az agresszív viselkedés kialakulásában leggy

akoribb kiinduló&pont a szülők agresszív magatartása, valamint a büntetéssel, veréssel és

szeretetmegvonással történő nevelés. A feszültséglevezetési mechanizmusok hiánya és az én fékek zavara impulzív cselekvésekhez, úgynevezett „actingout” típusú féktelen érzelmi kitörésekhez vezet. Ha az „actingout”

típusú viselkedéseket a környezet megerősíti (pl. a szülő rendszeresen teljesíti a dühöngő gyermek vágyát), akkor kialakulhat az „acting&out” személyiségszerveződés. Az agresszív gyermekekkel való bánásmódban kerülni kell,

hogy a szülő, illetve a pedagógus: a gyermeket megszégyenítse, bántalmazza;

–

agresszivitásával viselkedésmintát nyújtson a gyermeknek;

–

visszafojtott ingerültséggel bánjon a gyermekkel;

–

következetlenséget tanúsítson a nevelésben.

Az agresszív viselkedés csökkentését, korrekcióját a kiváltó o

kok feltárásával lehet elkezdeni. Szükséges, hogy a szülő és a pedagógus bizalommal és szeretettel foglalkozzon az agresszív gyermekkel, határozott követelményeket támasztva, feladatokkal ellátva. Sikerrel járhatnak a sport, a fizikai erőfeszítést igénylő munkák, a gondozási és szervezési megbízatások.

A prepubertáskorú és pubertáskorú gyermekek agresszív

viselkedésének korrekciója azért is fontos, mert az agresszív viselkedés a későbbi bűnözői viselkedés egyik fontos összetevőjévé válhat.

A pedagógusok munkája szintén a kompetenciahatárok pontos betartásával kell hogy történjen, az előző részben említett pszichológiai terápia és mentálhigiénés konzultációk

formájában.

2. A hazudozás

A hazudozás értelmezésénél figyelembe kell venni a jelenség gyakoriságát és a gyermek életkorát. Ha nagyon ritkán fordul elő, akkor nem tekinthető patológiás tünetnek. Ilyenkor rendszerint valamilyen „elfogadhatóbb” gyer&mekkori indítéka van: félelem, dicsekvés, szolidaritási vagy utánzásos. Szintén

nem tekinthető károsnak az óvodáskori gyermekek fantáziahazugsága sem. Ez abban különbözik a valódi hazugságtól, hogy a gyermek nem félrevezető szándékkal és céllal teszi, hanem szubjektív élményeit és vágyait a valós

ággal azonosítja. Éppen ezért nem helyes büntetni a fantáziahazugságot, hiszen alap&vetően különbözik a szándékos félrevezetéstől. Fontos elkülöníteni a disszociális jellegű kóros hazudozást más kóros jellegű hazudozástól, amelyek bizonyos személyiségzavaroknál (unipoláris mánia, hisztériás neurózis stb.) tünetként megjelenhetnek. A disszo

ciális hazudozás hátterében a gyermek érzelmi zavara található. Hazudozása szembefordulást jelent a felnőttel, amelyben kárpótlást talál az őt ért sérelmek miatt. Az ilyen gyermek gyakran sértődékeny, magányos, lehangolt, és általában bizalmatlan az emberekkel szemben. Szeretetteljes bánásmóddal, odafigyeléssel és megfelelő feladatokkal a szülők és a pedagógusok jó iránybafejleszthetik a gyermek magatartását.

3. A lopás

A tünet súlyosságának megítélésében itt is figyelembe kell venni a jelenség gyakoriságát és indítékát. Arra is figyelni kell, hogy más személyiségzavar kísérő tüneteként is megjelenhet (pl. az unipoláris mániánál). A disszociális jellegű lopás indítéka lehet mások szeretetének megszerzése vagy kárpótlás az

elveszett kapcsolatért. Ezeknél a lopásoknál egyértelműen lehet

tapasztalni, hogy a lopás célja nem az anyagi javakmegszerzése. Felbomlott családoknál és állami gondozásban nevelt gyermekeknél gyakori megnyilvánulás. Nem tartozik a súlyos disszociális tünetek közé, de ha a gyermek rendszeresen meglopja a környezetét, fennáll a veszélye az antiszociális személyiség fejlődésnek.

4. A csavargás

A csavargásnak számtalan kóros és nem kóros formáját különböztethetjük meg. Szintén számolnunk kell azzal, hogy bizonyos pszichés zavaroknál (epilepszia, hisztériás neurózis, enkefalopátia) a csavargás, kóborlás az adott betegség tünetegyüttesének része lehet. Enyhébb formában a prepubertáskorú gyermekek önállósodási törekvéseként vagy kalandvágyaként értelmezhetjük. Bár ez csak játékos formája a csavargásnak, többnyire szórakozás céljából történik, mégis jelez egyféle szembehelyezkedést az iskolával és a szülőkkel. Prepubertáskorban az is megtörténhet, hogy a gyermek megszökik az igen szegény, nehéz és traumatizáló életkörülményeiből. Súlyosabb traumák esetén kialakulhat egy reaktív depressziós állapot, amely rendszeres elszökést és

kóborlást eredményezhet. Így kialakulhat a kényszeres jellegű

neurotikus csavargás. Ez utóbbi esetben a gyermek elcsavargása teljesen normális reakció&nak, egészséges személyiségjegynek tekinthető (sajnos gyakran előfordul, hogy

ebben az esetben is a gyermeket tekintik patológiásnak, és ne

m a környezetét). A csavargásnak ez a formája disszociális tünetnek tekinthető.Gyakran előfor&dul az állami gondozottaknál és az örökbefogadott gyermekeknél (statisztikai

adatok szerint a csavargó gyermekek mintegy 60 %a intézetből szökött meg). A csavargás hátterében tehát eltérő érzelmi, indulati konfliktusok, különböző traumák és kilátástalan élethelyzetek húzódnak meg. A csavargás mint reakció

ezekre az élethelyzetekre nem oldja meg az érzelmi problémákat.

Ráadásul a csavargó gyermek ki van téve számtalan veszélynek: deviáns csoportok, alkohol, drog, pedofil személyek stb. Éppen ezért indokolt ezeknek az eseteknek a pszichoterápiás kezelése, és ezzel párhuzamosan a kiváltó okok megszüntetése.

A probléma kezelése eltér attól függően, hogy családban vagy

nevelőotthonban történik.

A pedagógusok kompetenciája főleg a tünet felismerésére, a kö

rülmények tisztázására és a gyermek pszichoterápiás kezelésénekjavaslására kor&látozódik. Mivel a legtöbb csavargásnál az intim kapcsolatok hiánya, valamint a kielégítetlen biztonságszükséglet tapasztalható, ezért a pedagógusok a gyermek iskolai élethelyzetének javításával ezeket a hiányállapotokat csökkenthetik, aktív részei lehetnek a terápiás folyamatnak.

Pszichoszomatikus zavarok és betegségek

A test és a lélek működésének kölcsönhatása (test&lélek párbe

széde) nem újkeletű szemlélet. Az érzelmi átélés például a féktelen szívdobogást és a légzés felgyorsulását idézi elő. Fordított esetben a testi reakciók a krónikus gyomorpanaszok szorongást, félelmet, ingerlékenységet okozhatnak. Tehát a test megbetegedései pszichés megbetegedést eredményezhetnek, illetve a lélek megbetegedései szervi (szomatikus) megbetegedésekhez vezethetnek.A test és lélek kölcsönös egymásra hatásával foglalkozó tudományos kutatási irányzat a

pszichoszomatika (a megjelölés a görög „pszükhé” (lélek) és szoma(test) szavakból tevődik össze). A pszichoszomatikus szemlélet kialakulásában fontos szerepet játszott Alexander, aki az 1930&as évektől foglalkozott belgyógyászati osztályon kezelt szomatikus betegségek (gyomorfekély, asztma, vérnyomás)

pszichés eredetének vizsgálatával (Murányi Kovács Endréné 1991). A pszichoszomatikus betegségek meghatározásában a legfontosabb meghatározás L. Kreisler nevéhez fűződik. Véleménye szerint a pszichoszo&matikus betegségek olyan szervi megbetegedések, amelyek kialakulásában egyértelműen kimutatható a pszichés determináltság.

Kreisler azt is hangsúlyozza, hogy mindig valódi fizikális betegségekről van szó, nem olyan organikus betegségekről, amelyek a központi idegrendszer működését érintik, mint pl. az epilepszia vagy az oligofrénia. Szintén kizárja a pszichoszomatikus kórképből a neurózisokat és a pszichózisok

at (Demcsákné

A gyermekkori pszichoszomatikus kórkép intenzitása és gyakorisága nagyon eltérő formában jelentkezhet. Ezeknek három formáját különíthetjük e

l:

1.

pszichoszomatikus reakció,

2.

pszichoszomatikus zavar,

3.

pszichoszomatikus betegség.

A pszichoszomatikus reakció fokozott fiziológiás működésben (sírás, hányás, nyáladzás, hadonászás) nyilvánul meg. Ezek érzelmileg fűtött helyzetekben felerősödnek. Bár nem tekinthetők kórosnak, ezek gyakorisága vészjelzés lehet, melyre érdemes odafigyelni. A pszichoszomatikus zavaroknak számos megnyilvánulási formájátismerjük (pl. affektív apnoé, gyomorfájdalmak stb.), kialakulásukbanörökletes, alkati és környezeti tényezők játszanak szerepet. Az időben elkezdett terápia legtöbbször sikerrel jár.

A pszichoszomatikus betegségek esetén a szervi érintettség n

agymértékben kimutatható. Bár kialakulásában infekciós, immunológiai és allergiás mechanizmusok is szerepet kapnak, a pszichológiai determináltság egyértelműen bizonyítható.

A klasszikus orvosi gyakorlatban egyre inkább elfogadott a p

szichoszomatikus szemlélet. A betegség kezelésében az első lépés az, hogy klinikai vizsgálatokkal, megbízható pontossággal kizárják a betegség organikus eredetét.

Sokszor nehéz a testi és lelki determináltság megállapítása, főleg azokban az esetekben, amikor a betegség testi kezelése javuló tendenciát mutat (pl. asztma). Az sem ritka, hogy a test és lélek gyógyítása együttesen folyik.

A következőkben a gyermekkorban előforduló pszichoszomatikus zavarokat mutatjuk be.

1. Alvászavarok

Az alvászavarokat mindig komolyan kell venni, bármilyen intenzitással és bármely életszakaszban jelentkeznek. Kialakulásukban az ébrenléti állapot&ban átélt konfliktusok és traumatizáló tényezők mellett szerepet játszhatnak a

gyermek alvásigényeinek figyelmen kívül hagyása, a nem megf

elelő alvási körülmények, valamint ha a gyermek otthoni és bölcsődei (vagy óvodai) alvásszokásai ellentétesek. A gyermek alvászavara nagymértékben kihat a család valamennyi tagjának az életére. A gyermek éjjeli nyugtalansága,alvászavara

miatt a szülők nem tudnak pihenni, emiatt nem tudják kellően végezni munkájukat otthon és a munkahelyükön. Így a rosszul alvó gyermek nemcsak saját életmódját és alkalmazkodását nehezíti meg, hanem környezetéét is.

Álmatlanság

Bár nem minden szakirodalom említi a pszichoszomatikus zavarok kategóriájában, mégis annak tekinthetjük, mert kialakulásában olyan szervi okok játszhatnak szerepet mint a pajzsmirigytúltengés vagy magas vérnyomás. Többnyire azonban stressz, lelki konfliktusok, szorongások húzódnak meg a zavarok hátterében. Nem átmenetileg jelentkező álmatlanságról van szó.

A tünetek: a gyermek nehezen alszik el, sokszor felébred,

korán és fáradtan ébred. Ilyenkor a gyermek ingerült, szétszórt és gyengén teljesít. Gyak&ran más tünetekkel – például hasfájás – együtt jelenik meg. Mivel más pszichés zavar (depressziós neurózis, szorongásos neurózis, neuraszténia) kísérő tünete is lehet, ezért csak akkor értelmezzük pszichoszomatikus zavarként, ha ez az egyetlen domináns tünet. Súlyosabb, krónikus álmatlanság esetén pszichoterá&pia (pl. relaxációs módszerek) szükséges, enyhébb zavarokn

ál gyakran segítenek a jól bevált „otthoni módszerek”: esti séta, korai vacsora, olvasás elalvás előtt, ugyanabban az időbentörténő lefekvés stb.

Lidércálom

Patológiás alvásnak tekinthető, amelyet mind a gyermek, mind a környezete traumatikusnak él meg (Demcsákné Kelen Ilona 1982).Az előidéző okok az ébrenléti állapotban átélt történések (néha komoly konfliktusok, néha banális történések). A gyermek nyugtalanul alszik, álmából felriad, felismeri

környezetét, majd némi nyugtatásra elalszik. Reggel visszaemlékszik a történtekre.

Pavor nocturnus (éjszakai felriadásos rémálom)

Hátterében súlyosabb traumák és konfliktusok lehetnek, mint az előző formánál. Leggyakrabban a szigorú (esetleg brutális) nevelési módszerek, a fenyegetés és büntetés, valamint a megakadályozott dacreakció következménye&ként jelenik meg (Murányi Kovács Endréné 1991). Tünetei is a legriasztóbbak a

környezet számára. Általában 2 órával a lefekvés után jele

ntkezik. A gyermek egyre nyugtalanabbul forgolódik, majd hirtelen felriad, összefüggéstelen kiál&tásokat hallat, izgatottan dobálja magát, esetleg védekező mozdulatokat tesz. Tágra nyílt szeme egy bizonyos pontra irányul, és környezetéről nem vesz tudomást. Csak ritkán, a teljes felébredés után ismeri fel környezetét. Néhány percig tartó roham után elalszik. Reggel nem emlékszik a történtekre.

Szomnambulizmus

A gyermek nyugodt alvás helyett elhagyja az ágyát, és anélkül, hogy felébredne ide&oda járkál, értelmetlen szavakat mond és hadonászik. Az okok szintén a nappali feszültségekben, konfliktusokban és aka&dályoztatásokban kereshetők. A meghiúsult álom funkcióját töltik be, a kívánságok, vágyak és feszültségek, pszichoszomatikus tevékenységek formájá&ban történő levezetéseként értelmezhető. Leggyakrabban 6-7 éves korban jelentkezik, és prepubertáskorban spontán megszűnési tendenciát mutat. A lidércálom, a pavor nocturnus és a szomnambulizmus az említett negatív hatásokon kívül megakadályozzák a szervezet regenerálódását és meg&zavarják az álmok feszültségcsökkentő, konfliktusokat elaboráló

hatását is. Súlyos alvászavarok esetén a viselkedésváltozás csak tartós pszichoterápiával érhető el. Az álmatlanságnál felsorolt módok (séta, korai vacsorastb.) ezeknél a zavaroknál nem segítenek, de a prepubertáskorú gyermekek egyszerűbb relaxációs gyakorlatok elsajátítására képesek, amellyel csökkenthetők az alvászavarok.

2. Pszichoszomatikus fejfájások

A fejfájás gyermekkorban és felnőttkorban egyaránt gyakor

i pszichoszomatikus zavar. A pszichoszomatikus jelleg megállapításához szükséges az orvosi vizsgálatokat elvégezni, hogy az esetleges szervi okokat (pl. heveny infekció, érrendszeri zavarok) kizárjuk. Már 4&5 éves korban jelentkezhetnek a tünetek, de leggyakrabban az iskolakezdés és a prepubertás időszakában jelentkezhetnek. A pszichogén fejfájások mögött különböző emocionális zava&rok, konfliktusok és környezeti traumatizáló tényezők húzódnak meg. A kiváltó okok között nagyon fontos megemlíteni az intellektuális gátlást. Ez főleg akkor tapasztalható, amikor a gyermek irreális intellektuáliselvárásokkal kerül szembe. Ilyenkor csökken a gyermek iskolai teljesítménye, vagy gyakran fejfájás ürügyén mentesül a számára nehéz és kellemetlen feladat elvégzésétől. Ezek az „előnyök” megfosztják a tanulót a tanulás, az új felismerések örömétől (Demcsákné Kelen Ilona 1982). A pszichogénfejfájásoknak két nagy csoportja van:

1.

tenzióval járó fejfájások,

2.

migrénes jellegű fejfájások.

Tenzióval járó fejfájások

Ez a típusú fejfájás általában kétoldali, diffúz, tompa és kitartó fájdalom formájában jelentkezik. Ezt olyan általános tünetek kísérik mint: gyengeség, rosszullét, fáradtság, sápadt arc stb. A fejfájásos roham alatt gyakran tapasztalhatók a nyak és a vállizmok görcsös összehúzódásai. A két fejfájástípus

közül inkább ennél a formánál valószínűsíthető az intellektuális gátlás szerepe a betegség patogenezisében. Súlyossági fokuk széles skálán mozog, ezért terápiájuk is nagyon eltérő lehet. Enyhébb formáknál sokat segíthet a masszázs, a simoga&tás, aktív mozgatás, odafigyelő magatartás és együttérzés. Súlyosabb formáknál a relaxációs gyakorlatok (pl. autogén tréning) és az adekvát pszichoterápia segíthet.

Migrénes jellegű fejfájás

Ennél a formánál a kiváltó okok között az örökletes tényező

k is fontos szerepet játszanak. Nagyon gyakran fordul elő azoknál a gyermekeknél, ahol egyik vagy mindkét szülő migrénre hajlamos. Tünetei lényegesen eltérnek a tenzióval járó fejfájástól: általában kétoldali, heves, lüktető fájás, amelyet

hányinger és néha hasi fájdalmak kísérnek. A rosszullét alatt rendszerint előfordul a hányás, amely megkönnyebbülést eredményezhet, és ekkor a gyermek elalszik. Gyakran fejfájásmentesen, frissen ébred (Kelenné 198

2). Bár ez a típusú fejfájás általában jó képességű gyermekeknél a leggyakoribb, mégsem zárható ki az intellektuális gátlás szerepe a betegség kialakulásában. Ezt talán az igazolja leginkább, hogy a vakációk időszakában ezek a gyermekek gyakorlatilag tünetmentesek. Terápiájuk csak annyiban tér el az előző típusnál felsoroltaktó

l, hogy gyógyszeres kezeléssel egészítik ki (főleg azoknál, akiknél gyakrabban jelentkeznek a rohamok.

. Légzőrendszeri pszichoszomatikus zavarok

Az érzelmi megnyilvánulások (félelem, düh, ijedtség, öröm) hatása a légzőszervek működésére jól ismert mechanizmus. A zavarok nagy része pszichoszomatikus reakció, illetvepszichoszomatikus zavar szintjénjelenik

meg. Enyhébb formái közé sorolhatjuk az érzelmi feszültséggel járó helyzetekben megjelenő gyakori hangos ásítást vagy csuklási rohamot. Szintén pszichoszomatikus reakciónak tekinthető az irritatív jellegű köhögés is. Nem ritka, hogy a köhögési rohamok olyankor jelenek meg, amikor a gyermek iskolába indul, vagy feleléshelyzetbe kerül. Ilyenkor a köhögés „előnyökkel” járhat, ugyanis a kellemetlen helyzet elkerülését eredményezheti. Ennek ellenére aligha feltételezhető a gyermek viselkedésének tudatos jellege. Később előfordulhat, hogy a gyermek rájön arra, hogy köhögésével elkerülheti aszámára kellemetlen helyzeteket, és tudatosan is előidéz köhögési rohamokat. Így a kezdeti pszichogén köhögés krónikussá válhat. Ilyenkor a gyermek súlyosabb érzelmi konfliktusaira lehet gondolni.

Sírógörcs (affektív apnoé)

Főleg a lányoknál tapasztalható pszichoszomatikus zavarról van

szó. A fiúknál ritkán jelennek meg ilyen megnyilvánulások, ezek nagyon súlyos konfliktusokra utalnak. A sírógörcs nagyon változó intenzitású lehet, a legeny&hébb formától az eszméletvesztéssel járó megnyilvánulásig. A sírógörcs megjelenésének leggyakoribb időpontja a 2-3 éves

életkor. Kialakulásában az előző formáknál említett okok mellett fontos szerepet játszik a szülői modell és a környezet megerősítése is. A terápiában az okok megszüntetése mellett a családterápia és a viselkedés dekondicionálása játszik

fontos szerepet.

Asztma (astma bronchiale)

Korábban a betegség patogenezisében kizárólagosan alkati tényezők és immunológiai feltételezések érvényesültek. A modern klinikai szemléletben egyre inkább érvényesül a pszichés determináltság elve. A betegség egyoldalú pszichoterápiás vagy egyoldalú szomatikus megközelítése nem vezethet tartós sikerhez. A kórkép létrejöttéhez nem elégséges az asztma etiológiájában sze&replő szomatikus tényezők jelenléte, ehhez szükségesek a pszichés tényezők is. Fordítva is igaz: csupán lelki okokból nem alakul ki asztma. A betegséget ki&váltó pszichés tényezők közül fontosnak tartjuk az anya–gyermek kapcsolat zavarát, a túlzottan féltő gondoskodást, valamint a környezet túl szigorú elvárá&sait. Főleg az anya–gyermek kapcsolat zavarának következményeként kialakul egy olyan magatartás, amelyre jellemző, hogy a gyermek semmihezés senkihez sem kötődik igazán. Ez voltaképpen jelzi az egymáshoz tartozás és az egy&máalókapaszkodásösztönének sérülését. Az asztmás rohamokat gyakran kísérik ingerlékeny magatartások, agresszív megnyilvánulások és szorongások.

A terápia szomatikus gyógymódok és gyógyszerek alkalmazása mellett kiterjed a relaxációs módszerek alkalmazására, valamint egyéni és családterápiá a.

4. Táplálkozási és emésztési zavarok

Kísérletileg bizonyított az agyi működés (limbikus lebeny, hypothalamus) hatása az evési késztetésre és a táplálékfelvételre. Szintén jól ismert a noradrenalin és származékainak hatása az étvágy fokozásáravagy csökken&

tésére. Tehát a táplálkozás szomatikus szabályozását aligha leh

et vitatni.

Organikus betegségekben szintén fizikális eredetű táplálkozási zavarról (étvágytalanságról) beszélhetünk. De a táplálkozási zavaroknak gyakran pszichés okai lehetnek: gyász, kudarcok, csalódások, emocionális feszültségek és egyéb családi vagy környezeti konfliktusok. A korképet még bonyolultabbá teszi az a tény, hogy az étkezési zavarok gyakran jelentkezhetnek a társadalmi körülmények és szokások függvényeként is. Ezek a zavarok számos formában és eltérő intenzitásban nem csak fiataloknál és felnőtteknél, hanem már csecsemőkorban is jelentkezhetnek.

Csecsemőkorban főleg a táplálékvisszautasítás,étvágytalanság,

hányás,

rumináció és hasgörcsök formájában jelentkezhetnek a zavarok.

A leggyakoribb táplálkozási és emésztési zavarok a pszichog

én hasfájás, az anorexia és a bulimia.

A pszichogén hasfájások

Gyermekkorban a környezetből származó konfliktusok, érzelmifeszültségek gyakran hasfájás formájában jelentkeznek. Kezdetben a kiváltó okok a családban, főleg a harmonikus anya–gyermek kapcsolat hiányában kereshetők. Később a zavarok inkább a gyermek társas környezete által determináltak. A szorongás és félelem átélése hasfájásokformájában a kisisko&lás korú gyermekeknél főleg dolgozatírás, felelés és vizsga előtt jelentkezik, de néha egyszerűen az iskolába menés is kiváltja. A fájdalmakat gyakran vegetatív tünetek (sápadt arc, verítékezés) kísérik. Prepubertás és pubertás korban a kiváltó tényezők szintén széles skálán mozognak: szorongás, gátlásosság,teljesítményfélelem,valamint partnerkapcsolati problémák (beleértve a szexuális kapcsolatokat is).

Bulimia

Az elhízás pszichoszomatikus jellegének megállapításához ki kell zárni az organikus (encefalitisz, polydipsia) okokat. A betegség okai nagyon változatosak: gyermekkori traumák, szülői közönyösség, rosszcsaládi kapcsola&tok, válás és szeretethiány. Nem ritka az sem, hogy a betegség kialakulásában helytelen táplálkozási szokások is szerepet játszanak. Az érintett gyakran tagadja a törődés, a szeretetteljes figyelem és a méltányolás iránti vágyát, ezzel is fokozva bizonytalanságát, feszültségét. Feszültségét kényszerevéssel, nagy mennyiségű étel „bekebelezésével” csökkenti. Így az étkezés – gyakran éhség

nélkül is – kedvelt feszültségoldó módszerévé válik. A felnőtt bulimiásbetegek nemcsak evéssel,hanem alkohollal és váltakozó partnerkapcsolatokkal próbálják pótolni az életükből hiányzó szeretetet és törődést (Kr. Federspiel 1996). Míg a gyermekek anorexiája kellőképpen megriasztja a szülőket, az elhízásukra nem fordítanak különösebb figyelmet

A bulimia kezelésének elsődlegesen a pszichés háttér rendezésére kell irányulnia. Fontos kialakítani helyes táplálkozási szokásokat, és ha szükséges, akkor jól ellenőrzött fogyókúrával kell kiegészíteni a terápiát. A különféle, erre szakoso&dott intézetekben az említett módszereken kívül viselkedésterápiával és mozgásterápiával segítik hozzá a betegeket a gyógyuláshoz. Súlyosabb, elhúzódott eseteknél a gyermek terápiája mellett fontos felvilágosítani és beonni a

terápiába az egész családot.

Anorexia

Serdülőkorú és ifjúkorú lányok körében fordul elő leggyakr

abban az anorexia, fiúknál, fiatalembereknél csak ritkán tapasztalható. Enyhébb formá&ban, a fentiektől eltérő eredetű anorexiás megnyilvánulást, étvágytalanságot tapasztalhatunk csecsemőkorban is (hat hónapos csecsemők anorexiája, nyolc

hónapos csecsemők étvágytalansága).

Ha enyhébb zavarnál figyelmes, érzelemgazdag odafordulás helyett a gyermekbe erőszakolják az ételt, fejlődési nehézséggel kell később számolnunk, melyek esetleg anorexiás zavarhoz vezethetnek. A kóros lesoványodás diagnosztizálásánál is előbb ki kell zárni az esetleges szervi okokat, pl. hipo&

fízislebeny károsodása, illetve fontos elkülöníteni a kezdődő szkizofréniától is. A betegség fő tünete a kóros lesoványodás, amely együtt jár olyan testi tüne&tekkel, mint a menses elmaradása, a bőr kiszáradása, keringési zavarok és a végtagok kóros elszíneződése. A testi tünetek mellett megfigyelhető az érdeklődés beszűkülése, dacos viselkedés, hallucinációk,depresszív hangulat és szuicid késztetés.

A betegség kialakulásában leggyakrabban családi okok dominálnak: elhallgatott konfliktusok, túlzott gondoskodás, az anya túlzott domináns szerepe a családban, irreális követelmények, valamint visszafojtott, eltitkolt érzelmek A betegség patogenezisében szerepelhetnek más okok is, mint például gyász, böjt, táplálkozási szokások és testsémazavar. A testséma zavarát, asaját testről alko&tott téves képalkotást számos kísérletben igazolták. Túl a felsorolt okokon a kétes szépségés karcsúságeszmények társadalmi befolyásolása hozzájárulhat a betegség kialakulásához. A terápiát megnehezíti az a tény, hogy csak nagyon kevés anorexiás jelentkezik magától a kezelésre. Általában tagadják a kezelés szükségességét, nem látnak problémát a kóros lesoványodásban. Az ellenállás gyakran odafajul&hat, hogy a beteget kényszertáplálásnak kell alávetni azért, hogy javítani

lehessen az állapotán, esetleg, hogy megmentsék az életét. A

betegben elhatalmasodó kétségbeesés oda vezethet, hogy halálra éhezteti magát. (Statisztikák szerint 100 anorexiás beteg közül körülbelül 10 éhen hal.) Az anorexia terápiája korházi felvételt igényel. A szomatikus kezelés mellett hosszan tartó

pszichoterápiás kezelésre van szükség. Legsikeresebbnek a mélylélektani és humanisztikus terápiás eljárások, valamint a viselkedésterápiás módszerek bizonyultak.

5. Érrendszeri pszichoszomatikus zavarok

Az erős emóciók – harag, düh, szorongás – hatása a szívre és az érrendszerre közismert. Normális körülmények között is az érzelmi feszültséggel járó helyzetekben (vizsga, felelés, nyilvános szereplés) pulzusszámnövekedés, szívszúrás vagy vérnyomás&módosulás tapasztalható. Ezek nem tekinthetők patológiás reakcióknak. Akkor beszélünk pszichoszomatikus zavarról, ha a szívfájdalmak és a palpitációk nagy intenzitással és gyakorisággal jelentkeznek, félelemmel vagy más negatív szubjektív átéléssel kísérve. Természetes, hogy a pszichoszomatikus jelleg diagnosztizálásához szükséges a szervi és hormonális okok kizárása. A betegség kialakulásában figyelembe kell venni az alkati tényezőket is (az obesitas gyakran társul hipertóniával). A betegséget kiváltó környezeti tényezők közül megemlíthetjük a túlzott ambíciót, az irreális szülői elvárásokat, a gyakori stresszhelyzeteket ésfrusztrációkat, valamint a visszafojtott dühöt és indulati reakciókat. A betegség patogenezisében az is szerepet játszik, hogy a gyermek nem rendelkezik az impulzusok adekvát levezetéséhez szükséges elhárítási mechanizmusokkal. Az érrendszeri pszichos

zomatikus zavaroknak két formája van: szívtáji fájdalmak és hipertónia. A szívtáji fáj&dalmakat félelem, szorongás és nyugtalanság kíséri. A hipertónia kísérő tünetei a szemkáprázás, fülzúgás, reszketés, szédülés és testi feszültségérzés. A kezelésben fontos szerepet játszik az életmód megváltoztatása (mértéktartás, harmónia), a gyógykezelés, viselkedés és mozgásterápia, valamint a relaxációs módszerek alkalmazása

#1 Dr.BauerBela

---