AZ ARC ATOPI'S DERMETITISZE

 

#1 Dr.BauerBela

---

AUOIMMUN TROMBOCITOPENIA

 

#1 Dr.BauerBela

---

végbélkörüli sebohoeas der,mtitisz

 

#1 Dr.BauerBela

---

 

Így kerüld el a karácsonyi baleseteket – Kőnig Róbert gyermeksebész tanácsai

Karácsonykor a gyermektraumatológiai ambulanciákon és a gyermekügyeleteken is nagy a sürgés-forgás. Több a baleset és több lehet a megbetegedés, mint máskor.

Dr. Kőnig Róbert

Ajánlom

Csodadoki a gyermeksebészeten – bemutatjuk dr. Kőnig Róbertet, a „gyermeksuttogót”

A balesetek legtöbbje otthon történik december 24-én. Úgy gondolom, hogy a lakás, a ház annyira biztonságos kell hogy legyen, amennyire csak szükséges és nem csupán annyira, amennyire lehet. Összegyűjtöttem, hogy mivel jönnek hozzám ilyenkor a rendelőbe, mi történik karácsonykor egy gyermeksebész tapasztalatai alapján.

Konyha: égések, forrázások

Az ünnepi ételek, a konyha adja az ünneplés központja a családban. Mai napig emlékszem, mikor kisebb voltam, édesanyám mindig igyekezett távol tartani a konyhától. Néha sikerült is neki, néha nem. Hogy miért volt a tilalom? Mert a forró víz, zsiradékok, az éles kések, leeső poharak és tányérok ünnepkor a konyhát a legveszélyesebb hellyé változtathatják.
Bár nincs is jobb, mint főzés közben egy pohár bornál, igyekezzük az alkohol fogyasztását a vacsora végére tartogatni, főleg gyerekek között. Mindenki jobban jár így.

Lépcső: könnyebb legurulni róla, mint hinnéd

Több baj oka, mint gondolnánk. A lépcsőről ugyanis könnyű leesni. Sok az ember, nagy a zűrzavar, estére mindenki elfárad. Emiatt ilyenkor több a baleset. Évek óta azt látom, hogy azok a balesetek, amelyek igazán komolyak, akár műtéttel járnak, általában este 6 után követeznek be. A gyerekek koncentrációs képessége hamarabb csökken, elfáradnak. Gondoljunk bele, a gyerekek mozgáskoordinációja még nem teljes, ha legurulnak, kisebb méreteik miatt komolyabb sérüléseket tudnak elszenvedni, mint mi, felnőttek.
Figyelmünk sokszor megoszlik a gyerekek, a készülődés és a régen látott rokonok között. A kisgyermekes családokban, mindig felhívom a vendégek figyelmét is a lépcsők előtti gyermekbiztonsági ajtók használatára! Érdemes eltávolítani az akadályokat is a lépcsőkről (virágok, díszek, lámpák), ezek még a rokonoknak is fejfájást okozhatnak, főleg a vacsora után.

Ajándékok: balesetek az ollók és a kések miatt

Időben elkészülni az ajándékokkal és a díszcsomagolással szerintem lehetetlen. Számtalan apró sérüléssel találkozom, amelynek az oka a gyerekeknek elérhető közelségben hagyott olló, kés, ragasztó. Ha apa összerakta a játékot, a biciklit, tegye jól el a csavarhúzót! A kíváncsi tekintetek ilyenkor olyan helyre, olyan szobákba is betévednek, ahová máskor nem. Engem, ajándék keresés közben a kíváncsiságom még a szekrény tetejére is felhajtott. A szétszórt játékok balesetveszélyesek, a kisautók elgurulnak, a földön felejtett csomagolóanyagok csúsznak, könnyű elesni, megsérülni. Mai napig imádom széttépni az ajándékok csomagolását, nem mellesleg biztonságosabb, mint éles eszközzel próbálkozni.
December 25-én sok lenyelt tárgyat keresünk a gyermeksebészeteken, leginkább 3-5 éves gyerekekben. A tanulság az, hogy minden gyermeknek a korának megfelelő meglepetést ajánlatos ajándékozni.

Karácsonyfa: idegen testek keresése

Nincs karácsony bejgli, hal és természetesen karácsonyfa nélkül! Bár gyönyörű a fenyő, közel sem olyan ártalmatlan, mint amilyennek kinéz. Anya, apa figyeljen, mikor feldíszíti a fát, használjon létrát, stabil székeket a díszítés során, mert a fa körül mindig ott vannak a gyerekek. A fát célszerű rögzíteni  a falhoz, vagy lehet a szekrényhez is. A fa méretének megfelelő talpat használni minden évben új kihívás. Nálunk fiús művelet volt a fa befaragása a talpba, de amíg elég idős nem lettem, nem kaptam kezembe kést vagy fűrészt. Most, hogy az ambulancián, a másik oldalon állok, pontosan tudom, hogy miért. Vegyük körbe a fát gyermekvédelmi kerítéssel, mert minden baba első célpontja az lesz. A szaloncukrokat az ágak szélére tegyük és olyan magasságba ahol a nagyobbak elérik a földről is! A tűlevelek a kicsiknek érdekesek, és finomak lehetnek, viszont mi tudjuk, hogy élesek, a szájüregben, a garatban elakadhatnak. Jobb otthon lenni, mint velem vagy a kollégámmal idegen testet keresni az ügyeleten.

Karácsonyfadíszek: potenciális szilánkok

A szép, csillogó színes díszekbe a gyermekek, ha elérik őket, beleharaphatnak, leverhetik őket, azok összetörhetnek, megvághatják magukat, szilánkokat nyelhetnek le. Háziállatok célpontja is lehet a sok üvegdekoráció, majd a szilánkokba a gyerekek, de akár mi is beleléphetünk. A díszkivilágítás elektromos árammal működik, ami szintén veszélyes. Ne használjunk a fa környékén gyertyát, csillagszórót! Magyarországon is egyre nagyobb divat a fagyöngy. A szép, ízletesnek ígérkező bogyók viszont mérgezők. Karácsonykor az égési sérülések esélye, legfőképpen szenteste, 50%-kal nagyobb. Ne hagyjunk égő gyertyát soha őrizetlenül!

Az összetört díszek rengeteg balesetet okoznak

Stressz

A felnőtteknek, de a gyerekeknek is ez egy igen izgalmas, de stresszes időszak. A gyerekek sokszor felpörögnek, hiszen tovább lehetnek és vannak is ébren, így aztán nehezebb velük.  A szüleik idegességét ilyenkor is könnyen átveszik, talán még az átlagosnál is könnyebben, gyorsabban. Érdemes napközben tenni velük egy hosszú sétát. A készülődés közben egy kis környezetváltozás, pl. szánkózás, csodákra képes.

Ételek, italok

Az ünnepek alatt sokat és sokfélét eszünk. Legalábbis nálunk ez a szokás. Töltött káposzta, bejgli, flódni, szaloncukor, csokoládé, fánk, mind nehéz étel. Ilyenkor a gyerekek sokkal több édességet esznek, a szülők engedékenyebbek. A kakaó, a csoki remek édesség viszont hasfogó, könnyen komoly székrekedés lehet a vége. Figyeljünk oda, hogy a gyerekek egyenek sok gyümölcsöt, joghurtot, fehér csokoládéba mártott müzli szeletet is! Kisebbeknél tartsuk be a napi rutint az ünnepek alatt is, nehogy hasfájás legyen a vége. Szoptató anyukák ne egyenek túlzottan fűszeresen, vigyázzanak az alkohol tartamú italokkal!

#1 Dr.BauerBela

---

 

Karácsonyi gyomorrontás - ezekre vigyázzon, hogy elkerülje!

2021.12.23.

#karacsony #unnep #diéta #fogyás

Mit tehetünk az egészségünkért az ünnepi vendégeskedések alatt?

Sokan megszokásból kínálják az ételeket még akkor is, amikor tudják, teljesen tele vagyunk. De hogyan kerülhetjük el a gyomorbántalmakat és a hízást az ünnepek alatt?

Ne erőltessük az ételeket!

Ez az ünnep többek között az egymásra való odafigyelésről, a szeretetről szól. Ne akarjuk ráerőltetni családtagjainkra, rokonainkra a "huszadik fogást" is. Ha úgy teljes a lelki békénk, hogy sokféle ételt főzünk, akkor figyeljünk oda, hogy az ételek – akár falatkák formájában is – jól adagolhatóak legyenek. Nagyon pici töltött káposztákat készítsünk; a vékonyra vágott szelet húsok is csak két ujjunkat borítsák be, és ne a tenyerünket. A kocsonyát kicsi kompótos tálkákban dermesszük, és sütik terén is inkább apró, de mutatós kis kockákkal kápráztassuk el szeretteinket, mint önálló fogásnak is beillő tortaszeletekkel.

Együnk kisebb adagokat!

Nemcsak a kisebb adagokkal tudunk energiát megspórolni, hanem azzal is, ha bevásárlásunk során a nyersanyag válogatásnál körültekintőek vagyunk. Ha nem akarunk energiadús ételeket készíteni, válasszuk a zsírszegényebb húsokat, tejtermékeket, gabonatermékek közül a teljes őrlésű lisztből készülteket, valamint a desszertek esetében részesítsük előnyben a gyümölcs- és tejalapúakat a vaj- vagy margarinkrémesekkel szemben. A mákos és diós bejgli energiatartalmát is hatékonyan csökkenthetjük, ha a töltelék nagy részét párolt alma alkotja. Fogyasszunk az ünnepek alatt is óránként 2-3 dl-nyi csapvizet, mellyel a legegészségesebb megoldást biztosítjuk a szervezetünk számára a folyadékigényünk lefedéséhez.

Párolás, gőzölés

De hiába vettük meg az alacsony energiatartalmú halat, ha rántott hal formájában – kiegészítve sült burgonyával és tartármártással – tálaljuk fel az ünnepek alatt. A bő olajban vagy bő zsírban való sütéssel készült ételekkel hosszú órákon keresztül küzd a szervezetünk, mire hozzálát az érdemi emésztési folyamatokhoz. Éppen ezért olyan ételkészítési eljárásokat kell alkalmazni, melyek során minimális zsiradékot használunk fel, mint amilyen a gőzölés, párolás, teflonedények, római tál, grillsütő, forró kőlap, alufólia, papírzacskó, sütőpapír, tejföl helyett kefires vagy joghurtos habarást alkalmazunk, vagy a saját anyagával sűrítjük be az ételeket.

Olvasson tovább! Dió, fenyő, alma és fagyöngy: így segíthetnek az egészségünk megóvásában

Nem kell lemondani a rántott halról sem, ha megfelelő konyhatechnológiát alkalmazunk. Ehhez előveszünk egy tepsit, amit összemaszatolunk kevés libazsírral. A halszeleteket hagyományos módon bepanírozzuk, beletesszük a tepsibe, a szeleteket kenőtoll segítségével hajszálvékonyan és egyenletesen bekenjük olvasztott libazsírral, majd a tepsit fólia nélkül betoljuk a 250 fokra előmelegített sütőbe, és kb. 15 perc alatt elkészül a "rántott hal" (sülés közben nem kell megforgatni). Ugyanígy készíthetőek a rántott zöldségek is. A hagyományos majonéz és tejföl alapú mártások, és öntetek helyett használjunk ízesített joghurtokat. Egy pohár natúr joghurtba keverjünk bazsalikomot, rozmaringot, kakukkfüvet, majorannát, pici fokhagymaport, pici sót, borsot, és már kész is a fűszeres öntet. A zöldségeket ne csak salátákhoz használjuk fel, hanem köretek részeként is: pirított, párolt, tepsiben sült rakott zöldségek kerüljenek a tányérra a fél adag rizsköret vagy burgonyapüré mellé. Fontos, hogy a menü elkészítésénél a diétára szorulók igényeit is vegyük figyelembe, és persze, ne feledkezzünk meg a mozgásról sem!

#1 Dr.BauerBela

---

 

Miért mondja a gyerek, hogy nem szeret?

• 
  

A szeretlek az egyik legszebb szó a világon, s ki mástól szeretnénk ezt minél gyakrabban hallani, mint a gyerekünktől? Ám ő nem mindig partner ebben, sőt. Mit kezdjünk azzal, amikor azt vágja a fejünkhöz, hogy nem szeret?

Jellemzően a 2-3 éves kor az, amikor először találkozunk azzal, hogy a gyerek kifejezi a negatív érzéseit – mégpedig irántunk. Nagyon sok változás történik ebben a korban. A gyerekünk, aki eddig rajtunk csüngött, hirtelen elkezd többet játszani egyedül vagy kis barátok társaságában. Egyre fontosabbá válik a gyerektársaság, közben pedig az otthoni viselkedés során is változásokat tapasztalunk. Imádni való csemeténk egyre többször tűnik dühösnek, apró dolgok is felbosszantják, amelyekkel korábban még semmi baja nem volt. Úgy tűnhet, semmi sem jó neki. Pláne nem az anyja.  

Néhány gyerek képes alaposan megijeszteni a szüleit azzal, hogy közli velük, nem szereti őket, azt akarja, hogy örökre menjenek el, de legalábbis hagyják békén. Vagy közli, hogy az apját szereti, az anyját nem, vagy fordítva. Az „utállak!” is sokkal többször hangzik fel, mint ahányszor hallani szeretnénk. S teszi ezt a csemete egy szerető, boldog családban, ahol odafigyelnek rá. Miért?! 

A hisztiroham és a Nem szeretlek! mondat gyakori bevásárlás közbenhoozone / Getty Images Hungary

Dr. Heather Wittenberg szerint teljesen természetes, hogy a gyerek időnként egyik vagy másik szülőjéhez húz, pláne 3-5 éves korában. Egyrészt teszteli, hogy valóban feltétel nélkül szeretik-e őt – azaz ha csúnyát mond, ha egyenesen visszautasítja a gondoskodást, akkor sem változnak a szülei érzelmei. Másrészt a kis elmének kezelnie kell azt, hogy egyszerre több embert szeret. A fejlődés része az, hogy időnként apához, aztán anyához húz, ám ez nem jelenti azt, hogy a másik szülőjét nem szereti tiszta szívéből. 

Az utálat része a normális fejlődésnek

Noel McDermott pszichoterapeuta tovább nyugtatja az aggódó szülőket. Ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy nagyon fontos, hogyan reagálunk arra, amikor a gyerek azt mondja: nem szeretlek! Ez a mondat az érzelmi és pszichológiai fejlődés normális része, ugyanakkor az, ahogy mi, szülők kezeljük ezt a szituációt, modellként szolgál a gyerekünk számára. Tehát nagyon is számít, hogy ne essünk pánikba. Tudnunk kell, hogy nagyjából tízéves korig az a mondat, hogy Nem szeretlek! általában a csalódás és a frusztráció kifejeződése, és nem egy mély igazságtartalmú visszajelzés a gyerek állandó érzelmeiről. A célja a bántással általában az, hogy megkapja, amit akar: egy meg nem vásárolt tárgyat a boltban vagy egy tiltás feloldását.

Készüljünk fel rá előre!

Ahhoz, hogy valóban megfelelően reagáljunk a fájó mondatra, fel kell rá készülnünk. Igen, hallani fogjuk még párszor. Időnként azért, hogy a gyerek arra ösztökéljen, hogy engedjünk neki egy vitás kérdésben. Máskor azért, mert fejlődési szintje még alacsony, s nem tudja, hogy fejezze ki az érzelmeit – vagy egyáltalán, hogyan különítse el őket egymástól. Ha csalódott, elvesztette az irányítást, fáradt vagy éhes, ehhez az eszközhöz nyúl, de nem gondolja komolyan – nem is tudja még komolyan gondolni. Ezért ne sértődjünk meg, ne pityeredjünk el, ne tagadjuk le az érzéseit, ne vágjunk vissza, mert nem egy felnőttel beszélünk, hanem egy érzelmeivel küzdő gyerekkel, aki tőlünk várja, hogy megtanítsuk a helyes feszültséglevezetési módszerekre. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Megjelent Mentes Anyu legújabb szakácskönyve!

 

Inzulinrezisztenseknek és mentesen táplálkozóknak főzni nagy kihívás. Ebben nyújt segítséget Nemes Dóra, a Mentes Anyu megálmodója. 
Legújabb szakácskönyvében minden étkezésre és alkalomra található szuper könnyű, mentes fogás. A receptek nemcsak kipróbáltak, de minden étel tápértéke (kalória, szénhidrát, zsír, fehérje) pontosan, adagokra ki van számolva.

Mentes Anyu szakácskönyve 2 ide kattintva már rendelhető!

hirdetés

Mit jelent pontosan az, hogy nem szeretlek?

Egy hároméves még nem tudja elmondani, hogy anya, nagyon frusztrált vagyok, mert úgy érzem, önállósodni szeretnék, te pedig ebben látszatra akadályozol, de azért továbbra is te vagy a legfontosabb személy az életemben. Vagy hogy utálom a jelenlegi érzéseimet! Vagy akár azt, hogy utálom ezt a helyzetet, úgy érzem, nem értesz meg, nem figyelsz rám! Ehelyett belénk rúg, ha megpróbáljuk megfogni a kezét, amikor átkelünk a zebrán. Nagyon fontos, hogy szülőként ne arra az adott mondatra vagy cselekedetre reagáljunk, hanem értsük és kifejezzük azt, ami mögötte van. Például egy bokán rúgásra reagálhatunk úgy, hogy Ez nagyon fájt. Kérlek, ne csináld ezt. Látom, hogy nagyon dühös vagy, mérges vagy rám. Nyugodtan lehetsz az, de akkor inkább toporzékolj egyet. Nagyon fontos, hogy megtanítsuk a gyereknek, hogyan ismerje fel az érzéseit. Ehhez arra van szükség, hogy elismerjük őket, azaz megengedjük neki, hogy dühös vagy frusztrált legyen. Ahogy magunknak is megengedjük. A kérdés az, hogyan fejezzük ezt ki. Beszéljünk minél többet akár arról, mi hogy érezzük magunkat – Nagyon ideges vagyok, hogy  megint a dugóban araszolunk és elkésünk a nagyiéktól, félek, hogy megbántom a késésünkkel, de a közlekedést nem tudom megváltoztatni. Tehetetlennek érzem magam, és ez elképesztően dühít – mert ebből a gyerek meglátja, hogy mennyiféle érzés létezik a világon, s hogy azokat ki lehet fejezni, a frusztrációt pedig le lehet vezetni.

S ami még lényeges: a cselekedetet el lehet különíteni az érzésektől. Például nem tetszik, ahogy most viselkedsz, de attól még szeretlek. Ha a gyerek azt látja rajtunk, hogy validáljuk az érzéseit, megfogalmazzuk őket, figyelünk rá, meg akarjuk érteni őt, megtanítjuk rá, hogyan kezelje a dühét, képesek vagyunk visszatérni egy vitás kérdésre akkor, amikor már mindketten megnyugodtunk, akkor a lehető legjobb nevelést biztosítjuk számára. 

#1 Dr.BauerBela

---

 

Állandóan verekszik! Mit tehetek?

./

Üt, rúg, ver, csíp… folyton panaszkodnak rá az óvodában! Kihez forduljunk, és hogyan kezeljük gyermekünket? Bajor Anita, a gyermekut.hu szakpszichológusa szerint az agresszív gyermek maga is szenved, mert tehetetlen, nem képes az adott szituációt megoldani.

A gyermek agresszív magatartása azt jelenti, hogy olyan viselkedésmódok, amelyek átmenetileg szinte minden gyermeknél jelen vannak, náluk túlsúlyba kerülnek vagy sokáig fennmaradnak, ami már a környezet számára nehezen tolerálható.

Az agresszív magatartásnak mindig oka van. A gyermek viselkedése racionális, ami azt jelenti, hogy éppen akkor számára ez volt a legmegfelelőbb válasz a környezetéből érkező hatásokra. Az agresszív viselkedés azért maradt fenn, mert nem történt a környezetében olyan változás, amely ezt felülírta volna. Éppen ezért nagyon fontos a problémáját fenntartó környezet megváltoztatása és a felnőttek támogatása, hiszen az agresszív gyermek sokszor maga is szenved.

Az agresszivitás nem egyszerűen az önfegyelem hiánya, hanem egy összetett viselkedésbeli probléma. A gyermeknek nemcsak a saját indulataival, hanem az egész helyzet kezelésével lehetnek nehézségei. Számos esetben nem az őt ért valós vagy vélt támadás váltja ki az agressziót, hanem a frusztráció: tehetetlen, nem tudja megoldani a szituációt (nincsenek eszközei hozzá).

Mi vezethet agresszív viselkedéshez?

Az agresszió kialakulásában szerepet játszhatnak alkati tényezők, de a nevelés, a környezeti hatások is, melyek rendkívüli formáló erővel hatnak a gyermek viselkedésére. Minél több a rizikótényező a gyermek környezetében, annál nagyobb eséllyel alakulhat ki a kedvezőtlen viselkedésmód.

Érzelem- és viselkedésszabályozás

Az indulatkezelés és önkontroll fejlődése az érzelemszabályozás folyamatának lényeges összetevője, ezzel a képességünkkel nyugtatjuk meg magunkat és csillapítjuk le heves érzelmeinket. Természetesen mindezt az idegrendszer érése mellett temperamentumbeli sajátosságok, valamint környezeti hatások és reakciók együttesen alakítják.

A megfelelő érzelem- és viselkedésszabályozást a gyermek tanulás és gyakorlás útján tudja elsajátítani, ennek jelentősége majd a társas kapcsolatokban, a beilleszkedésnél, és később az iskolai követelményekhez való alkalmazkodásnál érzékelhető. A gyermeknek ehhez nagyon sok érzelmi támogatásra, útmutatásra és jó példára van szüksége. Fontos, hogy a szülő úgy utasítsa el a nemkívánatos viselkedést, hogy közben fizikailag és érzelmileg is biztonságot nyújt. Ha ezt következetesen megteszi, akkor a gyermek megtanulja, hogy az indulatos, agresszív viselkedése nem vezet célhoz. Emellett olyan magatartásformákat is elsajátít, melyekkel előbb-utóbb önállóan is meg tudja változtatni érzelmi és indulati állapotát.

Nevelési stílus

A szülői bánásmód már kezdetektől fogva meghatározza a gyermek személyiségfejlődését, viselkedésmódját. A hatalomhangsúlyozó (autoriter) büntetési módokat (fizikai büntetés, kiabálás, megszégyenítés, érzelmi zsarolás) alkalmazó szülők gyermekeinek viselkedését hosszútávon a büntetés elkerülése motiválja, és hajlamosabbak agresszív megnyilvánulásokra. Ha a szülő ellenségesen, agresszióval válaszol a kisgyermek érzelemkitöréseire, azt erősíti meg, hogy a társas konfliktusok kezelésére az agresszió alkalmazható. A büntetés nem segít a gyermeknek megbirkózni azzal az érzéssel, ami a rossz viselkedéséhez vezetett. Ráadásul még viselkedési alternatívát sem kínál fel, csak az adott mintát próbálja legátolni.

Feszültséget, agressziót szülhet az is, ha a gyermek folyamatos korlátozást él meg és minden tiltva van a számára. Ha érzelmeit nem szabad kifejeznie, ha nem kérdezhet, ha mindig csak azt hallja, hogy „mit nem szabad”, akkor a nevelés csak a viselkedés szabályozására irányul, de nem segít az érzelmek elviselésében. Ilyenkor lehet, hogy otthon nem lesz agresszív, de a feszültség más környezetben (pl.: óvodában) valószínűleg ki fog robbanni.

Ugyanakkor azokban a családokban, ahol nincsenek korlátok és hiányzik az életkornak megfelelő viselkedés elvárása, szintén növekedhet az agresszivitás szintje. Hiszen ilyen környezetben nem tanulja meg a gyermek, hogy a viselkedésének következményei vannak. Ha a szülő enged az érzelemkitöréseinek és nem szabályozza azokat, akkor megerősíti az indulatos viselkedést, így a gyermek később is az agresszió segítségével próbálja elérni céljait.

Családon belüli rizikótényezők

Kockázati faktorok közé sorolhatók a családi működészavarok (pl.: tartós feszültség, gyakori konfliktusok), a változások és a krízisállapotok. Még egy kiegyensúlyozott gyermek viselkedésében is, ha a környezetében történő változás kibillenti lelki egyensúlyából, az ebből fakadó feszültség agresszióban nyilvánulhat meg.

A családban történő traumatikus események (pl.: kisállat elvesztése, édesanya elhúzódó távolléte, válás, közeli hozzátartozó betegsége vagy halála) szintén megváltoztathatják a gyermek viselkedését. Ezek az élethelyzetek félelmeket, szorongást vagy csalódottságot generálhatnak benne, és hirtelen dühkitörések, sértődékenység, indokolatlan agresszió formájában mutatkozhatnak meg a viselkedésében.

A családban lévő egzisztenciális és anyagi problémák – amikor a mindennapi létfenntartásért folyik a küzdelem – szintén komoly stresszfaktort jelentenek. Ez a folyamatos feszültség a gyermekben is megjelenhet és agresszivitást okozhat. A napirend hiánya, a kaotikusabb életvezetés ugyancsak hozzájárulhat a gyermek problémás viselkedéséhez.

Hogyan segíthetünk a gyermeknek?

Az indulatkezelő, önmegnyugtató módszerek nem az érzelmek tagadására, elfojtására irányulnak, hanem feloldják vagy elvezetik a feszültséget. Mindez persze csak akkor lehet eredményes, ha a szülő is olyan példát mutat, amit a gyermek követni tud. Az érzelmek önszabályozása akkor fejlődik egészségesen, ha nem tartjuk helytelennek és nem vonjuk kétségbe azt, amit a gyermek érez. Ugyanakkor világos és következetes elvárásaink vannak arról, hogyan mutathatja ki az érzelmeit és mindig megerősítjük, támogatjuk, ha sikerül önfegyelmet tanúsítania. Kapjon a gyermek pozitív visszajelzést, amikor egy konfliktushelyzetben a kívánatos vagy ahhoz közelítő módon viselkedett, például: „Nagyon ügyesen kérted vissza a játékot”.

Feszültséglevezetés

A gyermek feszültségének csökkentéséhez az is hozzátartozik, hogy eszközöket, lehetőségeket kínálunk az energia levezetéséhez. A rendszeres mozgás (pl.: egy olyan sport, amit szeret) sokszor már önmagában is képes rendezni a problémát. A terhelés boldogsághormonokat szabadít fel, ami hozzájárul ahhoz, hogy a gyermek könnyebben tudja megnyugtatni magát.

Szimbolikus játékokban (pl.: szerepjátékok, bábozás) szintén anélkül szabadulhat meg a felhalmozódott fájdalomtól, feszültségtől, hogy meg kellene fogalmaznia, mi az, ami bántja. Alkotó tevékenységgel is sok mindent ki tud dolgozni magából: firkáljon, rajzoljon, fessen, gyurmázzon szabadon.

Őszinte érdeklődéssel vegyük körbe a gyermeket. Érezze, hogy fontos számunkra az, amit érez és gondol. A meghitt esti beszélgetések, a testi kontaktus, az ölelések segítik megnyugtatni őt, még ha nem is tudja elmondani a benne lévő feszültségeket. Ha a gyermeket úgy neveljük, hogy biztonságban érezze magát és legyen önbecsülése, akkor kevésbé fog szorongani és jobban fogja tűrni a feszültségeket.

Ha a gyermekünk viselkedését saját nevelési eszközeinkkel nem tudjuk befolyásolni és a probléma olyan mértékű, hogy a mindennapi életvitelben tartósan szenvedést okoz (a környezetnek és a gyermeknek is), akkor keressünk fel egy gyermekpszichológust.

#1 Dr.BauerBela

---

                                 Cselekvő szeretet a gyűlölet ellen

Rossz minta: az erőszakos embernek mindent szabadA válások legnagyobb vesztese a gyermek Különösen akkor amikor az egyik szülő arra használja fel hogy a másik félnek borsot törjön az orra alá Egyik történetünk elszenvedője egy apa a másiké egy anya akik megrendülve de kellő emberi méltósággal...

1. Kezdőlap
2. Hírek
3. Cselekvő szeretet a gyűlölet ellen

2003. február 6.

Ezt a cikket több mint egy éve publikáltuk. Mindent megteszünk, hogy naprakész információt szolgáltassunk oldalunkon, de előfordulhatnak elavult információk korábbi bejegyzéseinkben.

Rossz minta: az erőszakos embernek mindent szabad

A válások legnagyobb vesztese a gyermek. Különösen akkor, amikor az egyik szülő arra használja fel, hogy a másik félnek borsot törjön az orra alá. Egyik történetünk elszenvedője egy apa, a másiké egy anya, akik megrendülve, de kellő emberi méltósággal és gyűlölet nélkül viselik el azt, hogy gyermeküket a másik birtokolja.

Alapítvány Greenpeace-mintára Az anyának, B.-nek nehéz gyerekkora volt, szülei a mindennapos gondok súlya következtében hamar elvesztették a vele való normális kapcsolatot. Amikorra felnőtt, nemcsak szerető társra, de anyagi biztonságra is szüksége volt, hiszen egyetemre járt, s újságkihordásból próbálta fenntartani magát. Így hát belemenekült a házasságba. Aztán az elmúlt évben, tizenkét esztendő után, ha nem is békésen, de közös megegyezéssel kezdődött válópere A.-val, melynek legnagyobb tétje a tizenegy éves fiuk volt. A kapcsolat megromlásának egyik oka egyébként az volt, hogy A.-nak 2001 novemberében eltávolították pajzsmirigyeit azok daganatos megbetegedése miatt, amelynek élete végéig komoly következményei lesznek. Felesége pedig nem kívánta felvállalni az ápolónői szerepet. Az apa, A., mint mondja, az elmúlt hat évben úgy nevelte gyermekét, mintha nemcsak apja, de anyja is volna, mert B. jobbára csak saját karrierjével és kapcsolatépítésével volt elfoglalva, fiával, mint annak naplója is bizonyítja, nem sokat törődött. Ennek ellenére azt mondta az iskolában tanévkezdés napján, amikor férje beleegyezése nélkül kivette a gyerekét és elvitte egy másik iskolába, hogy férje alkoholista, idegbeteg, üti-veri őket. Az apa viszont feleségét tartja egyre gátlástalanabbnak, aki a különköltözés időszakában elkérte a férj mobilkártyáját azzal, hogy a gyereknek van rá szüksége, majd arról a kártyáról küldött saját magának és a fiának is mocskolódó SMS-eket, amelyeknek kinyomtatott változatát beadta a bíróságra, mint a férj aljasságának bizonyítékát. A zűrök azzal kezdődtek, mondja A., hogy a gyerek bevonásával, trükkös megoldással elcsalták őt, találkozhat rég nem látott fiával, ám ehelyett az asszony támadt rá az utcán egy szeméttel teli nejlonzacskóval, majd amikor A. védekezett, az asszony segítségért kiáltott, később fel is jelentette férjét a rendőrségen. S bár a válást a bíróság még nem mondta ki a mai napig, de arról már döntött, hogy tulajdonképpen az apának is joga van látni a gyermekét, sőt a szünidők, az ünnepek felét is fiával töltheti. A feleség azonban váratlanul egy Bács-Kiskun megyei kisvárosba költözött a gyerekkel együtt. Az ottani gyerekjóléti szolgálatnál az apa által felmutatott bírósági határozatot a gyerek láthatásáról nem vették figyelembe, szó sem lehet arról, hogy elvigye magához, még a szállodai szobájába sem. Néhány hete pedig az asszony beutazott Pécsre, megleste A.-t könyvtárba menet, s újra kiprovokált egy olyan helyzetet, magyarázza a férj, amelyben segítségért kiabálhatott az utca közepén, bizonyítandó volt embere brutális hajlamát. A. most azt tervezi, hogy „Cselekvő szeretet” elnevezéssel alapítványt hoz létre, amely a Greenpeace-hez hasonló békés eszközökkel próbál szembeszállni a vak gyűlölet ellen, s kikövetelni azoktól a szülőktől a gyermeket, akik a másik elől elzárva tartják. A fékezhetetlen „gyerektolvaj” Az anya, C. már két és fél éve nyert jogerősen az apával, D.-vel szemben gyermek-elhelyezési perükben. Hiába nyert azonban, az apa azonnal magához vette a gyereket, azt hazudva neki, hogy az anyja egy idegen férfival külföldre utazott, merthogy egy közönséges kurva. Mindebből természetesen egy szó sem volt igaz, ám a szűnni nem akaró hazugságok és a féktelen gyűlölet teljesen elvadították az akkor 11 éves kisfiút, akinek időnként mocskolódó levelet is kell írnia az anyjának, amelynek lényege mindig a pénzszerzés. D. időnként elmegy volt felesége lakásához, kővel bedobja az ablakát, tönkreteszi az ajtózárat, a legtrágárabb szóáradatot zúdítja rá éjszakai telefonhívásai során, még azt az aljasságot is elkövette, hogy felhívta volt neje munkahelyét, és közölte, hogy C. bolti lopásba keveredett. Rendszeresen zaklatja C. barátait telefonon, részegen telefonálgatva nekik a hajnali órákban. A jogerős döntés óta sem a rendőrség, sem a gyerekjóléti szolgálat, sem a gyámhatóság nem tudott segíteni, voltaképpen minden D. akarata szerint történik; nincs olyan szervezet és hatalom, amely őt meg tudná fékezni. A rendőr, akinek feladata a gyerek visszavitele lett volna, azt mondta a helyszínen, hogy ő erőszakkal nem hajlandó egy gyereket elszakítani semelyik szülőtől sem. A gyerekjóléti szolgálatoknak létezik már egy törvény által is előírt feladata, a kapcsolattartás, de a felek között gyakran felüti a fejét a bizalmatlanság, amely sajnos a bírósági ítélettel nem oldódik fel, mondja Goldmann Tamás, a pécsi belvárosi családsegítő és gyermekjóléti szolgálat szakembere. A kapcsolattartás során a segítő jól felépített tematika szerint próbálja a bizalmat kiépíteni, ehhez persze az is szükséges, hogy mindkét fél felismerje, nem a gyereken keresztül kell egymásnak betartani. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a válás a gyászhoz hasonlítható, s az idő múlásával az együttműködni nem képes szülő is egyre inkább rájön arra, hogy nincs lehetősége hosszú időszakon keresztül a gyereket eltiltani a másiktól. C. és D. ügyében, amelyet jól ismer, nem lát esélyt a pozitív változásra, hiszen D. csak erőből hajlandó cselekedni. Goldmann Tamás biztos abban, hogy az ilyen típusú magatartás komoly kárt okoz a gyerekben, aki nagyon rossz mintát lát, azt, hogy az erőszakos embernek mindent szabad. Goldmann szerint, bár a gyerek karhatalommal történő elvétele az egyik szülőtől a jog által biztosított lehetőség, de erre Pécsett még nem volt példa. Cseri László

Kapcsolódó cikkek

 

#1 Dr.BauerBela

---

 

Az elengedés és a megbocsátás

• 
  
  

Szívsebészeket faggattam igen nagy kíváncsisággal: látják-e a szívben, hogy miért nevezzük, tartjuk ezt a szervünket a szeretet, szerelem, de ugyanakkor a harag és a gyűlölet központjának is.

Fotó: Bodolai Gyöngyi

A nagy titok

Szívsebészeket faggattam igen nagy kíváncsisággal: látják-e a szívben, hogy miért nevezzük, tartjuk ezt a szervünket a szeretet, szerelem, de ugyanakkor a harag és a gyűlölet központjának is. Miért mondjuk annyira kifejezően, hogy meglágyul valakinek a szíve, ha megsajnálja embertársát, vagy megnő, ha nagyon szeret valakit, s összeszorul, megkeményedik, sőt meg is hasad, ha a félelem, a könyörtelenség, a gyűlölet ostromolja. A sebészek hümmögtek, s szavaikból az derült ki, hogy e létfontosságú szervünket valójában egy pumpának látják, amely a vérkeringést, s ezáltal az életet biztosítja a szervezetünkben. A nagy titkot számomra – amit a legfinomabb árnyalatok érzékeltetésére alkalmas nyelvünk is kifejez –, Bagdy Emőke pszichológus egyetemi tanár árulta el március 16-án este a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, ahol a Nyitott Akadémia sorozat keretében tartott előadást.

A Károli Gáspár Református Egyetem pszichológia karának megalapítója és elismert professzora az elengedésről és a megbocsátásról szólva kifejtette, hogy az emberi szervezet hogyan válaszol a sértésre, megbántásra, haragra, fájdalomra és a pozitív érzelmekre, szeretetre, kedvességre, jóságra, barátságra. A kétféle érzelemcsoport különböző biokémiai folyamatokat idéz elő bennünk. A lelkünkben hordozott tüskék – a megkövült harag, a sérelmek feldolgozására és a megbocsátásra való képtelenség, a lemondás, a tehetetlenség, a gyűlölet – olyan fehérjeszerű anyagokat, úgynevezett ligandokat indítanak el, amelyet a saját receptoraikat megtalálva ártalmas biológiai folyamatokat generálnak a szervezetünkben. Mikrobiológiai szinten, a sejtekben elraktározódva pedig testi tünetekben nyilvánulnak meg a magas vérnyomástól, a daganatos, és az autoimmun betegségekig.

Mérgezett állapotban

Nem véletlenül mondjuk, hogy mérges, amikor valaki dühöt, ellenségeskedést, gyűlöletet hordoz magában, azaz mérgezett állapotban van. Erre a leginkább a szívizom és a koszorúerek érzékenyek, amelyek összehúzódnak, nem kap elég vért a szív, s ha a negatív érzés több ideig tart, akár el is halhat (ezt nevezzük infarktusnak). Azt is megfigyelték, hogy a szív, amelyre a harag és a gyűlölet annyira pusztító hatással van, hogyan válaszol a szeretetre. Ha csak beszélünk róla, a szív erei már kitágulnak, ami jótékonyan befolyásolja a vérátáramlást. Míg az orvostudomány azt vizsgálja, hogy mi betegít meg, az egészségpszichológusok azt kutatják, hogy mi tartja egészségben az embert, melyek azok a pozitív tényezők, amelyek a vitalitásunkat serkentik, s az immunrendszert stimuláló örömhormonok termelődését elősegítve fájdalomcsillapító, a jó közérzetet biztosító hatásuk van.

Vállalni a felelősséget

Fontos tehát, hogy ne hordozzunk negatív tartalmú feszültségeket magunkban. Ha ugyanis két ember megsértette egymást és haragot tartanak, láthatatlan negatív erők kötik össze őket, s ez mindaddig fennáll, amíg az egymás közötti feszültséget fel nem oldják. Vonatkozik ez a párkapcsolatra, a családra, a szülő és gyermek viszonyára, s tágabb vonatkozásban, például a népességek, népek egymás közötti viszonyára is. A gének által őrzött információt pedig átörökítjük az utódokra is. Ezért olyan nagy a felelősségünk, miközben egy olyan társadalomban élünk, ahol mind kevesebb az érzelmi híd, ami a kapcsolatok elgépiesedéséhez vezet, s lassan már szinte senki nem akarja vállalni a felelősséget. Holott a lélektan és a kapcsolódó tudományok eredményeinek ismeretében el kellene fogadni, hogy tetteink mellett a gondolatainkért is felelősek vagyunk.

Ne menjen le a nap a te haragoddal

A mentális higiénia azt jelenti, hogy lélekben is rendszeresen takarítanunk kell, hogy sejtjeinket felszabadítsuk az egészséges működésüket gátló szennyeződéstől. Ezt szolgálja a Miatyánk („Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”), ezt mondja Buddha („Haragod a tenyeredben tartott parázs, téged éget, csak önmagadat pusztítod vele”), s a vallások többsége is azt tartja, hogy „ne menjen le a nap a te haragoddal”. A lelki nagytakarítás eszköze a hívő katolikusoknál a gyónás, s a reformátusoknál a bűnbánó hét.

Minden egészséges ember arra vágyik, hogy kedveljék, tiszteljék, elismerjék, s kedvesek legyenek vele. Ennek ellenére folyton beleesünk az igazság minden áron való megvédésének a csapdájába, a különböző családi konfliktusokba, ahol a testvérek közötti versengés, a ki az úr a házban bizonyításáért való harc, gyermekekkel folyó vita, veszekedés, a szülői erőszak, a megszégyenítés, munkahelyeken érdekkonfliktusok, s a népek között a háborúk, az öldöklés veszi át a vágyott harmónia helyét. Holott tudnunk kellene, hogy a folyamatos sértés bosszúhoz vezet, ami megfertőzi, lehetetlenné teszi a közösségi létet.

A megbocsátás állomásai

A megbocsátás fontosságáról szólva Bagdy Emőke elmondta, hogy nem kegyelmet kell gyakorolni, nem elnézni kell a sértést, nem elég mentséget keresni, s legyinteni sem, hogy borítsuk rá a felejtés fátylát. Az igazi és eredményes megbocsátás azt jelenti, hogy el kell engedni a mások ellen cipelt negatív érzéseket, a haragot, a gyűlöletet, a sérelmet és hasonlóképpen a saját bűntudatunkat, a fájdalmat, bánatot és lelkiismeret-furdalást is. Ez hosszabb időt jelenthet és megtörténik, hogy egy alkalommal nem sikerül.

Aki megvárja, hogy a sértő fél megbűnhődjön, s csak azután oldozza fel, bosszúálló megbocsátást gyakorol, ami általában a szülők kedvelt módszere. Ennél nemesebb gesztusnak tartják a tett jóvátétele utáni úgynevezett helyreállító megbocsátást.

A szülő–gyermek viszonyban fontos, hogy a szülő leszálljon időnként a piedesztálról, kimondja, hogy hibázott, s a gyermektől elnézést kérjen. Ha viszont a gyermek hibázott, a bocsánatkérés után fel kell oldozni, hogy a szidás, a büntetés, a negatív érzések nyomától megszabaduljon.

Hogyan lehet megbocsátani?

Először is ki kell mondani, hogy bocsánatot kérünk, belátjuk, hogy hibáztunk, és meg kell kérdezni a másik felet, hogy miképpen tehetjük jóvá azt, amit ellene elkövettünk – hangsúlyozta az előadó. De mit tehet az, akinek nincs és nem is lesz már alkalma, hogy személyesen találkozzon, levelet írjon annak, akitől szeretne bocsánatot kérni vagy megbocsátani. A választ az előadó szerint a transzperszonális lélektan dolgozta ki. Az elme, a tudat számára egyenértékű lehet a valóság és az is, ha elképzelünk valamit. Gondolatban fel lehet idézni, át lehet élni azt a helyzetet, amelyben elszenvedtük a sérelmeket, s ezeket a beszélő tudat szintjére fel kell hozni és bele kell helyezni az időbe. Fel kell idézni, hogy ki bántott meg és kit bántottunk meg, akitől bocsánatot kell kérni. Az úgynevezett feltárást a másik fél szempontjainak a megértése kell kövesse, miközben végiggondoljuk, hogy miért sértett meg, vagy mi indokolta azokat a tetteit, amiért mi haragra gerjedtünk ellene. És ha nem akarunk megbocsátani? Nos, elemeznünk kell azokat az érzelmeket, amelyek megakadályozzák ezt. Ahhoz, hogy sikerüljön a bosszúról lemondani, olyan eseteket kell emlékezetünkbe idéznünk, amikor nekünk bocsátott meg valaki. A tanulságok segítik a folyamatot. Az elfogadás azt jelenti, hogy beleegyezem, s akár presztízsveszteség árán is elengedem a sértettséget, a haragot, s akarom a megkönnyebbülést. Ha nem sikerült, többször kell próbálkozni, s nagyon kell akarni, hogy eredményes legyen a lelki nagytakarítás. Az elmélyülés szakasza felszabadít, s pozitív lelki és testi következményekkel jár. Könnyebbek lesznek a gondolataink, megnyugvás, béke költözik a szívünkbe, jobb lesz a közérzetünk, s a gyógyulásunk is könnyebbé válik, ahogy mindez Bagdy Emőke példáiból kiderült.

Kipróbálni az ingyengyógyszert

Az önpusztító világ, amelyben élünk, a betegségeket szaporítja bennünk, s a hatalomra vágyó tudós agyfélteke elnyomja az érzelmeket hordozó agyféltekét, amely a szeretet központja.

„Egész világ nem a mi birtokunk; amennyit a szív felfoghat magába, /Sajátunknak csak annyit mondhatunk” – idézte Vörösmarty halhatatlan sorait az előadó, arra biztatva a Kultúrpalota nagytermét megtöltő népes hallgatóságot, hogy a belső békéhez, a harmóniához csak akkor találhatjuk meg az utat, ha rendet teszünk önmagunkban, amitől körülöttünk is elrendeződnek a dolgok, és más színben látszik a világ.

Az orvosság, amit felajánlott, nemcsak annyit jelent, hogy a pirulát gyorsan bekapjuk. Munkásabb, hosszabb önkezelési mód, de ingyen van, s ha ő mondja, érdemes kipróbá

#1 Dr.BauerBela

---