|
A serdülő korosztály mellett az óvodáskor a
másik olyan korcsoport, akiknek életében hihetetlenül fontos szerepet tölt be
az érzelem,
s minden cselekvésük, megnyilvánulásuk érzelmi életükön keresztül
befolyásolható, közelíthető meg. Ha azt szeretnénk, hogy figyeljen ránk, ha
azt kívánjuk, hogy viselkedésünk igazi minta legyen a számára, ha szeretnénk
így vagy úgy hatni rá,
ezt csak a szívén-lelkén keresztül tudjuk elérni nála.
Ha az óvodás gyermek érzelmileg nem nyílik meg
a felnőtt felé, akkor a nevelő nehezen vagy egyáltalán nem tud rá hatni.
Előfordul persze, hogy a szigortól való félelmében látszólag engedelmes, ám
ezt a fajta kényszerű viselkedést nem teszi magáévá, nem válik valódi
meggyőződésévé. Ennek következtében a diktatórikus elvárásokat, szabályokat
nagyobb korában sem fogja beépíteni viselkedésébe.
Szükségszerű tehát, hogy a felnőttek
megismerjék az óvodás korú gyermek érzelmi életét és ezen keresztül
próbáljanak hatni rá, ill. őszinte, szeretetteljes közelségbe kerülni hozzá.
Hogyan lehet mindezt megvalósítani? Milyen legyen a felnőtt, aki ilyen korú
gyermeket nevel? Legfontosabb az érzelmi gazdagság, az empátia, azaz tudjon
azonosulni a gyermek érzelmi-, és gondolatvilágával.
A kisóvodás gyermek legjellemzőbb érzelme az
ún. funkcióöröm. Örül, hogy cselekedhet és tevékenysége révén környezetében
változást tud létrehozni. Pl: a "fa-dühöngőn" való kalapálásnál
legfőbb örömforrást a kalapáló mozgás jelenti, másrészt viszont örül az ezzel
járó hanghatásnak, kopácsolásnak, valamint az egyre lejjebb süllyedő
fahenger, "szög" látványának is . Másik példát is mondhatnánk
erre: pl. az építőkockákkal való konstruálást. Eleinte csak maga a kockák
egymásra pakolása jelent örömöt számára ( ez még funkcióöröm), később azonban
már az építés eredményének is örül. Ekkor már magasabb rendű, ún.
intellektuális örömről beszélünk.
Az óvodás gyermek érzelmei labilisak, valamint
polarizáltak. A labilitás azt jelenti, hogy míg egyik pillanatban boldog és
kiegyensúlyozott volt, a másik percben már teljes elkeseredettségbe tud
süllyedni. Polarizáltak érzelmei, hiszen rendkívül gyorsan változhatnak egyik
végletből ( túláradó jókedv) a másikba ( sírás-szomorúság). Ezt az életkori
sajátosságot nem szabad úgy kezelni, hogy a gyerek szeszélyes, hisztis.
Tudatos szülőként, nevelőként fel kell ismernünk a fentieket, és képesnek
kell lennünk a "síró-pityogó" óvodás arcára mosolyt varázsolni.
Kezeljük megértéssel, kellő empátiával a gyermek gondjait, és próbáljunk
mindenki számára elfogadható alternatívákat adni a megoldásra. Pl: gyermekünk
nagyszabású zsúrt szeretne lakásunkban tartani, ám a szűk hely miatt ez
lehetetlen lenne. Mit lehet hát kezdeni a helyzettel? Szervezzünk kerti
partit, szülinapi pikniket a közeli rétre vagy menjünk el a baráti
társasággal egy vidám kirándulásra. Így a nagy esemény lakáskörülményeink
miatt nem marad el, sőt, felejthetetlen élményt jelent majd mindenkinek.
AZ ÓVODÁSKORI ÉRZELMEK:
- Intellektuális érzelmek: Örömöt jelent
számára az alkotás öröme, így pl. egy mutatós legó vár felépítése is.
Ugyanígy intellektuális örömöt jelenthet a felfedezés, ráismerés, megismerés,
azaz a tudás öröme is, melyeket elsősorban játékában él át.
- Erkölcsi-szociális érzelmek: Szociális
érzelmek szempontjából döntő jelentőségű a barátválasztás, ill. annak
szempontjai. Eleinte azért barátkozik egyik vagy másik társával, mert annak
szép autója, csinos ruhája van, a nagyobbak azonban már fontosabb szempont
alapján választanak. Nem a külcsín, hanem a belbecs számít nekik, azaz a
barátjuk legyen pl. jószívű, kedves, segítőkész. Baráti kapcsolataik a fent
említettek szerint eleinte labilisak, ám az életkor előrehaladtával egyre
stabilabbá, állandóbbá válnak.
Érzelmi életében egyre jelentősebb szerepet
kapnak a lelkiismereti funkciók, hiszen a felnőtt iránti szeretet, az ő
megbecsülésük, elismerésük elnyerése arra sarkallja, hogy tevékenységeit
minél eredményesebben, pontosabban végezze el.
Az óvodás korra jellemző erkölcsi-szociális
érzelmek továbbá: a segítőkészség, együttérzés, örömszerzés, büszkeség,
sajnálkozás, részvét, lemondás, mások iránti felelősség , szégyen,
irigység is. Említésre méltó érzelem még a féltékenység is, melyet a
szeretett személy elvesztéséből fakadó félelem indukál.
A gyermek erkölcsi-szociális érzelmei nem csak
a mindennapi élet eseményein keresztül fejleszthetők, de szerepjátékkal,
bábozással, dramatizálással is.
- Esztétikai érzelmek: az óvodás gyermek, - a
felnőtt mintáján keresztül, - észreveszi és rácsodálkozik a szépre.
Gyönyörködteti egy szép virág, egy kellemes dallam, vagy egy hangzatos vers
ritmusa is. A nevelőnek óriási feladata, felelőssége van abban, hogy a
gyermek fogékonnyá váljon az élet igazi értékei iránt. Fedezzék fel együtt a
környezetükben rejlő szépet, jót!
AZ ÓVODÁS AKARATI ÉLETÉNEK JELLEMZŐI:
Az óvodáskorú gyermek életében jellemzően
beköszönt az "Én akarom! Én egyedül!" korszak. Önállósulási
törekvése egyre nagyobb, egyre határozottabban próbálja saját akarata,
elképzelései szerint, egyedül irányítani az eseményeket. Ezek a próbálkozások
azonban sok esetben nincsenek összhangban képességeivel, életkori
sajátosságaival, lehetőségeivel, ezért gyakran éri őt kudarc. Az óvodás
gyermek, ha elképzelései, tervei akadályba ütköznek, kudarcélményt él át,
amit életkoránál fogva nehezen visel el. Ez sok esetben dacos, hisztis
megnyilvánulásokat okoz.
Mi is az a dac? Miben nyilvánul meg?
- A gyermek szemmel láthatóan kifordul
önmagából, se nem lát, se nem hall, úgy hisztizik.
- A felnőtt hiába szól hozzá, hiába próbálja
nyugtatni, netán szidni, fegyelmezni, semmire nem reagál.
- Ha a hiszti nyomán netán eléri a hőn áhított
dolgot (pl. megkapja az áruházban kiszemelt csokoládét), többnyire már az sem
nyugtatja meg, tovább folytatja a jelenetet.
Mit lehet tenni a dacos gyerekkel szemben?
Mivel, mint azt már említettük, a dacreakció
során a gyerek se nem lát, se nem hall, környezetével elveszíti kapcsolatát,
így a hiszti befejeződéséig értelmetlen lenne bármivel is csitítani.
Leghelyesebb, ha úgy teszünk, mintha észre sem vennénk a "műsort", akkor
is, ha ez már
kellemetlen számunkra.
A gyermek észre fogja venni, hogy dühkitörése hiábavaló, nincs semmiféle
látható eredménye (nem hogy akaratát nem éri el, de anyu még csak ki sem
jön a sodrából), és megtapasztalja, hogy ilyen jellegű próbálkozásai teljesen
hiábavalóak. A dac így fokról-fokra enyhülni fog, míg végül megszűnik.
Sokat segíthetünk a dacos magatartás
elkerüléséért, kiküszöböléséért, ha életkorának és egyéni képességeinek
megfelelő feladatokkal látjuk el a csemetét.
Az óvodáskori akarati élet fejlődésének
további jellemzői:
- a feladattudat megjelenése ( már nem csak a
cselekvés öröméért tevékenykedik, de maga a feladat elvégzése is
motiválja. A munka és a munka célja maga az örömforrás, így ezt önmagában is
jutalomként éli meg.
- Tevékenységeiben, játékában egyre
állhatatosabb, kitartóbb, melynek egyik jele, hogy mind hosszabb és hosszabb
ideig képes egyetlen dologgal foglalkozni.
- a szabálytudat megjelenése: 5-6 éves korban
egyre jellemzőbbé válik a szabályokhoz való alkalmazkodás képessége. Ezeket a
szabályokat akkor is betartja, ha azok számára nem kedvezőek. (Pl:
társasjátéknál meg kell várnia, míg a másik kétszer dob vagy ő egyszer
kimarad, stb.)
Előbbi feladatok fontos részét képezik az
iskolaérettség meglétének, így fejlődésükre, fejlesztésükre különös hangsúlyt
kell fektetni.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése