#1 Dr.BauerBela

---

 

#1 Dr.BauerBela

---

periorails mpeiigo

 

#1 Dr.BauerBela

---

 

Gyerekek a bántalmazó szerepében – Mit tehet a felnőtt?

A bántalmazó gyerekeknek nem okoz örömet a bántás, a legtöbbször ez egy jelzés. Mit érdemes leszűrni belőle felnőttként, szülőként, tanárként?

Megosztás

„Sosem vertem, sosem bántottam, nem váltunk el, mindent megadtam neki, nem veszekszünk az apjával, mégis bántja a társait!” ‒ mondja a kétségbeesett szülő, teljesen tehetetlennek érezve magát.

Iskolai helyzetek: szülői vagy tanári kompetencia?

Egyáltalán, a szülőnek kell kezelni azt a helyzetet, ha az iskolában megjelenik az erőszak? Hát, igen is, meg nem is. Az iskolai helyzetek kezelése a pedagógus kompetenciája, hiszen az iskolai keretek között történik, ott pedig a pedagógus hozza és tartatja be a szabályokat. Viszont az az indulat a gyerekben, ami ezekben az agresszív konfliktusokban megjelenik, gyakran a családban termelődik, vagy a család nem tud segíteni abban, hogy a kortárs kapcsolatokban felhalmozódó feszültséget a kamasz kezelni tudja.

A gyerek feszültsége is jön valahonnan

A gyerekekben/kamaszokban felgyülemlő feszültség mindig visszavezethető a szülő‒gyerek viszonyra. Nem azért, mert minden feszültség ott keletkezik – a kamaszkor krízise önmagában mindig nagyon sok feszültséggel jár –, hanem azért, mert valamiért nem tudunk segíteni neki abban, hogy ezeket rendezze, ugyanakkor a szülők feszültsége mindig megjelenik a gyerekekben. Ha nem tudunk rá úgy figyelni, hogy ő maga akarja elmondani, akkor nem fogja elmondani. Ha nem tudok úgy vele lenni, hogy elmondhassa, miért haragszik rám, a szülőre, akkor nem tudja elmondani.

A szülő indulatkezelése

A szülő‒gyerek viszony a megoldási mintáinkban is meghatározó. Ahogyan én kezelem a saját agresszív indulataimat, úgy fogja ő is. Amennyi figyelmem van az ő nevelésében, annyi lesz az ő kapcsolataiban. Nyilván ezt színezi az érzelmek iránti érzékenysége, a negatív ingerek iránti fogékonysága, de a figyelem átmegy. Aki figyel a környezetére, az nem fogja bántani a társát, mert pontosan tudja, hogy az rossz a másiknak. Az empátiája mederben tartja az indulatait.

A gyerek szükségletei

A „mindent megadtam neki”-ből hiányzik az, hogy mit jelent a minden, ezt ki gondolja. Ha én ezt szülőként gondolom, akkor nem biztos, hogy benne van a gyerek szükséglete, márpedig könnyen lehet, hogy nem azt, nem akkor, nem úgy és nem annyit adtam neki, amire szüksége volt. Ha a nevelést nem a gyerek szükségletei irányítják, az könnyen érzelmi elhanyagolást eredményez, konfliktussal teli szülő‒gyerek kapcsolathoz vezet, és az otthon felgyűlt indulatokat az iskolában vezeti le azzal, hogy terrorizálja a gyengébbeket.

A szülei kapcsolata

Ha a szülők nem is veszekszenek hangosan, attól még megjelenik a kapcsolati feszültség valamilyen formában, ráadásul a csendes – nem beszélünk napokig – erőszak sokszor nehezebben viselhető a gyerekek számára, mint a hangoskodás, ezenkívül mintát sem kapnak arra, hogyan fogalmazzák meg az indulataikat. Így a gyerek azt a formáját választja az erőszaknak, ami számára könnyebb, és a kamaszoknál az, hogy rászállnak valakire, nagyon is kézenfekvő forma.

Hiányos empátiától a szuperérzékenységig

Felismeri mások érzéseit?

A gyereknevelés fontos szempontja, hogy mennyire érzékeny a gyerek. Ha az érzékenysége bármelyik irányban szélsőséges, akkor ennek több figyelmet kell szentelnünk. Ha a kevésbé érzékeny tartományba tartozik, akkor meg kell tanítanunk neki, hogy jobban figyeljen a környezetére, mert ez magától nem megy neki. Sokat segít, ha hangsúlyt fektetünk az élmények átbeszélésére, mikor, milyen helyzetben milyen érzelmeket élt meg, és rendszeresen megfogalmazzuk azokat, illetve beszélünk az érzéseinkről, motivációinkról. Ha nem tanulja meg kifejezni az indulatait, érzéseit, könnyen lehet, hogy nem lesz képes azonosítani másokét sem, így empátiás képessége is csorbát szenved, ami miatt a konfliktuskezelése is darabosabb, bántóbb lesz.

Tudja kezelni a sajátjait?

Az érzékeny irányban eltolódott gyerek esetében is sok figyelmet kell fordítani az érzelmekre. Sokkal inkább azt kell megtanítani, hogy ne adja át magát teljesen a mások érzéseinek, tanuljon meg különbséget tenni a mások és a saját érzései között. Ez sok időt és energiát igényel az ilyen gyerekektől, részünkről pedig sok türelmet és beszélgetést.

Mit tehet a szülő, pedagógus, felnőtt?

Ahogyan a bántalmazott gyerek nem romlik el a bántástól, úgy a bántalmazó sem azért teszi ezt, mert elromlott, csupán több szülői/pedagógusi jelenlétet, figyelmet igényel. Ha ezt megkapja, elkezd figyelni a környezetére, és már nem lesz szüksége arra, hogy ily módon vezesse le indulatait. A bántalmazó gyerekeknek nem okoz örömet a bántás, csupán a pillanatnyi megkönnyebbülésért teszik, azután viszont még feszültebbek lesznek. Ha alternatívát adunk nekik, amitől tényleg csökken a feszültségük (pl. felelős/bizalmi feladatot kapnak), gyorsan elengedik a bántalmazó viselkedést.

#1 Dr.BauerBela

---

 

Tehetséges gyerekek – szórakozott professzorok?

Anyám 80 évvel ezelőtt volt elsős, de még 50 évvel később is, bár már mulatva, de mégis keserűen mesélte, hogy vele az iskolában két baj volt. Amit tudott, és amit nem tudott.

„Mikor iskolába ment, már folyékonyan tudott olvasni, és ezért »nem tudott« szótagolni. Mivel »nem tudott« szótagolni, ezért az olvasása »elégtelen« volt. A másik: csúnyán írt, pacázott. Olvasásért és írásért egyforma megrovásban részesült. Ez jutott most eszembe, amikor a kis unokámmal kínlódunk. Ő nagyon jól számol, egyébként egy szórakozott professzor, a maga nagyon érdeklődő, szerintem nagyon tehetséges álomvilágában él, és csak arra figyel, ami érdekli, de arra nagyon. Egy olyan – eddig önkormányzati – iskolába jár, ami azt hirdeti magáról, hogy a »tehetségek«, a tehetséggondozás iskolája. Nos: vele csak baj van. Ha össze kell adni (le kell írni, hogy mennyi) 1 meg 2 meg 3, ő odaírja, hogy 6. Mert csak ránéz, és tudja. De ez nem jó, nem elfogadható. Egyes. A részlépéseket is oda kell írni. Ezért matematikából is 73 százalékos. (Amiből szerintem 140.) A tanítónő azt mondja, ő nem tehet kivételt. Azt is panaszolja, hogy a gyerek lusta. Lassú, elmereng feladatmegoldás közben. Máskor meg túl gyors. Még végig se mondta a tanító a kérdést, ő már jelentkezik az eredménnyel. Kérdeztem: és nem jó, amit mond? A válasz: jó, jó, de így csak »véletlenül« lehet jó. Tényleg ez a helyes álláspont? Mindenkit »egyformán« kell megítélni és leosztályozni ebben az értelemben?”

Tehetség

Természetesen nem. Kitűnő magyar tanítók írtak nagyszerű cikkeket, könyveket a differenciálásról, ennek módszereiről és hasznáról. Mondhatnám: csak kivétel van. Igazából csak egyéni teljesítmény van, és ennek csak egyéni megítélése a jogos. Csak ez a szemléletmód szolgálja a gyerek – és a társadalom egybeeső – érdekét! A régi példára visszatérve, ha valaki már folyékonyan olvas, szükségtelen és értelmetlen azt követelni tőle, hogy olvasson szótagolva. A szótagolás ezen a fokon éppen a folyékony olvasáshoz, az egybeolvasáshoz kellett, hogy elvezessen. Tehát már 80 évvel ezelőtt is tévedés volt azt állítani, hogy mivel nem tud szótagolni a kis elsős, ezért nem tud olvasni… Ami pedig a csúnya írást és a pacázást illeti: jól ismerjük azokat az alternatív írástanítási módszereket, amelyek nem az absztrakt betűformából indulnak ki – „ezt tanuld meg, ezt jegyezd meg, és aztán próbáld leírni” –, hanem a gyerek cselekvéséből haladnak a betűformák felé, a gyerek a saját „rajzain” tanul meg olvasni. De mielőtt még ezekhez a rajzos formákhoz eljutna, bőven folyatott festékkel éppenséggel pacázik a vízbe mártott papírlapon. Élvezi a nyomhagyás örömét, a telített színeket, amint összefolynak, és új színeket alakítanak ki… Ha pedig manapság egy gyerek „rávágja”, hogy egy meg kettő meg három az hat, ha ő egy kis elsős, akkor ebből nyilvánvaló, hogy ő tud számolni, hogy jól számol, és tévedés rajta megkövetelni azokat a részlépéseket ezen az elemi fokon is, amire neki már nincs szüksége.

Az sem igaz, tudjuk a mindennapi tapasztalatból, hogy a gyerekek ne tudnák megérteni azt, hogy közülük az egyik ebben jobb, a másik valami másban, és hogy nem kell mindenkinek mindent ugyanúgy csinálnia. Ez csak azon múlik, hogy a tanító hogyan fogja fel a differenciálás kérdését. Az eltérő képességek megítélését. Láttunk magyar iskolákban olyan gyakorlatot, ahol a differenciálást úgy fogták föl, hogy a „jók” az ablaknál levő padsorban ülnek, a „rosszak” az ajtó felől, a közepesek középen. Ez természetesen nem differenciálás, még akkor sem, ha tantárgytól függően cserélgetjük a gyerekek helyeit. Az viszont igen, amikor az olvasmányt, amivel dolgozni fogunk, ötféle változatban tesszük fel a mágneses táblára, a nagyon rövid nagybetűstől a nagyon hosszú kisbetűsig. És a gyerekek odamennek a táblához mágneses „névjegyeikkel”, és ahhoz az olvasmányformához teszik a nevüket, amivel majd ők akarnak dolgozni. Vagyis maguk differenciálják magukat. Hogy esetleg tévednek? Semmi baj. Legközelebb vagy a harmadik alkalommal már kevesebbet, kisebbet fognak tévedni… És ugyanez áll minden másra is, természetesen a matematikára is. Igen, a tehetséges gyerekek gyakran „szórakozott professzorok”, álomvilágban élnek, és csak arra figyelnek, ami érdekli őket, de arra nagyon. Pontosan, ahogy leírja. Ebből fakad „lusta”-ságuk is, lassúságuk is, illetve villanásszerű gyorsasággal felismerő intuíciójuk. Bármilyen hihetetlen, ezek mind értékes tulajdonságok, csak tudnunk kellene élni velük.

Presser Gábor címlapfotózásán jártunk, nézzétek meg videónkat! 

#1 Dr.BauerBela

---

Hat ötlet, amivel lefoglalhatjuk a gyereket esős időben

Tempfli Zsófia 2018. június 27., szerda, 15:02

- a Maszol.ro portálról 

Hat ötlet, amivel lefoglalhatjuk a gyereket esős időben

Tempfli Zsófia 2018. június 27., szerda, 15:02

- a Maszol.ro portálról

Hat ötlet, amivel lefoglalhatjuk a gyereket esős időben

Tempfli Zsófia 2018. június 27., szerda, 15:02

- a Maszol.ro portálról

Hat ötlet, amivel lefoglalhatjuk a gyereket esős időben

Tempfli Zsófia 2018. június 27., szerda, 15:02

- a Maszol.ro portálról

#1 Dr.BauerBela

---

herpes zooster

 

#1 Dr.BauerBela

---

 

Minden gyerekben ott szunnyad egy megértésre törekvő filozófus

Hírek

Szerző: MTímea

2019. október 18., péntek 19:36

Kerekes Erzsébettel, a gyermekfilozófia egyik erdélyi meghonosítójával beszélgettünk oktatásról, filozófiáról, gyermekekről.

Valószínűleg soha nem állt még annyi alternatíva a rendelkezésre a gyermeknevelésben, mint napjainkban. A szülő, aki érthető módon arra vágyik, hogy okos, talpraesett, tehetséges felnőtt váljon a csemetéjéből, nevelési irányzatok sokaságából válogathat, vannak különböző pedagógiai szemléletű iskolák, mesés élményekkel kecsegtető tevékenységek, játszóházak, klubok, körök, stb. Újabb és újabb trendek váltják egymást ezen a téren, miközben a pedagógusok, illetve általában a felnőttek arra panaszkodnak, hogy lehetetlen lekötni a gyermekek, különösen a nagyobbak figyelmét, mert nem érdekli őket semmi. Pedig a legalapvetőbb ismeretek elsajátítását is – ahol csak tehetik – modern eszközökkel, látványos segédanyagokkal könnyítik. Tényleg baj lenne a mai gyerekekkel? Nem inkább arról van szó, hogy a gyerekek megszólítására vonatkozó elképzelés rossz, bár

a megoldás tulajdonképpen egyszerűbb, mint azt gondolnák?

A határtalan lehetőségek Kánaánjában meglehet, ahelyett, hogy helyes válaszokat követelünk a gyerekektől, csak hagyni kellene őket, hogy a valódi gyermekközpontúság jegyében kérdéseket fogalmazzanak meg, kételkedjenek, megtanuljanak önálló véleményt alkotni, vitatkozni, megvédeni az álláspontjukat. Hogyan segíthet mindebben a filozófia?

Kerekes Erzsébet egyetemi adjunktus több mint tíz éve foglalkozik a gyermekfilozófia erdélyi meghonosításával. A módszert a gyakorlatban is alkalmazza: Kolozsváron rendszeresen tart gyermekfilozófiai foglalkozásokat, melyek játékos formában önálló, logikus gondolkodásra, kérdések megfogalmazására, érvelésre tanítják a gyerekeket 6 évtől 15 éves korig. Vele beszélgettünk arról, hogy miről is szól a gyermekfilozófia, és hogyan járulhat hozzá egy öntudatosabb nemzedék felnövekedéséhez.

A program világszerte több mint 4000 iskolában, 60 országban, 40 nyelven folyik, Romániában is vannak próbálkozások az alkalmazására. Bár 5-8. osztályban akár választható tantárgy is lehetne, a tanári normákat szem előtt tartó iskolákban fel sem merül annak a lehetősége, hogy beiktassák a gondolkodási műveletek fejlesztésére irányuló tantárgyat. Ez azzal áll összefüggésben, hogy az oktatási rendszer a diákokat a válasz kultúrájában szocializálja. Ahhoz szoktak hozzá a diákok, hogy

csak a tanár kérdez, az ő feladatuk csak annyiban áll, hogy visszamondják az előzőleg leadott ismereteket.

Amikor Matthew Lipman amerikai filozófiaprofesszor a hatvanas évek végén megalapította a gyermekfilozófiát, a diáklázadások korát élték, javában dúlt a vietnámi háború, tombolt az erőszak, az ifjúság változást akart. Lipman azt figyelte meg, hogy a fiatal generáció nem tudja a saját érdekeit kifejezni, logikailag és fogalmilag helyesen érvelni a változások szükségessége mellett, fogalma sincs arról, hogyan kell felépíteni egy érvrendszert. A megoldást a fogalomalkotás és a fogalomhasználat kreatív elsajátításában látta, és kidolgozott egy olyan oktatási programot, illetve egy többmodulos tantárgyat, amely kritikai gondolkodásra ösztönöz.

Meggyőződése szerint, ha a gyerekek egy kérdéseket megfogalmazó, válaszokat kutató közösség tagjainak érezhetik magukat, egymástól is tanulhatnak, és megfelelő irányítás mellett, a szókratikus hagyományokon alapuló módszerrel játékos formában sajátíthatják el a kritikai gondolkodás alapjait. A beszélgetések kiindulópontját a gyermekek lelki világához közel álló témák, szövegrészletek, alkotások (film, mese, festmény, stb.) adják, de lehet akár egy tárgy vagy esemény is. Lipman szöveggyűjteményeiben gyerekek a főszereplők, a felnőttek – szülők, tanárok, szomszédok – inkább csak statisztaként jelennek meg.

A gondolkodásra stimuláló történetek fonalát a gyerekek alakítják kérdésfelvetéseikkel,

és a cselekményszálakat saját belátásuk szerint szőhetik tovább. A foglalkozásokat természetesen sok játékkal és mozgással egészítik ki, hogy ne váljon unalmassá a filozofálás.

Kerekes Erzsébet tapasztalata szerint a módszer abban is segíti a gyerekeket, hogy egyéni vagy közösségi érdekeiket érvényesíteni tudják, merjenek vitába szállni, ha szükséges, és amennyiben kiderül, hogy tévednek, akkor sincs nagy baj, hiszen bármikor korrigálhatják saját elképzeléseiket. A foglalkozások visszatérő eleme, hogy szavazás útján döntenek arról, kinek a felvetésével foglalkozzanak, ezzel megismerik a demokrácia alapját képező egyenjogúságot, azt, hogy mindenkinek a véleménye egyformán fontos, de a többség akarata érvényesül. A gyerekek számára általában szokatlan, hogy ők kérdeznek, és nem tőlük kérdeznek, és olykor meglepően újszerűen közelítenek meg bizonyos témákat.

A hagyományos oktatás fokozatosan megfosztja a gyerekeket a kíváncsiság és értelemkeresés örömétől.

A szülők számára viszont ismerős lehet, hogy a gyerekek soha nem fogynak ki a kérdésekből, szeretnék megérteni a körülöttük zajló eseményeket és jelenségeket. Bár néha banálisnak tűnhet a megfogalmazott kérdés, gyakran a gyerekek egyszerű gondolkodására jellemző zsenialitás tükröződik bennük. Olyan tulajdonság ez, mely felnőtt korra elvész, mintha a konvenciók a kor haladtával leépítenék bennünk a dolgokra való rácsodálkozást és a gyermeki kíváncsiságot. Talán csak a filozófusok azok, akik megőrizték kíváncsiságukat – ahogy sokszor elhangzik a gyermekfilozófia kapcsán:

minden gyerek egy filozófus, és minden filozófus egy kitartó gyermek.

Kerekes Erzsébet egyébként archiválni kezdte a gyerekek által feltett legbájosabb kérdéseket, melyek továbbgondolásra késztették. Például: „Anya, ha én lennék te, akkor te ki volnál?”; „Gellért fejébe ki teszi be a szavakat? Hiszen egy ideig nem beszélt, most meg tud beszélni.”; „Honnan tudja a cica, hogy nem ember?”; „Mi lesz akkor, ha a kistestvér románnak születik?”; „A kutya vajon tudja, hogy nekem ma van a szülinapom?”. Bár a szülő gyakran hárítja az efféle kérdések megválaszolását, az azért kiderül belőlük, hogy a gyerekek őszintén rácsodálkoznak a világra, a tudatra, a szavak és dolgok viszonyára, foglalkoztatja őket az identitás, mely számukra egy velünk született dolog.

A gyermekfilozófia amellett, hogy hagyja kibontakozni a gyermekekben felmerülő kérdéseket, attól is jól működik, hogy csoportokban zajlik, így érvényesül a szinergia elve. A csoportban egymásra reagálnak, több minden eszükbe jut, mintha ugyanarról a témáról elszigetelten gondolkodnának. A diákok éppen azáltal jegyeznek meg ismereteket, hogy eszmét cserélnek róla.

A közoktatás egyik nagy mulasztása, hogy ezt nem alkalmazza kellőképpen,

csak az alternatív oktatásban fektetnek erre hangsúlyt. Kerekes Erzsébet szerint előbb-utóbb Romániában is bekövetkezik az a paradigmaváltás az oktatásban, mely leszámol a követelményeknek való állandó megfeleltetéssel. Erre már 2000-es évek végén lett volna lehetőség, amikor egy oktatási válság lépett fel Romániában. A diákok helyzetén nem azzal akartak könnyíteni, hogy csökkentik a fő tantárgyak tananyagait, több időt adva nekik arra, hogy megemésszék a leckéket, hanem egyes tantárgyakat fölöslegesnek kiáltottak ki, ráadásul éppen azokat, amelyek a demokrácia alapjaira nevelnék a gyerekeket, mint például az állampolgári nevelést, vagy azokat, amelyek segítenek a diákoknak megérteni az egyes tantárgyak közötti összefüggéseket, mint például a filozófia. Az alternatív oktatási módszerek, gyermekközpontú iskolák elszaporodásával és népszerűségével viszont egyértelművé vált, hogy a közoktatásban is változtatni kell a szemléleleten, és

szükség van olyan tantárgyakra, amelyek nem a száraz információra, hanem a közvetlen tapasztalatra építenek.

A gyermekfilozófia romániai meghonosítása is ekkor kapott lendületet. Magyar nyelven az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság alapította meg 2009 őszén az első és máig az egyetlen gyermekfilozófiai munkacsoportot. Belátva a tanulók filozófiával való egyszeri, illetve késői (XII. osztály) találkozásának nehézségeit, a csoport tevékenysége arra irányul, hogy változtatási lehetőségeket keressen és érvényesítsen. Tagjai abból indulnak ki, hogy már korábban kezdve és az oktatás folyamán végig hozzá kellene szoktatnunk gyermekeinket a kérdezve problematizáláshoz.

Kerekes Erzsébet és a főleg doktorandusz hallgatókból álló gyermekfilozófusok számtalan formában alkalmazták Matthew Lipman módszerét, osztályfőnöki órákra, nyári táborokba,  rendezvényekre járnak, és idén már négy helyszínen (a megyei könyvtár négy lakótelepi kirendeltségén, a Mărăștiben, a Farkas utcában, a Dónát negyedben és a Monostoron) tartanak gyermekfilozófiai klubokat, melyekre egyre többen járnak el. Az iskolától független helyszín egyébként szintén fontos a gyermekfilozófiában, ugyanis ezzel lehet hozzászoktatni a gyerekeket, hogy merjék felvállalni véleményüket nyilvános terekben, illetve megtapasztalhatják azt, hogy ezek a közintézmények értük vannak.

Beszélgetésünk végén azzal az meggyőződéssel maradtunk, hogy felnőtteknek sem ártana megismerni a filozófia szerepét néha abszurd hétköznapjaink megértésében.

#1 Dr.BauerBela

---

Így lehet biztonságos a gyermekkor, túlzott szülői szigor nélkül is

Így lehet biztonságos a gyermekkor, túlzott szülői szigor nélkül is

Így lehet biztonságos a gyermekkor, túlzott szülői szigor nélkül is

A szülők már csak tudják, hogy egy kis lurkónál nincsen kíváncsibb teremtés kerek e földön. De ez az olthatatlan kíváncsiság még nem is jelent akkora gondot, amíg a gyerkőc az otthon melegében tudja kielégíteni a világ iránti hatalmas érdeklődését. Azonban, ahogy beköszönt a kisiskolás korszak, vele együtt jön számtalan esemény, ami sokszor megnehezíti a szülők dolgát. Az alábbi 4 tipp azoknak a szülőknek nyújt segítséget, akik szeretnék mindig biztonságban tudni a csemetéjüket, anélkül hogy folyton a nyakában lihegnének és követnék Őt mindenhova.

Lássuk is az elsőt!

1. Fejleszd a szülő-gyermek kapcsolatot!

A legtöbb probléma könnyedén megelőzhető – vagy orvosolható – ha a szülő és a gyermek közötti kapcsolat őszinte alapokra épül. Éppen ezért, ha a lehető legnagyobb biztonságban szeretnénk tudni a gyermekünket, akkor győződjünk meg a hozzánk való viszonyáról!

Hogyan lát bennünket?

Nem a legszerencsésebb helyzet, ha a gyermek a szülőkre úgy tekint, mint akik a menő dolgoktól akarják Őt megfosztani. Éppen ezért fontos már kicsi korában kialakítani vele a bizalmat.

Találjuk meg a közös hangot és érzékeltessük vele, hogy minden, amit teszünk, az csakis az Ő érdekében történik, még ha elsőre nem is úgy tűnik neki.

2. Vidd tovább a régi mantrát: idegenektől semmit!

Ha jól megalapoztuk a kapcsolatot, akkor általában már sokkal kisebb lesz az ellenállás a további tanácsainkkal szemben is.

Ilyenkor már könnyebb elmagyarázni neki azt is, hogy miért van szükség bizonyos szabályokra, mint például arra, hogy idegen emberrel nem állunk szóba és nem fogadunk el Tőle semmit.

Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy bár megérti a gyermek a miértet, dacból fittyet hány rá, ezzel kaput nyitva a bajnak.

3. Tanítsd meg neki a pontosságot!

Egy fontos támpont lehet a szavahihetőség mellett, ha tudjuk, hogy a gyermekünk bizony pontosan érkezik mindenhova, ha valami miatt nem tud időben érkezni, akkor pedig valamilyen módon jelzi azt.

Ez a jó szokás hasznára válik a jövőben, illetve rendkívül jó indikátort jelent minden szülőnek, mert jelzi, hogy ha a gyermek nincs ott valahol időben, akkor azonnal el lehet kezdeni intézkedni, még mielőtt baj történne.

4. Figyelj az online biztonságára is!

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az online világ olykor nagyobb veszélyt jelenthet, mint gondolnánk.

Bármikor felbukkanhat egy „jó fej”, de ismeretlen játékostárs, akivel annyira közeli kapcsolat alakul ki, hogy már szinte az orránál fogva tudja vezetni a másik felet, adott esetben a gyermekünket.

De fennáll a veszélye a saját személyes adatok öntudatlan kiszivárogtatásának is, ami gyakran az előszobája lehet a bajnak.

Ha már aktívan használja az internetet a gyerkőc, célszerű átbeszélni vele, hogy hogyan kezeljen bizonyos helyzeteket.

 

5. Vegyél neki Myki karórát!

A mai modern világ számtalan veszélyt rejteget, azonban természetesen rengeteg előnyt is nyújt még akkor is, ha a gyermekünk biztonságáról van szó.

Ilyen megoldás például a gyakran szülők kedvenceként emlegetett Myki karóra is. A Myki karóra egy GPS alapú trendi óra, ami lehetővé teszi, hogy otthon, a kanapéban ülve is teljes biztonságban tudhassunk a gyermekünket.

A chat, hívás és helymeghatározás funkcióival bármikor, pillanatok alatt elérhetjük és tudhatjuk, hogy merre jár éppen, anélkül hogy egyfolytában zaklatnánk Őt.

Összefoglalás

A csúcstechnika betette a lábait szinte minden szektorba, így nem maradhatott ki a biztonságtechnika sem. Ez a szülőknek csak jót jelent, hiszen soha nem volt még ennyire egyszerű jó kezekben tudni a szeretteinket, mint napjainkban.

Ne féljünk mindent megtenni annak érdekében, hogy minden percben biztonságban tudhassuk a gyermekünket! A Myki karóra amellett, hogy megadja ezt a biztonságot, számtalan hasznos funkcióval rendelkezik és rendkívül dizájnos.

Kattints ide és nézd meg az elérhető termékeket: www.kovetlek.hu és a https://myki.watch/hu/ oldalakon.

admin által|október 8th, 2019|Egyéb kategória|0 hozzászólás

Ossza meg bejegyzésünket!

FacebookTwitterRedditLinkedInWhatsAppTumblrPinterestVkEmail:

Hagyj üzenetet

Hozzászólás

 

#1 Dr.BauerBela

---