AKTUÁLIS-A kutyák emberek elleni
agresszivitása
I. Általános ismeretek
Az utóbbi években
egyre gyakrabban szerepelnek a sajtóhíradásokban a kutyák emberek elleni
támadásai. Emiatt a
köztudatban az a téves kép alakulhat ki, hogy a kutyák megváltoztak,
veszélyesebbek lettek, ezért valamit tenni kell ellenük, valamint a kutyatartás
visszaszorítása érdekében. Ez a jelenség meg nem értését tükrözi, ugyanis a
probléma hátterében emberi hibák állnak. A felgyorsult társadalmi és gazdasági
változások sok szempontból befolyásolták az emberek és a kutyák viszonyát, az
ennek egyik következményeként kialakult neurotikus jelenségek nem orvosolhatóak
a kutyák büntetésével.
A probléma kezeléséhez
először is meg kell határozni az agresszivitás fogalmát és annak elviselhető,
„normális” szintjét. Ezek
tisztázásához az etológia tudománya nyújt segítséget. Csányi Vilmos szerint akkor beszélhetünk
agresszióról, „ha azonos fajú egyedek erőszakkal igyekeznek egymást valamilyen
erőforrás közeléből eltávolítani vagy ennek megszerzésében, illetve
elfogyasztásában a másikat megakadályozni”. Vagyis az agresszió jelentős
biológiai funkciót tölt be, hiszen „egyrészt növeli az egyed rátermettségét,
mert számára erőforrások elnyerésének lehetőségét biztosítja, másrészt főként
csoportosan élő fajok esetében hozzásegít az erőforrások optimális elosztásához
a csoporton belül”. Janza
Frigyes szerint „a támadó
hajlam nem rendellenes jelenség, különösen olyankor, ha a kutya a területét
őrzi, vadászik, udvarol, fájdalmai vannak vagy a kicsinyeit védi. Ilyenkor az
emberek megtámadása nem neurotikus jelenség.” Ugyanakkor a kutyák
viselkedéstanával foglalkozó szakemberek rámutatnak, hogy minden ötödik kutya valamilyen
viselkedészavarral terhelt és ezek közül a leggyakoribb a kóros agresszivitás.
Mivel a kutyák évezredek óta az emberek között élnek,
ezért rájuk is vonatkoztatható az a társadalmi elvárás, hogy ne veszélyeztessék
a környezetüket. Ez azt jelenti, hogy az etológia
meghatározásaitól némileg eltérően általában az embereket és a haszonállatokat
indokolatlanul nem veszélyeztető agresszivitást fogadjuk el
"normálisnak". Az ezt meghaladó, vagyis az elfogadhatónál nagyobb
veszélyt jelentő, nem provokált és ismétlődő agresszivitást tekintjük ezért e
dolgozatban - és az állatorvosi praxisban egyaránt - kórosnak és kezelendőnek.
A kóros agresszivitás
minden kutyafajtán, mindkét ivarnál és bármely életkorban előfordulhat. A leginkább a fajtatiszta ebekre és a kifejlett kanokra jellemző.
„Harapós” fajták többek között a német juhászkutya, a cocker és a springer
spániel, valamint a csau-csau. A halálos kimenetelű támadások a közepes és a
nagy testű, harci, őrző-védő és
szánhúzó kutyákkörében
fordulnak elő, mint a pit bull terrier, a rottweiler, a német juhászkutya, a
dobermann, a kaukázusi juhászkutya és a szibériai husky. A leggyakrabban kettő
vagy több kutya támadása jár halálos következménnyel.
A férfiak és a fiúk
kétszer olyan gyakran szenvednek el kutyaharapást, mint a nők és a leányok. A
harapások áldozatainak többsége, mintegy 60 %-a 10 éven aluli, a halálos
kimenetelű támadások ennél is nagyobb arányban irányulnak gyermekek ellen. A
legtöbb emberharapás előzetes provokálás nélkül történik és a megtámadott
személy ismeri a kutyát, 55%-ban saját kutya a támadó.
A KÓROS AGRESSZIVITÁS OKAI
A kutyák kóros
agresszivitásának számos oka lehet. Örökletes hajlam, szervi megbetegedések és
környezeti hatások is kiválthatják. Ezek diagnosztizálása nehéz feladat.
Tekintettel a probléma veszélyességére, felelőtlenségnek tekinthető, ha a szokatlanul agresszív kutya tulajdonosa
nem fordul állatorvoshoz.
A kóros agresszivitás örökölhetősége nagy, ezért etikátlan, ha a
tenyésztők – anyagi vagy más megfontolás miatt - nem selejtezik ki az agresszív
tenyészállatokat.
A hirtelen jelentkező, előzmények nélküli támadások szervi megbetegedés gyanúját keltik. Az idegrendszeri
problémák (veszettség) mellett látás- és hallászavar, a különböző okokra
visszavezethető fájdalmak, valamint egyes anyagforgalmi és hormonális
megbetegedések állhatnak a háttérben.
A környezeti
tényezők közül a
fajtakiválasztás az egyik leggyakoribb hibaforrás. Sokan nem tudják felmérni,
mivel jár egy a dominanciára hajlamos, nagytestű, őrző-védő vagy szánhúzó kutya
vásárlása. Vannak, akik a bűnözési helyzet romlása miatt szándékosan vesznek
agresszív ebet vagy „vadítják” a kutyájukat.
A korai szocializáció
fogalmával és fontosságával a tenyésztők és a kutyatartók gyakran nincsenek
tisztában. Az állattartók
néhány személyiségi jegye is szerepet játszhat. Az ideges, az emocionálisan
instabil, a félénk és a fegyelmezetlen emberek kutyái gyakrabban válnak
agresszívvé. Kiválthatják a problémát a
tartás és a táplálás során elkövetett olyan hibák is, mint a túlzott
engedékenység, a kóborolni hagyás, az elégtelen foglalkozás, a brutális bánásmód (az indokolatlan és
a rendszeres büntetés), valamint a
hiányos táplálás is.
A KÓROS AGRESSZIVITÁS TÜNETEI
A kóros agresszivitás
visszatérő jellegű és nyilvánvaló tünetekkel jár. Alapformái az
offenzív vagy támadó és a defenzív vagy védekező agresszivitás, mely utóbbi
lehet aktív és passzív is. Ezektől eltér a ragadozó agresszivitás, mert annak
eredeti célja a táplálékszerzés.
A jellemző viselkedési
tünetek a szőr borzolása, a merev figyelés,
a fogvicsorítás, a morgás és a harapás. Az agresszivitás alapformái bizonyos
viselkedési jelek alapján egymástól elkülöníthetőek:
1.
Az offenzív agresszió során a kutya a fejét és a
farkát magasan tartja, füleit hegyezi, szájzugai előrehúzottak és az áldozat
szemébe néz. Testtartása, járása merev, feszes, morog és a fogát vicsorítja.
2.
A defenzív agresszió esetében a kutya a fejét
lesunyja, a pupillái tágak, fülét hátracsapja, szájzugait hátrahúzza (szinte
vigyorog). Igyekszik meglapulni, remeg és a farkát a hátulsó lábai közé csapja.
3.
A ragadozó kutya meglapulva les, nyálzik, farkát
csapkodja, lassú léptekkel lopakodva közeledik, majd hirtelen, hang nélkül rohanja
le az áldozatát.
Az agresszivitás ezen
kívül is sokféleképpen csoportosítható. Jelentkezhet fajon
belül és kívül (vagyis és irányulhat kutyák, emberek, kutyák vagy más
állatfajok ellen), a falkán (vagyis családon és a családhoz tartozó állatok
körén) belül vagy azon kívül is. Funkcionális (az állatorvosi gyakorlat
igényeinek inkább megfelelő) szempontból a legismertebbek a domináns, a
félelmi, a területvédő, a birtokló, a táplálékvédő, az oltalmazó, a kutyák
közötti, a fájdalmi, a játék közbeni, a szülői, az átirányított, idiopatikus és
a ragadozó agresszivitás. Ezekről később
bővebben is szó lesz.
A KÓROS AGRESSZIVITÁS GYÓGYKEZELÉSE
A kóros agresszivitás
gyógykezelése során a legfontosabb szempont, amit minden esetben figyelembe
kell venni, hogy az általában nem múlik el magától és kezeletlenül súlyosbodik. Csak a
kiváltó okok körültekintő vizsgálata után, pontos diagnózis birtokában
kezelhető eredményesen. Ma a kutyatartók korlátozott anyagi körülményei miatt
az esetek részletes kivizsgálása gyakran nem valósítható meg, de törekedni kell
rá az eredményesség érdekében. Ugyanakkor
tudni kell, hogy néha a leggondosabb kezelés sem hoz eredményt vagy nem érhető
el teljes vagy végleges gyógyulás, hanem meg kell elégedni azzal, hogy
a kutya agresszivitása mérséklődik és biztosan megfékezhetővé válik.
A kezelést végző
szakember először tájékozódik az
előzményekről. Tisztázza, hogy
a kutya szülei agresszívek voltak-e? Milyenek voltak a beszerzés körülményei?
Hol és hogyan tartják, mivel és ki eteti? Van-e másik kutya a háztartásban?
Mikor észlelték először, milyen ingerre, milyen körülmények között? Ki ellen
irányul és milyen gyakorisággal jelentkezik az agresszió? Hogyan viselkedik
közben a kutya? Vizsgálni kell azt is, hogy milyen a tulajdonos és családtagok
viszonya a kutyához, mi a véleményük az esettel kapcsolatban, bíznak-e a
kezelés eredményességében?
A kezelésben a
kutyával foglalkozó valamennyi személynek részt kell vennie. A jól
megtervezett kezelési program eredményességét tapasztalatok szerint nem befolyásolják
a tulajdonos azon személyiségi jegyei (vagyis az idegesség, a félénkség, a
kiegyensúlyozatlanság és a fegyelmezetlenség), amelyek a kutya
agresszivitásának kialakulásában szerepet játszhattak.
A körülmények vizsgálata gyakran csak a tartási helyen
lehetséges.
A szervi
megbetegedések kizárása érdekében az alapos állatorvosi vizsgálat mellett indokolt lehet néhány
műszeres és laboratóriumi kiegészítő vizsgálat elvégzése is (vérkép, vérkémia,
röntgenvizsgálat, EKG, pajzsmirigy panel, ACTH stimulációs teszt stb.). Ha a kutya embert harapott, megfigyelés alá
kell venni, elhullás esetén az agyvelő intézeti vizsgálatát el kell végeztetni
a veszettség kizárása érdekében.
A kezelési program összeállítása előtt tanácsos feljegyezni, hogy
milyen ingerekre, milyen gyakorisággal, mennyi ideig és milyen súlyossággal
jelentkezik az agresszió. Ez lehetőséget ad később a kezelés hatékonyságának
megítélésére.
A kezelés kezdetén az agressziót kiváltó okok távoltartására kell törekedni. Általában az is
hasznos, ha egy ideig nem foglalkozunk a kutyával. Ez a mellőzöttség
hiányérzetet kelt, ezáltal javítja a későbbi kezelés eredményességét.
Ha az agresszivitás
hátterében szervi ok áll, annak kiküszöbölése az elsődleges. Minden más
esetben a viselkedés módosítására irányuló nevelési
programot kell
végrehajtani, Alapszabály, hogy a
helytelenül alkalmazott büntetés vagy jutalmazás egyaránt erősítheti az
agresszivitást.
A viselkedés
módosításának másik része az átnevelés. Ennek során
a küszöbértéket meghaladó ingerekre adott választ igyekezünk megváltoztatni. Ez a kutya alapvető engedelmességi kiképzésén,
illetve a régebbi ismeretek felelevenítésén alapszik. Célja, hogy a kutya
fegyelmezhető legyen és mindig a tulajdonos által elvárt reakciót nyújtsa, pl.
idegen érkezésekor a helyére menjen és ott maradjon. Ha a kutya korábban nem
kapott engedelmességi kiképzést, akkor semleges helyen, tapasztalt szakember
segítségével kezdjük el a munkát. Gyakoroljuk a behívást, az ülést, a fekvést
és a helyben maradást, szájkosárral és anélkül is.
A kan kutyák ivartalanítása az esetek mintegy harmadában az agresszivitás
csökkenését eredményezi. Bizonyos problémák (a dominanciára
törekvés, a más kanokkal szembeni agresszió és a kóborlási vágy) jelentősen
mérséklődnek a műtét után. Az elterjedt tévhittel szemben az eredményesség
szempontjából közömbös a kutya életkora a műtét elvégzésekor. A nőstények esetében csak akkor hozhat eredményt
az ivartalanítás, ha az agresszivitás tüzeléskor, álvemhességkor vagy az alom
védelmében jelentkezik. Máskor hatástalan.
A nevelési programot gyógyszeres kezeléssel is kiegészíthetjük. Egyelőre
nem rendelkezünk minden esetben hatékony, abszolút megbízható eljárással. A legtöbb gyógyszer alkalmazása ma még
kísérleti jellegű, ráadásul drága és önmagában nem elegendő a probléma
megoldásához. Segíthetnek az állat környezetének védelmében és a viselkedés
megváltoztatásában, de nem helyettesítik a megbízható elzárást vagy az
agresszivitás csökkentését célzó nevelési programot.
Fontos figyelembe
venni az esetleges mellékhatásokat és a káros gyógyszer-interakciók
széles körét. A legjellemzőbbek az emésztőszervi és a keringési komplikációk. Ennek azért is nagy a jelentősége, mivel a
gyógykezelést gyakran hetekig, hónapokig kell folytatni. Ezért minden új
készítmény alkalmazása előtt alaposan tájékozódni kell a szóba jöhető
mellékhatásokról. El kell végeztetni az előzetesen ajánlott vizsgálatokat (EKG,
vérkép, vérkémia) és követni kell az állatorvos utasításait a folyamatos
ellenőrzéssel kapcsolatban. Tudni kell azt
is, hogy egyes készítmények nem csak az agresszivitást, hanem az ember elleni
támadás következményeitől való félelmet is csökkentik, ezért a helytelen
gyógyszeralkalmazás növelheti a
veszélyt. A laikusok
által végzett „házilagos” kezelés ezért is különösen veszélyes!
A kóros agresszivitás
kezelésének legfontosabb célja és egyben alapfeltétele, hogy az emberek elleni
támadásokat megelőzzük. Erre
több lehetőség is nyílik, ilyen az elzárás, a póráz, és a szájkosár használata.
Amennyiben a megbízható védelem nem
biztosítható, mert a tulajdonos nem tudja izolálni a kutyát a potenciális
áldozatoktól, képtelen megfékezni, szájkosárral ellátni, avagy nem igényli az
állat gyógykezelését, illetve a kezelés láthatóan eredménytelen, akkor az eutanázia, vagyis az állat fájdalommentes végleges
elaltatása lehet a végső megoldás. Ez – természetesen – az utolsó a
szóba jöhető lehetőségek közül, azonban az emberek védelmében néha meg kell tenni. Különösen a
visszatérő, a súlyos és a váratlan támadások jelentkezésekor, a közepesnél
nagyobb súlyú kutyák esetén kell megfontolni az eutanázia lehetőségét. Az ilyen állatok menhelyi elhelyezése csak
további problémák forrása.
A KÓROS AGRESSZIVITÁS MEGELŐZÉSE
Az agresszivitás megelőzése összetett feladat, amibe be
kell vonni minden
érintettet:
1. Ki kell zárni a viselkedészavarral terhelt
állatokat a tenyésztésből.
2. Segíteni kell a megfelelő fajtakiválasztást.
3. Fokozott figyelmet kell fordítani a korai
szocializációs időszakra.
4. Meg kell követelni a megfelelő tartási
körülményeket és bánásmódot (állatvédelem).
5.
El kell
végezni a közepes és a nagytestű fajták alapvető engedelmességi kiképzését.
6. Tiltani kell a kóborlást és a kutyák vadítását.
7. Az őrző-védő, a harci és a szánhúzó kutyákat
biztonságosan kell izolálni.
8. Agresszív magatartás észlelésekor alapvető
elvárás a környezet, a potenciális áldozatok védelme, a támadások megelőzése
(elzárás, póráz, szájkosár) és a kutya gyógykezelése.
9. Fel kell hívni a figyelmet a korai felismerés
és időben megkezdett beavatkozás jelentőségére.
10. Fokozott hangsúlyt kell fektetni a gyermekek
védelmére.
A társadalom szintjén
alapvetően két lehetőség adódik a beavatkozásra: az ismeretterjesztés és a jogi
szabályozás.
Az ismeretterjesztés elsősorban az állatorvosok és az állatvédők
feladata.
A) Az elektronikus
média és az írott sajtó segítségével a fent felsorolt megelőzési feladatok
népszerűsíthetőek. A rendelők várójában szóróanyagokkal kell a
tulajdonosok figyelmét felhívni a megfelelő fajtakiválasztás jelentőségére,
valamint a leggyakoribb viselkedészavarokra (emberekkel szembeni agresszivitás,
kutyákkal szembeni agresszivitás, félelem stb.) és azok kezelhetőségére, mert
sokak számára ez ma még nem természetes.
B) A tenyésztői
szervezetekben szakmai továbbképzéseken tudatosítani kell a tenyészállatok
kiválasztásának szabályait és a korai szocializáció szerepét. Ezek
ismerete nélkülözhetetlen a probléma leküzdésében.
C) A kutyatámadások
elleni védekezés oktatását be kell építeni az iskolai, óvodai tananyagba. Elméleti
oktatás és szituációs játékok során kell megismertetni a gyermekeket a
teendőkkel:
1. mindig kérdezze meg, szabad-e a kutyát
simogatni
2. kerülje a gazdátlan kutyákat
3. ismerős kutyával se játsszon durva játékot
4. ha egy kutya megtámadja, maradjon mozdulatlan
és csendben, ne fusson, ne nézzen az állat szemébe és ne próbálja meg
elkergetni
5. ha a kutya megnyugszik, próbáljon meg lassan,
oldal irányban távolodni
6. ha a kutya ráugrik, tartsa maga elé, ami nála
van (táska, kabát, játék stb.) vagy védje az arcát és a nyakát a kezével
7. minden kutyatámadás után kérjen segítséget a
felnőttektől (elsősegély, orvosi ellátás, a kutya megtalálása stb.)
Módosítani kell a
kutyatartással kapcsolatos jogszabályokat. Mivel széles a kóros
agresszivitásra hajlamos fajták köre, nem lehet további fajták tartásának
tilalmával eredményt elérni. A kutya sokirányú hasznot hajt a társadalom és az
egyes emberek számára (őrzés-védelem, vadászat, rendőrségi és határőrségi
munka, vakvezetés, életmentés, a városlakók százezreinek rendszeres
testmozgása, sokak számára családtag vagy az egyetlen társ stb.), ezért
indokolatlan és káros is lehet a kutyatartás korlátozása adminisztratív
eszközökkel (ebadó, tiltó ebrendeletek). A kutyatartást szabályozni kell, mégpedig
oly módon, hogy az a jelenség okainak kiküszöbölésén keresztül érje el a kívánt
hatást. A leginkább
javasolható az állattartók polgári és büntetőjogi felelősségének kiszélesítése. Ma
rendkívül körülményes a kutyájukat kóborolni, másokat veszélyeztetni hagyó
tulajdonosokkal szembeni, nem anyagi természetű kártérítési igények
érvényesítése. A legnagyobb nevelő hatás és visszatartó erő azzal érhető el, ha
az emberek elleni kutyatámadásokról szóló híradásokhoz kapcsolódnának a tetemes
kártérítésekről szóló hírek is.
A kutyatartással
kapcsolatos egyes igazgatás-rendészeti szabályok is módosításra szorulnak:
A) Az egységes
gyakorlat kialakítása érdekében megfontolandó egy országos hatályú „ebrendelet” megalkotása. Ennek fontos része lenne a központi ebnyilvántartási
rendszer kidolgozása, a kutyák egyedi azonosítása, a veszettség elleni
védőoltások egységesített nyilvántartása, az állategészségügyi és állatvédelmi
ellenőrzési és követelményrendszer, a közterületen és a nyilvános helyeken való
közlekedés szabályai; a kutyák által okozott emberi sérülésekkel, közlekedési
balesetekkel és egyéb károkkal kapcsolatos eljárási szabályok és sok más kérdés
is.
B) A kutyák emberek
elleni agresszivitásának vonatkozásában káros az utcán összeterelt kutyák
tömeges védőoltása. A legtöbb kutyatartó csupán évente egyszer, a
veszettség elleni oltáskor mutatja meg a kutyáját állatorvosnak. Elősegítené a
probléma kezelését, ha az oltással egyidejűleg lehetőség nyílna a kutyák
klinikai vizsgálatára és konzultációra is. Ugyancsak módosításra szorulnak az
embert harapó kutyák megfigyelésének szabályai. Szükséges, hogy a harapási eset
kapcsán ne csak a veszettség kizárása történjen meg, ami természetesen
alapvető, hanem az agresszivitás kezelése is
II. Az agresszivitás
funkcionális formái és azok kezelése
Mint azt már
említettük, az állatok agresszivitása egymástól jól elkülöníthető formákban
jelentkezik. A kutyákkal foglalkozó szakemberek (állatorvosok, kynológusok,
kutyakiképzők) rendszeresen találkoznak ezekkel, de a kutyatartók ismeretei
meglehetősen hiányosak, mivel a kérdésnek nincs megfelelő hazai irodalma. Ennek
az a következménye, hogy a tulajdonosok nem ismerik fel a kutya
agresszivitásának első jeleit vagy ami még rosszabb, félreértik azokat és
rosszul reagálnak rá. Tekintettel a probléma jelentőségére, az alábbiakban részletesen
tárgyalom azokat az állatorvosi munkám során gyakran jelentkező formákat,
amelyek az emberek sérüléseihez vezethetnek, függetlenül attól, hogy emberek
ellen irányuló agresszióról van-e szó, avagy sem.
Domináns agresszivitás
A harapások 55%-a a tulajdonos
és családtagjai ellen történik. Ez több okból is előfordulhat, ezek közül a
leggyakoribb a domináns agresszivitás. A kutya ugyanis háziasított farkas,
„aki” a családot a falkájának tekinti, amiben ugyanolyan dominancia rangsor
alakul ki, mint a farkasok között.
A családon belül
veszélyessé váló folyamat rendszerint azzal kezdődik, hogy a kölyök a családtagokra morog. Ilyenkor
nem megfelelő reagálás a morgó kölyök dicsérete, jutalmazása, vad játékok
folytatása vagy a kutya bántalmazása. Ezek súlyosbítják a helyzetet. A domináns
magatartás fokozódik, a támadások egyre gyakoribbá, nyíltabbá és veszélyesebbé
válnak. A domináns
agresszivitás fogalma úgy határozható meg, hogy az egy rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami a tulajdonos
vagy más, a kutyával együtt élő személy ellen irányul és jellemzője, hogy
fokozódik, ha az érintett személy megpróbálja lecsillapítani vagy megfékezni a
kutyát.
A domináns
agresszivitás a szociális érettség elérése után, másfél-három éves korban alakul
ki. Jellegzetes offenzív (fenyegető, kihívó, támadó) magatartási jelek kísérik. A fej és a farok magasan tartása, a peckes
járás, a gyakori felugrálás, a merev nézés, a fenyegető morgás és a
fogvicsorítás a jellemző rá. Minden esetben domináns magatartásra kell
gondolni, ha a már kialakult konfliktus esetén a tulajdonos és családtagok
megfékezési kísérleteire a kutya fokozott agresszivitással válaszol. E mellett
a kutya dominanciára törekvését számos más jel is kísérheti:
1. Az ajtókon rendszeresen elsőként megy át, nem
ad utat.
2. Felugrik a családtagok ülőhelyére és
felszólításra sem hajlandó elhagyni azt.
3. Valamelyik családtag ágyában akar aludni és
morog, ha elküldik.
4. Védi az eledelét, a játékát vagy a fekhelyét
a családtagoktól.
5. Nem engedelmeskedik az ismert parancsoknak.
6. Erőszakosan felugrál a családtagokra.
7. Elkapja az ember kezét vagy karját és
kényszeríti, hogy játsszon vele vagy simogassa.
A domináns agresszió vizsgálata és kezelése során a
legfontosabb feladat a környezet
védelme. Szükség esetén izolálni kell a kutyát a veszélyeztetett
családtagoktól. Ha az agresszió mégis sérülésveszéllyel jár, akkor szükség van
a szájkosár folyamatos használatára. Különösen nagy figyelmet kell fordítani a gyermekek védelmére. A szülők soha ne hagyják
őket felügyelet nélkül magukra egy ilyen kutyával.
Minden esetben tanácsos a kutyát alapos klinikai
vizsgálat céljából állatorvoshoz
vinni. Ennek során ki kell zárni a szervi okokat, mivel a fájdalommal járó
megbetegedések következtében fellépő agresszív magatartás megtévesztően hasonló
lehet, de az itt elmondottaktól gyökeresen eltérő kezelést igényel. Másképp fogalmazva az állatorvosi vizsgálat
mellőzése az agresszív kutya kezelése során felelőtlenség!
Az előzmények és a
körülmények mérlegelése után (lásd a cikksorozat első részét) az állatorvos
kezelési tervet állít össze. A hatékonyság megítélése érdekében a
tulajdonosnak össze kell írnia az előidéző okokat, konfliktushelyzeteket és fel
kell jegyeznie az agresszió lefolyását. Ennek hiányában bizonytalan lehet a
nagy tapasztalatot és szakértelmet igénylő kezelés hatékonyságának megítélése.
Kezdetben kerülni kell minden olyan szituációt, amely
kiváltja a támadást. Éppen fordítva, a tulajdonos és a családtagok vonják meg a
figyelmüket a kutyától. Két hétig ne
foglalkozzanak az állattal a legszükségesebbeken, vagyis az etetésen, az
itatáson és a minimális sétáltatáson kívül. Tekintsék levegőnek
a kutyát, ne reagáljanak semmilyen kezdeményezésére. A kutya társas lény, néhány nap után a
legvadabb állat is igényli a foglalkozást, ami jelentősen elősegíti a további
kezelést.
Ezt követően el kell
kezdeni a kutya átnevelését. Ha korábban nem
kapott engedelmességi kiképzést, akkor azt el kell kezdeni, ha kapott, fel kell
frissíteni. A legfontosabb megtanítandó, felfrissítendő elemek a behívás, a
leülés, a lefekvés és a helyben maradás. Ezt „alapvető engedelmességi kiképzésnek” is nevezzük. A foglalkozások kezdetén ajánlott a szájkosár használata, különösen
akkor, ha a munka során a kutya izgatottá válik. Kerülni kell a durva
bánásmódot, a fizikai büntetést. A közepes és a nagytestű kutyák esetében
az alapvető engedelmességi kiképzés nem csak a már agresszív állatok
kezelésének, de a probléma megelőzésének is az alapja, ezért minden kutyatartó számára
javasolható.
Az engedelmességi kiképzés mellett a kutyával együtt élő
személyekre más feladatok is hárulnak. A legfontosabb annak megértése, hogy állandóan tudatosítaniuk kell a
kutyával a falkában elfoglalt, alávetett helyét. Ennek eszközei:
1. Ne adjanak az asztalnál enni a kutyának,
hanem mindig a család étkezése után etessék.
2. Ne engedjék fel az ülő- és
fekvőalkalmatosságokra (letakarás, kizárás a helységből).
3. Ne játszanak a kutyával durva játékokat.
4. Ne hagyják felugrálni.
5. Soha ne engedjék a hálószobában aludni,
különösen ne az ágyukban.
6. El kell zárni azokat a játékokat, amelyek
védelmében a kutya a családtagokra morog.
7.
Soha, semmit ne adjanak ingyen a dominanciára
törő kutyának.
8.
-Minden kapcsolatfelvételt és engedményt kössenek feltételhez.
Ültessék vagy fektessék le a kutyát etetés, séta, simogatás vagy játék előtt.
Adomináns kanok beilleszkedése
általában elősegíthető az ivartalanításukkal. Ez bármely életkorban elvégezhető, de már
az első jelek észlelésekor feltétlenül javasolt.
-Súlyos esetekben a
már felsoroltakon kívül az állatorvos gyógyszeres kezelést is javasol.
-Sajnos néhány
kutya gyógyíthatatlannak, kezelhetetlennek bizonyul. Ilyenkor - különösen
közepes és nagytestű (18 kg-nál nehezebb) kutyák esetén - valamint ha az
agresszió ismétlődő, súlyos támadásokban nyilvánul meg vagy ha az gyermekek
ellen irányul, akkor az eutanázia (az állat fájdalommentes, végleges elaltatásának) lehetősége megfontolandó.
Félelmi agresszivitás
A félelem és a félelem
következtében kialakuló agresszió lehet genetikai eredetű, de leggyakrabban a
korai szocializáció zavara miatt alakul ki. Ez utóbbi fogalmat
a kutyatartók és gyakran a tenyésztők sem ismerik. Ezért gyakori, hogy a
kölyköket (félve a fertőző megbetegedésektől, vagy nemtörődömség miatt) három
hónapos korukig vagy tovább izoláltan nevelik fel. Azonban kutyák szociális
fejlődése során az 5. és a 12. élethét közötti időszak kritikusnak tekinthető.
Ha ez alatt nem válik természetessé számukra az idegen emberek közelsége, akkor
örökre félénkekké válnak. Ezek az állatok később beilleszkedhetnek ugyan egy
családba, de az idegen emberekkel szemben életük végéig nehezen leküzdhető
bizalmatlanságot, félelmet éreznek és emiatt gyakran válnak agresszívvé. Ezt
nevezzük félelmi agresszivitásnak.
A félelmi
agresszivitás egy rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, amit félelmi
tünetek kísérnek és a kutyát megközelítő idegenekkel szemben lép fel.
A félénk kutya
általában csak akkor támad, ha idegenek közelítik meg (passzív forma). Ez a forma sok szempontból a domináns
agresszivitás ellentettje. Idegenekkel szemben alakul ki és tipikus defenzív
magatartással jár. A kutya lesunyja a fejét, pupillái tágak, morog, de a
szájzugai hátrahúzottak (mintha mosolyogna), a füleit hátracsapja, a farkát
behúzza, igyekszik meglapulni, gyakran nyálzik, remeg és zihál. Megpróbál
elmenekülni, morog, közben ugat, majd támad, ha az idegen közelségét már
elviselhetetlennek érzi. Néha aktív formában jelentkezik, amikor a kutya
megtanulja, hogy a támadó magatartással elűzheti az idegeneket. Mindig félelmi agresszióra kell gondolni, ha
a kutya a támadás közben bevizel vagy bélsarat ürít.
A legfontosabb
feladat ebben az esetben is a környezet (vagyis az
idegen emberek) védelme. A balesetek megelőzése érdekében a kutyát
csak pórázon szabad sétáltatni. Szükség esetén használni kell a szájkosarat is.
A szervi
megbetegedéseket alapos állatorvosi vizsgálattal kell
kizárni.
Területvédő, birtokló, táplálékvédő és
oltalmazó agresszivitás
Sok szempontból
egymáshoz hasonló, mégis különálló formák. Együtt tárgyalásukat az teszi lehetővé,
hogy mindegyik rendszeresen visszatérő agresszív magatartás, ami valaminek vagy
valakinek a védelmében jelentkezik, ha a kutya annak a közelében tartózkodik. A területvédő agresszió esetében
a ház, az udvar vagy a gépkocsi, a birtokló agresszió során az élelem, valamely
játék vagy egyéb tárgy, az oltalmazónál pedig a tulajdonos vagy más „falkatárs”
(családtag, másik állat) védelme a kiváltó ok. A táplálékvédő agresszivitás tulajdonképpen a birtokló
agresszivitás egyik önálló formája.
A környezet védelme a
legfontosabb feladat. Ennek érdekében a biztonságos izoláció (megbízhatóan zárt
kerítés, kennel, esetleg ideiglenes megkötés) mellett a szájkosár használatára
is szükség lehet. Kezdetben a területvédő kutyát el kell zárni vagy meg
kell kötni a látogatók érkezésekor, de a többi formánál is a
konfliktushelyzetek elkerülésére és a balesetek megelőzésére kell a hangsúlyt
helyezni.
Kutyák közötti agresszivitás
Rendszeresen
visszatérő agresszív magatartás, ami másik kutya (kutyák) ellen irányul. Megjelenéséhez
nem szükséges kiváltó ok vagy előzetes kapcsolat a megtámadott kutyával. Általában
azonos nemű kutyák, leggyakrabban kifejlett kanok között jelentkezik (kanok
közötti agresszivitás). Jelentkezhet falkán belül (együtt tartott másik
kutyával szemben) vagy falkán kívül is (idegen kutyákkal szemben). Annak ellenére,
hogy nem emberek ellen irányul, a forma tárgyalását e helyen az indokolja, hogy
gyakori következménye az emberek sérülése. Sokan próbálnak meg ugyanis
közbelépni, hogy megakadályozzák a kutyák küzdelmét, s közben súlyos
sérüléseket szenvednek el, gyakran a saját kutyájuktól.
Általában offenzív
viselkedés. A fej és a farok magasan tartása, merev nézés, merev járás,
szőrborzolás, fogvicsorítás, morgás és ugatás, kíséri.
Akkor okozza a legtöbb
gondot, ha együtt, egy udvarban, lakásban tartott állatok között lép fel,
ilyenkor ugyanis nehezebb a probléma kezelése, mintha idegen kutyákkal szemben
jelentkezne..
Fájdalmi
agresszivitás
Rendszeresen
visszatérő agresszív magatartás, amit meghatározott, ismétlődő, fájdalmas
ingerek váltanak ki és azok megszűnésével magától elmúlik. Tipikus
defenzív magatartás, ami megjelenésében a félelmi agresszióra emlékeztet, de
nem idegenek közeledésekor, hanem a kutya által jól ismert, kellemetlen
szituációk során jelentkezik. Gyakran tapasztalható körömvágáskor, fésüléskor
vagy injekció beadásakor.
A legfontosabb teendő az előrelátható sérülések tudatos megelőzése a kutya megfékezésével, póráz és
szájkosár használatával. A legjobb eredmény az alapvető engedelmességikiképzéstől
várható. Fontos, hogy a tulajdonos a konfliktushelyzet során fegyelmezze a
kutyát, de ne büntesse! A megfelelő magatartást jutalmazással kell
megerősíteni. Szükség esetén a fájdalommal járó beavatkozás előtt nyugtató is
adható.
Játék közbeni agresszivitás
Rendszeresen
visszatérő agresszív magatartás, ami kizárólag a kutyával folytatott játék
közben lép fel. Defenzív magatartás. Irányulhat ember és másik állat ellen is.
Ritka forma. Olyan fokú durvaság jellemzi, ami miatt lehetetlenné
válik a játék a kutyával, mert az közben a partnerére támad, fenyegetően morog
vagy meg is harapja azt. Ez egy rendellenes magatartás, amit gyakran nehéz
elkülöníteni a durva játéktól, ami tanult viselkedés, ezért könnyebben is
korrigálható. A domináns agresszivitást mindig ki kell zárni.
Mivel az ilyen állat csak játék közben agresszív, ezért a
sérülések megelőzhetőek,
ha nem játszanak a kutyával. A kezelés ez esetben is az átnevelésen alapul. Ha a játék közben morog vagy
harap a kutya, azonnal meg kell büntetni.
A későbbi büntetés értelmetlen. Az ilyen kutya engedelmességi kiképzése
javasolt.
Szülői agresszivitás
Rendszeresen
visszatérő agresszív magatartás, ami csak akkor jelentkezik, ha valaki vagy
valami megközelíti, illetve megérinti az almot vagy egy kölyköt. Hasonlít az
oltalmazó agresszivitáshoz, de azzal szemben magától is elmúlik a kölykök
növekedésével. A dominanciára törekvést minden esetben ki kell zárni.
Az ilyen szuka környezetének védelme a legfontosabb. Ezt
megkönnyíti az alapos engedelmességi kiképzés. A kutya kezelése során
figyelembe kell venni, hogy a legtöbb gyógyszer használata kontraindikált a
szoptatás alatt. Tekintettel az emberi sérülések lehetőségére és az agresszív
magatartás örökölhetőségére, ajánlható a szuka ivartalanítása.
Átirányított
agresszivitás
Rendszeresen
visszatérő agresszív magatartás, ami során a kutya nem tudja, esetleg nem meri
megtámadni az őt ingerlő személyt vagy állatot, ezért átirányítja az agressziót
a környezetében valakire vagy valamire. Irányulhat családtag vagy másik kutya
ellen is. Offenzív magatartászavar. A kis területre bezárt,
elhanyagolt kutyák esetében gyakrabban és súlyosabb formában jelentkezik. Ki
kell zárni a domináns és a kutyák közötti agresszivitást.
Ha a kutya támad, azonnal büntetni kell, később ez értelmetlen. A
hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni. Ajánlott a tartási körülményeket
módosítani, javítani. Alapvető a kutya megfelelő engedelmességi kiképzése.
Közben fokozatosan szoktassuk hozzá a kiváltó ingerhez az állatot. Súlyos
esetben szorongásoldók alkalmazása is megkísérelhető.
Idiopatikus
agresszivitás
Rendszeresen
visszatérő agresszív magatartás, ami váratlanul lép fel, nem kapcsolódik
semmilyen kiváltó ingerhez, fizikai vagy pszichikai állapothoz.
Leggyakrabban springer és cocker spánielek, valamint berni pásztorkutyák
esetében figyelhető meg. Az ilyen állat minden ok nélkül kezd dühöngeni,
támadni, harapni, ezért ezt a formát „dühöngési szindrómának” is nevezik. A
betegségnek nem ismerjük az okát. A diagnózis felállítása során el kell
különíteni a neurológiai problémáktól (veszettség), ami minden esetben
állatorvosi vizsgálatot kíván.
Igyekezni kell megfékezni az állatot a váratlanul fellépő
rohamok során és törekedni kell a környezet állandó védelmére. A kutyát
biztonságosan izolálni kell és ha szükséges, folyamatosan ajánlott a szájkosár
használata is. Megpróbálkozhatunk szorongásoldó kezeléssel, de sokszor az eutanázia az egyetlen megoldás.
Ragadozó agresszivitás
Rendszeresen
visszatérő agresszív magatartás, melynek során a kutyák emberi irányítás nélkül
vadásznak. Alapvetően nem a megfélemlítés motiválja, hanem a
táplálékszerzés. Nem feltétlenül jár együtt ugyan az áldozat elpusztításával,
de az gyakori következménye. Gyakori és nagyon veszélyes is, különösen akkor,
ha több kutya, falkába verődve támad. Nem tévesztendő össze a vadászkutyák
emberi parancsra végzett tevékenységével. Leginkább a szabadon kóborló kutyák
körében alakul ki, különösen ha azok már korábban is büntetlenül támadhatták
vagy haraphatták meg az áldozatukat. Általában macskák, madarak, kerékpárosok,
járművek, kocogó emberek és játszó gyermekek ellen irányul. A domináns és a
területvédő agressziót minden esetben ki kell zárni.
