DR. BÚJNA ELEONÓRA

egyetemi oktató
Konstantin Egyetem, Pedagógiai Kar
Neveléstudományi Tanszék
Nyitra
A szülői példa szerepe a családi nevelésben
A család mind a gyermekek személyiségének alakulásában, mind a felnőtt emberek éle-
tében nagyon fontos szerepet tölt be. Az egyik legrégibb és legjelentősebb (bár nem mindenha-
tó) nevelési tényezőnek már hagyományosan a családot tekintjük. Ellátja a gyermek biológiai
gondozását, biztosítja azokat a feltételeket, amelyek az éréshez és fejlődéshez szükségesek,
ugyanakkor meghatározott magatartási és szerepmintákat is közvetít.
A család elsődleges csoport, amelyben a tagok teljes személyiségükkel vesznek részt,
közöttük a kapcsolat mély, érzelmileg színezett és sokoldalú, az egyes személyek segítséget,
érzelmi biztonságot kapnak a többiektől. Többek között ez az a plusz tartalom, amit a család,
mint elsődleges kiscsoport biztosít tagjainak és elsősorban a felnövő gyermeknek.
A család primer, elsődleges nevelési tényező. Elsődlegessége abban áll, hogy:
1. a legkorábbi életszakasztól kezdve hat a fejlődő egyénre,
2. érzelmi kötelékei hosszantartó hatása alapvető érzelmi és viselkedési modelleket vés-
nek be a személyiségbe, és ezeket a diszpozíciókat továbbvisszük az életbe,
3. közvetíti a családi és társadalmi értékrendszert, és így előkészíti az egyént arra, hogy
teljes értékűen vegyen részt a társadalom működésében (Bagdy E., 1977).
A családban felnövő személyiség kétfajta, állandóan érvényesülő hatás jelenlétében fej-
lődik: 1. A család rejtett, spontán megnyilvánuló, szándéktalanul is közvetített hatásai, vagyis
nem tudatosan szervezett, hanem a család életviszonyaiból, kultúrájából, sajátos szerveződésé-
ből, a szülői szerepvállalásból következő feltételek, a felnevelkedés közvetlen környezete, a
szülők által képviselt azonosulási minták és modellek.
2. Tudatosan irányított, tervezett nevelési ráhatások, a család által fontosnak tartott neve-
lési célok és értékek képviselete, viselkedési szabályok közvetítése, helyeslés, rosszallás, ma-
gyarázat.
Mindkét hatás egyaránt fontos. A tudatosan közvetített gyermeknevelési elképzelések,
ideálok és módszerek alakítják ki a gyermek életprogramjait, megszilárdítják értékrendjét és
magatartásmódjait. A szándéktalanul érvényesülő hatások az együttélés során a gyermeket érő
mindennapos benyomások és tapasztalatok. Ezek lenyomatát nyilvánvalóan tükrözi a gyermek
magatartása, másokhoz való viszonya.
A család nevelési ráhatása különböző eszközök által valósul meg, melyek közül nagy je-
lentőséggel bír éppen a szülői példa. A szülők példája, kölcsönös kapcsolatuk, a család életvi-
tele - ez mind meghatározza a gyermek nézeteit, viselkedését.
A család közvetlen példák alapján közvetíti a fiatalnak a társadalom legkülönbözőbb ér-
tékrendjét, álláspontját, magatartásmódját. A gyermek számára meghatározó azoknak a maga-
tartási mintáknak a megismerése és interiorizálása, amelyeket azok a személyek tanúsítanak,
akikhez érzelmileg erősen kötődik, akikkel azonosul. Ezek elsősorban a szülők. A szülők vi-
selkedése kezdetben az egyetlen lehetséges válasz. Később is, amikor már sok más magatartás-
formával ismerkedik meg, bizonyos helyzetekben önkéntelenül is a szülőktől látott reagálás
ugrik be elsőnek (Cseh-Szombathy L., 1995).
A szülőkhöz fűződő érzelmi kötelék, a szülői hatalom, a gondoskodás, a gyermek számá-
ra vonzó képességek és javak birtoklása a szülőket a szociális világra irányuló figyelem közép-
55

pontjába helyezi, és elsődlegesen hatékony modellé teszi. A gyermek természetes ragaszkodá-
sa, az érzelmi támasz és elfogadás igénye a szülői viselkedés véletlenszerű, perifériálisnak tűnő
elemeinek átvételét is serkenti: így kerülnek a viselkedésrepertoárba gesztusok, beszédstílus,
sőt a szülőkhöz hasonló érdeklődés, tárgyakkal kapcsolatos aktivitás is (Maccoby - Martin,
1983, In Vajda Zs. - Kósa E., 2005).
A család szerep- és viselkedésmintákat közvetít, melyek szükségesek az idegrendszeri
funkciók éréséhez és a személyiségstruktúrák fejlődéséhez. Ez a rendkívül komplex folyamat a
mindennapi családi élet hatásai által akaratlanul megy végbe, de olyan tényezők természetesen
szerepet játszanak benne, mint az adott család társadalmi helyzete, életmódja, életvitelének
stílusa, a szülői felek egymáshoz való viszonya, a szülő-gyermek kapcsolat. A családban a
gyermeknek módjában áll megfigyelnie a szülők interakcióinak sémáit, a gyermeket az apá-
hoz-anyához fűződő érzelme motiválja tevékenység végzésére, szinte mindenben utánozni
igyekszik a szüleitől látott viselkedést. A gyermek eme megfigyelései folyamatosak, a rögzült
viselkedési minták egyre differenciálódnak. így a gyermek azonosulása nem passzív, mert
érdeklődése és személyes kapcsolatai indítják el és szabályozzák (Varga I., 1997).
A viselkedési formák elsajátítása elsősorban utánzás útján megy végbe, amely szerint a
gyermek követi a modellként ható szülő(k) magatartásmintáit. Ezek egyrészt konkrét szituáci-
ókban megjelenő viselkedési formák, vagy a szülők által meghatározott normák, célok, melye-
ket a gyermek figyelembe vesz, és annak megfelelően cselekszik.
A családi példa hatása a személyiségnek és az élettevékenységnek valamennyi területére
kiteijed. Példaként említhetjük a következő területeket:
- higiéniai szokások területe: pld. a testhigiénia, a takarítás és a háztartás rendben tartása,
- jellembeli tulajdonságok területe: az emberhez, a munkához való viszony, a szabadidő
kitöltése, nehézségek, konfliktusok megoldása,
- szülők közötti kommunikáció területe,
- emocionális kapcsolatok területe: szülők közötti kölcsönös kapcsolatok, a szülő-
gyermek kapcsolat.
A gyermek nemcsak egyszerűen utánozza szüleit, hanem leggyakrabban eme mintákkal
azonosul is. így tehát a családban a gyermekek olyan magatartásmintákat is megtanulnak,
amelyekre a szülők tudatosan nem tanítják gyermeküket, de a látott mintával történő azonosu-
lás lehetővé teszi az „elraktározást", s így csak jóval később alkalmazzák ezeket a mintákat. A
családban tanult, szerzett viselkedési jegyek, szokások jelentős mértékben meghatározzák á
gyermek későbbi személyiségfejlődését,
A családban kialakult szokások, normák az új generáció életmegnyilvánulásait is befolyá-
solják, mert a fiatalok családot alapítva rendszerint átveszik a szüleik szokás- és normarendszerét.
A gyermek számára a család, í 11. a családi élet a családi együttélés kész modelljét nyújtja. Elvégre
ez az egyetlen partneri kapcsolat modellje, melyet bizalmasan ismer. A jövőbeli élettárshoz, ill. a
gyermekeihez hasonlóképpen fog viszonyulni, mint ahogy azt a szüleinél megfigyelte.
Kutatások utalnak arra, hogy a gyermekek családban történő nevelése során a szülők je-
lentős része saját élettapasztalataiból indul ki. Ez az oka, hogy a szülők nagy része saját gyer-
mekkori ismeretei és tapasztalatai alapján választja meg a nevelési stílust a gyermek nevelésé-
hez. Amennyiben a családi tradíció pozitív jellegű, rendszerint több követője van, mint fordí-
tott esetben. A negatív, rossz tapasztalat gyakran elutasításhoz, más nevelési ráhatás, nevelési
eszköz megválasztásához vezet (Stfelec, S., 1992).
Fontos, hogy a gyermek életében jelen legyen a hosszantartó, pozitív szülői példa, me-
lyet utánozhat. A szülői példa nevelő hatását megerősítik a rendezett családi viszonyok és a
teljes család jelenléte. A szülői példa hiánya a gyermek számára komoly hátrányt jelent. A
jelenlegi családi élet gyakorlata azt mutatja, hogy a legtöbb felbomlott családban hiányzik a
férfi modell.
56

A gyermekek gondozása, nevelése ugyan viszonylag rövid ideig a család kizárólagos
feladata, hiszen bölcsődébe, óvodába kerülnek a gyermekek. De a család szerepe változatlanul
döntő lesz akkor is, ha a különböző gyermekintézmények már közreműködnek a gyermek
nevelésében. A fiatal személyiség formálódásában a családi és az intézményes nevelés csak
kiegészíti, és nem helyettesíti egymást. Minél idősebb a gyermek, annál inkább keresi a köve-
tendő példákat a családon kívül. De mindenképpen a szülői példák azok, melyek befolyásolják
az ember egész életét és a gyermekkori tapasztalatok hatása hosszantartó erővel bír. A szülők-
nek tudatosítaniuk kellene, hogy a gyermekük számára a viselkedésük az első és a legfonto-
sabb szerep- és viselkedésminta, melyet folyamatosan elsajátít, és továbbvisz jövőbeli partneri
és családi kapcsolataiba.
IRODA #1 Dr.BauerBela

---