BŐVEBBEN A PÁLYAVÁLSZTÁSROL-
Ahány ház annyi szokás,annyi törekvés-próbáljunk meg hasznositani annyit az alábbi irásból amiről azt gondoljuk hogy hasznunkra válik.
Az egyéni életút nagyon sajátos szakasza a pályaválasztás időszaka, amely sok ellentmondással és feszültséggel telített folyamat, melyben a társadalmi és egyéni tényezőknek egyaránt jelentősége van.
Ezen tényezők között szerepel a személyiség, a családi hatter szerepe, az iskola, a pályaismeret, a közösség, a munkaerőpiaci szükséglet és a társadalmi struktúra.
A pályaválasztással már elkezdődik az ember életútjának a kijelölése, s bár a választás nem mindig jelent visszavonhatatlan döntést, de az elkövetkező iskolaéveket meghatározza.
„A pálya a személyiség életútjának munkával töltött szakasza…,
nem önálló létező valami, amire a személyiség rátalál,
hanem hozzá tarozik, belőle fakad.”
„Mi leszel, ha nagy leszel?” halljuk gyermekkorban számtalanszor e
kérdést családtagoktól, szüleink barátaitól, a szomszéd bácsitól, ismerősöktől.
Óvodáskorban teljes bizonyossággal tudunk ezen egyszerű kérdésre válaszolni, hogy pénztárosnő vagy éppen autóversenyző.
Iskolába kerüléskor, a gyermekeknek hat és tizenkét éves koruk között nincs komoly elképzelésük a választott munkájukról.
Az ő feladatuk, hogy az iskolában megfelelően teljesítsenek. A teljesítmény iránti szükséglet alapozódik meg ebben a korban.
A pályaválasztási döntés legoptimálisabb időszaka fejlődés-lélektani
szempontból kétségkívül a kora ifjúkor, amikor a személyiségfejlődés
megfelelő szintet ér el ahhoz, hogy olyan elhatározást hozzon, melynek
következményei egész további életét jelentősen befolyásolhatja. Ezt a
helyzetet segíti, hogy a tankötelezettség a 18. életévig tart.
.
A pályaválasztási elméletek egyik nagy csoportját a statikus felfogások
körébe soroljuk, amelyek a pályaválasztás folyamatát egyoldalúan,
a pályaválasztó és a pálya statikus egymásra hatásában szemlélik. A
pályaválasztást ezen elméletek egyszeri döntéseknek tartják.
A másik csoport, a dinamikus elméletek csoportja, melynek képviselői
a személyiség más és más tulajdonságait (szükségleteit, érdeklődését,
értékrendszerét) tartják szem előtt. Ők a pályaválasztás folyamat
jellegét hangsúlyozzák, amelyet külső és belső tényezők is befolyásolnak,
mint például a pálya presztízse, vagy a munkaerő-piaci helyzet.
A mai gyermekek érdeklődése, fejlettsége, habitusa, más, mint egykét
évtizeddel ezelőtt volt.
A tizenéves gyermekeket olyan dolgok, folyamatok,
fogalmak, érzések foglalkoztatják, amelyek az előző generációkat
csak sokkal későbbi életkorban érték el.
Mindehhez természetesen hozzájárult a technológia fejlődése, kitárult a világ, illetve az a tény,hogy a mai felnőtt generáció is más, gondoljunk csak a megváltozott
életmódra, a mai szülők műveltségének tartalmára, annak színvonalára,
igényeikre.
Ez az igényszínt jelenik meg gyermekeivel kapcsolatos elvárásaiban
is, amikor a szülő saját bőrén tapasztalja a képzettség fontosságát,
a többnyelvűség szükségességét, hogy a folyamatos továbbképzés
és önképzés, az élethosszig tartó tanulás eredményezheti egy megfelelő
állás megszerzését, a munkában való maradást, a kor követelményeinek
való megfelelést.
Egy pályaválasztás előtt álló ifjú munkáról szerzett tapasztalatai még
hiányosak, a vonatkozási kereteik átalakulóban vannak. Itt még a család,
rokonok, barátok, a társadalom nagy benyomást gyakorol a pályaválasztás
előtt álló tanulókra.
A szülő szerepe elsődleges, hogyan tud segítenia választásban, irányítani a gyermek számára legmegfelelőbb lehetőség felé, figyelembe véve egyrészt a gyermek alkalmasságát a kiszemeltpályára, másrészt pedig a munkaerő-piaci szükségletet. Ehhez szükség van a felsőbb iskolába kerülési, majd elhelyezkedési lehetőségek hoszszabbtávlatú ismeretéhez. Ráadásul elgondolásukat el kell fogadtatniukgyermekükkel is, ami nem mindig megegyező
A választásban döntően érvényesül a család befolyása, de a felkészülés
tudatos irányítása elsősorban az iskola feladata. A gyermek
már az iskolában megtanul különbséget tenni a munka és a játék
között. Képes egy feladatra huzamosabb ideig összpontosítani, a felügyeletét
ellátó tekintéllyel szemben kifejleszti válaszsémáit, valamint
az azonos korúakkal folyó együttműködés és versengés is megjelenik.
Ugyanúgy, mint a munkának tulajdonítható jelentés és érték, a jutalmazás és büntetés az eredményességért, illetve eredménytelenségért,
Nagyon fontos a pályaválasztás során, hogy a fiatal tisztázni tudja saját
szándékait, hogy mik a céljai, az igényei, az érdeklődése. Mindezekhez
pedig megvannak-e erőforrásai, megfelelő motivációja. Egyáltalán
alkalmasak vagyunk-e az adott pályára?
Ezt nagyban megkönnyítheti a megfelelő önismeret. A választás előtt
álló, a valóságnak megfelelő képet tudjon alkotni pályaalkalmasságáról
pszichológiailag és fiziológiailag egyaránt. Mivel egy érettségi előtt álló
fiatal még nem rendelkezik kifogástalan önismerettel, az alábbi két
javasolt feltételnek kellene eleget tennie:
1. Az önmagáról alkotott képet feltétlenül ellenőriztetni kell, és ki
kell egészítenie más illetékesekkel (szülők, pedagógusok, szakértők)
véleményével.
2. A mások által formált és kritikailag felülvizsgált véleményt magáévá
kell tenni: annak meggyőződéssé kell válnia. Az ellenőrzött és
meggyőződéssé vált önismereti kép már alkalmas arra, hogy helyes
döntés szülessen.
A pályaválasztási folyamat az életszakaszok sorozatában ragadható meg, ahol a fejlődés eredményesen irányítható.
14 éves korig tart az első szakasz, a növekedés szakasza, amely a születéssel kezdődik. A gyerekekben ekkor alakulnak ki a saját maguk és
mások közötti hasonlóságok és különbségek meglátása, különbségek
teljesítmény-szintekben illetve képességben.
Erre a korra tehető önmegfogalmazás fejlesztése, a családban és az
iskolában, illetve azokon a személyeken keresztül, akikkel a gyermek
folyamatosan érintkezik, és a velük való azonosulás által fejlődik az
önmegfogalmazása. A korai stádiumban a szükségletek és a fantázia
elképzelések dominálnak, amikor a gyermek különböző szerepeket játszik,
ezután jelentősebbé válnak az érdekek és a képességek. Tájékozódik
a szakmai és szakképzési követelményekről, egyidejűleg az egyén
fokozottabban integrálódik a társadalomban, és reális lehetőségekkel is
találkozik.
A 15–24 éves kor közötti szakaszt az amikor önmagunk és a minket körülvevő világ megismerése a fontos a serdülő számára. Ki vagyok én, hogyan éljek, miért éljek? –vetődik fel bennük a kérdés, amikor is rendkívül fontos szerepe van a családnak, a pedagógusoknak, hogy a fiatal a megfelelő úton legyen képes továbbhaladni.
Ez a felfedezések stádiuma, amikor a fiatal megpróbálja
kipróbálni önmagát az iskolában, a szabadidőben és a részidős
elfoglaltságokban, illetve az itt megjelenő szerepekben. Ezt a stádiumot
15–17 éves korban van az ún. puhatolódzásfázisa, ahol különböző szerepeket próbálhat ki a fiatal a tanfolyamokon, szakkörökön, edzéseken, alkalmi munkák során. Ebben afázisban konkrét módon megnyilvánulnak a személyes érdeklődések,képességek, a személyiség értékei, amelyek keresik a rendelkezésre álló lehetőségeket.
Az átállási vagy átmeneti fázis, amely 18–-21 éves korra tehető, az
önmegfogalmazás kialakítására irányul, kísérletet tesz a fiatal arra, hogy
önelképzelését szakmai területen realizálja. A fiatal munkát vállal, vagy
szakmai képzésre jelentkezik, illetve törekszik.
Végül a kipróbálás fázisában,22–24 éves korban a megfelelőnek ítélt szakmai területek lokalizálódnak,és kialakul egy állapot. A fiatal itt azt próbálja ki, hogy elégteherbíró-e az általa választott szakmai életben, és elemzi, hogy megfelel-e életpályának ez a szakmai tevékenység. Ellenőrzi, hogy saját öndefiníciójaés a szakmai szerep közötti egybevágóság milyen minőségű
Mások szerint a pályaválasztás a döntéseknek egy életen keresztül elhúzódó folyamata, melyben az egyén igyekszik összhangot kialakítani céljai és a munka világának realitása között.
A foglalkozási döntéshozatalifolyamat nyitott végű, egészen az aktív dolgozó idő végéig eltarthat.
Meg lehet különböztetni a gyermek és kamaszkor következő szakmai fejlődési periódusait:
1. Fantázia időszaka (11-13 év) — nem tesz különbséget a vágyak és
a gyakorlati megfontolások között.
2. Próbálkozás időszaka (11-18 év) — négy részre oszlik:
a. Érdeklődési szakasz — megismerő képességek megszerzése;
speciális rokon- és ellenszenvek különféle szakmák iránt.
b. Kapacitás szakasz — érdeklődés a különböző foglalkozások
elvárt jellemzői és saját képességei iránt.
c. Értékelő szakasz — felismeri, hogy a foglalkozások különféle
életstílusokat tesznek lehetővé, és alkalmat adnak az önmegvalósításra.
d. Átmeneti szakasz — szembesül a döntés szükségességével; képességeinek
kipróbálása, érdekességek felfedezése.
3. Realisztikus időszak (18 évtől) — számos felfedező és kristályosodó
ciklus jellemzi. Az egyén állandóan próbál optimális egyensúlyt
teremteni személyes életstílusa és a szakmai világ realitása
között.
Holland a személyiség jellemzői és a pályaválasztás közötti kapcsolat
vizsgálatára fókuszál. Feltételezte, hogy a személyiség típusai és a környezet között bizonyos összefüggés van, és ebből adódóan bizonyos
személyiségtípusok olyan környezetet keresnek, amely nekik megfelelő.
Holland környezettípusai és az ezekkel összefüggő személyiségtípusok
a következők:
1. Realista személyiség — Motorikus szakmai környezet
A realista személyiség a kézzelfogható problémákat részesítik
előnybe, szeretik a világos, konkrét feladatokat jelentő tevékenységeket,
kedvelik a fizikai erőt, az ügyességet igénylő tevékenységet.
Ehhez párosul a motorikus szakmai környezet, amelyben
túlsúlyban vannak a mozgásos tevékenységek. Ilyen pl. mozdonyvezető,
gépkocsivezető, pilóta, építőipari munkások, erdész, kivitelező
mérnök.
2. Intellektuális személyiségtípus — intellektuális szakmai környezet
Ez a személyiségtípus szívesebben foglalkozik az elvont problémákkal,
mint azt gyakorlatban megvalósítsa. Élvezi a nehezen
érthető feladatok megoldását. Szociális kapcsolatteremtő képessége
alacsonyabb szinten áll, inkább introvertált. Pl kutató, matematikus,
fizikus, vegyész, stb.
3. Szociális típus — segítő-támogató szakmai környezet
A mások iránti felelősségérzet, segítségnyújtás a fontos számára.
Jól bánnak az emberekkel, szívesen vállalják az oktató, segítő és
gyógyító szerepeket. Kitűnnek jó verbális képességükkel, könynyen
teremtenek kapcsolatot más emberrel. Pl. pedagógus, orvos,
gyermekgondozó, ápolónő stb.
4. Konvencionális személyiségtípus — alkalmazkodás,
szabálykövetést igénylő szakmai környezet
E személyiségtípus kedveli a pontosan körülhatárolt feladatokat.
Elfogadja helyzetét, kapcsolódik a társadalomban elfoglalt pozíciókhoz,
státusokhoz, érvényes normákhoz. Előnyben részesíti a
számszerű és a verbális területeken való aktivitást. Erős az önkontrollja,
kerüli a konfliktushelyzeteket. Pl. könyvelő, könyvtáros,
banktisztviselő stb.
5. Kezdeményező személyiségtípus — teljesítményre,
aktivitásra ösztönző szakmai környezet
Jó verbális képességgel rendelkező személyiség eladáshoz, irányításhoz,
vezetéshez. Kerüli a hosszabb ideig tartó intellektuális erőfeszítést
igénylő feladatokat, viszont nagy energiamozgósítással
old meg olyan feladatokat, amely rögtönzést, váratlan helyzethez
való gyors alkalmazkodást kíván. Vonzza a hatalom, a magasabb
státus. Pl. üzletkötő, eladó, ügyvéd.
6. Művészi személyiség — Esztétikai- művészeti szakmai környezet
A művészi személyiség emocionálisan nyugtalan, erős benne az
individuális és az emocionális kifejezés igénye. Hasonlóan az intellektuális
típushoz befelé forduló és szociális aktivitása sem kiemelkedő,
de különbözik abban, hogy szüksége van egyéni kifejezésmódra,
érzékenyebb, kevesebb az önuralma. Ez a típus Holland
szerint főként a művészetekben, zenében, írásban találja meg önmagát.
A felvázolt típusok tisztán ritkán fordulnak elő, minden ember magában hordozza bizonyos fokig valamennyi típus lehetőségét, csupán a típusjegyek dominanciája különbözik
Pályaválasztás, munkaválasztás meghatározó, hogy az egyén milyen
képességstruktúrával rendelkezik, mire irányul az érdeklődése, mit tartalmazaz értékrendszere. A pályák különbözősége eltérő képességstruktúrátkíván meg. A képesség nem más, mint lehetőség a teljesítményre.
Másképp fogalmazva: a képesség mérhető tudás, olyan sajátosság, mely
valamely cselekvés sikeres végrehajtását biztosítja. A képességeknek
különböző fajtái vannak (fizikai, mentális, szenzoros, stb.), melyek
együttműködése segíthet a mindennapi tevékenységek és elsősorban
munka sikeres végrehajtásában. Ez azonban önmagában nem elegendő,
szükség van egyéni motivációra, érdeklődésre, a személyiség egyéb, a
választott pálya által kívánt jegyeinek meglétére.
#1 Dr.BauerBela
