CSALÁD ÉS GYERMEK

Család és gyermek

A család és a gyermek kapcsolata

A csecsemő először a beszéd érzelmi színezetét érti meg és ezen keresztül fogja fel a szavak által hordozott jelentéstartalmat.

A szülői kommunikációnak ezért mindig koerensnek kell lennie: a beszédben kifejezett tartalmakat a jelzéseknek kell megerősíteniük.

A nevelés tehát már elkezdődött és komoly hatással van a későbbi viselkedésre.

A család az a szociális kiscsoport, amely az élet kezdetétől hat a fejlődő emberi személyiségre.

Ez az első szociális tér, ahol a társas hatások közvetítésével megalapozódnak az egyén társas viselkedésének alapjai: itt épül ki az alapszemélyiség.

Ez azt jelenti, hogy a lelki élet valamennyi területének az alapjai kialakulnak, nem zárva ki a későbbi fejlődést, de mintegy irányt szabnak annak.

A családi nevelés fontosságát főként a személyiségfejlődés kezdetén a pszichológiai és pedagógiai kutatások egyaránt hangsúlyozzák. Az alapvető pszichikus funkciók kialakulásának megvan az optimális időszaka. A teljes kiesés vagy a túl hosszú késedelem súlyos – néha szinte behozhatatlan – hátrányt jelent a fejlődésben, amely tapasztalható a gyermek viselkedésén.

A másik döntő tényező a családi nevelésben a vérségi köteléktől is erősített, természetes érzelmi kapcsolat a szülő és a gyermek közt.

A szülő-gyermek (az első években az anya-gyermek) kapcsolat optimális feltételeket biztosíthat a nevelő hatások számára. A szeretetkapcsolat szabályozza a többi alapérzelmet, a félelmet és az agressziót is, így a személyiségfejlődés kezdetén a leghatalmasabb pedagógiai erők a család kezében vannak. E lehetőség kihasználása sajnos nem mindig maximális.
Pedagógiai és pszichológiai vizsgálatok is felhívják a figyelmet arra, hogy a gyermek életének alakulása nagymértékben függ a családtól, a családi légkörtől, az abban uralkodó magatartásformáktól, a családtagok közötti kapcsolatoktól.

A család szerepe a szocializációs folyamatban összetett és sokrétű. Ezek a főbb funkciók a következőek:
- a család, mint közvetítő társadalmi egység,
- a család szocializációs funkciói és diszfunkciói,
- a családi szocializáció eredményességére ható tényezők,
- a család, mint kiscsoport,
- a család, mint rendszer.
A szocializációs folyamatnak időbeli lefolyását tekintve két szakaszát különíthetjük el:
- 6 éves korig tart a korai vagy alapszocializációs folyamat, melynek legfontosabb színtere a család és emellett másodlagos jelentőségűek az intézményes formák: bölcsőde, óvoda.

A 6 éves korig tartó alapszocializációs folyamatnak ezt a döntő időszakát családi szocializációnak nevezzük.
- 6 éves kortól beszélünk késői szocializációról, amely nemcsak a családban, hanem a kortárscsoportokban és a pályavitel során valósul meg. A két utóbbi legfontosabb színterei az iskola és a munkahely. (Természetesen itt is jelen van a család, amely még felnőtt korban is hat a személyiségre, de hatása már nem olyan mértékű általában, mint az első szakaszban.)
A család az egyén és társadalom között közvetítő kiscsoport: elsődleges közvetítő társadalmi egység. A társadalom értékrendszere, a társadalmi normák a család közvetítésének eredményeként válnak a fejlődő személyiség meghatározó részeivé, amelyek lehetővé teszik számára a sikeres társadalmi beilleszkedést.
A család elsődlegességének meghatározó tényezői:
- a legkorábbi életszakasztól kezdve hat a fejlődő egyénre
- érzelmi és viselkedésbeli modelleket vés be az egyénbe, amelyeket diszpozícióként (hajlamosító tényezőként) továbbvisz az életbe
- közvetítő funkciója által megvalósítja a családi és társadalmi értékrendszer beépítését.
A család az a közeg az ember életében, amelyben az emberré és felnőtté válás történik.
A mai család bizonyos mértékig zárt társadalmi alakzat, amely a hagyományok megőrzője a nevelésben. Forradalmian változó világunkban a család ezen zárt szerkezete, hagyományos életformája is változik.

"A gyermek lelki fejlődését elsődlegesen a család biztosítja.

A gyermeknek elsősorban jókapcsolatra van szüksége a környezetével ahhoz, hogy nevelése hatékony, sikeres legyen.

Ha jó vele a kapcsolatunk, akkor hitele van a szavunknak, bízik bennünk, bátoríthatjuk, bíztathatjuk és korlátozhatjuk, tehát sikeresen segíthetjük személyisége fejlődésében.
Egyre nagyobb a jelentősége napjainkban az érzelmi szükségletek kielégítésének. Az
ember társas lény, egyedül nem létezhet. Ennek az igényének kielégítésére a legalkalmasabb mikrocsoport a család. Tagjai között domináns és tipikus érzelmi viszonyok alakulnak ki.

Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhető, hogy a család működőképes. Nemcsak egy közömbös és érzéketlen hovatartozási viszony, hanem erős érzelmi szálak által kötött kapcsolatok rendszere.
Számos példa mutatja, hogy hiába van meg egy magányos embernek mindene, ezzel lelki szükségleteit nem tudja kielégíteni. Egy meleg, támogató, őszinte családi kapcsolat a család tagjait megóvja azoktól a feszültségektől, amelyek például a társadalomban betöltött szerepeikben érik őket. A család ezen funkciója, ha jól működik, érzelmi biztonságot, kikapcsolódást, harmóniát teremt. A család belső érzelmi ereje, az ebben megvalósuló energiaforrások képesek kiszűrni a családot fenyegető külső hatásokat is.

A jó család tagjai testben, lélekben összetartoznak.
....
A társadalmi méretekben folyó nevelés közösségi terepei közül a család az első,
legfontosabb, legszorosabb, legérzelemtelibb közösség a benne felnövekvő gyermek számára.
Milyen az a család, amely képes biztosítani a gyermekek és családtagok jó hátterét,biztonságát?

„A jó család a társas lét és a bensőséges emberi kapcsolatok semmivel sem pótolható élményét adja a gyermekek számára.

- Mindez igazi élmény csak akkor lehet, ha ezt a bensőséges kapcsolatot a család valamennyi felnőtt tagja is élvezi.

A családok összetartó ereje, tagjainak erős személyes vonzalma, egymáshoz való ragaszkodása, a gyermek érzelmi biztonsága, a szülő és a gyermek kötődése, minden családnak, egyénnek, sőt a társadalomnak is alapvető érdeke.”

A családi rendszerben nem egyirányú hatásrendszerről beszélünk. Nem csak a szülők formálják gyermekeiket, a gyerekek is befolyásolják, formálják szüleik viselkedését, már a beszéd megjelenése előtt is. Minden gyermeknek egyedi érzelmi válaszkészsége van, egyedi személyisége, sajátos verbális képességei, melyekkel hatással vannak környezetükre
A gyermeket nem csak nevelnie kell a felnőtteknek, a családnak, hanem figyelniük kell rá, és tanulniuk kell megnyilvánulásaiból. A családi élet éppoly alakítója ő is, mint a szülők.

http://www.boldogcsalad.hu

#1 Dr.BauerBela

---