-A DOWN KÓROS GYERMEKEK KEZÉN ÉSZLELHETŐ GYANUJELEK

A BEMUTATOTT KÉPEN A KÖVETKEZŐ KÉT JEL ÉRZÉKELHETŐ-
-A FELTÜNŐEN RÖVID UJJAK
-A TENYERET ÁTSZELŐ HARÁNTBARÁZDA/MAJOMBARÁZDA/JELENLÉTE

#1 Dr.BauerBela

---

-HOSSZANTARTÓ SZOPTATÁS

Hosszantartó szoptatás

Szoptatni a gyermeked 3, 4 vagy 5 éves koráig – talán gyakoribb, mint gondolnánk?!
 Anyák vallomásai-
"Szóval az én lányaim 3-3 évig szopiztak, és mondhatom nem bántam meg. Ha lenne még egyszer gyermekem ugyanígy csinálnám. Nagylányom éjjel-nappal rajtam lógott, azokat a szemeket nem feledem. Pajkos mosoly volt az arcán, szopizás közben simogatta a karom. Mikor nagyobb lett már mondta, hogy kéri. Játszótéren el kellett bújni cicizni. Pár perc szopizás utána futás vissza játszani. Ha mondtam neki, hogy nagylány már ehhez, a válasza: "csak egy icipicit" volt. Persze ehhez kellett egy megértő szerető férj, akinek természetes volt ez a dolog. Nem erőltettük a leszokást, pedig hidd el a fél világgal összevesztünk (köztünk a gyerekorvosunkkal) emiatt. –
„Mostanában egy társaságban anyák arról beszéltek, hogy egy 5 éves gyerek szopása már az anyáról szól… Ezt csak az tudhatja, aki benne van. Ha te őszintén azt tudod mondani, hogy a lelked mélyén érzed, hogy kellesz neki, nyugodtan meg is mondhatod. Nem kell azt mondani, hogy te ezt csinálod, csak pl. annyit, hogy jobb efölött nem ítélkezni, az az anya biztosan tudja, mit akar a gyermeke, ő a legkompetensebb ennek megítélésében.”
„…Az oviban nem beszélt erről soha. Ha nem kérdezték tőle, eszébe sem jutott. Szerintem tudják, hogy általában nem szopiznak olyankor már a gyerekek, de nem okoz nekik logikai bukfencet, hogy akkor talán nekik sem kéne. Van egy helye és ideje ennek, az oviban meg mást csinálunk. Mi ugyan megmondtuk (volt kérdőív, amin kérdezték meddig szopott), de senki nem foglalkozott vele. (Vita volt róla, de nem hagytam beleszólást.) Ha úgyis beszéltek róla (nyilván), hogy lassan ideje lenne befejezni, meg a többiek tudod már biztosan nem szopiznak stb., úgyis tudni fogják, hogy ez a téma nem az oviba való. Szinte kizártnak tartom, hogy egy gyerek csak úgy magától elkezdjen arról beszélni, hogy milyen finom is a tejecske. Valahogy tudják, hogy az nagyon intim dolog, és elsősorban nekik az.”
„…aztán idén ősszel (4-et töltötte) végre összejött egy fogadóóra, és ott előjött a kérdés, hogy anno szoptattam-e, és meddig? Hát meglepődtek a válaszon, hogy "egy hónapja választotta el magát"...de szerintem még jobban azon, hogy ezt eddig nem tudták, de fel sem tűnt nekik... tehát mégsem stimmel annyira az az elméletük, hogy én evvel magamhoz kötöm, és betegesen függővé teszem... hiszen a gyerek szerintük (!) kifejezetten önálló.” - bonyolult
„Ami igazából zavar: ha közel jön hozzám, a keze egyből bevándorol a pólómba/blúzomba/ingembe/pulcsimba.
..Nemcsak velem, hanem a nagymamával is csinálta. Néha zavart, de arra jutottam olyan ez neki mint más gyereknek a vigasztaló párna, rongybarab stb. Ezt választottuk. Szerintem sokkal rosszabb lenne, ha a cumihoz kötődne így, vagy sírna a vigasztalanságtól, mert nincs eszköze.” 
„… a szívem mélyén érzem (és tapasztalom), hogy még szüksége van rám, és ha nem elégítem ki a közelségigényét, akkor az visszaüt (máshol). Ezt jó pillanataimban vállalni is tudom jó szívvel, csak sokszor híján vagyok a jó pillanatoknak...
A másik, ami nehéz szoptatáskor, az az érintés. Egy közel 3,5 éves már nem olyan darabos mozgásokkal próbálja ingerelni a mellet, hanem inkább egy felnőttéhez hasonlít. Nekem ez olyan rossz érzés: mindig a szexre asszociálok róla (azokat az érintéseket juttatja eszembe), és ettől persze lelkiismeret-furdalásom van. Vannak érintések, amiktől kifejezetten dühös leszek - ez még rosszabb érzés... Tudom, hogy ezzel benne keltek lelkiismeret-furdalást, de egyszerűen annyira zavar, hogy nem tudok uralkodni magamon.” - cseso
Kétségtelenül vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy évekig szoptatni egy gyermeket furcsa, visszataszító, káros vagy pusztán helytelen. Érdemes azonban megfontolni a következőket:
Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége azt mondja: „A gyermekorvosoknak és szülőknek tudatában kéne lenniük, hogy a kizárólagos szoptatás biztosítja kb. 6 hónapos korig a gyermekek optimális növekedését és fejlődését és folyamatos védelmet nyújt a hányásos és légzőszervi fertőzések ellen. A szoptatás folytatódjon legalább a gyermek első életévéig vagy ezen túl, mindaddig, amíg ez a gyermek és az édesanya számára is kívánatos. Nincs felső határa a szoptatás időtartamának, és semmiféle bizonyíték nincsen arra nézve, hogy a 3 éves korig vagy az azon túl tartó szoptatás bármilyen pszichés vagy fejlődési sérülést okozna
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint „a csecsemőknek kizárólagos szoptatásra van szükségük életük első 6 hónapjában ahhoz, hogy az optimális növekedést, fejlődést és egészséget elérjék. Ezután, ahhoz, hogy táplálkozási szükségleteik ki legyenek elégítve, a csecsemőknek megfelelő és biztonságos kiegészítő táplálékot kell kapniuk, miközben a szoptatás folytatódjon két éves korukig vagy azon is túl.”
A Háziorvosok Amerikai Szövetsége a szoptatás folytatását ajánlja az első életévben és hozzáteszi, hogy „az egy éven túli szoptatásnak figyelemreméltó haszna van az anya és a baba számára is, és emiatt mindaddig folytatódjon, amíg az mindkettejüknek kívánatos.” Azt is megjegyzik, hogy „amennyiben a gyermek két évnél fiatalabb az elválasztáskor, akkor fokozottabb kockázatnak van kitéve a különböző megbetegedések szempontjából.”.
Ha hosszútávon szoptatod a gyermekedet, akkor előbb-utóbb szembetalálod magad feléd irányuló kritikákkal.
.
Ha kritika ér, gondolj arra, hogy az emberek talán egyszerűen nincsenek tisztában a hosszútávú szoptatás előnyeivel, vagy éppen az általuk annakidején választott nevelési irány miatt bűntudatot éreznek.
-A következő lehetséges reagálási módokat érdemes megfontolni:

• Figyelmen kívül hagyni: egyszerűen tovább menni vagy áttérni valami más tárgyra
• Információval ellátni: könyveket, cikkeket ajánlani, egészségügyi szakértők gondolatit megosztani a hosszútávú szoptatásról
• A humort használni: viccet csinálni a helyzetből vagy magunkból, nem a másik emberből
• Elfogadás: elfogadni és megérteni a másik álláspontját és további kérdéseket feltenni neki anélkül, hogy ellentmondanánk vagy egyetértenénk
• Együttérzés: kimutatni, hogy megértjük a másik ember érzéseit és gondolatait.

Dr. William Sears is ajánl néhány ötletet az ilyen irányú kritika kezelésére. Azt javasolja, hogy legyünk tudatában a következőknek:

• A tudomány a te oldaladon áll.
• A világ véleménye a te oldaladon van.
• Jót tesz az egészségednek.
• Jó hatással van a kisgyermeked viselkedésére.
• Fogd az orvosodra.
• Hagyd, hogy a gyermeked hallgattassa el a kritikát.
• Személyes véleményem-

A kérdés eldöntése nagyon bonyolult dolog,főként a modern világ társadalmi szoritó kényszerhelyzeteiben és főként a női emancipáció virágzó századában.Jómagam úgy gondolom hogy a döntést az anyának kell meghozni,és nem kell pánikba esni ha csemeténk szokatlanul hosszú ideig követelőzik.
http://www.lll.hu #1 Dr.BauerBela

---

-KORAI PUBERTÁS EGY HÁROM ÉVES LEÁNYKÁNÁL

A BEMUTATOTT KÉPEN JÓL  LÁTHATÓ A KÉTOLDALI MELLDUZZANAT.
#1 Dr.BauerBela

---

-MELLKASI BORITÁS

Mellkasi borítás

Az állott vizes mellkasi borogatást lázcsillapításra használják.

- E helyen is erre a célra ajánljuk elsősorban. Kivitele hasonló a lábborításnál leírtakhoz.
-Németországban légúti betegségek kezelésére használják a különböző mellkasborításokat, szárazon vagy vizesen:

Száraz borogatás: a bőrt előbb balzsammal vagy bőrkrémmel bedörzsöljük ( mellkas bedörzsölése), majd száraz flanelkendővel bekötjük, melyet legalább egy órán át a mellkason hagyunk.

Langyosvizes borogatás: törülközőt vagy pelenkát hosszában összehajtunk, testhőmérsékletű vízbe mártjuk, kinyomjuk és a mellkasra körben felhelyezzük, föléje flanel- vagy gyapjúkendőt tekerünk, biztosítótűkkel megtűzzük. A borogatást fél-egy órán át hagyjuk rajta.

-Borogatás után a nedves mellkasfalat száraz törülközővel alaposan ledörzsöljük. Naponta többször megismételhető.

Melegvizes borogatás: ugyanúgy végezzük el, mint az előbbit, csak az alkalmazott víz annyira meleg legyen, hogy a kéz éppenhogy kibírja.

-A borogatást kis időközökkel 2-3-szor alkalmazzuk, mindig 5-10 percig hagyjuk fenn. Az utolsó borogatás eltávolítása után alapos leszárítás.

-Ezt a borogatást izgatott köhögés vagy szamárköhögés esetén alkalmazzuk köhögéscsillapítás céljából, nyugtató hatása is van.

Melegített, gyulladásellenes balzsamos borogatás: illóolajokat tartalmazó balzsam tubusát testhőmérsékletű vízfürdőben felmelegítjük, használat előtt az anya érintse saját arcához, hogy a hőmérsékletet ellenőrizze. A balzsammal a mellkas elülső részét bedörzsöljük, mullpólyával fedjük a balzsamréteget és végül kendővel vagy törülközővel tekerjük körül. A borogatást 6-12 órán keresztül hagyjuk a gyermeken, levétele után a bőrt meleg vízzel megtisztítjuk és leszárítjuk. Az eljárást a mellkas fájdalmas betegségeiben alkalmazzuk.
Borogatást ne hagyjunk a gyermeken egész éjszakán át, beborogatott gyermeket ne vigyünk ki a szabadba.

-Igen kis csecsemőn ne alkalmazzunk hidegvizes borítást.
Egyes speciális borogatásokat csak orvosi rendelkezésre szabad alkalmazni *, megfelelő felüg #1 Dr.BauerBela

---

AGYTEVÉKENYSÉGET NEGATIVAN BEFOLYÁSOLÓ TÁPLÁLÉKOK

Sok szülő egészségesnek hiszi őket, és a gyártók sem iparkodnak felhívni a figyelmet negatív hatásaikra.

A legtöbb szülő tisztában van azzal, hogy az étrend fontos szerepet játszik a gyermek egészségében.
Az viszont sokakat meglepetésként érhet, hogy a rossz, nem elég tápláló ételek éppoly károsak lehetnek a gyerek agyára, mint a fizikumára.

Amennyiben a gyerkőc rendszeresen ilyeneket vesz magához, akkor az agy nem képes teljesítőképessége maximumán működni, a figyelem lankad, ezt a helyzetet megszenvedi a memória és a tanulási képesség is.

Ismerd meg a főbűnös ételeket!

Rejtett cukorforrások

Az agyelszívás egyik legfőbb bűnbakjának kell tekinteni a finomított cukrot. Csekély, vagy egyáltalán semmilyen tápértéke nincs, és a kutatások szerint nagyobb mennyiségben fogyasztva ködösíti az elmét, ráadásul fogszuvasodáshoz és elhízáshoz is vezet.
A vércukorszint kiugróan alacsony vagy magas értékei mind a testet, mind az elmét befolyásolják.
-Ha a gyerek édes ételt fogyaszt, időlegesen megemelkedik a vércukorszintje, ami a hirtelen megnövekedett energiában jelenik meg, majd rögtön ezután leesik a vércukorszint.
-Ez az ingadozás következetesség nélkül, össze-vissza juttatja az agyat energiához, ami pedig figyelmetlenséghez, rövid ideig tartó összpontosításhoz, ingerlékenységhez és fáradtsághoz vezet.
Azzal bizonyára tisztában vagy, hogy a finomított cukor bőségesen fellelhető az édességekben, süteményekben, kekszekben - de azt tudtad-e, hogy egyes gabonapelyhek, müzlikeverékek és müzliszeletek is nagy mennyiségben tartalmazzák, a nem 100%-os gyümölcslevekről nem is beszélve?

Cukor a címkén

A cukor sokféle álruhában jelenik meg, de mind egyformán hat.
- A szukróz, a fruktóz, a glukóz, a kukoricaszirup, az invertcukor és a dextróz tulajdonképpen a finomított cukor különféle nevei.
- Ne ülj fel azoknak a címkéknek se, amelyeken a gyártó azt jelzi, hogy alacsony cukortartalmú a termék, mert lehet, hogy mesterséges édesítőszerekkel helyettesítették a cukrot, például aszpartámmal vagy szacharinnal. Ez utóbbiaknak van némi kapcsolatuk a gyermekeknél tapasztalható hiperaktivitással, és hasmenést is okozhatnak.

Koffeintartalmú csemegék

Kávét nyilván te sem adsz a gyereknek,
- ám a koffein megtalálható a csokoládéban - egy-egy táblában akár 50 mg is lehet -,
- egyes szénsavas italokban, például a kólában, no meg bizonyos teákban, amelyeket sok szülő egészségesnek tart.
- A koffein stimuláló- és vízhajtó szer, és hangulatváltozásokat okozhat, minthogy a testnek a vércukor szintjét irányító képességét befolyásolja.
- A Bristoli Egyetem kutatói azt találták, hogy a koffein hosszú távon a legkevésbé sem javítja a mentális folyamatokat.
Azok az általános iskolás gyerekek, akik reggelente rendszeresen kaptak egy csésze teát, egy idő után kezdtek morgósan és fáradtan ébredni, és lassabbak lettek. Úgy érezték, hogy múlhatatlan szükségük van arra a csésze teára, hogy elevenebbek és éberebbek legyenek, felkészültebbek az új napra.
- A koffein megfosztja a szervezetet egyes B-vitaminoktól, továbbá a cinktől, a nátriumtól, a kalciumtól és a vastól is, holott ezek mind létfontosságúak a komplex gondolkodási tevékenységhez.

A szemét

A junk food, magyarul szemét kaja mint definíció meglehetősen ködös - vásárlóként nem mindig könnyű megítélni a címke alapján, hogy az adott élelmiszer milyen káros anyagokat tartalmaz.

A szakemberek szerint az alábbi termékekkel érdemes csínján bánnod:

• Tömeggyártású pizza, burger, virsli.
• Magasan feldolgozott szeletelt sajt és sajtfonat.
• Szeletelt, csomagolt húsok.
• Rántott húsfalatkák vagy halrudacskák.

Ezeknek az ételeknek általában nincs valódi tápértékük, miközben nemritkán tömve vannak mesterséges színezékekkel, tartósítószerekkel, ízfokozókkal és sóval.
- Többnyire sok telített, hidrogenizált vagy transzzsírt is tartalmaznak, melyek nemcsak az emésztést és a keringést, hanem a szellemi folyamatokat is lassítják, ráadásul megnövelik bizonyos betegségek kockázatát.

-A bizonyos természetes élelmiszerekben gazdag, egészséges táplálkozás segíti a gyermek emlékezetének, figyelmének, tanulási képességeinek és szellemi energiáinak fejlődését.

-Ha viszont egyes tápanyagok nem jutnak be a szervezetbe, az ronthatja az agy működését.

-Mindezek ellenére sok szülő küszködik, hogy mit is főzzön gyermekének, így gyakran a kereskedelemben kapható ételekre hagyatkozik, amelyek viszont dugig vannak cukorral, sóval és nemkívánatos adalékokkal.

#1 Dr.BauerBela

---

-NAPJAINK RÉMÁLMA A PEDOFILIA

NAPJAINK RÉMÁLMA A PEDOFILIA

A pedofíliáról nem szabad hallgatni

EGY VALLOMÁS

Sokkoló, megdöbbentő, felkavaró – a jelzők sokszor elcsépeltnek tűnnek egy könyvvel kapcsolatosan. Margaux Fragoso, a „Csak ha te is akarod” című önéletrajzi könyv szerzője azonban pontosan ilyen történetet írt meg. 

 -

Hétéves volt, amikor az 51 éves Petert megismerte, a férfi pedig problémás gyerekkorából „mentette ki”. A család és a barátok, de még a hatóságok érthetetlen szemhunyása is kellett ahhoz, hogy a pedofil férfi hosszú évekig zaklassa a kislányból kistinivé cseperedő Margaux-t, aki most elmesélte történetét.

Könnyű döntés volt elhatá­rozni, hogy könyvet ír az önnel történtekről? Mi ösztö­nözte erre?
– Író vagyok, ezért döntöttem így. Az első vázlatot a Peter halála utáni nyá­ron írtam meg, aztán félretettem, de az emlékeim nem hagytak nyugodni. Tudtam, hogy a lehető legköltőibb nyelvezet használatával kell legyőznöm kétségbeesésemet. A cél ez volt. Hogy sikerült-e, majd eldöntik az olvasók. Nem beszélnék tudatos döntésről, arról, hogy el akartam volna mindezt mondani. Csak azt tudtam, hogy meg akarom írni. Írás közben kezdetben sikerült érzelmileg távol tartanom magam a történettől, de később, főként az utolsó simítások idejére ez megváltozott.

Meglepően semleges a kötet hangvétele. Ezt hogyan sikerült elérnie?
– Az olvasónak szüksége van némi távolságra, hogy maga hozhasson értékítéletet, ne mondják meg ne­ki, mit gondoljon. Két szinten írtam: ott volt bennem a felnőtt és a kislány, aki idealizálta Petert. Az emberek pontosan érzik majd, mikor ki beszél. És remélem, megértik, miért szerethette őt egy lány, és miért nem hagyta ott a fiatal nő. Interjúhelyzetben persze élesen ítélek: Peter kihasznált engem. Lehet, hogy azt érezte, szeret, de a szeretete pusztító volt. Néha azt kívánom, bár­csak kezelték volna. Akkor értette csak meg, mit tett velem, amikor megpróbáltam öngyilkos lenni. Most halott, és bár kezdetben gyászoltam őt, ma már nem. Nem vagyok rá képes a könyv megírása óta.

Hogyan fogadták a könyvét Amerikában?
– Kaptam jó kritikákat, de vegyeseket is. Érdekes dolog ez, a társadalom kettős természetére utal. Mindenki elítéli a pedofíliát, de az enyémhez hasonló történeteket nem tartják helyénvalónak elmondani. Gyermekként a csend nem védett meg: ettől szenvedtem. Peternek származott belőle haszna, őt védte a némaság. A csúnya igazságot a társadalom nem akarja hallani. Paradoxon, hogy az emberek közül sokan ítélnek el azért, mert an­nak idején falaztam Peternek, de ugyanígy nem tartják normálisnak azt sem, hogy most beszélek a történtekről. Több mint frusztráló, hogy a társadalom a fiatalok kárára tartja fenn ezt az álságos szem­hunyást – ahe­lyett, hogy beszélné­nek a dologról, megvédve a gyermekeket. Én is anya vagyok, és azt akarom, hogy erről nagyon sokan beszéljenek.

-TÉNYEK

IME AZ ÁLDOZAT

A pedofilia volt, van és lesz.
-A pedofilia valójában egy jelenségkör, melybe az eltitkolt beteges hajlamtól a sorozatgyilkosságig sok minden belefér.
- Meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy a pedofilia önmagában nem bűn, hanem betegség. S mint ilyen, csak akkor üldözendő, ha bűnné válik, vagyis ha valaki beteljesíti pedofil vágyait.
Becsült adatok szerint 10 évvel ezelőtt Amerikában 18 éves koráig a lányok 15-40%-a, a fiúknak 20%-a esik valamilyen szexuális visszaélés áldozatává.
-Csak Amerikában az évi becsült áldozatok száma 210 000 , s a feljelentési arány - de csak az!- az évek során örvendetesen javul.
A gyermekmolesztálók őstípusa az apukás-nagypapás cukros bácsi, aki elcsábítja a gyermeket, csúnya dolgokat csinál vele, aztán esetleg meg is öli, hogy tanú ne maradjon.
-E figurát emelte át klasszikusba Fritz Lang híres 1931-es filmjében, az "M, avagy egy város keresi a gyilkost"-ban .
-A film modellje a "Düsseldorfi Vámpír" volt, aki 41 embert támadott meg, melyből kilenc meg is halt. A túlélők leírása szerint a "Vámpír" jól öltözött, bizalomkeltő és tekintélyes ember volt. Lang nyilván a démoniságát akarván fokozni, pedofilizálta a figurát.
A pedofilia nem azonos a gyermekmolesztálással; utóbbi alkalmi szexuális visszaélés, s ilyen elkövetők gyakran "normális" családi életet élnek családjuk körében.
-A gyermekáldozat szempontjából persze teljesen mindegy, hogy ő most egy alkalmi áldozat, vagy egy sorozatos elkövető áldozata-e.
-Maga a szexuális visszaélés sem könnyen definiálható.
-A nyilvánvaló esetek persze vitán felül állnak, de nehezebben elkülöníthető esetekben jó iránymutató, hogy a szexuálisan éretlen gyermekkel olyan kapcsolatot létesít valaki, melynek célja a gyermek szexuális tárgyként való kezelése.
- A vágyak felöl közelítve a kérdést, a gyermek inadekvát szexuális izgalmat gerjeszt pedofil emberben, s e tekintetben már pedofil elkövetés az is, ha valaki gyermekfotókat szexuális izgalomkeltés céljából az Interneten nézeget vagy terjeszt.

A pedofilia át meg átszövi mindennapjainkat, a gyermekekért túlságosan is rajongó tanár, a lánygyermeke körül túlságosan buzgólkodó apa, az idősebb gyerek mohó érdeklődése a nála kisebbek iránt mind jelezhet pedofil motivációt, hogy itt csak a finomabb verziókat említsem.

Normális-e a pedofília?

8160

2

Ha fel kellene sorolni az emberi gonoszság két megtestesülését, a többség rávágná: sorozatgyilkosok és pedofilok.
- Ezt a két tevékenységet – gyilkosság és gyerekekkel való közösülés – övezi a legtöbb rejtély és ez váltja ki a legnagyobb indulatot.
-Furcsa módon a közbeszéd az előbbit, az emberélet kioltását mintha könnyebben is feldolgozná, mint a pedofíliát.
-Egyszerűen abból látszik ez, hogy erről szoktak beszélni, az utóbbiról pedig inkább nem.
-Most azonban újra előkerült a téma, méghozzá több fronton is: az amerikai pszichiáterek hivatalos egyesülete módosítani (árnyalni és szigorítani) szeretné a betegség – mert betegségről van szó –
Jól olvastátok: léteznek pedofil érdekvédők. Bostonban nemrég szerveztek egy konferenciát az ügyben, melynek célja az volt, hogy a pedofíliát „szexuális identitásként”, azaz nagyjából preferenciaként határozzák meg. Az „érintettek” eleve nem is pedofiloknak, hanem „kiskorúakhoz vonzódó személyeknek” nevezték magukat – szerintük így tárgyilagosabb, kevesebb előítéletet indukál. Ez persze sokakat teljesen kiakasztott: nehogy már ezek a perverz őrültek találják ki, hogy semmi bajuk, a tudósok meg bólogassanak is hozzá! Nem csoda, hogy a helyi lapokban megjelent szalagcímek szerint „normálissá akarják nyilvánítani a pedofíliát”. Pedig szerencsére erről szó sincs.
A cél nem az, hogy felmentsék, hanem, hogy menedzseljék őket.
- Ami ugyanis a pedofíliát illeti, itt is a legjobb a megelőzés: nem akkor kell elkapni őket, amikor már megtörtént a baj, hanem rávenni (rákényszeríteni?) őket, hogy ne is történhessen meg.
-Ehhez azonban először is az kell, hogy emberként tekintsünk rájuk.
- Másodszor pedig az, hogy tisztázzuk: a pedofília mint tett súlyosan büntetendő, ám mint elmekórtani állapot, sokkal inkább kezelendő.
-Mivel járunk jobban? Bebörtönzünk vagy koncentrációs táborokba zárunk minden diagnosztizált esetet, hogy aztán a kint maradtak közül mindenki jól eltitkolja ezen hajlamát, vagy inkább bátorítjuk őket, hogy szakemberek előtt nyíljanak meg, és még időben tanulják meg, hogy kell gátat szabni a vonzódásnak?

Az új – tervezett – hivatalos meghatározás szerint beteg az, aki legalább hat hónapig intenzíven felizgul a gyerekek látványára, gondolatára, de legalábbis intenzívebben, mint a felnőttekére.
SZERINTEM-IZGULJANAK FEL A SZOMSZÉD KECSKÉJÉRE ÉS NE A GYERMEKEINK LÁTVÁNYÁRA-A BUGGYANT SEXOLOGUSOK  ÉS PSICHIÁTEREK AKIK PRÓBÁLJÁK MENTEGETNI ŐKET ÁLDOZZÁK FEL SAJÁT GYERMEKÜKET EZEKNEK A SZÖRNYEKNEK.
ELRETTENTŐ TÖVÉNYES MEGOLDÁST KELL TALÁLNI  ERRE AZ ELVISELHETETLEN JELENSÉGRE AZ EMBERI TÁRSADALOMBAN.
-Az érintett legalább 18 éves kell, hogy legyen, a fantázia kiskorú tárgya pedig legalább öt évvel kell, hogy fiatalabb legyen nála. Legalább két 11 évesnél fiatalabb gyerek fel kell, hogy izgassa, vagy legalább három, amelyből minimum az egyik 11, vagy idősebb. Megkülönböztetnék a klasszikus pedofíliát (szexuális vonzódás a 11 évesnél fiatalabbak felé), a hebefíliát (ugyanaz, csak legalább 11 évesekkel) és a vegyes állapotot (pedohebefília).
. Általában nem klasszikus erőszakról van szó, inkább mutogatják magukat, csak nézegetik a gyerekeket (lehetőleg minél meztelenebbül), maszturbálnak előttük, hozzájuk érnek. A kutatások mindenesetre elég rossz képet festenek a társadalom ezen megvetett csoportjáról: a pedofília klasszikus értelemben nem gyógyítható, ahogy a homoszexualitás sem (amelyhez a közhiedelemmel ellentétben semmi köze sincs, azaz nincs több meleg pedofil, mint heteró). Úgy tűnik ráadásul, hogy a pedofil hajlamúak többsége valamilyen formában utat enged vágyainak élete során, annak ellenére, hogy tudják: nem szabadna.

A gyógyítás nem járható út, de a mesterséges elfojtás igen – mondja Fred Berlin, egy neves szexológus-pszichiáter.
-Ő a pedofíliát egy meg nem változtatható, de visszaszorítható orientációként írja le, nagyjából, mint a drog- és alkoholfüggőséget.
-Pszichoterápiával és gyógyszerekkel kordában tartható mindez, azaz szinte felszámolható a beteges vonzódás, saját tapasztalatai legalábbis ezt mutatják. A többségi társadalom érdeke is, hogy ne démonizálják a jelenséget, így ugyanis esély van rá, hogy a betegek maguktól is szakemberhez fordulnak. „Senki sem ül le, miközben felnőtté válik, és dönti el, hogy kikhez vonzódik.
- A pedofilok esetében viszont rendkívüli jelentősége van, hogy már kamasz- és fiatalfelnőtt-korban rájöjjenek, hogy a jóval kisebb gyerekekhez vonzódnak, és legyenek tisztában vele, hogy ez nem helyes, de van segítség.”
Ez azonban már a pedofíliakérdésen is túlmutat: kulturális szokásokról is szól. Sokak szerint éppen azért fals az új besorolás tervezete (pedo- és hebefília, 11 éves korhatárral), mert nincs tekintettel az egyes kultúrák szexuális és párkeresési szokásaira. A nyugati világban nagyjából egyeznek a korhatárok, egzotikusabb tájakon azonban nem ritka, hogy egy tizenhárom éves lányt szemrebbenés nélkül hozzáadnak egy ötvenes férfihoz.

#1 Dr.BauerBela

---

ÓVODÁSOK KÉSZSÉGEIRŐL,KÉPESSÉGEIRŐ.

Óvodások készségeiről, képességeiről

 

 

 A 3-7 éves korú gyerekek életében következik be a legtöbb változás.

- Fizikai, szellemi és lelki átalakulások hosszú sorozatán mennek keresztül ebben az időszakban.

-Óvodáskorban alakulnak ki alapvető szokásaik, jártasságaik, készségeik, képességeik, amelyek meghatározhatják későbbi fejlődésük, életük alakulását.

Gyakran kérdezik szülők, hogyan segíthetik gyermekük képességeit még jobbra fejleszteni,  mit tegyenek azért, hogy iskolaéretté váljon, milyen mértékű fejlettség szükséges ehhez.

A családból úgy érkeznek óvodába a gyerekek, hogy rendelkeznek készségekkel, alapvető képességekkel-életkori és egyéni sajátosságokkal, különböző fejlődési tempóval.

A családi környezet hatásai beleépülnek alakuló gyermeki személyiségükbe /pl: olyanná szeretnének válni, mint a körülöttük élő felnőttek/.

 A jártasságok készségek; azokon az eddig megszerzett ismereteken alapulnak, melyeknek már birtokosai a gyerekek /tudnak önállóan étkezni, kezet mosni, koruknak megfelelően öltözködni, beszélni, mozogni, játszani/ és ezek ismételve, gyakorolva tovább fejlődnek.

Kialakulnak alapvető képességeik is ebben a korban.

-Nem kész képességekkel születünk, több személyi adottságunk összessége alkotja a képességek létrejöttét.

Képességnek nevezzük azokat az egyéni értelmi sajátosságokat, amelyek egymástól megkülönböztetnek minket, és amelyek valamilyen cselekvés végrehajtásának lehetőségét biztosítják számunkra.

-A kicsi gyerekek képességei is úgy tudnak fejlődni, ha különféle tevékenységekben vesznek részt cselekvő aktivitással és nagyfokú játékossággal.

Mivel óvodáskorban alapvető és meghatározó tevékenység: a játék, ezért erre kell építeniük szülőknek, pedagógusoknak egyaránt.

- Olyan tevékenységek szükségesek a gyerekek számára, amelyek során fejlődhetnek képességeik: egészséges életmódra, anyanyelvre, környezet megismerésére, zenére, matematikai alapokra, vizuális tevékenységekre /rajz, festés/, együttélési, közösségben élési magatartás fejlesztésére.

Hogyan segíthetik ebben a szülők gyermeküket?

Odafigyeléssel, türelemmel, érző, értő figyelemmel és mérhetetlen szeretettel.

                    A mi felelősségünk, hogy gyermekeinknek segítsünk saját képességeik felfedezésében, képesek legyenek különböző csoportokba beilleszkedni, kezelni érzelmeiket, felfedezni saját útjukat későbbi életük boldogulása érdekében.

Figyeljünk hát rájuk, ha kérdeznek, ha elakadnak, ha bizonytalanok, ha dühösek, ha boldogok…mert számítanak ránk!

---

#1 Dr.BauerBela

---

-KITERJEDT ÓTVAR EGY TIZ HÓNAPOS CSECSEMŐ ARCÁN

#1 Dr.BauerBela

---

-TÉVÉNÉZÉSI SZOKÁSOK GYERMEKEKNÉL

Tévénézési szokások

Második rész

Általában a gyerekek tévénézési szokásait is célozzák a kutatások,hogy  mikor és hogyan néz televíziót egy adott témakörben, figyelembe véve azt is, hogy mennyire irányított ez a tevékenység.
A tévézés mennyisége szerint három szint különíthető el:
-keveset néz televíziót (hétköznap reggel, iskolába indulás előtt, hétvégén délelőtt),
- mérsékelten sokat néz (délelőtt, este)
- és masszívan tévéző (egész nap, még éjjel is).
-A tévénézés mennyisége életkoronként oly módon változik, hogy kisgyermekkortól fokozatosan nő a képernyő előtt eltöltött idő egészen a kisiskolás időszak első éveiig, majd egy kis stagnálás után 12 éves korban éri el a csúcsát, utána pedig csökkenés jellemző.
- A nyolcvanas években az Egyesült Államokban végeztek felmérést arra vonatkozóan, hogy egy átlagos gyerek mennyi időt tölt a képernyő előtt és mennyit az iskolában. Az eredmények szerint 14 éves korukig a gyerekek átlagban 22 ezer órát töltenek tévézéssel, míg 11 ezer órát az iskolában Megfigyelhető, hogy a masszívan tévéző gyerekek többsége fiú, a vizsgálatban szereplő korcsoporton belül a 10-11 évesek, és a projekciós kérdésekre adott válaszaik alapján az is látható, hogy agresszívebbek, mint a kevesebbet tévéző társaik.
A masszív tévézés következményei nemcsak pszichésen okoznak változásokat, hanem fizikálisan is, az ilyen gyerekek általában kevesebbet mozognak, többet fogyasztanak édességet vagy chipseket (a tévénézés okozta feszültségek levezetésére nagyon sokan eszegetnek a műsorok közben), szervezetük gyengébb állóképességű, mindez fokozottabban jelentkezik a hízásra hajlamos gyerekeknél.
Ezeknek a gyerekeknek romlanak a társas kapcsolataik, a közös játékok, beszélgetések helyett előnyben részesítik a televíziót, szociálisan egyre zártabb világban élnek, ha nincs meg a napi televíziós „adagjuk”, dühvel, agresszivitással vagy hisztériával reagálnak a környezetükre.
-Nagyon változó a masszív tévézés kiindulópontja. Sokszor az élet gondjaitól (családi veszekedések vagy a család megélhetési nehézségei) való menekülést szolgálja, ahogy az egyik fiú⁵ nyilatkozta: „Legalább a tévétől nem hallom őket.” Az állandó tévénézés oka lehet a „villanypásztor” effektus, a szülők figyelmetlensége, nemtörődömsége, hiszen egyszerűbb már kisgyermekkortól a tévére bízni a gyerekek nevelését.
-A gyerekek nagy arányban néznek este, sőt még éjjel is televíziót, amely a nyugodt alvást gátolhatja, hiszen a félelmet keltő vagy csak egyszerűen lármás, sok izgalommal járó történetek izgatják az idegrendszerüket, és így az alváshoz szükséges agykérgi gátlások nem jönnek létre. A gyerekek fáradtabbak, ingerlékenyebbek, ha nincsen meg a 8–11 éves korban szükséges tíz és fél órás alvásmennyiségük.
-Ahhoz, hogy a gyerekek aktív pihenése elérje a célját, napi legalább egyórás „teljes” kikapcsolódásra van szükség (futkározásra, sportra), hogy az agyi vérellátás megfelelően működjék. Ha összeadjuk az iskolában eltöltött, a délutáni tanulásra fordított időt és a tévénézés időtartamát, akkor kétségessé válik, van-e valóban ilyen időszak a gyerekek napi elfoglaltságai között.
Szüleikhez hasonlóan a gyerekek is felgyorsult életet élnek, amelyet a televízió is gerjeszt, hiszen minél rövidebb idő alatt kell minél több információt eljuttatnia közönségéhez. A gyors tempó befolyásolja a koncentrálóképességet, az összpontosítást.
Lényeges kérdés, hogy a gyerekek korosztályuknak megfelelő műsorokat néznek/nézhetnek-e, vagy a korhatár már nem jelent gátlást..
A 18 éven felülieknek szóló filmeknél egyértelműen az egyedül nézők vannak többségben, ez félelmetes tendenciának tűnik, ha a műsorok tartalmára gondolunk – horror, thriller, pornó a leggyakoribb ebben a kategóriában. Ezek a gyerekek kedvenc műsorukként elsősorban a horrort jelölték meg,sokan választották kedvenc műsorként a krimiket is, volt, aki a szexfilmeket sorolta kedvencei közé.
Enyhíthet a televízió negatív hatásain, ha megbeszélhetik a látottakat, ha valakitől megkérdezhetik a gyerekek mindazt, amit esetleg nem értenek.
- Sok esetben úgy tűnik, hogy mindenről van véleményük, mindenhez „értenek” egy kicsit, és ezért sokszor nem kérdeznek. A televízió révén egyfajta „álműveltségre” tesznek szert, mindenről hallanak, látnak információkat, ez a fajta tudás viszont sokszor csak a ráismerés szintjén marad meg.
-A látottak megvitatása segítheti az így szerzett tudás elmélyítését.
A megbeszélés módjai között is különbséget kell tenni, igazán jónak az tekinthető, ha a film vagy műsor közben van erre lehetőség.
-A nyolcéveseknél még jellemző, hogy megbeszélik a szülőkkel a látottakat, a 10-11 évesek viszont már inkább egyedül dolgozzák fel a műsort, és ha valamit nem értenek, azt is inkább barátaiktól, testvérüktől kérdezik meg, mintsem egy felnőttől, legritkábban a tanítótól.
-A kortárs csoportok hatása így fontos szerephez jut, meghatározó a vezéregyéniség, ugyanis az ő véleménye lesz mérvadó a többiek számára. Ez a műsorok kiválasztásánál is megmutatkozik, egy-egy film vagy sorozat azért ér el magasabb nézettséget a gyerekek körében, mert „trend” azt nézni, és ahhoz, hogy a csoportból ne lógjon ki valaki, ismernie kell a beszédtémát adó műsort.
-A gyerekek többségénél, irányított a kiválasztás, vagyis a szülők határozzák meg, mit nézzenek, vagy közös döntés eredménye a műsorválasztás.
-Sok családban a gyerekeknek saját televíziójuk van, így még kevésbé felügyelhető, mi jut el hozzájuk. Akad olyan család is, ahol az dönti el a választott műsort, hogy „kinél van a távirányító”,

Csatornák és műfajok

Az ismert és a kedvencként megjelölt televíziós csatornák választéka igen nagy, a kerületekben működő kábeltelevíziós szolgáltatás révén bőséges a választék.
.

A legmagasabb, a vetített műsorokban található erőszakos eseményegységek magasabb arányban szerepelnek,
„Itt vannak a legizgalmasabb meg legviccesebb filmek”/ hangzik a gyerekek véleménye, ezt a műfaji eloszlás is alátámasztja, hiszen első helyen a vígjátékok és úgymond izgalmas filmek állnak.

Érzelmi reakciók

Már a csecsemők képesek arra, hogy érzelmeket éljenek át: örömöt, dühöt vagy éppen haragot. Az ezekhez tartozó arckifejezések egyetemesek, könnyen felismerhetők.
-Mégis szükséges a gyerekek érzelmi fejlettségének bizonyos szintje ahhoz, hogy az észlelés után értékelni is tudják a látottakat.
- Elsődleges érzelmeikhez – mely egy szűkebb készlet – a kisgyermekkor elején csatlakoznak a másodlagos érzelmek, melyeket a másokhoz való viszony vált ki, amely érzelmeket „énre vonatkoztatónak” is nevezik.

A mesék világa

Amikor meséről beszélünk, többnyire olvasott vagy élőszóban előadott történetre asszociálunk, holott a mai gyerekek már inkább a vizuális mesére, a televízióban, videón látott megfilmesített történetre gondolnak, ahol a verbalitás háttérbe szorul.
-A mesék a gyerekek életében az első „külön világ” megteremtését szolgálják, különféle helyzeteket, fantáziavilágot teremtve. 4-5 éves korban alakul ki a mesét hallgató viselkedésmód amikor a gyerekek teljesen átadják magukat a hallottaknak, a mesét mesélő viselkedését – hangjának megváltozását, intonációjának különlegességét – érzékelve, maguk is átlépnek a rendkívüli dolgok birodalmába.
-Kettős tudattal fogadják be a mesét: egyrészt tudják, hogy bizonyos dolgok nem léteznek, csak a mesében, másrészt borzasztóan izgulnak a varázslatok sikerességén, a csodatévő lámpa működésén, a tündérek varázslatán.
A mesék egyik visszatérő motívuma az átváltozás. Míg az írott meséknél a hallgató fantáziájának fejlesztésére szolgál ennek elképzelése, addig a rajzfilmekben megteszik ezt a gyerekek helyett. A vágástechnikák fejlődésével valóban varázslatosan történnek meg az átalakulások egyik pillanatról a másikra, sokszor viszont ijedtséget okoznak „hirtelenségükkel”. A mesék segítségével átélik a veszély és megmenekülés érzetét, amit nem tehetnek meg a valóságban, azt megtehetik a mesehősökkel azonosulva a mesevilágban.
A mese a vágyak teljesülésének világa.
8-9 éves korban annyiban változik meg a mesebefogadás, hogy a valósághű meséket kedvelik jobban. Érdeklődésük előterébe azok a történetek kerülnek, amelyek elképzelhetőek a hétköznapi életben is – a rajzfilmalkotók törekednek is erre, például a Mentőosztag vagy a Sharon naplója című mesében olyan szereplőket alkottak, akik élete izgalmas, ugyanakkor egyszerű emberek, hétköznapi gondokkal, örömökkel.
A 10-12 éves gyerekekre már az ideálkeresés jellemző, kedvenc mesefiguráik megtestesítik azt az életet, amilyenre ők is vágynak, bennük látják felnőttnek magukat.
A rajzfilmekre vonatkozó kérdések értékelésénél el lehet különíteni a klasszikus rajzfilmeket, illetve az akciórajzfilmeket. Utóbbiakat a gyerekek a klasszikusokhoz viszonyítva sokkal izgalmasabbnak, érdekesebbnek tartják, talán ismeretlenségük miatt is.
A gyerekek többségében az akciórajzfilmhősöket helyezik előtérbe, azzal indokolva, hogy ők legyőzhetetlenek és erősek. Második helyen a klasszikus mesék szereplői találhatók, majd a humor képviselői.

Az agresszív hatások

Az agresszió középpontjában az áll, hogy egy adott cselekedet mások szándékos bántalmazására irányul. Az agresszív viselkedés fejlődését meghatározza, hogy a gyerekek hajlamosak utánozni „az idősebb szerepmodellek viselkedését” valamint az, hogy a társadalom bizonyos szintig még jutalmazza is az agresszív viselkedést.
A harag a gyerekeknél a hatodik hónap körül fejlődik ki, akkor, amikor valamilyen tevékenységük – elérni vágyott céljuk – kudarcot vall. Ekkor még nem ismerik fel a céljuk elérését gátló akadály és a kudarc közötti összefüggést, hiányzik belőlük az erőszakosság.
- Egyéves korban viszont már megjelenik a dac és agresszió, a harag érzelme támadó jellegű lesz
- Különböző lehet az agresszió cél- és eszközrendszere, az instrumentális típus esetében azért agresszív a gyerek, hogy célját elérje, az indulati agresszió esetében belső indíttatása van arra, hogy a másiknak fájdalmat okozzon. Ezek keveredhetnek egymással, éppúgy, mint a filmekben.
A gyerekek számára a televízióban ábrázolt erőszak megértése folyamatosan változik növekedésük, értelmi fejlődésük, tapasztalataik révén. Kisgyerekkorban az egyes történéseket, így az agresszivitást is önálló cselekményként kezelik a gyerekek, nem foglalkoznak kiváltó okaival, illetve következményeivel
-Nem követik az események láncolatát, nem hozzák összefüggésbe a látott jeleneteket, így az a szülői vélekedés, hogy miért ne nézhetne ilyen filmeket a gyerek, hiszen a rossz úgyis elnyeri méltó büntetését a végén, nem állja meg a helyét, mert szülői magyarázat nélkül a film befejezése is különálló egységet jelent, nem kapcsolódik szervesen az előzőleg látottakhoz. Az erőszakos jelenetek jóval félelmetesebbnek, szorongáskeltőbbnek tűnhetnek a gyerekek számára, mint a későbbi életkorokban.
Kisiskoláskorban már megértik az erőszakos cselekedet motivációját, valamint az agresszív viselkedés következményeit, mégis a filmek gyors tempója ezt sokszor megnehezíti.
A kereskedelmi csatornák megjelenésével nálunk is elterjedt a reklámokkal megszakított filmvetítési forma, bár első pillantásra úgy tűnik, hogy a reklámpercek cseppnyi feloldódást engednek a film pergő izgalma vagy épp brutalitása közben, az előzőek alapján ez káros a gyerekekre, éppen ezért hatványozottabban fontos a szülői jelenlét, a kommunikatív filmnézés.
Az, hogy mennyire válik követendő példává az agresszívan cselekvő személye, nagyban függ a gyerekek személyiségétől is, a bizonytalan, befolyásolható gyerekek függetlenül attól, hogy az előzőkben leírt szellemi érési folyamat mely szakaszában tartanak, gyakran utánozzák a sikeresnek vélt, célját mindig elérő hőst, azzal sem törődve, hogy céljai eléréséhez milyen eszközöket használt. Ezek a gyerekek kevésbé gátlásosak, ha erőszakról van szó.
A főszereplővel való azonosuláskor a néző közvetett érzelmi élményeket szerez, minél inkább megtörténik az azonosulás, annál nagyobb feszültséget, stresszt él meg a befogadó, és minél erőteljesebb az agresszivitás megjelenése, annál erősebben éli át. Ha nem vezetik le a feszültséget, akkor a következő hasonló típusú élmény már halmozódik, előbb-utóbb „robbanásra” késztetve a pszichét, valami tevőlegeset kell véghezvinnie a befogadónak ahhoz, hogy újra nyugalmi állapotba kerüljön.
Bizonyos nézetek szerint ennek elkerülésére az a megfelelő módszer, ha az agresszív viselkedést minden esetben büntetik.
.

Szocializáció

A társas fejlődés mellett a személyiségalakulás folyamata a leglényegesebb, amelynek során a gyerekek elsajátítják a társadalom értékeit, normáit, megtanulják a különféle társadalmi szerepekben lehetséges és elvárható viselkedést.
A szocializáció már a gyerekek megszületésével elkezdődik, és felnőttkorban is tart; de míg a gyerekkori szocializációban nagyon sok a tanító, oktató, kondicionáló elem, addig felnőttkorban már inkább észrevétlen és akarattalan a folyamat.
Ahhoz, hogy a szocializáció megvalósuljon, szükség van az identifikációra, a felnőttel, a szülővel való azonosulásra. A gyerekek ekkor arra törekednek, hogy olyannak tűnjenek, olyanok legyenek, úgy viselkedjenek, mint környezetük meghatározó személyiségei. A szociális szerepek elsajátításakor olyan tanulási folyamat megy végbe, amelyet ritkán tudatosítanak tanításként a szülők. A szocializáció akkor „sikeres”, ha végül a gyerekek ésszerűnek és szükségszerűnek fogják fel a számukra betartandó szabályokat.
A család az első szocializációs kötelék, ez az első kiscsoport az egyén és a társadalom között.
-Szocializációs szerepe szinte pótolhatatlan, ezt bizonyítja például, hogy a kényszerűségből állami gondozottá vált gyerekek mennyire hátrányos helyzetűek a családban nevelkedő gyerekekhez képest, mennyivel nehezebb számukra a beilleszkedés.
- A család szocializáló hatása leginkább a pubertáskorig érezhető, ekkortól kezdve azonban szerepe áttevődik a kortárscsoportokba. Kutatások foglalkoztak azzal, hogy a családban végbemenő változások (válások, egyszülős háztartások, házasságon kívül született gyerekek) miként befolyásolják a gyerekek szocializációját, s az eredmények szerint az egyik szülő hiánya, a fiúk esetében az apa hiánya hátrányosan érintheti a gyerekek szocializációját.

.

A család szerepének megnyilvánulásait az előzőkben már igyekeztem elemezni az irányított tévénézés, a megbeszélés, a figyelem szempontjából, a következő adatok a gyerekek szocializáltsága és a szülők foglalkozása, társadalmi helyzete közötti összefüggést kívánják érzékeltetni.
Az anyák szerepét a szocializációs folyamatban erőteljesebbnek tekintik, általában ők töltenek több időt a gyerekekkel, az ő hatásuk kisgyermekkorban a legerőteljesebb. Megfigyelhető, hogy az értelmiségi anyukák gyerekei a legjobban szocializáltak, utána következnek a szellemi foglalkozásúakéi, majd az otthon, gyesen lévő anyukák képesek a leginkább pozitívan befolyásolni a gyerekek szocializációját. Az ügyintéző és a szakmunkás foglalkozású szülők esetében a válaszok alapján középkategóriába sorolhatók a gyerekek – itt már nő az egyedül tévézés aránya, a korhatáros filmeket is többen nézhetik. Ott találhatók a legrosszabb értékek, ahol mindkét szülő segédmunkás, vagy egyikőjük nem dolgozik, a családi problémák itt jelennek meg leginkább a gyerekek válaszaiban, ők a legkevésbé szocializáltak.

Konklúzió

A televíziózás mennyiségi és minőségi változói és a család szocializációs hatásai összefüggenek.
- Azok a gyerekek, akik olyan közegben nőnek fel, ahol nincsenek meg a szocializációhoz szükséges szülői „értékek”, többet nézik a televíziót, leginkább agresszív tartalmú műsorokat, így azok romboló, káros hatása érvényesül az amúgy is gyenge szocializációban.
-Azokban a családokban, ahol jobban figyelnek a gyerekekre és több időt töltenek velük, a tévézés bizonyos keretek közé szorul, de még mindig nem valósul meg a valódi kontroll és kommunikáció, ott a gyerekek „vívódnak” a szülői példák és a televízióban látott példaképek értékei között, már jobban szocializálódnak, de még könnyen befolyásolhatják őket a média hatásai.
Az igazi értékeket közvetítő, a társadalmi osztályzás szerinti értelmiségi családokban lényegesen kevesebb tévézés figyelhető meg, minőségileg az ismeretek gyarapítására alkalmazzák a tévét, és legyen akár lehetőségük az agresszív tartalmú műsorok nézésére, ezek nem befolyásolják kialakulóban lévő erkölcsi rendszerüket, társadalmi szerepeik megtanulását, jól szocializáltak, jól kommunikálnak.
Az agresszivitás szempontjából értékelve az eredményeket, a vizsgált gyerekeknél is érvényesülnek azok a tendenciák, amelyek meghatározóak a képernyős erőszak szempontjából: a gyerekek kevésbé érzékenyek mások szenvedéseire vagy fájdalmaira, félelmetesebbnek érzik az őket körülvevő világot, konfliktusaikat gyakrabban oldják meg agresszív módon.
Miután a televízió mindenütt jelen van, hatása minden korlátozás, tiltás ellenére érezhető, ezért e médium által okozott káros hatások visszaszorításához nemcsak a családok szükségeltetnek, hanem a társadalom szabályozó funkciói is.
Az utóbbi években, a kiszolgáltatottságot enyhítendő, egyre fontosabbá válik a gyerekek és a média viszonyának szabályozása, ezért mára már több jogszabály is foglalkozik ezzel a témakörrel.
A cél az, hogy a gyerekek személyiségfejlődését pozitív hatások érjék, a médiumok törekedjenek az erkölcsi értékek közvetítésére.
- Ehhez azonban nemcsak a törvényi szabályzások betartására van szükség, hanem arra is, hogy a különböző érdekeket képviselő médiaszereplők – a műsorszolgáltatók, hirdetők, producerek – és a befogadók „képviselői” – a szülők, a pedagógusok, a pszichológusok – együttesen találják meg a negatív hatásokat csökkentő megoldásokat.

http://www.oki.hu

#1 Dr.BauerBela

---