Tévénézési szokások
Második rész
Általában a gyerekek tévénézési szokásait is célozzák a kutatások,hogy mikor és hogyan néz televíziót egy adott témakörben, figyelembe véve azt is, hogy mennyire irányított ez a tevékenység.A tévézés mennyisége szerint három szint különíthető el:
-keveset néz televíziót (hétköznap reggel, iskolába indulás előtt, hétvégén délelőtt),
- mérsékelten sokat néz (délelőtt, este)
- és masszívan tévéző (egész nap, még éjjel is).
-A tévénézés mennyisége életkoronként oly módon változik, hogy kisgyermekkortól fokozatosan nő a képernyő előtt eltöltött idő egészen a kisiskolás időszak első éveiig, majd egy kis stagnálás után 12 éves korban éri el a csúcsát, utána pedig csökkenés jellemző.
- A nyolcvanas években az Egyesült Államokban végeztek felmérést arra vonatkozóan, hogy egy átlagos gyerek mennyi időt tölt a képernyő előtt és mennyit az iskolában. Az eredmények szerint 14 éves korukig a gyerekek átlagban 22 ezer órát töltenek tévézéssel, míg 11 ezer órát az iskolában Megfigyelhető, hogy a masszívan tévéző gyerekek többsége fiú, a vizsgálatban szereplő korcsoporton belül a 10-11 évesek, és a projekciós kérdésekre adott válaszaik alapján az is látható, hogy agresszívebbek, mint a kevesebbet tévéző társaik.
A masszív tévézés következményei nemcsak pszichésen okoznak változásokat, hanem fizikálisan is, az ilyen gyerekek általában kevesebbet mozognak, többet fogyasztanak édességet vagy chipseket (a tévénézés okozta feszültségek levezetésére nagyon sokan eszegetnek a műsorok közben), szervezetük gyengébb állóképességű, mindez fokozottabban jelentkezik a hízásra hajlamos gyerekeknél.
Ezeknek a gyerekeknek romlanak a társas kapcsolataik, a közös játékok, beszélgetések helyett előnyben részesítik a televíziót, szociálisan egyre zártabb világban élnek, ha nincs meg a napi televíziós „adagjuk”, dühvel, agresszivitással vagy hisztériával reagálnak a környezetükre.
-Nagyon változó a masszív tévézés kiindulópontja. Sokszor az élet gondjaitól (családi veszekedések vagy a család megélhetési nehézségei) való menekülést szolgálja, ahogy az egyik fiú5 nyilatkozta: „Legalább a tévétől nem hallom őket.” Az állandó tévénézés oka lehet a „villanypásztor” effektus, a szülők figyelmetlensége, nemtörődömsége, hiszen egyszerűbb már kisgyermekkortól a tévére bízni a gyerekek nevelését.
-A gyerekek nagy arányban néznek este, sőt még éjjel is televíziót, amely a nyugodt alvást gátolhatja, hiszen a félelmet keltő vagy csak egyszerűen lármás, sok izgalommal járó történetek izgatják az idegrendszerüket, és így az alváshoz szükséges agykérgi gátlások nem jönnek létre. A gyerekek fáradtabbak, ingerlékenyebbek, ha nincsen meg a 8–11 éves korban szükséges tíz és fél órás alvásmennyiségük.
-Ahhoz, hogy a gyerekek aktív pihenése elérje a célját, napi legalább egyórás „teljes” kikapcsolódásra van szükség (futkározásra, sportra), hogy az agyi vérellátás megfelelően működjék. Ha összeadjuk az iskolában eltöltött, a délutáni tanulásra fordított időt és a tévénézés időtartamát, akkor kétségessé válik, van-e valóban ilyen időszak a gyerekek napi elfoglaltságai között.
Szüleikhez hasonlóan a gyerekek is felgyorsult életet élnek, amelyet a televízió is gerjeszt, hiszen minél rövidebb idő alatt kell minél több információt eljuttatnia közönségéhez. A gyors tempó befolyásolja a koncentrálóképességet, az összpontosítást.
Lényeges kérdés, hogy a gyerekek korosztályuknak megfelelő műsorokat néznek/nézhetnek-e, vagy a korhatár már nem jelent gátlást..
A 18 éven felülieknek szóló filmeknél egyértelműen az egyedül nézők vannak többségben, ez félelmetes tendenciának tűnik, ha a műsorok tartalmára gondolunk – horror, thriller, pornó a leggyakoribb ebben a kategóriában. Ezek a gyerekek kedvenc műsorukként elsősorban a horrort jelölték meg,sokan választották kedvenc műsorként a krimiket is, volt, aki a szexfilmeket sorolta kedvencei közé.
Enyhíthet a televízió negatív hatásain, ha megbeszélhetik a látottakat, ha valakitől megkérdezhetik a gyerekek mindazt, amit esetleg nem értenek.
- Sok esetben úgy tűnik, hogy mindenről van véleményük, mindenhez „értenek” egy kicsit, és ezért sokszor nem kérdeznek. A televízió révén egyfajta „álműveltségre” tesznek szert, mindenről hallanak, látnak információkat, ez a fajta tudás viszont sokszor csak a ráismerés szintjén marad meg.
-A látottak megvitatása segítheti az így szerzett tudás elmélyítését.
A megbeszélés módjai között is különbséget kell tenni, igazán jónak az tekinthető, ha a film vagy műsor közben van erre lehetőség.
-A nyolcéveseknél még jellemző, hogy megbeszélik a szülőkkel a látottakat, a 10-11 évesek viszont már inkább egyedül dolgozzák fel a műsort, és ha valamit nem értenek, azt is inkább barátaiktól, testvérüktől kérdezik meg, mintsem egy felnőttől, legritkábban a tanítótól.
-A kortárs csoportok hatása így fontos szerephez jut, meghatározó a vezéregyéniség, ugyanis az ő véleménye lesz mérvadó a többiek számára. Ez a műsorok kiválasztásánál is megmutatkozik, egy-egy film vagy sorozat azért ér el magasabb nézettséget a gyerekek körében, mert „trend” azt nézni, és ahhoz, hogy a csoportból ne lógjon ki valaki, ismernie kell a beszédtémát adó műsort.
-A gyerekek többségénél, irányított a kiválasztás, vagyis a szülők határozzák meg, mit nézzenek, vagy közös döntés eredménye a műsorválasztás.
-Sok családban a gyerekeknek saját televíziójuk van, így még kevésbé felügyelhető, mi jut el hozzájuk. Akad olyan család is, ahol az dönti el a választott műsort, hogy „kinél van a távirányító”,
Csatornák és műfajok
Az ismert és a kedvencként megjelölt televíziós csatornák választéka igen nagy, a kerületekben működő kábeltelevíziós szolgáltatás révén bőséges a választék..
„Itt vannak a legizgalmasabb meg legviccesebb filmek”/ hangzik a gyerekek véleménye, ezt a műfaji eloszlás is alátámasztja, hiszen első helyen a vígjátékok és úgymond izgalmas filmek állnak.
Érzelmi reakciók
Már a csecsemők képesek arra, hogy érzelmeket éljenek át: örömöt, dühöt vagy éppen haragot. Az ezekhez tartozó arckifejezések egyetemesek, könnyen felismerhetők.-Mégis szükséges a gyerekek érzelmi fejlettségének bizonyos szintje ahhoz, hogy az észlelés után értékelni is tudják a látottakat.
- Elsődleges érzelmeikhez – mely egy szűkebb készlet – a kisgyermekkor elején csatlakoznak a másodlagos érzelmek, melyeket a másokhoz való viszony vált ki, amely érzelmeket „énre vonatkoztatónak” is nevezik.
A mesék világa
Amikor meséről beszélünk, többnyire olvasott vagy élőszóban előadott történetre asszociálunk, holott a mai gyerekek már inkább a vizuális mesére, a televízióban, videón látott megfilmesített történetre gondolnak, ahol a verbalitás háttérbe szorul.-A mesék a gyerekek életében az első „külön világ” megteremtését szolgálják, különféle helyzeteket, fantáziavilágot teremtve. 4-5 éves korban alakul ki a mesét hallgató viselkedésmód amikor a gyerekek teljesen átadják magukat a hallottaknak, a mesét mesélő viselkedését – hangjának megváltozását, intonációjának különlegességét – érzékelve, maguk is átlépnek a rendkívüli dolgok birodalmába.
-Kettős tudattal fogadják be a mesét: egyrészt tudják, hogy bizonyos dolgok nem léteznek, csak a mesében, másrészt borzasztóan izgulnak a varázslatok sikerességén, a csodatévő lámpa működésén, a tündérek varázslatán.
A mesék egyik visszatérő motívuma az átváltozás. Míg az írott meséknél a hallgató fantáziájának fejlesztésére szolgál ennek elképzelése, addig a rajzfilmekben megteszik ezt a gyerekek helyett. A vágástechnikák fejlődésével valóban varázslatosan történnek meg az átalakulások egyik pillanatról a másikra, sokszor viszont ijedtséget okoznak „hirtelenségükkel”. A mesék segítségével átélik a veszély és megmenekülés érzetét, amit nem tehetnek meg a valóságban, azt megtehetik a mesehősökkel azonosulva a mesevilágban.
A mese a vágyak teljesülésének világa.
8-9 éves korban annyiban változik meg a mesebefogadás, hogy a valósághű meséket kedvelik jobban. Érdeklődésük előterébe azok a történetek kerülnek, amelyek elképzelhetőek a hétköznapi életben is – a rajzfilmalkotók törekednek is erre, például a Mentőosztag vagy a Sharon naplója című mesében olyan szereplőket alkottak, akik élete izgalmas, ugyanakkor egyszerű emberek, hétköznapi gondokkal, örömökkel.
A 10-12 éves gyerekekre már az ideálkeresés jellemző, kedvenc mesefiguráik megtestesítik azt az életet, amilyenre ők is vágynak, bennük látják felnőttnek magukat.
A rajzfilmekre vonatkozó kérdések értékelésénél el lehet különíteni a klasszikus rajzfilmeket, illetve az akciórajzfilmeket. Utóbbiakat a gyerekek a klasszikusokhoz viszonyítva sokkal izgalmasabbnak, érdekesebbnek tartják, talán ismeretlenségük miatt is.
A gyerekek többségében az akciórajzfilmhősöket helyezik előtérbe, azzal indokolva, hogy ők legyőzhetetlenek és erősek. Második helyen a klasszikus mesék szereplői találhatók, majd a humor képviselői.
Az agresszív hatások
Az agresszió középpontjában az áll, hogy egy adott cselekedet mások szándékos bántalmazására irányul. Az agresszív viselkedés fejlődését meghatározza, hogy a gyerekek hajlamosak utánozni „az idősebb szerepmodellek viselkedését” valamint az, hogy a társadalom bizonyos szintig még jutalmazza is az agresszív viselkedést.A harag a gyerekeknél a hatodik hónap körül fejlődik ki, akkor, amikor valamilyen tevékenységük – elérni vágyott céljuk – kudarcot vall. Ekkor még nem ismerik fel a céljuk elérését gátló akadály és a kudarc közötti összefüggést, hiányzik belőlük az erőszakosság.
- Egyéves korban viszont már megjelenik a dac és agresszió, a harag érzelme támadó jellegű lesz
- Különböző lehet az agresszió cél- és eszközrendszere, az instrumentális típus esetében azért agresszív a gyerek, hogy célját elérje, az indulati agresszió esetében belső indíttatása van arra, hogy a másiknak fájdalmat okozzon. Ezek keveredhetnek egymással, éppúgy, mint a filmekben.
A gyerekek számára a televízióban ábrázolt erőszak megértése folyamatosan változik növekedésük, értelmi fejlődésük, tapasztalataik révén. Kisgyerekkorban az egyes történéseket, így az agresszivitást is önálló cselekményként kezelik a gyerekek, nem foglalkoznak kiváltó okaival, illetve következményeivel
-Nem követik az események láncolatát, nem hozzák összefüggésbe a látott jeleneteket, így az a szülői vélekedés, hogy miért ne nézhetne ilyen filmeket a gyerek, hiszen a rossz úgyis elnyeri méltó büntetését a végén, nem állja meg a helyét, mert szülői magyarázat nélkül a film befejezése is különálló egységet jelent, nem kapcsolódik szervesen az előzőleg látottakhoz. Az erőszakos jelenetek jóval félelmetesebbnek, szorongáskeltőbbnek tűnhetnek a gyerekek számára, mint a későbbi életkorokban.
Kisiskoláskorban már megértik az erőszakos cselekedet motivációját, valamint az agresszív viselkedés következményeit, mégis a filmek gyors tempója ezt sokszor megnehezíti.
A kereskedelmi csatornák megjelenésével nálunk is elterjedt a reklámokkal megszakított filmvetítési forma, bár első pillantásra úgy tűnik, hogy a reklámpercek cseppnyi feloldódást engednek a film pergő izgalma vagy épp brutalitása közben, az előzőek alapján ez káros a gyerekekre, éppen ezért hatványozottabban fontos a szülői jelenlét, a kommunikatív filmnézés.
Az, hogy mennyire válik követendő példává az agresszívan cselekvő személye, nagyban függ a gyerekek személyiségétől is, a bizonytalan, befolyásolható gyerekek függetlenül attól, hogy az előzőkben leírt szellemi érési folyamat mely szakaszában tartanak, gyakran utánozzák a sikeresnek vélt, célját mindig elérő hőst, azzal sem törődve, hogy céljai eléréséhez milyen eszközöket használt. Ezek a gyerekek kevésbé gátlásosak, ha erőszakról van szó.
A főszereplővel való azonosuláskor a néző közvetett érzelmi élményeket szerez, minél inkább megtörténik az azonosulás, annál nagyobb feszültséget, stresszt él meg a befogadó, és minél erőteljesebb az agresszivitás megjelenése, annál erősebben éli át. Ha nem vezetik le a feszültséget, akkor a következő hasonló típusú élmény már halmozódik, előbb-utóbb „robbanásra” késztetve a pszichét, valami tevőlegeset kell véghezvinnie a befogadónak ahhoz, hogy újra nyugalmi állapotba kerüljön.
Bizonyos nézetek szerint ennek elkerülésére az a megfelelő módszer, ha az agresszív viselkedést minden esetben büntetik.
.
Szocializáció
A társas fejlődés mellett a személyiségalakulás folyamata a leglényegesebb, amelynek során a gyerekek elsajátítják a társadalom értékeit, normáit, megtanulják a különféle társadalmi szerepekben lehetséges és elvárható viselkedést.A szocializáció már a gyerekek megszületésével elkezdődik, és felnőttkorban is tart; de míg a gyerekkori szocializációban nagyon sok a tanító, oktató, kondicionáló elem, addig felnőttkorban már inkább észrevétlen és akarattalan a folyamat.
Ahhoz, hogy a szocializáció megvalósuljon, szükség van az identifikációra, a felnőttel, a szülővel való azonosulásra. A gyerekek ekkor arra törekednek, hogy olyannak tűnjenek, olyanok legyenek, úgy viselkedjenek, mint környezetük meghatározó személyiségei. A szociális szerepek elsajátításakor olyan tanulási folyamat megy végbe, amelyet ritkán tudatosítanak tanításként a szülők. A szocializáció akkor „sikeres”, ha végül a gyerekek ésszerűnek és szükségszerűnek fogják fel a számukra betartandó szabályokat.
A család az első szocializációs kötelék, ez az első kiscsoport az egyén és a társadalom között.
-Szocializációs szerepe szinte pótolhatatlan, ezt bizonyítja például, hogy a kényszerűségből állami gondozottá vált gyerekek mennyire hátrányos helyzetűek a családban nevelkedő gyerekekhez képest, mennyivel nehezebb számukra a beilleszkedés.
- A család szocializáló hatása leginkább a pubertáskorig érezhető, ekkortól kezdve azonban szerepe áttevődik a kortárscsoportokba. Kutatások foglalkoztak azzal, hogy a családban végbemenő változások (válások, egyszülős háztartások, házasságon kívül született gyerekek) miként befolyásolják a gyerekek szocializációját, s az eredmények szerint az egyik szülő hiánya, a fiúk esetében az apa hiánya hátrányosan érintheti a gyerekek szocializációját.
Az anyák szerepét a szocializációs folyamatban erőteljesebbnek tekintik, általában ők töltenek több időt a gyerekekkel, az ő hatásuk kisgyermekkorban a legerőteljesebb. Megfigyelhető, hogy az értelmiségi anyukák gyerekei a legjobban szocializáltak, utána következnek a szellemi foglalkozásúakéi, majd az otthon, gyesen lévő anyukák képesek a leginkább pozitívan befolyásolni a gyerekek szocializációját. Az ügyintéző és a szakmunkás foglalkozású szülők esetében a válaszok alapján középkategóriába sorolhatók a gyerekek – itt már nő az egyedül tévézés aránya, a korhatáros filmeket is többen nézhetik. Ott találhatók a legrosszabb értékek, ahol mindkét szülő segédmunkás, vagy egyikőjük nem dolgozik, a családi problémák itt jelennek meg leginkább a gyerekek válaszaiban, ők a legkevésbé szocializáltak.
Konklúzió
A televíziózás mennyiségi és minőségi változói és a család szocializációs hatásai összefüggenek.- Azok a gyerekek, akik olyan közegben nőnek fel, ahol nincsenek meg a szocializációhoz szükséges szülői „értékek”, többet nézik a televíziót, leginkább agresszív tartalmú műsorokat, így azok romboló, káros hatása érvényesül az amúgy is gyenge szocializációban.
-Azokban a családokban, ahol jobban figyelnek a gyerekekre és több időt töltenek velük, a tévézés bizonyos keretek közé szorul, de még mindig nem valósul meg a valódi kontroll és kommunikáció, ott a gyerekek „vívódnak” a szülői példák és a televízióban látott példaképek értékei között, már jobban szocializálódnak, de még könnyen befolyásolhatják őket a média hatásai.
Az igazi értékeket közvetítő, a társadalmi osztályzás szerinti értelmiségi családokban lényegesen kevesebb tévézés figyelhető meg, minőségileg az ismeretek gyarapítására alkalmazzák a tévét, és legyen akár lehetőségük az agresszív tartalmú műsorok nézésére, ezek nem befolyásolják kialakulóban lévő erkölcsi rendszerüket, társadalmi szerepeik megtanulását, jól szocializáltak, jól kommunikálnak.
Az agresszivitás szempontjából értékelve az eredményeket, a vizsgált gyerekeknél is érvényesülnek azok a tendenciák, amelyek meghatározóak a képernyős erőszak szempontjából: a gyerekek kevésbé érzékenyek mások szenvedéseire vagy fájdalmaira, félelmetesebbnek érzik az őket körülvevő világot, konfliktusaikat gyakrabban oldják meg agresszív módon.
Miután a televízió mindenütt jelen van, hatása minden korlátozás, tiltás ellenére érezhető, ezért e médium által okozott káros hatások visszaszorításához nemcsak a családok szükségeltetnek, hanem a társadalom szabályozó funkciói is.
Az utóbbi években, a kiszolgáltatottságot enyhítendő, egyre fontosabbá válik a gyerekek és a média viszonyának szabályozása, ezért mára már több jogszabály is foglalkozik ezzel a témakörrel.
A cél az, hogy a gyerekek személyiségfejlődését pozitív hatások érjék, a médiumok törekedjenek az erkölcsi értékek közvetítésére.
- Ehhez azonban nemcsak a törvényi szabályzások betartására van szükség, hanem arra is, hogy a különböző érdekeket képviselő médiaszereplők – a műsorszolgáltatók, hirdetők, producerek – és a befogadók „képviselői” – a szülők, a pedagógusok, a pszichológusok – együttesen találják meg a negatív hatásokat csökkentő megoldásokat.
http://www.oki.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése