2017. augusztus 4., péntek

13 tanács gyermekkel strandoláshoz

13 tanács gyermekkel strandoláshoz

Gyerekkel strandolni nem felhőtlen pihenés, minden pillanatban rajta kell tartanunk a szemünket. A biztonságos strandolás érdekében 13 tanácsot adunk.

A nyári kánikulában a gyerekek és a felnőttek egyaránt szívesen hódolnak a strandolás örömeinek. De legyünk őszinték, gyermekkel nem annyira felhőtlen a pihenés, minden pillanatban rajtuk kell tartanunk a szemünket, ha meg akarjuk óvni őket a rájuk leselkedő veszélyektől. Akár az otthoni medencében fürdünk, akár a Balatonon vagy a tengerparton, előfordulhat, hogy a nyaralást baleset vagy betegség keseríti meg. Lássuk, mit tehetünk a biztonságos strandolás érdekében!

hirdetés

1. Kicsi gyerek akár félméteres vízben is megfulladhat

Sajnos minden évben előfordul néhány tragédia, amikor kisgyermek fullad különféle vizekbe. A legtöbb baleset a családi medencékben történik: egy pici gyerek alig fél méteres vízbe is bele tud fulladni.

2. Úszni nem tudó gyereket ne hagyjunk magára

Hat éven aluli, illetve 12 évnél fiatalabb, úszni nem tudó gyermeket soha ne engedjünk egyedül vízbe, ne hagyjunk felügyelet nélkül medence közelében. Ha fürdőzünk, gondoskodjunk megfelelő felszerelésről: a karúszó, mentőmellény, úszógumi jó szolgálatot tehet, de felnőtt felügyelete nélkül teljes biztonságot nem ad. Csónakba, vizibiciklire csak mentőmellénnyel engedjük a gyerekeket!

3. Óvatosan a vízbe ugrálással

Gyakran következik be baleset vízbe ugrás során is. Veszélyes lehet, ha kicsi vízbe ugrunk fejest, ez nyakcsigolya sérüléshez vezethet. Legyünk óvatosak: győződjünk meg a víz mélységéről és arról, hogy nincs-e a vízben valamilyen akadály (pl. kő, cölöp) mely balesetet okozhat.

4. Természetes vízben adjunk a gyerekre vízi szandált

Gyakori balesetet okoznak a vízben található éles tárgyak: üvegszilánk, kagyló, éles kő megvághatja a lábunkat. A tengeren fürdőzők emellett találkozhatnak tengeri sünnel, korallal is, ami szintén kellemetlen napokat tud szerezni a rátaposóknak. Természetes vizekben ezért adjunk vízi szandált a gyermekre, ezzel megelőzhetjük a hasonló baleseteket. A fürdőkben a nedves, csúszós burkolat okozhat balesetet, érdemes papucsban közlekedni, megfogni a gyerekek kezét.

5. Készítsük fel a gyereket rá, ha esetleg elveszik a strandon

A zsúfolt strandokon a sok gyerek között egy szempillantás alatt szem elől téveszthetjük a gyerekünket. Magyarázzuk el a nagyobb gyerekeknek, hogy ha nem találja a szüleit, akkor ne essen pánikba, ne induljon a víz felé, hanem kérjen segítséget: a legtöbb strandon van hangosbemondó, mely jó szolgálatot tehet.

6. Állatok a vízben

A tengeri fürdőzés során a legfélelmetesebb állat a cápa, de cápatámadástól a legritkább esetben kell tartanunk. Veszélyesek lehetnek azonban a medúzák, lehetőleg kerüljük el őket, probléma esetén forduljunk orvoshoz. Hazánkban szerencsére nincsenek különösebben veszélyes állatok, bár néhány hattyú okozta sérülés előfordul. Csodáljuk meg, de ne zavarjuk az állatokat.

7. A kicsiket még a legnagyobb kánikulában se vetkőztessük meztelenre

Amikor megérkezünk a strandra, igyekezzünk árnyékos helyre táborozni. Ha van nálunk úgynevezett félsátor (ez árnyékot ad, de jár benne a levegő), akkor nem kell óránként változtatni a helyünket, hogy árnyékban maradhassunk. Minél kisebb a gyermek, annál inkább igaz, hogy ne tartózkodjunk a tűző napon - kiváltképp a déli órákban. Használjunk megfelelő naptejet, fehér vászonsapkát. A kicsiket ne vetkőztessük meztelenre még a legnagyobb kánikulában is hagyjunk rajta egy vékony napozót. Figyeljünk oda a megnövekedett folyadékigényre: itassuk sokat a gyerekeket, az anyatejes babákat gyakrabban tegyük mellre.

8. A gyerekek és a felnőttek is előszeretettel pisilnek a fürdővízbe

A strandokon rendszerint sok ember zsúfolódik össze, különösen jellemző ez a gyermekmedencékre illetve a természetes vizek gyermekpancsolójára is. A gyerekek egy része még nem szobatiszta, de a vizsgálatok szerint minden ötödik felnőtt is rendszeresen belepisil a fürdővízbe. Így könnyen jutnak különféle baktériumok, vírusok a vizekbe. A meleg víz kiváló táptalaj a kórokozók számára, így viszonylag kevés víz lenyelése is panaszokat okozhat. Rendszerint néhány napig tartó hányás, hasmenés, hasfájás, esetenként láz jelentkezik a gyerekeknél. Ilyenkor fontos a gondos folyadékpótlás, lázcsillapítás, heves panaszok esetén forduljunk orvoshoz.

9. Ha víz kerül a fülbe

Egy alapos fürdőzés során rendszerint víz kerül a gyermekek fülébe, mely a külső hallójárat gyulladásához vezethet. Ilyenkor viszketés, fájdalom jelentkezik, a fülkagyló nyomásérzékeny lehet, időnként váladékozást is megfigyelhetünk. Láz, hurutos tünetek nem kísérik a betegséget. Orvosi vizsgálatot követően antibiotikumot tartalmazó fülcseppel, gyulladáscsökkentőkkel kezelhető, súlyosabb esetben orvossággal átitatott gézcsíkot helyezünk a hallójáratba.

10. A szemekre leselkedő veszélyek

Ha kórokozókkal fertőzött víz, esetleg homok jut a gyermek szemébe, kötőhártya-gyulladás kialakulásához vezethet. Ha a gyerek szemébe szennyeződés került, alaposan öblítsük ki tiszta vízzel. Vírusos eredetű fertőzés esetén fájdalom, égő viszkető érzés jelentkezik, bakteriális gyulladás gennyes váladékozást okoz. Kezelése szemcseppel történik, ez orvosi vényre kapható a gyógyszertárakban. A gyerekek szeme igen érzékeny, védjük az erős napsugárzástól! Főleg a homokos tengerparton mérhető igen magas UV sugárzás, viseljünk jó minőségű napszemüveget!

11. Ha csíp a pisi

A vízben előforduló kórokozók húgyúti fertőzést is okozhatnak, ez kislányoknál valamivel gyakrabban fordul elő. Ilyenkor arra panaszkodnak a kicsik, hogy csíp a pisi, esetleg azt vesszük észre, hogy pisiléskor sír, vagy nem akar vizelni a gyermek. Ezt a panaszt komolyan kell venni, mert kezeletlen esetben akár vesemedence gyulladáshoz is vezethet, amelynek igen súlyos szövődményei is lehetnek. Ilyenkor vizeletvizsgálat szükséges, az orvos ez alapján dönt a kezelésről.

12. A lábgomba megelőzhető

A meleg, nedves testfelületek a gombák kedvelt területei. Könnyen szembesülhetünk a lábak gombás fertőzésével, ilyenkor rendszerint a lábujjak között fájdalmas, vörös, viszkető, nedvedző területek jelennek meg. Megelőzhetjük, ha fürdőzés után mindig szárazra töröljük a gyermek lábát, kiszárítjuk a papucsát.Nagyobb leányok esetén már számolnunk kell a hüvelygomba által okozott panaszokra is, ilyenkor fehéres folyás jelentkezik, égő, viszkető érzés teszi igazán kellemetlenné a betegséget. Kezelése megfelelő gombaellenes kenőccsel, szükség esetén hüvelykúppal (orvosi javaslatra) lehetséges.

13. Mit (ne) együnk a strandon?

A nagy melegben hamar megromlanak az ételek, ezért gondosan válasszuk meg, hogy milyen elemózsiát viszünk magunkkal. Étkezés előtt a strandon is mossunk kezet. A strandokon található büféket rendszeresen ellenőrzik, ennek ellenére a gyermekeknek nyers tojást tartalmazó ételeket lehetőleg ne adjunk. Lehetőleg frissen készített, jól átsütött ételeket válasszunk.

#1 Dr.BauerBela

Allergiás kontakt dermatitis okai, kezelése

A bőrre kerülő vegyszerek, irritáló anyagok, illetve a bőrrel tartósan kontaktusban lévő kozmetikumok vagy egyéb anyagok allergiás kontakt dermatitist (bőrgyulladást) okozhatnak az arra érzékeny egyénekben. A genetikai hajlamon alapuló allergiás ekzema (ekcéma) immunválasz eredményeként jelentkezik, többnyire dózisfüggő módon.

Tünetek

A szenzibilizáció hetek-hónapok, néha hosszú évek alatt alakul ki, de kivételesen egyetlen kontaktus is kiválthatja. Ez az idő függ az adott anyag érzékenyítő képességétől, koncentrációjától, a behatás idejétől, vagyis hogy mennyi ideig érintkezik a bőrrel. Ilyenkor a kontaktus területén a bőr élénk hyperaemias (piros), apró hólyagok is keletkezhetnek, melyek könnyen felnyílnak és nedvedző, később pörkkel fedett sebecskék is keletkezhetnek.

Tünetek lefolyása

A bőrtüneteket szubjektív panaszként viszketés kísérheti. Amennyiben az adott allergénnel való érintkezés tartósan fennáll, akkor már krónikus folyamatról beszélünk, melyet az érdes tapintatú és hámló bőrtünetek jellemeznek, sokszor mély berepedezésekkel. Előfordulhat hosszabb expozíció esetén, hogy a bőrtünetek a test egyéb területén szimmetrikusan szóródnak, olykor az egész testen is megjelenhetnek. Fontos hangsúlyozni, hogy a kialakult érzékenység az egész élet során fennáll, bár az allergénexpozíció kerülése után idővel az érzékenység szintje csökkenhet.

Kontakt irritatív dermatitis

A kontakt irritatív dermatitis szintén gyakori bőrbetegség. Elsősorban bőrizgató hatású kémiai anyagok (sav, lúg, detergensek) a bőrrel való érintkezés helyén direkt károsítják a bőrt. Kialakulásában komplex folyamatok játszanak szerepet, de individuális és környezeti hatások is közrejátszanak létrejöttében. Az exogén provokáló tényező által kiváltott ekzema bárkin kialakulhat, csak az érintett bőrfelületen jelentkezik.
Az allergiás kontakt dermatitisszel ellentétben a szóródás nem észlelhető. Immunfolyamatot nem indukál, kialakulása dózisfüggő, és a klinikai tünetek kialakulása egyfázisú, vagyis az irritatív vagy toxikus károsodás után javulás következik. Általában éles széllel jellemezhető erythaema (bőrpír) alakul ki, majd vesiculák (hólyagok) megjelenése figyelhető meg, végül a későbbi szakaszban már a pörkképződés és a hármas dominál.

IKONOGRÁFIA

1-

#1 Dr.BauerBela

AZ ÉRZELMEK FEJLŐDÉSE: KÖTŐDÉS, ÉRZELMI SZABÁLYOZÁS ÉS ÉRZELMI INTELLIGENCIA

Kötődés és kötődési zavarok

A legintenzívebb emberi érzelmek nagy része az érzelmi kötelékek kialakítása, fenntartása és megújítása során áll elő. (Bowlby, 1979, 69.)
Az érzelmek egyik alapvető funkciója az emberi viszonyok kialakítása, összetartása és szabályozása. Az érzelmeknek ez a funkciója szinte minden életkorban kimutatható, de talán a legjobban csecsemőkorban azonosítható. Ennek az az oka, hogy az anya-gyerek kapcsolat érzelmi szabályozása alapvető az egyén és a faj túlélése szempontjából egyaránt. Az anya-gyerek viszony fenntartása, a gyerek anyja mellett tartása megelőzi azt, hogy a gyermek elkalandozzon elsődleges gondozójától. Sok-sok tízezer évvel ezelőtt ez olyannyira fontos volt a túlélés szempontjából, hogy úgy tűnik, külön viselkedéses rendszer alakult ki a gyermeknek az anya közelében tartására. A gondozó fizikai közelségének kiváltására számos viselkedés alkalmas, így például a sírás, a mosoly, a hangadás, a vizuális-motoros viselkedés, az arc eltakarása kézzel és így tovább. Az olvasó ezeket könnyen azonosíthatja, ha az anya-gyerek interakciót ebből a szempontból megfigyeli. Az ilyen magatartásra adott válasz alakítja a gyermek gondozóval kapcsolatos elvárásait. Ennek az ad jelentőséget, hogy gyermekkori kötődésünk feltehetően jelentősen befolyásolja serdülőkori és felnőttkori érzelmi tapasztalatainkat is.
A kötődés elméletét eredetileg Bowlby és munkatársai dolgozták ki (lásd történeti áttekintésként Ainsworth és Bowlby, 1991). A kötődési elmélet rámutat arra, hogy az anya nem csupán a táplálék és a szükségletek kielégítésének forrása, hanem jelentős funkciót tölt be a gyermek érzelmi fejlődésében is. A kötődési elmélet az anya-gyerek kapcsolat négy fontos jellemzőjével írható le röviden: a közelség keresésével, a biztonságos menedékkel, a szeparációra mutatott tiltakozással és a biztonságos bázissal (lásd Feeney és Noller, 1996 összefoglalóit):

A közelség keresése az elsődleges gondozó, rendszerint az anya megközelítését, a közelében maradást és a kontaktus fenntartását jelenti. A gyermeknek fontos, hogy elsődleges gondozóját a közelében tudhassa, lássa, vagy más módon kontaktusban legyen vele.
A biztonságos menedék arra utal, hogy az anya a megnyugvás, a támogatás és a megerősítés forrása. A gyermek számára a hirtelen, ijesztő események esetén az elsődleges gondozó az a menedék, ahova visszatérhet, ami megnyugvást ad.
A szeparációs tiltakozás arra vonatkozik, hogy az anyától való elválás distresszreakciót vált ki. Az olvasó jól ismerheti azt a helyzetet, amikor az elsődleges gondozó elhagyja a szobát, és a gyermek azonnal sírni, tiltakozni kezd. Ilyenkor gyakran csak a szülő megjelenése nyugtathatja meg a gyermeket.
A biztonságos bázis azt jelöli, hogy a kötődés tárgya biztonságos kiindulási pont a környezet felfedezéséhez és a környezettel való interakcióhoz. Az anya jelenlétében a gyermek nyugodtan fedezi fel a körülötte lévő fizikai és társas világot. Ilyenkor gyakran az is elegendő, hogy a gyermek hátratekintsen és ellenőrizze azt, hogy a gondozó jelen van-e még.

A fejlődés előrehaladtával a kötődés tárgya, illetve tárgyai változnak: az elsődleges gondozó szerepét fokozatosan a kortársak, illetve felnőttkorban a partner(ek) veszik át abban az értelemben, hogy a kötődés fenti funkcióit ők töltik be, szemben az elsődleges gondozóval, akinek a szerepe az életkorral párhuzamosan egyre csökken. Az imént ismertetett négy jellemző jól értelmezhető és kimutatható természetesen némileg más formákban az intim párkapcsolatban élők viselkedésében is (Hazan és Shaver, 1987; Ur- bán, 1996).
A kötődési elmélet továbbá azt is hangsúlyozza, hogy csecsemő- és gyermekkori tapasztalatainkat egész életen át hordozzuk magunkban. Ezek az élmények többé-kevésbé állandóságot biztosítanak, és meghatározzák érzelmeinket, viselkedésünket és emberi kapcsolatainkat. A kötődési elmélet szerint ennek alapjai azok a viszonylag tartós belső munkamodellek, amelyeket a körülöttünk lévő társas világról és saját magunkról kialakítunk. A munkamodelleken Bowlby (1980) azokat a belső mentális reprezentációkat érti, amelyeket személyes élettörténetünk és személyközi élményeink nyomán kialakítunk magunkról és a szociális világról, különösen az abban lévő fontos személyekről. A munkamodellek természetesen először az anya- (elsődleges gondozó-) gyerek kontextusban fejlődnek ki. Egyrészt tartalmazzák a gondozó viselkedés mentális reprezentációját, azaz az elsődleges gondozó elérhetőségét, válaszkészségét, másrészt reprezentálódik maga az egyén is, például az, hogy mennyire méltó a gondozásra, figyelemre. A munkamodellek kialakulását követően az ezekben megjelenő elvárásokat, kognitív reprezentációkat visszük tovább az újabb kapcsolatokba. Feltételezhetően a munkamodel- lek képezik az alapját a kötődési viselkedés stabilitásának oly módon, hogy automatikusan és tudattalanul működve ellenállnak minden nagyobb mértékű változásnak, és a személyiség olyan lényegi részévé válnak, amelyek folyamatosan befolyásolják szociális tapasztalatainkat (Collins és Read, 1994).
Gyermekekkel és majmokkal végzett empirikus kutatások, megfigyelések nagymértékben támogatják a kötődési elmélet állításait. Klasszikusan Harlow kísérleteit hozzák fel példának a fiatal majmok érzelmi-társas fejlődésének vizsgálatára. A kísérletük lényege, hogy a majmokat anya nélkül neveljék oly módon, hogy a kismaj- mok semmilyen fiziológiai szükségletükben sem szenvedtek hiányt. Ugyanakkor a ketrecekben anyapótlékot is elhelyeztek. Voltak olyan kis- majmok, akik szőrrel borított, mások szőr nélküli, úgynevezett drótanyát kaptak, és voltak olyanok is, akik egyedül vagy csak saját társakkal nevelkedtek. Jól megfigyelhető volt, hogy az anya nélkül nevelkedő kismajmok társas-érzelmi fejlődése jelentősen lemaradt, ráadásul a felnőttkori társas képességeik, szexuális aktivitásuk és – ha egyáltalán anyák lettek – anyai viselkedésük jelentős zavart szenvedett. Az a megfigyelés, hogy a majmok, ha erre volt lehetőségük, akkor a szőranyát választották a drótanyával szemben, még akkor is, ha a drótanyán helyeztek el cumisüveget, arra a fontos megállapításra vezette a kutatókat, hogy a kismajmoknak a kontaktus, a szőrbe való kapaszkodás fontos volt. Míg táplálkozni a kényelmetlen drótanyára másztak át, idejük nagyobb részét a szőranyán töltötték. A megfigyelések szerint a szőranya egyben biztonságos bázist is nyújtott a kismajmok- nak, akitől kiindulva felfedezhették a világot. Mindezek ellenére a szőranya nem elégséges az igazi anya helyettesítésére, bár a kontaktus biztonsága megvolt, de az anyával való érintkezés, játék, együttlét hiánya jól tükröződött a majmok későbbi életében. Ezek a majmok agresszívek voltak, nem tudtak játszani a többiekkel. Az anyától való izoláció a társas készségekben is jelentős kárt okozott. Harlow arra is kísérletet tett, hogy megvizsgálja, hogyan lehetne helyrehozni az izolációból eredő fejlődési elmaradásokat vagy torzulásokat. A legsikeresebb próbálkozás a fiatalabb ún. majomterapeuták bevezetése volt:
„Ezek a fiatalabb kismajmok még elég kicsik ahhoz, hogy keressék a testi kontaktust más majmokkal, ráadásul olyan gyengék voltak, hogy semmilyen veszélyt nem jelentettek a félelemteli hat hónaposokra. Három hónapos korukban ezek a kis rézuszmajmok még csak kezdik tanulni a társas játékot. A kismajmokat együtt tartottuk a nagyobbakkal. Körülbelül öt hónap alatt látszólag teljes javulás nyilvánult meg az izolációban nevelkedett majmok viselkedéses zavaraiban, és az egyéves egyéni terápia hatására a társas szerepek és szabályok mentén zajló játék és társas érintkezés alakult ki.” (Harlow és Mears, 1983.)
Jelentős tanulság az, hogy a szociális játék lényeges tényező lehet az izoláció káros hatásainak ellensúlyozásában. A játéknak nyilvánvaló jelentősége van abban, hogy a személyt felkészítse a felnőtt világ szerepeire és szabályaira (Plutchik, 1994).
A terület másik klasszikus vizsgálati elrendezése az ún. idegen helyzet (lásd 4. fejezet). A kötődés kialakulása alapvető része az életünknek, de bizonyos esetekben kialakulása zavart szenvedhet, ami legszembetűnőbben a gyermekkori abúzust vagy elhanyagolást szenvedőknél, valamint az intézetekben nevelkedő gyerekeknél figyelhető meg. Az ilyen gyermekcsoportok vizsgálata nyomán a kötődési zavarok két főbb típusát jellemzik a mentális problémákat leíró rendszerek: a gátolt vagy deviáns típusú reaktív kötődési zavart, valamint a gátlástalan diffúz kötődési zavart (lásd DSM-IV, 1997). Az előbbi elsősorban az elhanyagolás kapcsán figyelhető meg, míg az utóbbi inkább az intézetekben nevelkedettek körében tapasztalható (Zeanah, 1996). A gátolt vagy deviáns típusú reaktív kötődés esetében a gyermek nem az életkorának megfelelő társas viselkedést mutatja: vagy gátolt, vagy éppen túlmozgásos és ellentmondásos viselkedést mutat. Ilyenkor a gyermek viselkedésében hol a közeledést, hol az ellenállást figyelhetjük meg. A gátlástalan diffúz kötődési zavart mutató gyermekekre ezzel szemben a válogatás nélküli szociabilitás, barátkozás és a megfelelő személyek iránti kötődés kimutatásának problémája jellemző. Ilyenkor a gyermek például túlzottan barátságos még a viszonylag idegen személyekkel is.
A hivatalos felosztás mellett érdemes figyelembe venni Zeanah (1996) javaslatát arra, hogy szélesítsük ki a kötődési problémák körét. Szerinte a kötődés három különböző problémája állhat elő: a kötődés hiánya, a kötődés zavara és a kötődés megszakadása. A kötődés hiánya esetében a gyermek megfelelő kognitív érettség mellett sem alakít ki kötődési preferenciát valamely személy irányában. A zavart kötődés esetében azonban arról van szó, hogy a gyermek zavartan alkalmazza a szülőt mint biztonságos bázist vagy biztonságos menedéket. Ez a zavar kifejezetten a gondozó-gyermek viszonyra korlátozódik. A gyermek ilyenkor túlságosan függ, csüng az elsődleges gondozón, és szélsőséges gátoltsága és/ vagy szorongása révén alig explorálja környezetét. Ennek a másik véglete, amikor a gyermek túlságosan könnyen eltávolodik az elsődleges gondozójától (rendszerint az édesanyjától), anélkül hogy időnként visszatekintene rá, vagy ellenőrizné, hogy ott van-e. Ez esetleg veszélyes szorongáskeltő helyzetekben sem történik meg, ráadásul a gyermek nyughatatlan viselkedésével veszélyes helyzetekbe sodorhatja saját magát. A kötődés zavarának specifikus megjelenési formája, amikor a gondozó és a gyermek szerepe felcserélődik. Ilyenkor a gyermek túlzott mértékben, az életkorához képest nem megfelelő intenzitással aggódik az elsődleges gondozó érzelmi jólléte miatt. A kötődés megszakadása akkor áll elő, amikor a gyermek elveszíti az elsődleges gondozóját válás, elhalálozás, baleset vagy valami más okán. A felnőtt veszteségéhez képest a gyermek vesztesége ilyenkor jóval súlyosabb, amennyiben ez a harmadik életév előtt történik meg, mivel ebben az életkorban az elsődleges gondozó különösen kiemelt szerepet játszik a gyermek érzelmi életében.
Összefoglalva, a kötődési elmélet felhívja a figyelmünket arra, hogy a gyermek kiegyensúlyozott érzelmi fejlődésének letéteményese az a szociális környezet, ami körülveszi. Az elsődleges gondozóknak nem csupán a fizikai szükségletekre kell fókuszálniuk, hanem a gyermek már szinte születéskor meglévő társas biztonsági szükségleteit is ki kell elégíteni ahhoz, hogy a gyermekből elégedett, a világra nyitott, szeretni képes felnőtt alakuljon ki.
Az érzelmek fejlődése és az érzelemszabályozás
Az érzelmi fejlődés lényeges kérdése az érzelmek kifejezésének és az érzelmek szabályozásának módjai és változásai a gyermekek növekedése során. Néhány szerző az előbb tárgyalt kötődési stílus problémáját is elsősorban érzelmi szabályozási problémának tekinti. A gyermek érzelmi fejlődésének kiindulópontját azok az érzelmi jellemzők képezik, amelyeket jobbára örökletes tényezők határoznak meg, és korán megjelennek a gyermek viselkedésében. Ezeket a jellemzőket átfogóan temperamentumnak nevezzük. Az érzelmekkel kapcsolatos temperamentumjellemző az emocionalitás (Buss és Plo- min, 1984), ami csecsemőkorban arra vonatkozik, hogy a gyermek mennyire ijedős, mennyire könnyen lesz dühös vagy kezd sírni, illetve mennyire könnyű megnyugtatni. Az érzelmek szabályozása során további fontos, temperamentummal is összefüggő jellemző a gyermek kont- rolláltságának mértéke, aminek ellentéte az im- pulzivitás (Buss és Plomin, 1984). A kontroll az érzelmek területén leginkább úgy határozható meg, hogy belső állapotunkat vagy érzelmeinket mennyire fejezzük ki, vagy mennyiben hagyjuk, hogy érzelmeink a viselkedésünket irányítsák (lásd pl. énkontroll, Block és Kremen, 1996). Például ha dühösek vagyunk a főnökünkre, akkor ez a kontroll határozza meg azt, hogy kifejezzük a dühünket, és esetleg szélsőséges esetben megütjük a főnökünket, vagy éppen, bár dühösek vagyunk, de ezt nem mutatjuk ki. Újabb tanulmányok (Eisenberg, Fabes, Guthrie és Rei- ser, 2000) az érzelem és a viselkedésszabályozás különböző mértéke szerint a gyermekek három csoportját különböztették meg, nevezetesen az alulkontrolláltakat, az optimális szinten kont- rolláltakat és a túlkontrolláltakat.

Az alulkontrollált gyermekekre a magatartás és a figyelem kontrollja csak alacsony szinten jellemző, ők hajlamosabbak az irritabilitásra és az impulzív viselkedésre.
A túlkontrollált gyermekekre a gátoltság, a félénkség, az agresszió kerülése jellemző, ők hajlamosak visszavonulni a társaktól.
Az optimális szinten kontrollált gyermekekre a magabiztosság, az érzelmi labilitás hiánya és a magatartás, valamint a figyelem regulációja a jellemző.

Az empirikus eredmények szerint a kontroll optimális szintje vezet a sikeres szociális alkalmazkodáshoz (Eisenberg et al., 2000). Az érzelmek regulációja (Southam-Gerow és Kendall, 2002) ugyanakkor az érzelmek kontrolljánál rugalmasabb mechanizmus, mivel az érzelmi események dinamikus szabályozásával és a helyzethez való illesztéssel áll kapcsolatban, nem csupán az érzelmek kontrolljával. Hiszen esetenként a helyzet azt is megkívánhatja, hogy a személy érzelmileg felkészüljön, „felspannolja magát” az adott helyzetre, például versenyben vagy vizsgahelyzetben. Az érzelmek szabályozása a temperamentum és a családi környezeti tényezők, elsősorban a szülői nevelői stílus kölcsönhatásában fejlődik ki, és a mentális egészség, valamint az érzelmi kompetencia lényeges meghatározója.
Az érzelmek kifejezésére a gyermekek már korán képesek, bár a kezdetekben az érzelmi kifejezések meglehetősen korlátozottak. Ugyanakkor négyéves korra a gyermekek többsége képes a felnőttekéhez hasonló érzelemkifejezésekre (Lewis, Sullivan és Vasen, 1987, idézi Southam- Gerow és Kendall, 2002). A legtöbben egyetértenek azzal, hogy két-három éves korban a gyermekek képesek a szégyen, a büszkeség és a bűntudat helyzetnek megfelelő kifejezésére. Az érzelmek kifejezésére szolgáló nyelv kialakulása már a tizennyolcadik hónap körül megfigyelhető, a gyermek hároméves kora után gyorsan kialakítja az érzelmekkel kapcsolatos oki következtetések képességét (Southam-Gerow és Kendall, 2002). A gyermek a fejlődés során az eszközök széles tárházát sajátítja el, amivel képes az érzelmi állapotát szabályozni. Ugyanakkor ez a képesség a szülőkkel és másokkal való érintkezések nyomán fejlődik. A külső segítség a gyermekeknek különösen akkor fontos, ha valami intenzív negatív érzelmet kiváltó esemény történik. Ilyenkor a külső segítség formája nagymértékben függ az esemény természetétől (pl. „Ez katonadolog”; „Az anyu megpuszilja a bibit, és már nem is fog fájni”; „Gyere, folytassuk a játékot!”). Ugyanakkor a felnőttek segítségével átélt tapasztalatok elősegítik az érzelmi reguláció további fejlődését (Kopp, 1989). Az érzelmi reguláció tipikus példája a kimutatási szabályok alkalmazása. Kutatások azt mutatják, hogy már hároméves korban is képesek a gyermekek az érzelemkifejezésükön módosítani, amennyiben az nem egyezik meg a felnőttek elvárásaival (Southam-Gerow és Kendall, 2002).
Az érzelemszabályozás egyik kritikus pontja az érzelmi megértés, ami több szempontot is magában foglal, nevezetesen

az érzelmi kifejezések felismerését,
az érzelmek okainak és hatásainak megértését,
az érzelmek kulcsingereinek azonosítását magunkban és másokban,
az összetett érzelmek megjelenésének belátását,
az érzelmi szabályozás megértését.

Southam-Gerow és Kendall (2002) áttekintése alapján két példával illusztrálhatjuk az érzelmi megértés fejlődését. A legkorábban az érzelmi kifejezések felismerése azonosítható, különösen az arckifejezések felismerése, amit már nagyon fiatal, tízhetes csecsemőknél is megfigyeltek. Ezzel szemben az érzelmek okainak és hatásainak azonosítása a gyermek kognitív fejlődésével párhuzamosan alakul ki. Kezdetben elsősorban a gyermek először a helyzethez kötődő jellemzőkből, külső okokból következtet az érzelmekre, majd egyre inkább átveszi ennek a szemléletnek a helyét a belső oktulajdonítás. Például a helyzeti oktulajdonítás: „Azért vagyok mérges, mert eltörött a játékom.” A belső oktulajdonítás ezzel szemben: „Azért vagyok mérges, mert eltörött az a játékom, amit nagyon-nagyon szerettem.” A gyermekben a fejlődés során folyamatosan változik és fejlődik az érzelmi megértés, valamint az érzelmi reguláció. Ennek sikeressége számos tényezőtől függ. Mindenesetre úgy tűnik, bár a longitudinális megfigyeléses adatok erre vonatkozóan még hiányoznak, hogy az érzelmi szabályozás fejlődésének sikeressége hozzájárulhat a gyermekből vált felnőtt boldogulásához. A gyermekkor kognitív és érzelmi fejlődése képezi az alapját az érzelmek megfelelő alkalmazásának felnőttkorban, amiben, úgy tűnik, meglehetősen nagy egyéni változatosságok figyelhetők meg. Ennek leírására vezették be újabban az érzelmi intelligencia fogalmát, amelyet eddig elsősorban a felnőtteknél vizsgáltak.

Érzelmi intelligencia

Az érzelmi intelligencia annak ellenére, hogy meglehetősen új fogalom, jelentős publicitást kapott szakmai és hétköznapi körökben egyaránt. Világossá vált, hogy az intelligencia, az absztrakt gondolkodás képessége, ahogy azt az intelligenciatesztekben mérjük, nem jól jósolja be a sikerességet a hétköznapokban és a munkában. A másokkal való érintkezés és együttműködés során nemcsak absztrakt fogalmakkal dolgozunk, hanem életünk legtöbb helyzetében a saját és a mások hangulataira és érzelmeire vonatkozó információkat is fel kell dolgoznunk, döntéseinket ennek figyelembevételével kell meghoznunk. Azok, akik a megfelelő helyen, a megfelelő módon, a megfelelő mértékben képesek az érzelmeiket kifejezni és szabályozni, sikeresebben oldhatják meg saját és mások problémáit. Ennek a felismerése tükröződik az érzelmi intelligencia fogalmában. Az érzelmi intelligencia Salovey és Mayer (1990, 189.) eredeti megfogalmazásában „az a képesség, hogy a személy monitorozza saját és mások érzéseit és érzelmeit, hogy megkülönböztesse ezeket egymástól, és hogy felhasználja ezt az információt gondolkodásában és viselkedésében". A szerzők eredetileg három, majd később (Mayer és Salovey, 1997) négy képességgel jellemezték az érzelmi intelligenciát. Ezek a képességek az érzelmek és az érzelmi információk felhasználására vonatkoznak:
• Mások és saját érzelmeink észlelése, értékelése és kifejezése verbális vagy nem verbális módon: ez olyan képességekre utal, hogy 1. azonosítjuk az érzelmeket saját magunkban, a másik személyben vagy éppen egy designban, zenében vagy történetben; 2. tudatosítjuk saját és mások érzelmeit, valamint az ezekkel összefüggő gondolatokat; 3. különbséget tudunk tenni az érzelmek között, és adekvátan tudjuk kifejezni azokat (Roberts, Zeidner és Matthews, 2001).

Az érzelmek felhasználása a gondolkodás és a cselekvés serkentésére: az a képességünk, hogy érzéseinket lefordítsuk, érzelmeinket felhasználjuk az ítéletekben, a gondolkodásban és a célok melletti kitartásban.
Az érzelmek megértése és elemzése: az a képességünk, hogy meghatározzuk-értelmezzük az érzelmeket, az érzelmek komplex keverékét és az érzelmi átmeneteket.
Az érzelmek szabályozása az érzelmi és intellektuális fejlődés elősegítése érdekében: az a képességünk, hogy nyitottak legyünk saját és mások érzelmeinek és érzéseinek modulációjára az érzelmi és intellektuális fejlődés érdekében. Ez a legmagasabb szintű képesség, ami azt is jelenti például, hogy tudjuk, hogyan nyugtathatjuk meg magunkat vagy éppen másokat erős stressz esetén.

Az érzelmi intelligencia népszerűvé Goleman (1997) könyvével vált és kapott meglehetősen nagy médiavisszhangot. Goleman azonban némileg másképpen értelmezte az érzelmi intelligenciát, mint azt eredetileg Salovey és Mayer megfogalmazta. Goleman (1997) definíciója szerint az érzelmi intelligencia olyan képességeket foglal magában, mint „önmagunk ösztönzése, a frusztrációkkal dacoló kitartás; az indulat fékezése, a vágykielégítés késleltetése; hangulataink kiegyensúlyozása, amely gátolja, hogy a bajban gondolkodásunk összezavarodjon; empátia és a remény". Jól látható a lényeges különbség az eredeti és ez utóbbi definíció között. Míg Salovey és Mayer (1990, 1997) az érzelmi intelligenciát az affektív információk feldolgozásához szükséges mentális képességek készletének tekinti, addig Goleman és mások képességek, motivációs tényezők és személyiségjegyek elegye- ként képzelik el. így Goleman (1997) szerint az érzelmi intelligenciának öt lényeges összetevője van:

A saját érzelmeink pontos és tudatos észlelése és monitorozása.
A saját érzelmeink módosítása és elfogadható kifejezése. Például a szorongás csökkentésének képessége vagy a reménytelenségből való kilábalás képessége.

Mások érzelmeinek pontos észlelése és az azokra való válaszadás.
A társas viszonyok sikeres kezelésének képessége.
Az érzelmek fókuszálása a kitűzött célra, ami magában foglalja a késleltetett jutalmat és az indulatok adaptív áthelyezését és kanalizálását.

Az érzelmi intelligenciával kapcsolatos kutatások még meglehetősen kezdetlegesek, messze nem annyira előrehaladottak, mint azt a népszerűsítő könyvek sejtetni engedik. Korántsem vagyunk tisztában azzal, hogy az érzelmi intelligencia – értelmezzük azt az érzelmek feldolgozásában szerepet játszó mentális jellemzőként vagy talán túlzottan is átfogó személyiségjellemzőként – pontosan milyen mértékben játszik szerepet a sikeres alkalmazkodásban és a boldog és egészséges életben. Figyelmünket a jövőben azokra a kutatásokra kell összpontosítanunk, amelyek erre a kérdésre adnak választ. Ha ez megtörténik, akkor a pedagógusoknak viszont olyan módszereket kell kidolgozniuk, amelyek az érzelmi intelligencia fejlesztésében, a saját és mások érzelmeinek feldolgozásában és szabályozásában játszanak szerepet.

6.2. táblázat - 5.2. TÁBLÁZAT Seattle szociális fejlődési projektjének intervenciói (Lonczak et al. 2002)

1. A tanárok tréningje	• A problémás viselkedéssel kapcsolatos következmények felismerése
1.1. Proaktív oktatás	• Alternatívák kidolgozása és felvetése
• Konzisztens elvárások és gyakorlat az év elejétől	• A kortárs(ak) bevonása alternatívákba
• A viselkedésre vonatkozó világos és explicit instrukciók	3. A szülők tréningje
• Módszerek az apróbb osztálytermi zavarok kézben tartására anélkül, hogy az a munkát megzavarná	3.1. A viselkedés kezelésének készségei
1.2. Interaktív oktatás	• A kivánatos és a nemkívánatos viselkedés megfigyelése és felmutatása
• A tanítás előtt felmérni és aktiválni az ismereteket	• A kivánatos és a nemkívánatos viselkedés megfigyelése és felmutatása
• A tanulás explicit céljainak tanítása	• A viselkedésekkel kapcsolatos elvárások tanítása
• Megtanulandó készségek modellálása	• A kívánatos viselkedésekkel kapcsolatban konzisztens pozitív megerősítések alkalmazása
• A tananyag megértésének gyakori ellenőrzése az anyag bemutatása során	• A nemkívánatos viselkedéssel szemben konzisztens és mérsékelt következmények alkalmazása
• A tananyag újratanítása, amennyiben ez szükséges	• A nemkívánatos viselkedéssel szemben konzisztens és mérsékelt következmények alkalmazása
1.3. Kooperáló tanulás	3.2. Iskolai munkát támogató készségek fejlesztése
• Különböző képességű és hátterű tanulókból álló kisebb csoportok létrehozása	• Megbeszélés kezdeményezése a tanárokkal a gyermek tanulásáról
• Különböző képességű és hátterű tanulókból álló kisebb csoportok létrehozása	• Megbeszélés kezdeményezése a tanárokkal a gyermek tanulásáról
• A csoport teljesítményén keresztül az egyének elismerése	• A gyermek olvasási és számolási készségének fejlesztése
2. A gyermekek társas és érzelmi készségeinek fejlesztése	• A gyermek olvasási és számolási készségének fejlesztése
2.1. Személyközi problémamegoldó készségek	• A tanulást elősegítő otthoni környezet kialakítása
• Kommunikáció	3.3. A droghasználat rizikóját csökkentő készségek („Preparing for the Drug[free] Years")
• Döntéshozatal	• A droghasználattal kapcsolatos családi stratégia kidolgozása
• Tárgyalás-egyezkedés	• A droghasználattal kapcsolatos családi stratégia kidolgozása
• Konfliktusmegoldás	• A droghasználattal kapcsolatos családi stratégia kidolgozása
2.2. Visszautasítással kapcsolatos készségek	• A visszautasítás készségének gyakorolása a gyerekkel
• A társas hatások felismerése a problémás viselkedéssel kapcsolatban	• Önkontrollkészségek használata a családi konfliktusok kezelésére
	• Önkontrollkészségek használata a családi konfliktusok kezelésére
	• Új lehetőségek kialakítása a családban a gyerek részvételének és tanulásának támogatásához

Egyes egészségfejlesztő iskolai programok manapság már nem a nemkívánatos viselkedéseket célozzák meg, hanem sokkal inkább általában a gyermekek érzelmi és szociális fejlődését segítik elő. Például a Seattle (USA) városában bevezetett többéves és többlépcsős szociális fejlődési programban is ezt célozták meg (Lonczak, Abbott, Hawkins, Kosterman, Catalano, 2002). Bár a program végrehajtása napjainkban is tart, már most kimutatható eredményként szolgált az, hogy a programban részt vevő gyerekek jóval később kezdték el például a szexuális életet, valamint kisebb mértékben fordult elő körükben a tinédzserterhesség, mint a vizsgálat kontrolljául szolgáló iskolákba járó gyermekeknél. Ez a hatás különösen az egyébként társadalmilag kiszolgáltatottabb kisebbségi csoportokban volt a leginkább szembetűnő. Fontos megjegyezni, hogy a programban a társas-érzelmi fejlődés elősegítése mellett egy szó sem esett a szexuális viselkedésről. A számunkra nemkívánatos viselkedések megelőzésének (ebben az esetben a túl korán kezdett szexuális élet és a tinédzserterhesség) hatékony módja lehet a gyermekek érzelmi és társas intelligenciájának fejlesztése. Tanulságul az 5.2. táblázatban bemutatjuk ennek a programnak a főbb összetevőit. Vegyük észre, hogy a program a tanárokkal, a szülőkkel és a gyermekekkel való foglalkozást egyaránt magában foglalta, mivel a gyermekek érzelmi és szociális fejlődése nehezen elképzelhető a közvetlen környezet fejlődése nélkül.

#1 Dr.BauerBela

Érzelmi és akarati élet jellemzői óvodás korban

Az óvodáskor jellemzői

A serdülő korosztály mellett az óvodáskor a másik olyan korcsoport, akiknek életében hihetetlenül fontos szerepet tölt be az érzelem, s minden cselekvésük, megnyilvánulásuk érzelmi életükön keresztül befolyásolható, közelíthető meg. Ha azt szeretnénk, hogy figyeljen ránk, ha azt kívánjuk, hogy viselkedésünk igazi minta legyen a számára, ha szeretnénk így vagy úgy hatni rá, ezt csak a szívén-lelkén keresztül tudjuk elérni nála.

Ha az óvodás gyermek érzelmileg nem nyílik meg a felnőtt felé, akkor a nevelő nehezen vagy egyáltalán nem tud rá hatni. Előfordul persze, hogy a szigortól való félelmében látszólag engedelmes, ám ezt a fajta kényszerű viselkedést nem teszi magáévá, nem válik valódi meggyőződésévé. Ennek következtében a diktatórikus elvárásokat, szabályokat nagyobb korában sem fogja beépíteni viselkedésébe.
Szükségszerű tehát, hogy a felnőttek megismerjék az óvodás korú gyermek érzelmi életét és ezen keresztül próbáljanak hatni rá, ill. őszinte, szeretetteljes közelségbe kerülni hozzá. Hogyan lehet mindezt megvalósítani? Milyen legyen a felnőtt, aki ilyen korú gyermeket nevel? Legfontosabb az érzelmi gazdagság, az empátia, azaz tudjon azonosulni a gyermek érzelmi-, és gondolatvilágával.
A kisóvodás gyermek legjellemzőbb érzelme az ún. funkcióöröm. Örül, hogy cselekedhet és tevékenysége révén környezetében változást tud létrehozni. Pl: a "fa-dühöngőn" való kalapálásnál legfőbb örömforrást a kalapáló mozgás jelenti, másrészt viszont örül az ezzel járó hanghatásnak, kopácsolásnak, valamint az egyre lejjebb süllyedő fahenger, "szög" látványának is . Másik példát is mondhatnánk erre: pl. az építőkockákkal való konstruálást. Eleinte csak maga a kockák egymásra pakolása jelent örömöt számára ( ez még funkcióöröm), később azonban már az építés eredményének is örül. Ekkor már magasabb rendű, ún. intellektuális örömről beszélünk.
Az óvodás gyermek érzelmei labilisak, valamint polarizáltak. A labilitás azt jelenti, hogy míg egyik pillanatban boldog és kiegyensúlyozott volt, a másik percben már teljes elkeseredettségbe tud süllyedni. Polarizáltak érzelmei, hiszen rendkívül gyorsan változhatnak egyik végletből ( túláradó jókedv) a másikba ( sírás-szomorúság). Ezt az életkori sajátosságot nem szabad úgy kezelni, hogy a gyerek szeszélyes, hisztis. Tudatos szülőként, nevelőként fel kell ismernünk a fentieket, és képesnek kell lennünk a "síró-pityogó" óvodás arcára mosolyt varázsolni. Kezeljük megértéssel, kellő empátiával a gyermek gondjait, és próbáljunk mindenki számára elfogadható alternatívákat adni a megoldásra. Pl: gyermekünk nagyszabású zsúrt szeretne lakásunkban tartani, ám a szűk hely miatt ez lehetetlen lenne. Mit lehet hát kezdeni a helyzettel? Szervezzünk kerti partit, szülinapi pikniket a közeli rétre vagy menjünk el a baráti társasággal egy vidám kirándulásra. Így a nagy esemény lakáskörülményeink miatt nem marad el, sőt, felejthetetlen élményt jelent majd mindenkinek.
AZ ÓVODÁSKORI ÉRZELMEK:
- Intellektuális érzelmek: Örömöt jelent számára az alkotás öröme, így pl. egy mutatós legó vár felépítése is. Ugyanígy intellektuális örömöt jelenthet a felfedezés, ráismerés, megismerés, azaz a tudás öröme is, melyeket elsősorban játékában él át.
- Erkölcsi-szociális érzelmek: Szociális érzelmek szempontjából döntő jelentőségű a barátválasztás, ill. annak szempontjai. Eleinte azért barátkozik egyik vagy másik társával, mert annak szép autója, csinos ruhája van, a nagyobbak azonban már fontosabb szempont alapján választanak. Nem a külcsín, hanem a belbecs számít nekik, azaz a barátjuk legyen pl. jószívű, kedves, segítőkész. Baráti kapcsolataik a fent említettek szerint eleinte labilisak, ám az életkor előrehaladtával egyre stabilabbá, állandóbbá válnak.
Érzelmi életében egyre jelentősebb szerepet kapnak a lelkiismereti funkciók, hiszen a felnőtt iránti szeretet, az ő megbecsülésük, elismerésük elnyerése arra sarkallja, hogy tevékenységeit minél eredményesebben, pontosabban végezze el.
Az óvodás korra jellemző erkölcsi-szociális érzelmek továbbá: a segítőkészség, együttérzés, örömszerzés, büszkeség, sajnálkozás, részvét, lemondás, mások iránti felelősség , szégyen, irigység is. Említésre méltó érzelem még a féltékenység is, melyet a szeretett személy elvesztéséből fakadó félelem indukál.
A gyermek erkölcsi-szociális érzelmei nem csak a mindennapi élet eseményein keresztül fejleszthetők, de szerepjátékkal, bábozással, dramatizálással is.
- Esztétikai érzelmek: az óvodás gyermek, - a felnőtt mintáján keresztül, - észreveszi és rácsodálkozik a szépre. Gyönyörködteti egy szép virág, egy kellemes dallam, vagy egy hangzatos vers ritmusa is. A nevelőnek óriási feladata, felelőssége van abban, hogy a gyermek fogékonnyá váljon az élet igazi értékei iránt. Fedezzék fel együtt a környezetükben rejlő szépet, jót!

AZ ÓVODÁS AKARATI ÉLETÉNEK JELLEMZŐI:
Az óvodáskorú gyermek életében jellemzően beköszönt az "Én akarom! Én egyedül!" korszak. Önállósulási törekvése egyre nagyobb, egyre határozottabban próbálja saját akarata, elképzelései szerint, egyedül irányítani az eseményeket. Ezek a próbálkozások azonban sok esetben nincsenek összhangban képességeivel, életkori sajátosságaival, lehetőségeivel, ezért gyakran éri őt kudarc. Az óvodás gyermek, ha elképzelései, tervei akadályba ütköznek, kudarcélményt él át, amit életkoránál fogva nehezen visel el. Ez sok esetben dacos, hisztis megnyilvánulásokat okoz.

Mi is az a dac? Miben nyilvánul meg?
- A gyermek szemmel láthatóan kifordul önmagából, se nem lát, se nem hall, úgy hisztizik.
- A felnőtt hiába szól hozzá, hiába próbálja nyugtatni, netán szidni, fegyelmezni, semmire nem reagál.
- Ha a hiszti nyomán netán eléri a hőn áhított dolgot (pl. megkapja az áruházban kiszemelt csokoládét), többnyire már az sem nyugtatja meg, tovább folytatja a jelenetet.

Mit lehet tenni a dacos gyerekkel szemben?
Mivel, mint azt már említettük, a dacreakció során a gyerek se nem lát, se nem hall, környezetével elveszíti kapcsolatát, így a hiszti befejeződéséig értelmetlen lenne bármivel is csitítani. Leghelyesebb, ha úgy teszünk, mintha észre sem vennénk a "műsort", akkor is, ha ez már kellemetlen számunkra. A gyermek észre fogja venni, hogy dühkitörése hiábavaló, nincs semmiféle látható eredménye (nem hogy akaratát nem éri el, de anyu még csak ki sem jön a sodrából), és megtapasztalja, hogy ilyen jellegű próbálkozásai teljesen hiábavalóak. A dac így fokról-fokra enyhülni fog, míg végül megszűnik.
Sokat segíthetünk a dacos magatartás elkerüléséért, kiküszöböléséért, ha életkorának és egyéni képességeinek megfelelő feladatokkal látjuk el a csemetét.
Az óvodáskori akarati élet fejlődésének további jellemzői:
- a feladattudat megjelenése ( már nem csak a cselekvés öröméért tevékenykedik, de maga a feladat elvégzése is motiválja. A munka és a munka célja maga az örömforrás, így ezt önmagában is jutalomként éli meg.
- Tevékenységeiben, játékában egyre állhatatosabb, kitartóbb, melynek egyik jele, hogy mind hosszabb és hosszabb ideig képes egyetlen dologgal foglalkozni.
- a szabálytudat megjelenése: 5-6 éves korban egyre jellemzőbbé válik a szabályokhoz való alkalmazkodás képessége. Ezeket a szabályokat akkor is betartja, ha azok számára nem kedvezőek. (Pl: társasjátéknál meg kell várnia, míg a másik kétszer dob vagy ő egyszer kimarad, stb.)
Előbbi feladatok fontos részét képezik az iskolaérettség meglétének, így fejlődésükre, fejlesztésükre különös hangsúlyt kell fektetni.

#1 Dr.BauerBela

ÉRZELMI FEJLŐDÉS

Érzelmi fejlődés

Egy gyermeknek fokozatosan alakul ki a személyisége, a saját egyéni érzésvilága és viselkedése, amellyel a külső világ történéseire reagál. A társas kapcsolatok, elsősorban a szülő, alakítja kezdetben, hogy hogyan kell egyes helyzetekben viselkednie, mi az adott társadalmi norma. A viselkedésére adott visszajelzések alapján alakul ki benne mi a helyes, a jó, és mi a helytelen, a rossz viselkedés. Igazodnak az elvárásokhoz és a későbbiekben természetes módon alakul ki az erkölcsisége.

A személyiség fontos összetevője az énkép, amely a gyermek önmagáról kialakított képe. Elhatárolja magát a környezetétől, elkülöníti a tárgyakat és saját magát. Felfedezi a testét, a nemeket és a nemek közti különbségeket. Tud céljairól, vágyairól beszélni, ismeri tulajdonságait. Érzelmi kifejezése testi megnyilvánulásokkal is jár. Ha haragszik, toporzékol és kiabál. Ha örül, ugrál és ujjong. Később fokozatosan alakul ki érzelmei kontrollálása, a szélsőséges megnyilvánulások fegyelmezése, a gátlás beépítése, vagyis az önkontroll.

Személyiségfejlődésének a legjobb eszköze a játék. Egy óvodás gyermek mérhetetlenül kíváncsi és jó megfigyelő. A világ történéseit, környezetét a játéka folyamán másolja, a történt eseményeket eljátssza. Belebújik mások bőrébe, ilyenkor lesz orvos, vagy fűszeres, megtörtént és képzelt szituációkban. Az élmények játékban való újraélése sok szorongást, feszültséget is felold, pl az orvostól való félelmet. A történeteket alakítva közösen eljátszhatjuk a szerepek érzelmeit, haragosak lehetünk, nevethetünk, grimaszolhatunk. Ilyenkor a gyermek kiéli az érzelmek testi kifejeződését, ismerkedik vele, hogy pontosan mit érez, és hogy ezzel az érzéssel hogyan birkózzon meg.

Az óvodás korban a kortársakkal való játék is fontos szereppel bír. Az együttjátszás alatt fejlődik a kommunikáció, a változatos szituációk megtanítják őket az osztozásra, az együttműködésre, figyelni fognak egymásra, és megszületnek az első barátságok. Eleinte persze külső szempontok alapján választanak barátot, mert annak szép a ruhája, gyors a kisautója, de később fontosabb szempont lesz a belső érték szerinti választás, jószívű, kedves, stb. Sok baráti érzelmi kötődés ebben a korban labilis, mégsem ritkák az életre szóló, óvodás barátságok.

Egy gyermek érzelmi fejlődését a mesék is elősegítik. Miközben hallgatja a mesét, befelé is figyel. Belső képet készít, ezeknek a segítségével és ugyanannak a mesének újra és újra meghallgatásával oldja feszültségét. Évszázadok óta nem változnak a mesék, tartalmuk hasonló. A rossz elpusztul, a jó viszontagságos megpróbáltatások után elnyeri méltó jutalmát. A pozitív végkifejlet segíti a felgyűlt agressziót, félelmeket, indulatokat a mesehős kalandjaihoz kapcsolódóan feloldani.

A legegyszerűbb módja, hogy a gyermekek lelkivilágáról, érzelmeiről képet kapjunk, ha rajzoltatjuk őket. Érzéseiket tükrözni fogja a rajz témája, az, hogy a papír melyik részére rajzolnak, milyen nagyok vagy kicsit a használt formák, milyen a színvilág.A színek nagyon jó szűrést adnak az érzelmek felismerésére. Ha csemeténk előszeretettel használ erős, élénk színeket, sokkal magabiztosabb, mint a pasztell-színeket használó érzékenyebb és visszafogottabb társa. Ha sok a fekete szín az alkotásban, érdemes odafigyelni, mi történt vele, miért szomorú, mit az, amit nem tud feldolgozni. Figyeljünk rá, hogy gyermekünknek biztonságot nyújtó, szeretetteljes légkört teremtsünk mindig, a későbbi egészséges érzelmi élet alapja #1 Dr.BauerBela

2017. augusztus 3., csütörtök

#1 Dr.BauerBela

Érgyulladás: hétköznapi tünetekkel indul

Érgyulladás: hétköznapi tünetekkel indul

Vaszkulitiszek fajtái, tünetei, kezelésük

A vaszkulitiszek leggyakrabban általános bevezető tünetekkel kezdődnek, mint a láz, testsúlycsökkenés, étvágytalanság, gyengeség és fáradékonyság. Ezen tünetek alapján természetesen sok egyéb betegség felmerül.

A Wegener-granulomatózisban elsősorban a felső és alsó légutakban valamint a vesében zajlik érgyulladás. Ennek megfelelően jelentkezik klinikai tünetként orrmelléküreg-gyulladás, véres orrfolyás, köhögés, beszűrődések a tüdőben és a vese működési zavarát jelző vér- és vizelet-eltérések. A betegség diagnózisát jellegzetes autoantitest (c-ANCA) támasztja alá.

A Churg-Strauss-szindróma szintén főleg a légzőrendszert érinti, jellemző a korábban fennállóasztmavagy szénanátha, jellegzetes fehérvérsejt, az eozinofil sejtek szaporulata a vérben. Mindkét említett kórképnek lehetnek még szemészeti, idegrendszeri, bőr-, ízületi tünetei.

A poliarteritisz nodóza a közepes méretű verőerek gyulladása, ami érintheti a bőrt, veséket, végtagi idegeket, izmokat, beleket, ritkábban a tüdőt vagy a szívet. A betegség leginkább bőrtünetekkel, végtagi idegbántalommal, a hasi szervek keringészavarával és vesetünetekkel jelentkezik.

Hasonló szerveket érint, de a kiserek gyulladása a mikroszkópos poliangiitisz.

A véres orrfolyás is lehet a vasculitis egyik tünete

A Henoch-Schönlein-purpura gyermekkorban a leggyakoribb vaszkulitisz szindróma. Általában jóindulatú folyamat, ami gyakran felső légúti fertőzést követően jelentkezik, de egyes gyógyszerek (penicillinszármazékok, fájdalomcsillapítók) is kiválthatják. Vezető tünetei a bőrön megjelenő lilás pontszerű kiütések (purpurák), ízületi gyulladás, hasi fájdalom, mikroszkóppal kimutatható vér a vizeletben. Igen ritkán figyelhető meg szisztémás érintettség, életveszélyes állapot kialakulása.

A bőr leukocitoklasztikus vaszkulitiszában, mint a neve is mutatja, bőrtünetek jelentkeznek a kiserek gyulladása miatt.

Ugyancsak a kiserek gyulladása áll az esszenciális krioglobulinémiás vaszkulitisz hátterében, ahol jellegzetes, hidegben kicsapódófehérje(krioglobulin) kering a vérben és játszik szerepet a tünetek kialakulásában. Ebben a kórképben már nemcsak bőrtünetek, hanem idegrendszeri tünetek, veseeltérések is jelentkeznek. A betegség gyakran C-vírus okozta májgyulladáshoz (hepatitisz C) társul.

A Kawasaki-kór a közepes méretű verőerek gyulladása, ami elsősorban gyermekekben jelentkezik. A betegségre jellemzőek a láz, nyálkahártya- és bőrtünetek, nyirokcsomó-megnagyobbodás és a koszorúerek gyulladása miatt kialakult szívizomelhalás.

A Takayasu-arteritisz a fő verőér (aorta) és az aorta ágait érintő vaszkulitisz, az úgynevezett "pulzusnélküli betegség". A betegség leggyakrabban 40 év alatt kezdődik, klinikai tüneteit a felső és alsó végtag nagyereinek elzáródása, szűkülete okozza. Jellemző a végtag fájdalma, elsősorban a végtag mozgatására, de lehetnek agyi keringészavar tünetei, izomfájdalom, ízületi panaszok is.

Ugyancsak a nagyerek betegsége az óriássejtes arteritisz, ami főleg 50 év fölött fordul elő, fő jellemzője az újkeletű fejfájás, rágási fájdalom, látászavar és legsúlyosabb tünetként vakság alakulhat ki a homlok-verőér elzáródása miatt. Gyakran társul egy jellegzetes, a válltáj és medencetáj izmainak fájdalmával járó reumatológiai betegséggel, a polimialgia reumatikával.

Hogyan diagnosztizálják a vaszkulitiszeket?

A vaszkulitiszek diagnosztikája a klinikai, immunológiai, szövettani és érfestéses (angiográfia) vizsgálatok kombinációján alapszik.

Kezelés

A vasculitisek kezelése szteroidokkal, azimmunrendszerműködését módosító, illetve a rosszindulatú daganatok kezelése során is alkalmazott készítményekkel lehetséges. Ezen gyógyszerek mellékhatásspektruma nagyon széles, és a gyógyszer alkalmazása során súlyos komplikációk léphetnek fel. Emiatt a vasculitisek kezelése csak kellőképpen felkészült gyógyközpontokban lehetséges.

IKONOGRÁFIA