MUKOKÉLE-A SZÁJNYÁLKAHÁRTYA NYÁLKÁS CISZTÁJA-PEKBEKÉN- Mukokele g

 MUKOKÉLE-A SZÁJNYÁLKAHÁRTYA NYÁLKÁS CISZTÁJA-PEKBEKÉN-

Mukokele gyakran jelenik meg a szájnyálkahártya belső oldalán az alsó ajkak, az íny, a szájpad, vagy a nyelv alatt/ranula/.A ranula. több problémát okozhat, / beszéd,  ragas,  nyelés, zavarai.

Fájdalommentes puha, kerek, domború gyöngyházfényű vagy félig átlátszó felület .Az átmérője 2-10 milliméter lehet általában.

 Mucoceles gyakran mulik el kezelés nélkül. Ne próbálja meg kinyitni, vagy  kezelni. Keresse fel orvosát, a gyermekkel, vagy kérjen a fogorvosi a szaktanácsadást.

 A mirigy eltávolitását eszközölhetik szikével vagy lézerrel. 

#1 Dr.BauerBela

---

SZEPLŐS ARC

#1 Dr.BauerBela

---

Komoly problémát is jelezhet, ha dühös a gyerek

• 
  

Dühkitörés, összeomlás, hisztéria, engedetlenség – majdnem minden gyereknél előfordul, hogy viselkedése váratlan „fordulatot vesz”, ami önmagában még nem kell, hogy okot adjon az aggodalomra. Baj csak akkor van, ha ezt többször megismétli, kedélye pedig rendszeresen ingadozik. Mit tehetnek a szülők és a pedagógusok? A TanTrend most ezt járja körül.

Szülőként, tanárként nehéz jól viselni, és még nehezebb kezelni azt a helyzetet, ha a gyermek dühös lesz, agresszívvá válik. Ez önmagában még nem probléma, hiszen az agresszió és annak megnyilvánulásai formái egy eszköz a gyermek számára, amelynek segítségével belső feszültségén, dühén tud enyhíteni – hangsúlyozza Bojti Andrea gyermekpszichológus. Sigmund Freud – hívja fel a figyelmet Félelem, harag, agresszió című könyvében Ranschburg Jenő – „az agressziót az ember alapvető ösztönének tartotta. Felfogása szerint a harag a frusztrált agresszió következménye: akkor keletkezik, amikor az ösztönzés erős, a körülmények azonban megakadályozzák az agresszió nyílt kifejezését. A harag (…) biztonsági szelep, melyben a fölösleges energia kiáramlik…”
Vannak azonban olyan jelek, amelyek arra utalnak, hogy a dühkitörés több a nem tipikus viselkedésnél. A Child Mind Institute nevű független nonprofit intézet szerint ilyen az, amikor a hisztériás kitörés, dühroham a gyermek fejlődési szakaszához képest időben később történik; ha a gyermek önmaga vagy mások ellen fordul, kárt tesz a környezetében, esetleg fenyeget másokat; viselkedésével bajba sodorja magát az iskolában, a pedagógusok pedig panaszt tesznek rá; magatartása megakadályozza abban, hogy jól kijöjjön más gyerekekkel; dühkitörései konfliktusos helyzetet okoznak otthon, ami a családi életet is negatívan befolyásolja; továbbá ha bosszús lesz, mert azt érzi, hogy nem tud úrrá lenni dühén, s ezért rosszul érzi magát.

Betegség is állhat a háttérben

Az agresszív viselkedés nem múlik el magától, ezért foglalkozni vele, adott esetben szakember bevonásával (neuropszichológiai, pszichológai vizsgálat). Ha gyermekünk rendszeresen érzelmi kitöréseket produkál, az rendszerint a szorongás szimptómája, az első lépés, hogy feltárjuk, mi állhat a háttérben.
Például figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD), amelynek egyik gyermekkori tünete az ellenálló és zsarnokoskodó szociális magatartás. A gyermek nem tesz eleget a kérésnek, vagy azért, mert tudatosan ellenáll, vagy mert elfelejti, hogy mit kell tennie. A hiperaktív, nyüzsgő gyerekek nehezen tudják kontrollálni viselkedésüket, a vizsgálatok szerint az ADHD-s gyerekek több mint 50 százaléknál tapasztalható engedetlenség vagy érzelmi kitörés.
A dacos, dühös gyerekek gyakran súlyos szorongásban szenvednek. Nehezen tudják feldolgozni, ha életükben valamilyen komolyabb változás (testvér születése, válás, költözés, iskolaváltás) áll be, amit igyekeznek leplezni, és szorongani kezdenek. Egy másik ok lehet a trauma, a családi problémák, illetve a mellőzöttség érzése. Azok a gyerekek, akik nehezen birkóznak meg az élethelyzetükkel, nem érzik biztonságban magukat, az iskolákba viszik az otthonról hozott problémáikat, másoknak ártva ezzel – a szakértők szerint leginkább a traumát átélt ADHD-s gyerekek vannak veszélyben.
Drámai összeomlást sajnos az autizmus is okozhat, amely szintén egy ok a sok közül. Gyakori érzelmi kitörés akkor is előfordulhat, ha a gyermeknek gondjai akadnak a tanulással. A nem diagnosztizált tanulási zavar esetén, ha bizonyos tantárgyak nehezen mennek, a diák frusztrálódhat, ingerlékennyé válik, s ahelyett, hogy segítséget kérne, inkább összetépi a házi feladatát, vagy más tevékenységbe fog, hogy gondolatát elterelje a problémáról.
A szenzoros feldolgozási zavar (SPD) egy kevéssé ismert probléma, amelynek elméletét Jean Ayres amerikai gyermekpszichológus dolgozta ki. Az agy ilyenkor nem képes a bejövő ingereket helyesen feldolgozni, ami magatartásbeli, beilleszkedési zavarokkal jár, ezek a gyerekek nehezen birkóznak meg a tanulnivalóval, aminek következtében frusztráltak, agresszívak lesznek. Jellemző az alacsony vagy magas ingerküszöb bizonyos ingerekkel szemben, a megkésett beszédfejlődés és a kommunikációs nehézségek, koordinációs problémák léphetnek fel, előfordulhat diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, figyelmük impulzív, nem tudnak egy dologra koncentrálni, agresszívak, vagy éppen önbizalomhiányban szenvednek.

Dühös a gyermekem, mit tegyek?

A probléma kezelését eddig csak érintettük, most nézzük, hogy mit tehetünk ilyen esetekben. Meg kell tanítanunk a gyermeknek, hogy milyen módon vezesse le feszültségét, mindezt úgy, hogy ne ártson magának és környezetének. Sokat segíthet a mozgás, a sport, és az ott elsajátított készségek, amelyek megtanítják a gyermeket társadalmilag elfogadott módon küzdeni – írja Bojti Andrea.
Az első és legfontosabb, hogy tárjuk fel a probléma gyökerét. Ne tegyük fel a kezünket: álljunk ellen a kísértésnek, hogy úgy vetünk véget a hiszti-rohamnak, ha megadjuk gyermekünknek azt, amit szeretne, ezzel csak azt érjük el, hogy megtanulja, az érzelmi kitörés működik. Maradjunk nyugodtak és következetesek, a kemény és durva válasz, a tiltás csak súlyosbítja a gyermek agresszióját, legyen az verbális vagy fizikai, s fontos, hogy az általunk felállított szabályok ne mondjanak egymásnak ellent.
Ha nyugodtak maraduk, azt a viselkedésmintát állítjuk példának, amit viszont szeretnénk látni. Hunyjunk szemet az apróbb rossz cselekedetek felett és dicsérjük a jót, ha mindenért megdorgáljuk, azzal csak olajat öntünk a tűzre. Legyünk végig konzekvensek: a gyereknek tudnia kell, milyen következménnyel jár a rossz viselkedés, de az is, ha jót cselekszik. S csak akkor üljünk le vele beszélni és kompromisszumot kötni, ha már lenyugodott – és ha már mi is készen állunk a fejmosásra és az „alkukötésre”.
A cikk megírásához az Understood Is My Child’s Anger Normal or Should I Be Concerned? című írását használtuk fel.

#1 Dr.BauerBela

---

Üt, ver, tör, zúz – az agresszív gyerek

Az agresszív gyereket nagyon nehéz jól kezelni. Dühöngés közben nem ér el hozzá az intő szó. Ha egyáltalán szóhoz jutunk mellette.

Ranschburg Jenő szerint agresszió mindig volt és mindig is lesz a gyerekcsoportokban. A gyerekek (főleg a fiúk) már nagycsoportos óvodásként össze-összemérik erejüket, óhatatlanul elkezdik felállítani a közösségen belüli rangsort, hogy utána ismét békességben folyjon tovább az élet. Az ilyen kisebb harcokat nem kell mindenáron megszüntetni (nem is lehet), arra azonban figyelni kell, hogy a rangsorképző agresszió kulturált mederben maradjon.
Ettől eltérő jelenség, ha egy gyerek minden vélt vagy valós, kisebb-nagyobb sérelemre agresszív választ ad. Az is, ha a gyerekek kipécéznek valakit, és „rászállnak”. Ezekben az esetekben a gyerekek, a közösség és önmagunk védelmében is tennünk kell valamit. De mégis mit?

A jutalmazott agresszió hatása
A pszichológia-pedagógia történetének volt egy korszaka, amelyben úgy vélték, hogy az agresszió a felgyülemlett feszültség „kirobbanása”, ezért a gőzt időnként ki kell engedni, hogy utána újra megfelelően tudjunk működni. Ebből a feltevésből fakadt az a (téves) következtetés, hogy az agresszív gyereknek jót tesz, ha verekedős, háborús filmeket néz, ilyen számítógépes játékokat játszik, vagy ha kifejezetten agresszivitásra késztetik: adja ki a dühét, kiabáljon, vagy püföljön egy párnát. A kutatások azonban ezt az elméletet nem igazolták. Voltak kísérletek, amelyek ugyan azt mutatták, hogy csökken bennünk a feszültség, ha megtoroljuk a bennünket ért sérelmet, azonban, ha a környezet jóváhagyja, sőt jutalmazza az agresszív viselkedést, az általában fokozza a későbbi agresszív megnyilvánulásokat.
De térjünk vissza a mindennapi életbe! Létezhet egyáltalán olyan helyzet, amikor szülőként vagy pedagógusként jutalmaznánk az agressziót? Létezhet. Ha egy kislányról derül ki, hogy verekedős, a szülei többnyire teljesen nyíltan és őszintén elítélik a viselkedését. De ha fiúról van szó, könnyen lehet, hogy megdorgálják, de lelkük mélyén büszkék rá, hogy belevaló a gyerekük, aki nem hagyja magát. Ezt a rejtett, csak a metakommunikáció szintjén megjelenő elismerést a gyerek persze megérzi. (Lányoknál inkább a verbális agressziót erősíti meg a környezet ezen a módon.)
A másik fajta közvetett jutalmazási mód az, amikor a gyerek rájön, hogy ha eleget balhézik, megkapja, amit szeretne. Ha veszekszik, tör-zúz, vagy ha önmaga felé fordítja az agressziót, és a falba veri a fejét, végül úgyis ő győz – így egyre gyakrabban alkalmazza ezt a módszert.
A jutalmazás tehát valójában nem segít abban, hogy a gyerek „kiengedve a gőzt” békésen élje mindennapjait. Az agresszió támogatása inkább fokozza az agresszív viselkedés megjelenésének esélyét.

A büntetett agresszió hatása
Ahogy az agresszív viselkedés támogatása, úgy a büntetése is csak látszólag jó döntés. Ugyan kísérletek igazolták, hogy az a viselkedéstípus, amiért a gyerek következetesen büntetést kap, ritkábban jelenik meg (mert fél a következményektől), a kutatásokból kiderül, hogy az agresszív viselkedésért enyhén büntetett gyerek még agresszívebb lesz, mint előtte, mert a büntetés nem kelt benne komoly félelmet, viszont fokozza a frusztráltságát, dühössé teszi. Azok a gyerekek pedig, akik komoly büntetést kaptak nemkívánatos viselkedésükért, ritkábban voltak agresszívak nyíltan, hiszen féltek a további büntetéstől, viszont az agresszió sokszor tört náluk a felszínre szimbolikus formában: játék során vagy éppen valamilyen szokatlan, furcsa viselkedés képében. A súlyos büntetések megtörhetik az egészséges személyiségfejlődést, és kóros irányba tolhatják.
A büntetés másik hátrányos hatása, hogy többnyire csak addig hat, amíg a gyerek tudja, hogy figyelik, vagy tudja, hogy kitudódhat, amit csinál. Ha nincs mitől félnie, akkor felszabadul a gátlás alól. A kiserdő szélén kínozhatja a macskát, összefirkálhatja a liftajtót, rajzszöget csempészhet a tanár székére, a csúszda mögött elveheti a kisebbek homokozóvödrét. A belső értékrend nem változik, a gyerek viselkedése továbbra is kívülről szabályozott.

A jó modell
A fent említett kísérletekben nemcsak az enyhe, illetve a komoly büntetés hatását vizsgálták, hanem azt is, hogy milyen mértékű agresszió jellemzi azt a gyereket, akit nem vagy csak ritkán büntetnek az agresszív viselkedés miatt. Kiderült, hogy voltak agresszív megnyilvánulásaik, de korántsem annyi, mint azoknak, akik enyhe büntetést kaptak. Az ok az, hogy akit nem büntetnek (gyakran), abban nem marad tüske, ami feszültséget kelt, ezért aztán nincs az agressziónak üzemanyaga. Ráadásul, mivel nem kell félniük a megtorlástól, ezek a gyerekek a mindennapi élet elkerülhetetlen frusztrációira azonnal reagálhatnak: lehetnek ott és akkor dühösek, haragosak, és a probléma megértésében vagy feldolgozásában számíthatnak szüleik segítségére. Egyben megfelelő modellt is kaphatnak, hogy hogyan kezeljék a feszültségüket.
Goodenough szerint a szülő önuralma a legjobb garancia a gyermek önuralmára. Ha a gyerek rendszeresen azt látja, hogy a számára fontos felnőttek higgadtan kezelik a nehézségeket, nem esnek kétségbe, és nem lesznek dühösek, akkor ők maguk is hasonlóan fognak viselkedni kritikus helyzetekben. Ha a szülő frusztráció hatására dühöng, másokat hibáztat, tör-zúz vagy üt, akkor a gyerek is ezt a modellt veszi át, hiszen nem áll más minta a rendelkezésére. Szomorú tény, hogy ezek a gyerekek az éles konfliktushelyzetekben érzik elemükben magukat, hiszen ez számukra az ismerős, az otthonos. Szeretnek verekedni, veszekedni, hisz ebben van gyakorlatuk. Hazai pályán pedig elég nehéz hatni rájuk.

Hormonbomba
Vannak gyerekek (és felnőttek is), akik egyáltalán nem tűrik a frusztrációt. Akár szándékosan, akár véletlenül bántja meg őket valaki, ugranak, hogy megtorolják. Valójában ilyenkor az agyat elárasztó stresszhormon gátolja a gondolkodást, nem hagy lehetőséget a helyzet objektív megítélésére, csak kiadja az ősi parancsot: „Üss vagy fuss!” A stresszhormonra való túlérzékenység csecsemőkorban alakul ki, többnyire azoknál jelenik meg, akiket a korai időszakban sokat hagytak sírni, és akiket sokat hagytak egyedül. Vizsgálatok alapján az ilyen gyerekeknek és felnőtteknek az átlagnál fejletlenebb a homloklebenyük, amely a viselkedés tervezéséért, a társadalmi gátlásokért és a problémamegoldó képességért is felelős. Ebben a helyzetben stressz hatására értelmezés és problémamegoldás helyett egyszerűbb, ősibb reakció jelenik meg: az agresszió.

Hogyan segítsünk a gyereknek az óvodában?

• Dühöngés közben a gyerek nem képes a kifinomult gondolkodásra: „hegyi beszéd” helyett szorítkozzunk határozott, rövid utasításokra, ne féljünk fizikailag is jelezni a határokat: fogjuk meg a kezét, nézzünk a szemébe, vagy tereljük ki másik helyiségbe!
   
• Éles helyzetben ne firtassuk, hogy „ki kezdte”! Elsődleges cél a dühöngés, verekedés leállítása. Amikor már minden békés, akkor beszéljük meg a felekkel az esetet!
   
• Ne ragaszkodjunk a bocsánatkéréshez, csak javasoljuk! Ha a gyerek dühe elmúlt, és felfogta, hogy jogtalanul tett kárt valakiben/valamiben, úgyis bocsánatot fog kérni. Ha még mindig jogosnak érzi a dühét, és ennek ellenére bocsánatot kell kérnie, csak a frusztrációját növeljük, ráadásul képmutatásra tanítjuk.
   
• Játsszunk olyan drámajátékokat, amelyek során megtanulnak a gyerekek agresszió nélkül, asszertív módon kommunikálni!

Hogyan segítsünk a szülőknek?

• Osszuk meg a fenti tanácsokat velük is!
   
• Javasoljuk az agresszív gyerek szüleinek, hogy írassák be őt sportolni! A keleti harcművészetek által képviselt filozófia (önuralom, magunk és mások tisztelete, csapatszellem) például segíthet csökkenteni az agresszív megnyilvánulásokat, és az agressziót elfogadható mederbe terelni.
   
• Éreztessük velük beszélgetéseink során, hogy nem az esetleges nevelési hibáikra szeretnénk rávilágítani, hanem együttműködnénk a változásban!
   
• Ha kóros folyamatokat, jeleket látunk, kérjünk segítséget az óvodapszichológustól!

#1 Dr.BauerBela

---

3 jel, amire figyeljünk, mert bajra utalhat!

 Minél kisebb egy gyermek, annál nehezebben tudjuk megfejteni, vajon mi bánthatja, érhette-e bármilyen rossz élmény. Sokszor a szülő csak azt érzi, valami megváltozott gyermeke körül, valahogy egyre furcsábban viselkedik. Cikkemben összegyűjtöttem 3 olyan jelet, amire érdemes odafigyelni, mert jelezheti a bajt. Ön tapasztalta már, hogy gyermeke olyan furcsán viselkedett, megváltozott, és maga sem értette mi történhetett? Ha igen, ossza meg velünk!

 Nem kell nagy dolgokra gondolni, sokszor elég csak egy ijesztő mesefilmet néznie a kicsinek, és máris elkezd félni, nehezen alszik el, többször sír stb. A kisgyermekek lelki világában nehéz eligazodni, és jellemzően nagyon érzékenyek a környezetből jövő ingerekre, legyen szó egy családi veszekedésről, kistestvér születéséről vagy egy hangosan ugató kutyáról. Sok-sok helyzetet felvázolhatnék most azzal kapcsolatban, mi okozhat traumát egy gyereknek, de szóljon ez a cikk inkább azokról a jelekről, melyekre különösen érdemes odafigyelni, ha azt érezzük, valami történhetett gyermekünkkel.

Induljunk ki abból a helyzetből, amikor a szülő csak azt érzi, valami megváltozott. Ilyenkor persze igyekszik mindenáron kitalálni, mi az oka a gyerek furcsa viselkedésének, de sokszor falakba ütközik. Minél kisebb, minél érzékenyebb, minél visszahúzódóbb ugyanis a gyerek, annál kevésbé fogja elmondani, mi bántja. Persze az okok megtalálása közel sem olyan egyszerű, de éljünk a gyanúperrel, hogy valami történhetett, ha az alábbi dolgokat tapasztalja:

1. Furcsa szokások felvétele

 Mindenképpen gyanúra adhat okot, ha azt észleli, gyermeke furcsa, bizarr szokásokat alakít ki magának. Gondoljunk itt akár az önbántalmazó viselkedésre (fej ütögetése, körömrágás stb.) de lehet szó az alvási szokások megváltozásáról vagy érthetetlen félelmekről bizonyos helyzetekben. Ha jobban belegondolunk, leginkább szorongást, félelmet gyaníthatunk a háttérben.

2. Megváltozott viselkedés

 Szintén érdemes odafigyelni akkor, ha azt látja, gyermeke viselkedése némiképp megváltozott. Az addig csendes visszahúzódó gyerek elkezd agresszívan viselkedni, vagy fordítva a nagyszájú, cserfes kissrác egyszer csak elhalkul, kerüli a táraságot. Sokszor az indokolatlan sírás, feltűnően szomorkás hangulat egyértelmű jele a bajnak.

3. Panasz az oviból/iskolából

 Essen szó végül egy nagyon fontos dologról, amit semmiképpen nem szabad elbagatellizálni! Akkor ugyanis, ha már a kívülállók számára is feltűnik a gyermek furcsa, megváltozott viselkedése mindenképpen el kell gondolkoznunk, vajon mi történhetett vele. Általában azt szoktam mondani a hozzám forduló szülőknek, hogy az iskolában/óvodában való helytállás a nevelés mércéje. Hányszor van az, hogy az otthon égedelem rossz Pistikéről el sem hiszik az óvónők, hogy otthon így viselkedik? J Ez kérem szépen bármennyire furcsán is hangzik, jó hír! Azt jelenti ugyanis, hogy a rosszaság nem általános tulajdonsága Pistikének, és a hiszti valójában a szülőknek szól, és Pistike érzi magát annyira biztonságban otthon, hogy rosszalkodhat. Azaz ha már az óvoda is jelzi a viselkedésben bekövetkezett változásokat, kezdjünk el a dolgok végére járni!

A kérdés csupán az, hogyan? Erre persze nem lehet egyértelműen válaszolni, ugyanis minden gyermek, család és helyzet különbözik egymástól, de néhány támpontul szolgáló dolgot szeretnék most Önnel megosztani.

A legfontosabb, hogy gondolkozzunk! Üljön össze a család, dugják össze a fejüket és közösen próbálják meg kitalálni az okokat. Az alábbi kérdéseket mérlegeljék:

• Mióta viselkedik így a gyerek?
• Mi történhetett vele akkoriban? (Az azt megelőző néhány hétben?) Történt-e bármilyen komoly változás az életében? (testvér születése, költözés, stb.) Volt-e haláleset a családban?
• Milyen helyzetekben jelenik meg a megváltozott viselkedése? Mi előzi meg a helyzetet? (pl. iskolába menet hétköznap így viselkedik, de hétvégén nem)
• Mikor van az, hogy pl. számítunk rá, hogy ki fog borulni iskolába menet, de mégsem borul ki? Fontos kérdés ugyanis a változás. Miben más ez a helyzet most, mint akkor, amikor kiborul? (ebben esetleg a megoldást is megtalálhatjuk)
• Ön hogyan reagál a megváltozott viselkedésre? Pl. ha kétségbeesve, hangosan ordítva rohan a fejét ütögető gyerekhez, érdemes elgondolkodni rajta, hogy ez talán csak egy figyelemfelkeltő akció a részéről
• Mit mond az óvoda/iskola? Ők is érzékelik a változást?

 Mielőtt nagyon kétségbe esne, hogy baj van a gyerekkel és Ön szülőként nem tudja, mi történhetett, szeretném megnyugtatni. A gyerekek mesevilága, az ő gondolkodásuk a világról merőben más mint a felnőtteké. Gondoljunk csak arra, amikor a gyerek elhiszi, hogy a nap egy élőlény, vagy hisz a Jézuskában stb. Éppen ezért sokszor számunkra teljesen érthetetlen dolgok is félelemérzetet kelthetnek benne. Természetes tehát, hogy mi felnőttek különösen nehéz helyzetben vagyunk, ha gyerekfejjel kell gondolkodnunk. Mégis fontos azonban ezekre a jelekre odafigyelni, főleg akkor, ha drasztikusak a változások vagy régóta húzódnak és nem tudjuk kezelni. Ha végképp nem érti gyermeke viselkedését, érdemes egy néhány alkalmas konzultáció erejéig szakemberhez fordulni. Ez egyrészt segíthet a helyzet megértésében, másrész a szakembernek tapasztalatai jobban rávezethetnek a megoldásra.

#1 Dr.BauerBela

---

feltünően hosszú ujjak-MARFAN SZINDRÓMa

#1 Dr.BauerBela

---

Veszélyeztetett gyerekek

Minden állampolgár kötelessége a gyermekek jogainak védelme. Bárki kiskorú veszélyeztetését tapasztalja, akkor azt jeleznie kell a gyermekjóléti szolgálatnál vagy a gyámhivatalnál, a szakemberek ugyanis csak ezt követően tudnak intézkedni.

Ezt ne hagyja ki! Ha a Balatonon vagy. Vagy ha oda készülsz. Vagy egyszerűen csak szereted a magyar tengert. Klikk ide és mentsd is el: likebalaton.hu!

Hirdetés

November 20. a gyermekek jogainak a világnapja, ebből az alkalomból megkerestük az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ megyénkben elérhető gyermekjogi képviselőjét, hogy munkájáról, tapasztalatairól beszélgessünk. Zekéné Lendvai Réka szociálpedagógus 1999-től dolgozik a gyermekvédelem területén.
10 évet töltött a szakellátásban, először lakásotthonban élő gyerekekkel foglalkozott családgondozóként, később szakmai vezetőként, illetve gyermekotthon-vezető/gyámként. Négy évig a veszprémi gyermekjóléti szolgálat munkatársa volt, majd idén júliustól dolgozik gyermekjogi képviselőként. Elmondta, tavaly novemberben jött létre az Országos Betegjogi, Ellátottjogi, Gyermekjogi és Dokumentációs Központ (OBDK), amely egységes szakmai irányítás alá helyezte a jogvédelmet, így a gyermekek jogainak a védelmét is.
Ennek köszönhetően a korábbinál több idő jut a gyermekjogi panaszokra, így lett Veszprém és Fejér megye főállású gyermekjogi képviselője. Munkája során rendszeresen látogat családjukból kikerült gyermekeket és beszélget velük a jogaikról, meghallgatja a panaszaikat, segít jogaik érvényesülésében. Veszprém megyében egy csecsemőotthon és 12 lakásotthon van. Kapcsolatban áll a gyermekvédelmi szakellátással, a gyermekjóléti szolgálattal, valamint a gyámhivatalokkal, oktatási intézményekkel. Előadásokat tart gyermekvédelmi napokon, de akár oktatási intézményekbe, szülői értekezletekre is elmegy.


Zekéné Lendvai Réka szociálpedagógus, gyermekjogi képviselő (Fotó: Penk Tímea)
Kérdésünkre, hogy miben tud segíteni egy gyermekjogi képviselő, kifejtette: Egy gyerek gyakran a felnőttön keresztül tudja érvényesíteni a jogait, én ebben segítek. Elsősorban a családjukból kikerült gyermekekkel foglalkozom, akik otthonukban veszélyeztetve voltak. A családjukból kikerült gyermekek sok mindent átéltek. Vannak, akik elég jól tudják érvényesíteni a jogaikat, de sok beszélgetést igényel, hogy mindennel tisztába kerüljenek.
Tapasztalatai szerint nagyon sok a veszélyeztetett helyzetben élő gyerek. El sem tudjuk képzelni, mennyi sérülésen mennek keresztül, míg átmeneti nevelésbe kerültek – magyarázza. Az ő feladata a gyermekek képviselete, jogérvényesítése, jogsérelmek megelőzése, illetve a panaszok kivizsgálása. Ha anomáliákat tapasztalok a területemen, azt jelzem az OBDK felé. Nekem egyedül a gyerekek jogait kell néznem, az átmeneti nevelésbe helyező tárgyalásokon szinte mindig ott vagyok. Időnként vérszerinti szülők is megkeresnek, sőt volt olyan eset is, amikor egy kisgyermek fordult hozzám. Leírta a saját sérelmeit, bántalmazását tudtuk meg tőle.
Arra a kérdésünkre, hogy hogyan lehetne javítani a gyermekek jogainak érvényesítésén, a szakember kifejtette: Maximálisan oda kellene figyelni a környezetünkben élő gyerekekre, illetve arra, hogy a szülőkön kívül a gyermekekkel foglalkozó szakemberek megfelelően működjenek együtt egy településen. Ha probléma van, akkor a bölcsőde, óvoda, iskola jelezze a gyermekvédelmi szakembereknek. Ugyancsak fontos a tájékoztatás, hogy az átlagember is tisztában legyen azzal, hogy ezek a gyerekek olyan problémák miatt szenvednek, amelyekről nem ők tehetnek.
Zekéné Lendvai Réka gyermekjogi képviselő fogadóórát tart minden hónap első hétfőjén 13-tól 15 óraig Veszprémben, a Kossuth utca 10-ben. #1 Dr.BauerBela

---

Veszélyeztetett szülők, sérült gyermekek

Miklós-Dienes Lídia szakpszichológus, családterapeuta rendhagyó könyvajánlója
Konfliktuskezelés a családban címmel tart előadást Miklós-Dienes Lídia szakpszichológus, családterapeuta az Országis Könyvtári Napok keretében október 3-án, szerdán délután fél 5-től a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár központi épületében (Miskolc, Görgey A. u. 11.). A szakember nem ígér biztos tippeket, azonnal ható módszereket az otthoni viták, nevelési problémák megoldására, hiszen nincs két egyforma eset. De attól óvná a szülőket, hogy megpróbáljanak mindent megadni a gyermeküknek.  

– A fáradt, türelmetlen szülő feszültségét megérzi a család. Komoly sérüléseket okozhatnak a felnőttek azzal, ha mindent meg akarnak adni a gyermeküknek – fogalmaz Miklós-Dienes Lídia, a marosvásárhelyi születésű, de 1991 óta Miskolcon élő pszichológus. – De ha ilyeneket hallok, hogy biztatni kell a fiatalokat: legyen bátorságuk a családalapításhoz, kicsit megriadok. Mert miért kellene bátorság ahhoz, ami természetes, ami értelmet ad az életünknek?! Azt hiszem, ezt nem kell különösebben bizonygatnom. Nem az a kérdés, hogy meg tudunk-e mindent adni a gyermekünknek – az agyonreklámozott popsikenőcsöt, a márkás cipőt, a legmenőbb cuccokat, a különórákat, a lovas és vitorlás szaktáborokat… –, nehogy hátrányos helyzetbe kerüljön! Ha azonnal mindent megkap a gyerek, ez lesz számára a természetes, úgy gondolja, hogy az neki jár, esetleg még többet követel. Nem tanulja meg értékén kezelni a dolgokat. Ha soha nem kell segítenie otthon, nem ismeri meg a jól végzett munka örömét. Ha készen kap mindent, megfosztjuk az önálló alkotás lehetőségétől. Közben a szülők állandóan rohannak, agyonhajszolják magukat, fáradtak, türelmetlenek lesznek, saját maguknak is hazudnak, ha el akarják fogadni, hogy így van ez rendjén. Már-már a szülők válnak veszélyeztetetté, és gyakran emiatt sérülnek a gyerekek. A helyzetet csak rontják a reklámok, a jó pénzért megvehető, tutti tippeket ígérő áltudományos kiadványok. Hogy mindent megad-e a szülő a gyermekének, az nem mennyiségi, hanem minőségi kérdés.
A könyvtári előadás előtt természetesen felvetődött a kérdés, milyen könyveket ajánlana a fiataloknak, hogy jó szülők legyenek. De nem kapunk tőle irodalomjegyzéket, csak egy versrészletet.
– A természet rendje, normális működése szerint lesznek a nők jó anyák, a férfiak jó apák. De vigyázniuk kell, hogy semmi se ronthassa el a hitelességüket. Adódhatnak mindenféle problémák, nehézségek az életben, de ha normális felnőttek vagyunk, ha összekapaszkodunk, képesek vagyunk kilábalni a reménytelennek tűnő helyzetekből is. Szilágyi Domokos nagyon szépen megírta ezt a Bartók Amerikában című versében: „az egymásra-utaltság legmagasabb fokon szervezett formája a szeretet”. Ajánlom mindenkinek!

#1 Dr.BauerBela

---

Szegény, veszélyeztetett gyerekek Magyar Hírlap

Szegény, veszélyeztetett gyerekek

Magyar Hírlap

Ez a cikk 17 éve frissült utoljára. A benne szereplő információk a megjelenés idején pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Az 1990-es évek elejéhez képest az évtized végére megduplázódott a veszélyeztetettként nyilvántartott kiskorúak száma. Az eltelt két esztendőben számuk ugyan valamelyest csökkent, ám még mindig évente 40-50 ezer gyereket minősítenek veszélyeztetettnek, elsősorban a szegénység miatt.

Míg 1990-ben még csak 76 ezer, 1995-ben 132 ezer, 1998-ban pedig már 166 ezer olyan családot tartottak nyilván Magyarországon, amelyben valamilyen okból veszélyeztetett kiskorúak éltek. Az elmúlt évtized elejéhez képest 1998-ra megduplázódott a veszélyeztetett gyerekek száma: az 1990-es évek elején számuk még nem érte el a 175 ezret, három évvel később már a 300 ezret, a '90-es évek végén pedig már a 380 ezret is meghaladta. Az elmúlt két évben a gyámhatóságok adatai szerint ugyan valamelyest csökkent a veszélyeztetett gyerekek száma, ám évente még mindig 40-50 ezer kiskorú kerül nyilvántartásba. A gyámhatóságok adataiból az is kiderül, hogy a legtöbb gyereket a család anyagi gondjai, szegénysége miatt minősítettek veszélyeztetettnek, de az okok között a rossz lakáskörülmények éppúgy szerepet játszanak, mint például az alkoholizmus.
A veszélyeztetettség megítélése igen sok tényezőtől függ - mondta a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet főtanácsosa. Az 1997-ben hatályba lépett gyermekvédelmi törvény ugyanis - mondta Papp Krisztina - rendkívül tágan értelmezi a veszélyeztetettség fogalmát. Eszerint minden olyan gyermek ide sorolandó, akinek testi, lelki vagy értelmi fejlődése akadályozott, illetve ahol egyszerre több hátrány vagy veszélyforrás jelen van. A gyermekjóléti szolgálatoknál dolgozó szociális munkások, szociálpedagógusok vagy szociálpolitikusok ily módon igencsak szubjektív megítélésre kényszerülnek, jóllehet minden esetben igyekeznek a legtöbb helyről tájékozódni a gyermekkel, illetve családjukkal kapcsolatban.
Az ország településeinek több mint 90 százalékában működő 1500-nál is több gyermekjóléti szolgálatnak egyébként az elsődleges feladatai közé tartozik, hogy felderítse a veszélyeztetett gyerekeket, és konkrét segítséget nyújtson a családnak a válsághelyzet megoldásában. A gyámhatósághoz csak akkor fordulnak, ha a szülők nem hajlandók az együttműködésre. Ilyenkor vagy a hatóság kötelezi őket erre (tavaly 21 ezernél is több ilyen eset volt), vagy ha ez sem vezet eredményre, kiemelik a gyereket a családból (2000-ben csaknem 11 ezer kiskorút vettek védelembe) - mondta Papp Krisztina. A gyermekvédelmi törvény szerint egyébként tavaly év vége óta az ilyen esetekben már az úgynevezett átmeneti gondozás intézményének is működnie kellene, ami azt jelentené, hogy helyettes szülőket bíznak meg, vagy átmeneti otthonban helyezik el a gyereket, illetve a családot. Az ilyen gondozóhelyekből azonban jelenleg alig több mint ötven működik ma Magyarországon - közölte a főtanácsos.

#1 Dr.BauerBela

---