Hogyan neveljük hálás gyermeket?

Rajtunk múlik a hála gyakorlása

Rohanó mindennapjainkban sajnos gyakori, hogy azon kapjuk magunkat: elfelejtünk megköszönni dolgokat, elmarad a hála, vagy ha érezzük is, nem fejezzük ki eléggé. Nevelési szakértők szerint megvan a módja annak, hogy a gyermekeket már kicsi korban a hála gyakorlására szoktassuk.

Magyarországon nem szokás a hálaadás ünnepe – Amerikában a szülők és tanárok egyaránt beszélnek a gyermekeknek ebben az időszakban arról, milyen fontos kifejezni a hálát és megköszönni azt a sok csodálatos dolgot, amelyet az életben kaptunk. Ez azonban olyan dolog, amelyet egész évben gyakorolnunk kellene.

“A hála egy tanult viselkedés, nem velünk született. Ha gyermekünk megtanul hálásnak lenni, gyakorolni a hálát, nemcsak nagyobb empátia fejlődik ki benne mások iránt, de jobb fizikai egészségre számíthat és nagyobb képessége lesz arra, hogy leküzdje a nehézségeket” – hangsúlyozta Kerry Maunus, a Pulyka az asztalon című, Hálaadás-témájú könyv szerzője.

Fotó: 123rf.com

A hála gyakorlása valóban boldogsághoz, magabiztossághoz, együttérzéshez vezet és sok egyébhez is kapcsolódik.  Hogyan lehet azonban hálás gyermeket nevelni? Hogyan alakíthatjuk ki benne a hála gyakorlatát? Íme néhány tipp.

1. Mutassuk ki, hogy hálásak vagyunk neki

Talán a legfontosabb dolog a hálás gyermek nevelésében az, hogy a lurkó jó példát lásson. Különösen hasznos, ha ő maga is tudja, mennyire értékeljük és hálásak vagyunk neki dolgokért. Mutassuk ki csemeténknek, ha gondos vagy segítőkész cselekedeteiért hálát érzünk. Hangsúlyozzuk, mit jelent számunkra az, amit tett. Például, „köszönöm, hogy játszottál a kutyával, amíg én elfoglalt voltam, így oda tudtam figyelni az előadásra, mert te lefoglaltad őt.” A hála kimutatása arra ösztönzi a gyermeket, hogy továbbra is így viselkedjen.

2. Lássa a gyermek, hogy másoknak is hálásak vagyunk

A szülők jó példát mutathatnak azzal is, hogy a mindennapokban mások iránt is kimutatják hálájukat. Megköszönjük a dolgokat az embereknek. A gyerekek fülelnek és figyelnek, tehát ezt is el fogják tanulni. A kis dolgokért is fejezzük ki hálánkat, így megtanítjuk neki, hogy minden apróságot értékelni kell. Például: „nagyon finom ez a fagylalt! Hálás vagyok, hogy meg tudom kóstolni és megoszthatom ezt az élményt veled is.”

3. Beszéljünk arról, mit jelent valójában a hála

A gyermekek gyakran az udvarias viselkedés egy formájaként tekintenek a hálára. Érdemes ezért részletesen elmagyarázni nekik, hogy ez nem ugyanaz. Andrea Hussong pszichológia professzor szerint a hála négy részből tevődik össze: mit vesznek észre a gyermekek életükben, amiért hálásak lehetnek, mit gondolnak arról, miért kaptak egy adott dolgot, hogyan éreznek ezzel kapcsolatban és mit tesznek, hogy kimutassák hálájukat. A legtöbb szülő csak arra fókuszál, mit tesz a gyermek, a gondolat és az érzés kifejtése azonban segít a lurkónak jelentést adni a hálának. A szülőknek el kell magyarázniuk az általuk értékelt dolgokhoz kapcsolódó gondolatokat és érzéseket. Például: „szeretem ezt a pillangós pulóvert, amit tőled kaptam. Te tudod, hogy kedvelem a pillangókat és nekem ez jó érzés. Szeretném megköszönni”, vagy „köszönöm, hogy elkészítetted a vacsorát. Tudom, hogy nagy erőfeszítést vett igénybe, ezért úgy gondolom, fontos vagyok neked.”

Fotó: 123rf.com

4. Tanuljunk meg a jó dolgokra koncentrálni

A hála azt is jelenti, hogy azokra a dolgokra fókuszálunk az életben, amelyek jók. Néha kihívást jelent, ha sok kellemetlenség történik. De mindig találhatunk egy nézőpontot, ahonnan a jót is észrevesszük. Ezeket is kifejezhetjük a gyermekünk előtt, például: „Beragadtunk a dugóba… de legalább van jó zenénk és finom rágcsálnivalót is vettünk” vagy „erre a mozifilmre már nincs jegy – viszont így maradt időnk görkorcsolyázni”.

5. Legyen a hála is az esti rutin része

Számos családban az esti lefekvés előtti percek a legalkalmasabbak arra, hogy a gyermekkel megbeszéljék, mi történt azon a napon – tanítsuk meg nekik, hogy ilyenkor azt is elmondják, miért hálásak ma és milyen érzés volt az az adott dolog. Érdemes úgynevezett hálanaplót is vezetni, melyben leírjuk, miért adunk hálát a mai napon. Sőt, minden este találhatunk időt arra is, hogy a család minden tagjának elmondjuk, mit köszönünk meg neki.

• 
  

#1 Dr.BauerBela

---

 

7 nevelési hiba, mely gátolja a gyermeket a sikerhez vezető úton

A gyermeknevelésben elkövetett hibáknak mindig van következménye. Ezért nem árt, ha átgondoljuk, hogyan javíthatnánk módszereinken, hogy sikeresebb, öntudatosabb és boldogabb generációt neveljünk.

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban. Annak érdekében, hogy gyermekeink kompetens, felelősségteljes és érett személyiséggé váljanak, olykor hagynunk kell, hogy elessenek és újból felálljanak, de azt is, hogy nehezebbnek tűnő helyzeteket oldjanak meg önállóan. Milyen hibákat követünk el leggyakrabban és hogyan kerülhetjük el ezeket?

 A gyerekeket a stressz leküzdésére is tanítanunk kellene, de vajon miképpen tehetjük ezt?

1. Nem engedjük, hogy a gyerek kockáztasson és hibákat kövessen el

Sokan más véleményen vannak azt állítva, hogy csak védeni akarják a gyereküket. Igen, erre szükség van, viszont tudnunk kell, hogy mikor hagyjuk a gyereket elesni és csalódni, hogy ne féljen ettől és megtanulja, hogy ez is ugyanúgy az élethez tartozik, mint a siker és az öröm. Képletesen szólva, gyermekünknek annyiszor kellene megütnie magát, amíg meg nem tanulja, hogy horzsolásokkal és ütésekkel is tud élni. Ez kell ahhoz, hogy ne féljen újra kimenni a játszótérre, még akkor sem, ha eleshet. Ugyanis az élet is így működik. 

2. A segítség részünkről nagyon korán érkezik

Azt mondják, hogy manapság a szülők helikopterként röpködnek gyermekeik körül és szinte állandóan lesik őket. Amint észrevesznek egy pici gondot, leereszkednek hozzájuk, megoldják azt és ezután ismét figyelőállásba helyezkednek. A gyerekek így megszokják azt, hogy minden probléma egyszerűen, magától megoldódik, anélkül, hogy ők ezért felelősséggel tartoznának. Ezért hagyjuk gyermekeinket, hogy saját problémáikat igyekezzenek saját maguk megoldani. Olykor nehéz távol tartani magunkat, főleg, ha azt látjuk, nehezebben megy nekik a megoldás. De bízzunk bennük  és abban, hogy segítségünk nélkül is boldogulnak. 

3. Alaptalanul jutalmazunk

Valamikor népszerűek voltak a „részvételért adott érmek és díjak“, de bebizonyosodott, hogy a gyerekekre nem voltak jó hatással. Amennyiben a szülők a gyerek átlagon aluli eredményeit is kiemelik és eltekintenek rossz viselkedésétől, a gyerek nem lesz képes elviselni a veszteség érzését. Az is lehet, hogy hazudni kezd eredményeit illetően, vagy csalni csupán azért, mert nem képes felvállalni saját sikertelenségét.

4. Megengedjük azt, amit nem kellene

A gyerekeknek nem kell mindig megkapniuk azt, amit szeretnének. Első csalódásuk hamarosan elmúlik, de az elkényeztetettség és az érzés, hogy erőfeszítések nélkül mindig megkapják azt, amire vágynak, már nem. Tanuljunk meg olykor nemet mondani, még akkor is, ha gyermekünknek legszívesebben a kék eget is lehoznánk. Ne tanítsuk őket arra, hogy a jó jegyekért anyagi jutalmat kapnak. Önmagában a jó jegy kell, hogy jelentse számukra a jutalmat és a sikert. Ha mindenért ajándékot kapnak, nem lesz belső motivációjuk, a siker és az öröm feltétel nélküli érzését pedig egyáltalán nem ismerik meg. 

5. Szégyelljük saját múltbéli hibáinkat

Sok szülő régi önmagát állítja példaként gyereke elé: „Bezzeg én a te korodban...“ Tanuljunk meg beszélni saját hibáinkról is, melyeket az ő korukban követtünk el, mondjuk el, mit éreztünk és mit tanultunk belőle. Ezekből a dolgokból a  gyerekek megtanulnak párhuzamot vonni és a mi tapasztalatunk segíthet nekik abban, hogy saját maguk ilyen hibát ne kövessenek el. Értékelni fogják az őszinteségünket és sebezhetőségünket.

6. Az intelligencia nem egyenlő az érettséggel

Ha egy gyermek intelligens, ez még nem jelenti azt, hogy érett és felkészült az életre. Figyeljünk viselkedésének egyéb aspektusaira is és ne csak az intelligenciájára koncentráljunk. Jó iránytű ebben az, ha önállósága mértékét összehasonlítjuk kortársainak önállóságával. Amennyiben a többi gyerek önállóbb, mint a sajátja, nevelje nagyobb felelősségvállalásra és bízzon abban, hogy ezzel megbirkózik. 

7. Bort iszunk, vizet prédikálunk

Legjobb tanács a szülők számára: neveljünk példával. Amikor a gyerek látja, hogy  szavaink és cselekedeteink összhangban vannak, becsülni fognak minket. Megérti, hogy ha kételkedés nélkül képesek vagyunk nehéz erkölcsi döntések meghozatalára, akkor ő is képes lesz erre. Hagyjuk magunk mögött a gazdagabb, boldogabb és jobb embereket. Gyermekünk követni fogja példánkat.

Gyemekeink nevelésében ugyanazt a szempontot kell szem előtt tartani, mint saját sikeres életünket illetően: tanuljuk meg a jelen örömeivel szemben előnyben részesíteni jövőbeli sikereinket. Ez minden téren érvényes, akár az egészséges táplálkozásról, akár a pénzügyek gazdasági vonatkozásairól, akár a kiváló iskolai és munkahelyi eredmények eléréséről legyen szó.

Annak érdekében, hogy sikeres és öntudatos egyéneket neveljünk a jövő generáció számára, egyszerűen csak néhány alapelvet kell betartanunk:

• Engedjük, hogy gyermekünk bonyolultabb feladatokat is kipróbáljon és hagyjuk, hogy megtapasztalhassa a sikertelenséget is.
• Beszélgessünk velük tetteik következményeiről – legyen az akár jó, akár rossz.
• Engedjük, hogy bekapcsolódjanak a türelmet és kitartást igénylő tevékenységekbe is, melyek a jövőbeni sikerek érdekében olykor a mindennapi örömök lemondását jelentik (sportversenyre való felkészülés, hangszeren történő játék, stb.).
• Tanítsuk meg őket, hogy nem csinálhatnak mindent egyszerre, s hogy az élet döntésekből és kompromisszumokból á
• Beszéljünk nekik a jövőről, a lehetőségeikről – mutassuk meg az utakat, melyek ezekhez a lehetőségekhez vezetnek. 
• Bízzuk meg őket olyan dolgokkal, melyek a felnőttkorral kapcsolatos felelősséggel járnak (a rájuk bízott pénz kezelése és hasonlók).

#1 Dr.BauerBela

---

köldkgyulladás

 

#1 Dr.BauerBela

---

 

• • 
    

 

.

Tippek az apa-fia kapcsolat erősítésére (Fotó: Get

Néha versenytársaknak tekintik egymást. Máskor férfiúi büszkeségből nem is kommunikálják az érzéseiket egymás felé, még akkor sem, ha mindketten igényelnék az szorosabb apa-fia kapcsolatot, de nem tudják, hogyan is kezdjenek hozzá.

Következzen néhány tipp, amelyekkel egyszerűbb megtörni a jeget.

Első lépés: felismerni, hogy az apák mennyire hatnak a fiukra

Akár tudjuk, akár nem, a fiúk elsődlegesen úgy tanulják a férfilétet, hogy megfigyelik az apjukat. Az apa befolyása a fia személyiségfejlődésére sokszor nem látható, ugyanakkor nagyon is valós. Ahogy egy fiatal fiú látja az apját, hogyan bánik például az anyjával, azzal tiszteletről tanul, arról, hogyan bánik egy nő egy férfival, vagy arról, hogyan kell egy férfinak megoldani konfliktusokat és nézeteltéréseket. Ahogy az apukája más férfiakkal beszélget, megtanulja, hogyan kommunikálnak a férfiak egymás között, milyen kapcsolatban állhatnak egymással, és hogyan kezelik a férfias problémákat. Annak a megértése, mennyire befolyásolja egy apa a fiát, nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az apuka mélyebben tudjon gondolni az apa-fia kapcsolatra, és hogy sokkal komolyabban vegye azt.

• Kapcsolódó: Apaként így segíthetsz a fiadnak az érzelmei kifejezésében

Legyenek közös érdeklődési körök

Néha nagyon nehéz megtalálni a közös hangot apának és fiának, főleg ha teljesen eltérő érdeklődési körrel rendelkeznek. Lehet. hogy az apa nagy sportrajongó, és ebbe az irányba terelné a fiát is, de ő meg inkább könyvmoly típus. Ilyen esetben gyakran egy harmadik terület az, ami megoldás lehet, például a kempingezés. Ha mindketten örömüket lelik a sátrazásban, a kirándulásban, a közös szabadtéri főzésben, ez jó kiindulópont lehet a kapcsolat építéséhez.

Ne féljünk a fiús játékoktól

Gyakran úgy tűnik, hogy a fiúgyermekekkel a kicsit vadabb programok jó lehetőséget biztosítanak a kötődésre. Ilyen lehet például egy kis délutáni birkózás a kertben. Mindig fontos, hogy szem előtt tartsuk a biztonságukat, de néha lehet egy kis kockázatot vállalni, hogy több fizikai kontaktust létesítsünk. A későbbi életben ez talán olyan tevékenységekké is átalakulhat, mint a sziklamászás, gördeszkázás vagy a jéghoki.

• Kapcsolódó: Sokkal több időt töltenek a gyerekeikkel a mostani apukák

Vegyünk részt apa-fia programokon

Célszerű lehet olyan tevékenységeket találni, amelyben apa és fia is aktívan részt vehet. Jó példa erre a cserkészkedés, táborozás, ahol együtt lehet táborozni, kirándulni vagy jelvényekre vadászni, ha az apuka felnőtt önkéntesként csatlakozik a csapathoz.

Csináljunk valamilyen nagy közös projektet

A kisfiúkat mindig lenyűgözi, ha részt vehetnek valami nagy feladatban. Lehet ez a már fentebb említett táborozás, vagy esetleg egy régi autó vagy motor megbütykölése. Vannak olyan apák és fiúk, akiket a kert rendbetétele hoz össze, másokat egy kerti házikó felépítése, vagy egy nagy biciklitúra. Bármi is legyen az, egy közös projekt olyan kötelékeket hoz létre, amelyek egész életen át kitartanak, és még életre szóló élményeket is adnak.

Meghallgatni a gyermeket

A férfiaknak gyakran nehéz, hogyan kommunikáljanak hatékonyan. Célszerű már a gyermekünk kiskorától kezdve arra koncentrálni, hogy csak meghallgassuk a problémáit, ítélkezés nélkül, és ne rögtön meg akarjuk oldani, ez ugyanis hozzájárulhat a jó kapcsolat kiépüléséhez. Keresd a lehetőséget, mikor tudsz a fiaddal időt tölteni, és csak meghallgatni. A horgászás, a sportesemények látogatása, a kirándulás, mind-mind olyan alkalmak, amik kiválóak erre. Ilyenkor célszerű az idő 25%-ában beszélned csak, a többiben pedig aktívan a fiadra figyelni.

Ne féljünk a nagy beszélgetésektől

Szánj időt ara, hogy olyan dolgokról is beszélgess a fiaddal, mint például a párkapcsolatok. Ha nyitott vagy ezekre a kérdésekre is, úgy a fiad is jobban fog hozzáállni ezekhez a témákhoz. Megeshet, hogy nem fogod olyan erősnek érezni a kapcsolatotokat, mint amilyen lehetne, ha nem beszélsz a fiaddal ezekről az érzékenyebb témákról is, és hagyod, hogy a szex és a párkapcsolat iránti attitűdjüket más források alapján alakítsák ki, amelyek nem egyeznek a te értékeiddel. Ilyen lehet a média, az internet vagy akár a kortársak hatása is.

• Kapcsolódó: A gyerekek sokat nyernek az apás időből

Koncentráljunk a pozitívumokra

Mindenhonnan negatív hatások érik gyerekeinket. Már csak ha tévét néznek, a reklámok is azt sugallják nekik, hogy nem elegek. Nem elég erősek, nincsen kocka hasuk, vagy nem néznek ki olyan jól, mint a férfiak a képernyőn. Apakánt fontos feladatunk, hogy elkapjuk őket, ha helyesen csinálják a dolgokat, és megdicsérjük őket. Meg kell találni a módját, hogy elismerjük a teljesítményüket. Ha folyamatosan megerősítjük őket a jó dolgaikban, az hozzájárul egy bizalmi kapcsolat kialakulásához, és túl tudnak lendülni a sok negatív hatáson, ami naponta éri őket.

A kettesben töltött idő ereje

Fontos időt szánni arra, hogy mindegyik gyermekünkkel legyünk, külön-külön is, úgyhogy célszerű kitalálni olyan programot ahol csak ketten lehettek. Ez lehet valamilyen sport, például futás kettesben, vagy valamilyen más hobbi, amit mindketten szerettek és kettesben tudjátok űzni.

Végezetül

Azzal, hogy a fiaikra koncentrálnak, minőségi időt töltenek együtt és beszélgetnek az életről, megfűszerezve egy adag odafigyelő hallgatással, az apák és fiúk között tápláló és jelentőségteljes kapcsolat fog kialakulni, és ez segít a fiúknak hogy olyan attitűdöket alakítsanak ki magukban, amelyek segítségével igazi férfiakká válhatnak, a szó leggazdagabb értelmében.

(Cikk forrása: verywellfamily.c

#1 Dr.BauerBela

---

SZEKÖRÜLI XANTHOMÁK GYERMEKEKNÉL

 

#1 Dr.BauerBela

---

 

Mit tegyünk, ha fél a gyerek?

Ivanova Daniela

Feb 4, 2020, 8:00 AM

Kisgyermeket nevelünk

Egy bizonyos fokig természetes, hogy kisgyermekünk szívesebben alszik résnyire nyitott ajtónál, vagy fél az ágy alatt lapuló „szörnyektől”. Azonban amikor a szorongás komoly méreteket ölt, érdemes utánajárni, mi lehet az aggodalom valódi alapja. Fridvalszki Nóra gyermek klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.

Gyermekünk félelmeit nem szabad félvállról venni, hiszen sokan rettegnek olyasmitől is, amire mi, felnőttek nem is gondolnánk. A „fóbia” szó hallatán ugyanis sokszor csak a legáltalánosabb félelmekre gondolunk, mint például a sötétség, a bohócok, vagy a pókoktól, békáktól való iszony, pedig a rettegés gyakorlatilag bármire kiterjedhet. A félelmek eloszlatása és a gyermek megnyugtatása elsősorban szülői feladat, de szükség esetén bátran forduljunk pszichológushoz.

Számokban mérhetők a szorongásos zavarok

– Gyermek- és serdülőkorban a szorongásos kórképek számítanak a leggyakoribb pszichiátriai rendellenességnek – kezdi Fridvalszki Nóra gyermekpszichológus. – Erre vonatkozó vizsgálatokban a 7-11 éves gyermekek mintegy 8,9%-a mutatott legalább egyféle szorongásos rendellenességet. Az egyszerű fóbia 9,2%, a szeparációs szorongás 4,1%, az agorafóbia 1,2%, a szociális fóbia pedig 1% gyakorisággal jelent meg a körükben. A különböző félelmek a gyermekeknél minden életkorban jellemzők, de a lányoknál többször fordulnak elő, mint a fiúknál.

A félelem a fejlődés velejárója

– Gyermekkorban minden egyes időszaknak megvannak a jellemző félelmei, tehát hozzátartoznak a normális fejlődéshez. Ezek nem veleszületett félelmek, hanem az értelmi éréssel megjelenő szorongásos tartalmak. Ide tartozhatnak a többi között az élet végességével kapcsolatos félelmek vagy az iskolai teljesítménnyel összefüggő aggodalmak is. Ezek közös ismérve, hogy hosszútávon nem okoznak funkcióromlást a gyermek életében, vagyis nem állandósulnak, és a társuló testi tünetek sem kifejezettek. Ezért rendkívül fontos, hogy a terapeuta a fóbiás tüneteket a normál életkorra jellemző félelmektől megfelelően különböztesse meg – mondja a szakember.

Egy egyszerű fóbia is válhat kórossá

– Az egyszerű fóbia legfőbb jellemzője, hogy magát a szorongást kizárólag egy jól körülírható inger hívja elő. A szorongás miatt a gyermek eleve kerüli az ilyen ingereket. Ugyanakkor a fóbiát csak akkor lehet megállapítani, ha ez az elkerülő magatartás valamilyen módon konfrontálódik a fiatal személyiség működésével. A fóbiás szorongás esetén a tünetek hasonlóak bármely más típusú szorongáshoz – mondja Nóra.

Mint magyarázza, a gyermekek – életkorukból és kognitív fejlettségükből adódóan – a felnőttekkel ellentétben nem ismerik fel fóbiáik természetes voltát, ezért nekünk, szülőknek kell fokozottan odafigyelnünk a jelekre.

A gyermek félelme egyébként nem feltétlenül csak olyan egyértelmű jelekből olvasható, mint a sírás, sokszor például hisztivel is megpróbálhatják felhívni a figyelmünket arra, hogy egy tárgy vagy élőlény félelmet kelt bennük. Előfordul, hogy minden előzmény nélkül félnek a kutyáktól, pedig azelőtt soha nem volt velük negatív tapasztalatuk, vagy rettegnek egy játékuktól, ami látszólag teljesen ártalmatlan. Ilyen esetben is lehet, sőt, érdemes szakemberhez fordulni, még ha nem is ismerjük pontosan a félelem okát vagy tárgyát.

Van, amit kinőhet

Nóra hangsúlyozza, hogy a fóbiák leküzdésében sokat segíthet a korai felismerés.

– Bizonyos életkorokban egyes fóbiák gyakrabban fordulhatnak elő. Ilyenek például az állatokkal kapcsolatos fóbiák, amelyek jellemzően a gyermek ötéves kora előtt jelentkeznek. Ezzel szemben a társas jellegű fóbiák inkább a pubertás korban alakulnak ki, ide tartozhatnak például az osztály előtti megszólalás vagy a nyilvános helyen történő étkezéssel kapcsolatos félelmek. Az ilyen jellegű rendellenességek gyakran átmeneti jelenségként kerülnek elő, viszont például az állat fóbiákról beszámoló gyermekek tüneteinek egy része állandósul, így ők még felnőtt korukra sem szabadulnak meg tüneteiktől.

A szakember szerint fontos, hogy elfogadjuk gyermekünk félelmét és megpróbáljuk megismerni azt. Ugyanakkor ne erősítsük meg őt ebben például úgy, hogy óvón magunkhoz húzzuk, amikor találkozik a rettegett helyzettel, élőlénnyel, vagy tárggyal, mert így azt fogja érezni, hogy valóban van oka félni. Inkább szeretettel nyugtassuk meg.

A terápia jellege az életkortól függ

– A szorongásos kórképek és fóbiás típusú rendellenességek terápiájában a gyermek életkora a meghatározó. Egy bizonyos életkornál már hatékonyak a kognitív- és viselkedésterápián alapuló kezelések. Minden esetben a szakember dönt a terápiás beavatkozásról a gyermek életkora és a probléma jellegének megfelelően. Ilyenkor a gyermekeket megtanítjuk a relaxációra az elképzelt félelmi helyzetben, kezdve a legenyhébbel, majd fokozatosan folytatva a legerősebbig. Segíthet az is, ha a gyermek megfigyel egy másik személyt, aki kapcsolatba került a rettegett tárggyal – félelem nélkül.

#1 Dr.BauerBela

---

herpes zooster

 

#1 Dr.BauerBela

---

hiperpigment'lt foltok a b[rfel-leteny

 

#1 Dr.BauerBela

---

 

• • 
    
    

Szobatisztán

Címkék:

szülőkszorongásszobatisztaságszékrekedéságybavizelés

0 hozzászólás

Szerző: Babaszoba.hu

2003. május 20. | Frissítve: 2017. március 25.

Forrás: Anyák Lapja

A szobatisztaság a társadalmi szokásokhoz való alkalmazkodás egészen új minőségét jelenti. Az ürítéssel együtt járó megkönnyebbülés olyan öröm, melyet a csecsemő minden különösebb erőfeszítés nélkül ér el.

Úton a szobatisztaság felé

Ez a jóleső érzés vész el akkor, amikor az anya szabályozni kezdi ezt az élettani működését. A csecsemő először találja magát szemben a feladattal, hogy uralkodjék magán.

A tisztaságra szoktatás erőszakos módja önkéntelenül is összekapcsolódik a megkövetelt teljesítménnyel, s a későbbiekben minden hasonló helyzet kiválthatja a gyermekből a szorongást. Így alakulhat ki például a krónikus székrekedés. A gyermek inkább elkerüli magát az ürítést, mint valami fenyegető, félelmes dolgot, amihez kellemetlen, negatív érzelmek egész sora társul.

Kezdetben a gyermek nem érti, nem is értheti még, hogy mit várnak tőle, mi a szabályozás célja. Csak annyit tapasztal, hogy valamely kellemesnek átélt életműködéséhez - amely eddig szervesen hozzátartozott természetes létformájához - kellemetlen érzések társulnak.

Tapintatosan

A gyermek ellenállását csupán fokozza, ha a szülők a szoktatás során erőszakosak, tapintatlanok vele. Ugyanakkor a hibás szülői bánásmód kihathat a nevelés későbbi időszakára is, és számos további összeütközés forrása lehet. A tudományos kutatások eredményei arra utalnak, hogy az erőszakos szülők gyermekei között nagyobb számban találhatunk olyanokat, akik nem fejlődnek megfelelően, túl félénkek, visszahúzódóak vagy éppen ellenkezőleg, féktelenül agresszívek, maguk is erőszakosak. A még későbbi életkorban is ágyba vizelők többsége a büntetéssel, dresszúrával tisztaságra szoktatott gyermekek soraiból kerülnek ki.

Megnehezíti a szobatisztaságra nevelést az a titkolódzás és szégyenkezés, amellyel a felnőttek a jelenségeket körülveszik. Azoknak a népeknek a kultúrájában, akiknél a testi szükségletek kielégítése természetesebb körülmények között történik, és sem magát a tevékenységet, sem a hozzá kapcsolódó tennivalókat nem övezi az úgynevezett civilizált ember finnyás idegenkedése, a szégyenkezés és a titkolózás, az tapasztalható, hogy a gyermekek - elérve a megfelelő testi érettségi fokot - az adott kultúrának megfelelő egyéb szokások és szabályok sorában, különösebb ellenállás nélkül tanulják meg a szobatisztaság szabályait.

Sok szülő arra törekszik, hogy gyermeke minél előbb szobatiszta legyen. Ez kényelmi és egyéb gyakorlati szempontból nagyon is érthető. A túl korai szoktatás azonban káros következményekkel járhat.

A gyermek egészséges fejlődése csak úgy biztosítható zökkenők nélkül, ha a tanítás (szoktatás, nevelés) a gyermek érettségi fokának figyelembevételével történik. A túl korán tisztaságra szoktatott gyermekben még nem alakul ki a kívánt viselkedéshez szükséges szervi érettség.

"Rossz kör"

Ez az oka annak, hogy sok kudarc éri, és szorongásai támadnak. Ha kiszolgáltatott helyzetében még büntetik is, kialakul benne a "rossz kör", amelyből nehezen tud kilépni.

A büntetés különösen veszélyes formája a szeretet megvonása, hiszen a kisgyermek szorongásait tovább növeli, hogy a biztonságot, a védettséget megalapozó szeretet elvesztésének fenyegető állapotában él. Még érthetőbb, hogy az ilyen büntetés mennyire káros és hibás, ha arra gondolunk, hogy a kisgyermekkorra az érzelmek túlsúlya jellemző, s hogy a szeretet erejével elfogadtathatjuk a gyermekkel azt is, amit még nem tudunk megmagyarázni neki.

A legtöbb primitívnek nevezett társadalomban ismeretlen a gyermekek testi fenyítése, a veréssel való feltétlen engedelmességre szoktatás. Fenyegető fellépésével a felnőtt csak azt jelzi a gyermeknek, hogy fizikailag erősebb nála. A pofonokkal csupán a gyermek lázadó hajlamát vagy megalkuvó magatartását alapozhatja meg.

Ha biztonságosan ül

A szoktatás megkezdésének időpontját nem lehet mereven meghatározni. A kezdési idő a gyermek általános testi és lelki fejlettségétől függ. Általánosságban a 12-14. hónap a megfelelő, de a szobatisztaságra szoktatáshoz csak akkor kezdjünk, amikor a gyermek már biztosan ül. Az erőltetett ülés bizonytalanságot vált ki, s ha a gyermek a földre billen, máskor is fél majd ráülni a bilire.

A szülőnek meg kell figyelnie a gyermek természetes életritmusát, és ehhez kell igazodnia. A gyakorlást a napi ritmusnak megfelelően, türelemmel és mértéktartóan kell végezni, minden túlzott lelkesedés vagy túlméretezett várakozás nélkül.

Nemcsak az időpont megválasztása igényel nagy körültekintést, hanem a megfelelő körülmények megteremtése és a kellemes légkör kialakítása. Éppen úgy, ahogy a szoktatással kapcsolatos testi fenyítés vagy büntetés félelmet ébreszt a gyermekben, ugyanúgy megzavarhatja a tisztasági szabályok elfogadását, ha a kicsinek félelmes helyzethez kapcsolják a szoktatást, például sötétedés után udvari mellékhelyiségbe viszik.

Az első sikertelenségeket nem szabad megtorolni. Minél szigorúbban kényszerítjük, annál többet várat magára a siker.

Helytelen, ha a gyermek órák hosszat ül a bilin, mert így nem tanulja meg a helyzet célját, lassabban kapcsolja össze az ültetést az ürítéssel. Több sikeres próbálkozás után is előfordulhat, hogy olykor kedvetlenné válik a gyermek, és láthatóan nem szívesen ül rá a bilire. Ilyenkor hiba volna erőltetni. Eredmény esetén biztassuk, dicsérjük, de felesleges az olykor tapasztalható túlzásba vitt szülői ujjongás. A kisgyermek ilyenkor az eredménynek túlzott jelentőséget tulajdonít, s később a teljesítmény a szülők zsarolásának eszközévé válhat.

#1 Dr.BauerBela

---