Szobatisztán
A szobatisztaság a társadalmi szokásokhoz való alkalmazkodás egészen új minőségét jelenti. Az ürítéssel együtt járó megkönnyebbülés olyan öröm, melyet a csecsemő minden különösebb erőfeszítés nélkül ér el.
Úton a szobatisztaság felé
Ez a jóleső érzés vész el akkor, amikor az anya szabályozni kezdi ezt az élettani működését. A csecsemő először találja magát szemben a feladattal, hogy uralkodjék magán.
A tisztaságra szoktatás erőszakos módja önkéntelenül is összekapcsolódik a megkövetelt teljesítménnyel, s a későbbiekben minden hasonló helyzet kiválthatja a gyermekből a szorongást. Így alakulhat ki például a krónikus székrekedés.
A gyermek inkább elkerüli magát az ürítést, mint valami fenyegető,
félelmes dolgot, amihez kellemetlen, negatív érzelmek egész sora társul.
Kezdetben
a gyermek nem érti, nem is értheti még, hogy mit várnak tőle, mi a
szabályozás célja. Csak annyit tapasztal, hogy valamely kellemesnek
átélt életműködéséhez - amely eddig szervesen hozzátartozott természetes
létformájához - kellemetlen érzések társulnak.
A gyermek ellenállását csupán fokozza, ha a szülők a szoktatás során erőszakosak, tapintatlanok vele.
Ugyanakkor a hibás szülői bánásmód kihathat a nevelés későbbi
időszakára is, és számos további összeütközés forrása lehet. A
tudományos kutatások eredményei arra utalnak, hogy az erőszakos szülők
gyermekei között nagyobb számban találhatunk olyanokat, akik nem
fejlődnek megfelelően, túl félénkek, visszahúzódóak vagy éppen
ellenkezőleg, féktelenül agresszívek, maguk is erőszakosak. A
még későbbi életkorban is ágyba vizelők többsége a büntetéssel,
dresszúrával tisztaságra szoktatott gyermekek soraiból kerülnek ki.
Megnehezíti
a szobatisztaságra nevelést az a titkolódzás és szégyenkezés, amellyel a
felnőttek a jelenségeket körülveszik. Azoknak a népeknek a
kultúrájában, akiknél a testi szükségletek kielégítése természetesebb
körülmények között történik, és sem magát a tevékenységet, sem a hozzá
kapcsolódó tennivalókat nem övezi az úgynevezett civilizált ember
finnyás idegenkedése, a szégyenkezés és a titkolózás, az tapasztalható,
hogy a gyermekek - elérve a megfelelő testi érettségi fokot - az adott
kultúrának megfelelő egyéb szokások és szabályok sorában, különösebb
ellenállás nélkül tanulják meg a szobatisztaság szabályait.
Sok
szülő arra törekszik, hogy gyermeke minél előbb szobatiszta legyen. Ez
kényelmi és egyéb gyakorlati szempontból nagyon is érthető. A túl korai szoktatás azonban káros következményekkel járhat.
A
gyermek egészséges fejlődése csak úgy biztosítható zökkenők nélkül, ha a
tanítás (szoktatás, nevelés) a gyermek érettségi fokának
figyelembevételével történik. A túl korán tisztaságra szoktatott
gyermekben még nem alakul ki a kívánt viselkedéshez szükséges szervi
érettség.
Ez az oka annak, hogy sok kudarc éri, és szorongásai támadnak. Ha kiszolgáltatott helyzetében még büntetik is, kialakul benne a "rossz kör", amelyből nehezen tud kilépni.
A büntetés különösen veszélyes formája a szeretet megvonása,
hiszen a kisgyermek szorongásait tovább növeli, hogy a biztonságot, a
védettséget megalapozó szeretet elvesztésének fenyegető állapotában él.
Még érthetőbb, hogy az ilyen büntetés mennyire káros és hibás, ha arra
gondolunk, hogy a kisgyermekkorra az érzelmek túlsúlya jellemző, s hogy a
szeretet erejével elfogadtathatjuk a gyermekkel azt is, amit még nem
tudunk megmagyarázni neki.
A
legtöbb primitívnek nevezett társadalomban ismeretlen a gyermekek testi
fenyítése, a veréssel való feltétlen engedelmességre szoktatás. Fenyegető fellépésével a felnőtt csak azt jelzi a gyermeknek, hogy fizikailag erősebb nála. A pofonokkal csupán a gyermek lázadó hajlamát vagy megalkuvó magatartását alapozhatja meg.
A
szoktatás megkezdésének időpontját nem lehet mereven meghatározni. A
kezdési idő a gyermek általános testi és lelki fejlettségétől függ.
Általánosságban a 12-14. hónap a megfelelő, de a szobatisztaságra szoktatáshoz csak akkor kezdjünk, amikor a gyermek már biztosan ül. Az erőltetett ülés bizonytalanságot vált ki, s ha a gyermek a földre billen, máskor is fél majd ráülni a bilire.
A
szülőnek meg kell figyelnie a gyermek természetes életritmusát, és
ehhez kell igazodnia. A gyakorlást a napi ritmusnak megfelelően,
türelemmel és mértéktartóan kell végezni, minden túlzott lelkesedés vagy
túlméretezett várakozás nélkül.
Nemcsak
az időpont megválasztása igényel nagy körültekintést, hanem a megfelelő
körülmények megteremtése és a kellemes légkör kialakítása. Éppen úgy,
ahogy a szoktatással kapcsolatos testi fenyítés vagy büntetés félelmet
ébreszt a gyermekben, ugyanúgy megzavarhatja a tisztasági szabályok
elfogadását, ha a kicsinek félelmes helyzethez kapcsolják a szoktatást,
például sötétedés után udvari mellékhelyiségbe viszik.
Az első sikertelenségeket nem szabad megtorolni. Minél szigorúbban kényszerítjük, annál többet várat magára a siker.
Helytelen,
ha a gyermek órák hosszat ül a bilin, mert így nem tanulja meg a
helyzet célját, lassabban kapcsolja össze az ültetést az ürítéssel. Több
sikeres próbálkozás után is előfordulhat, hogy olykor kedvetlenné válik
a gyermek, és láthatóan nem szívesen ül rá a bilire. Ilyenkor hiba
volna erőltetni. Eredmény esetén biztassuk, dicsérjük,
de felesleges az olykor tapasztalható túlzásba vitt szülői ujjongás. A
kisgyermek ilyenkor az eredménynek túlzott jelentőséget tulajdonít, s
később a teljesítmény a szülők zsarolásának eszközévé válhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése