A hányás - Miért hányhat gyermekünk?

A hányás - Miért hányhat gyermekünk?

 Szerző: WEBBeteg - Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász Megosztás Facebookon Google+ Oldalajánló Nyomtatás

A hétköznapi életben a vírus- vagy baktériumfertőzéshez kapcsolódó hányással találkoznak a szülők a leggyakrabban, de számos betegség tünete lehet. A hányás számos kórkép tünete lehet és nem csak a gyomor-bélrendszer betegségeit kíséri. Előfordulhat például alsó lebenyi tüdőgyulladás, vakbélgyulladás, bélelzáródás, agyrázkódás, pszichés betegség, agyhártyagyulladás, anyagcsere betegség, középfülgyulladás, húgyúti fertőzés és még számos betegség kapcsán. Hányinger, hányás jelentkezhet a garatot érő ingerlő hatások következtében is: mandulagyulladásban a megduzzadt mandula miatt, arcüreggyulladásban pedig a garatba hátra lefolyó váladék miatt. Fertőzéses megbetegedések A hétköznapi életben a fertőzéshez kapcsolódó hányással találkoznak a szülők a leggyakrabban. A panaszokat főleg vírusfertőzés okozza, de bakteriális fertőzés eredménye is lehet. A gyermek hányhat naponta csak 1-2, míg máskor 10-20 alkalommal is. Sajnos előfordul, hogy a gyermekben semmilyen étel illetve folyadék nem marad meg. A hányást kísérheti hőemelkedés, láz, hasmenés, hasi fájdalom, a torok általában vérbő.

A nagyfokú folyadékvesztés, illetve a folyadékfogyasztási képtelenség miatt a gyermek kiszáradhat, szeme aláárkolt, nyelve lepedékes, bágyadt, a csecsemők kutacsa beesett lesz.

Mit adjunk gyermekünknek a mielőbbi gyógyulás érdekében? A folyadékveszteség miatt gyermekünk kívánja a különböző italokat. Adjunk neki teát vagy szénsavmentes vizet, de csak kortyonként! Ne engedjünk a gyermek kérésének, és ne itassunk meg vele egyszerre 1-2 dl folyadékot, mert a gyulladt gyomor kilöki magából, újabb hányást eredményezve. Érdemes nézni az órát, és az első órában öt percenként mindössze 2-3 korty folyadékot adjunk! Ha ez bennemaradt a szervezetében, a következő órában kicsit több folyadékot lehet adni, de még mindig ne 2 dl-t egyszerre. A folyadékot 10 percre itatás előtt be lehet tenni a hűtőbe, ugyanis a hűtött folyadék csillapítja a hányingert. Elektrolit oldatok Hányás során a szervezet többféle létfontosságú iont veszít (nátrium, kálium, klór). Az elektrolit oldatok pótolják ezeket az elveszített ionokat, így elősegítve a szervezet felépülését. Orvosunk írhat fel hányás elleni kúpot (B6-vitamin tablettával lehet próbálkozni, sok esetben azonban azt is kihányja a kicsi), illetve nagyon jót tesznek a különböző - vényköteles - elektrolit oldatok, melyek a hányás során elvesztett különböző ionokat pótolják. A patikákban különböző ízesítésben kaphatóak, így kiválasztható a kicsi ízlésének leginkább megfelelő készítmény. Ha gyermekünk nem akar elfogadni semmilyen elektrolit oldatot, akkor sós-cukros teát érdemes vele itatni. Mivel a hányást gyakran követi hasmenés, probiotikus készítmények adása is javasolható. Ez könnyen kivitelezhető a patikákban recept nélkül kapható különböző probiotikum készítményekkel. Általában íztelenek, így könnyen beadható gyermekünknek anélkül, hogy azt észrevennék. Meleg italba azonban ne tegyük, mert hatása semlegesítődik. Probiotikus készítmények A különböző bélgyulladások, de egyes antibiotikum készítmények adása során is normál bélflóránk sérül. A normál bélbaktériumoknak számos hasznos tulajdonsága van, például K vitamint termelnek, közvetve immunerősítő hatással rendelkeznek, illetve védik a bélrendszert a betegséget okozó baktériumok, vírusok elszaporodásától.

 Amikor csökken ezen bélbaktériumok száma, érdemes azokat pótolni. Bővebben: prebiotikumok, probiotikumok, szinbiotikumok>> Néha annyira erős a hányás, hogy injekció adására van szükség. Ez az esetek nagy részében megállítja a hányást, de kiszáradás esetén sajnos kórházi beutalásra és infúzió adására is sor kerülhet. Mit tehetünk még hányás ellen? Diétázzon 4-5 napon keresztül, kerülje a tejtermékek, a sült, fűszeres, zsíros dolgok fogyasztását, a szénsavas, rostos italokat! Egyen főtt, párolt könnyű ételeket, igyon teát, szénsavmentes vizet, szűrt levet! Miért hányhat még gyermekünk? Bukás. Csecsemőkorban sok babánál előfordul a bukásnak nevezett jelenség, amikor a kicsi száján étkezések után visszacsordogál a táplálék, néha nagyobb mennyiségben. Ez csecsemőkorban normális jelenség, amely a nyelőcső és a gyomor közötti záróizomzat gyengeségéből, illetve az éretlen anatómiai viszonyokból adódik. Általában egyéves korra ez az izom megerősödik, illetve a szervek anatómiai helyzete úgy változik, hogy a bukás megszűnik. Ha a bukás során sokszor és nagy mennyiségű táplálék jön vissza, akkor hasi ultrahang vizsgálattal igazolni lehet a refluxot, azaz a gyomorból a nyelőcsőbe visszafolyó táplálék tényét. Ilyenkor - számos más módszer mellett - anyatej- illetve tápszersűrítővel segíthetjük elő a bukás csökkenését, megszűnését.

Sugárhányás. A hányás jelentkezhet sugárhányás formájában is, amikor a hányást nem előzi meg hányinger és a hányadék nagy ívben, hirtelen erővel távozik a gyomorból. Ez általában a központi idegrendszert érintő betegségek kapcsán fordul elő, például agyhártyagyulladás esetén, de előfordulhat például a lentebb részletezett pylorus stenosis esetén is. A pylorus stenosis A betegséget a gyomor pylorus nevű izmának megnagyobbodása eredményezi: külső átmérője ennek következtében nagyobb a normálisnál, míg a belső átmérője túl szűk, így a táplálék nem tud rajta áthaladni. A has vizsgálatakor a fejlett pylorus általában dudor formájában tapintható a gyomortájékon, illetve nem egyszer a gyomor visszafele irányuló mozgása is látható a hasfalon keresztül. Hasi ultrahang vizsgálattal meg lehet mérni a pylorus átmérőjét, mely a normál értéktől nagyobb. Pylorus stenosis. Az úgynevezett pylorus stenosis általában 2-4 hetes csecsemőknél jelentkezik, főleg fiúknál. Minden étkezést hányás követ, a hányadék sugárhányás formájában távozik. A kicsi hányás után szívesen eszik, majd újból hány. A baba nyugtalan, éhes, sír. Súlya először stagnál, majd fogyás következik be. Elhanyagolt esetben mire orvoshoz kerül már lesoványodott, arca öreges, gondterhelt. A betegség ma már rutineljárásnak számító műtéttel orvosolható, és utána a kicsi szépen fejlődik.

 Bulimia. Sajnos napjainkban egyre több esetben találkozunk olyan fiatal lányokkal, akik a sportolás, az egészséges táplálkozás illetve saját alkatuk, adottságaik elfogadása helyett a fogyás és az áhított sovány testalkat érdekében inkább meghánytatják magukat. Ezt bulimiának nevezzük. A hánytatás nagyon veszélyes, mivel a gyomorsav felmarja a nyelőcsövet, a nyelőcsőn fekély alakulhat ki, illetve a nyelőcsőben az erek felsértése miatt erős vérzés keletkezhet. Tartós bulimia esetén - a nyelőcső nyálkahártya sejtjeinek átalakulásával - idővel nyelőcső rák jöhet létre. Éppen ezért mindenképpen el kell magyarázni ezeknek a lányoknak, hogy milyen nagy bajt okozhatnak önmaguknak, és - szükség esetén gyermekpszichológus segítségével - helyes énképet, önbecsülést kell kialakítani bennük. (WEBBeteg - Dr. Balogh Andrea, gyermekorvos)

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/196/a-hanyas-miert-hanyhat-gyermekunk

#1 Dr.BauerBela

---

A HAJSZÁLEREK GYULLADÁSA./CAPILLATITIS/

A hajszálér gyulladás/Capillaritis/ egy ártalmatlan bőrbetegség, amelyek vöröses-barna foltok foltok alakjában jelentkeznek.Ezeket a foltokat kiotágult,szivárgó hajszálerek okozzák.A kapillaritiszt mindenki megkaphatja de a gyermekeknél ritka betegség. Egyébként előfordul egészséges embereknél is. Kapillaritisz keletkezhet, gyógyszerhatásra is,másoknál az élelmiszer-adalékanyagok vagy egy vírusfertőzés lehet a kiváltó ok.A kapillárisok a kis erek , a bőr felületén ismeretlen okokból begyulladnak.. Vérsejtek átszivárognak a kapillárisok falán és felszines vérzéseket okoznak.

1-

2-

3-

4-

#1 Dr.BauerBela

---

A hajszálak megbetegedései

A hajszálak megbetegedései

A hajszál hiba strukturális rendellenesség. Néhány a  hajszálhibák közül könnyen diagnosztizálhatók  szabad szemmel is, másoknál  szükség lehet a mikroszkópos vizsgálatra is.

Hajszál  hibák lehetnek a következő variánsok:

 Nincs látható haj rendellenességű

 Hajhullás (alopecia)

 Durva vagy göndör haj

  Rendezetlenhaj - ha rendezetlen hajtincsek nőnek minden irányban, és nem lehet elrendezni  őket még fésüléssel sem.

Törékeny haj - hajszálak csökkent szakítószilárdsága. Finoman meghúzva több hajszál lehet kjhuzniak lévén hogy a haj rendkívül törékeny.

Gyöngyös haj vagy monilethrix

Göndör haj

#1 Dr.BauerBela

---

Téveszmék a nyári hasmenésről

Téveszmék a nyári hasmenésről

Néhány téveszméről szeretnék írni a manapság gyakoribb fertőző hasmenéses megbetegedések kapcsán. Számos vírus és baktérium okozhat gyors lefolyású betegséget. Az első napon gyakran hányinger, hányás is kínozza a beteget, néha magasra felmegy a láz, majd gyakori, erős, vizes hasmenés kezdődik.

A hányás többnyire csak az első napon fordul elő, ami szerencse, mert így legtöbbször szájon át pótolható a hasmenéssel vesztett tetemes folyadék- és sómennyiség, és a legtöbb beteg nem szorul infúzióra. A láz is hamar szűnik, de a hasmenés néha makacs, napokig eltarthat. Az esetek nagy részében a betegség spontán gyógyul, diéta, folyadék- só- és cukorpótlás mellett, nem szükségesek tüneti szerek, sem antibiotikus kezelés.

Nézzük, milyen téveszmék élnek a köztudatban?
1. téveszme: Hányás, hasmenés és láz esetén azonnal orvoshoz kell fordulni
2. téveszme: Rögtön gyógyszert kell szedni a házipatikából.
3. téveszme: Napokig koplalni kell.
4. téveszme: Nem szabad semmit inni, mert azonnal kijön.
5. téveszme: Feltétlenül antibiotikumot kell szedni.
6. téveszme: A folyadékháztartás csak infúzióval rendezhető.
7. téveszme: Amint elmúlt a hasmenés, bármit ehetünk.

Ad1: Legtöbbször nem szükséges orvos, a betegség magától gyógyul. Nagyon idős beteg vagy nagyon fiatal csecsemő, valamint súlyos betegek esetében természetesen orvosi ellátás indokolt.

Ad 2: A 38 fok feletti láz csillapítására helyes bevenni egy szem lázcsillapítót, de a hányás, hasmenés ellen a betegség első napján nem érdemes gyógyszerrel küzdeni, helyesebb, ha hagyjuk, hogy mielőbb távozzon, ami távozni szeretne.

Ad 3: Koplalni csak addig kell, amíg a hányás meg nem áll, utána lehet apránként inni, jeges vizet, teát, limonádét, almalét, majd piritóst, kétszersültet, kekszet, reszelt almát, zsírtalan húslevest enni.

Ad 4: Az étkezés valóban reflexesen provokál egy kis székletürítést, de nem az jön ki, amit megittunk, megettünk, az a gyomorba kerül, és onnan felszívódik. Ez nem lehet a folyadékfogyasztás gátja.

Ad 5: Antibiotikus kezelésre a fent leírt kórképben egyébként egészséges felnőtt esetében többnyire nincs szükség. Még a bakteriális eredetű bélfertőzések (pl. Salmonella, E. coli, Campylobacter) többnyire antibiotikum nélkül, maguktól meggyógyulnak. Tartós láz, véres-gennyes széklet és hasgörcsök esetén azonban antibiotikus kezelés kell.

Ad 6: Infúzióra csak akkor van szükség, ha a beteg napokon át hány, kiszárad, nem tud inni. Az elveszett folyadékot általában só, cukor és víz pótlásával természetes úton vagy rehidráló folyadékok formájában sikerrel pótolhatjuk.

Ad 7: Gyógyulás után csak fokozatosan térhetünk vissza az eredeti étkezéshez pár nap alatt. 1-2 hétig tanácsos szüneteltetni a tejfogyasztást átmeneti laktóz intolerancia miatt. Zsíros és rostos ételeket se együnk pár napig.

#1 Dr.BauerBela

---

A GYERMEKKORI ASZTMA LELKI OKAIROL

A gyermekkori asztma lelki okairól

Köztudott, hogy az asztma pszichoszomatikus betegség. Ez azt jelenti, hogy létrejöttében biológiai és lelki tényezők szorosan és meghitten kapcsolódnak össze, és mindkét összetevő aktívan és egymással versengve járul hozzá a betegség kialakulásához.

Fontos megjegyezni azonban azt is, hogy az egyik gyereknél a lelki tényező a vezető ok, a másiknál viszont inkább a biológiai szerepel a betegség létrejöttében. Persze azt is jó tudni, hogy a betegség lefolyása során a biológiai és lelki tényezők szerepe változhat.

Az asztma lelki hátterének kutatásával szinte áttekinthetetlenül gazdag szakirodalom foglalkozik. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy e téma iránt az érdeklődés évtizedek óta töretlen és egyáltalán nem meglepő, hiszen az asztma szinte népbetegségnek tekinthető. Hazánkban is alig van ma olyan család, amelyet a betegség – vagy legalábbis a gyermekkori asztma – ne érintene.

A fentiek támasztják alá azokat a felméréseket is, amelyek szerint az asztma a leggyakoribb felvételi diagnózis a gyermekkórházakban, és általában gyermekenként 5-7 elvesztett iskolai napot okoz évente. A fiúk 10-15 százaléka, a lányok 7-10 százaléka asztmás gyermekkorban, vagyis a serdülőkor előtt körülbelül kétszer annyi fiú betegszik meg, mint lány. Az idősebb korcsoportban viszont a nemek aránya kiegyenlítődik.

A jelenlegi elméletek szerint az asztma a szervezet védekezésére irányul, idegen allergén anyagok ellen alakul ki, de csak akkor, ha ezekre az anyagokra a szervezet túlérzékeny. De, ha fel is ismerünk egy ilyen túlérzékenységet, a roham nem váltódik ki kötelezően. Ezt igazolja az a megfigyelés, amely szerint egy specifikus allergén, amelyre a gyermek igazoltan allergiás reakciót ad, otthon asztmás rohamot vált ki, azonban nem provokál rohamot, ha a gyermek nem otthonában találkozik vele. Ez a megfigyelés bizonyíték arra, hogy lelki és fizikai tényezők együttesen határoznak meg pszichoszomatikus megnyilvánulásokat. Ezenkívül allergén (allergiát kiváltó anyag) jelenléte nélkül is kiváltódhat roham. Ez utóbbira példa egy kutató kísérlete, aki rózsa pollenjére allergiás betegnél műrózsa felmutatásával asztmarohamot váltott ki.

A lelki tényezők szerepére utal az a tapasztalati tény is, hogy bosszúságok, iskolai vagy családi nehézségek is válthatnak ki asztmás rohamot, sőt, még az örömérzés is súlyos légzési zavart robbanthat ki: nemritkán például a karácsonyfa alatt fellépő krízisek.

Persze szeretném hangsúlyozni, hogy az érzelmi jelenségeken túl az asztma kialakulásában egyéb tényezők is szerepelnek, így például allergiás, klimatikus és endokrinális jelenségek is, vagyis multifaktoriális, azaz soktényezős betegséggel állunk szemben.

Az alábbiakban nézzük, hogy a lelki tényezők hogyan játszanak szerepet a gyermekkori asztma mechanizmusában:

1. A roham vagy tünet kiváltó okai lehetnek.
2. Az asztmás gyermek személyiségének lehetnek jellemzői.
3. A szülők lelki zavarain keresztül játszhatnak szerepet.
4. A környezeti vagy a pszichoterápiás változások a roham jellegét és számát átalakíthatják.

A roham kiváltó vagy meghatározó tényezői

Egyes kutatók szerint az esetek 12 százalékában a betegség pszichoszociális stressz következtében jön létre. Az első rohamot megelőzheti például heves házastársi jelenet, vagy például az anyától való elszakadás is. Közismert példa erre az asztma súlyosbodása a gyermek iskolába kerülésekor, amelynek hátterében a félelem egy sajátos formája állhat: a gyermek félelme attól, hogy távollétében az anya meghal. Másfelől azonban miközben a gyermek védettségre, különélésre vágyik, a túlzott közelség súlyos szorongást válthat ki, azaz fullasztólag hathat.

Összegezve: mind az elszakadástól való félelem, mind a közelségtől való félelem egyaránt szerepet játszhat a gyermekkori asztmás rohamok kiváltásában.

A kutatók egy másik csoportja viszont az allergiás tényezőt tartja kiváltó oknak, elismerik az érzelmi konfliktus szerepét is, de csak mint a betegség fennmaradásának egyik okát.

Az asztmás gyermekek személyisége

Az asztmás gyermekek személyiségét sok kutató meghatározónak tartja. Szerintük az asztma hátterében az anyától való túlzott mértékű függőség áll. Ez határozza meg az ellenséges impulzusokat, gátlásokat, a hangulat és az érzelmi állapotok stabilitását, és a túlérzékenységet az emberi kapcsolatokra. Az asztmás nehezen sír, nem képes kimutatni szenvedését.

Talán érdemes közkinccsé tenni azt az értelmezést is, miszerint "az asztma elfojtott sírás az anya után". Mondhatnánk azt is, hogy "az asztmás hörgőivel sír". Eszerint a sírás eredetileg azért gátlódott le, mert a gyermeknek oka volt feltételezni, hogy az anyja elutasítja. Később ezt egy új konfliktus váltja fel, és a félelem attól, hogy a vallomás elidegeníti az anyát. Az asztmás roham eszerint nemcsak elfojtott sírás, hanem elfojtott gyónás, elfojtott vallomás is. És igaz fordítva is ez a megállapítás, hogy sokszor a rohamok megszűnnek, ha a gyermek képessé válik sírni.

Az asztmás tehát arra vágyik, hogy az anyja óvja, védje, ölelje körül. Ugyanakkor a túlzott közelség fullasztólag hathat.

Szeretném felhívni a figyelmet arra a megfigyelésre is, és ezt már részben említettem is, miszerint az asztmás betegek érzelmi feszültségét motoros és érzelmi megnyilvánulások, így sírás, nevetés, vallomástétel, sőt, maga az asztmás roham is csökkentheti. Az asztmás roham tehát az érzelmi feszültség lereagálásának a helyébe léphet.

A kutatók egy másik csoportja viszont úgy véli, hogy nincs egyáltalán specifikus asztmás személyiség.

Vannak-e hajlamosító szülők?

A kutatók többsége az anya elsődlegességét emeli ki. Az asztmára hajlamosító anya állandóan védekezik, másokat óv, az elvárásokra érzékeny, mivel mások megerősítésére szüksége van, gyakran hibáztatja magát. Az ilyen anya mellett a gyermek nyugtalan, bizonytalan és kiszolgáltatott. Örökösen az elválás félelmében él, és állandó függőségben. A védelemkeresés és a függetlenség közt feszülő ellentmondás az asztmatikus gyermek személyiségének alapja. Amennyiben az anya is asztmatikus, ott az örökletes alap mellett az anyával való azonosulás is szerepet játszhat a betegség kialakulásában. Az ilyen anya tudattalanul is fokozottan figyel a légzőszervekre. Az asztma a középpontba helyeződik és a légzőszervekre való fokozott figyelés váltja ki.

Bizonyos esetekben az anya az egészséges testvért elutasítja, míg a beteget speciális figyelemmel veszi körül.

Az apának is meghatározó szerepe van az anya-gyermek kapcsolat alakulásában. Egyesek szerint az apa depresszióra hajlamos, nem képes kifejezni érzelmeit, sokat van távol a családtól.

A szülők reakciói, amikor fény derül gyermekük betegségére

A szülő természetes reakciója a gyermek betegségére több lépcsőben zajlik. A hír, hogy gyermeke beteg, megbénítja. A következő periódusban tagadni igyekszik a tényt. Hátha tévedtek az orvosok. Összecserélődtek a leletek. Esetleg más orvoshoz is elviszik a gyermeket. Majd elfogadja a tényt és szomorúság vagy harag lesz úrrá rajta. Ezek az érzelmek még gyakran hátráltatják a reális cselekvésben. Keresi a bűnöst, aki a gyermek betegségéért felelős. Tehetetlenül belesüpped a bánatába. Az idő során lassan hozzászokik a gondolathoz, hogy a beteg gyermekkel éljen. Ezt legyőzve képessé válik a betegség kívánalmainak megfelelően újjászervezni gyermeke és saját életét.

A korábbiakban említettől azonban sok esetben eltér a szülő reakciója. Gyakran igényein túl is segíti, gondozza a gyermeket. Máskor túlzott mértékben elmélyül a gyermek tüneteiben, teljesen azonosítja vele magát. Ennek egyik jele lehet, ha a szülő például azt mondja: "Ma nem volt rohamunk! Ma jól aludtunk!"

Előfordul, hogy valójában nem képes elfogadni a gyermeket betegen, de emiatt bűntudata van, és ez is túlféltésben juthat kifejezésre. Máskor ez az elutasítás abban nyilvánul meg, hogy félreismeri a gyermek szükségleteit, és elhagyja a gyógyszert. Ezen az úton megindulhat a bűnbakképzés a családban, hogy vajon ki a felelős a gyermek betegségéért, kitől örökölhette a bajt.

A beteg gyermek hatása a szülők közötti kapcsolatra különböző lehet. Előfordulhat, hogy a beteg nagyon leköti az anyát és így zavarttá válik a szülők közötti viszony. Hamarosan teherként jelentkezhet a gyermek a házasságban. Máskor viszont összeköti a lazuló párkapcsolatot és növeli az egymásrautaltságot.

Az asztma kezelése

Először is le kell szögezni, hogy az asztmát gyógyszeresen kezelni kell. Ezenkívül lehetőség van pszichoterápiára is. Vannak, akik csak a gyermeknek javasolnak, vannak, akik az anyának-gyermeknek együttesen, és vannak, akik az egész családnak.

Egyéni terápiaként igen hatásos lehet az autogén tréning és a hipnózis is. A családterápia viszont az egész családot veszi célba.

Természetesen, amennyiben lehetséges, történhet csupán tanácsadás is. Ennek során a következőkre hívják fel a szülők figyelmét:

• ne legyen szertartása a gondozásnak, 
• ne rettegjen a rohamtól, 
• hagyjanak a gyermeknek több szabadságot, 
• az anya legyen jelen, de ne legyen túl óvó vagy közönyös. 

Nem a tünet értékelésének a csökkentéséről van szó, hanem a túlszorongó, lélegzet-visszafojtott figyelés csökkentéséről, mely figyelés magát a tünetet is kiválthatja.

Ismertek a fentieken kívül még önsegítő programok is asztmás gyermekeknek és szüleik számára. Céljuk egyrészt információk nyújtása a szülők számára az asztma természetére vonatkozóan, másrészt megfelelő légzőgyakorlatok oktatása és egyfajta torna a beteg gyermekeknek szülőkkel együtt. 

#1 Dr.BauerBela

---

SZUBKUTÁN ZSIRSZÖVETNEKRÓZIS GYERMEKEKNÉL KÉPEKBEN

1-

2-

3-

4-

#1 Dr.BauerBela

---

A FEHÉR ÉJSZAKÁK HŐSEINEK SORSÁROL
A statisztikailag kimutatott korábbi halálozás az orvosoknál a fehér éjszakák közvetlen eredője. Nem beszélnék a hat év egyetemi tanulmányunkról a bonctermek hűvös csendjéről,az első halálesetek észleléséről,a minősítő vizsgáink,továbbképzéseink nehézségeiről és nem utolsósorban a társadalom ijesztő rosszindulatáról amit irányunkba tápláltak be az éppen uralkodó hatalmak a tájékozatlanok tarisznyáiba. Azonban a döbbenet érzése enyhe kifejezés azoknak az aktuális statisztikai adatoknak láttán amik az orvosok korai halálozásáról jelentek meg. Nem szeretnék társadalmi vitát kiváltani soraimmal a mindennapi hiányállapotokról,a hatalmak rendünk lejáratásáról a megélt és hosszantartó stressz állapotokról amikre Selye János már egy évszázada felhívta a figyelmét a tudományos világnak és a mindenkori társadalmaknak. Mindezeket figyelembe sem vette vagy csak alig érzékelte a XX-dik század társadalmi érdektelen világa.
Soraim az orvosi rendünk mély lelki gyötrelmeiről,stressz állapotairól szólnék személyi átéléseim alapján. Ez a gyötrelem jogosít fel bennünket arra hogy a mindenkori társadalomtól kellő megbecsülést igényeljünk. Az egész szakmai létünk egy meghatározója volt az állandó,mindennapos feszültségi-állapot ,amelynek oka a felfokozott felelősség tudat ,azért hogy ne kísérjen esetleg egész életünkön keresztül a ,lelkiismeret furdalás hogy egy esetleges szakmai ballépés miatt valakinek életre szóló szenvedést okoztunk.
Emiatt a feszültség miatt nem tudtunk felszabadultan örvendeni semmiféle szakmai elismerésnek vagy sikernek.
Vannak erkölcsi,emberi,intellektuális elhallgatott benső gyötrelmei minden embernek, amiket nem tud, nem akar, vagy nem mer kimondani környezetének. Én az elkövetkezendőkben azokról az önemésztő nehézségeinkről,elfedett gondolatainkról írok egy néhány sort amiket egy életen keresztül magunkkal hordoztunk és amik az orvosi hivatásunkkal vannak kapcsolatban.
Minden orvos az életéből 4-5 évet/manapság már 6-7 évet/ ügyeletben tölt el, amikor is 24 órán át benn van a kórházban és ellátja a sürgősségi eseteket. Az ügyelet a mi fogalomkörünkben egyenlő a”Fehér éjszakákkal”amikor is nem a fizikai megterhelés,az igénybevétel szolgáltat ki bennünket annyira a tűrésküszöb érzelmi és szellemi kénye-kedvének,hanem azok a betegek akik katasztrofális állapotban kerülnek a kórházba.és az orvosi lelkiismeretünket,felelőségünket
küzdelmünket teszi próbára egy emberi élet megmentéséért,vívott küzdelemben
Ilyenkor mindig élet-halál harc folyik aminek te vagy a főszereplője-
Te vagy a döntéshozó és a megfellebbezhetetlen felelős is egyben, egy emberi lét fölött. Ezek a helyzetek amikor a döntés tennivalóiról, sokszor néhány másodperc a meghatározó.. Egyedül vagy,és nem kapsz még egy jelzésértékű segítséget sem-magyarul mondva élet-halál ura vagy a szó, a felelősség drámai értelmében..A döntéshozatalban benne van minden szakmai élményanyagod,eddig elsajátított tudásod,higgadtságod,önuralmad,az hogy minden mozdulatod, biztonságérzetet sugározzon minden résztvevő felé,a beteg szenvedő,könyörgő tekintete és sorolhatnám igy tovább. Az várakozás idegtépő feszültsége, a javulás első tüneteinek megjelenése-a betegnél az első szavak,szem-nyitás, vagy hajnal felé az első mosoly ami kisimítja az összeráncolt homlokokat-a hangulat hogy ismét győzött az élet,és a szív koszorúserek is kitágulnak,és a verejtékező homlokok is kisimulnak.
Én ezért a –kimondhatatlan nagy felelősség tudatért tartom a hivatásunkat a legelsők vonalába ítélendőnek egy erkölcsileg felelős, becsületes és tiszta ítélőképességű társadalomban.
Tisztelt barátaim !! tiszteljétek és őrizzétek meg orvosaitokat ,mert ők az első vonalban harcolnak értetek mindaddig amik ők is elesnek!!! #1 Dr.BauerBela

---

#1 Dr.BauerBela

---

Selye János és a stresszelmélet

Selye János és a stresszelmélet

---

100 éve, 1907. január 26-án született Selye János, a huszadik század egyik legnagyobb hatású orvos-utatója. Magyarként szülővárosa Bécs volt, elemi iskolába és gimnáziumba Komáromban járt, az orvosi gyetemet Prágában végezte el, világhírű kísérleteihez a feltételeket Kanada teremtette meg számára. gazi világpolgár volt, aki anyanyelvi szinten írt, olvasott és beszélt négy nyelven (és további hat nyelven dott elő), de magyarságát soha nem tagadta meg. Intézete mindig tele volt magyar kutatókkal. x

Apja magyar, anyja osztrák volt, ami nem csodálható, hiszen a monarchia korszakában született. Apai ági felmenői egészen ükapjáig visszamenőleg magyar orvosok voltak, ezért számunkra Selye egyértelműen magyar. Ugyanakkor magukénak vallják az osztrákok, a csehek és a szlovákok (a révkomáromi egyetem az ő nevét viseli), és természetesen - joggal - a kanadaiak is. A János keresztnév helyett a nemzetközileg ismertebb Hans-t használta, csak itthon, nekünk volt és maradt János.  Vezetéknevében más nemzetek a ly betűt li-nek ejtik, ezért hiába említjük úgy egy külföldinek nevét: Selye János, ő csak Hans Szeliet fogja ismerni.

Az elismert kutatók többségéhez hasonlóan - nyelvtehetségétől eltekintve - a középiskolában nem volt igazán jó tanuló, viszont még csak 29 éves, amikor stresszelméletével berobbant a tudományba. További munkáit mintegy 1700 tudományos közleményben és 39 (írott, illetve szerkesztett) könyvben adta közre.

A stresszelmélet és az általános adaptációs szindróma
Amikor egy élő szervezetet valamilyen speciális inger ér, arra meghatározott módon reagál. Ha például valamilyen tárgy közeledik hirtelen a szem felé, a szemhéj lecsapódik, de csak a szemhéj, más nem mozdul. Ha szálka szúródik a kezünkbe, elkapjuk, de csak azt a kezünket, amelyikbe a szálka fúródott. Ezek úgynevezett specifikus reakciók, amelyek nem érintik a szervezet egészét. Ha viszont a sínek között állunk, és megpillantjuk a felénk rohanó vonatot, akkor menekülni próbálunk, amihez az egész szervezet aktiválódására van szükség. Beindul a Cannon által leírt vészreakció, melyet a vegetatív idegrendszer szimpatikus része szervez meg. Gyorsul a szívműködés és a légzés, emelkedik a vérnyomás, élénkül az agy tevékenysége, több vérhez és több energiához jutnak az izmok (mert kitágulnak az erei és emelkedik a vércukorszint), egyes - a válaszreakcióban nem szükséges - testtájakon viszont összehúzódnak az erek, kitágul a pupilla, elernyed a húgyhólyag, esetleg a végbél záróizma is, ugyanakkor csökken a gyomor és bélműködés, gátlás alá kerül a pénisz erekciója. Ez a bonyolult és összefüggő reakció a szervezet védekezésének szolgálatában áll, és lehetőséget teremt a harcra vagy a menekülésre (fight or flight). Selye, miközben egy specifikus hormonhatást próbált analizálni, azt figyelte meg, hogy akármi is "támadja meg" a szervezetet, az általános, egységes választ vált ki, tehát a szervezet ugyanazt a mechanizmust indítja be.  Ez a reakció vagy le tudja küzdeni a veszélyeztető hatást, vagy nem, de semmiképpen sem tartható fenn sokáig. Ha az inger továbbra is fennáll, akkor egy adaptációs (rezisztencia) fázis alakul ki, vagyis a szervezet igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha a külső hatás nagyon tartós, akkor a védekezési mechanizmus kimerül (ez a harmadik fázis) és az egyed el is pusztulhat. Selye a provokáló tényezőket stresszoroknak, az állapotot stressznek nevezte el. A háromfázisú rendszer, amely a védekezési mechanizmusban részt vesz, az úgynevezett általános adaptációs szindróma (ÁAS, angolul GAS).  A mechanizmusban alapvető szerepet játszik a mellékvese velőállományának hormonja, az adrenalin, amely elsősorban felelős az első fázisért, a vészreakcióért, míg a mellékvesekéreg hormonja, a kortizon a második és harmadik fázisért.

A stresszor jelenlétét a központi idegrendszer érzékeli és beindítja az általános adaptációs szindrómát. A stressz hatására ingerületbe kerül a hipotalamusz, amely az agyalapi mirigyet (hipofízist) aktiválja. Ennek hormonja az adrenokortikotropin (ACTH), mely a mellékvesében a kortizon elválasztását serkenti. Az általános adaptációs szindróma hatására megduzzad a mellékvese, miközben sorvad a csecsemőmirigy (thymus) és a nyirokszövet, és számos reakció zajlik le az ÁAS részjelenségeként. Az ÁAS felismerésével Selye bizonyította a központi idegrendszer és az endokrin rendszer összefüggéseit, tehát azt, hogy a szervezet integritásának (homeosztázisának) fenntartásában egységes rendszer működik, és ezzel együtt igazolta a stressz kórokozó hatását is. Annak a rendszernek, amelyet ma is hipotalamo-hipofizeo-adrenalis rendszernek nevezünk, egyértelműen Selye a felismerője. Ugyancsak ő az elindítója és serkentője azoknak a kutatásoknak, amelyek számos, az általános adaptációs szindrómával kapcsolatban álló hormon (pl. ACTH, rilizing hormonok, szomatosztatin és közvetve az endogén opioidok stb.) felismeréséhez vezettek.

A stressz nem csak káros lehet. Valamennyi stresszre szüksége van az élő szervezetnek ahhoz, hogy fenntartsa aktivitását. A stresszre adott válasz valószínűleg nemcsak az emlősök sajátsága, hanem a törzsfejlődés alacsony szintjein is fellelhető, és éppúgy lehet életmentő, mint pusztító. Legalábbis erre utalnak az egysejtűekkel végzett kísérleteink, melyekben éhezési stressz hatására a hormonszintek (például az ACTH-é) jelentősen emelkednek. Természetesen a stresszre adott válasz az evolúció folyamán módosul, teljesebbé válik, és végül kialakítja azt a rendszert, amelyre Selye felfigyelt. Ez azt is jelenti, hogy ÁAS-szituációkat az állatvilágban nem csak mesterségesen (kísérletileg) lehet provokálni, mert természetes formában is jelen vannak, és befolyásolják a szociális kapcsolatokat, a magatartást és a reprodukciót. Mindez azonban az embernél teljesedik ki. Az intenzív stressz oldására is vannak módszerek, az állatvilágban ilyen a kurkászás a majmoknál, de az ember is kifejlesztett alkalmas mechanizmusokat, mint amilyen a humor, a szex, vagy a gondolkodást száműző lerogyás a tévé elé.

Nyilvánvaló, hogy ugyanolyan mennyiségű és minőségű stresszort a különböző egyedek eltérően értékelnek, ha az egyedek genetikailag eltérőek. Van, aki lepergeti magáról a stresszhatásokat, míg mások azt is súlyos stresszként élik meg, amit a többség észre sem venne (és ez még a fizikai stresszre is igaz). Az állatvilágban például a hatalmas gorilla sokkal kevésbé stresszérzékeny, mint a kisegér, amely minden levélrezdülést stresszként foghat fel. Ettől függetlenül, stressz mindenkit ér, és az intenzív és tartós stressz általános adaptációs szindrómát vált ki.
Stressz nélkül tehát nincs élet, de a "túladagolt" stressz kórokozó és életveszélyes. A hasznos stresszt Selye eustressznek, a károsat distressznek nevezte el. Nagyon nehéz azonban e kettőt egymástól elválasztani, ráadásul az eustressz bármikor átcsaphat distresszbe (gondoljunk például arra, amikor a televízióban vígjátékot nézünk, majd hirtelen a híradó következik katasztrófákkal és gyilkosságokkal). Amikor stresszről beszélünk, köznapi értelemben a distresszt értjük alatta.

A stressz és a betegségek
A stresszállapot lehet múló és tartós, ezen belül folyamatos vagy szakaszos, de a különböző stresszorok hatásai össze is adódhatnak.  A stressz lehet fizikai, például fájdalom, nagy hideg, vagy meleg, táplálék- és vízmegvonás, vagy pszichés, például egzisztenciális szorongás, reális vagy irreális félelem valaminek a bekövetkeztétől (foghúzástól, vizsgától, családtag elvesztésétől stb.). A Selye-féle elképzelés értelmében bármelyik stresszor ugyanazt a hatást váltja ki a hipotalamo-hipofizeo-adrenális rendszeren keresztül.

Amennyiben az adaptációs fázis hosszú, és nincs közben elegendő pihenő (nyugalmi időszak), akkor kimerültség, koncentrációzavar léphet fel, és letargikus állapotba kerül a szervezet. Krónikus stressz hatására számos, úgynevezett pszichoszomatikus betegség is kialakulhat: gyomorfekély, asztma, hipertónia, krónikus fejfájás, pajzsmirigy-túlműködés, álmatlanság, irritábilis vastagbél szindróma, szívinfarktus, egyes bőrbetegségek, impotencia, valamint alkoholizmus, kábítószerfüggés, pszichoneurózisok, poszttraumás stresszrendellenesség, pánikbetegség és depresszió. Egyes megfigyelések szerint rosszindulatú daganatok is kifejlődhetnek súlyos és tartós pszichés stresszállapot eredményeként.  Ez nem azt jelenti, hogy ezek a betegségek kizárólag stressz hatására alakulnak ki, de a stressz önmagában is okozhatja őket, illetve más tényezők mellett hozzájárul kialakulásukhoz. Azáltal, hogy gátolja az immunrendszer működését, a krónikus stressz lehetőséget teremt a bakteriális és vírusfertőzésekre és ezek szövődményeire (ez lehet az alapja az arra hajlamos egyénekben a daganatképződésnek is). Az akut (múló) stressz is lehet azonban súlyos betegség okozója; ezt bizonyítja a második világháború alatt a német zuhanóbombázók támadásának esete, mely után tömegesen jelentkeztek a pajzsmirigybetegségek. Az egyáltalán nem teljes felsorolás világosan mutatja, hogy a stressz a kórokozó tényezők között az egyik legelőkelőbb helyen áll, tehát Selye János alapkutatási felismerése a gyakorlati orvostudomány számos területén diagnosztikai és terápiás jelentőségű.

A kutató ember
Selye Jánosnak a kutatás volt az élete. Kanadában, az intézet vezetőjeként is napi 12 órát dolgozott, és hétvégeken is sokszor bent volt intézetében. Állandóan tanítványokkal volt körülvéve, akiket bevezetett a tudományos munkába, az arra érdemeseket segítette előrejutásukban. Elfogadta és megértette mások érveit, de megvédte saját álláspontját, ha azok ellentétesek voltak vitapartneréivel. Nemcsak a beszélgetések közben tanított, hanem az "Álomtól a felfedezésig" című könyvével is, melyben leírta a kutatás csínját-bínját, módszertanát, szépségeit és buktatóit. A könyv unikum a maga nemében, talán csak a Nobel-díjas neuroanatómus, Santiago Ramon y Cajal "Tudományos kutatásra vezérlő kalauz"-a hasonlítható hozzá, bár ez az anatómus szemszögéből világít rá arra, hogyan kell a tudományt művelni, míg Selye könyve az orvos-fiziológus gondolatait és nézőpontját mutatja be, túlnyomórészt saját példáján keresztül.

Dolgozataiban pontosan leírta és elemezte azokat a jelenségeket, amelyeket kutatásai során tapasztalt, és egyeztette azokat korábbi eredményeivel. Soha nem mulasztotta el, hogy hipotéziseit közreadja, amit azok, akiknek nem volt semmilyen hipotézisük, gyakran rosszallottak. A tudományos folyamatnak azonban az a lényege, hogy a megfigyelések hipotéziseket provokáljanak, amelyek újabb megfigyelésekkel bizonyíthatók vagy cáfolhatók.
Amikor a stressz és az általános adaptációs szindróma kutatásán már a fél világ kutatói munkálkodtak, újabb vizsgálatokba kezdett, például az immunológia területén, melyekben kimutatta, hogy a szteroid hormonok (amilyen a kortizon is) összefüggésben állnak az immunszervekkel, és hogy az immunszerveket (pl. thymus) az ACTH-mellékvese-tengely szabályozza. Ezek a kísérletek vezettek ahhoz a felismeréshez, hogy a kortizonnak gyulladásellenes (és a dezoxi-kortikoszteronnak gyulladást támogató) hatása van, aminek fontos a gyakorlati jelentősége. Eredményei a hízósejtek szerepének tisztázása terén is kiemelkedőek. E kutatási sorozatában hatalmas mennyiségű szakirodalmat dolgozott (és dolgoztatott) fel, amit (eredményeivel együtt) könyv formájában megjelentetett. Ha az említettekhez nem is mérhető, de jelentőset alkotott a szív- és érrendszeri betegségek, az öregedés és a gyulladás kutatása területén is.

Selye igazi reneszánsz típusú tudós volt, akit minden érdekelt és mindenről megalapozott véleménye volt. Munkatársai szerint igen élvezetesek voltak az intézeti megbeszélések, ahol a közvetlen szakmán kívül a világ dolgait is megtárgyalták.

Néhányszor magam is találkoztam vele. Az egyik alkalommal fél napot együtt töltöttünk. Úgy adódott ugyanis, hogy először Budapesten, majd Debrecenben tartott előadást, ahová én kísértem el. Egyetemi autóval mentünk, amely lassú volt és a hortobágyi csárda előtt néhány kilométerrel le is állt. Egész úton közös témánkról, a hízósejtekről beszélgettünk. Selye szuggesztív volt, impresszionálóan nagy tudású, és mindenek előtt emberi, minden megnyilatkozásában. Ugyanezt hallottam mindazoktól, akik valamilyen formában kapcsolatba kerültek vele. Amikor a hízósejtekről szóló akadémiai doktori disszertációmat az Akadémiai Kiadó könyvként megjelentette, örömmel vállalta el az előszó megírását, amiből nem felejtette ki - ahogyan ő nevezte - gördülő szimpoziumunkat sem.

Selye János munkásságának értékelése halála után 25 évvel
Egy tudományos életmű értékeléséhez bizonyos időnek el kell telnie. Huszönöt év egy emberöltő, ami nem igazán sok, ha arra gondolunk, hogy hány emberöltő telt el például Galenos vagy Avicenna működése óta. Ugyanakkor rohanó világunkban egyre másra tűnnek fel és tűnnek el a média által felkapott nevek, így a 25 éves fennmaradás értékelhető. Úgy tűnik, hogy Selye János igazsága nemhogy tünedezne, de egyre inkább előtérbe kerül. Miközben ugyanis a fertőző betegségek oltásokkal vagy antibiotikumokkal egyre inkább leküzdhetők, a daganatok egyre sikeresebben diagnosztizálhatók és kezelhetők, addig világunk egyre stresszesebb lesz, így a stressz által kiváltott betegségek is egyre szaporodnak azokkal a tényezőkkel együtt, amelyek provokálják azokat.  Miközben a fizikai stressz mennyisége csökken, aközben a pszichés stresszé nő, és ez utóbbi a kórokozó tényezők között egyre dominánsabbá válik.

Egy kutató helyét a halhatatlanok között nem a cikkek mennyisége határozza meg. Ez legfeljebb azt demonstrálja, hogy a kutató sokat, vagy keveset dolgozott. Az viszont igen, hogy a töméntelen mennyiségű munkából, amit a cikkekben felhalmozott, milyen következtetésekre jutott, hogyan tudta szintetizálni az adatokat, és eredményei milyen hatással voltak akár más kutatók munkásságára, akár magára a társadalomra, amennyiben pedig orvostudományi kutatással foglalkozott, úgy a gyógyításra, vagy annak szemléletére.  Selye János soha nem hagyta az adatokat szintetizálatlanul, mindig beépítette a maga által felépített tudományos rendszerbe, így jutott mindig tovább következtetéseiben azon az úton, amin neki és az őt követőknek haladnia kellett. Montreali intézetének bejárata fölött kőbe vésve állt hitvallása: "Sem témád fontossága, sem műszereid teljesítménye, sem tudásod nagysága, sem terveid pontossága nem pótolhatják gondolataid eredetiségét és megfigyelésed élességét". Az utóbbi két képesség különböztette meg őt a kutatók tömegétől, amellett, hogy a többi teljesítésében is az élen járt. Már az a megfigyelés és annak értékelése is erről tanúskodik, amit az általános adaptációs szindrómáról 1936-ban megjelent cikkében írt. Nem ment el a különböző ingerekre adott válaszok egyformasága mellett, hanem általános és alapvető következtetéseket vont le belőlük, akárcsak Fleming, aki nem dobta ki a gombákkal elfertőződött baktériumtenyészeteket és így jutott el az antibiotikumok (penicillin) felismeréséig.  Még ha következtetései elvétve tévesek vagy elhamarkodottak voltak is, akkor is voltak annyira provokatívak, hogy éppúgy elősegítették követőinek, mint ellenzőinek kutatásait. A tudományos rendszer, amit felépített, 25 év után is lényegében rendületlenül áll, miközben mások tovább értelmezik és kiegészítik azt. Óriási szemléleti hatást gyakorolt az orvostudományra, melyben a neuroendokrin összefüggések, illetve a pszichoszomatikus betegségek felismerését és tanulmányozását indította el. Ennek tulajdonítható, hogy (az élettantól az immunológián és pszichológián át a szociális medicináig) szinte minden orvosi tudományág kötődik valamilyen formában Selye Jánoshoz és - legalábbis a gondolatait - magáénak vallja.

A jelentős, az orvostudomány egészét érintő felismeréseket tevő kutatók túlnyomó része, miután letette a saját garasát az orvostudomány tárházába, nem tett újabb számottevő felfedezést. Selye János élete végéig kutatott és mindig feltöretlen területeken próbált ösvényeket vágni. Ha eredményei közül kiemelnénk a stresszelméletet és csak a többit vennénk tekintetbe, akkor is a jelentős kutatók és jelentős gondolkodók között kellene számon tartanunk. Teljességében szemlélve életművét, a legnagyobbak között van a helye.

Selye nemcsak művelte a tudományt, hanem közkinccsé is tudta tenni azt. Ezt igazolja, hogy napjainkra a stressz a laikusok tömege által is használt fogalommá vált és lényegét mindenki érti anélkül, hogy tudományos részleteit ismerné. Selye János éppúgy, mint a másik világnagyság, Siegmund Freud, munkásságáért nem kapott Nobel-díjat, miközben számos orvosi Nobel-díj birtokosának nevét vagy munkásságát már most a feledés homálya fedi. Nem biztos, hogy Selye János nevét évszázadok múltán is milliók fogják ismerni, mert az emberiség hálátlan a tudomány nagyjaival szemben, de az általa alkotott fogalom, a stressz - az emberiség fejlődési tendenciáit figyelembe véve - egyre ismertebbé fog válni.

---

#1 Dr.BauerBela

---