Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2016. július 23., szombat

A FEHÉR ÉJSZAKÁK HŐSEINEK SORSÁROL
A statisztikailag kimutatott korábbi halálozás az orvosoknál a fehér éjszakák közvetlen eredője. Nem beszélnék a hat év egyetemi tanulmányunkról a bonctermek hűvös csendjéről,az első halálesetek észleléséről,a minősítő vizsgáink,továbbképzéseink nehézségeiről és nem utolsósorban a társadalom ijesztő rosszindulatáról amit irányunkba tápláltak be az éppen uralkodó hatalmak a tájékozatlanok tarisznyáiba. Azonban a döbbenet érzése enyhe kifejezés azoknak az aktuális statisztikai adatoknak láttán amik az orvosok korai halálozásáról jelentek meg. Nem szeretnék társadalmi vitát kiváltani soraimmal a mindennapi hiányállapotokról,a hatalmak rendünk lejáratásáról a megélt és hosszantartó stressz állapotokról amikre Selye János már egy évszázada felhívta a figyelmét a tudományos világnak és a mindenkori társadalmaknak. Mindezeket figyelembe sem vette vagy csak alig érzékelte a XX-dik század társadalmi érdektelen világa.
Soraim az orvosi rendünk mély lelki gyötrelmeiről,stressz állapotairól szólnék személyi átéléseim alapján. Ez a gyötrelem jogosít fel bennünket arra hogy a mindenkori társadalomtól kellő megbecsülést igényeljünk. Az egész szakmai létünk egy meghatározója volt az állandó,mindennapos feszültségi-állapot ,amelynek oka a felfokozott felelősség tudat ,azért hogy ne kísérjen esetleg egész életünkön keresztül a ,lelkiismeret furdalás hogy egy esetleges szakmai ballépés miatt valakinek életre szóló szenvedést okoztunk.
Emiatt a feszültség miatt nem tudtunk felszabadultan örvendeni semmiféle szakmai elismerésnek vagy sikernek.
Vannak erkölcsi,emberi,intellektuális elhallgatott benső gyötrelmei minden embernek, amiket nem tud, nem akar, vagy nem mer kimondani környezetének. Én az elkövetkezendőkben azokról az önemésztő nehézségeinkről,elfedett gondolatainkról írok egy néhány sort amiket egy életen keresztül magunkkal hordoztunk és amik az orvosi hivatásunkkal vannak kapcsolatban.
Minden orvos az életéből 4-5 évet/manapság már 6-7 évet/ ügyeletben tölt el, amikor is 24 órán át benn van a kórházban és ellátja a sürgősségi eseteket. Az ügyelet a mi fogalomkörünkben egyenlő a”Fehér éjszakákkal”amikor is nem a fizikai megterhelés,az igénybevétel szolgáltat ki bennünket annyira a tűrésküszöb érzelmi és szellemi kénye-kedvének,hanem azok a betegek akik katasztrofális állapotban kerülnek a kórházba.és az orvosi lelkiismeretünket,felelőségünket
küzdelmünket teszi próbára egy emberi élet megmentéséért,vívott küzdelemben
Ilyenkor mindig élet-halál harc folyik aminek te vagy a főszereplője-
Te vagy a döntéshozó és a megfellebbezhetetlen felelős is egyben, egy emberi lét fölött. Ezek a helyzetek amikor a döntés tennivalóiról, sokszor néhány másodperc a meghatározó.. Egyedül vagy,és nem kapsz még egy jelzésértékű segítséget sem-magyarul mondva élet-halál ura vagy a szó, a felelősség drámai értelmében..A döntéshozatalban benne van minden szakmai élményanyagod,eddig elsajátított tudásod,higgadtságod,önuralmad,az hogy minden mozdulatod, biztonságérzetet sugározzon minden résztvevő felé,a beteg szenvedő,könyörgő tekintete és sorolhatnám igy tovább. Az várakozás idegtépő feszültsége, a javulás első tüneteinek megjelenése-a betegnél az első szavak,szem-nyitás, vagy hajnal felé az első mosoly ami kisimítja az összeráncolt homlokokat-a hangulat hogy ismét győzött az élet,és a szív koszorúserek is kitágulnak,és a verejtékező homlokok is kisimulnak.
Én ezért a –kimondhatatlan nagy felelősség tudatért tartom a hivatásunkat a legelsők vonalába ítélendőnek egy erkölcsileg felelős, becsületes és tiszta ítélőképességű társadalomban.
Tisztelt barátaim !! tiszteljétek és őrizzétek meg orvosaitokat ,mert ők az első vonalban harcolnak értetek mindaddig amik ők is elesnek!!! #1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése