A VÉRES SZÉKLET OKAI GYERMEKEKNÉL

Véres széklet okai gyerekeknél

A széklet jellegzetességeinek megfigyelése minden életkorban fontos, és a vér észlelése mindig kóros tünetnek számít. Azt is tud­nunk kell azonban, hogy a riasztó tünet hátterében különböző élet­korokban más-más betegség állhat.
Újszülöttek esetében gyakori, hogy szopás közben megsérül az anya mellbimbója és az ebből származó kis mennyiségű vér megjelenhet a baba székletében. Ilyenkor hasznos a mellbimbóvédő használata, a sérülés kezelése hámosító kenőccsel, vagy néhány alkalommal szopás helyett a lefejt női tej megitatása az újszülöt­tel.
A szájnyálkahártya sérülése, orrvérzés következtében is kerülhet vér az emésztőrendszerbe újszülöttekben és csecsemőkben is. Ha a vér a tápcsatorna felső szakaszából származik, akkor megemésztése miatt a széklet színe feketére változik, ilyenkor friss vért már nem észlelünk. Idegentest lenyelése sérülést okozva vezethet vérzéshez a gyomor-bélrend­szerben.

Kemény széklet miatti problémák

A végbél környékének felmaródása szintén gyakori prob­léma, vérzés erről a területről is származhat. A végbélnyí­lás berepedése általában akkor fordul elő, ha a csecsemőnek szorulása, keményebb állagú széklete van. Nehezíti a seb gyó­gyulását, hogy a fájdalom miatt a gyermek hosszabb ideig akaratlagosan visszatartja a székletet, aminek hatására az még keményebbé válik. Az ilyenkor jótékony hatású székletlazítók már csecsemőknek is adhatók, és rendszeres szedésük mellett sem alakul ki hozzászokás.

A fertőzések okozta véres széklet

A véres széklet megjelenésekor, ha az lázzal, hasfájással, ét­vágytalansággal, hányással jár, elsősorban fertőzésre kell gondolni. A kórokozó az ún. piszkos kezekkel kerülhet a gyermek szerveze­tébe, de a fertőzést a szennyezett étel, ital, ivóvíz is terjesztheti. Ilyenkor a székletből kórokozó kimutatást kell végezni, ami bizonyít­ja a fertőzést, és lehetővé teszi a célzott kezelést is. A gyomor-bél­rendszert érintő fertőzések bármely életkorban előfordulhatnak.

A bélbetüremkedésről

Gyakran hasmenés következtében jelentkezik az ún. bélbetüremkedés (invagináció). Ennek során a bél saját magába teleszkópszerűen betüremkedve zárja el a béltartalom útját, a tüne­tek tehát bélelzáródásnak felelnek meg. A hasi fájdalom periodikus, a heves görcsök egy idő múlva enyhülnek, majd újra visszatérnek. Néhány órán belül véres nyálka ürülése jelentkezik, ilyenkor az is előfordul, hogy széklet egyáltalán nem távozik.
A súlyos tünetek miatt szerencsére az ilyen betegek hamar orvoshoz kerülnek, mert a korai diagnózis sorsdöntő. Az invag­ináció a csecsemőkor betegsége, kétéves kor után ritkán jelent­kezik. Ha a végbélen keresztül bejuttatott kontrasztanyag nem tud­ja visszapréselni a betüremkedett bélszakaszt a normális helyzetbe, sürgősséggel műtétet kell végezni.

Allergiás bélgyulladás

Nagyon gyakori, hogy a véres széklet hátterében allergiás bél­gyulladás áll. Ez szoptatott csecsemőkben is kialakulhat, de na­gyon fontos, hogy a szoptatást ilyenkor sem kell abbahagyni. Tejfe­hérje allergia esetén az esetek döntő többségében elegendő, ha az anyának tejmentes diétát rendelünk el. Ha a tünetek két hét alatt nem rendeződnek, a tejet adalékként tartalmazó készítmények és a tojás fogyasztását is meg kell tiltani az anyának.
Figyelnünk kell arra is, hogy milyen a gyermek általános ál­lapota, van-e egyéb kóros, pl. bőr vagy légzőszervi tünete, és megfelelő-e a súlygyarapodása. Abban az esetben, ha az allergia nem a szoptatott csecsemőben alakul ki, speciális tápszer elren­delése szükséges. Ez olyan fehérje hidrolizátum, ami kis moleku­lasúlyú fehérjéket, vagy csak aminosavakat tartalmaz, és emiatt már nem vált ki allergiás reakciókat.

Allergia kezelése

Az allergia kezelésére használható gyógytápszerek megfelelő összetételüknél fogva alkalmasak a normális fejlődés biztosí­tására és fogyasztásuk mellett hiányállapotok nem alakulnak ki. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az allergiát okozó fehérjét szi­gorúan iktassuk ki a táplálékok közül, és a rejtett formában jelen lévő fehérjékre is ügyeljünk. Tejallergia esetén a tejtermelő állat húsa is kiválthat kóros tüneteket, ezért a marha és borjúhús adása is kerülendő.
A tojásallergiás betegekben csirkehús fogyasztásakor általában nem kell ilyen keresztreakcióval számolni, de a diéta ellenére fenn­álló makacs tünetek esetén gondolni kell a lehetőségére. A krónikus gyulladásos bélbetegségek csecsemő és kisgyermekkorban még ritkán jelentkeznek, de klinikai gyanú esetén ebben az életkorban is el kell végezni a béltükrözést. Ez megfelelő előkészítés után, alta­tásban történik a beavatkozásban jártas szakemberek segítségével.

Vérképzőszervi betegségek

Vérképzőszervi betegségek is okozhatnak véres székletürítést. Ilyenkor azonban rendszerint nem ez az egyetlen kóros tünet, ami hamarosan felkelti az alapbetegség gyanúját. A véres széklet jelent­kezését mindig komolyan kell venni. Azonnal orvoshoz kell for­dulni vele, hiszen számos ok állhat a riasztó panasz hátterében. A kiváltó ok felderítésében a gyermekorvos mellett gyermek gasztroenterológus segítségét is gyakran igénybe kell venni.
#1 Dr.BauerBela

---

SÚLYOS CINKHIÁNY OKOZTA BETEGSÉG BŐRTÜNETEI /ACRODERMATITIS ENTEROPATICA/KÉPEKBEN

1-

2-

3-

4-

#1 Dr.BauerBela

---

A szülői túlféltés 3 alig jóvátehető következménye felnőttkorban

A szülői túlféltés 3 alig jóvátehető következménye felnőttkorban

A szülő jót akar, ám gyereke boldogtalanságát alapozhatja meg.

A gyermeknevelés kaland, egyszersmind a szülő hatalmas feladatot is felvállal vele, miközben általában a kicsi boldogságát tartja szem előtt. A sikerhez természetesen rögös út vezet, amelyen könnyű megbotlani - az egyik leggyakoribb csapdát pedig a gyerek túlféltése jelenti.

A lelkiismeretes édesapa-édesanya lehetőség szerint igyekszik mindenféle negatívumtól megkímélni csemetéjét, hogy minél gondtalanabb és teljesebb gyerekkort biztosítson számára - ám legjobb szándéka ellenére is a gyerkőc felnőttkori boldogtalanságát alapozhatja meg.

Féltés vagy túlféltés?

A szülők ösztönösen védik gyermeküket. Magatehetetlenek és védtelennek látják őt - mint ahogy az is -, ezért átölelik, ha sír, óvják a veszélytől, megmutatják neki, mit szabad és mit nem, ha pedig szomorú, megvigasztalják.

A legnagyobb odafigyelés és gondoskodás ellenére is folyamatosan aggódnak, hogy valami baja eshet. Leginkább a csecsemőkorra jellemző, hogy éjszakánként többször is bekukkantanak hozzá, vajon megfelelően lélegzik-e.

Később, ha elesik, ellátják a sebeit, ha pedig beteg, orvoshoz viszik. Mindez teljesen normális: így viselkedik minden felelősségteljes szülő.

Néhányan azonban eltúlozzák a gondoskodást, és a kelleténél komolyabban veszik a szerepüket. Egész nap gyermekük kívánságát lesik: éhes-e, szomjas-e, fázik-e, fel kell-e öltöztetni, jaj, mindjárt elesik, meg kellene megfürdetni.

Az ilyen szülők álmatlanul forgolódnak az ágyukban, ha gyermekük beteg vagy szomorú, és nem értik meg, hogy néha szeretne egyedül lenni. Iskoláskorában pedig nemritkán még a házi feladatot is megírják helyette.

A túlféltés okai

A szülők túlzott óvó-védő viselkedésének oka egyebek közt az lehet, hogy saját gyermekkorukból hasonló élményt hoztak magukkal, és követik saját szüleik mintáját, hiszen nem ismernek más lehetőséget.

Az sem kizárt, hogy azoktól a sérelmektől akarják megvédeni a kicsit, amiket valamikor ők éltek át: a szigorú neveléstől és a szeretethiánytól. Nem ritka az sem, hogy szülőnek bűntudata van amiatt, hogy a rendszeres túlórázás vagy a válás miatt túl sok időt tölt távol gyermekétől, azért azzal igyekszik kárpótolni őt, hogy elkényezteti.

Kicsik lelki bajai

A túlféltés következményei felnőttkorban

Így végül elkényeztetett kölyök lesz a kicsi, aki megszokta, hogy minden megcsinálnak helyett. Nem tudja, mit jelent frusztráltnak lenni, képtelen megbirkózni a kudarcokkal, és igyekszik magát kihúzni a felelősség alól. Mindez nemcsak gyerek-, hanem felnőttkorában is megnyilvánul, legfőképpen az alábbiakban.

Az alkalmazkodóképesség hiánya

Mivel annak idején nem rögzültek a gyerkőcben bizonyos íratlan szabályok, amelyek a közösségbe való beilleszkedés egyik alapfeltételét jelentik, felnőttként is nehezen találja majd a helyét szűkebb és tágabb környezetében.

Mindez a legnyilvánvalóbb módon emberi kapcsolataiban nyilvánul meg - a túlféltett gyerek felcseperedve nem a kölcsönösségre és az egyenrangúságra törekszik, hanem - sokszor nem is tudatosan - valamilyen módon profitálni igyekszik a másik félből.

Az ilyesféle mentalitással azonban az élet más területein is nehezen boldogul, legyen szó a szakmai kapcsolatrendszerének kiépítéséről, a hivatásáról vagy akár a szomszédaival való együttélésről.

A felelősségtudat hiánya

A túlféltett gyerek megszokja, hogy szavai és tettei nem, vagy legalábbis csak alig járnak következménnyel, felnőttként pedig értetlenül szembesül egy-egy kevésbé szerencsés megnyilvánulása negatív fogadtatásával. Ahelyett, hogy a saját felfogásán és hozzáállásán próbálna változtatni, visszatérve a gyökereihez a megúszásra játszik: a felelősséget eltussolja, a körülményekre vagy egy másik személyre hárítja, ha pedig módjában áll, eleve fel sem vállalja.

Ebből adódóan kevéssé bizonyulhat alkalmasnak egy komolyabb feladatkör ellátásra, egzisztenciájának megalapozására, illetve a társ és a szülő szerepére is.

Femina mesék
Hallgasd meg, vagy töltsd le ingyenesen a legszebb klasszikusokat. Ide kattintva a Holle anyótól A kis gömböcig mindent megtalálsz.

Az érdekérvényesítés hiány

A hétköznapok során minden embernek meg kell vívnia a maga kisebb-nagyobb küzdelmeit, az erre való képességet pedig még kiskorunkban - a családban, a játszótéren, az óvodában és az iskolában - sajátítjuk el. A túlzott gondoskodással körülvett gyerek életéből azonban kimarad a tanulásnak ez a sokszor kellemetlen, ám annál nagyobb jelentőséggel bíró mozzanata.

#1 Dr.BauerBela

---

EPIDERMALIS ANYAJEGYEK

1-

2-

3-

#1 Dr.BauerBela

---

Az õsz és a tél a feNew postrtõzõ gyermekbetegségek szezonja A megelõzés ma már mindenki számára elérhetõ

Az õsz és a tél a feNew postrtõzõ gyermekbetegségek szezonja A megelõzés ma már mindenki számára elérhetõ

Szeptember elejétõl az óvodai és iskolai közösségbe kerülõ gyermekek fokozottabban ki vannak téve a fertõzéseknek is. A hazánkban meghonosított kötelezõ védõoltásoknak köszönhetõen egyes fertõzõ betegségek ma már egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán fordulnak elõ. Ugyanakkor azokkal a közösségben terjedõ gyermekbetegségekkel, melyek megelõzésére nincsen vagy nem kötelezõen alkalmaznak védõoltást, még ma is gyakran találkozhatunk. Bár a szülõk sok esetben természetesnek tekintik, hogy a gyermekkorral együtt járnak a fertõzõ betegségek, kevésbé vannak tisztában azzal, hogy azoknak esetleges szövõdményei is kialakulhatnak. Arról pedig, hogy megelõzésükre esetenként védõoltás kérhetõ, sokan nem is hallottak. Gyakran ölt járványos méreteket késõ õsszel és kora tavasszal az egyik legjelentõsebb légúti vírusfertõzés, az influenza. A megbetegedést magas láz, izomfájdalmak, levertség és köhögés jellemzi. Gyakori és igen súlyos szövõdménye a tüdõgyulladás. A fertõzést elsõsorban az A és B influenza vírusok okozzák, melyek szezonális elterjedésének megfékezésére védõoltás kérhetõ a háziorvostól. Akut fertõzõ gyermekkori betegség a skarlát, mely magas lázzal, fejfájással, és hányás kíséretében kivörösödött torokkal jár. Jellemzõ, hogy a betegen testszerte finom pontozott skarlátvörös színû bõrpír jelenik meg. A cseppfertõzés és érintés útján terjedõ betegséget a gyermek mindaddig terjeszti, míg torokváladékában kimutatható a fertõzést okozó baktérium. Fõleg régebben volt jellemzõ a skarlát gyakori szövõdményeként kialakuló súlyos középfülgyulladás, mely esetenként süketséget okozott, illetve szív- és vesebetegséggel is számolni kellett. Mióta a fertõzést penicillin-származékkal kezelik, szövõdmények ritkábban fordulnak elõ, azonban nem alakul ki életre szóló immunitás, így a betegséget több ízben is el lehet kapni.      Hazánkban a leggyakoribb fertõzõ gyermekbetegség a bárányhimlõ. Évente közel 40 ezer jelentés érkezik bárányhimlõs megbetegedésekrõl, azonban a valós adat ennek akár a kétszerese is lehet. A bárányhimlõ cseppfertõzéssel terjed, és használati tárgyak is közvetíthetik, ezért gyermek közösségekben – óvodákban, iskolákban – nem ritka a járványok kialakulása sem. A járvány szezonális, leginkább a tavaszi és a téli hónapokban tetõzik, tehát közvetlenül az után, hogy a gyermekek bekerülnek, vagy visszakerülnek óvodai, iskolai közösségükbe, ahol megnõ az esély a fertõzés átadására. A megbetegedettek 75-80 százaléka 15 év alatti gyermek, ám világszerte tapasztalható, hogy az elmúlt húsz évben a betegség kitolódott a serdülõkor felé és ezzel párhuzamosan nõtt a súlyosabb, komplikáltabb és kórházi ellátásra szoruló esetek száma. Bár gyermekkorban a bárányhimlõ ritkán szövõdményes, a jellegzetes, hólyagos kiütéssel járó, lázas megbetegedés az újszülötteknél, tinédzsereknél, felnõtteknél, illetve a legyengült immunrendszerrel rendelkezõknél súlyosabb, szövõdményesebb, akár halálos kimenetelû is lehet. A viszketõ pöttyök elvakarásából komolyabb fertõzés alakulhat ki, amit már csak a gyermek antibiotikum kezelésével lehet rendbe hozni. A betegséget követõen az esetek nagy részében legyengült maradhat az immunrendszer, melynek következtében gyakrabban fordulnak elõ bakteriális fertõzések, mint amilyen például a középfülgyulladás. Fokozott veszélynek vannak kitéve a terhesség elõtt álló, ám a betegségen még át nem esett nõk, mivel a bárányhimlõ vírusa az esetek mintegy 10%-ában akár magzatkárosító hatású is lehet, továbbá a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok, és az egészségügyben dolgozók. A nyilvánvaló kockázatok ellenére sem köztudott, hogy csaknem két évtizede létezik könnyen hozzáférhetõ bárányhimlõ elleni védõoltás. Japánban és Koreában 1986 óta rutinszerûen oltják a lakosságot, az USA-ban pedig 1995-ben tették kötelezõvé a bárányhimlõ elleni védõoltást. Magyarországon 1998-ban törzskönyvezték, ám a mindennapi gyakorlatban többnyire még ismeretlen. A patikákban vényre kapható vakcina biztonságos és hosszú távú védettséget biztosít a betegség kialakulásával szemben. A védõoltás alkalmazásával a betegség szövõdményeivel együtt megelõzhetõ és meggátolható a járvány kialakulása gyermekintézményekben és egyéb zárt közösségekben.   Az Avantgarde Group szervezésében Oltás vagy tûzoltás… címmel 2003. október 21 –én megrendezett kerekasztal-beszélgetés a fertõzõ gyermekbetegségekrõl és megelõzésükrõl háttéranyaga. A beszélgetés szakmai résztvevõi voltak: Csiszár Lászlóné, a MAVE titkára a fertõzõ gyermekbetegségekkel kapcsolatos védõnõi tapasztalatokról. Dr. Mészner Zsófia, gyermekinfektológus a bárányhimlõ szövõdményeivel és megelõzésével kapcsolatos közhiedelmekrõl és tévhitekrõl. Dr. Lintner Ferenc, szülész-nõgyógyász a fertõzõ gyermekbetegségekrõl a várandósság idején. Prof. Dr. Budai József, csecsemõ és gyermekorvos, a fertõzõ betegségek szakértõje a védõoltásokról szerzett 50 évnyi tapasztalatokról. 2003.10.28

#1 Dr.BauerBela

---

Az óvoda feladatai fertőző betegségek esetén

Az óvoda feladatai fertőző betegségek esetén

Egy óvoda életében visszatérő kérdés, hogy fertőző betegség gyanúja esetén mikor kell a gyereket orvoshoz vinni, mikor kell mentőt hívni és kiket kell tájékoztatni. Ha a járvány beigazolódik, az alábbiakról feltétlenül gondoskodnia kell az intézménynek! – Az első szülői értekezleten fel kell hívni a szülők figyelmét, hogy amennyiben gyerekükön fertőző gyermekbetegséget észlelnek, kötelességük az óvodát értesíteni róla. – A beteg gyerek mielőbbi elkülönítése, hazajuttatása. – A többi szülő figyelmeztetése a lappangási időről, és az ÁNTSZ értesítése. – Az óvoda által vezetett Fertőző betegségek naplójában rögzíteni kell a betegség fajtáját, és azt, hogy ki és mikor lett beteg. – A gyerek által használt eszközök fertőtlenítő lemosása szükséges. – Zárlat elrendelése, a skarlát és az enterális (beleket érintő betegségek), valamint a hepatitis vírus okozta májgyulladás (30 nap) kivételével, ma már nem szükséges. – A további betegségek esetén a 18/1998. (VI. 3.) ENM Népjóléti rendelet alapján az óvoda orvosa szabályozza. – Az egészséges gyerekek kezelése antibiotikummal felesleges. Ezek a betegségek a kamaszkor táján veszélyes szövődményekkel járhatnak. – A fertőző májgyulladás esetén az orvos az egészséges, de a fertőzésnek kitett személyek (felnőttek és gyerekek) részére gammaglobulin-oltást rendelhet el.

#1 Dr.BauerBela

---

Védőoltás: Igen vagy nem?

Védőoltás: Igen vagy nem?

„Szigorú oltási rendszerünket, a lakosság 99%-os átoltottságát tőlünk nyugatabbra és keletebbre egyaránt irigylik” – így a Tiszti Főorvosi Hivatal illetékese.  Valóban nagyfogyasztónak számítunk Európában: az utóbbi évtizedben majdnem a duplájára emelkedett a kötelező oltásaink száma, de megszaporodtak és népszerűek a fakultatív vakcinák is

Kétélű kard a védőoltás is?

Elgondolkodtató teljesítmény ez egy csőd szélén álló egészségügytől! De vajon miért nem követik a nálunk jobb gazdasági helyzetben lévő európai országok a mi példánkat, ha annyira irigylik az eredményeinket? Miért nem teszik kötelezővé az oltásokat, sújtják magyar módra pénz- vagy börtönbüntetéssel, gyámügyi felügyelettel az oltást megtagadó szülőt?

AHOL SZABAD A DÖNTÉS

Európa fejlett demokratikus országaiban a védőoltások nem kötelezőek. Németországban, Ausztriában, Svájcban, Nagy-Britanniában, a Benelux-államokban, de a távoli Ausztráliában, Amerikában és Kanadában is az ajánlott oltások beadásáról a gyermekorvos és a szülő együtt dönt, mérlegelik az előnyöket és a mellékhatásokat, és messzemenően figyelembe veszik a gyerek egészségi állapotát, betegségtörténetét. Franciaországban ugyan oltottsághoz kötik a közösségbe történő felvételt, de csak háromhoz, és a betartatásban nem élnek szankciókkal. Az ajánlott vakcinák mindenütt ingyenesek, és a gyártó szabadon választható.

AZ ELMÉLET ÉS A GYAKORLAT

A másféle oltási gyakorlat hátterében nem tudatlanság és felelőtlenség áll, hanem az oltások másféle megközelítése. Az immunizációs elmélet szerint a vakcináció a legtökéletesebb betegség- és járványmegelőző módszer. Az oltásra immunsejtjeink antitestek (ellenanyag) termelésével válaszolnak, ezek pedig újabb fertőzés esetén felismerik a mikroorganizmust, és megbirkóznak vele anélkül, hogy a betegség tünetei kialakulnának. A gyakorlatban viszont nem ilyen egyszerű a dolog.
JÓ TUDNI: ha az oltóanyag előállítása során túlságosan megváltoztatják a mikroorganizmusokat, az antitestek nem válaszolnak majd a valódi vírusokra, ám ha nem alakítják át azokat kielégítő mértékben, a valódi betegség tüneteit idézhetik elő, vagy még veszélyesebbeket – hiszen a szérum a test védelmi rendszereit kikerülve közvetlenül a vérbe és a szövetekbe jut.Ráadásul természetes védekezés esetén az immunrendszer nem használ feltétlenül ellenanyagot a betegség leküzdésére. Rezisztens lehet valaki egy kórokozóra alacsony ellenanyagszinttel is, és megbetegedhet annak ellenére, hogy magas ez az értéke. Az antitesttermelés ugyanis csak akkor indul be, ha a mikroorganizmusok túlélik az elsődleges (bőr, emésztő- és légzőszervek, máj) védelmi rendszereket. Az oltás azáltal, hogy kikényszerít egy normál körülmények között csak végszükség esetén felszabadított immunválaszt, áthangolja az immunrendszert, abnormális válaszok irányába téríti el, és hosszabb távon súlyosabb betegségekre hajlamosít – figyelmeztetnek a kutatók.

MELLÉKES(?) HATÁSOK

A vakcináció hívei úgy vélik, az oltások ártalmatlanok, kisebb számban okoznak szövődményeket, mint maguk a betegségek. Számos bizonyíték támasztja alá az ellenkezőjét: arra hajlamos gyerekeknél súlyos következményei lehetnek, mint pl. magatartási zavarok, idegrendszeri rendellenességek, táplálékintoleranciák, agykárosodás, bölcsőhalál-szindróma, allergia, rák és autoimmun betegségek – reumás ízületi gyulladás, SM –, AIDS és autizmus. A szérum fehérje-, baktérium- és vírusrészecskéi, tartósító-, közömbösítő- vagy hordozóanyagai az arra allergiásoknál anafilaxiás sokkot, azaz azonnali halált is kiválthatnak. Nem véletlen, hogy tőlünk nyugatabbra óvatosabban, differenciáltan viszonyulnak a vakcinákhoz: különbséget tesznek a súlyos és gyakori betegségek megelőzését célzó, illetve a kevésbé fontos vakcinák – mumpsz, rubeóla, hepatitis B, haemophilus, meningococcus, pneumococcus – között. Egyre több szakember figyelmeztet arra, hogy a védőoltások növekvő száma, főleg a kifejletlen immunrendszerű csecsemők sorozatos, kombinált oltása eddig ismeretlen mértékű megterhelésnek teszi ki az immunrendszert, melynek hosszú távú kihatásai egyelőre a tudomány számára is megjósolhatatlanok. 

Időközben a tbc elleni BCG-ről kiderült, hogy hatástalan a megelőzésben, és súlyos mellékhatásai lehetnek, így Franciaországban is lekerült a kötelező oltások listájáról, és máshol sem ajánlják. A diftéria, pertussis és tetanus elleni szérum (DPwT) használatát 10-15 éve megszüntették (Magyarországon 5 éve még ezt adták), mivel komoly idegrendszeri szövődményekkel, halálesetekkel hozták összefüggésbe, és egy korszerűbb formáját vezették be (DPaT). Tíz éve folyik a vita az MMR-oltásról is, mert az átoltott területeken az autizmus járványszerű terjedését tapasztalták. 2000-ben az EU-ban betiltották a higanytartalmú tartósítószerek hozzáadását az oltóanyagokhoz, miután bebizonyosodott, hogy genetikai hajlam esetén a szervezetben felhalmozódva nehézfém-allergiát, emésztési és koncentrációs, valamint súlyos idegrendszeri zavarokat (autisztikus személyiségzavarok kialakulása) idézhetnek elő. A Sabine-cseppről megtudtuk, hogy a bennük lévő élő polio- (gyermekbénulás-) vírusok hajlamosak a mutációra, és ha elvadulnak, az oltottakra és az oltatlanokra is veszélyesek. John Salk 1977-ben maga is beismerte, hogy a hetvenes évek óta a polioesetek többsége a Sabine-csepp használatának következménye.  A WHO ajánlatára az EU országai 2010-ig áttérnek az inaktivált vírust tartalmazó poliooltásra (IPV).

KIIRTOTT KÓRSÁGOK

Az immunizáció mellett a legnyomósabb érv, hogy felszámolta a járványokat, míg a szkeptikusok szerint azok sok esetben már lecsengőben voltak, amikor az oltásokat bevezették, és sokszor éppen az oltottak körében lobbant fel újra a betegség. A statisztikák nem mindig az igazságot tükrözték: például Amerikában a gyermekbénulás elleni szérum tömeges bevezetése után másképp határozták meg a járvány és a betegség fogalmát. Jóval több megbetegedés szükségeltetett a járvánnyá minősítéshez, a diagnózishoz pedig sokkal hosszabb ideig produkált tünetek. Az eseteket eltérő névvel illették, és jó részüket vírusos agyhártyagyulladásként jelentették, így a polioesetek száma papíron nullára csökkent, míg az agyhártyagyulladásban szenvedőké nőtt… Ugyanez történt a himlő esetében. Az oltott személyek megbetegedését másként, pl. bárányhimlőként, gennyes ekcémaként, enyhe himlőként vagy tehénhimlőként diagnosztizálták.

LÉNYEGES SZEMPONTOK!

2006-ban nálunk is bevezették a többkomponensű kombinált oltásokat, így egyszerre öt–hét oltást kapnak a gyerekek. Főleg technikai és kényelmi érvekkel indokolják a változásokat: az IPV csak injekció formájában adható be, rövidebb lesz az oltásokra fordított idő és az adminisztráció, kevesebb az oltások összekeveréséből származó baleset, egyszerűbb a szállítás. A gyerekek – jórészt csecsemők – kímélése, immunrendszerének védelme nem szerepel a szempontok között, pedig már számos szakértő figyelmeztetett arra, hogy az összetett oltások túlzott mértékben stimulálják az agyat, és ezáltal pusztítják az agysejteket. A szülőknek is kényelmesebb legyinteniük az ilyen aggályokra. Nemrég Szolnokon 8 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek egy édesapát, mert két oltást is megtagadott a gyermekétől. Arról, hogy hányan irigyelnék az ő helyzetét az EU-ban, tőlünk nyugatabbra, a hatóság nem közöl adatokat. Az oltás komoly orvosi beavatkozás, és akár évekig eltarthat, amíg a hatásai felismerhető betegségtünetekként jelentkeznek. Az utána fellépő tüneteket azonban rövid időn túl (pertussis: 3, kanyaró, mumpsz, rubeóla és polio: 8–20 nap) nem tulajdonítják az oltás hatásának. 

Az oltások kétélű fegyverek
Az oltások valódi természete a megcélzott betegségek előfordulási és halálozási statisztikái mellett az oltott és oltatlan lakosság egészségi állapotával is mérhető. Magyarország az utóbbi szempontból az európai országok hátsó régiójában található, de ezt a tényt még sohasem hozták összefüggésbe kiemelkedő átoltottságával…

Beteg serdülők és felnőttek
Gyakori vád az oltásokkal szemben, hogy a többnyire veszélytelen lefolyású gyermekbetegségeket – kanyaró, mumpsz, rubeóla – kitolja a serdülő- és a felnőttkorra, amikor már sokkal súlyosabb lefolyásúak, és olyan szövődményeket eredményezhetnek, mint a májrendellenességek, a tüdő­gyulladás és az ízületi gyulladás.

Csalárd grafikon
Az Egyesült Királyság Egészségügyi Minisztériuma 1971-ben grafikonnal igazolta a skarlát, diftéria, szamárköhögés és kanyaró előfordulásának és halálozási számának az 50-es évektől – az oltások bevezetésétől – kezdődő csökkenését. Csak később, amikor napvilágot látott az előző száz esztendő grafikonja is, vált világossá, hogy az esetek száma már 1940-re 90%-kal visszaesett.

#1 Dr.BauerBela

---