Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. november 26., vasárnap

Védőoltás: Igen vagy nem?



Védőoltás: Igen vagy nem?
„Szigorú oltási rendszerünket, a lakosság 99%-os átoltottságát tőlünk nyugatabbra és keletebbre egyaránt irigylik” – így a Tiszti Főorvosi Hivatal illetékese.  Valóban nagyfogyasztónak számítunk Európában: az utóbbi évtizedben majdnem a duplájára emelkedett a kötelező oltásaink száma, de megszaporodtak és népszerűek a fakultatív vakcinák is

Kétélű kard a védőoltás is?
Elgondolkodtató teljesítmény ez egy csőd szélén álló egészségügytől! De vajon miért nem követik a nálunk jobb gazdasági helyzetben lévő európai országok a mi példánkat, ha annyira irigylik az eredményeinket? Miért nem teszik kötelezővé az oltásokat, sújtják magyar módra pénz- vagy börtönbüntetéssel, gyámügyi felügyelettel az oltást megtagadó szülőt?
AHOL SZABAD A DÖNTÉS
Európa fejlett demokratikus országaiban a védőoltások nem kötelezőek. Németországban, Ausztriában, Svájcban, Nagy-Britanniában, a Benelux-államokban, de a távoli Ausztráliában, Amerikában és Kanadában is az ajánlott oltások beadásáról a gyermekorvos és a szülő együtt dönt, mérlegelik az előnyöket és a mellékhatásokat, és messzemenően figyelembe veszik a gyerek egészségi állapotát, betegségtörténetét. Franciaországban ugyan oltottsághoz kötik a közösségbe történő felvételt, de csak háromhoz, és a betartatásban nem élnek szankciókkal. Az ajánlott vakcinák mindenütt ingyenesek, és a gyártó szabadon választható.
AZ ELMÉLET ÉS A GYAKORLAT
A másféle oltási gyakorlat hátterében nem tudatlanság és felelőtlenség áll, hanem az oltások másféle megközelítése. Az immunizációs elmélet szerint a vakcináció a legtökéletesebb betegség- és járványmegelőző módszer. Az oltásra immunsejtjeink antitestek (ellenanyag) termelésével válaszolnak, ezek pedig újabb fertőzés esetén felismerik a mikroorganizmust, és megbirkóznak vele anélkül, hogy a betegség tünetei kialakulnának. A gyakorlatban viszont nem ilyen egyszerű a dolog.
JÓ TUDNI: ha az oltóanyag előállítása során túlságosan megváltoztatják a mikroorganizmusokat, az antitestek nem válaszolnak majd a valódi vírusokra, ám ha nem alakítják át azokat kielégítő mértékben, a valódi betegség tüneteit idézhetik elő, vagy még veszélyesebbeket – hiszen a szérum a test védelmi rendszereit kikerülve közvetlenül a vérbe és a szövetekbe jut.Ráadásul természetes védekezés esetén az
immunrendszer nem használ feltétlenül ellenanyagot a betegség leküzdésére. Rezisztens lehet valaki egy kórokozóra alacsony ellenanyagszinttel is, és megbetegedhet annak ellenére, hogy magas ez az értéke. Az antitesttermelés ugyanis csak akkor indul be, ha a mikroorganizmusok túlélik az elsődleges (bőr, emésztő- és légzőszervek, máj) védelmi rendszereket. Az oltás azáltal, hogy kikényszerít egy normál körülmények között csak végszükség esetén felszabadított immunválaszt, áthangolja az immunrendszert, abnormális válaszok irányába téríti el, és hosszabb távon súlyosabb betegségekre hajlamosít – figyelmeztetnek a kutatók.
MELLÉKES(?) HATÁSOK
A vakcináció hívei úgy vélik, az oltások ártalmatlanok, kisebb számban okoznak szövődményeket, mint maguk a betegségek. Számos bizonyíték támasztja alá az ellenkezőjét: arra hajlamos gyerekeknél súlyos következményei lehetnek, mint pl. magatartási zavarok, idegrendszeri rendellenességek, táplálékintoleranciák, agykárosodás, bölcsőhalál-szindróma, allergia, rák és autoimmun betegségek – reumás ízületi gyulladás, SM –, AIDS és autizmus. A szérum fehérje-, baktérium- és vírusrészecskéi, tartósító-, közömbösítő- vagy hordozóanyagai az arra allergiásoknál anafilaxiás sokkot, azaz azonnali halált is kiválthatnak. Nem véletlen, hogy tőlünk nyugatabbra óvatosabban, differenciáltan viszonyulnak a vakcinákhoz: különbséget tesznek a súlyos és gyakori betegségek megelőzését célzó, illetve a kevésbé fontos vakcinák – mumpsz, rubeóla, hepatitis B, haemophilus, meningococcus, pneumococcus – között. Egyre több szakember figyelmeztet arra, hogy a védőoltások növekvő száma, főleg a kifejletlen immunrendszerű csecsemők sorozatos, kombinált oltása eddig ismeretlen mértékű megterhelésnek teszi ki az immunrendszert, melynek hosszú távú kihatásai egyelőre a tudomány számára is megjósolhatatlanok. 
Időközben a tbc elleni BCG-ről kiderült, hogy hatástalan a megelőzésben, és súlyos mellékhatásai lehetnek, így Franciaországban is lekerült a kötelező oltások listájáról, és máshol sem ajánlják. A diftéria, pertussis és tetanus elleni szérum (DPwT) használatát 10-15 éve megszüntették (Magyarországon 5 éve még ezt adták), mivel komoly idegrendszeri szövődményekkel, halálesetekkel hozták összefüggésbe, és egy korszerűbb formáját vezették be (DPaT). Tíz éve folyik a vita az MMR-oltásról is, mert az átoltott területeken az autizmus járványszerű terjedését tapasztalták. 2000-ben az EU-ban betiltották a higanytartalmú tartósítószerek hozzáadását az oltóanyagokhoz, miután bebizonyosodott, hogy genetikai hajlam esetén a szervezetben felhalmozódva nehézfém-allergiát, emésztési és koncentrációs, valamint súlyos idegrendszeri zavarokat (autisztikus személyiségzavarok kialakulása) idézhetnek elő. A Sabine-cseppről megtudtuk, hogy a bennük lévő élő polio- (gyermekbénulás-) vírusok hajlamosak a mutációra, és ha elvadulnak, az oltottakra és az oltatlanokra is veszélyesek. John Salk 1977-ben maga is beismerte, hogy a hetvenes évek óta a polioesetek többsége a Sabine-csepp használatának következménye.  A WHO ajánlatára az EU országai 2010-ig áttérnek az inaktivált vírust tartalmazó poliooltásra (IPV).
KIIRTOTT KÓRSÁGOK
Az immunizáció mellett a legnyomósabb érv, hogy felszámolta a járványokat, míg a szkeptikusok szerint azok sok esetben már lecsengőben voltak, amikor az oltásokat bevezették, és sokszor éppen az oltottak körében lobbant fel újra a betegség. A statisztikák nem mindig az igazságot tükrözték: például Amerikában a gyermekbénulás elleni szérum tömeges bevezetése után másképp határozták meg a járvány és a betegség fogalmát. Jóval több megbetegedés szükségeltetett a járvánnyá minősítéshez, a diagnózishoz pedig sokkal hosszabb ideig produkált tünetek. Az eseteket eltérő névvel illették, és jó részüket vírusos agyhártyagyulladásként jelentették, így a polioesetek száma papíron nullára csökkent, míg az agyhártyagyulladásban szenvedőké nőtt… Ugyanez történt a himlő esetében. Az oltott személyek megbetegedését másként, pl. bárányhimlőként, gennyes ekcémaként, enyhe himlőként vagy tehénhimlőként diagnosztizálták.
LÉNYEGES SZEMPONTOK!
2006-ban nálunk is bevezették a többkomponensű kombinált oltásokat, így egyszerre öt–hét oltást kapnak a gyerekek. Főleg technikai és kényelmi érvekkel indokolják a változásokat: az IPV csak injekció formájában adható be, rövidebb lesz az oltásokra fordított idő és az adminisztráció, kevesebb az oltások összekeveréséből származó baleset, egyszerűbb a szállítás. A gyerekek – jórészt csecsemők – kímélése, immunrendszerének védelme nem szerepel a szempontok között, pedig már számos szakértő figyelmeztetett arra, hogy az összetett oltások túlzott mértékben stimulálják az agyat, és ezáltal pusztítják az agysejteket. A szülőknek is kényelmesebb legyinteniük az ilyen aggályokra. Nemrég Szolnokon 8 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek egy édesapát, mert két oltást is megtagadott a gyermekétől. Arról, hogy hányan irigyelnék az ő helyzetét az EU-ban, tőlünk nyugatabbra, a hatóság nem közöl adatokat. Az oltás komoly orvosi beavatkozás, és akár évekig eltarthat, amíg a hatásai felismerhető betegségtünetekként jelentkeznek. Az utána fellépő tüneteket azonban rövid időn túl (pertussis: 3, kanyaró, mumpsz, rubeóla és polio: 8–20 nap) nem tulajdonítják az oltás hatásának. 
Az oltások kétélű fegyverek
Az oltások valódi természete a megcélzott betegségek előfordulási és halálozási statisztikái mellett az oltott és oltatlan lakosság egészségi állapotával is mérhető. Magyarország az utóbbi szempontból az európai országok hátsó régiójában található, de ezt a tényt még sohasem hozták összefüggésbe kiemelkedő átoltottságával…
Beteg serdülők és felnőttek
Gyakori vád az oltásokkal szemben, hogy a többnyire veszélytelen lefolyású gyermekbetegségeket – kanyaró, mumpsz, rubeóla – kitolja a serdülő- és a felnőttkorra, amikor már sokkal súlyosabb lefolyásúak, és olyan szövődményeket eredményezhetnek, mint a májrendellenességek, a tüdő­gyulladás és az ízületi gyulladás.
Csalárd grafikon
Az Egyesült Királyság Egészségügyi Minisztériuma 1971-ben grafikonnal igazolta a skarlát, diftéria, szamárköhögés és kanyaró előfordulásának és halálozási számának az 50-es évektől – az oltások bevezetésétől – kezdődő csökkenését. Csak később, amikor napvilágot látott az előző száz esztendő grafikonja is, vált világossá, hogy az esetek száma már 1940-re 90%-kal visszaesett.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése