#1 Dr.BauerBela
2020. április 30., csütörtök
Nincs olyan, hogy jó és rossz gyerek
Nincs olyan, hogy jó és rossz gyerek
önnyű együtt lenni. Van
értelme egyáltalán a "jó" és a "rossz" kategóriáknak?
h i r d e t é s
Nincs olyan, hogy jó és rossz gyerek
Később egyre
jobban körvonalazódik a kép, hogy a környezet vagy a társadalom mit is
tart jó vagy rossz gyereknek, leegyszerűsítve jó az, akivel könnyű
együtt élni, alkalmazkodó, nem okoz sok fejtörést a szüleinek, nem túl
vad.
Mindezek
a kategóriák azt feltételezik, hogy a gyerek szabad döntésén múlik,
mennyire akar vagy tud jó vagy rossz lenni. Mintha erkölcsi döntést
hozna arról, hogy mennyire nehezíti meg a szülei életét. Ehhez arra
lenne szükség, hogy kialakult lelkiismerete legyen, hogy fel tudja mérni
a tettei milyen hatást gyakorolnak másokra. Hogyan gátolja meg
indulatait, kitöréseit. Ez egy bizonyos életkor alatt nem működik, így teljesen értelmetlen jó vagy rossz babáról beszélni.
Nincs egy jól meghatározható időpontja annak, hogy mely életkorban kell mindennek bekövetkeznie: ez egy folyamatosan fejlődő, kialakuló képesség. Egy óvodás korú gyerek még biztosan nem képes teljesen sem kontrollálni magát, sem az empatikus képessége nem annyira fejlett, mint egy felnőttnek.
A jó és a rossz kategóriák helyett sokkal inkább az igaz, hogy vannak könnyebb és nehezebb gyerekek és ami talán még jobban árnyalja a képet, hogy hogyan illeszkedik mindez a szülő személyiségével.
"Egy
halk szavú, passzív, csendes gyerek az egyik anya vagy apa számára
áldás, a másikat idegesítheti a lassúsága. Ő azzal az élénk, huncut
csemetével jön ki jól, aki őt szórakoztatja, mert vannak egyéni ötletei,
kezdeményezései, van humora, míg egy másik szülő úgy érezné vele, nem
bírja energiával" - olvashatjuk a pszichológustól.
Ha sémák alapján élünk együtt a gyerekünkkel és nem vesszük figyelembe az egyéniségét,
akkor kizárólag a szülő szemüvegén át határozódik meg, hogy milyen a
gyerek. Ugyanahhoz a tetthez másképp állunk hozzá és másképp reagálunk
rá.
"Ha a
gyerek kezdeményezését, például azt, hogy elkezdett a kiskanállal
zenélni a poháron, úgy címkézzük, hogy idegesíteni akar, akkor
legközelebb is, ha unatkozik, tenni fog valamit, amivel egyszerűen
hatást vált ki: ha az az élménye, hogy mást nem lehet, hát bosszant
minket. Nem azért, mert rossz, hanem mert megtapasztalta, hozzánk így lehet kapcsolódni, így tud reakciót kiváltani.
Ha
viszont az a válasz, hogy mi is megcsilingeltetjük a mi poharunkat,
vagy egyszerűen azt mondjuk: "szép hangja van", akkor az lesz az
élménye, tud jót tenni, illetve, képesek vagyunk felvenni a szálat, és
bekapcsolódni a kezdeményezésébe. Legközelebb már aszerint fogja
keresni, mit csináljon, ami közös mulatság lehet. Valójában a
"legközelebb" nem szó szerint értendő, sok-sok kis élményről van szó, és
egy irányról, ami apró lépésekben formálódik" - olvashatjuk a divany.hu cikkében a pszichológus példáját.
De
mi van akkor, amikor a gyerek valami olyasmit tesz, ami káros, zavaró?
Mindenképpen a korának megfelelően fel kell hívni a figyelmét a tettének
hatására, de érdemes mögé is nézni: vajon milyen szándék, vágy
fogalmazódik meg a helytelen cselekedet mögött. Fontos a környezet
(szülők, pedagógusok) ennek megfelelően reagáljanak
0
comments
345
678
loading...
678
2020. április 29., szerda
A BÉLBETÜREMKEDÉS TÜNETEI
A bélbetüremkedés tünetei gyrmekeknél
A bélbetüremkedés (invagináció) a
bél veleszületett abnormális mozgékonyságának következtében alakul ki. A bél
egy része, legtöbb esetben a vékonybél utolsó szakasza betolódik a következő
vastagbélszakaszba.
A bélbetüremkedés tünetei
A
bélbetüremkedés egészen váratlanul fordulhat elő egy-kétéves, különben
egészséges gyermekeknél.
Akut,
sírással, hányással és sokkos
tünetekkel (sápadtság, hideg verejték és nyugtalanság) járó igen heves,
kólikaszerű, hasfájásos rohamok lépnek fel, amelyeket teljesen tünetmentes
szakaszok szakítanak meg. A gyermek apatikus, állapota szemlátomást romlik.
Mindezeken túl véres hasmenése is lehet. Az orvos többnyire henger alakú,
kemény elváltozást (bélhenger) tapinthat az alhas jobb oldalán.
Ilyenkor mindig
vészhelyzetről van szó. Bélbetüremkedés gyanúja esetén azonnal menj
orvoshoz vagy hívj mentőt. Megfelelő kezelés nélkül a betegség néhány napon
belül halált okoz.
- Az orvos
biztos diagnózist állapít meg, és gyermeket haladéktalanul kórházba utalja.
- Ott a betegség korai stádiumában a betüremkedett bélszakaszt röntgenkontrasztanyag beadásával igyekszik helyrehozni. Ez a kezelés főleg csecsemőknél és kisgyermekeknél biztat jó kilátásokkal, ha a fájdalmak jelentkezését követő tizenkét órán belül elvégzik. Ha ez nem jár sikerrel, azonnal műteni kell, máskülönben a betüremkedett bélszakasz elhal, és halált okoz.
- Ott a betegség korai stádiumában a betüremkedett bélszakaszt röntgenkontrasztanyag beadásával igyekszik helyrehozni. Ez a kezelés főleg csecsemőknél és kisgyermekeknél biztat jó kilátásokkal, ha a fájdalmak jelentkezését követő tizenkét órán belül elvégzik. Ha ez nem jár sikerrel, azonnal műteni kell, máskülönben a betüremkedett bélszakasz elhal, és halált okoz.
Leggyakoribb tünetek
Kólikaszerű hasfájás
Sokkos tünetek
Tünetmentes időszakok
Véres-nyákos hasmenés
Erős hányás
Sokkos tünetek
Tünetmentes időszakok
Véres-nyákos hasmenés
Erős hányás
Bélbetüremkedés
esetén a kezelést az orvosokra kell hagyni. De ha lehet, maradj a kórházban a
gyermeked mellett.
Hazaengedése
után kímélni kell a gyereket, ahogyan ez a műtéti beavatkozások után alapvetően
szokásos. Kapjon könnyű táplálékot, és gondoskodj róla, hogy testileg ne
erőltesse meg magát. Különösen nehezet nem szabad emelnie.
#1 Dr.BauerBela
0
comments
345
678
loading...
678
BÉLVÉRZÉS BLBETÜREMEDÉSNÉL
VÉRES-NYLKÁS SZÉKLET
r
0
comments
345
678
loading...
678
2020. április 26., vasárnap
Akiket gyakran kizárnak a gyerekek maguk közül
Akiket gyakran kizárnak a gyerekek maguk közül
A gyermekes
családokban gyakorta elkel egy jó lélekbúvár, aki eloszlatja a
gyermekközösséget látogatók vélt vagy valós sérelmeit. A lelki
pátyolgatást, a viselkedés helyes mederbe terelését leggyakrabban az
anyukák, apukák végzik, de megteheti az idősebb testvér meg a nagyszülő
is.
Vannak esetek, amikor a gond csak vélt, s egy-egy
viccel, humorral eloszlatható, feloldható a válságosnak tűnő helyzet, de
akadnak helyzetek, amikor gyermekünk valóban komoly segítségnyújtást
igényel. Ezek egyike a magába zárkózottság, amikor nem tud a vele azonos
korú társaság tagjává válni. Szinte mindegyik közösségen belül akad
ugyanis egy-egy gyermek, aki nem tud feloldódni osztálytársai körében, a
szülője pedig kénytelen szembesülni azzal a kellemetlen jelenséggel,
hogy gyermekét a kollektíva kizárja. És ez nem csupán a kisiskolások
korosztályát sújtja – a felső tagozaton sem ritka jelenség. Márpedig
nyugtalanító ez a pedagógus számára, aggasztó érzéseket vált ki a
szülőben, s nem utolsó sorban kihat a gyermek későbbi magatartására is.
Mindez a szülő s a pedagógus összehangolt, minden mozzanatra odafigyelő,
nem egyszeri, hanem rendszeres beszélgetéseivel orvosolható, melyben a
fő partner természetesen a gyermek, vele kell mindent megbeszélni:
nyíltan, higgadtan, nem kioktató módon.
A nehezen beilleszkedők
Pedagógus pályafutásom ideje alatt a kollektívába való be nem illeszkedésnek két formájával találkoztam. Az egyik: amikor a gyermek nem igényli osztálytársai közösségét, vannak ugyanis, akik eleve nem szeretnek csoportban játszani, szórakozni, szívesebben múlatják az időt magukban, sem játszáshoz, sem a szabadidő hasznos eltöltéséhez nem igényelnek senkit. Ez a gyermeki megnyilvánulás is lelki teherként nehezedik egy-két szülőre, inkább azonban a másik csoportba tartozók kiváltó okaival érdemes foglalkoznunk.
Az árulkodók
Nem közkedveltek az árulkodók, a besúgók. Az alapiskola alsó tagozatán még nehéz meghúzni a határt, mit kell a gyermeknek feltétlenül közölni a felnőttel, s mi számít titok elárulásának, locsogásnak, kezdődő barátságokat szétziláló fecsegésnek. A felső tagozatos diáknak viszont már tudnia kell: ha veszélyhelyzetet érez, ha a történéseket ijesztőnek találja, ha számára azok elfogadhatatlanok – akkor nem hallgathat. Ilyenkor fel kell vállalnia a többiek vádaskodását is. Ugyanakkor tudatosítania kell, hogy az apró, ártatlan titkok felvállalása teszi széppé, meghitté a barátságot, kovácsolja összetartó erővé. A szülő ne igyekezzen titkokat kiszedni gyermekéből – még meghitt beszélgetések alkalmával sem. Hallgassuk figyelemmel az élménybeszámolóját, kérdezzünk rá egy-egy részletre, eseménymozzanatra – de ne firtassunk belső titkokat. Ha viszont locsogós a gyermek, ha önkontroll nélkül kitálal mindent, akkor tegyük fel a tapintatos kérdést: „Szerinted nem sértődnek meg a barátaid, ha ilyen titkokat is megosztasz velem?”
A dicsekvők
Nem népszerűek a diákok körében az úton-útfélen hencegők – mint ahogy mi, felnőttek sem szeretjük a szüntelenül kérkedő ismerőseinket. Igen, ismerőseinket s nem barátainkat, mert mi sem fogadjuk barátainkká a hivalkodó, felvágó természetű, folyton az elért eredményeikről áradozó embereket – hacsak nem vagyunk magunk is olyanok. A dicsekvő gyermeket formálni kell, hogy az elmondási vágy inkább ismertetés legyen, mint dicsekvés.
A dicsekvő így adja tudtul örömét: „Nézd ezt az új pulcsit! Az árát ne is kérdezd, mert hanyatt vágod magad! Apu hozta Hollandiából, a vállalattól küldték oda. Csak őt, meg három barátját! Ha látnád, mi mindent hozott még!”
Ezzel szemben az ismertető jellegű így hangzik: „Apu tegnap jött haza Hollandiából, a vállalata küldte oda. Engem ezzel a pulcsival lepett meg.”
Nem csupán a vagyoni helyzetükkel hencegők, az apuka, anyuka munkahelyi beosztásával kérkedők nem közkedveltek, hanem az állandóan a tanulmányi eredményeikkel dicsekvők, az egyes szakkörökben, magánórákon elért sikereikkel minduntalan büszkélkedők sem. A szerény megvárja, amíg érdeklődnek eredményei felől, s egyszeri bejelentéssel, a siker közlésével lezártnak tekinti (eredményei csak akkor kerülnek újra terítékre, amikor mások érdeklődnek felőle...)
A csúfolódók
Nem örvendnek népszerűségnek a csúfolódók, holott a csúfolódás gyermekbetegség. Egyesek felnőtt korukra sem növik ki, pedig a szülő sokat tehet(ne) ennek érdekében. Tudatosíttassa gyermekével: mindenkinek (neki is!) van olyan tulajdonsága, amiért csúfolni lehetne. Kérdezzen rá, mi okból akar kellemetlen érzéseket okozni társának, hiszen köztudott, a csúfolódás elszenvedőjének nem jó érzés, ha valami rá jellemzőt vágnak a szemébe. S még ellenszenvesebb cselekedet, ha nem valós, csak rábélyegzett dolog szajkózásával szekálnak valakit a végtelenségig.
Az érem másik oldala, amikor a mi gyerekünk panaszkodik, hogy a többiek állandóan gúnyolják. Nem tisztességes és nem is hatásos az a tanács, hogy ő is csúfolja vissza társát – hiszen akkor nem lesz sosem vége a csúfolódási csatározásnak. A „Dagadt vagy!” – „Te meg gebe vagy!” párharc időtlen időkig eltarthat. Gyakran előfordul, hogy a csúfolódás tettlegességbe csap át: a gúnyolt személy türelmét veszítve testi erővel igyekszik igazságot szolgáltatni magának. A pillanatnyi győzelem azonban nem jelenti azt, hogy a csúfolódót jobb belátásra bírta a testi párbajból győztesen kikerülő. Sőt a vesztes, összeszedve magát, még intenzívebb támadást indít, látva, hogy sértegető ingerkedésének hatása van. Legjobb fegyver a hallgatás. A csipkelődő szekáns látva, hogy heccelődő próbálkozásai süket fülekre találnak, előbb-utóbb elhallgat, s más áldozat után néz. A legeredményesebb taktika viszont az, ha a gúnyolt személy elismeri kipellengérezett hibáját. A kövérkés gyerek nyugodtan reagáljon, de azért picit lőjön is vissza: „Igaz, hogy nem vagyok olyan sovány, mint te, de igyekszem lefogyni. Csúfolódásod kimondottan hozzásegít ehhez...” Valljuk meg, e taktikához határtalan önuralom szükséges. Lelkileg a legmegnyugtatóbb megoldás az, amikor a gúnyolt személynek nem kell reagálnia semmilyen formában: megteszik azt helyette társai.
Odahaza mindez tanítható, gyakorolható.
A hazudozók
A nagyot mondók sem népszerűek sokáig. A kezdeti csodálat hamar szertefoszlik, tiszavirág-életűvé válik. Apró túlzásai minden gyermeknek vannak, de a notórius hazudás, a Háry Jánosság mögött lelki okok húzódnak, ami lehet kisebbrendűségi érzés, szeretethiány, mellőzöttség. A minduntalan füllentő gyermek szavahihetetlenné válik. Amint szembesülünk ezzel a jelenséggel – orvosolni kell az okát! A siker érdekében szülőnek s pedagógusnak közösen kell megtennie az első lépéseket.
Az irigyek
A gyerekek kizárják maguk közül az irigyeket, az önzőket. E negatív tulajdonság még kisiskoláskorban orvosolható. Ha a szülő észreveszi, hogy gyermeke hajlamos az önzésre, előzze meg a kór elburjánzását. Ne engedje, hogy gyermeke olyan tárgyat vigyen iskolába, amelyet különösen félt. Meg kell értetnie vele, hogy ő is kerülhet olyan helyzetbe, amikor társának valamilyen játékát, eszközét szeretné megnézni, s neki is rosszul esne az elutasítás. A megfékezés hatásos módszere, ha társat (társakat) hívunk a lakásba egy új játék birtokba vételére. Kezdetben nem árt, ha a felnőtt tisztes távolságból szemlél, s alkalomadtán igazságot szolgáltat – a vendég gyermek javára.
A verekedősek
Nem szíveli a gyermekközösség az agresszív gyereket sem. Kezdetben félelemből behódolnak az erőszakoskodónak, titokban felnéznek erejére, vakmerőségére, de úgy vannak az ily típusúakkal, mint Petőfi a Kárpátokkal: „...csodállak, ámde nem szeretlek...” Általában az akaratgyenge gyerekek kerülnek az ilyen basáskodó típusúak bűvkörébe. Az agresszív gyermek érzi, hogy a többiek nem kedvelik, de egyedül, felnőtt segítsége nélkül nem tud kilépni ebből a szerepkörből. Mások ellenállását, vagy legalábbis közönyét látva, akarata érvényesítésére újabb agressziót indít. Nagyon nehéz az ilyen gyermek sorsa, hiszen állandó harcban áll környezetével és önmagával. Ugyancsak nehéz a pedagógus és a gyermekközösség sorsa is, hiszen az ilyen gyermek számos problematikus helyzetet produkál. Ha szembesülünk azzal a ténnyel, hogy gyermekünk agresszív, próbáljuk feltárni e viselkedés okát. Nevelési elveinket ne a büntetés, a szidás, korholás, testi fenyítés jellemezze, hanem sokkal inkább az odafordulás, az elbeszélgetés, a szeretetteljes közeledés.
A túlbuzgók
Jó közösségi tulajdonság az aktivitás – különbséget kell azonban tenni az aktivitás és a túlbuzgóság között. Az aktív diák segíti a pedagógus munkáját, az általa elvégzett munka a közösség javát szolgálja, a túl tevékeny viszont, aki mindenre vállalkozik, aki mindent akar, aki erejét s tehetségét meghaladó feladatokat is vállal, az a többiek szemében stréber. S előbb-utóbb kiközösítik, magára marad. Az ilyen gyerek túlbuzgóságában nem tudja felmérni kellőképpen képességeit, lehetőségeit, erejét. Például mindenképpen szeretné elvállalni a tanári asztalra a terítő, vagy az osztály ablakaira a sötétítő beszegését, pedig nincs is otthon varrógépük. Megesik, a gyermek hazaviszi az anyagot, s napok, hetek múlva sem hozza vissza. Rákérdezéskor mosakodik, majd kiderül, az egyik szomszéd néni sem ér rá, keresztanyu meg messze lakik..., de lehet, neki sincs varrógépe. Az ilyen gyermek neveléséhez sok tapintat és türelem szükséges. Semmiképpen sem szabad kigúnyolni, nevetségessé tenni – sem az iskolában, sem odahaza. Az események végiggondolásakor lépésről lépésre tisztázni kell vele, hogy a vállalt feladat megoldásának mi az akadálya. Fontos, hogy a gyermek lássa be: nem képes a feladat elvégzésére. S ne hatalmi szóval, dorgálással adjuk ezt tudtára, hanem a realitások közlésével. Beszélgetésünk végkicsengése (pedagógusé és szülőé egyaránt) pozitív legyen: ajánljunk számára kivitelezhető ötleteket!
Zilált hátterűek
Nehéz a viselkedési problémákkal küszködő gyermekek helyzete. Azoké, akik zaklatott otthoni környezetből indulnak, s feszült idegállapotban érkeznek az iskolába. A felnőttek közötti csatározások, mindennapivá váló hangos szóváltások hozadékát magukkal cipelik az iskolába, nem tudnak a tanári magyarázatra figyelni, képtelenek az önálló munkavégzésre, nem tudják követni az óra menetét, „gyarlóságuk”, elkalandozott gondolataik miatt nevetségessé válnak a többiek előtt. A szabad foglalkozások, a kötetlen percek, a tornaórák viszonylag oldottabb hangulata sem tudja a többiekkel feledtetni a néhány órája, napja történt mulatságos eseményeket. Az ilyen gyermek általában magába merülő, a többitől félrevonulva téblábol...
A lelki elhanyagoltak
Szinte minden közösségben található viselkedésével lelki elhanyagoltságra utaló gyermek. Részben ide sorolhatók az előbb említettek is, de azok is, akik drága cuccokban járnak az iskolába, öltözködésük vetekedik a pedagóguséval (nemegyszer túl is szárnyalja!), tízóraira kiadós ebéd árával felérő ételkülönlegességeket majszolnak, viselkedésük, magatartásuk a többiekkel szemben lenéző, megvető. Ezek a gyerekek maradéktalanul részesülnek a szülők anyagi javaiból – de csak abból. Szüleik elfoglalt, felelős (vagy annak vélt) beosztást betöltő emberek, akiknek életét a munka tölti ki, állandó időszűkében szenvednek. Ezek a gyerekek viselkedésükkel a figyelem középpontjába kerülnek, de igazi barátságok kötésére képtelenek.
Az ápolatlanok
A gyermekek kizárják maguk közül azokat, akik gondozatlanok, akik piszkosan jelennek meg a tanítási órákon, akik a tornaórákra való átöltözéskor (s nem csak akkor!) szaglanak, akiket izzadság s egyéb áporodott szagfelhő lebeg körül... Nem az egyszerűen öltözött, nem a szerény felszerelésű gyerekekről van szó, hanem a napi tisztálkodást mellőzőekről. Sajnos, napjainkban is akadnak ilyenek, és nem a szociálisan nehéz helyzetben levő családok köréből kerülnek ki, hanem általában olyanok, akiknek a szégyenérzetük minimális.
Kik hát a közkedveltek?
Ezek után önkéntelenül is felmerül a kérdés: kiket, milyen tulajdonságú gyermekeket kedvelnek az iskolában? Kik a közösségbe illő, ott meghatározott szerepet betöltők? Vagyis: milyen tulajdonságok előnyösek az iskolában? A válasz külön fejezetet érdemelne. Tömören felelve: vannak ilyenek, és nem is kevesen!
Népszerűek az osztályközösségben a segítőkészek, a jószívűek, az önzetlenek, a jó eszűek, a szorgalmasak, az aktívak, a jó humorral megáldottak, a szerények, a könynyen barátkozók, a nem hivalkodók, a közepes eredményeket elérő, reálisan gondolkodó tanulók, az önkritikusok... stb. Szerencsére több van belőlük, mint a címben feltüntetettek közül.
#1 Dr.BauerBela
Pedagógus pályafutásom ideje alatt a kollektívába való be nem illeszkedésnek két formájával találkoztam. Az egyik: amikor a gyermek nem igényli osztálytársai közösségét, vannak ugyanis, akik eleve nem szeretnek csoportban játszani, szórakozni, szívesebben múlatják az időt magukban, sem játszáshoz, sem a szabadidő hasznos eltöltéséhez nem igényelnek senkit. Ez a gyermeki megnyilvánulás is lelki teherként nehezedik egy-két szülőre, inkább azonban a másik csoportba tartozók kiváltó okaival érdemes foglalkoznunk.
Az árulkodók
Nem közkedveltek az árulkodók, a besúgók. Az alapiskola alsó tagozatán még nehéz meghúzni a határt, mit kell a gyermeknek feltétlenül közölni a felnőttel, s mi számít titok elárulásának, locsogásnak, kezdődő barátságokat szétziláló fecsegésnek. A felső tagozatos diáknak viszont már tudnia kell: ha veszélyhelyzetet érez, ha a történéseket ijesztőnek találja, ha számára azok elfogadhatatlanok – akkor nem hallgathat. Ilyenkor fel kell vállalnia a többiek vádaskodását is. Ugyanakkor tudatosítania kell, hogy az apró, ártatlan titkok felvállalása teszi széppé, meghitté a barátságot, kovácsolja összetartó erővé. A szülő ne igyekezzen titkokat kiszedni gyermekéből – még meghitt beszélgetések alkalmával sem. Hallgassuk figyelemmel az élménybeszámolóját, kérdezzünk rá egy-egy részletre, eseménymozzanatra – de ne firtassunk belső titkokat. Ha viszont locsogós a gyermek, ha önkontroll nélkül kitálal mindent, akkor tegyük fel a tapintatos kérdést: „Szerinted nem sértődnek meg a barátaid, ha ilyen titkokat is megosztasz velem?”
A dicsekvők
Nem népszerűek a diákok körében az úton-útfélen hencegők – mint ahogy mi, felnőttek sem szeretjük a szüntelenül kérkedő ismerőseinket. Igen, ismerőseinket s nem barátainkat, mert mi sem fogadjuk barátainkká a hivalkodó, felvágó természetű, folyton az elért eredményeikről áradozó embereket – hacsak nem vagyunk magunk is olyanok. A dicsekvő gyermeket formálni kell, hogy az elmondási vágy inkább ismertetés legyen, mint dicsekvés.
A dicsekvő így adja tudtul örömét: „Nézd ezt az új pulcsit! Az árát ne is kérdezd, mert hanyatt vágod magad! Apu hozta Hollandiából, a vállalattól küldték oda. Csak őt, meg három barátját! Ha látnád, mi mindent hozott még!”
Ezzel szemben az ismertető jellegű így hangzik: „Apu tegnap jött haza Hollandiából, a vállalata küldte oda. Engem ezzel a pulcsival lepett meg.”
Nem csupán a vagyoni helyzetükkel hencegők, az apuka, anyuka munkahelyi beosztásával kérkedők nem közkedveltek, hanem az állandóan a tanulmányi eredményeikkel dicsekvők, az egyes szakkörökben, magánórákon elért sikereikkel minduntalan büszkélkedők sem. A szerény megvárja, amíg érdeklődnek eredményei felől, s egyszeri bejelentéssel, a siker közlésével lezártnak tekinti (eredményei csak akkor kerülnek újra terítékre, amikor mások érdeklődnek felőle...)
A csúfolódók
Nem örvendnek népszerűségnek a csúfolódók, holott a csúfolódás gyermekbetegség. Egyesek felnőtt korukra sem növik ki, pedig a szülő sokat tehet(ne) ennek érdekében. Tudatosíttassa gyermekével: mindenkinek (neki is!) van olyan tulajdonsága, amiért csúfolni lehetne. Kérdezzen rá, mi okból akar kellemetlen érzéseket okozni társának, hiszen köztudott, a csúfolódás elszenvedőjének nem jó érzés, ha valami rá jellemzőt vágnak a szemébe. S még ellenszenvesebb cselekedet, ha nem valós, csak rábélyegzett dolog szajkózásával szekálnak valakit a végtelenségig.
Az érem másik oldala, amikor a mi gyerekünk panaszkodik, hogy a többiek állandóan gúnyolják. Nem tisztességes és nem is hatásos az a tanács, hogy ő is csúfolja vissza társát – hiszen akkor nem lesz sosem vége a csúfolódási csatározásnak. A „Dagadt vagy!” – „Te meg gebe vagy!” párharc időtlen időkig eltarthat. Gyakran előfordul, hogy a csúfolódás tettlegességbe csap át: a gúnyolt személy türelmét veszítve testi erővel igyekszik igazságot szolgáltatni magának. A pillanatnyi győzelem azonban nem jelenti azt, hogy a csúfolódót jobb belátásra bírta a testi párbajból győztesen kikerülő. Sőt a vesztes, összeszedve magát, még intenzívebb támadást indít, látva, hogy sértegető ingerkedésének hatása van. Legjobb fegyver a hallgatás. A csipkelődő szekáns látva, hogy heccelődő próbálkozásai süket fülekre találnak, előbb-utóbb elhallgat, s más áldozat után néz. A legeredményesebb taktika viszont az, ha a gúnyolt személy elismeri kipellengérezett hibáját. A kövérkés gyerek nyugodtan reagáljon, de azért picit lőjön is vissza: „Igaz, hogy nem vagyok olyan sovány, mint te, de igyekszem lefogyni. Csúfolódásod kimondottan hozzásegít ehhez...” Valljuk meg, e taktikához határtalan önuralom szükséges. Lelkileg a legmegnyugtatóbb megoldás az, amikor a gúnyolt személynek nem kell reagálnia semmilyen formában: megteszik azt helyette társai.
Odahaza mindez tanítható, gyakorolható.
A hazudozók
A nagyot mondók sem népszerűek sokáig. A kezdeti csodálat hamar szertefoszlik, tiszavirág-életűvé válik. Apró túlzásai minden gyermeknek vannak, de a notórius hazudás, a Háry Jánosság mögött lelki okok húzódnak, ami lehet kisebbrendűségi érzés, szeretethiány, mellőzöttség. A minduntalan füllentő gyermek szavahihetetlenné válik. Amint szembesülünk ezzel a jelenséggel – orvosolni kell az okát! A siker érdekében szülőnek s pedagógusnak közösen kell megtennie az első lépéseket.
Az irigyek
A gyerekek kizárják maguk közül az irigyeket, az önzőket. E negatív tulajdonság még kisiskoláskorban orvosolható. Ha a szülő észreveszi, hogy gyermeke hajlamos az önzésre, előzze meg a kór elburjánzását. Ne engedje, hogy gyermeke olyan tárgyat vigyen iskolába, amelyet különösen félt. Meg kell értetnie vele, hogy ő is kerülhet olyan helyzetbe, amikor társának valamilyen játékát, eszközét szeretné megnézni, s neki is rosszul esne az elutasítás. A megfékezés hatásos módszere, ha társat (társakat) hívunk a lakásba egy új játék birtokba vételére. Kezdetben nem árt, ha a felnőtt tisztes távolságból szemlél, s alkalomadtán igazságot szolgáltat – a vendég gyermek javára.
A verekedősek
Nem szíveli a gyermekközösség az agresszív gyereket sem. Kezdetben félelemből behódolnak az erőszakoskodónak, titokban felnéznek erejére, vakmerőségére, de úgy vannak az ily típusúakkal, mint Petőfi a Kárpátokkal: „...csodállak, ámde nem szeretlek...” Általában az akaratgyenge gyerekek kerülnek az ilyen basáskodó típusúak bűvkörébe. Az agresszív gyermek érzi, hogy a többiek nem kedvelik, de egyedül, felnőtt segítsége nélkül nem tud kilépni ebből a szerepkörből. Mások ellenállását, vagy legalábbis közönyét látva, akarata érvényesítésére újabb agressziót indít. Nagyon nehéz az ilyen gyermek sorsa, hiszen állandó harcban áll környezetével és önmagával. Ugyancsak nehéz a pedagógus és a gyermekközösség sorsa is, hiszen az ilyen gyermek számos problematikus helyzetet produkál. Ha szembesülünk azzal a ténnyel, hogy gyermekünk agresszív, próbáljuk feltárni e viselkedés okát. Nevelési elveinket ne a büntetés, a szidás, korholás, testi fenyítés jellemezze, hanem sokkal inkább az odafordulás, az elbeszélgetés, a szeretetteljes közeledés.
A túlbuzgók
Jó közösségi tulajdonság az aktivitás – különbséget kell azonban tenni az aktivitás és a túlbuzgóság között. Az aktív diák segíti a pedagógus munkáját, az általa elvégzett munka a közösség javát szolgálja, a túl tevékeny viszont, aki mindenre vállalkozik, aki mindent akar, aki erejét s tehetségét meghaladó feladatokat is vállal, az a többiek szemében stréber. S előbb-utóbb kiközösítik, magára marad. Az ilyen gyerek túlbuzgóságában nem tudja felmérni kellőképpen képességeit, lehetőségeit, erejét. Például mindenképpen szeretné elvállalni a tanári asztalra a terítő, vagy az osztály ablakaira a sötétítő beszegését, pedig nincs is otthon varrógépük. Megesik, a gyermek hazaviszi az anyagot, s napok, hetek múlva sem hozza vissza. Rákérdezéskor mosakodik, majd kiderül, az egyik szomszéd néni sem ér rá, keresztanyu meg messze lakik..., de lehet, neki sincs varrógépe. Az ilyen gyermek neveléséhez sok tapintat és türelem szükséges. Semmiképpen sem szabad kigúnyolni, nevetségessé tenni – sem az iskolában, sem odahaza. Az események végiggondolásakor lépésről lépésre tisztázni kell vele, hogy a vállalt feladat megoldásának mi az akadálya. Fontos, hogy a gyermek lássa be: nem képes a feladat elvégzésére. S ne hatalmi szóval, dorgálással adjuk ezt tudtára, hanem a realitások közlésével. Beszélgetésünk végkicsengése (pedagógusé és szülőé egyaránt) pozitív legyen: ajánljunk számára kivitelezhető ötleteket!
Zilált hátterűek
Nehéz a viselkedési problémákkal küszködő gyermekek helyzete. Azoké, akik zaklatott otthoni környezetből indulnak, s feszült idegállapotban érkeznek az iskolába. A felnőttek közötti csatározások, mindennapivá váló hangos szóváltások hozadékát magukkal cipelik az iskolába, nem tudnak a tanári magyarázatra figyelni, képtelenek az önálló munkavégzésre, nem tudják követni az óra menetét, „gyarlóságuk”, elkalandozott gondolataik miatt nevetségessé válnak a többiek előtt. A szabad foglalkozások, a kötetlen percek, a tornaórák viszonylag oldottabb hangulata sem tudja a többiekkel feledtetni a néhány órája, napja történt mulatságos eseményeket. Az ilyen gyermek általában magába merülő, a többitől félrevonulva téblábol...
A lelki elhanyagoltak
Szinte minden közösségben található viselkedésével lelki elhanyagoltságra utaló gyermek. Részben ide sorolhatók az előbb említettek is, de azok is, akik drága cuccokban járnak az iskolába, öltözködésük vetekedik a pedagóguséval (nemegyszer túl is szárnyalja!), tízóraira kiadós ebéd árával felérő ételkülönlegességeket majszolnak, viselkedésük, magatartásuk a többiekkel szemben lenéző, megvető. Ezek a gyerekek maradéktalanul részesülnek a szülők anyagi javaiból – de csak abból. Szüleik elfoglalt, felelős (vagy annak vélt) beosztást betöltő emberek, akiknek életét a munka tölti ki, állandó időszűkében szenvednek. Ezek a gyerekek viselkedésükkel a figyelem középpontjába kerülnek, de igazi barátságok kötésére képtelenek.
Az ápolatlanok
A gyermekek kizárják maguk közül azokat, akik gondozatlanok, akik piszkosan jelennek meg a tanítási órákon, akik a tornaórákra való átöltözéskor (s nem csak akkor!) szaglanak, akiket izzadság s egyéb áporodott szagfelhő lebeg körül... Nem az egyszerűen öltözött, nem a szerény felszerelésű gyerekekről van szó, hanem a napi tisztálkodást mellőzőekről. Sajnos, napjainkban is akadnak ilyenek, és nem a szociálisan nehéz helyzetben levő családok köréből kerülnek ki, hanem általában olyanok, akiknek a szégyenérzetük minimális.
Kik hát a közkedveltek?
Ezek után önkéntelenül is felmerül a kérdés: kiket, milyen tulajdonságú gyermekeket kedvelnek az iskolában? Kik a közösségbe illő, ott meghatározott szerepet betöltők? Vagyis: milyen tulajdonságok előnyösek az iskolában? A válasz külön fejezetet érdemelne. Tömören felelve: vannak ilyenek, és nem is kevesen!
Népszerűek az osztályközösségben a segítőkészek, a jószívűek, az önzetlenek, a jó eszűek, a szorgalmasak, az aktívak, a jó humorral megáldottak, a szerények, a könynyen barátkozók, a nem hivalkodók, a közepes eredményeket elérő, reálisan gondolkodó tanulók, az önkritikusok... stb. Szerencsére több van belőlük, mint a címben feltüntetettek közül.
0
comments
345
678
loading...
678
2020. április 25., szombat
Orrvérzés
gyermekkorban Dr. Balogh Andrea Szerző: WEBBeteg
- Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász Gyermekkorban gyakran találkozunk a
visszatérő orrvérzés problémájával. Ez mind a szülő, mind a gyermek számára
ijesztő jelenség lehet, és aggodalmat okoz. Az orrvérzés leggyakoribb oka, hogy
a kisgyermek piszkálja az orrát és az ott lévő nyálkahártyát, ereket felsérti.
Az orrnyálkahártya felső légúti megfázások során illetve főleg téli időszakban,
amikor a meleg szobában könnyen kiszárad sérülékenyebb. Sajnos a gyermekek
kíváncsi természete folytán előfordulhat, hogy az orrba kisebb tárgyakat
dugnak, mely sérülést, vérzést eredményezhet.
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/3690/orrverzes-gyerekkorban
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/3690/orrverzes-gyerekkorban
Orrvérzés gyermekkorban Dr. Balogh
Andrea Szerző: WEBBeteg - Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász Gyermekkorban
gyakran találkozunk a visszatérő orrvérzés problémájával. Ez mind a szülő, mind
a gyermek számára ijesztő jelenség lehet, és aggodalmat okoz. Az orrvérzés
leggyakoribb oka, hogy a kisgyermek piszkálja az orrát és az ott lévő
nyálkahártyát, ereket felsérti. Az orrnyálkahártya felső légúti megfázások
során illetve főleg téli időszakban, amikor a meleg szobában könnyen kiszárad
sérülékenyebb. Sajnos a gyermekek kíváncsi természete folytán előfordulhat,
hogy az orrba kisebb tárgyakat dugnak, mely sérülést, vérzést eredményezhet.
Hirdetés A visszatérő orvérzés hátterében többféle ok állhat Erős orrfújás -
Azoknál a gyerekeknél, akiknél az orrvérzés gyakran előfordul részletes
kivizsgálás szükséges. A visszatérő orrvérzés egyik oka lehet, hogy az orrban
lévő érrendszer kanyargósabb lefutású, benne tágultabb erek helyezkednek el,
mint normál esetben. Ezek az erek érzékenyebbek, így megfázások alkalmával vagy
ha a gyermek erősebben fújja az orrát, akkor könnyen megpattannak. Daganat -
Főleg serdülőkor környéki fiúknál fordul elő az orrban ér eredetű daganat,
melyre szintén a gyakori orrvérzések hívják fel a figyelmet. Magas vérnyomás -
Az ismétlődő orrvérzés hátterében magas vérnyomás betegség is állhat. Ilyenkor
spontán orrvérzések is előfordulhatnak, de van, hogy a gyerek elmeséli, hogy
idegesség kapcsán ered el az orra vére. Azaz a gyermek ideges, a vérnyomása
megemelkedik és ez váltja ki az orrvérzést. Orrpolip - Gyakran fordulhat elő
orrvérzés orrpolip miatt, allergiásokban, azoknál, akik erőltetetten köhögnek
pl. krónikus betegség miatt és veseelégteleneknél. Véralvadási rendellenesség -
Az orrvérzés további oka a véralvadási rendszer rendellenessége lehet. Ilyenkor,
ha az orrnyálkahártyán lévő ereket apróbb sérülés éri, akkor a vérzés
nehezebben áll el. Ha vérzik a gyerek orra - Gyakorlati tanácsok Ültessük le
gyermekünket egy székre, orrát fogjuk be és a fejét hajtsuk előre, hogy a vér
ne folyjon hátra a garatba. Ha a vérzést így nem tudjuk elállítani, akkor papír
zsebkendőből vagy gézből készítsünk tampont és helyezzük a gyermek vérző
orrlyukába. Ha a tampon átitatódott vérrel, akkor cseréljük ki. Próbáljuk
megnyugtatni a gyermeket. Ha az orrvérzés már többször előfordult és van
vérnyomásmérőnk, akkor mérjük meg a gyermek vérnyomását, jegyezzük fel az
értéket, majd a betamponált orrú gyermekkel keressünk fel egy fül-orr-gégész
szakorvost. Azért érdemes így megkeresni a szakorvost, mert ilyenkor az
orrjáratot megtekintve meg tudja állapítani, hogy a vérzés honnan indult és azt
is meg tudja mondani, hogy a vérzés oka azért van e mert az orrban helyileg
valami rendellenesség van vagy egyéb ok áll a háttérben. Ha a fül-orr-gégész
nem talált eltérést, akkor keressük fel gyermekorvosunkat. Itt a gyermek
vizsgálatát követően hematológiai kivizsgálás kezdődhet (hematológus kolléga
segítségével), mely a véralvadási rendszer zavarait vizsgálja illetve egyéb
betegségekre derülhet fény (allergia stb., magas vérnyomás betegség). Kezelési
technikák és megelőzés Néhány esetben a nagy vérzést okozó tágult ereket
elsütik a fülészeten. Ha az ok, az orrban elhelyezkedő ér eredetű daganat,
akkor annak műtéti eltávolítására kerül sor. Ha az orrvérzés hátterében
valamilyen betegség áll, pl. magas vérnyomás, alvadási faktor hiány, akkor azt
kell kezelni. Időnként fény derül arra, hogy az erek sérülékenyebbek, ilyenkor
C-vitamin illetve Rutascorbin adása szükséges. Mit tehetünk a megelőzés
érdekében? Télen párásítsuk a szobákat, kerüljük a stresszt, figyeljünk arra
oda, hogy gyermekünk ne piszkálja az orrát és hogy óvatosan fújja ki
orrváladékát. WEBBeteg Forrás: WEBBeteg Orvos szakértőnk: Dr. Balogh Andrea,
gyermekgyógyász
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/3690/orrverzes-gyerekkorban
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/3690/orrverzes-gyerekkorban
Orrvérzés gyermekkorban
Dr. Balogh Andrea
Szerző: WEBBeteg - Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász
Gyermekkorban gyakran találkozunk a visszatérő orrvérzés
problémájával. Ez mind a szülő, mind a gyermek számára ijesztő jelenség
lehet, és aggodalmat okoz.
Az orrvérzés leggyakoribb oka, hogy a kisgyermek piszkálja az orrát
és az ott lévő nyálkahártyát, ereket felsérti.
Az orrnyálkahártya felső légúti megfázások során illetve főleg téli
időszakban, amikor a meleg szobában könnyen kiszárad sérülékenyebb.
Sajnos a gyermekek kíváncsi természete folytán előfordulhat, hogy az
orrba kisebb tárgyakat dugnak, mely sérülést, vérzést eredményezhet.
Hirdetés
A visszatérő orvérzés hátterében többféle ok állhat
Erős orrfújás - Azoknál a gyerekeknél, akiknél az orrvérzés
gyakran előfordul részletes kivizsgálás szükséges. A visszatérő
orrvérzés egyik oka lehet, hogy az orrban lévő érrendszer kanyargósabb
lefutású, benne tágultabb erek helyezkednek el, mint normál esetben.
Ezek az erek érzékenyebbek, így megfázások alkalmával vagy ha a gyermek
erősebben fújja az orrát, akkor könnyen megpattannak.
Daganat - Főleg serdülőkor környéki fiúknál fordul elő az orrban
ér eredetű daganat, melyre szintén a gyakori orrvérzések hívják fel a
figyelmet.
Magas vérnyomás - Az ismétlődő orrvérzés hátterében magas
vérnyomás betegség is állhat. Ilyenkor spontán orrvérzések is
előfordulhatnak, de van, hogy a gyerek elmeséli, hogy idegesség kapcsán
ered el az orra vére. Azaz a gyermek ideges, a vérnyomása megemelkedik
és ez váltja ki az orrvérzést.
Orrpolip - Gyakran fordulhat elő orrvérzés orrpolip miatt,
allergiásokban, azoknál, akik erőltetetten köhögnek pl. krónikus
betegség miatt és veseelégteleneknél.
Véralvadási rendellenesség - Az orrvérzés további oka a
véralvadási rendszer rendellenessége lehet. Ilyenkor, ha az
orrnyálkahártyán lévő ereket apróbb sérülés éri, akkor a vérzés
nehezebben áll el.
Ha vérzik a gyerek orra - Gyakorlati tanácsok
Ültessük le gyermekünket egy székre, orrát fogjuk be és a fejét
hajtsuk előre, hogy a vér ne folyjon hátra a garatba.
Ha a vérzést így nem tudjuk elállítani, akkor papír zsebkendőből
vagy gézből készítsünk tampont és helyezzük a gyermek vérző orrlyukába.
Ha a tampon átitatódott vérrel, akkor cseréljük ki. Próbáljuk
megnyugtatni a gyermeket.
Ha az orrvérzés már többször előfordult és van vérnyomásmérőnk,
akkor mérjük meg a gyermek vérnyomását, jegyezzük fel az értéket, majd a
betamponált orrú gyermekkel keressünk fel egy fül-orr-gégész
szakorvost.
Azért érdemes így megkeresni a szakorvost, mert ilyenkor az
orrjáratot megtekintve meg tudja állapítani, hogy a vérzés honnan indult
és azt is meg tudja mondani, hogy a vérzés oka azért van e mert az
orrban helyileg valami rendellenesség van vagy egyéb ok áll a háttérben.
Ha a fül-orr-gégész nem talált eltérést, akkor keressük fel
gyermekorvosunkat. Itt a gyermek vizsgálatát követően hematológiai
kivizsgálás kezdődhet (hematológus kolléga segítségével), mely a
véralvadási rendszer zavarait vizsgálja illetve egyéb betegségekre
derülhet fény (allergia stb., magas vérnyomás betegség).
Kezelési technikák és megelőzés
Néhány esetben a nagy vérzést okozó tágult ereket elsütik a
fülészeten. Ha az ok, az orrban elhelyezkedő ér eredetű daganat, akkor
annak műtéti eltávolítására kerül sor.
Ha az orrvérzés hátterében valamilyen betegség áll, pl. magas
vérnyomás, alvadási faktor hiány, akkor azt kell kezelni. Időnként fény
derül arra, hogy az erek sérülékenyebbek, ilyenkor C-vitamin illetve
Rutascorbin adása szükséges.
Mit tehetünk a megelőzés érdekében? Télen párásítsuk a szobákat,
kerüljük a stresszt, figyeljünk arra oda, hogy gyermekünk ne piszkálja
az orrát és hogy óvatosan fújja ki orrváladékát.
WEBBeteg
Forrás: WEBBeteg
Orvos szakértőnk: Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/3690/orrverzes-gyerekkorban Orrvérzés gyermekkorban
Dr. Balogh Andrea
Szerző: WEBBeteg - Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász
Gyermekkorban gyakran találkozunk a visszatérő orrvérzés
problémájával. Ez mind a szülő, mind a gyermek számára ijesztő jelenség
lehet, és aggodalmat okoz.
Az orrvérzés leggyakoribb oka, hogy a kisgyermek piszkálja az orrát
és az ott lévő nyálkahártyát, ereket felsérti.
Az orrnyálkahártya felső légúti megfázások során illetve főleg téli
időszakban, amikor a meleg szobában könnyen kiszárad sérülékenyebb.
Sajnos a gyermekek kíváncsi természete folytán előfordulhat, hogy az
orrba kisebb tárgyakat dugnak, mely sérülést, vérzést eredményezhet.
Hirdetés
A visszatérő orvérzés hátterében többféle ok állhat
Erős orrfújás - Azoknál a gyerekeknél, akiknél az orrvérzés
gyakran előfordul részletes kivizsgálás szükséges. A visszatérő
orrvérzés egyik oka lehet, hogy az orrban lévő érrendszer kanyargósabb
lefutású, benne tágultabb erek helyezkednek el, mint normál esetben.
Ezek az erek érzékenyebbek, így megfázások alkalmával vagy ha a gyermek
erősebben fújja az orrát, akkor könnyen megpattannak.
Daganat - Főleg serdülőkor környéki fiúknál fordul elő az orrban
ér eredetű daganat, melyre szintén a gyakori orrvérzések hívják fel a
figyelmet.
Magas vérnyomás - Az ismétlődő orrvérzés hátterében magas
vérnyomás betegség is állhat. Ilyenkor spontán orrvérzések is
előfordulhatnak, de van, hogy a gyerek elmeséli, hogy idegesség kapcsán
ered el az orra vére. Azaz a gyermek ideges, a vérnyomása megemelkedik
és ez váltja ki az orrvérzést.
Orrpolip - Gyakran fordulhat elő orrvérzés orrpolip miatt,
allergiásokban, azoknál, akik erőltetetten köhögnek pl. krónikus
betegség miatt és veseelégteleneknél.
Véralvadási rendellenesség - Az orrvérzés további oka a
véralvadási rendszer rendellenessége lehet. Ilyenkor, ha az
orrnyálkahártyán lévő ereket apróbb sérülés éri, akkor a vérzés
nehezebben áll el.
Ha vérzik a gyerek orra - Gyakorlati tanácsok
Ültessük le gyermekünket egy székre, orrát fogjuk be és a fejét
hajtsuk előre, hogy a vér ne folyjon hátra a garatba.
Ha a vérzést így nem tudjuk elállítani, akkor papír zsebkendőből
vagy gézből készítsünk tampont és helyezzük a gyermek vérző orrlyukába.
Ha a tampon átitatódott vérrel, akkor cseréljük ki. Próbáljuk
megnyugtatni a gyermeket.
Ha az orrvérzés már többször előfordult és van vérnyomásmérőnk,
akkor mérjük meg a gyermek vérnyomását, jegyezzük fel az értéket, majd a
betamponált orrú gyermekkel keressünk fel egy fül-orr-gégész
szakorvost.
Azért érdemes így megkeresni a szakorvost, mert ilyenkor az
orrjáratot megtekintve meg tudja állapítani, hogy a vérzés honnan indult
és azt is meg tudja mondani, hogy a vérzés oka azért van e mert az
orrban helyileg valami rendellenesség van vagy egyéb ok áll a háttérben.
Ha a fül-orr-gégész nem talált eltérést, akkor keressük fel
gyermekorvosunkat. Itt a gyermek vizsgálatát követően hematológiai
kivizsgálás kezdődhet (hematológus kolléga segítségével), mely a
véralvadási rendszer zavarait vizsgálja illetve egyéb betegségekre
derülhet fény (allergia stb., magas vérnyomás betegség).
Kezelési technikák és megelőzés
Néhány esetben a nagy vérzést okozó tágult ereket elsütik a
fülészeten. Ha az ok, az orrban elhelyezkedő ér eredetű daganat, akkor
annak műtéti eltávolítására kerül sor.
Ha az orrvérzés hátterében valamilyen betegség áll, pl. magas
vérnyomás, alvadási faktor hiány, akkor azt kell kezelni. Időnként fény
derül arra, hogy az erek sérülékenyebbek, ilyenkor C-vitamin illetve
Rutascorbin adása szükséges.
Mit tehetünk a megelőzés érdekében? Télen párásítsuk a szobákat,
kerüljük a stresszt, figyeljünk arra oda, hogy gyermekünk ne piszkálja
az orrát és hogy óvatosan fújja ki orrváladékát.
WEBBeteg
Forrás: WEBBeteg
Orvos szakértőnk: Dr. Balogh Andrea, gyermekgyógyász
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/3690/orrverzes-gyerekkorban
#1 Dr.BauerBela
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/3690/orrverzes-gyerekkorban
0
comments
345
678
loading...
678
2020. április 24., péntek
NOR,ÁLIS DOBHÁŰRTYA
GGYNYES KÖZÉPFÜL GYULLADÁ OTOSZKOPOS KÉPE
#1 Dr.BauerBela
0
comments
345
678
loading...
678
Szívritmus és zavarai gyermekkorban Szerző: Vanderlich Egészségcentrum Szívritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívműködést szabályozó elektromos tevékenység nem szabályos, és ebből adódóan nem megfelelő: túl lassú, túl gyors, szabálytalan a ritmus, vagy nem megfelelően jut el az ingerület a szinusz csomótól a szívizomzatig. A szív 4 üregből: 2 pitvarból és 2 kamrából álló folyamatosan és szabályozottan működő „motor”,melynek feladata a vér mozgásban tartása. Szívünket pitvari és kamrai sövények osztják jobb- és bal szívfélre. A jobb szívfél a test „fáradt” vérét fogadja, és továbbítja a tüdőbe, hogy ott oxigénnel frissüljön, majd a bal pitvarba visszajusson. A bal kamra összehúzódásával a vér a főverőérbe jut, és érrendszerünk révén egyre kisebb és kisebb erekben keringve jut el szerveink sejtjeihez, s látja el a működéshez szükséges tápanyagokkal, energiával. Szívzörejek gyermekkorban A szívbetegségeknek még a gyanúja is komoly izgalmat vált ki a szülőkben, természetesen joggal. A szívzörej is ilyen gyanújel. Ez a vér áramlása vagy a szívburkok mozgása által keltett hangjelenség, amelyet a szív feletti hallgatózással vizsgálnak. Szívzörejek gyermekkorban>> A szív folyamatos elektromos működését a jobb pitvarban található pacemaker (ingerületkeltő)-tulajdonságú sejtjeink biztosítják, ezt szaknyelven szinusz csomónak hívjuk. Működését befolyásolják környezeti, idegrendszer által közvetített hatások, ezáltal képes pl. izgalom, stressz, mozgás hatására gyorsabb, éjszakai pihenés esetén lassabb tempó diktálására. A szinusz csomó tehát az ingerképző hely a szívben, az ingerület a pitvarokban szétterjedve jut el a pitvar-kamrai határra, ahonnan az ún. His-köteg és Tawara-szárak közvetítésével vezetődik nagyon rövid idő alatt a szívkamrák izomzatához és eredményezi azok összehúzódását. A vér a fő verőerekbe jut, így keletkezik az artériákban tovahaladó pulzushullám, melyet pl. a nyakunkon, könyökünkön, csuklónkon, de akár a láb bizonyos pontjain is jól ki lehet tapintani. Az egy perc alatti szívösszehúzódások száma a pulzusszám. Normális esetben pulzusunk jól tapintható, ritmusos. A pulzusszám nem állandó, tevékenységünktől függően alacsonyabb vagy magasabb lehet. A normál pulzusszám az életkorral is változik – minél fiatalabb egy gyermek, annál magasabb a pulzusszáma pl. újszülötteknél 80-180/perc között lehet, míg egy serdülőnél már inkább a felnőttekéhez hasonlóan normálisan 60-100/perc közötti a szívfrekvencia. Hirdetés Szívritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívműködést szabályozó elektromos tevékenység nem szabályos, és ebből adódóan nem megfelelő: túl lassú, túl gyors, szabálytalan a ritmus, vagy nem megfelelően jut el az ingerület a szinusz csomótól a szívizomzatig. Nem ritka, hogy rutin orvosi vizsgálat kapcsán merül fel valamiféle szívritmuszavar gyanúja, akár teljesen panaszmentes gyermeknél. Máskor tünetek, panaszok hívják fel a figyelmet az eltérésre: pl. túl gyors szívverés, túl lassan dobogó szív, nagyobb szívdobbanások, mellkasi remegésérzés, bizonytalanságérzés – súlyos esetekben légszomj, szédülés, ájulás közeli állapot, eszméletvesztés. A szív rendezetlen működése miatt a szívkamrák működése gyengülhet, nem tudnak elegendő vért juttatni a nagy erekbe, így a szervek működése károsodhat. A panaszok, tünetek megjelenése függ a pulzusszámtól: minél nagyobb a normálishoz képest az eltérés, annál gyorsabban és kifejezettebb tünetekre lehet számítani, ill. minél hosszabb ideig rendellenes a szívműködés, annál inkább panaszok jelentkeznek. Nagyobb gyermekek többnyire megélik a „furcsaságot”, beszámolnak panaszaikról, érzéseikről. Kisebb gyermekeknél, csecsemőknél nagyon nehéz lehet felismerni a szívritmuszavar, náluk gyakran a szerveket érintő vérellátási zavar, működési zavar tünetei: pl. túlzott nyugtalanság vagy éppen aluszékonyság, hányás, lazább széklet lehet figyelmeztető. Ritmuszavarra utaló panaszok esetén kardiológiai szakvizsgálat során lehet tisztázni a tünetek hátterét, s ennek alapján meghatározni a teendőket. A vizsgálat során a szív elektromos működését elektrokardiogram (EKG) segítségével követhetjük nyugalomban, ill. terhelés során, vagy akár 24 órás monitorizálással a napi megszokott tevékenység mellett. A „jóindulatú” eltérések hosszú távon sem károsítják a szervezetet, ilyenkor kezelés nem szükséges. A ritmuszavarok másik részénél ritmusszabályozó gyógyszerek, vagy akár műtéti kezelés lehetséges, ill. szükséges lehet – ma már, gyermekkorban is akár végleges megoldást jelentve a problémára. Hogyan kezelhető a szívritmuszavar? A szívritmuszavar a szabályostól eltérő szívműködés. Ez jelentheti azt, hogy a szív a normálistól gyorsabban (tachycardia), vagy lassabban (bradycardia) működik, vagy a ritmus nem egyenletes. Hogyan kezelhető a szívritmuszavar?>> (Dr. Reiter Éva, gyermek-kardiológus főorvos; Vanderlich Egészségcentrum) Módosítva: 2014.06.06 20:11, Megjelenés: 2014.06.06 20:11 Címkék: Szívritmuszavar, Gyermekbetegség, Gyermek, Szív- és érrendszeri betegség, Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/sziv_es_errendszer/16135/szivritmus-es-zavarai-gyermekkorban
Szívritmus és zavarai gyermekkorban
Szerző: Vanderlich Egészségcentrum
Szívritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívműködést szabályozó elektromos
tevékenység nem szabályos, és ebből adódóan nem megfelelő: túl lassú, túl
gyors, szabálytalan a ritmus, vagy nem megfelelően jut el az ingerület a
szinusz csomótól a szívizomzatig. A szív 4 üregből: 2 pitvarból és 2 kamrából
álló folyamatosan és szabályozottan működő „motor”,melynek feladata a vér
mozgásban tartása. Szívünket pitvari és kamrai sövények osztják jobb- és bal
szívfélre. A jobb szívfél a test „fáradt” vérét fogadja, és továbbítja a
tüdőbe, hogy ott oxigénnel frissüljön, majd a bal pitvarba visszajusson. A bal
kamra összehúzódásával a vér a főverőérbe jut, és érrendszerünk révén egyre
kisebb és kisebb erekben keringve jut el szerveink sejtjeihez, s látja el a
működéshez szükséges tápanyagokkal, energiával. Szívzörejek gyermekkorban A
szívbetegségeknek még a gyanúja is komoly izgalmat vált ki a szülőkben,
természetesen joggal. A szívzörej is ilyen gyanújel. Ez a vér áramlása vagy a
szívburkok mozgása által keltett hangjelenség, amelyet a szív feletti
hallgatózással vizsgálnak. Szívzörejek gyermekkorban>> A szív folyamatos
elektromos működését a jobb pitvarban található pacemaker (ingerületkeltő)-tulajdonságú
sejtjeink biztosítják, ezt szaknyelven szinusz csomónak hívjuk. Működését
befolyásolják környezeti, idegrendszer által közvetített hatások, ezáltal képes
pl. izgalom, stressz, mozgás hatására gyorsabb, éjszakai pihenés esetén lassabb
tempó diktálására. A szinusz csomó tehát az ingerképző hely a szívben, az
ingerület a pitvarokban szétterjedve jut el a pitvar-kamrai határra, ahonnan az
ún. His-köteg és Tawara-szárak közvetítésével vezetődik nagyon rövid idő alatt
a szívkamrák izomzatához és eredményezi azok összehúzódását. A vér a fő
verőerekbe jut, így keletkezik az artériákban tovahaladó pulzushullám, melyet
pl. a nyakunkon, könyökünkön, csuklónkon, de akár a láb bizonyos pontjain is
jól ki lehet tapintani. Az egy perc alatti szívösszehúzódások száma a pulzusszám.
Normális esetben pulzusunk jól tapintható, ritmusos. A pulzusszám nem állandó,
tevékenységünktől függően alacsonyabb vagy magasabb lehet. A normál pulzusszám
az életkorral is változik – minél fiatalabb egy gyermek, annál magasabb a
pulzusszáma pl. újszülötteknél 80-180/perc között lehet, míg egy serdülőnél már
inkább a felnőttekéhez hasonlóan normálisan 60-100/perc közötti a
szívfrekvencia. Hirdetés Szívritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívműködést
szabályozó elektromos tevékenység nem szabályos, és ebből adódóan nem
megfelelő: túl lassú, túl gyors, szabálytalan a ritmus, vagy nem megfelelően
jut el az ingerület a szinusz csomótól a szívizomzatig. Nem ritka, hogy rutin
orvosi vizsgálat kapcsán merül fel valamiféle szívritmuszavar gyanúja, akár
teljesen panaszmentes gyermeknél. Máskor tünetek, panaszok hívják fel a
figyelmet az eltérésre: pl. túl gyors szívverés, túl lassan dobogó szív,
nagyobb szívdobbanások, mellkasi remegésérzés, bizonytalanságérzés – súlyos
esetekben légszomj, szédülés, ájulás közeli állapot, eszméletvesztés. A szív
rendezetlen működése miatt a szívkamrák működése gyengülhet, nem tudnak
elegendő vért juttatni a nagy erekbe, így a szervek működése károsodhat. A
panaszok, tünetek megjelenése függ a pulzusszámtól: minél nagyobb a normálishoz
képest az eltérés, annál gyorsabban és kifejezettebb tünetekre lehet számítani,
ill. minél hosszabb ideig rendellenes a szívműködés, annál inkább panaszok
jelentkeznek. Nagyobb gyermekek többnyire megélik a „furcsaságot”, beszámolnak
panaszaikról, érzéseikről. Kisebb gyermekeknél, csecsemőknél nagyon nehéz lehet
felismerni a szívritmuszavar, náluk gyakran a szerveket érintő vérellátási
zavar, működési zavar tünetei: pl. túlzott nyugtalanság vagy éppen
aluszékonyság, hányás, lazább széklet lehet figyelmeztető. Ritmuszavarra utaló
panaszok esetén kardiológiai szakvizsgálat során lehet tisztázni a tünetek
hátterét, s ennek alapján meghatározni a teendőket. A vizsgálat során a szív
elektromos működését elektrokardiogram (EKG) segítségével követhetjük
nyugalomban, ill. terhelés során, vagy akár 24 órás monitorizálással a napi
megszokott tevékenység mellett. A „jóindulatú” eltérések hosszú távon sem
károsítják a szervezetet, ilyenkor kezelés nem szükséges. A ritmuszavarok másik
részénél ritmusszabályozó gyógyszerek, vagy akár műtéti kezelés lehetséges,
ill. szükséges lehet – ma már, gyermekkorban is akár végleges megoldást
jelentve a problémára. Hogyan kezelhető a szívritmuszavar? A szívritmuszavar a
szabályostól eltérő szívműködés. Ez jelentheti azt, hogy a szív a normálistól
gyorsabban (tachycardia), vagy lassabban (bradycardia) működik, vagy a ritmus
nem egyenletes. Hogyan kezelhető a szívritmuszavar?>> (Dr. Reiter Éva,
gyermek-kardiológus főorvos; Vanderlich Egészségcentrum) Módosítva: 2014.06.06
20:11, Megjelenés: 2014.06.06 20:11 Címkék: Szívritmuszavar, Gyermekbetegség,
Gyermek, Szív- és érrendszeri betegség,
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/sziv_es_errendszer/16135/szivritmus-es-zavarai-gyermekkorban
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/sziv_es_errendszer/16135/szivritmus-es-zavarai-gyermekkorban
Szerző: Vanderlich Egészségcentrum
Szívritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívműködést szabályozó elektromos
tevékenység nem szabályos, és ebből adódóan nem megfelelő: túl lassú, túl
gyors, szabálytalan a ritmus, vagy nem megfelelően jut el az ingerület a
szinusz csomótól a szívizomzatig. A szív 4 üregből: 2 pitvarból és 2 kamrából
álló folyamatosan és szabályozottan működő „motor”,melynek feladata a vér
mozgásban tartása. Szívünket pitvari és kamrai sövények osztják jobb- és bal
szívfélre. A jobb szívfél a test „fáradt” vérét fogadja, és továbbítja a
tüdőbe, hogy ott oxigénnel frissüljön, majd a bal pitvarba visszajusson. A bal
kamra összehúzódásával a vér a főverőérbe jut, és érrendszerünk révén egyre
kisebb és kisebb erekben keringve jut el szerveink sejtjeihez, s látja el a
működéshez szükséges tápanyagokkal, energiával. Szívzörejek gyermekkorban A
szívbetegségeknek még a gyanúja is komoly izgalmat vált ki a szülőkben,
természetesen joggal. A szívzörej is ilyen gyanújel. Ez a vér áramlása vagy a
szívburkok mozgása által keltett hangjelenség, amelyet a szív feletti
hallgatózással vizsgálnak. Szívzörejek gyermekkorban>> A szív folyamatos
elektromos működését a jobb pitvarban található pacemaker (ingerületkeltő)-tulajdonságú
sejtjeink biztosítják, ezt szaknyelven szinusz csomónak hívjuk. Működését
befolyásolják környezeti, idegrendszer által közvetített hatások, ezáltal képes
pl. izgalom, stressz, mozgás hatására gyorsabb, éjszakai pihenés esetén lassabb
tempó diktálására. A szinusz csomó tehát az ingerképző hely a szívben, az
ingerület a pitvarokban szétterjedve jut el a pitvar-kamrai határra, ahonnan az
ún. His-köteg és Tawara-szárak közvetítésével vezetődik nagyon rövid idő alatt
a szívkamrák izomzatához és eredményezi azok összehúzódását. A vér a fő
verőerekbe jut, így keletkezik az artériákban tovahaladó pulzushullám, melyet
pl. a nyakunkon, könyökünkön, csuklónkon, de akár a láb bizonyos pontjain is
jól ki lehet tapintani. Az egy perc alatti szívösszehúzódások száma a pulzusszám.
Normális esetben pulzusunk jól tapintható, ritmusos. A pulzusszám nem állandó,
tevékenységünktől függően alacsonyabb vagy magasabb lehet. A normál pulzusszám
az életkorral is változik – minél fiatalabb egy gyermek, annál magasabb a
pulzusszáma pl. újszülötteknél 80-180/perc között lehet, míg egy serdülőnél már
inkább a felnőttekéhez hasonlóan normálisan 60-100/perc közötti a
szívfrekvencia. Hirdetés Szívritmuszavarról akkor beszélünk, ha a szívműködést
szabályozó elektromos tevékenység nem szabályos, és ebből adódóan nem
megfelelő: túl lassú, túl gyors, szabálytalan a ritmus, vagy nem megfelelően
jut el az ingerület a szinusz csomótól a szívizomzatig. Nem ritka, hogy rutin
orvosi vizsgálat kapcsán merül fel valamiféle szívritmuszavar gyanúja, akár
teljesen panaszmentes gyermeknél. Máskor tünetek, panaszok hívják fel a
figyelmet az eltérésre: pl. túl gyors szívverés, túl lassan dobogó szív,
nagyobb szívdobbanások, mellkasi remegésérzés, bizonytalanságérzés – súlyos
esetekben légszomj, szédülés, ájulás közeli állapot, eszméletvesztés. A szív
rendezetlen működése miatt a szívkamrák működése gyengülhet, nem tudnak
elegendő vért juttatni a nagy erekbe, így a szervek működése károsodhat. A
panaszok, tünetek megjelenése függ a pulzusszámtól: minél nagyobb a normálishoz
képest az eltérés, annál gyorsabban és kifejezettebb tünetekre lehet számítani,
ill. minél hosszabb ideig rendellenes a szívműködés, annál inkább panaszok
jelentkeznek. Nagyobb gyermekek többnyire megélik a „furcsaságot”, beszámolnak
panaszaikról, érzéseikről. Kisebb gyermekeknél, csecsemőknél nagyon nehéz lehet
felismerni a szívritmuszavar, náluk gyakran a szerveket érintő vérellátási
zavar, működési zavar tünetei: pl. túlzott nyugtalanság vagy éppen
aluszékonyság, hányás, lazább széklet lehet figyelmeztető. Ritmuszavarra utaló
panaszok esetén kardiológiai szakvizsgálat során lehet tisztázni a tünetek
hátterét, s ennek alapján meghatározni a teendőket. A vizsgálat során a szív
elektromos működését elektrokardiogram (EKG) segítségével követhetjük
nyugalomban, ill. terhelés során, vagy akár 24 órás monitorizálással a napi
megszokott tevékenység mellett. A „jóindulatú” eltérések hosszú távon sem
károsítják a szervezetet, ilyenkor kezelés nem szükséges. A ritmuszavarok másik
részénél ritmusszabályozó gyógyszerek, vagy akár műtéti kezelés lehetséges,
ill. szükséges lehet – ma már, gyermekkorban is akár végleges megoldást
jelentve a problémára. Hogyan kezelhető a szívritmuszavar? A szívritmuszavar a
szabályostól eltérő szívműködés. Ez jelentheti azt, hogy a szív a normálistól
gyorsabban (tachycardia), vagy lassabban (bradycardia) működik, vagy a ritmus
nem egyenletes. Hogyan kezelhető a szívritmuszavar?>> (Dr. Reiter Éva,
gyermek-kardiológus főorvos; Vanderlich Egészségcentrum) Módosítva: 2014.06.06
20:11, Megjelenés: 2014.06.06 20:11 Címkék: Szívritmuszavar, Gyermekbetegség,
Gyermek, Szív- és érrendszeri betegség,
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/sziv_es_errendszer/16135/szivritmus-es-zavarai-gyermekkorban
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/sziv_es_errendszer/16135/szivritmus-es-zavarai-gyermekkorban
#1 Dr.BauerBela
0
comments
345
678
loading...
678
2020. április 23., csütörtök
Környezeti érzékenyítés: kezdjük a gyerekeknél!
Környezeti érzékenyítés: kezdjük a gyerekeknél!
A környezeti nevelés
tevékenységre ösztönöz, és ezen keresztül tanulhatjuk meg, hogy egy egész
rendszer részei vagyunk, így tudatosan kell benne élnünk. A pedagógiai irányzat
immár több mint 30 éve van jelen hazánkban, és ez alatt az idő alatt számtalan
próbálkozást, szabályozást és változást ért meg. A szemléletmód egyik úttörője,
Labanc Györgyi mesélt többek között óvodai programról, járatlan utakról,
mintákról és célokról.
Óvodán vagy iskolán kívüli
tevékenység, egészséges életmódra nevelés, természetismereti nevelés az
oktatási rendszeren kívül. Már gyakran hallható, és a fenntarthatósággal
sokszor kapcsolatba hozott fogalmak ezek, habár nem mindig voltak egymással
összeegyeztethetők. (Sőt, a pedagógia történetéhez mérten egészen „fiatal”
fogalmak, csak pár évtizede léteznek, hiszen a fogalmak tartalmi elemei is
csupán ennyi ideje váltak a köztudat részévé.)
A környezeti nevelés azonban
rendhagyó módon összefogta ezeket egyetlen nevelési irányzatba, amely nem a
problémák kezelésére, hanem azok megelőzésére helyezi a hangsúlyt, az ember és
természet kapcsolatát már a kezdetektől egy egységben, egy kölcsönösségen
alapuló rendszernek láttatva, illetve az életkori sajátosságokat kihasználva hosszú
távú hatást gyakorolva a résztvevő gyerekekre – és ezen keresztül végső soron
egy társadalmi változást generálva.
Labanc Györgyi a környezeti nevelés óvodapedagógiai irányzatának az egyik
megteremtője hazánkban. Személyes elhivatottsága a természet védelme iránt
gyerekkori kötődésből alakult ki. A későbbiek folyamán sem csökkent az
érdeklődése, így az óvodapedagógusi pályát választotta, és a ’70-es évektől
kezdődően több mint harmincéves karrier utat tudhat maga mögött, amelynek
részeként számos óvodában dolgozott, majd 1995-től közoktatási szakértőként is
tevékenykedik. Majd a 1993-ban alapított a Természetes Életmód Alapítvány,
elnöke a mai napig és tevékeny munkatársa. Ezeken felül Erdei Iskola szakértő,
Zöld Óvoda koordinátor, illetve a Zöld Óvoda Hálózat Egyesületének elnöke.
Számtalan önálló kiadvány szerzője és társszerzője; szakcikkeket ír és lektorál
szakmai folyóiratokban, közreműködött képzési tervek és oktatási jegyzetek
szerkesztésében, valamint számtalan tévéműsorban szerepelt. Pedagógiai és
természetvédelmi szakértőként máig aktív.
„A Magyarországon úttörőnek számító óvodai
program elképzelése két fő gondolatból indult ki. Egyrészt a 70-es, 80-as
évtizedben már komplett generációk nőttek fel úgy, hogy a munka jellege és az
életvitel miatt eltávolodtak a természettől, és ezt is adták tovább, így komoly
igény jelentkezett az emberek érzékenyítésére” – fejtette
ki a Körkörösgazdaság.hu kérdésére Labanc Györgyi. Emellett ekkoriban „hozták
haza” a mintát külföldről a természetvédelmi és oktatási központhoz, ami
alapján 1987-ben alapították meg az első hazai, tevékenységközpontú környezet-
és természetvédelmi oktatóközpontot, a Kék cinkét. A központ Budapesten
a Horváth Mihály téren, a Fővárosi Gyakorló Óvodában (ma Fazekas Mihály
Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) indult, amely elhelyezkedése miatt
számos kapcsolódó programra biztosított lehetőséget a későbbiek során, hiszen
saját kerttel rendelkezik, illetve közel a Füvészkert is.
Labanc Györgyi
A környezeti nevelés koncepcióját
(külföldi minták alapján) először az iskolákban kezdték el kidolgozni, azonban
idő közben felmerült a gondolat, hogy érdemes még korábbi életkorban bevonni a
gyerekeket, mivel az életkori sajátosságok révén még hatásosabb lehetne a
szemléletmód átadása, illetve elsajátítása. „Ebben az a tény is segít, hogy
hazánkban kiemelkedően magas, kb. 90 százalék körüli az óvodába járó gyermekek
aránya, ezáltal széles körben lehet elérni a gyerekeket” – hangsúlyozta a
szakértő.
Mivel a Fővárosi Gyakorló óvodában
indult a program, így a helyszín és a környezet a módszertani tapasztalatok
átadására is megfelelő közeget kínált. Azonban a mindennapok során, a
gyakorlatban lépésről-lépésre kialakított programhoz elengedhetetlen volt az
elméleti háttér és az óvodai nevelési mintaterv összeállítása, amely alapot
jelentett a későbbi képzések megszervezéséhez és szakmai minőségbiztosításához,
mert ez alapozta meg hosszú távon az óvodapedagógusok szakmai felkészültségét a
program elterjedését.
„A pedagógusok szerepe mindig is
kiemelt volt. A gyerekkori fogékonyság, illetve a család mellett a csoport
közösségi ereje által ők érhetik el a legnagyobb változást a felnövekvő
generációk tagjainál. Ezért a munkájuk része kell, hogy legyen a megfelelő
szokások és minták kialakítása és beépítése a mindennapi foglalkozásokba” – fogalmazott Labanc Györgyi.
A hazai kezdetleges viszonyok
1986-tól kezdtek változni, (majd ez 1995-ben újabb lendületet kapott,) mikor az
Óvodai nevelés országos alapprogramja (ONEP) segítségével minden óvoda
kidolgozhatta a helyi pedagógiai programját. A programoknak valamely nevelési
irányt kellett magába foglalnia (mint az ének-zene, sport, vagy éppen a
környezeti nevelés). Mivel ez utóbbinak kidolgozott, tematikusan felépített
mintája volt már a Gyakorló Óvoda révén, számos másik intézmény is átvette.
Ráadásul a környezeti nevelés rugalmasabb kereteket biztosított, így könnyebben
lehetett a saját adottságokhoz igazítani, vagy más irányok programjait
beilleszteni.
Azonban a szakértő szerint az
elméleti háttértudás még mindig nem volt elegendő, így a Gyakorló Óvoda már
tapasztalt pedagógusai segítettek kidolgozni a részletes és az adott óvoda
körülményeihez igazodó tevékenység központú programot azoknak a pedagógusoknak,
akik szerették volna továbbvinni ezt a szemléletmódot. Ennek során mutatkozott
meg, mennyire fontos az elkötelezettség és kreativitás, hiszen a számtalan
különféle feltételek között – és azokat felhasználva – lehetett megvalósítani a
tevékenységközpontú és természetközeli programokat. Így vált kiemeltté a
terembeli környezet „természetsarok” kialakítása, a kertek és környező parkok,
kiránduló helyek (Margit sziget, Normafa stb.) bevonása az óvoda programjába.
A környezeti adottságot ki- és
felhasználása mellett a tematikus napok és programok beépítése is a nevelési
program szerves részét képezte. A gyakorlati program része lett – külföldi
minta alapján – a Madarak és Fák Napja, a Föld Napja, illetve a Víz világnapja,
amelyek keretében az adott témához kapcsolódó eseményeket, bemutatókat
szervezetek a pedagógusok.
A környezeti nevelési program egyik
legfontosabb pillérének az erdei óvoda tekinthető. Mivel a 80-as, 90-es
években számos állami lehetőség megszűnt, így a környezeti program keretében
elvitték a gyerekeket nyaralni önkormányzati üdülőbe, ahol az óvodai keretek
között megkezdett programot folytatták, illetve a helyi adottságok (természeti
és kulturális különlegességek) bevonásával gazdagították azt. Erdei óvodát,
majd nyári táborokat szerveztek Gerecsében és Zalakomárban. Labanc Györgyi
szerint a mindennapokban látott, majd a természetben megtapasztalt élmények
párhuzama segített a gyerekeknek megérteni azokat a folyamatokat, amelyek körbe
veszik őket. Mint például az óvodai teremben tartott akvárium, amelyet a
gyerekek gondoztak, azonban ha elhanyagolták a tisztítását, az elkezdett
bealgásodni, zavarossá vált a vize. Lényegében ugyanennek a folyamatnak az
eredményét láthatták az erdei óvodában a Kis-Balaton – és a Balaton
rendszerében, ahol miután a Kis-Balaton vizét lecsapolták, a vizek minősége is
erősen megromlott.
Ezt a fajta szemléletmódot vitték
tovább Czumpf Attilával, az alapítvány titkárával az Önfenntartó gazdaság
kialakításánál, a nyári nomád táborok során, illetve miután a budapesti
gyakorló óvoda helyszíne kérdésessé vált, az agostyáni
Ágoston-ligetben kialakított ökofaluba és erdei iskolába is.
A részt vevő gyerekek és szülők
elköteleződéséhez az is hozzátartozik, hogy már a kezdetektől nagyrészt olyan
szülők adták be gyerekeiket ilyen jellegű csoportba, akik nyitottak
voltak a természetvédelem, avagy egy „másfajta” szemlélet iránt. Az érdeklődést
az is segített felkelteni, hogy a környezeti program megvalósítása során
rengeteg növényt és állatot gondozhattak a gyerekek az óvodában, illetve a
berendezések is illeszkedtek a szemléletmódhoz (mint pl. a gyümölcsprés vagy
sok természetes anyag a termekben). A szülőket bevonták, folyamatos volt velük
a kommunikáció. Akár személyes részvétellel a programokon, kirándulásokon és az
erdei óvodában, vagy az azok előtti felkészítés, illetve a segítségük kérése
akár otthonról behozott könyvekkel, akár kertészeti eszközökkel vagy
palántákkal. A személyes jelenlét több szempontból is előnyökkel járt; egyrészt
a szülő maga is megtapasztalhatta, milyen környezetbe jár a gyermeke, hogyan
érzi magát ott, illetve a pedagógusok is képet alkothattak arról, hogy a
gyerekek milyen háttérrel rendelkeznek – így mik azok a szükséges értékek,
amelyeket nekik kell kiegészíteni vagy pótolni.
„A folyamatos külsős jelenlét, amely
a szülők látogatásaiból, a gyakorló pedagógusok részvételéből és gyakorta a
média megjelenéséből adódott, segített hozzászoktatni a gyerekeket a
figyelemhez, és sokkal nyitottabbá váltak, valamint az óvoda jó híre is
fokozatosan elterjedt” – tette
hozzá Labanc Györgyi.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy
azoknak a gyerekeknek a többsége, akik ilyen óvodai programban vettek részt, ha
nem is mindegyikük természettel kapcsolatos pályát választott később, azonban
megmaradt a környezet iránti érdeklődés, tisztelet, valamint sok esetben a
kapcsolat is a pedagógusokkal.
A gyerekek mellett a pedagógusok is
továbbvitték a gyakorlatot, és idővel akkreditált képzést, majd intézményi
keretrendszert dolgoztak ki (ezek lettek később a zöld óvodák és ökoiskolák).
Azt a szakértő is elismeri, hogy mára a keretrendszer jelentősen változott
(jórészt a felelős minisztérium változása miatt), de szerinte a kreativitás és
elhivatottság segítségével mind a mai napig tovább tudják vinni a környezeti
nevelés szemléletmódját.
„A jelen helyzetet és a jövőt
tekintve az ENSZ által 2015-ben elfogadott 17 fenntartható fejlődési cél
nagy lendületet adott a programnak, azonban az utóbbi bő 10 év a tervekkel
ellentétben nagyon nehezen alakult (2005-2014 a fenntartható fejlődésre
nevelés évtizede volt). Ebben az átmeneti évtizedben itthon
az ökofalvak, biokeretek és a kialakuló zöld óvoda hálózat próbálta továbbvinni
a környezettudatos szemléletmódot és a már megszerzett tudást – több-kevesebb
sikerrel” – mondta el Labanc Györgyi.
A jelenlegi állapotok nem túl
szívderítőek, mert nagy szükség lenne a források bővítésére, emellett jobban
kellene az ENSZ által is rögzített célokra is építeni. Habár általánosan
érezhető egy tendencia, ami a(z újbóli) természet felé fordulást és az
egészséges életmód iránti igényből fakad. Ez elsősorban a fiatal felnőtt
korosztályra vonatkozik, amikor saját elhatározásból – és a rendelkezésükre
álló források segítségével – választják ki a fenti szemléletmódok és irányok
közül azt, amelyik számukra a legmegfelelőbb. „Azonban ez a választás nem
igazodik mindig a holisztikus szemlélethez, vagyis, hogy egy egységként
tekintsünk életmódunkra. Más szóval a vegetáriánus, vagy bio élelmiszereken
alapuló étkezés, a szelektív hulladékgyűjtés vagy a természetben való
kikapcsolódás mind „csak” egy-egy szelete a környezettudatos életnek, talán az
első lépés. De ugyanígy része az egymás felé fordulás is, hiszen a
környezeti nevelés empátiára nevel mind a természet, mind az emberek felé”
– fogalmazott Labanc Györgyi.
Ezért fontos, hogy a gyerekkornak
(még inkább) része legyen a természetközeliség, hogy magától értetődővé váljék
a rendszerszemlélet, nyitottság és az élet tisztelete, hiszen ez a fajta
érzékenyítés nagyban segíti a különböző helyi- és globális problémák
megoldását, csökkentését. Így pedig meghatározó része a mára már létfontosságú
kérdéssé vált fenntarthatóságnak és pozitív jövőképnek.
A mai hazai helyzetnek jó példája a
Zöld Óvoda- és Ökoiskola folyamatos címpályázatai, az egyre ismertebbé váló
bio- és kisgazdaságok, vagy akár a fenntarthatóság értékének középpontba
helyezése és az ENSZ célok kiemelése – legyen az környezeti, gazdasági, pénzügyi
vagy társadalmi irányú.
#1 Dr.BauerBela
0
comments
345
678
loading...
678
2020. április 22., szerda
Veszélyforrások a játszótereken
Veszélyforrások a játszótereken Szerző: MTI-Press Játszani is engedd - József Attila sorai
nem veszítettek érvényükből, mert a játék örök, ahogy a játékos kedv is az,
velejárója a mindennapoknak. Gyermeköröm, felnőtt felelősség A szabadtéri
játék, a játszótér különösen fontos, testet-lelket üdítő, gyereket nevelő
mozgástér, a fizikai és pszichés fejlődés egyik fontos színtere, a társas
kapcsolatok kialakulásának, a viselkedési és magatartási normák, életszabályok
elsajátításának lehetséges területe. Ideális esetben. Csakhogy az ország több
mint tízezer játszóterén az egészség és biztonság alapkövetelménye nem mindig
adott és garantált. Játszóteret létrehozni, megálmodni, megtervezni, építeni,
telepíteni örömteli dolog, különleges alkotás. A mai játszóterek már alig-alig
őrzik a klasszikus hinta, libikóka és homokozó szinte kötelező, unalmas
együttesének képét. Fantáziadús formák, korszerű anyagok, esztétikus és
funkciójukban is változatos játékok várják a különböző korosztály igényeinek
megfelelően a gyermekeket. A mesevárak, kötélhágcsók, a sok "testre
szabott" ügyességi alkalmatosság kavalkádjában azonban ott leselkedik a
veszély. Az egészség és biztonság a legfontosabb játszótéri követelmény,
amelyet nem írhat felül a külcsín, és a belbecs sem - mondja meggyőződéssel
Tausz István gyermek háziorvos. Hirdetés A legallergikusabb pont a homokozó
tisztasága Milyen veszéllyel kell számolni a mai, modern játszótereken, amelyek
már uniós szabvány szerint készülnek, és minden játék, eszköz csak szigorú
előírások betartása mellett szerelhető fel? Mindennek ellenére előfordulnak
balesetek - a közelmúltban is voltak példák erre -, mert a modern, mívesen
megmunkált, jó anyagból készült játékok sem tartanak örökké, azokat is karban
kell tartani, időnként felülvizsgálni, javítani, kicserélni - magyarázza a
gyermekorvos. Higiénia és biztonság! A játszótér örömforrás a gyermek számára.
Hogy mindig az maradjon, a felnőttek felelőssége. Nemcsak a szülőké, akiknek
figyelniük kell a higiénés szabályok betartására, hanem a fenntartóké és
üzemeltetőké is, akik a játékok épségéért, megbízhatóságáért felelnek. Ideális
esetben minden játszótér őrzött, bekerített lenne, a homokozókat használat után
letakarnák, gondoskodnának tisztaságukról. Ma még mindez csak óhaj, de idővel
talán teljesíthető lesz. És addig? Mindenki saját felelősségére használja az
egyre gyarapodó, szépülő gyerekparadicsomokat, megszívlelve a jó tanácsot:
"Játszani is engedd…" Megtoldva azzal: játék közben is vigyázz rá!
Milyen veszélyeket rejtenek a játszóterek?>> A rongálás, a nem
rendeltetésszerű használat is sok bajt okoz. Igaz, a mai "ütésálló"
talaj, a durva vascsövek helyett többnyire fából készült eszközök, a
megfelelően rögzített hinták, forgók már sok balesetet kivédenek, a rendszeres
hatósági ellenőrzés is megnyugtató, de ennek ellenére nem árt az
elővigyázatosság, a szülők, pedagógusok részéről. A "hatósági
megfelelőség" alapkövetelmény a játszótereken a tervezéstől a
kivitelezésig, ennek köszönhetően sokkal kevesebb a baleset, nagyobb a
biztonság. Manapság talán a "legallergikusabb pont" a játszótéri
homokozó tisztasága. Ezeknek a homokozóknak egyszerűen nincs gazdájuk - mutat
rá Szeman Györgyné, a Tiszta Homokozóért Alapítvány elnöke, aki kisgyermekes
anyaként évek óta tapasztalja, hogy a játszótéri homokozó, ahol a kisgyerek
talán legtöbbet időzik, állandó fertőzésforrás. Évekkel ezelőtt éppen
figyelemfelkeltés céljából hoztuk létre az alapítványt. Amíg Németországban és
más fejlett országokban évente, kétévente kötelezően cserélni kell a játszótéri
homokozók homokját, nálunk ezzel senki nem törődik. A hipózás és a gázlángos
módszer, amelyekkel nálunk próbálkoznak, csak felületes fertőtlenítést
eredményeznek. Mi megvettünk egy németországi szabadalmi eljárást, amellyel
vegyszerhasználat nélkül, mobil módon teljes mértékben át lehet tisztítani a
homokot. Sajnos azonban pályázati pénzeink és adományokból származó jövedelmünk
nem teszik lehetővé, hogy önerőből ezt a módszert széles körben alkalmazzuk, de
ahol kipróbáltuk, bevált. Nélkülözhetetlen helyszín a játszótér A játszótéri
homok fertőző hatásáról Tausz doktor is meglehetősen lehangolóan beszél. Főként
a házi kedvenceknek, a hobbi állatoknak, kutyáknak, macskáknak köszönhető
ezeknek a homokozóknak a fertőzöttsége - állítja. Ezek az állatok leginkább a
bélférgek okozta fertőzéseket terjesztik. Az egysejtű élősködő - toxoplasma -
nemcsak a kisgyermekekre veszélyes, hanem a terhes nők magzatára is. A
bélférgek petéi a bélsárral kerülnek a környezetbe, a kutyák száraz ürüléke,
annak pora, illetve a paraziták, bolhák közvetítése révén okoznak fertőzést.
Magyarországon körülbelül kétmillió kutya él - közülük több százezer a
fővárosban -, sok tonna kutyaürülék kerül a közterületekre, játszóterekre. A
kutyaürülék, illetve annak petéket tartalmazó pora bekerül a parkokba,
homokozókba. A kisgyermekek általában talajközelben játszanak, kezük, arcuk
szennyeződik, olykor meg is eszik a fertőzött homokot. A kutya orsóférgének
lárvája klinikailag változatos tüneteket okozhat, a hasfájástól a hányingeren
át a fejfájásig, bőrkiütésig, köhögés és láz is előadódhat. A lárvák különböző
szerveket támadnak meg vándorlásuk közben, leggyakoribbak a légúti bántalmak,
az asztma és az idegrendszeri zavarok. Már egyetlen lárva is súlyos
szemtüneteket okozhat, a közelmúltban egy kislány szeméből vettek ki több
centis lárvát. A szembántalom kezdetben kancsalság, később vakság is lehet. Oda
kell figyelni a galambokra is, melyeknek ürüléke papagájkórt terjeszt, tolluk
pedig erősen allergizáló lehet. Mi a megoldás? Tanácsosabb elkerülni a játszótereket
a gyermekekkel? Semmiképpen. A gyerek harmonikus testi-lelki fejlődése
érdekében nélkülözhetetlen helyszín a játszótér. Itt ismerik meg a környezetet,
a világot, a szabályokat, itt próbálják ki képességeiket és korlátaikat, itt
alakulnak társas kapcsolataik. Még több korszerű, jó játszótérre lenne szükség,
speciálisakra is, ahol a mozgáskorlátozott, vak vagy egyéb fogyatékkal élő
kisgyermek is önbizalmat, magabiztosságot nyerne a fejlesztő eszközökön,
megfelelő felügyelet mellett.
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/13581/a-jatszoterek-homokozok-veszelyei
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/13581/a-jatszoterek-homokozok-veszelyei
Veszélyforrások a játszótereken
Szerző: MTI-Press
Játszani is engedd - József Attila sorai nem veszítettek
érvényükből, mert a játék örök, ahogy a játékos kedv is az, velejárója a
mindennapoknak.
Gyermeköröm, felnőtt felelősség
A szabadtéri játék, a játszótér különösen fontos, testet-lelket
üdítő, gyereket nevelő mozgástér, a fizikai és pszichés fejlődés egyik
fontos színtere, a társas kapcsolatok kialakulásának, a viselkedési és
magatartási normák, életszabályok elsajátításának lehetséges területe.
Ideális esetben. Csakhogy az ország több mint tízezer játszóterén az
egészség és biztonság alapkövetelménye nem mindig adott és garantált.
Játszóteret létrehozni, megálmodni, megtervezni, építeni, telepíteni
örömteli dolog, különleges alkotás. A mai játszóterek már alig-alig
őrzik a klasszikus hinta, libikóka és homokozó szinte kötelező, unalmas
együttesének képét. Fantáziadús formák, korszerű anyagok, esztétikus és
funkciójukban is változatos játékok várják a különböző korosztály
igényeinek megfelelően a gyermekeket.
A mesevárak, kötélhágcsók, a sok "testre szabott" ügyességi
alkalmatosság kavalkádjában azonban ott leselkedik a veszély.
Az egészség és biztonság a legfontosabb játszótéri követelmény,
amelyet nem írhat felül a külcsín, és a belbecs sem - mondja
meggyőződéssel Tausz István gyermek háziorvos.
Hirdetés
A legallergikusabb pont a homokozó tisztasága
Milyen veszéllyel kell számolni a mai, modern játszótereken, amelyek
már uniós szabvány szerint készülnek, és minden játék, eszköz csak
szigorú előírások betartása mellett szerelhető fel?
Mindennek ellenére előfordulnak balesetek - a közelmúltban is voltak
példák erre -, mert a modern, mívesen megmunkált, jó anyagból készült
játékok sem tartanak örökké, azokat is karban kell tartani, időnként
felülvizsgálni, javítani, kicserélni - magyarázza a gyermekorvos.
Higiénia és biztonság!
A játszótér örömforrás a gyermek számára. Hogy mindig az maradjon, a
felnőttek felelőssége. Nemcsak a szülőké, akiknek figyelniük kell a
higiénés szabályok betartására, hanem a fenntartóké és üzemeltetőké is,
akik a játékok épségéért, megbízhatóságáért felelnek.
Ideális esetben minden játszótér őrzött, bekerített lenne, a
homokozókat használat után letakarnák, gondoskodnának tisztaságukról. Ma
még mindez csak óhaj, de idővel talán teljesíthető lesz. És addig?
Mindenki saját felelősségére használja az egyre gyarapodó, szépülő
gyerekparadicsomokat, megszívlelve a jó tanácsot: "Játszani is engedd…"
Megtoldva azzal: játék közben is vigyázz rá! Milyen veszélyeket rejtenek
a játszóterek?>>
A rongálás, a nem rendeltetésszerű használat is sok bajt okoz. Igaz,
a mai "ütésálló" talaj, a durva vascsövek helyett többnyire fából
készült eszközök, a megfelelően rögzített hinták, forgók már sok
balesetet kivédenek, a rendszeres hatósági ellenőrzés is megnyugtató, de
ennek ellenére nem árt az elővigyázatosság, a szülők, pedagógusok
részéről.
A "hatósági megfelelőség" alapkövetelmény a játszótereken a
tervezéstől a kivitelezésig, ennek köszönhetően sokkal kevesebb a
baleset, nagyobb a biztonság. Manapság talán a "legallergikusabb pont" a
játszótéri homokozó tisztasága.
Ezeknek a homokozóknak egyszerűen nincs gazdájuk - mutat rá Szeman
Györgyné, a Tiszta Homokozóért Alapítvány elnöke, aki kisgyermekes
anyaként évek óta tapasztalja, hogy a játszótéri homokozó, ahol a
kisgyerek talán legtöbbet időzik, állandó fertőzésforrás. Évekkel
ezelőtt éppen figyelemfelkeltés céljából hoztuk létre az alapítványt.
Amíg Németországban és más fejlett országokban évente, kétévente
kötelezően cserélni kell a játszótéri homokozók homokját, nálunk ezzel
senki nem törődik.
A hipózás és a gázlángos módszer, amelyekkel nálunk próbálkoznak,
csak felületes fertőtlenítést eredményeznek. Mi megvettünk egy
németországi szabadalmi eljárást, amellyel vegyszerhasználat nélkül,
mobil módon teljes mértékben át lehet tisztítani a homokot. Sajnos
azonban pályázati pénzeink és adományokból származó jövedelmünk nem
teszik lehetővé, hogy önerőből ezt a módszert széles körben alkalmazzuk,
de ahol kipróbáltuk, bevált.
Nélkülözhetetlen helyszín a játszótér
A játszótéri homok fertőző hatásáról Tausz doktor is meglehetősen
lehangolóan beszél.
Főként a házi kedvenceknek, a hobbi állatoknak, kutyáknak,
macskáknak köszönhető ezeknek a homokozóknak a fertőzöttsége - állítja.
Ezek az állatok leginkább a bélférgek okozta fertőzéseket terjesztik. Az
egysejtű élősködő - toxoplasma - nemcsak a kisgyermekekre veszélyes,
hanem a terhes nők magzatára is. A bélférgek petéi a bélsárral kerülnek a
környezetbe, a kutyák száraz ürüléke, annak pora, illetve a paraziták,
bolhák közvetítése révén okoznak fertőzést.
Magyarországon körülbelül kétmillió kutya él - közülük több százezer
a fővárosban -, sok tonna kutyaürülék kerül a közterületekre,
játszóterekre. A kutyaürülék, illetve annak petéket tartalmazó pora
bekerül a parkokba, homokozókba. A kisgyermekek általában talajközelben
játszanak, kezük, arcuk szennyeződik, olykor meg is eszik a fertőzött
homokot.
A kutya orsóférgének lárvája klinikailag változatos tüneteket
okozhat, a hasfájástól a hányingeren át a fejfájásig, bőrkiütésig,
köhögés és láz is előadódhat. A lárvák különböző szerveket támadnak meg
vándorlásuk közben, leggyakoribbak a légúti bántalmak, az asztma és az
idegrendszeri zavarok.
Már egyetlen lárva is súlyos szemtüneteket okozhat, a közelmúltban
egy kislány szeméből vettek ki több centis lárvát. A szembántalom
kezdetben kancsalság, később vakság is lehet. Oda kell figyelni a
galambokra is, melyeknek ürüléke papagájkórt terjeszt, tolluk pedig
erősen allergizáló lehet.
Mi a megoldás? Tanácsosabb elkerülni a játszótereket a gyermekekkel?
Semmiképpen. A gyerek harmonikus testi-lelki fejlődése érdekében
nélkülözhetetlen helyszín a játszótér. Itt ismerik meg a környezetet, a
világot, a szabályokat, itt próbálják ki képességeiket és korlátaikat,
itt alakulnak társas kapcsolataik. Még több korszerű, jó játszótérre
lenne szükség, speciálisakra is, ahol a mozgáskorlátozott, vak vagy
egyéb fogyatékkal élő kisgyermek is önbizalmat, magabiztosságot nyerne a
fejlesztő eszközökön, megfelelő felügyelet mellett.
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/13581/a-jatszoterek-homokozok-veszelyei Veszélyforrások a játszótereken
Szerző: MTI-Press
Játszani is engedd - József Attila sorai nem veszítettek
érvényükből, mert a játék örök, ahogy a játékos kedv is az, velejárója a
mindennapoknak.
Gyermeköröm, felnőtt felelősség
A szabadtéri játék, a játszótér különösen fontos, testet-lelket
üdítő, gyereket nevelő mozgástér, a fizikai és pszichés fejlődés egyik
fontos színtere, a társas kapcsolatok kialakulásának, a viselkedési és
magatartási normák, életszabályok elsajátításának lehetséges területe.
Ideális esetben. Csakhogy az ország több mint tízezer játszóterén az
egészség és biztonság alapkövetelménye nem mindig adott és garantált.
Játszóteret létrehozni, megálmodni, megtervezni, építeni, telepíteni
örömteli dolog, különleges alkotás. A mai játszóterek már alig-alig
őrzik a klasszikus hinta, libikóka és homokozó szinte kötelező, unalmas
együttesének képét. Fantáziadús formák, korszerű anyagok, esztétikus és
funkciójukban is változatos játékok várják a különböző korosztály
igényeinek megfelelően a gyermekeket.
A mesevárak, kötélhágcsók, a sok "testre szabott" ügyességi
alkalmatosság kavalkádjában azonban ott leselkedik a veszély.
Az egészség és biztonság a legfontosabb játszótéri követelmény,
amelyet nem írhat felül a külcsín, és a belbecs sem - mondja
meggyőződéssel Tausz István gyermek háziorvos.
Hirdetés
A legallergikusabb pont a homokozó tisztasága
Milyen veszéllyel kell számolni a mai, modern játszótereken, amelyek
már uniós szabvány szerint készülnek, és minden játék, eszköz csak
szigorú előírások betartása mellett szerelhető fel?
Mindennek ellenére előfordulnak balesetek - a közelmúltban is voltak
példák erre -, mert a modern, mívesen megmunkált, jó anyagból készült
játékok sem tartanak örökké, azokat is karban kell tartani, időnként
felülvizsgálni, javítani, kicserélni - magyarázza a gyermekorvos.
Higiénia és biztonság!
A játszótér örömforrás a gyermek számára. Hogy mindig az maradjon, a
felnőttek felelőssége. Nemcsak a szülőké, akiknek figyelniük kell a
higiénés szabályok betartására, hanem a fenntartóké és üzemeltetőké is,
akik a játékok épségéért, megbízhatóságáért felelnek.
Ideális esetben minden játszótér őrzött, bekerített lenne, a
homokozókat használat után letakarnák, gondoskodnának tisztaságukról. Ma
még mindez csak óhaj, de idővel talán teljesíthető lesz. És addig?
Mindenki saját felelősségére használja az egyre gyarapodó, szépülő
gyerekparadicsomokat, megszívlelve a jó tanácsot: "Játszani is engedd…"
Megtoldva azzal: játék közben is vigyázz rá! Milyen veszélyeket rejtenek
a játszóterek?>>
A rongálás, a nem rendeltetésszerű használat is sok bajt okoz. Igaz,
a mai "ütésálló" talaj, a durva vascsövek helyett többnyire fából
készült eszközök, a megfelelően rögzített hinták, forgók már sok
balesetet kivédenek, a rendszeres hatósági ellenőrzés is megnyugtató, de
ennek ellenére nem árt az elővigyázatosság, a szülők, pedagógusok
részéről.
A "hatósági megfelelőség" alapkövetelmény a játszótereken a
tervezéstől a kivitelezésig, ennek köszönhetően sokkal kevesebb a
baleset, nagyobb a biztonság. Manapság talán a "legallergikusabb pont" a
játszótéri homokozó tisztasága.
Ezeknek a homokozóknak egyszerűen nincs gazdájuk - mutat rá Szeman
Györgyné, a Tiszta Homokozóért Alapítvány elnöke, aki kisgyermekes
anyaként évek óta tapasztalja, hogy a játszótéri homokozó, ahol a
kisgyerek talán legtöbbet időzik, állandó fertőzésforrás. Évekkel
ezelőtt éppen figyelemfelkeltés céljából hoztuk létre az alapítványt.
Amíg Németországban és más fejlett országokban évente, kétévente
kötelezően cserélni kell a játszótéri homokozók homokját, nálunk ezzel
senki nem törődik.
A hipózás és a gázlángos módszer, amelyekkel nálunk próbálkoznak,
csak felületes fertőtlenítést eredményeznek. Mi megvettünk egy
németországi szabadalmi eljárást, amellyel vegyszerhasználat nélkül,
mobil módon teljes mértékben át lehet tisztítani a homokot. Sajnos
azonban pályázati pénzeink és adományokból származó jövedelmünk nem
teszik lehetővé, hogy önerőből ezt a módszert széles körben alkalmazzuk,
de ahol kipróbáltuk, bevált.
Nélkülözhetetlen helyszín a játszótér
A játszótéri homok fertőző hatásáról Tausz doktor is meglehetősen
lehangolóan beszél.
Főként a házi kedvenceknek, a hobbi állatoknak, kutyáknak,
macskáknak köszönhető ezeknek a homokozóknak a fertőzöttsége - állítja.
Ezek az állatok leginkább a bélférgek okozta fertőzéseket terjesztik. Az
egysejtű élősködő - toxoplasma - nemcsak a kisgyermekekre veszélyes,
hanem a terhes nők magzatára is. A bélférgek petéi a bélsárral kerülnek a
környezetbe, a kutyák száraz ürüléke, annak pora, illetve a paraziták,
bolhák közvetítése révén okoznak fertőzést.
Magyarországon körülbelül kétmillió kutya él - közülük több százezer
a fővárosban -, sok tonna kutyaürülék kerül a közterületekre,
játszóterekre. A kutyaürülék, illetve annak petéket tartalmazó pora
bekerül a parkokba, homokozókba. A kisgyermekek általában talajközelben
játszanak, kezük, arcuk szennyeződik, olykor meg is eszik a fertőzött
homokot.
A kutya orsóférgének lárvája klinikailag változatos tüneteket
okozhat, a hasfájástól a hányingeren át a fejfájásig, bőrkiütésig,
köhögés és láz is előadódhat. A lárvák különböző szerveket támadnak meg
vándorlásuk közben, leggyakoribbak a légúti bántalmak, az asztma és az
idegrendszeri zavarok.
Már egyetlen lárva is súlyos szemtüneteket okozhat, a közelmúltban
egy kislány szeméből vettek ki több centis lárvát. A szembántalom
kezdetben kancsalság, később vakság is lehet. Oda kell figyelni a
galambokra is, melyeknek ürüléke papagájkórt terjeszt, tolluk pedig
erősen allergizáló lehet.
Mi a megoldás? Tanácsosabb elkerülni a játszótereket a gyermekekkel?
Semmiképpen. A gyerek harmonikus testi-lelki fejlődése érdekében
nélkülözhetetlen helyszín a játszótér. Itt ismerik meg a környezetet, a
világot, a szabályokat, itt próbálják ki képességeiket és korlátaikat,
itt alakulnak társas kapcsolataik. Még több korszerű, jó játszótérre
lenne szükség, speciálisakra is, ahol a mozgáskorlátozott, vak vagy
egyéb fogyatékkal élő kisgyermek is önbizalmat, magabiztosságot nyerne a
fejlesztő eszközökön, megfelelő felügyelet mellett.
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/13581/a-jatszoterek-homokozok-veszelyeiVeszélyforrások a játszótereken Szerző: MTI-Press Játszani is engedd - József Attila sorai nem veszítettek érvényükből, mert a játék örök, ahogy a játékos kedv is az, velejárója a mindennapoknak. Gyermeköröm, felnőtt felelősség A szabadtéri játék, a játszótér különösen fontos, testet-lelket üdítő, gyereket nevelő mozgástér, a fizikai és pszichés fejlődés egyik fontos színtere, a társas kapcsolatok kialakulásának, a viselkedési és magatartási normák, életszabályok elsajátításának lehetséges területe. Ideális esetben. Csakhogy az ország több mint tízezer játszóterén az egészség és biztonság alapkövetelménye nem mindig adott és garantált. Játszóteret létrehozni, megálmodni, megtervezni, építeni, telepíteni örömteli dolog, különleges alkotás. A mai játszóterek már alig-alig őrzik a klasszikus hinta, libikóka és homokozó szinte kötelező, unalmas együttesének képét. Fantáziadús formák, korszerű anyagok, esztétikus és funkciójukban is változatos játékok várják a különböző korosztály igényeinek megfelelően a gyermekeket. A mesevárak, kötélhágcsók, a sok "testre szabott" ügyességi alkalmatosság kavalkádjában azonban ott leselkedik a veszély. Az egészség és biztonság a legfontosabb játszótéri követelmény, amelyet nem írhat felül a külcsín, és a belbecs sem - mondja meggyőződéssel Tausz István gyermek háziorvos. Hirdetés A legallergikusabb pont a homokozó tisztasága Milyen veszéllyel kell számolni a mai, modern játszótereken, amelyek már uniós szabvány szerint készülnek, és minden játék, eszköz csak szigorú előírások betartása mellett szerelhető fel? Mindennek ellenére előfordulnak balesetek - a közelmúltban is voltak példák erre -, mert a modern, mívesen megmunkált, jó anyagból készült játékok sem tartanak örökké, azokat is karban kell tartani, időnként felülvizsgálni, javítani, kicserélni - magyarázza a gyermekorvos. Higiénia és biztonság! A játszótér örömforrás a gyermek számára. Hogy mindig az maradjon, a felnőttek felelőssége. Nemcsak a szülőké, akiknek figyelniük kell a higiénés szabályok betartására, hanem a fenntartóké és üzemeltetőké is, akik a játékok épségéért, megbízhatóságáért felelnek. Ideális esetben minden játszótér őrzött, bekerített lenne, a homokozókat használat után letakarnák, gondoskodnának tisztaságukról. Ma még mindez csak óhaj, de idővel talán teljesíthető lesz. És addig? Mindenki saját felelősségére használja az egyre gyarapodó, szépülő gyerekparadicsomokat, megszívlelve a jó tanácsot: "Játszani is engedd…" Megtoldva azzal: játék közben is vigyázz rá! Milyen veszélyeket rejtenek a játszóterek?>> A rongálás, a nem rendeltetésszerű használat is sok bajt okoz. Igaz, a mai "ütésálló" talaj, a durva vascsövek helyett többnyire fából készült eszközök, a megfelelően rögzített hinták, forgók már sok balesetet kivédenek, a rendszeres hatósági ellenőrzés is megnyugtató, de ennek ellenére nem árt az elővigyázatosság, a szülők, pedagógusok részéről. A "hatósági megfelelőség" alapkövetelmény a játszótereken a tervezéstől a kivitelezésig, ennek köszönhetően sokkal kevesebb a baleset, nagyobb a biztonság. Manapság talán a "legallergikusabb pont" a játszótéri homokozó tisztasága. Ezeknek a homokozóknak egyszerűen nincs gazdájuk - mutat rá Szeman Györgyné, a Tiszta Homokozóért Alapítvány elnöke, aki kisgyermekes anyaként évek óta tapasztalja, hogy a játszótéri homokozó, ahol a kisgyerek talán legtöbbet időzik, állandó fertőzésforrás. Évekkel ezelőtt éppen figyelemfelkeltés céljából hoztuk létre az alapítványt. Amíg Németországban és más fejlett országokban évente, kétévente kötelezően cserélni kell a játszótéri homokozók homokját, nálunk ezzel senki nem törődik. A hipózás és a gázlángos módszer, amelyekkel nálunk próbálkoznak, csak felületes fertőtlenítést eredményeznek. Mi megvettünk egy németországi szabadalmi eljárást, amellyel vegyszerhasználat nélkül, mobil módon teljes mértékben át lehet tisztítani a homokot. Sajnos azonban pályázati pénzeink és adományokból származó jövedelmünk nem teszik lehetővé, hogy önerőből ezt a módszert széles körben alkalmazzuk, de ahol kipróbáltuk, bevált. Nélkülözhetetlen helyszín a játszótér A játszótéri homok fertőző hatásáról Tausz doktor is meglehetősen lehangolóan beszél. Főként a házi kedvenceknek, a hobbi állatoknak, kutyáknak, macskáknak köszönhető ezeknek a homokozóknak a fertőzöttsége - állítja. Ezek az állatok leginkább a bélférgek okozta fertőzéseket terjesztik. Az egysejtű élősködő - toxoplasma - nemcsak a kisgyermekekre veszélyes, hanem a terhes nők magzatára is. A bélférgek petéi a bélsárral kerülnek a környezetbe, a kutyák száraz ürüléke, annak pora, illetve a paraziták, bolhák közvetítése révén okoznak fertőzést. Magyarországon körülbelül kétmillió kutya él - közülük több százezer a fővárosban -, sok tonna kutyaürülék kerül a közterületekre, játszóterekre. A kutyaürülék, illetve annak petéket tartalmazó pora bekerül a parkokba, homokozókba. A kisgyermekek általában talajközelben játszanak, kezük, arcuk szennyeződik, olykor meg is eszik a fertőzött homokot. A kutya orsóférgének lárvája klinikailag változatos tüneteket okozhat, a hasfájástól a hányingeren át a fejfájásig, bőrkiütésig, köhögés és láz is előadódhat. A lárvák különböző szerveket támadnak meg vándorlásuk közben, leggyakoribbak a légúti bántalmak, az asztma és az idegrendszeri zavarok. Már egyetlen lárva is súlyos szemtüneteket okozhat, a közelmúltban egy kislány szeméből vettek ki több centis lárvát. A szembántalom kezdetben kancsalság, később vakság is lehet. Oda kell figyelni a galambokra is, melyeknek ürüléke papagájkórt terjeszt, tolluk pedig erősen allergizáló lehet. Mi a megoldás? Tanácsosabb elkerülni a játszótereket a gyermekekkel? Semmiképpen. A gyerek harmonikus testi-lelki fejlődése érdekében nélkülözhetetlen helyszín a játszótér. Itt ismerik meg a környezetet, a világot, a szabályokat, itt próbálják ki képességeiket és korlátaikat, itt alakulnak társas kapcsolataik. Még több korszerű, jó játszótérre lenne szükség, speciálisakra is, ahol a mozgáskorlátozott, vak vagy egyéb fogyatékkal élő kisgyermek is önbizalmat, magabiztosságot nyerne a fejlesztő eszközökön, megfelelő felügyelet mellett.
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/13581/a-jatszoterek-homokozok-veszelyeiVeszélyforrások a játszótereken Szerző: MTI-Press Játszani is engedd - József Attila sorai nem veszítettek érvényükből, mert a játék örök, ahogy a játékos kedv is az, velejárója a mindennapoknak. Gyermeköröm, felnőtt felelősség A szabadtéri játék, a játszótér különösen fontos, testet-lelket üdítő, gyereket nevelő mozgástér, a fizikai és pszichés fejlődés egyik fontos színtere, a társas kapcsolatok kialakulásának, a viselkedési és magatartási normák, életszabályok elsajátításának lehetséges területe. Ideális esetben. Csakhogy az ország több mint tízezer játszóterén az egészség és biztonság alapkövetelménye nem mindig adott és garantált. Játszóteret létrehozni, megálmodni, megtervezni, építeni, telepíteni örömteli dolog, különleges alkotás. A mai játszóterek már alig-alig őrzik a klasszikus hinta, libikóka és homokozó szinte kötelező, unalmas együttesének képét. Fantáziadús formák, korszerű anyagok, esztétikus és funkciójukban is változatos játékok várják a különböző korosztály igényeinek megfelelően a gyermekeket. A mesevárak, kötélhágcsók, a sok "testre szabott" ügyességi alkalmatosság kavalkádjában azonban ott leselkedik a veszély. Az egészség és biztonság a legfontosabb játszótéri követelmény, amelyet nem írhat felül a külcsín, és a belbecs sem - mondja meggyőződéssel Tausz István gyermek háziorvos. Hirdetés A legallergikusabb pont a homokozó tisztasága Milyen veszéllyel kell számolni a mai, modern játszótereken, amelyek már uniós szabvány szerint készülnek, és minden játék, eszköz csak szigorú előírások betartása mellett szerelhető fel? Mindennek ellenére előfordulnak balesetek - a közelmúltban is voltak példák erre -, mert a modern, mívesen megmunkált, jó anyagból készült játékok sem tartanak örökké, azokat is karban kell tartani, időnként felülvizsgálni, javítani, kicserélni - magyarázza a gyermekorvos. Higiénia és biztonság! A játszótér örömforrás a gyermek számára. Hogy mindig az maradjon, a felnőttek felelőssége. Nemcsak a szülőké, akiknek figyelniük kell a higiénés szabályok betartására, hanem a fenntartóké és üzemeltetőké is, akik a játékok épségéért, megbízhatóságáért felelnek. Ideális esetben minden játszótér őrzött, bekerített lenne, a homokozókat használat után letakarnák, gondoskodnának tisztaságukról. Ma még mindez csak óhaj, de idővel talán teljesíthető lesz. És addig? Mindenki saját felelősségére használja az egyre gyarapodó, szépülő gyerekparadicsomokat, megszívlelve a jó tanácsot: "Játszani is engedd…" Megtoldva azzal: játék közben is vigyázz rá! Milyen veszélyeket rejtenek a játszóterek?>> A rongálás, a nem rendeltetésszerű használat is sok bajt okoz. Igaz, a mai "ütésálló" talaj, a durva vascsövek helyett többnyire fából készült eszközök, a megfelelően rögzített hinták, forgók már sok balesetet kivédenek, a rendszeres hatósági ellenőrzés is megnyugtató, de ennek ellenére nem árt az elővigyázatosság, a szülők, pedagógusok részéről. A "hatósági megfelelőség" alapkövetelmény a játszótereken a tervezéstől a kivitelezésig, ennek köszönhetően sokkal kevesebb a baleset, nagyobb a biztonság. Manapság talán a "legallergikusabb pont" a játszótéri homokozó tisztasága. Ezeknek a homokozóknak egyszerűen nincs gazdájuk - mutat rá Szeman Györgyné, a Tiszta Homokozóért Alapítvány elnöke, aki kisgyermekes anyaként évek óta tapasztalja, hogy a játszótéri homokozó, ahol a kisgyerek talán legtöbbet időzik, állandó fertőzésforrás. Évekkel ezelőtt éppen figyelemfelkeltés céljából hoztuk létre az alapítványt. Amíg Németországban és más fejlett országokban évente, kétévente kötelezően cserélni kell a játszótéri homokozók homokját, nálunk ezzel senki nem törődik. A hipózás és a gázlángos módszer, amelyekkel nálunk próbálkoznak, csak felületes fertőtlenítést eredményeznek. Mi megvettünk egy németországi szabadalmi eljárást, amellyel vegyszerhasználat nélkül, mobil módon teljes mértékben át lehet tisztítani a homokot. Sajnos azonban pályázati pénzeink és adományokból származó jövedelmünk nem teszik lehetővé, hogy önerőből ezt a módszert széles körben alkalmazzuk, de ahol kipróbáltuk, bevált. Nélkülözhetetlen helyszín a játszótér A játszótéri homok fertőző hatásáról Tausz doktor is meglehetősen lehangolóan beszél. Főként a házi kedvenceknek, a hobbi állatoknak, kutyáknak, macskáknak köszönhető ezeknek a homokozóknak a fertőzöttsége - állítja. Ezek az állatok leginkább a bélférgek okozta fertőzéseket terjesztik. Az egysejtű élősködő - toxoplasma - nemcsak a kisgyermekekre veszélyes, hanem a terhes nők magzatára is. A bélférgek petéi a bélsárral kerülnek a környezetbe, a kutyák száraz ürüléke, annak pora, illetve a paraziták, bolhák közvetítése révén okoznak fertőzést. Magyarországon körülbelül kétmillió kutya él - közülük több százezer a fővárosban -, sok tonna kutyaürülék kerül a közterületekre, játszóterekre. A kutyaürülék, illetve annak petéket tartalmazó pora bekerül a parkokba, homokozókba. A kisgyermekek általában talajközelben játszanak, kezük, arcuk szennyeződik, olykor meg is eszik a fertőzött homokot. A kutya orsóférgének lárvája klinikailag változatos tüneteket okozhat, a hasfájástól a hányingeren át a fejfájásig, bőrkiütésig, köhögés és láz is előadódhat. A lárvák különböző szerveket támadnak meg vándorlásuk közben, leggyakoribbak a légúti bántalmak, az asztma és az idegrendszeri zavarok. Már egyetlen lárva is súlyos szemtüneteket okozhat, a közelmúltban egy kislány szeméből vettek ki több centis lárvát. A szembántalom kezdetben kancsalság, később vakság is lehet. Oda kell figyelni a galambokra is, melyeknek ürüléke papagájkórt terjeszt, tolluk pedig erősen allergizáló lehet. Mi a megoldás? Tanácsosabb elkerülni a játszótereket a gyermekekkel? Semmiképpen. A gyerek harmonikus testi-lelki fejlődése érdekében nélkülözhetetlen helyszín a játszótér. Itt ismerik meg a környezetet, a világot, a szabályokat, itt próbálják ki képességeiket és korlátaikat, itt alakulnak társas kapcsolataik. Még több korszerű, jó játszótérre lenne szükség, speciálisakra is, ahol a mozgáskorlátozott, vak vagy egyéb fogyatékkal élő kisgyermek is önbizalmat, magabiztosságot nyerne a fejlesztő eszközökön, megfelelő felügyelet mellett.
Részletek: https://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/13581/a-jatszoterek-homokozok-veszelyei
0
comments
345
678
loading...
678
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
