Lehet, hogy túl szigorú a gyermekével? 8 jel, ami erre utal
A nevelési és fegyelmezési problémák szinte állandó fejfájást okozhatnak
a legtöbb szülő számára. Honnan tudhatja Ön, hogy nem lépi-e át az
ésszerűség határát a gyereknevelés során, vagy épp ellenkezőleg, túl
lazán fogja-e a gyeplőt? Mindkét esetben a nevelés hatásossága,
eredményessége válik kérdésessé. Kulcskérdés, hogy mennyire szabad
fizikailag vagy verbálisan fegyelmezni, elnyomni, korlátozni egy
gyereket.
- hirdetések -
Vannak szülők, akik elfelejtik, hogy a túl nagy szigornak
is megvannak a maga veszélyei: például a szülő önmaga ellen fordíthatja
a gyerekét, vagy épp a gyerek életét lehetetleníti el, előfordulhat,
hogy a gyerek felnőttkorára érzelmileg instabillá, depresszióssá
(esetleg anyafüggővé) válhat. Senkinek sem jó az, ha a gyerek úgy nő
fel, hogy közben szorongásokkal teli és döntésképtelen lesz, nem tudja
majd megtenni a legapróbb lépést sem a saját elhatározásából. Ha a
következők olvasása során magára ismer, akkor ideje változtatnia a
nevelési stratégiáján.
Túl sok szabályt alkot
Ez egyértelmű jele annak, hogy Ön túl szigorú. Lehet, hogy jóakaratból szabja meg, hogy gyermekei mit tehetnek meg és mit nem, azonban ezzel a lépéssel nem fogja felelősségteljes és önálló gondolkodásra, helyes döntéshozatali képességre nevelni gyerekeit. Egy jól lefektetett szabályrendszer egyszerűvé
és kényelmessé teheti a szülő életét, főleg ha meg van határozva a
szabályok megszegéséért járó megfelelő büntetés is.
Azonban ennek is megvannak a maga hátulütői, például a gyerek nem lesz
képes döntést hozni (főleg jó döntést) önmagától, mindig függeni fog
valakitől. Inkább kevesebb szabályt hozzon, és tanítsa meg gyermekét
alkalmazkodni, előre gondolkodni. Nagyon fontos, hogy rendszeresen
visszajelezzen gyermekének (közvetlenül és közvetve), hogy most jó vagy
rossz döntést hozott, mert csak így tanulhatja meg azt, hogy mi az az önállóság és a saját magáért való felelősségvállalás.
Ne feledje, hogy az természetes dolog, ha valaki hibázik, még a
felnőttek sem tévedhetetlenek. Az a nem mindegy, hogy hogyan javítja ki
az adott hibát a gyerek.
Túlzásba viszi a fenyegetőzést
Nem szép dolog olyasmiket mondani egy gyereknek, hogy: ”kidobom az
összes játékodat.” De nem is fog működni, mert ha a gyerek rávágja, hogy
„rendben”, akkor Ön nem tudja majd, hogy mit is tegyen. Dobja ki a
drága pénzért vett játékokat, vagy szép csendben húzódjon vissza?
Mindkét esetben Önt fogja veszteség érni, az utóbbinál ráadásul a tekintélye szenvedhet csorbát, ami minden szülő rémálma. Amit Ön így tesz, az csak üres fenyegetőzés,
ami arra sarkallja a gyereket, hogy nyugodtan tehet bármi rosszat,
úgysem lesz rá nézve negatív következménye. (Egy lehetséges megoldás az,
ha visszavonhatóvá teszi a fenyegetés tárgyát, vagy olyasmit ígér, amit
könnyen kivitelezhet, komolyabb hátrány nélkül. Például nem kidobja a
gyerek szerte-szét heverő holmiját, hanem bezsákolja és eldugja előle.)
Komoly gond az, ha olyasmit mond vagy tesz, amiből nem egyszerű
kihátrálnia, miközben Ön is jól tudja, hogy hibázott. A legnagyob baj
pedig az, ha már Ön sem hisz abban, amivel fegyelmezni szeretné a gyerekét. Ez könnyen összezavarhatja a gyereket. Legyen mindig határozott,
és ne lépjen vissza, inkább kisebb horderejű, könnyebben kivitelezhető
dolgokkal próbálja meg rávenni gyerekét a helyes viselkedésre (például
tévé, számítógép megvonása, korlátozása).
A szabályok túllépik a szülői hatáskört
A szülők hozhatnak (kell is hozniuk) olyan szabályokat,
melyekkel a megfelelő keretek közé szoríthatják gyerekük viselkedését,
vagy épp az ő biztonságát hivatottak szolgálni. A felmerülő biztonsági
és morális kérdésekre választ adó szabályok helyénvalóak, de azok,
amelyek a személyi szabadságot korlátozzák, már nem feltétlenül azok.
Az élet (és az élet által hozott helyzetek) nem éppen feketék vagy
fehérek, hiszen nem mindig tud a szülő és a gyerek egyetérteni abban,
hogy az adott kérdés épp milyen jellegű (a gyerek személyét sérti, vagy a
biztonságát védi). Gyakori, hogy a gyerekek minden ellenük irányuló
intézkedést a személyük elleni sértésnek vesznek, még akkor is, ha az
épp az ő érdeküket szolgálná (például a gyerek öltözködése, zenei
ízlésvilága).
Az Ön szeretete feltételhez kötött
Például olyan kijelentéseket tesz a gyereke előtt, hogy: „Csak akkor
szeretlek, ha ezt és ezt megteszed, betartod. Nem az én gyerekem vagy,
ha azt megteszed”. Az ilyen, és ehhez hasonló kijelentések igen rossz
hatással vannak a gyerekre nézve, az önérzetét, önbecsülését
rombolják. Ne mondjon rosszat a saját gyerekéről, és ne mérje a
szeretetét kilóra, mert azzal önmagát minősíti, valamint elismeri, hogy
szülőként megbukott. Ne zsarolja gyermekét, főleg a szeretetével ne, mert azt mindenkor, minden körülmények között megérdemli a gyerek.
Nem figyel oda arra, hogy mit mond
Nem csak az számít, hogyan mondja, hanem az is, hogy mit. Hiába mondja
nyugodt hangsúllyal, ha közben szavaival megsérti a gyerekét. A nyugodt
hangon közölt sértő szavak még bántóbbak, mint ha ingerülten mondaná,
mivel azt jelzi a gyereknek, hogy ezeket komolyan is gondolja. Sokkal
fontosabb a tartalom, mint a körítés, ha a gyerekével szándékozik
közölni valamit.
A jó munkához idő kell, ám ezt néha elfelejti
Amikor arra kéri a gyermekét (netán utasítja), hogy valamilyen nehéz
feladatot oldjon meg vagy komolyabb munkát végezzen el, akkor segítsen neki,
felügyelje, hogy mit csinál, ahelyett hogy ráparancsolna, és magára
hagyná. A jó és eredményes nevelés a belefektetett időtől-energiától
nagymértékben függ, ezt ne feledje.
| S |
Folyton a gyermeke sarkában van, faggatja és figyeli minden lépését
Amennyiben az említett hozzáálláson van a hangsúly a nevelési metódusa
során, akkor Ön bizony szigorú szülő. Koncentráljon a gyereknevelés jó
oldalára és szépségeire is. Ne vigye túlzásba a gyereke zaklatását,
hagyjon elég teret neki, és ha kell, segítsen neki!
A gyermeke gyakorta kihagyja Önt a dolgaiból
Amennyiben azt veszi észre, hogy a gyermeke egyre kevesebbet és
kevesebbet beszélget Önnel, főleg a saját magával kapcsolatos dolgokat
kerüli, elsikkad a részletek fölött, akkor ez valószínűleg annak a jele,
hogy túl szigorú vele szemben. A gyereke ugyan megteszi azokat a
dolgokat, amikre kéri, de nem nyílik meg, nem avatja be a saját dolgaiba
(nem osztja meg Önnel az örömét, bánatát, félelmeit) így szépen lassan
eltávolodnak egymástól, ami rossz szülő-gyerek kapcsolathoz vezethet.
Legyen megértő és őszinte gyermekével,
ha kérdéssel fordul Önhöz, akkor hallgassa meg, és segítsen neki,
szervezzenek közös programokat, családi napokat, hogy jó kapcsolatot
ápolhassanak egymással!
(KamaszPanasz - webmd.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése